Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 1-2. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 s 4: 1-2
AGRÁRGAZDASÁG - REGIONÁLIS
SZEMPONTBÓL
Előszó
Az agrárgazdaságban a rendszerváltással elkezd ődött átalakulás napjainkra úgyszól-
ván befejeződött. Erről a folyamatról sokat írtak, az átalakulás regionális szempontú
megközelítése azonban ezekben az írásokban kevés teret kapott. A Tér és Társadalom
jelen száma ezt a hiányt kívánja pótolni.
Az agrárgazdaság regionális szempontú elemzése azért fontos, mert az ágazat újabb
átalakulás előtt áll, ami az európai integrációs folyamatokba való beilleszkedés jegyében
fog zajlani. Az Európai Unióban a gazdasági fejlesztés nemcsak a nemzetállamok, ha-
nem a régiók keretén belül is zajlik. Az agrártámogatási rendszerek fejlesztésében is n ő
a regionális szempontok szerepe. A mez őgazdaság a gazdaság legszigorúbban szabályo-
zott területe, ami számos kötöttséggel jár. Nagy hiba lenne, ha Magyarország úgy csatla-
koma az EU-integrációhoz, hogy közben el őzőleg az EU ajánlásai alapján nem készülne
el az agrártérfelosztás, az agrárkörzetek mez őgazdasági adottságainak pontos felmérése,
a regionális piacOk hiányának vagy feleslegének kimutatása, a piaci változások követé-
sére alkalmas statisztikai és információs rendszer, valamint az egész agrárpiac fejleszté-
sének stratégiája. Az EU-s agrárinformációk megszerzése kiemelten fontos, mivel felvé-
telünk esetén főleg ettől függ majd a mezőgazdaságnak juttatandó támogatások elérhet ő-
sége.
. Közismert — írja Dorgai László —, hogy az EU költségvetésében a regionális problé-
mák megoldása prioritást élvez, hiszen az erre is szolgáló Strukturális Alapok aránya a
közösségi költségvetésben növekvő, ma hozzávetőlegesen egyharmados arányt képvisel.
Az alapok felhasználási céljai az arányosabb területi fejlesztést, az elmaradottabb régiók
felemelkedését szolgálják azáltal, hogy forrást teremtenek a gazdasági szerkezetváltásra,
-átalakításra, a tartós munkanélküliség csökkentésére és a rurális területek közvetlen
támogatására. Ugyanakkor — tegyük hozzá — nagy vitakérdés, hogy hol húzódik a határ
az agrárfejlesztés és a regionális gazdasági átalakítás között.
Tóth László az EU-csatlakozás a magyar agrárgazdaságban esedékes el őnyeiről és
hátrányairól írja, hogy a csatlakozás feltétele egy versenyképes, korszer ű, hatékony
agrárgazdaság. Ennek megteremtése azonban drága, t őkeigényes, amire a mai nemzet-
gazdaság, különösen pedig a mez őgazdaság a forrásokat öner őből nem tudja biztosítani.
A mezőgazdasági termelés növekedése Magyarországon az 1980-as évek közepén
megállt, majd zuhanásszer űen csökkent. Legnagyobb visszaesés a kárpótlási törvények
és a szövetkezeti törvény meghozatala és végrehajtási éveiben (1992 és 1993) tapasztal-
ható. Azóta a termelésvisszaesés megállt, s őt enyhe stabilizációs jelek is mutatkoznak. A
fejlődés akadályairól szólva Fertő Imre írja, hogy a Közép-Európában kialakult agrár-
válság legfőbb oka az, hogy ebben a térségben nem fejl ődött ki az agrobusiness..A ko-
rábbi tökéletlen együttm űködési rendszer felbomlása és ennek következményei a terme-
lésre időben jóval megelőzték az új piaci intézmények kialakulását. Ez egyben mutatja a
AGRÁRGAZDASÁG - REGIONÁLIS SZEMPONTBÓL
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 1-2. p.
2 Előszó TÉT 1996 s 4
térségben folytatott agrárpolitikák féloldalúságát. A kormányok nagy energiákat
fordítanak a piacgazdaság jogi környezetének kialakításáia, de arról teljesen elfeledkez-
tek, hogy a piaci intézmények kiépítésének tranzakciós költségei akkorák, hogy a gazda-
ság szereplői által csak hosszú idő alatt kigazdálkodhatók.
Fehér Alajos írásában Észak-Magyarországon végzett vizsgálatai alapján megállapí-
totta, hogy az 1936-tól napjainkig terjed ő időszakban a regionális különbségekben és
válságok bekövetkeztében, illetve mélységében igen fontos szerepe van az agrárterme-
lők eltérő alkalmazkodóképességének és az alkalmazkodás sikerességének. Ezzel össze-
függésbe hozható az is, hogy létezik egy délkelet-magyarországi hagyományos agrárré-
gió, ahol a török hódoltságtól kezdve egészen napjainkig az érintettek fogékonyabbak a
magángazdálkodásra, mint Észak-Magyarországon vagy Dunántúlon. Igaz ez még akkor
is, ha — mint ahogy azt Süli-Zakar István és Baranyi Béla írják — az Alföldön. az agrár-
vállalkozók legnagyobb része kényszervállalkozó, a megélhetés kényszerét ő l hajtva
vállalkoznak. Arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy egy-egy térségen belül, f őleg a
hagyományosan elmaradott térségekben nagy különbségek alakultak ki. A különbsége-
ket ráadásul, mint Bihari Zsuzsa, Kovács Katalin és Váradi Mónika írásából megtudjuk,
bonyolult ellentmondások és súlyos ellenérdekeltségek terhelték a kilencvenes évek els ő
felében. Az 1990-es évtized közepére jellemz ő kibontakozásnak a halvány jelét mutató
állapotok egyrészt gazdasági és politikai döntések következményei, másrészt a piaci
viszonyok térnyerésének természetes velejárói.
A stabilizáció első jele, hogy összességében megállt a termeléscsökkenés, de emellett
pl. van olyan mezőgazdasági szervezet, ahol a nyereségesen gazdálkodók már 1993-
1994-ben osztalékot fizettek az üzletrész-tulajdonosoknak, ami a piacgazdasági elv
alapján működés egyik biztos jele. A destabilizációnak sajnos sokkal több jele van: a
drasztikus létszám- és támogatásleépítés, az állóeszközromlás, a vagyonfelélés és min-
denekelőtt a termeléscsökkenés. Nyilvánvaló, hogy az EU-hoz való csatlakozásunkkor a
termelést legfeljebb a belépéskor adott szinten szabad tartanunk, illetve csökkenteni kell.
Ezért nem érdektelen, hogy milyen szinten leszünk a csatlakozáskor.
A termelési modellváltás áldozatokkal jár — írja Sántha Attila. Kétségtelen, hogy az
éles piaci verseny felértékelte a min őséget, és az egyöntet ű minőségi árutömeg, valamint
a külpiaci kapcsolatok jelentőségét. Erre jó példa az, hogy miközben a Nyírség alma-
termelése értékesítési válságban van, addig Zalában jelent ős területeken hoznak létre
intenzív almaültetvényeket, amely a nyugati piacokhoz és az ellátatlan Dél-Dunántúlhoz
is közel vannak.
Az agrárgazdaság legnagyobb gondjaként az állatállománynak az 1980-as évtized kö-
zepéhez képest mintegy 40%-ra váló csökkenését kell megjelölni. A nagymérték ű csök-
kenésnek alapvetően belső gazdasági kényszerb ől fakadó, de mégis szakágazati sajátos-
ságokkal is jellemezhet ő okai vannak. Széles Gyula tanulmányában többek között arról a
negatív jelenségről ír, hogy a belföldi él őállatfarmokon kialakult torz és irreális érték-
rendek, felhajtott árak közvetett módon napjainkban is további állománycsökkentést
eredményeznek.
A Tér és Társadalom e számában szerepl ő 12 tanulmányban kifejtett elképzelések a
szerzők egyéni tudományos, olykor egymásnak ellentmondó felfogását tükrözik, egy
kérdésben azonban valamennyien egyetértenek: Magyarországnak minél el őbb egy vilá-
gos és karakteres agrárkoncepciót kell fölvázolnia! Olyan agrárkoncepciót, amely töb-
bek között figyelembe veszi az ország arányosabb területi fejlesztést és a rurális terüle-
tek felemelkedését is.
Kovács Teréz