Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 225-230. p.
Tér és Társadalom 1996 s 2-3: 225-230
A POTENCIÁLIS VÁROSOK EGÉSZSÉGÜGYI
INFRASTRUKTÚRÁJÁNAK ÉS ELLÁTOTTSÁGÁNAK
TERÜLETI SAJÁTOSSÁGAI
(Regional characteristics of the health care infrastructure and provisionof
some potential towns)
PÁL VIKTOR
A magyarországi egészségügyi rendszer területi sajátosságaival, különösen annak
egyenlőtlenségeivel több munka foglalkozott már a hazai társadalomföldrajzban (Orosz
1985, 1989, 1993) A vizsgálatok során hamar felszínre bukkantak a magyar egészségügyi
rendszer legfontosabb területi problémái: a területileg túlkoncentrált kórházhálózat, a
háttérbe szorított alap- és szociális ellátás, centralizált krónikus osztályok, a Budapest-
vidék, illető leg a falu-város dichotómia'. Ez utóbbi egyenl őtlenség a szakellátáshoz való
hozzáférhet ő ség nyilvánvaló különbségén túl az alapellátás eltérésében is tetten érhet ő
(Orosz 1988). Valószínűsíthető , hogy a falu-város egyenlőtlenség mellett a falvak között is
kimutathatók fejlettségbeli, ellátottságbeli és szerepkörbeli különböz őségek az
egészségügyi rendszer vonatkozásában. Ez egyértelm űen következik falurendszerünk
inhomogenitásából. Elképzelhet ő azonban, hogy még a más szempontok alapján nagyjából
azonos fejlettségi szint ű, azaz közel homogénnek tekinthet ő falvak egészségügyi rendszere
között is találhatunk regionális különbségeket.
A feltevés egy átfogóbb kutatás keretében alakult ki, melyhez kapcsolódóan egyedi
módszert kellett kidolgozni, szem el őtt tartva az összehasonlíthatóság szempontjait. Ez a
módszer - eredeti funkciója mellett - alkalmas a feltevés igazolására is. Ennek lényege,
hogy a már előző leg kiválasztott települések egészségügyi rendszerét azonos szempontok
szerint értékeltem, egy 1-t ől 100-ig terjedő skálán egyetlen számértékben min ősítettem,
rangsoroltam, majd csoportokra osztottam. Az így kapott elkülönített csoportokat térképen
ábrázolva láthatóvá váltak a települések egészségügyi rendszerének regionális differenciái.
Az egészségügyi rendszer integrált mutatója négy mutatócsoportból tev ődik össze. Az
első mutatócsoport a település egészségügyi infrastruktúrájának fejlettségi szintjét jelzi.
Az egészségügyi infrastruktúrát a településen található egészségügyi intézmények alapján
határoztam meg. Ez alapján három további alszempontot vettem figyelembe: az alapellátás
intézményeinek fejlettségét, a szakellátás intézményeinek fejlettségét és a sürg ősségi
ellátást. Az alapellátás részének tekintettem a gyógyszertárat, a háziorvosi rendelőt, a
fogorvosi rendelőt, az ezeket összefogó intézményeket (egészségügyi központ,
egészségház, egészségügyi szolgálat, egészségvéd ő intézet, egészségügyi komplexum stb.),
a védőnői szolgálatot, a családsegítő szolgálatot és az anya- és gyermekvédelmi
tanácsadó szolgálatot. A szakellátás részének a településen található rendszeres vagy
időszakos, általában alapszakmás szakrendeléseket, különböz ő laboratóriumokat,
rendelőintézeteket, a kórházak osztályainak járó beteg szakambulanciáit, a kórházakat, a
különböző gondozókat, intézeteket tekintettük. Ide tartozik az olyan intézmény is, amely
valamilyen más településen található intézmény részét képezi, azaz ún. "leosztott
Pál Viktor :
A potenciális városok egészségügyi infrastruktúrájának és ellátottságának területi sajátosságai
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 225-230. p.
226 Pál Viktor TÉT 1996 .2-3
funkcióval" bír. A sürg ősségi ellátáshoz a mentőállomásokat és az állandó orvosi
ügyeletet vettem. Elő ny volt az egyes elemek magasabb bonyolultsági foka és a magasabb
hierarchiaszintű intézmények megléte. Az összes mutatócsoportból ezt tekintettem a
legfontosabbnak, az összes 100 egységb ől maximálisan 40-et kaphatott az illet ő település.
Részletesebb bontásban:
- az alapellátás fejlettsége max. 11 pont
- a szakellátás és a sürg ősségi ellátás fejlettsége max. 29 pont
A mutatócsoport kialakításánál igen nagy problémát jelentett, hogy az egészségügyi
infrastruktúrának csak egyetlen elemét sikerült felmérni, az intézményhálózatot. Bár
kétségtelen, hogy az intézmények megléte az egyik legalapvet őbb infrastrukturális
feltételrendszer, hasznos lett volna a személyi háttér, a m űszerezettség és az igénybevétel
feltárása is. A személyi háttér azonban sokkal flexibilisebb kategória az intézménynél,
ezért nem mérhet ő megbízhatóan, a m űszerezettség pedig egyrészt statisztikailag nehezen
hozzáférhető, másrészt nagyon bonyolulttá tette volna a mutatókat. Ugyanez mondható el
az igénybevételről is: adatforrásai az intézmény bels ő nyilvántartásának részei, így sok
esetben az orvosi titoktartás szabályai alá esnek. Problémás kérdés annak eldöntése is,
hogy mely intézmények sorolhatók az alapellátás és melyek a szakellátás körébe, továbbá,
hogy az egyes intézmények milyen helyet foglalnak el az egészségügyi hierarchiában 2.
A második mutatócsoport az egészségügyi ellátottság, amely kétféleképpen
értelmezhető. Egyrészt a település egészségügyi ellátottságaként, másrészt az ott él ők
ellátottságaként. A módszerben az ellátottságot a településen él ők egészségügyi
ellátottságaként értelmeztem. Els ősorban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy földrajzi
értelemben milyen az egyes szolgáltatások elérhet ősége magán a településen és azon kívül.
Kiemelt tényező a szakellátás, azon belül is az egyre specializáltabb, a hierarchiában
magasabban elhelyezked ő szolgáltatások elérhet ősége (nem csak alapszakmás
szakrendelések, rendelőintézetek, kórházak, klinikák). Ez alapján a mutatócsoporton belül
vizsgáltam az egy háziorvosra jutó lakosok számát, az egy gyógyszertárra jutó lakosok
számát, a legközebbi rendelőintézett ől, kórháztól, klinikától, ment őállomástól való
távolságot (közúton km-ben kifejezve). A "távolsághatás-törvény" kifejezésének ez ugyan
nem a legkorszer űbb, ám a legjobban hozzáférhet őbb és legkönnyebben kezelhet ő módja.
Minél kevesebb lakos jut egy orvosra , egy gyógyszertárra, illet őleg minél közelebb
vannak a speciálisabb szolgáltatások, annál kedvez őbb a településen élők egészségügyi
ellátottsága.
A mutatócsoport a második legfontosabbnak tartott tényez ő, ezért maximálisan 30
egységet érhetett el egy település. Ahol: minden egyes tényez ő: max. 5 pont.
A harmadik mutatócsoport a település egészségügyi infrastruktúrájának térségi vonzását
fejezte ki, melyre maximálisan 20 pont volt adható. Az elbírálásnál számításba kellett
venni, hogy működik-e a településen térségi ügyeleti rendszer, található-e a közelben
ugyanolyan vagy magasabb hierarchiájú intézmény, illetve egészségügyi intézményei
ellátnak-e szakfeladatokat. A legnagyobb problémát ennél a tényez őnél az adatok
hozzáférhetetlensége jelenti'.
Á negyedik mutatócsoport a település egészségügyi infrastruktúrájának térségen kívüli
(megyei,' országos) vonzását vizsgálja. A tényez ő maximálisan 10 ponttal értékelhető,
meghatározása viszonylag egyértelm ű.
Pál Viktor :
A potenciális városok egészségügyi infrastruktúrájának és ellátottságának területi sajátosságai
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 225-230. p.
TÉT 1996 s 2-3 Potenciális városok... 227
I. ÁBRA
A vizsgált települések elhelyezkedése rangsorban
(The polc/Utal towns üt Hungary by rank)
'A ulanek a Éckpfik•ek rameta. jelük
2. ÁBRA
A falvak egészségügyi ellátonságának értékelése
(l he villages by the health services - main groups)
Jelmagyarázat
Csoport lel Ponthatárok
7548
0
2. 45-38
3. 37-30
O 29 - 26
5. • 20-25
Pál Viktor :
A potenciális városok egészségügyi infrastruktúrájának és ellátottságának területi sajátosságai
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 225-230. p.
228 Pál Viktor TÉT 1996 s 2-3
Az egyes mutatócsoportok eredményeinek vizsgálatakor általánosságban megállapítható,
hogy az egészségügyi infrastruktúra fejlettsége a legdifferenciáltabb, az egészségügyi
ellátottság viszonylag homogén képet mutat, amely az ország kis területéb ől és az
alapellátás decentralizáltságából következik, a tér'ségi egészségügyi szerep differenciált és
végül az országos egészségügyi szerep rendkívül polarizált. A végs ő sorrendet legjobban
az els ő és a harmadik mutatócsoport követi, a második nem befolyásolja a sorrendet, míg
az utolsó teljesen önálló életet él.
A részpontszámok egyesítésével kialakult összpontszámok eredményeként létrejött a
vizsgált települések sorrendje (1. ábra), melyben a magasabb pontérték űek vannak
kedvezőbb helyzetben egészségügyi szempontból. A legmagasabb pontszám 75, a
legalacsonyabb 20 volt, ami igen nagy differenciákat takar. Igen kevés azonban a
maximális és minimális értékek közelében lév ő települések száma. Az összpontszám
szerinti arányos eloszlás alapján 5 csoportot alakítottam ki, melyben az els ő csoport
tartalmazza a legtöbb pontot elért településeket. (2. ábra)
Az első csoportba tartozó települések (2. ábra) elemszáma mindössze 10 db, az
összesnek alig 6%-a. A minimális pontérték 48, a maximális 75, így a csoport tartománya
27 egység, az egyes települések értékeinek csökkenése nagyjából egyenletes. Az ide
tartozó települések mindegyike magas értéket produkált az egészségügyi infrastruktúra
fejlettségében, 70%-uk térségi, 60%-uk valamilyen fokú országos szerepkört is betölt.
Területi elhelyezkedésük sajátossága a koncentráció: 70%-uk a budapesti
agglomerációban vagy környezetében található. Sajátos "anomália" Pincehely kórháza és
Harkány gyógyfürd őjére épülő szanatóriumai miatt. Ez utóbbi komoly országos vonzer őt
jelent. A többi település egyértelm űen Budapest közelségének és/vagy az ún. "leosztott
funkcióinak" köszönheti el őnyös helyzetét.
A második csoportba 18 db település sorolható, amely az összesnek közelít őleg 10%-a
(2. ábra). A minimális pontszám 38, a maximális 45, így a csoport települései mindössze 7
egység tartományban mozognak. Ez már jelzi, hogy a csoportok közepe felé haladva egyre
nő a homogenitás. 22%-uk produkált viszonylag magas értéket az egészségügyi
infrastrukturális fejlettségben (10-14 pont), 55%-uk igen er ős vonzást fejt ki a
környezetére, de csupán 1 rendelkezik országos vonzer ővel. Területi elhelyezkedésükben
figyelemreméltó jelenség, hogy csupán 2 db található a budapesti agglomerációban, a
Tiszántúlon egy sem és nagyon kis szám (3 db) jellemz ő az Alföld egészére is. Ez a három
település is az Alföld észak-nyugati részén fekszik. A kategória településeinek zöme így a
Dunántúlon helyezkedik el.
A harmadik csoport elemszáma a legnagyobb: 72 db település sorolható ide, mely az
összesnek bő 40%-a (2. ábra). A csoport települései 30 ás 37 pont között mozognak, így a
legrosszabb és a legjobb értéket elért között mindössze 7 egység a különbség. Ennek
egyértelmű következménye a homogenitás: a csoporton belül rangsorolni szinte lehetetlen.
Az egészségügyi infrastruktúra fejlettsége nagyjából azonos (egy kivétel), s mindössze 5
település (6%) ugrik ki térségi vonzásával, azok is többnyire környezetük fejletlensége
miatt. Közepesnek ítélhet ő országos vonzása is mindössze 5 településnek (6%) van.
Térbeli elhelyezkedésük egyrészt koncentrálódik a budapesti agglomerációban és tágabb
környezetében (38%-uk található ezen a viszonylag kis területen) 4, másrészt a Tiszántúlon
(20%) és Észak-Magyarországon szórtan helyezkedik el.
A negyedik csoport is viszonylag sok települést tartalmaz: 50-et (28%). A minimális
pont értéke 26, míg a maximálisé 29 (2. ábra). Ezáltal ez tekinthet ő a leghomogénebb
csoportnak mindössze 4 egység differenciával a széls ő értékek között. Mindegyik
Pál Viktor :
A potenciális városok egészségügyi infrastruktúrájának és ellátottságának területi sajátosságai
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 225-230. p.
ET 1996 .2-3 Potenciális városok... 229
lszempontra igaz ez az egysíkúság, egyik sem rendelkezik országos vonzással és a gyenge
érségi szerepkör is összhangban van a fejletlen egészségügyi infrastruktúrával. Területi
oncentrációja a budapesti agglomeráció dél-keleti, Alföld felé es ő része, Komárom-
sztergom megye északi része és Északkelet-Magyarország.
Az ötödik csoport rendelkezik a legrosszabb paraméterekkel, 27 települést számlál
16%). A minimális ás maximális pontértékek: 20-25. A csoport min őségi mutatóira nézve
eljesen homogén (2. ábra), azonban területi elhelyezkedésében kb. 74%-ban az Alföldre
oncentrálódik.
A vizsgált települések egészségügyi rendszerének területi egyenl őtlenségeit áttekintve
sszegzésképpen megállapítható, hogy a hipotézisben felvetett probléma, mi szerint a
ejlettségben egymáshoz viszonylag közelálló települések is mutatnak területi
ifferenciákat, az egészségügyi rendszer szempontjából - az alkalmazott módszer
redményei alapján beigazolódott. Érdekes sajátosság, hogy még egy ilyen kis mintát és
supán egyetlen tényez őt (az egészségügyet) alapul véve is kirajzolódnak az ország egyes
égióira jellemző sajátosságok. Ezek közül érdemes kiemelni a budapesti agglomeráció
llentmondásos jellegét és az Alföld egyértelm űen hátrányos helyzetét .
Jegyzetek
Az egészségügy területi problémáira a Kormány Egészségügyi Programja is kitér az egészségügyi ellátás
apvető problémái között
Mivel az egészségügy szabályozása átmeneti szakaszban van, ezért sokszor maga az orvosi szakma sem tudja
ntosan definiálni a fenti fogalmakat. Gyakran a települések - törvényi szabályozás híján - a legkülönböz őbb
(nevezésekkel látják el intézményeiket, melyekr ő l igy szinte lehetetlen eldönteni, hogy valójában melyik
erarchiaszintbe és az ellátás milyen körébe sorolandók.
pl. egy intézmény tényleges vonzása csupán a betegkartonok részletes elemzése során lenne kimutatható
A harmadik csoportba es ő települések tömörülése a budapesti agglomerációban különösen a budai oldalon
egyelhető meg (7. melléklet)
Irodalom
Kormány 1 107/1994.(X1.23) Korm. határozata a Kormány egészségügyi cselekvési programjáról
agyarország Nemzeti Atlasza (1989) Budapest. Kartográfiai Vállalat
editel (1994) Bp. Meditel KFT 1995.
gyei Statisztikai Évkönyv 1994-ről KSH Megyei Igazgatóságok 1995.
sz É. (1985) Az egészségügyi infrastruktúra területi különbségeinek vizsgálata. MTA RKK Eredményei 1.
Pécs
osz É. (1988) A falvak egészségügyi ellátása - az egészségügy és a közigazgatás rendszerében - A falu
22-28. o.
osz É. (1989) Az egészségügy területi egyenl őtlenségei - az újraértelmezés szükségességér ől - Tér és
Társadalom 3. 3-19. o.
osz É. (1993) A magyar egészségügy területi egyenl őtlenségei. -Társadalmi és területi egyenlőtlenségek
Magyarországon. (szerk. Enyedi Gy.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
rvezetek, intézmények bels ő adatszolgáltatása
Pál Viktor :
A potenciális városok egészségügyi infrastruktúrájának és ellátottságának területi sajátosságai
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 225-230. p.
230 Pál Viktor TÉT 1996 s 2-3
Abstract
Several works of Hungarian social geography have already dealt with the regional
particularities of the system of health care in Hungary, especially with its disequilibria.
During the surveys, the most significant regional problems of the Hungarian health care
system were very soon explored: A hospital network over-concentrated in certain regions,
neglected basic and social care, centralised chronic departments in the hospitals, also, the
Budapest-countryside and the village-town dichotomy. This disequilibrium can be seen,
apart from the evident differences in the provision of specialised treatments, in the
availability of basic health care, as well.
Villages too are very likely to demonstrate differences in the levei of development,
provision and functions in the health care system. It is even probable, however, that we
can fend regional differences in the state of health care between villages at more or less the
same levei of development from other aspects, i.e. in villages which can almost be
considered as homogeneous.
This concept appeared while carrying out a more comprehensive research. To check the
appropriateness of this, an individual research method should be elaborated, taking the
aspects of comparability into consideration.