Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 211-224. p.
Tér és Társadalom 1996 s 2-3: 211-224
VÁROSFEJLŐDÉS ÉS A BANKI INFRASTRUKTÚRA:
VÁROSHIERARCHIA VIZSGÁLATOK A
PÉNZINTÉZETI INNOVÁCIÓK ELTERJEDÉSE
ALAPJÁN A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON
(Urban development and banking infrastructure: Surveys of the urban hierarchy based on
the penetration of innovations of financial institutes in 20 th century Hungary)
GÁL ZOLTÁN
Jelen tanulmány az urbanizációs fejl ődés és a bankrendszer kapcsolatának néhány
érdéskörével foglalkozik a századforduló magyarországi városhálózatán belül. Az
izsgálat alapkoncepciójául az amerikai geográfus iskolának az a megállapítása szolgált,
szerint az urbanizáció városhálózati jellemz ői szoros korrelációt mutatnak a
• énzintézeti innováció térszerkezeti folyamataival'. Az elmúlt másfél-két évszázadban
árosok szerepe a gazdaságban, társadalomban és a kultúrában hallatlanul feler ősödött. A
ér és időbeli elemzések egységét fontosnak tartó, a történeti földrajzi elemzéseknek új
imenziót adó kutatások szükségesnek tartják a regionális keretekb ől kiemelkedő
ároshálózat hierarchikus rendszerének a vizsgálatát. A magyarországi városhálózat
• sszehasonlító vizsgálatainak külön jelent őséget kölcsönöz az a tény, hogy régiónkban a
odernizáció és a polgárosodás jellemz ői a századel őn majdnem kizárólag a városi
entrumok szintjén voltak megfoghatóak.
A bankrendszer és a regionális fejlődés
A tőkés modernizáció következtében átalakuló nemzeti városhálózatokon belül a
eglévő térkapcsolatok megjelenhetnek a legtriviálisabb esetben nagyságrendi, vagy akár
jogi városkategóriák szintjén is, de a városhálózaton belüli valódi szelekciót leginkább a
javak, szolgáltatások, információk, valamint a pénz és hitel térbeli körforgása indította el.
fejlett gazdaságokban a piaci er őforrások átcsoportosítását alapvet ően a pénz- és
őkepiacok működése valósítja meg, amelynek keretéül a bank és hitelrendszer és az
rtéktőzsdék szolgálnak, ami azt is jelenti, hogy a tőkék térbeli átcsoportosítása els ősorban
pénz- és tőkepiacokon megy végbe. Következésképpen a modernizáció ciklusainak
terpretálásában, az alapvet ő innovációk megjelenésében a t őkebefektetések és -
elhalmozások változásait, azaz a gazdasági térben lejátszódó t őkemozgást tekinthetjük
eghatározónak és a rendelkezésre álló statisztikák alapján könnyen vizsgálhatónak. A
ankrendszernek a hazai regionális fejl ődésre gyakorolt hatásainak vizsgálata a kétszint ű
ankrendszer újbóli létrehozása (1987), ill. a kereskedelmi bankok hálózatának
iteljesedése következtében id őszerű. Napjainkra vonatkozó teljes értékű hatásvizsgálatok
onban nem készíthetők, hiszen bankszektorunk lemaradása még jelent ős. Ugyanakkor
sak az elmúlt ötven év kapcsán indokolt a magyarországi bankszektor történeti
lemaradásáról beszélni, hiszen a század els ő évtizedeiben hazánk egy jól vizsgálható,
urópai szintű pénzügyi rendszerrel, ill. pénzintézeti infrastruktúrával rendelkezett.
Jól ismert tény, hogy kelet-közép-európai régió és azon belül a magyar modernizációs
átalakulás sajátossága az infrastruktúra különböz ő ágazatainak (különösen pedig a
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
212 Gál Zoltán TÉT 1996 s 2-3
bankszektornak) a relatíve magasabb fejlettségi foka a gazdaság, s azon belül az
iparosodottság- általános fejlettségi színvonalához képest. Ahogy Vargha Gyula a
bankrendszer kiváló szakért ője írta "nálunk...a fejl ődés aránytalanul nagyobb
hiteligényeket támasztott, mint amennyi a hazai közösségnek a megtakarított t őkefeleslege,
intézeteinknek tehát egyik fő feladata a hiányzó pénz megszerzése", amit csak egy
korszerű hitelrendszer biztosíthatott. A 20. század elején a hazai gazdaság leggyorsabban
növekvő és nemzetközi viszonylatban is legmagasabb fejlettségi szintet elért ágazata, a
tőkés fejlő dés, a modernizáció rohamos terjedésének mutatója a hitelszervezet volt: a
hitelintézeteink forgalma, az általuk forgatott t őkék összege 1913-ban a nemzeti
jövedelem 170%-ára rúgott, míg Nyugat-Európában ez az arány csak 50-80% volt. A
korszerű hitelszervezet kialakulása részben - a külföldi t őkék bekapcsolásával is - segített
áthidalni a növekedés útjára lép ő gazdaság számára a bels ő tőkeképződés elégtelen
voltából fakadó nehézségeket, másrészt pedig a t őkeképződés és a vállalkozások
finanszírozásának egyéb formái nálunk fejletlenek voltak, a t őkegyűjtésnek, a tőkeimport
közvetítésének, a gazdasági növekedés és forgalom finanszírozásának jóval nagyobb része
bonyolódott le a hitelintézetek közrem űködésével, mint az európai centrum országaiban.
A vizsgálat számára nemcsak a bank- és hitelrendszer, de a modernizációs fejl ődés
meghatározó elemének és helyszínének tekinthet ő városok is keretül szolgáltak. A
városhálózat és a bakrendszer területi elrendez ődésében igen szoros kapcsolat figyelhet ő
meg, mivelhogy a hitelintézetek szorosan köt ődnek a városokhoz, a t őkeáramlás térbeli
folyamata a városhálózat történeti átalakulásának is egyik fontos mutatója lehet, ugyanis a
városhálózaton belül felerősödő funkcionális specializálódásnak, az infrastrukturális
fejlődésének köszönhetően a városokban a kereskedelmi, pénzintézeti és egyéb szolgáltató
szektorok jelentősége megnövekedett. Amíg a kés ő középkori várost a kereskedelmi t őke
koncentrációja határozta meg, a korai kapitalista várost pedig az iparban koncentrálódó
tőkével jellemezhetjük, addig a 19. század derekától "a városok többségében a pénzt őke és
a pénzügyi funkciók széles skálája, s azok a magas szint ű szolgáltatások összpontosulnak,
amelyek megolajozzák a pénz áramlását; a pénzintézeti funkció határozza meg a
modernkori várost a városhierarchia csúcsán."
A városok pénzintézeti szerepkörének a kutatása több szempontból is fontos. Egyfel ől a
fejlettebb banki infrastruktúra hozzájárul a hitelrendszer által közvetített innovációs
folyamatok elterjedéséhez, s hátteréül szolgálhat az öngerjeszt ő gazdasági-társadalmi
modernizációnak, másfel ől pedig a pénzintézetek számára telephelyül (székhelyül)
szolgáló városok fejl ődésében is meghatározó szerepet játszottak a helyi hitelintézetek. A
pénzintézeti tevékenység a regionális modernizáció legf őbb tőkeforrása, a modern kezelési
technikák, vállalkozási formák elterjeszt ője, az infrastrukturális fejlesztés révén az
urbanizációs jelleg emelty űje is egyben. Mivel pedig az urbanizáció az anyagi feltételek
által erősen meghatározott folyamat, s mert a századel őre már kiteljesed ő hitelintézeti
hálózat révén els ősorban városaink váltak az innováció hordozóivá, így a pénzintézetek
működése a magyarországi városiasodásnak is serkent ője volt. Éppen ezért a
hitelrendszeren belüli t őkeáramlás térbeli dimenzióinak vizsgálata fontos mutatója az
átalakuló és modernizálódó városhálózatnak is.
A századfordulós városfejl ődés dinamikája természetesen a makrogazdaság egészének a
fejlődését tükrözte. Ebb ől következően a városoknak a nemzetgazdaság fejl ődésében
betöltött meghatározó szerepét nemcsak a korabeli ipari és kereskedelmi statisztikák
mutatják, hanem a bankrendszeren belüli t őkeáramlás is, mivel az igen kiterjedt
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
TÉT 1996 .2-3 Városhierarchia vizsgálatok._ 213
hitelintézeti hálózat sokkal több települést felölel ő és bőségesebb statisztikákkal szolgál,
mint a térben er ősen koncentrálódó és korlátozottabb ipari fejl ődés.
A továbbiakban a századel ő magyarországi városhálózatának hierarchikus és
funkcionális tagolódását elemzem a t őkeforgalom térbeli eloszlása alapján, azt vizsgálva,
hogy mely városok váltak a modernizáció aktív formálóivá, illetve játszottak kevésbé
meghatározó szerepet az ország gazdasági fejl ődése szempontjából. Elemzésünk
alapkoncepciójául annak a hipotézisnek a szem el őtt tartása szolgál, hogy a múlt század
végi hazai urbanizáció is szoros kapcsolatban állt a modern bankrendszer fejl ődésével.
A vizsgálat számára nemcsak a bank- és hitelrendszer, de a pénzintézetek székhelyei, a
városok is keretül szolgáltak. A múlt század második felében a rendszeres gazdasági
növekedés talaján kibontakozó urbanizáció - új térkapcsolatokat teremtve - megkezdte a
hagyományos városhálózat átformálását, melynek következtében az átalakuló városhálózat
az ország modernizációs fejl ődésének meghatározó elemévé és helyszínévé vált a maga
hierarchikus-térbeli tagolódásával.
A pénzintézeti innováció térszerkezeti folyamatai: a hitelrendszer kiépülése
A városhálózati keretekhez szorosan köt ődő hitelrendszer térbeli elrendez ődésének
földrajzi vizsgálata csak a területi egyenl őtlenségek leírására szolgáló innovációs-
növekedési modellek segítségével történhet, annál is inkább mivel a t őkeforgalom által
közvetített pénzintézeti innovációk magyarországi elterjedését is a - centrumtól a
perifériák felé egyre nagyobb - területi egyenl őtlenségek befolyásolták, amelyek a
periférikus jelleg erő södésével a településhálózaton belüli differenciákat is megnövelték.
Az innovációk térbeli megjelenésének és terjedésének kerete az gazdasági tér, s különösen
pedig a városok hálózata, amelyen belül az innováció hordozó és kibocsátó települések
innovációs centrumok, míg az innovációt befogadó települések az adaptációs centrumok.
Az innovációk terjedését vizsgálva megállapítható, hogy az innovációk mindenekel őtt a
központi funkciókkal rendelkez ő településeken jelennek meg, és csak kés őbb telepednek
meg a hierarchia alacsonyabb szintjein. Azok a városok, amelyek az innovációk révén
dinamizálni tudták meglévő erőforrásaikat, a gazdasági-társadalmi fejl ődés hordozóivá és
elterjesztőivé, ún. növekedési pólussá váltak. Egy-egy város helyi társadalmának a
megújulásra, a modern piaci viszonyok befogadására való képessége a városi gazdasági és
társadalmi környezet helyi adottságaival is jellemezhet ő, amit a térgazdaságtan a település
innovációs potenciáljának nevez. Ebben az összefüggésben a városok társadalmi-
gazdasági tradíciói, polgárosultsága és megközelíthet ősége mellett els ősorban az
innovációt hordozó, az újdonságokat befogadó intézményi infrastruktúra játszik fontos
szerepet2.
A piaci viszonyok elterjedésével á' városfunkciók közül els ősorban a gazdasági funkciók,
de azon belül - különösen pedig a dualizmus-kori Magyarországon - a banki szféra reagált
leggyorsabban és legérzékenyebben a megújításra (innovációra), s ez utóbbi szféra az
egész gazdaság teljesít ő képességének nemcsak indikátora, hanem más ágazatok
fejlődésének motorja is volt. A városhierarchián belüli funkcionális differenciálódás és a
fejlettebb banki infrastruktúra hozzájárult az innovációs folyamatok elterjedéséhez, ám a
tőkefelhalmozás által közvetített innováció a városhierarchia különböz ő szintjein eltérő
feltételeket talált.
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
214 Gál Zoltán TÉT 1996 .2-3
A bankszektor kiemelked ő szerepét mutatja, hogy a helyi hitelintézetek - amellett, hogy
intézményi hátteréül szolgáltak az öngerjeszt ő gazdasági és társadalmi modernizációnak -
szolgáltatásaik révén egyik legfontosabb tényez őivé váltak az innovációs folyamatok
városi szinten való elterjedésének. A pénzintézeti infrastruktúra kiépülése tehát
gerjesztője, beindítója és feler ősítője lehet egy-egy településen vagy térségben a banki
innovációnak, ami a századel ő Magyarországán meglehet ősen egyenlőtlenül oszlott meg
az ország különböző települései között. Éppen ezért a banki és takarékpénztári hálózat
térbeli kiépülésének - a diffúziós modell segítségével történ ő - vizsgálata több
szempontból is érdekes.
A modern bankrendszer születése Ausztria-Magyarországon a 19. század ötvenes-
hatvanas éveire esett, Magyarország esetében az ugrásszer ű változás pedig kétséget
kizáróan a kiegyezéssel következett be. Míg a korabeli statisztikák 1848-ban csak 36
hitelintézetről tesznek említést, addig 1910-re számuk a 4425 volt, ezen belül a bankok és
takarékpénztárak száma mintegy 1500 körül mozgott. A bankhálózat területi kiterjedése, a
pénzintézeti telephelyek számának rohamos gyarapodása kezdetben els ősorban a
fővárosban, és csak néhány vidéki városban volt megfigyelhet ő.
A banki innováció terjedésének kezdeti szakaszában az 1860-as évtized végére
Budapesten rohamléptekben kezd kiépülni az ország els ő számú pénzügyi centruma,
amely a külföldi tőke elsőszámú adaptációs központjaként m űködött, s mint ilyen, a
főváros vált a legfontosabb növekedési pólussá ill. innovációs központtá. A kezdeti
időszak fővárosi bankjai, különösen pedig a nagybankoké els ődlegesen külföldi
tőkebehatolásnak köszönhették létrejöttüket, de harminc évvel kés őbb Budapest már a
Monarchia második számú bankközpontjává vált, s a kortárs joggal állapíthatta meg, hogy
" Budapest ma már nem az, ami el őbb volt, nem a bécsi bankok kegyelmétől függő vidéki
város többé, hanem központja a magyar pénz- és kereskedelmi forgalomnak." A t őke és
banki innovációk fővároson kívüli elterjedéséhez, az új növekedési pólusok egészséges
hálózatának a kialakításához a budapesti innovációk diffúziójára volt szükség.
A korsZak dinamikus hitelintézeti fejl ődése együtt járt a bankhálózat térbeli
kiterjedésével, ami nem pusztán a pénzintézetek számának gyarapodását, hanem az új
alapításoknak, a pénzintézeti innovációnak az ország centrumától a perifériák irányába
történő látványos eltolódását is jelentette. 1867 után a pénzintézeti innovációk felgyorsuló
diffúziója a helyi tőkeforrások bekapcsolásával a kisebb adaptációs centrumokban, így
egyre több vidéki városban is megteremtette a fejl ődés anyagi feltételeit.
A kiegyezést követ ő alapítási láz, a gründolással együtt járó vállalkozói kedv nagyon
kedvezett a vidéki pénzintézetek alakulásának is, elindítva ezzel a hitelintézeti hálózat
kiépülésének diffúziós szakaszát. Amíg a budapesti nagybankok alapítása - főleg a
dualizmus els ő felében - a külföldi t őkék nagyarányú behatolását jelezte, addig a vidéki
bankok és takarékpénztárak számának növekedése a hazai t őkeképződés felgyorsulását és
a vidék vagyonosodását mutatták. Vidéki bankok és takarékpénztárak egész sorát
alapították, s különösen a kevésbé fejlett, pénzszegény keleti és déli régiókb an (Tiszántúl,
Bánát, Erdély), ahol egyre több újonnan alakult pénzintézet versengett az egyéb
befektetési lehet őséggel bíró pénzek felszívásában, amelyek közül a legtöbb a hitelintézeti
infrastruktúra szempontjából korábban elmaradott keleti régió nagyobb kereskedelmi
centrumaiban koncentrálódtak.
Ez térbeli átrendez ődés nagymértékben annak köszönhet ő, hogy a tőkeáramlás
profitorientáltsága racionalizmusa "önkényesen" szétrobbantotta a tradicionális
városfejlődés addigi súlypontjait, s a korábbi id ők patinás városai közül sok kimaradt a
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
TÉT 1996 .2-3 Városhierarchia vizsgálatok... 215
fejlődés fő áramvonalából. A vidék új regionális központjai, amelyek gazdasági centrumok
is voltak a vasúthálózat és az ehhez kapcsolódó innováció(t őke)-áramlás lineáris sávjai
(bankhálózat centrumai) mentén, el őször a fejlettebb "korridorokban" (folyosókban)
alakultak ki, s innen terjedtek tovább a közlekedés, a kommunikáció, a pénzügyi szféra
lineáris hálózatán keresztül.
Az 1890-es évekre az innovációs csatornák, így a vasúthálózat, a vidéki hitelintézeti
hálózat kiteljesedésével párhuzamosan egyensúlyi helyezet alakult ki a központosításra
törekvő főváros és a helyzetük stabilizálására törekv ő nagyobb vidéki városok között.
Ebben a periódusban a keleti régió regionális központjai fejl ődtek a legjelentősebb vidéki
növekedési pólusokká, amelyek rendkívül gyors fejl ődését részben a hitel iránti óriási
kereslet, részben pedig az magyarázza, hogy egy elmaradottabb régióban következett be a
tő ke koncentrálódása. Ezt egyrészt a térség bankalapításainak nagy száma, másrészt
tő kehiányból fakadóan az átlagosnál magasabb betéti kamatok is igazolták.
Bár bankrendszerünk nemzetközi összehasonlításban is az egyik legmagasabb szintet
elért ágazattá fejl ő dött, ennek ellenére az egész korszakra rányomta bélyegét a sokszor
leginkább csak regionális szinten érzékelhet ő tőkehiány, amelynek következtében a keleti
régió bankpiaci központjai közeli fekvésük ellenére sem akadályozták egymás gazdasági
fejlő dését (Szeged-Szabadka, Arad-Temesvár, Debrecen-Nagyvárad), hiszen fejletlenebb
régióban települtek, ahol a hitel iránti keresletet csak több bankpiac segítségével lehetett
kielégíteni. Ugyanakkor a sűrűbb hálózatú, a keleti országrészekhez képest a
korszakunkban már kevésbé dinamikus fejl ődésű Dunántúlon ennek az ellenkezőjére is
akadt példa, ahol pl. Szombathely növekv ő szerepe - a hitelszférában is - korlátok közé
szorította a hozzá közel fekv ő Kőszeg gazdasági funkcióit.
A magyarországi hitelszervezet térbeli fejl ődésében az 1890-es évekt ől a világháborúig
terjedő idő szakban két tendencia érvényesült. Egyrészt a helyi t őkeforrásokon létesített
vidéki takarékpénztárak, kisebb bankok és hitelszövetkezetek számának ugrásszer ű
emelkedése, a néhol indokolatlannak t űnő alapítások ellenére is, egy kiegyensúlyozott
hitelintézeti hálózat kialakulását, ezáltal a helyi bankpiacok egyenletesebb eloszlását
eredményezte. A századfordulóra a regionális centrumok már maguk is t őkekibocsátókká
váltak, ami a vonzáskörzetükben lév ő kisebb településeken létesített takarékok és más
pénzintézetek számának emelkedéséhez is hozzájárult.
A másik fejlődési tendencia - már az els ő világháború előtt elkezdődött - a bankt őke
nagyarányú koncentrációja volt a fő városi nagybankoknak a vidéki bankpiacokra történ ő
behatolásához, és a kisebb vidéki pénzintézetek önállóságának a megsz űnéséhez vezetett.
A tőkediffúziónak ez a terjedési formája a hierarchikus diffiziós modell segítségével
írható le, amelyben az innovációk a hitelintézetek, ill. a településhálózat hierarchikus
láncai mentén terjednek. A bankfiókok alapítása révén a "meghosszabbított kez ű"
budapesti pénzintézet szoros üzleti kapcsolatokat építhetett ki a vidéki bankpiacokon,
mintegy előrevetítvén annak az er ő s bankkoncentrációnak és bankhegemóniának a
lehető ségét, amelyet a budapesti bankok élveztek a két világháború közti, illetve élveznek
a jelenkori Magyarországon. Az 1940-es évekre a vidéki bankok 25-30%-a maradt csak
meg önálló pénzintézetnek, s egyidej űleg a budapesti nagybankok 10-30 fiókból álló
hálózatot építettek ki a vidéki városokban 3 .
Az affiliáció (fiókosítás) magában rejtette annak a veszélyét, hogy a térszerkezeti
egyensúly esetleges megbomlásával (ami a trianoni határváltozás után be is következett)
erőteljesebb tőkeelszívás lépjen fel a hitelszervezet hierarchikus hálózatán belül, maga
után vonva a banki (és egyéb) er ő forrásoknak a legnagyobb innovációs góc, a főváros
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
216 Gál Zoltán TÉT 1996 .2-3
irányába történő eltolódását, ami az ország bizonyos térségeinek bels ő periférizálódását
eredményezte.
A városhálózat összehasonlító vizsgálata a betétforgalomalapján
A továbbiakban a városhálózat keretein belül kísérletet teszünk a t őkeforgalom térbeli
eloszlásának felvázolására, melynek során a magyar városok hierarchikus rangsorát
mutatjuk be a betétforgalom településhálózaton belüli megoszlása alapján, elfogadva azt a
történeti földrajzi hipotézist, hogy a polgárosuló városhálózat fejl ődése, torzulásai,
valamint a városfejlő dés regionális különbségei feltárhatóak a rendelkezésre álló
tő keforrások segítségével. A banki innováció és szélesebb értelemben a hazai
modernizáció szempontjából legjelent ősebbnek tekinthető városok földrajzi
elhelyezkedésének vizsgálata a közöttük kialakult munkamegosztási kapcsolatok
szempontjából is fontos, hiszen egy adott város gazdasági mozgásterét funkcióinak
sokrétűsége, infrastruktúrájának fejlettsége (amelyen belül a pénzintézeteknek
meghatározó szerepük van) és a többi várossal, illetve saját vonzáskörzetével kialakított
kapcsolatai határozzák meg.
A városhierarchia meghatározásához a banki üzletágak közül a betéorgalom statisztikai
mutatóit választottuk ki - felhasználva a betételhelyezési formáknak mind a három típusát;
a takarék, folyó- és csekkszámlabetéteket -, mert amellett, hogy ez elég széles körben
elterjedt szolgáltatás volt, a helyi megtakarítás fokmér őjéül szolgált, a pénzintézetek
forgótőke állományának döntő hányadát is ez biztosította. Éppen ezért a városok
hierarchikus rangsorát a betétforgalomnak a városok vonzáskörzetére es ő hányadát alapul
véve, az ún. banki jelent ő ségtöbblet kiszámításával határoztuk meg, amelynek elméleti
alapjául a Christaller német térgazdász által kifejlesztett, a városok centrumjellegét
hangsúlyozó központi helyek teóriája szolgált. A fenti koncepciót követve, a betétforgalmi
mutatók kiválasztásával mérjük a pénzintézeti szférában megtestesül ő központi szerepkör
mértékét, azáltal, hogy a városokat a környékével, a vonzáskörzet többi településével
kialakított kapcsolatával együtt vizsgáltuk. A városhálózaton belüli kapcsolatok mellett a
központi funkciókat gyakorló város és ezeket a "szolgáltatásokat" igénybe vev ő
vonzáskörzet közötti kapcsolat is meghatározó, s ezáltal a városok lakóinak életfeltételeit a
helyi alapellátást biztosító funkciókon kívül a vonzáskörzetnek nyújtott szolgáltatások
összetétele és színvonala is befolyásolják.
A statisztikai adatokból kit űnik, hogy a városokban az egy főre eső betétösszegek
általában jóval nagyobbak voltak mint vidéken. Ez nem magyarázható pusztán azzal, hogy
a városi népesség nagyobb üzleti forgalmat bonyolít, hanem abból adódik, hogy a vidéki
lakosok betéteit részben a városi pénzintézetek vonzották magukhoz. Ez természetes,
hiszen a kisebb helységekben a betételhelyezési lehet őségek hiánya, vagy hiányosságai
miatt a vidéki lakosok szívesebben helyezték el betéteiket a városok hitelintézeteiben, már
csak a kedvezőbb kamatlehetőségek miatt is. Ezáltal a város szolgáltató funkciói (központi
funkció) távolabbi területekre is kisugárzódtak.
A jelentőségtöbblet-számítást az 1909-es évre vonatkozóan csak azokra a bankkal
és/vagy takarékpénztárral rendelkez ő településekre végeztük el, ahol a betétállomány
nagysága elérte 2 millió Koronát 4 Emellett figyelembe vettük a városi pénzintézetek
vagyonának nagyságát, a folyó- és csekkszámlák arányát az összes betétállományon belül,
továbbá a pénzintézeti szférához szorosan köt ődő intézményeket (a jegybank fiókintézetei,
pénzügyigazgatóságok' kereskedelmi- és iparkamarák), is számba vettük az adott
településens. A számításokat Christaller német térgazdász által alkalmazott, K= F,-
(L„*I.,,)kL„, formula alapján végeztük el, melynek eredményeként a központi, de átalakított
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
TÉT 1996 .2-3 Városhierarchia vizsgálatok.. 217
szerepkör súlyát kifejező banki jelentőségtöbbletet, illetve a magyar városoknak a
pénzintézeti mutatók alapján kijelölhet ő hierarchikus rangsorát kapjuk meg6. A
vármegyék betétállományából és lélekszámából kiszámítottuk az egy fo're es ő megyei
betétátlagokat, amit ha megszorzunk a város lakosságszámával 1„*(F./L,„), megkapjuk azt
a betétforgalmat, amely akkor adódna, ha a város pénzintézeteiben csak a helybéli
polgárok helyezték volna el betéteiket. A városi centrum tényleges banki forgalma /F„/
azonban a helyi népesség betét- elhelyezésein túl bizonyos számú vidéki ügyfél betéteib ől
együttesen adódott. A városokra ily módon kiszámított jelent őségtöbblet értékek a városok
betétforgalmának vidékre es ő hányadát mutatják, ami a városhierarchia meghatározásának
az alapjául szolgált. A kapott eredményekb ől - amellett, hogy a városok pénzintézeti
szerepkörének nagyságát kifejezik - információt nyújtanak a városok gazdasági
szerepéről, vonzáskörzetéről, továbbá leszűrhető az is, hogy a település a környezete
számára, illetve a városhálózaton belül innovatív pénzügyi központként funkcionált-e'. A
-
868 bankkal és/vagy takarékpénztárral rendelkez ő magyarországi település közül csak 173
helység banki-innovációs (központi) szerepköre igazolódott, s így a funkcionális
értelemben vett városok 69%-a rendelkezett valamilyen szint ű banki-központi funkcióval.
Mintegy 120 településnek, amelyek ugyan 2 millió Koronát meghaladó betétállománnyal
rendelkeztek, nem volt kimutatható jelent őségtöbblete, sőt betétforgalmuk kisebb volt a
helyi népességszámból potenciálisan kiszámíthatónál is. Ebben a - f őként az Alföld
mező városait és a felvidéki kisvárosokat gyakorta jellemz ő- helyzetben a hitelintézetek a
helyi lakosok igényeit sem voltak képesek kielégíteni, jobban rá voltak utalva a küls ő
hitelforrásokra (pl. a jegybank fiókok váltó és jelzálogüzletére) 8, következésképpen ezek a
települések nem váltak pénzintézeti központokká.
Az elvégzett számítások alapján megállapítható, hogy városaink a századforduló körül
már a bankhálózat szintjén is világosan azonosítható hierarchikus csoportokká
szervező dtek. Budapest - mint országos innovációs centrum - mellett a pénzügyi innováció
négy szintjét különítettük el. A regionális innováció központjaival foglalkoztunk a
legrészletesebben, azzal a 13 nagyvárossal, amelyek a fővárosból kiinduló tőkediffúziót
leghamarabb adaptálták. Ebb ő l a csoportból került ki az a néhány ellenpólus-város (Arad,
Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Pozsony), amelyek egyes országrészek pénzügyi-
innovatív központjaiként nagyobb területre terjesztették ki vonzáskörzetüket 9. További 35
várost az innovációs gócok kategóriájába, majd a többi 125 kevésbé jelent ős pénzintézeti
centrumot - melyek kisebb vonzáskörnyék számára, kisebb jelent őségű pénzügyi
szolgáltatásokat végeztek - pedig az innovációs sejtek, ill. kezdemények kategóriájába
soroltuk be l°.
A pénzintézeti innováció regionális centrumai - a kelet-magyarországi
innovációs zóna kialakulása
A hiérarchikus rangsor kialakítása után a pénzintézeti központok feltérképezésével a
hierarchia erő s koncentráltságot mutató sajátos térbeli elrendez ődése rajzolódott ki. Ez
összefiiggésben áll azzal, hogy Kelet-Közép-Európában - így Magyarországon is - az
innováció és az iparosodás térben lesz űkülten, kevesebb növekedési pólusra
koncentrálódott, mint a kedvez őbb adaptációs készség ű nyugat-európai centrumrégióban, s
ezek a folyamatok rendkívül egyenl őtlenül haladtak el őre az országon belül,
következésképpen az urbanizáció is csak néhány jelent ő sebb magyar város arculatát
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
218 Gál Zoltán TÉT 1996 s 2-3
formálta át. A pénzintézeti funkciók településhálózaton belüli területi megoszlását jóval
erő sebb koncentrálódás jellemezte, mint akár a kereskedelem, az oktatási, vagy a
közigazgatás szférájában. Ez azt is jelentette, hogy kereskedelmi egységekkel (akár
szatócsboltokkal is), közigazgatási intézményekkel (szolgabíróság, jegyz őség, csendőrőrs,
adóhivatal stb.) és iskolákkal is sokkal több településen találkozhattunk a századel őn, mint
bankkal vagy takarékpénztárral.
Az a tény, hogy Budapest a hierarchikus rangsorban utána következ ő 48 várossal"
együtt a banki jelent ő ségtöbblet közel 80%-át tömörítette, míg az ország népességnek csak
12%-át, rávilágít a tőkés modernizációba id őbeli késéssel bekapcsolódó országok térbeli
fejlő désének néhány sajátosságára. Nevezetesen arra, hogy a centrumhelyzet ű országoktól
a periféria országai, ill. az ország elmaradottabb térségei felé haladva a területi
egyenlőtlenségek fokozódnak, tovább er ősítve a városhálózat funkcionális és hierarchikus
tagoltságát, amelyet jól érzékeltet, ha valamelyik tiszántúli regionális centrumvárosunk és
a vonzáskörzetéhez tartozó kisebb város kiválasztott néhány gazdasági mutatójának
volumenét (pénzintézeti vagyonok, a nem agrár népesség aránya, stb.) egymáshoz
hasonlítjuk, akkor kiderül, hogy a legtöbb esetben az országrészen belüli egyenl őtlenségek
nagyobbak, mint akár a nyugati és keleti országrészek közti általános egyenl őtlenségek.
Ezt a bankt őke helyválasztása tovább er ősíti, ugyanis nagyobb bankok is többnyire a
dinamikusabban fejlődő nagyvárosokban alakultak, illetve nyitottak fiókot, mivel a
banktőkének a legjelent ősebb városi centrumokba való koncentrálódása az innováció
eredményességét is meghatározta, ezért nyilvánvaló volt, hogy az üzleti szempontú
területfejlesztésben a vállalkozások számára is vonzó, jelent ős pénzintézeti centrumok
tudtak rövid távon is gyors eredményeket produkálni.
A regionális bankcentrumokat számba véve megállapítható, hogy a jelent őségbeli
differenciák is jelentősek voltak közöttük, amelyek azonban részben a térbeli megoszlás
geometrikus rendjéb ől is következtek. Amíg a legfontosabb középkori városaink az
országhatár mentén - északnyugat-északkelet-délkeleti irányban - félkörívben
helyezkedtek el, addig a századfordulóra a legdinamikusabban fejl ődő városok az ország
magterületét határolták körül, a peremvidékekt ől a központi régiók irányába lehúzódva. Ez
a térbeli elhelyezkedés részben azzal a ténnyel is magyarázható, hogy a modernizáció a
Kárpát-medence termékenyebb, túlnyomórészt magyarok által lakott központi részein volt
a legeredményesebb, ezzel szemben a főként nemzetiségi területnek számító, a
mezőgazdaságnak sz űkös feltételeket kínáló, városhiányos peremvidékek
polgárosodásának a színvonala nem érte el a magterületekét, s ezek a perifériák, mind a
gazdaság színvonala, mind pedig a lakosság kultúrszínvonala alapján hátrányos helyzet űek
voltak".
A századelő legjelentősebb pénzintézeti centrumai, Budapesten - az ország földrajzi
középpontjába települt fővároson - kívül a Dunántúl és a Nyugati-Felvidék (Pozsony,
Győr, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely) s űrű településhálózatú vidékének a
"gyújtópontjaiban" és az Alföld keleti vásárvonala (Miskolc, Temesvár, Nagyvárad, Arad,
Debrecen) mentén helyezkedtek el, míg Erdély, illetve Horvátország elmaradottabb
régiójában csak egy-egy szigetszer űen kiemelked ő központ alakult ki (Kolozsvár,
Nagyszeben, Zágráb). Kolozsvár és Nagyszeben leszakadva az innováció áramlás
összefüggő keleti zónájáról, enklávé-jelleg ű elhelyezkedésükkel már kevésbé tudták
vidéküket dinamizálni.
Az országon belüli regionális fejl ődés különbségei nem szolgálnak elégséges
magyarázattal a városok eltér ő fejlődésének magyarázatára, annál is inkább mivel a
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
ÉT 1996 s 2-3 Városhierarchia vizs álatok... 219
ároshierarchia csúcsán elhelyezked ő települések a 19. század második felét ől kezdve
azdasági és társadalmi vonatkozásban élesen kiemelkedtek a regionális keretekb ől, az
ármelyik régiójában is helyezkedtek el országnak.
A regionális centrumok közti különbségek természetesen több okra vezethet ők vissza.
lső helyen említhetjük a területi különbségeket, amelyet a regionális centrumok
lhelyezkedése és a városhálózat regionális sajátosságai is er ősen befolyásoltak, de
aradox módon a hazai régiók és a területükön fekv ő városok fejlettségi színvonala nem
indig esett egybe 13. A századfordulón jól elkülöníthet őek a kevésbé dinamikus fejl ődésű,
elatíve kisebb pénzintézeti jelent őségű dunántúli nagyvárosok a korábban periférikusnak
zámító keleti országrészek rendkívül gyors fejl ődést produkáló városaitól. A
egjelentősebb regionális centrumok valóban a keleti régióban helyezkedtek el, s nem volt
életlen az sem, hogy a tíz legnagyobb pénzintézeti vagyont felmutató vidéki város közül
yolc ebben a térségben volt megtalálható 14. Az itt befektetett t őkék növekvő
oncentrációja a már korábban felhalmozott er őforrások segítségével megsokszorozta
zen nagyvárosok térvonzását, amelyek mind a gyáripar, mind a magasabb szint ű banki és
gyéb szolgáltatások, mind pedig a közigazgatás központjaiként gazdasági-társadalmi
ellemzőikben élesebben határolódtak el vidékükt ől, mint a Dunántúl s űrűbb
elepüléshálózatú és fejlettebb régiójának nagy innovációs centrumai. Ebben az
rszágrészben a városi funkciók er ősen megoszlottak az egyébként is kisebb dinamikájú
egionális centrumok között, így azok kevésbé élesen emelkedtek ki a településhálózatból.
őt az innovációs gócok teljesebb hálózata - átvállalva a városi funkciók egy részét -
ovább csökkentette a nyugat- magyarországi regionális központok jelent őségét.
A századel őn az urbanizációs fejl ődés Erdély és a Tiszántúl vásárvonalán15 kialakuló,
zatmárnémetit ől Temesváron át Versecig lehúzódó, összefügg ő városi övezetben
ontakozott ki legnagyobb mértékben, melynek következtében a városiasodás
,frontvonala", a nagyobb növekedési üteme a f ővárosból a jelent ősebb kelet-
agyarországi városokra tev ődött át (amit 1900-20 között, a fővárosnál gyorsabb ütemű
épességnövekedési statisztikái is jeleztek) 16. A vásárvonal néhány dinamikusan fejl ődő
egionális centruma (Arad, Temesvár, Nagyvárad) az országrész pénzügyi-kereskedelmi és
pari központjaként jelent ős szerepet játszottak a modernizáció regionális terjesztésében.
főváros óríási mértékben megnövekedett gazdasági vonzását a t őke és egyéb
rőforrások helyben történő koncentrálásával sikeresen ellensúlyozták, s a századfordulóra
udapest ellenpólus-városaivá fejlődtek.
A továbbiakban néhány gondolat erejéig arra keressük a választ, hogy a milyen tényez ők
egítették elő a magyarországi modernizációs átalakulásban kiemelked ő szerepet játszó
árosi övezetnek - az 1890-es évekt ől különösen dinamikus - fejl ődését, ill., hogy ebben a
ors fejlődésben mennyire volt meghatározó jelent őségük a helyi pénzintézeteknek.
A 19. század derekáig a keleti országrészben az Alföldön szórtan elhelyezked ő,
lsősorban az agrárkereskedelemben érdekelt mez ővárosok, folyó menti piacközpontok
átszottak fontosabb szerepet a városhálózaton belül, melyet gyors, - a szabad királyi
árosokét is felülmúló - népességnövekedésük is jelzett. A 19. század második felét ől az
banizációs folyamat felgyorsulása, a városok funkcióinak átalakulása gyökeresen
tformálta a városhálózat területi szerkezetét. Kezdetben a kiépül ő vasúthálózat indított el
agyobb szelekciót a korábban szórtan elhelyezked ő agrárpiaci központok között,
elynek következtében a els ősorban a vásáröv - vagyis az Alföld peremének -
ereskedelmi centrumai váltak vasúti csomópontokká és fokozatosan gyáripari
özpontjaivá. A vasúthálózat kiépítésének sajátosságai (nagy fogyasztópiacok költség-
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
220 Gál Zoltán TÉT 1996 .2-3
távolságának a megváltozása), az urbanizáció er ősen szigetszerű jellege - mint a
periférikus fekvés egyik sajátossága - alapvet ően megváltoztatták az agrártermelés helyi
feltételeit, minek következtében csak azok az alföldi városok modernizálódtak (pl. Arad,
Nagyvárad, Temesvár, Szatmár, Debrecen) igazán, amelyek sikeresen átalakították
gazdasági szerkezetüket, s az őstermelés, illa az egyoldalú agrárkereskedelmi funkció
jelentőségének csökkenésével egyidej űleg iparosodtak és a városi funkciók szélesebb
körét tudták megszerezni. Az vásáröv városfejl ődésének valódi gazdasági gyökerei, a
gazdaság átalakulása a kortárs monográfusok számára is nyilvánvalóak voltak: Arad
például, nagy kiterjedés ű termékeny határának, élénk és kiterjedt kereskedelmének,
iparának, valamint nagy forgalmú pénzintézeteinek köszönheti a város, hogy fejl ődésre
való hajlandósága csak a préri közepén nekilendült amerikai városokéhoz hasonlítható.
A kelet-magyarországi vásárvonal mentén elhelyezked ő, dinamikus fejlődést produkáló,
gyorsan iparosodó, kereskedelmi gócpontjai a pénzintézeti innovációk elterjesztésében, a
helyi piac keretein túlemelkedve, nagyobb területen, az egész kelet-déli országrészben
éreztették hatásukat. A regionális központok pénzintézeti mérlegadatainak az többi város
hasonló mutatóval történ ő összevetése után megfogalmazódhat az az állítás, hogy a
pénzintézeti szempontból felállított városi rangsor csúcsán elhelyezked ő Arad, Temesvár,
Nagyvárad (Zágrábot nem tekintve) szerepe saját országrészének - a keleti régiónak - a
pénzintézeti fejlesztésében, periferikus helyzetének a felszámolásában sokkal nagyobb
volt, mint az ország bármely más vidéki nagyvárosának. Ennek oka részben az volt, hogy
ebben az országrészben az alsóbb szint ű városi központok szinte teljesen hiányoztak,
másrészt pedig a "gründolási" id őszak alatt oly nagy volt a t őke iránti kereslet, amit
kielégíteni még a jelent ős bankközpontok segítségével is csak nehezen lehetett.
A banki innovációk gyors megtelepedése az említett városokban nemcsak a helyi
pénzügyi élet felvirágzásához, hanem a századel ő leggyorsabb vidéki városfejl ődéséhez is
hozzájárult. Nem kizárólag a betétforgalom és a pénzintézeti vagyonok mennyiségét
tekintve vezették az országos statisztikát ezen városok bankjai, de a legmodernebb
pénzkezelési technikák (folyószámla) és a fiókhálózat kiépítésében is a vidéki regionális
centrumok élén jártak. Növekv ő jelentőségüket jól érzékelteti, hogy Budapest után
Temesváron működött a legtöbb (32) hitelintézet, köztük sok modern ipari és
kereskedelmi bank.
A regionális centrumok szerte az országban - de a Tiszántúlon a környezet
elmaradottsága miatt még élesebben - a modernitás irányába haladtak, s
népességnövekedésük üteme (39%) a századfordulót követ ő évtizedben már megel őzte
Budapest 20%-ra csökken ő növekedési ütemét is. A modern városi funkciók
koncentrálódása révén gazdasági és társadalmi tekintetben is vitathatatlanul igazi
városokká váltak. Ha a betétforgalom alapján felállított városi rangsorunkat a
városiasodottság urbánus jegyeivel összevetjük szoros korrelációt fedezhetünk fel a banki
hierarchia és a városi funkciók súlya között. A pénzintézeti szempontból vizsgált
városhálózat csúcsán a polgári társadalmú, jelent ős városi tradíciókkal rendelkez ő,
urbánus megjelenés ű nagy- és középvárosok helyezkedtek el. Társadalmuk vezet ő
rétegévé a századfordulóra a középpolgárság és a vezet ő közhivatalnoki-értelmiségi réteg
vált, de az innovációs zóna nagyvárosaiban megjelent a helyi nagypolgárság is.
(Temesvár, Arad). Városodásukban a saját t őkegyűjtésen alapuló hitelintézeti
infrastruktúra mellett a gyáripar is jelent ős szerephez jutott. Nagyon sok helyi vállalat,
méreteit tekintve országos viszonylatban is kiemelked ő volt: Aradon működött az ország
legnagyobb szeszgyára, Temesvárott a legnagyobb cip őgyár (Turul), de a város gazdasági
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
TÉT 1996.2-3 Városhierarchia vizsgálatok... 221
épgyára és textilüzemei is jelent ősek voltak. Nagyiparuk modernségét mutatta, hogy
azámos újítást az itt alapított üzemekben vezettek be els őként, így a hazai buszgyártás is az
aradi MARTA automobilgyárban indult meg 1913-ban. A városok infrastruktúrája is
orsan korszerűsödött, s belvárosaik egyértelm űen városias külsőt öltöttek. A "magyar
anchesterként" is emlegetett Temesvár látványos urbanizációját nemcsak a city, a gyár
11. a középosztályi lakónegyedek szegregálódása, Európa megannyi modern városából
egismert korszerű városszerkezet mutatta, hanem a kontinensen els őként itt bevezetett
1884) villanyvilágítás is.
A keleti országrészek regionális centrumai több megyére kiterjed ő térségek ellátását
égezték, s szerepük a vidék pénzintézeti kiszolgálásában innovációs centrumként sokkal
agyobb volt, mint a kereskedelmi és más egyéb szolgáltatások szempontjából, (amit a
énzintézeti vagyonok hatalmas méretei is alátámasztanak), annál is inkább, mivel a térség
lsóbb szintű pénzintézeti központjai szinte teljesen hiányoztak, másrészt a korszakban
agy volt a tőke iránti kereslet, (amit kielégíteni a még oly jelent ős bankközpontok
egítségével is csak nehezen lehetett), ennélfogva a regionális központok bankjainak, mint
`a kapitalizmus kovászainak" meghatározó szerep jutott a keleti országrészek
odernizációs felzárkóztatásában.
Mindezek ismeretében talán nem túl merész az alföldi és az erdélyi periférikus térségek
atárvonalán húzódó a városhálózaton belül különleges funkciókat betölt ő városiasodott
vezetet a magyarországi modernizáció innovációs határzónájának nevezni, amelynek a
ásárvonal mentén éles elkülöníthet ősége összefügg az alacsony modernizációs kézséget
utató belső-alföldi régión belül konzerválódó ún. frontier helyzettel 17. Amíg az amerikai
ontier a 19. század második felében gyors ütemben és teljes szélességében tolódott
yugat felé (s így a frontier állapot egy adott helyen csak néhány évtizedig tartott), addig
álunk a - kelet felé terjed ő- modernizáció (e rövid, pár évtizedes id őszak alatt) az Alföld
agterületeit "átugorva" csak szigetszer űen, a vásárvonal a kedvezőbb adaptációs
észségű nagyvárosaiban eredményezett igazán látványos gazdasági és városfejl ődést,
gyanakkor az agrárjellegű mezővárosok társadalmának tradicionális vállalkozási
tratégiája is hozzájárult ahhoz, hogy az Alföld belső perifériának számító magterületein a
ontier helyzet még hosszú évtizedekre konzerválódott, meghosszabbítva a régió
zindromatikusnak tekinthet ő fejlődését. A térség mez ővárosai nem váltak jelent ős
enzintézeti központokká, s a banktörténeti vizsgálatok is a bels ő-alföldi régió
lacsonyabb modernizációs kézségét igazolják. Bár az Alföld peremén szinte mindenhol
'alakultak az innováció különböz ő szintű városi központjai (Miskolc, Eger,
átoraljaújhely, Bácska-Bánát: Szeged, Újvidék, Nagybecskerek, Szabadka), de leginkább
• főváros, ill. a keleti vásárvonal innovációs zónája felől érkező fejlesztő hatások
eremthették meg a lehet őségét annak, hogy az Alföld "zárványszer űen" körbezárt régiója
elzárkózhasson a fejlettebb területek színvonalához.
Összefoglaló
Az eredményes modernizáció rövid, pár évtizedes id őszaka alatt igazán látványos
azdasági fejlődés (még!) csak szigetszer űen, a nagyobb városokban, regionális
önpontokban ment végbe. Ezen települések szerepe a környez ő térségek periféria-
elyzetének felszámolásában a bankjaik által közvetített t őkeforgalom révén is dönt ő volt.
Ez utóbbi folyamat kiteljesítéséhez a magyarországi modernizációnak a meglév ő keretek
özötti továbbfejlő désére lett volna szükség. A nivellálódás irányába haladó
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
222 Gál Zoltán TÉT 1996 s 2-3
térszervez ődést az 1920-ban megrajzolt új országhatárok teljesen felborították. A
határváltozások következtében pénzintézeti vonzásközpontok száma jelent ősen
lecsökkent: az ország pénzintézeti regionális központjainak több mint a fele, az ellenpólus
városok mindegyike (Nagyvárad, Temesvár, Arad, Kolozsvár, Pozsony), az ország
határain kívülre került. A 35 pénzintézeti innovációs gócból csak 14 maradt
Magyarországon. Ennek egyik legsúlyosabb következménye az lett, hogy amíg korábban
Budapest mellett léteztek a dinamikusan fejl ődő ellenpólus városok, amelyek egyes régiók
centrumaiként nagyobb területekre is kiterjesztették vonzáskörzetüket, addig 1920 után az
új ország területén egyedül a főváros maradt ilyen jellegű központ. A fővárost némiképp -
különösen a századfordulótól - sikeresen ellensúlyozó, er őforrásait adaptáló központok
elszakadásával, a földrajzi távolságok lecsökkenésével Budapest hegemón szerephez
jutott a térszerkezet alakításában. Pénzintézeti szempontból a vidék hitelintézeteinek
önállósága megszűnt, s a több jelentős vidéki hitelintézet az öt budapesti nagybank
fiókhálózatának részévé vált. A megbomlott térbeli egyensúly megakasztotta a vidéki
városfejlődést, s csak Budapest súlyának aránytalan növekedését eredményezte. A
"vízfejjé" n őtt főváros, és a városhiányos határmenti perifériák jelezték a térskizofréniát a
két világháború közötti Magyarországon.
A századel ő magyarországi városhálózatát - az elvégzett vizsgálatok töredékének a
felvázolásával - a tőkeforgalom térbeli megoszlása alapján vizsgáltuk, elfogadva azt a
hipotézist, hogy a városhálózat fejl ődése, ill. a városfejl ődés regionális különbségei
feltárhatóak a rendelkezésre álló t őkeforrások segítségével. A hierarchikus szintek
vizsgálata után megállapíthatjuk, hogy városaink a bankhálózat szintjén is világosan
azonosítható csoportok átszervez ődtek. Összességében, elmondható, hogy a hitelszféra
által közvetített innovációk adaptációja legsikeresebben a városhierarchia csúcsán valósult
meg, ahol már a századforduló körül megtörtént a városiasodás különböz ő mutatóinak az
összerendez ődése. Ezek közül a városképet átalakító tömeges építkezések, közm űvesítés,
tömegközlekedés megindulása, a városnegyedek funkcionális elkülönülése voltak a
legfontosabbak. A városi fejl ődés nemcsak a polgárok napi mozgásterét tágította ki, de
ezen túlmen ő en gyökeresen megváltoztatta a társadalom foglalkozási szerkezetét és
tagolódását is. Városhálózatunk elrendez ődésének, fejlődésének és torzulásainak okait
kutatva számos tanulsággal szolgálhat a városfejl ődés sajátosságainak további vizsgálata,
hiszen a századel ő n megteremtett városi keretek máig hatóan befolyásolhatják városaink
fejlődését és róluk kialakított image-t.
Jegyzetek
I Contzen M.P. The Maturing Urban System In The US.1840-1910., In. Annals of the Association of American
Geographers, 67., 1977. Ez a tanulmány vizsgálta el őször a bankközi kapcsolatokat az USA-ban, mint a
városhálózat különböző szintjei közötti kapcsolatok indexét
2 Bairoch P. (1988) Cities and Economic Development, Mansell, Chicago, p.336., monográfiájában - külön
fejezetet szentelve az innováció és városfejl ődés kapcsolatának - megállapította, hogy a város nagysága,
gazdasági jelentő sége és az általa terjesztett innováció között közvetlen kapcsolat áll fenn. A városok
innovatív szerepét egyfel ő l az emberi kontaktusok nagyobb gyakoriságából fakadó információáramlás, a
szerteágazó városi funkcióból fakadóan jelentkez ő erős adaptív készség, másfel ől a városok közötti, a
kereskedelmi, a közlekedési kapcsolatok, a migrációból fakadó kontaktusok, valamint az emberi kreativitás
számára kedvez ő terepet kínáló urbánus mili ő egyaránt magyarázzák
3 ILLÉS (1993) A fővárosi bankok az 1920-as években a vidék hitelszervezetét egyre inkább ellen őrzésük
alá vonták, és ezáltal a főváros tőkeerő s pénzintézetei a vidéki városok gazdasági életének sok területére
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
TÉT 1996 s 2-3 Városhierarchia vizsgálatok.. 223
kiterjesztették hatalmukat, minek következtében a vidéki városok fejl ődése, annak iránya és üteme többé már
nem egyedül polgárainak gazdasági tevékenységét ől, hanem a budapesti bankoktól is függött.
4 A 868 bankkal vagy takarékpénztárral rendelkez ő település közül 298 település pénzintézeteinek
betétállománya haladta meg a két millió koronás limitet
s Az Osztrák-Magyar Bank 33 fiókjával - mint a magyar bankrendszer likviditásának valóságos forrása -
jelentő s befolyást gyakorolt a magyarországi hitelintézetek ügyvitelére, a két utóbbi intézmény pedig a
hitelszféra koordinálását végezte, de mivel nem foglalkozott betétüzlettel ezért vizsgálatunkban nem
szerepelnek a jegybanki fiókok adatai.
6 A formulában a K=a központ jelent ő ségtöbblete, F„=a város pénzintézeteinek betétforgalma 1909-ben, a
város lakossága, F„,-- a megye pénzintézeteinek betétforgalma (a törvényhatósági jogú városokkal együtt), L,„=
a megye lakosságszáma.
7 A banki jelentő ségtöbbletek relatív viszonyszámait egyéb más banki üzletágak mennyiségi mutatóival
összevetve (pénzintézeti vagyonok, betétállomány nagysága, részvény és tartalékt őke, váltótárca) a város
hierarchia csúcsán megfigyelhető a pénzintézetí szerepkör abszolút súlyának és a városok pénzintézeti-
innovációs jelentőségének az összerendezettsége; a mennyiségi rangsorok és a hierarchiák közti anomália
többnyire az alföldi, mez ővárosi gyökerű , ill. néhány speciális településre jellemz ő: pl. Nagyszeben
pénzintézeti vagyonának nagysága Budapest után következik, de kedvez őtlenebb hierarchikus helyezése az
archaikus szász pénzkezelési hagyományoknak (záloglevelek, hatalmas ingatlanvagyonok, tehát passzív
tőkék!), ugyanúgy Szeged és Szabadka esetében a hátrányosabb helyezés a jelzálog üzletág összvagyonon
belüli nagyobb arányának is köszönhető.
8 A magyarországi fiókintézetek közül pl. a kecskeméti szerepe nagyobb volt a térség ellátásába , mint
maguknak a helyi hitelintézeteknek
9 Az ellenpólus városok sorába azok a dinamikus, gyorsan iparosodó regionális központok tartoztak, amelyek
egy-egy régió növekedési pólusaiként a f őváros hatalmas "vonzóerejét" - nagyobb t őkeállományuk és más
erő források koncentrálásával - sikeresen tudták ellensúlyozni.
I° Az innovációs gócok csoportjának városai alkották a leginkább összefügg ő hálózatot, és ebben a sorban
mutatkoztak meg a legszembet űnő bben a városhálózat századfordulós átrendez ődésének jellegzetességei,
tudniillik, hogy a modern térstruktúrák kiépülésével a még meglév ő tradicionális elemek is együtt éltek. Így
ebben a csoportban egyaránt megtalálhatóak voltak a dinamikájukat elvesztett, és a hanyatlás útjára lép ő
városok (Nagyszombat, Eperjes, Kassa, Baja, Komárom stb.), és a gyorsan fejl ődő, ígéretes centrumok
(Újvidék, Kaposvár, Szatmárnémeti, Nyíregyháza, Szeged stb.).
ez a regionális-innovációs központok és az innovációs gócok együttes száma (I. és II. kategória együtt)
12
A 18. század végétő l a legjelentősebb települések els ő sorban a kereskedelmi útvonalak, a Duna vízi útja, a
vásárvonalak mentén és az alföldi agrártérségekben voltak megtalálhatók, s ez utóbbi térség települései a 19.
század közepéig gazdaságilag meghatározóak voltak. A 18-19. század fordulóján az Alföld és a Dunántúl
agrár-kereskedelemben érdekelt mez ővárosai meglehető sen szórtan helyezkedtek el. A múlt század második
felétő l azonban - párhuzamosan a bels ő - alföldi mezővárosok hanyatlásával - újra megn őtt a kontinuus
fejlődésű , nagy múltú városok (Pozsony, Gy ő r) és a hozzájuk újonnan felzárkózó városok (Temesvár,
Szombathely, Miskolc) szerepe, amely magyarázható egyfel ő l azzal, hogy a korszak modernizálódó
államrendszere - az államigazgatási funkcióknak a településállományon belül történ ő letelepítésével - az
ország területének minél egyenletesebb lefedésére törekedett, és ehhez általában a városi hagyományokkal már
rendelkező településeket használta fel, de leginkább azzal, hogy a század második felének gazdasági
növekedése az agrárkereskedelem mellett más városfejleszt ő tényező k bekapcsolását is igényelte.
13 Több kutató (Hechter M. Intern! Colonializm. The celtic Fringe in the British National Development,1975;
R. Williams: The Country and the City, 1973, Timár, L. i.m. p.154) rámutat arra, hogy egy ország bels ő
centrum és periféria viszonyait csak a régiók szintjén elképzelni tudó szemlélet jelent ős, a regionális
keretekbő l élesen kiemelked ő nagyvárosokat tüntethet el a periférikus régió címszava alatt; ilyen volt pl.
Skóciában Glasgow, de a kelet-magyarországi térség ellenpólus városai is.
14 Rangsor szerint: Nagyszeben, Arad, Temesvár, Debrecen, Pozsony,
Nagyvárad, Fiume, Szabadka, Szeged,
Miskolc, Kolozsvár.
15 A klasszikus geográfia fogalomhasználatában a síkság és a hegyvidék találkozásánál kialakult piaci-
kereskedelmi-közlekedési csomópontok a vásárvárosok, amelyek összefügg ő láncolata alkotja a vásárvonalat
lásd. Bulla-Mendöl: A Kárpát- medence... i.m. 190-193. o.
16 Thirring G. i.m.
17 A frontier (határvonal) els ő ként az amerikai történészek (Turner)
által használt elnevezés, mely a civilizáció
nyugat felé való terjeszkedésének határvonalát jelölte, szélesebb értelemben az Alföldre vonatkoztatva a
dinamikusan terjeszked ő tő kés társadalom és gazdaság és a tradicionális (feudális) gazdaság és társadalom
határzónája, lásd. erről Beluszky: Az Alföld szindróma eredete In. Tér és Társadalom 1988/4. 8-28. o.
Gál Zoltán: Városfejlődés és banki infrastruktúra:
Városhierarchia vizsgálatok a pénzintézeti innovációk elterjedése alapján a XX. századi Magyarországon.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 211–224. p.
224 Gál Zoltán TÉT 1996 s 2-3
. Irodalom
A magyar szent korona országainak hitelintézeti fejl ődése. Magyar Statisztikai Közlemények 35. kötet,
Budapest, 1913.
Arad vármegye és Arad Sz. Kir. Város monográphiája. Budapest, 1913. 71. o.
Bairoch P. Lévy-Leboyer (1981) Disparities in Economic Development Since the Industrial Revolution. London.
idézi: Timár L.: Piacgazdaság és civil társadalom térbeli dimenziói. Tér és Társadalom. 1990./3-4. sz.
Bácskai V. (1984) Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon a I 9.század elején. Budapest.
Beluszky P. (1990) A polgárosodásunk törékeny váza - Városhálózatunk a századfordulón - vázlat
tényképekkel, In. Tér és Társadalom, 3-4. sz.13-56. o.
Christaller W. (1933) Die Centralen Orte in Süd Deutschland. Jena idézi: Major J. (1964) A magyar
városhálózatról In: Településtudományi Közlemények 16. 32-65. o.
Den Hollander (1975) A magyar Alföld és Tumer frontier hipotézise In. Etnographia,. 313-323. o.
Dövényi Z. (1977) A vonzáskörzetek történeti kialakulásának vizsgálata. Alföldi Tanulmányok.
Illés I. (1993) Bankrendszer és a regionális fejl ődés Magyarországon. kézirat, MTA RKK.
Jirkovszky S. (1945) A magyarországi pénzintézetek története az els ő világháború végéig. Budapest. 36. o.
Magyarország története 1890-1918. szerk. Hanák Péter, Akadémiai Kiadó, Budapest. 1978, 369. o.
Mandelló K. (1894) Visszapillantások a magyar nemzetgazdaság fejl ődésére az 1893. évben. Budapest. 51. o.
Marjanucz L. (1992) Hódmez ővásárhelyi pénzintézetek hitelezési gyakorlata a dualizmus korában In. AETAS
4.sz. 48-61. o.
Papp A. (1984) Az Alföld vonzásközpontjai és vonzáskörzetei a XX. században. Békéscsaba, In. Az alföldi
kutatás feladatai., Az Alföld Tudományos Konferencia kiadványa
Rechnitzer J. (1993) Innovációs pontok és zónák, változási irányok a térszerkezetben, In. Társadalmi-területi
egyenlőtlenségek Magyarországon. Budapest. 75-102. o.
Szász Z. (1992) " A magyar Manchester" A modern Temesvár építése História 1. sz.
Thirring G. (1913) A magyar városok hitelintézetei. Budapest. 384-391. o.
Timár L. (1990) A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói, In. Tér és Társadalom. 3-4. 137-152. o.
Vargha Gy. (1896) A magyar hitelügy és a hitelintézetek története. Budapest.
Whebell C.: Corridors:theory of Urban systems. idézi Timár, L.: A gazdaság térszerkezete és a társadalom, In.
Történelmi Szemle. 1985/2,
Williams P.-Smith W. (1986) From "Renaissance" to Restructuring the Dynamics of Contemporary Urban
Development, In. Gentrification of The City 211. o.
Abstract
This essays covers a few issues of the connection of urban development and the banking
system in the urban network of Hungary on the turn of the 20th century. The basic concept
of the survey was a statement of the American geographical school which says that the
features of the urban network are in a tight correlation with the spatial structural processes
of the innovation of financial institutes.
During the past 150-200 years, the role of the towns in economy, society and culture has
extremely increased. Researches which consider the unity of spatial and temporal analyses
as of great importance and give a new dimension to historical geographical analyses, find
it necessary to examine the hierarchic system of the urban network that stands out from the
regional frameworks.
The comparative analysis of the urban network in Hungary is given a special significance
by the fact that in this region the characteristic features of modernisation and bourgeois
development almost exclusively took place at the levei of the city centres in the beginning
of this century.