Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
Tér és Társadalom 1996 s 2-3: 201-210
AZ ÚJONNAN IPAROSODÓ DÉLKELET-ÁZSIAI
ORSZÁGOK VILÁGGAZDASÁGI SZEREPKÖRÉNEK
ALAKULÁSA 1970-1993 KÖZÖTT I
(The evolution of the role of the newly industrialised south-east Asian
countries in the world economy in 1970-1993)
SZEGEDI GABRIELLA
Bevezetés
A Római Klub az 1972-ben publikált "A növekedés korlátai" c. jelentése után a 90-es
évek elején újra vizsgálta, elemezte az ott felvetett gazdasági, környezeti problémákat, az
azóta bekövetkezett változásokat. Az 1991-ben megjelent tanulmány "geostratégiai
változásként" három ipari és kereskedelmi csoportosulás, tömb létrejöttét, fejl ődését
emelte ki, ezek: az Észak-amerikai tömb, az EK országai, Japán és a NIE+ASEAN
országok voltak (King-Schneider 1991).
Külön kiemelték, hogy a gyors technológiai változásokra és azok alkalmazásaira
legrugalmasabban és leghatékonyabban - az eltelt húsz év alatt - Japán, és a NIE-NIC 2 ,
valamint az ASEAN3 országok reagáltak.
Délkelet-ázsiai térségen tanulmányunkban nyolc újonnan országot: Hongkongot, Dél-
Koreát, Szingapúrt, Tajvant4 , a Fülöp-szigeteket, Indonéziát, Malajziát és Thaiföldet
értjük.
Jelen tanulmány célja, hogy a vizsgált országok világgazdasági szerepének alakulását,
világkereskedelmi fontosságuk növekedését elemezze; tendenciákat, általános
jellegzetességeket és megfigyelhet ő különbségeket keresve 1970 és 1993 között.
A XX. század második felét ő l a világgazdaságban tapasztalható általános tendenciák
egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy az egyes országok világgazdasági szerepkörét,
gazdasági növekedését az "exogén" tényez őkhöz, a világgazdasági folyamatokhoz való
alkalmazkodóképesség fogja megszabni.
A globális kihíváshoz való alkalmazkodást, illeszkedést a fejl ődő országok többsége
számára a 70-es évek közepétő l kezdve igen megnehezítette - az adósságtörlesztésen kívül
- az a tény, hogy a gazdaság, a termelés növekedése a 80-as éveket követ ően döntően már
nem a beruházások, vagy a foglalkoztatottság növeléséb ől, a természeti er őforrások
kiaknázásából, hanem a tudományos eredmények felhasználásából származott (Kádár
1985).
A külkereskedelmi áruszerkezet irányultságának változása; a gazdasági
szerkezet átalakulása
A világ legdinamikusabb gazdasági növekedés ű térségét (Japánt és a NIC országokat
együttesen) napjainkban már joggal tekinthetjük egy új regionális világgazdasági
központnak. Ez a gyors gazdasági növekedés (Hernádi 1985) az 1960-as években
kezdődött, térben és időben kiszélesedő folyamatnak köszönhet ő, melynek kiindulópontja,
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
202 Szegedi Gabriella TÉT 1996 .2-3
irányítója kezdetben Japán volt. A II. világháborút követ ő japán gazdasági csoda hatása
szinte „tovagyűrűzött" a térségben - egyik legjobb példájaként a regionális indukció
elméletének -; a 60-70-es években Hongkongban, Dél-Koreában, Tajvanon, Szingapúrban
(ún. NIC I. országok), a 80-as évekt ől pedig második hullámként Indonéziában,
Malajziában a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön (ún. NIC II. országok) volt észlelhet ő. A
gyors növekedési ütem összefüggött a világpiacon elért sikerekkel, a világkereskedelmi
fontosság növekedésével, amihez a legtöbb országban gazdaságpolitikai váltásra, a
világgazdasági tendenciákhoz való alkalmazkodási készségre, gyors reagálásra volt
szükség.
Simai M (1990) szerint a világgazdaság alakulása szempontjából fontos országokban
három, a globális és verseng ő világpiaci viszonyokra épül ő "uralkodó modell" jelent meg:
1. amerikai pluralista piacgazdasági modell (fogyasztásorientált, rövid távú szemlélet,
versenyképes pénzpiac, rugalmasság, minimális állami szabályozás, verseng ő
magángazdaság)
2. nyugat-európai modell (szociális piacgazdaság, intenzív kölcsönhatások az állam és a
társadalmi partnerek között)
3. korporációs Japán modell (hosszú távú szemlélet, sokoldalú együttm űködés a kormány
és a vállalatok között, gyors és hatékony reagálás a nemzetközi feltételek változásaira).
A japán modellt utánzó délkelet-ázsiai országok világgazdasági fontosságának,
exportáru-szerkezet irányultságát vizsgálva a következ ő kérdésekre kerestük a válaszokat:
• Hogyan változott meg az országok világgazdasági szerepköre, fontossága 1970-1993
között; a gazdasági növekedés együtt járt-e a külkereskedelem növekedésével, az
exportszerkezet átalakulásával?
• A gazdaságpolitikai változások által indukált gazdaságszerkezeti átalakulás hogyan
változott meg, és mennyiben igazodott a világgazdasági igényekhez?
• Megállapíthatók-e általános tendenciák a NIC I. és NIC II. csoportokhoz tartozó
országoknál a világgazdasági kihívásra adott gazdasági válaszok (export és GDP
szektor megoszlás) elemzése alapján?
Az export növekedése a NIC országokban
Számításaink szerint s (a vizsgált id őszakban) a világkereskedelem általános jelensége
volt, hogy 1970-től az 1980-as évek elejéig folyamatosan n őtt (17,65%-ról, 33%-ra) a
fejlődő országok részesedése a világ összes exportjából. A nyolcvanas évek közepét ől a
kőolaj árának csökkenését követ ően ez a részesedés visszaesett (1986-ban 25,2% a
mélypont) majd fokozatosan a 90-es évekre újból elérte a 30%-ot, ami már nem az
energiaárak emelkedéséb ől, hanem egyes fejlődő országok világkereskedelmi
részesedésének jelent ős növekedéséb ől származott.
A fejlődő országok közül legdinamikusabban a NIC országok növelték a részesedésüket,
hiszen amíg 1970-ben a világ összes exportjának 3,06%-a, a fejl ődő országok
összkivitelének 17,37%-a származott a délkelet-ázsiai újonnan iparosodott országokból,
addig 1993-ban már a világexport 13,83%-át, a fejl ődő országok összkivitelének pedig
44,03%-át adták, miközben a világexportból való részesedésüket a NIC I. csoport országai
megötszörözték, a NIC II. országok pedig 2,4-szeresére növelték.
A világ és a vizsgált országok összes exportjának évi átlagos százalékos növekedési ráta
értékeit - három id őintervallumra bontva - az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az 1970-80-
as évek között a 19,55%-os világexport növekedési ráta dönt ően a fejlődő országok gyors
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
TÉT 1996 s 2-3 Az újonnan iparosodó... 203
kivitel-növekedéséb ő l (olajexportőrök) adódott. A NIC országok közül a töretlen
gazdasági növekedés ű Dél-Korea mellett Szingapúr (olajreexport) és Indonézia
(olajexport) rátája volt a legmagasabb.
1. TÁBLÁZAT
Az összes kivitel évi átlagos százalékos növekedési rátája
(The average share of growth in the export sector by years)
1970-1993 1970-1980 1980-1990
világexport 11.31 19.55 7.03
fejlett országok 11.01 18.62 7.39
fejlődő országok 14.14 27.14 6.62
Hongkong 18.91 22.87 21.21
Dél-Korea 22.17 35.56 16.92
Szingapúr 18.29 28.71 14.35
Indonézia 16.46 34.77 5.34
Malajzia 15.35 22.07 13.77
Fülöp-szigetek 10.57 17.86 6.91
Thaiföld 18.77 24.79 19.03
Forrás: Direction of Trade Stat. Yearbook (1970 1994)
-
Az általános világgazdasági recesszió, majd a k őolajár-csökkenés hatására a világexport
és a fejlett országok évi átlagos százalékos növekedési rátája több, mint a felére esett
vissza (7,03%), a fej l ődő knél pedig a negyedére csökkent (6,62%) 1980 és 1990 között, az
1970-1980 közötti rátához képest. Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok közül
legdrasztikusabban Indonéziában csökkent (a hetedére!) a kivitel átlagos, százalékos
növekedése, míg a többi országnál a világexporthoz hasonlóan a felére csökkent. Felt űnő,
hogy a NIC országok export növekedési rátája - Indonézia és Fülöp-szigetek kivételével -
kétszer, háromszor nagyobb volt a 80-as években, mint amekkora a fejlett ill. fejl ődő
országok átlagos növekedése. Balassa B. (1990) szerint ez döntően annak volt köszönhet ő,
hogy a délkelet-ázsiai országok többsége már az 1960, 1970-es évekt ől kezdve (az
esetenkénti importhelyettesítés kezdeti szakaszát követ ően) a kifelé fordulás
gazdaságpolitikáját támogatta.
A NIC I. csoport országaiban már a 60-as évekt ől az exportösztönzés volt a gazdasági
szerkezet átalakulásának legfontosabb hajtóereje; melynek lényege, hogy versenykényszert
teremt a gazdaságban, el ősegíti a komparatív el őnyök kihasználását, és ösztönözve az
ágazaton belüli specializálódást, el ő segíti a termelés nemzetközi megosztásába való
bekapcsolódását.
Ennek sikerét - miközben az egy fő re jutó export értéke mindhárom országban
folyamatosan n őtt - nemcsak az el őző ekben már tárgyalt gyors gazdasági növekedés,
hanem a világkereskedelemben való egyre nagyobb arányú részvétel is igazolta.
A 80-as évek általános világgazdasági recesszióját az a két leginkább exportra utalt
ország, Hongkong és Szingapúr érezte meg, ahol az exportkoefficiens 6 értéke
(Szingapúrnál 1973 óta, Hongkongnál 1987 után) meghaladta a 100%-ot, ami igen
jelentő s reexport tevékenységre utal. Dél-Korea stabil export/f ő növekedéséhez a 90-es
évek elejéig fokozatosan növekv ő exportkoefficiens párosult (1970: 10,51%, 1989:
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
204 Szegedi Gabriella TÉT 1996 s 2 3 -
33,07%); érdekes momentum, hogy 1990-t ől viszont fokozatosan csökken az export
szerepe a GNP el őállításában (1993: 24,7%), hasonlóan p1. Japánhoz.
Ennek egyik okaként említhetjük, hogy ezen országok már a 70-es évek végét ől a térség
fontos tőkeexportálói lettek, másrészr ől pedig a multinacionális vállalatok egyik
leggyümölcsözőbb befektetési területeivé váltak.
Mivel mind a három országban - a GNP/fő értékekhez hasonlóan - jelent ősen növekedett
az egy főre jutó export értéke a vizsgált 23 évben, ezért a két változó er ős összefüggését
feltételezve korrelációs vizsgálatot végeztünk.
A legszorosabb összefüggést az export/fő növekedésének GNP/fó növel ő hatását
bizonyítva Hongkongnál (r=0,983) és Szingapúrnál (1=-0,984) tapasztaltuk.
Figyelemreméltó, hogy amíg Hongkongnál és Szingapúrnál az export egységnyi
növekedése 0,7 ill. 0,6 egységgel növelte a GNP/f ő értékét, addig Dél-Koreában (r=0,972)
az export/fő dollárnyi növekedése 3,5 dollárral növelte az egy főre jutó bruttó nemzeti
termék értékét. Az el őzőekben már megemlítettük, hogy Dél-Koreában Japánhoz
hasonlóan a 90-es évekt ől folyamatosan csökkent az exportkoefficiens értéke. Most ismét
a Japán példára kell hivatkoznunk, hiszen a térség vezet ő államában (ahol az
exportkoefficiens értéke az utóbbi években 10-15% körül mozgott) az egységnyi
exportnövekedés 10,7 dollár GNP/fő növekedéssel járt együtt 1970 és 1993 között.
A NIC II. csoportjához tartozó országok többségénél az ENSZ és a Világbank
támogatásával a gazdasági struktúra átalakítását az importhelyettesít ő gazdaságpolitika
bevezetésével, a mez őgazdaság fejlesztésével (Malajziában és Thaiföldön új földterületek
művelésbe vonásával, a Fülöp-szigeteken pedig a nagybirtokrendszer megszüntetésével), a
beruházások növelésével és a humán t őke kiaknázásával (oktatási ráfordítások növelése)
próbálták megvalósítani a 60-as években. Ez a stratégia azonban korántsem váltotta be a
hozzáfűzött reményeket. Az importhelyettesítés „eredményei" már a 70-es évekt ől sürgős
változtatásokra késztették Malajzia és Thaiföld kormányát, míg a nagyobb bels ő piaccal
rendelkező Indonéziában, ill. a Fülöp-szigeteken - Marcos elnök bukását követ ően - ez az
átalakulási folyamat csak a 80-as évek elején indult meg. Az el őbb említett „eredmények"
a következőkben foglalhatók össze (Balassa 1990):
• az importhelyettesítést választott országok feldolgozóipara elszakadt a világpiactól,
• a belső növekedés lehetőségeit rontották a bels ő piacon érvényesül ő korlátozó
tényezők, ami miatt a termelés növekedési folyamata lelassult,
• egyre magasabbá vált az importhelyettesítés költsége, ha olyan iparágban alkalmazták,
ahol a tömegtermelés el őnnyel járt volna.
Ezek alapján a befelé fordulás egy „koravén" ipari struktúrát alakított ki (KÁDÁR,
1985), elmaradott technikai háttérrel, gyenge min őségű termékekkel és kis volumen ű nem
kellő en szakosodott iparral. Ez a stratégia így lényegében semmiféle lehet őséget nem
biztosított ahhoz, hogy az egyes országok alkalmazkodva a világgazdaság kihívásaihoz
bő víteni tudják világkereskedelmi szerepkörüket. A NIC II. vonalához tartozó országoknál
az egy főre jutó export értékek változásánál markánsan elkülönült Malajzia és Thaiföld,
valamint Indonézia és a Fülöp-szigetek növekedése. A legkimagaslóbb növekedést az a
Malajzia produkálta, ahol a meglév ő nyersanyag feldolgozására alapozott exportorientált
gazdaságpolitika már a 70-es évek elejét ől éreztette hatását. Kis megtorpanásokkal (a
világgazdasági recessziók, és a k őolajár csökkenése miatt is) az export/fó értéke
folyamatosan nőtt (legnagyobb ütemben 1986 óta) párhuzamosan az exportkoefficiens
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
TÉT 1996 s 2-3 Az újonnan iparosodó... 205
értékével (1970: 42%, 1993: 78,8%); ezek a tendenciák egyedülállóak a második csoport
országai között.
Thaiföldön - ahol a 70-es évek második felét ől szintén a kifelé fordulás politikáját
választották - a hatás, az export/f ő értékek növekedése a 80-as évek második felét ől
érzékelhető. A 70-es, 80-as években még olcsó munkaer ő megélénkítette a gazdasági
életet, vonzotta a külföldi befektet őket (pl. a Toyota, Honda, Volvo, Chrysler, Ford autók
összeszerelő üzemei is ekkor épültek), így nem csoda, hogy az exportkoefficiens értéke,
ami 1970-ben 9,8% volt 1993-ra már elérte a 30%-ot. A két, csak az 1980-as évek
második felétől gazdasági stratégiát váltó Indonézia és a Fülöp-szigetek export/f ő és
exportkoefficiens' értékei a 80-as évek végét ől mutatnak lassú és fokozatos emelkedést, de
a növekedési ütem meg sem közelíti az el őbbiekben említett két országét.
Az export és a GNP egy főre jutó értékei között a legszorosabb összefüggés Malajziában
és Thaiföldön van (r=0,958, r=0,982), bár Indonézia és a Fülöp-szigetek sem sokkal
maradt el (r=0,953, r=0,937) ezen értékekt ől. A NIC I. csoport országainál már
megállapítottuk, hogy a gazdaság exportra való ráutaltságának alacsonyabb százalékos
értékénél egységnyi export/fó növekedés nagyobb GNP/fó növekedésével járt együtt. Ez a
NIC II. országainál is igaz. Míg Indonéziában és a Fülöp-szigeteken - ahol az
exportkoefficiens értéke 30% alatt volt - 3,62 ill. 5,12 egységgel n őtt a GNP/fó értéke az
export/fő egységnyi növekedésével párhuzamosan, addig Malajziában és Thaiföldön
(exportkoefficiens 78% ill. 31%) ez az érték 1,16 valamint 2,88 dollár volt 1970 és 1993
között.
A délkelet-ázsíaí térség kiemelked ő gazdasági növekedésének fő oka a gyors gazdasági
struktúraváltás, a világgazdasági folyamatokhoz való gyors alkalmazkodóképesség (Kwan
1994). A szerző emellett fontos küls ő hatásként említi, hogy az USA gazdasági erejének
relatív visszaesése, valamint a 80-as évekt ől az USA és az ázsiai országok között kialakult
kereskedelmi feszültség egyrészt arra ösztönözték az országokat, hogy
exportszerkezetüket diverzifikálják, másrészt pedig, hogy kereskedjenek többet egymás
között. Ekkor vált az USA helyett Japán a térség legnagyobb befektet őjévé; a 80-as évek
közepétő l pedig már a NIC I. országok is felbukkantak, mint fontos t őkeberuházók a
régióban, ami tovább növelte az intraregionális kereskedelmet.
Az export szerkezeti összetételének és a GDP szektoronkénti
megoszlásának változása a NIC órszágokban
A NIC I. csoporthoz tartozó országok az 1960-70-es évekt ől a világgazdasági igényeket
maximálisan figyelembevevő , azokhoz rugalmasan alkalmazkodó exportösztönz ő
gazd4ságpolitikát alkalmaztak. A Japán érdekszférához tartozó országok a centrum ország
példáját követve dinamikusan növelték világkereskedelmi súlyukat, miközben
exportszerkezetük átalakult, diverzifikálódott. Ehhez az átalakuláshoz jelent ős tőkére volt
szükség. A 70-es években szinte szabályszer ű harc folyt az országok között a külföldi
befektetőkért, amelybő l Szingapúr került ki győ ztesen, hiszen a 80-as évek elejére a világ
első számú beruházási területévé vált bár a többi NIC I. ország is az els ő 15 között volt
(Hernádi 1985).
Az országok exportszerkezetét az ENSZ SITC (0-9) besorolás, a gazdasági szerkezet
átalakulását pedig az egyes szektorok GDP-b ő l való százalékos részesedése alapján
vizsgáltuks.
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
206 Szegedi Gabriella TÉT 1996 s 2-3
A három NIC I. ország közül a Hoover-féle index alapján számított legnagyobb
exportszerkezeti átalakulás Szingapúrban és Dél-Koreában következett be. (A Hoover-féle
index a térbeli megoszlások idő beli változásának mérésére használt mutató H=1,14-
a2i1/2, ahol a ii=az i-edik területegység százalékos részesedése az a i adatsor
összvolumenéből az első időpontban; az ki= ugyanezen érték a második id őpontban.)
1970 és 1993 között Szingapúrban 54,48%, Dél-Koreában 42,9%, Hongkongban pedig
„csak" 22,3%-os volt az átrendez ő dés mértéke a SITC kategóriák között. Ez az
átrendeződés döntő en a 7-es kategória (gépgyártás, szállítóeszközök) térnyerését és ezzel
párhuzamosan a 0-4 kategóriák százalékos részesedésének jelent ős csökkenését jelentette,
amit jól tükröz egyrészt az, hogy mind a három országban 20% fölötti volt a 7-es kategória
évi átlagos százalékos növekedési rátája (Hongkong: 24,1%, Dél-Korea: 32,07%,
Szingapúr: 27,2%); másrészt pedig az, hogy Szingapúrban az összes kivitel 58,29%-a,
Dél-Koreában 44,96%-a, Hongkongban pedig 30,5%-a származott ebb ől a
termékcsoportból 1993 9-ban. A három ország általános jellegzetessége, hogy az export
termékek majdnem 100%-át a feldolgozott termékek (SITC 5,6,7,8) adták l°, csak belső
arányuk változott az id ő során; miközben a 7-es kategória részesedése a 80-as évekt ől
ugrásszerű en, az 5-ös kategória pedig lassan növekedett, addig az 6-os, 8-as kategóriák
százalékos részesedése csökkent, vagy stagnált (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
A SITC 5,6,7,8 kategóriák százalékos részesedése az összes exportból a NIC I. és a NIC
II. csoport országaiban 1970, 1993
(The share of SITC 5-8 categories of the whole export in NIC I. and II. countries, 1970,
1993)
1970 1993
6 7 8 6 7 8
Hongkong 3.99 19.99 11.37 57.71 5.03 16.74 30.56 41.69
Dél-Korea 1.37 26.47 7.37 42.21 5.91 25.44 44.96 17.12
Szingapúr 2.73 8.91 10.95 5.19 6.31 6.51 58.29 8.26
1970 1993
5 6 7 8 9 5 6 7 8 9
Indonézia 0.5 1.1 0.3 - 0.2 2.2 26.4 5.9 18.9 0.5
Fülöp-szk 0.5 6.2 - 0.8 - 2.2 7.1 18.6 15.5 35.7
Malajzia 1.4 28.4 2.3 1.6 0.7 2.1 9.5 48.5 10.3 0.6
Thaiföld 0.3 14.8 0.6 0.6 5.2 2.8 12.2 29.6 26.5 1.5
Forrás: Saját számítás a Directorie of Trade Statistical Yearbook alapján (1970 1994)
-
A világgazdasági igényekhez való alkalmazkodás természetesen a gazdasági szerkezet
jelentős átalakítását igényelte. A World Development Report adatait felhasználva az egyes
szektorok (mezőgazdaság, ipar, ezen belül gyáripar, szolgáltatás) GDP-b ől való
százalékos részesedésének változását is megvizsgáltuk 1970-ben és 1993-ban.
A három ország közül Dél-Koreában és Szingapúrban hasonló gazdaságátalakulási
folyamatok zajlottak. A mez őgazdaság részesedése csökkent - bár Szingapúrban ez
eredetileg sem képviselt magas százalékot -, az iparé n , ezen belül a gyáripar százalékos
részesedése, valamint Dél-Koreában a tercier szektor részesedése is n őtt. Hongkongnál
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
TÉT 1996 .2-3 Az újonnan iparosodó... 207
ezzel szemben a tercier szektor majd 80%-os részesedése mellett az ipari termelés - ezen
belül a gyáripar részesedése is - jelent ősen csökkent.
A tercier szektor magas részesedése mind a két városállamban els ősorban - az
előzőekben már említett - pénzügyi és kereskedelmi központ funkcióból adódik. Dél-
Korea vezetése viszont fontosnak tartja stratégiai iparágak fejlesztését (pl. hajó-,
autógyártás), amit az is igazol, hogy a XX. század végére az ország a világ legnagyobb öt
autógyártója közé kíván kerülni.
A NIC II. vonalához tartozó országok az exportösztönz ő gazdaságpolitikát csak a 70-es
évek közepe, vége felé alkalmazták (követve az els ő csoport országainak példáját); ennek
az exportszerkezet átalakulására, irányultság-váltására tett hatása azonban - Indonézia
kivételével - jelentősen meghaladta a NIC I. országok közötti legmagasabb Hoover-index
értékét (Szingapúr: 54,48%). A exportszerkezet legnagyobb mértékben a Fülöp-szigeteken
és Malajziában rendeződött át (Hoover-index: 72,11%, ill. 63,81%) 1970 és 1993 között,
míg Thaiföldön "csak" 57,78%, Indonéziában pedig 51,97% volt az átrendez ődés mértéke
a SITC kategóriák között.
A rendelkezésre álló adatok szerínt a 0-4 (élelmiszer, ásványi- és f űtőanyag) árucsoport
mind a négy ország exportjában rendkívül fontos szerepet játszott 1970-ben. Indonézia
összes exportjának 97,5%-át, a Fülöp-szigetek kivitelének 92,3%-át ezek a kategóriák
adták; Thaiföldön és Malajziában ez az érték 80% alatt maradt (77,9% ill. 65,2%). Ezen
áruféleségek exportja összességében jelent ősen visszaszorult 1993-ra, bár a két
kőolajexportőr (Indonézia és Malajzia) esetében a k őolajexport, a Fülöp-szigetek és
Thaiföld esetében pedig az élelmiszerexport még mindig jelent ős volt'2. A nyersanyag és
élelmiszerexport csökkenésével párhuzamosan mind a négy országban - a külföldi t őke
beruházásait ill. hitelfelvételt követ ően - jelentősen növekedett az 5,6,7,8,9-es
árucsoportok részaránya a kivitelben.
Az adatok alapján itt is külön kiemelhet ő Malajzia és Thaiföld, ahol a 7-es, 8-as
kategóriák évi, átlagos százalékos növekedése volt a legnagyobb ill. Indonézia, ahol 6-os
és 8-as kategóriák, valamint a Fülöp-szigetek, ahol a 7-es és 9-es kategóriák exportértéke
növekedett a legnagyobb ütemben.
Már az évi átlagos százalékos növekedési ráta értékei is el őre jelezték (11,2% és 54,6%
között), hogy milyen jelent ős változásokat indukált az exportszerkezetben a
gazdaságpolitika megváltoztatása, az alkalmazkodási kényszer a megváltozott
világgazdasági viszonyokhoz. A kivitel áruszerkezeti százalékos megoszlása azonban még
szemléletesebbé teszi az 1970 és 1993 között lezajlott változásokat (2. táblázat).
A NIC II. vonalához tartozó országokat az export/f ő értékek alapján már a korábbiakban
is két jól elkülöníthető csoportra osztottuk. Ez az elkülönülés az exportszerkezet
átalakulásában is megfigyelhet ő volt. Amíg Malajziánál és Thaiföldnél - a NIC I.
országokhoz hasonlóan - az 5,6,9-es kategóriák százalékos részesedése csökkent vagy
stagnált, addig a 7-es kategória részesedése jelent ősen növekedett (a 8-as kategóriával
együtt, ebben eltértek a NIC I. országaitól).
Míg Malajziában az 1960-70-es években az export dönt ő részét az ón-, a kaucsuk-, és
élelmiszerexport adta, addig a külföldi t őke beáramlását követ ően, ma már főként
munkaerő -igényes elektronikai termékekkel ill. iparcikkekkel jelenik meg a világpiacon,
amit az is tükröz, hogy Malajzia vált a 90-es évekre a térség legnagyobb munkaer ő-
befogadó országává (a másik három NIC II. ország viszont a térség legnagyobb munkaer ő
küldő i közé tartozik). Thaiföld az 1960-70-es években f őként, mint rizsexport őr volt jelen
a világpiacon. A kezdetben még olcsó munkaer őre építő külföldi tőke beáramlását
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
208 Szegedi Gabriella TÉT 1996 .2 3 -
követően - hasonlóképpen Malajziához - itt is az elektronikai termékek, iparcikkek
gyártása mellett a szintén munkaer ő-igényes textilipar fejlesztése került el őtérbe. A 80-as
évektől viszont az emelkedő átlagbérek miatt már Thaiföldnek is az áll érdekében - mint,
ahogy azt Japán, majd kés őbb a NIC I. országok is tették -, hogy olcsóbb, külföldi
munkaerővel dolgoztasson (pl. Vietnamban 13, Kínában), miközben a szakképzett
munkaerőbázisára támaszkodva jelent ős minőségi fejlesztést hajt végre.
Az exportszerkezet átalakulásának vizsgálatát követ ően a World Development Report
adatait felhasználva a gazdasági szerkezet ágazati, százalékos részesedésének átalakulását
is megvizsgáltuk. (Sajnos Malajziára csak 1970-es adatok álltak rendelkezésünkre, így a
gazdasági szerkezet átalakulásának elemzéséb ől az ország kimaradt.) Thaiföldön - Dél-
Koreához hasonlóan - a mez őgazdaság GDP-b ől való részesedése csökkent (26%-ról
10%-ra), az iparé (25%-ról 39%-ra), a gyáriparé (16%-ról 28%-ra), a tercier szektoré
(49%-ról 51%-ra) n őtt.
Indonéziában és a Fülöp-szigeteken a szinte nulláról indult 6,7,8-as (ill. a Fülöp-
szigeteknél még a 9-es kategória) kategóriák részesedése az összes kivitelb ől jelentősen
növekedett 1970 és 1993 között. Bár Indonézia kivitelének majd 30%-át még mindig a
kőolaj adta 1993-ban, jelentősen növekedett a munkaer ő-igényes 6-os, 8-as kategóriák
részesedése is. A dél-koreai példát követve - ahol stratégiai iparágként kezelik p1. az
autógyártást - Indonézia vezet ői is csúcstechnológiát alkalmazó stratégiai iparág
kifejlesztésére (repül őgépgyártás) törekedtek, amihez együttesen sem volt elég az
olajbevételekből származó pénz ill. a külföldi t őke megjelenése az országban. Az
iparosítás kezdeti lépéseihez is hitelekre volt szükség, napjainkban Indonézia
adósságállománya meghaladja a 100 milliárd dollárt.
A Fülöp-szigetek speciális helyzetér ől tanulmányunkban már többször említést tettünk.
A NIC II. csoport országai között itt volt az exportszerkezet átalakulása a legnagyobb
mértékű (Hoover-index: 72,1%). Ez dönt ően a 9-es kategória részesedésének növekedését
jelentette. Amíg az 1970-es évek elején az export 80%-át az élelmiszer és ásványi anyagok
adták, addig 1993-ra a 7-es, 8-as, 9-es kategóriák együttesen 60%-ban részesedtek a
kivitelből. Hasonlóképpen Indonéziához a Fülöp-szigeteken sem volt elég az
exportbevétel növekedése ill. a külföldi t őke az iparosításhoz, az ország hitelek felvételére
kényszerült, melynek értéke 1994-re már meghaladta a 40 milliárd dollárt.
A GDP ágazati megoszlása, a gazdasági szerkezet átalakulása a többi országhoz hasonló
képet mutat, jelentősen csökkent - bár 1993-ban még mindig 20% körüli - a mez őgazdaság
részesedése, szemben viszont a többi országgal a Fülöp-szigeteken nem az ipar (bár ennek
a részesedése is nőtt), hanem a tercier szektor részesedésének növekedése volt a jellemz ő
1970 és 1993 között.
Összefoglalás
A délkelet-ázsiai újonnan iparosodó országok gazdasági növekedésének általános
tendenciáit, az országok világkereskedelmi fontosságának, az export és a gazdasági
szerkezet átalakulásának jellegzetességeit - 1970 és 1993 között - a következ ő tézisekben
foglalhatjuk össze:
• Világgazdasági fontosságukat a legdinamikusabban a NIC országok növelték 1970 és
1993 között a világon; miközben a NIC I. csoport országai megötszörözték, a NIC II.
vonalához tartozó országok pedig 2,4-szeresére növelték a világexportból való
százalékos részesedésüket.
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
TÉT 1996 s 2-3 Az újonnan iparosodó... 209
• Ezzel párhuzamosan mindegyik országban jelentősen nőtt az egy főre jutó export
értéke, a világgazdasági recessziós id őszakok hatása els ősorban az évi átlagos
százalékos növekedési ráta csökkenésében mutatkozott.
• Dél-Korea kivételével - ahol a 90-es évek elejét ől fokozatosan csökken - mindegyik
országban nőtt a gazdasági növekedés exportfügg ősége, ezt az egy főre jutó export és
GNP közötti regressziós vizsgálatok is bizonyították.
• Az export áruszerkezetének változása (Hoover-index), párhuzamosan a gazdasági
szerkezet átalakulásával azon NIC II. országokban volt a legnagyobb, ahol az
exportösztönző, iparosító politikára csak a 70-es évek végét ől kezdtek áttérni.
Jegyzetek
I Készült a 2173. számú, Dr. Bemek Ágnes által vezetett „A világgazdaság differenciálódási folyamatainak
térszerkezeti vetülete" c. OTKA kutatási program keretében.
2 Az újonnan iparosodó országokat NIE=Newly Industrialized Economies ill NIC=Newly Industrialized
Countries elnevezéssel is illetik.
3
Az 1967-ben alakult önálló regionális szervezet (Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaifbld és
Brunei alapították) célja a szociális és kulturális együttm űködés és a gazdasági fejlesztés gyorsítása mellett
egy délkelet-ázsiai "közös piac" létrehozása volt. 1995-ben Vietnamot is felvették tagjaik közé.
4 Sajnos a tajvani adatok az ország speciális helyzetéb ől adódóan az ENSZ ill. az IMF adatbáziséban nem
szerepelnek. Mivel célunk az volt, hogy egységes adatbázis felhasználásával elemezzük az országok
világgazdasági szerepkörének változását, ezért Tajvan a kés őbbiekben nem szerepel vizsgálatunkban.
5 Forrás: Direction of Trade Stat. Yearbook (1970-1994)
6 Az exportkoefficiens értéke azt mutatja meg, hogy hány százalékban részesedett a kivitel a bruttó nemzeti
termék értékéből.
7 Indonézia: 1970- 11.99%, 1993-26.61%, Fülöp-szigetek.:1970- 14.46%, 1993-20.18%
SITC= Standard International Trade Classification: 0= élelmiszer, él ő állat; 1= ital és dohány; 2= ásványi
anyagok, kivéve fűtőanyagok; 3= fűtőanyagok; 4= állati és növényi zsiradék; 5= kémiai anyagok; 6=
alapanyagok; 7= gépgyártás, szállítóeszközök; 8= egyéb iparcikkek; 9= nem besorolható áruk, tevékenységek.
9 1970-ben a 7-es kategória részesedései a következ ők voltak; Hongkong: 11.3%, Dél-Korea: 7.37%, Szingapúr:
10.9%.
i° Szingapúr esetében a 3-as kategória bár folyamatosan csökken -a k őolajár csökkenését követ ően- még mindig
12.2%.
11 A teljesség igénye nélkül csak néhány, mind a két ország gazdasági életében, exportjában jelent ős terméket
említünk meg: hajógyártás, elektronikai, számítástechnikai, telekommunikációs ipar stb.
12 1993-ban a0+1+2+3+4 kategóriák együttesen százalékos részesedése az összexportból: Indonézia 45.8%,
Malajzia 57.2%, Fülöp-szigetek 20.5%, Thailbld 27.6% volt.
13 Ezt talán az is megkönnyíti, hogy Vietnamot 1995-ben felvették az ASEAN tagjai közé.
Irodalom
Ágh A. (1987) Globális kihívás. Magvető Kiadó, Budapest.
Balassa B. (1990) Nemzetközi kereskedelem és gazdasági növekedés. Közgazdasági és Jogi Kiadó Budapest.
Cameron R. (1994) A világga7dacág rövid története. Maecenas Kiadó, Budapest.
Erdős T. (1986) Növekedési ütem, növekedési pálya. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest.
Hernádi A. (1985) A távol-keleti kihívás: Japán, a "négyek" és Kína a 80-as években. Közgazdasági és Jogi
Kiadó, Budapest.
Kádár B. (1979) Szerkezeti változások a világgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest.
Kulessa M. (1990) The Newb , Industrializing Economies of Asia. Springer-Verlag, Heidelberg
King A.-Schneider B. (1991) Az els ő globális forradalom. Statiqum Kiadó, Budapest.
Kwan C. H. (1994) Economic Interdependence in the Asia-Pacific Region. Routledge, London
Simai M. (1985) Hatalom-technika-világgazdaság. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest.
Szegedi Gabriella :
Az újonnan iparosodó délkelet-ázsiai országok világgazdasági szerepkörének alakulása 1970-1993 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 201-210. p.
210 Szegedi Gabriella TÉT 1996 .2 3
-
Simai M. (1992) A világgazdasági rend és az új multilaterializmus. Aula Kiadó, Budapest.
Abstract
A 1991 study of the Roman Club emphasised, as a "geo-strategic change", the
appearance and development of three industrial and trading groups, blocks, namely the
North American block, the EC countries and Japan with the NIE + ASEAN countries.
They placed a special emphasis on the fact that the countries which reacted in the most
flexible and effective way to the fast changes in technology in the past twenty years were
Japan and the NIE-NIC, also the ASEAN countries.
In our study, the south-east Asian region covers eight newly industrialised countries,
namely Hongkong, South Korea, Singapore, Taiwan, the Philippines, Indonesia, Malaysia
and Thailand.
The purpose of this study is to analyse the evolution of the role of these countries in the
world economy and the growth in their importance in world trade, trying to fmd
tendencies, general features and visible differences in the period 1970-1993.