Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 189-200. p.
Tér és Társadalom 1996 s 2-3: 189-200
A DÉL-DUNÁNTÚL GAZDASÁGI EGYSÉGEI - AHOGY
ÖNMAGUKAT LÁTJÁK
(The economic actors of the Southern-Transdanubia - as they see
themselves)
GŐBL EDINA
Egy régió gazdasági újjászervezését nagymértékben akadályozza, ha nincs komplex
ejlesztési stratégiája. A Dél-Dunántúl fejl ődésének útjából egy lényeges akadály hárult el
al, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megbízásából az MTA
egionális Kutatások Központja elkészítette a régió területfejlesztési koncepcióját.
A munka első szakaszának fő célja a régió ágazati csomópontjainak, vállalatainak és
azdasági infrastruktúrájának — primer és szekunder információk alapján történ ő —
elmérése és elemzése volt. Erre épült a régió jöv őképének és fejlesztési koncepciójának
idolgozása a második fázisban.
Dolgozatomban a régió vállalatairól, vállalkozásairól készült empirikus felmérési
redményeit vettem alapul. Munkám során a kitöltött kérd őívek és a szakért ői vélemények
sszegzését áttanulmányozva kísérelek meg a Dél-Dunántúlról egy „alulnézeti", a
ikrogazdaság néző pontját mutató képet felvázolni és a régió fejlesztési koncepciója
ükrében vizsgálni.
Úgy vélem, nem haszontalan egymás mellé állítva elemezni a régióról készült két
ülönböző perspektívából készült képet, mert
• bár a területi fejl ődés kívánatos útját a koncepció vázolja föl, a megvalósításban a
mikrogazdaságnak van oroszlánrésze;
• fény derülhet azokra a területekre, melyeken az információhiányból, vagy az
ismeretterjesztés nem kielégít ő voltából fakadóan a vállalati szakemberek
táj ékozatlansága tapasztalható;
• ahhoz, hogy a területfejlesztés szerepl ői hatékonyabban tudják a területi érdekeket
az e szempontból kevésbé érzékeny gazdasági szféra felé közvetíteni, illetve
érvényre juttatni, meg kell ismerni a gazdasági szféra gondolkodásmódját,
véleményét.
A minta „átlagos" egysége a leggyakoribb jellemz ők szerint Zala megyei, ipari
evékenységet folytató belföldi tulajdonú korlátolt felel ősségű társaság, 50 millió Ft alatti
bevétellel.
A tevékenységi terület alapján a felkeresett cégek több mint fele készterméket állít el ő,
lletve közvetlenül végs ő felhasználó számára értékesít. A késztermékgyártó vállalatok a
egnagyobb arányban Tolna (76%) és Baranya megyében (66%) találhatók. A
észtermékgyártás, illetve a végs ő felhasználóknak történ ő közvetlen értékesítés a külföldi
rdekeltségű vegyesvállalatokra és a nem privatizált állami vállalatokra koncentrálódik.
z alkatrész-, félkésztermék- és nyersanyaggyártás ezzel szemben a többségi állami
lajdonban lévő cégek esetében domborodik ki.
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
190 Göbl Edina TÉT 1996 .2-3
Méretkategóriák alapján a végs ő felhasználóknak történ ő közvetlen értékesítés
— egyrészt a nagyvállalatokra jellemz ő, itt csaknem biztosan iparvállalatokról van szó,
— másrészt a szolgáltatás és idegenforgalom területén m űködő kis- és közepes vállalatok
körében jelentős.
A beszállítói szerepkör és a vegyes profil ugyancsak a kis- és közepes méret ű
vállalatokat jellemzi.
A régió fejlesztésének hosszú távú stratégiájában megjelen ő prioritások2 közül négy
alapvető jellemző köré csoportosíthatók az empirikus felmérés eredményei:
1. A Dél-Dunántúl fejl ődését elsősorban saját er őforrásaira alapozva kell
megoldani.
2. A források nagyobb arányú helyben tartása és hatékonyabb hasznosítása még
nem elegend ő a helyi bázisú fejl ődés feltételeinek létrehozásához. A
növekedési impulzusok „helyben tartásához" ugyanis a reálszférában is
szükséges a bels ő integráció növelése, a helyi vagy térségi gazdasági,
szállítási, szolgáltatási kapcsolatok intenzitásának növelése.
3. Mivel a Dél-Dunántúl gazdasága — az ország nagyrégiói közül — a
legkevésbé exportorientált, gazdaságának fejl ődése — a belföldi felhasználás
korlátozottsága miatt — csak az exportra támaszkodhat, az exportorientáció
tehát létfontosságú.
4. A Dél-Dunántúlon az infrastruktúra a sz űk kereszt etszet. Vonatkozik ez
elsősorban a közlekedési, hírközlési kapcsolatokra, továbbá a
(felső)oktatásra, kutatásra.
Önerőre támaszkodó fejl ődés
A kérdőívben szerepl ő kérdések alapján a vállalati er őforrásokat a következ ő
tényezőkkel jellemzem:
— gazdálkodás eredményessége,
a
— vállalati árbevétel alakulása,
a
— a cégek belpiacon megnyilvánuló er ős és gyenge pontjai,
— a piacismeret jellemz ői, forrásai,
— a kínált termékek, szolgáltatások színvonalának értékelése.
A gazdálkodás eredményességét illet ően a felkeresett gazdasági egységek 54%-a
nyereséggel zárta (saját bevallása szerint) az 1992-es évet, 30%-uk veszteséges volt. A
vállalati gazdálkodás eredményessége alapján a megyék rangsorát Tolna megye vezeti
(67%-uk nyereséges), majd Zala, Somogy és Baranya (41% nyereséges) a sorrend. (A
mintában szerepl ő vállalatok eredményessége és az egyes térségek strukturális problémái
között meglehet ősen szoros a korreláció.) A tulajdonviszonyok alapján történ ő
adatfeldolgozásból kitűnik, hogy a legalább 50%-os külföldi tulajdonnal m űködő
vegyesvállalatok gazdálkodtak a legeredményesebben, őket követték a belföldi
magánvállalkozások. Az ágazatonkénti adatok alapján megállapítható, hogy az
élelmiszeriparban m űködtek legnagyobb arányban nyereséges vállalatok (75%), a további
sorrend: szolgáltatás, idegenforgalom, ipar, mez őgazdaság. Egyedül a mez őgazdaságban
haladta meg a nyereséges vállalatok számát a veszteségesen gazdálkodóké, bár a
megkérdezettek 20%-a nem adott választ erre a kérdésre. Vállalati méretkategóriák szerint
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
TÉT 1996 s 2-3 A Dél-Dunántúl gazdasági... 191
a 151 millió Ft-os árbevételi értékhatártól fölfelé a vállalati mérettel együtt n őtt a
nyereséges cégek aránya.
A mintában szerepl ő termelőegységek alig több, mint egyharmada (36%) tudta a
vizsgálatot megel őző 3 évben értékesítését az inflációnak megfelel ő, vagy annál nagyobb
mértékben növelni. A legkedvezőbb helyzet Tolnában volt (51%), majd Zala (42%),
Baranya (32%) és végül igen nagy lemaradással Somogy (20%) következett. Egyedül
Somogy megyében tapasztalható, hogy több vállalat esetében csökkent az árbevétel 3 év
alatt, mint ahány legalább az inflációnak megfelel ő mértékben fokozni tudta kibocsátását.
A legkedvezőbb képet a szolgáltató szférában és az idegen-forgalomban m űködő
vállalatok mutatják, az ipar és az élelmiszeripar közbüls ő helyet foglal el, a skála másik
végén pedig a mező gazdaság található. Kétszer annyi mez ő-gazdasági vállalkozás
kibocsátása csökkent, mint amennyinél árbevétel növekedést könyvelhettek el. A vállalati
mintából jól tükröző dnek a szolgáltató szférában korábban megfigyelt sajátos árfelhajtó
tényezők, ezekkel összefüggésben az áremelési lehet őségek. Az ágazat sajátosságai miatt
ilyen árfelhajtó tényező k nem érvényesülnek a mező gazdaságban. Tulajdonforma szerint a
külföldi érdekeltség ű vállalatok növelték árbevételüket a legnagyobb arányban.
Minden megkérdezett a következ ő 10 kategória közül választhatta ki azokat a
jellemző ket, melyeket a belpiacon cége er ősségének tart:
— versenyképes ár — komplett szolgáltatás kínálat
— minőség
jó — kedvező fizetési feltételek
— pontos szállítás — kevés versenytárs
— megbízhatóság — rugalmasság
— széles választék — egyéb
A válaszadók a fenti pozitív jellemz ők közül legnagyobb gyakorisággal termékeik,
szolgáltatásaik jó minő ségét emelték ki, ezt követi a versenyképes ár, a pontos szállítás és
a megbízhatóság. A tényezők megítélése ágazatonként lényeges különbségeket mutat (I.
táblázat).
1. TÁBLÁZAT
A cégek erő sségei a magyar piacon az említések száma alapján
(The strong points of the firms in the Hungaian market, by the number of mentioning)
Válaszok Ipar Élelmiszeripar Mez őgazdaság Idegenforgalom Szolgáltatás Együtt
Jó minőség 80 15 31 2 10 138
Versenyképes ár 56 5 10 2 14 87
Pontos szállítás 43 4 8 1 4 60
Megbízhatóság 29 4 7 2 6 48
Összes említés 370 47 72 24 73 586
1 válaszadóra es ő említés 2,3 2,0 1,4 1,3 1,8 2,0
Forrás: kérdőíves felmérés
Az adott válaszokat talán a vállalatvezet őktől eltérő en értékeljük, ha figyelembe vesszük,
hogy ezen vállalatok szinte mindegyike megjelenik a külpiacokon, ahol a felsorolt
tulajdonságok alapkövetelmények és nem komparatív el őnyök.
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
192 Göbl Edina TÉT 1996 .2-3
A vállalatok gyenge pontjait a következ ő kategóriákkal jellemezhették a válaszadók:
— nem megfelelő minőség
— pontatlan szállítás
— elavult technológia
—finanszírozási gondok
— ajánlatadási nehézségek
— reklámtevékenység hiánya
— magas ár
— rugalmatlan beszállítói készség
— kiépített kereskedelmi hálózat hiánya
— a dolgozók nem megfelel ő szaktudása
— egyéb.
A válaszok értékelése azt mutatja, hogy a problémák sokkal kisebb mértékben
koncentrálódnak egy-egy tényez őre, mint az el őnyök. Általában a legnagyobb gondot a
finanszírozás és a hiányzó kereskedelmi hálózat jelenti (átlagosan minden ötödik
cégvezető említette). Ezeket követi az elavult technológia, valamint a marketing és
reklámtevékenység hiánya. Pénzügyi problémákkal leginkább a mez őgazdaság, kisebb
mértékben az ipar és szolgáltatás területén m űködő cégek, tulajdonviszonyok szerint a
belföldi magánvállalkozások, és — meglep ő módon — a vegyesvállalatok küszködnek. Az
elavult technológiát és a marketingtevékenység hiányát leginkább a szolgáltató vállalatok
minősítik korlátozó tényező ként, a kiépítetlen kereskedelmi hálózat az ipari és
élelmiszeripari cégek vezető i szerint akadályozza legnagyobb mértékben a hazai piacon
való sikeres szereplést. A vállalati méret növekedésével csökken a finanszírozási gondok
említési aránya, a kiépítetlen kereskedelmi hálózat a közepes vállalatok esetében
hátráltatja leginkább az eredményes vállalkozást.
A megkérdezettek beállítottságát tükrözi valamelyest az is, hogy — bár több faktort is
megnevezhettek cégük gyengeségeként, vagy er ős oldalaként — míg hátrányként átlagosan
egy jellemzőt jelöltek, előnyként ennek pont a dupláját.
Mivel a lakosság reáljövedelmének csökken ő tendenciája igen erős jövedelem-
differenciálódással és ezzel együtt a fogyasztói igények átalakulásával párosul, az
eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a piaci rések felderítésére és betöltésére,
valamint a piacszegmentációra épül ő differenciált termékfejlesztésre. Gyakran
tapasztalható, hogy a vállalatok még ma is a — talán soha sem volt — átlagfogyasztó részére
gyártják termékeiket. Az értékesítési tendenciák azonban éppen azt mutatják, hogy a
közepes min őségű és árú termékek iránt csökken legnagyobb mértékben a kereslet. Egy
felmérés kimutatta, hogy például egyes korszer ű konyhatechnikai eszközök elterjedtségét
tekintve néhány év alatt az európai élvonal közelébe jutottunk és természetszer ű, hogy ez
átalakítja a fogyasztók által igényelt termékszerkezetet is. A termelési struktúra
kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a hazai fogyasztói igényszint kevésbé tér el a
nyugat-európaitól, mint az a jövedelem arányok alapján prognosztizálható lenne 3 .
A dél-dunántúli vállalatok még közel sem merítették ki a differenciált kereslethez
igazodó kínálati szerkezetben rejl ő lehetőségeket. Ezt mutatja, hogy a széles választékot,
komplett szolgáltatást és rugalmasságot nagyon kevesen jelölték cégük er ősségének, így
ezek a faktorok összességében inkább a vállalatok gyenge pontjaiként értékelhet ők.
A sikeres piaci szereplés egyre keményebb feltétele a piac ismerete. A dél-dunántúli
vállalatok — saját értékelésük szerint — átlagosan közepes tájékozottságúak a hazai piacon.
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
TÉT 1996 .2-3 A Dél-Dunántúl gazdasági... 193
Az élelmiszeripari vállalatok ismerik legjobban a hazai piaci lehet őségeket,
informáltságukat jóra értékelték. Megfigyelhet ő, hogy a vállalati méret növekedésével a
piaci tájékozottság is javul. Leghasznosabb információforrásként legnagyobb arányban
(45-50%) a piackutatást, kiállításokat, szakvásárokat és személyes szakmai ismeretséget
emelték ki a megkérdezettek. Magas még az említetteken kívül a különböz ő gyártók,
eladók tájékoztatóiból és a kereskedelmi cégekt ől származó információk említési arányai
is. Bár a szakfolyóiratok és a gazdasági szaklapok széles skálája nyújt lehet őséget a
tájékozódásra, a kiválasztott menedzserek a szaksajtót nem tekintik különösebben fontos
információforrásnak. Országos viszonylatban a vállalkozók, vagy vezet ő beosztású
alkalmazottak 40%-a vesz csak kézbe valamilyen gazdasági témájú újságot 4. E tekintetben
a dél-dunántúli vállalatvezet ők tipikus magyar üzletembernek tekinthet ők. A szakmai
szövetségek által nyújtott információk fő ként az idegenforgalmi szakemberek számára
érékesek, a tanácsadó cégek tevékenységének igénybe vétele pedig leginkább a
mezőgazdaságban működő vállalkozásokra jellemz ő. Összességében e két
információforrás említési aránya volt a legalacsonyabb.
A megkérdezett gazdálkodó szervezetek termékeik, szolgáltatásaik színvonalát a hazai
piacon a versenytársakhoz képest is jónak tartják. A Somogy megyeiek — akik sem a
nyereséges cégek arányát, sem az utóbbi években realizált árbevétel alakulását tekintve
nem éppen el őkelő helyezést értek el — értékelték termékeiket a min őség és a kapcsolódó
szolgáltatások szempontjából a legmagasabb pontszámokkal, bár versenytársaik
tevékenységét is hasonlóan osztályozták. A pontszámok alapján a mez őgazdasági és
élelmiszeripari termékek piacán a leger ősebb a verseny.
A területi kooperáció erősítése
Talán e fejlesztési prioritásnál a leglátványosabb a vállalatvezet ők szemléletbeli
lépéshátránya. A gyakorlatban érvényesül ő tendenciák ellenére a régió kiválasztott
vállalatvezető inek háromnegyede úgy véli, hogy Európában az egyes régiókon belüli
együttmű ködésnek nem lesz nagy jelent ő sége. Az élelmiszeripari vállalatok vezet ői az
átlagnál lényegesen kisebb arányban értenek egyet a térségi munkamegosztás er ősítésének
szükségességével, jelentőségével.
A kutatásba bevont gazdasági szakemberek a Dél-Dunántúlt csak földrajzi értelemben
tudják régiónak tekinteni, véleményük szerint gazdasági szempontból nincs tartalma e
megfogalmazásnak, hiszen a térségben sem beruházási, sem fogyasztói, sem termel ői
együttmű ködés nincs. Tehát nem alakult még ki az az érdekközösség, amely a területi
kooperáció alapja lehetne. A regionális együttm űködést nehezítik a megyék közti
ellentétek, személyeskedések, gáncsoskodások is. Ha érdekeik valamilyen szempontból
egy irányba mutatnak, akkor a megyék inkább egymás versenytársai, nem pedig
kooperációs partnerei. A regionális fejlesztések ellen hat továbbá a jelenlegi állami
struktúra, az országos vagy megyei intézményekhez rendelt támogatások, pénzeszközök,
valamint a túlzott Budapest-centrikusság.
A felkeresett gazdasági vezet ők álláspontja er ő sen megosztott abban a kérdésben, hogy
elő nyös lenne-e a vállalatok számára, ha a vizsgált négy megye egyre inkább egyesül ő
régióvá válna. Leginkább az idegenforgalom és a szolgáltatások területén m űködő
vállalkozások tartják fontosnak az együttm űködést. Egy 1992-ben Baranya megyében
végzett felmérés szerint a vizsgált 140 ipari vállalkozás 81,4%-a a termelés minden fázisát
maga végezte, nem volt termelési kooperációs kapcsolata 5. Talán ezzel magyarázható,
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
194 Göbl Edina TÉT 1996 .2-3
hogy a megkérdezett dél-dunántúli vállalatvezet ő k közül csak minden századik ítélte
hátrányosnak a beszállítói készség rugalmatlanságát. Pedig több területen nyílna lehet őség
kooperatív többletek realizálására (például technológia fejlesztés, kockázatcsökkentés,
tőkekímélő lehető ségek kiaknázása). Az integrációs, termel ői, szolgáltatói, piaci és
kereskedelmi kapcsolatok kibontakozására a külföldi tulajdonba került iparágakban (pl.
növényolajipar, cukoripar) és néhány belföldi társaságban is találhatunk példát 6'7. A
területfejlesztési koncepciók alapján számos intézkedés irányul a vállalatok
együttműködési készségének és abszorpciós képességének növelésére (pilótaprojektek a
kiválasztott klaszterek számára, menedzsment fejlesztés, információs rendszer kialakítása,
stb.).
Az együttmű ködés szükségességének felismer(tet)ése azért is fontos, mert a gazdasági
alkalmazkodás egyre inkább nem az elszigetelt kisvállalatok egyéni teljesítményén, hanem
a partneri viszonyokon, az innovációk kölcsönös áramoltatásán múlik. Ennek érdekében a
vállalatok tűrőképessége helyett egyre inkább a kezdeményez őkészség előtérbe állítása
szükséges.
Exportorientáció
A vállalatok exporttevékenységét a következ ő faktorokkal jellemzem:
— exportorientáció mértéke,
az
— az exportárbevétel arányának változása, illetve várható alakulása,
— különböző exportpiacok jelent ősége, a verseny erősségének megítélése,
a
— a külpiaci tájékozottság mértéke, forrásai,
— a cégek exportpiacon megnyilvánuló gyenge pontjai,
— exporttevékenységet el ősegítő tényezők fontosságának értékelése.
az
A felkeresett vállalatok közel 40%-a úgy nyilatkozott, hogy az 1993. évi árbevételének
nagyobb része exportból származott. A kivitel szerepe a Tolna megyei vállalatok esetében
volt a legnagyobb (a cégek 57%-ánál az exportárbevétel aránya meghaladja az 50%-ot). A
további sorrend Somogy (44%), Baranya (40%), majd Zala megye (25%). Az
exportorientáció leginkább a vegyesvállalatokra, ágazati besorolás szerint pedig az iparban
működő cégekre jellemző.
A mintában szerepl ő vállalatok 11%-a jelezte, hogy az 1990-91-es évek átlagához képest
1992-ben kisebb volt az export aránya az árbevételen belül, háromszor ennyi cég (33%)
tudta viszont exporthányadát növelni. A vizsgált id őszakban a Tolna megyei vállalatok
körében volt a legelterjedtebb (70%-os) a kivitel részarányának növelése. A bekövetkezett
változások az iparban és a szolgáltatások terén voltak a legkedvez őbbek, míg az
ellenpólust a mez őgazdasági és idegenforgalmi cégek képviselték. (Ebben szerepet játszott
a kérdésre nem válaszolók magas, 29 illetve 33%-os aránya is.) A vállalkozások az
elkövetkezendő két évre (1995 végéig) optimizmussal tekintettek. Ötször annyi cég
prognosztizált export részarány növekedést, mint amennyi a kiviteli hányad csökkenésére
számít. A legbizakodóbbak épp azok a vállalkozások, amelyek az exportorientációt
tekintve 1992-ben a legkedvez őtlenebb helyzetben voltak.
A megismert vélemények azt tükrözik, hogy a jöv őben — ágazati és területi
hovatartozástól függetlenül — még inkább növekedni fog a vállalatok külgazdasági
nyitottsága. A megyénkénti válaszok azt mutatják, hogy a szakemberek egyöntet űen
elsősorban az Európai Unió országait, másodsorban Ausztriát tartják a legjelent ősebb
exportpiacnak. (A kategorizálás a vizsgálatok idejének megfelel ően az 1993-as állapotok
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
TÉT 1996 .2-3 A Dél-Dunántúl gazdasági... 195
szerint történt.) Horvátország és Szlovénia az ismert politikai helyzet miatt jelenleg nem
elent számottevő célpiacot a vállalkozások számára, bár a pontszámok alapján jól látszik,
ogy jövőbeni szerepük növekedésére számítanak a megkérdezettek. A Zala megyei
állalkozások számára a szakemberek szerint e két ország ugyanolyan jelent őséggel fog
írni a jövőben, mint az Európai Unió országai. A Visegrádi Egyezmény országai, az
urópán kívüli országok, valamint a volt Jugoszlávia többi része sem most, sem a jöv őben
em fog jelentős exportpiacot jelenteni a vállalkozások számára.
Az ágazatonkénti kép már sokszín űbb. A 2. táblázat összefoglalja, hogy a
egkérdezettek a felsorolt országokat miként rangsorolták jöv őben betöltött expórtpiaci
ontosságukat tekintve.
2. TÁBLÁZAT
A jövőbeni exportpiacok várható rangsora
(The rank of the export-markets in the future)
Megnevezés Európai Unió Ausztria A többi EFTA ország Szlovénia Horvátország
Ipar 1. 2.
Elelmiszeripar 1. 3. 3. 2. 2.
Mezőgazdaság 3. 3. 1. 2.
Idegenforgalom 1. 1. 2. 2.
Szolgáltatások 1. 2. 3. 3
orrás: kérdőíves felmérés
A felkeresett cégek többnyire maguk végzik a külkereskedelmi tevékenységet. Megyék
zerint nem figyelhet ő meg jelentő sebb szóródás e téren, tulajdonviszonyok alapján
iszont jól kirajzolódik az a trend, amely szerint a külföldi érdekeltség ű vállalatok
onyolítják le maguk az exportot a legnagyobb arányban. Ágazati besorolás szerint a
ező gazdaság és az élelmiszeripar szorul rá a legnagyobb arányban, az idegenforgalom a
egkevésbé a közvetítő k igénybe vételére.
A megkérdezett gazdasági szakemberek általában úgy vélik, hogy az exportpiaci
ersenytársak legnagyobb arányban a magyarországi székhely ű vállalkozásokból kerülnek
i, őket követik az Európai Unió országai. Az ár, a min őség és a szállítási feltételek
ekintetében egyöntet űen Ausztriában tartják a leger ősebbnek a versenyt, ezt követik az
urópai Unió és az EFTA országai, valamint Szlovénia.
Az Európai Unió exportpiacain megjelen ő versenytársak tevékenysége fel ől (kapcsolódó
zolgáltatások, minő ség, ár, szállítási feltételek) a megkérdezettek — saját bevallásuk
s zerint — meglehető sen tájékozatlanok. Az idegenforgalmi vállalkozások az átlagnál
obban ismerik a versenytársakat, hiszen konkurenseik jelent ős része hazai vállalat. A
cégek éves árbevételének növekedésével a versenytársak tevékenységének ismerete is
avul. Adataink azt mutatják, hogy az 1 milliárd Ft-nál több árbevételt realizáló vállalatok
az átlagnál lényegesen jobban ismerik a konkurenciát. A szakemberek az egyes
információforrások jelentő ségét a kül- és a belpiacon lényegében egyformának ítélték. Bár
a vizsgálatba bevont vállalkozások számára a külkereskedelmi tevékenység a régió átlagát
lényegesen meghaladó mérték ű , külpiaci informáltságukat rossznak ítélték. A dél-
dunántúli szakemberek a két legfontosabb célpiacon (Ausztriában és az Európai Unió
országaiban) ismerik leginkább a lehető ségeket, de az informáltság mértékét még az
említett országokban is csak gyenge közepesre értékelték. Legkevesebb információval az
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
196 Göbl Edina TÉT 1996 .2-3
Európán kívüli és a volt szocialista országokról rendelkeznek. A partnerkapcsolatok
intenzitása összességében gyenge, személyes üzleti kapcsolatot leginkább a Tolna megyei
szakemberek tartanak fenn rendszeresen az Európai Unió-beli partnerekkel.
A felkeresett vállalkozások vezet ői cégük hátrányos jellemz őit az exportpiacokon is
vizsgálták. Az alábbi kategóriákkal b ővült a választható jellemzők köre: a külkereskedelmi
tevékenységben tapasztalható hiányosságok; az exporthitel magas kamata; nyelvtudás
hiánya. A vállalkozások els ő emberei cégük - exportpiacokon megnyilvánuló -
gyengeségeként a finanszírozási gondokat említették legnagyobb arányban, ami kiemelten
a mezőgazdasági vállalkozásokra jellemz ő . A marketingtevékenység hiánya - mely sokkal
égetőbb problémát jelent a külpiacon, mint a hazain - fő leg az élelmiszeriparban, az
elavult technológia pedig els ősorban az iparban korlátozza a piaci siker lehet őségét. Az
éves árbevétel növekedésével a finanszírozási gondok veszítenek súlyukból, a marketing
és a reklámtevékenység hiánya azonban egyre nagyobb jelent őséggel bír.
Minden körülményt figyelembe véve a megkérdezett vállalkozások a volt szocialista
országokban tartják magukat a leginkább versenyképesnek s az Európán kívüli országok
piaci feltételeinek tudnak a legkevésbé megfelelni, fiiggetlenül attól, hogy milyen ágazatba
tartoznak. A baranyai megkérdezettek véleménye eltér az átlagtól, termékeiket az Európai
Unió piacán vélik leginkább versenyképesnek.
A szakemberek az exporttevékenységet el ősegítő tényezők szerepét is értékelték (3.
táblázat). A legszükségesebb lépésnek a m űködő banki exportfinanszírozási rendszer
kialakítását tartják, a fontossági sorrendben szorosan ez után következik a jobb
információellátás és az infrastruktúra fejlesztése, míg a helyi önkormányzatok gazdaság-,
és ezen belül exportélénkítési tevékenységének - eddigi tapasztalataik alapján - csak kis
jelentőséget tulajdonítanak.
3. TÁBLÁZAT
Néhány tényez ő jelentősége az export növekedése szempontjából
(The importance of some factors by the growth of the export activities)
Tényez ők Átlag Baranya Somogy Tolna Zala
Banki exportfinanszírozás 4,6 4,4 4,9 4,6 4,4
Jobb információellátás 4,4 4,2 4,7 4,2 4,5
Infrastruktúra fejlesztése 4,3 4,3 4,3 4,2 4,4
Kormányzati ösztönzi* 4,2 4,2 4,7 4,3 4,0
Segítség a partnerkapcsolatokban 4,1 3,8 4,5 3,5 4,3
Vállalati beruháwk 4,0 4,0 3,8 4,1 4,1
Beruházások állami támogatása 4,0 4,0 3,9 3,6 4,2
Megfelelő beszállítói kör 3,9 3,6 3,7 3,8 4,2
Vállalkozói réteg meger ősödése 3,8 3,7 3,6 3,7 4,0
Privatizáció gyorsítása 3,4 3,6 2,7 2,9 3,8
Önkormányzatok vállalkozásokat segít ő tevékenysége 2,4 3,1 1,9 2,7 2,2
Forrás: kérdőíves felmérés
Megjegyzés: Az adatok az egyes tényez őkre adott értékek súlyozott átlagát jelentik, ahol 5 = nagyon nagy
jelentősége van; 1 = nincs jelentősége
Az ágazatonkénti, illetve a vállalkozás mérete szerinti adatok általában nem mutatnak
lényeges eltérést az átlagtól, azonban a mez őgazdasági tevékenységet folytató cégek - az
ágazat fokozott t őkeszegénységéb ől fakadóan - átlagon felüli jelent őséget tulajdonítanak
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
TÉT 1996 s 2-3 A Dél-Dunántúl gazdasági... 197
áz export banki finanszírozásának, a kormányzati ösztönz ő eszközöknek, a
artnerkapcsolatok létrejöttéhez való segítségnyújtásnak, valamint a jobb információ-
llátásnak. Ezzel szemben az Agrárrendtartási Hivatal pénzügyi eszközeinek nagyobb
észe exporttámogatásra, egynegyede kamattérítésre megy el és alig jut valami a
iacépítésre. A kisebb terméktanácsok ritka kivétellel képesek csak ellátni piaci
nformációval a termel őket8. A megkérdezett gazdasági vezet ők csaknem 80%-a úgy véli,
ogy a vállalkozások nem tudják saját maguk megteremteni külpiaci kapcsolataikat,
zükség van kormányzati segítségre.
Infrastruktúra fejlesztés
Az infrastruktúra fejlettségi szintjét és ezen belül a közlekedés állapotát a vállalatvezet ők
s a térség egyik meghatározó komparatív hátrányaként értékelik. A megkérdezettek úgy
ondolják, hogy a déli autópálya és a Szekszárd-környéki Duna-híd megépítése (bár
egvalósításuk realitása csekély), nagymértékben javítaná a térség közlekedési helyzetét.
z elhangzott vélemények arra engednek következtetni, hogy a koncepcióban
egfogalmazott közútfejlesztési program a vállalkozói szféra körében is egyetértésre
rthat számot.
A repülőtér-fejlesztés tekintetében már korántsem tapasztalható ilyen mérték ű
gyetértés. A válaszadók szerint a térség fejl ődését a modern infrastruktúra elemek közül a
elekommunikáció, az úthálózat és az oktatási rendszer fejlesztése nagyon nagy mértékben
efolyásolja, a légiszállítás bevezetésének országosan közepes, regionális szinten csak kis
elentőséget tulajdonítanak (1. ábra). Míg a vállalatvezet ők közül a Somogy megyeiek (a
olna megyeiekkel együtt) értékelték a legkevésbé pozitív hatásúnak a légiközlekedést, a
zakértői interjúk során egyedül a Somogy megyei — önkormányzati és
állalkozásfejlesztési — szakemberek említették meg, hogy lehet őséget látnak a megye
égikikötőjének fejlesztésében. A megyén belüli vélemény-különbség azt mutatja, hogy a
égiszállítás hatását tekintve még nagy a bizonytalanság.
Számtalan esettanulmány bizonyította, hogy a légiközlekedés kedvez ő hatást gyakorol a
epülőtér szűkebb és tágabb környezetének fejl ődésére. Hiszen a repül őtér megépítése és
űködtetése új munkalehet őségeket teremt, a térség felértékel ődésén keresztül t őkevonzó
ényező vé válik, vagyis gazdaság- és vállalkozásfejlesztési funkciókat is támogat 9. A
egismert vélemények azonban azt tükrözik, hogy a koncepció regionális repül őtér-
ejlesztési programjának elfogadtatása akadályokba fog ütközni.
Vizsgálatainkból kiderült, hogy összességében a vállalatok technikai fejlettségük
zínvonalát a kül- és belpiacon egyaránt — a finanszírozási nehézségek után — a második
eghátrányosabb tényez őnek tekintették. A kérd őíves felmérésből nem kaptunk választ
a, hogy a dél-dunántúli vállalatok, vállalkozások milyen er őfeszítéseket tesznek e
enge pont erő sítése érdekében. Ezért néhány országos vizsgálat eredményeib ől emelek
i egy-egy megállapítást.
Egy tavaly készült OMFB-tanulmány felmérése szerint a magyarországi ipar-vállalatok
étharmada a közeljövő ben nem tervez kutatási-fejlesztési tevékenységet /°. „A hazai, két
vnél régebben alapított új vállalkozásoknak mindössze 1,1%-a végzett az elmúlt két
vben innovációs, vagyis technológiafejlesztési beruházást.
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
198 Göbl Edina TÉT 1996 .2-3
1. ÁBRA
Az infrastrukturális feltételek hatása a gazdasági fejl ődésre
(The role of infrastructure in the economic development)
országos regionális
Baranya
Somogy Telekommunikáció-
Tolna fejlesztés
Zala
5 4 3 2 1 1 2 3 4 5
Baranya
=mm e=
Somogy
~~Neei
Tolna Úthálózatfejlesztés
Zala
5 4 3 2 1
Baranya
Somogy
Autópályaépítés
Tolna
Zala
5 4 3 2 1 1 2 3 4
Baranya
Somogy
Légiszállítás bevezetése
Tolna
Zala
5 4 3 2 1 1 2
Baranya
Somogy
Tolna Vízi út használata
Zala
5 4 3 2 1 1 2 3 4
Baranya
Somogy Képzési infrastruktúra
Tolna fejlesztése
Zala
5 4 3 2 1 1 2 3 4 5
Megjegyzés: Az adatok az egyes tényez őkre adott értékek súlyozott átlagát jelentik,
ahol 5 = nagy mértékben befolyásolja; 1 = egyáltalán nem befolyásolja.
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
TÉT 1996 .2-3 A Dél Dunántúl gazdasági...
- 199
Más vizsgálat szerint még a kimondottan innovatív, vagyis például valamely
szabadalmaztatott új termékre alapozó cégeinknek sem marad energiája és f őleg pénze,
második termék kifejlesztésére." 11 Pénzügyi gondjaik ellenére a cégeknek kell a
forrásokat felkutatniuk. Egyik — Magyarországon még nemigen elterjedt — módszer lehet
például a tőkeerő s cégekkel való kooperáció, vagy a fejlesztési pénzeszközök pályázatok
útján való megszerzése. Baranya megyéb ől a tavalyi év folyamán mindössze két projektet
támogatott az OMFB. A támogatott projektek alacsony száma nem a pályázatok gyenge
színvonalából, hanem a pályázati hajlandóság alacsony mértékéb ől adódott. 12
A dél-dunántúli vállalati szakemberektő l származó primer információk elemzése is
megerő síti azt a tényt, hogy a régió köztes állapotban van. Az átmeneti id őszakra utal,
hogy mennyire nem világosan orientál a piac, hogy sok tekintetben milyen ellent-
mondásos a vállalatok önértékelése. Ahhoz, hogy a jelenlegi állapotot a régió egészére
kiterjedő , tartós fellendülés váltsa fel, a gazdasági szféra gondolkodásába, magatartásába
is a fent vázolt új prioritásoknak kell beépülniük.
Jegyzetek
1 1994-ben a dél-dunántúli régió fejlesztési stratégiájának megalapozása során az MTA RKK Dunántúli
Tudományos Intézet megbízásából a budapesti Mareco Marketing Research Co. empirikus adatfelvételt
végzett a Dél-Dunántúlon m űködő vállalkozásokról. A vizsgálat célja a gazdasági egységek
exportaktivitásának, versenyképességének, alkalmazkodási adottságainak feltérképezése, az exportkilátások
vállalati információk alapján történ ő előrejelzése, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás
jellegzetességeinek, hajtóer őinek felmérése volt.
A vállalati megkérdezések esetében a célcsoportot azok a régióban m űködő vállalkozások képezték, amelyek
többnyire exporttevékenységet is folytatnak. A felmérést eredetileg 400 vállalatra tervezték, azonban a
számottevő nagyságrendű kivitelt bonyolító vállalatok korlátozott száma egyes megyékben, illetve a tömeges
válaszmegtagadás miatt a lista végül is 297 vállalatra sz űkült. A kérdő íveket 1994. januárjában és
februárjában a kiválasztott vállalatok fels ő-, vagy középvezető i töltötték ki. A következő két hónapban sorra
kerül ő csoportos beszélgetéseken vállalatvezet ő kön kívül önkormányzatok, vállalkozói központok, szakmai
érdekképviseleti szervek szakemberei is részt vettek.
A felmérés eredményét a megbízott cég három kötetben foglalta össze. A dolgozatban ismertetett tényadatok
e három kötet tartalmára támaszkodnak.
2 Faragó L. — Horváth Gy. — 1995. 62-63. old.
3 Hajdú I. — Lakner Z. — Eszéky E. 1995. 10-11. old.
4 Mong A. 1996. 24-25. old.
5 Hrubi L. 1994. 97-99. old.
6 Szakonyi P. 1996. 12. old.
7 Csete L. 1995. 65-70. old.
8 Varga I. 1994. 127. old.
9 Horváth Gy. 1994. 119-120. old.
10 Szentgyörgyi Zs. 1996. 7. old.
11 Laki M. 1994. 53. old.
12 K.E. 1996.
Gőbl Edina:
A Dél–Dunántúl gazdasági egységei – ahogy önmagukat látják.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 189–200. p.
200 Göbl Edina TÉT 1996 s 2-3
Irodalom
Csete L. (1995) Gondolatok a magyarországi agrárgazdaság fejlesztési stratégiájának tudományos
megalapozásához. — „AGRO-21 " Füzetek. 9.
A dél-dunántúli régió fejlesztése — Vállalati szakért ő i megkérdezés. Mareco Marketing Research Co. Budapest.
1994.
Faragó L. — Horváth GY. (1995) A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei. — Tér és
Társadalom 3-4.47-78. o.
Hajdú I.—Lakner Z.—Eszéky E. (1995) A komparatív el ő nyök és a versenyképesség néhány összefüggése a
magyar élelmiszeriparban. — Gazdálkodás. 5.5-19. o.
Horváth GY. (1994) A Dél Dunántúl és Európa. —A dél-dunántúli régió versenyképes fejlesztési stratégiája 2.
-
Hrubi L. (1994) A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara. — Tér és Társadalom. 1-2.83-107. o.
K.E. (1996) Pályázat nélkül nincs forrás. — Dunántúli Napló. 1996. január 12.
Lakil M. (1994) Vállalati viselkedés elhúzódó gazdasági visszaesés idején. — Gazdaság. 1.49-61. o.
Mong A. (1996) Olvasót keresnek. — Figyelő, XL. évf. 7. február 15.
A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás sajátosságai a dél-dunántúli régióban. (1. A kutatási
eredmények összefoglalása; 2. Következtetések). Mareco Marketing Research Co. Budapest, 1994.
Szakonyi P. (1996) Kényszerbefektetésb ől profit. — Magyar Hírlap. 1996. február 14.
Szentgyörgyi Zs.(1996) Az innováció létkérdés. — Magyar Hírlap. 1996. márc. 12.
Abstract
The study attemp to sketch a picture of Southern-Transdanubia region, to show the point
of view of the micro-sphere. This study based on a questionnaire what asked almost 300
enterprises, and firms, to collect their opinions about the regional development strategy. If
the actors of the regional development wants to enforce and transmit the spatial, regional
interests more efficient towards the economic sphere - which is less sensitive in this
context - they have to know how they think about it, what are they opinions.
When we analysed the primer information coming from the experts of the firms and
enterprises, we have to recognise that fact, that the region placing in a transitional
situation, as we think earlier. This situation determines the market-orientation, the self-
picture of the economic actors. If we want a real development in the whole region, we
have to transmit and built the new priorities into the bead of the economic actors, to
influence they ideas, they behaviour.