Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 167-178. p.

Tér és Társadalom 1996 s 2-3: 167-178

A SZOLGÁLTATÁSOK OSZTÁLYOZÁSA ÉS SZEREPÜK
A REGIONÁLIS FEJL ŐDÉSBEN
(The classification of the service sector and it's role in the regional
development)

RAFFAY ZOLTÁN

Igen sokáig egyes társadalomtudományok, de a közvélemény - ideszámítva a
politikusokat és a médiát - is abban a hitben élt, hogy a termelés kizárólag mez őgazdasági
és feldolgozóipari árutermelést jelent. A gazdaság rendszerének eme megközelítése helyett
csak lassan nyer teret a nyugati társadalmakban a jelenkor gazdaságának valóságh űbb
szemlélete, amelyben a szolgáltatások (vagy másképpen a tercier szektor) a teljes
termelésbő l és foglalkoztatásból mintegy kétharmados arányban részesednek - és ez az
arány továbbra is egyre növekszik (1. táblázat).

1. TÁBLÁZAT
A szolgáltató szektor részesedése az aktív népességen belül az OECD országokban, 1966-
1989 (%)
(The share of the service sector inside the active people, in the OECD, 1966-1989)

1966 1970 1975 1980 1985 1989
Kanada 57.5 61.4 64.6 66.0 69.5 70.1
USA 58.3 61.1 65.3 65.9 68.8 70.5
Észak-Amerika 58.2 61.1 65.2 65.9 68.9 70.4
Japán 45.1 46.9 51.5 54.2 56.4 58.2
Ausztrália 53.3 55.0 59.4 62.4 66.2 68.0
Új-Zéland 48.1 48.6 53.5 55.4 56.5 64.3
Ausztria 41.1 44.0 46.6 49.3 52.9 55.1
Belgium 49.2 52.5 56.5 62.1 66.7 68.7
Dánia 48.6 50.7 58.8 62.4 65.2 66.9
Finnország 38.3 42.8 49.0 51.8 56.5 60.2
Franciaország 43.9 47.2 51.1 55.4 60.4 63.5
NSZK 41.3 42.9 47.6 51.0 54.5 56.5
30.4 34.2 36.8 39.5 43.7 47.1
Görögország
45.5 46.9 49.5 51.4 55.8 59.2
Izland
40.7 43.1 45.8 49.2 55.2 56.5
Írország
37.8 40.3 44.1 47.8 55.2 58.2
Olaszország
Luxemburg 41.6 46.3 49.6 56.6 61.9 65.4
52.1 54.9 59.4 63.6 67.0 68.8
Hollandia
46.5 48.8' 56.1 61.9 65.4 68.1
Norvégia
30.9 37.1 32.3 36.1 42.2 45.7
Portugália
35.7 37.4 39.6 44.6 49.9 54.0
Spanyolország
Svédország 48.3 53.5 57.1 62.2 65.3 67.0
42.1 45.4 50.2 55.0 48.3 59.3
Svájc
17.5 17.9 21.3 26.2 27.7 29.5
Törökország
50.0 52.0 56.8 59.7 65.8 68.4
Egyesült Királyság
40.5 42.9 46.6 50.6 55.0 57.6
OECD-Európa
42.6 45.0 -18.9 52.7 57.8 60.7
EGK
46.6 49.3 53.5 56.6 60.3 62.5
OECD összesen

Forrás: Soy, 1994. 274. o.
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

168 Raffav Zoltán TÉT 1996 .2-3

A klasszikus nézet szerint a szolgáltatások nem játszanak jelent ős szerepet a
gazdaságban, nem hoznak létre új értéket, hanem parazitaként felélik a más szektorokban
megtermelt értékeket. Századunk harmincas éveit ő l azonban kezdtek felfigyelni arra, hogy
amint egy társadalom gazdagodik, egyre többet költ szolgáltatásokra és az új munkahelyek
egyre nagyobb részben a tercier szektorban jönnek létre, nem pedig a hagyományos
feldolgozóipari szektorban. Az 1970-es évek elején, a jóléti társadalmak megjelenésével
Bell (1973) már a „posztindusztriális társadalom" eljövetelér ől beszél, ahol a legnagyobb
gazdasági szektor az egészségügyi, rekreációs, oktatási és kulturális szolgáltatások.
Bell nézetei nem találtak széles körben elfogadásra. Ellenz ői (Baumol, Skolka és
Gershuny) azzal érveltek, hogy a szolgáltató szektorban a munkaer ő termelékenységének
növekedése semmiképpen sem érheti el a többi szektorban tapasztalható szintet (ennek
legfontosabb okát abban látták, hogy a szolgáltatások el őállítóinak és fogyasztóinak térben
egymás közelében kell lenniük). Baumol és Kaldor egyenesen káros jelenségnek tartotta a
nyugati társadalmakban er ősödő dezindusztrializációs folyamatot: véleményük szerint az
alacsony termelékenység ű szolgáltató tevékenységek terjedése lelassítja, s őt megállítja a
gazdaság növekedését. Mivel az alacsony termelékenység miatt a szolgáltatásokat igen
magas áron tudják csak el őállítani a formális gazdaságban, az emberek inkább a
háztartásokon belül, saját maguk állítják el ő őket (Skolka és Gershuny véleménye szerint),
így a szolgáltató társadalom helyett helyesebb „önkiszolgáló társadalomról" beszélni
(Illeris 1989).
A szolgáltatások kutatása az 1980-as évekig szinte kizárólag a végs ő fogyasztók, a
háztartások számára kínált szolgáltatások vizsgálatára szorítkozott (amelyek az összes
megtermelt szolgáltatás legnagyobb részét teszik ki), az évtized második felében azonban
a figyelem egyre inkább a termel ő szolgáltatások felé fordult: azon „köztes" szolgáltatások
felé, amelyeket mind az árutermelésben, mind a fogyasztói szolgáltatások el őállításában
felhasználnak. A nyugati társadalmakban jelenleg a termel ő szolgáltatások az a szektor,
amely növekedése meghaladja az összes többi ágazatét. Amint a termel ő vállalatok
áttérnek a fordista típusú tömegtermelésr ől, a szabványosított javak el őállításáról a
különböző piaci szegmensek gyorsan változó keresletét kielégíteni képes, testreszabott,
rugalmasabb termelésre, szükségszer űen és rendkívüli mértékben megn őtt a K+F, a
képzés, oktatás, vállalatirányítás, tervezés és marketing-tevékenységek jelent ősége a
termelési folyamatban. A posztfordista társadalmakban a termel ő szolgáltatások
kulcsfontosságú szektorrá váltak.

A szolgáltatások meghatározása

A Magyar Értelmez ő Kéziszótárban a következő definíciót olvashatunk a „szolgáltatás"
címszó alatt:
„Szolgáltatás: ... 2. A lakosság szükségleteit kielégít ő, de új terméket létre nem hozó
gazdasági tevékenység" (Magyar Értelmez ó Kéziszótár 1982).
'
Számos magyar közgazdasági és egyéb szakszótár (Gazdaságpolitikai Kisszótár 1966,
1976, 1983, Közgazdasági ABC 1973, Közgazdasági ABC mez őgazdáknak 1967,
Közgazdasági Kislexikon 1987, Világgazdasági Kisszótár 1994) a szolgáltatások azon
tulajdonságát emeli ki, miszerint olyan társadalmilag rendszeresen kifejtett tevékenységek,
amelyek új anyagi termékeket nem hoznak létre, de azok használati értékét helyreállítják
vagy növelik, el őállításukat, felhasználásukat, fogyasztásukat közvetlenül vagy közvetve
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

TÉT 1996 s 2-3 A szolgáltatások osztályozása... 169

megkönnyítik. Kiemelik továbbá, hogy a tevékenység folyamata és felhasználása id őben és
térben egybeesik. (A szolgáltatások ágazati bontásánál azonban már nem minden esetben
azonos a véleményük.)
A „szolgáltatás" szó angol és francia megfelel ője, a „service" a latin „servus = szolga"
szóból ered. Illeris (1989) négy jelentését sorolja fel:
1. segítség, haszon, el őny, használat,
2. nem anyagi természet ű termék,
3. olyan eszköz, amelyet egy szolgáltatás el őállításakor felhasználnak,
4. maga a szolgáltatás tevékenysége: olyan munka, amely során szolgáltatás jön létre.
A Longman Dictionary of Business English a „szolgáltatás" szó második jelentéseként a
következőt írja: „rendszeres ellátás valamivel, ami segíti a közösséget, és közigényt elégít
ki".
A Macmillan Dictionary of Modern Economics (Modern Közgazdaságtan Ismerettára)
című kötetben a szolgáltatások közgazdasági megközelítésével találkozunk. Eszerint
„közgazdasági értelemben szolgáltatás minden olyan funkció vagy feladat, amelyet
végrehajtanak és amelyre létezik kereslet és így van ára. Id őnként úgy hivatkoznak rájuk,
mint a nem fizikai javakra; egyik jellegzetességük, hogy a termelés helyén fogyasztják el.
Általában nem szállíthatók, így ellenállnak az arbitrázsnak abban az értelemben, hogy nem
lehet a szolgáltatást valahol megvenni, majd egy másik áron máshol továbbadni."
A hétköznapi életben a „szolgáltatás" fogalmán szinte kizárólag olyan tevékenységeket
értünk, amelyek életünket könnyebbé, kellemesebbé teszik: a javító- és tisztító
tevékenységet, a fodrászt stb., azaz a szolgáltatások „klasszikus" formáit, a személyes és
háztartási szolgáltatásokat.

A szolgáltatások jellemz ői
A hagyományos termékekkel Összehasonlítva, a szolgáltatásoknak számos olyan
jellemző tulajdonságuk van, amelyek alapján különböznek a mez őgazdaság vagy ipar által
előállított cikkekt ől. Ezek a következők:
• Egy szolgáltatás el ő állítása és elfogyasztása általában egy id őben történik, nem
lehetséges a szolgáltatásokat tárolni vagy birtokolni;
• A mező gazdasággal és az iparral összehasonlítva nem termelékeny (Adam Smith és
Karl Marx nézete szerint): csak használati értéke lehet, de hozzáadott értéke nem, így
nem járulhat hozzá a tőkefelhalmozáshoz2 ;
• A fogyasztó aktívan részt vesz a termék el ő állításának folyamatában (kivéve a tisztán
közösségi szolgáltatásokat és egyes információs szolgáltatásokat);
• Munkaerő-intenzív (mára azonban a szolgáltatások jelent ős része tőkeintenzívvé vált);
• Általában korlátozott mértékben érvényesülnek csak a méretgazdaságossággal járó
előnyök;
• Fontos és szükséges a fogyasztóval való személyes kapcsolattartás (amely a
közlekedési és távközlési infrastruktúra alacsonyabb fejlettségi szintjein egyben a
fogyasztóhoz való térbeli község szükségességét is jelentette);
• A szolgáltató tevékenységek el őnyben részesítik a „központi helyeket";
• Magas a jövedelemrugalmasságuk;
• Általában „fehérgalléros", képzett munkaer őt igénylő , viszonylag stabil feltételeket
biztosító munkahelyek.
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

170 Ratfav Zoltán TÉT 1996 .2-3

Vannak bizonyos termékek vagy tevékenységek, amelyek határeseteket jelentenek a
szekunder és tercier tevékenységek között. Ilyenek például:
• a közmű vek, amelyek Európában a szekunder, míg Észak-Amerikában a tercier
szektorba tartoznak,
• olyan tevékenységek, amelyek alapvet ően a szekunder szektor részei, de javító,
karbantartó munkákat is végeznek (pl. épít őipar),
• a különböző hordozókon (pl. CD-n, mágneslemezen, kazettán, papíron stb.) tárolt
információs szolgáltatások: ezek nem tipikus szolgáltatások abból a szempontból,
hogy a fogyasztó nem vesz részt el őállításukban, hanem a kész terméket fogyasztja
el, továbbá az információhordozók tárolhatók és birtokolhatók is; szolgáltatásnak
amiatt tekinthető k, hogy információtartalmuk sokkal fontosabb és értékesebb, mint
tárgyi megjelenésük,
• a lízing- és bérbeadási tevékenységek,
• kreatív jellegű, kézzelfogható terméket el őállító tevékenységek (pl. szobrászat,
festészet stb.).
Számos esetben egyre inkább elmosódik a termékek és szolgáltatások közötti különbség.
Elég, ha a tömegkommunikációra vagy például az éttermekre gondolunk: mindkét esetben
egy bizonyos terméket vásárolunk, amelynek létrehozásában azonban a belefektetett tudás,
információ sokkal fontosabb, mint maga a termék fizikai mivoltában. Az értékesebb
fogyasztási cikkeket egyre inkább bizonyos szolgáltatásokkal együtt, csomagként
értékesítik: pl. a számítástechnikában a hardvereket általában szoftverekkel együtt,
csomagként kaphatjuk meg; az autószalonban kiválasztott gépkocsi karbantartásában,
javításában, szervizelésében (már maga a szó is szolgáltatást jelent!) a keresked ő az
értékesítés után is segítségünkre lesz.

A szolgáltató tevékenységek osztályozása
Alapvetően kétféle osztályozást különböztethetünk meg, a szolgáltatások ágazati és
foglalkozás szerinti besorolását. Mindkett őn belül számos felosztás lehetséges, az alapul
szolgáló kritériumoknak megfelel ően. Végül egy új szempont szerint történ ő osztályozást
mutatok be, (Illeris 1989) alapján.

A szolgáltatások ágazatok szerinti osztályozása
Alapul általában a NACE (Nomenclature des Activités dans le Communautés
Europénnes) vagy az ISIC (International Standard Industrial Classification) szolgál. Az
osztályozás, amely jelen esetben a tevékenység f ő outputja, vagy eredménye szerint
történik, a következő :
• nagy- és kiskereskedelem, szállodák és éttermek, javítási tevékenységek;
• közlekedés és hírközlés;
• pénzügyi, biztosítási, üzleti szolgáltatások, bérbeadás;
• egyéb szolgáltatások: közigazgatás és védelem, higiéniai szolgáltatások és takarítás,
oktatás és kutatás, egészségügyi és szociális szolgáltatások, szervezetek,
szórakoztató és kulturális szolgáltatások, valamint személyes és háztartási
szolgáltatások.
Szintén az outputot veszi figyelembe az az osztályozás, amely a termelékenységet méri
és Gadrey nevéhez fűződik.
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

TÉT 1996 s 2-3 A szolgáltatások osztályozása... 171

Katouzian a gazdasági fejlettség alapján osztályozott: eszerint léteznek kiegészít ő
olgáltatások (pénzügy, közlekedés és szállítás, nagy- és kiskereskedelem stb.), „ új
olgáltatások" (oktatás, egészségügy, szórakoztató és kulturális szolgáltatások, szállodák
s éttermek stb.) és „ régi szolgáltatások" (háztartási és személyes szolgáltatások).
Ennek az osztályozásnak a továbbfejlesztett változata Browning és Singelmann
esorolása, amelynek alapja a gazdaságban betöltött funkció és a felhasználó szektor.
ülönbséget tesznek így elosztási szolgáltatások, termelő szolgáltatások, szociális
zolgáltatások és személyes szolgáltatások között. Hasonló megközelítésre épül Noyelle és
tanback rendszere is.
A felhasználó szektor szerint a következ őképpen osztályozhatók: termelő szolgáltatások
s háztartási szolgáltatások, illetve van egy harmadik kategória, amelybe a „szükséges
ossznak" tekintett közlekedés és kereskedelem, illetve a „tisztán közösségi
zolgáltatások"3 : az igazságügy, a rend őrség és a védelem kerülnek.
Boulianne és Thévoz osztályozása a gazdaság egészében vagy a termelési rendszerben
c etöltött szerepre alapul. Ennek megfelel ően forgalmazási, elosztási és szabályozási
zolgáltatásokat különböztettek meg.
Széles körben elterjedt osztályozási formák továbbá azok, amelyek a tulajdonforma
állami vagy privát) vagy a piaci viszonyok (piacon értékesített vagy sem) szerint
ülönböztetik meg a szolgáltatásokat.
Érdemes megemlíteni a telephelyelmélet és a „gazdasági alap modell" megközelítését.
telephelyelmélet és a „gazdasági alap modell" alapvet ő és nem alapvető
evékenységeket különböztetett meg egymástól. Az alapvet ő tevékenységek körébe azok
artoznak, amelyek az adott régióból termékeket exportáltak, míg a nem alapvet ő
evékenységek ezeket szolgálják ki. Mivel a gazdasági fejlettség alacsonyabb fokán a
zolgáltatások sokáig nem nélkülözhették a személyes kapcsolattartást a termel ő és a
ogyasztó között, a szállítási költségek pedig viszonylag magasak voltak, a
zolgáltatásokat csak az adott régión belül tudták értékesíteni, így azok nem voltak
lapvető tevékenységnek tekinthet ők. Mára ez a nézet az eredeti formájában nem állja meg
helyét: a technika (els ősorban számítástechnika) fejl ődésével egyre könnyebb
zolgáltatásokat exportálni, különösen az egyszer űbb, szabványosítható szolgáltató
evékenységek termékeit. A szolgáltatások közül így egyre több bekerül az „alapvet ő
evékenységek" kategóriába (Illeris 1996).

szolgáltatások foglalkozás szerinti osztályozása
A szolgáltatások e szempont szerint történ ő osztályozására ez idáig kevesebb figyelmet
fordítottak, mint az ágazati osztályozásra. Alapul szolgálhat erre az ISCO (International
tandard Classification of Occupations).
Számos kutató (például Johnstad) a termelési rendszerben betöltött szerepb ől kiindulva
a következőképpen osztja fel a szolgáltató tevékenységeket:
• elosztási szolgáltatások: szállítás, távközlés és kereskedelem;
• információs munkák: közigazgatás, kutatás és m űvészetek, irodai munka stb.;
• újratermelés: egészségügy és szociális szolgáltatások.
Boulianne és Thévoz a termel ő vállalatok funkcionális vizsgálatából indult ki, így
különbséget tesznek K+F, beszállítás és tárolás, szervezés, irányítás, karbantartás és
értékesítés között.
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

172 Raffav Zoltán TÉT 1996 .2-3

Gottmann nevéhez fűző dik a kvaterner szektor fogalmának bevezetése. Célja az volt,
hogy elkülönítse a gyors létszámnövekedést mutató nagyvárosi tevékenységeket. Abler és
Adams ennek továbbfejlesztése során a gazdasági tevékenységeket öt szektorra osztotta
fel, amelyek közül három szolgáltató ágazat: a tercier szektor, amely kézzelfogható
termékekkel kapcsolatos szolgáltatásokat állít el ő (szállítás és közlekedés, javítás), a
kvaterner szektor, amely a rutinszer űen elő állítható információk nagy tömeg ű termelését
végzi: pénzügy, biztosítás stb., és végül a kviner szektor, amely feladata a nem rutinszer ű,
hanem testreszabott információ el ő állítása és a döntéshozatal: ilyen a kormányok
tevékenysége.
Az osztályozás alapja a tevékenység tárgya is lehet. E szerint áruról, információról vagy
személyekr ől beszélhetünk. Hill erre építi fel osztályozási rendszerét és
• termékekkel foglalkozó szolgáltatásokat (amelyek a termékek állapotát változtatják
meg);
• személyekkel foglalkozó és végül
• tisztán közösségi szolgáltatásokat különböztet meg.
Hasonló megközelítésen alapszik a szolgáltatásoknak az a felosztása is, amely Illeris
(1996) nevéhez fűző dik. Ez az osztályozás nemcsak újszer űsége és szintetizáló jellege
miatt érdemel különös figyelmet, hanem azért is, mert gyakorlati tapasztalatokra épülve, a
leginkább alkalmazkodik a modern társadalmak gazdaságához.
Illeris osztályozása a következ őképpen néz ki:
A) Termékekkel kapcsolatos szolgáltatások (ember—termék kapcsolat)
1. egyedi termelés (tisztítás, karbantartás, javítás, szállodák és éttermek, kölcsönzés)
2. szabványtermelés (elosztási szolgáltatások: áruszállítás, raktározás, kis- és
nagykereskedelem)
B) Információs szolgáltatások (ember jelkép kapcsolat)
—

1. egyedi termelés (kvaterner szolgáltatások: vállalatvezetés, fels őszintű irányítás,
kutatás, tanácsadás, m űvészetek, szórakoztatás, tömegkommunikáció és szoftverek
el őállítása, stratégiai jelent őségű banki és biztosítási tevékenység, közigazgatás,
ágazati szervezetek)
2. szabványtermelés: rutinszer ű adminisztráció és alsó szint ű irányítás, távközlés,
rutinszerűen végzett számítástechnikai szolgáltatások, pénzügyi és biztosítási
szolgáltatások
C) Személyekhez köt ődő szolgáltatások (ember ember kapcsolat)
—

1. egyedi termelés: oktatás, egészségügy, testápolás, sport, gyermekek, sérültek és id ősek
gondozása
2. szabványtermelés: tömegközlekedés
D) Társadalmi biztonsági szolgáltatások: rendőrség, védelem

Az Al, B1 és Cl, azaz az egyedi, testreszabott termelés esetében a termelékenység csak
korlátozott mértékben növekedhet. Ennek hatásai különböz őek lehetnek: vagy egyre
inkább háztartásokon, illetve vállalatokon belül állítják el ő azokat, vagy növekszik a
karbantartást nem igényl ő, egyszer használatos termékek felhasználása, ha pedig ezen
megoldások egyike sem alkalmazható, növekszik a foglalkoztatottak létszáma e
szektorokban.
Az A2, B2, C2, azaz a szabványosított, tömegszer űen végezhető tevékenységek területén
nagyobb lehetőségek mutatkoznak a termelékenység növelésére, ennek következtében az
itt alkalmazottak száma stagnál vagy csökken.
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

ÉT 1996 .2-3 A szolgáltatások osztályozása... 173

Gyakorlati tapasztalatok (pl. az Egyesült Királyságban) is alátámasztják mindezt: az
4zleti szolgáltatások, vállalatirányítási tanácsadás, reklámtevékenység stb. a
olgáltatásokon belül a legdinamikusabban növekv ő szektor az alkalmazottak számát
t kintve, tehát azok a tevékenységek, amelyek nem végezhet őek rutinszerűen, hanem
t streszabott, egyedi megoldásokat kínálnak (2. táblázat).

2. TÁBLÁZAT
Az egyéb üzleti szolgáltatások * munkahelyeinek regionális megoszlása az Egyesült
Királyságban, 1981-1989
(The regional disparities of the working places in "other business services" sector in the
U.K., 1981-1989)

' égió 1981 1989 Változás 1981-1989 között
fő % fő % fő
agy London 54477 40,9 133940 37,0 79463 146
Hélkelet többi része 23832 17,9 78634 21,8 54802 230
etet-Anglia 2156 1,6 7557 2,1 5401 251
11 'nyugat 5621 4,2 20132 5,6 14511 258
elet-Midlands 4151 3,1 13639 3,8 9488 229
yugat-Midlands 11299 8,5 23630 6,5 12331 109
1 szaknyugat 10619 8,0 29479 8,2 18860 178
orks és Humberside 5514 4,1 17852 4,9 12338 224
szak 3181 2,4 7251 2,0 4070 128
ales 2473 1,9 6323 1,7 3850 156
kócia 8269 6,2 20289 5,6 12020 145
szak-Írország 1630 1,2 2924 0,8 1294 79
gyesült Királyság 133222 100 361650 100 228428 171
egjegyzés: A munkahelyek száma f őállásokban értendő, a részmunka os állásokat a f állások 0, 5 szeresén
ő
kintve
- Az „egyéb üzleti szolgáltatások" kategóriába a reklámtevékenység és az üzleti szolgáltatások tartoznak a
rit Department of Employment negyedévenként közzétett munkaügyi statisztikáiban.

orrás: Bryson — Keeble — Wood 1993. 120. o.

A szolgáltatások szerepe a regionális fejl ődésben

A szolgáltatások növekedésének legjelent ősebb okai az egy fő re eső jövedelem
övekedése következtében a szolgáltatások iránti kereslet élénkülése és ennek a
eresletnek a fogyasztási javakhoz viszonyított nagyobb relatív rugalmassága, valamint az
llami és non-profit szektor növekv ő jelentő sége. Emellett a nyugati társadalmakban tanúi
ehetünk a termelési tevékenységek strukturális átalakulásának is: az ipari termelés és a
zolgáltatások egyre erősöd ő integrációjának.
Jelentő s változás viszont, hogy míg a gazdasági fejl ődés korábbi szakaszaiban a
agyományos szektorok generálták a szolgáltatásokat, mára a tudásigényes szolgáltatások
ndukálnak sikeres vállalkozásokat a primer, illetve szekunder szektorban. Ez a
úlyponteltolódás azonban korántsem szerepcsereként értelmezhet ő, hiszen bár a
zolgáltatások az a szektor, amely a gazdaságilag fejlett országokban a munkaer ő
egnagyobb részét foglalkoztatja és a legdinamikusabb növekedést mutatja, még mindig az
pari termékek elő állítása jelenti a gazdasági növekedés motorját. Inkább arról van szó,
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

174 Ratfay Zoltán TÉT 1996 .2-3

hogy a szolgáltatások, - els ősorban az üzleti szolgáltatások - a termel ő tevékenységek,
vállalkozások számára létfontosságúvá, a versenyképességet alapvet ően meghatározó
tényezővé váltak. Az erősödő munkamegosztás következtében a termelési ciklus egyre
inkább elkülönül ő fázisokra bomlik: a termékfejlesztés, szervezés, irányítás, ellen őrzés,
maga a termelés és végül az értékesítés fázisaira (Soy 1994). Az öt funkcióból négy tisztán
szolgáltató jellegű.
A szolgáltatások iránti fokozódó igényt a vállalatok vagy saját szervezetükön
vagy önálló, specializált szolgáltató szervezetek igénybevételével elégítik ki. Mindkét
megoldás sajátos előnyökkel jár: a bels ő üzleti szolgáltatások vagy „ implicit tercier
szektor" segítségével elkerülhet ők a tranzakciós költségek, a döntéshez szükséges
információk rendelkezésre állnak, er ősödhet a vállalaton belüli szinergia; küls ő
szolgáltatások igénybevétele mellett a méretgazdaságosság szól olyan esetekben, amikor
egy bizonyos szolgáltatást, speciális jellegéb ől adódóan, a termel ő vállalat saját keretein
belül nem képes gazdaságosan el őállítani.
A termel ő szolgáltatások „internalizációját" (azaz saját szervezeten belüli, bels ő
előállítását) vagy „externalizációját" (azaz piacon történ ő külső beszerzését) számos
tényező befolyásolja. A legfontosabbak ezek közül:
• A szolgáltatások specializálódása általában az externalizációt, míg
szabványosításuk az internalizációt er ősíti;
• Egyes szolgáltatások alkalmazásának gyakorisága nagyban befolyásolja, hogy a
vállalat azt belülről vagy kívülről szerzi-e be;
• Bizonyos stratégiai jelleg ű funkciókat és információkat a vállalatok nem szívesen
engednek ki ellen őrzésük alól, ez a tényez ő, valamint a kockázat csökkentésének
igénye a szolgáltatások saját szervezeten belül történ ő előállítása mellett szól;
• Igen fontos kérdés, hogy bizonyos szolgáltatások beszerezhet őek-e a helyi piacon;
• Az internalizációs folyamatot er ősíti, hogy a vállalat rendelkezésére álló munkaer ő
rugalmasabban és hatékonyabban hasznosítható, ezáltal csökkennek a termelés
költségei, a kibocsátás pedig növekszik.
Általában elmondható, hogy a vállalatok a szolgáltatások saját szervezeten belüli
előállítását akkor preferálják, ha a koordináció költségei alacsonyabbak a tranzakciós
költségeknél, azok kívülr ől történő beszerzését pedig akkor, ha a speciális szolgáltatásokat
nyújtó önálló cégek szaktudása, rugalmassága, hatékonysága meghaladja a vállalaton belül
előállított szolgáltatásokét.
Lényeges emellett a szolgáltatásokat igénybe vev ő vállalatok mérete is: egy nagyvállalat
lényegesen többféle szolgáltatást tud gazdaságosan maga el őállítani, mint a kis- és
középvállalatok, amelyek függése a küls ő szolgáltató cégekt ől sokkal erősebb.
Az egyes régiók gazdasági aktorai közötti kohéziót természetesen els ősorban a
szolgáltatások külső beszerzése, a termel ő és szolgáltató cégek fokozott együttm űködése
erősíti. Befektet őket, üzleti szereplőket leginkább olyan térség képes vonzani, amely hozzá
tud járulni a hatékony üzleti m űködéshez. A termel ő vállalatok és szolgáltató cégek
erősödő és célirányos integrációja egyrészt az egymással szoros kapcsolatban lév ő
vállalkozások gazdasági szereplésének javulásához vezethet a régión belül, másrészt a
régió egészének interregionális vagy akár nemzetközi versenyképességét kedvez ően
befolyásolhatja (Cappellin 1995).
Természetesen nem csak a termel ő vagy üzleti szolgáltatások gyakorolnak hatást a
régiók gazdasági szereplésére. A modern termelési rendszerekben egyre fontosabb
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

TÉT 1996 .2-3 A szolgáltatások osztálvozása... 175

termelési tényezővé váló emberi erő források számára a vonzó lakókörnyezet mind
nagyobb jelentő ségre tesz szert a letelepedési döntések során. A vonzó környezet nemcsak
tájképi szépséget, tiszta és viszonylag érintetlen természeti környezetet jelent, hanem
kulturális és kényelmi szempontból is attraktív mili őt. A fejlett infrastruktúra mellett az
oktatási, kulturális, egészségügyi, szabadid ős stb. szolgáltatások is fontos vonzó
tényező ket jelentenek, szerepük rendkívül fontos a munkaer ő, a szellemi er őforrások
újratermelésében is.
A szolgáltatások más módon is befolyásolják a regionális fejl ődés alakulását, melynek
alapja a szolgáltatásoknak az a tulajdonsága, hogy el őnyben részesítik (különösen a
legfejlettebb üzleti szolgáltatások) az urbánus, nagyvárosi környezetet, ahol az
agglomerációs el őnyöket ki tudják használni (Illeris 1994; Senn 1994). Ezáltal egyrészt
könnyen konzerválhatják a meglév ő regionális különbségeket: multiplikátor hatásuknál
fogva nagyban el ő segítik telephelyük régiójának gazdasági fejl ődését, és így még vonzóbb
gazdasági-társadalmi környezetet teremtenek. A hátrányosabb helyzet ű régiók viszont,
amelyek nem képesek fejlett tercier tevékenységeket vonzani, még jobban leszakadhatnak
a fejlettebb területekt ől. Erő södik a régiók közötti polarizáció, másfel ől viszont a
felzárkózás lehetséges útját mutatják a kevésbé kedvez ő helyzetben lévő régiók számára.
Ehhez a fejlett közlekedési és telekommunikációs infrastruktúra kiépülése kedvez ő hátteret
teremthet.
Általában a településhierarchia alsó fokain álló településeken kevésbé jellemz ő a fejlett
termel ő , üzleti szolgáltatások jelenléte, a tercier szektor itt többnyire a háztartási és
személyes szolgáltatásokra szorítkozik. Nagyobb és funkcionális tekintetben jelent ősebb
településeken már megjelennek az alapvet ő üzleti szolgáltatások is, mint könyvelés,
adótanácsadás stb., de általában csak a helyi piac kiszolgálására. A specializáltabb,
nagyobb szaktudást és piacot igényl ő szolgáltatások általában a városi, jellemz ően a
nagyvárosi környezetet keresik, és ügyfeleik közül számosan gyakran a régión kívüli
területekrő l kerülnek ki. Ezzel egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a régió
exportjához.
A regionális gazdaságra gyakorolt kedvez ő hatásai mellett e folyamatnak is megvannak a
maga veszélyei. A nagyobb, magukat a településhierarchia több szintjén is képviseltet ő
szolgáltató cégek általában stratégiai jelent őségű döntéseiket a központban hozzák és
legjövedelmezőbb profilú vállalkozásaikat is ott tartják, a kisebb településeknek és a
perifériáknak a kevésbé jövedelmez ő tevékenységeket hagyva csak. Ez a sz űrő-modell
működik ma Magyarországon is: a központi régió „megsz űri" a legértékesebb szolgáltató
(de nemcsak a szolgáltató) tevékenységeket, a perifériákra irányítva a hagyományos és
kevésbé jövedelmez ő ágakat. Ez a periferikus helyzet ű régíókban átmeneti eredményeket
ugyan hozhat, de hosszú távon az elmaradott gazdaságszerkezet konzerválásával a
perifériák felzárkózási esélyeit nagyban gyengíti (Horváth 1994) (I., 2. ábra).
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

176 Raffay Zoltán TÉT 1996 .2-3
1. ÁBRA
A szolgáltatások aránya a foglalkoztatottak összlétszámán belül Magyrország megyéiben (%)
(The share of service sector fivm the active workers by counties, %)
80
E 1992
70
El 1993
60 s 1994

m 3

Forrás: Megyei statisztikai évkönyvek, KSH, 1994

2. ÁBRA
A fejlett üzleti szolgáltatások aránya az összes szolgáltatáson belül Magyarország megyéiben
(The share of qualified business services inside the service sector by counties, %)
14

~ ~ ~ ~ ~ ~
~1~1~1
~ ~>o~
~ ~ ~
~ ~ ~ =111
11=1
~
~
~ ~
~ ~
~
~ ~
~ ~
~
~ ~ ~ ~
M1=1 ~
III=

~ ~
~
~I ~11
=11 11~
~
~ ~
~ ~
~ ~ ~
~
~ ~
~ ~
~ ~ ~ ~ ~
NIIMINI

~ ~
~
UNI. 1•1111M
~1 11=1
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
~
1111111M 1~ ~1

ffi= 11=
=1•
~11 =NI
1

~ ~ ~ ~ ~
~ ~
~ ~
1~
~
MM
~
MEI
111111•11
~ ~
=M
~ ~ ~~ ~ ~
É

Forrás:Megyei statisztikai évkönyvek, KSH, 1994.
Megjegyzés: a statisztikai évkönyvek ágazati felosztásában a G és O ágazati kódsámok közé cs ő
tevékenységek tartoznak a szolgáltatások körébe. Közülük mindössze kett ő (a K, pénzügyi
tevékenység és kiegészítő szolgáltatásai, illetve a J, ingatlanügyek, bérbeadás és gazdasági
tevékenységet segítő szolgáltatás) tekinthető fejlett üzleti szolgáltatásnak. A fejlett nyugati
államokban az adatgy űjtés ennél részletesebb bontással történik (például az Egyesült Királyságban a
piackutatásra, a vállalatvezetési tanácsadásra stb. külön adatok állnak rendelkezésre).
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

TÉT 1996 .2-3 A szolgáltatások osztályozása... 177

Összefoglalás

A modern társadalmakban mind fontosabbá váló szolgáltatások vagy tercier szektor
nemcsak a foglalkoztatásban és a hazai össztermék el őállításában való magas részesedése
miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet, hanem azért is, mert a fejlett szolgáltatások
egyre inkább a regionális fejl ődés, az egyes régiók gazdasági versenyképességének
alapvető feltételét jelentik. A fejlett gazdaságszerkezettel rendelkez ő országok
tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kiemelked ő fejlődési ütemet mutató régiókban a
gazdasági növekedés hagyományos motorja, a feldolgozóipar mellett, azzal összefonódva
az üzleti szolgáltatások egyre jelent ősebb szerepet játszanak. A személyes vagy háztartási,
illetve a tisztán közösségi szolgáltatások a legfontosabb termelési tényez ő, az emberi
erőforrások vonzásának vagy megtartásának fontos eszközei.
A szolgáltatások nemcsak el ősegítik egy adott terület gazdasági fejl ődését, hanem
szívesen telepednek is le a vonzó gazdasági környezettel rendelkez ő területeken, ami azok
további erősödéséhez és a gyengébb gazdaságszerkezettel bíró régiók leszakadásához
vezethet. Ennek megakadályozása egy tervszer ű, átfogó regionális politika feladata,
csakúgy, mint a bels ő fejlesztési erőforrások mobilizálása, illetve a küls ő forrásbevonás.
A gyengébb gazdaságszerkezettel rendelkez ő régiók bels ő tartalékai nem mindig
elégségesek a gazdasági struktúra modernizálására, a technológiai innovációk átvételére.
Külső erőforrások bevonása viszont aligha képzelhet ő el hatékony segítség,
érdekképviselet és befolyás nélkül. A mai magyar gyakorlatban ezt a funkciót az
önkormányzatok látják el, de általában nem a lehetséges és szükséges hatékonysággal.
Gond emellett az is, hogy sok régióban nincs olyan szervezet, amely a modern gazdaság
legfontosabb „árucikkét", az információt összegy űjtené, feldolgozná és a régió gazdasági
szerepl ő inek rendelkezésére bocsátaná. Ezek a hiányosságok egyrészt a fejl ődés gátját
jelentik, ugyanakkor jelzik a lehetséges megoldás, a felzárkózás irányait is.

Jegyzetek
További, elterjedt elnevezései a szolgáltatói társadalomnak: „harmadik hullám" (az els ő a gyűjtögető, vadászó,
halászó életmódról a mez őgazdasági termelésre való áttérés volt, a második hullám az ipari forradalom),
információs vagy tudás-társadalom, „posztfordista" vagy „posztmodern" társadalom. William J. Coffrey és
James J. McRae a „második", avagy „nem ipari forradalomról" beszél, amikor az ipar dominanciáját a
szolgáltatások vezet ő szerepe váltja fel (Coffey, W. J. és McRae, J. J., 1989).
2 A kelet-közép-európai szocialista országokban a marx-i nézet vált uralkodóvá, ennek megfelel ően a tercier
szektor „nem termelékeny" gazdasági tevékenységként háttérbe szorult. Mára ez a nézet túlhaladottá vált. A
modern marxisták már számos szolgáltatást különböztetnek meg: kisegít ő- vagy el őkészítő munkát (amely az
egyes termékhez kapcsolódik); az anyagok áramlásához kapcsolódó tevékenységek; az irányítás 'és a
munkaerő újratermelése.
3 Ezek a „tisztán közösségi szolgáltatások" egyébként egy fontos tulajdonságukban eltérnek a tipikus
szolgáltatásoktól, nevezetesen abban, hogy a társadalom egészét szolgálják, nem mutatható ki egyértelm űen és
személy szerint, hogy ki a fogyasztó, aki így nyilván nem is vesz részt aktívan a szolgáltatás létrehozásában

Irodalom
Bell D. (1973) The Coming of the Post-Indusirial Socieiy. New York, Basic Books, Heinemann, London.
Bryson J.—Keeble D.—Wood P. (1993) The Creation, Location and Growth of Small Business Service Firms in
the United Kingdom. In: Daniels, P. — Illeris, S. — BONAMY, J.—Philippe J. (Eds.): The Geography of
Services. Frank Cass & Co., London. 118-131.0.
Raffay Zoltán:
A szolgáltatások osztályozása és szerepük a regionális fejlődésben.
Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 167–178. p.

178 Raffay Zoltán TÉT 1996 .2-3

Cappellin R. (1995) Regional Embeddedness and International Integration: The Case of SME's in North Italy.
Előadás a Janus Pannonius Tudományegyetem Terület- és Településfejlesztési Szakán az MTA RKK
Dunántúli Tudományos Intézetében. Kézirat.
Cappellin R. (1993) A termel ő szolgáltatások technológiai változásai és területi terjedésük. In: Horváth Gy.
(szerk.): Régiók és városok az olasz modernizációban. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. Régiók
Európája, 1.293-305. o.
Coffey W. J.—McRae J. J. (1989) Service Industries and Regional Development. The Institute for Research
Public Policy, Halifax.
Gazdaságpolitikai Kisszótár.(1966) Szerk.: Földes István. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
Gzdaságpolitikai Kisszótár (1976). Szerk.: Gyenis János. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
Gazdaságpolitikai Kisszótár (1983) Szerk.: Varsányi Zsuzsa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
Horváth Gy.: A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének el őfeltétele, a technológiai megújulás. In: Tér és
Társadalom, 1994. 1-2, 37-58. o.
Illeris S. (1989) Services and Region in Europe. ESCS-EEC-EAEC, Brussels-Luxembourg
Illeris S.—Philippe J. (1993) The Role of Services in Regional Economic Growth. In: Daniels, P. — Illeris, S. —
Bonamy, J. — Philippe, J. (Eds.): The Geography of Services. Frank Cass & Co., London.. 3-10. o.
Illeris S.(1994) Essays on Regional Development in Europe. Department of Geography and International
Development Studies, Roskilde University
Illeris S.: Services and Regional Development. El őadás a Janus Pannonius Tudományegyetem Terület- és
Településfejlesztési Szakán az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézetében. Pécs, 1996. március 21.
Közgazdasági ABC.(1973) Szerk.: Muraközy Tamás—Zánkai G. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest
Közgazdasági ABC mez őgazdáknak.(1967) Szerk.: Muraközy Tamás — Varga Lajos — Nagy Lajos.
Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest
Közgazdasági Kislexikon.(1987) Szerk.: Varsányi Zsuzsa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
Longman Dictionary of Business English. ( 1993) Ed.: J. H. Adam. Akadémiai Kiadó, Budapest
Macmillan Dictionary of Modern Economics (A modern közgazdaságtan ismerettára). (1993) Szerk.: David W.
Pearce. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest
Magyar Értelmez ő Kéziszótár.(1982) Akadémiai Könyvkiadó, Budapest
Pálos I.—Arányi E. (1980) Szolgáltatások Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Senn L. (1993) Service Activities, Urban Hierarchy and Cumulative Growth. In: Daniels P.—Illeris S.—Bonamy
J.—Philippe J. (Eds.): The Geography of Services. Frank Cass & Co., London. 11-22. o.
Soy A. (1994) Business Services and Regional Development. In: Hajdú, Z. — Horváth, Gy. (Eds.): European
Challenges and Hungarian Responses in Regional Policy. Pécs, Centre for Regional Studies. 273 282. o.
-

Világgazdasági Kisszótár.(1994) Szerk.: Varsányi Zsuzsa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest

Abstract

On the classical view, the role of the service sector in the economy is not very important,
they don't produce new value, but consume the products, made by the other sectors, like
parasite. On the 30-ies, some researcher began to attrack the attention, that as they society
got richer, the people spend more money to services. The new working places were
created most in the service sector, instead of the manufacturing.
The research of the service sector concentrated mostly on final consumption, to study the
services offered for the households. On the second part of the 80-es the attention turned to
the productive services, these are so companion services, which are consumed in the
commodity production and consumer services, too.
The observations of the most developed countries show, that beside the manufactoring -
the classical engine of the economic development - to interweaved with it, the business
services play more and more important role in the regional development, in that regions,
which show outstanding achievment of developing accelerance. The personal or
household, and the clearly common services become a very important device to attract and
to protect the human resources - the most important production factor.