Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 157-165. p.


                                              Tér és Társadalom         1996 .2-3: 157-165



   A KUTATÁS-FEJLESZTÉS EGYES JELLEMZŐINEK
             TERÜLETI SZERKEZETE

        (The regional structure of some characteristics of research and
                                 development)

                                      DŐRY TIBOR

   Az elmúlt időszakban számos elemzés látott napvilágot a hazai K+F szféra
 ráfordításainak, eredményeinek bemutatására (Inzelt 1996, OMFB 1993, 1995), de a
 statisztikai adatszolgáltatás hiányosságai miatt egyik tanulmány sem tartalmaz
 összemérhető adatokat ezen gazdálkodói kör területi folyamatainak nyomon követésére.
 Elgondolkodtató, hogy évek óta nem készült átfogó munka, amely a tudományos és
 technikai fejl ődés az országban tapasztalható diszparitásait felszínre hozta volna, valamint
 ezek kiegyensúlyozására, netán ellensúlyozására területi programokat, támogatási
 formákat dolgozott volna ki. Igen, egyértelm űen támogatásokról kell beszélni, mert a
 fejlett ipari országokban, állami szinten is jelent ős prioritást élveznek a technológiai
 fejlesztések, kutatási programok, a kutató szervezetek, kutatóhelyek és a vállalkozások
közötti kooperációs hálózatok.
   A kutatás-fejlesztés kiemelt gazdaságpolitikai kezelését az indokolja, hogy a tudomány
és a technika a jólét megalapozója (Rába 1996). A kutatás támogatása szélesebbre nyitja a
kaput az innováció számára, így a vállalkozások növelhetik versenyképességüket. Jelen
cikk arra tesz kísérletet, hogy a K+F fellelhet ő területi forrásait, úgymint a K+F
szervezetek számát, a fels őoktatási kutatóhelyek számát, a KM ŰFA támogatások mértékét,
valamint a K+F eredményeit, hangsúlyozottan a szabadalmi tevékenységet számba vegye
és mogjeltuftse az egyes térségek között fennálló különbségeket, eltéréseket.
   A kutatás-fejlesztés regionális megoszlását vizsgálva szembet űnő Budapest és az
egyetemi városok' helyzete. Ez egyaránt elmondható a kutató-fejleszt ő intézetek,
kutatóhelyek, illetve a kutatók számáról, valamint az egyes területekre es ő ráfordításokról.
Az ország e téren is er ősen centralizált, Budapest központú, a vidéki egyetemi városok
csak kisebb jelentőségű ek. Ez a folyamat azonban, ha kis mértékben is, de megtörni
látszik. A vidéki egyetemek, f őiskolák (fővárosi kollégáikhoz hasonlóan) egyéni
útkereséssel próbálják oktatói és - megbízások alapján - kutatói tevékenységüket
diverzifikálni, minél szélesebb területre kiterjeszteni. Korábban a vállalatok számára
végzett és biztos bevételt jelent ő kutatási feladatok száma és volumene er őteljesen
visszaesett a vállalatok háttérbeszorult fejlesztési tevékenysége következtében. Ezen apadó
bevételek és az állami költségvetés fokozódó elvonása ellentételezésére a fels őoktatási
intézmények is vállalkozói tevékenységet kényszerülnek folytatni. Ennek keretében
technológiai transzfer és/vagy innovációs központokat (Debrecen, Miskolc, Szeged, Gy őr)
próbálnak létrehozni, amely létesítmények feladata els ősorban az elméleti kutatási
eredmények gyakorlatban történ ő megvalósításának megkönnyítése, implementációja,
valamint az alkalmazott kutatási témák bevonása az oktatásba, képzésbe.
                                       Dőry Tibor:
               A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                     Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.


158 Dőrv Tibor                                                                       TÉT 1996 .2-3

  A tudományos kutatás és fejlesztés területi adatai utoljára 1986-ban jelentek meg, azóta
nem készült átfogó statisztika, amely teljes kör űen bemutatta volna a K+F-fel foglalkozó
szervezetek (kutatóintézetek, fels őoktatási intézmények és vállalatok) fontosabb mutatóit,
úgymint a K+F foglalkoztatottak létszámát (kutató és segédszemélyzet), a ráfordítások
összegét. Ezen adatok ismeretében lenne mód olyan összehasonlítások megtételére, hogy a
piacgazdaságra történ ő átmenetben pontosan hogyan alakult a K+F-szektor területi
szerkezetének átrendez ődése, az ország mely területein n őtt, illetve csökkent leginkább az
effajta tevékenység, foglalkoztatás.

                                        1. TÁBLÁZAT
                            A kutatás-fejlesztés bázisa (1990-1993)
                             (The basis of the R&D, 1990-1993)

                         Kutatóhelyek száma*       Kutatók száma           K+F ráfordítások
          Terület                                   összesen (fő)             (millio Ft)**
                          1990        1993        1990         1993       1990           1993
    Budapest    •            616          608      19.023      13.640      19.533         22.390
    Egyetemi városok         441          533       7.344        6.795       5.004         6.409
    Egyéb városok            199          239       3.889       2.577       4.081          3.823
    Összesen               1.256        1.380     30.256       23.012      28.618         32.622

Forrás: Tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés 1993. KSH
   * A kutató-fejleszt ő helyek számába értend ők a K+F intézetek, a fels őoktatási, vállalati és egyéb
   kutatóhelyek.
   ** A ráfordítások értéke nominál értéken.

  A K+F bázisát tekintve (1. táblázat) érzékelhet ő a kutatóhelyek számának enyhe
bővülése, ami az egyetemi városokban elérte a 20%-ot. Ennek hátterében els ősorban a
felsőoktatási és nem a vállalati kutatóhelyek számának emelkedése állt. A tudományos
kutatók és fejleszt ők legnagyobb mértékben a kutatóintézeteket és a vállalati
kutatóhelyeket hagyták el. E két kategóriánál a létszám leépülés mértéke meghaladta az
50%-ot, teljes munkaidej ű foglalkoztatottakra számítva pedig a 32%-ot. A ráfordítások
összege a fels őoktatási kutatóhelyeken jelent ősen (58%-kal) n őtt, azonban a többi
szervezeti típusnál az 1990-es bázisévhez viszonyítva nem változott. Az inflációt
figyelembe véve az 58%-os növekedés reálértéken csak szinten tartást jelentett a
felsőoktatási K-ff finanszírozásában, a többi területen pedig egyértelm ű és jelentős
forrásbeszűkülésnek lehettünk tanúi.

                       A K+F szervezetek számának változása
  A statisztikai kiadványok közlik ugyan a kutató-fejleszt ő helyek jegyzékét, de b ővebb
adatokat nem árulnak el a vállalatokra vonatkozólag, így saját adatfeldolgozással csupán a
jogi személyiséggel rendelkez ő szervezetek számának változását sikerült nyomon követni
(2. táblázat).
  Az 1990-es évhez képest jelent ős dinamikát mutat a K+F vállalkozások számának
 országszerte megfigyelhet ő növekedése. Nógrád megyét leszámítva kivétel nélkül
 mindenütt jelentő s számú új, fejlesztéssel foglalkozó szervezet jött létre. A már
 meglévőkhöz képest és nem abszolút értékben jelent ős, hiszen megyénként kevesebb, mint
 egy tucat, maximum két tucat K+F, de nem feltétlenül high-tech(!) vállalkozás önmagában
                                              Dőry Tibor:
                      A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                            Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.


TÉT 1996 s 2-3                                   A kutatás fejlesztés...
                                                            -                              159

rendkívül alacsony, a vállalkozások számához mérten szinte elhanyagolható innovációs
potenciált képez. Valószínű, hogy a K+F vállalkozások b ővülésének indoka a
nagyvállalatok leépült K+F-részlegeinek és az ágazati, illetve a fels őoktatási
kutatóhelyeket elhagyó és önálló vállalkozást kezd ő kutatók új típusú egzisztencia
keresésében rejlik.

                                       2. TÁBLÁZAT
       A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó szervezetek számának változása 1990-1994
             (The change of the number of the R&D institutions, 1990-1994)

                  Régió                 1990             1994         Változás 1994/1990
      Észak-Dunántúl                     36               78                 2,17
      Észak-Magyarország                 17               33                 1,94
      Észak-Alföld                       13               30                 2,31
      Dél-Alföld                         15          •    32                 2,13
      Központ                            23               57                 2,48
      Dél-Dunántúl                       17               38                 2,24
      Budapest                          269              639                 2,38
      Ország összesen                   390              907                 2,33

Forrás: KSH CIM KE adatbázis 1990. dec.31., 1994. dec. 31.
                 -




  Régiók szerint elemezve az adatokat az ország innovációs er őforrásainak meghatározó
hányadát adó Budapestet követ ően kitűnik az Észak-Dunántúl és a Központ (Pest megye)
kiemelkedő szerepe. A két régiót leszámítva másutt kiegyensúlyozottan alacsony a
fejlesztést végz ő szervezetek száma, a közel hasonló értékek mögött azonban megyék
szerint jelent ős eltérések tapasztalhatók. Pest megyét követ ően legtöbb K+F vállalkozás
Győ r-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, Hajdú-Bihar, Veszprém és Fejér,
majd Csongrád megyében található, tehát a regionális központokban a leger őteljesebb a
kutatás iránti gazdálkodói elkötelezettség. A növekedés üteme Székesfehérváron volt a
legnagyobb, ahol a négy évvel korábbi állapothoz képest több, mint ötször annyi K+F
vállalkozás mű ködött, de a dinamikus centrumok közé tartozik Miskolc, Debrecen,
Szeged, Gödöll ő, Pécs, Veszprém és Győ r is. Nem mehetünk el amellett, hogy ne
hangsúlyozzuk a vidék lemaradását, fejlesztési potenciáljának szerényebb volumenét a
f város dominanciájához képest, mivel Budapesten található az ország összes K+F
 ő
szervezetének valamivel több, mint kétharmada és ez a vizsgált id őszakban még
valamelyest (68%-ról 70%-ra) n őtt is.

                              Felsőoktatási kutatóhelyek
  A felső oktatás nem csupán a K+F-szektorban elfoglalt vezet ő helye, hanem a
technológiailag fejlettebb termékeket és versenyképes szolgáltatásokat megszervez ő és
előállító, valamint az ezek értékesítését végz ő szakemberek képzésében elfoglalt
meghatározó pozíciója miatt van hatással a bels ő regionális fejl ődésre (Horváth 1994).
Éppen ezért, ha összehasonlító adatokat nem is tartalmaz a statisztika, nem mehetünk el a
felső oktatás kutatási potenciáljának értékelése mellett. Az újabb KSH kiadványok (1993-
tól) már csak az egyes intézményekre vonatkozó adatokat (amelyben benne foglaltatnak a
kihelyezett egyetemi és főiskolai karok is) közlik, így hát ezekre hagyatkozva kellett
valamiféle területiséget tükröz ő összesítést generálni (1., 2. ábra).
                                          Dőry Tibor:
                  A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                        Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.

160 Dől); Tibor                                                                            TÉT 1996 .2-3

                                            1. ÁBRA
                A fels őoktatási kutatóhelyek számának változása (1990-1993)
        (The changes of number of R&D places in high education, between 1990, 1993)



         330


         300

         250

            200

            150

            100




                                             2. ÁERA
          A fels őoktatási kutatóhelyek tényleges létszáma Budapest nélkül (1990-1993)
        (The real number of R&D places in high education, without Budapest, 1990-1993)
               2500 -#




                                                                             110ktatási személyzet 1990
                                                                             C Oktatási személyzet 1993
                                                                             s Kutatási személyzet 1990
                                                                             II1Kutatási személyzet 1993


        e




                                                                                  T


                                                  2                                       Y       C7
                                                                         5        p



                                                                                  H
                                                 Dőry Tibor:
                         A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                               Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.


TÉT 1996 s 2-3                                          A kutatás fejlesztés...                           161

  Az ábrák bemutatásának célja a fels őoktatási kutatóhelyek számának és
létszámadatainak területi bontásban való megjelenítése, a három év alatt végbement
változások ábrázolása, illetve az oktatási és kutatási személyzet eltér ő nagyságrendjének
érzékeltetése azokban az intézményekben, ahol egyáltalán van kutatási tevékenység.
Fontos leszögezni azonban, hogy a fels őoktatásban csökkent a legkevésbé a kutatóhelyek,
kutatók száma, illetve a fels őoktatásra fordított kiadások még szerény mértékben
növekedtek is. Az ábrákon csak az "anyaegyetem, - f őiskola" székhelyéhez rendelt adatok
jelennek meg, de ennek ellenére jól láthatók az egyetemi városok között is meglév ő
fejlesztői, kutatói potenciál különbségek, amik természetesen rányomják bélyegüket a
hiányzó vagy rendkívül alacsony mérték ű vállalati K+F-re is. Érdekes kett ősségre utal,
hogy a K+F vállalkozások száma is éppen az egyetemi centrumokban n őtt a
legdinamikusabban (2. táblázat). Ennek magyarázata lehet, hogy volt, vagy éppen főállású
egyetemi, kutatóintézeti kutatók alapítanak gazdasági szervezetet fejlesztési eredményeik
megvalósítására és így teremtve kapcsolatot a munkahelyen folytatott alap- és a
vállalkozói életben megvalósított alkalmazott kutatás között.

                                      KM ŰFA támogatások
  A bemutatott helyzetkép és a fejlesztési tevékenység mértékének alátámasztására
megvizsgáltuk a Központi M űszaki Fejlesztési Alapból a gazdálkodó szervezetek számára
folyósított támogatások területi megoszlását.
   A Központi Műszaki Fejlesztési Alap (KM ŰFA) az a finanszírozási eszköz, amelyet a kormány
   technológiapolitikájának érvényesítéséhez használnak fel. Kezeléséért az Országos M űszaki Fejlesztési
   Bizottság a felel ős. Az alapot 1994-ig az el őző évi vállalkozási nyereségadó 4,5 százalékos
   hozzájárulása finanszírozta. 1995-ig nemcsak a K+F finanszírozására volt felhasználható, hanem K+F-
   fel kapcsolatos beruházásra, kísérleti projektek kidolgozására, információ vásárlására is lehetett
   fordítani. 1995-től azonban a források besz űkülése és az állami elvonás miatt új rendszer ű pályázatokat
   hirdettek meg ("Alkalmazott K+F pályázat", "Exportképes termékek m űszaki fejlesztési pályázata",
   valamint "A mű szaki fejlesztés társadalmi feltételei javításának támogatására"). Azóta megjelent már a
   következő "Alkalmazott K+F pályázat" is, valamint folyamatosan lehet az "Exportképes termékek
   műszaki fejlesztési pályázatra" projekteket beadni.

   A 3. ábra megyék szerinti bontásban követi nyomon az OMFB-hez beadott és elfogadott
KMŰFA pályázatok alapján megítélt támogatások összegének alakulását.
    Jól látható, hogy a Központ és az Észak-Dunántúl megyéi az országos átlag feletti
mértékben részesültek m ű szaki fejlesztési támogatásban. A többi régióban általánosan
alacsony volt a pályázati aktivitás, csak a már többször említett egyetemi centrumokban
működő vállalkozások, kutatóhelyek nyertek az országos átlagnál nagyobb összeg ű
KMŰFA támogatást. Kiugró összeg ű addicionális fejlesztési forráshoz jutottak Pest,
Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Gy ő r-Moson-Sopron és Veszprém megye pályázói.
   Évek szerint tekintve szembet űnő a kezdeti, 1991-es évben jóváhagyott összegek
mértéké, majd a volumen folyamatos csökkenése. Ennek két oka van: egyrészt a
jóváhagyott projektek általában három évre szóltak, így nem minden esetben nyújtottak be
évente újabb pályázatot a gazdálkodók, hanem megvárták kutatási programjuk kifutását,
majd ezt követő en kérvényeztek további támogatást, amelynek eredménye az ábrán
 észrevehető jelentő s hullámzás. Másrészt a rendelkezésre álló és elosztható források
jelentősen beszűkültek, az 1991-es 14,04 milliárd forintos kezdeti értékr ől 1994-re -
 nominál értéken számítva 11,18 milliárd forintra apadt a KM ŰFA összege.
                                           Dőry Tibor:
                   A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                         Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.

162 Dőrv Tibor                                                                    TÉT 1996 s 2-3



                                     3. ÁBRA
     Elfogadott KMŰFA pályázatok 1991-1994 között (ezer Ft) (Budapest nélkül)
(The accepted KM ŰFA applications between 1991-1994, without Budapest, thousand Ft)




               350 000

               300 000-

               250 000-

               200 000

         <17   150 000-

               100 000

                50 000

                     0
     s 1991.
     s 1992.
     131993.
     ▪ 1994.


Forrás: OMFB, egyéni adatgy űjtés


  Az említett ingadozás ennek köszönhet ően jóval visszafogottabbá vált és ha az 1995-ös
esztendő adataival is kiegészítenénk a bemutatottakat, akkor még szerényebb értékeket
tapasztalhatnánk.
  Az elfogadott pályázatokat szakterületenként áttekintve meghatározónak mondható az
ipari és infrastrukturális fejlesztésre fordított összegek nagysága, ami az összes elfogadott
támogatás 66%-át tette ki. Ezen belül Hajdú-Bihar, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom,
Győ r-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megye alkották az élbolyt a minden
területen els őséget kivívott Budapest mögött. A mez őgazdasági célú K+F területén Pest,
Fejér és Csongrád megye több, mint kétszer akkora forrást használhatott fel, mint az
utánuk következ ő megyék. Végül a környezetvédelem és egészségügy ágazatokban
Komárom-Esztergom, Pest, Csongrád, Zala és Veszprém megye volt a legaktívabb
forrásszerz ő.
  A teljesség igénye nélkül szólni kell a sereghajtó, a K+F tevékenységekre legkevesebb
állami hozzájárulást megpályázó területekr ől is. Nógrád, Vas és Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye minimális támogatást kapott a KMŰ FÁ-ból, melyben legmeglep őbb Vas megye
helyezése, hiszen a nyugati határszél mellett elhelyezked ő megye jelentős gazdasági
eredményekkel büszkélkedhet az utóbbi pár évben (vegyes vállalatok számának
növekedése, alacsony munkanélküliségi ráta).
  A vállalkozások számát figyelembe vev ő összehasonlítás (3. táblázat) a jogi
személyiségű , ill. a jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetekre, valamint az egyéni
                                               Dőry Tibor:
                       A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                             Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.


TÉT 1996 s 2-3                                        A kutatás fejlesztés...
                                                                 -                                  163

v állalkozásokra vetítve adja meg az elnyert támogatások összegét 2. Budapestet nem
 zámítva, az Észak-Dunántúl és az Észak-Alföld az országos átlagnál nagyobb arányban
észesedik a KMŰFA támogatásokból. A régiókon belül az el őzőeknek megfelel ő
a ltérések természetesen itt is megmutatkoznak.

                                 3. TÁBLÁZAT
       A KMŰFA támogatás összege gazdasági szervezet típusonként (1991-1994)
      (The amount of the KMŰFA supports by economic organisations, 1991-1994)

                                 1 jogi szem. gazd.      1 jogi szem. nélküli        1 egyéni
              Régiók               szerv.-re jutó        gazd. szerv.-re jutó   vállalkozóra jutó
                                   KM ŰFA (eFt)             KMŰFA (eFt)          KM ŰFA (eFt)
      Észak-Dunántúl                 129,71                    89,88                 10,19
      Észak-Magyarország              55,86                    43,25                  3,96
      Észak-Alföld                    94,91                    57,48                  7,26
      Dél-Alföld                      87,55                    47,45                  7,48
      Központ                        133,80                   105,44                 13,06
      Dél-Dunántúl                    57,24                    37,30                  3,62
      Budapest                       225,93                   176,26                 37,43

 orras: OMFB és KSH adatok a apján égyéni számítás


                           A megadott szabadalmak száma
  A vállalkozói és az innovációs aktivitás egyik fokmér őjeként, a K+F szektor
redményeinek bemutatására megvizsgáltuk a szabadalmi bejelentések számát területi
 ontásban3 . Általánosan elmondható, hogy két különböz ő irányzatot figyelhetünk meg a
  agyarországi szabadalmi kérelmek vizsgálatakor. El őször, a magyar feltalálók által
 enyújtott kérelmek száma csökkent a gazdasági szerkezetváltás és a K+F kiadások
 isszaesése következtében. Másodszor, a külföldi feltalálók által benyújtott kérelmek
záma ugrásszerűen megnőtt, ami jól mutatja a magyar K+F piac nemzetközivé válását
Inzelt 1996).
  A megadott szabadalmak száma régiónként és megyénként a már vizsgált KM ŰFA-hoz
 asonlóan alakult (4. ábra) azzal a különbséggel, hogy ez esetben az Észak-Dunántúl és
  udapest fej-fej mellett haladt, míg a Központ az er őteljesen innovatív Dél-Alföld mögött
  negyedik a régiók sorrendjében. Els ő ránézésre is szembetűnő a szabadalmi aktivitás
venként csökkenő intenzitása, ami a korábban leírtak alapján nem meglep ő.
  Ezen tendencia alól egyedül talán Budapest a kivétel, amely kisebb megtorpanással
1991-92) képes volt fenntartani aktivitását. A megyék versenyében a pozitív csúcsot ez
setben Pest, Hajdú-Bihar, Csongrád és Veszprém, míg a negatív csúcsot Nógrád mellett
  as megye jelenti. A megyéken belül els ősorban az egyetemnek, illetve f őiskolának
 tthont adó városok (Gödöll ő , Debrecen, Szeged, Veszprém) a dominánsak. Kivételt
 épezek azonban az olyan kisebb települések, amelyeken egyedülálló, szenvedélyes
eltalálók laknak és őket leszámítva nem jellemz ő a feltalálói tevékenység, az újdonság
 eresése. Ennek következtében nagyon nehéz arról beszélni, hogy az egyes
zabadalmaknak, találmányoknak mi a további sorsa, hogyan hasznosulnak.
                                      Dőry Tibor:
              A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                    Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.

164 Dőry Tibor                                                                    TÉT 1996 .2-3

                                        4. ÁBRA
                  A megadott szabadalmak száma régiónként (1990-1994)
                  (The number of granted patents by regions, 1990-1994)




              50,00
              45,00
              40,00
              35,00
         .o   30,00                                                          Budapest
          •   25,00                                                      Észak-Dunántúl
         -o   20,00                                                  Észak-Magyarország
              15,00                                              Észak-Alföld
               10,00
                                                           Dél-Alföld
                5,00
                0,00                                   Központ
                       1990                      Dél-Dunántúl
                              1992
                                      1994




Forrás: OTH, saját adatfeldolgozás



                                             Összegzés

  A K+F szféra bemutatott néhány jellemz ő adata egyértelműen jelzi az egykor szebb
napokat látott magyar tudományos kutatási és m űszaki fejlesztési élet sorvadását,
forrásainak jelent ősen csökkenő volumenét. Ennek egyenes következménye az egyre
kevesebb hozzáadott szellemei terméket tartalmazó produktum, tudásigényes termék és
eljárás. Megdöbbentő en csökken (és ez sajnos tendencia!) a hazai tudományos élet aktív
szakembereinek, kutatónak és tudósainak száma, miközben jelent ősen érvényesül a "bels ő
agyelszívás", egykori kutatók jól fizetett állásokat vállalnak az üzleti életben, f őként
vegyes és külföldi tulajdonú vállalkozásoknál. Jól képzett szakemberek, min ősített kutatók
nélkül pedig óhatatlanul visszaesik az új hazai eredmények száma, a külföldi eredmények
adaptációjának, továbbfejlesztésének esélye. Erre mindenféleképpen fel kell, hogy
figyeljenek a döntéshozók és a gazdaságpolitika felel ős irányítói, nehogy túl késő legyen a
hazai szellemi és tudományos élet újraélesztésének kísérlete.
                                                  Dőry Tibor:
                          A kutatás–fejlesztés egyes jellemzőinek területi szerkezete.
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. 157–165. p.


TÉT 1996 .2-3                                         A kutatás-fejlesztés...                         165

                                                Jegyzetek

 A KSH kiadványok egyetemi városnak tekintik: Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Veszprém, Sopron,
 Keszthely és Gödöllő városokat.
 A jogi személyiségű , jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek, valamint az egyéni vállalkozások
 számának figyelembevételekor a KSH 1993. évi adatközlését vettük alapul.
 Az Országos Találmányi Hivatal rendelkezésre bocsátotta adatbázisát olyan formában, hogy a bejelentést,
 illetve a szabadalmi oltalmat kapott személyek lakóhelyét adta meg a feltaláló tulajdoni hányadának
 figyelembevételével. Gyakorlatilag, ha két feltaláló 50-50 százalékban formált jogot a szabadalomra és
 különböző településen laktak, mindegyik településhez 0,5-0,5 értéket rendelt.



                                                Irodalom

 ECD tanulmány (1993) Tudomány-, technológia és innovációpolitika Magyarországon. OMFB. Budapest
 orváth Gyula (1994) A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének el őfeltétele, a technikai megújulás. Tér
 és Társadalom. 1-2. 37-58. o.
nnovációs folyamatok a magyar gazdaságban. OMFB. Budapest, 1995.
nzelt Annamária (1996) A ráfordítások és eredmények a hazai K+F-szférában. Külgazdaság. 1. 55-73. o.
 ába András (1996) Technológiapolitikai irányzatok a fejlett ipari országokban. Külgazdaság. 1. 45-57. o.



                                                Abstract

  Several analyses have been made recently on the inputs and results of the Hungarian
 +D sector, however, owing to the deficiencies of the provision of statistical data, none of
  ese studies contain comparable data which could help us examine the spatial processes
 f the economic sector. For several years no comprehensive work has been carried out
 hich would highlight the disparities of scientific and technical development in Hungary
  d work out regional programmes and support forms to equalise, or even compensate
  ese. We do have to talk about support, as in the developed industrial countries
 chnological developments, research programmes, and co-operative networks between
  search organisations, research workshops and businesses are given a significant priority
t state level, too.
 A special treatment of research and development is justified by the fact that science and
 chnics are the establishment of well being. Supports for research help the adaptation of
                                            -


   ovations so that businesses can increase their competitiveness. The article aims at
numerating and highlighting the present differences and disequilibria between the
 dividual regions.