Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
Tér és Társadalom 1996 s 2 3: 123-132
-
A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK, ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS
TERÜLETI ELOSZLÁSÁNAK VÁLTOZÁSA
DEBRECENBEN 1939 ÉS 1990 KÖZÖTT
(The number, struture and spatial distribution of population in Debrecen,
between 1939-1990)
KOZMA GÁBOR
A II. világháború után nagyvárosainkban lezajlott változások jelent ősen megváltoztatták
a népesség területi elhelyezkedését, az egyes városrészek lakosságának jellemz őit (pl.
korösszetétel, foglalkozási szerkezet stb.). Dolgozatom célja a Debrecenben 1930-as évek
vége és 1990 között lezajlott ilyen jelleg ű változások bemutatása
Vizsgálataimat a központi belterületre végeztem, és ennek a területét osztottam fel 42
olyan körzetre, amelyek véleményem szerint egy-egy azonos tulajdonságokkal
'ellemezhető városrészt foglalnak magukba (1. ábra). A változások megértéséhez azonban
indokolt bemutatni a város lakóterületeinek a fejl ődését is, és ezért el őször ezt a témakört
elemzem.
A város lakóterületeinek a fejl ődése
Az 1930-as években Debrecen lakóterületeire és általában a városra a földszintes házak
ominanciája volt a jellemző : 1930-ban a város lakásainak 92,9%-a földszintes házakban
eküdt. Az emeletes épületek jelent ős része a település főutcáján (Piac utca) illetve a
előle kiágazó mellékutcák elején helyezkedett el. Innen a történelmi belváros peremi
észei felé haladva a településkép fokozatos fellazulását lehetett megfigyelni (a történelmi
elváros az 1., a 2., a 3., a 4., az 5. és a 6. körzetet foglalja magába).
A történelmi belváros peremén az ún. hóstát helyezkedett el (15. illetve 26. körzet): a
VIII. század végén kiosztott apró telkeken falusias házak sorakoztak egymás mellett. A
örténelmi városmagon kívül feküdtek a kertségek, melyek a belváros túlzsúfoltsága miatt
XIX. század végén kezdtek benépesülni.
A második világháború igen jelentős pusztítást okozott a városban. Az 1944. júniusi és
zeptemberi amerikai bombázások, illetve az októberben lezajlott harcok következtében az
1941-ben összeírt 13502 házas ingatlanból 4797 szenvedett súlyosabb sérülést és ezek
özül 690 rommá vált.
A második világháború és az 1950-es évek vége között lezajlott építkezések egy része a
áborús pusztításokhoz köt ődött. Így például a belváros déli területein (2. körzet) a Pet őfi
ér, Hunyadi és Deák Ferenc utcák által határolt lakóterület olyan súlyosan megsérült,
ogy bár ezen városrész újjáépítésére több terv is készült e, végül az egész lakótömböt
ommá nyilvánították és lebontották.
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
124 Kozma Gábor TÉT 1996 s 2-3
1. ÁBRA
Debrecen körzetei
(IIie main paris of the city Debrecen)
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
TÉT 1996 .2-3 A népesség számának... 125
A pénzhiány illetve a rendelkezésre álló t őke más irányú felhasználása miatt új
beruházásokra alig került sor. Egyrészt 2 Böszörményi út mentén az 1940/50-es évek
fordulóján egy 350 családi házból álló lakótelep létesült (21. körzet), másrészt az Április
4. útján illetve a Hajnal utcán felépültek az els ő többszintes állami lakóházak (31. körzet
északi része).
A korábban leírtak fényében egyáltalán nem meglep ő, hogy az ÉM. Városterv által
1957-ben végzett - az egész városra kiterjed ő - épület- és lakáshelyzet-vizsgálat igen
kedvezőtlen képet állapított meg. A felmérés szerint a lakóépületek 80,5%-a, a lakásoknak
pedig 71,3%-a volt avult illetve egészségtelen min őségű és a helyzetet súlyosbította, hogy
ezekben a lakásokban élt a város lakosságának 68,3%-a. Igen kedvez őtlen képet mutatott a
lakások kora is: a második világháború és a vizsgálat kezdete között csak 2883 darab
lakást építettek, melyek a település lakásállományának 9,4%-át alkották 3 .
Mindezen tények következtében szinte természetes, hogy a Kalata Gyula vezetésével
1961-ben elkészített általános rendezési terv igen radikális változásokat javasolt. A terv
hosszú távlatban azzal számolt, hogy a belterületi lakosságszám az 1960. évi 105000 f őről
1985-ig 160000 főre fog nőni4. Ezen népesség elhelyezésére összesen 50000 lakásra lesz
szükség, mely figyelembe véve a meglév ő 2807 szükséglakás, a 2393 életveszélyes és
használhatatlan illetve a 2800 er ősen avult lakás szanálását a tervid őszakban 27300 új
lakás felépítését teszi szükségessé, melyb ől 16500 darabot az első 15 éves lakásépítési terv
keretében kell majd elkészíteni.
A város amúgy is kiterjedt lakóterülete további növekedésének meggátolása illetve
gazdaságossági szempontok (közm ű- és szolgáltatási intézményekkel való ellátás,
közlekedés fejlesztése) miatt a terv a földszintes házakkal szemben a többemeletes
épületeket részesítette el őnyben. Ezek elhelyezésére azokat a város bels ő részén fekv ő
területeket jelölte ki, melyek egyrészt jól el voltak látva közm űvékkel, másrészt alacsony
beépítettségű ek illetve beépítetlenek voltak (Tanácsköztársaság út déli szakasza, Libakert -
19. körzet; Vénkert - 18. körzet; Hadházi úti temet ő - 27. körzet déli része; Dobozi temet ő
- 30. körzet).
S űrűbb lakosságot és emeletes beépítést tartalmazott a terv az Újkert (20. körzet), a
Sétakert és a Sestakert (24. és 25. körzet) területére, valamint a belváros egyes részeire (pl.
Pető fi tér és környéke, Jászai Mari tér és környéke). A családi házat építeni szándékozók
számára a Hatvan utcai kertet (14. körzet), a Tócóskertet (11. körzet), a Széchenyikertet
(10. körzet), a Homokkertet (36. körzet) és a Csapókertet (33. körzet) jelölték ki.
A terv egyes területek esetében azok akkori szinten történ ő meghagyását illetve kisebb
városrészek visszafejlesztését is javasolta (ezek tehát semmilyen támogatásban nem
reménykedhettek). Ezek közül a legnagyobb a Nagy Sándor-telep (13. körzet) volt,
melynél első sorban az egészségtelen talajviszonyokkal indokolták a visszafejlesztés
szükségességét.
Az 1960-as években lezajlott építkezések nagyjából követték a terveket. Debrecen els ő
igazi lakótelepeként elkészült a Szabadság úti MGM lakótelep (29. körzet északi része)
valamint a Libakertben az Új Élet parki lakótelep, és megkezd ődött a többszintes
építkezés a Sestakertben, az egykori Dobozi temet ő területén, a Pet őfi és Jászai Mari tér
környékén és az Erzsébet és Késes utcák (7. körzet) által határolt városrészekben.
A kétségkívül lezajló fejlesztések ellenére egyre súlyosabban jelentkez ő mennyiségi és
minő ségi lakáshiány leküzdése érdekében a Szokolai Örs irányításával 1969-ben
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
126 Kozma Gábor TÉT 1996 .2-3
elkészített újabb általános rendezési terv a korábbinál is radikálisabban fogalmazott. A
tervezők előrejelzése szerint a város népessége 2000-ig 300000 főre fog növekedni, és
számukra összesen kb. 86700 darab lakásra lesz szükség. A terv alapgondolata azonban az
volt, hogy Debrecen olyan nagy kiterjedés ű, kis laksűrűségű város, melynek nem szabad
növelni a belterületét, és ennek megfelel ően kimondták, hogy a vasútvonalak és a
Nagyerdő közötti területen a lakóterületek beépítése csak többszintes lehet 5 .
A terv alapelvként fogalmazta meg a rekonstrukciót, azaz a belváros egyes területeinek
illetve a kijelölt - főleg a belvárostól nyugatra fekv ő - kertségi és hóstáti városrészeknek a
teljes lebontását (a tömeges lakásépítkezésekhez ugyanis nagy szabad területre volt
szükség) és többszintes épületekkel történ ő pótlását, melyhez az épít őipari hátteret az
1971-ben megnyílt házgyár biztosította.
Az elmúlt húsz évben végbement változások több pontban követték az 1970-es tervet.
Felépült a Vénkerti-, az Újkerti- és a Tócoskerti- és a Dobozi-lakótelep, és a 1990-ben itt
élt a város lakosságának 33%-a. A burzsoá életvitel kerülnivaló jelképeivel való
leszámolás szellemében, építve a város el őkelőbb lakosságának a lakótelepek által
kínáltnál elviselhet őbb életfeltételek utáni igényére, az 1920-as, 1930-as években
kiformálódott Sesta- és Sétakerti villanegyedet építészetileg igénytelen társasház-
építkezésekkel roncsolták szét. Még nagyobb problémát jelentett, hogy a lakótelepek a
belváros területén is megjelentek (Csemete utcai, Mester utcai, Csapó utcai, Burgundia
utcai és Klaipeda utcai lakótelep) és egy a korábbitól teljesen eltér ő városképi elemet
hoztak be Debrecen szívébe.
Az új lakótelepek felépítésére koncentráló városfejlesztés azzal a negatív
következménnyel is járt, hogy kevesebb figyelem és pénz jutott a többi kertségre valamint
a belváros eredeti állapotban megmaradt részeire, és ennek következtében a kertségekben
az intézményi és hálózati infrastruktúra nem fejl ődött a kívánt szinten. A vezetékes
vízhálózatot ugyan az 1980-as évek második felében sikerült kiépíteni,
szennyvízcsatornával illetve csapadékvíz-csatornával azonban a területek dönt ő része ma
sincs ellátva.
Az 1980-as évek második felében a város lakóterületeit vizsgálva azonban már pozitív
változásokat is meg lehetett figyelni. A belvárosban felépült a Béke-Wesselényi utcai
lakótelep (6. körzet), mely megjelenésével igyekszik alkalmazkodni környezetéhez.
Másrészt a kertségekben - a Tócó-patak völgyében (12. körzet), az Akadémia és a Vezér
utca környékén (22. körzet) - olyan városrészek létesültek, melyek az ottlakók számára
tényleg biztosítják az egészséges emberi élet feltételeit.
Változások az egyes körzetek demográfiai viszonyaiban
A korábban bemutatott változások jelent ősen módosították a város lakosságának
településen belüli eloszlását (I. táblázat). A táblázatban az 1970-es, az 1980-as és 1990-es
adatok az állandó népességre vonatkoznak. Az 1939-es statisztikák csak a jelenlév ő
népességet tartalmazzák, ezekb ől az adatokból azonban a torzítások csökkentése
érdekében kivontam a laktanyákban, kórházakban, kollégiumokban összeírtakat, mint
olyan személyeket, akik biztosan nem debreceni lakosok.
A korösszetétel változásainak bemutatásához a fiatalkorúak (0-14 év) és az id őskorúak
(60 év felett) arányának hányadosát használtam (2. táblázat).
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
s - A népesség számának... 127
1. TÁBLÁZAT
Debrecen lakosságának körzetenkénti eloszlása 1939-ben, 1970-1990-ben 0.0,7,8,9
(The distribution of the populatíon in Debrecen, by districts in 1939, 1970-1990)
Körzet 1939 1970 1980 1990 Körzet 1939 1970 1980 1990
1. 7 526 10 501 7 585 6 299 22. - 3 286
2. 4 058 6 751 5 532 4 460 23. 883 974 3 063 1 613
3. 8 452 8 564 6 045 4 555 24. 1 467 7 436 11 742 11 759
4. 2 581 3 425 8 288 6 581 25. 557 2 564 3 923 3 285
5. 13 759 13 330 14 891 11 278 26. 2 177 1 882 1 381 1 189
6. 1 900 2 195 1 293 2 164 27. 986 2 067 4 972 5 127
7. 1 756 1 387 2 833 2 175 28. 3 752 3 820 2 767 2 264
8. I 953 1 493 2 782 2 446 29. 514 1 551 1 713 1 705
9. I 044 1 440 1 193 1 018 30. 790 4 903 9 296 7 357
M. 520 938 1 078 929 31. 1 212 1 715 1 693 1 269
II. 1 508 2 250 1 296 21 974 32. 969 1 375 1 788 1 944
12. 265 634 2 663 33. 5 595 6 593 5 801 5 519
13. - 3 430 3 366 2 520 34. - 5 798 6 806 8 012
14. 1 294 2 905 2 902 2 207 35. 998 2 287 1 317 975
15. 1 677 1 182 946 732 36. 3 655 4 249 3 692 3 387
16. 792 990 789 718 37. 1 885 4 357 5 138 6 233
17. 911 1 018 733 519 38. 711 631 466
18. 726 783 11 968 9 344 39. - 128 191 1 879
19. 824 7 893 7 087 5 422 40. 905 3 471 4 079 4 112
20. 1 417 2 233 15 693 22 732 4/. 797 1 668 2 325 2 188
21. - 1 886 1 586 948 42 - 1 701 1 589 2 076
Forrás: Népszámlálási adatokból saját szerkesztés
A városmag (1. és 2. körzet) esetében 1970-ig jelent ős lakosságszám-növekedés
figyelhető meg, mivel ebben az id ő szakban ez a terület még kedvelt volt a lakosság
körében, az új többszintes épületek felépülése illetve a korábbi többszobás polgári lakások
felosztása pedig lehető séget teremtett a népesség itteni letelepedésére. Az elmúlt húsz
évben azonban a belváros más célú hasznosításának (els ősorban közintézmények és
közlekedési célra hasznosított területek) el őretörése illetve a lakásállomány fokozatos
elavulása miatt csökkent a lakosságszám.
Az 1960-as években felépített új házakba nagyszámú fiatal házaspár is költözött és
ennek illetve a belváros már korábban említett "népszer űségének" köszönhet ő az 1970-es
kiegyensúlyozott korstruktúra. Az 1970-es és 1980-as évtizedben azonban a fiatal
korosztályok elköltöztek innen (az okokról egy kicsit kés őbb szólok), és ennek
következtében elöregedés ment végbe.
A városmagot övező terület (3., 4., 5., és 6. körzet) esetében 1939 és 1970 között nem
lehet általános tendenciát megállapítani: egyaránt megfigyelhet ő lakosságszám-növekedés,
csökkenés illetve stagnálás. Az elmúlt húsz évben azonban már markáns fejl ődési
típusokat lehet elkülöníteni. A városmagot nyugatról övez ő városrészben (3. körzet) nem
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
128 Kozma Gábor TÉT 1996 s 2-3
történt jelentő sebb építkezés és így ebben a korszakban a városmagban 1970 után
megfigyelhető jelenségek érvényesültek.
2. TÁBLÁZAT
A fiatalkorúak (0-14 éves kor) és az id őskorúak (60 év felett) aránya hányadosának
változása 1970 és 1990 között 6,7,9
(The changes of the ratio ofjuvenile - 0-14 years old - and old - over 60 years - people,
between 1970 and 1990)
Körzet 1970 1980 1990 Körzet 1970 1980 1990
1. 1,02 0,72 0,53 22. - - 6,07
2. 1,32 0,79 0,46 23. 1,20 0,91 0,52
3. 1,02 0,73 0,59 24. 2,03 2,24 0,82
4. 0,72 2,65 1,02 25. 1,65 1,68 0,63
5. 0,67 0,99 0,59 26. 0,70 0,64 0,55
6. 0,86 0,64 8,08 27. 1,01 1,94 1,34
7. 4,45 1,71 0,50 28. 0,73 0,56 0,44
8. 0,82 2,48 2,05 29. 1,96 1,38 0,91
9. 1,05 0,71 0,48 30. 2,72 2,04 0,73
10. 0,85 1,00 0,74 31. 2,42 1,06 0,36
11. 1,04 0,59 8,14 32. 0,96 1,24 0,83
12. 0,23 0,62 42,4 "33. 1,02 0,86 0,59
13. 1,84 1,97 1,19 34. 2,11 1,81 1,40
14. 1,64 1,47 0,75 35. 1,88 0,77 0,79
15. 0,67 0,54 0,57 36. 0,98 0,76 0,76
16. 0,86 0,69 0,63 37. 1,49 1,34 1,44
17. 0,88 0,51 0,55 38. 1,13 1,03 0,70
18. 0,77 4,57 1,00 39. 2,67 1,62 4,04
19. 3,46 1,16 0,37 40. 1,69 1,65 1,05
20. 1,09 8,49 3,09 41. 2,38 2,43 1,10
21. 2,78 1,05 0,49 42. 1,73 1,04 1,77
Forrás: Népszámlálási adatok alapján saját szerkesztés
Az 1970-es években a 4. és 5. körzetet érintette az északi és keleti tehermentesít ő utak
elkészítéséhez illetve a Csapó utca kiegyenesítéséhez kapcsolódó lakótelep-építés, és
ennek következtében 1970 és 1980 között n őtt a lakosságszám és fiatalodott a népesség
(ezek a tendenciák természetesen markánsabbak voltak 4. körzetben, melyet nagyobb
mértékben átformáltak az építkezések).
Az 1980-as évtizedben azonban ezekben a városrészekben a korábbival ellentétes
tendenciák váltak uralkodóvá. Egyrészt a beköltöz ő fiatal házasok egy része számára a
gyermekek megszületésével és felnövésével a lakások kicsivé váltak, így elköltöztek innen
és a helyüket kisebb családok (gyakran nyugdíjasok) foglalták el. Másrészt a fiatal házasok
gyerekeinek nagy része a feln őttkor elérése után elhagyta ezt a városrészt, amely a
továbbiakban csak a szüleiknek szolgált lakóhelyül.
Mindezen folyamatok illetve a körzetek hagyományos beépítettség ű területeiről történő -
főleg a fiatalokat érint ő - elvándorlás hatására az 1980-as években ezekben a
városrészekben népességfogyás és elöregedés ment végbe. A Béke-Wesselényi utcai
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
ET 1996 .2-3 né essé számának... 129
akótelepet (6. körzet) az 1980-as évek elején kezdték el építeni, és ez indokolja az 1980
s 1990 között gyarapodást és az igen fiatal korösszetételt.
A belvárost peremén elhelyezked ő hóstáti részek (15. és 26. körzet) már 1939-ben is
gen zsúfoltak és elavult lakásokkal rendelkez ő területek voltak. A második világháború
tán itt jelentő sebb építkezés nem ment végbe, és így nem csoda, hogy az 1939 és 1970
özötti kismértékűi gyarapodás után az elmúlt húsz évben itt csökkent a lakosságszám, a
orstruktúrára pedig az egész id ő szakban az elöregedettség volt a jellemz ő .
A kertségek vizsgálata során több jellegzetes típust is el lehet különíteni. A
'lakótelepek" esetében egy sajátos lakosságszám alakulás figyelhet ő meg. A Libakertben
19. körzet), a Kertvárosban (21. körzet) és a 31. körzetben él ők száma 1939 és 1970
özött növekedett igen dinamikusan (az el őbbi esetében az építkezés fő időszaka az
1950/60-as évek fordulója volt, az utóbbi házai pedig az 1950-es években épültek), és
1970-ben ezekre területekre egy fiatal korösszetétel volt a jellemz ő. Az elmúlt húsz évben
onban érvényesültek a 4. és 5. körzetekben megfigyelt jelenségek, és az ottanihoz
asonló tendenciák mentek végbe.
Az 1960/70-es évek fordulóján épült fel az Erzsébet utcai (7. körzet) és a Dobozi-
lakótelep (30. körzet), és így ezekben városrészekben a népességmaximum 1980-ban volt,
ekkorra azonban a korstruktúrában 1970-hez képest már beindult az elöregedés. A
Vénkerti-lakótelep (18. körzet) az 1970-es évek terméke (lásd az 1980-as korösszetételt),
az elmúlt évtizedben azonban itt - és az el őző két körzetben - is jellegzetes, és markáns
folyamattá vált az elöregedés. Az 1980-as évekre tehet ő az újkerti (20. körzet) és a
tócóskerti (11. körzet) építkezések f ő idő szaka, és ezzel magyarázható az 1990-es
maximum és a fiatal korösszetétel.
A Vénkerthez és a Dobozi-lakótelephez hasonló változásokat lehet megfigyelni a Sesta-
és Sétakert (24. és 25. körzet) esetében is. Az ebben a városrészben az 1920-as és 1930-as
években kifejl ő dött villanegyedet az 1960-as és 1970-es években egy többszintes
társasházakból illetve egy-két helyen lakótelepszer ű épületekb ő l álló zóna váltotta fel. Az
1970-es évek végére azonban az építési lehet őségek jelentő s részét kihasználták, és ennek
következtében 1980 után - amellett, hogy a terület városon belüli megítélése még
napjainkban is igen kedvez ő - érvényesültek a korábban ismertetett tendenciák és
kismértékben csökkent a lakosságszám és az 1980-as évtizedben jól foghatóvá vált az
elöregedés.
Az államilag támogatott lakásépítkez6ek által nem érintett kertségek esetében három
típus különíthető el. Az 1930-as évek végére már benépesült a Homokkert (36. körzet),
Csapókert (33. körzet), Köntöskert (16. körzet), Csigekert (17. körzet), Postakert (9.
körzet) jelentő s része, a második világháború után új házhelyek kialakítására alig nyílt
lehető ség és ennek következtében 1970-ig csak kismérték ű népességnövekedés ment
végbe. Az 1970-es és 1980-as évtizedben azonban az ipar terjeszkedését el ősegítendő
céllal elrendelt szanálások és építési tilalmak (pl. Homokkert, Köntöskert, Csigekert), és
részben az utóbbi következtében el őálló - és fő leg a fiatalok elvándorlását kiváltó -
infrastrukturális elégtelenségek miatt csökkent ezen városrészek népességszáma, a
korösszetételre pedig az az 1970-es - már akkor is öregebbnek számító - állapothoz képest
az elöregedés folyamata volt a jellemz ő.
Az 1970-es évek végére tehet ő a Hatvan utcai kert (14. körzet), a Boldogfalvakert-
Epreskert (41. körzet) és a Széchenyikert (10. körzet) telít ő dése, és ezekben a
városrészekben 1980 után kezdett el csökkenni és öregedni népesség.
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
130 Kozma Gábor TÉT 1996 s 2-3
Napjainkban a népességnövekedés színterei azok a kertségek, melyek egy része a
második világháború előtt még nem is tartozott a város belterületéhez: pl. a Gerébi-telep
és a Szabadság-telep (34. körzet), a Lenc-telep (39. körzet), a Tégláskert (42. körzet),
Akadémia és Vezér utcai lakótelep (22. körzet), Tócó-völgy (12. körzet), másik részükre
pedig a ritkás betelepülés volt a jellemz ő (Bozzay-telep 37. körzet) és a Kerekestelep (40.
körzet). Ezen városrészek esetében végig megfigyelhet ő volt az új házhelyek kialakítása,
új házak felépítése és így a népességszám-növekedés. A korösszetétel szempontjából
ezeket a körzeteket két csoportra lehet osztani. Ott, ahol az építkezés az 1980-as években
vett nagyobb lendületet 1990-ben egy alapvet ő en fiatal lakosság élt (pl. Tócó-völgy, Lene-
telep, Akadémia és Vezér utca környéke), míg a többi területen egy kiegyensúlyozottabb
korstruktúrát lehetett megfigyelni.
A második világháború után a város foglalkozási szerkezetében is jelent ős eltolódások
zajlottak le, amelyek különböző képpen jelentkeztek az egyes körzetekben. Az 1970 és
1990 közötti trendeket elemezve (3. táblázat) meg lehet állapítani, hogy jelent ősen
csökkent az iparban, n őtt az egyéb területeken foglalkoztatottak aránya, míg a
mező gazdaságban dolgozóké lényegében nem módosult.
3. TÁBLÁZAT
A foglakozási szerkezet változása az általam vizsgált 42 körzetben (%)
(The changes in the structure of employment)
1970 1980 1990
ipar 50 43 38
mezőgazdaság 5 4 5
egyéb területek 45 53 57
Forrás: Népszámlálás, 1970, 1980, 1990.
A változások térbeli megjelenésének vizsgálata során a legnagyobb figyelmet az iparban
és egyéb területeken dolgozókra fordítottam, a mez őgazdaságban foglalkoztatottakkal csak
érintőlegesen foglalkoztam.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a legtöbb körzetben mind a három
idő pontban az átlag körül, illetve az alatt mozgott. Ez az adat 1970-ben még két - jól
összefüggő - területen volt lényegesen nagyobb az átlagnál (8% felett): a város nyugati
peremén (10., 11., 13., 14., 16., 20., 21. és 23. körzetek), ahol a jó min őségű földeken igen
fejlett növénytermelést folytattak, valamint a délkeleti városrészben (38., 39. és 40.
körzetek). A két koncentrálódás közül 1990-re csak délkeleti maradt meg, míg a nyugati
szinte teljesen megsz űnt: a lakótelep- és társasházépítkezések a lakosság jelent ős
kicserél ő déséhez vezettek (az egyedüli kivételt a beépítési jelleg vonatkozásában szinte
változatlan 16. körzet képezte), és így ezekben a körzetekben a mez őgazdaságban
dolgozók aránya nagymértékben csökkent.
A másik két foglalkozási kategória helyzetét egymáshoz való viszonyuk (iparban
foglalkoztatottak aránya/egyéb területeken foglalkoztatottak aránya) bemutatásával
elemzem (2. ábra).
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
TÉT 1996 .2-3 A népesség számának... 131
2. ÁBRA
Az iparban és az egyéb területen foglalkoztatottak arányának hányadosa
(felül 1970-es, alul 1990-es állapot)
(Theshare of the ratio of industrial workers and service employees)
(above 1970, below 1990)
CECED -0,78
I 0,79 - 0,98
Ei3333 0,99 - 1,18
MS 1,19 - 1,38
EZZZ3 1 39 -
03311 - 0,52
I 0.53 - 0,62
EEEE13 0,63 - 0,72
ESSS 0,73 - 0,82
C2Z22 0,83 -
Kozma Gábor :
A népesség számának, összetételének és területi eloszlásának változása Debrecenben 1939 és 1990 között
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 123-132. p.
132 Kozma Gábor TÉT 1996 s 2-3
Az ábráról a következ ő fontosabb trendek olvashatók le:
• Az egész periódusban az egyéb területeken dolgozók dominanciája volt a jellemz ő a
belvárosra (1. és 2. körzet), és a jómódúak által lakott Séta és Sestakertre (24. és 25
körzet). Ugyanebbe a kategóriába emelkedett 1990-re a városközponthoz való
közelsége miatt népszerű Béke-Wesselényi úti lakótelep (6. körzet), valamint a Vezér
utca és környéke (22. körzet).
• A nagyméretű lakótelep-építés által érintett városrészekre általában az átlag körüli
érték a jellemző : 1990-re ebbe a csoportba került a Tócóskert, Vénkert, Újkert,
Dobozi-lakótelep.
• A Budapest-Nyíregyháza vasútvonaltól keletre fekv ő területeken (amelyek zöme
kertségi beépítés ű) az átlag feletti arányban laktak az iparban dolgozók.
Irodalom
Az 1970. évi népszámlálás 10.a kötet. Hajdú-Bihar megye és Debrecen számlálókörzeti és külterületi adatai.
KSH.
Az 1980. évi népszámlálás 9.b kötet. Hajdú-Bihar megye és Debrecen számlálókörzeti és külterületi adatai.
Az 1990. évi népszámlálás debreceni adatai.
Csobán Endre levéltári hagyatéka. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár XV. 22/b. 1. doboz
Debrecen Városfejlesztési Program. ÉM. VÁTI 1958. 28-30.o.
Debrecen, általános rendezési terv ismertetése. Debrecen, 1969. 16.o.
Dénesi Ö. (1954) A Petőfi tér rendezése és a tervpályázat eredménye. Városépítési Szemle 1 sz. 35-38.o.
Sápi L. (1972) Debrecen építés- és településtörténete. Debrecen, 86.o.
Város és városfejlesztés. Debrecen 1961. évi rendezési tervének ismertetése. 26-28. o.
Abstract
The changes in our big cities after the World War II. made radical changes in the spatial
structure of the city, the distribution of population, the alter of it's main characteristics.
This study shows the most important processes in Debrecen, between 1939 and 1990. The
analysis contenrated to the inner-city area, which divided into 42 parts, all of them whith
unique specifics.
The population growth, the decreption, the tertiarisation formed characteristic spatial
types inside the city. If we can collect and analyse the main phenomenons in the last half
century we can understand the most important processes in the part, present and the near
future, too.