Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
Tér és Társadalom 1996 s 2-3: 103-110
A MAKÓ! KISRÉGIÓ NÉPESSÉGFÖLDRAJZA
(The population geography of the Makó small-region)
BAJMÓCY PÉTER
A vizsgált terület Makót, és tizenhat környez ő Csongrád megyei községet foglal magában.
Lehatárolásánál több tényez őt kellett figyelembe venni. Els ősorban a korábbi (Csanád,
illetve Csanád-Arad-Torontál), valamint a jelenlegi (Csongrád) megyehatárokat. Ezen
kívül az ingázási adatokat és közlekedési izokronokat tekintettük mérvadónak. A vizsgált
terület végül is kiterjed mindazokra a községekre, amelyek valamilyen módon
kapcsolódnak Makóhoz. A jelenlegi megyehatárt nem léptük át, mert a város vonzása ott
már igen gyenge, mind a kisebb vonzásközpontok (Mez őhegyes, Mezőkovácsháza), mind
pedig a távolabbi nagyobb városok (Békéscsaba, Orosháza) vonzása er ősebb nála.
A terület természetföldrajzilag két részre osztható. A Maros-völgy alluviális síkságát réti
és öntéstalajok borítják, a nagyobb, középs ő, és északi részen pedig kiváló min őségű
csernozjom talaj alakult ki, amelyet csak néhány alacsonyabb, lefolyástalan helyen
zavarnak meg szikes talajfoltok. A régió az országos átlagnál melegebb és szárazabb, de a
talaj és éghajlati adottságait tekintve az ország egyik legjobb mez őgazdasági
potenciáljával rendelkez ő vidéke.
A terület természeti adottságaiból adódóan els ősorban a gabonatermesztés terjedt el
(fő leg búza és kukorica). A takarmánygabona termesztéséhez állattenyésztés kapcsolódik,
de a Maros-völgy nyugati része kivételével ez mindenütt alárendelt szerepet játszik a
növénytermesztéssel szemben. Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert a gabonatermesztés,
gépesíthetősége miatt a mező gazdaságnak az az ága volt, amely munkaer ő kibocsátóvá
vált.
A terület mezőgazdaságának jellegzetes növénye a makói hagyma. A hagyma olyan
növény, amely munkaigényessége alapján gazdaságosan termelhet ő lenne, és amely képes
a mezőgazdasági népesség egy részét megkötni. Termelésének, és az
exporttevékenységnek az irányítása azonban egyrészt nem Makón volt, másrészt a növény
jelentő sége már a két világháború között is csökkent. Ez a trend az utóbbi évtizedekben
sem módosult, a szántóból az összes zöldségfélék kevesebb, mint 10%-ot tesznek ki.
Az ipar szerepét is hangsúlyoznunk kell, hiszen a hatvanas-hetvenes években egy terület
népességmegtartó kapacitása tulajdonképpen attól függött, hogy rendelkezett-e számottev ő
iparral vagy sem. 1979-ben a makói járás ipari foglalkoztatottjainak aránya a megyei átlag
negyede, a községi átlag 80%-a. Makó városánál ez az arány nemcsak a városi, de a
megyei átlag alatt volt! Az iparra, amely szinte kizárólag Makóra koncentrálódik,
leginkább a közép- illetve a kisüzemek jellemz ő ek, és ezek zöme nem makói irányítású,
amely szintén hátráltatta a fejl ő désüket. A 90-es években ezeket az üzemeket zárták be
legelő ször, így a vidéki ipar válsága, amely országos jelenség, itt is érezteti hatását.
A régió közlekedésföldrajzi helyzetét vizsgálva rögtön szembet űnik, hogy a 43-as főút
áthalad a területen, és az egyik legnagyobb magyar-román határátkel ő is itt található
(Nagylak). Azt mondhatnánk, megvan tehát a gazdaság fejl ődésének kulcsa, ez a
lehetőség, a tranzitforgalom kilendítheti ezt a területet a gazdasági mélypontról. Ha
o
Bajmóczy Péter :
A makói kisrégió népességföldrajza
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
104 Bajmóczy Péter TÉT 1996 .2-3
azonban alaposabban szemügyre vesszük a forgalmat, láthatjuk, hogy ez mégsem olyan
igazi húzóerő . ,Az útvonal távolról sem európai jelent őségű és a forgalom nagysága
legfeljebb Nagylak esetében jelenthet valamilyen fejl ődési potenciált, Makónál már nem,
hiszen egy ekkora várost egy ilyen méret ű tranzitforgalom nem tarthat el.
A terület népességföldrajzi jellemz ői a XX század els ő felében
A makói kisrégió az I. világháború el ő tt nagyrészt Csanád vármegyéhez tartozott, csak
három település volt az akkori Torontál vármegye része (Kiszombor, Klárafalva,
Ferencszállás). A megye székhelye Makó volt. A török kor alatt a terület nagy része
elnéptelenedett, csak Makó maradt meg, mint önálló település, de a környez ő,
elnéptelened ő községekb ől jelentő sen növelte népességét. A régió többi települése a
XVIII.-XIX. században keletkezett (p1. Ambrózfalva, Csanádalberti 1844, Földeák 1847).
A régió népessége gyorsan növekedett, 1870-ben 52000, még 1900-ban 66000 ember élt a
vizsgált területen. Ez 30 év alatt 29%-os növekedést jelentett, amely csak valamivel
kevesebb, mint az országos és a dél-alföldi átlag (32%) (I. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Népességszám alakulása a makói kisrégióban (1870-1994)
(The change of the population in the Makó small-region, 1870-1994)
Település 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 1994
Makó 26900 29135 31654 32707 33249 36265 35143 34873 33068 31703 30274 29942 27529 26424
Ambrózfalva 861 866 1006 1041 1042 1063 1025 1008 743 689 589 581 555 52(
Apátfalva 4000 4274 5158 5318 5642 5741 5581 5773 5584 5322 4826 4361 3704 356(
Csanádalberti 836 886 1028 1233 1370 1377 1460 1510 999 1065 711 606 528 475
Csanádpalota 4052 4483 5271 5584 5811 5928 5718 5939 5620 5416 4588 4040 3549 3426
Ferencszállás 406 397 422 396 404 600 688 722 847 773 735 717 675 65
Földeák 2574 3250 3846 4101 4425 4673 4488 4388 4522 4411 3782 3721 3489 3286
Királyhegyes 877 1070 1284 1373 1437 1278 1336 1304 1436 1348 1090 902 793 692
Kiszombor 3712 3707 3994 4108 4107 4329 5008 5177 5534 5240 4750 4577 4310 4247
Klárafalva 331 333 430 554 570 583 599 597 646 531 591 553 509 470
Kövegy 605 609 798 755 837 934 901 930 860 844 697 584 476 462
Magyarcsanád 2645 2897 3088 3025 3105 2981 2672 2593 2723 2544 2177 1931 1705 1638
Maroslele 455 970 1430 1748 2172 2451 2772 2924 3077 2892 2312 2213 2183 2140
Nagyér 669 779 966 1036 1011 1038 946 926 908 834 743 670 660 671
Nagylak 0 0 0 0 355 416 784 1097 937 807 935 798 708 624
Óföldeák 368 464 549 586 682 897 1056 1219 931 895 733 616 534 489
Pitvaros 2257 2351 2645 2925 2936 3091 2978 2843 2162 2123 1778 1685 1575 1540
Makói kisrégió 51548 56471 63569 66490 69153 73645 73155 73823 70597 67437 61311 58497 53482 51335
Csongrád megye
- ban 19,1 19,7 19,4 18,3 17,5 18,1 17,2 17 16,5 15,6 13,8 12,8 12,2 11,8
Forrás: Népszámlálás Csongrád megye 1990., Megyei Statisztikai Évönyv, 1994.
A trianoni határrendezés jelent ős változásokat hozott a terület földrajzi helyzetében. Az
egykori Csanád megye egy része Romániához került. Ez három települést (Nagylak,
Sajtény és Tornya) érintett, de közülük Nagylak 10000 f ő fölötti mez őváros volt. A
s
Bajmóczy Péter :
A makói kisrégió népességföldrajza
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
ÉT 1996 .2-3 A makói kisrégió... 105
agyarországon maradt csonka Csanád vármegyéhez hozzácsatolták Torontál és Arad
egye itt maradt részeit is (8 illetve 6 település), és az így keletkezett Csanád-Arad-
orontál közigazgatásilag ideiglenesen egyesített vármegye jóval nagyobb lett, mint az
ddigi Csanád vármegye. A megye szempontjából nem az tehát a f ő probléma, hogy egyes
észeit elvágták az országtól, hanem az, hogy a meglév ő közlekedési, kereskedelmi
apcsolatokat szüntette meg a határ. Mindenekel őtt a megye keleti területeit vágta el
ermészetes központjuktól, Aradtól, és ezt a szerepet Makó nem tudta átvenni. Másrészt -
s ez sem kevésbé fontos- a régió országhatár mellé, az ország perifériájára került.
Csanád-Arad-Torontál megye egészen 1950-ig megmaradt, amikor területét felosztották
songrád és Békés megyék között. A Csongrád megyei részb ől megalakult a makói járás,
sak a Szegedhez közeli, volt torontáli falvak kerültek a szegedi járáshoz. Az egykori
sanád vármegyét tehát a XX. század els ő felében kétszer is felosztották, és ezzel ha nem
egyedülálló, de speciális helyet foglal el az ország régiói között.
A makói kisrégió népességének növekedése 1920-ig töretlen: 1900 és 1920 között
épessége újabb 11%-kal növekedett. Ezalatt Csongrád megye 12%-kal, tehát a terület
lajdonképpen a megyei átlagnak megfelel ően gyarapodott. A jelent ős változást az 1920-
s évtized hozta. Ekkor még minden településnek pozitív volt a természetes szaporodása,
e 16 településb ől 13-ban vándorlási veszteség volt megfigyelhet ő, sőt kilenc településen -
öztük Makó városában - a vándorlási veszteség a természetes szaporodást is meghaladta.
920 és 1930 között emiatt a régió népessége mintegy 500 f ővel (0,7%) csökkent. A
lepülések csaknem fele, köztük Makó ekkorra már elérte népességmaximumát.
1930 és 1941 között a terület lakossága újra növekedett, (0,9%-kal), Makó 1941-ben érte
1 a legkisebb arányt a terület népességéb ől, ekkor "mindössze" a térség népességének
7,2%-a lakott Makón (összehasonlításképpen 1870-ben 52,2%, 1900-ban 49,2% volt ez
z arány). Ugyanakkor a települések felénél szintén népességfogyás volt tapasztalható.
iközben a makói kisrégió népessége gyakorlatilag stagnált, Csongrád megye népessége
,6%-kal n őtt. Ennek oka a terület fő gazdasági alapjának, a mez őgazdaságnak a válsága.
A makói kisrégión belül a külterületi népesség aránya 1910-t ől kezdve 20% körül
ozgott. Ez az arány is mutatja, hogy ez a régió nem igazi tanyás vidék. Ott inkább a kis
rületű falvak a jellemzőek, mint a nagyhatárú mez ővárosok (Makó kivételével). 1930-
an a települések átlagterülete 4399 ha volt, ugyanez Csongrád megyében 9688 ha. A
lepülések átlagos lélekszáma is csak 65%-a az alföldinek. Ilyen kis határ mellett nem
rjedt el a tanyarendszer ű mű velés, ez magyarázza a külterületi népesség alföldi
iszonylatban alacsony arányát. A települések közül 1930-ban nem volt külterületi lakos
lárafalván, Ferencszálláson és Királyhegyesen, viszont Nagylak teljes lakossága
ülterületen élt.
Ez természetesen abból adódik, hogy Nagylak belterülete Romániához került, és a
agyarországon maradt területeket még 1949-ben is külterületként tartják számon.
A lakosság kor szerinti összetételében 1900 és 1930 között jelent ős változások zajlottak
. A gyermekkorúak (0-14 évesek) aránya 35,8%-ról 25,4%-ra csökkent, az öregkorúak
60-X évesek) aránya 6,8%-ról 10,9%-ra növekedett. Nagylak (újonnan alakult . falu),
alamint a szlovák nemzetiség ű falvak (Pitvaros, Csanádalberti) az átlagnál fiatalabbak,
íg Makó városa, és Klárafalva (600 lakosú aprófalu) öregebbek. (2. táblázat)
A lakosság foglalkozási összetételében (3. táblázat) a mezőgazdasági keres ők
omináltak a század egész els ő felében (1910-ben 70,7%, 1930-ban 67,3% a régió átlaga).
községek közül csaknem mindenhol 70% fölötti a mez őgazdasági keres ők aránya, míg
akón 55,2%-ra esett vissza 1930-ig. Egyetlen kivétel van, Nagylak, ahol a keres őknek
Bajmóczy Péter :
A makói kisrégió népességföldrajza
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
106 Bajmóczy Péter TÉT 1996 .2-3
mindössze 24%-a dolgozott a mez őgazdaságban. A falu területe nagyon csekély volt,
illetve kendergyára felszívta a munkaer őt. Az iparban foglalkoztatottak aránya a 1910-es
15,2%-ról 1930-ra 14,4%-ra csökkent. Ennek is jelent ős része kisüzemekben
foglalkoztatott munkásokból tev ődött össze. Húsz munkásnál többet foglalkoztató üzem
összesen 10 volt a régióban, ebb ől is 8 Makón, ahol az ipari foglalkoztatottak aránya 18%
volt. Általában a nagyobb lakosságú községek esetében kedvez őbb a lakosság foglalkozási
szerkezete, magasabb az iparban, szolgáltatásokban (közlekedés) dolgozók aránya.
2. TÁBLÁZAT
A népesség korösszetétele a kisrégióban (%)
(The population by ages in the small-region)
Korcsoport 1900 1910 1920 1930 1941 1960 1970 1980 1990
0-14 35,8 35,4 30,0 25,4 25,2 22,4 19,9 19,6 18,8
15-39 38,0 37,0 40,8 42,5 38,3 32,6 32,1 31,5 32,4
40-59 19,4 18,8 19,4 21,3 23,8 27,0 26,1 26,8 25,6
60-X 6,8 8,8 9,8 10,9 12,6 18,0 21,9 22,1 23,2
Forrás: Népszámlálás Csongrád megye 1990.
3. TÁBLÁZAT
Foglalkozási megoszlás (%)
(The share of employment by main sectors)
Ágazat 1910 1930 1949 1960 1970 1980 1990
Mezőgazdaság 70,7 67,3 66,3 56,6 49,6 30,7 26,4
Ipar 15,2 14,4 12,7 23,5 28,3 36,5 35
Tercier 14,1 18,3 21 19,9 22,1 32,8 38,6
Forrás: Népszámlálás Csongrád megye 1990.
A század első feléről összegzésképpen elmondható, hogy a kétszeri felosztás miatt a
terület el őbb az ország, majd a megye perifériájára került, megindult a területr ő l az
elvándorlás, és ezzel megkezd ődött a terület elöregedése. A terület végig mez őgazdasági
jellegű maradt, és ezzel együtt a foglalkozási átrétegz ődés is lassú maradt.
A terület demográfiai átalakulása 1949 és 1990 között
1949 után jelentős változások kezd ődtek Magyarország társadalmában. A változás során
nagy mértékben átalakult a lakosság foglalkozási összetétele, és ezt a népesség térbeli
átrendeződése kísérte, els ősorban a községekből a városok felé. A kérdés az, hogy joggal
állíthatjuk-e, hogy a községekb ől a városokba történt az áramlás. Általánosságban
természetesen igaz ez az állítás, de sok olyan község van, amely szintén népességfelvev ő
szerepet játszott (kezdetben az ipari- és bányászfalvak, kés őbb a nagyvárosok formálódó
agglomerációi). Másrészt léteznek olyan városok, amelyek viszont nem tudtak
népességfelvevő centrumként funkcionálni, s őt maguk is népesség-csökkenést
Bajmóczy Péter :
A makói kisrégió népességföldrajza
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
TÉT 1996 .2 3 - A makói kisrégió... 107
könyvelhettek el. Az utóbbiak közé tartozik Makó is, aminek súlyos következményei
voltak a terület egészére nézve.
A régiónak 1949-ben 70597, 1990-ben 53482 lakosa volt, népességének 24,2%-át
vesztette el. Igaz, sok olyan községe van az országnak, amelynek a népességvesztése ennél
sóval nagyobb volt, de olyan városkörnyéke kevés, ahol a város és a hozzá kapcsolódó
(kapcsolt) községek együttes népességvesztése csaknem 25%-os.
Az egyes települések esetében azonban jelent ős különbségek vannak a népességvesztés
mértékében. A legkevésbé Makó lakossága csökkent 1949 óta, népességének 16,8%-át
vesztette el. Ez azonban 5539 főt jelent, vagyis azt, hogy Magyarországon 1949 óta
Makónak csökkent legtöbbel a lakossága! Ugyanakkor valamennyi község
népességfogyása 20% felett volt. A legkisebb értéket a Szegedhez, illetve
Hódmezővásárhelyhez közeli települések esetében tapasztaltunk (Ferencszállás,
Klárafalva, Kiszombor, Földeák), melynek oka a relatíve, vagy ténylegesen jó közlekedési
helyzetükben keresend ő. Kevésbé fogyott Nagylak népessége is, amelyben szerepet
átszottak az ott lév ő ipari munkahelyek. Ugyancsak az átlag alatti fogyást mutatott
Pitvaros, és két szomszédos falu: Ambrózfalva és Nagyér. Szerepet játszhatott ebben: a
relatíve jó közlekedési helyzet, Mez őhegyes, Tótkomlós és Orosháza felé (autóbusszal
Nagyérről Tótkomlós 7, Mezőhegyes 20, Orosháza 38, Makó pedig 43 percre van), a
lakosság nemzetiségi összetétele, azaz szlovák falvak (1930-ban Pitvaros 91%-ban,
Ambrózfalva 88%-ban szlovák), a lakosságcserével 1949-re már mobilizálható
népességük jelentős részét elvesztették. A szlovák etnikum természetes szaporodása
valamivel magasabb, mint a magyaroké, és nincs Magyarországon jelent ős szlovák
lakosságú központ (Békéscsabán jóval több a magyar, mint a szlovák, Tótkomlós pedig az
intézmények hiánya miatt nem központ), így a migráció a nemzeti identitás elvesztését is
'elentette volna.
Az 1960-as évtizedre az ország természetes szaporodása er ősen visszaesett, ugyanígy a
akói kisrégióé is, de itt ez a csökkenés már elegend ő volt ahhoz, hogy természetes
fogyás következzen be (1,5%). Az országosan is csökken ő természetes szaporodás, és az
lőző évtizedre jellemző elvándorlás miatt elkezd ődött egy azóta is tartó folyamat, a régió
épességének természetes fogyása. (Mindössze Nagylakon és Nagyéren pozitív 1960-ban
természetes szaporodás).
A vándorlási egyenleg továbbra is negatív, de az el őző évtizedhez képest valamelyest
érséklődött (6,6%). Mindössze Klárafalván (Szegedhez való közelség, és jó közlekedés),
s Nagylakon (ipari munkahely) pozitív a vándorlási egyenleg. Megállapítható, hogy az
lőző évtizedhez képest a Szegedhez közeli településeken mérsékl ődött, a régió keleti
elében lévő településeken pedig er ősödött az elvándorlás. Egyes falvak vándorlási
esztesége 20% feletti, s őt Csanádalbertié 46%(!), melynek okai a kedvez őtlen
ezőgazdasági adottságok - nagyon kis terület - , és az árnyékos közlekedési helyzet.
akó vándorlási vesztesége mérsékl ődött, így népességvesztése kisebb a körzet átlagánál.
Az 1970-es évekre országosan is, és a makói kisrégióban is minimálisan csökkent a
ermészetes szaporodás (a térségben:-1,7%). Makó természetes szaporodási mutatója
avult, a községeké romlott, így kiegyenlít ődés volt közöttük. Pozitív természetes
zaporodás volt Klárafalván és Nagylakon, ott, ahol az el őző évtizedben vándorlási
yereséget regisztráltak. Ebben az évtizedben kirajzolódott a terület három jelenlegi
atasztrófális demográfiai helyzetben lév ő települése is, Kövegy és Csanádalberti esetében
, Óföldeák esetében 18%-os volt a népességfogyás. A makói kisrégióban volt a megye
elepüléseinek 29, addig a természetesen fogyó településeinek 47%-a.
Bajmóczy Péter :
A makói kisrégió népességföldrajza
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
108 Bajmócry Péter TÉT 1996 .2-3
A vándorlási veszteség az el őző évtizedekhez képest csökkent (2,4%), hiszen a
legviharosabb átalakulási folyamatok (extenzív iparosítás, TSZ-esítés) már lezajlottak.
Ebben a dekádban vándorlási nyeresége volt Öföldeáknak (szociális otthon), illetve
minimális (0,5%) Makónak. Így bár Makó növelte a térségen belüli részarányát (1970:
49,4%, 1980: 51,1%), de jelent ős népességfelvev ővé nem tudott válni.
A nyolcvanas évekre a természetes fogyás 6,1%, amely, mint 1949 óta mindig kb. 5%-
kal volt az országos érték alatt. A vándorlási veszteség tovább mérsékl ődött (-1,9%). A
régió összes településén természetes és tényleges fogyás volt megfigyelhet ő, és vándorlási
aktívum is csak Kiszomboron, Maroslelén és Óföldeákon. A régió tenyleges fogyása 8,0%,
csaknem annyi, mint a hatvanas években, de ennek háromnegyede már a természetes
fogyásból származik, és ennek komoly hatásai lesznek pl. a korstruktúrára, vagy lehetnek a
terület dinamizmusára.
A makói kisrégió 1870-ben a mai Csongrád megye lakosságának 19,1%-át koncentrálta,
1930-ban 17,2%-át, 1949-ben 16,5%-át, még 1990-ben 12,2%-át. Ha a települések
jelenlegi (1990-es) közigazgatási területét vizsgáljuk, akkor Makó 1870-ben a jelenlegi
országterület 10. legnagyobb települése volt, s őt 1890-ben 9. Ezzel szemben 1930-ban
már csak a 18., 1949-ben 19., és 1990-re a 44. helyre esett vissza.
A térség foglalkoztatási szerkezete jelent ősen átalakult 1949 után. Megindult a
mező gazdasági népesség csökkenése, így 1990-ben már csak a régió keres őinek 26,4%-a
dolgozott a szektorban (32700 fő s csökkenés). Általánosságban elmondható, hogy minél
rosszabb egy település közlekedési helyzete, annál nagyobb a mez őgazdasági keres ők
aránya (1990-ben Kövegy: 49%,Királyhegyes: 49%, Csanádalberti: 47%), és fordítva
(Klárafalva: 16%, Ferencszállás: 23%, Kiszombor: 24%). Az ipari keres ők aránya
többszörösére n ő tt (1949-ben 12,7%, 1980-ban 36,5% volt). A nyolcvanas években itt is
megindult az ipari keres ők arányának csökkenése (1990: 35,0%). Nagylak aránya továbbra
is kimagasló (1990: 59,9%), de ez már messze elmarad az 1970-es 77,7%-tól. A tercier
szektorban dolgozók aránya is emelkedett (1949: 21,0%, 1990: 38,6%). 1980-ra
Ferencszálláson és Kiszomboron, majd 1990-re Makó, Csanádpalota és Óföldeák esetében
is a tercier szektor volt a leger ő sebb. Összefoglalásként elmondható, hogy a makói
kisrégió foglalkozási szerkezetében ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint
országosan, csak mintegy negyedszázados késéssel.
Az 1949-1990 között eltelt id ő szakról összefoglalás képen elmondható, hogy
zuhanásszerűen csökkent a lakosság száma megn őtt az öregkorúak aránya, szinte elt űnt a
külterületi lakosság, s a felénél is kevesebbre süllyedt a mez őgazdasági keres ők aránya.
A makói kistérség a rendszerváltás után
A makói kisrégió népességcsúcsa 1941-ben volt, és 1990-ben 20341, 1994-ben pedig
22488 fő vel élt kevesebb ember a régióban, mint a népességcsúcs idején. 1949 óta az
óriási elvándorlás mellett több, mint 4000 főt tett ki a természetes fogyás. A térség
települései közül kilencben kevesebben éltek 1990-ben, mint 1870-ben, s őt 1994-re már
Makó népessége is az 1870-es szint alá csökkent. A Makótól keletre es ő települések
Nagylak kivételével mind az el őző csoportba tartoznak. 1980 és 1990 között minden
településen természetes fogyás volt megfigyelhet ő.
1994-re a terület népessége 51335 f őre csökkent, vagyis négy év alatt újabb 2147 f őt
vesztett a régió. Ez évi 10,1%o tényleges fogyás, nagyobb, mint korábban bármikor. A
Bajmóczy Péter :
A makói kisrégió népességföldrajza
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
TÉT 1996 s 2-3 A makói kisrégió... 109
megye 52 községéből tíznek nőtt 1990 óta a lakossága, ebb ől nyolc Szegeddel határos,
ezenkívül az egyik, jelesül Nagyér a vizsgált területen van. A falu népességnövekedése
1,7% vagy 11 fő. Ezzel szemben három község (Csanádalberti, Királyhegyes és Nagylak)
népességének több, mint 10%-át elvesztette ez alatt a négy év alatt, tehát megállapíthatjuk,
hogy a terület népességének fogyása közel sem állt még meg.
A területünkön nem csak az a probléma, hogy a községek a lakosságuk 30%-át
elvesztették az elmúlt 40 évben, hiszen ez általános jelenség nemcsak az egész Alföldön,
de az egész országban is, hanem az is, hogy a terület központjának is közel 20%-kal
csökkent a népessége! Vizsgáljuk meg néhány olyan települést, amely Makóhoz hasonlóan
szintén nem kapott jelent ős ipart, és esetleg a járási székhely adminisztratív szerepkörén
kívül nem volt más funkciója. 1949 óta Mez őtúr 11%-ot, Csongrád 13%-ot, Kiskunmajsa
23%-ot, Túrkeve 24%-ot vesztett, népességéb ől. Makó népességfogyásának a 40%-a
azonban a természetes fogyásból származik, és csak a többi 60% az elvándorlásból.
Okozhatja ezt az elvándorlást Makó és Szeged kapcsolata is. Szeged, mint
megyeszékhely ipari és szolgáltató szerepkörei révén jelent ős vonzást gyakorolt a megye
többi településére. Ahhoz Makó túl távol volt, hogy beépüljön Szeged éppen kialakulóban
lévő agglomerációjába, és túl sok volt a felesleges munkaereje ahhoz, hogy ezek az
emberek naponta Szegedre ingázzanak. (A Szegedre bejáró összes ingázó 1990-ben 13571
fő volt, így ezt az esetleges 3-4000 makói ingázót nem szívhatta fel a város.
Ahhoz túl közel van Szegedhez Makó, hogy egy szubcentrummá formálódjon, mint
ahogyan Szentesnek ez többé-kevésbé sikerült Szeged szívóhatását bizonyítja a következ ő
adat: a közvetlen Makó mellett lév ő Kiszomborból (Makótól 5, Szegedt ől 25 km) csaknem
annyian ingáztak 1990-ben Szegedre (393), mint Makóra (429).
A munkanélküliségi ráta a makói kisrégióban 1990 és 1994 között végig magasabb volt,
mint a Csongrád megyei átlag. (A megyei értéket csökkenti Szeged a maga nagy
népességsúlyával, és alacsony munkanélküliségével.) Azonban a makói kisrégió
munkanélkülisége a Szeged nélküli megyei értéknél is magasabb. A terület
munkanélküliségi rátája 1990 januárjában 2,6% volt, ez 1992 augusztusára 17,2%-ra n őtt.
Ezután lassú növekedés, majd pedig csökkenés következett, nem utolsó sorban azért, mert
sokan már kikerültek a regisztrációból. Mivel a népesség jelent ős része ingázott (1990-ben
6823 munkahely, és 10827 aktív keres ő), így az "ingázók által betöltött" munkahelyek
leépítése érzékenyen érintette a területet. Makó ipari üzemeinek jelent ős része nem helyi
irányítású volt, így a vidéki ipar válsága is jelent ős mértékben sújtja a területet.
A régión belül településszinten azonban jelent ős különbségek vannak. A területen belüli
munkanélküliségi ráták szórása 1992-ig n őtt (10%-os legalacsonyabb, és 31%-os
legmagasabb érték), azután csökkent (1994 szeptemberben 7, illetve 18%-os
szélső értékek). Makó mutatója mindvégig magasabb, mint a régió átlaga. Egyes
települések (Csanádalberti, Magyarcsanád) mindvégig magas értékekkel t űnnek ki, az
ingazók igen nagy száma, és kedvez őtlen összetétele miatt (ipari, fizikai dolgozók).
Hasonló helyzetben van Királyhegyes, ahol a munkanélküliségi ráta 1992 augusztusában
30% felett volt. Végig alacsony értékek jellemzik Klárafalva, Ferencszállás, Kiszombor
községeket (Szegedhez való jó kapcsolat), valamint Óföldeákot a kevés aktív keres ő és a
szociális otthon, mint stabil munkahely miatt.
A gazdaság állapotát másik oldalról szemlélteti az újonnan alakuló gazdasági társulások
száma, vagy ezeknek a lakosság nagyságához viszonyított értéke. A makói kisrégió ebben
a tekintetben is lemaradni látszik, hiszen a Csongrád megyei városok közül éppen Makón
jut legkevesebb gazdasági társulás megfelel ő lakosra. Így a gazdaság dinamizálódásában
Bajmóczy Péter :
A makói kisrégió népességföldrajza
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 103-110. p.
110 Bajmóczv Péter TÉT 1996 s 2-3
még megyei szinten is lemarad Makó, és ha továbbra sem fog ilyen tekintetben
dinamizálódni, akkor várható Makónak, és ezzel együtt térségének további lemaradása.
A makói kisrégió népessége várhatóan továbbra is csökkenni fog, a természetes fogyás
és az elvándorlás miatt. Makó városának többirányú fejlesztésére lenne szükség. De
milyen irányú fejlesztésre? A mez őgazdaság önmagában biztosan nem elegend ő, a
feldolgozóipar fejlesztése is szükséges. Makó szolgáltató funkcióinak b ővítése is fontos
lenne, hogy jobban elláthassa a környez ő községeket, tényleges központjává váljon
vidékének. Ugyanakkor Makó és a községek közötti közlekedés is fejlesztésre szorul.
A térség településeinek más-más problémákkal kell szembenézniük. Legkedvez őbb a
Szeged és Makó közti falvak helyzete, ezek még népességük gyarapítására is képesek
lehetnek. Azoknak a falvaknak, amelyek Makó és Hódmez ővásárhely között találhatóak,
már kérdésesebb a jöv őjük, hiszen ezek a központok kevésbé dinamikus, sajátos csoportot
alkotnak a 43-as főút mentén a Makótól keletre lév ő települések, ahol a tranzitforgalom és
a későbbiekben a határmentiség, a határátlép ő hozhat fellendülést. A legnehezebb
helyzetben a régió északkeleti, forgalmi árnyékban lév ő falvai vannak, melyek saját
forrásaikra támaszkodva nem léphetnek tovább, demográfiai helyzetük várhatóan nem
j avul.
Irodalom
Becsei J. (1993) A Békés-Bihari határmenti kistérség társadalmi-foglalkozási szerkezete. Műhely 1993/10.
Közép-és Kelet-Európai Gazdaság- és Környezetfejlesztési Intézet és Környezetvédelmi és Területfejlesztési
Minisztérium. 1-27. o.
Csongrád megye gazdasági földrajza.(1983) (Főszerk.: Krajkó Gyula) Szeged 465. o.
Erdei F. (1971) Város és vidéke. Magyarország felfedezése. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 451. o.
Erdei F. (1977) Településpolitika, közigazgatás, urbanizáció. Összegyűjtött írások és beszédek. Akadémiai
Kiadó, Budapest. 558. o.
Erdei F. (1982) Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei, 27. Makó. 1-19. o.
Gazdasági, társadalmi folyamatok és a kistérségek szervez ődése Csongrád megyében. (1993) (Szerk.: Mészáros
Rezső) JATEPress, Szeged. 144. o.
Kiss L. (1988) Földrajzi nevek etimológiai szótára I II. Akadémiai Kiadó, Budapest.
-
Magyar városok monográfiája. Makó és Csanád-Torontál vármegyei községek. 1929. (Szerk.: Barna János) A
magyar városok monográfiájának kiadóhivatala, Budapest 406. o.
Tóth J. (1977) Az urbanizáció népességföldrajzi vonatkozásai a Dél-Alföldön. Földrajzi Tanulmányok, 14.
Akadémiai Kiadó, Budapest. 142. o.
Abstract
The quiet and smooth development of the Makó small-region were interrupted by some
traumas in the last 125 years. Fristly after Trianon, secondly after the Parisian peace-
congress it become a peripheral area near the state borders. This situation looks a long-
lasting process. This traditional agrar-area and it's development were under the inluence of
the industrializing in the fifties, and organizing cooperatives in the early sixties. In the last
decades this small-region developed in the shadow of Szeged - one of the some regional
centres of Hungary - shows a real dinamic progress.
The study shows the development way of a small area, near the state borders, with a
weak domain city (Makó) as the centre of the region. It flashed up the endogenous
resources which the region can mobilize, to break out of the recent critical part of the
population decrease.