Tér és Társadalom 10. évf. 1996/2-3. 1-11. p.


                                              Tér és Társadalom            1996 s 2-3: 1-XII



           A REGIONÁLIS TUDOMÁNY HELYZETE'

       (The regional science it's place among the regional sciences)
                                     -




                                RECHNITZER JÁNOS



                          A regionális tudomány aktualitása

   Az új tudományterületek születése és ezzel együtt intézményesülése mindig hosszú és
 em egyszerű folyamat. Az anya-diszciplínák nem, vagy csak nehezen fogadják el, hogy
 yermekük feln őtt, önálló életet kíván élni. Viszont az egyre több mozgásteret és ezzel
 gyütt intézményesített formát követel ő új tudományterületek bizonyos id ő után
  ikényszerítik az elszakadást, a saját elméleti és módszertani bázis kialakításával együtt az
 utonóm intézményi rendszerek létrehozását.
   Ebbe a stádiumba került Magyarországon a kilencvenes évekre a regionális tudomány is.
    regionális tudomány a társadalom, a gazdaság fejl ődési folyamatainak térbeli, területi
 sszefüggéseit, meghatározottságait vizsgálja önálló elméleti alapon és módszerekkel. A
 ulcskérdés a társadalmi mozgások térbeli dimenziója, mely azok megjelenési formáját,
'rvényesülését erősen befolyásolja.
   A regionális tudomány többségében a társadalomtudományokban alkalmazott eljárásokra
 píti kutatási módszertanát, de a térbeli viszonylatok miatt számos természettudományi
 özelítést, törvényszer űséget, analógiát, s őt szemléletmódot is használ vizsgálati
 zempontjai között. A sokoldalú közelítési módok mellett további jellemz ője a regionális
 udománynak, hogy a térben zajló társadalmi, gazdasági folyamatokat megpróbálja
 omplexen kezelni, keresve azok földrajzi meghatározóin túl a közgazdasági, szociológiai,
 olitikai, történeti, de m űszaki, urbanisztikai, környezeti elemeit is, s ezek együtteséb ől
 övetkeztet a jelenségek és a folyamatok alakulására, azok változására,
örvényszer űségeikre. Kutatásaink során éppen arra keresünk választ, hogy a társadalmi,
 azdasági jelenségek milyen sajátosságokat mutatnak a különféle térbeli dimenziókban,
   iként határozzák meg a térbeli viszonyok ezen tényez ők szerkezetét; szerepl őit, miként
 atnak azok viselkedésére, akcióira. Azt elemezzük, hogy a gazdaság felszereltsége, a
ársadalom aktivitása és mindezek területi sajátosságai között milyen összefüggések
   utathatók ki, illetve a területi egységek m űszaki felszereltsége, ellátottsága mennyiben
 efolyásolja, erősíti vagy gyengíti a gazdaság fejl ődését, átalakulását, modernizációját.
  Napjainkban figyelmünk már egyre határozott arra irányul, hogy egy-egy térség, területi
 dottságait, természeti-környezeti-emberi-gazdasági-társadalmi-intézményi er őforrásait,
   int endogén adottságokat miként lehet a fejlesztés, a megújítás motorjának tekinteni,
   iként erő södhetnek és válhatnak ezek a Sajátosságok, a területi jellegb ő l következő
 gyediségek, másságok a megújítás hordozóivá, s egyben meghatározóivá.
  Alap-diszciplínának a földrajztudományt tekintjük, azon belül is a gazdaság- és
ársadalomföldrajzot. Mindezek közelítéseiben azonban nagyon határozottan teret nyert a
                   Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                      Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

11   Rechnitzer János                                                         TÉT 1996 NI

közgazdaságtudomány, a szociológia, az államtudományok, az utóbbi évtizedekben a
politológia és természetes szövetségesként folyamatosan érvényesül a történettudomány
hatása. A másik oldalról a m űszaki tudományok formálták a regionális tudományt, hiszen
az építészet, az urbanisztika, de az infrastrukturális rendszerrel foglalkozó diszciplínák (p1.
a közlekedéstudomány) is er ősen befolyásolták az elméleti alapok és módszerek
alakulását, míg az elmúlt évtizedekben éppen a környezettudományi eredmények azok,
amelyek nélkül ma már nem lehet igényes területi kutatásokat folytatni.
  Napjainkban hazánkban a regionális tudomány fel- és újraértékelésének vagyunk tanúi.
Ez arra vezethet ő vissza, hogy a társadalom és gazdaság centralizált irányítási rendszere
megszűnt, helyette egyre jobban el őtérbe kerül a decentralizáció, az önállóság, az egyéni
és csoportos akaratok érvényesülése.
  Az alábbiakban kiemelünk néhány tényez őt, amelyek a regionális tudomány el őretörését
okozzák:
- a gazdasági és társadalmi decentralizáció hatására egyre több szerepl ő és intézmény
  jelenik meg, ezek már területi dimenzióban is gondolkodnak, s őt cselekvéseiknél azt is
  érvényesítik,
- az átmenet és az átalakulás feler ősítette a korábban is meglév ő területi különbségeket,
  amelyek megoldására választ kell adni, ki kell dolgozni a kezelés technikáit és
  módozatait,
- az európai integrációs folyamatok szinte kikényszerítik a regionális struktúrák
  értelmezését, az abban való gazdasági és társadalmi gondolkodás, tervezés, cselekvés
  intézményrendszereinek fokozatos kialakítását és m űködtetését,
- a klasszikus gazdasági fejlesztési források már közel két évtizede kimerültek, most
  alakulnak ki a feltételei annak, hogy a térségekben, településekben, s azok adottságaiban
   lévő új erőforrásokat megismerjük és azokat a piacgazdaság eszközeivel feltárjuk,
  aktivizáljuk,
- az új infrastrukturális rendszerek kiépülésével megváltoznak a térségek kapcsolati,
  funkciói, azok fejl ődési, fejlesztési lehet őségeinél a korábbiaktól alapvet ően eltérő
  kihívásokkal kell számolnunk,
- az önkormányzati rendszer bevezetésével alapvet ően megváltozott a települések és a
  térségek irányításának rendszere, a helyi társadalom akcióterei kib ővültek, új, eddig nem
   ismert lehetőségek jelentkeztek a területi, a települési együttm űködésekben,
  kapcsolatokban, funkciókban,
- a centralizált, s egyben uniformizált társadalom és gazdaságirányítás megsz űnésével
   lassan új gondolkodás és cselekvési módok jelennek meg a település- és
  területfejlesztésben, amelyekben a m űszaki és fizikai rendezés a fejlesztési stratégiákra,
  a települések és térségek jöv őbeli pályájának kijelölésére támaszkodva folyik és ezen
   integrált szemlélet válik a tervezés, a megvalósítás alapjává.
  A vázlatosan felsoroltak is jelzik, hogy a regionális tudomány jelent ős kihívások el őtt
áll. Az új szerepl ő ket és azok igényeit, nemcsak elméleti rendszereinek dinamikus
fejlesztésével, módszertani bázisának hathatós megalapozásával kell szolgálnia, hanem
mindehhez intézményrendszereinek átalakítására és korszer űsítésére is szükség van.
   A hazai regionális tudomány megteremtése hosszú id őt vett igénybe, hiszen a hatvanas
évek végét ől - a centralizált gazdasági irányítás sz űnésével - a hasznossága, a fontossága
egyre nagyobb politikai elismerést nyert és az Akadémián belül is ezekben az években
erő södött a felismerés az interdiszciplináris probléma-területek befogadása iránt. Erdei
                         Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                            Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

 TÉT 1996 s 2-3                                A regionális tudomány helyzete           III

Ferenc vezetésével az évtized végét ől működött egy elnöki Területfejlesztési Bizottság,
amely azzal is ösztönözte a területi kutatásokat, hogy részt vett a pécsi székhely ű
Dunántúli Tudományos Intézetnek, mint a hazai területfejlesztési alapkutatásokkal
foglalkozó akadémiai intézet új kutatási profiljának a kidolgozásában (1972,
intézetigazgató Bihari Ottó akadémikus), ezután az Elnöki Bizottság megsz űnt. A hatvanas
évek közepét ő l (1966) a magyar kutatók bekapcsolódtak a Regional Science Association
nevű nemzetközi tudományos szervezetbe, annak magyar tagozatának létrehozásával (els ő
elnöke Kádas Kálmán). A nemzetközi programokban rendszeresen részt vettek és
Budapesten az RSA eddig három európai konferenciát rendezett (1976, 1980 és 1985, a
társaság fennállásnak 25. évfordulójának jubileumi konferenciáját is). A hetvenes évek
vége és a nyolcvanas évek elején egyre nagyobb már az igény a területi kutatások iránt,
aminek a megalapozásában az intenzív nemzetközi kapcsolatok is segítettek. Az Akadémia
1984-ban a korábbi bázisintézetre építve létrehozza a Regionális Kutatások Központját,
mint a hazai regionális kutatások országos hálózatát, hiszen az intézetnek egységei voltak
az alakuláskor a székhely Pécsen kívül Kecskeméten, Békéscsabán és Budapesten. A
megerősödött intézeti háttér és a tudományterület egyre látványosabb fejl ődése
eredményeként 1986 őszén megalakult a IX. és a X. Osztály közös új tudományközi
bizottsága az MTA Regionális Tudományos Bizottsága 20 taggal (elnök Enyedi György az
MTA r. tagja).
  A regionális tudomány - még, ha azt korábban nem is így nevezték; területfejlesztési
kutatások - tehát hatvanas évekt ől intézményesen jelen van a hazai tudományos életben.
Változó intenzitással és sikerrel folytak kísérletek a tudományterület önállósodására,
mindezek, valamint a napjainkra megváltozott körülmények és igények lehet ővé teszik,
hogy a regionális tudomány mint önálló diszciplína elfogadottá és elismerné váljon.


                       Kapcsolódás a nemzetközi trendekhez

   A területiség a társadalmi, gazdasági és politikai decentralizáció er ősödésével egyre
 nagyobb jelentőségre tesz szert. Mindez tükröz ődik a regionális tudomány terjedésében is,
 hiszen napjainkra már több mint 1200 egyetemi tanszék m űködik a világban - ennek
 többsége Észak-Amerikában és Európában -, ahol oktatják és kutatják a térben zajló
társadalmi és gazdasági folyamatok jellemz őit, törvényszer űségeit.
   A regionális tudomány nemzetközi fejl ődésében több trend ismerhet ő fel, azok
 adaptációja a hazai szakmai körökben viszonylag gyorsan kimutatható.
   A módszertani és koncepcionális irányzatok azonban attól is függenek, hogy milyen
jellegűek a tanulmányozott magyarországi térfolyamatok. A fejlett ipari országokban az
 1970-es években bekövetkezett gazdasági szerkezeti, szervezeti és technológiai átalakulás,
a világgazdasági korszakváltás új térfolyamatokat (p1. nemzetek közötti regionális
 integrációt) hozott létre - ám ezek a jelenségek a poszt-szocialista Közép-Európában csak
napjainkban terjednek el. Ilyen értelemben az 1970-es évek nyugat-európai problémáival
nézünk szembe, így a regionális tudomány tervezési és politikai alkalmazásában
elmaradásunk nagyobb, mint az elmélet és módszertan terén.
                    Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                       Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.


IV    Rechnitzer János                                                       TÉT 1996

    A regionális tudományos kutatások fő nemzetközi trendjét az alábbiakban foglalhatjuk
  össze:
' Az egyik irányzat az országok, országcsoportok - tehát a világgazdaság nagytérségei
 regionális folyamatainak elemzése, azok sajátosságainak összehasonlítása, a közöS
 törvényszerűségek felvázolása. Ezek a kutatások például a Csendes-óceán térségének
  fejlő dési problémáit éppen úgy boncolgatják, mint az Európai Unió regionális folyamatait,
    Ebben az irányzatban a hazai regionális tudomány fő feladata a kelet-közép-európai
  országok átmenete és átalakulása regionális folyamatainak elemezése, kimutatva azokat
  a sajátosságokat, amelyek talán egyedülállóan a kilencvenes években zajlanak ezekben az
  országokban. A multiregionális együttélések és együttm űködések hazai elemzése azért is
  fontos, mert egyre nagyobb igény mutatkozik az országhatárok menti, s őt azoknál nagyobb
  térségekben megindult vagy éledez ő gazdasági-társadalmi kapcsolatok vizsgálatára, azok
 jellemzőinek (pl. együttműködés intézményrendszerei) kidolgozására. (Gondolunk itt a
  Bécs-Pozsony-(Gy őr)-Budapest új fejlő dési zónára vagy a Kárpátok-Tisza Eurorégió
  nyújtotta problémák elemzésére.)
     A nemzetközi trendek másik metszete a lokális-regionális szint szerepének
  mozgásterének felértékel ődése a társadalmi irányításban, annak intézményrendszerében, s
  az új kapcsolódási rendszerek a központi kormányzatokkal, az állammal. Eme irányzathoz
  kapcsolódnak a különféle szemléletmódban megfogalmazott regionális politikák.
     A hazai regionális tudományban lassan általánossá vált az a nézet, hogy az egyes
  térségek fejlesztésének a helyi adottságokra, endogén forrásokra kell épülnie. Mindezek
  csak akkor m űködnek érdemlegesen, ha a fejlesztési döntésekben egyre jobban
  érvényesülnek a térségi szerepl ő k akarata, s azok minél szélesebb körben decentralizálásra
  kerülnek. A hazai intézményi hagyományok, a politikai kultúra, a regionális szint
  értelmezése körül kialakult megosztottság és számos - f őleg gazdasági - megfontolás csak
  nagyon óvatosan, váltakozó ritmusban engedi és fogja vissza a regionális dimenzió
  érvényesítését a társadalom és a gazdaság fejlesztési és m űködtetési rendszereiben.
  Egyértelmű en látni kell azonban, hogy az EU integrációs igényekkel párhuzamosan ki kell
  alakítani a regionális szint új, kimondottan decentralizáción alapuló rendszereit. Ehhez a
  hazai regionális tudomány nemcsak számos információt, szakmai segítséget tud nyújtani,
  hanem képes a nemzetközi kutatási eredmények alapján olyan megoldásokat is javasolni,
  amelyek az EU intézményeivel való együttm ű ködést eredményesebbé tehetik.
     A nemzetközi regionális tudomány fejl ődésében felismerhet ő irányzat, hogy az er ősen
  gazdasági orientációjú - így a regionális gazdaságtanhoz kapcsolódó - kutatások mellett
  egyre nagyobb szerepet kapnak a társadalmi és ökológiai feltételek elemzései, azok
  együttes hatásrendszereinek értékelése.
     A hazai regionális tudomány éppen a nagy tömegben jelentkez ő - kimondottan fejlesztés
  orientált - gyakorlati igények kielégítése mellett csak felszínesen kezeli vagy igencsak
  elhanyagolja a területi társadalmi struktúrák elemzését, azok változási irányainak
  regisztrálását, az ebb ől következ ő igények és szükségletek térbeli átrendez ődését.
   Hasonlóan csak érintő legesen bukkanunk olyan regionális kutatásokra, ahol a környezeti
  hatások átfogó rendszerei jelennek meg vagy éppen az ökológiai dimenziók állnak a
   fejlesztések középpontjában. Ennek a két új területi meghatározónak az elhanyagolásia
   csökkentheti a regionális tudomány interdiszciplináris jellegét, de annak
   alkalmazhatóságát is jelent ősen mérsékelheti.
     Végezetül gyenge a hazai regionális tudomány módszertani bázisa. A leíró jelleg ű
                                                                        i


   elemzések kerültek túlsúlyba, hiányoznak a modellek, a különféle egzakt módszereknek
                        Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                           Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

TÉT 1996 .2-3                                  A regionális tudomány helyzete         V

alkalmazása. Nemzetközi trend, hogy a modellezés, a matematika rendszerek alkalmazása
mellett vagy azokkal párhuzamosan széleskör ű grafikai információs rendszerek t űnnek fel
az elemzésekben, amik jobban közelítik a térbeli jelenségek összetettségét, sajátosságait.
Célszerű tehát a módszertani bázisokat er ősíteni, ezek új szoftver rendszereinek
terjesztésével és hardver állományainak megújításával.

                      Intézményi bázis és a kutatási források

  A tudományterület bázisintézménye az 1984-ben alakult MTA Regionális Kutatások
Központja2. Az Intézet nevéhez és kutatási témájához méltóan regionális, hiszen
központja Pécsett található és az ország kilenc városában 3 működtet kísebb-nagyobb
egységet, a kutatócsoporttól, a tudományos osztályon át egészen az intézetig. A kutatási
témák kimondottan interdiszciplinárisak, hiszen a posztszocialista Kelet-Közép-Európa új
regionális és urbanizációs folyamataitól kezdve az európai integrációs lehet őségeken vagy
az önkormányzati rendszer kutatásán át, egészen a regionális tudomány és gazdaságtan
alapkérdéseinek vizsgálatáig terjed, s mindezek folyamatosan b ővülnek pl. a hátrányos
helyzetű térségek megújítási programjainak kidolgozásáig vagy az innovációk térbeli
terjedésének elemzéséig. Az Intézetben 53 kutató dolg6zik (1994), ebb ől egy fő az MTA
tagja, három fő az MTA doktora, 27 fő a tudomány kandidátusa és jelenleg 8 tudományos
cselekmény (kandidátusi értekezés) áll védés alatt, a min ősítettek aránya 58,5%.
  Az Intézetben folytatott tudományos kutatások egy jelent ős része közvetlenül
alkalmazott kutatás, így azok eredményeit' a központi kormányzati szervek éppen úgy
felhasználják, mint a területi és helyi önkormányzatok, de egyre nagyobb a regionális
kutatások iránt az érdekl ődés a különféle gazdasági szervezetekben is (pl. bankok,
biztosító társaságok, telefontársaságok). Az Intézet és önállóan gazdálkodó szervezeti
egységei lényegében ezekb ől az alkalmazott kutatási megbízásokból tudják biztosítani a
mű ködésükhöz szükséges anyagi forrásokat, hiszen a költségvetési támogatások aránya az
összes bevételen belül 40% körül van. Az intézet kutatói számos OTKA témát m űvelnek
(25 elnyert pályázat 1994), de más hazai (OKTK, KM Ű FA stb.), nemzetközi (PHARE
stb.) és különféle egyéb forrásból (SOROS Alapítvány, SASAKAWA Alapítvány stb.) is
elnyertek kutatási programokhoz támogatásokat. Az Intézet nemzetközi kapcsolatai
kiterjedtek, ezek közös tudományos kutatásokban éppen úgy megjelennek, mint a
nemzetközi szervezetekben való részvételben; elnökségi tagságtól a folyóiratok szerkeszt ő
bizottságaiig.
  Az Intézet anyagi támogatásával jelenik meg a regionális tudomány egyetlen elméleti
folyóirata a Tér és Társadalom. Évente átlagosan 8-10 könyvet adnak ki, ezek részben
egy-egy kutatási programra épülnek, részben konferenciák, tanácskozások közleményei, s
az utóbbi 2-3 esztend ő ben több elméleti kötettel is gyarapították a regionális tudomány
amúgy sem gazdag alapirodalmi bázisát. Az Intézet kutatói évente átlagosan 3-5
tudományos közleményt jelentetnek meg.
  Fontos annak regisztrálása is, hogy az Intézet és szervezeti egységei nagy jelent őséget
tulajdonítanak a regionális tudomány oktatásának. Így lényegében minden egységben a
helybeli vagy a közelben található fels őoktatási intézményben a kutatók valamilyen
formában (közös tanszék m űködtetése, tanszékek m űködésében való részvétel, óraadás;
graduális és posztgraduális képzési programok szervezése) oktatási tevékenységet
folytatnak, s ezzel a regionális tudomány terjesztését szolgálják. Ennek a széleskör ű
                   Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                      Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

VI   Rechnitzer János                                                      TÉT 1996 s 2-3

oktatási részvételnek is köszönhet ő, hogy az Intézet éppen a fels őoktatási intézményekkel
közösen több elméleti jellegű könyvet jelentet meg4.
  Az MTA RKK-n kívül els ősorban az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetben és a
tudományegyetemek gazdaság- és társadalomföldrajz tanszékein folynak a regionális
tudományhoz kapcsolódó kutatások. Sajnos, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
nem tölti be azt a fontos szerepet, melyet a közgazdasági fels őfokú iskolák világszerte
játszanak a regionális tudomány formálásában.
  Az MTA mindegyik területi bizottságában m űködik területi kérdésekkel foglalkozó
szakmai csoport, amely az adott régió szakember állományát összefogja, illetve fórumot
nyújt a szakmai ismeretek átadására.
  Kimondottan a regionális tudományt megcélzó tudományos pályázat nincs. Az OTKA
téma felsorolásai között szerepel a regionális tudomány (2048) címszó, azonban a
pályázatok rendszeresen a földrajzi, meteorológiai és geofizikai témákkal együtt kerülnek
az élettelen természettudományok egyik szakbizottságában elbírálásra s . Az OKTK témák
között a területfejlesztés megalapozását szolgáló blokk 6 lehetőséget kínálhat a regionális
tudomány egyes kérdéseinek m űveléséhez, amennyiben ezek az egyes minisztérium
aktuális érdekl ődésének megfelelnek. Léteznek kutatási alapítványi programok és egyéb
gazdaságfejlesztési alapok, non-profit szervezetek, ahol szintén lehet őség kínálkozik
kisebb kutatási támogatás megszerzésére (OFA, MVA).

                     A regionális tudomány szürkeállománya

   A regionális tudományt m űvelők körét nem könnyű meghatározni. Induljunk ki abból,
hogy napjainkban hány fő álkothatja a tudományterület min ősített szakmai bázisát.
   Ennek egyetlen autentikus forrása az MTA nem akadémikus köztestületi tagjainak
jegyzéke (1994. okt.). Ebben a X. Földtudományok Osztályához sorolt Regionális
Tudományos Bizottsághoz 14 fő kérte magát regisztráltatni, ebb ől három MTA doktora
(egy közgazdaságtudomány, kett ő földrajztudomány) és 11 a tudomány kandidátusa
(közgazdaság-tudomány 3 fő, földrajztudomány 8 fő). Ismereteink szerint éppen a
Regionális Tudományos Bizottság tagjai közül is többen még nem regisztráltatták magukat
az MTA Köztestületében, illetve a nevezett forrás megjelenése óta új tudományos
fokozatok is születtek ehhez a szakterülethez kapcsolódva. A Bizottság - az 1996. évi
tisztújítást követ ő en - a IX. (Gazdaság- és Jogtudomány) Osztályhoz kíván csatlakozni.'
   Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy becslésünk szerint napjainkra 25 és 30 f ő
közé tehetjük azon min ősítettek számát akik a Regionális Tudományos Bizottsághoz
kapcsolódnak, ezek között egy fő az MTA rendes tagja, á doktorok száma 3-5 fő, míg a
többiek 22-25 fő a tudomány kandidátusai. (Ezt a közelítést hivatott alátámasztani, hogy
az 1993. évben rendezett bizottsági tisztségvisel ői választáson a meghívott 68 f ő közül 32
fő jelent meg és a bizottság 14 tagját megválasztotta.)
   Regionális tudományos képzés jelenleg van kialakulóban. A hetvenes évek elején még
volt a Közgazdaságtudományi Egyetemen olyan szak, ami a területfejlesztéshez
kapcsolódott, ám a nyolcvanas évek elejére ez a specializáció megsz űnt. Az alap-
diszciplinákban, így a közgazdaságtanban, a geográfiában, a szociológiában, az állam- és
jogtudományban, valamint a m ű szaki tudományokon belül az építészetben, az
 infrastrukturális rendszerekhez kapcsolódó mérnöki tudományokban szerzett egyetemi
képzéssel rendelkeznek a tudományterület hazai m űvelői. A kiegészít ő, posztgraduális
                             Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                                Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.


 ET 1996 .2-3                                      A re • ionális tudomá hel zete                 VII

épzés működik a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán és
   ELTE Szociológiai Intézete által szervezett négy vagy hat féléves kurzusokon g. Nem fő
zakként, hanem kiegészít ő másodszakként, szakirányként a regionális tudomány különféle
özelítése az egyetemi graduális oktatásban megjelenik (Janus Pannonius
 udományegyetem Közgazdaságtudományi Karán területfejlesztési szakirány az MTA
   K Dunántúli Tudományos Intézetének részvételével, ELTE, JPTE, JATE, KLTE
 eográfus képzés településfejlesztési szakirány). A fő iskolák közül a Széchenyi István
 őiskola Közgazdasági Fakultásán öt éve m űködik a Településgazdász szakirány, ahol a
egionális tudomány gyakorlati alkalmazását oktatják az MTA RKK és a f őiskola által
lapított közös - Nyugat-magyarországí Tudományos Intézetére épül ő - tanszék
rányításával. Egyre több egyetem és f őiskola különféle, inkább a
  sadalomtudományokhoz, de a mérnöki tudományokhoz is kapcsolódó fakultásain
elennek meg olyan tantárgyak (pl. regionális gazdaságtan, területfejlesztés, regionális
 olitika), amelyek a regionális tudományok egyes elemeit, fontosabb részterületeit
 ktatják9 . Az év végére készül el a KTM megbízása alapján egy felmérés a
erületfejlesztéshez köt ődő szakmai képzésekr ől, ennek ismeretében talán több
ttekintésünk lesz a tudományterület oktatásáról.
  A regionális tudományt m űvelő első doktori program 1995-ben indult el a pécsi Janus
 annonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, amelyhez egy TEMPUS 1°
                                                                                        rogamiskpclód.,
 A kutatói és oktatói kapacitáson kívül szólni kell arról, hogy a regionális tudomány
  akorlati művelő inek száma érzékelhet ő en növekedett a kilencvenes évek elejét ől. A
erületi és helyi önkormányzatok, a különféle decentralizált kormányzati szervek, a
érségek, települések fejlesztésével foglalkozó vállalkozások, intézmények, különféle
onprofit szervezetek egyre nagyobb számban alkalmaznak olyan szakembereket, akik
rdeklő dnek a területi folyamatok iránt. Vélhet ő en a társadalmi decentralizáció
 övekedésével a gyakorlati szakemberek száma is emelkedik, így a tudományterület iránti
rdeklő dés, kutatási eredményeink iránti szükséglet fokozódásával is számolhatunk.

                                  Tudományos publikációk

  A regionális tudomány hazai folyóirata az 1987-t ől megjelenő Tér és Társadalom, amit
 z MTA Regionális Kutatások Központja ad ki intézeti finanszírozásban. A folyóirat
 vente négy számot jelentet meg, így összességében 20-25 tanulmánynak, illetve további
10-15 közleménynek nyújt megjelenési lehet őséget. Az MTA RKK jelent ős anyagi
 ldozatokat vállal a Tér és Társadalom fennmaradásáért, sajnos akadémiai támogatást
 ddig nem kapott a folyóiratra, így nem állíthatjuk, hogy az hosszú távon is életben
 artható.
  Több társadalomtudományi folyóirat közöl a regionális tudományhoz kapcsolódó
 ikkeket 11 , azonban ezek többségében nem elméleti jelleg ű tanulmányok, hanem a hazai
  agy nemzetközi területi folyamatok áttekintése, azok egy-egy aktuális metszetének
(önkormányzati rendszer, településhálózat, térségi válságok, regionális politika stb.)
  emutatása, értékelése. Nem mondhatjuk azt, hogy a területi kérdésekkel foglalkozó témák
iránt nem érdekl ő dnek a különféle folyóiratok, a jó színvonalú tanulmányoknak nincs
publikációs nehézsége.
                  Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                     Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

VIII Rechnitzer János                                                       TÉT 1996 .2 3 -




   A regionális tudomány hazai m űvelését, mind a kutatásban, mind az oktatásban nagyban
 gátolja, hogy magyar nyelven elméleti megalapozó munka nagyon kis számban található.
 A szakmai körök nem kezdeményezték eddig a jelent ősebb külföldi szakma alakító m űvek
 lefordítását, nincsenek rendszerez ő jellegű kézikönyvek, módszertani kiadványok. Ezek
hiányában a tudományterület ismereteinek terjesztése, annak különösen az oktatásban való
 elterjesztése jelent ős akadályokba ütközik. A kilencvenes évek elejét ől éppen az MTA
RKK-hoz tartozó kutatói bázis közrem űködésével már több elméleti és rendszerez ő könyv,
tanulmánykötet jelent meg, azonban ezek sem tudják pótolni azt a hiányt, ami a
tudományterület mélyebb szakmai megalapozását, s egyben - éppen a társadalmi igények
változása miatti - intenzívebb terjesztését szolgálná.
   A szakma nemzetközi kapcsolatai részben intézményesek, részben pedig a kutatókhoz
kötődnek. A regionális tudomány - nemzetközi szervezetének - a Regional Science
Association - magyar tagozatában 20-30 fő között van a regisztrált tagok száma, az éves
európai közgyűlésen 3-5 magyar el őadás is elhangzik, így a képviseletünk biztosított a
nemzetközi szervezetben.
   Az RSA Végrehajtó Bizottságának magyar tagja is volt 1990-1994 között, ám az RSA
magyar tagozatának hazai m űködése nem kielégít ő.
   Több nemzetközi folyóirat szerkeszt ő bizottságában képviseltetjük magunkat, magyar
szerzőktől rendszeresen jelennek meg ezekben közlemények.
   Becslésünk szerint évente 10-15 nemzetközi konferencián részt vesznek a regionális
tudománnyal foglalkozó szakemberek, ezek között hazai rendezésben 2-3 esettel
találkozunk évente. Örvendetes, hogy egyre több, f őleg EU támogatással induló kutatási
program jelent meg a szakmában, de két- és háromoldalú együttm űködések is vannak a
regionális folyamatok elemzésére, értékelésére.
   A regionális tudománnyal foglalkozó szakemberek szakmai kommunikációját szolgálja a
Bizottság által rendezett konferenciák 12, illetve a különféle hazai területfejlesztéssel
kapcsolatos tanácskozásokon való részvétel.

                              Tudományos infrastruktúra

   A tudományterület infrastrukturális bázisa két csomópontra épül, az els ő a könyvtár és
 információs szolgáltatás, a másik a kutatást segít ő számítógépes rendszerek.
   A könyvtár és információs szolgáltatás bázisát az MTA RKK Központi Könyvtára
jelenti. A könyvállomány közel 30 ezer kötet, ennek megközelít őleg 80%-a kapcsolódik a
regionális tudományhoz, 54 külföldi folyóirat egység, 120 belföldi folyóirat egység jár
rendszeresen a könyvtárba. A könyv és folyóirat állománnyal jól ellátott könyvtárban
gondot jelent, hogy a különféle kutatási dokumentumok más intézményekt ől csak részben
érkeznek be, így nem tudják teljes mértékben áttekinteni a kutatási témákat, azok
eredményeit.
   A tudományterületen nincs regisztráció arról, hogy milyen kutatási témákat, mely
 intézményekben folytatnak. Célszer ű lenne legalább kétévente áttekinteni a kutatási
témákat, azok dokumentumait begy űjteni és rendszerezni, illetve mindezekr ő l kiadványt
megjelentetni.
   A regionális tudomány m űvelésének alapja, hogy területi szint ű adatbázisok álljanak
rendelkezésre. A hazai területi statisztikai adatrendszer még nem volt képes igazodni a
 megváltozott igényekhez, illetve számos új szerepl ő jelent meg, akik értékelhet ő területi
                          Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                             Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

  ET 1996 s 2-3                                A reg Tonális tudomán hel zete           IX

 zintű adattal rendelkeznek. Nincs rendszerezett és nyilvántartott adatbázis a területi
 lemzésekhez, azok rendkívül szórtan, esetlegesen érhet ők el, a rendszerezettségük
  mondottan gyenge, gépi feldolgozottságukban hatalmas különbségek vannak. Mindezek
  ellett módszertani hiányosságokkal is találkozunk, hiszen például nem megoldott a
 erületi jövedelem számítás kérdése, így a nemzetközi összehasonlítások nehézkesek stb.
    tudományterületnek nagy er őket kell megmozgatni az információs rendszer
 ttekintésére, annak rendszerezésére, a kapcsolódási pontok egyértelm ű felvázolására és az
 lemzések módszertani kérdéseinek tisztázására.
  A kutatást segít ő számítógépes rendszerek egyre természetesebb tényez ői lesznek a
 egionális tudománynak. Több kutatóhely bekapcsolódott a hazai és nemzetközi
 datátviteli rendszerekbe, elterjedtek olyan szoftverek, amelyek az adatbázisok térképi
 brázolását megkönnyítik vagy az elemzéseket segítik.

                  A tudományterület teljesítményének értékelése

   A regionális tudomány hazai eredményei lényegében a kilencvenes évekt ől jelentkeznek.
   z alapkutatások jól átfordíthatók a gyakorlati alkalmazásba, hiszen ugrásszer űen megnőtt
     igény a területi folyamatok áttekintésére, értékelésére. A hazai regionális tudomány
   űvelői, akik különféle alap-diszciplínákban szerezték képzettségüket, éppen a területi
  zemlélet érvényesítésével képesek voltak a jelentkez ő igényekre reagálni, s
  izsgálataikkal a nemzetközi szakmai színvonalhoz igazodni.
   A regionális tudomány kutatási eredményei széles skálát fognak át: a nemzeti
 erületfejlesztési koncepció megalapozása, a területfejlesztési törvény-el őkészítése,
   udapest szerepének, helyének áttekintése az európai városrendszerekben, az ország
 érszerkezetének bemutatása a rendszerváltozás hatására, az innovációk területi
 erjedésének jellemz ői, az önkormányzati rendszer egészének és egyes részeinek
 gazdálkodás, szervezet, közigazgatási szerkezet) megújítása, az európai regionális
  olitika alkalmazhatóságának vizsgálata, az Alföld nagyrégió, vagy a Dél-Dunántúl
 érségének fejlesztési koncepciójának kidolgozása, a különféle ágazati fejlesztési irányok
 erületi metszeteinek összeállítása (ipar, távközlés) és a különféle új gazdasági
 evékenységek telepítési tényez őinek értékelése (bankok, biztosítási intézmények, modern
"zleti szolgáltatások), s végül a határ menti együttm űködések tereinek felvázolása, azok
  ülönféle hatásainak értékelése.
  A publikációkban és a kutatási programokban tehát megjelentek a tudományterület
nemzetközi trendjei, ugyanakkor azokat éppen a magyar vagy pontosabban kelet-közép-
európai sajátosságokkal gazdagították. Ezen teljesítmények elismerése a nemzetközi
konferenciáktól kezdve, a külföldi folyóiratok szerkeszt ő bizottsági tagságán át, egészen
az emelkedő számú nemzetközi kutatási programokig terjed.
  Napjainkban több fels őoktatási intézmény felismerte, hogy a regionális tudomány
egészének és egyes alkotó elemeinek integrálása az oktatási programokban szükséges,
azok iránt a társadalmi érdekl ődés növekedett. Igy vélhet ően komplex és részképzési
programok is megindulhatnak, amik a szakember bázist b ővítik, de közben a
tudományterület ismertségét is fokozzák. A graduális képzések mellett már törekvések és
kidolgozott kezdeményezések is vannak a tudományos képzés beindítására, ennek szakmai
hátterét viszont dönt ően az akadémiai kutatóbázis nyújthatja. A tudományterületen a
nagyobb rendszerező művek még hiányoznak, ám több biztató jel sejteti, hogy két-három
                       Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                          Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

 X Rechnitzer János                                                                          TÉT 1996 s 2+3

 esztendőn belül mérséklő dnek a hiányosságok, megjelennek az átfogóbb jelleg ű, s egyben
 a regionális tudomány elméleti megalapozását segít ő könyvek, tanulmánykötetek.
   A regionális tudomány kapcsolata a gyakorlattal kimondottan er ős. A kutatási
megrendelések a különféle központi kormányzati szervekt ől és területi-helyi
önkormányzatoktól származnak, így egy folyamatos kölcsönkapcsolat figyelhet ő meg az
eredmények hasmosításában és a kutatási igények alakításában. A permanens
kommunikáció a gyakorlattal persze negatívumokkal is jár; hiszen éppen a hiányolt
elméleti munkáktól veszi el a kutatási kapacitásokat, viszont kínálja a szakmai ismeretek
terjesztését, egy igényesebb regionális politika kidolgozásának szükségességét, ösztönzi az
állandó szakmai jelenlétet. Valójában a tudományterület innovatív hatása is ebben a
dialógusban határozható meg. Ennek terei napjainkra egyre b ővülnek, hiszen a korábban
említett szerepl őkön kívül már újabbak (gazdasági érdekképviseletek, gazdasági
szerepl ő k, nem kormányzati szervek stb.) is felismerik a területi folyamatokban rejl ő
lehetőségeket, azok megújítást segít ő hatásait.

                                                 Jegyzetek

    A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémía IX. Osztálya felkérésére készült, s részét képzi a
   társadalomtudományokkal foglalkozó osztály jelentésnek.
2 Az MTA társadalomtudományi kutatóhelyeinek 1994. évi tudományos tevékenysége. Szerk. Pritz P. Budapest,
    1995.
3 Dunántúli Tudományos Intézet Pécs; Alföldi Tudományos Intézet Kecskemét, Békéscsaba, Szolnok, Debrecen;
   Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet Gy őr, Szombathely, Észak-magyarországi Osztály Miskolc;
   Budapesti Osztály Budapest.
4 Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. Szerk. Rechnitzer J. MTA RKK Pécs-Gy őr, 1995.
   A mellékletben készítettünk egy összeállítást a regionális tudományhoz kapcsolódó, az OTKA-ból támogatott
   kutatásokról 1993-1997. között.
6 OKTK III/b. főirány: A terület- és településfejlesztés társadalmi-gazdasági összefüggéseivel, valamint a
   környezetvédelemmel kapcsolatos kutatások.
7 Az új akadémiai ciklus tisztújítása el őtt, 1996. szeptember végéig 35 köztestületi tag regisztráltatta magát a
   Bizottságnál, amelynek újra választása megtörtént 1996. október végén. Az elnök a következ ő három éves
   ciklusban Lackó László professzor lett.
8 A Széchenyi István F őiskolán üzemgazdászok és mérnökök számára terveznek posztgraduális településgazdász
   képzést.
9 Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Miskolci Egyetem, Államigazgatási F őiskola, Békéscsabai Tanárképz ő
   Főiskola.
I° Regionális és európai szakemberek képzési programja, posztgraduális és doktori képzésre, a program tagjai a
   Párizs VIII. Egyetem, Leeds Egyetem, Barcelona Egyetem, JPTE-Pécs, SZIF-Gy őr, PATE Állattenyésztési
   Kara Kaposvár, Vegyipari Egyetem Veszprém.
II Gyakorlat orientált kezdeményezés volt a Falu Város Régió cím ű folyóirat a KTM kiadásában, amely inkább
   a fejlesztés rendszereivel foglalkozott, de sajnos a folyóirat kiadása szünetel. A Comitatus - a megyei
   önkormányzatok folyóirata - rendszeresen jelentet meg regionális tudományi szakcikkeket, ezek között több
   elméleti írás is helyet kapott.
12 Területi szemlélet a közgadaságtudományban, avagy van-e regionális gazdaságtan Magyarországon. Gy őr,
   1990.; Válságtérségek Magyarországon Budapest, 1991. ,;A regionális tudományok integrála a
   felsőoktatásba Gy őr, 1992.


                  Válogatás a regionális tudományos publikációkból

Barta Gy. (1994) Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogálma7Asához. Tér és Társadalom 3-4. sz. 79-
  90. o.
Bartke I (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
                                Rechnitzer János: A regionális tudomány helyzete.
                                   Tér és Társadalom, 10. 1996. 2–3. I–XI. p.

 TÉT 1996 s 2-3                                           A regionális tudomány helyzete                      XI

 Bartke I. (1994) A területi (gazdasági) fejl ődés társadalmi hajtóer ői és az állami szabályozás. Tér és Társadalom
   3-4. 1-22. o.
 Bartke I. (1994) Néhány gondolat a regionális tudományról. Comitatus 4. sz. 40-44. o.
 Csatári B. (1994) Az Alföld helyzete és perspektívái. Alföld kutatási program 1991-1994. Békéscsaba,
   Nagyalföld Alapítvány. 99 o.
 Development strategies in thé Alpine-Adriatic Region. Szerk. Horváth Gy. Pécs, Centre for Regional Studies,
    1993. 350 o.
 Enyedi Gy. (1983) Földrajz és társadalom. Tanulmányok. Magvet ő, Budapest.
 Enyedi Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai., Akadémiai Kiadó, Budapest.
 Enyedi Gy. (1990) New basis for regional and urban policies in East-Central Europe. Pécs, Centre for
   Regional Studies (Discussion papers 9.)
Enyedi Gy. (1992) Regionális fejl ődés és környezetvédelem Magyarországon. Info-Társadalomtudomány, 21.
   sz. 35-43. o.
Enyedi Gy. (1994) Területfejlesztés és regionális átalakulás 'a posztszocialista országokban. Társadalmi Szemle.
   8-9. sz. 133-139. o.
Enyedi Gy. (1994) Területfejlesztés új feltételek között. Magyar Tudomány, 11. sz. 1322-1326. o.
Erdősi F. (1993) Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb fejlesztési feladatai. Tér és Társadalom 3-4. sz.
   3-34. o.
European challenges and Hungarian responses in regional policy. Szerk. Horváth Gy., Hajdú Z. Pécs, Centre
   for Regional Studies, 1994. 517 o.
Faragó L. (1994) Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához. Tér és Társadalom 3-4. sz. 23-
   41. o.
Faragó L., Hrubi L., Horváth Gy. (1990) Szerkezetátalakítás és regionális politika. Budapest. TS 2/2
  Programiroda. 153 o.
Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. Szerk. Rechnitzer J. Győr- Pécs, MTA RKK, 1995.
  252 o.
Horváth Gy. (1992) Az európai integráció és a magyar regionális politika. Gazdaság. különszám. 128-131. o.
Horváth Gy.(1992) A magyar regionális politika súlypontjai. Tér és Társadalom, 1-2. 1-15. o.
Hungary: Society, state, economy and regional structure in transition. Szerk. Hajdú Z. Pécs: Centre for
  Regional Studies, 1993. 293 o.
Kőszegfalvy Gy. (1991) Települési infrastruktúra. (Területi és települési kutatások, 8.) Akadémiai Kiadó,.
  Budapest.
Lackó L. (1988) Területi fejlődés, politika, tervezés. Akadémia Kiadó, Budapest. 195. o.
Lackó L. (1994) A regionális tudomány magyarországi helyzetének néhány jellemz ője. Comitatus 4. 44-49. o.
Lackó L. (1994) Regionális politika - irányítási modellek. Tér és Társadalom 3-4. sz. 41-47. o.
Magyarország falutípusai. Budapest. Szerk. Beluszky P., Sikos T. T. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet
  (Elmélet-módszer-gyakorlat, 22.), 1982.
Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazásának lehet őségei a területi kutatásokban. Szerk. Sikos T. T.,
  Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nemes Nagy J. (1987) A regionális gazdasági fejlődés összehasonlító vizsgálata.., Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nemes Nagy J. (1993) Bevezetés a regionális tudományba. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet,
  Budapest.
Nemes Nagy J. (1994) A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmentben. Tér és Társadalom 1-2. sz. 25-37. o.
A nyitott határ A gazdasági és szellemi erőforrások innovációorientált fejlesztése az osztrák-magyar határmenti
  régiókban. Szerk. Rechnitzer J. Gy őr, MTA RKK Észak-dunántúli Osztály, 1990. 196 o.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás? A térszerkezetet alakító innovációk. Pécs-Gy őr, MTA
  RKK 207 o.
Rechnitzer J. (1994) A helyét keres ő regionális tudomány. Comitatus 8-9. sz. 35-38. o.
Regional policy and local governments. Szerk. Horváth Gy. Pécs, Centre for Regional Studies, 1991. 215 o.
Szirmai V. (1988) "Csinált városok". Magvető Kiadó, Budapest.
Társadalmi- területi egyenlőtlenségek Magyarországon. (Szerk. Enyedi Gy.) KJK, Budapest,1993. 383. o.
Település, gazdaság, igazgatás a térben. Szerk. Kovács K. Pécs, MTA RKK, 1993. 327 o.
A regionális tudományok integrálása a felsőoktatásba. Területi szemlélet a közgazdaságtudományban, avagy
  van-e regionális gazdaságtan Magyarországon? Szerk. Lados M., Kocsis Zs. Gy őr, MTA RKK, 1992. 209 o.
Tér-Idő-Társadalom. Huszonegy tanulmány Enyedi Györgynek. (Szerk. Tóth J.) MTA RKK Pécs, 1990.