Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 99-102. p.
KRÓNIKA
KONFERENCIA A SAJÁTOS HELYZET() TÉRSÉGEK
FEJLESZTÉSI GONDJAIRÓL
Az MTA Regionális Kutatások Központja 1986. november 4-5-én több társadalmi,
' lami és tudományos szervezettel, valamint a Berzsenyi Dániel Tanárképz ő F őiskolával karöltve
özös konferenciát rendezett Szombathelyen „Sajátos helyzet ű térségek terület- és településfej-
esztési problémái" címmel. A tanácskozás, amelynek a Vas Megyei M űvelődési és Ifjúsági Központ
dott helyet, jó alkalom volt arra, hogy a földrajzkutatók, a településtervezéssel foglalkozók és a
egionális problémák megoldásában valamilyen módon érdekelt szakemberek beszámoljanak ta-
asztalataikról és kicseréljék véleményüket számos, a kutatási területüket érint ő kérdésről.
A konferenda plenáris üléssel kezd ődött. GONDA GYÖRGY nyugalmazott államtitkár
öszöntötte a résztvev őket, majd BORS ZOLTÁN, Vas megye Tanácsának elnöke nyitotta meg a
anácskozást.
Rövid beszédében vázolta a megye történelmi fejl ődését, kiemelve a felszabadulástól
apjainkig megtett utat. Külön szólt Vas megye egyes térségeir ől, felhíva a figyelmet azok sajátos
elyzetére, eltér ő fejlettségű fokára és különböz ő funkcióira. Végezetül néhány mondatban ismer-
ette a megyei területfejlesztési politika f őbb vonásait, amiben kiemelt célként szerepel az idegen-
orgalmi és az üdül őfunkció kiteljesítése.
Az előadások sorát ENYEDI GYÖRGY akadémikusnak, az RKK főigazgatójának nagy
rdeklődéssel várt felszólalása nyitotta meg. ENYEDI akadémikus „A hazai terület- és település-
ejlesztési kutatások súlypontjai" cím ű előadásában elsőként arról a három alprogramról beszélt,
melyek keretében a regionális kutatásokat folytatni kell (fejl ődési folyamatok elemzése, urba-
isztikai kutatások b ővítése, a területi tervezés korszer űsítése és szabályozása), majd a települések
ejlődésében alapvet ő szerepet játszó tényez ők értékelésére tért rá.
Mindenekelőtt azokról a gondokról szólt, amelyek a vidéki ipartelepítés során jelent-
eztek (például a korszer űtlen eszközállományú, elavult, eladhatatlan termékeket gyártó üzemegy-
'gek kisvárosokba, falvakba való kitelepítése hosszabb távon nem javít az ott munkát vállalók,
Iletve a település anyagi helyzetén; az iparirányítási posztokon nem változott a koncentráció mér-
éke, így több vonatkozásban csak látszólagos decentralizációról beszélhetünk stb.).
Fokozza a nehézségeket, hogy a 80-as évek közepére a mez őgazdasági fejlesztés — mint
Egyik alapvetően fontos területfejleszt ő erőforrás — megújulási képessége sok területen megsz űnt,
6s az innen származó jövedelmek megcsappanása miatt nem lehet számítani hosszabb távon a te-
epülésfejlődés ilyen megalapozottságára.
A harmadik erőforrás, a vidéki szellemi potenciál területfejleszt ő szerepe egyrészt az
'riási mérték ű (kb. 80%-os) budapesti koncentráció, másrészt a szellemi centrumok kedvez őtlen
erületi elhelyezkedése miatt igen korlátozott. Mindezek következtében a területi folyamatok fel-
árására a korábbinál nagyobb gondot kell fordítani, és törekedni kell annak felderítésére, hogy
ilyen új eszközök válthatnák fel, illetve egészíthetnék ki a területfejlesztés jelenleg vészesen fogyó
rőforrásait.
LACKÓ LÁSZLÓ, az ÉVM főosztályvezetője is sürgette előadásában a kutatási tevé-
enységek megújításának szükségességét, a sajátos helyzet létrejöttének feltárását. Felhívta a fí-
yelmet arra, hogy a jelenleg rendelkezésre álló statisztikai adatok nem megfelel őek, illetve nem
legendőek megalapozott területfejlesztési döntések megvalósítására. óvatosságra intett a határ-
enti térségek kutatásánál a vizsgálandó terület elhatárolásával kapcsolatban, megemlítve az át-
eneti zónák fontos szerepét az elemzésekben. Idézte az Országgy űlés 1985-ös, területfejlesztés-
el kapcsolatos állásfoglalásait, és feladatként jelölte meg a kutatók számára az elemzéseken ala-
uló fejlesztési javaslattételt és ajánlásokat.
KONFERENCIA A SAJÁTOS HELYZETŰ TÉRSÉGEK
FEJLESZTÉSI GONDJAIRÓL
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 99-102. p.
100
A plenáris ülés utolsó el ő adója ERDOSI FERENC, az RKK tudományos osztályvezet ő-
je volt, aki a határmenti térségek kutatásának cél- és eszközrendszerét vázolta felszólalásában,
részletezve a különböz ő tudományágak feladatait a területi kutatások komplexitásának növelé-
sében, az interdiszciplináris valóságfeltárás érdekében. Jól felépített el őadásában a természeti
viszonyoktól kezdve a technikai, gazdasági viszonyokon át a m űvelődési-kulturális szféráig tétele-
sen felsorolta azokat a konkrét kutatási irányokat, amelyek segítségével mód nyílik a határmenti
folyamatok feltárására, s a ma még többnyire hátrányos helyzet ű területek fejlesztésének meg-
alapozására.
A konferencia ezután két szekcióban — 1. határmenti térségek, 2. speciális térségek —
KRAJKÓ GYULA, illetve TÓTH JÓZSEF elnökletével folytatta munkáját. A szekcióüléseken a
rendelkezésre álló id ő höz képest igen sok (összesen 38) rövid (10-15 perces) el őadás hangzott
el, így csak arra volt id ő, hogy a felszólalók vázlatszer űen ismertessék a témával kapcsolatos mon-
dandójukat. Sajnálatos, hogy a konferenciák fontos részét jelent ő vitára — leszámítva néhány rövid
kérdést és megjegyzést — már nem kerülhetett sor. Ugy t űnik, hogy az utóbbi években a regioná-
lis tudományos tanácskozásokon ez a túl sokat markolni akaró, de ehhez elegend ő idő nem biz-
tosító káros gyakorlat rendszeressé válik, a résztvev ők bánatára...
Az első szekcióban lényegében az országhatár menti területek fejlesztési problémái ke-
rültek terítékre. Az els ő felszólaló, ZALA GYÖRGY előbb a határmenti régiók kialakulásának
történelmi elő zményeivel foglalkozott, majd a kétoldalú nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében
rejlő lehető ségek kiaknázását szorgalmazta, különös tekintettel a növekv ő idegenforgalom kihasz-
nálására.
BERÉNYI ISTVÁN az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében nemrég elkezd ődött
munkáról számolt be, amelynek során a kutatók lépésr ő l lépésre összeállítják a határmenti terüle-
tek kutatásának szociálgeográfiai szempontjait. Az el ő adó bemutatta a csehszlovák — magyar határ
egyik észak-magyarországi szakaszának speciális demográfiai térképsorozatát, amely már jelent ős
részben szociálgeográfiai módszerek felhasználásával készült.
BÓCSKEY FERENC a történelmi múltba visszanyúlva elemezte Vas megye határmen-
ti térségei sorsának alakulását, kitérve a határvonalváltozás városi vonzáskörzeteket szétszabdaló
negatív hatására, és a megye falusi térségeinek legéget ő bb mai gondjaira (például elmaradott infra-
struktúra, munkaalkalom hiánya stb.).
BRUHÁCS JÁNOS a nemzetközi jog oldaláról vizsgálta a határmentiséget. Szemlélete-
sen tárta föl a problémakörhöz tartozó megannyi jogi szabályozás nehézségeit, a határvizek fölötti
felségjogtól kezdve egészen a telekommunikációs helyzet (televíziózás, rádiózás) szerz ődéses sza-
bályozásáig. A nemzetközi együttm ű ködés határmenti kibontakozását gátló tényez ők között az
egyik legfontosabbnak a túlságosan centralizált külügyi jogi szabályozást említette.
FODOR ISTVÁN az országhatáron átjutó, környezetet (els ősorban a levegőt és a vizet)
szennyez ő anyagok által okozott gondokról beszélt. Hangot adott annak a véleményének, hogy
ideje volna a határmenti térségekre vonatkozóan is a környezetterhelési térképek elkészítése, ame-
lyeken fel lennének tüntetve az „importált", illetve „exportált" szennyez őanyagok legfőbb jellem-
zői. A felszólaló az iparszegény területek növekv ő víz- és talajszennyez ődésének els ődleges forrá-
saként az infrastrukturális elmaradottságot jelölte meg (például a csatornahálózat hiányát).
FRISNYÁK SÁNDOR a „periféria perifériájának", azaz Szabolcs-Szatmár megye határ-
menti területeinek sokrét ű gondjairól számolt be térképekkel szemléltetett el őadásában. Utalt a
Délkelet-Nyírség, a Szatmári- és a Beregi-síkság forgalmi elzártságára, a foglalkoztatási nehézsé-
gekre, az életkörülményeknek az Alföld átlagától való lényeges elmaradására. Fölvetette a Szov-
jetunió kárpát-ukrajnai területeivel való együttm űködést mint jövőbeni lehet őséget a kedvez ő
folyamatok megindítására.
ZÁKONYI JÁNOS a határmenti területek vízgazdálkodásában megvalósuló nemzetkö-
zi együttm ű ködést ismertette, amit a hatékony vízrendezés érdekében a Duna vízgy űjtőjének
egészére ki kellene terjeszteni. Az új rendszer felválthatná az eddigi kétoldalú, sok esetben nem
eléggé összehangolt nemzetközi vízügyi egyezményeket és valamennyi érdekelt ország számára
hasznot hozna.
HAJDÚ ZOLTÁN új színfoltot hozott a szekció munkájába, amikor a határmenti tér-
ségek politikai-földrajzi kutatásainak b ő vítését szorgalmazta, történelmi távlatokban szemlélve a
KONFERENCIA A SAJÁTOS HELYZETŰ TÉRSÉGEK
FEJLESZTÉSI GONDJAIRÓL
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 99-102. p.
101
mai helyzet kialakulásához vezet ő utat. Rámutatott, hogy a történelmi-politikai gyökerek feltá-
rásával igen sok vonatkozásban érthet ő vé válik a Monarchia utódállamainak a nemzetiségekkel,
a határmenti térségekkel kapcsolatos reagálása még napjaink politikai gyakorlatában is.
KOVÁCS TERÉZ is további szempontokkal gazdagította a téma vizsgálatát, amikor
felvázolta azokat a legnagyobb problémákat okozó jelenségeket (elöregedés, elvándorlás, a ci-
gányság helyzete), amelyek indokolttá teszik e térségeknek más, dinamikusabb területekkel való
összehasonlító szociológiai elemzését.
ROTTLER FERENC pedig a határmenti területek nemzetiségeinek identitástudatával
kapcsolatos megfigyelésekr ől számolt be dióhéjban.
SIMON IMRE elő adásában nem az országhatár, hanem a megyehatár menti területekkel
foglalkozott, megjegyezve, hogy e részeken az elmaradottság felszámolására talán kedvez őbbek a
feltételek, mivel a tennivalóknak nincs nemzetközi vonatkozása, és az elmaradottság ok-okozati
rendszerének feltárása is könnyebben megoldható, mint az országhatár menti területeken.
Meghatározott térségek gondjairól szóltak el ő adásukban IVANCSICS IMRE (a jugosz-
láv—magyar kishatárforgalom jogi szabályozásáról), KÁROSSY CSABA (az őrségi területek tömeg-
közlekedési térkapcsolatairól), RECHNITZER JÁNOS (Gy őr-Sopron megye határmenti együtt-
működési kapcsolatairól) és SÜLI-ZAKAR ISTVÁN (Északkelet-Magyarország falvainak fejl ődés-
beli különbségeiről).
A speciális térségek problémáival foglalkozó szekcióban kilenc felkért hozzászóló fej-
tette ki véleményét. A korreferátumok egyik súlyponti kérdésköre a speciális térségek fogalmának
értelmezése volt. Többen megfogalmazták, hogy tulajdonképpen minden területi egység sajátos,
ha úgy tetszik speciális, noha a sajátos és speciális jelz őt például BOROS FERENC ebben a tekin-
tetben nem szinonimaként értelmezte. A kutatások számára mégis szükséges megvonni a sz űkeb-
ben yett speciális térségek fogalmi határait. Egyes hozzászólók (BOROS FERENC, K ŐSZEGFAL-
VI GYÖRGY, NOVÁK ZOLTÁN) fontos és vizsgálandó területként az agglomerációkat emelték
ki, míg mások a hátrányos vagy halmozottan hátrányos térségeket (CSAPÓ TAMÁS, FARAGÓ
LÁSZLÓ, HRUBI LÁSZLÓ). MÉSZÁROS REZS Ő a városokhoz csatolt falvak sorsának sajátos-
ságaira hívta fel a figyelmet, utalva arra, hogy a statisztikai adatbázisok sz űkössége miatt nagyon
nehéz a téma kutatása.
A korreferátumok másik lényegi kérdésköre a kutatási el őzmények bemutatása, azaz
egy-egy térség vizsgálati eredményeinek összefoglalása volt. CSAPÓ TAMÁS a nyugati határmenti
térségek közül a hátrányos helyzet ű ek jellemzésére vállalkozott. FAZEKAS PÉTER pedig két
kisebb településcsoport részletesebb elemzésér ő l adott számot. FARAGÓ LÁSZLÓ — HRUBI
LÁSZLÓ a többszörösen hátrányos helyzet ű baranyai falvakra készített elemzés általános tapasz-
talatait értékelte, utalva a kialakulási folyamatra és ezzel együtt a hátrányos helyzet feloldásának
lehető ségein. NOVÁK ZOLTÁN az agglomerálódó térségek közül a vidéki városok körüli agglo-
merációkra hívta fel a figyelmet.
A harmadik csomópont az elvi, módszertani problémák értelmezése volt. K ŐSZEGFAL-
VI GYÖRGY az agglomerációk vizsgálatával kapésolatban három kérdésre hívta fel a figyelmet: az
agglomerációk el ő nyeire, az irányítás problémáira, a sajátos fejlesztési koncepciók kimunkálásá-
nak szükségességére. DOBOS TIBOR a környezetgazdálkodás szféráját vizsgálta. PAPP ANTAL a
sajátos térségek kutatásának néhány súlyponti kérdését taglalta, rámutatva a modellszer ű megkö-
zelítés fontosságára is. A felkért hozzászólók után még tizenegyen fejtették ki nagyon röviden
véleményüket a vita során.
A szekcióban elhangzottak sokirányúsága összességében rávilágított arra, hogy bár je-
lentős kutatási elő zményekre, eredményekre támaszkodhatunk, a feladat sikeres megoldásához
nagyon sok alapkutatásra van szükség. A szekcióüléseket záró plenáris ülés követte, ahol a szek-
cióelnökök értékelték a végzett munkát, majd az els ő nap GONDA GYÖRGY zárszavával ért véget.
Másnap a tanácskozás résztvev ői szakmai terepbejáráson vettek részt a Szombathely-
Szentgotthárd—Farkasfa—Szalafő —Oriszentpéter—Velemér—Körmend—Szombathely útvonalon.
Szentgotthárdon a városi tanács elnöke beszámolt a város gazdasági életér ől és a határmenti tele-
pülésekre kifejtett vonzóhatásának változásairól. Farkasfán meglátogattuk az ország három radar-
meteorológiai állomásának egyikét, ahol az állomás vezet ője ismertette a 300 km-es hatósugarú
rendszer m ű ködését és a hazai meteorológiai megfigyelésekben játszott fontos szerepét. Felkeres-
KONFERENCIA A SAJÁTOS HELYZETŰ TÉRSÉGEK
FEJLESZTÉSI GONDJAIRÓL
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 99-102. p.
102
tük a híres szalafő i Pityerszert, az Ő rség népi építészetének emlékét, és id őztünk egy keveset Vele-
mér Árpád-kori m ű emléktemplománál is. Szívélyes fogadtatásban volt részünk az Őrség „fővárosá-
ban", Oriszentpéteren, ahol a tanács elnöke meleg szavakkal köszöntötte csoportunkat, és lelke-
sen beszélt a községr ől, a növekvő népességrő l, a gazdasági fejl ődés feltételeir ől és a térség idegen-
forgalmi szerepkörének b ővülésérő l. A terepbejárás a körmendi Batthyány-kastéllyal való rövid
ismerkedéssel ért véget.
A szombathelyi konferencia valamennyi résztvev ője eredményesnek ítélhette meg a
tanácskozást, amely jól érzékeltette azt a szerteágazó feladatot, amit a határmenti és speciális
térségek kutatása jelent valamennyiünk számára. Igy a mintegy 200 szakember hasznos tapaszta-
latokkal távozhatott Vas megye székhelyér ől.
Külön köszönet illeti a szervez őket a tanácskozás gördülékeny lebonyolításáért és azért
a szíves vendéglátásért, amelyben valamennyiünket részesítettek a két nap során.
A konferencia anyagát a szervez ők gyűjteményes kötetben jelentetik meg.
HRUBI LÁSZLÓ — TINER TIBOR