Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 s 1: 1-4
BEVEZETŐ
(Introduction)
ENYEDI GYÖRGY
A Tér és Társadalom is csatlakozik a honfoglalás millecentenáriumát ünnepl őkhöz.
em világraszóló esemény, hogy egy kis európai nemzet el ődei körülbelül 1100 évvel
zelőtt megtelepedtek a Kárpát-medence ama központi részén, ahol többé-kevésbé ma is
lnek. Számunkra kitüntetett jelent őségű az évforduló. Nemzeti önbecsülésünk fontos
orrása annak tudata, hogy a Római Birodalom összeomlása utáni hatalmi-politikai
ákuumban először a magyarok hoztak létre tartós államszervezetet a Kárpát-medencében,
éghozzá jövevény; nem európai kultúrkörb ő l érkező népként, s igen rövid id ő alatt.
Fontos ünnep, de eléggé csendes ünnep: "ni trompette, ni tambour" a francia mondás
zerint (sem harsona, sem dobpergés). Mindnyájunkat f őleg a jövő foglalkoztat,
izakodással vegyes aggodalommal. Történelmünk alighanem elágazási ponthoz érkezett:
osszú idő óta először nyílt némi esélyünk, hogy a küls ő erők által formált utak között
álaszthassunk. A választást a történelmi tapasztalatok összegezése könnyítheti. Ezerszáz
v történelme a regionális tudomány számára is vizsgálatra érdemes: a földhasználat
ódja, a városrendszer kiépülése, a közlekedési tengelyek kirajzolódása, az igazgatási
érszerveződés évszázadokon át formálódott. Nem tartjuk er őltetettnek, az illendőség
gyszerű letudásának ezt a megemlékez ő számot.
A regionális tudomány szempontjából két fő kérdés fogalmazható meg:
Hogyan illeszkedett be Magyarország Európa térbeli rendjébe?
Milyen belső gazdasági térszerkezet és településrendszer formálódott az országban?
A köztes Európában
A magyarság letelepedési területe hosszú történelme során 'alig módosult: a Kárpát-
edence alföldi-dombsági területeire, bels ő medencéire terjedt ki. Ez a letelepedési terület
ülönböző államkeretekbe tartozott, s változott Európán belüli , helyzete is. A "történelmi
agyarország" nagyon sok földrajzi alakot öltött — a közfelfogás vagy a Szent István-i
irályság területét vagy az Osztrák-Magyar Monarchián belüli 1867 és 1918 közötti
agyar Királyság határait tartja annak.
A honfoglalás előtt néhány évszázaddal Európa hatalmi, gazdasági és kulturális
özpontja a Római Birodalom, azaz a Földközi-tenger medencéje volt. Felbomlása után a
ontinens súlypontja megkezdte észak-északnyugat felé tartó vándorlását. A korai magyar
llam nem esett messze a centrumtól, ahhoz Észak-Olaszországon keresztül kapcsolódott.
z 1300 és 1800 között eltelt fél évezredben a centrum az Alsó-Rajna vidéken s Flandrián
eresztül jutott el Angliáig, mindig magában foglalva Franciaországot, általában az Atlanti
artvonalat, csak átmenetileg az Ibériai4élszigetet, valamint Skandináviát. Hosszabb-
övidebb ideig Európa csaknem valamennyi régiója centrum-szerepet töltött be — kivéve
elet-, Közép- és Délkelet-Európát. Magyarország egész történelme során félperiférikus
Enyedi György :
Bevezető
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p.
2 Enyedi György TÉT 1996 s 1
helyzetű volt, fejl ődési útját a mindenkori centrum irányította, a centrum intézményei,
gazdasági-társadalmi újításai, eszméi formálták — megkésetten — a hazai folyamatokat.
Gyakran használt a "kompország" kifejezés, e füzet egyik tanulmányának címében is
fellelhetjük. Hanem hazánk különös komp: nemcsak maga jár a (keleti és nyugati) partok
között, a partok is közelednek hozzá, hol keletr ő l, hol nyugatról, attól függ ően, hogy
Európa centruma merre helyez ődik át.
A félperiférikus helyzet tudomásulvételét a közvélemény nehezen t űri, pedig szamár
dolog a történelemmel perelni. Jobb egy adott helyzetet racionálisan felismerni, s annak
lehetőségeit kiaknázni. Minden nemzet keresi az " ősi dicsőséget", vagy jelen helyzetének
vigaszául, vagy legitimizálásául, ám többnyire rossz helyen keresi — egy régen elt űnt
egykori birodalomban (pl. a görögök Nagy Sándor birodalmában, a szlovákok Nagy
Moráviában). Ám az ókori vagy középkori államalakulatok nem hasonlíthatóak a mai
nemzetállamokhoz. A határvonalak (pontosabban: határzónák) állandóan változtak, s egy
uralkodó dinasztia befolyásának területét jelölték ki. Amikor "hazánk határát három tenger
mosta", nem Magyarországot határolta három tenger, hanem a magyar trónon ül ő Anjou-
dinasztia hatalmi övezétét, melybe Magyarországtól távoli királyságok is beletartoztak.
Mátyás király idejét véljük dics őségünk másik fénypontjának, a szellem és gazdagság
központjául szolgáló Budával — ám Budának és Pestnek együtt mintegy 20-25 ezer lakosa
volt, annyi mint Danzignak vagy Krakkónak, negyede-ötöde Milano, Velence
lakosságának. Magunk jelent ős teljesítménynek tartjuk, hogy a magyarok
megkapaszkodtak a Nyugat keleti peremén, a sztyeppei vándornépek közül egyetlenként,
nem kerültek vissza sem Kelet-Európába, sem a Balkánra. Kedvez ő "kompállás" idején
közelebb kerültek a nyugati centrumhoz, keleti közeledés esetén sem oldódtak fel a
Keletben. Ne becsüljük le e rengeteg er őfeszítést, s küszködést igényl ő eredményt!
A korai magyar állam választhatott a nyugati vagy a keleti kereszténység, Bizánc vagy a
Nyugat mintája s befolyása között. A két part még nem távolodott el er ősen egymástól, s
Bizánc választásának is volt esélye. A Nyugat választása az ország sorsát napjainkig ható
érvénnyel eldöntötte — a nyugati intézmények, eszmék, innovációk jutottak el hazánkba is.
A kontinens innovációs központjához csatlakoztunk, mely hosszú ideig a világ innovációs
központja is volt, ezért a centrumhoz viszonyított elmaradásunk els ősorban időbeni volt, s
csak részben strukturális jelleg ű.
A kapitalizmus kialakulása, az ipari-urbánus társadalomra való áttérés hosszú id őszaka
keleties jellegű. A feudalizmus felbomlása, a tőke felhalmozása, az el őiparosodás, a városi
polgárság elterjedése Nyugat-Európához képest több évszázadot késik. A magyar
társadalom még a XX. század elején is falusi, rendies jellemvonásokat őrző — néhány
modern szigettel. A kiegyezést ől az I. világháborúig tartó modernizációs id őszak — nyugati
közeledés — rövid volt s nem eléggé mélyreható. Az ipari-városi társadalom általánossá
válása pedig ismét egy keleties társadalmi formációban, az államszocialista rendszerben
következett be.
Fontos következményekkel járt Kelet- és Közép-Európában a nemzetállamok
kialakulásának megkésettsége. Nyugat-Európában a XVIII. és XIX. század során
alakulnak ki a nemzetállamok — ekkor térségünket soknemzetiség ű, pre-modern
birodalmak uralják. A nemzetállamok régiónkban a XX. század elején alakulnak ki,
jórészt az I. világháborúban vesztes birodalmak feldarabolásával, nem saját szerves
polgári fejl ődésük, hanem a gy ő ztes nyugati hatalmak rendelkezései alapján. Modern
történelmünket alapvet ő en befolyásolja, hogy a magyar polgári nemzetállam határait a
trianoni békeszerz ődés jelölte ki. Ezek a határok a gy őztes hatalmak geopolitikai érdekeit-
Enyedi György :
Bevezető
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p.
TÉT 1996 s 1 Bevezet ő 3
fejezték ki, mindenekel őtt Németország s Szovjet-Oroszország fékentartását; etnikai
szempontok a határkijelölésnél alig játszottak szerepet.
A modern Európa kialakulásának évszázadaiban "kompunkat" á nemzetközi áramlatok
sodorták, osztoztunk a Habsburg Birodalom sorsában. A II. világháború után ketté-
osztódó Európa keleti felébe sem önkéntes jelentkezés alapján kerültünk. 1989 után
hazánk visszanyerte szuverenitását. Egy kis ország számára, az integrálódó
világgazdaságban a mozgástér korlátozott, de mégis nyílt némi választási esély. A
választás ismét a Nyugathoz történ ő csatlakozás: nyugat-európai politikai intézmények,
gazdasági-szervezési eljárások, eszmeáramlatok honosítása. Ezerszáz éve a Nyugat
választása jó el ő relátásról tanúskodott; a IX. században még nem volt bizonyos, hogy
Nyugat-Európa, a Római Birodalom korábbi északi perifériája kerül a világ gazdasági
fejlő désének a középpontjába. A mai választást sok tényez ő teszi kézenfekvővé, ám most
egy hanyatló, fejl ő désében megtorpant központhoz igyekszünk, mely világgazdasági
jelentőségébő l folyamatosan veszít Észak-Amerikával, s főleg Kelet-Ázsiával szemben.
A bels ő térszerkezet
Az ország bels ő térszerkezetének formálódását er ő sen befolyásolta egy nagy szárazföldi
nedencén belüli fekvése, melyen nem vezettek át jelent ős nemzetközi kereskedelmi
étvonalak, s gyenge városfejl ődése elsősorban a mezőgazdasági termékcseréhez
capcsolódott. A hagyományosan formálódó térkapcsolatok a Kárpát-medencén belül
naradtak — egy küls ő vonal játszott jelentős belső térformáló szerepet, ez a Duna völgye
Alsó-Ausztria és Bajorország irányába. Az id ő nként fontos észak-olasz vagy lengyel
capcsolatok nemigen hagytak nyomot az országon belül.
Az első ezer évet alapjában az agrárgazdálkodás jellemezte, így a földrajzi
munkamegosztás az agroökológiai adottságok különbségeit tükrözte. A medence központi,
alföldi részét a XIX. század közepéig az év jelent ős részében víz borította, amelyen
sajátos ártéri gazdálkodás alakult ki. E gazdálkodáson belül nagy szerepe volt a legeltet ő
állattartásnak, mely csak alacsony néps űrűséget tudott fenntartani. A földm űvelés
egfontosabb térségei a dombvidékek, a Kisalföld és a hegyközi medencék voltak, melyek
a legnagyobb agrárnépsűrűséget tartották fenn. A Kárpát-medence mintegy egyharmadát
tette ki a hegykeret, melynek népességét a középkorban meginduló bányászat növelte. Az
alapvetően a természeti er ő források kiaknázására alapozott gazdaság a nagytájak közötti
termékcserét szükségessé tette, s a városképz ődés — a védelmi, valamint a kormányzati
funkciók mellett — els ő sorban a nagytájak érintkezésében kialakult vásárvonalakat követte.
E természeti különbségeket tükröz ő földrajzi munkamegosztáson a XIX. század
lényeges módosulást eredményezett. Kitüntetett jelent őségű volt a folyamszabályozás,
mely az Alföld földm űvelésre alkalmas területeit megkétszerezte. Ennek nyomán a múlt
században az Alföld népességnövekedése és városainak gyarapodása jelent ősen fellendült,
E jelentős gabonafelesleget állított el ő, mellyel a Monarchián belüli nagyobb távolságú
munkamegosztásba kapcsolódott be.
A XIX. századtól a térszerkezetet az iparosodás, a városrendszer b ővülése, a
kommunikációs tengelyek kiépülése — a helyi gazdaságok nemzetgaZdasággá ötvöz ődése
liormálja. A modern Magyarország térszerkezetének kialakulása már a múlt század
riásodik felétől jelentős mértékben államhatalmi beavatkozások eredménye. Állami
c öntések nyomán alakult ki olyan vasúti vonalvezetés, mely széls őségesen Budapest
1.özpontú volt, s mely els ősorban Nyugat-Európához, továbbá Észak-Olaszországhoz
Enyedi György :
Bevezető
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p.
4 Enyedi György TÉT 1996 s 1
kívánta Magyarországot kötni. Céltudatosan épült ki egy túlnyomóan falusi országban egy
modern európai nagyváros. Budapest fejlesztését közép-európai regionális központtá a
kiegyezés után . nemzeti ügynek tekintették. A főváros központú vasúthálózat eleve
Budapestre vonzotta a feldolgozó ipart, ehhez járult még a Budapestre szállítás
kedvezményes díja. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának a mindenkori miniszterelnök volt
az elnöke. A vidéki városhálózat formálásában is nagy szerepet játszott a közigazgatás, a
közszolgálati intézmények letelepítése.
A XX. század fő térszerkezeti jellemz ői a következőek :
• A század elejére már kialakultak a f ő kommunikációs tengelyek, ezek vonalvezetésén —
a gazdaság alapos átalakulása ellenére — nem történt változás.
• Mind a kommunikációs hálózaton, mind a településrendszeren belül lényeges
módosulást okozott a trianoni békeszerz ődésben foglalt határváltozás, bár a
térszerkezet alapvet ő jellemvonásain — a Budapest központúságon, a nyugat-keleti
fejlettségi lejtőn — nem változtatott.
• Kiépült a városrendszer, 1996-ban az ország lakosságának kétharmada városokban él,
fél évszázad alatt megtörtént a falusi társadalomról a városi társadalomra való átmenet.
A városi népesség-gyarapodás els ősorban a kisvárosi hálózat kib ővülésének
köszönhető, hazánk a fejlett országok urbanizációs modelljét követte.
• A fejlett s elmaradott régiók köre gyakran változott a század évtizedeiben, mint
ahogyan változott a fejlettség tartalmi meghatározása is. Úgy t űnik, a fejlettség nem
írható le egyszer űen gazdasági szerkezettel, inkább a változtatási, alkalmazkodási
képességgel, mellyel a gazdaság szerkezete vagy versenyképessége módosítható. A
fejlesztési tényez ők között az eddiginél jobban számításba kell vennünk a helyi
társadalom minőségét.
• A magyar gazdaság és társadalom térszerkezete a XX. század nagy részében zárt
országhatárokon belül alakult. A két világháború között ezt a szomszéd országokkal
fennálló barátságtalan viszony, az államszocialista rendszer idején a nemzetgazdaságok
teljes zártsága okozta. 1989, a határok kinyílása után a bels ő térszerkezet formálásában
erősödnek a küls ő hatások. Ennek jövőbeli lehetőségeit érzékelteti, hogy a 19 magyar
megye közül 14 országhatárral is rendelkezik. Újjáéledhetnek a Kárpát-medencén
belüli hagyományos térkapcsolatok is.
• A XX. század végén a térkapcsolatok formálásában számos új tényez ő jelent meg,
melyek hatásai még nehezen mérhet őek fel. Mindenekel őtt a telekommunikációs
kapcsolatok és azok új információ-továbbítási formái módosíthatnak a földrajzi fekvés
korábbi jelentő ségén. Lazulnak a város és vidéke közötti munka- és szolgáltatási
kapcsolatok is. A német egyesítés óhatatlanul kelet felé mozdította el Európa gazdasági
súlypontját — kérdés, hogy ennek lesz-e közvetlen hatása, hiszen a magyar export 40%-
át ellenőrző transznacionális gazdasági szervezetek tevékenységüket világméretekben
szervezik.
Hatásos lenne a jöv ő re vonatkozóan a latin jókívánsággal befejezni: sors bona, nihil
aliud (jó szerencsét, semmi mást). A szerencse-várás azonban eddig nem sok hasznot
hozott. Inkább ajánlom a Biblia-fordító Károli Gáspár szellemi kitartását, a
folyamszabályozók mérnöki felkészültségét, a F ővárosi Közmunkák Tanácsának modern
urbanisztikai jövőképeit követend ő példaként — annak a felismerését, hogy a jöv ő azé, aki
hisz benne, s elméjével, verejtékével munkálkodik rajta. Ezerszáz év története nemcsak a
vereségeké, hanem a sikeres újrakezdéseké, felemelkedéseké is.