Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
Tér és Társadalom 9. 1995 s 3-4: 133 189
-
KITEKINTŐ
AZ EURÓPAI REGIONÁLIS POLITIKA
ÍRORSZÁGBAN *
(European regional policy in Ireland)
CARMEL COYLE - RICHARD SINNOTT
Bevezetés
Az Európai Közösségek Bizottságának az elmaradott régiók fejl ődési problémáinak
feltárására szóló felkérése Írországban nem kevés fejtörést okozott. A bizottsági döntés
teljesítése egyrészt nehézségbe ütközött, mert a központi kormány kezében túlzott hata-
lom összpontosul, a szubnacionális szint szerepe igen csekély. A kormányzat alatti dön-
tési szint nem régió, hanem az ennél sokkal kisebb méret ű megye. A felkérés
ugyanakkor találó, sőt célzatos kérésnek is volt tekinthet ő egyben, mert a helyi
önkormányzati rendszer alapos felülvizsgálatra szorul és már hosszú id ő óta a politikai
teendők jegyzékén szerepel. Az el őkészítő munkálatok valamelyest felgyorsultak az EK
Strukturális Alapjainak reformját követ ően, hisz az új finanszírozás a regionális prog-
ramokat részesíti el őnyben, ezeket pedig a regionális és a helyi kormányzatokkal együtt-
működve kell összeállítani. A Bizottsághoz benyújtott összegz ő tanulmány elkészítése
óta néhány fontos változás történt az ír önkormányzati rendszerben, megfogalmazódott a
közvetett módon megválasztandó regionális hatóságok kiépítésének a szükségessége is.
Tanulmányunk először az ír önkormányzati rendszer történeti, szerkezeti, funkcionális
kérdéseit tárgyalja, majd annak a felmérésnek az eredményeit ismertetjük, amelyet a
regionális elitek körében végeztünk az európai bels ő piachoz fűződő attitűdjeik felderí-
tésére, végül az eredményeket a regionális politika el őtt álló változások szemszögéb ől
értékeljük.
* A tanulmány teljes szövege a „Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális fejl ődés a Brit—
Ír-szigeteken" (Szerk. Horváth Gy., MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs) cím ű közel-
jövőben napvilágot látó tanulmánykötetben lesz olvasható.
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
134 Kitekint ő TÉT 1995 s 3-4
A helyi önkormányzatok Írországban
Történelmi el őzmények
A jelenlegi ír önkormányzati rendszert lényegében az 1898. évi Helyi Önkormányzati
(Írországi) Törvény alakította ki. A törvény a választott megyei tanácsoknak igazgatási
funkciókat juttatott, ezeket korábban az esküdtbíróságok gyakorolták. Az esküdtbírósá-
gok vagyonos földtulajdonosokból álltak, feladatuk az volt, hogy segítséget nyújtsanak
az évente kétszer ülésez ő koronabíráknak. Az esküdtbíróságok kompetenciájába a köz-
munkák szervezése, a középületek fenntartása és a megyei hivatalnokok bérének meg-
állapítása tartozott.
Az 1898. évi törvény végérvényesen megszüntette az uralkodó osztály kizárólagossá-
gát a helyi politikában és a helyi önkormányzást képviseleti alapra helyezte. Az 1922-
ben kikiáltott függetlenség után az ír adminisztráció meghagyta a britekt ől örökölt köz-
igazgatási struktúrát. Megszüntette azonban a ffiggetlen Helyi Önkormányzati Tanácsot,
amely a helyi önkormányzatok felügyeletét látta el, és egy újonnan alapított központi
szerv, a Helyi Önkormányzatok Minisztériumának irányítása alá helyezte őket. Ez volt
az első lépés a máig is érvényesül ő erős központi hatalom kiépítésében.
Szerkezet és jogi alapok
Írország közigazgatási beosztása többé-kevésbé megegyezik az 1898-as berendezke-
déssel. A törvény a helyi közigazgatás alapegységének a megyét jelölte meg. 27 közvet-
lenül választott megyei tanács alakult, megyénként egy-egy, Tipperary megyében azon-
ban kettő, mivel itt korábban két esküdtbíróság m űködött. Emellett négy — Dublin, Cork,
Limerick és Waterford — megyei jogú városi tanács jött létre. Az 1985. évi Önkormány-
zati (Újjászervezési) Törvény módosította Dublin város és megye határait, három új
megyét szerveztek e magas népességnövekedési ütemet mutató térségben. Ezek az új
megyei tanácsok azonban nem kezdték meg m űködésüket és a folyamatban lév ő refor-
mok meg is szüntetik majd őket. Az új törvény Galwayt is megyei joggal ruházta fel.
A helyi közigazgatás másik szintjét a városi és a községi kerületi tanácsok jelentették.
Ezek is közvetlenül választott szervek voltak. E tanácsok a megyékt ől függetlenül mű-
ködtek, jogköreik azonban igen korlátozottak voltak, különösen miután megszervezték a
városi közegészségügyi hatóságokat és árvaszékeket. A községi kerületi tanácsokat
1925-ben megszüntették, funkcióikat a megyei tanácsok kapták. Ma 49 városi kerületi
tanács és 6 községi társulás található az országban.
A helyi közigazgatás legalsó szintjét a városi meghatalmazottak alkotják a 19. század
eleje óta. Az 1854. évi ír városfejlesztési törvény — amely még ma is hatályban van — a
városi meghatalmazottak testületét azt 1500 f ő feletti városokban tette kötelez ővé. Ma
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekint ő 135
25 városnak van választott meghatalmazotti testülete. Ezek azonban nem rendelkeznek
adókivetési joggal, finanszírozásukat a megyei tanácsok végzik. Eredeti funkcióik több-
ségét ma már részben a nagyobb helyi önkormányzatok és néhány kisváros, dönt ően
pedig a megyei tanácsok gyakorolják.
A helyi önkormányzatok kapcsolatait, szubszidiárius helyzetét az ír politikai rendszer-
ben nem rendezik alkotmányos el őírások. A helyhatóságok jogosítványai és hatalma a
parlamenti (Oireachts) törvényekb ől vezethet ők le. Az önkormányzatok csak azokat a
jogosítványokat gyakorolhatják, amelyeket a törvények tételesen megfogalmaznak.
Nincs általános, helyi érdekeket megtestesít ő kompetenciájuk, de különleges jogokkal
ruházhatók fel, ha törvényben nem rögzített funkciókat akarnak gyakorolni. A felhatalmazó
törvények azonban egyedi esetekre vonatkoznak, az így megszerzett jogosítványaikat csak az
önkormányzatok felügyeletét ellátó Környezeti Minisztérium vagy más fóhatóságok ellen-
jegyzésével, egyetértésével gyakorolhatják.'
A helyi önkormányzatok funkciói
Más európai országokkal ellentétben az ír önkormányzatok funkciói er ősen korlátozottak és
fóként a fizikai környezettel kapcsolatosak. Funkcióikat nyolc nagy csoportra lehet osztani (1.
táblázat). A felsorolásból egyértelm űen előbbi megállapításunk igazolódik be. A fontosabb
ágazati politikai kérdésekbe nincsen beleszólásuk, nincs szerepük az oktatásban, a mez ő-
gazdasági kérdésekben, a szociális ellátásban, a rend őrségi ügyekben, a helyi közleke-
désben és a közm űvek szervezésében. E felsorolásból már lehet sejteni az önkormányza-
tok alapvető gyengeségét, illetve egyetlen minisztérium hihetetlen befolyását. A gazda-
sági kulcsminisztériumokhoz fűződő kapcsolatok teljes hiánya a helyi önkormányzatokat
a közös piaci finanszírozású programok alárendelt végrehajtóivá degradálja. A kés őbbi-
ekben majd láthatjuk, hogy ez a Strukturális Alapok reformtörekvéseivel teljes mérték-
ben ellentétes megoldás. A táblázatból az is kit űnik, hogy az utóbbi id őben a funkciók
egy részét a helyi önkormányzatoktól új regionális vagy országos funkcionális végre-
hajtó szervekhez telepítették és ritka kivételnek számít a korábban központi hatáskörök
decentral izálása.
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
136 Kitekintő TÉT 1995 .3-4
1. TÁBLÁZAT
A helyi önkormányzatok funkciói Írországban
(Functions of local governments in Republic of Ireland)
Funkció A teljesítend ő feladat A végrehajtásért felel ős
szervezet
Építésügy, Szociális bérlakások építése és 1960: Országos Építésügyi Hatóság a
lakásépítés fenntartása, lakásgazdálkodás helyi lakásépítési programok támogatá-
sára;
1970: Lakásfinanszírozási Hivatal az
alacsony kamatozású hitelfolyósításra.
Tevékenységét a helyi önkormányza-
tokon keresztül fejti ki.
Út, szállítás, köz- Útfenntartás és -javítás, közvilá- 1970: A közúthálózat finanszírozása a
lekedésbiztonság gítás, forgalomirányítás, jogosít- Környezeti Minisztérium feladata;
vány kiállítás, gépkocsi-nyilván- 1988: Megalakult az Országos Közúti
tartás és adóztatás, közúti bizton- Hivatal. Az országos közúthálózat a
ság Környezeti Minisztériumhoz került.
Vízellátás és Közüzemi vízellátás és a tisztító- Önkormányzati feladat
víztisztítás mű vek üzemeltetése
Fejlesztési Területrendezés, várostervezés, 1965: Megyei fejlesztési csoportok szer-
tervezés közlekedésfejlesztés, kulturális vezése a legfejletlenebb nyugati régiók-
és ellen őrzés fejlesztés ban a gazdaságfejlesztés és a közszolgál-
tatások koordinálására a megyei taná-
csok képviselőinek bevonásával;
1978: Fellebbviteli tervtanács a tervezési
csoportok döntéseinek felülvizsgálatára.
Környezetvédelem Hulladékgyűjtés és megsemmi- 1992: Környezetvédelmi Hivatal a Kör-
sítés, szennyezésellen őrzés, tűz- nyezeti Minisztérium irányítása alatt az
oltóság stb. összes környezetvédelmi feladat ellá-
tására.
Szabadidő, Parkok, szabadid ő központok, Önkormányzati feladat
kultúra, múzeumok, képtárak, sportlétesít-
művel ődés mények fenntartása
Mezőgazdaság, E funkciókhoz tartozó feladatokat 1971: A nyolc regionális egészség-
oktatás, dekoncentrált állami szervezetek ügyi szolgálat felállításával az egész-
egészségügy, látják el. A helyi önkormányzatok ségügyi szolgáltatásokat kivették az
szociális ellátás részvétele e tevékenységek pénzügyi önkormányzatok irányítása alól.
támogatására szorítkozik. Néhány 1988: A mezőgazdasági kistermelés
kevésbé fontos feladat az önkor- tanácsadó hálózata a megyei önkor-
mányzatok hatáskörébe tartozik, pl. mányzatoktól az állami mez őgazda-
a felsőoktatási támogatások felhasz- sági és élelmiszergazdasági hivatal
nálásának bonyolítása A helyi ön- megyei egységeihez került.
kormányzatok a dekoncentrált szer-
vek testületeiben képviseleti jogo-
sítványokkal rendelkeznek.
Egyéb szolgáltatá- A választói, az esküdtszéki, bíró-
sok sági választások névjegyzékének
összeállítása stb.
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekintő 137
Az irányítási rendszer
A ma érvényes ír helyi önkormányzati irányítási rendszert sokan a nyugat-európai po-
litikai és közigazgatási berendezkedés számára is példamutató megoldásnak tekintik. 2
ő áll, minden megyei tanácsot Azirányítsheacú30mgyei-városzt
és községtársulást a megyefőnök (county manager) irányítja, Dublinnak és Galwaynak
közös megyei-városi vezetője van. A jogszabályok szerint a megyefónök a megye vá-
lasztott testületei vezet őjének tekintendő, ez is a megye meghatározó közigazgatási
szerepét jelzi. A megyefőnököt a helyi önkormányzatok személyi ügyeit intéz ő országos
testület, a Helyi Kinevezési Bizottság nevezi ki és hívja vissza; a választott testületek
csak arra jogosultak, hogy kétharmados többséggel felfüggesszék esetleges helytelen
döntései miatt és javaslatot tegyenek felmentésére a környezetvédelmi miniszternek.
Az irányítási rendszer a közigazgatás-elmélet klasszikus politikai-közigazgatási dicho-
tómiáját tükrözi. A klasszikus közigazgatási elmélet szerint az önkormányzati funkciók
politikai és végrehajtó jelleg ű feladatokra bonthatók. Az el őbbiekhez a pénzügyek, a
jogalkotás, a választott köztestületekbe való ajánlás tartozik. E funkciókat többnyire
választott testületek gyakorolják. A többi feladat a végrehajtó jelleg ű funkciók körébe
tartozik. A kinevezett megyefónök ez utóbbi feladatokat látja el.
Ez az irányítási rendszer közigazgatási értelemben hatékonynak tekinthet ő, ugyan-
akkor kritika tárgyává is tehet ő, mivel nem demokratikus volta miatt a hatalmat egy nem
választott hivatalnokra ruházza. A megyefónök elvileg a tanács által megfogalmazott
általános politikai keretek között tevékenykedhet. Gyakorlatilag azonban a megyefónök
és beosztottai mint állandó, fizetett, szakért ő hivatalnokok mer őben más pozícióban van-
nak, mint a tiszteletdíjjal sem rendelkez ő, meghatározott időre választott tanácsnokok,
akiknek viszont meghatározó szerepük van a politika formálásában. A megyef őnök
túlhatalma világosan kit űnik felmérésünk kés őbb ismertetend ő adataiból. Politikusokat
arról kérdeztünk, hogy miként rangsorolnák a különböz ő politikai csoportokat a hatalom
erőssége szerint. A megkérdezettek 73%-a a megyef őnököt a második helyre sorolta,
csak egy százalékponttal a miniszter után (vö. 7. táblázat).
A helyi önkormányzatok finanszírozása
Az ír önkormányzatok sz űk feladatköre tükröz ődik költségvetésükben is. 1990-ben az
önkormányzati költségvetés a GDP 4,7%-át, az állami költségvetés 12%-át tette ki.
A helyi önkormányzatok három fő bevételi forrással rendelkeznek:
a) A központi kormány juttatásai és támogatásai. A juttatások két csoportba oszthatók:
— Útfenntartási juttatás: az útfenntartási ráfordításokat az önkormányzatok folyó ki-
adásaként tartják nyilván, finanszírozásuk azonban a kormány közkiadási programjából
történik. Ebb ől az alapból az országos közutakon végzett munkák 100%-át térítik, és ál-
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
138 Kitekintő TÉT 1995 .3-4
talános kiegészít ő juttatásban részesítik a helyi önkormányzatok útfenntartási és -karban-
tartási alapját (amely a regionális, megyei és városi úthálózat üzemeltetésére szolgál);
— Adókiegészít ő juttatás a lakás- és földadó megszüntetéséb ő l fakadó bevételkiesés
kompenzálására;
b) Vállalkozási célú ingatlanok adója. A lakás-, bizonyos közösségi és mez őgazdasági
célú ingatlanok adóját 1978-ban megszüntették, a földadót 1982-ben alkotmányellenes-
nek nyilvánították;
c) Termék- és szolgáltatási díjak: önkormányzati lakások bérleti díja, lakáskölcsön-
törlesztés, vízdíj, szemétszállítási díj, tervezési illeték stb.
A 2. táblázat a helyi önkormányzatok 1990. évi becsült és az 1989. évi teljesített be-
vételeit és kiadásait mutatja. 4
A helyi önkormányzatok reformja
Írország talán az egyetlen nyugat-európai ország, ahol a II. világháború után nem zaj-
lott le közigazgatási reform. Ahogy korábban már említettük a néhány közigazgatási
változás a helyi önkormányzatokat kifejezetten kedvez őtlenül érintette. A lakás- és föld-
adó eltörlése pénzügyi függetlenségük legfontosabb forrásától fosztotta meg őket, az
adóztatás és a helyi képviselet egyetlen szálát szakította el.
2. TÁBLÁZAT
A helyi önkormányzatok pénzügyei, millió ír font
(Local government jinance)
Megnevezés 1990 1989
Kiadások 1 062,15 1 030,84
Bevételek 1 056,33 1 038,84
— kormányjuttatás és támogatás 466,08 440,80
— vállalkozási ingatlanadó 240,03 229,76
— termék- és szolgáltatási díjak 350,22 368,28
Hosszú id ő óta készülnek jelentések és beszámolók kormányzati, érdekképviseleti és
tudományos körökben a helyi önkormányzat reformjáról, eddig azonban egyetlen egyet
sem sikerült bevezettetni.'
Az 1990-ben esedékes önkormányzati választásokat el kellett halasztani, mert újabb
reformtervezet volt készül őben. 6 Az el őkészít ő bizottság jelentése átfogó önkormányzati
reformot, alkotmányos alapokra helyezend ő finanszírozást, a szubszidiaritás elvét
érvényesítve a központi jogosítványok er őteljes decentralizálását javasolta.
A bizottság legfontosabb javaslata a regionális, megyei és járási szintekre tagolt ön-
kormányzati rendszer kiépítése volt, az alábbiak szerint:
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekint ő 139
— A megyék alapvet ő közigazgatási szerepét továbbra is fenn kell tartani, s őt erősíteni
célszerű; a megyerendszer változatlan marad, csak Dublin osztandó két (északi és déli)
megyére, és Dunlaoghaire megyei jogot kap;
— A jelenlegi városi tanácsok és a városi meghatalmazottak helyett a járási szint beve-
zetése. Az el őkészítő bizottság azonban e szint végleges formáját nem határozta meg,
két megoldás közötti választást javasolt, közvetlenül választott járási tanácsot, illetve a
megyei tanácsok járási bizottsága formát ajánlotta;
— Valamennyi szolgáltatási ágazat irányítását nyolc régióban kell megszervezni, a
koordinációs feladatok ellátására minden régióban közvetett választással regionális
irányító szervet kell felállítani.
A kormány a mai napig csak a javasolt szervezeti változások tekintetében foglalt ál-
lást. Kifejezte egyetértését a megye meghatározó szerepével és a felállítandó regionális
irányító szervekkel kapcsolatban. Nem jött létre azonban konszenzus a koalíciós pártok
között a járási önkormányzatok szerkezetér ő l, ezért a döntést elnapolták.
A helyi adózás kérdései nem tartoztak az el őkészítő bizottság feladatai közé. Csupán
arra korlátozódott tevékenységük, hogy a központi támogatások és juttatások elosztását
vizsgálják. Két korábbi, 1985-ben publikált jelentés is arra az álláspontra helyezkedett,
hogy felesleges volna a helyi jövedelemadót bevezetni, mert csak tovább bonyolítaná az
amúgy is nehezen áttekinthet ő adórendszert. Az ország kis mérete miatt a helyi forgalmi
adó elfogadását sem javasolták.? Ellenben mindkét tervezet új helyi ingatlanadó beveze-
tését kezdeményezte a vagyonértékelés új alapokra helyezésével párhuzamosan.
A regionális irányítás Írországban: korlátok és lehetőségek
Az ország regionális felosztása
Írországban regionális kormányzat ma még nem m űködik. Az ország tartományi tago-
zódása — a történelmi Ulsterre, Munsterre, Leinsterre és Connachtra — a kelta id őkre
nyúlik vissza, modern közigazgatási és politikai tartalma azonban nincsen, bár a tarto-
mányok lakóinak van bizonyos tartományi identitásuk és patriotizmusuk. A központi és
a helyi önkormányzatok között nincs végrehajtó, igazgatási és tervezési funkcióval ren-
delkező választott regionális szerv. A jelenlegi szervezeti rendszer védelmében elhangzó
hagyományos magyarázat szerint egyrészt a három és fél milliós ország túl kicsi ahhoz,
hogy életképes regionális kormányzati és igazgatási szervezetet tudjon m űködtetni,
másrészt a regionális berendezkedés aláaknázná a megyei kormányzatok pozícióit.
A megfelelő regionális önkormányzati rendszer hiányát nem csupán az ír szakmai
közvélemény tette szóvá, hanem nemzetközi fórumok — OECD, Európa Parlament — is
kifogást emeltek emiatt.8
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
140 Kitekint ő TÉT 1995 s 3-4
Koordinálatlan és adminisztratív regionalizálás
Valamennyi ír kormány sorozatosan elkövette azt a hibát, hogy nem fogalmazott meg
átfogó regionális politikai stratégiát a keleti régió — els ősorban a dublini térség — túlzott
növekedésének megfékezésére és az ország többi területének fejlesztésére. Ez a döntési
vákuum a különféle regionális ügynökségek, dekoncentrált szervezetek elszaporodásá-
nak igencsak kedvezett, a sok állami intézmény egymástól teljesen függetlenül m űködik.
A megszaporodott regionális szervek a legkülönfélébb térbeli alakzatban tevékenyked-
nek. Törvény által létrehozott regionális szervezete van az egészségügynek, az idegen-
forgalomnak, a belföldi halászatnak stb. Sok országos hivatal — például az Iparfejlesztési
Hivatal, az Ír Tudományos és Technológiai Hivatal — is kiépítette regionális szerveze-
teit. A legutóbbi id őkig az Európai Közösség Strukturális Alapjainak támogatására
épülő Nemzeti Fejlesztési Terv céljaira az országban hét régiót határoltak le, ezzel is
csak újabb regionális egyenl őtlenségeket teremtettek.
A Shannon Szabad Légikiköt ő Fejlesztési Társaság
Írországban mindössze egyetlen olyan szerv m űködik, amelyet funkcionális ér-
telemben regionális kormányzatnak lehet tekinteni. Ez a szerv, a Shannon Szabad Légi-
kikötő Fejlesztési Társaság (SFADCO) 1959-ben eredetileg azzal a céllal alakult, hogy a
Shannon repülőtér komplex fejlesztését irányítsa. Az évek során azonban földrajzi
keretei kitágultak és ma már a középnyugati régió (Clare, Limerick, Tipperary, Offaly és
Kerry megyék) ipari, idegenforgalmi és regionális fejlesztési feladatait koordinálja.
A SFADCO sem nem választott testület, sem nem része a helyi önkormányzati rend-
szernek, hanem kinevezett igazgatótanács által vezetett állami fejlesztési ügynökség. A
területén lév ő önkormányzati elnökök tagjai a SFADCO tanácsadó testületének, amely
csupán konzultatív fórum, formális jogosítványokkal és funkciókkal nem rendelkezik.
Mindazonáltal a SFADCO jelent ős sikereket ért el a régió fejlesztésében, m űködése
modellértékű lehet más régiók számára. Felmérésünk kés őbb ismertetend ő eredményei-
bő l látható lesz majd, hogy a középnyugati régióban értékelték mind a politikusok, mind
az érdekcsoportok képvisel ői a kormánnyal való együttm űködés színvonalát a legmaga-
sabbra.
Údarás na Gaeltachta
A másik sajátos szervezet, az Údarás na Gaeltachta (az Ír Nyelv ű Területek Hivatala)
a helyi és a regionális hatóságok között elhelyezked ő vegyes típusú szervezeti forma. Az
Údarást 1979-ben alapították az ír nyelv meg őrzésére és elterjesztésére, valamint a
Gaeltacht vidékek (ahol a népesség többsége írül beszél) iparának fejlesztésére. Az or-
szágban több ilyen térség van, túlnyomórészt a nyugati tengerparton, de az ország más
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995.3-4 Kitekint ő 141
részein is. Az Údarás illetékessége ezért több régióra terjed ki. Noha e hivatal nem része
az önkormányzati rendszernek, igazgatótanácsa tagjainak többségét mégis a helyi ön-
kormányzatokhoz hasonló módon, közvetlenül választják.
Az Európai Unió hatása a regionalizálásra
Lévén Írország gazdaságilag fejletlen, az Európai Közösség pénzügyi támogatása a
csatlakozás után fontos fejlesztési er őforrássá vált. Írország közös piaci tagságát köve-
tően a belső regionális egyenl őtlenségekről a hangsúly az ország és a Közösség többi
tagállama közötti különbségekre helyez ődött, mivel a kormány úgy döntött, hogy az
egész ország elmaradott térséggé nyilvánítását kérelmezi. Azóta az ír kormány országon
belül szélsőségesen centralizált pozíciójából átfogó közösségi regionális politikai válto-
zásokat sürget.
Ez az egyértelm ű centralista elfogultság érvényesült az Európai Regionális Fejlesztési
Alap ír szervezeti rendszerének a kialakításában is. Az alapot 1975-ben els ősorban regi-
onális politikai célok támogatására hozták létre, következésképpen a tagállamokra bízták
a nemzeti irányítás megszervezését. 9
Az ERFA működéséért kezdett ől fogva a Pénzügyminisztérium felel ős. Lévén az alap
kezdetben nem volt túl nagy, az ír kormány els ődleges érdeke az volt, hogy az ország
minél nagyobb összeghez jusson. Az ír bürokrácia e törekvése sikeresnek bizonyult»
Írországban nem hoztak létre új szervezetet az ERFA ügyek intézésére. A Pénzügymi-
nisztérium az érvényes eljárások és szempontok alapján döntött a támogatások felhasz-
nálásáról, az ERFA bevételeket a Közkiadási Programba helyezte.
Ez a megoldás Írország számára komoly nehézségeket okozott a Strukturális Alapok
reformja után, mert az új közösségi szabályozás az egyes projektek finanszírozása he-
lyett a világosan lehatárolt földrajzi térségek több éves integrált programjait részesíti
el őnyben és el őírja a helyi és regionális hatóságokkal való konzultációt.
Az Országos Fejlesztési Terv kidolgozása
Az ország egész területének elmaradott régióvá nyilvánítása egyben azt is jelenti, hogy
az ír kormány az EK finanszírozás szempontjából regionális kormányzatnak min ősül,
ezért elegend ő csak egyetlen nemzeti programot készítenie. Emiatt a kormány megte-
hette azt, hogy az Országos Fejlesztési Tervbe a regionális fejezetet csupán jóindulatú
gesztusa jeléül építette be. E fejezet a hét régióban kétfajta csoport felállítását írta el ő:
— A munkacsoport a fontosabb kormányhivatalok képvisel őibő l és a helyi önkormány-
zatok vezet őibő l áll. E csoport feladata a régió fejlesztési tervének összeállítása volt,
ami beépült az Országos Fejlesztési Tervbe;
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
142 Kitekint ő TÉT 1995 .3-4
— A tanácsadói csoport a helyi önkormányzatok elnökeib ő l és a fontosabb társadalmi
és gazdasági érdekszervezetek képvisel őibő l állt, az érdekcsoportok javaslatait dolgozta
fel és továbbította a munkacsoporthoz.
A két csoportban közrem űködő résztvev őknek nagyot kellett csalódniuk, amikor az ír
kormány 1989 márciusában Brüsszelben benyújtott Országos Fejlesztési Terve nemzeti
ágazati és legkevésbé regionális programokra épült. Éles hangú kritikák fogalmazódtak
meg a regionális csoportok munkájának semmibevétele miatt és elhangzott, hogy a
konzultációs mechanizmus csak a brüsszeli kívánalmak teljesítését álcázta. A Közösség
regionális politikai meghatalmazottja, Bruce Millan sajnálatát fejezte ki a terv regionális
egyeztetésének elmaradása miatt» A kormány azonban magának tartotta fenn a jogot,
hogy a terv végleges változatát összeállítsa és közvetítsen a regionális érdekkonfliktu-
sokban. Azt a közösségi döntést pedig, amely a terv országos vitáját írta el ő, azzal a
magyarázattal hárította el, hogy hatékonysági, az eredményességi és a célszer űségi
követelmények azt kívánták, hogy az Országos Fejlesztési Terv és végrehajtási program-
jai a ma érvényes, mindenki számára ismert, az ország sajátosságainak és népességi
szerkezetének megfelel ő formában készüljenek".I 2
A kormány egy közelmúltbeli döntésével a munkacsoportot és a tanácsadói csoportot
összevonta és regionális felülvizsgálati bizottságokat állított fel. Azonban ezek a bizott-
ságok is csak konzultatív szervezetek. A Strukturális Alapok felhasználásának végleges
szervezeti megoldása a központi kormány, az EK Bizottsága és az Európai Beruházási
Bank képvisel őiből álló felügyel őbizottság lesz. Ma még nem világos, hogy az új felül-
vizsgálati bizottságok miként integrálódnak majd az új statútumú regionális kormányza-
tokba, amelyeket a kormány a közeli önkormányzati reform során meg kíván alakítani.
A helyi-területi politikusok regionális attit űdjei
Módszertani szempontok
Az előbbiekben ismertetett intézményi háttér miatt különösen fontos, hogy ismereteink
legyenek a területi politikai szerepl ők regionális kérdések iránti érzékenységér ő l és vé-
leményéről. Mivel Írországban nincsenek regionális hivatalnokok, a regionális szerveze-
tek jobbára igazgatási tartalmúak és konzultatív jelleg űek, mintsem politikai szerepl ők
lennének, vizsgálataink regionális keretei ezért csak hozzávet ő legesnek tekinthetők. A
Közös Piac más tagországaiban használt kérd őívünket ezért az ír sajátosságoknak meg-
felelően kellett módosítanunk, a régiót a megfelel ő egységgel kellett helyettesíteni. Pél-
dául, ha politikusokat a regionális fejlesztésr ő l kérdeztük, akkor régión a m űködési he-
lyüket és annak közvetlen környezetét értettük. Az Országos Fejlesztési Tervben sze-
repl ő régiók közül ötöt választottunk ki vizsgálatunk számára. A 311 kiküldött kérd őív-
bő l 106 érkezett vissza, a válaszadók aránya 34% volt (3. táblázat).
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekint ő 143
3. TÁBLÁZAT
A megkérdezés eredményének regionális megoszlása
(Regional breakdown of the survey's questionnaires)
Régió Kiküldött Visszaérkezett A válaszadás
kérdőívek kérdőívek aránya,%
Dublin 50 18 36
Délkelet 64 27 42
Középnyugat 55 21 38
Északnyugat 73 26 36
Középkelet 69 14 20
Összesen 311 106 34
A viszonylag alacsony visszaérkezési aránynak több oka is volt:
—Az eredetileg tervezett felmérés az 1989. júniusi általános választások idejére esett.
A kérdőívek visszaküldésének határidejét július közepéig módosítottuk. Ebben az id ő-
ben a képvisel ők azonban a fels őházi választási kampánnyal voltak elfoglalva, majd
szabadságra mentek;
— Mivel a regionális kormányzásnak Írországban nincsenek hagyományai, a kérd őív
központi problematikája, a régió sokak számára kétségkívül elvont, értelmezhetetlen
fogalomnak tűnt;
—A politikai fő idényben a politikusok rendkívül elfoglaltak voltak, a 19 oldalas kér-
dőív kitöltésére sokaknak nem jutott idejük.
Ezek az okok is közrejátszottak abban, hogy végül a visszaérkezési arány alacsonyabb
volt, mint a szokásos postai úton történt megkérdezéseknél általában lenni szokott. Min-
dent egybevetve azonban arra a következtetésre juthatunk, hogy a visszaérkezett kérd ő-
ívek (regionális megoszlásuk és alaposan megfogalmazott válaszaik miatt) alkalmasak
arra, hogy a regionális politikai közvélemény álláspontjáról határozott képet alakíthas-
sunk ki.
A vizsgálat nem korlátozódott csupán a politikusok véleményére. Második mintánk a
regionális vagy a területi jellegű döntésekben érdekelt központi igazgatási és érdekkép-
viseleti szervezetek felel ős beosztású munkatársai körére terjedt ki. Ebben a mintában a
visszaérkezési arány már kedvez őbb, 54%-os volt. Ezt az 55 tagú mintát érdekképvise-
leti—igazgatási elitnek nevezzük.
Az ilyen típusú vizsgálatok kulcskérdése, hogy milyen jelent őséget kell tulajdonítani a
megkérdezettek véleményének. Ezzel a problémával minden attit űdvizsgálat során
szembetaláljuk magunkat, a politikaorientált kutatásokban azonban még hangsúlyosab-
ban fogalmazhatók meg a fenntartások. Esetünkben e feladatot még az a tény is bonyo-
lítja, hogy az egyik minta tagjai nagyfokú haj landóságot mutatnak a vizsgált kérdések
iránt. Az aktív területi munkát végz ő politikusokat a regionális hatalom kiterjesztésének
szükségességér ől kérdezni körülbelül azt jelenti, mintha az autópálya-építés fontosságát
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
144 Kitekint ő TÉT 1995 s 3-4
a szállítmányozókkal indokoltatnánk meg. Az e kérdésekre adott vélemények természe-
tesen nem hagyhatók figyelmen kívül, bár kétségkívül elfogultságot tükröznek. Felada-
tunkat tovább nehezíti, hogy a megkérdezettek véleménye nem független a kormánykoa-
líció és az ellenzék közötti pártküzdelmekt ől. A kormánypárti politikusok defenzív ma-
gatartást tanúsítanak a regionális status quoval szemben, az ellenzékiek pedíg ezt az
alkalmat is megragadhatják a kormány bírálatára. E probléma Írországban különösen
élesen vet ődik fel, ahol a Strukturális Alapok felhasználásának regionális szempontjai
heves politikai csatákat váltottak ki.
Vizsgálatunk során megkíséreltük e nehézségeket a lehet ő legkisebb mértékre csök-
kenteni. Egyrészt a kérd ő ív tárgyköreit igyekeztünk pontosan megmagyarázni és a kér-
désekre adandó válaszokat egyértelm űvé tenni. Másrészt az érdekképviseleti—igazgatási
elit mintáját a politikusi válaszok ellen őrzésére használtuk. Nem tételeztük fel, hogy az
igazgatási elit válaszai a jók, a politikusokéi rosszak, ha azonban a két csoport vélemé-
nyei közel azonosak voltak, az igazgatási elit megállapításait súlyozottan vettük figye-
lembe. Harmadrészt, megadtuk annak lehet őségét, hogy a politikusi válaszokat a pártál-
lás alapján korrigálni lehessen. Negyedrészt, megpróbáltuk kiegyenlíteni a válaszokban
rejlő lokálpatrióta haj lamokat azzal, hogy e kérdésekben súlyozottan vettük figyelembe
az országos kérdésekkel foglalkozó politikusok véleményét. Végül záró fejezetünkben
igyekszünk helyt adni az Írországban ma zajló regionalizálási viták következtetéseinek,
hisz e nézetek nem mindegyik szempontja fogalmazódott meg kérd ő ívünkben.
A regionális érzékenység
A megkérdezett politikusok többsége elégedetlen volt a kormány regionális politikájá-
val és még inkább saját régiójának gazdasági növekedési ütemével. Az elégedetlenség
foka régiónként jelent ős eltéréseket mutat (4. táblázat).
Középnyugaton a megkérdezett politikusok 70%-a elégedett volt az általános kor-
mányzati irányvonallal, 50%-a pedig a gazdasági fejl ődéssel. Miként korábban említet-
tük, e régióban hosszabb id ő óta m űködnek regionális fejlesztési intézmények, ez az egyetlen
olyan régió Írországban, amely közel került a szilárd regionális identitás megjelenéséhez és
az ehhez szükséges intézményrendszer megteremtéséhez. A gazdasági fejl ődési ütem
megítélésében megmutatkozó eltérés is magyarázatra szorul. A középnyugati régióban
m űködő nagy nemzetközi repül őtér (a transzatlanti járatok kötelez ő leszállóhelye) és a
Shannon Ipari Park kétségtelenül szerepet játszik a kedvez ő megítélésben, azonban a
regionális fejlesztési intézmények is közrejátszhatnak az optimista gazdasági hangulat
kialakulásában.
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekintő 145
4. TÁBLÁZAT
A régió fejlődésének értékelése,
(General evaluation of development of the region)
Megnevezés Összesen Közép- Dublin Délkelet Észak- Közép-
nyugat nyugat kelet
Egyetért a kormányzati
politikai irányvonallal 43
— Politikusok 43 70 33 33 41
— Érdekképvisele-
ti/igazgatási elit 63 73 69 67 56 70
Egyetért a gazdasági fej-
lődés ütemével
— Politikusok* 32 50 18 30 30 29
Egyetért a kormány m ű-
ködésével
— Elit* 54 21 25 18 4 32
* A kérdés csak adott mintára vonatkozott.
A politikusok regionális elfogultságát igazolja az a tény, hogy a szakmai elit lényege-
sen optimistábban értékeli a kormány régióban érvényesül ő politikáját, 63%-uk elége-
dett azzal. A gazdasági növekedés ütemének megítélésér ől nincs adatunk, viszont a kor-
mány működésének 54%-os pozitív megítélése is magas arány. Ez nem túlzottan er ős bi-
zonyíték persze, ha azt vesszük figyelembe, hogy ez utóbbi kérdésben nagymérték ű az
egyes régiók közti különbség, elég az északnyugati régió igen alacsony elégedettségi
mutatójára utalnunk.
A politikusok és a szakmai elit regionális ügyekben megmutatkozó 20%-os vélemény-
különbsége arra késztet bennünket, hogy a politikusi válaszokat tovább vizsgáljuk. A
kérdés az, hogy a politikusok válaszait egyéni politikai meggy őződésük vagy politikai
pozíciójuk befolyásolja. Kézenfekv ő feltételezni, hogy a kormánypárti és az ellenzéki
politikusok véleménye — az országos szintr ől a helyi szint felé haladva egyre kisebb
mértékben — eltér ő . Az 5. táblázat ezt a hipotézist igazolja, a kormánypárti és az ellen-
zéki politikusok véleményében 30-35%-os különbség van az általános politikai irány-
vonalat és a gazdasági növekedési ütemet illet ően.
A politikusok véleményét az is befolyásolja, hogy kapcsolatok fűzik őket az országos
döntési helyekhez, ez legalább olyan er ős motiváló tényező, mint régiójuk iránti elköte-
lezettségük.
Az ágazati miniszterekkel és államtitkárokkal rendszeres kapcsolatban állók kéthar-
mada egyetért a kormány „általános" irányvonalával, szemben a gyenge kapcsolatokkal
rendelkezők egynegyedével. A megalapozott véleményalkotás azonban azért kockáza-
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
146 Kitekint ő TÉT 1995 .3-4
tos, mert a kormánypártok képvisel ői valószín ű leg rendszeresebb kapcsolatot tartanak a
miniszterekkel, a táblázat adatai tehát a kormánypárti/ellenzéki viszonyítás eredményei-
hez hasonlóak.
5. TÁBLÁZAT
A kormány- és ellenzéki pártok képvisel őinek polarizációja,
(Polarization between government and opposition parties)
Megnevezés Kormánypárti Ellenzéki Összesen
Egyetért a kormányzati politikai irányvonallal 53 25 43
Elégedett a régió gazdasági fejl ődésével 48 19 31
Az eredmény azt mutatja, hogy a kapcsolatok er őssége a pártbéli hovatartozással
egyenes összefüggést mutat. A szorosabb kapcsolatban lév ők kevésbé kritikusak a kor-
mány régiójukat érint ő politikájával szemben, míg a gyengébb kontaktust fenntartók —
akár kormánypártiak, akár ellenzékiek — er ősebb ellenvéleménnyel vannak.
Az 1992-re való regionális felkészültség megítélése
A kormányzati politika és a gazdasági fejl ődés regionális megítélésének eredményei-
bő l megfelel ő következtetéseket vonhatunk le az egységes bels ő piac létrejöttének maj-
dani írországi fogadtatására vonatkozólag is. A 6. táblázat a régiók felkészültségének
színvonalát mutatja az 1992. évi változásokhoz.
Az alkalmatlannak tartott ágazatok többsége a regionális fejl ődés infrastrukturális
alapeleme. A politikusok többsége kritikusnak tartja az iparszerkezet két fontos összete-
vőjét, a vállalati szervezeti tagolódást és a szerkezetátalakulást. Végül a politikusok ked-
vezőtlen faktornak tekintik a történelmi és környezeti er őforrások hasznosításának
állapotát is. Ez utóbbi esetben valószín ű arról van szó, hogy a történeti nevezetességek
gazdag tárházát és az egyedülálló természeti környezetet Írországban 1992 után az ide-
genforgalom szolgálatába lehetne állítani, ha ehhez meglennének a megfelel ő feltételek.
Ebben a kérdésben a két minta válaszai között nincs lényeges eltérés. A szakmai elit
nagyobb jelent ő séget tulajdonít az ipar technológiai színvonalának, kritikusabban is
szemléli azt, míg a politikusok ennek a tényez őnek az állapotát kedvez őnek ítélik meg.
Mindkét csoport a fels őoktatással és a munkaer ő képzettségi színvonalával volt a legelé-
gedettebb. A két minta megítélése a legfontosabb kérdésekben általában igen közel esett
egymáshoz, csak a városi funkciók és az ipari átalakulás megítélésében különbözött
markánsan a véleményük.
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekint ő 147
6. TÁBLÁZAT
Az egységes piacba kedvez őtlen adottságokkal lépő ágazatok,
(Sectors perceived to be inadequately prepared)
Megnevezés Politikusok Szakmai elit
Az egységes piaci szerepléshez teljes mértékben
alkalmatlan
— Közúthálózat 81 84
— A városok funkciói 64 42
— A történelmi és környezeti er őforrások hasznosítása 64 60
— A kis- és közepes méret ű ipar szerkezete 63 61
— Kikötői hálózat 61 49
— Vasúthálózat 60 63
— Az iparszerkezet átalakulása 58 70
Az egységes piaci szerepléshez nem egészen alkalmas
— Kereskedelmi hálózat 47 30
— Az ipar technológiai és innovációs színvonala 44 58
— Az agrárgazdaságok szerkezete 42 43
— Légi közlekedés 36 40
— Egészségügyi hálózat 36 22
— Szociális ellátás 34 29
— Felsőfokú oktatás 27 26
— A munkaerő szakképzettsége 22 22
A centralizáció problémája
A negatív regionális érzékenység okait vizsgálva rendszeresen a politikai szerkezet és
a hatalommegosztás kérdéseivel találtuk magunkat szemben.
A politikusok igen nagy része min ősítette a kormányzati m űködés gyenge pontjának a
döntések hosszú végrehajtási idejét (90%), a pénzügyi er őforrások elosztását (89%), a
kormány és a régiók közti konzultáció színvonalát (85%) és a helyi önkormányzatokkal
való egyeztetést (75%). Ez utóbbí kérdést kivéve a szakmai elitek is hasonló vélemé-
nyen voltak, noha a pénzügyi források elosztását Ők kedvezőbben látják. A politikusok
az egyetemek és kutatóintézetek döntési folyamatba való bekapcsolását is problematiku-
sabbnak tartják. Talán nem meglep ő, hogy többségük számára a politikusi kvalitás nem
jelent gondot. Nem tekintik problematikusnak a közhivatalnokok felkészültségét sem.
Következtetésünk tehát az, hogy a problémák nem személyi, hanem sokkal inkább struk-
turális jellegűek.
A szakmai elit a helyi önkormányzatoknak láthatóan nem tulajdonít nagy jelent őséget.
Legalábbis ez derül ki az önkormányzati koordinációt tudakoló kérdésre adott válaszok-
ból, illetve a helyi önkormányzatok és a társadalmi-gazdasági szervezetek konzultáció-
jára vonatkozó kérdés 8%-os válaszadási eredményéb ől. Ez utóbbí adat nagy valószín ű-
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
148 Kitekint ő TÉT 1995 .3-4
séggel inkább annak köszönhet ő, hogy az önkormányzatok kevés jogosítvánnyal rendel-
keznek e területen, mintsem annak, hogy ebbéli tevékenységüket a szakmai elit problé-
mamentesnek tartaná.
A hatalmi centralizáció még inkább nyilvánvaló, ha a politikusoknak régiójuk hatalmi
viszonyairól megfogalmazott véleményét elemezzük. Körülbelül 70%-uk a miniszte-
reket, a helyi önkormányzatok központilag kinevezett vezet őjét és az országos pártveze-
tőket tekinti a hatalom legfő bb birtokosainak. Ezzel szemben a helyi politikusok, válasz-
tott helyi parlamenti képvisel ők vagy politikusok 25-30%-os választ kaptak. A sajtó
(58%) és a katolikus egyház (46%) is befolyásosabbnak min ősült, mint a helyi érdek-
szervezetek helyben megválasztott képvisel ő i (7. táblázat).
7. TÁBLÁZAT
A legnagyobb hatalommal rendelkez ő csoportok a régióban,
(Groups who wield most power in the region)
Miniszter 74
Helyi önkormányzati vezet ő 73
Országos pártvezet ő 69
Sajtó 58
Katolikus egyház 46
Egyéb önkormányzati vezet ő, hivatalnok 38
Mezőgazdasági szervezet 36
Pénzügyi és gazdasági magáncsoportok 32
Állami többség ű szervezet 31
Helyi pártvezet ő 31
Parlamenti alsó házi képvisel ő 30
Tanácsnok 26
Szakszervezet 20
Egyéb egyház 15
Szenátor (önkormányzati képvisel ő) 15
A centralizáció ellenszere
Ha a regionális intézmények reformja, jobban mondva bevezetése kerül szóba, a
politikusi vélemények a konzervativizmus és a radikalizmus sajátos keverékét mutatják.
A 8. táblázatból kitű nik, hogy a konzervatív vonások kerekednek felül, ha a kompeten-
ciák regionális telepítése kerül szóba. Azok a feladatok kapnak 60%-nál nagyobb támo-
gatottságot, amelyeket már ma is helyi-regionális szintre telepítettek, vagy amelyeknek
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekint ő 149
már vannak regionális hagyományai. A többség elutasítja a régiók fennhatóságának ki-
terjesztését az adózásban, a banki szolgáltatásokban, a hitelügyletekben, a fels őoktatás-
ban, a kutatásban, a közrendvédelemben és meglep ő módon a külkereskedelemben.
8. TÁBLÁZAT
A regionális hatalom erősítésének preferenciái,%
(Preference for more power in the region)
Megnevezés Politikusok Szakmai elit
Kézm ű- és kisipar 96 98
Iparfejlesztés 87 81
Városfejlesztés 84 89
Egészségügy 78 71
Környezetvédelem 78 61
Közmunkaügyek 76 85
Kulturális ügyek 72 83
Mezőgazdaság 63 62
Közlekedés 57 59
Foglalkoztatáspolitika 54 52
Alsó- és középfokú oktatás 54 46
Adóügyek 46 35
Banki és hitelügyletek 37 45
Felsőoktatás 35 36
Tudományos kutatás 31 38
Közrendvédelem 30 40
Külkereskedelem 19 11
Amikor azonban a választott regionális tanácsok lehetséges funkcióiról kérdeztünk, a
válaszadók radikális véleményeket fogalmaztak meg. A potenciális szerepköröket a
válaszadók fontossági sorrendben hat — prioritási és fontossági — csoportba sorolták. A
válaszolók 31%-a jelölte meg els ő prioritásként azt, hogy a régiók feladata a társadalmi-
gazdasági problémák feltárása és megoldások kidolgozása, 25%-a pedig, hogy feladatuk
a regionális érdekek védelme a nemzeti kormánnyal szemben. Ezt a két feladatot els ő,
második vagy harmadik prioritásként jelölte meg a válaszadók 68%-a. A választott
tanácsok átfogó, ambiciózus feladatkörével szemben a politikusok sokkal tartózkodób-
bak voltak, és inkább apróbb, hagyományosabb szerepkörökkel ruházták fel a tanácso-
kat, pl. azzal, hogy segítsék az állampolgárok eligazodását a közügyekben (az els ő, a
második és a harmadik prioritási csoportban 22%-os gyakorisággal), vagy védelmezzék
az egyes önkormányzatok érdekeit a régióban (23%). Megjegyzend ő az is, hogy a regio-
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
150 Kitekint ő TÉT 1995 .3-4
nális tanácsoknak juttatandó szerepköröknek a többség véleménye (68%) szerint fejlesz-
tési jellegű feladatoknak kéne lenniük, és csak 38%-os súllyal voksoltak elosztási jelleg ű
feladatokra. A 9. táblázatból az is kiderül, hogy a megkérdezettek többsége a régiók és a
külső környezet kapcsolatára, nem pedig a regionális tanácsok régión belüli irányítási
funkcióira helyezi a hangsúlyt. Ma, amikor a regionális kormányzat megszervezése
ismét időszerűvé vált, ennek a véleménynek különös jelent őséget kell tulajdonítani.
9. TÁBLÁZAT
A majdani regionális tanácsok legfontosabb feladatai,%
(Role of hypothetical regional council)
Megnevezés 1. 2. 3. Elég magas Fontos Lényeg-
prioritás prioritás telen
A régió társadalmi-gazdasági
viszonyainak feltárása, fejlesz- 31 11 18 35 3 2
tési javaslatok kidolgozása
A regionális érdekek védelme 25 I8 I6 30 11 1
az országos fórumok el őtt
Az állampolgárok támogatása 9 28
7 7 38 11
a közügyek intézésében
A társadalom elesett rétegei-
7 20 12 42 17 2
nek támogatása
Az egyes önkormányzatok 6 7 II 3I 37 X
érdekeinek védelme
A regionális igazgatási szer- 5
5 12 32 38 8
vezet ellen őrzése
A nemzeti érdekek védelme I 3 7 40 3I I8
regionális alapokon
A regionális érdekcsoportok 9
1 2 4 53 7
konfliktusainak harmonizálása
Az Európai Közösség szerepe
Korábban már röviden utaltunk az Európai Közösség bels ő viszonyainak változásából
következő regionális feladatokra. Láthattuk, hogy a politikusok az egységes bels ő piac
kipítése el őtt még számtalan akadályt látnak. A 10. táblázat egy újabb megvilágításban
mutatja be ezt a kérdést, pozitív, semleges és negatív csoportba sorolva a régiók kilátá-
sait az 1992 utáni id őszakban. Nyilvánvalóan a semleges kategória kevésbé érdekes
számunkra, hisz semmit sem tudhatunk meg a kérdez ő álláspontjáról. A megkérdezettek
96%-a (mindkét mintában) nem tudott érdemlegesen nyilatkozni a versenyviszonyok
jövő beli alakulásáról, háromnegyed része pedig az ipar koncentrálódásának várható
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 .3-4 Kitekint ő 151
folyamatairól. E válaszok elemzését ől tekintsünk el, a másik két kategóriával foglalkoz-
zunk. A megkérdezettek 93%-a a környezetvédelmi szabványok változásait, 53%-uk a
szociális ellátás új normáit tartja kedvez ő következménynek. E két széls ő érték között a
gazdaság modernizálódásának és anyagi feltételei javulásának egész sor szempontját
találjuk.
10. TÁBLÁZAT
A régiók kilátásai az 1992 utáni időszakban,
(Prospects for the region in the post 1992 period)
Megnevezés Politikusok Szakmai elit
Pozitív hatások
93 95
— Új környezetvédelmi szabványok bevezetése
— Új piacok megszerzése 91 95
— Új pénzügyi erőforrásokhoz való hozzájutás 84 87
— Az agrártermelés modernizálása 81 76
— A kereskedelmi hálózat megújítása 78 85
— A technológiai innováció ösztönzése 77 86
— Az intézményi reformok felgyorsulása 72 75
— A regionális közigazgatás kiépülése 67 55
— Hatalommegosztás a központi és
a regionális szervek között 54 57
— A szociális ellátási normák reformja 53 51
Semleges hatások
— Nagyobb verseny 96 96
— Az ipar koncentrálódása 73 76
Negatív hatások
— A fejletlen területek kedvez őtlenebb
fejlődési lehetőségei 53 73
— A döntési folyamat lelassulása 48 53
—Növekv ő munkanélküliség 40 42
— A regionális identitás elvesztése 38 38
— A termelési költségek növekedése 32 20
A politikusok nem táplálnak egyértelm ű reményeket az Európai Közösség iránt, ez a
preferenciaskálából is kit űnik (9. táblázat). Nem meglep ő, hogy magas értékeket kaptak
a pénzügyi kérdések, az elmaradott térségek (93%) és a technológiai innovációk (91%)
támogatása. A szakmai elit is hasonló véleményen van. Ehhez a kérdéskörhöz sorolhatók
a tudományos kutatások is, hisz az e téren való együttm űködés is jelentős ráfordításokat
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
152 Kitekintő TÉT 1995 .3-4
igényel. Érdekes azonban, hogy a közös piaci finanszírozáshoz és döntési pontokhoz
nem kötődő kérdések (a külkereskedelem összehangolása, regionális fejlesztési progra-
mok kidolgozása, a szakképzés egységesítése, környezetvédelmi és városfejlesztési
normák harmonizálása) is kétharmados támogatottságot élveznek a politikusi körökben.
A 11. táblázat azonban arra is rávilágít, hogy a szakmai elitben bizonyos kétségek fo-
galmazódnak meg az Európai Közösség intervenciós politikájával szemben. Mindkét
hatalmi csoport elutasítja a nem közösségi országokból való bevándorlás közös szabá-
lyozását és a közös védelmi politika közösségi finanszírozását. E kérdésekben mind a
politikusok, mind pedig a szakmai elit nagyobb jelent őséget tulajdonít a nemzeti kormá-
nyoknak.
Ahogy a 10. táblázatban láthattuk, a regionális politikusok nem keveset várnak az Eu-
rópai Közösségtől, várakozásaik azonban az 1992 utáni fejl ődési irányok ismeretében
erőteljesen túlzottnak t űnnek.
11 .TÁBLÁZAT
Az Európai Közösség szerepe,
(Role of the European Community)
Megnevezés Politikusok Szakmai elit
Az elmaradott területek fejlesztésének közös finanszírozása 93 91
A technológiai innovációk elterjesztése 91 94
Közös kutatási politika 79 85
Munkaerőpiaci intézkedések 77 53
Külkereskedelmi koordináció 76 60
Regionális fejlesztési projektek kidolgozása 73 57
A pénzpiacok befolyásolása 71 65
A szakképzési rendszer egységesítése 70 52
A környezetvédelmi és területrendezési tervezési normák tovább- 68 57
fejlesztése
A nem közös piaci országokból érkező bevándorlás szabályozása 42 33
'Az európai védelmi politika finanszírozása 27 23
Érdekes módon a szakmai elit és a politikusok véleménye hasonló abban a kérdésben,
hogy a különböző országok régióinak közös kezdeményezéseit fokozni kell (12. táblá-
zat).
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 s 3-4 Kitekintő 153
12. TÁBLÁZAT
Közös kezdeményezések az 1992 utáni időszakban, %
(Common initiatives for the post 1992 period)
Megnevezés Politikusok Szakmai elit
nélkülöz- szükséges nélkülöz- szükséges
hetetlen hetetlen
Környezetvédelmi politika 61 38 50 48
A határmenti térségek összehangolt 45 50 43 57
fejlesztése
Fejlesztési programok kidolgozása 44 56 42 58
A regionális légi kapcsolatok 38 59 42 56
erősítése
Az EU-nál való lobbyzás 37 62 33 54
kulturális/idegenforgalmi
Csereprogramok 34 62 26 74
Alkalmazott kutatási programok 27 65 18 80
Közös kisvállalkozás-fejlesztési 27 64 21 79
programok
Termelési-szolgáltatási 25 71 I7 73
akcióprogramok
Közigazgatási szakemberek képzése 20 72 23 69
Összegzés és következtetések: az ír regionalizmus jöv ője
Felmérésünk eredményei azt mutatják, hogy a regionális politikusok mind az ország
regionális fejlődésével, mind pedig a régiók politikai szerepkörével elégedetlenek. Gaz-
dasági szempontból ez a kormány regionális politikájával szembeni elégedetlenségben
mutatkozik meg. Nagyfokú pesszimizmust tapasztaltunk mindkét hatalmi csoportban a
közös piaci változásokra való felkészültség mértékét illet ően. Mindkét minta 50%-a az
ipar szerkezetét és az infrastrukturális fejlettséget (közúthálózat, kiköt ők, vasúthálózat)
tartja a fő gondnak.
Noha az eredmények éles különbségeket mutatnak a kormánypárti és az ellenzéki né-
zetek között, a legfontosabb regionális kérdésekben a vélemények egybecsengenek. E
téren vizsgálatunk nem mutatott ki jelent ős polarizációt a politikai és a szakmai elit, az
öt régió, a kormánypártiak és az ellenzékiek, az országos és a helyi politikusok között.
Egyértelmű elégedetlenség tapasztalható a központi kormány és a regionális szervek
közti hatalommegosztás kérdésében. Európa legtöbb országában a 11. világháború után a
helyi kormányzatok pozíciói meger ősödtek, szerepük felértékel ődött. Sokhelyütt ez a
helyi demokrácia fejl ődésének következménye volt. Másutt — a jóléti állam kibontako-
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
154 Kitekintő TÉT 1995 s 3-4
zásának szükséges velejárójaként — a nemzeti szint alatti kormányzatok jogosítványai-
nak bővítése a szolgáltatásfejlesztést segítette el ő. Ebben az időszakban Írországban a
helyi önkormányzati rendszer fokozatos gyengülésére került sor.
Az állam szerepének fokozódásával újabb és újabb országos és regionális egyfunkciós
szervezetek alakultak ahelyett, hogy az új feladatokat a helyi önkormányzatokhoz telepí-
tették volna. Ráadásul a központi kormány a helyi érdekegyeztetésben hagyományosan
járatlan volt, soha nem teremtett fórumot a helyi önkormányzatok érdekeinek megfo-
galmazására és a nemzeti döntési rendszerbe való becsatornázásukra. A helyi önkor-
mányzatok Írországban nem szerezhették meg azt a jogot, hogy rendszeres konzultációt
folytathassanak a központi kormánnyal.
A politikusok 85%-a volt elégedetlen a döntési folyamattal, a régiók és a kormány
közötti együttm űködéssel a pénzügyi források elosztásában. A szakmai elit is hasonló
(70-80%) véleményen volt.
A jelenlegi közigazgatási rendszerrel való elégedetlenség ellenére a változások iránti
igények konzervatív álláspontot tükröznek. Amikor a hatalommegosztás lehetséges for-
máiról érdekl ődtünk, mindkét minta egyértelm űen azokat a funkciókat említette, ame-
lyeknek már vannak regionális hagyományai, bár nem szükségszer űen önkormányzati
jellegűek. Kisebb igény mutatkozott meg olyan funkciók decentralizálása iránt, amelyek
más országokban természetes önkormányzati feladatnak min ősülnek, Írországban azon-
ban még mindig központi fennhatóság alatt szervez ődnek.
Másrészt viszont, amikor a majdani regionális tanácsoknak szánt szerepet vizsgáltuk,
a politikusok a legnagyobb jelent őséget a központi kormánnyal való konfrontálódás
szintereinek tulajdonították és kevésbé tartották fontosnak a régió bels ő működésével
kapcsolatos feladatokat.
E két igénycsoport alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a regionális fejl ő-
dés szempontjából els ődleges fontosságú befolyásoló és konzultációs szerep er ősítése
lényegesebb kérdés, mint a kiegészít ő jellegű funkciók széles kör ű decentralizálása.
Sok remény és várakozás fűződik az 1992 utáni európai közösségi intézményi változá-
sokhoz. A politikusok és a szakmai elit nagy többsége támogatja az interregionális szer-
vezetek felállítását. A politikusok 90%-a el őnyösnek tartja a helyi-regionális képvisel ők
testületének megszervezését a közösségben. A nemzeti döntési folyamatokból való kire-
kesztettség érzését ellensúlyozhatja a közösségi ügyek intézésében való részvétel, és a
közösségre úgy tekintenek, mint amely ezt a pszichikai állapotot képes megteremteni. A
Közösség érdekei azonban a regionális politika sz űk területén valószín űleg nem ilyen
nagy horderej űek. Kétségtelen, hogy e témakör kulcskérdése az er őforrásokban szegény
önormányzatok pénzügyi támogatása. Figyelembe kell azonban venni a közösségi finan-
szírozás realitásait. Az Európai Közösség összköltségvetése ma a tagállamok GDP-jének
csupán 1%-át, az állami kiadásoknak pedig kb. 2%-át teszi ki. A költségvetés több mint
50%-át mezőgazdasági ártámogatásokra fordítják és csak kisebb hányada jut regionális,
szociális és egyéb programok finanszírozására.
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
TÉT 1995 s 3-4 Kitekint ő 155
A helyi önkormányzatok közösségi regionális politika iránti érdekl ődésének másik
oka, hogy ez azon kevés lehet őségek egyike, ahol a szubnacionális szint a közösségi
politika és szabályozási mechanizmus integráns szerepl ője lehet. Ez rendkívül lényeges
előrelépés a Római Szerz ődés óta, amely közismert módon nem rögzítette az önkor-
mányzatok formális szerepét a közösségi politika folyamataiban. Az ír helyi önkormány-
zatok azonban — más európai önkormányzatoktól eltér ően — nem részesülhettek ezekb ő l
az el őnyökbő l a túlzott centralizáció, az ország egész területének fejletlenné nyilvání-
tása, a Pénzügyminisztériumnak a Regionális Fejlesztési Alappal kialakított kizárólagos
kapcsolatai és a Környezeti Minisztérium gyenge gazdasági ereje miatt. Írország nem
ratifikálta a Helyi Önkormányzatok Európai Kartáját, s az egyetlen ország volt, amely
karta helyett egyezmény elfogadását javasolta 1985-ben.
A politikusok körében nagy lelkesedés tapasztalható az új közösségi intézmények
iránt. Ennek oka valószín ű leg az, hogy az ír megyei vezet ők soha nem mozgósították
erő iket az ilyen típusú nemzeti intézmények létrehozására. Az általános gyakorlat az,
hogy az egyes önkormányzatok saját maguk próbálták meg stratégiáikat a központi ható-
ságokkal elfogadtatni, annak ellenére, hogy több érdekképviseleti szervezetük is m űkö-
dik az országban. E szervezetek horizontális érdekintegráló szerepe azonban igen korlá-
tozott, a központi kormányra ezért hathatós eszközökkel nem képesek nyomást gyako-
rolni, erő forrásaik sincsenek hozzá és választott testületeik is eléggé tehetetlenek.
A legkülönbözőbb európai együttm űködési formák iránt is nagyfokú lelkesedés mu-
tatkozik meg. A közeljövő ben a hatalom és a befolyás színtere azonban továbbra is a
nemzet marad. A nemzeti kormányok lesznek az EK Miniszteri Tanácsának partnerei. A
regionális kormányokra ezért másfajta feladatok várnak. Kezdetben bizonyára a lobby-
zást választják, Brüsszelben nyitott ajtókat találva többet remélnek, mint saját kormá-
nyuktól, késő bb azonban majd rá kell jönniük, hogy az országos közigazgatást nehezen
kerülhetik meg. A szubnacionális szervek markáns különböz ősége miatt a helyi-regioná-
lis önkormányzatok szupranacionális szervez ődései nehezen lesznek képesek koherens
és átfogó stratégiát kidolgozni — legalábbis belátható id őn belül.
Az európai regionális kapcsolatok fejl ődése mindazonáltal az ír regionális politikuso-
kat is segítheti abban, hogy hatékony stratégiát dolgozzanak ki a hazai viszonyok alakí-
tására. Ez a nemzeti szuverenitást is er ősítheti a nemzeti kormányok és a Brüsszel kö-
zötti hatalmi egyezkedésben, a „Régiók Európája" elképzelés és a szubszidiaritás elve
értelmében.
Fordította: Horváth Gyula
Carmel Coyle - Richard Sinnott : Az európai regionális politika Írországban
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 133-156. p.
156 Kilekintő TÉT 1995 .3-4
Jegyzetek
Roche, D. (982) Az ír helyi önkormányzati rendszerr ől. Local Government in Ireland. Institute of Public
Administration, Dublin.
Collins, N. (1987) A városi és megyei irányításról. Local Government Managers at Work. Institute of
Public Administration, Dublin.
3 Forrás: Department of Finance, Dublin.
4 Department of the Environment, 1990: Returns of Local Taxation. Dublin, Stationery Office.
5 Az ír közigazgatás reformtörekvéseit az alábbi jelentések foglalják Össze: Ireland. Government White
Paper, 1971: Local Government Reorganisation. Dublin, Stationery Office; Ireland, 1973: Local
Government Discussion Document. Dublin, Stationery Office; Ireland, 1985: Local Government Reform.
Dublin, Stationery Office; Institute of Public Administration, 1971: More Local Government. Dublin,
Institute of Public Administration; Muintir na Tire, 1985: Towards a New Democracy: Implications of
Local Government Reform. Dublin, Institute of Public Administration.
6 Ireland, 1991: Local Government Reorganisation and Reform. Dublin, Stationery Office.
7 Commission of Taxation, 1985: Fourth Report of the Commission on Taxation. Dublin, Stationery
Office; National Economic and Social Council, 1985: The Financing of Local Authorities. NESC
Report. 80. Dublin.
8 OECD (1987) lnnovation Policy: Ireland. Paris, OECD; European Communities, European Parliament,
1987: Hume Report on the Regional Problems of Ireland. Document B 910/85, 6 April.
9 Hall, J. (1986) The European Regional Development Fund and the Republic of Ireland. — Keating, M.—
Jones, B. (szerk.): Regions in the European Community. Oxford, Clarendon Press. p. 210.
10 LatTan, B. 1989: While you'r over there in Brussels, get us a grant: the management of the structural
funds in Ireland. — Irish Political Studies. 4. pp. 49-50.
Irish Times, 1989. szeptember 11.
12 Charles, J. Haughey miniszterelnök felszólalása az Európai Mozgalom Konferenciája ír Tanácsának
ülésén. University College Dublin, 1989. október 2.