Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
Tér és Társadalom 9. 1995 s 3-4: 1-45
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ *
(rövidíteáloza)
(A Summary of the Study Establishing the Hungarian Regional
Development Concept)
Bevezetés
Az MTA Regionális Kutatások Központja a KTM megbízásából Illés Iván fő igazgató
vezetésével a Nemzeti Területfejlesztési Koncepciót megalapozó tanulmányt készített
1995 végén. Jelenleg valószín űsíthetően sokak ismerik már magát a koncepciót, amelyet
a parlamentnek kell elfogadnia. A Tér és Társadalom szerkeszt ősége úgy gondolja, hogy
a koncepció mind tartalmi, mind elméleti-módszertani szempontból a regionális tudo-
mányos szakmai közvélemény számára is izgalmas kihívás. A koncepció megalapozá-
sára szolgáló hosszabb tanulmány rövidített változatát azzal a céllal adjuk közre, hogy
módot adjunk a szákmai vitára e folyóirat hasábjain is.
A KÖZELMÚLT TERÜLETI FOLYAMATAINAK ÉS TERÜLETI
POLITIKÁJÁNAK ÉRTÉKELÉSE
A gazdaság és társadalom térbeli sajátosságai
Gazdaság
Magyarországon a területfejlesztési politika mint kormányzati funkció 1990 el őtt a
sokadrangú állami feladatok közé tartozott. A gazdaság tervezése, irányítása ágazati
elvekre épült. A területfejlesztést gazdaságfejlesztési kérdésnek tekintették, ezért a dön-
tően infrastrukturális, szolgáltató jelleg ű feladatokat ellátó megyei és helyi tanácsok nem
voltak a területfejlesztés lényeges szerepl ői.
Mindezek ellenére a területi folyamatok — a társadalmi-gazdasági fejlettségbeli kü-
lönbségek területi-települési vonzatai értelmében — a kiegyenlít ődés irányában hatottak.
* A tanulmány szerz ői: Barta Györgyi, Csefkó Ferenc, Faragó László, Horváth Gyula, Hrubi
László, Illés Iván, Pálné Kovács Ilona, Rechnitzer János. A rövidített változatot szerkesztette:
Pálné Kovács Ilona.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
2 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 .3 4 -
1990 előtt a gazdasági rendszer — a piac, a verseny hiánya miatt — alapvetően az erős
térségektől vont el és a gyengébbeket védte, preferálta. A gazdaság általánOs működési
mechanizmusa hátravetette a gazdaság dinamikáját, ugyanakkor kétségtelenül hozzájá-
rult a területi egyenlőtlenségek mérsékléséhez.
1990 után a differenciálódást el őidéző gazdasági erők és az ezeket támogató szabályo-
zás került túlsúlyba. A gazdasági válság követkeiményei az ország különböz ő pontjain
eltérő erősséget és előjelet eredményeztek: a gyenge területi struktúrák és a válságágaza-
tok uralta téiségek lettek az átalakulás vesztesei, a diverzifikált szerkezet ű térségek pe-
dig a nyertesei.
Magyarország ma — a gazdasági fejlődőképesség szempontjából területileg erősen
—
tagolt. A gazdaság elemeiben és a fejl ődési folyamat dinamikájában jelentkez ő nagyság-
rendi különbségek egyértelm ű en azt mutatják, hogy nemcsak a területi különbségek
növekednek, hanem a területi polarizálódás folyamataijátszódnak le (I. táblázat).
A szocialista nagyvállalatok szétesése és az új vállalkozások számának megsokszoro-
zódása a gazdasági hálózatök szétszakadásához vezetett, s a munkamegosztás térkap-
csolati rendszerei is átalakultak. A kommunikáció, ezen belül f őleg a közlekedés és a
szállítás növekvő költségei a kisebb gazdasági körzetek formálódását eredményezték.
Az ipari beruházások területi megoszlásában Észak-Dunántúl részaránya jelent ősen
növekedett, az Alföldé és különösen Budapesté csökkent. A fejlettebb térségekben gyor-
sabb ipari (gazdasági) átalakulás zajlik.
Az agrárágazat még nincs túl a válságán. A tulajdonváltás és a kelet-közép-európai
piacok elvesztése a legnagyobb visszaeséshez a mez őgazdasági termelésben vezetett. A
mez őgazdasági termelés az agrárjelleg térségekben hanyatlott a legnagyobb mérték-
ű
ben. A válság, ha a mélyponton túl is jutott, hosszú ideig elhúzódhat, f őként a tőkehiány
és a tulajdonviszonyok lassú stabilizálódása miatt.
A külföldi m űködő tó'Ice jelenléte a gazdasági centrumokban koncentrálódott, továbbra
is elő nyben részesítve Budapestet és környékét. Az ország elmaradottabb, keleti fele
iránti érdekl ődés csekély.
A privatizáció során domináns a fő város, illetve a vidéki nagyvárosok súlya. Az új
vállalkozások térbeli terjedése (els ő sorban a kereskedelemben és a szolgáltatásokban)
dinamikusan indult a 90-es évek elején, az ipari tevékenységet folytató új gazdasági
vállalkozások megjelenése azonban jóval mérsékeltebb. A vállalkozói aktivitás a f ővá-
rosban és az északnyugati térségekben (ezen belül is a nagyvárosokban és a középváros-
okban) jelentős.
Külön is szólni kell a „Budapest vidék" összefüggésr ől. A centrum—periféria viszo-
—
nyok megerősödésére több tényez ő utal:
— Budapest és a vidék gazdasági potenciálja közötti különbség jóval meghaladja a la-
kosságszám arányait.
— A termelés térbeli különbségeit messze meghaladják a jövedelmek és a t őkefelhal-
mozás területi (Budapest—vidék) különbségei.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Kncepció 3
Vállalkozás-
sűrűség
l-- 00 00 0 ,r, o
t- ur. M 00 00 0 •-- V-. I-- I--. en kr. 00 0
00 00 CN 0 .--, (T 0 0 00 ON 00 V -, 1--, 0 0 0 0 00 ON lr,
szolgáltatásokban befektetésre jutó
jegyzett tőke
Egy kü lföld i
V-, v-, t-•I C's1 0 M .... •-• s •-s r- oo oo r- est m oo en cD r- v-..
oo o. rn ,r, 0 ...
a. ,.... •ccl
o c.) ".;,1 E
Megye
Cl) 1:,I
6 4 = .=
., •c0
_ 0
',N
74
0 0 .0 ...%C C/)
..Y -C >-,
,„,,
0 E E ,n ,-,
'.
...
0 T.
b):) 6-. 2, ,-• ,
0 011 .0
. -,:,
,4 Z • C4 0
eCt g ,... ,.. ,,1 0 cz
. N v) . 1 s.,
"0 :4.› -0 E
• E (4 z c'' ,1 c) ...%d '4 > NI 011 -.-" "91
,,,
= 47 >, 0 0 70 c'S 1.) — ,,,,I .<0 o . m.
A v ,,,, -0 0 NI
,,
CO L:Ci tz. C.. 7 cl) E— > > N CO CO CrZ U = Z —, Z a c/)
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
— Több gazdasági ágazatban (főleg az iparban és a bankszektorban) újbóli szervezet-
koncentrálódás figyelhet ő meg.
—A külföldi beruházások több mint 60%-a Budapesten valósult meg.
Infrastruktúra
A m űszaki infrastruktúráknak mint ellátó rendszereknek az állapota és kiépítettsége
elmarad az ország gazdaságának fejlettségi szintjét ől. A közlekedési, a vízi, az energeti-
kai és a távközlési infrastruktúrára egyaránt jellemz ő a jobb kiépítettség és a magasabb
fejlettségi szint az ország nyugati felén. Az infrastruktúra általános és mérhet ő kiépített-
sége a legnagyobb különbségeket a Tiszától keletre mutatja.
Az elmúlt öt évben a vidéki, falusi fejlesztések dönt ő hányada az infrastruktúrára kon-
centrálódott. Az 1992-94 közötti id őszakban az országos beruházások 71%-a infrastruk-
turális jellegű volt. E beruházások a vidék, a falvak civilizációs színvonalában (utak,
gáz-, víz-, csatorna- és telefonhálózat, iskolák, tornatermek) jelent ős fejlődést, el őrelé-
pést eredményeztek, ám ugyanebben az id őszakban tönkrement, leépült e vidékek, tele-
pülések gazdasági, foglalkoztatási bázisa.
Az egyes m űszaki infrastruktúra-ágazatok között is eltér ő fejl ődési tendenciák tapasz-
talhatók:
— Eredményt hoztak a vízi és a távközlési infrastruktúra-fej lesztésben az 1990-94 kö-
zötti időszak állami, önkormányzati és lakossági ráfordításai.
—A modernizációt alapvet ően meghatározó közlekedési infrastruktúra ugyanakkor
szinte változatlan maradt.
—A kommunikációs infrastruktúra különbségei következtében feler ősödött a gazdaság
főváros—vidék, nyugat—kelet, városok—falvak tagoltsága mellett a Duna és a Tisza
választóvonal jellege.
— A vízi infrastruktúra fejlődését több tekintetben is aránytalanság jellemzi. Súlyos a
szennyvízelvezetés helyzete, országos szinten is a kiépítettség csak 43%-ot ér el.
— Az 1990-et megel őző évtizedekben a városok és falvak lakásellátottságában meny-
nyiségi és minőségi szempontból egyaránt jelent ős kiegyenlítődés ment végbe. 1990
után a lakásépítés igen nagymértékben csökkent a városokban és a falvakban egyaránt.
— Az elmúlt öt évben az alapfokú és részben a középfokú oktatási intézmények ka-
pacitása bővült, viszonylag jelent ős fejlesztések valósultak meg. A legnagyobb arányú
fejlesztés a kisebb falvakban történt.
— Az egészségügyi hálózat területi elhelyezkedése egyenl őtlen, s az utóbbi évek meg-
valósult fejlesztései ezt az egyenl őtlenséget erősítették. Az egészségügyi infrastruktúra
az Alföldön, az ország keleti részén a legfejletlenebb.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 5
Környezetvédelem
Az elmúlt öt évben az ipari eredet ű környezetszennyezés a hagyományos gazdasági
tevékenységek leépülésével és az energiaszerkezet változásával mérsékl ődött, de a ko-
rábbi károk helyreállítása éppen csak megkezd ődött. A motorizáció fokozódása, a kom-
munális hulladék és szennyvíz mennyiségének növekedése fokozott terheket ró az or-
szágra. A már meglév ő szennyez ő források térben nem egyenletesen helyezkednek el,
hanem döntő mértékben a hagyományos ipari körzetekben koncentrálódnak.
A káros környezeti hatások s űrűsödési pontjai a városok. A terhelés — egyedi esetek-
től eltekintve — követi a települési hierarchiát.
A környezet állapotának főbb területei:
—A levegő az ország kb. 10%-án, az iparosodott körzetekben és a legforgalmasabb
útjaink mellett koncentráltan szennyezett. Az északkelet—délnyugati tengely és Baranya
megye szennyezettsége súlyos. Regionális lépték ű a légszennyeződés Budapesten és
környékén, a komáromi iparvidéken, a Közép-Dunántúlon, Pécs—Komló térségében, a
Sajó és a Zagyva völgyében.
—A jelszíni vízkészletek döntő hányada a Duna vízgyűjtő területére koncentrálódik.
Az 1990-es évek elejére a katasztrofális vízmin őségromlás megállt és némi javulás kö-
vetkezett be. Országos jelent őségű probléma az Alföld felszín alatti vízkészleteinek apa-
dása. Nemzeti jelent őségű a Balaton vízminőségének helyzete. A szennyvíz 30%-a tisztí-
tatlanul, 13%-a csak mechanikailag tisztítva kerül vizeinkbe és a talajba.
—Az egyik legértékesebb megújítható er őforrásunkat, a talajt számos káros hatás
érte. A talajerózió 2,3 millió hektárnyi területet veszélyeztet. A szinte mindenütt megta-
lálható antropogén hatások mellett a defláció az Alföldön, a kedvez őbb helyzetű Dunán-
túlon pedig Somogy megyében a legsúlyosabb. A hulladékok deponálása, kezelése terü-
letileg eltérő képet mutat, a keletkez ő veszélyes hulladékok mennyisége n ő.
—A jelenlegi tendenciák folytatódása esetén a természeti károk tovább er ősödnek, az
élővilág állapota romlik, csökken a természetes és természetközeli él őhelyek kiterjedése.
A természeti és települési táj átalakulásában visszafordíthatatlan negatív folyamatok
játszódnak le.
Foglalkoztatás, szociális helyzet
A foglalkoztatás körében (az utóbbi négy-öt évben területileg és ágazatilag differen-
ciáltan) folyamatos és viszonylag egyenletes a csökkenés. Budapesten csak 6-7% kö-
zötti, a vidék átlagában pedig 10% körüli a visszaesés.
Regionális összevetésben Budapest és Pest megye, valamint általában a dunántúli me-
gyék vannak viszonylag kedvez őbb helyzetben. A legkritikusabb Szabolcs-Szatmár-
Bereg, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye munkanélkülisége. A megyei átlagok
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
6 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
mögött jelentő sebb (súlyos, már-már társadalmi robbanással fenyeget ő) kistérségi, tele-
pülési különbségek jelentek meg. .
Az átlagkeresetek területi különbségei legmarkánsabban Budapest és a vidék köZött
mutatkoznak meg. Az eltérések másik lényeges szintje a regionális differenciálódás. Pest
megyében, valamint az észak- és nyugat-dunántúli régióban jelent ősen magasabbak a
nettó keresetek a többi megyéhez képest.
Az egy lakosra jutó adóköteles éves személyi jövedelmeknél megjelenik mind a Buda-
pest—vidék, mind pedig a legrosszabb és legjobb megyei értékek közötti eltérés.
A hazánkban zajló társadalmi folyamatoknak is sajátos területi vetületei figyelhet ők
meg. Társadalmi-demográfiai egyenl ő tlenségrendszer alakul ki: fokozódó regionális lép-
tékű társadalmi szegregálódás, a rurális, elmaradott térségek társadalmi, kulturális, kép-
zettségi, s mindezekb ő l is fakadóan elszegényedési tendenciáinak, a társadalmi, demog-
ráfiai struktúrák torzulásának lehetünk tanúi.
Az 1990 előtti idő szakban egyszerre jelentkezik a nagyarányú „elproletarizálódás",
bérmunkássá válás és egy „kispolgáriasodás", szerény magántulajdonból és — a második
gazdaságban szerzett — magántevékenységb ő l származó jövedelemre alapozva. Különö-
sen igaz ez a falvak népességére.
A változások 1990 után is a községekben a legdrámaiabbak. Az ingázók elbocsátása
és a falusi ipar megszűnése miatt a bérmunkásból munkanélkülivé válás itt öltött legna-
gyobb arányokat. Ugyanakkor a mez ő gazdasági árutermelés válsága a közös, a háztáji és
magángazdaságban is egyre többeket késztet az árutermelés felhagyására és a csak saját
fogyasztásra való termelésre.
A városok, különösen a nagyvárosok társadalmának fejl ődése a falvakénál jóval diffe-
renciáltabb. Egyfelő l e településeken az elmúlt öt év jóval nagyobb rétegeknek (bár itt is
a lakosság kisebbségének) eredményezett jövedelmi, vagyonbeli és státusbeli felemelke-
dést, másfel ől ezekben jelent meg szembet űnő en a „nyílt szegénység", amit a saját fo-
gyasztásra való mez őgazdasági termelés lehetősége sem enyhít.
Az elmúlt Öt év kritikus helyzetet idézett el ő az ország cigány lakosságának felzárkó-
zása, foglalkoztatása tekintetében. E kérdés területfejlesztési következményekkel is jár,
mivel a cigány népesség 40%-a (a népszámlálás adatai szerint) a két legnehezebb hely-
zetben levő északkeleti megyében, Borsod-Abaúj-Zemplénben és Szabolcs-Szatmár-
Beregben él.
A területfejlesztés intézmény- és eszközrendszere
Kormányzati struktúra, területi szervek
Az állami irányítás szervezetrendszerének átalakítása a regionális politika szempont-
jából ellentmondásosan zajlott le. A tényleges helyi autonómiák (önkormányzatok) létre-
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 7
jötte, finanszírozásuk új alapokra helyezése kedvez ő feltételeket teremtett a helyi gazda-
ságfejlesztés — els ősorban a települési infrastruktúra — számára.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium létrehozása a központi irányí-
tásban elismerte a regionális problematika fontosságát, ugyanakkor nem javult az ágazati
tárcák tevékenységének regionális politikai koordinációja.
A területfejlesztés kormányzati feladatait, a kormányzat területpolitikai szerepét
ugyanakkor nem közvetítette önálló, sajátos területi intézményrendszer. A válságtérsé-
gekben, a kormányzati támogatást élvez ő megyékben, valamint a Balaton problémáinak
kezelésére létrehozott speciális szervek többnyire csak végrehajtási önállósággal rendel-
keztek.
Ellentmondásosan alakult a kormányzati és területi szervek, a területfejlesztés szerep-
lői közötti együttm űködési készség is. A megyei önkormányzatok többsége nem volt
képes integrálni térsége települési önkormányzatainak fejlesztési aktivitását. Saját, terü-
letfejlesztési célú forrásokkal alig rendelkeztek.
Az utóbbi években fellendült kistérségi szövetkezések egy része kifejezetten fejlesztési
célok érdekében jött létre. E szövetségek fontos szerepet töltöttek be a területfejlesztési
politikában, bár területileg rendkívül egyenetlenek, nem fedik le az ország egészét, gyak-
ran nem rendelkeznek városi központtal, üt őképes szervezettel.
A területi döntéshozatali rendszer meghatározó elemei a települési önkormányzatok
voltak, amelyek többsége fejlesztési és ellátásszervezési döntéseit elsősorban saját tele-
pülési határain belüli szempontokat követve hozta.
A területfejlesztés közjogi, közhatalmi szerepl ői mellett a profit és nonprofit szféra
fejletlen, nem épült be szisztematikusan a regionális politikai intézményrendszerbe.
Különösen hiányos a regionális pénzintézetek, a kutatás-fejlesztés intézményrendszere s
a területi információs hálózat.
A gazdaság területi fejl ődését sok — egymástól független — program, koncepció, szer-
veződés, változatos költségvetési forrás, alapítványi támogatás igyekszik kedvez ő irány-
ba fordítani. Az összehangolatlanság természetes következménye annak, hogy nem volt
olyan szereplője a regionális szervezetrendszernek, amelyik a koordinációs és program-
alkotó funkciókat jogilag szabályozott formában elláthatta volna. Összességében a ko-
rábbi struktúra alapvet ő jellemzője a gyenge területi szintű integráció és a centralizáció.
A területfejlesztés pénzügyi eszközrendszere
A területfejlesztés eszközrendszerében az elsődleges szerepet, szisztematikus tervezés
hiányában, az állami támogatási-finanszírozási rendszer játszotta. A széls őségesen
redisztributív elosztási rendszerben az állami fejlesztési támogatások elosztási módszere
nem adott lehetőséget a támogatások regionális politikai mérlegelésére. A területfej-
lesztési források felhasználása els ősorban a válságtérségekre, illetve az aprófalvakra
koncentrálódott (1. ábra), míg a vállalkozások feltételeit alapvet ően befolyásoló közte-
▪
• ▪ •
▪
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
8 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 .3-4
ce>
"0
• Z.)
7 •
Lr-•
e
c
E 41 .
• o
o 2
1..)
vs-
<
C
o
ot) v;^
a.);€5
u
0.7
O 72
.
O
01
0
7 0
‘:4
• o
e u
• s-
(:: 75
s
•
ti
•-• ou
C e
E
cs.
o .E
E
cf'
• Rr;
C 0 e,
0 > Cr,
• CO v;
C.1
•6>
E." ,L;
"
t4 ) E ›.
—
•• 1)
>
w cf)
O o
sr?
•— •—
v
1- 0
t:G v ._
>
c
<1.,
N c
(4 0 •é•
•
C; g .=
O
4,4 't%) CÓ
1-.
0
• Cd
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 9
kedési és kommunikációs infrastruktúra és az innovációt fogadni képes városias térségek
háttérbe szorultak. A központosított újraelosztásban az elkülönített állami pénzalapok,
az egyes tárcák fejlesztési forrásai között a kormány nem tudott Összhangot teremteni, a
forráselosztást nem tudta a regionális szempontok alapján harmonizálni.
A magyar kereskedelmi bankrendszer szerkezetében és m űködésében is számos olyan
elem van, amely kedvez őtlennek bizonyult a regionális fejl ődés, különösen a kevésbé
fejlett térségek számára. Jellegzetes különbségeket mutatnak a pénz- és tőkepiaci folya-
matok Budapesten és vidéken. A bankrendszer egyoldalú területi struktúrája megfelel a
pénzpiac regionális megosztottságának. Bár a hazai és a külföldi bankok és pénzintéze-
tek száma dinamikusan n őtt a 90-es évek elején, egy kivételével ezek mindegyikének
központja Budapesten van. A fiókhálózat is er ősen polarizált, az erős kereskedelmi ban-
kok fiókhálózata szegényes, és főként az ország nyugati felét, illetve a fővárost részesí-
tik előnyben. A bankok túlnyomó részben kivonták a megtakarításokat a vidéki körze-
tekből.
A helyi önkormányzatok finanszírozási rendszere az utolsó öt évben alapvet ően bevál-
totta a hozzá fűzött reményeket, dinamikus s a korábbinál területileg-településenként
sokkal kiegyenlítettebb, kiegyensúlyozottabb infrastruktúra-fejlesztést tett lehet ővé.
Bizonyos elemekben azonban negatív tendenciák tapasztalhatók. Az önkormányzatok
túl sok jogcímen és túl sok csatornán jutnak támogatáshoz. A cél- és címzett támogatá-
sok preferenciáinak túlzott központosítása — miközben e támogatások jelent ősen segítet-
ték a települések fejl ődését — torzította a települések saját preferenciarendszerét.
A területfejlesztés specifikus pénzügyi eszközének, a Területfejlesztési Alapnak a lét-
rehozása kedvez ő változást hozott. Az Alap felhasználásának hatékonyságát rontotta az
elkülönítettség és koordinálatlanság, a központosított döntési rendszer, a célok túlzott
szétaprózottsága, az elbírálás és elosztás különböz ő elvei és a konstrukciók gyenge
rugalmassága. A Területfejlesztési Alap összege mind a GDP-hez viszonyított arányá-
ban, mind a területi fejl ődés problémáinak mérsékléséhez képest kevés volt. A Terület-
fejlesztési Alapból nyújtott támogatásokat értékelve összefoglalóan megállapítható, hogy
azok az elmúlt években hozzájárultak bizonyos feszültségek enyhítéséhez, de az Alap
sem mennyiségében, sem cél-, sem elosztási rendszerében nem tudott megfelelni a
területfejlesztés új, a korábbinál sokkal nagyobb kihívásainak.
Az elkülönített központi alapok — amelyek lényegében ágazati és tevékenységi fej-
lesztéseket szolgálnak — számottev ő területfejlesztési hatással rendelkeztek. Az alapok
odaítélésénél azonban dönt ően az ágazati illetve a térségit ől elszigetelt települési ön-
kormányzati érdek érvényesült (2. táblázat).
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
10 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 .3-4
I
J, e
„. u 0
0c:
0.. 0
` N o.: .-- C^ el", " O0 1D er;"' ,r rsi rY- O
ó :O
{2 II s..0 ,t ry CN CU un .-. et er oo .er r- .0
t,:
er N et M0 CN CN 00 .-. N --, et vn 00 WD -. un el CN 00
099
090 1 I
N
..1- CN --, rn Un tt. 0:: ts: CD CD el. .-. el. 00 CN t- 00 rn re, et
N 00 7 M CD N vn --. 7vn CN et 00 VD el- UD 0 rl C< en r- ry ,r -.
vz
CO
iz
IS 9"
M 7 -- -- M .-N Q\ el M -- N ..-- ,t rn M MCT M CN vn t--
c •— m C.4 .1. ^ c4 ^ M M un -t .., ,.°•
.ss
0 ..9 'Ejb —. 00 O^ CD CD 0 C> O N Mv', CD a 0 CD CD CD CD CD O CD CD CD 0 O
:C == t-
.2
:.c1 WC
N
,n 0:1 •
.c; -0 gb
7F
cy , e eel 4
y;
>,
~ „...
4 L.
,... ,CC1
1
0£,
0 ctl 1.""1.,
.=
,..
'-';
"0
p
.--. 1
ce1 "C7 U
R:7 C? e $-•
jz
-0 )..0.) :30EE C v)v)... v, '0 v, C -0
N
-u.Wt...c.. >NbA"'
,,,,,,:
0 cel 17
- 0 ccl U (1 ,c1 4U O,A MI ,
ji N
M 0:1 C.L. C7 4 n E- > > NQ CO CO O C) =
C 45 Z 0. un
,
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 11
A területfejlesztés er ős és gyenge elemei
Erősségek
—A területfejlesztés törvényi szabályozása;
— A területfejlesztés elkülönült stratégiai döntési központjának a léte;
— Működési tapasztalatok a különféle irányítási modellekr ől;
—A Területfejlesztési Alap m űködtetése;
—Kialakult országos intézményi hálózat;
—Az ország térfolyamatairól meglév ő kutatási eredmények;
—A területfejlesztési ismeretek oktatásának megjelenése néhány fels őfokú intézmény-
ben.
Gyenge elemek
— Területfejlesztési stratégia hiánya;
—Koordinálatlan fejlesztési programok, kialakulatlan stratégiai tervezés;
— A területfejlesztési döntések er ős centralizációja;
—A fejlesztési források szétaprózottsága, a központi pénzalapok közti koordináció hi-
ánya;
— A Területfejlesztési Alap viszonylag kis volumene;
—A decentralizált területi döntési mechanizmust m űködtetni nehezen képes területi
középszint;
—A hosszú távú programozás számára alkalmas nagyrégiók hiánya, a mezoregionális
együttműködést ösztönző szervezeti formák kialakulatlansága;
—A kedvezményezett területek mozaik-jellege, a térségi szintézis hiánya;
—Definiált kistérségi rendszer hiánya;
—A területfejlesztés ágazati prioritásának kidolgozatlansága;
— Szakemberhiány, illetve egyoldalúan képzett szakemberek, a területi folyamatok is-
meretének hiánya.
Lehetőségek
—A nemzetközi szervezetek okmányainak ratifikálásából adódó feladatok következe-
tes érvényesítése;
— Társulási szerz ődés az EU-val;
— A határmenti kapcsolatokat szabályozó európa tanácsi határozat;
—Az ET területi tervezési és vidékfejlesztési chartái;
— A decentralizáció meger ősödése;
— A stratégiai tervezés megvalósítása, szakemberszükségletének biztosítása;
—Az európai kohéziós programok kiterjesztése az EU-val határos térségekre, az
Interreg II. program;
—Az európai interregionális együttm űködésekben való részvétel, hozzájutás EU fi-
nanszírozási forrásokhoz;
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
12 Nemzeti Terüle t ejlesztési Koncepció
f TÉT 1995 s 3-4
—Erő s területi intézményrendszer létrejötte, s egyben a regionalizmus kibontakozása;
— Az államháztartás reformja során a területfejlesztési támogatási rendszer stabilizá-
lása;
—Térségi és helyi kezdeményezések, szervező dések az öner ős fejlesztés kimunkálá-
sára.
Veszélyek
—A nemzetgazdaság teljesít őképességének romlása következtében a jövedelemcent-
ralizáció erősödése;
—Az élesedő területi különbségek, politikai feszültségek miatt az egyes országrészek,
régiók szembenállásának növekedése;
—A területfejlesztési törvény normativitásának gyengesége miatt a központi döntések
túlsúlyának fennmaradása;
—A tárcák és a területi szerepl ők közötti érdekellentétek mérséklését szolgáló ki-
egyenlítő mechanizmusok elégtelen működése;
—A területi közigazgatás háttérbe szorítása a területfejlesztési döntési kompetenciák
és finanszírozás decentralizálásában, tényleges legitimitással rendelkez ő területi
szervező központ hiányának fennmaradása;
—Az elkülönített állami pénzalapok radikális mérséklése során a Területfejlesztési
Alap volumenének csökkenése;
— Párhuzamos profilú intézmények harca (kamarák, vállalkozásfejlesztési központok,
területfejlesztési tanácsok, kistérségi szervez ődések) egymással a feladatokért,
gyengítve a térségi integrációt;
—Megyei, regionális identitás hiánya, túlzott lokális, települési gondolkodásmód.
A TERÜLETFEJLESZTÉS KÖZÉP- ÉS HOSSZÚ TÁVÚ CÉLJAI;
FELTÉTELRENDSZERE, FELADATAI ÉS ESZKÖZEI
A területfejlesztési politika megváltozott szerepe
A döntő en magántulajdonon alapuló piacgazdaságban és a politikai hatalom centrali-
záltságát megszüntet ő plurális demokráciában a területfejlesztési politika funkciójának a
korábbi — központosított és nem piaci — rendszerhez képest gyökeresen meg kell változ-
nia, miután a területi fejl ő dést meghatározó döntések többsége szuverén módon, illetve
decentralizáltan születik. A kormányzati területfejlesztési politikának ehhez az össze-
hangolás, az együttm ű ködés és az orientálás eszközeit kell biztosítania. A folyamat sze-
replőinek száma nagyságrendekkel megn őtt. A területfejlesztési politikának a már létre-
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 13
jött érdekérvényesít ő szervezeteket be kell vonnia a döntési folyamatokba, a még hiány-
zókat létre kell hoznia (vagy létrehozásukat el ősegítenie) a térségi, települési fejl ődés
minden szintjén, annak érdekében, hogy a kit űzött célok az elérhet ő minél nagyobb
társadalmi konszenzus keretében valósuljanak meg. Az Európai Unióhoz való csatlako-
zás célját szem el őtt tartva törekedni kell az intézmények és eszközök harmonizálására
az EU ma létező és jövőben várható követelményeivel.
A megváltozott jelleget, funkciókat figyelembe véve a magyar területfejlesztési poli-
tika céljai belátható távon:
—A térbeli és települési szerkezet formálása, hogy alapot, keretet nyújtson a hatékony,
innovatív és versenyképes vállalkozási, gazdasági tevékenység számára és ezáltal hozzá-
járuljon a gazdaság dinamizálásához, a jövedelemtermelés növekedéséhez;
— A társadalmi és gazdasági esélykülönbségek csökkentése, a nagyobb területi egysé-
gek, illetve a településtípusok szintjén a civilizációs és infrastrukturális feltételek közelí-
tése, a súlyosan leszakadó térségek, települések szociális problémáinak kezelése;
— Olyan programozási módszerek, eszközök és intézmények kialakítása, amelyek a
megfelelő kiterjedés ű térségre, hatásterületre koncentrálva képesek a strukturális vál-
ságjelenségek korai felismerésére, kezelésére és így hozzá tudnak járulni azok megol-
dásához;
—A gazdasági fejl ődés térségi — humán, természeti és egyéb — erő forrásainak mozgó-
sítása, hasznosítása;
—A területfejlesztési politika területi koordinációs szerepének érvényesítése külön-
böző szektorok, ágazatok, tárcák és szakterületek között;
—A határokon átnyúló együttm űködések és kapcsolatok el őmozdítása.
A területfejlesztési politika f ő irányai
A területfejlesztés fő irányainak meghatározása során nem lehet eltekinteni az ország
jelenlegi súlyos gazdasági helyzetét ől, társadalmi problémáitól. Ezért elkerülhetetlen,
hogy rövidebb és hosszabb távon eltér őek legyenek a területfejlesztési politika súlypont-
jai és prioritásai.
A középtávon prioritást élvez ő célok:
—Azokban a térségekben, ahol a gazdasági növekedés már megindult vagy küszöbön
áll, ott az intézményi és technikai akadályok elhárítása (tulajdonrendezés, infrastruktu-
rális szűk keresztmetszetek oldása), illetve a vállalkozástámogatás generális eszközei-
nek alkalmazása;
— Az akut szociális és foglalkoztatási válsághelyzetek kezelése az ország több össze-
függő térségében. Az elkerülhetetlen segélyezés és rászorultsági alapú támogatás mellett
azonban növekv ő szerepet játsszon az oktatás és átképzés, a települési infrastrukturális,
környezetvédelmi és szociális célokat szolgáló közérdek ű munka, valamint — a legkilá-
tástalanabb esetekben — a népesség ésszer ű arányú és irányú migrációjának el ősegítése;
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
14 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 .3-4
—A strukturális válság regionális csomópontjaiban koncentrált intervencióval a szer-
kezeti váltás elindítása (mindenekelőtt a bányászat, a kohászat, a hadiipar, a ruházati
ipar fő telephelyein, valamint a mezőgazdasági termelés alacsony versenyképesség ű
vagy piacait elveszített körzeteiben);
— A társadalmi, demográfiai és etnikai szegregáció mérséklésére irányuló célkit űzések
és a bels ő fejlő dési adottságokra alapozott, adekvát területi mobilitási politika megfo-
galmazása.
A területfejlesztés hosszú távon érvényesíthet ő prioritásai:
— A gazdasági tevékenység térbeli struktúráját minél nagyobb mértékben összhangba
kell hozni a fenntartható fejl ő dés követelményeivel, az egyes térségek természeti, kör-
nyezeti potenciáljával, megtartva a történelmi települési struktúra meg őrzésre érdemes
értékeit, figyelembe véve a tájalakítás esztétikai szempontjait;
—A különböző területeken és településekben él ő közösségek számára meg kell terem-
teni a minél nagyobb esélyegyenl őséget a gazdasági tevékenységben, a munkával és
kockázatvállalással arányos jövedelmekben és életkörülményekben egyaránt;
—Biztosítani kell, hogy Magyarország régiói, nagyvárosai, különböz ő szintű és funk-
ciójú centrumtelepülései integrálódjanak a közös és átjárható határokkal rendelkez ő
európai térségbe, egyenrangú funkciókat szerezve az európai városhálózatban, megte-
remtve egyúttal az ország ffildrajzi helyzetéb ől következő szállítási, kommunikációs,
idegenforgalmi pozíciókat és az európai szint ű regionális centrumfunkciók el őfeltételeit.
A térstruktúrákra hosszú távon jelent ős hatást gyakorló gazdasági szerkezeti átalaku-
lás főbb elemei:
—Dezindusztrializáció: Az ipar lassú térvesztése, el őbb a foglalkoztatottak számának,
majd a GDP el őállításához való hozzájárulás mértékének a csökkenésével;
—Tercierizáció: A szolgáltatóipar gyors túlsúlyba kerülése a gyáriparral szemben, a
termelési szolgáltatások elterjedése (a gazdasági versenyben fokozódik az innovációs és
a nem árjelleg ű tényező k befolyása, a termék- és piaci diverzifikáció, ami a termelés és a
szolgáltatások kooperációjának az er ősítését indukálja);
—Technológiai váltás: Az új ipari fejl ődési szakaszban a vállalkozások számára nem
elsősorban az anyagi jellegű input-output kapcsolatok, hanem a piaci fejl ődést ösztönző
technológiai, információs és pénzügyi er őforrások válnak meghatározó tényez ővé. A
fenntartható fejl ő dés a technológiai képességek gyökeres megváltoztatásával képzelhet ő
csak el;
—Decentralizáció: A vállalati szervezet- és tulajdonformák átalakulása, az új dinami-
kus hajtóerők és az infrastruktúra fejl ő dése a gazdaság térbeli telepítését diszperzebbé
teszi, regionális gazdasági hálózatok jönnek létre, egyszersmind er ősödik a településtí-
pusok közötti differenciálódás és fokozódik a verseny a gazdaság telepítéséért;
—A fenntartható fejl ődés: A gazdasági növekedés és a környezetterhelés mérséklésé-
nek összekapcsolása, a környezetvédelmi iparágak és beruházások priorizálása.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 15
A regionális politika cél-, eszköz- és intézményrendszerének m űködtetésében a követ-
kez ő Európa-komform alapelvek érvényesítend ők:
—Szubszidiaritás és decentralizáció: Önálló mozgástér, döntési kompetencia és finan-
szírozási erőforrások biztosítása az eltér ő méretű és jogállású területi közösségeknek
belső erőforrásaik és a nemzeti stratégia összehangolásában;
—Partnerség: A különböző ágazati, tulajdonosi és tevékenységi körbe tartozó szerve-
zetek és intézmények területi fejl ődésre hatást gyakorló döntéseinek intézményes koor-
dinálása;
—Programozás: Alulról építkező stratégiai és operatív tervezés, a legitimált stratégi-
ákkal komform fejlesztési prioritások, programok és támogatások;
—Koncentráció és addicionalitás: Jól elhatárolható területi fejlesztési típusok, kom-
binált költségvetési és költségvetésen kívüli er őforrás-hasznosítás a gazdasági növeke-
dést szolgáló ágazati prioritásokhoz rendelve.
A magyar regionális fejlődés küls ő és belső feltételei
A regionális fejlődés nemzetközi feltételei
Az utolsó évtized gazdasági folyamatai eltolódást eredményeztek az európai gazda-
sági fejlettség és növekedés térbeli szerkezetében. Az északnyugat-európai hagyomá-
nyos ipari centrumterületek egyértelm ű vezető helyüket elveszítették. A növekedés és
idővel a fejlettség magasabb szintje fokozatosan délebbre tev ődött át és formálódóban
van egy Észak-Spanyolországból, Dél-Franciaországból, Észak-Olaszországból, Dél-
Németországon és Svájcon át Ausztriáig vezet ő övezet, amely a növekedés dinamikájá-
ban, az új technológiák alkalmazásában megel őzi a tradicionális centrumot. Magyaror-
szág ennek az övezetnek a természetes folytatása, ami potenciális el őnyt jelent, de ami-
nek megvalósítása számos — ma még bizonytalan — tényez ő függvénye, s azt is jelzi,
hogy (kedvező esetben is) e folyamatok nyugatról fognak terjedni, eleinte növelve az
országon belül az utóbbi években kialakult és jelent ős nyugat-keleti különbségeket.
Az európai integrációs folyamatokban nagy és egyre növekv ő szerepe van a regiona-
lizmusnak. Mind a nemzetállam fölötti (közösségi), mind a nemzetállam alatti (regio-
nális) szint jelent őségének erősödése ellensúlyozni hivatott a nemzetállam korábbi
dominanciáját és kizárólagosságát. Politikai jelent őségen túl azonban a regionális szint
gazdasági fontossága is növekszik. Az Európai Unió egyik legjelent ősebb finanszírozási
eszköze a Strukturális Alap, dönt ően a regionális fejlesztést és a regionális kiegyenlítést
és kohéziót szolgálja. A pénzeszközök címzettjei nem nemzeti kormányok, hanem régiók,
amelyeknek fel kell készülni a fejlesztési programozás gyakorlására, de — ami még fon-
tosabb — az elnyert pénzeszközök hatékony felhasználására.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
16 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 .3-4
Európában a választóvonalak néhol csökkennek, máshol szaporodnak. A határok jel-
lege, átjárhatósága a jövőben is folyamatosan változhat és ennek jelent ős hatása lesz a
határmenti területeken. Ausztria EU-hoz, valamint a schengeni egyezményhez való
csatlakozása nyilvánvalóan hatással van a határmenti körzetek helyzetére. A volt ju-
goszláv határ az embargó miatt vált az áruforgalom számára átjárhatatlanná, a román és
az ukrán határon pedig az átkel őhelyek hiánya és kiépítetlensége idéz el ő tarthatatlan
állapotot.
Hazánk, helyzetéb ő l fakadóan, fontos európai tranzitútvonalak keresztez ődési pontja.
A tranzitpozíció tényleges kihasználása részben saját döntéseinkt ől, infrastruktúránk
állapotától, részben szélesebb környezetünk politikai-gazdasági helyzetét ől függ. Ma-
gyarország súlya a kelet—nyugati tranzit lebonyolításában az utóbbi években szükség
szerint csökkent, ugyanakkor tranzitszerepünk — Jugoszlávia felbomlása és a háborús
események miatt — jelent ősen megnőtt Nyugat-Európa és a Balkán közötti forgalomban.
Hogy mennyit sikerül és mennyit érdemes e szerepkörb ől megtartani, azt gazdaság- és
regionális politikai eszközökkel is befolyásolhatjuk.
Az ország egésze és egyes régiói is jelent ős szerepet játszhatnak Kelet-Közép-Európa
térségi integrációjában. A határmenti térségek lehetőséget nyújtanak vállalkozási zónák
kiépítésére. Az er ősödő gazdasági, politikai és regionális együttm űködés életre hívhat
olyan határokon átnyúló makrorégiókat, amelyek részben történelmi tradíciójuk, rész-
ben jelenleg kibontakozó együttm űködésük révén el ősegíthetik a növekedési centrumok
kooperációját és a saját országukban periférikus helyzet ű területek pozíciójának javulá-
sát. Több ilyen formálódó régióban vagyunk érdekeltek: Bécs—Pozsony—Budapest vonal
és annak környéke, az Alpok—Adria térség, újabban Európa egyik legjelentősebb növe-
kedési, innovációs pólusa, az Északkeleti-Kárpátok tágabb környezetének öt országot
(Ukrajna, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Magyarország) átfogó térsége.
A hosszú távú regionális fejl ődés lehetséges feltételei és irányai
(Alternatív forgatókönyvek)
A forgatókönyvek összeállításánál a következ ő elemekbő l célszerű építkezni: a gazda-
sági növekedés, a gazdasági szerkezet átalakulása, a népesség, az infrastrukturális fejl ő-
dés, a nemzetközi integrációs kapcsolatok és a környezetvédelem. Az elemek rendszer-
elemzéséb ől vonható le következtetés a társadalmi egyenl őtlenség következményeire, a
területi egyenl őtlenségekre és a forgatókönyvekben célszer űen alkalmazható területfej-
lesztési politikára.
A regionális fejl ődés elemeinek (egy „reálisan optimista" társadalmi-gazdasági
szcenárión belül maradó) változataiból három forgatókönyv állítható össze, amelyek
alapvetően a területi egyenl őtlenségek szerint különböznek egymástól.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 17
Polarizált forgatókönyv
A gazdasági-jövedelmi polarizálódás változatlan ütemben folytatódik, a kormányzat-
nak ennek ellensúlyozására nem sikerül hatékony lépéseket tenni. A forgatókönyv meg-
valósulása nem függ közvetlenül a gazdaság dinamikájától, de kétségtelen, hogy stagná-
lás, lassú fejl ődés mellett nagyobb a valószín űsége. Az ipar szerkezeti átalakulása során
csak néhány jelent ős külföldi tőkebevonásra képes vállalatcsoport (nem teljes iparágak)
indul dinamikus növekedésnek. A tudásigényes iparágak nemzetközi versenyképessége
gyenge marad. A vállalati szerkezetben a nagyvállalati szektor továbbra is er ős. A kö-
zépvállalati szféra lassan er ősödik, a kisvállalatok a nagy piaci központok felé töreked-
nek.
A mez őgazdaság zavarai az új üzemi viszonyok lassú kialakulása és a keleti piacok
elvesztése miatt elhúzódnak, a falusi lakosság széles köre élelmiszer-önellátásra törek-
szik.
A tercier szektorban a felső szintű termelési szolgáltatások Budapest-központúsága
megmarad.
Megújul a vándorlás, a budapesti agglomeráción túl Nyugat-Magyarország irányában
is.
Az infrastruktúra-fejlesztés — a tőkehiány miatt — követő jellegű marad. Jelentősen
fejl ődik a telekommunikáció, az út—vasútfejlesztés a jelenlegi fővonalak modernizációját
(pl. a megkezdett autópálya-építkezések befejezését) jelenti, az ország kommunikációs
szerkezete nem változik.
A nemzetközi integrációs kapcsolatok egyoldalúan a EU-felé irányulnak, Kelet- és
Közép-Európával a gazdasági szálak gyengék és esetlegesek maradnak.
Az elhúzódó gazdasági pangás nem teszi lehet ővé a károsított környezet helyreállítá-
sát. A környezetterhelés csökken a leépül ő nehézipari körzetekben, de növekszik az új
dinamikus zónákban.
E forgatókönyv esetén fokozódnak a társadalmi egyenl őtlenségek. A munkanélküliség
magas (10% fölötti) szinten marad, s növekszik a munkaer őpiacról végleg kiszorulók
száma. A szegénység, marginalizálódás egyes kistérségekben általános jelenséggé válik.
Közepesen koncentrált forgatókönyv
A további polarizálódás a kilencvenes évek közepét ől megállítható, ugyanakkor az or-
szág mára kialakult területi szerkezetében a forgatókönyv nem prognosztizál alapvet ő
pozitív strukturális változásokat.
A gazdaság szerkezeti átalakulását technológiai megújulás kíséri. Az új gazdasági
szerkezetet nemcsak az elavult ágazatok (termékek) leépülése, hanem néhány új ágazat
jelentős előretörése is jellemzi. Meger ősödnek a tudásigényes ágazatok.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
18 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
A mez őgazdaságban szerény mennyiségű, de értékes termékszerkezet ű, gazdaságilag
jelentős export marad fenn. Kialakul a nagyüzem — családi vállalkozói farm — és a rész-
idős kisgazdaságok hatékony kombinációja.
A tercier szektoron belül a magas szintű szolgáltatások els ősorban Budapesten fejl őd-
nek, de jelentős regionális központok alakulnak ki.
Az országon belüli vándorlások kis lépték űek, inkább régión belüliek, és ezek er ősödő
motívuma marad a szakmai mobilitás.
A hagyományos közlekedési hálózatban megjelennek a régióközi kapcsolatokat szol-
gáló vonalak: új hidak, vasúti mellékvonalak felújítása. Javul az ország tranzitképessége,
kiépül a belföldi légi forgalom. Erősödik a vidéki nagyvárosok szerepe a nemzetközi
forgalomban.
Az ország tagja lehet az EU-nak. Emellett újra erősödnének a kelet-európai gazda-
sági szálak, Magyarország — mint az EU legkeletibb tagja — Ausztria korábbi kelet—
nyugati közvetítő szerepét vehetné át.
Növekszik a társadalom környezeti érzékenysége. A környezetvédelmi beruházások új
hazai szakmakultúrák elindítói lehetnek. Az ivóvízellátás és a hulladékelhelyezés nö-
vekvő problémaként jelentkezik.
E forgatókönyv esetén is jelentősek a jövedelmi különbségek, s magas marad a mun-
kanélküliség, de a gazdasági élénkülésnek köszönhet ően nem kerül sor tömeges elszegé-
nyedésre, és jelentősen előrehalad a polgárosodás.
Dekoncentrált forgatókönyv
Az ország mára kialakult településhálózati, térségi aránytalanságai, feszültségei lénye-
gesen mérséklődnek. Az újrainduló gazdasági növekedés Nyugat-Európához való fel-
zárkózást indíthat el. Ehhez különösen kedvez ő körülmények szükségesek: megújuló
európai konjunktúra, EU-tagság, s ennek következtében jelent ős területfejlesztési támo-
gatás, a kelet-ázsiai t őkebefektet ők megjelenése, számottev ő piacbővülés.
A gazdasági szerkezetváltás során nem épülnek le teljes iparágak, a technológiai meg-
újulás és az új termékek bevezetése a legfontosabb. A tudásigényes és környezetbarát
iparágak adják a húzóerőt, de megélénkülnek egyes nehézipari és hagyományos fo-
gyasztási cikkeket gyártó iparágak is.
A mez őgazdaság a kettős piacszervezésnek köszönhet ően jelentősen exportorientált:
az EU-n belül magas feldolgozottságú, speciális min őségű termékekkel, Kelet-Európá-
ban vetőmag, tenyészállat, know-how exporttal, a termelési rendszerek kiterjesztésével
jelentkezik.
A tercier szektorban — a felső szintű üzleti szolgáltatások mellett — a közszolgáltatások
is fejlődnek, sok új munkahelyet teremtve.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 le 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 19
A népességmozgás döntően kistérségeken belül marad. A nagyvárosok népessége
csökken, agglomerációs gyűrűjük kibővül. Az urbanizációs tengelyek összeépülnek,
ezek felé népességvándorlás folyik.
Az infrastruktúra fejlődésében — az el őbbi forgatókönyvekben is feltételezett általános
kommunikációs fejl ődésen kívül — több új elem várható: az ország Budapest-centrikus
közlekedési szerkezetét módosítják a régióközi összeköttetések (autópályák és hasonló
hatású vasútvonalak, repül őterek), beépül az ország az európai nagy kommunikációs
rendszerekbe, megélénkül a városhálózat nagy részében a lakásépítés.
Kedvezőbbek lesznek a nemzetközi gazdasági-integrációs kapcsolatok. Kelet-Euró-
pával valódi integrációs szálak alakulhatnak ki.
Lehetőség nyílik a fenntartható fejlődés elemeinek érvényesítésére, a környezet javuló
állapota fontos társadalmi értékké válik. A gyors gazdasági növekedés ugyanakkor a
környezeti terhelést is er ősen növelheti, s a környezet-romboló technikai eljárások al-
kalmazása sem kizárt.
A lakosság életkörülményeinek, társadalmi szerkezetének, jövedelmi színvonalának
területi különbségei mérsékeltek. A társadalom differenciált, vannak szegény rétegek,
ám a szegények területileg nem koncentrálódnak. A végleges leszakadónak t űnő, margi-
nális területek népessége elfogy, a kedvez őtlen életfeltételek kevés embert sújtanak.
A területfejlesztés intézményrendszerével kapcsolatos feladatok
A területfejlesztésről és területrendezésr ől szóló törvény elfogadásával kiépül egy or-
szágos rendszer, amely egészen a kistérségekbe tömörül ő településekig valamennyi
területi szinten és szektorban átfogja a területfejlesztés potenciális szerepl őit.
Az intézményrendszer alapvet ő sajátossága a decentralizáció és a koordináció, illetve
az érdekegyeztetés szervezeti kereteinek a kiépülése. Az ország minden térségében
(elkülönült eszközrendszer birtokában) önkormányzati és partnerséget megvalósító szer-
vezetek foglalkoznak a területfejlesztéssel, biztosítva ezen döntések demokratizmusát és
a helyi sajátosságok érvényesülését.
Alapvető feladat, hogy a sz űkülő források közepette a területfejlesztési döntések a tér-
ségek valós és legéget őbb problémáira koncentráljanak, el őmozdítsák a hosszú távú
fejl ődést, összehangolják valamennyi érintett szerepl ő törekvéseit. A kiépül ő intézmény-
rendszer vertikálisan és horizontálisan is tagolt, ezért különös figyelmet kell fordítani a
koordinációra, amit az érdekegyeztetés, a tervezés, és a monitoring rendszere szolgál.
A decentralizált rendszerben a helyi szereplők felelőssége az, hogy értékeljék térségük
sajátosságait, feltárják a helyi er őforrásokat, megfogalmazzák fejlesztési koncepcióikat,
programjaikat — figyelembe véve a nemzeti prioritásokat —, és komplex eszközrendszert
(gazdaságtámogatás, infrastruktúra-fejlesztés, foglalkoztatáspolitika, kutatásfej lesztés
támogatása, humán erőforrások fejlesztése, marketing stb.) mozgósítsanak céljaik meg-
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
20 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
valósítása érdekében. Az állam feladata (e tekintetben) els ősorban a helyi kezdeménye-
zések támogatása, az esélyegyenl őség feltételeinek megteremtése.
Az országos szint ű intézményrendszer
A kormány els ődleges feladata a kiépül ő intézményrendszer munkájának folyamatos
szakmai segítése, az ágazatok közötti koordináció biztosítása, a parlamenti területfej-
lesztési döntések politikai és szakmai el őkészítése. A regionális válságkezelésben és az
országos jelent őségű — elsősorban infrastrukturális fejlesztési — projektekben együttm ű-
ködik a területi döntéshozókkal. A kormány gondoskodik a területfejlesztési politika és
intézményrendszer folyamatos formálásával az európai regionális politikai modellel
való kompatibilitásról.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium meghatározó szerepet játszik a
kormányzati döntések el őkészítésében és végrehajtásában.
Az Országos Területfejlesztési Tanácsnak törekednie kell a regionális politikai össze-
függések országos áttekintésére és közvetítésére, konszenzust kell elérnie a képviselettel
rendelkező szervezetek között. Az Országos Területfejlesztési Tanács váljék a terület-
politikai érdekegyeztetés érdemi fórumává.
A regionális szint
Magyarországon nem érett meg a helyzet közigazgatási területi reformra. A regionális
lépték ű területfejlesztési politika szükségessége ugyanakkor vitathatatlan. Egyrészt —
központi döntéssel, a térségi kezdeményezések figyelembevételével — miel őbb ki kell
építeni a regionális lépték ű tervezési-statisztikai egységeket, másrészt ezen egységek
keretén belül ösztönözni kell a megyék és a kormányzat képvisel ő inek együttműködését.
A regionális fejlesztési tanácsok mellett célszer ű működtetni a fejlesztési ügynökségek
rendszerét, a regionális fejlesztési programok menedzselésére.
A regionális rendszerek tervezése, a fejlesztési koncepciókhoz kapcsolódó rendezési
tervek és szabályozási elvek kidolgozása, illetve a megyei szint ű elképzelések koordiná-
lása ugyancsak a regionális területfejlesztési tanácsok feladata.
A megyei intézményrendszer
A területfejlesztési tevékenység decentralizációjában a közeljöv őben a megyei szint
kulcsfontosságúvá válik. A területi er őforrások, sajátosságok alapján a tervezésben és
elosztásban, a fejlesztési koncepciókban és programokban kell összehangolni az orszá-
gos és regionális prioritásokat, valamint a kistérségek igényeit. A megyei szint ű terület-
fejlesztési politika els ősorban a helyi szerepl ők feladata.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 21
A tervezéshez, a területi folyamatok megfigyeléséhez is elengedhetetlen az egységes,
az Európai Unió követelményeihez igazodó információs rendszer kiépítése. Fel kell
számolni a különféle kormányzati és nem kormányzati szervek párhuzamosan futó in-
formációs bázisait, illetve azok között biztosítani kell az összhangot. Mindezeken belül
elsődleges feladat a területi szint ű nemzeti össztermék és jövedelem számítási módjának
kidolgozása.
Kistérségi szervez ődések
A területfejlesztési politika területi alapegységei a kistérségi szervez ődések. A kistér-
ségek megszervez ődését — az önszervez ődés tiszteletben tartásával — szorgalmazni és
segíteni kell.
A kistérségek különösen alkalmas területi formációk a helyi foglalkoztatási-szociális
gondok kezelésére, az alap infrastruktúra-fejlesztés területi összehangolására. Els ősor-
ban olyan kistérségi szerveződések élvezik a kormányzat támogatását, amelyek a terület-
fejlesztésről szóló törvényben megjelölt szervezeti formában és nagyságrendben jönnek
létre, vállalkoznak saját er őforrások akkumulálására.
A kistérségek szervez ődései fontos szerepet töltenek be a helyi identitás er ősítésében,
a kulturális tradíciók ápolásában, a helyi társadalom területfejlesztéssel kapcsolatos
igényeinek közvetítésében.
Az intézményrendszer fejlesztésével kapcsolatos hosszú távú feladatok
Hosszabb távon a munkaer őpiaci igazgatás, területfejlesztés, -rendezés, környezetvé-
delem, területi információs rendszer egymással összehangolt struktúrában működjön. A
területi közigazgatás szervezésében folyamatosan figyelembe kell venni a regionális
politika szükségleteit.
A hazai regionális tudományok megerősödéséhez fűződő igény találkozik a kormány-
zat szándékaival. Mind a fels őoktatás, mind pedig a kutatás kormányzati támogatást
kapjon ahhoz, hogy a regionális tudomány mint szakma beépüljön a fels őoktatás és a
szakmai képzés rendszerébe, és képes legyen megfelelni a várhatóan megnöveked ő
információs és szakmai tanácsadási, szakért ői, kutatási igényeknek.
A kormányzat a civil szervez ődések bekapcsolásával törekszik a területfejlesztési dön-
tések társadalmi megalapozottságát, kontrollját biztosítani. A kormány a tervezésr ől
szóló jogszabályok kidolgozásakor különös figyelmet fordít a társadalmi részvétel in-
tézményeire, a tervezés demokratikus legitimációjának biztosítására.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
22 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 3-4
A területfejlesztési politika pénzügyi eszközrendszere
Követelmények az általános szabályozással szemben
A területfejlesztési folyamatokra els ősorban az ország általános gazdasági helyzete,
szabályozása hat, ezért az általános gazdasági szabályozó- és intézményrendszer formá-
lásakor figyelemmel kell lenni a regionális politika céljaira. A kifejezetten területfejlesz-
tési forrásokból pedig az innovációban aktívabb, a felzárkózásban és a modernizációban
előrehaladottabb térségeknek is részesedniük kell.
A munkaerő-költségekkel kapcsolatos elvonások nagyarányú növekedése különösen
negatívan hat a kevésbé fejlett térségek munkaigényes termelésére. A területfejlesztési
politika szempontjából tehát egyrészt kívánatos a munkáltatói TB-járulékok csökkentése.
Másrészt meggondolandó a vállalkozási és a személyi jövedelemadó kedvezmények kö-
rének bővítése az elmaradott és hátrányos helyzet ű térségekben. Az érvényes cs őd- és
felszámolási eljárás módosítása a kevésbé fejlett és a válságrégiók számára különösen
sürgős.
A területfejlesztés szempontjából is meghatározó jelent ősége van a közbeszerzések
szabályozásának. Regionális preferenciák a központi és helyi közbeszerzéseknél egya-
ránt érvényesítend ők.
Indokoltnak látszik a pénzintézeti szabályozás módosítása. Bankfiókokra is el ő kellene
írni a minimális szolgáltatások körét. Alaptőke-követelményben célszerű lenne el őnyben
részesíteni azt a bankot, amelynek székhelye vidéken van vagy vidéki fiók(ok)at létesít.
Meggondolandó továbbá — meghatározott területeken — a banki tulajdonszerzés, a valódi
univerzális banki m űködés lehetővé tétele.
A bankrendszer szerkezete is felülvizsgálatra szorul annak érdekében, hogy a lakos-
sági piacon a verseny lehet őségét fokozzuk, az önkormányzatok forrásait, betéteit pedig
az államháztartás egyéb forrásaival összhangban kezeljük.
Önkormányzati finanszírozás
A rendszert egyszer űsíteni kell. Az önkormányzatok támogatási jogcímeit néhány
szintetikus mutató alapján indokolt sz űkíteni. Növelni kell a helyi források, adók és más
bevételek arányát, hogy az önkormányzatok forráshelyzete is szorosabban kapcsolódjon
a gazdaság alakulásához, jövedelemtermeléséhez. Az ebb ől adódó nagyobb differenciá-
lódást célzott, kiegyenlítő támogatással lehet enyhíteni.
Az önkormányzati finanszírozás egyes lényeges elemeinek olyan átalakítása indokolt,
hogy egy szélesebb alapú, rugalmasabb és egyben decentralizáltabb elosztást biztosító
Területfejlesztési Alap részeivé váljanak. Elengedhetetlen továbbá az önkormányzati
pénzügyek olyan újraszabályozása, amely korlátot szab az eladósodásnak és a gazdál-
kodásban hatékonyabb ellen őrzést biztosít.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 23
Területfejlesztési Alap
A területfejlesztés specifikus pénzügyi eszköze a Területfejlesztési Alap, amelynek
volumenét hosszabb távon növelni kell. A jelenlegi helyzetben els ősorban más állami
források átcsoportosításával lehetne a területfejlesztési forrásokat növelni. Ha a címzett
és céltámogatások egy jelentékeny része területfejlesztési célra átcsoportosítható, akkor
ez az összeg elérhetné a GDP — Nyugat-Európában normának tekintett — 1%-át. E forrás
egységes kezelése azért szükséges, mert a területfejlesztési politika támogatási céljaiban
súlypontáthelyezés indokolt.
Elsődleges súlyponttá lép el ő a gazdasági bázis, a munkahelyteremtés, a vállalkozások
ösztönzése. Ha a Területfejlesztési Alap és a Mez őgazdasági Fejlesztési Alap különál-
lása fenn is marad, felhasználásukban igen szoros koordináció és együttm űködés szük-
séges.
A területfejlesztési tanácsok létrehozása a decentralizált elosztás lehet őségét is megte-
remti. Országos szinten — az EU-normák figyelembevételével kidolgozott térségi szintek
alapján — csak a források megyék közötti allokációjáról kell dönteni, míg a települések,
vállalkozások projektszint ű támogatása a megyei területfejlesztési tanácsok feladata. A
Területfejlesztési Alap elosztásában is érvényesíteni kell a koncentráció és addiciona-
litás elvét.
A támogatások a munkahelyteremtést jelent ős részben a térségcentrumokban ösztö-
nözzék. A kedvezményezett területek kistérségekb ől építkezzenek. A támogatás rugal-
massága érdekében üzleti tervek, projektek, komplex programok támogatandóak, minél
nagyobb mértékben harmonizálva az Európai Unió vonatkozó eljárásaival.
A vállalkozások ösztönzésének egyéb regionális eszközei
A regionális fejl ődés ösztönzésének egyik eszköze az adókedvezmény. A helyi adók
összegének és súlyának növekedésével a települések által nyújtott helyi adókedvezmé-
nyek jelentősége is nőhet.
A regionális fejl ődés támogatásának másik célszer ű módszere lehet kamatkedvezmé-
nyek nyújtása konkrét fejlesztésekhez. Jelenleg a kedvezményes kamatozású hiteleknek
nagyszámú fajtája létezik, ezek között azonban regionális politikai célok nincsenek vagy
elvétve jelennek meg.
Az európai folyamatokra tekintettel hosszú távra — kizárólag a vámelőnyökre épített
regionális fejlesztési övezeteket létrehozni nem célszer ű, miközben átmenetileg — és más
intézkedésekkel kombinálva — alkalmazása meghatározott övezetekben pozitív hatással
járhat.
A kevésbé fejlett területek gazdaságfejlesztésének nemzetközileg széleskör űen alkal-
mazott módszerét, az ipari parkok és inkubátorházak létrehozását támogatni kell. Az
inkubátorház kisvállalkozók, az ipari park nagyobb vállalkozások vonzásának eszköze.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
24 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 .3-4
Mai körülményeink között az ipari park üzleti alapon való létrehozása nehezen járható,
ezért azt az iparfejlesztés támogatott eszközének kell tekinteni.
Vállalkozási zónák strukturális válságban lév ő régiókban alakítandók ki, ahol a meg-
lévő struktúrák inkább gátját, mint el őfeltételét jelentik a további fejl ődésnek, a válság-
ból való kibontakozásnak. Ehhez az áttöréshez kormányzati intervenció és az el őbb
felsorolt eszközök (adókedvezmény, kamatkedvezmény, átmeneti vámmentesség, inf-
rastruktúra-megel ő legezés) kombinált alkalmazása szükséges. Ebb ő l következik, hogy
vállalkozási zóna valóban csak ritka, a legkritikusabb és „áttörést" célzó esetekben al-
kalmazható.
A területfejlesztéssel összefügg ő feladatok a m űszaki infrastruktúra
és a környezetvédelem területén
A gazdaság globalizálódása, a döntési pontok decentralizálására törekvés nyomán —
megfelelő kommunikációs infrastruktúra-fejlesztés esetén — az ország Nyugat-Európa
közvetít ő centrumává válhat. A gazdasági szerkezetváltás, a tercierizáció, a kis- és köze-
pes méret ű vállalkozások növekedésének következményeként dinamikusan n ő a kommu-
nikációs és közlekedési infrastruktúra iránti igény, és új elemként megjelenik az üzleti-
pénzügyi infrastruktúra tömeges szükséglete. A termel ői infrastruktúra igazán profitábi-
lis területei az üzleti-pénzügyi, a hírközlési és a közlekedési infrastruktúra lesznek.
Az állami beavatkozás az elmaradott vagy válságzónákra koncentráljon, illetve hosszú
távú területpolitikai céljai elérését szolgáló beruházásokat támogasson.
A m űszaki infrastruktúra fejlesztésének területi prioritásai
Az ország általános területi fejl ődésének szolgálatában az infrastruktúra fejlesztése
kapcsán a következ ők fogalmazhatók meg:
—Az infrastruktúra-fejlesztés segítse el ő, hogy a magisztrális hálózatok kapcsolódja-
nak be az európai közlekedési hálózatba;
—A fejlesztések tegyék lehet ővé a tranzitforgalom gyors, biztonságos áthaladását az
országon. Bővíteni szükséges a határátmenetek számát;
—Az infrastruktúra-fejlesztés nyújtson kínálatot a vegyes szállítási módok kihasználá-
sára, fejlessze a kevésbé környezetszennyez ő vasúti és vízi szállítást;
—Biztosítani kell az európai nagyrendszereken áramló információ, tőke, áru és sze-
mélyforgalom akadálytalan eljutását az ország különböz ő területeire és be kell kapcsolni
az ország gazdasági vérkeringésébe a periférikus elhelyezkedés ű területeket;
csatlakozni szükséges a területfejlesztési politika által kijelölt növekedési pontokhoz,
helyszínekhez, el ősegítve a munkaer ő mobilitását is;
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 m3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 25
—Az infrastruktúra-fejlesztés során oldani kell a sugaras szerkezetet, interregionális
infrastruktúrákat szükséges fejleszteni. Meg kell építeni a transzverzális pályákat, ame-
lyek jelentősen módosítják az ország térszerkezetét, fokozatosan átrendezve a forgalmat.
Budapestt ől délre kell elterelni az európai magisztrális teherforgalmat. Növekednie kell
a nagyobb teljesítmény ű hálózatok arányának (kétvágányú és nagy sebességre alkalmas
vasúti pályák kiépítése, gyorsforgalmú utak építése stb.);
—Ki kell építeni a regionális repülőterek hálózatát;
—Távközlési elmaradottságunkat (piaci alapokon) fel kell számolni. A központi forrá-
sokból kell támogatni, hogy térségek és központjaik minél nagyobb köre kapcsolódni
tudjon a nemzetközi információs-hálózatokhoz, bekapcsolódjon a globális számítógépes
rendszerekbe.
—A környezetbarát, energiatakarékos energiagazdálkodást szolgáló energetikai fej-
lesztések segítsék el ő a kiegyenlített energiaellátást, a hátrányos helyzet ű településekben
az azonos életkörülmények kialakulását, a környezetszennyezés csökkentését;
—A vízi infrastruktúra fejlesztése a lakossági és a termelési igények maradéktalan ki-
elégítését, a szolgáltatott víz min őségének állandó javítását, a szennyvízelvezetés és
tisztítás arányának gyors és folyamatos növelését szolgálja;
— Az infrastruktúra-fejlesztési prioritások között az állami, önkormányzati szerepvál-
lalás tekintetében is különös fontosságot kell kapnia az intézményi infrastruktúrának, a
felsőoktatás, a középfokú oktatás, a kulturális intézmények, az egészségügy, s a külön-
böző típusú állami közszolgáltatások hálózati rendszere racionalizálásának.
A környezetfejlesztés területi vonatkozásai
A gazdasági szerkezet átalakulása, a termelés térbeli átrendez ődése idején szükség van
arra, hogy a környezeti és területi szempontok beépüljenek a folyamatokba, a fenntart-
ható fejlődés követelményrendszere érvényre jusson úgy, hogy a környezetvédelem ne
csak korlátokat állítson, hanem maga is fejleszt ő erővé válhasson.
Ma elsődleges feladat olyan új gazdasági tevékenységek generálása, melyek környe-
zetkímél őek, anyag- és energiatakarékosak, valamint a fogyasztást is környezetbarát
irányokba terelik. Ezekben az esetekben megfelel ő szabályozással érvényesíthet ő a meg-
előzés, a termékfelel ősségi és a „használó fizessen" elv. Ennek érdekében a környezet-
politikát integrálni kell az ágazati politikákba.
A prevenció mellett a következő években jelent ős többletfeladatot ad a korábbi kör-
nyezetrombolásból származó károk felszámolása is. Az elhárító típusú feladatoknál a
koncentráció elve követendő. Komplex regionális környezetvédelmi programokat kell
kidolgozni a legsúlyosabb hatásoknak kitett régiókra és a nagyvárosokra.
Rövid távon nem lehet minden esetben érvényesíteni azt az általános alapelvet, hogy a
szennyez ő viselje a költségeket. Ezért a közeljöv őben döntő szerep hárul a Központi
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
26 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
Környezetvédelmi Alapra. Felhasználásának korszer űsítéséhez a decentralizáció és
szubszidaritás, a feladatarányos területi elosztás elveinek alkalmazása szükséges.
Új energiagazdálkodási politikával el ő kell segíteni Magyarország levegőminőségének
javítását, különös tekintettel a nemzetközi szerz ődések betartására.
A területfejlesztési programok elfogadásánál fokozott figyelmet szükséges fordítani a
vízbázisok védelmére. Nemcsak a földhasznosítást, hanem a területhasználatot is szigo-
rúan kell szabályozni és ellen őrizni. Nagy tavaink védelmére komplex programokat
szükséges kidolgozni. Jobban kell ügyelni a vízháztartási egyensúlyra (pl. Duna—Tisza
köze), elkerülend ő az artézi vízkészleteink felélése.
A csatornázásra és szennyvíztisztításra vonatkozó EU-irányelvek megvalósítása 15 év
alatt is csak intenzív munkával érhet ő el. Ennek megfelel ően a szennyvíztisztítási kapa-
citás növelését és a csatornázást a következ ő években kiemelt — központilag is támoga-
tandó — programként kell kezelni.
A települési szilárd hulladékok lerakását a következ ő évtizedben kb. ezer új, olyan
kistérségi hulladéklerakó létesítésével lehet megoldani, ahol legalább a minimálisan
szükséges m űszaki követelmények biztosíthatók.
A hulladékégetést, a veszélyes hulladékok lerakását és ártalmatlanítását regionálisan
kell megoldani, a régiók közötti mozgást a szükséges minimumra szorítva.
A ru•ális térségek fejlesztésének fontos eleme a tájvédelem korszerű feltételeinek
megteremtése a mező- és erdőgazdálkodással összhangban, különös tekintettel nemzeti
parkjainkra, tájvédelmi körzeteinkre és természetvédelmi területeinkre. E feladatokon
belül fokozott jelent őséget kell kapnia a természetvédelemnek. Áttekintend ő a védett
területek rendszere, s a térségi programokban érvényesíteni szükséges a védettség krité-
riumait. Cél, hogy ne növekedjen az eróziós területek nagysága. A rekultiváció, tájreha-
bilitáció nemcsak egy-egy bánya ügye, hanem az érintett település és sok esetben a
kitermelés által meghatározott speciális mikrokörzet fejlesztésének komplex kérdése.
A környezet- és természetvédelmi követelmények érvényesítése szempontjából sajátos
rehabilitációs, valamint környezetvédelmi feltételekhez kötött fejlesztési térségek hatá-
rolandók le.
A NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKA
BEAVATKOZÁSI TÉRSÉGTÍPUSAI
A Nemzeti Területfejlesztési Koncepció nem fogalmazható meg egyetlen térségi ta-
goltságban. A térségi fejl ődés legalább három dimenzióját szükséges kiemelni.
Az első a sajátos strukturális, fejlődési gondokkal küzd ő térségek dinamizációja. In-
dokolt, hogy e vonatkozásban az Európai Unióban alkalmazott térségtípusokat vegyük
alapul. A meghatározott problématípusokhoz kapcsolódó lehatárolásból következik,
hogy e térségek nem fedik le az ország egész területét, illetve ugyanaz a térség többféle
problématípusba is beletartozhat. (2. ábra)
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 27
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
28 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
E térségtípusok
— Budapest és agglomerációja, mint az európai metropolisrendszer egyik pólusa,
—a gazdasági innováció pólusterületei,
—határmenti térségek,
—gazdasági és társadalmi szempontból elmaradott régiók,
—ipari hanyatlás által sújtott térségek,
—rurális (mezőgazdasági) területek,
—jelentős mérv ű pályakezd ő-munkanélküliséggel és tartós munkanélküliséggel sújtott
területek,
— környezeti szempontból kiemelten kezelend ő térségek,
—vállalkozói övezetek.
— A második dimenzió ugyancsak az EU harmonizációs követelményeib ő l adódik. Az
Európai Unió strukturális támogatásainak címzettjei azok a megyénél nagyobb térségek,
amelyek rendelkeznek a regionális fejlesztési stratégiák és programok kidolgozására
alkalmas információs és tervezési kapacitásokkal, és képesek azok megvalósítására.
Magyarországon el őreláthatólag hat területi statisztikai és tervezési egység (az EU-ter-
minológia szerinti II. szint ű egységes területi statisztikai egységek — NUTS 11.)
kialakítására kerül sor. E régiók a következ ők lehetnek: Észak-Alföld, Dél-Alföld,
Észak-Magyarország, Észak-Dunántúl, Dél-Dunántúl, központi körzet.
Végül a harmadik dimenzió a településhálózat különböz ő funkciójú, szerepkör ű és
nagyságú elemei szerint tekinti át az ország településtípusait és fogalmaz meg irányel-
veket jöv őbeli szerepükre, funkcióikra. Ezek:
—a főváros és agglomerációja,
— a nagyvárosok, régiócentrumok,
—a megyeszékhelyek,
— a többi város,
— nagy-, közepes és kisebb községek (általában 1000 lakos felett)
— aprófalvak (1000 lakos alatt),
—tanyák.
A kialakult gazdasági-társadalmi szerkezet és a regionális stratégia
jellege szerinti térségtípusok
Budapest és agglomerációja mint az európai metropolisrendszer egyik pólusa
A gazdaság nemzetköziesedésével és a piacgazdaság térnyerésével párhuzamosan Bu-
dapest szerepe szükségszer űen el őtérbe kerül. Az egész országnak els ődleges érdeke
Budapest nemzetközi pénzügyi, üzleti és kereskedelmi központtá fejlesztése a szomszé-
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 29
dos kevésbé fejlett pénzügyi infrastruktúrával rendelkez ő országokra is kiterjed ő hatás-
területtel. A jelenleg végbemen ő gazdasági-foglalkozási struktúraváltozásban a szolgál-
tatások, ezen belül az üzleti szolgáltatások játszanak majd meghatározó szerepet, amiben
Budapestnek történelmi és komparatív el őnyei vannak minden más településsel és tér-
séggel szemben.
A terület- és településfejlesztési politika beavatkozási területei ezért:
—E szolgáltatások infrastrukturális és térbeli feltételeinek megteremtése;
— Egyidej űleg elő kell segíteni, hogy a tercier és kvaterner szektor budapesti koncent-
rációja a jövőben mérsékl ődjön.
A gazdasági innováció pólusterületei
Az ország területén azonosítható innovációs pólusok:
— Az adott településen m űködő felső oktatási és kutatási potenciál kritikus tömeget
meghaladó mennyisége alapján;
— A 30 000 fő nél nagyobb városokban az egyéni vállalkozók, gazdasági társaságok és
vegyes vállalatok átlagot meghaladó s űrűsége és jelentős fejlesztési, beruházási tevé-
kenység intenzitása alapján.
Az elmúlt évek adatai alapján a főváros mint legfontosabb centrum mellett:
—Pécs és Szeged mind oktatási-kutatási, mind vállalkozási szempontból els őrendű in-
novációs centrum,
—Debrecen oktatási-kutatási aspektusból,
— Győ r, Székesfehérvár, Kecskemét, Nyíregyháza vállalkozási szempontból els őrend ű
centrum,
— Sopron, Miskolc, Gödöll ő , Baja, valamint a Tatabánya—Tata várospár másodrend ű
innovációs pólusnak min ősíthetők.
A területfejlesztési beavatkozás tartalma jelent ős innovációt hordozó programok tá-
mogatása. A támogatás odaítélésének minden esetben feltétele az adott innováció orszá-
gos, vagy térségi terjesztése.
Határmenti térségek
A határmenti térségek három típusa különböztetend ő meg:
— A három nyugati határmenti megye (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala), amelyekre
kiterjed az PHARE—INTERREG II. program. E térségek már létez ő, nemzetközi megál-
lapodások alapján közösen végrehajtott fejlesztési programok akcióterületei. Az ország
többi részén jelenleg ilyen program nem m űködik, és létrejötte esetén is a küls ő finanszí-
rozásra kisebb az esély.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
30 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3 4
-
—A nemzetközi forgalmú határátkel őhelyek hatásterületei, amelyek alanyai a nemzet-
közi forgalom pozitív és negatív következményeinek. E térségekben els ősorban a határ-
átkelés civilizált és gyors lebonyolításának feltételeit kell megteremteni, támogatva a
gazdasági és más együttm űködésre irányuló kezdeményezéseket, közös termelési és
fejlesztési javaslatokat.
— A nemzetközi határátkel őhellyel nem rendelkez ő és ennek következtében elszigete-
lődött, periférikus helyzet ű térségek. Meg kell akadályozni e térségek elnéptelenedését
részben a megközelíthet őség javításával, részben az elmaradott térségek támogatásával
azonos értékű eszközökkel.
Gazdasági és társadalmi szempontból elmaradott régiók
Ilyen típusú térségnek az Európai Unió szabályozása szerint azok tekinthet ők, ahol az
egy főre jutó bruttó hazai termék nem éri el az EU-átlag 75%-át. A mi szabályozásunk a
GDP magyar vidéki átlagának a 75%-át tekinti alapnak, illet őleg addig, amíg ez statisz-
tikailag megnyugtató módon ki nem számítható, ezt egy többváltozós mutatószám rend-
szerrel helyettesítjük. A változók magukban foglalják:
—az egy főre jutó nettó (adózott) jövedelem szintjét,
— az adófizetők (legális keres ők) jövedelmi szintjét,
—a munkanélküliségi rátát,
—az adózott jövedelmek elmúlt négy évi dinamikáját,
—az egyéni vállalkozók, gazdasági társaságok és vegyes vállalatok s űrűségét.
A lehatárolás az ország kistérségei szerint történik. Elmaradott térségnek min ősül az
ország 138 kistérsége közül 50 (az ország területének 32%-a). Az ország 19 megyéje
közül 18 rendelkezik kisebb-nagyobb arányban elmaradottnak min ősített térségekkel.
Az elmaradott térségekben a támogatás fő területei:
—munkahelyteremtő vállalkozások, külső tőkebevonás;
—az átfogó cél megvalósítását segít ő infrastruktúra-fejlesztés;
— belső fejlődési kezdeményezések ösztönzése;
—oktatási és egészségügyi beruházások.
Az elmaradottság mérséklése a központi és legátfogóbb program, ugyanakkor a terü-
letfejlesztési politika a jöv őben nem korlátozódhat kizárólag e cél megvalósítására. A
hatékony térbeli szerkezet kialakításának átfogóbb, többirányú célrendszerét kell szem
előtt tartani. A területfejlesztés pénzeszközeinek felhasználásában ezért arányeltolódás-
nak kell végbemennie.
Ipari hanyatlás által sújtott térségek
Az Európai Unió szabályozása szerint e kategóriába azok a területek sorolandók, ahol:
— az ipari foglalkoztatottak aránya meghaladja az országos átlagot,
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 31
—az ipari foglalkoztatottak számának elmúlt öt évben bekövetkezett csökkenése meg-
haladja az országos átlagot,
— a tartós munkanélküliség aránya az országos feletti.
A sajátos magyar körülmények miatt a mindhárom kritériumnak eleget tev ő térségek
száma csekély. Az ipari foglalkoztatottak száma legnagyobb arányban a csak „telephely-
iparral" rendelkező agrár régiókban, valamint azokban az urbánus régiókban csökkent,
ahol a szolgáltató ágazatok gyors fejl ődése az ipart kiszorította. Egyik sem tipikusan
ipari térség. Másrészt a munkanélküliség aránya is a falusi és agrártérségekben és nem
az ipari területeken a legnagyobb. A fenti kritériumoknak így teljes egészében hat, rész-
ben pedig három kistérség tesz eleget.
E térségekben a támogatási célok lényegében azonosak az elmaradott területével, a
feltételek és módszerek azonban mások. Sokkal több determináló adottsággal, konzer-
váló érdekkel és politikai érdekérvényesítéssel kell számolni. A környezeti problémák is
súlyosabbak, mint más területeken.
A feladat nagyságrendje és a helyi érdekrendszer bonyolult volta miatt elkerülhetetlen
az állam közvetlen részvétele a szerkezetváltásban, azaz — nemzetközi forrásokkal meg-
támogatott — átfogó szerkezetátalakítási program megvalósítása indokolt.
Rurális (mez őgazdasági) területek
A rurális térségek kiválasztásának kritériumai:
—a mezőgazdasági foglalkoztatottak vidéki átlagot meghaladó aránya,
—a vidéki átlagnál alacsonyabb néps űrűség.
A harmadik EU-kritérium, az átlagosnál nagyobb népességcsökkenés Magyarországon
nem vagy alig alkalmazható, mivel az egész országban visszavándorlás tapasztalható.
Ezért a mindhárom kritériumnak megfelel ő rurális térség alig van: a 138 kistérségb ől
mindössze 8, azaz az ország területének alig 4%-a. A kritériumok helyi feltételeknek
megfelelő rugalmasabb alkalmazásával 53 kistérség min ősíthető jelentős arányban
rurális jellegűnek.
E térségekben a támogatás fő területei:
—a mezőgazdasági tevékenység termékszerkezetének és fajtaválasztékának átalakí-
tása,
—az ökológiai és földrajzi feltételeknek megfelel ő területfelhasználási szerkezet el ő-
segítése,
—a kedvezőtlen term őhelyi adottságú térségekben környezetkímél ő tájgondozásért
jövedelemkiegészít ő támogatás nyújtása,
—városhiányos területeken megfelel ő centrumok fejlesztése,
—az alacsony néps űrűségnek és a kis településeknek megfelel ő ellátási formák beve-
zetése,
— kiegészítő jövedelem megszerzési lehet őségeinek el ősegítése.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
32 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
A központi támogatás formái: a helyi elhatározású fejlesztésekhez való hozzájárulás
és a gazdálkodók támogatása hitellel, más pénzügyi kedvezményekkel.
Jelentős mérv ű pályakezdő és tartós munkanélküliséggel sújtott területek
A támogatás fő területei:
—speciális, a helyi gazdaságba integráló célprogramok,
—a gazdasági szerkezet-korszer űsítés,
—az oktatás, átképzés.
A cél támogatandó, amelynek elérése érdekében a foglalkoztatás történik. Önmagában
a foglalkoztatás ugyanis nem segít a térség tartós strukturális problémáinak megoldásá-
ban. A besorolás szigorú kritériuma alapján (az átlag másfélszerese) a térségeknek csak
viszonylag kis hányada kerülhet e csoportba.
Környezeti szempontból kiemelten kezelend ő térségek (3. ábra)
— A kiemelt üdül őkörzetek;
— A fővárosi agglomeráció;
—A nemzeti parkok;
—A bányarehabi I itác ió térségei;
— A dunai vízierőmű-projekt által súlyosan érintett területek.
Vállalkozói övezetek
A koncentrált kedvezmény-nyújtás és beavatkozás kistérségei ott jelölend ők ki, ahol:
— a gazdasági-ipari struktúraváltás súlyos szociális és foglalkoztatási problémákat
okoz,
—ezek a problémák csak jelent ős beavatkozással oldhatók meg,
—a struktúraváltás igényén túl a térség jelent ős közlekedési csomópontban fekszik,
különböző szállítási ágak közötti átrakás helye, vagy más kedvez ő infrastrukturális
adottsága van, ami a fejlesztést gazdaságilag is ígéretessé teszi,
—olyan határmenti térségben található, ahol kihasználhatók — fejlettebb állam szom-
szédsága esetén — az olcsóbb magyar munkaer ő, fejletlenebb vagy hasonló fejlettség ű
állam esetén a fejlettebb és stabilabb magyar piacgazdasági és pénzügyi környezet el ő-
nyei.
A támogatás formája a helyzett ől és fekvéstő l függően változó, de mindenképpen a
kedvezmények kombinációja. A létesítés különösen el őnyös lehet azokon a hármas-határ
pontokon, amelyek még jelent ős nemzetközi határátkel őhelyet is jelentenek. A másik
fontos kritérium, ha a határmenti helyzet el őnye és az ipari válsághelyzet megoldásának
sürgős igénye kombinálódik.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 443-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 33
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
34 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
Magyarország nagyrégióinak fejlesztési irányai
Alföld
Az ország legnagyobb és egyben leghomogénebb régiója, bár e nagytérségen belül is
jelentős különbségek vannak. A két alföldi régióra együttesen elkészített „Az Alföld
hosszú és középtávú területfejlesztési koncepciója" szerint a f ő stratégiai célok a követ-
kezők:
A fenntartható fejl ődés feltételeinek megteremtése és biztosítása az Alföldön. Az Al-
föld ökológiai rendszerei az átlagosnál sokkal sérülékenyebbek. Vízháztartása kedvez őt-
len, óriástáblás mez őgazdasága a talaj és a genetikai állomány pusztulása szempontjából
kockázati tényező . A klímaváltozásra is tekintettel az Alföld vízellátását — a tározás
nagyobb mértékű kiépítésével — elsősorban a folyamok parti víztartó rétegeire kell ala-
pozni. A területfelhasználásban tagoltabb szerkezetre kell törekedni a talajpusztulás
megakadályozása és az él ővilág diverzitásának fenntartása érdekében.
A régió akut gazdasági és szociális válságának mérséklése a következő fontos terület.
A mezőgazdaságban a zöldség-, gyümölcs-, sz őlőterületet csökkenteni szükséges. Az
Alföld sajátos mezőgazdasági kultúráinak, márkahírnevének és küls ő piacainak megőr-
zése az állami szerepvállalást szükségessé teszi. A válságot sikeresebben túlél ő alföldi
iparágaknak (épít őanyag-ipar, nyomdaipar, élelmiszeripar) célszer ű preferenciákat nyúj-
tani. Debrecen és Szeged központtal magas szellemi munka- és innovációigényes ágaza-
tok bázisai alakítandók ki. A többi településen a nagyvállalatok, mez őgazdasági nagy-
üzemek korábbi ipartelepei a helyi együttm űködési, kooperációs rendszerbe építend ők
be.
Az Alföld sajátosságainak és bels ő diverzifikáltságának meg őrzése érdekében a régió
sajátos településhálózatának (óriásfalvak, tanyarendszer) megfelel ő közigazgatási és
önkormányzat-finanszírozási rendszer alakítandó ki. Az Alföldön különös jelent ősége
van a differenciált kistérségi programoknak.
Észak-Magyarország
Észak-Magyarország az Alföldnél heterogénebb, hiszen iparvidékeket, dombvidéki és
alföldi típusú agrártérségeket egyaránt felölel.
A térség nehézipari struktúrája gyökeresen megújítandó. A nagyarányú váltás csak
külföldi működő tőke segítségével oldható meg és pótlólagos állami ráfordításokat igé-
nyel, mindenekel őtt az infrastrukturális, megközelítési lehet őségek javítását (pl. M3-as
autópálya meghosszabbítása).
A térség hegyvidéki, kedvez őtlenebb termő helyi adottságú részén fel kell hagyni az
üzleti alapú mez őgazdasági termeléssel, mert az csak a veszteségeket és a támogatási
igényt növeli. A szükséges szociális gondoskodás összekötend ő a terület környezeti
szempontú és célú gondozásának követelményével, jobban kihasználva a térség idegen-
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 35
forgalmi adottságait, valamint a határmenti fekvésb ől fakadó együttműködési lehet ősé-
geket.
Észak-Dunántúl
Az Észak-Dunántúlt részben fekvése, részben vállalkozási hagyományai különböztetik
meg Észak-Magyarországtól, gazdasági szerkezetében ugyanakkor sok a rokon vonás. A
bányászati, kohászati, vegyipari, hadiipari bázisok körében nagyarányú a visszaesés, de
e folyamatokat a külföldi befektetések, valamint a helyi vállalkozások fejl ődése részben
ellensúlyozni tudta. A szerkezetváltás tehát viszonylag dinamikusan megy végbe.
A gazdaságpolitika feladata ezt a szerkezetváltást támogatni, mindenekel őtt a vállal-
kozások infrastrukturális környezetének javításával. Az infrastruktúra-fejlesztés jelent ős
hányada üzleti alapon mehet végbe.
A koncentrált környezeti problémák jelentős hányada e régióban jelentkezik, amely
állami beavatkozást igényel. A következ ő évtized legdinamikusabb növekedése és struk-
túraváltása e körzetben várható, ami valószín ű, hogy a korábbinál és a jelenleginél na-
gyobb népesség- és munkaerővonzást gyakorol. E régióban a struktúraváltás során külö-
nösen súlyponti kérdés a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése.
Dél-Dunántúl
Magyarország legkevésbé integrált és egyben er ősen diverzifikált régiója a Dél-Du-
nántúl. Nincsenek olyan súlyos válságproblémái, mint az Alföldnek, vagy Észak-Ma-
gyarországnak, bár válságjelenségek itt is vannak. A Dél-Dunántúl gazdasága jelenleg a
legkevésbé külgazdaság-orientált, a délszláv válság fokozta a külgazdasági nehézsége-
ket. Ugyanakkor a fellendülésnek sincsenek olyan jelei, mint Budapesten, vagy Észak-
Dunántúlon. Nem számíthat olyan külföldi befektetésre, mint a főváros vagy a nyugati
peremvidék, de olyan központi területfejlesztési támogatásra sem, mint a keleti ország-
részek. E régióban vált és válik tehát központi kérdéssé a helyi erőforrásokra alapozott,
decentralizált fejlesztés stratégiája:
—A régió egészében, de kisebb térségeiben is a belső kohézió, az erőforrások helyben-
tartása feltételeinek megteremtése fontos;
— Az átlagosnál gyengébben kiépített infrastruktúra fejlesztése, különösen a régión
belüli, valamint az Alfölddel összeköt ő vonalak kiépítése szükséges;
—Az Alpok—Adria régióban való szorosabb gazdasági együttm űködés a gazdasági nö-
vekedés egyik fontos hajtóerejévé alakítható;
—Az országban a legtöbb aprófalu ebben a régióban található. Az elmúlt fél évtized-
ben ezek a települések örvendetesen fejl ődtek, de mára erőforrásaikat kimerítették. A
kistérségi együttm űködés előmozdítása a regionális politika egyik fontos feladata.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
36 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
Központi körzet, Budapesti agglomeráció
E régió Budapestet és Pest megyét foglalja magában. További vizsgálatoknak és regi-
onális politikai mérlegelésnek kell eldöntenie, hogy Fejér, Nógrád és Komárom-Eszter-
gom megyék kötődése milyen irányokban er ős és érdekeik milyen irányú integráció
mellett szólnak.
A régió keretében megvizsgálandó legfontosabb kérdés Budapest és sz űkebb-tágabb
környezetének munkamegosztása, együttm űködése. A jövőben az agglomeráció egyre
kevésbé a Budapestre való bevándorlás megel őző fázisa, mint inkább a fővárosból való
kiköltözés célpontja lesz.
A fő társadalmi, szociális' és életmódbeli választóvonal nem Budapest és az agglome-
ráció, hanem Budapest bels ő kerületei, valamint a küls ő kerületek és az agglomeráció
hasonló struktúrájú települései között lesz. A mai közigazgatási kereteken túllép ő diffe-
renciáltabb övezeti rendre, szabályozásra és munkamegosztásra van szükség.
A közúti közlekedés arány-nyerése, a kereskedelmi forgalom jelent őségének megnö-
vekedése megemeli Budapest tágabb környékének jelent őségét. A nagy (gépkocsis)
bevásárlóközpontok, a raktározás, választékátcsoportosítás, a gépkocsi-kereskedelem, a
jelentős teret elfoglaló, összeszerel ő jellegű ipari tevékenység egyre inkább e térségekbe
települ.
Budapest közelében vele konkuráló többfunkciós központ nem jöhet létre, de speciali-
zált szerepeket a központi körzet fejlett városias települései (Gödöllő, Szentendre) átve-
hetnek.
Budapesten és tágabb környezetében speciális igazgatási és pénzügyi konstrukciókra
lesz szükség, hogy a funkciók és források a lakosság mint adófizet ő, és mint szolgálta-
tást igénybe vev ő elvárásai közötti egyensúly és összhang megteremt ődjön.
A településhálózat fő alkotóelemeinek fejlesztési irányai
A Nemzeti Területfejlesztési Koncepció rögzíti a regionális politikai prioritásokkal
összhangban lévő irányelveket a településhálózat fő alkotóelemei számára, anélkül, hogy
a települések bels ő fejlődésébe mint önkormányzati kompetenciába beavatkozna.
Régiócentrumok, nagyvárosok
Az elmúlt fél évszázad minden regionális koncepciója kiemelte a megyeszékhelyek
köréből az öt vidéki nagyvárost (Debrecen, Győ r, Miskolc, Pécs, Szeged) és azoknak
speciális funkciókat szánt:
— A kulturális, tudományos és pénzügyi életben a főváros bizonyos fokú ellensúlyának
megteremtése. Az öt város közül négy egyetemi centrum, ennek feltételeit hosszabb
távon Győ rben is biztosítani kell. A kutatás, a gazdasági-pénzügyi szolgáltatások, a
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 37
műszaki fejlesztés és innováció országos intézményrendszerének centrumaiként is indo-
kolt szerepkörüket megerősíteni.
— A dekoncentrált intézményrendszer egyes elemeinek a régiócentrumokba koncent-
rálása. Mindenekel őtt a statisztika, a tervezés, a pénzügyigazgatás, a jegybank, a társa-
dalombiztosítás, az egészségügy regionális szint ű koordinációja, továbbá a nagy infra-
strukturális rendszerek középszint ű irányítása esetében indokolt a regionális szinttel szá-
molni.
— A határokon túlnyúló regionális együttm űködésben kezdeményező szerep. Ezáltal a
kelet-közép-európai nagyvároshálózatnak is integráns elemeivé válhatnak.
A régiócentrumok körül feler ősödik az agglomerálódás, így a központ és a települé-
sek közötti együttm űködések új formáit érdemes ösztönözni, ennek speciális igazgatási
összefüggéseit érvényesíteni. A régiócentrumok fejlesztése ne mennyiségi, hanem min ő-
ségi jegyeket hordozzon.
Megyeszékhelyek
A középszintű önkormányzati igazgatás egysége a belátható jöv őben a megye lesz,
ezért a megyeszékhelyek közigazgatási státusa, szerepköre fennmarad. A megyeszékhe-
lyek ma mind megyei jogú városok. A gazdálkodásban és fej lesztésben ez a megyét ől
való elválasztottság több helyen sajátos feszültségeket teremtett. Ki kell dolgozni azokat
az együttműködési, finanszírozási konstrukciókat, amelyekkel ezek a feszültségek kikü-
szöbölhetők, vagy legalábbis enyhíthet ők.
Többi város
Ez a településcsoport ma igen vegyes összetétel ű . Az elmúlt évek nagyarányú várossá
nyilvánítása következtében három évtized alatt e városok száma 48-ról 176-ra, közel
négyszeresére n őtt. E városok közül 1990-1994-ben 115-nek csökkent a lakossága.
A városok számának szaporítása túlment a valós központi funkciót ellátó települések
körén, miközben a tényleges centrumfunkciót betölt ő települések fejlesztése nem kapott
kellő súlyt. A középfokú funkcionális körzetek szétestek, a kistérségi szervez ődések
jelentős hányada a természetes központjukat képez ő város kihagyásával jött létre. Az
önkormányzati finanszírozás rendszere hátrányba hozta a saját lakosságukon túlmen ően
szolgáltatási funkciókat ellátó településeket. A jöv őben — rendkívül indokolt esetektől
eltekintve — nem célszer ű továbbszaporítani a városok számát, és különösen nem cél-
szerű olyan szabályozók kialakítása, amelyek a várossá nyilvánításra ösztönöznek.
Csak azok a kistérségi szervez ődések támogatandók, amelyekben a központ és
környezete egyaránt részt vesz. Az önkormányzati szabályozásban nagyobb súlyt kell
adni a középvárosok (10 és 40 ezer fő között) támogatásának.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
38 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
Közepes és nagyközségek
Az országban ma 1191 ezer fő nél nagyobb község van 2,96 millió lakossal. A kilenc-
venes években e községcsoport helyzete kétségtelenül javult, de ma is ebben a telepü-
léskategóriában legalacsonyabb az egy f őre jutó önkormányzati támogatás és bevétel.
A mezőgazdaság mai súlyát és munkaer őigényét figyelembe véve a közepes és na-
gyobb községek népessége kizárólag mez őgazdaságból nem tud megélni. E településtí-
pus foglalkoztatási bázisának összeomlása súlyos krízishelyzetet idézett el ő. A követ-
kező idő szakban e kérdés megoldásának kell prioritást kapnia. Egyik megoldás továbbra
is az ingázás, ennek lehet őségei azonban az utóbbi id őben beszűkültek, költségei meg-
növekedtek. Ugyanakkor jelent ős munkaerőforrást és piacot biztosíthatnak a helyben
működő vállalkozások létrehozásához, figyelembe véve, hogy a szakképzett és betanított
munkásságnak legnagyobb hányada e településeken él.
Aprófalvak
Az országban 1019 ötszáz főnél kisebb és 704 ötszá7 és ezer fő közötti község van,
zömében az ország északkeleti és délnyugati határvidékein. A hetvenes-nyolcvanas
években e települések kerültek a legkilátástalanabb helyzetbe, elnéptelenedésük gyors
ütemben haladt el őre.
A kilencvenes évek önkormányzati finanszírozási változásainak az aprófalvak voltak a
legnagyobb „haszonélvez ői". Négy év alatt e településekben nagyobb fejlesztés ment
végbe, mint a megelőző negyven évben összesen.
Az elmúlt években az is bebizonyosodott, hogy a fejlesztés és támogatás jelenlegi
rendszere sokszor pazarló és ésszer űtlen. Arra van szükség, hogy fejlesztési támogatás-
hoz a társulás feltételeivel jussanak ezek az önkormányzatok. Az aprófalvak f ő gondja
ma az igen nagy arányban ott él ő idős lakosság gondozása.
Az aprófalu-kérdés jelent ősége azért nagy, mert a falusi lakosság csökkenésével egyre
több település kerül e kategóriába. Növekv ő számú településnél kell a népességcsökke-
nésből, a helyi ellátás gazdaságtalanságából, valamint az elöregedésb ől fakadó problé-
mákra felkészülni.
Tanyák
Az aprófalvakkal ellentétben a tanyák a magyar településhálózatnak egyre csökken ő
számú és népesség ű kategóriáját alkotják. A tanyai lakosság 1990-re valamivel több
mint 100 ezer főre esett vissza. A tanyák száma is jelent ősen mérséklődött, de nem ilyen
arányban, mivel a tanyák egy része második lakásként és munkahelyként fennmaradt.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 39
Valószínű a tanyák egy részének újrabenépesülése, s őt Új tanyák építése is. E folya-
matban a körülményeknek megfelel ő beépítési el őírásokat alkalmazni kell, de a korábbi
adminisztratív tiltások elkerülend ők.
AZ ÁGAZATI POLITIKÁK TERÜLETI PRIORITÁSAI
Agrárpolitika
Az agrárágazat a nemzetgazdaságban továbbra is stabilizáló szerepet tölt be, ezért az
élelmiszergazdaság fő feladatai:
— a hazai lakosság biztonságos és színvonalas ellátása,
—a versenyképesség megteremtése a nemzetközi piacokon,
—a plurális tulajdonformákon alapuló agrárgazdaság új intézményi és támogatási
rendszerének kialakítása,
—az agrártérségek eltartó-képességének meg őrzése,
— a mezőgazdaság sajátosságaihoz igazodó terület- és településfejlesztés megvalósí-
tása.
A mezőgazdasági jellegű térségek fejlesztésének alapvet ő célja, hogy az ökológiai po-
tenciálhoz, helyi adottságokhoz, hagyományokhoz igazodó versenyképes agrárstruktúra
alakuljon ki. Nélkülözhetetlen a term őhelyi adottságokhoz igazodó földhasznosítás meg-
teremtése.
A helyi lakosság ellátására kis- és középkapacitású feldolgozó üzemek létesítését kell
szorgalmazni, másrészről a nagy élelmiszer-feldolgozó üzemeket technológiai rekon-
strukció révén alkalmassá kell tenni piacképesebb termékek el őállítására.
A mezőgazdasági termelés területi átrendez ődése után a jelenleg mez őgazdaságilag
művelt területek 15-20%-án — piaci viszonyok között — versenyképes mez őgazdasági
termelést tartósan nem lehet folytatni. Ezért a kedvez őtlen adottságú területeken támoga-
tandó célnak kell tekinteni az erd őtelepítést, a talajvéd ő gyepesítést, a vadgazdálkodást,
az üdülő- és pihenőhelyek kialakítását, a falusi turizmus és idegenforgalom fejlesztését
egyaránt. A gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatását csak valamennyi kor-
mányzati pénzügyi eszköz összehangolt és együttes m űködtetésével lehet megoldani.
Iparpolitika
A közép- és hosszú távú iparpolitikai stratégia egyik meghatározó eleme a szerkezet-
váltás. A szerkezetváltás fő irányait az anyag- és energiaigényes ágazatok súlyának
csökkenése, az él őmunka-, a K+F igényes ágazatok, valamint a nemzetközi munkameg-
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
40 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
osztásban jelentős szerepet játszó szakágazatok, termékcsoportok részesedésének növe-
lése jelentik.
A szerkezetváltást a kijelölt fejlesztési irányok támogatásával, a m űszaki fejlesztés
kormányzati programjaival, válságkezelési megoldásokkal kell segíteni. Az iparpolitiká-
nak figyelembe kell vennie a területfejlesztés prioritásait, a sajátos területi célokat, az
ipartelepítés helyére vonatkozó területfejlesztési szempontokat. A területi gazdasági
kiegyenlítődés érdekében szükséges:
— Az iparilag elmaradott térségek felzárkóztatása. Ennek fontos feltételei az infra-
struktúra-fejlesztés, valamint az ipartelepítés, melyhez megfelel ő gazdasági környezetet
kell kialakítani;
—A munkanélküliség kezelése a válsághelyzetbe jutott régiókban. A munkahelyterem-
tés elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatásával történhet;
—A kormányzati támogatás összpontositása a tartósan strukturális gondokkal küsz-
ködő térségekre és a nemzetgazdasági érdekeket képvisel ő vállalatok helyzetének rende-
zésére;
—A telephelyi szerkezet ű vidéki ipar önállóságának elősegítése.
Energetika
Az energiaforrások fejlesztése az egész ország energiaellátását szolgálja. Az er őművi
fejlesztések — rekonstrukciók, b ővítések, építés új telephelyen — indirekt módon térségi
fejlesztő erőt jelentenek.
A villamosenergia-igények növekedése az ezredforduló után valószín űleg egy na-
gyobb egységkapacitású, új telephely ű alaperőmű létesítését teszi szükségessé. A bizton-
ságos energiaellátás érdekében els ődleges fontossága van az energiaimport diverzifiká-
ciójának. A magisztrális energiahálózatok fejlesztésének nagytérségi, regionális hatásai
vannak.
A földgázellátásba való bekapcsolódás közvetlenül területfejleszt ő tényező, ezért a
hálózatfejlesztéseknek els őbbséget kell biztosítani a kiemelten kedvezményezett
térségekben. Területi prioritást kell kapnia a regionális gázellátás meger ősítését szolgáló
fej lesztéseknek.
Idegenforgalom
Az idegenforgalom — mint a tercier-szolgáltató szektor egyik legfontosabb szervez ő-
ereje — jelent ős szerepet játszhat a területfejlesztésben. Az ország nemzetközi idegenfor-
galomban elért pozícióinak megtartása az állam szerepvállalásával a min őségi turizmus
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 41
fogadókapacitásainak b ővítését igényli. Az idegenforgalom állami és területi irányítása,
szervezet- és eszközrendszerének korszer űsítése, jogi újraszabályozása fontos feladat.
Kiemelt üdülőkörzetként a Balaton, a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra—Bükk, a
nyugati határmenti terület, és kiemelend ő idegenforgalmi területként a Közép-Tisza-
vidék, a Mecsek—villányi üdül őterület és a főváros jöhet számításba.
A környezetbarát, vízi- és kerékpáros turizmus, illetve természetjárás, a termál- és
gyógyidegenforgalom fejlesztésével összhangban felértékel ődnek további területek is.
Az idegenforgalom mint funkció területi prioritásainak a biztosítását, az idegenfor-
galmi fejlesztésekkel megcélzott területeken a táj-, a környezet- és a természetvédelem
értékeinek figyelembevételével, ezen érdekek sérelme nélkül kell megvalósítani.
Foglalkoztatáspolitika
A foglalkoztatás aktív és passzív eszközei, illetve az ezek finanszírozására szolgáló
források felhasználása alapvet ően a munkanélküliség térbeli alakulását követi. A Foglal-
koztatási Alap decentralizált és központi része is — pályázati rendszer útján — jelent ős
mértékben a legnehezebb foglalkoztatási helyzet ű megyékbe kerül.
A térségi differenciákra érzékeny forrásallokáció és eszközrendszer mellett szüksége-
sek direkt válságkezelést szolgáló beavatkozások is. Ezek közé tartozik a foglalkoztatási
társaságok szervezése, amelyek az egy id őben és egy helyen nagy tömegben munkanél-
külivé válók foglalkoztatását biztosíthatják, továbbá a foglalkoztatási válsághelyzetek
kezelésére elkülönített keret.
Szociálpolitika
A szociálpolitikán belül kiemelt jelent őségű az ország társadalmi-gazdasági szem-
pontból elmaradott térségeinek településein a szociális infrastruktúra hiányainak pótlása,
a szociális szolgáltatások, intézményi ellátás kiépítése annak érdekében, hogy a települé-
sek közötti egyenl őtlenségek csökkenjenek, az ott él ő lakosság életkörülményei javulja-
nak. A szociális ellátás feltételeinek biztosítása érdekében az állam központi szerepvál-
lalása mellett döntő az önkormányzatok helyi politikájának alakítása.
Az önkormányzatok szociálpolitikai feladatainak ellátásához differenciált mérték ű
normatív állami támogatást kell biztosítani, amely a hátrányos helyzet ű kistelepülések, a
veszélyeztetett térségben lév ő települések számára kedvez őbb.
A szociális alapellátás kiépítését, helyben történ ő hozzáférhetőségét, az intézményhá-
lózat fejlesztését szolgálják a szociális szakmai programok. A pályázati úton meghirde-
tett programok kiemelten támogatják az elmaradott térségek, válságövezetek szociális
fejlesztéseit, ösztönzik az önsegít ő szerveződések és nonprofit szociális ellátószerveze-
tek létrejöttét.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
42 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 .3-4
A válságtérségekben szociális válságkezel ő programokat kell indítani. A programokat
a lakosság szükségletére építve a helyi önkormányzatok szociális válságterv keretében
fogalmazzák és valósítják meg, amelyhez a kormányzat szakmai és anyagi támogatást
biztosít.
Lakáspolitika
A jelenlegi lakásgazdálkodási stratégiának szakítania kell a korábbi extenzív jelleg ű
gyakorlattal, amely a lakásigények kielégítésében els ősorban az új építésekre koncentrált
és kevéssé tör ődött az állomány egészének állapotával, hasznosulásával. Az átmenet
nem mellőzheti a lakhatás biztonságát er ősítő szociális háló kiépítését.
A lakáshoz jutási utak között nagyobb hangsúlyt kell kapnia az új építés mellett a már
meglévő állományon belüli mobilitásnak, az életciklushoz igazodó lakásformáknak. A
támogatási rendszerben a felújítást, korszer űsítést és bővítést az új építéssel azonos
jelentőségű feladatként kell kezelni.
Olyan lakás-, település- és területfejlesztési politikát indokolt folytatni, amely el ősegíti
a generációk együtt vagy egymás közelében élését, enyhíti a gazdasági szerkezetváltás-
ból és a vállalkozási esélyek területi különbségeib ől eredő, a generációkat területileg
szétválasztó, eltávolító migrációs tendenciákat.
El kell érni, hogy ne csupán az új vállalkozások munkaer őigénye vonja maga után a
lakáshiány növekedését, növelje az ingatlanpiaci árakat, hanem a lakásb őség, az ala-
csony ingatlanárak is vonzzák a vállalkozásokat.
Oktatás
Hosszú távú oktatási intézményfejlesztési programot szükséges kidolgozni, amelyet
össze kell hangolni a közoktatás személyi feltételeinek fejlesztési programjával, vala-
mint a településhálózat egészének és a humán szféra más intézményrendszereinek fej-
lesztési terveivel. A középfokú oktatást, nevelést illet ően tekintettel kell lenni a gazda-
sági szféra és a munkaer őpiac változásaira is.
A fels őoktatás min őségi megújításának alapvető bázisai a többkarú és -fokozatú kép-
zési, a tudományos kutatást alaptevékenységként végz ő és a tudományos min ősítést
biztosító univerzitások. Az intézmények eddigi szakmai orientációja mellett a területi-re-
gionális igények szerinti szervez ődést, a többközpontú magyar fels őoktatási hálózat
kialakulását szükséges el ősegíteni. Az egyetemi kutatások a regionális innovációs lánc
legfontosabb elemei, a regionális egyetemek kiemelt fejlesztése területfejlesztési priori-
tás egyben.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 s 3-4 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 43
Kutatásfejlesztés
A hazai cél- (alkalmazott) kutatást végz ő intézményhálózat a centralizált gazdaságirá-
nyítás szolgálatában ágazati struktúrában alakult ki. A központi irányítás megszüntetésé-
vel időszerűvé vált e szerkezet racionális átalakítása, integrációs törekvéseinkhez kap-
csolódóan az európai gazdaságokban m űködő és hatékonynak mutatkozó modellek kö-
vetése.
Az ágazati és szakágazati szemlélet ű működés helyett az interdiszciplinaritáson ala-
puló kooperációs lehet őséget kell kiépíteni a kutatást-fejlesztést végz ő szervezetek kö-
zött.
Az Európai Unióba való belépés megköveteli a fejlett világ min őségi normáinak adap-
tálását. Ennek érdekében, a fejlett országok min őségfejlesztési programjait alapul véve,
ki kell építeni a regionális min őségügyi infrastruktúrát (információs központokat, szak-
tanácsadó hálózatot stb.), támogatni és ösztönözni kell a min őségfejlesztésre irányuló
társadalmi, közösségi szervezeteket a min őségi színvonal növelésére irányuló K+F tevé-
kenységeket.
A hazai K+F intézményeknek nagyobb mértékben kell alkalmasnak lenniük a hazai
innováció segítésére és a nemzetközi kutatási programokba való bekapcsolódásra. Az
innováció kormányzati, ágazati eszközrendszerében er ősíteni kell a regionális szempon-
tokat, a finanszírozást decentralizálni szükséges.
***
A Nemzeti Területfejlesztési Koncepció irányelvei a területfejlesztésr ő l és területren-
dezésrő l szóló törvényhez szorosan kapcsolódva egy átfogó és széles kör ű munka els ő
fázisát jelentik:
— Az országgy ű lés és az országgy ű lési bizottságok vitái után az irányelvek eljuttatan-
dók a megyei közgy ű lésekhez, a nagyobb városok képvisel ő-testületeihez, önkormány-
zatok szövetségeihez;
— Az irányelvek nem tartalmaznak megyei (s a megyén belüli kistérségi) szint ű elgon-
dolásokat, ezeket a helyi adottságok, potenciálok alapján, figyelembe véve a törvény
rendelkezéseit és a koncepció általános irányelveit, a megyei területfejlesztési tanácsok
dolgozzák ki. A kidolgozás során párbeszéd és koordináció szükséges az országos és
megyei szint ű elgondolások munkálatai között;
— A megyei — és regionális — szintű területfejlesztési koncepciókra, illetve az irányel-
vekre alapozva készülhet el a parlament által jóváhagyandó Nemzeti Területfejlesztési
Koncepció.
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
44 Nemzeti Területfejlesztési Koncepció TÉT 1995 s 3-4
A SUMMARY OF THE STUDY ESTABLISHING THE
HUNGARIAN REGIONAL DEVELOPMENT CONCEPT
The Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences, on
commission of the Ministry of Environmental Protection and Regional Development,
has carried out a study for the scientific establishment of the Hungarian Regional
Development Concept. The study consists of almost 100 pages. The editorial of the
journal has created and published its abbreviated version in order to enable the
professional discussion of the government document that is of basic importance for the
regional policy of Hungary in the future.
The essay, like possibly the Concept itself, starts with the evaluation of the regional
processes and regional policy of the past era. The essay states that the transition of the
ownership, organisation and structure of the economy after the systemic change has
resulted in significant regional differences compared to the former mechanism of the
socialist economy, which attempted to reach regional equality. Following the systemic
change infrastructure showed a significant (although in sectoral approach, uneven)
development, especially in the field of water supply and telecommunication
infrastructure, while no development or change took place in the spatial structure of
transport infrastructure that is extremely important for moderniration. The capacity of
primary and secondary education increased. In general we can say that the infrastructure
developments supported by the government mainly favoured small settlements in the last
few years. In employment and the income of the population considerable regional
disparities emerged, showing the borders of some crisis regions. Social changes had the
most dramatic consequences in the villages.
The regional policy of the past era definitely focused on crisis regions, its institutional
system was centralised and the implementation of the different sectoral programmes was
not harmonised.
The second chapter of the study discusses the medium ad long term objectives of
regional development, its tasks and tools, also, the basic elements of the new model of
regional policy. It is a fundamental change that the primary objective of regional policy
is supporting economic development, in the second place of course it aims to decrease
social and economic inequality of chances and to manage crisis situations. A dominant
change is the appreciation of the role of local resources and the criteria of integrating
into the European regions. In the transition of the economic structure the following
elements have key importance: Desindustrialisation, tertierisation, change of technology,
decentralisation and the criteria of sustainable development.
Regional policy in Hungary in the future will assert the principles of subsidiarity,
decentralisation, partnership, programming, concentration and additionality during the
creation of its structure of institutions. The chapter evaluating the present situation ends
with enumerating the strengths and weaknesses, the opportunities and threats of the
NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 1-45. p.
TÉT 1995 .3 4 - Nemzeti Területfejlesztési Koncepció 45
former regional policy. Among the possibilities of regional policy the authors put great
stress on the adoption of a decentralised system of institutions and tools and that of
regionalism, also, European integration.
After this the essay analyses the external conditions of Hungarian regional
development, the possible scenarios that say regional development in Hungary can
evolve towards polarised, relatively deconcentrated and decentralised development, as a
function of the actual internal and external conditions. The essay talks about the
expectations towards the operation of the system of regional development institutions
now taking shape in Hungary, consistently sticking to the necessity of decentralisation.
After the act on regional development coming into force, among the financial tools of
regional policy the role of the Regional Development Fund is appreciated. At the same
time, the work also describes the necessity of the further development of the general
financial regulation so that state sources can be used in a more co-ordinated way, taking
regional development objectives into consideration.
The essay dedicates a separate chapter to the types of regions deserving special
attention, the regions of intervention of regional policy. One dimension of division is the
designation of the certain regions by type of the problem: The capital city and its
agglomeration, the pole regions of economic innovation, border regions, regions
underdeveloped in economic and social sense, industrial depression regions, rural
regions struck by high unemployment, regions in need of special treatment because of
environmental reasons, and entrepreneurial zones.
By using another regional dimension, the essay discusses the main characteristics and
the development tasks of the large regions of Hungary (Northern Great Plain, Southern
Great Plain, Northern Hungary, Northern Transdanubia, Southern Transdanubia and the
central district), considering the formation of the regions as a topical tasks especially
because of the European integration. As a third regional dimension the essay defines the
principles of the development of the specific elements of the seftlement network, in a
breakdown by capital city, large city, county seat, other towns, villages, small villages
and scattered farms.
The authors do not link the implementation of the regional policy objectives
exclusively to the tools of regional policy: They emphasise the effect of sectoral policies
on regional development, as well. They list the regional priorities to be followed by the
sectoral policies: Agrarian and industrial policy, energy and tourism policy, employment
policy, social and housing policy.
The essay is a product of the work group of the Centre for Regional Studies and a few
other institutions, with the leadership of Iván Illés director general. Its approach,
principles and suggestions will hopefully be fully utilised by the Hungarian Regional
Development Concept, to be accepted by a Parliament decisión.