Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
Tér és Társadalom 9. 1995 s 1-2: 105-126
KITEKINTŐ
AZ ÁLLAMI FÖLDBIRTOK-POLITIKA HATÁSA
A CSALÁDI GAZDASÁGOKRA A HOLLANDIAI
ZUIDERZEE PROJEKT TERÜLETÉN*
(The family farm and the influence of the state as project developer and
landowner within the Zuiderzeeproject [Netherlands])
PIET DAVELAAR
Bevezetés
A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogyan juttathat az állam mez őgazdasági földterü-
letet családi gazdaságoknak, milyen következményekkel jár ez a beavatkozás és mennyire
alkalmazható a hollandiai módszer külföldön, például Közép- és Kelet-Európában. Az
esettanulmány színteréül a Zuiderzee projekt területét választottuk (1. ábra).
A Zuiderzee projekt Amszterdamtól északkeletre fekszik. Négy poldert foglal magában,
amelyeket 1918 óta alakítottak ki. 165 000 hektárnyi összterületének 70%-a áll mez őgaz-
dasági művelés alatt. A projektet azzal a céllal hozták létre, hogy — a foglalkoztatás, il-
letve az élelmiszertermelés révén — új megélhetési forrásokat teremtsen, valamint hogy
javítsa a tengeri viharok elleni védekezés esélyeit (Duin, R. H. A. van — Kaste, G. de
1990). Kezdettől fogva vitán felül állt, hogy a tengert ől visszahódított földterületet
magántermel őknek kell művelés alá venniük; abban azonban véleménykülönbségek
mutatkoztak, hogy hogyan történjék mindez: bérlet, magántulajdon, vagy valamilyen
köztes megoldás formájában.
Az állami beavatkozást megel őzően működött már a területen egy magánkezdeménye-
zésre alakult szervezet, az ún. Zuiderzee Szövetség. Ez a szervezet azt tekintette f ő
* A tanulmányt az Európai Faluszociológiai Társaság — European Society for Rural Sociology —
XV. kongresszusán (Wageningen, Hollandia — 1993. augusztus 2-6.) megtartott el őadása alapján
írta a szerz ő .
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
106 Kitekint ő TÉT 1995 1-2
feladatának, hogy tanulmányozza a földhöz juttatás lehet őségeit, információt nyújtson
tagjainak és propagandát folytasson a mez őgazdasági földterület elosztásának parlamenti
szabályozása érdekében. 1918-ban fogadták el azt a törvényt, amely f ő vonalaiban
meghatározta a Zuiderzee-vidék részleges term ővé tételének és felparcellázásának mód-
ját.
1. ÁBRA
A módosított Zuiderzee projekt
(The modified Zuiderzeeproject)
Megjegyzés: Az eredeti tervben eggyel több polder szerepelt a nyugati részen
(Amsterdamtól északkeletre)
A holland állam hagyományosan részt vesz a tenger elleni védekezésben. Így a gátépí-
téssel és a polderek kiszárításával összefügg ő közszolgálati feladatok e projekt esetében is
úttörő szerepet kaptak. A kiszárított földterület term ővé tétele, felparcellázása és magán-
kézbe adása ugyancsak közszolgálati feladatnak min ősült. A víztől visszahódított földet
eredetileg állami tulajdonnak tekintették, s az állam mint bizonyos jogkörrel bíró
„földügynök" lépett fel. Abban, hogy a projekt állami részvétellel valósult meg, az Amsz-
terdamtól délnyugatra fekv ő Haarlemmermeer Polder múlt századi felparcellázásának és
magánkézre juttatásának tapasztalatai fontos szerepet játszottak. Ez a parcellázás nem
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 107
volt eléggé el őrelátó és számos társadalmi szempontot figyelmen kívül hagyott. S őt az a
mód, ahogyan végül is megvalósult — tőkeerős vállalkozások, magángazdák és befektet ők
földvásárlása — a terület mez őgazdasági és társadalmi fejl ődése szempontjából sem bizo-
nyult ideálisnak. A Zuiderzee projekt esetében olyan alapfeltételeket kellett teremteni,
amelyek megfelelnek a térség társadalmi-gazdasági szerkezetének s így biztosítják a
poldereken él ők jövőjét (Constandse, A. K. 1988).
Amikor az els ő farmokat kialakították a Wieringermeer Polder területén, még keresni
kellett a jelentkez őket, mivel a farmerek ódzkodtak a sós vízt ől visszahódított földektől.
Ráadásul azokban az években még gazdasági recesszió is súlyosbította a helyzetet. Az
államnak hozzáért ő farmerekre volt szüksége, akikt ől azt várta, hogy az újonnan m űvelés
alá vett területen technikai, anyagi és társadalmi szempontból egyaránt sikert érjenek el
mind saját farmergazdaságuk létrehozásával, mind civil szervezeteik megalakításával. A
jelentkezők száma hamarosan többszöröse lett a felajánlott farmokénak és ez a helyzet a
mai napig fennáll. Ennélfogva az államnak olyan módszert kellett kidolgoznia a földterü-
let elosztására, amelynek sarkalatos pontjait minél kevesebb bírálat érheti. Pontosan meg-
fogalmazott célokra volt szükség, azaz hogy jövedelmez ő farmokat kell alapítani és — a
szolgáltatások rendszerével, illetve a faluhálózattal összhangban szilárd anyagi alapok
biztosításával — ésszerű módon kell felosztani a poldereket. Így szociális problémák
nélkül élhet a közösség.'Ez a politika az elmúlt ötven évben többé-kevésbé megvalósítha-
tónak bizonyult, igaz, — a társadalmi, gazdasági és technikai innovációknak hatására —
némileg módosult. A legfontosabb változások a következ ők voltak:
— a kiosztandó farmok területét id őrő l időre módosították;
— a pénzügyi követelmények szigorodtak;
— a farmerek személyes kvalitásaival szemben támasztott követelmények a körülmé-
nyeknek megfelel ően változtak.
Mivel mind nagyobb nyomás nehezedett az államra annak érdekében, hogy oldja meg a
környezeti tervezés problémáit, hogy nyújtson támogatást vészhelyzet esetén és különö-
sen, hogy segítse el ő a természetvédelmi területek kiterjesztését az ország más részein,
ezért egyéb mez őgazdasági vállalkozások — pl. kutatóintézetek — jelentkezését is elfogad-
ták, valamint olyan farmerekét is, akik egyébként nem pályáztak volna s nem is tehettek
volna szert önálló gazdaságra.
Az államnak — akár bér beadja, akár eladja a földet — anyagi érdeke f űződik a parcellá-
záshoz, ezért annak rendszerét elejét ől a végéig alaposan át kellett gondolni.
Mi a polder?
Hollandia felszínének 65%-át állandó vagy id őszakos jelleggel víz borítaná, ha nem
öveznék gátak ezeket a területeket és nem építettek volna ki mesterséges csatornarend-
szert (2., 3. ábra) Az ország lakosságának körülbelül fele él poldereken. Segeren (1993)
olyan alacsonyan fekvő sík területként határozta meg a poldert, amelyet eredetileg állandó
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
108 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
2. ÁBRA
Ármentesített területek Hollandiában
(Areas in the Netherlands protected against flooding)
fo
1
2
3
111111111111E 4
5
6
7
Németország
Jelmagyarázat: 1— tengeri gátakkal és d űnékkel védett terület; 2 — folyami gátakkal védett terület;
3 — kiszárított tavak; 4 — a tengert ől visszahódított terület; 5 — országhatár;
6 — tengeri gát; 7 — d űne.
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 109
3. ÁBRA
A polder sematikus rajza
(Shematic layout of a polder)
szivattyúállomás
«vízlevezető csövek
Forrás: Polders of the World. Final Report, 34-39. o.
vagy időszakos jelleggel víz — talajvíz vagy felszíni víz — borított. Ez a terület akkor válik
polderré, amikor elkülönítik a környez ő hidrológiai rendszert ől, hogy vízszintje attól
függetlenül szabályozható legyen. Így az ország területének nagy része poldernek tekint-
hető. A poldereknek három típusa van (Schultz, E.1992):
— Vízszabályozás alatt álló, alacsonyan fekv ő területek. Ezek a polderek f őként Hol-
landia nyugati és északi részén, valamint a nagy folyók mentén találhatók (1 335 000 ha).
— A tengertől visszahódított, gátak közé szorított partszakaszok (350 000 ha).Az ár-
apálytól és a tengerszint feletti magasságtól függ ően ezek a területek bizonyos napsza-
kokban szárazra kerültek.
— Kiszárított tavak (315 000 ha). Ezeket a poldereket olyan területeken alakították ki,
amelyek azel őtt állandóan víz alatt voltak. Tavak, illetve tengerrészek kiszárítása útján
keletkeztek (242 polder — 217 000 ha), vagy t őzegásás eredményeként jöttek létre (203
polder — 84 700 ha). A Zuiderzee projekt polderei az el őbbi csoportba sorolhatók.
A kiszárított tavak területe rendkívül változó, de legtöbbjük kisebb ezer hektárnál.
Mindössze hat olyan akad, amelynek kiterjedése meghaladja az ötezer hektárt. Kelet- és
Dél-Flevoland, valamint a Zuiderzee projekt két poldere tartozik ebbe a kis csoportba.
Hogy bemutathassuk azt a földrajzi környezetet, amelyben a vizsgált terület farmerei
élnek, foglalkoznunk kell a kiszárított tavak (hollandul „roogmakerijen") néhány jellegze-
tességével.
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
110 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
A vízszabályozási rendszer elemei közül a kiszárított tavak esetében — f őként azok me-
zőgazdasági művelés alatt álló részeit tekintve — a következ ők játszanak meghatározó
szerepet:
— a felszínen vagy a felszín alatt futó csatornák egymástól való távolsága,
— a csatornák mélysége,
—a polder vízszintje,
—a nyílt vízfelület aránya, valamint
—a szivattyúzás kapacitása.
A polderek mű velés alá vonásának ütemét a rendelkezésre álló t őke mennyisége, a po-
litikai és a gazdasági helyzet stabilitása, a szükséges technikai eszközök megléte, a befek-
tetési lehet ő ségek, valamint az agrárfelvásárlási árak alakulása egyaránt befolyásolták.
Ehhez járul újabban a nem-mez őgazdasági tér hiánya a környez ő urbanizált régiókban
(Dél-Flevoland). Az ötödik polder term ővé tételéről a mező gazdasági túltermelés és a
nagy közmunkák elleni tiltakozás miatt mondott le a kormány.
A mez őgazdasági földterület elosztásának jelenlegi rendszere
1993-ban — amikor a mez ő gazdasági földterület 98%-át már felosztották — csak az jut-
hatott hozzá növénytermeszt ő vagy állattenyészt ő farmhoz, akinek gazdasága az alábbi
kategóriák valamelyikébe beletartozott:
1) A farm (Hollandia egyéb területein) legyen alkalmas olyan állami projektek végre-
hajtására, mint pl. a föld újraelosztása vagy tartalékalapba vonása; a természetvédelmi
területek kiterjesztése; a Ranstad bels ő zöldövezetének bő vítése; ütköző zónák, katonai
objektumok, repülő terek építése stb.).
2) Olyan farm, ahol a közmunkák vagy a földhasználat közérdekb ől történ ő megváltoz-
tatása következtében a gazdálkodással részben vagy teljes egészében fel kell hagyni.
3a) A farm legyen alkalmas bizonyos térbeli „sz űk keresztmetszetek" felszámolására
Flevolandban (azaz az Északkeleti Polder, valamint Kelet- és Dél-Flevoland területén),
vagy azon kívül.
3b) Olyan különleges — az agrárkutatás vagy a környezetkímél ő mezőgazdaság szolgá-
latában álló — farm, amely kiemelt fontosságú az adott polder folyamatos fejl ődése szem-
pontjából.
A gyümölcstermeszt ő farmok elnyerésének más feltételei vannak:
1) A gyümölcsfákkal beültetett terület (Hollandia más országrészeiben) javítsa a gyü-
mölcstermesztés vagy a szántóföldi m űvelés struktúráját.
2) A működő farmon részben vagy teljes egészében abba kell hagyni a gazdálkodást, ha
a közmunkák vagy a földhasználat közérdekb ől történ ő megváltoztatása ezt megkívánja.
3) A jelölt kötelezettséget vállal arra, hogy legalább a gazdasági udvarát megvásárolja
annak a farmnak, amelyet kioszt és áruba bocsát az állam.
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 111
Az 1993-ban kialakítandó tizenegy farm közül hét szántóföldi, kett ő szarvasmarha-
tenyésztő, kettő pedig gyümölcstermeszt ő gazdaság, amelyek területe — az egyes típusok
sorrendjében — 58-83, 50-55, illetve 15-20 ha között változik (4. ábra).
A jelöltekkel szemben támasztott követelmények a következ ők:
—holland nemzetiség és legalább 26, de nem több, mint 50 éves kor (3. kategória), il-
letve ha a törvényes örökös biztosított, 59 éves kor (1. és 2. kategória);
— legalább alapfokú mez őgazdasági képzettséget tanúsító bizonyítvány, valamint gya-
korlatias szemlélet és az ésszer ű agrártermelésre való hajlandóság;
— megfelelő anyagi eszközök, mely feltétel azt jelenti, hogy a jelentkez őnek az alábbi
összegekkel kell rendelkeznie (az 1993. június 7-i árfolyam szerint egy gulden értéke 0,56
US $-nak felel meg): 35Ó0 f/ha — a szántóföldi farm üzemeltetéséhez, 5000 f /ha — a
szarvasmarha-tenyészt ő farm működtetéséhez, 12 000 f/ha — a gyümölcstermeszt ő farm
fenntartásához, valamint 5000 f/ha — a szántóföldi farm gazdasági épületeinek felépíté-
sére, 6000 f/ha — a szarvasmarha-tenyészt ő farm gazdasági épületeinek felépítésére, 3000
f/ha — a gyümölcstermesztő farm gazdasági épületeinek létesítésére, végül 110 000 f/ha a
lakóház felépítésére. További feltétel, hogy az anyagi eszközöknek legalább egyharmada
saját tőke legyen.
A parcellázás alapvetően tulajdonosi viszonyt hoz létre, de szükség esetén a részleges
bérleti jogviszony is megengedett. A kormány normaként meghatározott egy bizonyos
minimális össZeget, amelyet az állami tulajdonban lév ő mezőgazdasági földterület eladó-
sakor mindenképpen meg kell kapnia. Ezért érdekében áll, hogy minél több földet bocsás-
son áruba, bár azok a farmerek, akik nem tudnak földet vásárolni, szintén farmhoz juthat-
nak, ha beletartoznak a három kiválasztott kategória valamelyikébe. Az 1., a 2. és a 3.a
kategóriába — illetve gyümölcstermeszt ő farmok esetében az 1. és a 2. kategóriába — so-
rolt jelöltet arra kötelezik, hogy amennyiben az egész farmot nem tudja megvenni, akkor
használja fel az eladott földterületr ől származó bruttó bevétele és az esetleges
jelzálogteher különbözetét az új farm földterületének megvásárlására, beleértve a
gazdasági udvart is. A bevételek a jelölt és felesége jövedelmét egyaránt jelentik. A régi
farmot az állam rendelkezésére kell bocsátani. A bérlet hat évre szól, ám ebben az esetben
a jelöltnek legalább a gazdasági udvart meg kell vásárolnia.
A régi farm eladása, illetve állami kisajátítása igényli a legnagyobb körültekintést. En-
nek feltételeit a mez őgazdasági földterület jogszer ű és igazságos elosztása érdekében
határozták meg ilyen pontosan. Az 1. kategóriába tartozó jelölt és felesége tulajdonában
álló birtokot a valós mez őgazdasági értéknek megfelel ő áron kell megvásárolnia az ál-
lamnak. Az épületek eladásakor szintén a szabadpiaci árak a mérvadók. A család többi
tagja által birtokolt földet a bérelt föld értékének megfelel ő áron kell értékesíteni. A föld-
eladás módja a 2. és 3.a kategória — illetve gyümölcstermeszt ő gazdaságoknál a 2. kate-
gória — esetében hasonló szabályozás alá esik. A területhasznosítási tervben szerepl ő és a
jövőre vonatkozóan nem mezőgazdasági területként definiált földet — figyelembe véve az
elkövetkező évek fejlesztéseit is — szabadpiaci áron kell eladni. Ez a feltétel azonban csak
akkor érvényes, ha a kérdéses földterület a jelölt vagy felesége tulajdonában áll. A terü-
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
112 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
4. ÁBRA
Az Északkeleti Polder tulajdoni viszonyai 1992-ben
(Noordoostpolder state of ownership, 1992)
Jelmagyarázat: 1 bérlet; 2 — új típusú hosszú lejáratú bérlet; 3 — örök bérlet; 4 — 40 éves bérlet;
—
5 — magántulajdon; 6 — lásd a jobb fels ő sarokban.
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 113
lethasznosítási tervben szerepl ő mezőgazdasági művelés alatt álló földterület értékesítését
szintén a szabadpiaci árak szabályozzák. Az épületekre ugyanez vonatkozik. A maradék
bérelt földterületnek — legalábbis ami az 1. kategóriát illeti — állami tulajdonba kell ke-
rülnie. A 2. és a 3.a kategória — illetve gyümölcstermeszt ő gazdaságok esetében a 2. kate-
gória — tekintetében annak a feltételnek kell teljesülnie, hogy a területhasznosítási tervben
nem mező gazdasági területként nyilvántartott földeket csak bérleti áron lehet eladni. A
terv által meghatározott zónákon kívül es ő földekre ugyanez az el őírás vonatkozik, bár
ezek át is ruházhatók az államra.
Ha figyelembe vesszük a sűrűn lakott Hollandiában a mezőgazdasági földterületek álta-
lános árszínvonalát, Flevoland közelségét az urbanizált területekhez, valamint a Zuiderzee
projektit jellemző kitűnő földminőséget, nem csodálkozhatunk azon, hogy más vidékek-
hez és országokhoz képest magasak az árak. Így az sem meglep ő, hogy az állam jelenlegi
földeladási politikája — amely három évig érvényes — viták kereszttüzében áll.
Az állam földtulajdonosi szerepének hatása
a családi gazdaságok jövedelmezőségére
Kezdetben az állam az újonnan megszerzett — a vízt ől visszahódított — területet kollek-
tív tulajdonként kezelte, amelyet csupán bérlet formájában lehetett mez őgazdasági m űve-
lés alá vonni. Ezenkívül a kormány igyekezett elejét venni mindenféle spekulációnak.
Ráadásul azt is az állam döntötte el, hogy folytatódik-e a bérbeadás. Ez a fajta állami
földhasználat üzletgazdasági értelemben meglehet ősen költséges formája a földm űvelés-
nek, hiszen ha a nagy kiterjedés ű farmot maga a tulajdonos m űködteti, akkor sokkal töb-
bet költ a földjére, mint a bérl ő . A szerény mértékű jövedelmek másik oka az extenzív
gazdálkodásban keresend ő. A bérbeadással — az érvényben lév ő mezőgazdasági földbir-
tok-törvény szellemében, amely pontosan meghatározza a bérleti díj maximumát, vala-
mint a bérleti szerződésben foglalt jogokat és kötelességeket — az állam sok farmernak
biztos garanciát adott az üzleti vállalkozás folyamatosságára. Az sem kizárt, hogy a bérl ő
nem produkált olyan eredményeket (hasznot), mint produkált volna akkor, ha nagyobb
kockázatot kellett volna vállalnia. Tekintetbe véve azonban a farmerek kiválasztásának
szigorú feltételeit, ez utóbbi szinte csak elméleti lehet őség.
Az állam — mint földtulajdonos/bérbeadó — ugyancsak érezte a bérbeadás jogi szabályo-
zásának korlátait, ezért megváltoztatta a földterület elosztásának politikáját és bevezette a
hosszú lejáratú bérletet. Ez anyagi jog és nem esik a földbirtok-törvény hatálya alá. A
hosszú lejáratú bérlet érvényességi ideje alatt a farmer valójában tulajdonosnak tekint-
hető, sőt ezt a jogot akár el is idegenítheti. Az állam azért igyekezett hosszú lejáratú bérlet
formájában megvalósítani a mez őgazdasági földterület elosztását, mert azok a farmerek,
akiknek el kellett hagyniuk az „óhazát", tulajdonosai voltak a földnek, s ragaszkodtak
ahhoz, hogy új helyükön is tulajdonosok maradjanak. Mivel azonban a föld elidegeníté-
sére ideológiai okokból nem kerülhetett sor, a hosszú lejáratú bérlet maradt az egyetlen
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
114 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
megoldás. Az állam csak a puszta tulajdonjogot tartotta meg. A hosszú lejáratú bérletek
összegét a bérletekével azonos szinten határozták meg. 1988-ban azonban megszüntették
a mezőgazdasági földterület elosztásának eme módját, mert elvesztette rugalmasságát; a
bérlő ugyanis viszonylag magas áron adhatta tovább bérleti jogát.
A földhasználat, a hosszú lejáratú bérlet és a földtulajdon mást jelent a gyümölcster-
mesztők és mást a többi gazdálkodó számára. Fentebb már utaltunk arra, hogy a szarvas-
marha-tenyésztő és a gyümölcstermeszt ő gazdáknak lényegesen nagyobb a t őkeszükségle-
tük, mint a szántóföldi farmereké. A földbirtoklás módját tekintve azonban további kü-
lönbségeket is felfedezhetünk az egyes kategóriák között. Azok a szántóföldi gazdálko-
dók, akik ki akarták terjeszteni gazdaságukat — ebben a kategóriában különösen er ős volt
ennek igénye —, legtöbbször csak két lehet őség közül választhattak. Az egyik. az volt,
hogy a farm területét egy olyan szomszéd földjével egészítsék ki, aki felhagyott a gazdál-
kodással. Ebben az esetben az állam döntötte el, hogy a kérdéses földterület bérelhet ő
vagy megvásárolható-e, és mikor. A másik megoldást olyan farmok földjének megszer-
zése jelentette, amelyeket az állam azért bocsátott áruba, hogy az ország más részein a
természetvédelmi területté nyilvánított, illetve a tartalékalapba kerül ő földeket megvásá-
rolhassa. Mivel — a farmerek véleménye szerint — az els ő lehetőségre vajmi kevés esély
nyílt, az emberek kénytelenek voltak a második megoldást választani. A mez őgazdasági
szerkezet átalakítása ily módon szabadpiaci eszközökkel és állami közvetítéssel ment
végbe. Az állam ugyanis — ha szükségesnek tartotta és lehet ősége nyílt rá — felszámolta a
túlságosan kicsi gazdaságokat a bérleti id ő lejártakor, azaz a bérl ő 65 éves korában, ami a
többi kisgazdaság érdekeit szolgálta. Láthatjuk tehát, hogy a farmok területének sza-
badpiaci eszközökkel történ ő kiterjesztése sem gazdasági, sem pénzügyi tekintetben nem
vonzó lehetőség. És mégis vannak, akik ezt választják. Ezzel eljutottunk a jövedelmez ő-
ség fontos tényezőjéhez, nevezetesen a farm méretéhez. Kiindulásként megállapíthatjuk,
hogy a nagyobb farmon megoszlanak a gépek, épületek stb. költségei, s így a termékek
alacsonyabb önköltségi áron állíthatók el ő. A kérdés az, hogy a nagyobb méretb ől adódó
előnyöket a magántulajdonba kerül ő farmok esetében mikor közömbösítik a magasabb
földárak okozta hátrányok.
A mezőgazdasági földterület elosztása idején a legtöbb farm mérete még megfelel ő
volt, napjainkban azonban egyre nagyobb a földigény, amint azt legutóbb a szántóföldi
termékek árának csökkenésével összefüggésben tapasztalhattuk. Az állami földbérletek
magas aránya következtében nem volt könny ű földet venni a Zuiderzee projekt területén
(Elbersen, B. S. 1993). Egyrészt azért, mert mind több akadály hárult a farmok kiterjesz-
tése elé, másrészt pedig a rekonstrukció miatt. Ilyen akadályt jelentett p1. az , hogy csök-
kent a lelkesedés a bérletek magántulajdonná alakítása iránt. Az a tény, hogy valaki bérl ő
egy állami tulajdonban lév ő farmon, nyilvánvalóan ellensúlyozza a hátrányokat — pénz-
ügyi és szociális értelemben egyaránt. A bérl ő több pénzt fordíthat arra, hogy a gazdaság
egyéb területein beruházzon: gépekre, véd őberendezésekre, infrastruktúrára, vet őmagra,
szaporítóanyagokra, új telepítésekre stb.-re költsön. Így folytatódott a gépesítés és
automatizálás, a munkaráfordítás pedig tovább csökkent. A bérlet ugyanakkor arra is több
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 115
lehetőséget nyújt, hogy valamely másodlagos mez őgazdasági ágazattal foglalkozzon
annak tulajdonosa. Ez különösen azon farmok esetében fontos, amelyek sürget ő örö-
kösödési problémákkal küszködnek, de megemlíthetjük a jelent ős munkaerő-túlkínálat
okozta gondokat is. Ezek a problémák a Zuiderzee projekt polderein sem ismeretlenek.
A mezőgazdasági vállalkozó min ősége az a tényez ő, amelyre az állam a Zuiderzee
projekt alapításától fogva mind a mai napig hatást gyakorol (noha a farmra pályázók kö-
rének korlátozása következtében egyre csökken ő mértékben). Általánosságban azt mond-
hatjuk, hogy a jelöltek szelekciójának köszönhet ően képzettebb farmerek jelentek meg,
mint a régióra jellemz ő átlag. Kétségtelen, hogy ez legalább olyan fontos tényez ő, mint a
mezőgazdasági vállalkozó anyagi ereje. Mindazonáltal az ezer gazdaságra jutó cs ődök
száma 1986-1991 között Flevoland tartományban is elérte a négyet, amely megfelel az
országos átlagnak.
Egy progresszív, modern agrárnépesség az üzleti élet más szerepl ő ire is pezsdít ő hatást
gyakorol, hiszen igyekezniük kell, hogy kielégítsék a családi gazdaságok magas igényeit.
Talán nem alaptalan az a megállapítás, hogy a Zuiderzee projekt poldereinek farmjai a
mezőgazdasági vállalkozás viszonylag magas szintjét képviselik. Azokból a kezdeménye-
zésekből, amelyeket a szántóföldi, a szarvasmarha-tenyészt ő és a gyümölcstermeszt ő
farmerek tesznek a piaci problémák leküzdésére, kit űnik életrevalóságuk. Különösen a --
farmok méretét tekintve kedvez őtlen feltételekkel rendelkez ő — Északkeleti Polder mutat
fogékonyságot az olyan újítások iránt, mint pl. a zöldség- és virághagyma-termesztés fej-
lesztése. A természeti adottságok és a mez őgazdasági körülmények többé-kevésbé megfe-
lelőek ehhez.
Az állami befolyás pozitív és negatív vonásai
A nagy kiterjedés ű Zuiderzee projekt -- amely annyi kutatást igényelt és oly nagy jelen-
tő séggel bírt — állami kezdeményezésre jött létre és valósult meg fokozatosan. Érdemes
lenne megvizsgálni, hogy milyen el őnyökkel és milyen hátrányokkal járt ez a beavatko-
zás. Bár igazi jelent őségük nehezen felmérhet ő , a következő előnyöket említhetjük:
—a bérleti rendszernek köszönhet ően kevésbé tőkeerős farmerek is lehet őséget kaptak
arra, hogy önálló gazdasághoz jussanak;
— a kormány a termelés szélesebb értelemben vett környezetére is figyelmet fordított:
nemcsak a mezőgazdasági, hanem — azokkal egyidej űleg — a társadalmi és a kereskedelmi
szolgáltatások rendszerét is kiépítette;
— a projekt megvalósítása során a tudományos kutatás általában gyakorlati segítséggel
párosult;
—a kritériumok el őzetes meghatározása biztosította a mez őgazdasági földterület igaz-
ságos elosztását;
— az állam mint bérbeadó nem engedhette meg magának, hogy a legcsekélyebb mér-
tékben is inkorrekt módon járjon el;
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
116 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
— mivel a törvényhozó rendelkezik a mez őgazdaságra vonatkozó alapvet ő gyakorlati
ismeretekkel, fontos szerepet játszhatott az ágazati és a környezeti politika alakításában.
Az állami beavatkozásnak azonban hátrányai is vannak, amelyek nagyrészt a közszolgá-
lati funkciók ellátásából fakadnak s azok szükségszer ű velejárói:
rugalmatlanság és az intézkedések lassúsága;
kevés figyelem a gazdasági folyamatok iránt és általában véve — az üzleti szellem
hiánya;
— beavatkozás a szabadpiac m űködésébe a gazdaságilag er ős farmerek rovására;
— más mező gazdasági körzetek bizonyos fokú veszélyeztetése;
— a kockázatmentes befektetésekre való jogos törekvés drága megoldásokhoz vezet;
— egy ilyen projektet a magánt őkének kell finanszíroznia, létrejöttének a piaci igények-
bő l kell fakadnia, amit aztán magánkezdeményezések követnek.
Az ideológiai vitát noha sokszor nehéz elkerülni, lehet őségünk van arra, hogy objektív
elemzést végezzünk. Mindenekel ő tt azokat a körülményeket kell figyelembe vennünk,
amelyek valamely hatóság m ű ködését meghatározzák. Csak azonos politikai rendszerben
megvalósítható projekteket hasonlíthatunk össze, azokat is lehet ő leg egyazon id őszakot
tekintve. Ha ezen túlmen ő en magán a Zuiderzee projekten belül vetjük össze az er ősebb
és a gyengébb állami beavatkozás periódusait, szintén tapasztalunk bizonyos mérték ű
különbségeket. Ezek lényege abban a kérdésben foglalható össze, hogy az állam eladja-e
a földet vagy sem, épít-e lakásokat és gazdasági épületeket vagy sem, hogy földhöz jut-
tatja-e a polderek munkásait és a „pionírokat" vagy sem, illetve, hogy eladhatóvá teszi-e a
gazdasági épületeket vagy sem. Azt, hogy id ő közben milyen változatos formái jöttek létre
a földbirtoklásnak, a 4. ábrán tanulmányozhatjuk. Megjegyezzük, hogy az ún. új típusú
hosszú lejáratú bérlet csupán a föld és a gazdasági udvar bérletét jelenti; az épületek a
bérl ő tulajdonában vannak. Az is fontos kérdés, hogy milyen beruházásokat hajthat végre
maga a bérl ő . Ebben a tekintetben valószín ű leg egyetlen földtulajdonos sem viselkedne
másként, mint az állam. Lényeges azonban, hogy az állam céljai, amelyeket a kormány
fogalmaz meg, nem valósíthatók meg másként, mint a polgári jog eszközeivel, p1. bizo-
nyos környezeti el ő írások betartatásával (kötelez ő füvesítés, szabad sávok kialakítása az
egyes parcellák között stb.).
Az állam mint ütköz ő a farmerek és a piac között
Ha most csak a Zuiderzee projektre figyelünk, azt állapíthatjuk meg, hogy az állam mint
földtulajdonos ütközőként mű ködik a farmerek és a földpiac között. Az államnak ez a
funkciója közvetlen következménye annak a kényes helyzetnek, amely bizonyos id ősza-
kokban valamely farm — nevezetesen a családi farm — megsz űnésekor alakul ki. Az újon-
nan kiosztott farmok helyzete egészen más, mint a régebbieknél, ami egy sor különböz ő
problémát vet fel.
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 117
Az állam, amely megteremti a fejl ődés környezeti feltételeit és társadalmi-gazdasági
alapjait, és a farmer, aki mindent újrakezd és — bár számíthat szervezetei és társai tanácsa-
ira — mindig egyedül áll, nagyon is tisztában vannak közös céljaikkal, különösen az els ő
években. A talajjavítás, a vízlevezetés vagy az infrastruktúra megteremtésének feladatait a
kezdet kezdetén az állam oldotta meg. Ám ahogy múlik az id ő, egyre inkább a bérl ő látja
el és finanszírozza a tulajdonosi funkciókat: gondnoki hivatalt tart fenn és olyan pótlóla-
gos beruházásokat végez, mint pl. csatornahálózat-fejlesztés, talajer ő-utánpótlás stb. Gaz-
dálkodását ugyanakkor a saját termelési tervéhez is igazítania kell.
A Hollandia más vidékein él ő farmerek átköltöztetése a Zuiderzee projekt területre sza-
baddá teszi a földet az elhagyott „óhazában", emellett — a tervezés, illetve a parcellázás
révén — az agrárstruktúra átalakítását is megkönnyíti és meggyorsítja. E politika eredmé-
nyeként nemcsak az újonnan érkez ők rendelkezhetnek nagyobb földterülettel, hanem
helyben maradó társaik is. Több állami hatóság is szerepet játszik ebben a költözésben.
A szarvasmarha-tenyészt ők Zuiderzee-vidékre költözésének el ősegítésére — környezeti
okokból általában egymás mellé telepítik a szántóföldön gazdálkodó és az állattenyésztés-
sel foglalkozó farmereket —, a tejkvóta mennyisége éveken keresztül alkalmazkodik az
újonnan osztott föld területéhez abban az esetben, ha az azel őtt alacsonyabb volt (fiam-.
E. ler 1993).
A földbérlet-politika további példával szolgál arra, hogy az állani els ődlegesen köz-
szolgálati funkciókat lát el, de mint földtulajdonos szintén az ütköz ő szerepét tölti be.
Ebben az esetben a bérl ő valójában védett a bérbe adóval szemben. Valószín ű leg ez is
hozzájárul ahhoz, hogy Hollandiában egyre csökken a földbérlet területe; a másik tényez ő
a túl alacsony profit.
Az állami intézkedések a gyakorlatban általában a kezdeti id őszakra korlátozódnak, ami
megkönnyíti a családi gazdaságok indulását. Szó szerint értelmezve, ez az „ütköz őszerep"
még virágzó, az adott területr ő l alkotott tájképi elképzeléseknek megfelel ő gazdasági
ültetvények esetében is m űködik. Nem akarjuk azonban azt az illúziót kelteni, mintha az
állam a gazdaságtalan farmok védelmez őjeként kívánna fellépni.
Ha az állam a Zuiderzee projekt területén is emeli a bérleti díjat, újból feltámad a vita
annak jogosságát és mértékét illet ően. Ugyanis a jó földmin őség, a tervszer ű parcellázás
és a vízszabályozással kapcsolatos infrastrukturális fejlesztések következtében egész
Hollandiában itt a legmagasabbak a bérleti díjak. Figyelembe véve a természetesebb
környezet megteremtésére irányuló er őfeszítéseket, az állam mint bér beadó alá is rendel-
heti érdekeit a farmerek érdekeinek, hogy olyan elfogadható megoldást találjon, amely
nem hozza magával a gazdaság fenntartásához szükséges költségek hirtelen változását
(Homven, C. van der 1993).
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
118 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
Az állarnföldtulajdonosi szerepének el őnyei és hátrányai
Hollandiában — a nagy néps űrűségnek és a magas fejlettségi szintnek köszönhet ően — a
többi nyugat-európai országhoz viszonyítva magasak a földárak. Ez az árszínvonal termé-
szetesen a mez ő gazdasági földterületek árát is befolyásolja, különösen az urbanizáltabb
központi országrészekben. Az állam mivel birtokolja a bér beadott földterület nagy részét,
lehető sége nyílik arra, hogy — legalábbis a Zuiderzee-vidéken — növelje szerepét a bérleti
politika alakításában. Ugyanakkor maga is részt vesz e politika megvalósításában, hogy
biztosítsa a holland farmerek versenyképességét a külfölddel szemben. Más bér beadók
hajlamosak arra, hogy a lehet ő legmagasabb összeg ű bérleti díjat szedjék be minimális
befektetés mellett, különösen, ha hosszú lejáratú bérletr ő l van szó. Ez utóbbi lényeges
szempont, mivel a magánvállalkozókat általában csak a haszon érdekli, s ez akkor realizá-
lódik, amikor lejár a bérleti szerz ődés és a föld eladhatóvá válik.
Az állam elvontabb érdeket is képviselhet — mint pl. a hazai élelmiszertermelés biztosí-
tása —, ezért kevesebb profittal is megelégszik. Társadalmi szempontból további el őnyt
jelent az a rugalmasság, ahogyan az állam a földhasználat különböz ő formáit és a föld-
elosztást kezeli, amikor rendelkezésére áll a szükséges földterület. Ez a környezeti politi-
kára szintén hatással lehet, ami még távolabbra vezet. Az államnak — annak köszönhet ően,
hogy földtulajdonnal rendelkezik a Zuiderzee projekt területén — gyakorlatilag lehet ő sége
van arra, hogy más országrészekben földet vásároljon a természetvédelmi területek kiter-
jesztésére.
A farmerek t ő keigényét magánvállalkozók és az állam egyaránt kielégíthetik. Az állami
politika általában nagyobb folyamatosságot mutat, így következményei is inkább belátha-
tók az egyéni gazdálkodók számára.
Az állam földtulajdonosi min őségéb ő l adódóan kedvez őtlen hatások is érvényesülnek.
A föld csekély mobilitása pl. kifejezetten hátrány. Azok a farmerek, akik jelent ős ha-
szonra tettek szert, nem mindig tudják ezt a pénzt arra fordítani, hogy gazdaságukat a
szomszédos földek megvásárlásával megnöveljék, mert az állam az adott földterületen
gazdálkodónak el ő vételi jogot biztosít -- már amikor az eladás egyáltalán szóba kerül. (A
farmok kelend ő volta és az örökösödési probléma miatt ez utóbbi eset viszonylag ritkán
fordul el ő.)
Ismét csak azt állapíthatjuk meg, hogy a földpiac m űködésében zavarok mutatkoznak.
A Zuiderzee projekt esetében ennek történeti el őzményei vannak. Az utóbbi néhány
évben a földet a jelenlegi bérl őknek vagy más jelentkez őknek is eladják, ha a szomszédos
bérletként m űködő gazdaságok megnövelésére nincs lehet őség. Nagy kiterjedés ű egyesí-
tett mez ő gazdasági földterület birtoklása bizonyos egységet kíván a politikában is. Ez ta-
pasztalható az egyéni bérleti szerz ő dések megkötésekor. A Zuiderzee-vidéken azonban
még a bér beadók versenye sincs meg. Ez gyengíti, ám ugyanakkor er ősíti is az állam —
gyakorlatilag mint egyedüli bér beadó — helyzetét. Ha más bér beadók is lennének, ez er ő-
síthetné tárgyalási pozícióját. Ugyanakkor monopolhelyzetben lévén a földpiacon — még
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 119
ha a bérleti jogszabályok hátrányos helyzetbe hozzák is —, nagymértékben befolyásolhatja
az eladási árakat.
A Zuiderzee projekt jelent ősége Közép- és Kelet-Európ szentpontjából
Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy Közép- és Kelet-Európa nem alkot egységet,
ugyanakkor a Zuiderzee projekt körülményei sem állandók. Az alapkérdés az, hogy léte-
zik-e olyan bázis a különböz ő kelet- és közép-európai országokban, amely életképes
családi gazdaságok alapjául szolgálhat. Tanulmányunkban abból a feltételezésb ő l indu-
lunk ki, hogy ez a bázis megvan, illetve kialakulhat. Bizonyos fokú összehasonlításra
mindig van lehet ő ség, hiszen a családi farm és a többi vállalkozási forma egyaránt sokféle
nézőpontból megközelíthet ő .
A Züiderzee projektre vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy míg az els ő két poldert bér-
let formájában osztották fel, az utolsó kett ő hasznosítása átmenetet jelent az ún. új típusú
hosszú lejáratú bérlet felé, amely a magántulajdon és a magánhasználat sajátos kombiná-
ciója. Ma már sokféle változat el őfordul. A különböző kategóriákba tartozó farmerek
földhöz jutási esélyei úgy változtak, hogy az új települések „pionírjai" helyett egyre in-
kább az urbanizált körzetekb ől és a természetvédelmi területekr ő l érkezők élveznek el-
sőbbséget. Egy üres, felparcellázott terület újszer űen kialakított telkekkel és magas szint ű
környezeti tervezéssel alapvet ően különbözik a teljes egészében birtokba vett területekt ő l,
akár kisgazdaságok, akár nagyobb termel őszervezetek uralják is azokat. A politikai rend-
szerben, az emberek mentalitásában, tudásszintjében, az anyagi-technikai feltételekben, a
kereskedelmi szolgáltatásokban stb. megmutatkozó különbség szintén nyilvánvaló. E
bonyolult összefüggésrendszer elemei közül most figyelmen kívül hagyunk olyanokat,
mint pl. a piac fejl ődése, a fogyasztói minták alakulása, a birtokkategóriák kiterjesztésé-
nek tendenciája és mindazok a változások, amelyeket a sokféle új környezeti tényez ő
jelent a gazdálkodásban.
Holland viszonylatban családi gazdaság alatt olyan farmot értünk, amelyet egy farmer
tart fenn, akár segíti őt a gazdálkodásban valamelyik családtag vagy esetleg küls ő személy
(rejtett munkaer ő), akár nem. A gazdaság t őkeigényét nagyrészt az agrárkeres ő házaspár
biztosítja, függetlenül attól, hogy létrehoznak-e valamilyen jogi értelemben vett vállalko-
zási formát. A holland farmokra a kis- és középméret ű gazdaságok túlsúlya, a holland
farmerekre pedig a viszonylag magas tudásszint és a vállalkozó szellem jellemz ő . (Ez alól
természetesen a Zuiderzee projekt sem kivétel.) A földek újraelosztása, egyes gazdaságok
felszámolása és a farmok kiterjesztése Hollandia többi országrészében is megfigyelhet ő .
Ez a rendszer ugyancsak összehasonlítható Európa más területeivel. Most azonban fordít-
suk figyelmünket ismét a Zuiderzee projektre. A kérdés megint csak az, hogy a
földbirtok-politika itt megismert elemei közül melyek alkalmazhatók közvetlenül vagy
kisebb-nagyobb változtatásokkal Közép- és Kelet-Európában.
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
120 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
Elő ször is el lehetne készíteni az adott terület felparcellázásának és birtokbavételének
tervét, amely a farmok területi struktúráját és egyfajta térbeli szintézist vetít elénk. Ez
alapján lehetne aztán kidolgozni az egyes farmtípusok földhasznosításának és kiosztásá-
nak tervét. A tervezésnek mindkét esetben meghatározott szakaszai vannak. A mez őgaz-
dasági földhasznosítás tervezésekor a termelésnek a környezetre kevésbé veszélyes mód-
jait tartjuk szem el ő tt. A földterület elosztásának terve javaslatokat tartalmaz a jelöltek —
és bizonyos értelemben az igényjogosultak — kiválasztására a teljesít őképesség, a kor, a
tőkeerő és a sürgő sségi fok szempontjai alapján. A kritériumok érvényesítéséhez igazsá-
gos és hatékony pontrendszert kell kidolgozni. Egy ilyen elosztási mechanizmus elvileg
jól működhet, ha végrehajtói a lehet ő legnagyobb objektivitásra törekszenek és nincs
káros beavatkozás. Az állam és a családi gazdaságok együttm űködése különösen fontos.
Meg kell teremteni a bizalom légkörét és nagy gondot kell fordítani a tervekre.
Azokon a területeken, ahol a föld állami vagy csoporttulajdonban van, magától értet ő-
dik, hogy a földosztást bérlet vagy hosszú lejáratú bérlet formájában érdemes megkez-
deni. Ez a megoldás azért javasolható, mert ily módon a minimumra csökkenthet ő a tőke-
igény és a mező gazdasági, technikai, illetve gazdasági fejlesztésekre lehet koncentrálni. A
gyakorlatban a fokozatos és részleges földeladás is megvalósítható, ha a társadalom ezt
szükségesnek tartja. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy azoknak az em-
bereknek is megfelel ő megoldást találjunk, akiknek a mez őgazdaság nem jelent többé
megélhetést. Ez a Zuiderzee-vidék esetében nem okozott problémát, mert az Északkeleti
Polder kisgazdaságait sokféleképpen — akár lépésr ő l lépésre is — meg lehetett nagyobbí-
tani. A döntő kérdés azonban az, hogy a volt szocialista országokban meghonosítható-e
egy ilyen liberális rendszer — még ha bizonyos módosításokkal is.
Összegzés
A hollandiai Zuiderzee projektet a vízt ő l elhódított területek hasznosításával hozta létre
az állam azzal a céllal, hogy — korábbi magánkezdeményezések nyomán — teret biztosít-
son a családi gazdaságok számára. Az újonnan birtokba vett terület tervszer ű felosztása
országos szintű tudományos kutatás, illetve politikai döntés eredménye volt. Az állam
kettő s szerepet játszott: bár nem üzleti érdekek vezették, maga hozta létre és valósította
meg fokozatosan ezt a projektet, ugyanakkor — helyenként id őszakos, ám a terület
legnagyobb részére vonatkozóan állandó jelleggel — tulajdonosa is volt a földnek.
A mező gazdasági földterület elosztásának jelenlegi feltételeit, amelyek egy hatvan éves
fejlő dési folyamat eredményeként alakultak ki, részletesen megtárgyaltuk. A farmra pá-
lyázók kategóriái pontosan meghatározottak. A szakmai hozzáértés, az anyagi er ő és az
életkor követelményei változtak az évek során, ám az eredeti cél ma is prioritást élvez:
biztos társadalmi-gazdasági alapot teremteni a további fejl ődéshez.
Az állam maga is hozzájárul az új helyre költöz ő családi gazdaságok sikeréhez a bérlet
és a hosszú lejáratú bérlet intézménye révén, amelyek megfeleltek a jogszer űség követel-
Piet Davelaar :
Az állami földbirtok-politika hatása a családi gazdaságokra a hollandiai Zuiderzee projekt területén
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 105-121. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 121
ményének. A bérlet tette lehet ővé azt, hogy az állam a gyakorlatban is megvalósítsa a
családi gazdaságok által művelt földek kiterjesztésére vonatkozó terveket. Sok esetben ez
szükségszerű is volt. A bérelt földterület magas aránya azonban nagyon alacsony szinten
tartotta a föld mobilitását. A sikeres farmereknek nem volt elég lehet őségük arra, hogy
földet vegyenek. Az utóbbi években megn őtt ennek esélye, mert az államnak pénzre volt
szüksége ahhoz, hogy a Hollandia más részein él ő farmerek földjét megvásárolja a termé-
szetvédelmi területek b ővítése érdekében.
Az állam családi gazdaságokra gyakorolt hatásának el őnyeit és hátrányait holland vi-
szonylatban egy kiválasztott projekt keretei között elemeztük, anélkül azonban, hogy e
hatásokat mérhet ővé tettük volna és következtetéseket vontunk volna ]e azokból. Azt
mégis megállapítottuk, hogy a Zuiderzee projekt esetében az állam az ütköz ő szerepét
tölti be a farmerek és a piac között. Erre valóban szüksége lehet egy kezd ő farmernek
vagy egy új helyre költöz ő családi gazdaságnak. Még ennél is fontosabb azonban az a
kérdés, hogy meddig maradjon meg az állam földtulajdonosnak a mez őgazdasági földte-
rület els ő felosztása után. A jelenlegi — meglehet ősen bonyolult — szabályozás többféle
lehetőséget is nyújt ennek megválaszolására, az egyéni gazdálkodóknak és az államnak
egyaránt elegendő cselekvési teret biztosítva.
Van-e jelentősége egy ilyen hosszú távú projekt tapasztalatainak Közép- és Kelet-
Európa mezőgazdasági művelés alatt álló területei, illetve regionális fejl ődése szempont-
jából? Kétségtelen, hogy bizonyos elemek — a munkamódszer, a földterület elosztásának
alapelvei — átültethet ők lehetnek. Ehhez azonban figyelembe kell venni a földrajzi kör-
nyezet sajátosságait, valamint el kell nyerni a társadalmi szervezetek jóváhagyását — aho-
gyan az Hollandiában történt.
Fordította: Duró Annamária
Irodalom
Constandse, A. K. (1988) Planning and creation of an environment. Lelystad.
Duin, R. H. A. van—G. de Kaste (1990) The pocket guide to the Zuyder Zee project. Lelystad.
Elbersen, B. S. (1993) The future of the family farm in the four polders of the former Zuyderzee. A paper
presented to the E.S.R.S. Congress. Utrecht
The IJsselmeer Polders, Fact and figures (1991) Rijkswaterstaat, Directie Flevoland. Lelystad
Haar, E. ter (1993) Spatial socio-economic aspects of planning and reconstruction in the rural parts of the
1Jsselmeerpolders. A paper presented to the E.S.R.S. Congress. Lelystad.
Houwen, C. van der (1993) Application of linear programming for analysis of relations between policy,
environment and farm income. A paper presented to the E.S.R.S. Congress. Lelystad.
Schulz, E. (1983) From natural to reclaimed land. Land and water management in the polders of the
Netherlands. In: Polders of the World, Final report. International Symposium Lelystad the Netherlands,
Wageningen
Schulz, E. (1992) Waterbeheersing van de Nederlandse Droogmakerijen. (Water management of Dutch
drained lakes — with an English summary). Thesis. Delft, 1992 en Van Zee tot Land 58. Directoraat-General
Rijkswaterstaat Ministerie van Verkeer en Waterstaat
Segeren, W. A. (1983) Introduction to Polders of the World. In: Polders of the World, Final report.
International Symposium Lelystad the Netherlands, Wageningen
Ven, G. P. van de (Ed.) (1993) Man-made lowlands. Histoty of water management and land reclamation in
the Netherlands. Utrecht