Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 55-82. p.
Tér és Társadalom 9. 1995 s 1-2: 55-82
A KÜLFÖLDI T ŐKE SZEREPE ÉS TÉRBELI
TERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON
(The role and spatial spreading of foreign capital in Hungary)
NAGY GÁBOR
A külföldi tőkebefektetések Magyarország számára a gazdasági megújulás egyik
legfontosabb eszközét jelentik: nem hiteljelleg ű tőkeforrást a beruházásokhoz, technikai
megújulást, technológia-transzfert, új szervezési-vezetési módszereket, piaci kapcsolato-
kat. Megjelenésük egy adott térség számára a felzárkózás esélyét biztosíthatja.
Számunkra a feladat megfogalmazásakor nem els ősorban a befektetett t őke nagysága
volt a kérdés, inkább ennek térbeli eloszlása, terjedése a településhálózatban. A tanul-
mányban igyekeztünk a rendelkezésre álló adatokból összehasonlítható, az egész vizsgált
korszakon végigvezethet ő adatbázist szerkeszteni, s ezekb ől megalapozott következteté-
seket levonni. Következtetéseink ellen őrzésére felhasználtuk az esettanulmányokat, a
szakirodalmat és saját e témában végzett felméréseinket.
A jogi szabályozás változásai, a vizsgált korszak szakaszolása
A külföldi működőtőke-beruházások jogi feltételeit 1972-ben teremtettük meg, de e
lehetőséget egészen a nyolcvanas évek elejéig alig használták ki, hiszen a nemzetközi
pénzpiacokon az ország olcsó hitelekhez jutott. 1980-ig mindössze nyolc vegyes vállalat
működését hagyták jóvá egyedi engedélyezéssel. A m űködőtőke-bevonás lehetőségének
erőteljesebb kihasználását fékezte a COCOM-lista, mely megfosztotta az országot a
legmodernebb technológiák beáramlásának lehet őségétől.
A 63/1982. számú pénzügyminisztériumi rendelet lehet ővé tette off-shore cégek és
vámszabadterületi társaságok alapítását (Páll Gy. 1993). Az el őnyösebb feltételek mellett
sem alakultak nagy számban vegyes vállalatok, 1987 végén számuk mintegy 130-ra volt
tehető . A kezdődő beruházási hullám a következ ő évvel indult, amikor egy év leforgása
alatt legalább megduplázódott e cégek száma. Mindezzel együtt az 1972-1988 közötti
időszakot egységként kezeltük, s azt a kés őbbi folyamatok előzményének tekintettük.
Még 1988-ban megszületett több olyan sarkalatos gazdasági törvény, mely azóta is
meghatározza a vállalkozások és azon belül a külföldi t őke működésének kereteit. Id őben
első a társasági törvény (1988. VI. évi tv.), mely a vegyes vállalatok jogi kereteit jelölte
ki. Az 1988. évi XXIV. törvény a külföldiek magyarországi befektetéseinek általános sza-
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
56 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
bályozását biztosította. 1989. július 1-jén lépett életbe az átalakulási törvény, mely
lehető vé tette az állami vállalatok gazdasági társasággá alakulását, megkönnyítve
számukra a külföldi tőke fogadását (Páll Gy. 1993).
A szabályozás legfontosabb elemei:
— a külföldi tag konvertibilis készpénz-hozzájárulása devizában tartható a vállalat
bankszámláján, abból importengedély nélkül szerezhet ők be termel őeszközök és
alkatrészek;
— a külföldi fél a nyereséget konvertibilis devizában szabadon utalhatja haza;
— az apportként behozott termel őeszközöket nem terheli vám;
— alapítható 100%-ban külföldi tulajdonú cég is;
—külföldi és hazai magánszemélyek együtt is alapíthatnak társaságot;
— a vegyes vállalatok mentesülnek a bér- és árszabályozás alól;
— a megalakult vegyes vállalatok jelentős adókedvezményben részesültek.
Ez a liberális törvényi szabályozás széles körben lehet ővé teszi a külföldi tőke részvéte-
lét a hazai gazdaságban, annak megújításában. A kormányzat a remélt modernizáció érde-
kében hajlandó volt jelent ős bevételekről lemondani. A liberális szabályozás hatását
némileg lerontotta a még meglév ő hosszadalmas engedélyezési eljárás, mely a
bejegyzéseket megel őzte.
Az 1989-es év végére már közel 1600 vegyes vállalatot tartottak nyilván, mely min ősé-
gi ugrást jelentett a korábbi állapothoz képest (Balázsné Varga M. 1991, Meskó A. 1992).
Ezért ezt az évet „fordulópont"-ként értékeljük a külföldi t őke hazai megjelenésében.
1990-91-et a „nekilendülés" éveinek nevezhetjük, hiszen évr ől évre több vegyes válla-
latot alapítottak, s minden évben az el őzőnél nagyobb volt a t őkebeáramlás volumene.
Ebben a két évben a hazai gazdaság szerepl őinek száma több mint háromszorosára, a ve-
gyes vállalatok száma hétszeresére növekedett (Diczházi B. 1993). A tömeges megjelenés
hatására elindult egy területi kiegyenlít ődési folyamat a nagyrégiók, illetve a megyék
szintjén, s hasonló folyamatok zajlottak le a településhierarchia egyes szintjein.
Az alapítások lendületét csökkentette az 1990. szeptember 1-jén életbe lép ő
privatizációs törvény, mely új csatornát nyitott a befektetni szándékozó külföldi
tőkéseknek (Páll J. 1993). A szakasz lezárását a vegyes vállalatoknak nyújtott kedvezmé-
nyek mérséklése jelentette (1991. évi LXXXV. tv.) A törvény egyrészt tovább pontosí-
totta a vegyes vállalatokra vonatkozó rendelkezéseket, valamint szigorította a korábbi
kedvezmények megszerzésének feltételeit, az igénybevehet őség lehetséges időtartamát.
Megemelték az adókedvezményhez szükséges minimális alapítói vagyon mértékét a
célból, hogy ösztönözzék a nagyobb méret ű vállalkozások alapítását és kisz űrjék a
„kalandortőkét". A törvény 1993. december 31-ét határozta meg végs ő időpontként,
ameddig a külföldi részvételű gazdasági társaságok adókedvezményre való jogosultságát
meg lehetett szerezni.
A törvényi szabályozás csak korlátozott eredményeket hozott. Nem növekedett az egy
cégre jutó alapítói t őke nagysága, s ezzel egyidej űleg a befolyó tőke összvolumene is
stagnált, illetve csökkent. Az a folyamat, mely az 1990-91-es éveket jellemezte — azaz a
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 57
vegyes vállalatok számának ugrásszer ű növekedése, a befektetett t őke lassú dekoncentrá-
ciója - 1992-től lezárult. Újra megfigyelhet ő a befektetések er ősödő területi koncentrá-
ciója, elsősorban a főváros és környékének dominanciájával. Az 1992-93-as éveket ismét
önálló szakasznak értelmeztük, melyet a „csúcspont és telítődés" fogalmával jellemez-
tünk.
Megítélésünk szerint 1994-től megint új szakasz kezd ődik a vegyes vállalat
alapításokban, melynek jellemz őit részletes kutatásnak kellene feltárnia.
Az ágazati megoszlás és a társasági forma változásai
Az 1988-ig alapított vegyes vállalatok 63%-a az iparban alakult (1. táblázat), s az addig
behozott össztőke 55%-a már oda koncentrálódott. A folyamat csak az utolsó két évben
változott meg ebbe az irányba, hiszen 1986-ig a legnagyobb befektetések a pénzügyi
szférában jelentek meg: Közép-Európai Nemzetközi Bank, Citybank Budapest, Inter-
Európa Bank, Unicbank. Ezeknek az alapításoknak köszönhet ően 1986-ra a behozott t őke
hozzávetőleg kétharmadát a pénzügyi szféra vette fel. Általában igaz erre a korszakra,
hogy minden egyes vegyes vállalat megalakulását hosszantartó, magas állami szinten
folyó tárgyalások el őztek meg, ahol a legfontosabb tényez ő a személyes kapcsolatok
rendszere volt (Klekner P. 1990).
1. TÁBLÁZAT
A vegyes vállalatok ágazati megoszlása 1989-1993 között (%)
(Sectoral breakdown of the joint ventures in 1989-1993 [%J)
Ágazat 1988 1989 1989 1990 1991 1992 1993
Mezőgazdaság 0,9 1,5 1,5 1,5 1,5 1,4 1,3
Ipar 63 38,6 33,8 30,1 23,9 18,5 19,7
Épitőipar n.a. n.a. 9,4 8,4 6,6 5,1 4,4
Fejlesztés 11,0 7,0 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a.
Kereskedelem n.a. n.a. 33,1 36,7 45,4 52,3 51,5
Szállítás-hírközlés n.a. n.a. 2,5 2,3 3,2 3,5 4,2
Egyéb anyagi szolgáltatás n.a. n.a. 14,7 14,8 14,3 14,8 15,3
Nem anyagi szolgáltatás n.a. n.a. 5,5 6,2 5,1 4,4 3,6
Tercier-kvaterner 25,1 52,9 55,8 60,0 68,00 75,0 74,6
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100 0
, 100,0 100,0
Megjegyzés: n.a. - nincs adat
Forrás: 1988-1989 Klekner P. (1990); 1989-1990 Balázsné Vaga M. (1991); 1991 Iván L. (1993);
1992-1993 Tájékoztató..., 1992
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
58 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
1988-ra az ipar dominanciája jellemezte a vegyes vállalatok ágazati szerkezetét, melyen
belül a legfontosabb ágazat a gépipar lett (az ipari alapítások 42%-a, illetve az iparba
áramló tő ke 29%-a). A vegyes vállalatok számát tekintve fontos szerepe volt a könny ű-
ipari, a befektetett t őke nagyságát tekintve pedig az épít őanyag-ipari vállalkozásoknak. A
szolgáltatások — els ő sorban a pénzügyi szféra révén — a befektetett t őkéből 27, a kereske-
delem 16%-kal részesedett (ez utóbbi ekkor még szinte kizárólag belkereskedelmi tevé-
kenységet jelent), míg a mező gazdaság szerepe marginális maradt (Klekner P. 1990).
A társasági formában a kft. dominált, a vállalkozások közel 90%-a választotta ezt a
formát, bár az alapt ő ke átlagos nagysága messze meghaladta a minimálisan szükséges
egymillió forintot (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
A vegyes vállalatok megoszlása társasági forma szerint (db)
(Breakdown of the joint ventures by corporate form fin numbersJ)
Gazdasági forma 1988 1989 1990 1991 1992 1993
vidék
Rt. 33 130 297 421 517 19
Kft. 235 1 430 5 351 10 701 13 036 1 299
Bt. n.a. n.a. n.a. n.a. 3306 88
Kkt. n.a. n.a. n.a. n.a. 108 1 302
Egyéb 9 30 45 213 117 6
Összesen 277 1 590 5 693 11 335 17 182 2 714
Megjegyzés: n.a. — nincs adat
Forrás: 1988 1989 Balázsné Varga M. (1991); 1990 - 1991 Iván L. (1993); 1992. Tájékoztató...,
-
(1992); 1993 saját számítás.
1989 végére a vegyes vállalatok száma már meghaladta a másfél ezret, mellyel összesen
félmilliárd dollárnyi külföldi tőke áramlott be az országba (Balázsné Varga M 1991). A
cégek számának gyarapodása együtt járt az alapítói t ő ke átlagos nagyságának csökkenésé-
vel, mivel számos közepes és kis méret ű külföldi társaság is megjelent befektet őként,
partnerként. Ezzel párhuzamosan a cégek legnagyobb árbevételt produkáló egyötöde a
konvertibilis vagyon 85%-ánál is nagyobb részesedéssel rendelkezett.
Az újonnan alakult vegyes vállalatok ágazati szerkezete lényegesen átalakult az el őző
idő szakhoz képest. A gépipar kivételével minden ipari ágazat súlya csökkent. A korábbi
négy vezető ág (gépipar, épít őanyag-ipar, vegyipar, könny űipar) részesedése a vegyes
vállalatok számából 53%-ról 28%-ra mérsékl ődött, s a befektetett t őke egyharmada
koncentrálódott ide, szemben az egy évvel korábbi 50%-os aránnyal.
Az ipar visszaszorulásával párhuzamosan megindult a szolgáltató — ezen belül is els ő-
sorban a kereskedelmi — vállalkozások számának gyors növekedése. (Az 1989-ben alapí-
tott vegyes vállalatok 40%-a kereskedelmi volt.) A meger ősödő tercier ágazat els ősorban
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 59
a kisebb befektetőket vonzotta, amelyek célja az adókedvezmények megszerzése és a
gyors megtérülés volt. A t őkeimport fele már a szolgáltatások valamelyik ágazatában
talált helyet magának (1. táblázat).
A változások ellenére még mindig az iparban m űködött a legtöbb külföldi érdekeltségű
vállalkozás, s itt koncentrálódott a befektetett t őke nagyobb része is, de a
nemzetgazdasági ágak közül a pénzügy-biztosítási szférában, illetve a szállítás-hírközlési
ágazatban is számottev ő tőke jelent meg. A társasági formák közül továbbra is messze a
legnépszerűbbnek a kft. bizonyult, az összes társaság 90%-a idetartozott (2. táblázat).
Négyszeresére nőtt egy év alatt a részvénytársaságok száma, ezek mind nagyobb
alaptőkével jöttek létre, s forgalmuk alapján is a nagyvállalkozók közé tartoztak. Az
egyéb formák közül a még meglévő közös vállalatok száma volt a legnagyobb (12 db).
A magyarországi vegyes vállalatokba befektetett külföldi t őke nagysága 1990 végén
elérte az 1,2 milliárd dolláros nagyságrendet (Iván L. 1993), majd újabb egy év elteltével
az összeg több mint megduplázódott.
Az ipar továbbra is els ősorban a nagybefektet őket vonzotta. 1990 végére a 25 legna-
gyobb ipari vegyes vállalat összes befektetései meghaladták a 0,3 milliárd dollárt. (E 25
cégből I 7-et az évben alapítottak.) Az egymillió dollár feletti külföldi t őkerésszel rendel-
kező ipari vegyes vállalatok koncentrálták az ágazat konvertibilis vagyonának 80%-át,
miközben számarányuk mindössze 7%-ot tett ki (Balázsné Varga M 1991).
Az építőipar megnövekedett vonzerejét a f ővárosban megindult szálloda- és irodaház
építkezéseknek köszönhette (1. táblázat). A mezőgazdaság jelentősége továbbra is perifé-
rikus, a külföldi tőke beáramlása e területen minimális.
Legnagyobb számban a kereskedelmi ágazatban tevékenykednek vegyes vállalatok,
arányuk 1990 végére meghaladta az összes cég 40%-át (1800 vállalkozás). Az ágazatba
befektetett t őke mennyisége is növekedett, bár megoszlása egyenl őtlenebbé vált.
A szolgáltatási profilú vegyes vállalatok száma 1990-ben lényegesen gyarapodott,
számuk túlhaladta a hatszázat, ám arányuk ezzel együtt valamelyest csökkent. A t őkeállo-
mány legnagyobb ütemű gyarapodása a pénzügy-biztosítási szférában történt. Lassan gya-
rapodott a nem anyagi szolgáltatások társaságainak száma is, bár alapítói vagyonuk
továbbra is minimális maradt.
A vegyes vállalatok ágazati megoszlásában 1991-ben a megel őző időszak tendenciái
folytatódtak, ám lassuló ütemben (Iván L. 1993). Tovább növekedett a kereskedelmi
ágazat súlya (az év végére a vállalkozások fele m űködött ebben a szférában) és tovább
mérséklődött az iparé, a cégek 24%-a tartozott valamely ágazatához. A befektetett
külföldi tőke 56%-a viszont továbbra is az iparba áramlott (legnagyobb fogadó ágazatai
az élelmiszeripar és a gépipar voltak), ugyanekkor a kereskedelemben a beérkezett t őke
egyhatoda jelent meg. A szolgáltatások közül különlegesen vonzó területnek bizonyultak
a pénzügyekkel, ingatlanokkal, bérbeadással és különböz ő gazdasági jellegű szolgáltatá-
sokkal kapcsolatos alágazatok, melyek együttesen a vegyes vállalatok egyötödét
koncentrálták (Magazin Kiadó, 1993).
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
60 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
A korábbi évekhez viszonyítva további változást jelent a nem anyagi szolgáltatások
részarányának növekedése, a szolgáltatásban tevékenyked ő cégek 21,3%-a volt
idesorolható. A társasági forma választásában ebben a szakaszban nem voltak lényeges
súlyponteltolódások, ám néhány tendenciát ki kell emeleni (2. táblázat). A legszembetű-
nő bb, hogy meredeken növekedett a minimális alapt őkével létrejött kft.-k száma és
aránya. Az 1990-ben alapított cégeknek 57%-a a minimális alapt őkével létrehozott kft.
volt, s ez az arány 1991-ben tovább növekedett, megközelítve az alapított vegyes vállala-
tok számának kétharmadát.
A cégek átlagos méretének csökkenésében szerepet játszhatott az is, hogy míg 1989
elő tt a hatóságok általában nem engedélyezték a kis alapt őkéj ű, kereskedelmi vagy szol-
gáltató szektorban m űködő társaságok alapítását, addig ez a bürokratikus akadály 1990-
től megszűnt.
A legtőkeerő sebb cégek legnagyobb számban továbbra is a részvénytársasági formát
választották, ezeknek száma 1991 végére meghaladta a négyszázat. Egyéb társasági
formában (szövetkezet, kisszövetkezet, gmk., pjt., bt., kkt., közös vállalat stb.) mindössze
213 cég mű ködött. E formák közül a betéti társaság vált a legnépszer űbbé, hiszen itt nincs
meghatározva a minimális alapt ő ke nagysága. A betéti társaság els ő tömeges megjelenése
a jugoszláv utódállamokból érkez ő befektetőkhöz kapcsolható, akiknek sok esetben a
szükséges tőkéje sem lett volna meg komolyabb cég megalapításához.
Az ágazati megoszlást tekintve az 1992-1993-as szakaszban az erővonalak markáns
újjárendező dése nem következett be, csupán kisebb mozgások zajlottak le az egyes
ágazatok között (Meskó A. 1994). Az ipar aránya a befektetett t őkéből 1992 végére
48,4%-ra csökkent, s e szektorban tevékenyked ő cégek számaránya is 20% alá esett
(Tájékoztató..., 1993). Ugyanakkor a gazdaság szektorai közül ekkor még mindig az
iparban alakultak a nagyszervezetek. Az alapítói vagyon átlagos ágazati maximuma a
villamosenergia-iparhoz köthet ő , 0,8 milliárd forinttal cégenként.
A kereskedelem részesedése a befektetett külföldi t őkébő l lassú növekedést mutat,
mértéke 1992 végére meghaladta a 14%-ot.
A szolgáltatások közül figyelemre méltó a pénzügyi és kapcsolódó tevékenységek
visszaszorulása. Vélhet ő en 1991-ig megjelentek azok a nyugati pénzügyi szervezetek,
melyek már a rendszerváltás óta jelen akartak lenni a kelet-európai piacokon, így új sze-
repl ő k megjelenésére a bankprivatizáció megindulásával számíthatunk, illetve a nyugati
határon a kisebb osztrák pénzintézetek benyomulása jelenthet változást a pillanatnyi álla-
pothoz képest.
Hazánkban folyamatosan és igen gyors ütemben növekedett a gazdaság szerepl őinek a
száma, ezzel párhuzamosan emelkedett mindenféle gazdasági tevékenységet segít ő szol-
gáltatás iránt a kereslet. A gazdasági szolgáltató ágazatokban m űködő vegyes vállalatok
jelentő sége 1992 végére (az itt koncentrálódó deviza befektetéseket tekintve) megközelí-
tette a pénzügyi szféráét, az alapítások számát tekintve pedig stabilan a harmadik helyet
foglalta el a kereskedelem és az ipar mögött.
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 61
A társasági formák közül 1992 végén még mindig a kft.-k aránya a legmagasabb (az
összes vegyes vállalat háromnegyede) (2. táblázat). A teljes befektetett külföldi t őke
csaknem 60%-a a kft.-kben m űködött. A részvénytársaságok száma meghaladta a félezret,
aránya elérte a 3%-ot, ugyanekkor az összes külföldi befektetés 36%-át e társaságok
koncentrálták.
Új jelenség a nem jogi személyiség ű gazdasági társaságok tömeges megjelenése a
vegyes vállalatok között, ezek közül is kiemelhet ő a betéti társaságok robbanásszer ű gya-
rapodása. Számuk az év végére meghaladta a 3300-at, ám szerény átlagos méretükre utal,
hogy az összes külföldi t őke mindössze 2%-át tömörítették.
A társasági formák választásában el őször tapasztaltunk lényeges területi különbségeket.
A nem jogi személyiség ű társaságok a déli határ menti megyékre, azoknak is a déli terüle-
teire koncentrálódnak, azaz Csongrád, Bács-Kiskun megye a legnagyobb fogadóterületek,
de Békés és Baranya határmenti településein is szép számmal találunk bt.-ket és kkt.-kat.
Az év második felétől a Romániából érkező tőke is egyre nagyobb számban választja a
nem jogi személyiségű formákat, ezt els ősorban Békés és Csongrád megye keleti peremén
figyelhettük meg.
Az 1993-as alapításokból a vidéki székhellyel bejegyzett társaságokról létezik a legtelje-
sebb adatbázisunk, így elemzésünk is ezekre koncentrálódik. A vegyes vállalatok csak-
nem felét a kereskedelmi ágazatban hozták létre, de a jegyzett t őkének csak 12-13%-át
fogadta az ágazat (Cégközlöny, 1993). Továbbra is dominálnak a kis alapt őkével létreho-
zott társaságok. A gazdasági tevékenységet segít ő szolgáltatásokban a vállalkozás alapítá-
sok gyors üteme 1993-ra is jellemz ő maradt, több mint 130 szervezet alakult, összesen
közel 0,6 milliárd forintos alaptőkével. Elsősorban a regionális központokban, de még ott
is csak minimális számban és csekély t őkeerővel jelentek meg a pénzügy-biztosítási szféra
vállalkozásai, s hasonló jellemz őket találunk a nem anyagi szolgáltatások terjedésében. A
legnagyobb tőkeerővel rendelkező befektetések a feldolgozóiparban tömörültek, ezen
belül 1993-ban a gépipar, a vegyipar és a kohászat volt a legjelent ősebb befektetési
terület.
A társasági formában megmutatkozó éles területi különbségek valamelyest mérsékl őd-
tek, mert az osztrák, illetve német kisbefektet ők is felfedezték maguknak a nem jogi sze-
mélyiségű formákban rejl ő lehetőségeket, s április-májustól kezdve egyre nagyobb
számban alapítottak bt.-ket.
Tulajdonképpen a vegyes vállalatok esetében csak az országos vállalkozás alakulások
társasági forma választásában bekövetkezett változásokat láthatjuk viszont, bár a nem jogi
személyiségű társaságok elterjedtsége a hazai tulajdonú szervezeteknél arányaiban
nagyobb. A nem jogi személyiségű formák nagyarányú megjelenését ezek közül is legin-
kább Csongrád megye déli része — Szeged és környéke — mutatja, ahol a kft.-k és az rt.-k
együttes aránya alig haladja meg a 20%-ot. Ezzel ellentétben a jogi személyiség ű formák
túlsúlya jellemzi az észak-dunántúli és az észak-magyarországi megyéket (bár az 1994-es
részleges adatok szerint el őbbiekben a jogi személyiség ű cégek aránya valamelyest
csökkent.)
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
62 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
A külföldi t őke származási országai, a külföldi tőkerészesedés változása
a vegyes vállalatokban
1988 végéig 23 országból érkezett hozzánk számottev ő tőkeállomány (Klekner P.
1990). A legtöbb vegyes vállalatot osztrák t őkével alapították, s Ausztriából érkezett a
legnagyobb volumen ű tőke is. A cégek számában az akkori NSZK a második helyen állt.
A nagyobb számú alapításoknál kiemelhet ő Svájc és az USA, mely utóbbiból érkezett a
második legnagyobb tőkeállomány. A jelent ős befektetők között szerepel még Olaszor-
szág, Japán, Luxemburg, Hollandia és a Szovjetunió (3. táblázat).
A befektetéseknél az átlagos külföldi tulajdonrész ágazatonként eltér ő képet mutat. Az
iparban a legtöbb vegyes vállalat a fele-fele arányhoz közeli részvétellel alakult, erre utal
a 47%-os átlagos külföldi tulajdonrész is (Klekner P. 1990). (Ekkor az engedélyezési el-
járásoknál preferálták a minimális hazai többséggel alakuló társaságokat, s inkább csak
megtűrték a külföldi többséggel alakult szervezeteket. Más kérdés, hogy a t őkeemelések
során a belső tulajdoni arányok gyakran a külföldi tulajdonostárs javára változtak, de
ennek követésére országos megbízható adatforrások híján nem vállalkozhattunk.)
A külföldi tőkerész a pénzügy-biztosítási szférának köszönhet ően a szolgáltatási ágak
átlagában volt a legmagasabb, itt közelítette az 53%-ot, míg az eddig nem említett ágaza-
tokban 43-45% között ingadozott.
1989 végén már 38 ország befektet ői voltak jelen a magyarországi vegyes vállalatokban
(Balázsné Varga M 1991), ezek közül mindössze négy képviselte az akkor még létez ő
KGST-t, s az innen érkez ő tőkeimport 96%-a a Szovjetunióból származott (mellette
Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK befektet ői voltak még jelen).
Az átlagos külföldi t őkerészesedés az egy évvel korábbihoz viszonyítva jelent ősen
csökkent (47,4%-ról 34,4%-ra), ami együttjárt az egy vegyes vállalatra jutó külföldi t őke
nagyságának erőteljes csökkenésével (Balázsné Varga M 1991). A nagyobb árbevétel ű
cégeknél az alapítói vagyonban az átlagosnál is kisebb volt a konvertibilis t őkerész,
országosan nem érte el a 30 százalékot.
Egy 1990 végén lezajlott — 1150 vegyes vállalatot érint ő — felmérés szerint hazánknak
47 országgal volt t őke-behozatali kapcsolata (Iván L. 1993). Számszer űleg közel ezer-
ezer vegyes vállalati részvétellel az alapítók sorát Ausztria és az NSZK vezette, s e két
ország adta a kapcsolatok 52%-át. Figyelemre méltó a két délnémet tartomány, Bajoror-
szág és Baden-Württemberg aktivitása, hiszen ez év végéig innen származott a német-
országi befektetések háromnegyede (3. táblázat).
Az alapítások számát tekintve az USA állt a harmadik helyen 270 alapítással, ugyanak-
kor a behozott t őke mennyiségét tekintve már ezen ország befektet ői álltak az els ő helyen
(mintegy 650 millió dolláros t őkebefektetéssel).
Az 1991-es vidéki beruházások megoszlása rendkívül tanulságos! Az osztrák, és a hol-
land tő kének legnagyobb befektetési terepe az Észak-Dunántúl térsége (az összes befekte-
tések 70-80%-a koncentrálódik ide). A svájci, a svéd és kisebb mértékben az amerikai
befektetők viszont lényegében csak Budapestet és a környez ő településeket ismerik az
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 • 1-2 A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 63
1»
Cr, el. •.:/... r-- o- , -,O Os C> oo .0., —
'0" c.-) — -.1- ,r r.; rí r-;
Q 0 .. '‘: ...
1 E
*C CO CO C ,,,
"
.i...
. 2 IQ •- 0 N =
Q -w)., -
'.?•- g N N cc) • ...
9 § 2 •= , '" A P,I., ,"
Q -Q ő ',.
'''' g CO ).. 0)
''‹ Z = Ct. .4 cl) Li., ZM -.2:: 5 .. co
-
- r-- .0 s,'", —. --; R c: e
esí ,e, e: r.--: 1.--: rr, cr esi e d
e-) -
ti661
00
-CO Oh
414 N C0
N
2?zsJO
m
19 91Du se kT., 1 99 2-- 1 993Táj é koztató
co NI
CO e
.5 rj E é 'ő c 0 C C
7'5 '..0.
= . r-; g >-,.....
fi N Cl
e E _.... g , .....
Q g
-
Ő CO • C .<
`‹ Z CLI 0 V) Q. Z Crl Ci.
en r.i. .er. cl c‚'`, e
oö T-- re> 00 se. rr, .1 9 -
rs1 .--• .--.
:PPM+ 1661
01)
04 •CO
..1 011 N 00 :2
N .O1
Ország
cn N
. CO 0
.." cc) 0 . CO
— 1
cc, c0
,
'5 . CO
—
C.) C> C
'—
fi
e rj
E > :c Q
N
:c
w g >, g
04 .-.
...,.
-N "M •>-'
— CO ' c. CA .0.7 0
C 41.) > ... ;)
c > N
Q Z S 0 V) C.. Z a) = Ci) Cl)
0
7.
r-:
CNI ső
rs1 r`i
es) d d d •
—• d d
0661
, 01)
c0 00
.01 00 ..0
—
2?zsro
N .c0 c0 151 C
. CO c ,_. -e a.,
r. 5 c.,
E
N1 ,-;.., g 0
C
cv, .= '
•>."'
9 E < 4.,-; -
>,. 2 Q .-
u .o 7,:'
, Q
Q -c., cn , ő c
N c,,i d
Q Z V) 0 z [7:1 cn = cl: d d
r•-í' r: '''. ' cd ri cci ori
os , r,
e d d
8861
oo
-co ,01)
CI li.j?
-o
...
4zs io
.cc
d.
cn N
. M . cO
_ C
Q ‘•, mi cci
ó Ó
.0 -0
Q r.,
E
cL., czt d Q Q
c , •Q . '' s ,
,r‘ ,' ,9 x
d cl) '0 j
''' .4 CL 7 "3 9
Q Z v) 40 .L9 .-1 co)
. ,,,-; ,.,,j .
JOS
w 00 a ....
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
64 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
országból. A luxemburgiak a dél-alföldi és az észak-magyarországi megyéket, az olaszok
az északi iparvidéket, Pest megyét és kisebb mértékben az Észak-Dunántúlt preferálják, a
francia befektet ő k az északi megyék mellett Pest megyére és a Dél-Alföldre
koncentrálnak, a németek az Észak-Dunántúl mellett a Dél-Dunántúlt és Pest megyét sze-
melték ki a terjeszkedés fő színterének. A legnagyobb beruházók klubja lényegében nem
változott, legfeljebb a sorrendben történtek kisebb elmozdulások (Dusek J. 1993).
A vizsgált idő szakban növekedett a kizárólagos, illetve a többségi külföldi tulajdonban
lévő vállalkozások aránya. Az új alapítások esetében a társaságok 35%-ában a többségi
tulajdonos a külföldi partner lett. Ez új jelenség a korábbi évekhez képest, hiszen 1989-
ben 13,4%, egy évvel kés ő bb pedig 15,3% volt a hasonló cégek aránya. E csoporton belül
a kizárólagos külföldi tulajdonba került cégek aránya meghaladta az egyharmadot, azaz az
újonnan alapított cégek mintegy 13%-a százszázalékos külföldi tulajdonba került. A meg-
felel ő arányok 1989-ben 1,9%, 1990-re 4,1% voltak (Tájékoztató..., 1993).
Az 1992-ben bejegyzett vegyes vállalatokban a legnagyobb befektet ők Belgiumból és
Ausztriából származtak (9,4 illetve 9,2 milliárd forintnyi t őkével), utóbbi az alapított
szervezetek számában is az el őkelő második helyen állt. Számszer űleg a legtöbb társaság
alapításában a német cégek vettek részt, összesen 4,9 milliárd forintnyi t őkével. Az év
jelentős befektet ője volt még Svájc, Hollandia és Franciaország (egyenként 2-3 milliárd
forintnyi külföldi t ő kerésszel). A származási országok körében a befektetett t őkenagysá-
got tekintve lényeges változást nem tapasztaltunk, viszont az alapított szervezetek számát
tekintve feltű nik a jugoszláv, a kínai és a FÁK-beli befektet ők korábbiakhoz viszonyított
magas száma. E három térségb ől származó tő ke csaknem 600 vegyes vállalat alapításához
járult hozzá, többhöz mint az osztrákok (580 alapítás). A FÁK — els ősorban Oroszország
és Ukrajna — beruházóinak t őkerészesedése is jelent ős, 1992-ben meghaladta az másfél
milliárd forintot (3. táblázat).
1993-ban a vidéki alapításokban a korábbiakhoz képest lassú átrendeződés indult meg
(Cégközlöny, 1993). A befektetett t ő ke volumenének csökkenése mellett az egyes orszá-
gok súlya eltérő en változott. A legjelent ő sebb változások az élcsoportban: Hollandia a
befektetések egynyolcadával a harmadik helyre jött fel Ausztria és Németország mögé,
valamint a FÁK a negyedik helyre tört fel, jórészt egyetlen nagyberuházásnak köszönhe-
tően. A középmező nyben három új ország jelent meg a nagyobb befektet ők között:
Kanada, csaknem 700 millió forintnyi alapító t ő kével (5.), Írország valamivel több mint
félmilliárdos befektetéssel (9.) és Jugoszlávia 330 millió forintos befektetéssel (11.). A
korábbi nagybefektető k közül az élcsoportban nincs jelen az USA, Svédország és
Liechtenstein.
Az alapítások számát tekintve Németország és Jugoszlávia messze kiugrik a mez őnyből
(egyenként hétszáznál is több részvétellel), majd 355 vegyes vállalati alapítással Ausztria
következik. Száznál több alapítással dicsekedhet a FÁK és Olaszország.
A befektető i viselkedéseket elemezve a két végponton a jugoszláv, illetve az ír példa
áll. Előbbi rengeteg apró — számos esetben nem jogi személyiség ű — cég alapításában vett
részt, melyek nagyon karakteresen a déli határ mentén tömörülnek. Az ír t őke kisszámú —
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 65
mindössze hét! — projektet választott ki, ám ezekbe egyenként is nagy volumen ű tőkét
invesztál. A projektek megoszlása lényegében egyenletes volt az országon belül, er ősebb
koncentrációt az északi megyékben találtunk, ahol a korábbi ír vegyes vállalatok már
sikerrel működnek, és kedvező tapasztalatokat szereztek (Cégközlöny, 1993).
A vegyes vállalatokban meglévő átlagos külföldi t őkerész tovább növekedett 1992-ben.
Többségi hazai tulajdoni aránnyal már csak a cégek 48%-a alakult, ez még az 1991-es
65%-hoz képest is nagyarányú csökkenést jelent (Magazin Kiadó, 1993). A legkisebb
alaptőkével létrejött bt.-knél és kkt.-knál a legnagyobb arányú a külföldi többség ű társasá-
gok aránya, míg a részvénytársaságokban és a kft.-kben a bels ő tulajdoni arányok megvál-
tozását gyakran kés őbbre halasztják. A kizárólagos külföldi tulajdonban lév ő vállalkozá-
sok aránya több mint kétszeresére n őtt az előző évihez képest (27%).
Az 1993-as évben a Cégközlöny adatai alapján a vidéki székhellyel alapított vegyes vál-
lalatok 40,2%-a alakult százszázalékos külföldi tulajdoni hányaddal, de tekintve, hogy
ezek legnagyobb része betéti társaság, vagy minimális alapt őkével létrehozott kft., a
befektetett t őkéből való részesedésük alig éri el a 18%-ot.
Vegyes vállalatok terjedése a megyékben, régiókban
és a településhierarchiában
Az 1988 végéig hazánkba érkezett külföldi t őke erős területi koncentrációt mutatott.
Budapest területén kívül mindössze 80 társaságot regisztráltak; ez alig több mint az akkor
működő vállalkozások -egyharmada (Klekner P. 1990). A vidéki székhellyel bejegyzett
cégek bő egynegyede Pest megyében m űködött, ami tovább erősítette a területi kon-
centrációt. A telephelyválasztást részben a f őváros közelsége befolyásolta, másrészt a
budapesti ipar kisebb egységei, illetve a hatvanas évekt ől a fővárosból kitelepített ipari
üzemek bizonyos hányada szintén az agglomeráció településein talált magának
telephelyet, hogy a fő felvevő piacától ne kerüljön nagy távolságra (4. táblázat).
A vidék egészét tekintve er ős az ágazati koncentráció, az itt alapított cégek 90%-a az
ipar valamely ágazatához köt ődik, összesen két mez őgazdasági, öt szolgáltató jelleg ű
(ebből egy tekinthet ő komolyabb nagyságrendű befektetésnek), és egy fejlesztési profilú
beruházást tudtunk beazonosítani.
A külföldi tőke telephelyválasztásában a döntéshozatali központ közelsége játszotta a
döntő szerepet, emellett a m űszaki és humán erőforrások er ősebb koncentrációja hatott
jelentősebb vonzerővel a befektetni kívánó külföldiekre. Nem véletlen e szakaszban
Budapest kiemelked ő szerepe, illetve az Észak-Dunántúl megyéinek korai indulása sem.
Egy évvel késó'bb a területi eloszlásban — az alapítások növekv ő számának köszönhe-
tően — lassú kiegyenlít ődés indul el, amely elsősorban a nagyrégiókat tekintve igaz, az
egyes megyék között azonban így is jelent ős különbségekkel találkozunk (KOPINT-
DATORG, 1992). A legkevesebb vegyes vállalat Békés megyében alakult, szám szerint
kilenc, míg a legtöbb Pest megyében.
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
66 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
I
1 110 718907 1 1268
199 1- 1993 Telepü lésfej lesztés
k0 C.- O C-- 00 0 V; t",1 kr- --, 0
£661
7 h --, 00 •-• m --. ko 0 en m m --, ct m cl- kr, CT 0/ v O 00 00
^. •-. -, - -, c.1 -, --, -. ,- cl-
6861
cr, o o N-- cr, m v o m cr, c> N ct k0 cl. CV kr, 0,
179:
17 Z01
N ct et -- C-4 m r,1 -. --, et el ›, . "0 •— t.oQ. <
Budapest
,-. ›, 0A 'ect 4 es
,... , s
-cl ,,) '''
. g
. . . . ,.., . c/k tk0 , C Z .
)PP!AI
0 0
',1? :o E ,,, . g ° c'l ,,, ko ..., C -o ! 0 v) ,I)
N , a ,.., '0
15 , ›, 0 cal
• 1.) 0 3 . -r2
. ,Q, .., t..4 > 0:1 cl) F-s N 0:1 M C..) 4;' V) f::0 Z (3.
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 67
A vidéken található 564 vegyes vállalatból az akkori városok közel felében (84
településen) 437 társaság működött. A fennmaradó 127 vidéki székhely ű cégen 97 község
osztozott (Balázsné Varga M 1991). A vegyes vállalatok térbeli terjedésében — a megyék
legnagyobb részében — elkülönül a megyeszékhelyek hierarchiaszintje. Pest megye vállal-
kozásai nélkül a vidéki alapítások 58%-át tömörítették. A leger ősebb megyei koncentrá-
ciók egyrészt a regionális központok esetében voltak megfigyelhet ők, másrészt azokban a
megyékben, ahol az átlagosnál jóval kevesebb alapításra került sor (Heves, Nógrád,
Tolna, Vas).
A kiegyensúlyozottabb településállományú megyék esetében a vegyes vállalatok elosz-
lása is egyenletesebb, jó példa erre Bács-Kiskun megye, ahol a megyeszékhely mellett a
„kiskun" városok, valamint Baja és Kalocsa, s őt a falvak egy jelentős része is társasági
székhellyé vált.
A falusi társaság alapításoknak három típusa különíthet ő el, melyek a következ ő sza-
kasz alapításaira is jellemz őek lesznek:
— legnagyobb számban a városi iparhoz kapcsolódó cégeket alapítottak els ősorban Bu-
dapest, kisebb számban Gy őr-Moson-Sopron és Veszprém megye ipari központjai köze-
lében;
— a második csoportot típusosan a Balaton környéki — kisebb számban más
idegenforgalmi — térségben alakult és az idegenforgalom köré szervez ődött társaságok
jelentik;
— a harmadik karakteresebb csoportba az alföldi „Homokhátság" falvai tartoznak, ahol
a befektetések legnagyobb számban és legnagyobb t őkével az élelmiszeriparba
áramlanak.
A vidéki városok közül tehát els ősorban a megyeszékhelyek rendelkeztek megfelel ő
funkcionális szerkezettel, jelent ős lokális piaccal ahhoz, hogy a külföldi t őke az ipar
mellett más ágazatokba is beléphessen. A kisebb városok és a községek vállalkozásai a
helyi termel őüzemekhez kapcsolódva, illetve a helyi munkaer ő meglétére települtek,
esetleg valamely helyi termék kereskedelmére specializálódtak.
A vegyes vállalatok számának növekedése az 1990-1991-es szakaszban a területi
dekoncentráció irányába hatott. 1990 végén már közel 2400 szervezet m űködött vidéken,
az előző évinek több, mint négyszerese (Balázsné Varga M 1991). Általános jelenséggé
vált, hogy ekkorra minden megyében szinte valamennyi ágazatban megjelent a külföldi
tőke. A kereskedelmi ágazat az alapítások számát tekintve a legnagyobb csoporttá n őtte ki
magát, megelőzve az ipart. A társaság alapítások üteme azonban a szolgáltató ágazatok-
ban volt a legmagasabb, majdnem másfélszerese az átlagos növekedési ütemnek.
A megyék versenyében kétirányú folyamat zajlott, miközben nagytérségi szinten
további közeledést tapasztalhattunk. A korábban is kiemelked ően vonzó megyék megerő-
sítették vezet ő szerepüket, ugyanakkor a korábban leggyengébb megyék részesedése
érezhetően közeledett a köZépmez őnyhöz. A legjobbak csoportjáról lassan levált Baranya
és Komárom-Esztergom megye, míg a másik oldalon elkezd ődött Vas megye lassú felzár-
kózása (4. táblázat). A szélső értékek: Pest megye 451 vegyes vállalati székhellyel (itt
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
68 Nagy Gábor TÉT. 1995 s 1-2
számolni kell az agglomeráció torzító hatásával), illetve Gy őr-Moson-Sopron 231
társasággal, a másik véglet Heves megye 44 cégközponttal. Pest megye nyomasztó
fölénye valamelyest csökkent a többi megyéhez képest.
A nagy regionális központok továbbra is „tisztára söprik" a teret maguk körül. E
centrumok megyéjükön belül ugyanazt a szerepet játsszák el, mint Budapest országos
szinten, azaz er ő teljesen koncentrálják a kereskedelmi és szolgáltatási ágazatba érkez ő
tőkét. A legerő sebb koncentrációt Pécs környékén tapasztaltuk (aprófalvas faluhálózat,
depressziós kisvárosi környezet), míg a legkisebbet Gy őr esetében (Sopron, Moson-
magyaróvár kiegyenlít ő hatása).
A falusi településeken több mint félezer külföldi érdekeltség ű társaság működött 1990
végén, s az egy évvel korábbihoz képest már 300 községben találtunk egy, vagy több
vegyes vállalatot (Balázsné Vraga M 1991).
A legnagyobb koncentráció — immár hagyományosan — Pest megyére jellemz ő, hiszen a
nem városi székhelyű cégek 42,6%-a települt oda. A megyében el őször volt lehet őség
területi különbségek felvázolására. Ezek szerint a budapesti tömörülés „nyúlványának"
tekinthető k északi irányban a Duna két partjának települései Vácig, valamint délnyugati
irányban a Budaörssel fémjelezhet ő környék. Az alapítások száma a fő várostól távolodva
erőteljesen csökken, s a megye déli és keleti sávja beleolvad az alföldi átlagba.
Az Alföldön csak Bács-Kiskun megyében találtunk nagyobb számban falusi székhely ű
vegyes vállalatokat, melyek az élelmiszeripar mellett bérmunka típusú üzemeket
mű ködtetnek (pl. textilipar). A dunántúli nagyobb ipari centrumok körül tovább
folytatódott a vegyes vállalatok alapítása (Veszprém, Székesfehérvár, Esztergom). Orszá-
gosan a legnagyobb mértékben azonban az idegenforgalom fogadta a falusi térségekbe
áramló külföldi tőkét.
Az 1991-ben bekövetkezett változások az el őző év fő tendenciáihoz képest nem mutat-
nak alapvető eltérést a vegyes vállalatok területi eloszlásában. A nagytérségek szintjén
lelassul, majd megáll a területi kiegyenlít ődés (Településfejlesztési tájékoztató, 1993). Az
észak-magyarországi megyékre a kisebb számú, de nagyobb t őkeerő vel alapított egységek
lesznek jellemz ő k, s egyre inkább ebbe az irányba mozdul el az észak-alföldi megyék
befektetési szerkezete is (5. táblázat). A déli megyékben a nagyobb alapítási szám mellett
a viszonylag alacsonyabb alapt ő kével létrejött egységek válnak dominánssá, mellettük kis
számban találhatunk t őkeerő sebb társaságokat általában egy-egy nagyobb, jól men ő
egység tő kebevonása kapcsán. A harmonikusabb méretbeli eloszlás az északnyugati
megyékre és Pest megyére jellemz ő, itt minden befektet ői típus jelen van, s ez kiegyenlí-
tettebb cégstruktúrát eredményez.
A megyék szintjén tovább folytatódott Pest megye tetemes el őnyének lassú
lemorzsolódása, az év végére 890 külföldi érdekeltség ű társaság működött itt, a vidéki
székhelyű cégek 18,2%-a. Tovább er ősödött Győ r-Moson-Sopron és Bács-Kiskun pozí-
ciója, illetve Szeged és Pécs szerepének meger ő södése következtében Baranya és Csong-
rád megye javított helyzetén (4. táblázat).
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 69
5. TÁBLÁZAT
A vidéken befektetett t őke megoszlása megyénként (%)
(Distribution of the capital investments in the countryside, by counties, %)
Megye 1988 1989 1990 1991 1992 1992 1993 1993
vidék
Fejér 9,2 7,7 12,8 9,0 9,0 8,1 9,7 5,2
Győr-Moson-Sopron 6,5 6,1 6,5 8,2 10,3 9,0 8,9 12,3
Komárom-Esztergom 12,3 11,6 11,0 9,4 8,6 6,0 5,7 5,2
Vas 1,7 2,7 2,0 3,6 3,1 8,3 7,8 3,4
Veszprém 13,7 11,0 7,3 10,6 10,5 2,9 2,9 2,7
Baranya 2,1 2,2 0,9 2,0 2,9 6,2 6,7 4,5
Somogy 2,8 2,6 2,4 1,7 1,0 1,9 1,9 4,1
Tolna 0,0 0,2 0,7 1,0 0,6 0,9 0,9 0,5
Zala 2,1 1,7 3,5 2,8 1,9 3,1 3,0 4,5
Bács-Kiskun 0,7 1,5 2,1 3,9 3,4 5,4 5,5 6,7
Békés 0,3 0,6 0,4 2,4 1,3 4,7 4,3 0,7
Csongrád 0,9 1,2 1,0 2,0 1,8 3,1 3,0 1,6
Hajdú-Bihar 2,6 8,1 6,8 3,6 3,5 4,0 3,8 1,8
Jász-Nagykun-Szolnok 0,3 1,4 0,7 0,4 1,3 3,9 3,8 2,3
Szabolcs-Szatmár-Bereg 5,6 6,5 6,0 3,5 2,0 1,7 1,6 1,4
Borsod-Abaúj-Zemplén 5,1 3,1 7,8 4,6 5,6 9,7 9,0 14,4
Heves 0,0 0,3 0,1 0,9 4,4 4,2 4,2 10,3
Nógrád 4,9 3,9 2,8 2,6 5,7 2,4 2,2 3,6
Pest 29,2 27,6 25,2 27,8 23,1 14,5 15,1 14,8
Vidék 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: 1988-1989 Klekner P. (1990); 1990-1992 Magazin Kiadó, (1990), (1991), (1992);
1992-1993 APEH, 1992-1993; 1993 vidék, saját számítás.
Valamennyi észak-dunántúli megye az átlagosnál gyorsabb növekedést mutatott, így
került Vas és Zala megye két év alatt a lemaradók (kés őn indulók?) közül a középme-
zőnybe. A szervezetek nagy száma és az egy vállalkozásra jutó alacsony átlagos t őke arra
utal, hogy főként a határ közeli kisebb szervezetek, illetve magánszemélyek hozták létre a
vegyes vállalatokat, melyeknek zöme kereskedelmi, szolgáltató és tanácsadó cég (5.
táblázat). A kapcsolatok kései indulását magyarázza, hogy a határ túloldalán nem volt
jelentős, tőke kibocsátóként is megjelen ő gazdasági centrum. A vasi és zalai modell az
országos tendenciákkal ellentétes irányt jár be, míg általában a megjelenő és sikeresen
m űködő nagyszervezetek példája húzza maga után a kisebb befektet őket, addig itt lénye-
gében fordítva zajlott a folyamat. A megjelenő kisbefektetők informális kapcsolatai után
érkeztek meg a közepes méret ű partnerek (A modell érdekében most eltekintettünk az
OPEL hatásától).
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
70 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
Az eddig vizsgált időszakban Magyarország térszerkezetében a külföldi t őkeberuházá-
sok új elemként jelentek meg bizonyos térségekben. 1991-re már megfigyelhet ő volt erő-
teljes koncentrációk, csomópontok kialakulása. A leger ősebb koncentráció a budapesti
agglomerációhoz tartozó településeken tapasztalható, amely minden telepít ő tényezőt
tekintve a legel őnyösebb helyzetben volt az országon belül. A másik fontosabb tömörül ő
zóna a Budapest—Bécs útvonal tágabb környezetében alakult ki, melyben a kedvez ő föld-
rajzi helyzet párosulva a meglév ő korszerűbb ipari struktúrával, s építve a meglév ő, nagy
hagyományokkal bíró termelési kapcsolatokra, s kapcsolódva a magánt őke országosan is
kiemelkedő aktivitásához vonzónak bizonyult a külföldi, els ősorban az osztrák és német
befektetők számára.
Szintén kedvelt befektetési terület a f ővárostól induló és Keszthelyig—Hévízig húzódó,
Veszprémnél és Székesfehérvárnál kiszélesed ő sáv, mely részben az idegenforgalomra és
kapcsolódó ágazataira, részben a centrumok és a környez ő települések iparára
koncentrálódik. Az ipari nagyméret ű vállalatokat jól ellenpontozzák a kisebb méret ű
nagyszámú szolgáltató egységek.
Az utóbbi két évben egy új sáv látszik kirajzolódni az osztrák-magyar határ innens ő
oldalán, ahol kisszervezetek, magánszemélyek nagy számban alapítanak vegyes vállalato-
kat a kereskédelemben és a szolgáltatásokban. A térség el őnyei közül a térbeli közelség
játssza a dönt ő szerepet, melyet a korábban létez ő termelési kapcsolatok er ősítenek.
Az ország többi részében nem alakultak ki összefügg ő, nagy aktivitást mutató zónák.
Az E5-ös út mentén Kecskemét és Szeged csomópontok vonzanak nagyszámú, de egyen-
ként kis tőkét befektetni szándékozó vállalkozót. A további regionális központok — min-
denekel őtt Pécs — számos vegyes vállalatnak adnak otthont, de ezekben legfeljebb
közepes méretű tőkeállomány koncentrálódik.
A vegyes vállalat alapítás els ő nagy hullámában — 1989 és 1991 között — a befektet őket
a magyar piacon való megjelenés, a vidéki központok esetében a lokális és regionális
piacra való bejutás lehető sége, az alacsonyabb termelési költségek, a mérsékeltebb bér-
költséggel alkalmazható képzett munkaer ő vonzotta Magyarországra. Az adózási feltéte-
lek szintén fontos, bár nem dönt ő szerepet játszottak a telephélyválasztásban (Dusek T
1993).
Az országon belüli letelepedést, azaz végs ő soron a vegyes vállalatok térbeli eloszlását
befolyásoló legfontosabb tényez ők:
— a már kialakult külföldi tőke-koncentrációk, amelyeknek a kezdeti bizonytalan
szakaszban különösen fontos szerepe van (információáramlás, személyes kapcsolatok,
tapasztalatok átadása);
— a földrajzi helyzet (pl. a potenciális befektet ők közelsége);
—a környez ő területek gazdasági fejlettsége;
— a helyi gazdaság szerkezete;
— a közlekedési kapcsolatok;
— a helyi és regionális piac mérete és szerkezete;
— a kooperációs lehet őségek;
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 71
— a helyi társadalom szerkezete (főként az innovativitási faktorok, mint a szellemi
potenciál, vagy a vállalkozói aktivitás);
— és végül, de nem utolsósorban a városi központok funkcionális gazdagsága, melyek
közül különösen fontosnak t űnnek az adminisztratív funkciók és az ágazati döntési
központok.
A külföldi érdekeltség ű vállalkozások közül 1992 végén 8275 működött vidéken, 3390
darabbal több, mint egy évvel azel őtt. Az alapítások üteme 1989 óta el őször volt lé-
nyegesen magasabb itt, mint a fővárosban. A jegyzett t őkét vagy a devizában történt be-
fektetéseket vizsgálva a megyék részesedése lényegében nem változott, azaz vidéken
sokkal nagyobb arányban alapítottak kisebb méret ű vállalkozásokat, mint Budapesten.
A legtöbb vegyes vállalat 1992-ben is Pest megyében m űködött, de a korábban már
megállapított tendencia tovább folytatódott, csökkent a megye relatív súlya a vidéki alapí-
tásokban (4. táblázat). Ez évben először, már nem itt fektették be a legnagyobb t őkét a
vidéki társaságokba, de a cégek átlagos mérete így is jelent ősen meghaladja az országos
átlagot (5.táblázat). A szervezetek ágazati és méretstruktúrája a f őváros után a
legkiegyensúlyozottabb, s felt űnnek olyan vegyes vállalatok is, melyek kifejezetten a
helyi szellemi potenciálra települnek: számítástechnika, K+F, oktatás. Ez utóbbi területen
Pest megye nagyságrenddel megel őzi a vidéki egyetemi városokat.
Csongrád, Bács-Kiskun és Gy őr-Moson-Sopron megyére 1992-ben is jellemz ő maradt
az erős alapítási dinamika (Csongrádban egy év alatt hatszáz, Bács-Kiskunban négyszáz,
Győr-Moson-Sopron megyében több mint háromszáz alapítást regisztráltak). Viszonylag
magas volt az alapítások üteme Vas, Zala és Veszprém megyékben, melyek átlagos, vagy
átlag alatti helyzetüket javították. Telít ődni látszik Fejér és Komárom-Esztergom megye
(és tulajdonképpen Pest megye is), hiszen az egy évvel korábbi szinten megrekedt az új
társaságok száma.
Attól függ ően, hogy a külföldi tőke milyen ágazatokban koncentrálódik, mennyire
szervesen épül be egy-egy megye gazdaságába, lehet őség nyílt területi típusok elkülöníté-
sére (Meskó A. 1994).
Az első „ipari vegyes" csoportba tartozik Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas, Fejér és
Győr-Moson-Sopron megye. Itt vitathatatlan a feldolgozóipari beruházások vezet ő
szerepe (1992 végéig a felsorolt megyék mindegyikébe több mint tízmilliárd forintnyi
külföldi tőke áramlott be.) Az alágazatok közül az élelmiszeripar a legjelent ősebb fogadó
ágazat a csoport majd minden tagjánál (kivétel Vas megy; ahol a gépipar). Minden me-
gyében legalább négy-öt alágazatban félmilliárd forintnál is több t őke koncentrálódik.
Emellett a gazdasági szektorok majd mindegyikében 300 millió forintnál is nagyobb t őke
van lekötve (épít őipar, kereskedelem, gazdasági szolgáltatások). Pest és Gy őr-Moson-
Sopron megyében különösen er ős a gazdaságot segít ő szolgáltatások szerepe, melyek az
erős helyi, illetve a fővárosi ipar kiszolgálására alakultak. E csoport megyéiben a helyi
gazdaság szerkezete, fogadókészsége er őteljesen serkenti a befektetéseket.
A második „egyoldalú ipari" csoporthoz tartozó megyék esetében szintén a
feldolgozóipar áll a vezet ő helyen, de mellette más ágazatban alig-alig jelenik meg a
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
72 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
külföldi tő ke. Ebbe a csoportba sorolhatjuk Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok,
Heves és Nógrád megyéket. Az alföldi megyék esetében a kiegészít ő ágazat általában a
kereskedelem, míg az északiaknál a bányászat, esetleg az épít őipar képviselteti magát
szerényebb mértékben. A feldolgozóiparon belül az élelmiszer-feldolgozás, az
építő anyag-ipar (helyi nyersanyagra települ), illetve a nyomdaipar súlya a meghatározó.
Nógrád megyében a kohászat és a gépgyártás súlya kiemelked ő. A két északi megyében a
legutóbbi idő kig a nagyszervezetek uralták a helyi gazdaságot, melyek saját kereskedelmi,
szolgáltató részlegekkel rendelkeztek, s tevékenységükkel lefedték a regionális piacot. A
nagyszervezetek szétesése, válsága a gazdaságot segít ő szolgáltatások szervez ődésének
eddig nem kínált ideális működési feltételeket.
A harmadik „vegyes" csoportot azok a megyék alkotják, ahol az ipari befektetések sze-
rényebb volumenűek voltak ugyan, de a külföldi t ő ke több más ágazatban is megjelent.
Ide soroltuk Hajdú-Bihar, Csongrád, Zala, Veszprém, Somogy és Tolna megyéket (bár
utóbbinál a külföldi befektetések mértéke még a feldolgozóiparban is rendkívül szerény.)
A két alföldi megyénél a térszerkezet és a t ő kevonzás szempontjából is meghatározó a
megyeszékhely szerepe, melynek számos döntéshozatali funkciója, nagyméret ű,
koncentrált piaca kedvez ő befektetési lehet ő ségeket kínál a külföldi partnerek számára.
Az ipari szervezetek helyi egységeinek magánosítása ekkorra már jelent ősen előrehaladt,
s a szolgáltatások és a kereskedelem rá tudott szervez ő dni e megváltozott keretekre. A
dunántúli megyék földrajzi helyzete — Tolna kivételével — kedvez őnek mondható, a kül-
földi tő ke lényegében az ipar összes alágazatában megjelent, s őt Somogyban — vidéken
legnagyobb volumenben — áramlott a mez őgazdaságba a külföldi t őke.
A negyedik „átmeneti" csoportot a köztes helyzet ű megyék alkotják, melyek az „ipari
vegyes" és a „vegyes" csoport között helyezhet ő k el. Mind Baranya, mind Komárom-
Esztergom megyében a feldolgozóipar (megyénként hét-nyolc milliárd forint), ezen belül
az élelmiszeripar (Baranyában az itt befektetett t őke közel felével) és a gépipar
(Komárom-Esztergom megyében az ottani külföldi beruházások felével) a legjelent ősebb
tőkevonzó ágazat; mellette további ipari alágazatok: bányászat, épít őanyag-ipar, illetve az
építő ipar és a gazdasági szolgáltatások koncentrálnak még jelent ősebb tőkét. A külföldi
tő ke összvolumene, ágazati megoszlása, illetve a megyék endogén er őforrásai lehet ővé
teszik fokozatos felzárkózásukat az els ő csoport megyéihez.
Az APEH adatbázisa szerint 1993-ban 4286 új vegyes vállalat kezdte meg m űködését,
ebbő l 2361 szervezet Budapesten és 1925 vidéken. Ugyanerre az évre a Cégközlöny
alapján összeállított adatbázis szerint mindössze 1658 céget hoztak létre f ővárosi
székhellyel, és 2711-et vidékivel. A f ő városi adatok szerint tehát több száz korábban
„alvó" cég kezdte meg m ű ködését, illetve számos vidéken bejegyzett társaság tette át
székhelyét Budapestre, s folytatja a további tevékenységét ott. Ugyanakkor a vidéken
alapított cégek közül legkevesebb nyolcszáz vállalkozás nem, vagy nem vidéken kezdte
meg működését 1993-ban. A folyamat méreteinél fogva is további kutatást igényel.
Az a folyamat, amely az 1989-1991 közötti éveket jellemezte, — azaz a vegyes vállalatok
számának dinamikus növekedése és a külföldi t őke lassú dekoncentrációja — 1992-ben
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 73
lezárult. Helyette a vállalkozás alapítások ütemének mérsékl ődése mellett ismét er ősödött
a tőke területi koncentrációja, amely Pest megye mellett a Bécs—Budapest tengely
megyéire, és kisebb mértékben a nyugati határszél megyéire is kiterjedt 1993-ban. Ezen
területileg is összefügg ő zónán kívül a legiparosodottabb megyékben (Borsod-Abaúj-
Zemplén, Baranya) kimondottan az iparhoz kapcsolódóan jelentek meg a külföldi
befektetések.
A vidéken alakult vegyes vállalatok csaknem felét — az egy évvel korábbiakhoz
hasonlóan — a kereskedelemben hozták létre, miközben ezen ágazat a jegyzett t őke csupán
egynyolcadát képviselte. A gazdasági tevékenységet segít ő szolgáltatásokban továbbra is
jellemző volt a vállalkozás alapítások gyors üteme, több mint 130 szervezet alakult 1993-
ban közel hatszázmillió forintos alapt őkével. A pénzügyi szféra és a nem anyagi szolgál-
tatások minimális számban és tőkeerővel jelentek meg vidéken, els ősorban a regionális
központokban. A legvonzóbb ágazatnak azonban továbbra is a feldolgozóipar bizonyult,
ezen belül alágazatonként másfél-két milliárdos jegyzett t őkével a gépipar, a vegyipar és a
kohászat koncentrálta a legnagyobb t őkét.
Az 1993-ban alapított vegyes vállalatok településenkénti elhelyezkedését a Cégközlöny
adatai alápján dolgoztuk fel. Figyelembe véve az adatok használhatóságára vonatkozó
esetleges korlátozó tényez őket, mégis ez volt az egyetlen közelít őleg teljes forrás, mely a
térbeliségről bizonyos információt tudott nyújtani.
Az 1992-ig tartó területi dekoncentrációs folyamat 1993-ban ismét megfordult és
Budapest vonzása fokozatosan egyre er ősebbé vált anélkül azonban, hogy — miként azt
korábban tapasztalhattuk — er ősítette volna Pest megye, illetve az ottani centrumok szere-
pét.
A befektetések legfontosabb célpontjai 1993-ban is a nagyvárosi hálózat egyes elemei
maradtak, hiszen az újonnan alakult cégek 43%-a, a jegyzett t őke 42%-a e 21 városra
koncentrálódott (nagyváros alatt az ötvenezer lakosnál népesebb városok csoportját értjük
Budapest nélkül). 1990-ben a nagyvárosokban az összes vidéki vegyes vállalat 40%-a
székelt (Balázsné Varga M 1991). A többi város részesedése az alapításokból 1990-hez
képest csökkent, 34%-ról 30%-ra. Az aránycsökkenés nagyobbrészt a községek javára
következett be, ami azért is felt űnő, mivel a közben eltelt években 25 községet várossá
nyilvánítottak. Csekély számban ugyan, de el őfordultak olyan városok, ahol 1993-ban
egyáltalán nem volt külföldi befektetés.
A tőke hierarchikus terjedése a településhálózat szintjeinek fejlettségét, funkcionális
gazdagságát, vagy szegénységét is tükrözi, ezért érdemes az egyes hierarchiaszinteket, és
azokon belül a regionális sajátosságokat is megvizsgálni (6. táblázat).
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
74 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
6. TÁBLÁZAT
Vegyes vállalat alapítások az alaptőke nagyságát tekintve, 1992-1993
(Joint venture foundations by scale of capital assets, 1992-1993)
Megye 2 Mrd Ft 1-2 0,5-1 0,2-0,5 0,1-0,2 0,05-0,1
felett Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft
Fejér Dunaújváros Székesfehér- Iszkaszent-
vár györgy
Győr- Sopron Győr Nagycenk Sopronhor- Sopronkö-
Moson- pács vesd
Sopron
Komárom- Tatabánya Esztergom,
Esztergom Dorog,
Gyermely,
Bábolna
Vas Celldömölk Szombathely, Körmend
Sárvár
Veszprém Veszprém, Ajka,
Várpalota Devecser,
Csopak
Baranya Pécs
Somogy Balatonfeny- Kaposvár Siófok, Zamárdi,
ves Tab Csurgó
Tolna Bátaapáti Szekszárd
Zala Nagykanizsa Zalaegerszeg Keszthely
Bács-Kiskun Kecskemét, Baja Dunavecse,
Hajós Kiskun-
félegyháza,
Nyárl őrinc,
Tiszakécske
Békés Békéscsaba Gyoma-
endrőd
Csongrád Szeged Csongrád Hódmező-
vásárhely,
Szentes
Hajdú-Bihar Debrecen Hajdúbö- Balmazúj-
szörmény város, Kaba
Jász- Szolnok Jászberény
Nagykun-
Szolnok
Szabolcs- Nyíregyháza Vasmegyer
Szatmár-
Bereg
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1 2 - A külföldi tó'ke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 75
6. táblázat folytatás
Megye 2 Mrd Ft 1-2 0,5-1 0,2-0,5 0,1-0,2 0,05-0,1
felett Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft
Borsod- Miskolc Sátoraljaúj- Borsod- Ózd,
Abaúj- hely, Sáros- nádasd Tiszaújváros,
Zemplén patak, Tokaj, Mezőzombor
Pálháza,
Alsózsolca,
Rudabánya
Heves Hatvan Eger,
Gyöngyös
Nógrád Salgótarján Pásztó Bátony- Szécsény,
terenye Nagyoroszi,
Drégely-
palánk
Pest Törökbálint Vác, Szentendre Kerepes- Csömör,
Gödöllő, tarcsa Pusztavacs
Zsámbék
Forrás: A Cégközlöny 1993. évfolyamának számai
Értelmezésünk szerint összesen 21 város tartozik a nagyvárosi kategóriába. A kedvező
földrajzi helyzetű, sokoldalú gazdasági potenciállal rendelkez ő nyugat-dunántúli kisebb
központok (mindenekel őtt Sopron, Szombathely, kevésbé Zalaegerszeg és Nagykanizsa)
erőteljesen felzárkózóban vannak e csoporthoz. Szintén feljöv őben van Székesfehérvár,
melynek kedvez ő potenciálját egyre nagyobb számban fedezik fel világcégek is, és
Kecskemét, mely részben a főváros jó elérhet őségéből profitál, illetőleg a jugoszláv
befektetői kör alapításaiból részesedik (6. táblázat).
Az Alföldön az igazán jelent ős centrumok rendkívül er őteljesen koncentrálják a kül-
földi érdekeltség ű társaságokat (75-90%-ban saját megyéjükön belül), csak Szeged kör-
nyékén tapasztalhatók jelei a városkörnyéki települések megnöveked ő aktivitásának az
utolsó két évben. A kiegyenlítettebb eloszlás csak Bács-Kiskun megyéhez köthet ő, ahol a
településhálózat sajátosságai indokolják ennek meglétét.
A Dunántúlon több megye esetében is kiegyenlítettebb a települések — ezen belül
elsősorban a városok hierarchikus megoszlása — s ez a szervezetek térbeli eloszlásában is
követhető. Komárom-Esztergom megyében Tatabánya súlyát jól kiegyenlíti Esztergom,
Tata, Oroszlány, Komárom és Dorog, melyek együttesen a tatabányai székhely ű cégeknél
két és félszer több vegyes vállalatnak adnak otthont.
Hasonlóan egyenletes eloszlást tapasztalhatunk Somogy megyében is, ahol a Balaton-
parti kisvárosok vonzása jól ellensúlyozza Kaposvár vonzerejét. Ugyanakkor éppen
Somogynál látható, hogy a bels ő területek — beleértve a centrumokat is — alig részesednek
a külföldi befektetésekb ől.
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
76 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
A középvárosi kategória (30-50 ezres népességszám) mindössze 18 települést tartal-
maz, de ezek funkcionális és regionális hatóköre meglehet ősen széles skálán szóródik.
Kettő közülük megyeszékhely, de találunk köztük paracentrumokat akár fél megyére ki-
terjedő vonzással (Baja, Gyöngyös). Ha az els ő két kategória városainak együttes
vonzását tekintjük, újabb két-, illetve hárompólusú megyék állnak el őttünk, ahol a vegyes
vállalatok 80-90%-án e néhány település osztozik.
A kisvárosi kategória rendkívül vegyes képet mutat. Jó néhány település csak a
legutóbbi időkben nyerte el a városi rangot, funkcionális szerkezete gyakran hiányos,
helyi piaca kicsi, regionális vonzása kialakulatlan. Közülük az 1993-as évben nyolcvan-
ban jelent meg külföldi tőke.
Meglehető sen gyenge az alföldi kisvárosi hálózat vonzereje a befektet ők között, az
egyetlen kivételt Bács-Kiskun megye jelenti.
Jelentős sűrűsödés figyelhet ő meg a vegyes vállalatok számát tekintve a Balaton-parti
kisvárosokban, ahol az idegenforgalomra felf űződő gazdasági ágak mindegyikében
megjelent a külföldi tő ke. A Komárom-Esztergom megyei koncentrációt segíti, hogy a
megye városait szinte felfű zi a Bécs—Budapest tengely (vasút és közút egyaránt).
A kisvárosok sajátos csoportját alkotják azok, melyekben egyszeri jelent ős alapítás tör-
tént, viszonylag jelent ős tő kével. Ez általában egy-egy helyi feldolgozóipari üzemet, vagy
más helyi erő forrást érintett. Mivel a befektetések gyakran funkcióhiányos területen tör-
téntek, ezért gazdasági és társadalmi szerepük óriási lehet. Ha e befektet ők megtalálják
számításukat az adott településen, ez ösztönözhet további cégeket is a beruházásokra,
mely az átstrukturálódás és a foglalkoztatás szempontjából nagy jelent őséggel bír.
Pest megye településszerkezete sajátos, hiszen itt a közép- és kisvárosi kategóriában 16
település is található. Legtöbbjük vonzó befektetési célterület a külföldiek számára, de
ebben nem első sorban a városi funkciók magas koncentrációja, vagy a lokális piac fontos-
sága fejező dik ki, hanem földrajzi helyzetüket értékelik ennyire pozitívan a befektet ők.
Bizonyíték erre az ötezernél népesebb községek aránya a befektetésekben (91 vegyes
vállalat, több mint százmillió forintos jegyzett t őkével 1993-ban).
A községekben a vidéken befektetett t ő ke 27,6%-a koncentrálódott 1993-ban. Az átlag
mögött azonban jelent ő s területi különbségek húzódnak meg. Az alföldi megyékben a
falusi települések részesedése a befektetett t őkébő l vagy az alapítások számából igen
alacsony, dacára a községek nagy átlagos méretének. Ám sem a funkcionális ellátottság,
sem a helyi gazdaság szerkezete, sem a helyi társadalom kvalifikáltsága, sem pedig az
infrastruktúra állapota nem vonzza a befektet őket, a földrajzi helyzet kedvez őtlenségéről
nem is beszélve. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az urbanizáció
irányába elmozdult falvakat az utolsó évtizedben nagyrészt várossá nyilvánították, így
ezek már a kisvárosi szinten lehettek összevethet ők.
A falvak jelentő s hányadát csak az 1992-1993-as utolsó befektetési hullám érintette.
Általában nehezítette a falusi térségekben a vegyes vállalatok letelepedését a jövedelmek
25-30%-os visszaesése az elmúlt négy évben, valamint a mez őgazdaság — a korábbi
húzóágazat — körüli tulajdoni z ű rzavar. Az apró-, kis- és középfalvakban alapvet ően az
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 77
egyszeri, nagyobb vagy közepes t őkével történt beruházások a meghatározók, els ősorban
a helyi iparban, a bányászatban. Nagyobb számú, de kisebb t őkével megvalósuló beruhá-
zások eleddig az idegenforgalmi térségek falvaiban jelentek meg (6. táblázat).
A településhierarchia szintje szerepet játszik a külföldi érdekeltség ű társaságok telep-
hely választásában, de ezen belül léteznek fontos makro-, mezo- és mikrotérségi
különbségek. A kisvárosi kategória vonzereje szempontjából a településállomány többi
eleme lehet befolyással. A főváros a saját „holdudvarában" er ősíti, míg a vidéki nagy-
centrumok gyengítik a vonzást, lényegében függetlenül a kisváros központi szerepkörei-
től. Fontos differenciáló tényez ő a földrajzi helyzet, ezen belül els ősorban a határ-
mentiség, valamint az elérhet őség, melyek felértékelik a nyugati, illetve a Bécs—Budapest
tengely kisvárosait, de leértékelik a többieket. A falvak esetében a legfontosabb a
természeti potenciál szerepe (idegenforgalom, vagy ásványkincsek), illetve a sz űkebb
térség gazdasági szerkezete, potenciálja, a piaci kereslet a meghatározó.
A vegyes vállalatok terjedésének trendjei és a regionális politika
Az 1993-as év szakaszhatár a külföldi t őke mennyiségi jellemz őit, strukturális
megoszlását és területi elhelyezkedését tekintve.
A tőkeimport dinamikája lassulni látszott 1992-93-ban, és ez a tendencia valószín űleg
a következő években sem változik számottev ően. A vegyes vállalatok alapítása a
korábbiakhoz képest kedvez őtlenebb körülmények között történik majd: jóval kevesebb
külföldi érdekeltség ű vállalkozás kaphat adókedvezményt, és ezek id őtartama is rövidebb
lesz. Vannak azonban olyan gazdasági szférák — a feldolgozóipar néhány ágazata, pénz-
ügyek, biztosítás —, amelyekben továbbra is érvényes marad a korábbi szabályozás. (Ez a
kelet-közép-európai országok között kifejezetten liberálisnak mondható.)
A tőkeimport dinamikája lassulásának hatásait három alapvet ően fontos aspektusból
kell elemeznünk: a befektet ő kiléte, a külföldi tőkebefektetések gazdasági struktúrára
gyakorolt hatása, valamint a területi különbségek oldaláról. Megítélésünk szerint
Magyarországon eddig három befektet ői típus jelent meg (Herczeg J. 1993):
a) az első az intézményi befektet ők köre, amelyre jellemz ő, hogy résztulajdont igyekez-
nek szerezni a hazai vállalatokban, nem törekednek a vállalat m űködésének kizárólagos
ellenőrzésére, és bármikor hajlandók részesedésüket készpénzért vagy más társaságok
részvénypakettjéért eladni, illetve elcserélni;
b) a második csoporthoz•tartoznak azok a nagyvállalatok, melyek legalább az európai
(egységesül ő) piacon ismertek és számottev ő részesedéssel rendelkeznek; jellemz ő visel-
kedésükre, hogy kizárólag többségi (lehet őség szerint 100%-os) részesedést szereznek,
egyedül kívánnak dönteni a stratégiai kérdésekben, igyekeznek magyar partnereiket kivá-
sárolni vagy azok részesedését jelképesre csökkenteni; ők többnyire szakmai befektet ők
és nagy súlyt fektetnek a min őségre, a márkavédelemre, jelenlétük ezért pozitív a magyar
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
78 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
gazdaságban, hiszen magas szint ű követelmények elé állítják a hazai beszállítókat, ők a
legfontosabb mozgatói a technológia transzfernek, vagyis stratégiai befektet ők;
c) a harmadik típus a kisbefektet őké, ők azonban viselkedésük alapján legalább két
csoportra oszthatók: egy részük a gyors megtérülés és nagy profit reményében alapít
vállalkozást kis tő kével, általában a tercier szektorban; a vállalkozás jövedelmez őségének
csökkenésekor t ő kéjét gyorsan átcsoportosítja. A kisbefektet ők másik csoportja a
hosszabb távú megtérülés reményében érkezik, igyekszik már m űködő vállalkozásba
betársulni, gyakran lehet őséget, tő két nyújtva a magyar vállalkozók számára; az operatív
irányítást rendszerint átengedi a nagyobb helyismerettel rendelkez ő hazai partnernek; a
nyugati határszélen néhány esetben már megfigyelhet ő, hogy ezeket a külföldi
tőkéstársakat a jól m űködő vállalkozásokból a magyar fél kivásárolja.
A szabályozásban és makrogazdasági folyamatokban bekövetkez ő változások miatt a
befektető k összetételében lassú eltolódás várható: a nagybefektet ők, valamint az intéz-
ményi befektet ők figyelme a privatizáció nyújtotta lehet őségek, valamint az
infrastruktúra-fejlesztési projektek felé fordul, míg a kisbefektet ők közül csökkenhet a
„kalandorok" szerepe, a többi kisbefektet ő beszállítói és szolgáltatói tevékenységet
folytathat.
A magyar területi fejl ődésben tapasztalható főváros-vidék dichotómia a vegyes vállala-
tok területi diffúziójában is megjelenik: a gazdasági fejl ődés fontos, dinamikus elemeinek
tekinthető külföldi részvételű gazdasági szervezetek koncentrációja az er őforrások
egyfajta újraközpontosítására utal. A területi különbségeknek azonban megjelenik egy
újabb szintje is — jól tükrözi ezt a vegyes vállalatok területi terjedése —, amely a Dunántúl
északi és nyugati megyéi és az ország többi térsége között er ősödött fel. Az észak-dunán-
túli „aktív zónában" a külföldi t ő kebefektetések ágazati struktúrája az elmúlt években
egyre szervesebbé vált: megjelentek a gazdasági élet valamennyi szférájában. Ezzel a sok-
oldalúsággal kezdetben csak Budapestnél, majd a budapesti agglomeráció kisvárosaiban,
1992-93-ban pedig már Észak- és Nyugat-Dunántúl nagy- és középvárosaiban is találkoz-
hattunk.
A külföldi tő ke térbeli terjedésének leírására a hierarchikus és a szomszédsági modell
csak együttesen alkalmas. Az utóbbi jellemz ő a nagyvárosok — mindenekel őtt Budapest —
környékén, valamint a határmenti térségekben. A határmenti fekvés alapvet ően
befolyásolja a befektetett t ő ke származási helyét, s ezzel együtt nagyon gyakran a
viselkedését is.
A hierarchikus terjedés sajátosságait a települések helyi gazdaságának ágazati
szerkezetében követhetjük. A külföldi t őke első lépésként a kereskedelemben és a
feldolgozóiparban jelenik meg. A következ ő fázisban bő vül az ipari vegyes vállalatok
köre, ezek többségükben kis- és közepes méret ű vállalkozások beszállítói funkciókkal. Ha
a térségben megindul a gazdasági fellendülés, akkor jelennek meg nagyobb számban a
gazdasági szolgáltatással foglalkozó kisvállalkozások, illetve az épít ő ipari tervező és kivi-
telező cégek. A falvak, s őt a kisebb városok többsége sem tudott túllépni az els ő szaka-
szon (a községek nagyobb részében és számos kisvárosban egyáltalán nem jelent meg
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 79
külföldi tőke). A Nyugat- és Észak-Dunántúlon érzékelhet ők annak jelei, hogy nemcsak a
nagyvárosok, de a településhierarchia alacsonyabb szintjein elhelyezked ő városok, esetleg
községek is túljutottak az els ő szakaszon.
Nem elegendő tehát a külföldi tőkebefektetések volumenét vizsgálni egy-egy megyében
vagy régióban, hanem azok strukturális sajátosságait, helyi gazdaságba való beépülését is
át kell tekinteni. Ilyen megközelítésben Magyarországon a területi különbségek
növekedéséről beszélhetünk, amely els ősorban szerkezeti sajátosságokon keresztül fog-
ható meg, ideértve a helyi gazdaság innovációs készségét, amely lemérhet ő a külföldi
tőkével való együttműködési képességén is. A térszerkezeten belül er ősödő különbségek
az ország északnyugati és többi része között szükségessé teszik az állam aktív szerep-
vállalását abban, hogy ösztönözze a külföldi t őke beáramlását az egyes régiókba.
A gazdaságpolitika különféle eszközökkel kísérli meg támogatni a külföldi t őke
letelepedését az országban. Ezeknek az eszközöknek és intézményeknek természetesen
vannak területi hatásai, s őt magában a regionális politikában is találunk különböz ő
ösztönzőket a külföldi, de a hazai érdekeltség ű vállalkozások letelepedésére, létrehozá-
sára is. Nem célja a tanulmányunknak, hogy részletesen tárgyaljuk és értékeljük az eddigi
gazdasági intézkedések vállalkozás-támogatási rendszereit.
Megemlítjük, hogy a külföldi vállalkozások számára a Befektetés Ösztönzési Alap kínál
lehetőséget a vállalkozás megtelepedéséhez, telephelyi és m űködési feltételeinek kialakí-
tásához. Ebben az alapban nem, vagy csak áttételesen jelennek meg regionális szem-
pontok, inkább az ágazati és befektetési preferenciák érvényesülnek. Természetesen egy-
egy jelentősebb vállalkozás erőteljes hatással van az adott térség fejl ődésére, gazdasági
folyamatainak élénkítésére, azonban célirányos, kimondottan a regionális strukturális
feszültségeket oldó támogatások ebben a központi alapban nem találhatók.
A Területfejlesztési Alapban viszont — amely hivatott a regionális különbségeket
mérsékelni — egyértelm ű kritériumok jelennek meg a fejletlen, elmaradott régiók felzár-
kóztatására, az ottani infrastrukturális különbségek mérséklésére, gazdasági szerkezetük
átalakítására. A pontos elvekkel és célokkal m űködő alap kimondottan a különféle
mutatók szerint meghatározott és ennek megfelel ően mereven elhatárolt térségekben
használható fel, így az ottani gazdasági bázisok megújítását, azok átalakítását szolgálhatja
a rendelkezésre álló összegekkel.
A tapasztalat az, hogy a jelent ősebb és tartósan berendezkedni kívánó külföldi t őke
azokba a térségekbe települ, ahol kedvez őbb az infrastrukturális ellátottság (ezen belül is
a telefon ellátottság, a közlekedési kapcsolatok, a telephely biztosítása a legfontosabb),
ahol a munkaerő képzettebb, ugyanakkor költségei nem magasak és valamilyen letelepe-
dési támogatásban (helyi adókedvezmény, olcsóbb telephely, gyorsabb ügyintézés)
részesül. Ezeknek a kritériumoknak az elmaradott, a hátrányos helyzet ű térségek nem,
vagy igencsak nagy áldozatokkal tudnak eleget tenni.
A Területfejlesztési Alap tehát segíti az elmaradottnak ítélt térségekben a külföldi
érdekeltségű vállalkozások megtelepedését, azonban éppen ezen térségek komplexen
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
80 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
kedvezőtlen helyi tényez ő ik következtében csak mérsékelt számban tudnak fogadni
külföldi vállalkozókat.
A különféle központi alapok támogatást nyújtanak a letelepedni szándékozó külföldi
érdekeltségű vállalkozásoknak, azonban célrendszerükben nem jelennek meg területi,
regionális szempontok, támogatási elvek. Az igényelhet ő preferenciák kimondottan
ágazati vagy szakmai célokhoz köt ődnek, holott a gazdasági szerepl ők megjelenése,
térségi és települési folyamatok tömegét indíthatja el.
A külföldi érdekeltség ű vállalkozások megtelepedésére vonatkozó központi
kormányzati intézkedések, mint azokról korábban már írtunk, kimondottan a vállalkozá-
sok számára határoznak meg kedvezményeket, ösztönz őket, sajnos egyre gyérebb, beha-
tároltabb sávban. Ezek nem differenciálnak az ország térségei között, nem határozzák
meg, hogy a fejlettebb régiókban mérsékeltebb, míg a fejletlenebb térségekben esetleg
magasabb kedvezmények járhatnak. Fontosnak tartjuk, hogy ezen általános gazdasági
ösztönzések köre b ővüljön, sőt azokba különbségek épüljenek be a területi típusok
alapján, mert a jelenlegi rendszer csak újratermeli a regionális különbségeket és
alapvető en nem ösztönöz a kevésbé fejlett térségekben a külföldi befektetésekre.
A helyi önkormányzatokra hárulna az a feladat és egyben teher, hogy egyrészt
közvetlen pénzügyi ráhatással, a helyi adókon keresztül, másrészt pedig különféle
települési támogatásokkal ösztönözzék a külföldi t őke letelepedését. Vizsgálataink
alapján megállapíthatjuk, hogy az önkormányzatok befolyásolási eszközei nagyon
korlátozottak a vállalkozások támogatásában, a külföldi t őke letelepítésében (Rechnitzer
J.—Sipák T. 1993). Egyik oldalról az önkormányzatoknak érdeke, hogy kivessék az egyes
helyi adófajtákat, így bevételhez jussanak, másik oldalról szeretnék ha minél több vállal-
kozás választaná székhelyének a települést. Ennek az ellentmondásnak a feloldása aztán
számos formában jelenik meg. A nagyvárosok inkább a jelent ősebb összegű külföldi
érdekeltség ű vállalkozásnak adnak kedvezményeket, míg a közép- és kisvárosokban nem,
vagy nagyon korlátozottan élnek a helyi adók mérséklésének lehet őségével, szemben a
falvakkal, ahol — talán a jobb anyagi helyzet és a feszít őbb foglalkoztatási gondok miatt —
hosszabb-rövidebb id ő re mérséklik vagy elengedik a helyi adókat. Azt nem tapasztaltuk,
hogy például a nagy- és középvárosokban éppen a városfejlesztési elvek következtében
prioritásokat jelöltek volna meg a vállalkozások fogadásában, azaz, hogy a városfejlesztés
szempontjából meghatározó külföldi érdekeltség ű vállalkozások minden egysége kedvez-
ményeket kapott volna, míg ebbe az a koncepcióba nem ill ők ettől elesnének. Napjainkra
az önkormányzatok a szelektálásig nem jutottak el.
A másik szféra, a különféle támogatások, amelyek az olcsóbb telek, ingatlan eladástól
kezdve a helyi megrendeléseken át egészen a letelepedés szervezéséig terjedhetnek. A
skála széles, minden helyi közösség az ottani adottságai, a szakembereinek képessége,
nyelvismerete, kapcsolatai révén kínálhat változatos segítséget a letelepedéshez.
Az elemzések bizonyították, hogy a jó szándékú támogatásban nem volt hiány, s őt az
önkormányzatok mindent megmozgattak, hogy a jelentkez őknek, az érdekl ődőknek
segítsenek, azok letelepedési szándékát valóra váltsák. A meghiúsult esetek többségében
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
TÉT 1995 s 1-2 A külföldi t őke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon 81
nem a helyi akadályok játszották a fő szerepet, hanem a külföldi partnerek nem kell ő
ország-gazdaság ismerete, a különféle központi hivatalok bürokratizmusa, a pénzintézetek
nehézkedése, a piac nem kell ő felmérése, a támogatások nem ismerése és azok túldimen-
zionálása, vagy éppen egy másik település által kínált jobb lehet őségek, feltételek.
A regionális politikában mind országos, mind helyi szinten csak közvetetten jelenik
meg a külföldi érdekeltségű vállalkozások támogatása, azok letelepedésének ösztönzése.
A különféle központi alapokban és általános kedvezményekben nincsenek, illetve er ősen
megkötötten jelennek meg regionális orientációk a külföldi t őke letelepítésében. Míg a
helyi önkormányzatok éppen sz ű kös forrásaik miatt egyrészt rákényszerülnek a helyi adók
— számos esetben a törvényi lehet őségeknél mérsékeltebb — kivetésére, másrészt anyagi
(ez alatt értjük a létesítményeket, földet, más objektumokat) eszközökkel nem, vagy csak
nagyon korlátozottan képesek segíteni a külföldi vállalkozások telephely választását.
Irodalom
A külföldi tőke megjelenése a megyékben 1990-ben. Kopint Datorg, Budapest, 1992.
—
APEH adatbázis a külföldi érdekeltség ű társaságok területi elhelyezkedésér ől 1992.,1993.
Balázsné Varga M. (1991) A külföldi tőkerészvételű vegyes vállalatok szerepe a magyar gazdaságban.
(Kézirat) BUVÁTI, Budapest, 57 o.
Borszéki Zs. (1992) Vegyes vállalatok a hazai fogyasztási-cikk piacon. Kereskedelmi Szemle, 12. 1-6. o.
Cégközlöny 1993. évfolyamának számai.
Dicházi B. (1992) Működőtőke-import. Figyelő 1992. november. 19. 13. o.
Dusek T. (1993) A vegyes vállalatok megtelepedésének feltételei. Diplomamunka, SZIF, Gy őr.
Herczeg J. (1993) Külföldi érdekeltség ű cégek stratégiája és managementje. Gazdaság és Társadalom, 6. 38—
55. o.
Iván L. (1993) Külföldi t őkeérdekeltségű vegyes vállalatok létesítésének területi vonatkozásai Magyarországon.
Földrajzi Értesítő, 1 4. 67 78. o.
- -
Klekner P. (1990) Vegyes vállalatok magyarországi terjedése — Tényfeltáró gyorsértékelés. OT TGI, Budapest,
680.
Külföldi részvételű társaságok Magyarországon 1990., 1991.,1992. Magazin Kiadó, Budapest 1993.
Külföldi részvételű vegyes vállalatok Magyarországon. A Magyar Gazdasági Kamara Kiadványa, Budapest,
1991. 291 o.
Meskó A. (összeáll.) (1994) Külföldi m űködő tőke Magyarországon 1992-ben. KSH, Budapest.
Páll Gy. (1993) Külföldi érdekeltségű vállalatok Győr-Moson-Sopron megye gazdaságában. Tanulmányok,
Elemzések, Dokumentumok, Javaslatok. MTA RKK ÉDO, Gy őr.
Rechnitzer J. Sipák T. (szerk.) (1993) Az önkormányzatok szerepe és lehetősége a regionális ipari fejlesztés
—
politikák kidolgozásában, megvalósításában. MTA RKK ÉDO (Kézirat) Gy őr.
Szűcs L.-né. (1993) A külföldi érdekeltség ű vállalkozások alakulása Nógrád megyében 1991-ben. Településfej-
lesztés, 1.47-49. o.
Tájékoztató — A makrogazdasági folyamatok alakulása a regionális adatok tükrében. 1992. 1KM Foglalkozás-
politikai F őosztály (Kézirat) Budapest.
Nagy Gábor: A külföldi tőke szerepe és térbeli terjedése Magyarországon.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 1–2. 55–82. p.
82 Nagy Gábor TÉT 1995 s 1-2
THE ROLE AND SPATIAL SPREADING OF FOREIGN
CAPITAL IN HUNGARY
GÁBOR NAGY
The direct inward investments mean one of the most important chances for Hungary for
an economic catching up. The incoming capital is not of credit type, it stimulates home
investments. The implementation of the specific projects may have employment
consequences touching whole regions. They may bring novelties for the Hungarian units
usually all in technical, technological, management, marketing, monitoring and quality
respects, bringing developed Western productive and sales methods close at hand.
Combining these with the Hungarian characteristics, the productivity of the Hungarian
economic sectors can be raised to a higher levei. Such a form of economic co-operation
can open the Eastern and Western markets for home-made products, increasing the
possibilities for export.
The appearance of the direct inward investments can provide a chance for a region for
catching up, so in the study we focused mainly on the spatial distribution, penetration of
the capital both in space and settlement hierarchy.
In our work we were the first to attempt to divide the past period of time into sections
by the behaviour of the foreign capital.
We examined, by these sections, the changes taking place in the sectoral distribution of
the joint ventures, the transitions that could be registered in the decision on the corporate
form.
We examined the origin of the incoming capital by country of origin, within this we
tried to highlight the settlement preferences of the specific investing countries within
Hungary.
We tried to follow the change in the rate of foreign capital in the founded joint ventures
during the Whole period, within this we paid special attention to the 100 % foreign owned
or foreign majority businesses.
The most significant part of the study tried to trace several dimensions of the spatial
spreading of the joint ventures. Partly we were seeking the differences at the levei of the
big regions and counties, partly we tried to make a distinction between the capacities of
the levels of the settlement hierarchy. During the work, on the one hand, we categorised
regions, counties and small regions with similar development patterns, on the other hand,
we delimited the active and passive regions within Hungary (partly irrespective of
counties and regions) and tried to introduce the investment types, behaviours typical of
the region.
In the last part we tried to show the chances for the regional policy in improving the
conditions for the reception and functioning ,of the foreign capital. We came to the
conclusion that state participation is still inevitable in the formation or alteration of the
images of some regions.
Translated by Zoltán Raffay