Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 79-90. p.
Tér és Társadalom 8. 1994 s 3-4: 79-90
GONDOLATOK A SZOCIALISTA
TELEPHELYELMÉLET MEGFOGALMAZÁSÁHOZ
(Thoughts for the Definition of the Socialist Location Theory)
BARTA GYÖRGYI
Bizonyára többen felteszik a kérdést, miért foglalkozunk manapság egy let űnt korszak
elemzésével, amikor a jelen problémái el őtt is tanácstalanul állunk, nem beszélve a jöv ő
bizonytalan kilátásairól?
—Indokolhatjuk témaválasztásunkat a77al az érvvel, hogy a szocialista korszak térbeli
folyamatainak jobbára csak részleges, empirikus megközelítésen alapuló elemzéseit is-
merjük jelenleg. E vizsgálatok eredményei is meglehet ősen ellentmondóak, nem ritkán a
kutatók politikai elkötelezettségét követve hol a szocialista korszak térbeli kiegyenlít ődési
folyamatait bizonygatják, hol éppen a térbeli differenciálódás feler ősödéséről írnak.
Kétségtelen viszont, hogy a szocialista gazdaság térbeli elrendez ődésének átalakulását,
a térbeli munkamegosztás változásait nem sikerült ez idáig elméleti úton megmagyarázni.
— Érvelhetünk úgy is, hogy jelenlegi problémáink jelent ős része szocialista öröksé-
günkkel kapcsolatos. A szocialista rendszer törvényszer űségeinek ismerete nélkül nem
érthetjük meg, hogy miért lett válságtérség az észak-magyarországi régióból, amely a
szocialista korszak legiparosodottabb térségének számított, miért vált viharos gyorsaság-
gal elmaradott térséggé az alföldi régió, ahol oly „sikeres" iparfejlesztés zajlott az 1960-
as, 70-es években, és miért Budapesten és a Dunántúl északi részén lehet csak felmutatni
a dinamikus fejl ődés jeleit?
Ez a két érv természetesen nem zárja ki, s őt inkább kiegészíti, erősíti egymást.
Ez a tanulmány abból az ötletb ől született, amely ötvözi Kornai János szocialista rend-
szert leíró elméletét egy új telephelyelmélettel. Kornai elméletének azokat az elemeit
választottam ki és rendeztem logikai egységbe, amelyeknek közvetlen és közvetett kiha-
tása volt a gazdaság (ipar) térbeli elhelyezkedésére. A logikai lánc végül is egy hipotézis
megfogalmazásához vezetett, amely szerint:
— szocialista rendszer mechanizmusai ellentétes irányú területi folyamatokat generál-
a
tak;
— azaz részben hatottak a gazdaság térbeli kiegyenlít ődésére, míg más folyamatok a te-
rületi differenciálódást er ősítették;
— meghatározó területi folyamat, véleményem szerint, a térstruktúrák megmerevíté-
a
séhez, változatlanságához, vagy rendkívül lassú módosulásához vezetett. (Tehát nem
vonom kétségbe a korábbi, egymásnak sókszor ellentmondó empirikus vizsgálatok ered-
ményeit, csupán azt állítom, hogy ezek a területi folyamatok egy-egy elemét ragadták csak
meg).
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
80 Barta Györgyi TÉT 1994 s 3-4
A hipotézis bizonyítása még el ő ttem álló feladat. Ez a tanulmány — talán még a hipo-
tézis bizonyítása nélkül is — képes vitát provokálni, és akkor már elérte célját.
A szocialista telephelyelmélet hiánya
Az elmúlt 40 év során a területi kérdésekkel foglalkozó magyar szakemberek nem mu-
tattak különösebb érdekl ő dést az elméleti kérdések iránt, és így érthet ő, hogy a szocialista
telephelyelmélet megfogalmazására sem tettek er őfeszítéseket. A néhány publikáció
egybehangzóan állította, hogy „még adós a szocialista tudomány az alapvet ő területi
(„térgazdasági") törvényszer űségek egyértelm ű és konkrét feltárásával" (Bernát T.—Bora
Gy.—K őszegi L. 1968), és így önálló szocialista telephelyelméletek sajnos mind ez ideig
még nem alakultak ki (Zoltán Z. 1980).
Vajon mi a magyarázata annak, hogy nem sikerült feltárni a szocialista rendszer és a
telephelyválasztás gyakorlata közötti elméleti kapcsolatokat, vagyis nem sikerült választ
találni arra, hogy milyen általános szempontok hatottak az egyes telephelyek kiválasztá-
sára, illetve az ipar térbeli megoszlására és annak változására?
Tulajdonképpen Kornai János híres könyvének, A hiánynak a megjelenéséig (1980)
nem is meglepő , hogy nem született meg a szocialista telephelyelmélet. Ennek kidolgo-
zásához ugyanis arra lett volna szükség, hogy ismert legyen a szocialista rendszer általá-
nos működési mechanizmusa, az uralkodó tulajdon- és hatalmi viszonyok rendszere és az
ennek hatására kialakuló döntéshozási mechanizmus. Ugyancsak Kornai János művéből
vált nyilvánvalóvá és egyértelm ű vé a mikro- és makroszféra szocializmusbeli összefüg-
gése, vagyis a vállalatok és az állam szocialista jelleg ű viszonya.
Kornai elméletéb ől kitű nik, hogy a szocialista rendszer a kapitalista rendszert ől alap-
vetően eltérő logika alapján m ű ködött, azt is mondhatnánk, hogy a szocialista rendszer
sok szempontból a tő kés rendszer ellentéte, vagy inverze volt.
Ebbő l az is következik, hogy minden esetben, amikor a szocialista sajátosságok meg-
magyarázásának kiindulópontja a t ő kés telephelyelmélet volt, a magyarázat téves vá-
gányra csúszott.
A másik megoldatlan kérdés vagy tévedés a mikro- és makrorendszer viszonyának ma-
gyarázatával függött össze. Voltak olyan nézetek, amelyek egyszer űen nem vették tekin-
tetbe, hogy a szocialista vállalatok alapvetően másféle szervezetek, mint a t őkés vállala-
tok. A klasszikus szocialista vállalat a paternalista vállalat, amelynek célja nem a profit
növelése volt, hanem a piachelyettesít ő állam által meghatározott szükségletkielégítés
(Kopányi M 1988). A szocialista vállalatok tehát jogilag nem voltak önálló szervezetek,
sokkal inkább kívülr ől vezérelt tennel ő egységek. És bár kialakultak a szocialista vállalat
elkülönült érdekei is, melyeket — különösen a gazdasági reform bevezetése után — a
magyar vállalat egyre er őteljesebben érvényesíthetett az állammal kötött alkuiban — az
államtól való függése mindvégig rendkívül er ő s maradt, önálló mozgástere lényegesen
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
TÉT 1994 s 3-4 Gondolatok a szocialista telephelyelmélet... 81
szűkebb és bizonytalanabb volt, mint a t őkés vállalaté. Ez els ősorban a vállalat tevékeny-
ségével, céljaival kapcsolatos korlátozott döntéshozás mechanizmusában nyilvánult meg.
A másik téves megközelítés abból fakadt, hogy a mikroszférát jórészt vagy teljes egé-
szében negligálták, és nemcsak egyszer űen a makroszintű meghatározottságot hangsú-
lyozták. A korábbi gazdasági irányítási rendszerben például eléggé általánosan érvénye-
sült az a személet, amely az egész szocialista gazdaságot (ipart) egyetlen vállalatként
fogta fel, az alsóbb (vállalati) szervek önállóságát minimálisra szorította le és formálissá
tette (Bernát T Bora Gy. Kőszegi L. 1968). Míg tehát a tőkés telephelyelmélet eredetileg
- -
és alapjaiban mikroökonómiai jelleg ű, amelyhez kés őbb kapcsolódott néhány makroöko-
nómiai szempont is, addig a szocialista telephelyelmélet eredetére nézve és alapjaiban,
makroökonómiai jellegű, amelyhez értelemszer űen később kapcsolódott a vállalati szintű
mérlegelés néhány tényez ője is (Illés L 1983).
A különböző megközelítések legnagyobb hiányossága azonban az a tisztázatlanság volt,
hogy hogyan kapcsolódott a mikro- és a makroszféra egymáshoz, amelynek rövid leírá-
sára - Kornai elméletére alapozva - a kés őbbiekben térünk ki. Azt azonban leszögezhet-
jük, hogy a telephely sajátosan olyan kategória, amelynek vizsgálata során legfeljebb a
mikro- vagy a makroszint meghatározó szerepér ől beszélhetünk, de egyik megközelítési
aspektus sem hagyható figyelmen kívül.
Végül még egy magyarázó ok arra, hogy miért nem rendelkezünk szocialista telep-
helyelmélettel. A szocialista politikai-társadalmi-gazdasági jelenségek leírásakor gyakori
és közel sem volt véletlenszer ű az a mód, ahogy a megtörtént eseményeket, a realitásokat
összekeverték a vágyakkal, tervekkel és célokkal oly módon, mintha ez utóbbiak már
megvalósultak volna. Nyilvánvaló, hogy az elmélet, amely egy jelenségcsoport összefiig-
géseinek és szabályosságainak általános leírása, s okainak magyarázata (Kornai J. 1980),
csak a valóban létez ő jelenségekkel foglalkozhat. Így mindazok, akik a szocializmus
távlati programjaihoz (gazdasági körzetek kialakítása, a termel őerők területi elhelyezési
tervei, a területi-termelési komplexumok elképzelései stb.) kötötték vélt szocialista te-
lephelyelméleteiket, irreális, nem valós szférában gondolkoztak. Ezek az „elméletek"
semmilyen bizonyítást nem nyertek, semmilyen próbát nem álltak ki, valójában nem is
tekinthetők elméleteknek.
Kísérlet a szocialista telephelyelmélet megfogalmazására
A telephelyelmélet a vállalatok (telephelyek) letelepítésének, illetve a telephelyek (vál-
lalatok) közötti munkamegosztás törvényszer űségeivel foglalkozik. A telephelyi struktú-
rában akkor következik be változás, ha vállalatokat alapítanak, megszüntetnek, fejlesz-
tenek vagy visszafejlesztenek, ha vállalatokat összevonnak, vagy részekre bontanak. Az
említett állapotváltozások a beruházás folyamatához kapcsolódnak. Ebb ől következik,
hogy a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához a beruházáshoz felhasználható
erőforrásokat, a beruházó intézményeket és személyiségeket kell számba vennünk, illetve
a beruházás szocialista módon szabályozott mechanizmusát kell nyomon követnünk.
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
82 Barta Györgyi TÉT 1994 .3-4
A szocialista rendszer: erőforrás korlátos gazdaság
Kornai egy táblázatba s ű rítette össze a „klasszikus" kapitalista és az ugyancsak
„klasszikus" szocialista vállalat tiszta típusainak alapvet ő különbségeit:
Korlátozó feltétel Klasszikus kapitalista Hagyományos szocialista
vállalat vállalat
Erőforráskorlát Ritkán effektív Majdnem mindig effektív,
szűkebb a keresleti korlátok-
nál
Keresleti korlátoknál Majdnem mindig effektív, Ritkán effektív
szűkebb a erőforráskorlátnál
Költségvetési korlát Kemény Puha
Termelési terv Autonóm: a vállalat maga Utasítás: A fels ő szerv írja el ő
szabja meg
A keresleti korlát szintjén van, Az erőforráskorlát szintjén
az erőforráskorlátnál sz űkebb van, a keresleti korlátnál sz ű-
kebb
Forrás: Komai J.: A hiány. 43. o. (KJK, Budapest, 1980)
Végeredményben e különbségekben lehet megtalálni azt a kiindulópontot is, amelyre a
szocialista telephelyelmélet építhet ő : ez a szocialista vállalat, amelynek nem autonóm
tervét egy fels ő szerv határozta meg, és utasította annak végrehajtására.
Mivel a beruházás és a vállalati jövedelmez őség között alapjában véve nem volt össze-
függés (amely adatokkal is igazolható: Kornai J.—Matits Á. 1989), a vállalatok számára a
beruházás sohasem jelentett kockázatot. Ezt nevezi Kornai puha költségvetési korlátnak.
(Vagyis a vállalat költségvetési hiányát az állam igyekezett pótolni). Ez azt eredményezte,
hogy a vállalatok „beruházási éhsége" sohasem csillapult, sz űnt meg. Így a beruházások
határa, korlátja az er őforrások elérhet ő , szétosztható mennyisége volt. Az állandó hiány
az erő forrásokban a szocialista rendszer kísér ő jelenségévé vált.
Tehát a szocialista vállalat telepítését, telephelyválasztását nem a profit-maximalizálás
célja határozta meg, hanem az erő források elérhetősége.
Talán egy fontos kérdés nincs belefoglalva a táblázatba: az egész rendszert hajtó, moz-
gató belső növekedési kényszer, amelynek különböz ő motivációi vannak (a gazdaság
egészének szintjén a gazdasági lemaradás csökkentése, az utolérési effektus; vállalati
szinten a hiány, illetve a hiány okozta sokszor szinte értelmetlen készletgy űjtés, a terv-
teljesítési kötelezettség és a vezet ő k készséges azonosulása a felettes szerv elvárásaival,
illetve a vezető i hatalom növekedése a vállalat növekedésével). Err ől természetesen
Kornai másutt tesz említést.
A szocialista telephelyválasztás tehát az er őforrások elérhet őségétől: az erőforrások ter-
mészetétől (minőségétől és mennyiségétő l, szerkezeti összetételét ől), illetve az erőfor-
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
TÉT 1994 s 3 -4 Gondolatok a szocialista telephelyelmélet... 83
rások elosztásának rendszerét ől (a döntéshozás rendszerétől, a döntéshozók preferenciái-
tól és az erőforrásokat igényl ő vállalatok alkupozícióitól) ftiggött.
Az er őforrások típusai
Az erő forrásokat ebben az esetben csak egy szempont — térbeli mobilitásuk szerint —
tipizáljuk. E szerint megkülönböztetünk mobil és immobil er őforrásokat. Azt feltételez-
zük, hogy az immobil er őforrások kényszert jelentenek a beruházó, a telepít ő számára,
mivel azok csak ott helyben érhetők el, használhatók fel. A telepítéshez szükséges többi
erőforrás a mobil erő forrás, melyek a beruházó döntése alapján követik az immobil
erőforrásokat, vagyis azok helye, települése felé vonzódnak.
Az erőforrásokat három csoportba osztottuk:
—Környezeti er ő források: ebbe a csoportba tartoznak mindazok az er őforrások, ame-
lyek majdnem vagy teljesen helyhez kötöttek, térbelileg nem mobilizálhatók (a természeti
erőforrások, a beépített környezet, vagyis a kiépített infrastruktúra, a településhálózat, a
földrajzi adottságok, az externáliák és az immobil t őke).
—A munkaer ő: gyakorlatilag részben mobilizálható tényez ő. A mobilizálhatóság nagy-
mértékben függ a munkát keres ők és a felkínált munkahelyek számának arányától. Abban
az időszakban, amikor a munkaer ő-bőség, illetve a munkaerő felesleg a jellemző, a mun-
kaerő rákényszerül arra, hogy kövesse az elérhet ő munkahelyeket. Munkahely túlkínálat,
illetve munkaerőhiány idején a munkaerő válogathat a munkahelyekben, és számára nyil-
ván kedvezőbb lakóhelyéhez közelebb es ő munkahelyet választani, ahonnan nehezen
mozdul el.
A munkát keresőknek egy nem elhanyagolható része semmilyen körülmények között
nem mobilizálható (a családhoz, gyerekneveléshez, a háztáji gazdasághoz kötött n ők, akik
az ingázást is csak korlátozottan vállalják, a lakásváltás rendkívüli akadályai miatt nehe-
zen mozduló emberek stb.), de helyben hajlandó munkát vállalni.
A szocialista periódusban a felesleges munkaer ő felszívása hosszabb időn keresztül
ment végbe. Az első időszakban a nehézipari nagyberuházások régiók közötti vándorlási
hullámokat generáltak. A munkaer ő utánpótlás elégtelenségét el őször Budapesten lehetett
észlelni már a 1960-á évek közepén, majd a nagyvárosok is munkaer ő-gondokkal
kezdtek küszködni. Végül a munkaer őt kereső vállalatok már arra kényszerültek, hogy a
nem mobilizálható munkaerő számára helyben létesítsenek ipari üzemeket, részlegeket.
A szocializmus utolsó szakaszában a munkaer ő vált az ipartelepítés dönt ő tényezőjévé,
a telephely kiválasztásában alapvet ő szerepe lett.
—A t őke: térbeli szempontból mobil tényez ő, amelynek térbeli elhelyezési változatai —
különösen a szocialista intenzív redisztribúciós rendszerben — szinte korlátlanok voltak.
A telephely kiválasztását az immobil er őforrások elérhetősége, jelenléte határozza meg,
a szocializmus els ő időszakában főként a környezeti tényez ő, később egyre inkább a
munkaerőforrás térsége, helye lett a meghatározó, a kulcsfontosságú faktor. A már m ű-
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
84 Barta Györgyi TÉT 1994 .3-4
ködő vállalat állóeszköz állományának (immobil t őke) szinten tartása (amortizáció) a
beruházások igen jelent ős részét emésztette fel.
Miután feltételeztük, hogy mely er őforrások találhatók helyben és melyek vihet ők el a
helyhez .kötött er ő források településébe, az a kérdés, hogy miként osztották szét a t őkét a
letelepülni szándékozó, telephelyet keres ő, illetve a már letelepült és fejl ődni kívánó vál-
lalatok között, mely vállalatokat részesítették el őnyben, melyeket hanyagoltak el?
A tőke újraelosztásának gyakorlata
A több évtizedes gyakorlat egyértelm űen bebizonyította, hogy a vállalatok jövedelme-
ző sége nem vagy alig játszott szerepet a beruházási er őforrások elérhet őségében. Mi hatá-
rozta meg tehát azt, hogy a t őke-allokátor miként osztotta szét a t őkét (állami támogatást
vagy hitelt) az igényl ő vállalatok között?
Kornai három szabályosságot, módszert ír le:
— Hüvelykujj-szabálynak nevezi az elosztásnak azt a rendjét, amely szerint minden
igénylő ugyanakkora részt kapott, mint a korábbiakban. Azt is mondhatjuk, hogy bizo-
nyos status quo alakult ki az ágazatok, szervezetek, térségek, fejlesztési célkit űzések stb.
között, amelyre az igényl ő az újabb és újabb igényeit építette, és amely az allokátor
számára mindvégig vonatkoztatási alap maradt.
— ún. tűzoltórendszer akkor lépett életbe, amikor valamilyen területen a hiány túl-
Az
zottan felduzzadt, amikor a korábbi arányokat módosítani kellett a hazai termelés vagy
export dilemmája, a feszít ő munkaerő hiány, új technológiák alkalmazása, vagy egyéb
hirtelen probléma fellépése (katasztrófa, válság stb.) miatt.
— egész elosztási procedúrában, ahol mindig a hiánnyal, a kielégítetlen igények
Az
okozta feszültségekkel kellett küzdeni, jelen volt a beruházások elhalasztására való tö-
rekvés. Ez átmeneti id ő- és tő kenyereséget jelentett az elosztó szerv számára. Az elha-
lasztott beruházásokból ered ő hiányok viszont decentralizáltan jelentkeztek, amelyeknek
gyengébb volt a visszhangja, szétszórtan mutatkozott a visszahatása.
Ezek után az a kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy melyek voltak az elosztás ko-
rábban kialakult arányai, pontosabban milyen preferenciák voltak jellemz őek a szocialista
gazdaságban?
A szocialista gazdaság preferenciái
A szocialista gazdaság megkülönböztetett céljait, el őnyben részesített ágazatait, szer-
vezeteit stb., amelyek az el ő bbiekben említett status quo rendszerét alkotják, két cso-
portba osztottam:
—A politikai preferenciákra, amelyeknek legfő bb jellegzetessége az, hogy uralják a
gazdasági preferenciákat. Ezek között két fontos szempont vált meghatározóvá: a szo-
cialista gazdaság autarkiája, az önellátásra való törekvése, és a mindent meghatározó
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
TÉT 1994 s 3 -4 Gondolatok a szocialista telephelyelmélet... 85
külpolitika, amely Magyarországot a Szovjetunióhoz (illetve a többi szocialista ország-
hoz) kötötte szorosan, míg a nyugati világhoz fűződ ő kapcsolatai nem váltak, nem válhat-
tak jelentőssé.
— A politikai preferenciáknak alárendelt gazdasági preferenciákra, amelyek egyaránt
megmutatkoztak:
1) az ágazatok között (a bányászat és a nehézipar kiemelt fejlesztése a hadiipar fej-
lesztésével, illetve az önellátásra való törekvéssel összeffiggésben);
2) a szervezetek között (Kornai sorrendet állított fel a gazdasági szervezetek között az
állami preferenciákhoz való viszonyuk alapján. E szerint: nagy állami vállalatok, állami
kis- és középvállalatok, mez őgazdasági termel őszövetkezetek, nem mezőgazdasági ter-
melő szövetkezetek, a hivatalos magán szektor, a nem hivatalos magán szektor (Kornai J.
1989). Az állami gazdaságpolitika tehát az állami nagyvállalatokat részesítette el őnyben
(amelyeknek részletes leírását adja Szalai E. 1982, 1988, 1990, 1991; Voszka É. 1988);
3) a gazdasági célkitűzések között (az iparfejlesztés kapott els őbbséget a gazdaság többi
ágazata rovására; az ország lassú gazdasági nyitása Nyugat felé pedig a növekv ő importot
fedező exportorientációt tette szükségessé.)
A gazdasági reform kihatásai
A gazdasági reform jelent ősen módosította a szocialista gazdasági mechanizmus egyes
elemeit, valóságos piaci hatások m űködését segítette el ő, mindazonáltal alapvetően nem
változtatta meg a gazdasági rendszer szocialista jellegét. Így azok az ellentmondások,
melyek a korábbiakban a gazdaságot feszítették, némileg visszaszorítva, módosítva to-
vábbra is fennálltak. Jellemző maradt a beruházási éhség, a hiány, a vállalatok puha költ-
ségvetési korlátja, a jövedelmez őség és a beruházások laza kapcsolata. Végeredményben
a megreformált gazdaság fejl ődését, növekedését továbbra is az er őforrások elérhetősége
korlátozta.
Mindemellett a telephelyválasztás, ipartelepítés gyakorlata fontos pontokon módosult a
reform különböző intézkedéseinek tulajdoníthatóan:
— A reform bevezetése el őtt igen jelentős vállalati összevonásokat hajtottak végre. Az
1960-as évek elején ennek hatására mintegy egyharmadával csökkent az iparvállalatok
száma. Ezeknek az intézkedéseknek els ősorban az volt a célja, hogy a bürokratikus veze-
tés számára megkönnyítse az irányítást és áttekinthet ővé tegye a gazdaság pillanatnyi
helyzetét. Komoly aggodalmak merültek fel ugyanis abban a vonatkozásban, hogy a válla-
latok önállóvá válásával a politikai vezetés elveszíti a kontrollt a gazdaság felett. Külön-
böző megelőző intézkedéseket hoztak ekkor, például bevezették az átlagbérszabályozás
rendszerét. Ezek közé az intézkedések közé tartozott a vállalati összevonások kezdemé-
nyezése és végrehajtása is. Az aggodalmak ugyan többnyire feleslegesnek bizonyultak, az
óriásvállalatok azonban ekkor jelentek meg a gazdaságban és ekkor indult el az a fo-
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
86 Barta Györgyi TÉT 1994 s 3-4
lyamat, amely a nagyvállalatokat meghatározó politikai-gazdasági hatalmi tényez ővé
emelte.
— A reform egyik fő célja a vállalati önállóság megteremtése volt. Ez gyakorlatilag azt
jelentette, hogy a vállalatok önállóan rendelkezhettek megtermelt nyereségük egy részé-
vel. Bár az erő teljes támogatási-elvonási rendszer következtében a jövedelmez őbb válla-
latok nem válhattak ki, nem fejl ő dhettek gyorsabban az átlagosaknál, és noha a veszte-
séges vállalatok az állami támogatásnak köszönhet ően továbbra is életben maradhattak,
ettől az időtő l kezdve az ipari beruházások 30-40%-a a vállalatok saját beruházása volt.
Részben a gazdasági reform következményeként a gazdaság extenzív fejl ődése felgyor-
sult az 1960-as, 1970-es években. A felgyorsult növekedés feler ősítette az er őforrások
hiányából adódó feszültségeket.
A fent említett három tényez ő alapvető en megváltoztatta a nagyvállalatok helyzetét — a
kiemelt állami támogatásnak és az önállóságuknak köszönhet ően lényegesen gyorsabban
növekedtek, fejlő dtek, mint a kis- és középvállalatok. A helyi munkaer ő miatt kezdetben
vidéken hoztak létre telephelyeket, majd a vidéki munkaer őhiány kiapadásával — a bü-
rokratikus vezetés támogatására támaszkodva — tömegesen olvasztották be a kisvállala-
tokat, a szövetkezeteket és más vállalatok részlegeit.
Ez a folyamat vezetett a részleg-ipar széles körű elterjedéséhez, különösen az ország
kevésbé fejlett régióiban és az ipari térségek környezetében. Az ipari termelés addig soha
nem látott mértékben szóródott szét az országban. A termelés dekoncentrációjával pár-
huzamosan viszont, a nagyvállalatok beolvasztási törekvéseinek tulajdoníthatóan, az irá-
nyítás centralizálódását lehetett nyomon követni. (Barta Gy. 1990, 1991)
Az ipartelepítést befolyásoló tényez ők együttes hatása
az ipar térbeli struktúrájának formálásában
Végigkísértük azokat a folyamatokat, amelyek alakították, illetve befolyásolták az
ipartelepítés folyamatát. E folyamatok egyes tényez ői egymást erősítő, vagy éppen egy-
más ellen ható térbeli folyamatokat generáltak. Újra végighaladva az el őbbiekben leírt
folyamatokon, vegyük most sorra, hogy az ipartelepítéshez kapcsolódó tényez ők külön-
külön, miként befolyásolták az ipar térbeli elhelyezkedését:
Az er őforrások térbeli elérhetősége
A környezeti er őforrás immobil tényezőjének elérése és megszerzése azt eredményezi,
hogy az ipari telephely választása során a már kialakult térbeli struktúrát veszik számí-
tásba, pontosabban azok közül a települések közül választanak telephelyet a letelepítend ő
vagy fej lesztend ő ipar számára, amelyekben a környezeti er őforrások már rendelkezésre
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
TÉT 1994 s 3-4 Gondolatok a szocialista telephelyelmélet... 87
állnak. Ez nyilvánvalóan a kialakult ipari térstruktúra arányainak meg őrzését, megerősí-
tését hozta magával.
Még az ipar er őteljes térbeli szétszóródása idején is, amikor a kisebb településekben,
falvakban tömegesen nyitottak ipari telephelyeket, megfigyelhet ő volt, hogy a telephelyet
létesítő anyaüzemek figyelmet fordítottak arra, miként takarékoskodhatnak a termel ői
infrastrukturális beruházásokkal. Jobbára olyan településeket választottak, amelyekben
találtak még szabad infrastrukturális kapacitásokat. (A sz űk keresztmetszetet főként a víz
és az energia jelentette ekkor. Szívesen vették, ha a település ingyen ajánlott fel telket,
épületet és egyéb eszközöket az ipari üzem számára). „Zöldmez ős" beruházásokra csak
kivételesen került sor, és ritka volt az olyan „ipari park" jelleg ű beruházás is, amely ép-
pen az infrastruktúra el őzetes kiépítésével és a szolgáltatások kínálatával vonzotta a te-
lephelyet keres ő iparvállalatokat.
A munkaer ő elérhetősége volt az egyik legfontosabb faktor az ipar térbeli struktúrájá-
nak formálásában. A szocialista iparosítás kezdetén, amikor munkaer ő-felesleg volt or-
szágszerte, a területileg koncentrált ipartelepítés tömeges népvándorlást indított el. Ebben
az időszakban a környezet faktor helyhez kötött térstruktúrája szabta meg az ipari
munkaerő térbeli megoszlását is — ez pedig, mint jeleztük, a korábbi térstruktúrát követte.
A munkaerőforrás kiapadásával azonban a munkaer ő vált az igazán „sz űk keresztmet-
szetté", a telepítést, telephelyválasztást meghatározó tényez ővé. Az egyre immobilabbá
váló munkaerő-tényező rákényszerítette az iparirányító szerveket, kés őbb az ipartelepí-
tésben alapvető szerepet játszó iparvállalatokat, hogy kövessék a kis, helyi munkaer őpia-
cokat, és akár nagy vagy közepes méret ű falvakban is nyissanak üzemeket. (A falusi
iparosítás során például a 4000 fős település bizonyult még elfogadható méret űnek egy-
egy kisebb üzem letelepítésére. Persze ezt a „népesség küszöböt" nagymértékben befo-
lyásolták a települési viszonyok, a közlekedési adottságok és a helyi gazdaság körülmé-
nyei). Mindenesetre az immobil munkaer ő megszerzése járult hozzá a részleg-ipar or-
szágos méretűvé válásához, az ipari termelés addig soha nem látott térbeli dekoncentrá-
ciójához. Ez a faktor tehát a fő tényezője volt az ipari térstruktúra megváltozásának, az új
ipari térstruktúra kialakulásának.
A tőke mint erő forrás faktor térbeli szempontból (elméletileg) teljesen mobil. A t őke
elosztásának módja határozta meg tehát, hogy a t őke szétosztása a korábbi térstruktúrát
erősítette-e, vagy új térfolyamatokat indított-e el.
A t őke szétosztása
Kövessük Kornai három szabályát a t őke szétosztásában. A „hüvelykujj" módszer,
amely a korábban kialakult arányokat és irányokat tekinti mérvadónak és kiindulási pont-
nak, nyilvánvalóan a t őke területek közötti megoszlását, megosztását is meghatározta. Ez
volt az a szabály, amely a leger őteljesebben hatott a korábbi ipari térstruktúra meg őrzé-
sére, megerő sítésére. (Ez közvetlenül megnyilvánult a már m űködő eszközállomány
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
88 Barta Györgyi TÉT 1994 s 3-4
amortizációjában, amely a beruházások igen jelent ő s hányadát tette ki. De ezt igazolják
Kornai János és Matits Ágnes (1989) számításai is, amelyek szerint a jövedelemelvonás
és támogatás átfogó rendszerének segítségével olyan kiegyenlít ődés jött létre a nyereséges
és a veszteséggel m űködő vállalatok között, amely nem engedte, hogy a jól m űködő válla-
latok kiemelkedjenek, a veszteséges vállalatok tönkremenjenek).
A tő ke elosztás „hüvelykujj" szabálya merevítette meg, ő rizte meg a vállalatok, illetve a
vállalatok térségeinek kialakult struktúráját.
A tű zoltás módszerének bevetése nem volt ritka ugyan, de alkalomszer ű beavatkozást
jelentett. Ez a módszer inkább a korábbi térstruktúra meg ő rzésére hatott, mint annak
megváltoztatására.
A beruházások elhalasztása jobbára minden területet sújtott. Ennek térbeli differenciáló
kihatásait, mintegy ellenpontként, a szocialista preferenciák számbavételével vizs-
gálhatjuk.
A szocialista gazdaság preferenciái
Az iparágazatok közötti preferenciák, amelyek a bányászatnak, a nehéziparnak, illetve a
hadiiparnak kedveztek, kétféle területi folyamatot er ő sítettek. A helyhez kötött er őfor-
rások felhasználása — els ő sorban a természeti kincsek fokozott kiaknázása — a korábbi
térstruktúra fennmaradását segítette el ő . A nagyarányú nehézipari beruházások azonban
módosítottak is a korábbi ipari térstruktúrán, azt eredményezve, hogy a fejlett és fejletlen
területek között növekedtek a különbségek.
A szervezetek közötti preferenciák az állami nagyvállalatoknak kedveztek. A nagyvál-
lalati székhelyek területi koncentrációja, f őként Budapesten és az ország nagyvárosaiban,
egyben szintén a fejlett ipari területek javára történ ő elmozdulást ösztönözték.
A szocialista gazdaság kitüntetett célja — az iparfejlesztés és az exportösztönzés —
ugyancsak a fejlett térségekben m űködő nagyvállalatoknak nyújtottak el őnyöket.
Összefoglalva tehát az a véleményem, hogy a szocialista gazdaság preferenciái a t őke-
beruházásokat fő ként az iparilag fejlett területek felé irányították el ő segítve ezzel a térbeli
különbségek növekedését.
A gazdasági reform hatása az ipar térbeli struktúrájára
A gazdasági reform kett ő s, térbelileg egymással szemben ható folyamatot er ősített fel: a
termelés térbeli dekoncentrációját és a szervezeti irányítás területi centralizációját. Az
elő bbi tehát az új ipari térstruktúra kialakulására, a térbeli különbségek csökkenésére
hatott, míg a szervezeti centralizáció a területi polarizálódást, a fejlett térségek felgyor-
suló fejlő dését segítette el ő .
Nem kétséges, hogy a részleg ipar vidéki szétterülése nem egyenlíthette ki a vállalati
székhelyek együtteséb ő l formálódó centrum települések gazdasági el őnyeit. A részleg-
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
TÉT 1994 s 3-4 Gondolatok a szocialista telephelyelmélet... 89
ipari jellegű fejlődés az elmaradott térségekben ellentmondásos folyamat volt, amely nem
vezetett a térség megalapozott ipari fejl ődéséhez s őt, mint a külföldi és a magyar példák
egyaránt bizonyítják, a részlegipar a gazdasági válság els ő számú áldozatává válik.
(Érdemes nyomon követni, miként vonult ki a budapesti nagyvállalati székhely ű ipar a
vidék gazdaságából!)
A területi folyamatok összessége
Az iparfejlesztés tehát háromféle egymással szemben ható területi folyamatot generált,
a korábbi térbeli arányok meg őrzését, a különbségek növelését a fejlett és fejletlen terüle-
tek között, illetve az új ipari térstruktúra kialakulását f őként a korábban elmaradott ipari
területek dinamikus fejl ődésével. A kérdés az, hogy az egyenleg megvonása után melyik
folyamat tekinthet ő meghatározó, domináns folyamatnak, kiegyenlítve a kevésbé jelent ős
ellentétes hatásokat is?
Hipotézisem szerint — számba véve az egyes faktorok jelent őségét és gyakoriságát — a
meghatározó erő a korábbi ipari térstruktúra fenntartását segítette el ő. Kevésbé jelentősek
azok az erők, amelyek a szocialista érában a térbeli különbségek kiegyenlítésére hatottak.
Az új iparí térstruktúra kialakulására ható er ők befolyásolták legkevésbé az ipari
térstruktúra formálódását.
Igen szerencsések vagyunk, hogy ezeket a feltételezéseket módunkban áll adatokkal
igazolni, vagy megcáfolni.
Irodalom
Bernát T.—Bora Gy.—K őszegi L. (1968) Termelőerők területi elhelyezése. MKKE. Tankönyvkiadó, Budapest.
Illés I. (1983) Regionális gazdaságtan. ELTE Természettudományi Kar. Tankönyvkiadó, Budapest.
Kopányi M. (1988) A vállalat. In: Mikroökonómia. (Szerk.: Kopányi M.) MKKE, Budapest, 60-151. o.
Komai J.—Matits Á. (1989) A vállalati nyereség bürokratikus újraelosztása. In: Régi és új ellentmondások és
dilemmák. (Szerk.: Kornai J.) Gyorsuló Idő. Magvető, Budapest, 92-174. o.
Kornai J. (1980) A hiány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Szalai E. (1982) A reformfolyamat és a nagyvállalatok. Valóság, 5.23-25. o.
Szalai E. (1988) Reformtörekvések és nagyvállalati érdekek a nyolcvanas években. Valóság, 11.14-33. o.
Szalai E. (1990) Gazdaság és hatalom. Aula Kiadó, Budapest.
Szalai E. (1991) A hatalom metamorfózisa? Valóság, 6.1-26. o.
Voszka É. (1988) Reform és átszervezés a nyolcvanas években. Id őszerű Közgazdasági Kérdések.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Zoltán Z. (szerk.) (1980) Telephelyválasztás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Barta Györgyi: Gondolatok a szocialista telephelyelmélet megfogalmazásához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 79–90. p
90 Barta Györgyi TÉT 1994 .3-4
THOUGHTS FOR THE DEFINITION OF THE SOCIALIST
LOCATION THEORY
GYÖRGYI BARTA
What could be the explanation for the failure of exploring the theoretical connections
between the socialist system and the practice of the choice of location so far? Why have
we proved unsuccessful so far in exploring what general aspects have affected the choice
of certain locations, the spatial distribution of the industry and the transition of that?
It is not surprising that before the publication of János Kornai's famous book called A
hiány (The Absence, 1980) there had not been a socialist location theory, since the
elaboration of that requires competence on the general function mechanism of the
socialist system, the system of the power and property relationships and the decision
mechanism that is formed as a consequence of this. It is János Kornai's work again that
made the connection of the micro- and macro-spheres in the socialism, i. e. the socialist
type relationship between the companies and the state evident.
This study attempts to build up the socialist location theory from some elements of
János Kornai's theory describing the socialist system. As a consequence of this a
hypothesis was stated which says that the mechanisms of the socialist system generated
regional processes of opposite direction. Among these the dominant regional process led
to the conservation, or at least the extremely slow transition of the spatial structures.
A great part of our present problems can be connected to our socialist legacy. Without
being familiar with the regularities of the socialist system we cannot understand why the
northern Hungarian region that had been the most industrialised area of the socialist era
became a crisis region, why the Great Plain region where so "successful" industrial devel-
opment had taken place in the 1960s and 1970s turned to an underdeveloped region at an
extremely rapid pace, and why the signs of dynamic development can only be seen in
Budapest and the northern part of Transdanubia.
Translated by Zoltán Raffay