Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 23-39. p.
Tér és Társadalom 8. 1994 .3-4: 23-39
ADALÉKOK A TERÜLETFEJLESZTÉSSEL
KAPCSOLATOS FOGALMAK VITÁJÁHOZ
(Some Things to Add to the Debate on the Concepts
Concerning Regional Development)
FARAGÓ LÁSZLÓ
Mind a mai napig nem alakult ki egységes fogalom- és szóhasználat a területi kutatá-
sokban és gyakorlatban. A szakma számos terminus technicust használ, de nem egysége-
sen. A területfejlesztés fogalomrendszerének, feladatainak, eszközeinek áttekintése nem
önmagáért való akadémikus vita, hanem e kérdések tisztázása nélkül igencsak nehéz a
hatékony területi munkamegosztás kialakítása, a hatáskörök, döntési kompetenciák elosz-
tása stb. Az új „építésügyi" és a területfejlesztési törvény el őkészítésében nem kis nehéz-
séget okoz, hogy még az alapfogalmak tekintetében sincs konszenzus. A z űrzavaros hely-
zet tisztulását nehezíti, hogy a területi tervezés a 80-as évekre világszerte elbizonytalano-
dott és a szocialista világrend összeomlása a tervezésbe vetett hitet is megingatta. Ma
nemcsak az egyes kormányok gyakorlata mutat nemzeti sajátosságokból fakadó eltérése-
ket, hanem a különböző iskolák, felfogások sokasága is tovább tarkítja, gazdagítja a ké-
pet. Az Erópai Unió b ővülése, a strukturális alapok felhasználásának eddigi tapasztalatai
is reformokat vetítenek el őre.
A hazai viták eredménytelensége, a gyakorlat sürget ő szükségletei miatt úgy tűnik, hogy
a területpolitikában és a területi tervezésben nem történik jelent ős megújulás, hanem a
korábbi gyakorlat kozmetikázott rehabilitációjának esélyei n őnek, amit a 94-es politikai
fordulat tovább bátorít. Ez esetben a kérdés az, hogy a mer őben új társadalmi-gazdasági
közegben az miként tud majd funkcionálni?
A következőkben három kérdéskörről fejtem ki álláspontomat. Az els ő csokorban a te-
rületfejlesztés belső rendszerét és a kapcsolódó tevékenységekhez való viszonyát tárgya-
lom. Második témakörként a régióval foglalkozom részletesebben, mert úgy érzem ez a
legkevésbé tisztázott területi alapkategória. Végezetül a területfejlesztés ideológiai meg-
határozottságára keresem a választ. Ez utóbbi kísérletre, kérdésfelvetésre az elmúlt év
választási tapasztalatai késztetnek. Minden politikai er ő durrogtatott területpolitikai pe-
tárdákat, de többségüknek nem volt kikristályosodott ez irányú akarata. A szakma és a
tudomány képviselői pedíg nem tudtak, vagy a politikától való idegenkedésük miatt nem
akartak nyilatkozni e kérdésben.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
24 Faragó László TÉT 1994 s 3-4
Területfejlesztés
A területi fejl ődés a gazdasági növekedésnél komplexebb,
a területfejlesztésnél tágabb fogalom
A területi fejl ő dés az össztársadalmi tevékenység eredményeként megvalósuló folya-
mat. A területi fejl ő dés vagy a térszerkezet alakulása/torzulása a területiséggel ab ovo
számoló és más célokat követő beavatkozások eredő jeként következik be, míg a terület-
fejlesztés első sorban a kormányzat és az önkormányzatok tudatos beavatkozását jelenti. A
területi folyamatokra dönt ő mértékben nem a területpolitikai eszközök hatnak, hanem a
piac, az egyének, a gazdálkodók, a kormányzat gazdasági döntései. Ha egy régió vagy
település erő forrásait vagy annak hasznosítását adott id őben nem ismeri el a piac, akkor
csak nagy ráfordítások árán ideig-óráig lehet hagyományos területpolitikai eszközökkel
lassítani a kedvez őtlen hatásokat.
A területi fejlődést a helyi társadalom számára a helyi folyamatok szerves folytatása-
ként jelentkez ő belső strukturális változások jelentik. A strukturális változás megjelenhet
a termelési tényez ők változásában, az er ő források jobb hasznosításában, az intézményi
rendszer átalakulásában és a lakosság értékrendjének és attit űdjének változásában
egyaránt. Az egyén, a helyi társadalom szempontjából a fejl ődés a lehetőségek b ővülését
jelenti. Az egyén egyre több „fajta" munkahely, lakóhely, iskola stb. közül választhat,
illetve egy adott lehet őséget a helyi társadalom egyre szélesebb rétege vehet igénybe. A
helyi fejl ő dés társadalmi megítélésekor hasznosítható a Pareto-félé törvény adaptációja.
Oberle, Stowers és Darby (1974, 62. o.) szerint „... a fejl ődés olyan folyamatként hatá-
rozható meg, amelynek során egy adott terület növekv ő számú tagja hoz és hajt végre
társadalmilag helyes döntéseket, amelyek valószín ű következménye emberek életlehet ő-
ségeinek növekedése anélkül, hogy mások életesélyeit csökkentenék.
A területfejlesztés a térhasználat tudatos irányítása
A területfejlesztést gyakran a területi politika — csúnyábban kifejezve a regionális poli-
tika — rokon fogalmaként használják, de véleményem szerint ezek közel sem egymás
szinonimái.
Ez a tévedés évek, hónapok folyamán a törvénykezési szándékokban is testet öltött.
Többen területpolitikai törvény meghozatalát tartják szükségesnek a területfejlesztési
törvénnyel szemben. Nem azt állítom, hogy nem lehet magas szint ű normát alkotni a
területpolitikáról, hanem azt, hogy két különböz ő dologról van szó.
Amennyiben az egyéb jogszabályok hiányosságai és a területi folyamatok szükségessé
teszik önálló törvény megalkotását, amelyben létrehozzák a területfejlesztés intézmény-
rendszerét, kialakítják a szükséges és hatékony munkamegosztást, rendezik a hatásköröket
— p1. kinek kell el őkészíteni, kikkel kell megvitatni és mely intézménynek jóváhagyni az
országos szint ű területi politikát —, biztosítják az eszközöket és szabályozzák a felhaszná-
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 .3-4 Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 25
Iásukat az a területfejlesztési törvény. Az a norma — mely véleményem szerint nem feltét-
len törvény kell, hogy legyen —, amelyik meghatározza az aktuális területi célokat, prefe-
renciákat és az adott id őszakban esedékes beavatkozásokat, a meglév ő eszközök konkré-
tabb felhasználását, szól a területpolitikáról.
Nem értek azzal sem egyet, hogy a területfejlesztést a területpolitika végrehajtására
degradálják. Annál inkább nem, mert ma már képtelenség megmondani, hogy hol kezd ő-
dik a végrehajtás és hol van vége a politikának. A kett ő között nem szekvenciális kapcso-
lat van, hanem dinamikus kölcsönösség, mindkettő hat a másikra. A politika nem egy fix
entitás, hanem olyan intenciók együttese, amely alkuk és tárgyalások során alakul. Maga a
megvalósítás pedig a politika és cselekvés interakciójának a folyamata.
A területfejlesztés a térhasználat tudatos irányítását jelenti, így az irányítási rendsze-
rekhez hasonlóan a) területpolitikai, b) szabályozási, c) szervezeti/intézményi és d) az
eszközöket tartalmazó alrendszerekb ől áll. Az alrendszerek konzisztenciája elengedhetet-
len feltétele a rendszer hatékony m űködésének.
a) A területi struktúrák tudatos alakítása során követett prioritások (célok) és az ezek
eléréséhez használatos eszközök és intézmények meghatározását, egyeztetését nevezem
területpolitikának. A fejlett országokban a területpolitika évtizedek óta a központi irányí-
tás szerves része, az ágazati politikákkal egyenrangú eleme a kormányzati munkának. Ko-
rábban (nem csak) Magyarországon els ősorban kormányzati szint ű politikát jelentett, ma
az önálló helyi és regionális érdekek elismerésével és a kormányzattól független autonóm
döntéshozó testületek megjelenésével létezik helyi' és regionális szint ű területi politika is.
A kormány területpolitikája a térbeli folyamatok irányítására, a területi problémák keze-
lésére vonatkozó magatartása, amit törvény-el őkészítési, szabályozási, elosztási és fej-
lesztési tevékenységében érvényesít. A regionális területpolitika nálunk ma még nem
általános, de már vannak kezdeményezések a Dél-Dunántúlon és az Alföldre is készítte-
tett programot a kormány. Ma reális a veszélye e szint államosításának, ami ellentmond az
európai tendenciáknak.
A területpolitika jellegét meghatározó tartalom térben és id őben változó. Általában
igaz, hogy fellendülés id őszakában a méltányossági-szociális szempontok kapnak na-
gyobb szerepet, míg recesszió vagy a válság éveiben hangsúlyosabbá kell válniuk a haté-
konysági-gazdasági kérdéseknek. Ezért pl. Várnainak — véleményem szerint — csak az
első esetre vonatkozóan van igaza, mikor a területpolitika szociális karakterét hangsú-
lyozza. Egyetértek vele abban, hogy a különböz ő szintű területpolitikák értéktartalma
eltérő kell, hogy legyen, de nem osztom véleményét abban, miszerint a magasabb szint ű
területpolitika „... a leszakadók számára a szükséges szociális véd őháló területileg diffe-
renciált alkalmazását, a szolidaritást." jelenti (Várnai G. 1994, 80. o.). Mint már említet-
tem a területpolitika nem szükségszer űen és nem csak szociális indíttatású, s őt ma inkább
gazdaságpolitikai karaktere lenne kívánatos. Emellett a fejlett régióknak is célszer ű terü-
letpolitikával rendelkezniük. Tendenciájában a területpolitika közelebb áll a gazdaságpo-
litikához, de mégsem tekintem a gazdaságpolitika részének, inkább csak egyik megjele-
nési formájának.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
26 Faragó László TÉT 1994 s 3-4
Bármely szintű területpolitika kialakításakor el ő ször a szándék megfogalmazására kerül
sor, azaz hagyományosan — az esetek többségében — a cél- vagy prioritás rendszer, majd
a megvalósításhoz elengedhetetlen eszközrendszer és a lebonyolításért felel ős intézmé-
nyek meghatározására, amelyek ismeretében konkretizálni lehet a teend őket. Természete-
sen a szándékhoz rendelhet ő eszközök is hatnak a célokra és számolnunk kell az intézmé-
nyi korlátokkal is. Így a célok els ődlegessége nem abszolút.
A területi célok/prioritások meghatározása a legkritikusabb. Egy sz űk csoport által
meghatározott célok csak jól m űködő demokráciákban jelenthetik a cselekvési programok
alapját. Az eszközök megválasztásánál viszonylag nagy a szabadságfok. Azonos ered-
mény különböző utakon, más-más eszközök segítségével is elérhet ő, de ezek hatékony-
sága és külső hatásai eltérő ek lehetnek. A rosszul kiválasztott intézmények eleve meghiú-
síthatják a célok teljesítését.
Egy praktikusabb, els ő sorban rövid és középtávú taktikák megfogalmazásánál lehet
eredményes megoldás, ha célként a meglév ő helyzet meghaladását jelölik meg, ekkor az
adottságok leltára és a fejlesztési alternatívák kiértékelése jelent ősebb szerepet kap, mint
egy erősen megkérd őjelezhető jövőkép kialakítása esetén.
b) Területi szabályozás mint az irányítás egyik eleme a m űködésre gyakorolt tudatos
beavatkozások/hatások összessége. A szabályozási rendszer két irányban közvetít. Egy-
részt a demokratikusan választott testületek által képviselt közakaratot kell közvetítenie az
egyéni és csoport döntéshozatal irányába, másrészt a bekövetkez ő változásokat kell visz-
szaj eleznie.
A jogrendszer adja a területi szabályozási alrendszer kemény magját, de az egyéb nor-
mák és közvetítő mechanizmusok is fontos szerepet játszanak. Ma már nem jogszabályi
erej ű , de fontos irányítási eszköz lehet pl. az országgy űlési határozata, ami kell ő befolyást
gyakorolhat a folyamatokra. Puha elemei a rendszernek például azok a programok,
irányelvek, amelyek befolyásolják a m ű ködést, de nem részei a jogrendszernek, betartá-
suk nem szankcionálható (p1. pártprogramok, koalíciós megállapodás, 4 válságkezelési
programok).
c) A munkamegosztás következményeként a különböz ő tevékenységek különböz ő szer-
vezeti keretek között folynak. A funkciók és hatáskörök egymástól elkülönült egységei-
nek, kereteinek rendszere lényegében a szervezeti és intézményi rendszer. A szervezeti és
intézményi rendszer a területi struktúrát követi, mind vertikálisan (ország, régió, megye,
vonzáskörzet, település), mind horizontálisan (p1. településrendszer) jól tagolt.
Fontos a hatáskörök pontos és egyértelm ű elkülönítése. A területfejlesztés eddigi gya-
korlata is mutatja, hogyha ez nem így van, akkor ebb ő l milyen bonyodalmak származhat-
nak. 5 Ma ez a területfejlesztés egyik leggyengébb eleme.
A szervezetekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy azok nem passzív befogadók,
nem egyszerű végrehajtói a döntéseknek, hanem azok megvalósítására pozitív vagy nega-
tív hatást gyakoroló tényez ők. 6 A szervezeti intézményi struktúra szakaszosan követi a
bekövetkező változásokat, így mindig viszonylagos lemaradásban van.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 s 3-4 Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 27
d) A területi irányítási rendszer jellegét is nagyban meghatározza, hogy többségében
milyen eszközöket alkalmaz és ki milyen szinten diszponál azok felett.
Az általános gazdaságpolitikai eszközöknek (monetáris eszközök, hitel- és kamatpoli-
tika, nyíltpiaci műveletek, adópolitika, szociálpolitika, támogatási rendszer stb.) jelent ős
területi vonatkozásai vannak. Ha ezek meghatározásánál nem vizsgálják a területi kihatá-
sokat, akkor annak negatív területi hatása is lehet, amely megkérd őjelezheti az eredeti
szándékot.?
A területi tervezés a területfejlesztés legfőbb, aktív eszköze. Több tényező is indokolja
az eszközök sorából való kiemelését. A tervezés eszköz, de a célok megfogalmazásában,
alakításában is fontos szerepe van, tehát a területpolitikára aktívan hat. A korábbi gyakor-
lat azért is hibás volt, mert a célok és az eszközök, valamint a célok és a megvalósulás
folyamata között nem volt iteratív kapcsolat. Az utópikus célok megkérd őjelezhetetlen
dogmaként való kezelése korlátozta a lehetséges megoldásokat, modellben gondolkodva
korlátként jelentkeztek. A tervezési folyamat során felszínre került tények nem tudtak
hatni a célokra. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a célok nem társadalmi konszenzus
eredményeként születtek, hanem a társadalom nevében, téves ideológia alapján egy sz űk
csoport alkotta őket. Az információk kizárólagos birtoklása, illetve fals információk nyil-
vánosságra hozatala tartotta fenn az utópikus célokat. Ezek bármilyen hatékony teljesítése
csak rossz eredményre vezethetett.
Amikor egy tervet egy testület elfogad és az részben vagy egészében normává válik,
akkor maga a terv közvetlenül is szabályoz, így az a szabályozó rendszer része. Terv-
lebontásos rendszerben, ahol a tervek végrehajtása kvázi kötelez ő, a terv egyes területe-
ken a legfőbb szabályozó lehet.
Az általános rendezési tervek végs ő fázisában szabályozási terv készül, amely az ön-
kormányzati testület által való elfogadása után direkt módon behatárolja a lehetséges
fejlesztéseket. A területi koncepciók és tervek indirekt módon is hathatnak a folyama-
tokra. Erre jellemz ő példa az 1971-ben elfogadott OTK. A megjelent dokumentum nem
adott cselekvési programot, megvalósításának nem voltak eszközei, mégis nagy hatást
gyakorolt a területi folyamatokra.
Településfejlesztés
Korábban — a helyi döntések szabadságfokát tekintve — a településfejlesztés is központi
feladat volt. Ma az önkormányzati törvénynek köszönhet ően a településfejlesztés fő cél-
jait és feladatait a helyi társadalom akaratával összhangban az önkormányzatok szabadon
határozzák meg. Tehát a településfejlesztés a helyi fejlesztési politikát, a helyi foganta-
tású és finanszírozású tevékenységeket öleli fel, ami igen komplex, sokirányú tevékeny-
ség. Nem minden fejlesztési döntésnek van rendezési konzekvenciája.
A településfejlesztés — véleményem szerint — része a területfejlesztésnek, így az oly
gyakran használatos „terület- és településfejlesztés" szókapcsolat számos szövegössze-
függésben tautológia. 8 A területfejlesztés a tágabb kategória és magába foglalja a telepü-
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
28 Faragó László TÉT 1994 s 3-4
lécfejlesztést, mert a tér bármely pontján bekövetkez ő változás közvetlenül megváltoztatja
a térstruktúrát is.
E véleményemet el őször 1987-ben a Tér és Társadalom hasábjain adtam közre (Faragó
L. 1987), mely nem nyert elfogadást még a sz űkebb szakmában sem. Kés őbb mint köz-
tisztviselő a javaslatomból ered ő konzekvenciákat sem a törvényhozásban, sem a kor-
mányzati munkamegosztásban érvényesíteni nem tudtam. Azóta is várom érvrendszerem
szakmai cáfolatát. Ennek hiányában is tudomásul kell vennem, hogy a szakma rangos
képvisel ői és a bürokrácia egyaránt a terület- és településfejlesztés terminus technikust
használja és külön kezeli a területfejlesztést és a településfejlesztést. Az esetek többségé-
ben — problémák, szövegösszefüggés — kényszert éreznek a kett ő explicit említésére.
Mi lehet ennek az oka? Valószín űen érvrendszerem bár logikusnak t űnt, mégis hibásnak
bizonyult. Nem a gondolatmenetem volt megalapozatlan, hanem nem számoltam súlyuk-
nak megfelel ően e résztudomány és a szakma fejl ődéstörténetéb ől eredő kényszerhelyze-
tekkel, érdekcsoportokkal, a tehetetlenségi er ővel. „Mellesleg" e törekvés ellen hatott az
önkormányzatok meger ősödése és e folyamat gyermekbetegségei.
A magyar területpolitika és területi tervezés követ ő jellege miatt nagyobb figyelemmel
kellett volna lennem az európai gyakorlatra. A nemzetközi gyakorlat a magyartól eltér ő,
ott jellemzően a várostervezés és a regionális tervezés különül el. Az els ő tevékenység
döntő részben a minél hatékonyabb fizikai környezet kialakítására törekszik, míg a másik
középpontjában a gazdasági fejlődés és a természeti és társadalmi környezet közötti
egyensúly áll. A kettő szétválásának alapvet ő oka a területpolitikai célokban és azok
elérésének módjaiban van.
Mindebből következhet a területfejlesztés és a településfejlesztés vertikális területi
struktúra metszetében történ ő megkülönböztetése. Több települést érintő térségi feladatok
esetében területfejlesztésr ől, míg egyes települések, kisebb együttél ő településcsoportok
esetében településfejlesztésr ől beszélhetünk. Ezt támasztja alá az az újra er ősödő nézet,
miszerint a területfejlesztés els ősorban a kormány nagyobb területegységekre vonatkozó
beavatkozásait jelenti, továbbá a középszintek területfejlesztési hatáskörével kapcsolatos
bizonytalanság, azok államosítására irányuló törekvések is.
Ez esetben azonban felhívom a figyelmet arra, hogy e felosztás alapja a területi tervezé-
sen belül kialakult munkamegosztás, ami nem ok hanem következmény jelleg ű. Az elkü-
lönülés inkább funkcionális, prakticista megosztást jelent, így e két tevékenység kiegé-
szíti, kölcsönösen feltételezi egymást és az együttm űködés igénye eo ipso adódik.
A településhálózat fejlesztés mint a településállomány rendszerének tudatos alakítása
-
elsősorban kormányzati és regionális feladat. Az urbanizáció els ő szakaszának lezárulásá-
val, a piaci viszonyok uralkodóvá válásával lényegesen veszítenek jelent őségükből az ez
irányú beavatkozások. Minél fejlettebb egy ország és területileg minél kiegyenlítettebb a
fejlettsége, annál kevésbé van szükség az állam településhálózat-fejlesztési beavatkozá-
saira. A 90-es évtizedben a hálózatokban való gondolkodás er ősödésével újra a területpo-
litika homlokterébe kerülhet a városhálózatok kérdése.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 s 3-4 Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 29
Területrendezés
A település, a régió és az ország egész területén az érdekegyeztetések során kialakított
területpolitikai céloknak megfelel ő térbeli fizikai szerkezet kialakítása, megvalósítása a
területrendezés. Tehát a „rendezés" a „fejlesztési" elhatározások egy konzekvencia
csoportja, így e két tevékenység egyazon folyamat része, bár a területfejlesztési elhatáro-
zások a megvalósítás során sok irányban mennek tovább, amelyek közül csak egy a
területrendezés. A megvalósítás — így többek között a területrendezés — során nyert ta-
pasztalatok vissza kell, hogy hassanak a fejlesztési célkit űzésekre, de nem lenne szeren-
csés, ha a végrehajtás mozzanata „önállósítaná" magát és egy elkülönült, mellérendelt
tevékenységi kört jelentene önálló célrendszerrel. Ez utóbbi számos legitimációs, irányí-
tási problémát vetne fel. Ebbő l a szempontból nézve a „fejlesztési" tevékenységnek koor-
dináló, integratív szerepe is van, amit tovább er ősít a „területi" aspektus.
A területfejlesztés korábban vázolt négyes tagozódásán belül a területrendezés az esz-
közök és a szabályozási elemek közé sorolható, önálló célmeghatározó, koncepcionális
szerepe nincs. A területrendezés megvalósíthatósága érdekében gyakran jogszabályokat
kell alkotni, mert korlátozhatja az állampolgárokat és egyéb tulajdonosokat jogaik
gyakorlásában.
A rendezési terv a kívánatos állapot megvalósítását szolgáló eszköz, amelynek többek
között feladata a többségi akarat érvényesítése és az ezzel ütköz ő szándékok korlátozása.
A kormányzat rendezési tervet készíttet a nemzeti területrendezési érdekek érvényesítése
érdekében, valamint az országos, területi és helyi területfelhasználási szándékok közötti
konfliktusok feloldására. A megyék területrendezési tevékenysége els ősorban a több
települést érintő infrastruktúra megteremtésére és a környezetvédelem, -fejlesztés felada-
tainak ellátására irányul. A helyi önkormányzatok településfejlesztési céljaik megvalósí-
tása és az egyéni érdekek megfelel ő keretek között tartása érdekében rendezési tervben
szabályozzák a természeti és m űvi környezet alakítását.
A rendezési tervekkel az állampolgárok többsége mint korlátozó tényez ővel találkozik,
és sokan e funkcióját tartják a legfontosabbnak. Véleményem szerint lényegesebb feladata
a fejlő dés korlátainak megszüntetése, a fejlesztések fizikai környezetének biztosítása. Ez
alapvető szemléleti különbséget jelent. Tehát a rendezés viszonylagos önállósága els ősor-
ban abban áll, hogy „lesi" a fejlesztés igényeit és azt minél hatékonyabban, a környezeti
feltételeket is tiszteletben tartva próbálja kielégíteni, tehát végrehajt és kiszolgál. Ennek
elfogadása természetesen csak azok számára lehetséges, akik nem hiszik, hogy a rende-
zési tervezésnek kell meghatároznia a fejlesztés „játékszabályait" vagy az a letéteményese
a fenntartható fejl ő dés elvének stb. A korábbi évek gyakorlata, mikor a rendezési terve-
zéssel foglalkozó műszaki végzettség ű és beállítottságú emberek voltak kénytelenek pó-
tolni a fejlesztési célokat, prioritásokat, az egy kényszerhelyzet szülte pótcselekvés volt.
Tehát a területfejlesztés és a területrendezés egymáshoz való viszonya nem teljesen
ugyanaz, mint a fejlesztési és rendezési tervezésé. A fejlesztési és a rendezési tervezés
tartalmában, módszereiben és a megvalósítás eszközeiben eltér, így a munkamegosztás
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
30 Faragó László TÉT 1994 s 3-4
következtében a gyakorlatban is elkülönülhetnek és természetesen külön dokumentumok-
ban jelenhetnek meg, de lényeges a kett ő igen szoros iteratív kapcsolata. Magyarországon
de facto és de jure is elkülönült az els ősorban társadalmi-gazdasági típusú fejlesztési és a
műszaki-fizikai rendezési tervezés, amely az intézmények közötti munkamegosztásban
oly mértékben megcsontosodott, hogy a rendszer fájdalmas beavatkozások nélkül aligha
megváltoztatható. A két tervezési tevékenység viszonylagos elkülönülését a feladat eltér ő
jellege is szükségessé teszi.
A fejlesztési tervezés innovatív formában, széles kör ű részvételen kell, hogy alapuljon,
amely során a problémamegoldást a tervez ők gyakran tranzaktív módszerekkel is kereshe-
tik. Az innovatív tervezés nyújt lehet őséget a meglévő struktúrák változtatására, mely
megteremti a nemkívánatos trendek megváltozásának feltételeit és animálja az értékvá-
lasztást.
A rendezési tervezés allokatív tervezés, amely a meghatározott fejlesztési prioritások és
a fennálló struktúra (szabályozás, intézmények stb.) keretei között keresi a megvalósítás
leghatékonyabb/legméltányosabb fizikai kereteit. A korlátozottan rendelkezésre álló for-
rásokat (föld, telek, infrastruktúra stb.) osztja el az egymással verseng ő felhasználók,
fejlesztési igények között. Tehát a rendezési tervezés a fejlesztési tervezésnél sz űkebb
körű tevékenység és a tervez ők szerepe is más a tervezési folyamatban.
A régió
A magyarországi régiók kialakítása sokszori nekifutás után ma újra napirenden van, de
a területi fogalmak közül a régió értelmezése, használata okozza talán a legtöbb zavart, e
körül tapasztalható a legtöbb bizonytalanság még a szakmában is.
Richardson (1978) szerint a területi kutató számára rémálom a régió pontos meghatáro-
zásának az igénye és megkönnyebbül, amikor arra késztetik, hogy a közigazgatási hatá-
rokhoz igazodjon, pláne, ha az adatok csak ahhoz állnak rendelkezésre. Hoover tréfás
javaslatot tesz a definiálás megkerülésére: „ ... a régió olyan területet jelöl, amely vizsgá-
latára pénzt kap a kutató" (1975, 15. o.).
A régió kétségtelenül egy flexibilis kategória, de egy bizonyos, hogy a nemzeti és a te-
lepülési szint között található. Az eltér ő megközelítések, értelmezések forrása, hogy a
régió „egy fogalom és konkrét realitás" egyszerre (Isard, W. 1956).
Sokan csak a valóság megismerésének egyik eszközeként, módszertani eszköznek te-
kintik és mint klasszifikációs egységet kezelik a régiókat, amelyek vizsgálati szempontból
hasonló településekb ő l épülnek fel, vagy éppen eltérnek és ezért részei a nagyobb egy-
ségnek (pl. ország). Magyarországon a jelenlegi központi törekvések is mint statisztikai,
tervezési egységet kívánják kezelni a következ ő években kialakítandó régiókat. 9
A régióknak mint klasszifikációs egységeknek legalább öt alaptípusát lehet megkülön-
böztetni:
— földrajzi régió, természeti tájak;
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 s 3 4- Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 31
— közigazgatási/politikai régió (pl. saját törvényhozói hatáskörrel Belgiumban, Olaszor-
szágban, Spanyolországban; önkormányzati hatáskörrel Franciaországban, Hollandiában,
Portugáliában);
—homogén régió: vizsgálati szempontból (kultúra, gazdasági szerkezet, jövedelmi szint
stb.) egynemű/hasonló területegység;
— funkcionális régió: hasonló feladatot, tevékenységet ellátó terület, ahol a bels ő terü-
letegységek funkcionális kapcsolatban állnak egymással (pl. nehézipari körzetek);
—program régiók: tervezési egységek, illetve valamilyen program által érintett terület.
Kedvező, ha van egy olyan szervezet, amelynek döntési kompetenciája, felel őssége az
adott területre vonatkozik. Ha ilyen nincs, akkor a program idejére célszer ű azt létrehozni.
A „regionális" kifejezést mint absztrakciót sokan (pl. Horváth Gy., Várnai G.) spe-
ciális tartalmától megfosztva a „területi" szinonimájaként használják és így regionális po-
litikáról, regionális tudományról stb. beszélnek. Több új intézmény megalakulásakor is e
— véleményem szerint rossz, de ma már nem megváltoztatandó — gyakorlatot követte
elnevezésében (Regionális Kutatások Központja, MTA Regionális Tudományos Bizott-
sága).
Az angol munkák magyar fordításában sokszor a „regional"-t „szép magyarsággal" re-
gionálisnak fordítják. Ezért a területi gazdaságtan regionális gazdaságtan, a területi tudo-
mány regionális tudomány néven került be a köztudatba. A „regionális" fogalomnak a
„területi" szinonimájaként való használata mindmáig nem okozott zavart, mert régiók
hiányában az ilyen szintű kérdések elkülönült megjelölésére nem volt igény. E helyzet
reményeim szerint hamarosan megváltozik. A zavar elkerülésére, a szükséges diszjunkció
megtételére a régiópolitika, a régiótervezés stb. fogalmak használata kínálkozik, amelyek
ma még kétségtelenül idegenül hangzanak.
Mint realitás, mint konkrét területi egység a régió lehet bármely több települést magába
foglaló terület, amely valamilyen közös jellemz ővel, érdekkel bír, vagy amellyel társítható
valamilyen probléma vagy feladat. Nem csupán alanya, hanem aktív aktora csak akkor
lehet a folyamatoknak, ha létezik regionális identitás, ha e szinten sajátos folyamatok
termel ődnek újjá, azaz sajátos tartalma és jelentése van a régiónak. Ez pedig ma már nem
kétséges. Az egyes régiók társadalmi, gazdasági karaktere eltér ő, ebből következően
problémáik és lehet őségeik is különbözőek, továbbá mások az igényeik a társadalmi és
fizikai környezet alakításával szemben is. 'Vannak problémák (munkanélküliség, társa-
dalmi-gazdasági elmaradottság, depresszió), amelyek értelmezése és kezelése sem lehet-
séges helyi szinten. Ennek alapján szokták a probléma-körzeteket tipizálni: elmaradott,
rurális, válság körzetek/régiók.
Mint absztarkciónak és mint konkrét realitásnak is sajátos jelentéssel kellene bírnia az
egyéb térkategóriákkal (település, ország stb.) szemben. Ha a több településre kiterjed ő
területi szinten valamely kérdés sajátos min őséget kap vagy bizonyos érdekek azon a
szinten jelennek meg és válnak artikulálhatóvá, akkor beszélhetünk csak valós régióról,
ennek hiányában csak üres klasszifikációs vagy adminisztratív egységr ől lehet szó.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
32 Faragó László TÉT 1994 .3-4
A régiók a 60-as, 70-es években nem kaptak kell ő figyelmet a területi és politológiai
kutatásokban, viszont a 80-as évekt ő l a „Régiók Európája" gondolat megszületését ől
mindenütt (gazdaságfejlesztés, tervezés stb.) a gondolkodás középpontjába kerültek.
A szubszidiaritásl° mint az európai feladatmegosztás egyik vezérelve feltételezi a föde-
ratív államot vagy legalább a régiók létét. Magyarországon többek között ez is szüksé-
gessé teszi a regionalizációt. Az európai integráció során ki kell alakítani a régiókat és
intézményeiket. Ebben az esetben több mint célszer ű figyelembe vennünk az európai
ajánlásokat. A Regionalizáció Közösségi Chartájának 1. cikkelye alapján a régió olyan
terület:
„1) amely földrajzi szempontból nyilvánvaló egységet képez, avagy olyan területek
homogén komplexuma, melyek zárt szerkezetet alkotnak, és amelynek lakosságát bizo-
nyos közös elemek jellemzik, akik az ebb ő l származó tulajdonságokat szeretnék meg-
ő rizni és továbbfejleszteni azért, hogy el ő segítsék a kulturális, társadalmi és gazdasági
fejl ődést.
2) A lakosság „közös elemein" a nyelvet, kultúrát, történelmi tradíciót és a gazdaságot
és közlekedést érint ő közös jellemzői értendő k. De nem feltétlenül szükséges, hogy ezen
elemek egyidej űleg érvényesek legyenek.
3) Ezen egységeknek a különböző államokban más-más elnevezése, jogi politikai hely-
zete lehet (autonóm közösségek, tartományok, nemzetiségek stb.), ami a jelen chartában
lefektetett megfontolásokból nem zárja ki őket."
A regionalizmus a „középszint" kérdéskörével foglalkozik és általában a regionális
szintű önigazgatás és önkormányzat létrehozására irányul. Szükségszer űen gyengíti a
központi állam hatalmát, de nem a dezintegráció irányába hat, így például Európában is
az egységesítési mozgalmakat er ő síti. A transznacionális regionalizmus is a közeledést és
nem az elhatárolódást er ő síti. Fontos eszköze és eredménye a decentralizáció.
A valós régiók léte és m űködő képessége szempontjából alapvet ő a regionális identitás,
amely abban a kultúrában gyökerezik, amelyet a régió szerepl ői önmaguk alakítanak. A
területi függés pozitív tudata, vállalása függ a területi egységen belüli és a küls ő kapcso-
latoktól, valamint a társadalom egészéhez f űződő viszonytól. A területi-kulturális identitás
történelmi kategória és nem egy változatlan örökség vagy a tradíciók egyszer ű halmaza.
Olyan bels ő dinamikus folyamat, amelyet a társadalom önmaga állandóan alakít, mely
belső tudatosan és önként vállalt átalakulások során fejl ődik, elfogad küls ő hozzájá-
rulásokat, asszimilálja vagy ha szükséges transzformálja azokat. Ez az azonosságtudat
egyre inkább feltétele az egyének, a csoportok és a nemzetek fejl ődésének. A területi-
kulturális identitás a kollektív akarat és cselekvés alapja.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 .3-4 Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 33
A területfejlesztés politikai karaktere
Ma már szakmai közhely, hogy Magyarországon 1985-ig nem beszélhettünk explicit
területpolitikáról. A fentr ől lefelé építkez ő ágazati irányítási rendszerbe nem volt be-
illeszthető a területi megközelítés. A rendszerváltást követ ő en joggal merülhet fel a kér-
dés, hogy milyen hatással lesz a hosszú távú elkötelezettséget igényl ő területfejlesztésre a
négyévenkénti kormányváltás, amely nem ritkán más ideológiai/politikai megközelítést is
jelent.
1990-ben a nép-nemzeti konzervativizmus „fiatalos" lendülettel kanyarodott vissza a
romantikus hagyományokhoz. Ami a múltból megmaradt vagy feleleveníthet ő azt változ-
tatások nélkül mumifikálni akarták. Úgy gondolták, hogy korrigálni kell a „szocialista
intermezzo" által elkövetett hibákat, ki kell köszörülni a történelmi folyamatosságon esett
csorbát. A konzervatív ideológia kezdeti lépései nem a decentralizáció, hanem a nemzet-
építés irányába mutattak, ami jelent ős idő beni késést jelent Nyugat-Európához képest.
A 90-es évek eleje nem hozott áttörést a területpolitikában. Az Antall—Boross-kormány
területpolitikája nem került írásban lefektetésre, azt nem fogadta el a kormány és nem
hirdette meg, de döntésein és gyakorlatán nyomon követhet ő volt. Főbb jellemzői:
—szelektív területeken avatkozott be;
— centralizált döntési rendszert m űködtetett;
—társadalmi, méltányossági szempontokat preferált a hatékonysági kritériumok rová-
sára;
—defenzív volt, utólagos korrekciós szerepet játszott;
—indokolatlan mértékben koncentrált Északkelet-Magyarországra.
Tehát az önkormányzatok kvázi hatalmi ágként való megjelenésén kívül a társadalmi-
gazdasági élet egyéb területeivel ellentétben e négy év nemhogy forradalmi változásokat,
de semmi újat nem hozott az 1985-1989-es szakaszhoz képest» Rövid megtorpanások
után a 80-as évek második felében megkezdett területpolitikát igyekeztek megvalósítani.
A szocialisták 1994 elején jól mérték fel a helyzetet, miszerint a magyar társadalomban
sokkal erősebb az egyenl őség, az egyenl ő sdi iránti vágy, mint a nyugatiakban. Sokan
inkább elfogadják az alávetettséget, a szükségletek minimális, de biztos kielégítését, mint
az olyan szabadságot, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni. Választási területfejlesztési
ígéreteik is ezt az elemi, de illuzórikus igényt szolgálták. Fél év elteltével „intézményi
kozmetikázások"-tól eltekintve kardinális változásokat nem lehet a területi politikában
kitapintani. Az elmúlt négy évhez képest a megye területfejlesztési vonatkozásokban is
megerő sítést nyert, de hogy ténylegesen az új konstrukció hogyan tud majd m űködni az a
most megalkotandó jogszabályokon múlik. Er ő södik annak veszélye, hogy a területfej-
lesztés a korábbi struktúrákhoz és m ű ködési mechanizmusokhoz kanyarodik vissza.
Már az első félév elteltével látni lehetett, hogy a Horn-kabinet területi prioritásai meg-
egyeznek az MDF vezette koalícióéval. Jelenleg területpolitikai szempontból úgy t űnik,
hogy ő k is „két megyében szeretnék megnyerni a választásokat", amibe el ődeik bele is
buktak. A területfejlesztés szempontjából nem jó ómen, hogy a területpolitika helye és
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
34 Faragó László TÉT 1994 s 3-4
szerepe a központi politikában, intézményeinek kialakítása, eszközeinek felhasználása
elsősorban politikai alkuk eredménye és szakmai szempontok újra nehezen törnek utat
maguknak.
Mi lehet annak az oka, hogy e téren megint nincs lényeges változás, illetve ami van az a
„szocialista" gyakorlathoz való visszakanyarodás? Szükségszer ű-e hogy így legyen? Ter-
mészetesen nem tudnék és nem is szándékom mély politikai elemzésbe bocsátkozni.
Mivel a szakma számos képvisel ője nem kerülheti el, hogy a gyakorlati kormányzati
munkához a szakterülete oldaláról kapcsolódjon, jó lenne tisztázni számos — korábban az
egypártrendszerben fel sem merül ő — ideológiai, politikai kérdéskört.
A következő sorokban leírt néhány gondolat nem kimerít ő válasz a felvet ődő kérdé-
sekre, de reményeim szerint sokakat indít továbbgondolkozásra.
Az ellentmondás harmóniája
Általános alapelv, hogy a kormányok és önkormányzatok területpolitikájának — mint
minden más részpolitikának — általános politikai aktivitásukkal egyez ő irányúnak kell
lennie, és a területi intézmény- és eszközrendszer sem lehet alapvet ően más típusú.
Ugyanakkor e trivialitás számos ellentmodáson keresztül tendenciájában lehet csak igaz.
Egyrészt a területpolitika a gyakorlatban kihasználhatja az önmozgásában rejl ő lehető-
séget és korrigálhatja a makropolitika nemkívánatos területi hatásait. Így lehetséges pél-
dául, hogy egy szélsőségesen liberális gazdaságpolitika éppen a területpolitika szociális
feladatait er ősíti.
Másrészt, ha a központi és a helyi vagy regionális kormányzat politikai jellege eltér ő a
központi kormányzatétól, 12 akkor a helyi önkormányzatok konvertálhatják a központi
értékeket és szándékot, amire a kormányok „természetes" reakciója a centralizációs tö-
rekvés.
Harmadrészt, ami a legnehezebbé teszi a különböz ő ideológiákhoz tartozó területpoli-
tika meghatározását, hogy a különböz ő politikai eszmerendszerek a modern politikai
gyakorlatban összekeverednek.
A területi folyamatokhoz igazodás szükségességét jelzi, hogy a kormányzatban egymást
váltó pártok a választási retorikát követ ően nagyon hasonló területi politikát folytatnak. A
konzervatívok a kezdeti szigorítások után folytatják a szociáldemokraták jóléti, méltá-
nyossági politikáját, a szociáldemokraták pedig egyre inkább a liberális gazdaságpolitiká-
tól várják a jóléti társadalom bukásának elkerülését.
Tovább nehezíti a területfejlesztés politikai karakterének meghatározását, hogy nem
dőlt el az az alapvet ő kérdés, hogy mi a területpolitika és a nemzeti gazdaságpolitika
viszonya. Sokan a szerkezetátalakítást területpolitikai kérdésként kezelik, ugyanakkor
Magyarországon erős a hatalomhoz közelebb álló, hagyományos közgazdász tábor véle-
ménye, miszerint a területi fejl ődés a nemzeti szint ű versenyképesség alakulásának függ-
vénye. Ha a makrogazdaság növekszik, akkor n ő a depressziós területek revitalizálásának
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 .3 4 - Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 35
az esélye, ha stagnál vagy hanyatlik, akkor a területi beavatkozások is csak szociális prog-
ramokkal enyhíthetik a tüneteket. Természetesen mint a területi megközelítés mellett
elkötelezett kutató ilyen szimplifikált módon az utóbbi nézettel nem érthetek egyet. A
regionális és helyi gazdaságfejlesztés nemcsak regionális és helyi gondokat orvosolhat,
hanem nagyban hozzájárulhat a nemzeti szint ű kibontakozáshoz is.
A konzervatív területpolitika jellemz ői
A konzervatív területpolitikában egyaránt megtalálhatjuk a romantikus konzervativiz-
mus, a szociálkonzervativizmus, a neo-konzervativizmus és a kereszténydemokratizmus
hatását. Közös bennük, hogy mindegyik elismeri a területi politika és a központi beavat-
kozás szükségességét, kialakításukban és megvalósításukban a hagyományos emberi
közösségekre és korporációkra építenek. A hangsúlyt az általános gazdaságpolitikai esz-
közökre teszik, amit szelektív térségi támogatásokkal egészítenek ki. A feladatokat korlá-
tozott számú intézményre decentralizálva hajtják végre. A területi tervezés allokatív for-
mája az általánosan használatos.
A romantikus konzervatív ideológiai gyökerek leginkább a nép-nemzeti konzervatív
erők területpolitikájában ismerhet ők fel. Politikájuk általában vidékpárti és benne a nem-
zeti múlt, a természeti örökség meg őrzése fontos prioritás. Ipari szerkezetátalakítási prog-
ramjaik nem érintik az alapvet ő struktúrákat és a mez őgazdaságnak az ország és a vidék
fejlesztésében döntő szerepet szánnak.
A szociálkonzervatív területpolitika er ősen alárendelt az általános antiliberális politiká-
nak.
Az amerikai újkonzervativizmus közelebb áll a liberális értékekhez, mint európai test-
vérei. Területpolitikájuk szerencsésen ötvözi a nagyváros-ellenességet, a nemzeti öntudat
erősítését és más amerikai konzervatív elemeket a szabadverseny mítoszával, az állam
terjeszkedésének visszaszorításával.
A Thatcher-kormány szabadpiaci konzervativizmusával összecsengett területpolitikája.
Megszüntette a regionális támogatások java részét. Az állami ipar privatizálása, az inno-
vatív kisvállalkozások és a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok támogatása egyértel-
műen a fejlett magterületek további fejl ődését segítette, újraer ősítette az ország korábbi
megosztottságát és ismét Dél-Britannia lett a nyertes. A területfejlesztésre fordított támo-
gatások összegét nagyságrendileg meghaladták az állam hadiipari megrendelései, melyek-
nek fele ugyancsak a délkeleti régióra koncentrálódott. Ez a területi különbségek és az
ebből eredő feszültségek éleződését eredményezte.
Az európai kereszténydemokrácia elfogadja a leszakadó területek központi forrásokból
való felzárkóztatásának szükségességét, a szerkezetátalakításból ered ő szociális problé-
mák kezelését stb. Ennek érdekében inkább a korlátozott piac elvét követi és e téren közel
áll a szociáldemokráciához és a szociálliberalizmushoz.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
36 Faragó László TÉT 1994 s 3-4
A liberális területpolitika jellemz ői
A liberális területpolitika a liberális alapértékeken nyugszik, így a szabad individuumok
és képviseleteik önkéntes társulásaiból építkezik. A gazdaság- és területpolitika kulcsele-
mének a decentralizációt tartja. A neoliberális makroökonómiára támaszkodó politikai
erők mérsékelt területi beavatkozást tartanak szükségesnek. Jelent ősebb területi különb-
ségeket is tolerálhatónak vélnek. A területpolitikát prakticista elvek alakítják. A
szerkezetátalakítás a piachoz igazodás politikája, mely a komparatív el őnyök újraértéke-
lését jelenti az új nemzetközi munkamegosztás, a verseny és jövedelemtermelési feltételek
alapján. Az egymással versenyz ő és hatékonysági szempontokat figyelembe véve koope-
ráló, vállalkozóbarát önkormányzatokat tartják helyesnek.
A szocialista — szociáldemokrata területpolitika jellemz ői
Elfogadott alapállása az intervencionizmus. Kiterjedt állami támogatásokkal kívánják a
piac szerepl ő it döntéseikben befolyásolni. Neokeynesi gazdaságpolitikai alapokon nagy
központi programokat finanszíroznak és hajtanak végre. Szerkezetátalakításkor a társa-
dalmi szempontokat, a munkaerő érdekeit el őnyben részesítik, ezért a hanyatló ipari tér-
ségek támogatása a dönt ő elem. Preferálják a társadalmi tulajdonformákat, ösztönzik az
önkormányzati vállalkozásokat. Lehet ővé teszik, hogy az önkormányzatok beavatkozza-
nak a gazdaságba. A piacot nem a legfőbb szabályozó erőnek, hanem olyan gazdasági
térnek tekintik, amely terepe a gazdasági regenerálási programoknak.
***
A fent említett területpolitikák tiszta formában a legritkábban fordulnak el ő . A terület-
politikára és a területi tervezésre mind kormányzati mind regionális és helyi szinteken
első sorban az objektív területi folyamatok hatnak és nem a hatalom politikai karaktere.
Az ideológiai platform nem annyira a területpolitika tartalmát, mint inkább stílusát és
eszközeit határozza meg. Sokkal er ő sebbek a nemzeti sajátosságok — így eltér a brit, a
francia vagy a német gyakorlat — , mint a hatalmon lev ő pártok ideológiai azonosságaiból
következő hasonlóság.
A területi folyamatok periódushossza nagyobb, mint a kormányzati ciklusoké. Számos
területi beavatkozást is e hosszabb távú folyamatokhoz kell igazítani, amib ől az követke-
zik, hogy politikai kurzusváltásoktól függetleníteni kell a területfejlesztési programokat.
Továbbá a területpolitika jellegére nagyobb hatással van a kormányzó párt(ok) politi-
kai, ideológiai gyökereinél a gazdaság állapota, a nemzetközi piaci helyzet és a törté-
nelmileg kialakult és megörökölt területi struktúra. 13
A második világháború utáni gazdasági fejl ődés önmagában is a térbeli kiegyenlítést
szolgálta, és a fellendülés is több eszközt adott egy méltányosabb, szociálisan érzéke-
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 .3-4 Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 37
nyebb területfejlesztés számára. Ezzel szemben a 70-es évekt ől divergens folyamatok
zajlanak. Ha tetszik, ha nem, tényként kell kezelnünk, hogy a mindannyiunk hosszú távú
érdekeit szolgáló szerkezetátalakulás területi polarizációt eredményez, a területi egyenl őt-
lenség fokozódik. Az új ipari fejl ődés az erős központi támogatás ellenére sem a válság-
övezetekben bontakozik ki, hanem ott, ahol a gazdaság diverzifikált, a K+F tevékenység
fejlett, a termel ő és pénzügyi szolgáltatások kiterjedtek stb. E folyamatokból adódó fel-
adatok azok, amelyek elsősorban meghatározóak. A gazdaság által behatárolt keretek
között hangsúlyeltolódás általában a célok tekintetében és az alkalmazott eszközök jelle-
gében lehet. Így eltérések mutatkoznak a területi irányítás jellegében, egyes elemeiben,
például a területi tervezés formájában és stílusában. Tehát ab ovo nem a konzervatív, a
szocialista és a liberális területfejlesztés tér el egymástól, hanem sokkal inkább az
intervencionalista és a piaci er őkre támaszkodó, decentralizáltan operáló liberális.
Jegyzetek
1 Jelenleg nálunk ez a helyzet.
2 A helyi (terület)politika az önkormányzati politikánál tágabb fogalom. Magába foglal(hat)ja a társadalmi
szervezetek településre vonatkozó politikáját is. A településfejlesztésben való participáció nemcsak az Ön-
kormányzaton keresztül valósulhat meg, hanem közvetlenül is.
3
Pl. az Országgyűlés 12/1980-1985. számú határozata a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai-
ról.
4 Az 1994-es választásokra készülve több párt készített területpolitikai programot, így a kormányzó MSZP
és SZDSZ is.
5 Például 1990 és 1994 között e hiányosságokból számos hatásköri vita volt a BM és KTM között.
6 Például a Belügyminisztérium nem az elmaradott területek és a válságkörzetek, hanem a támogatandó tele-
pülések lehatárolásában és elfogadtatásában érdekelt, így szakmai érvek és az európai gyakorlat ellenére is
ezért harcol.
7
Például egy adórendszerbeli változás jelent ős jövedelem-átcsoportosítást jelenthet a különböz ő településtí-
pusok között.
8
Természetesen nem a településfejlesztés önálló entitásának megkérd őjelezéséről van szó, hanem e szókap-
csolat szükségszer ű használatáról. Abból a tényb ől, hogy a nagyobb területi egység a kisebbekb ől épül fel
nem következik, hogy a települések fejlesztésének mechanikus Összessége lenne a területfejlesztés. A társa-
dalmi-gazdasági fejl ődés számos kérdése csak területi szinten értelmezhet ő és kezelhető.
9
„Régió: több megye területére kiterjed ő tervezési, illetve statisztikai egység." A területfejlesztésr ől és
rendezésről szóló tv. tervezete. KTM 1994. november 3., 5. o.
10 Ebben az esetben a területi szintek közötti (vertikális) kompetencia-megosztás elve. A szubszidaritás
elvének az Európai Közösség dokumentumaiban való megjelenésének az elemzését lásd W. Hummer és S.
Bohr munkájában (1994).
11
A kormányzati struktúrában, az intézményrendszerben bekövetkez ő átalakítások lényegi, tartalmi
változásokat nem eredményeztek. Az önkormányzatok a megszerzett pozícióik meger ősítésével,
védelmével, a m űködés, fenntartás napi gondjaival voltak elfoglalva a területfejlesztésben játszott
szerepükre kevesebb gondot fordítottak.
12
Az önkormányzati és a parlamenti választások közötti fél éves id őszak miatt gyakran eltér a helyi és a köz-
ponti kormányzat politikai karaktere. 1990-ben a konzervatív kormány mellett a városok többségében libe-
rális vezetés volt, ami tovább élezte a vidéket szavakban képvisel ő konzervativizmus és a modernizációt
felvállaló liberálisok ellentétét.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
38 Faragó László TÉT 1994 s 3-4
13 Például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye peremhelyzetén alapvet ően nem a központi területfejlesztési támo-
gatások fognak segíteni. Az ország gazdaságának élénkülése, Ukrajna konszolidációja külön
beavatkozások nélkül, rövid távon is több eredményt hoz, mint a megye hosszabb távú kiemelt
„segélyezése".
Irodalom
A területfejlesztésről és rendezésrő l szóló törvénytervezet. KTM, Budapest, 1994. november 3.
Faragó L. (1987) A területfejlesztés fogalmáról. Tér és Társadalom, 1.1-15 o.
Hoover, E. M. (1975) An Introduction to Regional Economics. Alfred A. Knopf. New York.
Hummer, W.—S. Bohr (1994) A régiók szerepe a jöv ő Európájában. Baranya Megyei Közgy űlés Hivatala,
Pécs.
Isard, W. (1956) Regional science, the concept of regions and the regional structure. Papers and Proceedings
of the Regional Science Association, 2.13 29. o.
-
Oberle, W. H. Stowers, K. R. Darby, J. P. (1974) A Definition of Development. Journal of Community
— —
Development Society, V ol. 5, No. 1,61 71. o.
-
Várnai G. (1994) Várospolitika és regionális politika, Falu Város Régió, 3-4.80-82. o.
— —
SOME THINGS TO ADD TO THE DEBATE ON THE CONCEPTS
CONCERNING REGIONAL DEVELOPMENT
LÁSZLÓ FARAGÓ
The currently running law- and decree making process (and also the communication
among researchers dealing with regional issues) is made more difficult by the fact that the
concepts in connection with regional planning are not clear. For this reason in the first
part of his work the author makes a suggestion for the interpretation and the system of
these concepts. He interprets regional development as a category that comprehends,
organises the conscious control of the spatial processes and divides it into four sub-
categories: the regional political, the management, the organisational/institutional one and
the one that contains the means.
In the second topic he deals with the interpretation of the concept of the region, because
in his opinion this is the least clarified regional basic category and the their formation is
on schedule in Hungary these days. This chapter, besides raising theoretical issues,
contains suggestions of the EU, as well.
Finally the author is searching the answer to the ideological determination of regional
development. This latter attempt can be defined as an innovative one, since the election
experiences of last year show that in the programmes of the majority of the parties the
regional policy was the leást established one. Also, the representatives of the field and
science — probably due to their aversion from politics- have not published in this topic.
Faragó László: Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak vitájához.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 3–4. 23–39. p.
TÉT 1994 s 3 4
- Adalékok a területfejlesztéssel kapcsolatos fogalmak... 39
Comparing the regional policies in accordance with the conservative, liberal and social
democratic values and the actual governmental behaviours the author gets to the
conclusion that regional development, both in governmental and local levels, is maínly
affected by objective regional processes, not by the political character of the power. The
ideological platform defines the style and the means of the regional policy rather than its
content. In international comparison the national features are much stronger than the
similarity deriving from the ideological identities of the parties in power.
Translated by Zoltán Raffay
Korszerű OTP Bank nyílt Bükön (MTI FOTÓ — Czika László)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/3-4. 40. p.
Új híd a Tiszán (MTI FOTÓ — Kozma István)