Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 221-233. p.
Tér és Társadalom 8. 1994E1-2: 221-233
DOKUMENTUMOK
A MIKRORÉGIÓK VIZSGÁLATÁTÓL
AZ EURÓPAI REGIONÁLIS EGYÜTTM ŰKÖDÉSEK
KUTATÁSÁI G*
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
HORVÁTH GYULA
Történeti visszatekintés
Az 50 éve alapított Dunántúli Tudományos Intézet létrejöttének körülményei az I. vi-
lágháború utáni kelet-közép-európai politika alakulásában, valamint a magyar tudomá-
nyos élet egykorú helyzetében gyökereznek.
A német nagytérgazdasági politika Duna-völgyi el őrenyomulását tudományosan meg-
alapozó müncheni és stuttgarti kutatóintézetekben komplex regionális tervek készültek
arra, hogy a Délkelet-Dunántúlt Schwábische Türkei néven a Harmadik Birodalom szo-
ros tartozékává tegyék. E program szellemi el őfutár-intézményei már a 30-as évek vé-
gén megjelentek a Dunántúlon. A veszély elhárítása hívta létre a Pécsi Tudományegye-
tem Kisebbségi Intézetét, s próbált gátat vetni a nagytérség-elmélet ideológiájának több
újonnan alakult folyóirat is.
Az ellenzéki közvélemény a pécsi bölcsészettudományi kar 1941. évi megsz űnése után
olyan tudományos intézetet kívánt, amely munkájának eredményeivel a mindennapi éle-
tet: a közigazgatást, a gazdaságot és a szociálpolitikát támogatja. A tervezet egy-
szersmind támaszkodott arra a tudományszervezési felismerésre is, hogy a tudómányos
kutatások fejlesztése érdekében — a fels őoktatási intézmények mellett, els ősorban az el-
méleti jellegű , hosszabb időszakra szóló kutatásokhoz — önálló tudományos intézmé-
nyekre van szükség.
* A Dunántúli Tudományos Intézet alapításának 50. évfordulója alkalmából „Európai kihívások és magyar
válaszok a regionális politikában" címmel rendezett nemzetközi konferencia (Pécs, 1993. november
4-6.) bevezet ő el őadása. A konferencia el őadásainak gy űjteménye angol nyelven 1994 végén jelenik
meg.
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
222 Dokumentumok TÉT 1994 s 1 —2
A tudomány, a gyakorlat és a politika kölcsönhatásának eredményeképpen fogalmazó-
dott meg 1942-ben a Dunántúli Tudományos Intézet gondolata. A Baranya Vármegyei
Önkormányzat javaslatát az Országgy űlés Felsőházához azzal az indoklással terjesztette,
hogy „... az intézménynek célja volna, hogy a Dunántúlon megfordult és él ő népek te-
lepülési, biológiai, politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi életi történetét kutassa,
és annak feltárásával az országrész magyarságának minden rétegét öntudatra ébressze, s
ezt helyes irányban er ősítve jövendőnk céljait és az azokhoz utakat megjelölje" (Az
országgyűlés...; Szabó P. Z. 1945). Egyébként Kelet-Közép-Európa más térségeiben
közel hasonló indítékai voltak tájkutatási intézetek alapításának. Ez id ő tájt szervezték
meg Lengyelországban a toruni Balti Intézetet, a wroclawi Szilézia Intézetet, a poznani
Nyugat Intézetet, Morvaországban az opavai Szilézia Intézetet.
A Dunántúli Tudományos Intézetet 1943-ban megalapító Kultuszminisztérium azon-
ban a működéshez megszavazott támogatást nem tudta folyósítani. Ekkor az intézet
igazgatója felkereste a Dunántúl megyéit és városait, kérve segítségüket. Politikai je-
lentősége is volt annak, hogy a Dunántúl önkormányzatai és üzemei több tízezer peng őt
adományoztak, s az intézet megkezdhette tudományos programjainak kidolgozását. A
Dunántúli Tudományos Intézet tehát nemcsak a Dunántúl javára, hanem jórészt a Du-
nántúl erejéből jött létre (Rúzsás L. 1964).
1955-ben az intézet a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózatának lett
része. Alapvető feladata a természeti és a gazdasági földrajz, a néprajz és a történettudo-
mány művelése volt. A gyakorlathoz és a politikához való köt ődés igényei természete-
sen a kor szellemiségéb ől fakadtak.
Az említett három tudományág m űvelésében a kutatóhely fontos eredményeket ért el,
kezdtek kialakulni egy több diszciplínát m űvelő intézet kutatásszervezési körvonalai is.
Ekkor kezdő dött meg a Délkelet-Dunántúl természeti adottságait feltáró tájkutatási
program, majd ez a 60-as évekt ő l a társtudományok és a gyakorlat igényeit jobban ki-
elégítő természetföldrajzi tájértékelés irányzatával egészült ki (Babics A. 1964, 1966).
A természetföldrajzi folyamatok felszínalakító dinamikájának általános törvényszer űsé-
geit vizsgáló többirányú kutatások sokrét ű és gazdag eredményei számos esetben szol-
gálták a tudomány el ő rehaladását és közvetlenül a gyakorlatot, a dél-dunántúli vízügyi
és kitermelőipari vállalatok fejlesztő munkáját. Új irányzatként kapcsolódott a korábbi
témakörökhöz az antropogén geofolyamatok, illetve ezek környezetre gyakorolt káros
hatásainak a vizsgálata (Erdősi F. 1987; Erdősi F. —Lehmann A. 1984; Lovász Gy.
1972a; Lovász Gy. — Weisz Gy. 1974).
Az 50-es, 60-as évek gazdaságföldrajzi témái a népesség és a települések térbeli elosz-
lásainak, fejl ődésének, az épít őanyagipar regionális struktúrájának vizsgálatában pro-
dukáltak hasznosítható eredményeket. A kis- és alkörzetek problematikájának elvi és
módszertani kutatásaival, s ezek alapján készült konkrét javaslataival járult hozzá Bara-
nya megye területi-közigazgatási beosztásának korszer űsítéséhez, a Délkelet-Dunántúl
megyei településhálózat-fejlesztési terveinek kidolgozásához (Kolta J. 1961, 1965).
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
TÉT 1994•1:.2 Dokumentumok 223
A történettudomány fő kutatási területe kezdetben a mecseki szénmedence volt
(Babits A. 1967). Majd a város- és gyáripar történeti kutatások, valamint a délkelet-du-
nántúli iparszerkezet vizsgálata mellé agrártörténeti feltárások társultak (Rúzsár L.
1954, 1957, 1961, 1966; T. Mérey K. 1965). Jelent ős eredmények születtek az össze-
tartozó falvak, népcsoportok, a helyi kultúrák egymásra hatásának vizsgálatában is
(Andrásfalvy B. 1965, 1968, 1973).
E korszak tevékenységére tehát els ősorban a megyei keretekhez illeszked ő kistáji vizs-
gálatok, a Dél-Dunántúl egyes tájegységeiben való vizsgálódás volt jellemz ő . Az e kon-
cepció alapján született munkák eredményei, a mikrovizsgálatok ma is inspiráló er ővel
ható megalapozott metodikái olyan szakmai tekintélyt teremtettek az intézetnek, hogy
bár a korszak centralizált tudományirányítása alkalmanként kísérletet tett racionalizálás
címén a kutatóhely felszámolására, törekvései kudarcot vallottak (Lovász Gy. 1972b;
Rúzsár L. 1972).
Közben azonban új korszak kezd ődött az intézet történetében. Az 1970-es évek legele-
jének politikai döntései elvben prioritást adtak a vidéki komplex társadalomtudományi
kutatóhelyek fejlesztésének, a terület- és településfejlesztési kormányhatározatok pedig
új kutatási témákat kínáltak. Ez utóbbiak — illetve az intézet nemzetközi hír ű társada-
lomtudós igazgatója, Bihari Ottó akadémikus koncepciója — nyomán a regionális kuta-
tások is új értelmezést kaptak Magyarországon.
Egyrészt az akadémiai alapkutatások hivatalos rangjára emelkedtek a terület- és tele-
pülésfejlesztési kutatások, amelyeket addig csak jobbára tervezési gyakorlatnak tekintet-
tek. Ezzel lehetőség nyílott a terület- és településfejlesztési folyamatok tudományos,
sokoldalú feltárására, a területi centralizáció szakszer ű bírálatára és a monolitikus politi-
kai intézményrendszerben a területi ellensúlyok elméleti megalapozására (Bihari O.
1980, 1983; Horváth Gy. 1983; Pálné Kovács I. —Rechnitzer J. 1979; Rechnitzer J.
1982, 1983; Tóth T. 1980, 1981). A másik jelentős kísérlet a multidiszciplináris kutatá-
sok bevezetése volt. A Dunántúli Tudományos Intézetben korábban is több szakma kép-
viselője dolgozott, ám egymástól többnyire függetlenül. A hazai társadalomtudományok
történetében el őször szerveződött multidiszciplináris kutatóhely meghatározott közös
kutatási cél érdekében. Harmadszor: el őször vállalkozott vidéki társadalomtudományi
műhely országos tudományos központ szerepre.
Ez az évtized már a magyar gazdaság mély válságának id őszaka volt, nem kedvezett a
vidéki szellemi központok fejlesztésének, jelent ősen korlátozta az intézet elképzeléseit
is.
A 80-as évtizedben a nehéz körülmények ellenére végrehajtott szervezeti változások —
a Dunántúli Tudományos Intézetre támaszkodva megszervez ődött a Regionális Kutatá-
sok Központja, a magyar regionális kutatások országos hálózata — és a nemzetközi re-
gionális kutatások vezet ő egyénisége, Enyedi György professzor tudományos koncepció-
jának nyomán az intézet kutatási feladatai b ővültek, a tudományos vizsgálatok hatóköre
egyre szélesebbre tágult. Ebben az id őszakban indultak el a fejlett piacgazdaságok re-
gionális fejlődését és politikáit feldolgozó kutatások, a helyi hatalom és a területi köz-
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
224 Dokumentumok TÉT 1994E1 —2
igazgatás empirikus és teoretikus vizsgálata, a modernizációs ágazatok (a közlekedés és
hírközlés, az infrastruktúra más ágazatai, a kultúra) regionális fejlesztési hatásainak fel-
tárása, a környezetvédelem területi eszköz- és intézményrendszerének tudományos meg-
alapozása (Erdősi F. — Lehmann A. 1984; Erdősi F. 1991, 1992; Faragó L. —Horváth
Gy.—Hrubi L. 1990; Faragó L. — Hrubi L. 1988; Fodor I. 1990; Hajdú Z. 1987, 1988;
Horváth Gy. 1989, 1990, 1992). E kutatások eredményei, valamint az intézet fokozatos
integrálódása az európai regionális kutatói közéletbe kell ő tudományos ismeretanyagot
szolgáltattak ahhoz, hogy az intézet a rendszerváltozás küszöbén megfogalmazza elkép-
zeléseit a piacgazdaságra való átmenet regionális politikájáról, az európai kihívások
mérlegelésével javaslatokat tegyen a magyar modernizációt szolgáló regionális decentra-
lizáció formáira, szervezeti megoldásaira és szabályozási feladataira.
E konferencia tematikájának összeállításában két szempont motivált bennünket: egy-
részt, hogy kutatási eredményeinket — immár bizonyos gyakorlati tapasztalatok birtoká-
ban is — a nemzetközi szakmai közvélemény elé tárjuk, másrészt pedig új inspirációkat
kapjunk a magyar piacgazdaság regionális összefüggéseinek, a sokszerepl ős területi
döntési mechanizmusok mű ködésének és az európai regionális kooperáció fejlesztésének
kutatásához. Nem titkolt szándékunk emellett, hogy intézetünk az európai regionális po-
litikai tapasztalatcserék egyik fóruma legyen, illetve Pécsett, Magyarország e jelent ős
szellemi központjában a szakmai és tudományos idegenforgalom, illetve az európai vá-
rosi munkamegosztásban való aktív részvétel a városfejlesztés stratégiai elemévé váljon.
Melyek legfontosabb eredményeink és melyek az el őttünk álló feladatok, amelyeket a
konferencián megvitatni javasoltunk?
Az új magyar regionális politika körvonalai
Az első nagy kérdéskör a regionális politika jellege, céljai, eszközei és intézményei a
piacgazdaságokban és a bővülő európai integrációban.
Fejlett piacgazdaságokban az államszervezési filozófia és gyakorlat szerves része a re-
gionális politika, amelyen általában a területi struktúrák alakításának céljait, az ezek
megvalósításához szükséges eszközök és intézmények összességét értik.
A regionális politika elemei hosszú, szerves fejl ődés eredményeként alakultak ki.
Noha a politika egyes részterületei a különböz ő gazdaságpolitikai korszakokban — az
állami szerepvállalás mértékét különböz őképpen értelmező kormányzati-politikai fel-
fogások hatására is — eltér ő hangsúlyt kaptak, változtak az állami befolyásolás formái,
eszköztára is, a decentralizált, sokszerepl ős regionális politika trendje azonban egyértel-
műen kirajzolódik. A regionális politika integráns állami tényez őként való megjeleníté-
sét jogi normák garantálják. E magasszint ű jogszabályok az állami szerepvállalás
formáját, a területi fejl ődésben résztvev ő szerepl ők munkamegosztását, az érdekharmo-
nizálás szervezeti mechanizmusait, a területfejlesztés pénzügyi rendjét szabályozzák.
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
TÉT 1994 el 1 —2 Dokumentumok 225
A nemzeti regionális politikák folyamatos megújításával párhuzamosan jelent ős válto-
zások játszódtak le az Európai Közösség szupranacionális regionális politikájában is. Az
1987. évi Egységes Európai Okmány a közösségi regionális politika f őbb elveit és esz-
közeit a következőkben rögzíti:
—mérsékelje az egyes régiók közti eltéréseket, a megkésett fejl ődésből fakadó esély-
különbségeket;
—összehangolt nemzeti és közösségi gazdaságpolitikai és strukturális eszközöket ala-
kítson ki;
—koordinálja a különböző pénzügyi forrásokat a regionális fejlesztés érdekében.
A fejlett Európába való integrálódás politikai deklarálásából következik, hogy a ma-
gyar regionális politika cél- és eszközrendszerét is az európaí normákhoz kell igazítani.
Ami a célokat illeti, a magyar területi politika két évtizede nemzetközi mércével is kor-
szerűnek mondható dokumentumokban fogalmazódik meg. A területfejlesztés eszközeit
és intézményes rendszerét azonban a tervgazdaság centralizált viszonyai határozták meg,
bár egyes részelemek id őszakonként működtek, az ágazati irányítási dominancia és az
egyeduralmi politikai rendszer meggátolta a konzisztens regionális politika kialakulását.
Ezért beszélhettünk csak terület- és településfejlesztésr ől az elmúlt korszakban.
Nemcsak a megváltozott politikai, gazdasági, tulajdoni viszonyok igénylik a regioná-
lis politikai modellváltást, hanem az a tény is, hogy a korábban (Európa-szerte is) foly-
tatott extenzív, növekedésorientált, központosított újraelosztással operáló területfej-
lesztés felélte tartalékait, céljai és eszközei inadekváttá váltak a reálfolyamatokkal.
A fordista nagyüzem helyett a kis- és középüzemekre épít ő új gazdasági paradigma
érezhető hatást gyakorolt a regionális politika fejl ődésére. A kialakult konszenzusok fel-
bomlottak. A központi kormányok gazdaságpolitikájának homlokterébe a gazdasági
szerkezetváltozás került. A központi költségvetés sz űkítése, a favorizált új gazdasági
ágazatok (a tercier és a kvaterner szektor) átértékelésre kényszerítették a tradicionális
regionális politikát. A hagyományos megoldások (magas fokú állami szerepvállalás,
centralizált regionális politika, felülr ől lefelé irányuló ösztönzési rendszer, t őke-
beruházások stb.) elveszítették korábbi gazdasági és politikai motívumaikat, új re-
gionális stratégiák körvonalai bontakoztak ki. Nem véletlen, hogy a 70-es évtizedben
szinte valamennyi nyugat-európai ország új területfejlesztési koncepciókat alkotott,
vagy jelentősen módosította korábbi stratégiáit (Horváth Gy. 1993a).
Az új politika két dimenzióban követelt meg változásokat. Egyrészt a központi kor-
mányzati gépezet átalakítása vált szükségessé. Másrészt a régiók szintjén is elengedhe-
tetlen volt az alkalmas politikai-adminisztratív keretek kialakítása.
A regionális politika változásaival párhuzamosan zajlott az európai közigazgatási re-
formfolyamat második nagy hulláma, amelynek a többnyire drasztikusnak nevezhet ő te-
lepülési integráció után fő akcióterülete a területi középszint átalakítása — kissé leegy-
szerűsítve — a regionalizmus intézményesítése lett. Az európai regionalizmus, amely-
nek évszázados történelmi gyökerei vannak, a második világháború utáni fejl ődési fo-
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
226 Dokumentumok TÉT 1994 .1 —2
lyamatokból is erőt meríthetett. A regionalizmus impulzív er ővé fejlődésének, vélemé-
nyem szerint, több oka is volt:
a) A modern állam technikai szükségletei. A területrendezési és -fejlesztési tervezés
követelményeit a nagy területi egységek elégítették ki, de ez volt a megfelel ő színtér az
ágazati érdekellentétek harmonizálásához is.
b) A regionális-interregionális politika — el őbbiekben említett — jellege.
c) A regionális önrendelkezési mozgalmak meger ősödése.
d) Regionális gazdasági igények, üzleti érdektörekvések.
e) A közös összehangolt regionális politika szerepének fokozódása az Európai Gazda-
sági Közösségben. Az európai közös regionális politika szempontjából kulcsszerephez a
nemzeti kormányzat alatti közigazgatási szint jutott. Ez tükröz ődik a közösségi regioná-
lis politika módszertanában is.
f) Új munkamegosztás kialakítása a közös piaci intézményrendszerben az Egységes
Európai Okmány szellemében. Elkészült az EK regionális kartájának tervezete. A doku-
mentum bevezetőjében leszögezi, hogy a közösség regionális politikája leghatékonyab-
ban a megfelel ő hatáskörrel rendelkez ő autonóm regionális intézmények közrem űködé-
sével valósítható meg.
g) A regionális gazdaságok együttm űködésének fejl ődése Európában. Az európai gaz-
daság globalizálódása és nemzetköziesedése a területi kooperációk új formáit alakította
ki. Valamennyi együttműködési formában — a formális lépések megtétele után — ha-
mar kitű nt, hogy a kooperáló közigazgatási egységek nemzeti jogi szabályozásból faka-
dó eltérő funkciói a hatékony együttm űködés akadályát jelentik.
Területi közigazgatás és regionális fejlődés
A második vitapont a területi közigazgatási egységek és a települések — különöskép-
pen a városok — szerepe a regionális fejlődésben.
Magyarország közigazgatása ma 3200 települési és 19 megyei önkormányzatra tagoló-
dik. A regionális fejlő dés szempontjából a középszint kritikus helyzetben van. A közép-
szintű irányítás jelenlegi helyzetének továbbfejlesztését, újragondolását az alábbi ténye-
zők indokolják:
a) Az önkormányzati szférán belül tapasztalható dezintegrációs jelenségek arra utal-
nak, hogy a rendszer jogi és érdekeltségi kapcsolódási pontjai hiányoznak, a kizárólag
alulról és önkéntesen építkez ő modell eszméje tévesnek, irreálisnak bizonyult.
b) Az önkormányzati rendszer a területi léptékben megoldható feladatokat gazdátlanul
hagyta és teret adott az állami centralizációnak és dekoncentrációnak.
c) A középszint ű önkormányzati irányítási vákuumba behatoló dekoncentrált állam-
igazgatás egy része szervezetidegen feladatokat lát el, ágazatilag tagolt struktúrája koor-
dinációs és információs, valamint érdekegyeztetési hiányt eredményezett.
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
TÉT 1994 s 1 —2 Dokumentumok 227
d) Az önkormányzati rendszer dezintegráltsága, a dekoncentrált közigazgatás disz-
funkciói felerősítették a kormányzati centralizációs törekvéseket, s területi szinten egy-
mással rivalizáló állami és önkormányzati irányítási integratív modell körvonalai bonta-
koznak ki a „regionalizmus kontra megye" jelszava alatt.
e) A középszint államosításának tendenciája ellentétben áll az európai folyamatokkal
és az európai integrációhoz való csatlakozásunk szükségleteivel, a korrekció az önkor-
mányzati középszint, a megye meger ősítésével végezhet ő el.
A megyék és a települési önkormányzatok közötti funkciómegosztásnak nem a tele-
pülések rovására kell történnie. A kistérségi és városi vonzáskörzetek, ezek (egyel őre
hiányzó) társulásai az intézmények, szolgáltatások fenntartására, szervezésére alkalmas-
sá tehetők; nem indokolt a nagyvárosi regionális funkciók korlátozása sem. A megyék
tevékenységében a térségi tervezés, koordináció, gazdaságszervezés, valamint a területi
érdekképviseleti tevékenység a kormányzattal és a területi dekoncentrált szférával szem-
ben, azok a főbb területek, amelyekre léptékük, közjogi és politikai erejük folytán a
legalkalmasabbak.
A megyékkel szembeni averziók forrása els ősorban korábbi újraelosztási tevékenysé-
gük volt, ilyen szerepet nyilvánvalóan a jöv őben sem tölthetnek be. A jelenlegi köz-
ponti elosztási döntések hatékonyságát és demokratizmusát azonban er ősítené, ha az
állami fejlesztési támogatások területi koordinációjában a minisztériumok mellett, illet-
ve helyett a megyék vennének részt, összehangolva a települési és megyei fejlesztési
stratégiákat (Pálné Kovács I. Cselkó F. 1993).
—
Amennyiben a megyék a regionális politikában aktív szerepet vállalhatnának, nyilván-
valóan felmerülne a jelenlegi megyebeosztás és nagyságrend kérdése. Véleményünk sze-
rint az önkormányzati rendszer reformjának els ő fázisában nem lenne célszer ű radikális
területi reformot végrehajtani politikai, közigazgatás-szociológiai és regionális tudomá-
nyos szempontból sem. A „regionális alternatíva" realitásához nem rendelkezünk
elegendő empirikus és szakmai információval, illetve az elkövetkez ő évek területi folya-
matait is nehéz egyértelm űen prognosztizálni. A regionális integráció jelenlegi szükség-
leteit egyelőre kielégítheti a megyék együttm űködése, társulása, valamint a különböz ő
regionális ügynökségek, a regionális piac intézményei, esetleg regionális illetékesség ű
állami szervezetek.
Hosszabb távra azonban — figyelembe véve az Európai Unióval való együttm űködés
elmélyülését és a közösséghez való majdani csatlakozást — a nagyobb egységekb ől álló
regionális közigazgatás kiépítése lehet a magyar modernizáció újabb feladata.
A középszintnek — a jelenlegi keretek között a megyével — a területi politikai és irá-
nyítási rendszeren belüli intézményesülése dönt ő módon a területfejlesztési funkciók
működésének érdekében és révén valósítható meg. Jóllehet, a területfejlesztési funkciók
konkrét tartalmukat illet ően az eltérő térségi-települési adottságok és szükségletek,
valamint a területi irányítás kialakult munkamegosztási rendszere miatt területileg dif-
ferenciáltak lehetnek, alapvet ő tartalmuk azonban körvonalazható:
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
228 Dokumentumok TÉT 1994 s 1 —2
—érdekegyeztetési, -összehangolási funkció: az általános (a térség fejl ődésével össze-
függő) területi érdek feltárása, képviselete, egyeztetése és érvényesítése a települési, va-
lamint az ágazati és makrogazdasági (társadalmi) érdekek mellett;
—gazdaságszervezési, -ösztönzési funkció: a térség gazdasági fejl ődésének, folyama-
tos — a piaci viszonyokhoz történ ő — alkalmazkodásának el ősegítése a bels ő erőforrá-
sok mozgósítása, a küls ő támogatások célirányos hasznosítása révén, a területi-települé-
si adottságok és feltételek figyelembevételével; a funkció három alapmomentuma:
a) a területi munkamegosztás elmélyítése, a regionális piaci viszonyok kibontakozásá-
nak elősegítése;
b) a térség közösségi és egyéni jövedelemforrásainak gyarapodása;
c) a népesség foglalkoztatása;
—területi egyenl őtlenség-mérséklési funkció: a települések, körzetek közötti örökölt
és indokolatlan különbségek mérséklése, a gazdasági-piaci viszonyok túlzott területi
differenciáló hatásának ellensúlyozása, különösen az elmaradott, hátrányos helyzet ű
vagy periferiális zónák fejl ődőképessége megteremtésének, illet őleg a depressziós öve-
zetek szerkezetváltásának támogatása révén;
—intézményfenntartási, -m űködtetési és szolgáltatási funkció: a települési ellátó-szol-
gáltató hálózatot területi rendszerré összefogó vagy kiegészít ő térségi (regionális) intéz-
mények fejlesztése, m űködtetése, a településközi együttm űködések kezdeményezése, tá-
mogatása, szolgálata;
—a térségek (megyék) közötti és a nemzetközi kapcsolatok menedzselése, „területi
diplomácia" és „területi marketing": az autonóm területi fejl ődés elősegítése a más
megyékhez és az európai (vagy világ-) régiókhoz, intézményekhez való kapcsolatok
szorosabbá tétele, a hazai és a nemzetközi főbb fejl ődési áramlatokhoz való aktív csat-
lakozás révén, a gazdasági és társadalmi-kulturális együttm űködések „regionalizá-
ciójának" a támogatása, befolyásolása a térség potenciáljának, lehet őségeinek és adott-
ságainak a bemutatásával, a térség „imázsának" gondozásával (Pálné Kovács I. —
Horváth Gy. 1993).
Versenyképes regionális fejlesztési stratégiák
A regionális politika tartalmának a megújítása, szervezeti rendszerének és eszközeinek
a meghatározása, e részpolitika önálló társadalmi-gazdasági er őtérként való megjele-
nítése és betagolása a modernizációs irányzatok közé különféle stratégiák alapján kép-
zelhető el a jövő ben. Az egyik változat a domináns állami szerepvállaláson és dekon-
centrált intézményrendszeren nyugvó regionális politika, a másik megoldás a regionális
kezdeményezésekb ő l kiinduló, az állami kötelezettségvállalás eszközeinek decentralizá-
lásán alapuló regionális politika lehet. Ez utóbbi az európai fejl ődés meghatározó irá-
nya, még azokban az országokban is, ahol az uralkodó politikai er ők az állam hangsú-
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
TÉT 1994 .1 —2 Dokumentumok 229
lyosabb szerepét vallják a piaci folyamatok szabályozásában. Az európai integráció re-
gionalizálódása, Magyarország geopolitikai helyzete, a nemzetközi munkamegosztásba
való bekapcsolódás területi-döntési pozícióinak a felértékel ődése miatt a kooperatív,
szerkezetátalakítás orientált innovatív regionális politika lehet a magyar modernizáció
-
számára a hatékony stratégia, számolva természetesen azzal, hogy — egy hosszabb át-
meneti szakaszban — ennek feltételei az ország egyes térségeiben differenciáltan teremt-
hetők meg.
Egy ilyen decentralizált modell kidolgozását célozza harmadik nagy programunk, a
dél dunántúli régió versenyképes fejlesztési stratégiájának összeállítására irányuló kuta-
-
tásunk (Faragó L. 1993).
Azok az európai régiók, amelyek képesek voltak saját igényeikhez illeszked ő fejlesz-
tési stratégiát megfogalmazni, ezt elfogadtatni és érvényesíteni, viszonylag rövid id őn
belül stabilizálódtak, majd új struktúráik növekedésnek indultak. Az önálló program-
alkotásra — sokszor bels ő adottságaik miatt is — képtelen területek viszont regenerálá-
sukat csupán a központi támogatástól várhatták. A központból vezérelt szerkezetátalakí-
tás, a hagyományos regionális fejlesztési modell megoldásait követvén azonban csak át-
meneti stabilizációt eredményezett, e térségek gazdasági szerkezete konzerválódott, nö-
vekedési potenciáljuk és versenyképességük gyenge maradt, a nemzetközi területi mun-
kamegosztásba való beépülésük ma is akadályokba ütközik.
Mivel a piacgazdaságok regionális fejlesztése nem uniformizált modellen nyugszik,
hanem változatos, elemeiben különböz ő stratégiák készülnek az eltér ő geográfiai pozí-
cióban lévő , más és más szerkezeti adottságokkal rendelkez ő térségekben, Magyarorszá-
gon sem képzelhető el a jövőben, hogy a regionális fejl ődés egy generális séma alapján
bontakozzon ki. A kormány regionális stratégiájának a regionális politika általános cél-
jait, pénzügyi ösztönz őit, támogatási formáit kellene felölelnie, a térségek fejlesztési
irányainak a megfogalmazása, a fejl ődési pályához illeszked ő modell kiválasztása, a fi-
nanszírozás megszervezése viszont már a helyi gazdasági aktivitás szerepl őinek, az
önkormányzatoknak a feladata. Nyilvánvaló, hogy a regionális kezdeményezés ű fejlesz-
tési politika, amely a térség aktorainak társulásain nyugszik, nem lehet az egyetlen meg-
oldás Magyarországon sem. Kedvez ő változásokat csak azokban a térségekben — így
például a Dél-Dunántúlon — eredményezhet, ahol a tradicionális, korábban viszonylag
erős gazdasági struktúra átalakítási kényszere, illetve a magterületekhez kapcsolódó el-
maradott területek gazdasági aktivizálásának közakaratként megfogalmazódó igénye a
nemzetközi regionális fejl ődés új típusú hajtóerőivel együtt van jelen, humán erőforrá-
sai, szellemi kapacitásai, kialakulóban lev ő piaci és érdekérvényesít ő szervezeti hálózata
megfelelő kereteket ad a fejlesztési irányok megfogalmazásához.
A regionális kezdeményezésen nyugvó fejlesztési politika kidolgozása (amely a tuda-
tos regionális gazdaságfejlesztés igényének megfogalmazását, a stratégiaépítést és a tér-
beli szerepl őkkel való koordinálást ölelheti fel) indíthatná el a Dél-Dunántúl reorganizá-
cióját. E program révén e vidék az ország, s akár Kelet-Közép-Európa egy új területi
politikai és fejl ődési modellterületévé válhatna.
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
230 Dokumentumok TÉT 1994 El —2
Az európai integráció regionális előfeltételei
Az európai politikai és gazdasági együttm űködés bővülése, a nemzeti és a regionális
gazdaságok globalizálódása erő síti a területi munkamegosztás szerepét, sokszorozza az
együttműködő partnerek számát. A piacgazdaságokban a döntési kompetenciák decent-
ralizációja kiterjedt a nemzetközi gazdasági, politikai és társadalmi kapcsolatok szabá-
lyozására is. Az önkormányzatok jogosítványai — bár országonként az államépítés filo-
zófiájának különböz ősége miatt eltérő mértékben — az európai integráció el őmozdítása
érdekében fokozatosan er ő södtek; a központi — területi — helyi kormányzatok között
jogilag is szabályozott munkamegosztás alakult ki a nemzetközi kapcsolatok alakításá-
ban.
A magyar gazdaság nagyfokú külgazdasági orientációja, az ország geopolitikai hely-
zete, kelet-nyugati közvetít ő szerepe miatt a nemzetközi kapcsolatok szervezésében új
funkciómegosztást célszer ű kialakítani a közigazgatás (és a gazdaság) szerepl ői között.
A nemzeti szuverenitás meg őrzését, az állami külpolitika célkit űzéseit érvényesítve
szükséges megfogalmazni a regionális szervezetek nemzetközi kapcsolatok építésében
érvényesítendő jogosítványait.
Figyelembe véve, hogy Magyarországot gazdasági kapcsolatainak dönt ő része olyan
államokhoz köti, amelyekben az Európa Tanács madridi keretegyezményének nemzeti
ratifikációs okmányai a középszintet tekintik a „külpolitikai" decentralizáció szubjektu-
mának. A német, az osztrák Landok, az olasz, a francia régiók, a svájci kantonok a
kelet-közép-európai együttműködések szervezésében önálló stratégiákkal vannak jelen.
A kompatibilitás megteremtése érdekében — ami egyértelm űen a regionális fejl ődés szá-
mára adhat új impulzusokat — a megyei (regionális) funkciók sorába célszer ű iktatni a
nemzetközi interregionális együttm űködések szervezését.
A nemzetközi kapcsolatok szervezésének változatos formái alakíthatók ki. Ezekre
egyrészt a madridi szerz ő dés kínál szervezeti modelleket, másrészt a hazai szabályozás
során kell dönteni a lehetséges alternatívák között, pl. hogy különbség teend ő-e a ha-
tármenti és az országhatárral nem érintkez ő megyék kapcsolati hatáskörének szabá-
lyozásában, milyen formában érvényesíthet ő az állami (kormányzati és parlamenti)
felügyelet, miként csatornázhatók be a megyei érdekek a nemzeti külpolitikai stra-
tégiába, milyen társulási formák alkalmazhatók a magyar megyék között az európai re-
gionális kapcsolatok fejlesztésére a régiók között kibontakozó versenyhelyzetben?
A nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének — de általában a belgazdasági er őforrások
mobilizálásának is — lényeges piaci eszköze a regionális marketing. A magyar megyék
(és települések) a nemzetközi munkamegosztásban csak akkor képesek pozícióhoz jutni,
a régiók európai versenyében (aminek eltér ő jellemzői vannak Kelet- és Nyugat-Euró-
pában) csak abban az esetben tudnak el ő nyösen szerepelni, ha a területi szükségletek
meghatározásához, a megyék termékeinek és szolgáltatásainak, természeti értékeinek ér-
tékesítéséhez koordinációs funkciójukat érvényesítve hozzájárulnak. E téren a közép-
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
TÉT 1994 s I —2 Dokumentumok 231
szint feladata az lehet, hogy a megye különböz ő erőforrásainak potenciális felhasználóit
tájékoztassa a kínálati tényez őkről, felhívja figyelmüket azok használatára és az igény-
bevétel módjaira. Egy megyét — vagy egy régiót vagy települést —, mint terméket a
róla kialakult képzetek, a terület „imázsa" testesíti meg. A középszintnek ezért prag-
matikusan komplex marketing munkával kell vonzó képet kialakítania és terjesztenie te-
rületéről és annak különböző részeiről, vagy meghatározott funkcióiról. A marketing
funkciók ellátásához kell ő szakmai felkészültségre és a marketing kommunikácíó teen-
dőit és eszközeit tartalmazó stratégiára van szükség.
A regionális politika oktatása
A terület- és településfejlesztési szakért ők ismereteiket a 80-as évek végéig csak a
gyakorlatból meríthették, szervezett képzésük Magyarországon nem volt. A szakma
egyes részterületeit különböz ő felsőoktatási intézményekben oktatták ugyan, de minde-
nütt csak az alapszakhoz szükséges speciális ismeretek keretei között.
A komplex terület- és településfejlesztési szakképzést a társadalomirányítás érvényes
modellje sem igényelte. A területi és a helyi államigazgatási szakapparátusok a re-
disztribució központi normáit vagy az alkumechanizmusokban megnyilvánuló helyi kez-
deményezések fortélyait viszonylag könnyen megtanulhatták és elsajátíthatták. A tanácsi
finanszírozás átalakításának próbálkozásai, településfejlesztési politikánk kudarcai, s
nem utolsósorban a kutatók rendszeressé váló részvétele gyakorlati területfejlesztési fel-
adatok megoldásában kezdték tudatosítani a szakemberekben, hogy a területi folyama-
tokat objektív törvényszerűségek és sokfajta tényező formálja, a településfejlesztés
szerepl őinek sem csupán a központi akarat végrehajtóiként kell cselekedniük.
Egyébként Nyugat-Európában is a gazdasági és a politikai hatalom decentralizálása
ösztönözte a regionális fejlesztés és politika térnyerését az egyetemi képzésben. A
posztindusztriális társadalom fejl ődésének parancsoló szükségletévé vált a hatalom
diffúziója, a szuverenitás felosztása az államon belül az azon kívül kibontakozó új
struktúráknak megfelel ően. A térben is szerteágazó döntési központok megszaporodása,
a regionális fejlődésben aktív szerephez jutó új intézmények (fejlesztési társaságok,
innovációs központok, pénzügyi szervezetek, regionális mozgalmak), valamint a regio-
nális kormányzatok autonómiájának er ősödése a hatvanas-hetvenes évtizedekben a
nyugat-európai egyetemek többségében a területfejlesztési képzés megindítását ered-
ményezte vagy pedig az egyetemeken már oktatott területi tervezési, regionális gaz-
dasági, településszociológiai és más tárgyak szervezeti integrációját'segítette
E tapasztalatokat is hasznosítva indította el az intézet 1989-ben a Janus Pannonius Tu-
dományegyetem Terület- és Településfejlesztési posztgraduális képzését. Eddig 35 szak-
értő szerzett diplomát. Eredményeinket és a nyugat-európai képzési célkit űzésekkel har-
monizáló oktatási programunkat értékelve az Association of European Planning School
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
232 Dokumentumok TÉT 1994 s 1 —2
intézetünket felvette tagjai sorába. 1994-t ől a PHARE-program támogatásával — kül-
földi egyetemi oktatók bevonásával — a képzésben er ősíteni kívánjuk az európai regio-
nális politika oktatását, annak reményében, hogy kísérletünk más kelet-közép-európai
országok számára is hasznosítható modellként szolgál majd.
***
Eredményekről és gondokról, elképzeléseinkr ől adtam számot. A Dunántúli Tudo-
mányos Intézet fejl ődése nem volt töretlen. Az eredmények és a kudarcok természetesen
nem függetlenek a magyar — és a kelet-közép-európai — fejl ődési sajátosságoktól,
távolabbi és közelebbi múltunk következményeit ől, az átmenet nehézségeit ől. A
Dunántúli Tudományos Intézet szándéka azonban töretlen: vizsgálatait a jöv őben még
inkább az európai regionális kutatások f ő áramlataihoz kapcsolja, a magyar moderni-
záció regionális kérdéseire a válaszokat az európai kihívások mérlegelésével igyekszik
megfogalmazni. Ennek a filozófiának a szellemében kíván együttm űködni hazai és
külföldi tudományos partnereivel, részt vesz a fels őfokú képzésben és szolgálja a
regionális fejlesztés gyakorlatát.
Irodalom
Andrásfalvy B. (1965) A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században. Janus Pannonius Múzeum,
Pécs.
Andrásfalvy B. (1968) A mohácsiak állattartása. 1686-1848. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény. 90.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 313-337. o.
Andrásfalvy B. (1973) A Sárköz és a környez ő Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és
vízhasználatai a szabályozások el őtt. VIZDOK, Budapest.
Babics A. (1964) Értekezések 1963. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Babics A. (1966) Értekezések 1964-1965. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Babics A. (1967) Az észak-mecseki kőszénbányászat története. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Bihari O. (1980) Hatalom és egyetértés. A szocialista államszervezet és a területi munkamegosztás.
Gazdaság- és Jogtudomány. 14. 273-282. o.
Bihari O. (1983) Korszerű tendenciák az államhatalom gyakorlásában. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Erdősi F. (1987) A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Erdősi F. (1991) Kommunikáció és térszerkezet. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Erdősi F. (1992) Telematika. Távközlési Könyvkiadó, Budapest.
Erdősi F. —Lehmann A. (1984) A környezetváltozás és hatásai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Faragó L. (szerk.) (1993) A Dél-Dunántúl portréja. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs.
Faragó L.—Horváth Gy. —Hrubi L. (1990) Szerkezetátalakítás és regionális politika. Ts 2/2. Program Iroda,
Budapest.
Faragó L. —Hrubi L. (1988) Development Possibilities of Backward Areas in Hungary. Discussion Papers.
7. Centre for Regional Studies, Pécs.
Horváth Gyula: A mikrorégiók vizsgálatától az európai regionális együttműködések kutatásáig
(A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve)
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 221–233. p.
TÉT 1994 .1-2
. Dokumentumok 233
Fodor I. (szerk.) (1990) Környezetgazdálkodás a kutatásban és az oktatásban. MTA Regionális Kutatások
Központja, Pécs.
Hajdú Z. (1987) Administrative Division and Administrative Geography in Hungary. Discussion Papers. 3.
Centre for Regional Studies, Pécs.
Hajdú Z. (1988) Településhálózat és közigazgatási területszervezés a Dél Dunántúlon. Akadémiai Kiadó,
-
Budapest.
Horváth Gy. (szerk.) (1983) Dolgozatok a területfejlesztés tudományos megalapozásának a köréb ől. MTA
Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs.
Horváth Gy. (1989) A regionális gazdaságszervezés fejl ődése és intézményei. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Horváth Gy. (szerk.) (1990) Regional Policy and Local Governments. Centre for Regional Studies, Pécs.
Horváth Gy. (1992) Culture and Urban Development. Discussion Papers. 16. Centre for Regional Studies,
Pécs.
Horváth Gy. (szerk.) (1993a) Régiók és városok az olasz modernizációban. MTA Regionális Kutatások
Központja, Pécs.
Horváth Gy. (szerk.) (1993b) Development Strategies in the Alpine Adriatic Region. Centre for Regional
-
Studies, Pécs.
Kolta J. (1961) Gazdaságföldrajzi kiskörzetek Baranyában. Dunántúli Tudományos Gy ű jtemény. 27.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kolta J. (1964) A népesedés és a társadalmi-gazdasági jelenségek és folyamatok kölcsönhatása Baranyában,
Pécs. (Kandidátusi értekezés.)
Lovász Gy. (1972a) A Dráva-Mura vízrendszer vízjárási és lefolyási viszonyai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Lovász Gy. (szerk.) (19726) Komplex földrajzi és történelmi kutatások újabb eredményei a Dunántúlon.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Lovász Gy. —Weisz Gy. (1974) Délkelet Dunántúl geológiája és felszínfejlődése. Baranya Megyei Levéltár,
-
Pécs.
Az országy űlés felsőházának 79. ülése. (1942. XII. 17.)
Pálné Kovács I. Rechnitzer J. (szerk.) (1979) Az agglomerációkutatás módszertani kérdései c. nemzetközi
—
konferencia. MTA Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs.
Pálné Kovács I. (1990) Helyi politika Akadémiai Kiadó, Budapest.
Pálné Kovács I. Csefkó F. (szerk.) (1993) Tények és vélemények a helyi önkormányzatokról. MTA
—
Regionális Kutatások Központja, Pécs.
Pálné Kovács I. —Horváth Gy. (1993) A középszint területfejlesztési funkciói. MTA Regionális Kutatások
Központja, Pécs.
Rechnitzer J. (szerk.) (1982) Vonzáskörzetek agglomerációk I. Akadémiai Kiadó, Budapest.
—
Rechnitzer J. (szerk.) (1985) Vonzáskörzetek agglomerációk II. Akadémiai Kiadó, Budapest.
—
Tóth T. (szerk.) (1980) Tanulmányok a területi kutatások módszertanából. MTA Dunántúli Tudományos
Intézete, Pécs.
Tóth T. (szerk.) (1981) Az igazgatás és a gazdaság területi rendszere. Kutatások a Dél Dunántúlon. -
—Pécs,MTADunátúliTudománysItéze,Pcs.
Rúzsás L. (1954) A pécsi Zsolnay gyár története. Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest.
-
Rúzsás L. (1957) A kapitalista iparfejl ődés útja a Délkelet-Dunántúlon. Dunántúli Tudományos Gy űjtemény.
12. Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs.
Rúzsás L. (1961) A városi fejl ődés a Dunántúlon a XVIII—XIX. században. Dunántúli Tudományos
Gyű jtemény. 48. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Rúzsás L. (1964) A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének húsz éve és a
regionális kutatás. Értekezés 1963. 11-21. o.
Rúzsás L. (1966) Városi fejl ődés a Dunántúlon a XVI—XVII. században. Dunántúli Tudományos
Gy űjtemény. 71. Akadémiai Kiadó, Budapest
Rúzsás L. (szerk.) (1972) Az észak mecseki bányavidék regionális vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest.
-
Szabó Pál Z. (1945) A Dunántúli Tudományos Intézet és az újjáépül ő Dunántúl. Kultúra Könyvnyomdai
Műintézet, Pécs.
T. Mérey K. (1965) A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Akadémiai Kiadó,
Budapest.