Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
Tér és Társadalom 8. 1994E1-2: 211-219
GYORS TÉNYKÉP
„ A SEMMI ÁGÁN..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
KOVÁCS KATALIN
Az Ormánságról
Az Ormánság hazánk történelmi érték ű kistája. Fénykorát a 17-18. században élte.
Természeti kincsei, néprajza, hagyományos épített környezetének rendkívüli gazdagsága
az egyetemes magyar kultúra igen értékes része. A térség tragédiája, hogy gazdasági-
társadalmi egyensúlya megbomlott, éltet ő emberi közösségeinek csak töredékei marad-
tak fenn.
A politikai okokkal is súlyosbított periferizálódás (a jugoszláv határmentiség) fékezte
a gazdasági modernizációt. Pécst ől 40 percnyi autótúra után a századel ő Magyarorszá-
gának azóta leromlott arculatú falvaival találkozunk.
Ez a helyzet az elmúlt évtizedben megindított néhány „felzárkóztató" programot, ám
ezek vagy hamvukba holtak (pl. az 1986-ban indított ún. elmaradott térségi kor-
mányprogram), vagy nehezen korrigálható károkat okoztak (pl. a melioráció).
Az Ormánságban él ők — már akik egyáltalán itt maradtak — hitüket vesztették el az
ilyen-olyan programok miatt, mert azok a térségben nem szervesültek. Nagy költséggel
létrehozott tiszavirág élet ű eredményeik (pl. új munkahelyek) a térség alapproblémáin
változtatni nem tudtak, s a rendszerváltást követ ő új tulajdonosi, piaci viszonyok el-
söpörték őket.
A munka indulásáról
Az Ormánság Alapítvány 1990 óta dolgozik a térségben. Munkáját a Baranya Megyei
Közgy űlés és a JPTE Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékének szakmai támo-
gatásával végzi. Térségfejleszt ő programjainak támogatója például a Népjóléti Miniszté-
rium, a Baranya Megyei Munkaügyi Központ, a KTM Dél-dunántúli F őépítészi Irodája,
de mindenekel őtt és legelső sorban az ormánsági önkormányzatok.
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
212 Gyors ténykép TÉT 1994E1 —2
A térségben és a térségért végzett közös munka vezetett oda, hogy 1993. június 10-én
az ormánsági települések polgármesterei, illetve képvisel ői kinyilvánították szándékukat
arra vonatkozóan, hogy szervezetbe tömörüljenek, s együttesen megbízzák az Ormánság
Alapítványt az Országos Foglalkoztatási Alapítványhoz irányuló pályázat el őkészíté-
sével és benyújtásával. Ett ől fogva a munka szakmai támogatójává vált a Helyi
Önkormányzati Know-how Program is.
E tényszerű megállapítások azt sejtetik, hogy ez a folyamat egyszer ű volt. A valóság-
ban azonban olyan utat kellett hozzá bejárni, melyen az Ormánság Alapítványt a zava-
ros fej ű , veszélyes idegenek gyülekezetének státusából el tudtuk juttatni addig, hogy a
polgármesterek és mások, a térségben vezet ő szerepet játszó személyiségek felismerjék
szándékaink lényegét, hasznosíthatóságát, s megérezzék a „kívülr ől jött" valamint a
helyi erők összefogásának erejét.
A közös cél: komplex térségfejlesztési program elkészítése volt. E munkára a térség-
ben olyan nagy igény mutatkozott, hogy 1993. október 29-én (még a kedvez ő döntés
ismerete nélkül) térségi megbeszélést szerveztünk. Ezen a találkozón részt vettek a
térség önkormányzatai, a gazdasági szféra képvisel ői, oktatási és egészségügyi intézmé-
nyek dolgozói, érdeklődő állampolgárok, minisztériumok (BM, KTM) képvisel ői, a
Baranya Megyei Önkormányzat vezet ői, a Baranya Megyei Munkaügyi Központ, a
földmű velésügyi hivatal, a Baranya Megyei Természetvédelmi Igazgatóság, a Dél-
dunántúli Területi Fő építészi Hivatal, érdekvédelmi szervek és egyesületek képvisel ői.
Itt ismertettük a program készítésére vonatkozó terveinket, s a programkészítés mód-
szerére vonatkozó javaslatunkat. A találkozó másnapján értesültünk arról, hogy az OFA
kuratóriuma sikeresnek ítélte pályázatunkat.
A komplex térségfejlesztési program els ő fázisa
Alapvető , koncepcionális kérdésnek tekintjük azt, hogy a program egésze visszacsa-
tolásos rendszerben formálódjon. Ehhez három szintet tartottunk elengedhetetlennek:
1) Szakértők, kutatók az egyes tématerületek feltárásához.
2) Munkacsoportok a folyamatos, közvetlen konzultáció biztosításához.
3) Térségfejlesztési társulás vagy településszövetség a térségi összefogás biz-
tosításához.
Első szint: a helyzetfeltárás
Az Ormánság komplex térségfejlesztési programja a pályázat benyújtásakor 39 telepü-
lést foglalt magában. Az 1993. októberi találkozó, illetve a szakemberekkel, önkor-
mányzati vezet őkkel való konzultáció révén úgy t űnt, hogy ez a településkör kiegészí-
tésre szorul, ezért a vizsgálatok általában 47 települést érintenek. Ett ő l az egyes szakági
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
TÉT 1994 s 1 —2 Gyors ténykép 213
megközelítések sajátosságainak megfelel ően (pl. munkaügyi számbavételi körzet, agrár-
táj) két-három települést érint ő eltérés előfordul, de ez a települések kicsiny volta és
hasonló jellege miatt nem okoz érdemi eltérést.
A helyze tfeltárásnál már a jelenlegi állapot értékelése is abból az aspektusból történt,
hogy melyek a térség er ősségei és gyenge pontjai, melyek a kitörési lehet őségek.
A helyzetfeltárást az Ormánságra vonatkozó bibliográfia összeállításával és a kistér-
ség állapotával, fejlesztéseivel foglalkozó korábbi tanulmányok, határozatok, tervek
összegy űjtésével kezdtük. Mindkét összeállítást használni tudták az egyes tématerületek
részletes vizsgálatával megbízott kutatók. A korábbi terveket, koncepciókat külön is
átvizsgáltuk. A rendszerváltást megel őzően készült munkáknak a helyzetelemzéssel fog-
lalkozó vizsgálati munkarészei a kés őbbiekre nézve is igen sok használható tényanyagot
tartalmaznak, maguk a tervek, koncepciók azonban a megváltozott társadalmi, gazda-
sági, önkormányzati struktúrák miatt ma jórészt használhatatlanok.
A helyzetfeltárás során 19 tanulmány készült. Az alapproblémák megfogalmazása
témacsoportonként nagy hasonlóságot mutatott, így markánsan kirajzolódnak a gyenge
pontok.
Ezek mellett er ősségekről kevésbé beszélhetünk, inkább arról, hogy vannak még
olyan értékek és értékesülésre alkalmas elemek a térségben, melyek megmenthet ők,
illetve feltárhatók.
Az Ormánságról és annak mez őgazdaságáról készített bibliográfiák látszólag nagyon
gazdag képet tárnak elénk. Igy van ez a hagyományok, néprajzi értékek, építészeti em-
lékek vonatkozásában. Ugyanakkor rendkívül szegényes, ha azt tekintjük, hogy az
utóbbi öt évben — néhány tanulmány kivételével — csak napi aktualitásokat tárgyaló
újságcikkek jelentek meg err ől a térségről.
Egyéni és egyedi ízzel gazdagították a tényfeltárást az Ormánság hagyományait fel-
dolgozó tanulmányok. Soraikból ökologikusan m űködő gazdaság, sokszín ű kultúra,
—maiszóhnáltukéve—orgaisltzméebonaki.Ehgymá,
ennek újjáélesztése, az oktatásba való bekapcsolása, s ennek révén a térségi identitás
erősítése a fejlődés pozitív eleme lehet.
A természeti értékekb ől erősségként jelenik meg a Dráva léte, a természetvédelmi je-
lentőségű területek, növények, védett él őlények, a tervezett nemzeti park, a hagyo-
mányos agrártáj képe, a „vizes világ".
Ugyanakkor gyengeség, hogy mindezen értékek olyan pusztítást szenvedtek el —
„szervezett szinten" — a meliorációtól, a tájidegen gazdálkodástól, a rövid távú
„lezsarolástól", amiáltal némelyek végleg elpusztultak, mások talán még menthet ők.
A természetvédelemnek új stratégiát kell követni: az egyes fajok védelme helyett az
élőhelyeket kell a védelem tárgyának tekinteni. A Dráva völgye számos olyan faj
élőhelye, amely az országban csak itt, vagy csak néhány helyen lelhet ő fel. Ezért in-
dokolt a térség egészének „m űködését" olyan irányban tartani, hogy az az él őhelyek
hosszú távú megőrzését, valamint a leromlott területek rekonstrukcióját biztosítsa.
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
214 Gyors ténykép TÉT 1994 s 1— 2
Veszteség a térségre nézve a tradicionális területhasználat „modernizálása". A nagy-
táblás szántóterületek kialakítása, az erd ő sávok, mezsgyék, rétek megszüntetése, a lege-
lő k feltörése a vízháztartás romlását, talajeróziót eredményezett. A magángazdálkodás
térhódításával, az állattartás várható növekedésével azonban a rétek-legel ők művelési
ágakon belüli természetes egyensúlya helyreállítható.
A mez őgazdaság a térség fejl ődésében kulcsszerepet játszik. Szorosan összefügg a táj
látványával (esztétikumával), az egészséges életkörülményekkel, a környezetszennyezés-
sel, illetve annak csökkenésével, a foglalkoztatással, a turizmussal. A térség ún. kon-
vencionális (nagyüzemi, iparszer ű) mezőgazdasága jelent ősen hozzájárult a táj ökológiai
leromlásához, a tájkép elszegényedéséhez és a munkanélküliséghez.
A fejlesztési tervnek számot kell vetnie azzal, hogy a jelenleg domináló mez őgaz-
daság szinte „megkövesedett", nehezen változtatható, így a tervnek tartalmaznia kell
olyan elemeket, amelyek „szelíden" és fokozatosan érvényre juttatják a térség ökoló-
giai feltételeit és az ehhez szorosan kapcsolódó helyi, hagyományos gazdálkodási is-
mereteket. Kedvez ő helyzetet teremt ehhez a tulajdonosi gondoskodás újjáéledése és a
megváltozott gazdasági környezet.
A térség demográfiai helyzetéb ől, humán erőforrásaiból is adódnak er ősségek. Így:
—a fiatalkorúak nagy száma (mint potenciális munkaer őforrás és térségi er őforrás),
ami azonban csak akkor igaz, ha sikerül képzésüket és munkába való bekapcsolódásukat
megoldani;
—gazdálkodási hagyományokat — elvétve bár —, de még őrző népesség jelenléte,
ami módot adhat ismereteik átvételére, illetve terjesztésére;
—az elvándorlás mérséklődése, a népesség stabilizálódására utaló jelek gyara-
podása.
A demográfiai jellemz őkön belül gyenge pontok is szép számmal akadnak. Így:
—a képzetlen és képezhetetlen munkaer ő rendkívül nagy aránya;
—a munkanélküliség, az ennek nyomán kialakult „slack";
— az aktív korú népesség viszonylag alacsony aránya, s ebb ől adódóan az ezen
népességre hámló eltartási terhek nagy súlya;
— a települési elaprózottságból fakadó ellátási, integrálódási nehézségek;
—valamint a társadalom lassú kicserél ődésébő l, a többet akarók elvándorlásából
fakadó degradáció.
Valójában az emberi er őforrással kapcsolatos elemzésb ől kitűnő legnagyobb probléma
az, hogy a térség munkaerőpiaca a közvetlenül megjelenő és a regisztrációban nem je-
lentkező szinten is végletesen egyoldalú és struktúrájában igen torz, nyomasztó túl-
kínálat jegyeit mutatja. Tekintettel a térség gazdasági potenciáljára, hagyományos terü-
letfejlesztési stratégiákkal — belátható id ő n belül — ennek megváltozására számítani
nem lehet. Az Ormánság mély, az általános eszközökkel nem kezelhet ő szociális, gaz-
dasági válság jellemzőit hordozza.
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
TÉT 1994 s 1 —2 Gyors ténykép 215
Az ipari .és kereskedelmi vállalkozások felmérése alapján erősségekről alig beszél-
hetünk. A vállalkozók többsége egy-két f ős céget működtet, hagyományos (családi)
vagy „kényszer-vállalkozás" formájában.
Gyenge pont, hogy a térség gazdasági újrastrukturálódása igencsak a kezdeteknél
tart. Kevés az új gazdasági potenciált jelent ő vállalkozás, s a meglév őket is a szűk helyi
piac korlátozza — m űködésük nem tud túllépni a lokalitás térbeli korlátján. Mindehhez
figyelembe kell venni azt is, hogy a térség jócskán „importál" olyan termékeket is,
amelyek helyben kiválóan el ő állíthatók (lennének) — pl. zöldség, gyümölcs, illetve
ezek feldolgozott formái.
A helyi piac szűkösségén túl a vállalkozók jelent ős része vélhet ően nem is ismeri a tá-
gabb piac lehetőségeit. Blokkolja őket ebben az infrastruktúra hiánya, illetve fejletlen-
sége (pl. telefon), s az a tény, hogy nincs olyan támogatási (pénzügyi és tanácsadói,
menedzsel ő) háttér, amely a vállalkozóvá válást, a piacra kerülést és piacon maradást
segítené.
Az épített környezethez kapcsolódóan elkészült a rendezési tervek vizsgálata. Az en-
nek kapcsán megfogalmazható pozitívumok az alábbiak:
— a nagyobb települések rendelkeznek rendezési tervekkel, ezért csak ezek készítésé-
vel, használatával kapcsolatban létezik helyi gyakorlat, az pedig használati feszültségek-
kel terhelt, ami tartalmi alapot teremt felülvizsgálatukhoz;
—az Ormánság készül ő fejlesztési koncepciója lényegesen megkönnyíti és koordinált-
tá teszi a rendezési tervbéli hiányok pótlását.
A fentiekben jelzett pozitívumok mellett igen súlyosak az e téren jelzett hiányok:
—a rendezési tervek (Sellye és Vajszló kivételével) tartalmukat tekintve szinte hasz-
nálhatatlanok;
— különösen elavultak a rendezési tervek külterületi (környékterv) munkarészei;
—építészeti értékvédelemmel szabályozottan, önkormányzati rendeletben (a rendezési
tervek részeként) eddig csak elenyész ő számban foglalkoztak a települések.
Az építészeti értékek és védettségük helyzetének vizsgálata révén megállapítható,
hogy a lepusztulás és pusztítás nyilvánvaló jelei mellett a hagyományos épített környezet
rendkívül gazdag és mennyiségében is jelent ős emlékanyaga maradt fenn. Úgy, mint
tájegység a településhálózatban, település és táj kapcsolatában, a települések szerkezeté-
ben, beépítésében, utca- és térformáiban, továbbá az épületállomány jelent ős részében.
Megállapítható, hogy az Ormánságról készült számos tanulmány, dokumentáció
ellenére a máig fennmaradt értékeknek csak egy töredéke került feldolgozásra, a teljes
körű kutatás, értékelés és archiválás még várat magára. A gazdag emlékanyag az
építészeti értékvizsgálat és védelem szempontjából egyaránt méltatlanul és hiányosan
kezelt. Az igen kevés jó példa csak er ő síti a hiányok tarthatatlan voltát, és minden érde-
keltet cselekvésre kell, hogy késztessen.
Az idegenforgalmi fejlesztési lehet őségek szempontjából az Ormánság kincse rejtett
kincs. A felületes szemlél ő , a megfelel ő kalauz nélkül odalátogató valószín űleg csak tö-
redékével találkozik.
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
216 Gyors ténykép TÉT 1994.1-2
A térség erősségei turisztikai szempontból: a mezőgazdaság, a jellegzetes agrártáj
jelenléte, a hagyományok, az építészet, a településszerkezet és falukép, a népi
mesterségek, eszközök, a népm űvészet, az állat- és azon belül a madárvilág, a „vizes
világ", a legelővidék.
Ezekről azonban nincs megfelel ő prospektus, lévén nincs idegenforgalmi
propagandája a térségnek. Természeti értékei az idegenforgalom számára feltáratlanok
(útjelzés, térkép), kevés és változó színvonalú a kereskedelmi és idegenforgalmi
vendéglátóhely, kevés és nem eléggé reklámozott a szálláslehet őség. Ily módon jelenleg
a gyengeségek veszélyeztetik az er ősségek érvényesülését is.
Az önkormányzatok által elérhet ő pénzügyi források tekintetében két olyan elem van,
amely a hátrányos helyzetb ől fakad ugyan, de pillanatnyilag el őnyt jelent. Egyrészt az
elaprózott településstruktúrából adódóan viszonylag jelent ős az önkormányzatonként
alanyi jogon járó kétmillió forintos pénzügyi támogatás, másrészt az Ormánság telepü-
léseinek többsége — fejletlensége, illetve munkanélküliségi rátája miatt — a Területfej-
lesztési Alap által kedvezményezettek körébe tartozik, s így viszonylag jó feltételekkel
megpályázhat fejlesztési forrásokat.
E két tényez ő mellé sorakozik a harmadik, megítélésem szerint a legjelent ősebb.
Térségi összefogás esetén több forrás mozgósítható, az együttm űködés, a koordinált
célok eredményesebbé tehetik munkánkat.
A helyzetfeltárással kapcsolatos kutatás és az eredmények összefoglalása 1994.
február 28-án zárult. Ezt követ ően került sor a program els ő szakaszának szakért ői
vitájára, majd 1994. március 23-án térségi bemutatására. Az e fórumokon elhangzot-
takat figyelembe véve 1994. április végére készült el az együttm űködés alapjául
szolgáló komplex fejlesztési program.
Második szint: munkacsoportok szervez ődése és m űködése
A térségi programok hasznosításának — nézetem szerint — kulcskérdése az, hogy
azok mennyire maradnak „kutatói magánügyek", illetve mennyire képes és hajlandó az
ott élő népesség fogadni. Esetünkben rendkívül szerencsés konstellációt jelentett, hogy
az Ormánság Alapítvány munkatársai révén „átmenetet" tud(ott) képezni a szakért ők,
kutatók és a települési önkormányzatok, a helyi társadalom között. E híd-szerep leg-
nagyobb eredménye a tematikus munkacsoportok létrehozása volt. Ha van, ami miatt
tapasztalatainkat örömmel ajánljuk minden más térségi szervez ődésnek, akkor éppen ez
az elem az, amely a mi megítélésünk szerint követést érdemel.
A korábbiakban említett térségi találkozón 1993. október 29-én hat munkacsoport ala-
kult: telefon-, közúthálózat-, oktatás-, idegenforgalom, vállalkozásfejlesztés, valamint
tájvédelmi és építészeti értékek védelme témákban. A megalakulás módja az volt, hogy
a közösen kiválasztott témákkal jelzett papírokra felírta nevét az, aki dolgozni szándé-
kozott. A munkacsoportokban résztvev ő személyek köre a jelentkezéshez képest némi-
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
TÉT 1994.1:-2 Gyors ténykép 217
leg módosult. Csatlakozott számos érdekl ődő helyi lakos, illetve szakember a térségb ől
és a térségen kívüli intézményekb ől, és kikoptak a nagyhangú perc-emberek.
A munkacsoportok közül egyedül a közúthálózat-fejlesztésre szervez ődött nem találta
meg eddig arculatát, véghezvihet ő teendőjét. Úgy tervezzük, hogy a következ ő hóna-
pokban ismét megindítjuk szervezését, most már konkrét programmal:
—az ormánsági ún. „alsó összeköt őút" folyamatossá tételének programkialakítására;
—bicikliutak és gyalogutak, valamint
—lovas túrautak kijelölésére
a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Közúti Igazgatóság, a Határ őrség, a Mecseki
Erdőgazdaság Rt. és a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság bevonásával.
A Vállalkozásfejlesztési Munkacsoport eddigi tevékenysége a térség vállalkozói háló-
zatának feltárására, tanácsadói hálózatba való bekapcsolására irányult. Ennek els ő
lépéseként a Sellyei Munkaügyi Központ és a Vajszlói Ipartestület segítségével és
együttműködésével kérdőíves felmérés készült a térség ipari és kereskedelmi egységei-
ről. Az így nyert megállapítások alapul szolgálnak ahhoz, hogy az 1994. január 1-jén
létrejött Baranya Megyei Vállalkozásfejlesztési Központ vidéki hálózatépítése során
oktatási, tanácsadói és mikrohitel-programját kiterjessze az Ormánságra is.
A Telefonfejlesztési Munkacsoport tette a legnagyobb lépést a települések térségi szer-
veződése ügyében azáltal, hogy közösen dolgozzák ki és nyújtsák be a Területfejlesztési
Alaphoz a térségi telefonfejlesztésre irányuló pályázatukat a mindeddig kommunikációs
értelemben fehér foltnak tekinthet ő Ormánságra.
Az Idegenforgalmi Munkacsoport tagjai nagy munkára vállalkoztak akkor, amikor a
programhoz kapcsolódni kívánó valamennyi településr ő l részletes kérdőívet töltöttek ki.
Ezek az információk szolgálnak alapul ahhoz a 30 ezer példányban megjelentetni
tervezett három nyelv ű , színes idegenforgalmi kiadványhoz, mellyel az Ormánságot
kívánjuk népszerűsíteni. E kiadvány kép- és szöveganyaga elkészült, jelenleg tervezése,
grafikai munkája folyik. Terjesztését a Baranya Megyei Idegenforgalmi és Információs
Iroda révén szeretnénk biztosítani.
A kiadványhoz különböző témakörökben bel-lapok fognak csatlakozni. Így: a telepü-
lések egyedi igényei alapján az egyes településekr ől, a kerékpáros turizmus ajánlott
lehetőségeirő l, az idegenforgalom számára megtekintésre ajánlott természeti és népm ű-
vészeti értékekr ől, népi mesterségekről, a lovas turizmus lehetőségeiről, vadászati lehe-
tőségekről, horgászatról, továbbá programcsomagajánlat az ifjúsági (diák) turizmus
számára.
Az Idegenforgalmi Munkacsoport a következ őkben a turizmus térségi fogadókészségé-
nek (infrastruktúrájának és személyi feltételeinek) kialakítását, koordinálását és javítá-
sát szeretné elősegíteni. Például szakmai tanfolyamok, munkanélküli képzés-átképzés
segítségével.
Az Oktatási Munkacsoport időközben nevet változtatott, s most Kulturális-Oktatási
Műhelyként működik. Eddigi eredményeként kiemelend ő , hogy összeállítottak egy
olyan speciális közoktatási programot, amely az Ormánság sajátos demográfiai helyzeté-
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
218 Gyors ténykép TÉT 1994E1-2
ből táplálkozik, s a demográfiai-társadalmi gyengeségek oldására keres választ. E prog-
ramot az Ormánság iskoláinak képvisel ői megvitatták és' elfogadták. A program egyik
sarkalatos eleme az, hogy pontos információk álljanak rendelkezésre az intézményes
oktatás helyzetéről és a családokról, gyermekekr ől. Ehhez a kérdőívek elkészültek, ki-
küldésük, feldolgozásuk a következ ő munkafázis lesz.
Ezen túlmenően a Kulturális-Oktatási M űhely pályázati felhívást adott ki. A felhívás
célja egyrészt a térség történeti, néprajzi értékeinek, természetföldrajzi adottságainak
feltárása és beépítése az oktatásba, másrészt a sajátos társadalmi-kulturális helyzetb ől fa-
kadó nevelési-oktatási problémák oldása. A pályázat díjait az Ormánság Alapítvány
biztosítja.
A Tájvédelmi Munkacsoport az 1993. októberi találkozón külön javaslatra alakult, s
eddigi munkája alátámasztja az akkori döntést. Épp azért, mert az Ormánság rendkívüli
természeti és építészeti értéket képvisel/t/, s mert ezek az értékek veszélyeztetett hely-
zetben vannak, e csoport munkája nagyon fontos. Els ő lépésként összegy ű jtötték az Or-
mánságról rendelkezésre álló térképeket, illetve felkutatták hogy hol vannak a szabadon
nem hozzáférhet őek. Tájfotókat gy űjtöttek, űrfotót szereztek be a területr ől.
Másodjára a természeti és építészeti értékvédelemmel kapcsolatos tájértekezleteket
készítették el ő mikrorégiónként, márciusra. A tájértekezletek a KTM Dél-Dunántúli
Területi Főépítészi Irodája és a Baranya Megyei Önkormányzatok Társulása Hivatala
szakmai támogatásával mindenekel őtt szeretnék felhívni a figyelmet a helyi értékek
védelmére és módszertani ajánlásokat, segítséget kínálnak e védelem megvalósításához.
Végezetül újonnan indított munkájuk — a helyi és térségen kívüli szakért őkkel együtt
— a térség vízháztartásának vizsgálata, az ezzel kapcsolatos problémák feltárása.
A munkacsoport munkája, a komplex fejlesztési program eredményes vitele
megköveteli a széles körű térségi tájékoztatást. Ezért azon kívül, hogy a helyi és területi
sajtóorgánumokban, a regionális és kábeltévében beszámolunk munkánkról, szükséges-
nek érezzük azt, hogy tevékenységünket — épp a visszacsatolás lehet ősége érdekében —
még közelebb vigyük a lakossághoz. Ezért az Ormánság Alapítvány kéthetenként meg-
jelenő hírlevelet bocsát ki, első példányát márciusban.
Az eddigi munka során kit űnt, hogy — mivel a térség gazdasági alapját hosszú távon
is a mező gazdaság képes csak biztosítani — szükség van egy, a mez őgazdaság prob-
lémáival foglalkozó — kapcsolatra is. Ennek mű ködtetéséhez szakmai segítséget ajánlott
a Baranya Megyei Földm űvelésügyi Hivatal, s tagjai sorába hívjuk a frissen kineVezett
falugazdászokat is.
A munkakapcsolatok m űködését azért érezzük különösen jelent ősnek, mert ennek
révén van mód folyamatos és személyes konzultációra a szakma és a térségben él ők
közt. Megvalósul a munkánk alapkövetelményeként kezelt visszacsatolás, s a helyi tár-
sadalom a program aktív részesévé válik.
Kovács Katalin : „ A semmi ágán..."
(Kistérségi program és összefogás az Ormánságban)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 211-219. p.
TÉT 1994 1 —2 Gyors ténykép 219
Harmadik szint: Ormánsági Fejlesztési Társulás
A programok értékét valós mozdító erejük méri. A mégoly kiváló gondolatok s a
szakterületenként működő munkacsoportok sem jelenthetnek elegend ő erőt arra, hogy
az Ormánság a „semmi ágáról", e rendkívül súlyos válsághelyzetéb ől elmozduljon. A
közös, jobbító szándékok érvényesüléséhez keretek szükségeltetnek — ilyen lesz
szándékaink szerint az Ormánsági Fejlesztési Társulás.
Az Ormánság településeinek képvisel ői, gazdálkodó egységei és intézményeinek veze-
tő i, magánemberek együttesen nyilvánították ki azt a szándékukat 1994. március 23-án,
hogy az évszázados elmaradottságot közös er ővel próbálják meg mérsékelni, az Ormán-
ság pusztulását megállítani. Politikai viharoktól hangos és harsány közéletünkben példa
értékű lehetne az az okos vitában formálódó egyetértés, amint ez a társulás alakult. A
„politikai kultúrát" hozzá a tisztesség szolgáltatta.
Összegzés
Áttekintve a program eddigi folyamatát megállapítható, hogy várakozásainkon felül is
kedvező „mellékhatásokkal" jár:
1) Úgy a térségből, mint a térségen kívülr ő l új támogatókra, munkatársakra lelt az
Ormánság.
2) Mobilizálja a helyi társadalmat, ötleteket, energiákat szabadít fel: vállalkozókból,
új elképzelésekkel rendelkező pedagógusokból, polgármesterekb ől, falugondnokokból.
3) Oldja a térség relatív bezártságát azzal, hogy küls ő kapcsolatait, ismeretségét
növeli, civil szerveződéseit erő síti, térségi összejövetelei, munkacsoportjai révén koor-
dinációs fórumot teremt az együttm ű ködni szándékozóknak, a magára hagyottság érzete
helyett az együttes munkában, összefogásban rejl ő erő kibontására ad lehet őséget.
Úgy véljük, ez munkák legfőbb erénye.
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 220. p.
Dunántúli Tudományos Intézet (Körtvélyesi L.)