Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
Tér és Társadalom 8. 1994 lel —2: 167 —185
KITEKINTŐ
DECENTRALIZÁLT IPARPOLITIKA
ÉS REGIONÁLIS FEJLŐDÉS *
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
IAIN BEGG — MELANIE LANSBURY — DAVID G. MAYES
Bevezetés
A fokozódó versenyhelyzet, az európai gazdaság integrálódása és a munkaszervezés
változó formái a következő évtizedben valószín űen komolyan befolyásolják majd az
Európai Közösség gazdasági kilátásait. A kelet-európai gazdaságok központi parancs-
uralmi rendszereinek felbomlása és a nagy állami vállalatok megsz űnése erőteljes hatást
gyakorol a gazdaság térszerkezetére. Mindezek nyomán várhatóan felgyorsul a regio-
nális átrendeződés, ez pedig komolyan érinti a regionális munkaer őpiacokat. Ezekre a
változásokra olyan innovatív politikával kell válaszolni, amely elejét veszi a regionális
egyenlőtlenségek súlyosbodásának.
Források átcsoportosításával a Világbanktól vagy az EBRD-t ől, illetve kormányzati és
— az EK kijelölt régiói esetében — strukturális alapokból segíteni lehet a nehézségekkel
küzdő térségekben az átrendez ődés hatásainak enyhítésében. Az ilyen lépések azonban
csak tüneti kezelést jelentenek, nem szolgálják a regionális átalakulást. A régiók fel-
emelkedését egyértelműen a versenyképesség er ősödése befolyásolja, ami nem más,
mint a termékek és szolgáltatások értékesítési képességének javulása a nyílt versenypia-
cokon. Ez idő vel a beruházások számára vonzó telephelyeket eredményez, illetve köl-
csönös hatások játszódnak le a telephelyválasztás és a versenyképesség között.
Porter (1990) és mások arra keresték a választ, hogy miben rejlik egyes országok si-
kere bizonyos iparágak egymással verseng ő vállalatcsoportjainak letelepítésében. Szá-
mos újabb regionális politikai munka is hangsúlyozza az önálló bels ő fejlődéssel megva-
lósítható átrendez ődés fontosságát (Albrechts, L. F. et al. 1989, Camagni, R. 1991),
E tanulmány az „Európai kihívások és magyar válaszok a regionális politikában" cím ű nemzetközi
konferencián (Pécs, 1993. november 4 —6.) elhangzott el őadás alapján készült.
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
168 Kitekint ő TÉT 1994E1-2
különös jelentőséget tulajdonítva a K+F-nek, az innovációknak, a csúcstechnológiának
és a képzett munkaer őnek, azaz a dinamikus fejl ődés alapjainak.
Ezzel párhuzamosan az iparpolitikai szakirodalom is egyre inkább elismeri, hogy a
termelés és a verseny megváltozott jellege miatt nagyobb súlya van a politikai reagálá-
sok rugalmasságának, a stratégiai jellemz őknek (Best, M. 1990). Emiatt a szubszidia-
ritás elvének nemcsak gyakorlati el őnyei vannak az iparpolitikában, hanem az is va-
lószínű , hogy ennek figyelembevételével a helyi igényeket jobban fel lehet mérni és
azokat jobban ki lehet elégíteni. Ezek a kérdések Kelet-Európa országait, nem kis mér-
tékben Magyarországot is éppúgy érintik, mint az EK országait.
E tanulmány a decentralizált iparpolitikát a pozitív regionális átrendez ődés eszköze-
ként vizsgálja. Bizonyítja, hogy a decentralizációnak vannak olyan el őnyei, amelyek a
politikai csődhelyzet esetén kiutat mutathatnak egy-egy régió fejl ődésében. A következő
fejezet a versenyképesség és a versenyel őny fogalmát, valamint az azokat befolyásoló
tényezőket tárgyalja. Ezt követ ően az iparpolitika versenyel őnyt javító szerepével, külö-
nös tekintettel a csúcstechnológiát alkalmazó iparágakkal és folyamatokkal foglalko-
zunk. Végül a decentralizálás indokait és gyakorlati tapasztalatait tekintjük át.
A hagyományos elmélet: a versenyképesség és versenyel őny
A közgazdaságtan elmélete meglep ő módon egyáltalán nem segít a versenyképesség
meghatározásában (Porter, M. 1990). A komparatív költségek Ricardoig visszanyúló el-
mélete és továbbfejlesztett változatai (pl. Isard, W. 1960) jelentik még ma is a regioná-
lis elmélet alapkövét (mint ahogy a Hecksher—Ohlin—Samuelson modell a nemzetközi
kereskedelemben), mégis keveset tudunk arról, hogy miért t űnnek egyes régiók vagy
nemzetek tartósan sikeresebbnek másoknál. A gazdaságelmélet meggy őző választ nyújtó
alaptételének hiányát már Scott (1984) is hangsúlyozta, megállapítván, hogy az Egye-
sült Államoknak hasznosítania kell a kelet-ázsiai országok tapasztalatait, figyelembe
kell vennie a gazdasági stratégia alapját jelent ő komparatív el őnyök különbözőségeit.
Ha majd egyszer megértjük eme országok kimagasló gazdasági eredményeit és azok el-
méletét, rájövünk, hogy az Egyesült Államoknak többre van szüksége egy jobb makro-
vagy mikroökonómiai menedzsmentnél és iparpolitikánál. Olyan nemzetgazdasági stra-
tégiát kell kidolgoznunk, amely e három részpolitika legjobb tulajdonságait egyesíti.
Mindebbő l az következik, hogy új gondolkodásmódra van szükség a komparatív el ő-
nyök megítélésében. Az üzleti világ által használt koncepciókat az iparpolitika nyelvére
kell lefordítani. Az úgynevezett „tapasztalati görbét" a vállalatirányítás rutinszer űen al-
kalmazza a vállalati képességek javítására, ennek ellenére még a legfrissebb kereskede-
lemelméleti munkák sem figyeltek fel erre. A vállalatoknak az a vágya pedig, hogy
bizonyos piaci szegmensekben terjeszkedjenek és „f ő erősségeikre" koncentráljanak,
ellentmond azoknak a gazdasági elméleteknek, amelyek a hangsúlyt azokra a piacokra
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994 .1 —2 Kitekint ő 169
helyezik, ahol a vállalat tökéletesen versenyképes, és a bizonytalan piacokat csak akkor
javasolják megcélozni, ha oda könny ű bejutni vagy onnét visszavonulni.
A versenyképességet többféleképpen, makro- és mikroökonómiai szempontból köze-
líthetjük meg. Az Egyesült Államok kedvez őtlen gazdasági helyzetének elemzésében a
Massachusett M űszaki Egyetem (MIT) Ipari Termelékenységi Bizottsága (Dertouzos,
M. L. —Lester, R. K. —Solow, R. M. 1989) alulról felfelé haladó megközelítést válasz-
tott. Szándékosan tértek el a megszokott megközelítést ől, és nem vették figyelembe a
szokásos makroökonómiai tényez őket mint a valutaárfolyamok, az egységnyi relatív
munkaköltség, valamint az olyan gazdasági környezeti tényez őket, mint a törvények, a
kereskedelmi szerződések, az ipari szabályozás vagy a trösztellenes törvények stb. A
MIT megközelítésének célja az volt, hogy az országos termelési rendszert: a szervezete-
ket, a telephelyet, az állóeszközöket és a munkaer őt — a gyári munkásoktól a fels ő ve-
zetőkig — vizsgálja, tehát mindazokat, akik együttesen kiötlik, megtervezik,
kifejlesztik, megtermelik a termékeket és szolgáltatásokat, elVégzik a velük kapcsolatos
marketingtevékenységeket és eljuttatják azokat a vásárlóhoz.
Ennek az eljárásnak az elfogadásából azonban nem következik, hogy makroökonómiai
és egyéb tényez ők ne jönnének számításba. A vizsgálatban ellenben azzal a feltételezés-
sel éltek, hogy a makrotényez ők nem önmagukban felelősek a gazdaság kiábrándító
teljesítményéért, azt teljesen megérteni csak úgy lehet, ha megnézzük, hogy mi történik
például az áruházban stb.
Széles körben elfogadott nézet, hogy a versenyel őny forrása végső soron a termelé-
kenység, vagyis a politika hosszú távú célkit űzésévé ezt kell tenni. Az output nem fizi-
kai szempontjait, p1. a minőséget, szolgáltatásokat, a termékfejlesztés gyorsaságát szin-
tén figyelembe kell venni a versenyképesség elemzésében. Az ipar termelékenységét az
egyéb ágazatok működési költségeivel is össze kell hasonlítani, hisz ezek, ha közvetett
módon is, de hatással vannak az ipari vállalatok versenyteljesítményeire. Miként azt
Drucker (1991) megjegyzi: a fejlett országok vezet ői számára a legnagyobb kihívás a
tudás és a szolgáltatásban dolgozók termelékenységének a növelése. Más tényez ők is
befolyásolják a versenyképességet, például a találmányok és felfedezések intenzitása, a
technológiai innovációk alkalmazásának gyorsasága stb. A versenyképesség azon is
múlik, hogy milyen gyorsan jelennek meg az új elképzelések a gyártható termékekben,
azok mikor kerülnek piacra; milyen rugalmasságot tanúsítanak a vállalatok a gyártási
folyamatok elsajátításában, a magasabb színvonalú termékek gyártására való átállásban,
a piacok helyes megválasztásában.
Porter (1990) szerint a termelés és a termelékenység folyamatos javítása szempontjá-
ból döntő fontosságú kérdés, hogy meg tudjuk magyarázni, miért alkalmas egy ország
sikeres versenytársak letelepítésére. Az általa kidolgozott keretek megfelel ő segítséget
nyújtanak azon elemek megkülönböztetésében, amelyek a termelékenységet együttesen
befolyásolják, bár az a megfigyelése, amely szerint a komparatív el őnynek különböző
clusterei lehetnek, a politika számára nehezen hasznosítható.
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
170 Kitekint ő TÉT 1994 s 1— 2
Bizonyos kulcsiparágak a versenyképességben alapvet ő szerepet játszanak, például ha
technológiák átvételére ösztönöznek, vagy más ágazatok iránt keresletet támasztanak.
Lehet, hogy ezek a stratégiai fontosságú szektorok látható módon nem változtatják meg
a termelékenységi adatokat, de az általuk generált küls ő hatások befolyásolhatják a ter-
melékenység hosszú távú növekedését. A MIT Bizottság a távlatilag érvényesül ő terme-
lékenység mellett foglalt állást, hangsúlyozván ennek átfogóbb és m űködőképesebb jel-
legét a szű kebb, hagyományosan mért termelékenységgel szemben.
A versenyképességet befolyásoló tényez ők hármas tagolását tartalmazó alternatív
megközelítést dolgozott ki a müncheni Gazdaságkutató Intézet az Európai Közösség
Bizottsága számára készített tanulmányában (IFO, 1990). Szerintük a versenyképességet
a következő tényezők befolyásolják:
Országos tényez ők, makroökonómiai mutatók, a gazdasági környezet jellemz ői: pél-
dául az ipari kapcsolatok rendszere, a képzési infrastruktúra, a t őkepiac hatékonysága
vagy a gazdasági szabályozók rendszere.
Regionális vagy helyi tényez ők, amelyek a vállalkozások költségszerkezetére fejtenek
ki hatást: a piacok és beszállítók könny ű elérhetősége, a termel ő szolgáltatások megléte,
a munkaerő minősége, a termel ők által elnyerhető regionális politikai ösztönz ők nagy-
ságrendje és típusa.
Az ipari vállalkozások és az ágazatok jellemz ői. A vállalatokat jellemz ő tulajdonságok
egész sora hat a régió versenyképességére: a nagy- és kisüzemek aránya, az alkalmazott
technológia színvonala, az innovációs hajlam. Ezeket a tényez őket számos más krité-
riummal ki lehet egészíteni (Buigues, P. — Ilzkowitz, F. —LeBrun, J. 1990).
Iparpolitika és versenyelőny
Bár a makroökonómiai tényez ő k elkerülhetetlenül befolyásolják a régiók gazdasági
teljesítményét, a versenyel őny fő leg a keresleti oldalt érinti, amelyet számos politikai
terület befolyásol. Ezek közül az iparpolitikának van kulcsfontosságú szerepe. Az ipar-
politika szűkebben értelmezett definíciója a politikák széles körét öleli fel, többek kö-
zött a fejl ődő vagy hanyatló ágazatok közvetlen támogatását, az innovációhoz, az új
technológia vagy K+F eredmény átvételéhez nyújtott segítséget, t őketámogatást, ága-
zati stratégiákat, közvetlen állami termelést. A versenypolitika, a funkcionális szabá-
lyok, a termék-, illetve termelési szabványok el ő írásai az iparpolitika tágabb fogalmába
sorolható állami beavatkozási lehet ő ségek. Tanulmányunkban azonban csak a sz űkebb
felfogást tárgyaljuk.
A szegényes dokumentáltság miatt egyesek hajlamosak az iparpolitika szerepét alábe-
csülni (Crafts, N. F. R. 1993), bár Japán és néhány dinamikus ázsiai gazdaság példája
azt mutatja, hogy a közösségi és a magánszektor hatékonyan együttm űködhet az iparfej-
lesztésben. Kritikával illették azokat a regionális politikákat is, amelyek célja a fejlett
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994.1-2 Kitekint ő 171
területekről az elmaradott térségekbe való ipartelepítés volt, els ősorban azért, mert
olyan gazdasági egységeket fejlesztettek, amelyek nem illeszkedtek az adott régióba. A
saját, bels ő fejlődés előtérbe kerülése a regionális politikában eloszlatja ezeket a kéte-
lyeket. Ennek ellenére az iparpolitika decentralizálása során fontolóra kell venni ezeket
a nézeteket is.
A magyarországi regionális különbségek forrásait elemezve (és jelzések alapján a
piacgazdaság felé tartó többi kelet-európai ország példája alapján is) Horváth Gy.
(1992a) hangsúlyozza a kisvállalatok megjelenését és a centralizált állami nagyvállalatok
felbomlását, ami az ipari fejl ődés politikai válaszokat igényl ő fontos tényezője. A nagy-
vállalatok átalakítása, a kisüzemi szféra megjelenése változást jelent a politikai támoga-
tásban is.
A csúcstechnológiai ipar
Általános az a vélemény, hogy a fejlett 'ipari' országok, mint például a fejlettebb EK-
tagállamok természetes módon távolodnak el a hagyományos alapiparágaktól a csúcs-
technológiát igényl ő tevékenységeken belül a viszonylagos specializáció irányába, ezért
az iparpolitikának is ezt kell visszatükröznie. Nem könny ű a csúcstechnológiát definiál-
ni. Tágabb értelemben magába foglalja az új tudományos eredmények alkalmazását,
innovatív termékek kidolgozását és a termelési folyamatok fejl ődését (Markusen, A. et
al. 1986). A kínálati oldalnak azok a tényez ői azonban, amelyek a csúcstechnológiai
ágazatban a versenyképességet befolyásolják, nem egyszer jelent ős mértékben eltérnek a
hagyományosabb gazdasági tevékenységekéit ől, következésképpen kihívást jelentenek a
decentralizált iparpolitika számára. Ennek ellenére a csúcstechnológiai iparágak és fo-
lyamatok jelent ősége tükröződik azokban a prioritásokban, amelyeket az e szektorok
fejlesztésére irányuló hivatalos koncepciók fogalmaztak meg (például a Walesi és a Skót
Fejlesztési Hivatal vagy a Steinbeis Alapítvány baden-württembergi technológiai prog-
ramj ai).
A csúcstechnológia nemcsak az új ipari specializációk potenciális kifejlesztése szem-
pontjából fontos a regionális fejl ődés számára, hanem a gazdasági környezet átalakítása
miatt is, amelyet különösen az információs technológia alkalmazása gyorsíthat fel. Ha
hinni lehet Imai és Baba (1991) következtetésének, akkor az információs technológia
hatása a világ ipari és üzleti életének teljes átstrukturálódásához fog vezetni, magába
foglalja majd szinte az összes fejl ődő országot és az összes ipari szektort. Véleményük
szerint ennek a változásnak fontos dimenziója lesz a határokon túlnyúló hálózatok meg-
jelenése, amelyben kulcsszerepet fog játszani a régióhatárokat átlép ő információcsere
eszközeinek a megteremtése. A két szerz ő elemzése cégekre és céghálózatokra kon-
centrál. Az iparpolitika szemszögéb ől érvelésük olyan politikai cselekvés mellett szól,
amely a megfelel ő infrastruktúra kiépítésével és ésszer ű támogatással erősítené a vál-
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
172 Kitekint ő TÉT 1994 s 1— 2
lalkozások reagálását ezekre a kihívásokra (és természetesen a veszélyekre is). A helyi
vállalkozásokat ily módon segíteni lehetne abban, hogy hatékonyan szerepeljenek a ki-
alakuló hálózatokban. A kulcskérdés az, hogy ezekre az akciókra helyi vagy regionális
szinten kerüljön sor, ne pedig az országos kommunikációs infrastruktúra területén.
Egyes iparvidékek elemzéseiben kevésbé der űlátó nézetek fogalmazódnak meg a
„napfényes" ipar fejlesztési stratégiáit illet ően. Zeitlin (1992) például azt állítja, hogy a
versenyel ő nyök kiépítésében néhány iparvidék hanyatlónak tartott iparágakban, a textil-
vagy bútoriparban is sikereket ért el, mert meglév ő erősségekre figyelt. Hangsúlyozza
azt is, hogy a nem magánszektorban el őállított inputok és szolgáltatások is jelent ős sze-
repet játszanak, amire nem kerülne sor, ha a piacnak és folyamatos versenyhelyzetnek
kitéve sorsukra hagynák ő ket. A decentralizált politika katalizátor szerepe érvényesült
sikeres iparvidékeken, amelynek lényege az irányítás és a konszenzuson alapuló döntés-
elő készítés szerves kapcsolatában ragadható meg.
Miért kell decentralizálni?
Mielőtt áttekintenénk a decentralizálás el ő nyeit, érdemes körvonalazni, hogy milyen
politikai szempontokat kell figyelembe venni. Az alábbi politikai „funkciókat" külön-
böztethetjük meg:
—A politikát érvényesít ő szervezetek programjainak vagy költségvetésének anyagi
támogatása. Ennek decentralizálását semmi nem kényszeríti, bár a számbavételi és érté-
kelési feladatok befolyásolhatják az irányítási szint megválasztását.
— A programok összeállítása és a politikai eszközök meghatározása szempontjából a
fentrő l lefelé vagy az alulról felfelé irányuló megoldás egyaránt alkalmazható.
— A termékek és a szolgáltatások felhasználókhoz való eljuttatása olyan funkció, ahol
a közelség igen komoly szempontnak számít, mivel ez az a közeg, amelyben a helyi
tudás és identitás feltételezhet ően javítja a min ő séget. A helyi prioritások ismerete a
programok vagy politikai eszközök fogyasztói igényekhez jobban igazodó formáit ered-
ményezheti.
—Együttmű ködésre van szükség az egy területet érint ő programok, illetve a területek
között annak érdekében, hogy a hatások kölcsönösen erösítsék egymást, illetve a párhu-
zamosságok kiiktatódjanak. Az el őbbit valószínű leg legjobban az a szint tudja megvaló-
sítani, amelyik a termékek vagy szolgáltatások fogyasztókhoz való eljuttatásáért is fele-
lő s, míg az utóbbi magasabb szintet igényel. A koordináció egyben alkalmassági szabá-
lyok érvényesítését is jelenti, erre viszont csak egy magasabb szint képes. •
Az eddig ismertetett szempontok azt sugallják, hogy a decentralizálás a legkönnyeb-
ben az értékesítésben és a kereskedelmi folyamatokban valósítható meg, illetve arra
utalnak, hogy az alacsonyabb szinteknek is fontos szerepet kell játsszaniuk ezek kialakí-
tásában. Figyelembe kell venni a régiót érint ő problémák természetét és a megoldásukra
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994 *I —2 Kitekint ő 173
irányuló célokat is. Regionális probléma lehet az ipar fejletlensége, a hagyományos
iparágak hanyatlását követ ő szerkezetváltás támogatásának és a regionális gazdaság át-
alakításának az igénye. Nem beszélhetünk problémáról viszont az olyan sikeres régiók
esetében, mint például Baden-Württemberg vagy Emilia-Romagna, ahol a politika a
meglévő előnyök fenntartását és er ősítését célozza meg.
Az iparpolitika céljainak kategóriái
Az iparpolitika gy űjtőnév alá tartozó sok részpolitika közül a decentralizált politika
valószínűleg inkább a beavatkozás közvetlen formáira helyezi a hangsúlyt, nem pedig
arra, amit „környezetalakításnak" lehetne nevezni — vagyís a szabályozásra, a fúziók,
a vállalati egybeolvadás vagy a verseny el ősegítésének politikájára. Nem tagadjuk az
ilyen politikák fontosságát vagy alkalmasságát, de megjegyezzük, hogy ezeket általában
országos és néha nemzetközi szinten határozzák meg. A közvetlen beavatkozás célpont-
jai a következ ők lehetnek:
—a kis- és középvállalkozások;
—az üzemi beruházások;
—a régió gazdasági szerkezetére jelent ős hatást gyakorló vállalatok támogatása a
beszállítói hálózat megszervezésében és az ipari clusterek kialakítása érdekében;
—közvetlen vállalati kapcsolatok kiépítése más régiókkal;
—kiegészít ő szolgáltatások szervezése állami vagy piaci eszközökkel.
A decentralizáció potenciális el őnyei
Az iparpolitika decentralizálásának számtalan potenciális el őnye van (Batchler, J. —
Downes, R. 1993; Schmandt, J. —Wilson, R. 1990). Ezek lényegében a helyi gazdaság
jellemzőinek jobb ismeretéb ől vagy olyan helyi hálózatok és intézmények létrehozásából
származnak, amelyek közvetlenül érdekeltek a programok és a politikák sikerében.
Potenciális el őnyök a következők lehetnek:
—a célpiacokhoz való közelség, ami lehet ővé teszi a prioritások módosítását pl. az
alaptőke vagy a munkaerő minőségének javára;
—a helyi vállalkozói képességek, a kisvállalkozások növekedését gátló tényez ők és a
gazdaság helyi szerepl ői erős és gyenge oldalainak jobb ismerete;
—a politika célkitűzéseinek könnyebb meghatározhatósága a helyi hálózatokon ke-
resztül a kedvezőbb információáramlás következtében;
—a decentralizált, kompetenciával rendelkez ő helyi rendszer eleve nyitottabb a kísér-
letezések és az innovációk iránt, mint a merevebb országos támogatási programok;
—a helyi termelési kultúra fejlesztése egy szervezet hatáskörében van, az egységes
célok a regionális identitást is erősítik;
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
174 Kitekint ő TÉT 1994E1 —2
—a felülről lefelé irányuló támogatások elvei és a helyi regionális problémák közti
ellentmondások; például Németországban a kisvállalkozások támogatását az er ős helyi
pénzügyi rendszer befolyásolja (Batchler, J. —Downes, R. 1993).
Mindemellett az a tény, hogy egyes térségekben jól m űködik a decentralizált politika,
bizonyítéka annak, hogy vannak olyan sikeres modellek, amelyekre építeni lehet.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a decentralizáció nem mindenható megoldás; stra-
tégiai elképzelés hiányában el őfordulhat, hogy az elért eredmény lényegesen kisebb
lesz, mint a ráfordított költség. Ezt a kritikát fogalmazzák meg az Egyesült Királyság
várospolitikájával szemben (Audit Commission, 1989).
A decentralizáció lehetséges hátrányai
A decentralizáció legnyilvánvalóbb hátrányainak forrása egyfel ől az átfedés és ismét-
lés kockázata, másfel ől a politikának a méretgazdaságossági megtakarítások felismerésé-
nek hiányából fakadó gyengesége:
—a decentralizáció magas követelményeket támaszt a koordinációval szemben, mert
meg kell akadályozni a régiók felesleges versengését, ami rendszerint „költségvetési tá-
mogatási versennyé" fajul, s a végeredménye szinte mindig negatív;
—konfliktusok merülhetnek fel, ha egy régió politikája túlzott nyomást gyakorol a
helyi közösségekre;
—a regionális és az országos politikai célkit űzések összehangolása is fontos koordi-
nációs feladat;
—a decentralizáció a kedvezményezettek számára azt a lehet őséget kínálja, hogy mi-
nél több forrásból szerezzenek támogatást, bár ez inkább a szervezetek szaporodásának a
veszélyét hordozza, mintsem a támogatást nyújtó kormányzati szint problémája lenne;
—ha túl sok szerepl ője van az iparpolitikának, a nagyszámú támogatási elképzelés és
a hozzájuk kapcsolódó felel ősségi rendszerek elbizonytalaníthatják az „ügyfeleket";
—a diffúz politika esetében az értékelés nehézkes.
A decentralizált iparpolitika eszközei
Abból a feltételezésb ől kiindulva, hogy a decentralizált iparpolitika célja a versenyfel-
tételek javítása, indokolt feltenni a kérdést, milyen eszközök felelhetnek meg leginkább
a decentralizációnak. A pénzügyi források nagysága óhatatlanul korlátok közé szorítja a
regionális és a helyi elképzeléseket, vannak azonban olyan eszközök, amelyek az ala-
csonyabb szint számára is el őnyt jelentenek. A második kiinduló pontunk tehát az, hogy
az alsóbb közigazgatási szinteknek nincs közvetlen befolyásuk a versenyképességet ala-
kító főbb makroökonómiai változókra (például a kamatszintre, az árfolyamokra vagy az
inflációs rátára).
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 199401-2 Kitekint ő 175
Egész sor elvet lehetne felsorakoztatni annak eldöntésére, hogy az egyes szinteknek
milyen eszközök felelnek meg a legjobban, bár nem árt hangsúlyozni, bizonyos eszkö-
zöket a beavatkozás különböz ő szintjein lehet sikeresen alkalmazni. Valamennyi eszköz
esetében a legalapvet őbb kérdés az, hogy közvetlen el őnyeit az alkalmazó térség hatá-
rain belül sikerül-e fenntartani? Ez a megállapítás azonban nem vonatkozik:
—a K +F alaptámogatásokra;
—a nagy műszaki infrastrukturális beruházásokra (pl. az országos f őútvonalakra);
—a vállalkozói tőkére és egyéb pénzügyi eszközökre, amelyek esetében nem könny ű
meghatározni a leend ő felhasználókat.
Bizonyos eszközökkel könnyebben meg lehet célozni a helyi gazdaságokat, attól füg-
gően természetesen, hogy miként használják fel azokat. Ez a megállapítás igaz:
—azokra a beruházási ösztönz őkre, amelyek nem általános t őkejuttatás formájában,
hanem meghatározott befektetéshez nyújtanak támogatást;
—olyan képzési támogatásokra, amelyek során a képzésben résztvev őktől elvárhat-
ják, hogy a regionális vagy a helyi munkaer őpiacon maradjanak és oklevelüket ne
kivándorlási ajánlólevélként használják (Begg, I. G. 1990).
A legfontosabb módszer azonban, amellyel a politika segíthet a versenyel őny kialakí-
tásában, a regionális gazdaság termelési tényez őinek erősítése. A képzésen kívül a leg-
több helyi gazdaságfejlesztési csomagterv az alábbi elemeket tartalmazza:
—beruházásorientált fejlesztések, a tudományos parkok létesítését ől a lepusztult üze-
mek lebontásáig és e területek újrahasznosításáig;
—olyan üzleti szolgáltatások támogatása, amelyek egyúttal segítik az ügyfelek számá-
nak növekedését is (Daniels, P. W. 1991).
Az állami szektor közvetít ői vagy megrendel ői szerepe szintén fontos, emellett van
okunk azt hinni, hogy az alsóbb szintek kedvez őbb helyzetben vannak a gazdasági
szerepl ők kölcsönös el őnyök alapján való együttműködésének biztosításához. A helyi
ismeretek és hatáskörök létfontosságú elemeknek tekinthet ők például:
—az üzleti consulting szolgáltatásokban,
—a technológiák elterjesztésében,
—az egyetemi — ipari kapcsolatok fejlesztésében.
Az alsóbb állami szintek támogatása létfontosságú lehet egy település t őkeállományá-
nak a mobilizálásában. Erre bizonyos fokig a területrendezési tervezés is alkalmas lehet,
ha erős a stratégiai megalapozása. A francia „aménagement du territoire" filozófiája
testesíti meg leginkább ezt a gondolkodást. A helyi forrásokból építkez ő fejlesztésben
az állami intézmények katalizátor szerepét olyan sikeres ipari körzetek bizonyítják, mint
például az ún. „Harmadik Olaszország".
A régiók közösségi szektorainak gazdaságfejleszt ő szerepét közvetlenül befolyásoló
decentralizációs megoldás lehet az el őbbieken kívül a regionális adórendszer, természe-
tesen ott, ahol ennek megvan a jogi alapja, valamint az állami megrendelések.
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
176 Kitekint ő TÉT 1994 s 1 —2
Példák az iparpolitika területi decentralizálására
A decentralizált iparpolitikára számos példát említhetünk, sikeres és megkérd őjelez-
hető eredmény ű kísérleteket egyaránt. A föderalizált országokban, például Német-
országban, a politikai és közigazgatási struktúrák a hatalom megosztásának elve alapján
decentralizált formában épültek ki. Más országokban általában a központi kormányzaté
a vezet ő szerep. Példáink azt bizonyítják, hogy nehéz általános következtetéseket
levonni a tekintetben, hogy mi a hatékony és mi nem, különösen azokban az
országokban, ahol mostanában történtek lépések a decentralizáció irányába.
Németország
Számos tanulmány hajlamos arra, hogy a német rendszert a decentralizált iparpolitika
kiteljesedett változataként mutassa be. A föderalizált német struktúra a Landok alkotmá-
nyos hatalmára épül. A Landok mérete azonban igen különböz ő . Némelyik nagy, s őt
nagyobb, mint az EK néhány tagállama, emiatt komoly hatalma van. A Landok ennek
ellenére valószínű leg nem állnak a decentralizáció olyan szintjén, mint amir ől itt szó
esik. Németország esetében meg kell fontolni az iparpolitika tanulmányozását alsóbb
szinteken is, nevezetesen a megye (Bezirk) vagy a járás (Kreis) szintjén. Ezeken a szin-
teken a hatáskörök sokkal korlátozottabbak. A Land el őnye, hogy számos politikai esz-
közzel rendelkezik, a politika kereteit azonban igen gyakran szövetségi szinten határoz-
zák meg és a Landok szerepe csak a helyi finomításokra szorítkozik. E rendszer ereje
szerkezetében rejlik, abban nevezetesen, hogy léteznek helyi bankok, helyi K + F szer-
vezetek, gazdasági és technológiai minisztériumok stb.
A német rendszer ebb ől kifolyólag regionális szinten szakért ők sokkal szélesebb körét
kínálja és ez igen nagy erő , még ha hatásköreik korlátozottak is. Ez a struktúra azonban
csak annyiban tér el más állami berendezkedésekt ől, hogy a munkaadói szövetségek és
gazdasági kamarák szerepét világosan meghatározza. Ennek következtében az egyedi
vállalkozásokhoz igazított támogatási formáknak tágabb lehet őségei adódnak, lévén a
kötelező kamarai tagság széles kör ű szolgáltatásokkal párosul.
E rendszer másik jellemzője a kutatóintézetek és a helyi üzleti élet szoros kapcsolata,
amely el ő segíti az innovációk terjedését és a modern technológiák bevezetését. Ez nem-
csak azokra az egyetemi tanszékekre vonatkozik, amelyeket er ős kapcsolatok fűznek a
helyi iparhoz. Mára ezek a kapcsolatok intézményesültek, gondoljunk például a Max
Planck és a Fraunhofer intézetek hálózataira. Az el őbbi alapkutatásokra szakosodott,
míg az utóbbi szerepe inkább a technológia átadása, közvetlen szolgáltatások nyújtása a
vállalatoknak (Mason, G. 1993).
A német rendszer erejét e tényez ő k, a pénzügyi támogatások, a tanácsadás, a m űszaki
és menedzselési segítségnyújtás összessége adja, kiegészülve a magasan képzett és
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994 .1 —2 Kitekint ő 177
átképzett munkaer ővel. A decentralizációt tovább lehetne b ővíteni, a helyi erőforrások
és szakértelem foka azonban sokkal magasabb, mint akár Észak-Írországban, Skóciában
vagy Walesben. Az önkormányzati rendszer talán túlzottan tagolt, a német példa —
annak ellenére, hogy a politika általános irányvonalait országos szinten határozzák meg
— mégis megmutatja, hova juthat a decentralizáció folyamata. Ennek alternatívája ter-
mészetesen az, hogy nagyobb szabadságot nyújtanak a helyi politika számára, akár a
helyi adózásban is, amely olyan szint ű helyi rugalmasságot tesz lehet ővé, mint az egy
másik szövetségi államban, az Egyesült Államokban megfigyelhet ő .
Az észak-rajna-vesztfáliai decentralizált politika tervezésének és megvalósításának je-
lenlegi fejleményei további adalékot nyújtanak e politika hatékonyságának megítélésé-
hez. A legnagyobb német Land, Észak-Rajna-Vesztfália 1989-ben programot fogadott
el a regionális iparpolitika decentralizálására. Waniek (1993) tanulmánya, amely e kez-
deményezés eredményeinek el őzetes értékelése, arra a következtetésre jut, hogy bár a
programnak vannak el őnyei, a legfontosabb célkit űzése, nevezetesen a gazdaságfejlesz-
tési politika javítása, kétséges amiatt, hogy a decentralizáció nem elég távolba mutató.
E program nem nyugszik mer őben új iparpolitikai koncepción, hanem az érvényes
támogatások hatékonyságát és alanyainak megválasztását helyezi új alapokra. A prog-
ramnak három fő komponense van:
—a Landhoz tartozó döntési kompetencia átadása egy újonnan kialakított — a járás és
a település között elhelyezked ő — igazgatási szintnek a helyi felel ősség erősítése érde-
kében;
—a gazdasági szerepl ők és szervezetük közti együttm űködés erősítése szubregionális
szinten a fejlesztési stratégia gondos kidolgozását el ősegítendő ;
—az alrégiók közötti együttm űködés intézményesítése a Land átfogó gazdaságfejlesz-
tési prioritásainak érvényesítése céljából.
Waniek (1993) főleg azt kritizálja, hogy a decentralizáció túl óvatos. Ezt azzal indo-
kolja, hogy a Landnak egyetértési joga van, ami a f ő kérdések tekintetében lényegében
vétójog, és azt jelenti, hogy veszélybe kerülhetnek az alsóbb szint feltételezhet ő előnyei
a kedvező bb döntések elérésében. A programok végrehajtásában megnyilvánuló rugal-
matlanság méginkább kiélezi ezt az ellentmondást. Gyakran kifogásolják az alrégiók
lehatárolását is, mert annak során nem mindig tartják szem el őtt a természetesen
egybetartozó gazdaságokat, illet őleg nem szervezik közös egységekbe az azonos struk-
turális problémákkal küszköd ő területeket.
Magyarország: Baranya
Magyarországon, a kelet-európai országokhoz hasonlóan, a gazdaságfejlesztési politi-
ka a legutóbbi időkig központi ellenőrzés alatt állt. A fejlesztési politika a hangsúlyt a
makroökonómiai és az ágazati stratégiákra helyezte, ami azt jelentette, hogy a regionális
politika háttérbe szorult (Horváth Gy. 1922b). Ennek eredménye egy kiegyensúlyozat-
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
178 Kitekint ő TÉT 1994 • 1 — 2
lan regionális szerkezet lett, egyes ipari koncentrációk a többi térség rovására fejl ődtek.
Az 1980-as évek gazdasági reformjait követ ően Magyarországon a nehézipari közpon-
tok komoly strukturális válságba kerültek, megindult a nagy iparvállalatok hanyatlása.
Baranya megye és magterülete, a pécs—komlói agglomeráció is jó példa arra, hogy az
egyes régiókat miként érintette ez a válság. A nyugat-európai régiókhoz — pl. Vallóniá-
hoz vagy Dél-Yorkshire-hez — hasonlóan a nehéziparból táplálkozó viszonylagos jólét
megszűnt, a megye gazdasági mutatói romlani kezdtek. A megye helyzete mára sok
szempontból (Horváth Gy. 1992b) kritikussá vált. Kvalifikált munkaer ő hagyja el, a
munkanélküliség magas, és a bányászati tevékenység a minimálisra csökkent.
A magyar regionális politika továbbfejlesztését javasoló tanulmányok az önálló fejl ő-
désre összpontosítanak és nagy szerepet szánnak az innovációnak. E politika megvalósí-
tásának intézményi keretei csak most épülnek ki és nyilvánvalóan igen korai lenne haté-
konyságát értékelni. Az viszont már érzékelhet ő , hogy a privatizáció és a piacgazdaság
kiépülésének el őrehaladtával a budapesti magterület el őnyei tovább nőnek, amelyek
máris egyértelműek, p1. a K+F tevékenységekben (Faragó L. —Horváth Gy. 1992). A
legégetőbb problémákkal küzd ő területeken fennáll annak a veszélye, hogy a saját helyi
erőforrások egyszerű en elégtelennek bizonyulnak a kívánt változásokhoz. Felvet ődik
tehát a kérdés, hogy hol van az a szint, ameddig a decentralizált politika sikerre vezet
olyan régiók esetében, amelyek komoly szerkezetváltási gondokkal küzdenek és jelent ős
forrásokra nem számíthatnak.
Az Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban a decentralizált ipari stratégia ellentmodásosan alakul. Tör-
ténelmi és alkotmányos okokból Skócia, Wales és Észak-Írország számottev ő autonó-
miával rendelkeznek, fő városaikban egész sor politikai kérdésekért felel ős központi kor-
mányzati hivatal mű ködik. Ezzel szemben az Egyesült Királyság lakosságának több
mint 80%-át tömörít ő Angliában nincs regionális közigazgatási struktúra, a helyi önkor-
mányzatok korlátozott hatalommal rendelkeznek, s még ezt is er ősen megnyirbálták az
elmúlt években. Újabban azonban a képzési és gazdaságfejlesztési politikákat a helyileg
szervezett képzési és vállalkozási tanácsokban egyesítik.
Észak-Írország, Skócia és Wales olyan úton halad, amely a decentralizált politika szá-
mára kedvező . A három ország közös jellemz ője — számos vonatkozásban — a hátrá-
nyos helyzet. E század legnagyobb részében mindhárom helyen az átlagnál magasabb
volt a munkanélküliség, alacsonyabb az egy fő re jutó GDP és jelent ős volt az elvándor-
lás. A regionális fejlesztésre a pozitív megközelítés volt a jellemz ő , amelyet a helyi
fejlesztéssel megbízott regionális intézmények koordináltak. Közigazgatási berendezke-
désük, az alkalmazott eszközök és az elért eredmények azonban lényeges különbségeket
mutatnak.
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994 NI —2 Kitekint ő 179
Wales
Wales a hatékony decentralizáció jó példáját mutatja, mivel mind abszolút, mind
relatív értelemben értékelhet ő sikereket ért el. A relatív munkanélküliség csökkent és az
1980-as évek végén Wales volt az egyetlen olyan része az Egyesült Királyságnak, amely
az iparban növelte a foglalkoztatottak számát (15%-kal, a nagy-britanniai 6,5%-os
csökkenéssel szemben). A Walesi Hivatal számításai szerint az egy munkahelyre jutó
nettó költség sokkal alacsonyabb a kormányzati normatíváknál.
A gazdasági teljesít őképesség javulását több tényez ő eredményezte, a legfontosabb
azonban az volt, hogy sikerült a belföldi befektet őket megnyerni. Wales el őnye az
Egyesült Királyság egyéb hagyományosan kedvezményezett területeivel szemben a
virágzó dél-angol magterülethez való közelsége, amit az út- és vasútvonalak min őségé-
nek javulása még fel is erősített. Kedvez ő földrajzi fekvése még azzal párosul, hogy a
Londontól nyugatra futó „M4-es folyosó" egyéb helyeihez viszonyítva itt alacsonyab-
bak a költségek. Munkaereje viszonylag magasan kvalifikált, de nem igazán képességei-
nek megfelelő szintű munkát végez (a munkanélküliségi ráta magas, a foglalkoztatott-
sági arány továbbra is alacsony). A kedvez ő tényezők sorában el őkelő helyen kell
említeni a belföldi befektet ők által megszerezhet ő támogatásokat is.
A Walesi Hivatalon kívül vannak még gazdaságfejlesztéssel foglalkozó intézmények
(a Walesi Fejlesztési Ügynökség és a Vidékfejlesztési Hivatal). A közigazgatás két
szintje — Angliához hasonlóan — foglalkozik gazdaságfejlesztési kérdésekkel. Az ügy-
nökségeknek vannak pénzügyi eszközeik és hatáskörük arra, hogy közös csomagter-
veket állítsanak össze a Walesi Hivatallal, a helyi önkormányzatokkal, illetve rendel-
kezzenek iparfejlesztésre alkalmas területekkel, épületekkel is.
A fejlesztési ügynökség szakmai képzéssel és átképzéssel egyaránt foglalkozik,
emellett fontos szerepe van a kedvez ő külföldi tapasztalatok meghonosításában. Ennek
egyik példája a min őségi központok létesítése. Wales frekventált K+F térséggé kíván
válni a nagy értékű termékeket el őállító, szaktudásigényes tevékenységek körében. Je-
lenleg folyik a newporti technopolis szervezése, amely technológiai transzferközpont-
ként is működik majd — elsősorban a kisvállalkozások számára, a német Fraunhofer
intézetek mintájára. E célok megvalósítása még hosszú id őt vesz igénybe, de a kezdeti
sikerek biztatóak. Ennek egyik jele, hogy Wales tudatos kapcsolatokra törekszik Európa
négy motorikus régiójával, Baden-Württemberggel, Katalóniával, Lombardiával és a
Rhöne-Alpok térséggel.
Skócia
Számtalan decentralizációs elem még Waleshez képest is hangsúlyosabban jelenik meg
Skócia iparpolitikájában. Skócia kiterjedtebb hatáskörökkel rendelkezik, mint Wales —
önálló jogi és oktatási rendszere van, er őforrásai is nagyobbak. A skót gazdaság a poli-
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
180 Kitekint ő TÉT 1994 .1 — 2
tika decentralizálásának jó példája. Az ország gazdaságfejlesztési politikáját hosszú id ő
óta saját intézményei határozzák meg, a politika kereteit a Skót Hivatal jelöli ki, a
végrehajtást két fejlesztési ügynökség (Skót Felföld és Szigetek Fejlesztési Hivatala és a
Skót Fejlesztési Ügynökség) hangolja össze (Danson, M. et al. 1993). Skócia nagy
része a 30-as évek óta regionális politikai támogatási célterület. Legproblematikusabb
térségei: a Clyd-vidék és Ayrshire, Dundee és Skót-Felföld elzártabb vidékei. A
Lothian-vidék és a határterületek ellenben er ősebb gazdasági alapokkal rendelkeznek.
Waleshez hasonlóan Skócia gazdasági nehézségei is a központi régió nehéziparának ha-
nyatlásából fakadnak, bár emellett a rurális térségek leszakadása is komoly gondokat
okoz.
Az ún. Fehér Könyv 1988. évi megjelenését követ ően a két fejlesztési ügynökséget
vállalkozásfejlesztési társasággá alakították át, funkcióik szakképzési feladatokkal
bővültek. Területi egységei — a helyi vállalkozási társaságok — ugyan némileg hason-
lítanak az angol és a walesi intézményekhez, fejlesztési orientációjuk azonban sokkal
markánsabb. Következésképpen Skóciában az iparpolitikának ma kedvez ő decentralizált
intézményi kerete van.
Sikeresnek mondható-e ez az iparpolitika? A skót gazdaság az Egyesült Királyságot
sújtó jelenlegi recessziót sikeresebben vészeli át, mint a legtöbb angol régió, a munka-
nélküliség aránya valamivel az Egyesült Királyság átlaga alatt marad. Az 1980-as évek
végéig a skót munkanélküliség jelent ős mértékben felülmúlta az országos átlagot, és
egyéb mutatók, mint például a nettó elvándorlás is az ország viszonylagosan gyenge
versenyképességét jelezte. Az ipar regenerálódása hosszú folyamat, az eredmények ezért
nem hozhatók közvetlenül összefüggésbe a politikai csomaggal. De Waleshez hasonlóan
a skót gazdaság szerkezete is jelent ős változásokon ment keresztül, a hanyatló nehézipar
összezsugorodott és új versenyképes pozíciókhoz jutottak az elektronikai, irodaberende-
zés-gyártó ipar és a pénzügyi szolgáltatások. A személyi számítógépgyártás koncentrá-
ciója például egyértelm űen Porter-típusú clustereket eredményezett. A Porter-féle clus-
termodell hatótényez őivel ellentétben Skóciában a siker nagyrészt bels ő befektetésekb ől
származott, a diverzifikáció kevésbé széles, ami a tartós fejl ődés szempontjából nem
kedvező . Turok (1993) vizsgálatai bizonyították, hogy a bels ő befektetések a skót
elektronikai iparban nem rendelkeznek igazán er ős alapokkal, hisz az összes inputnak
csupán 12%-át biztosítják helyi er őforrásokból.
Nehéz a politika hatékonyságát átfogóan értékelni, a decentralizáció tekintetében
viszont könnyebb dolgunk van. A két fejlesztési ügynökség, úgy t űnik, hozzájárult
Skócia síkeres és hatékony gazdasági regenerálásához, er őfeszítéseik bátorították a
belföldi befektetéseket. A két ügynökségr ől készült értékelések (Industry Department
for Scotland, 1987a és 1987b) e tevékenységek további támogatását tartották kívánatos-
nak, és hangsúlyozták azt az el őnyüket, hogy karnyújtásnyira vannak a központi kor-
mányzattól, képesek együttm űködni a helyi ügynökségekkel és politikájukat a helyi
adottságokhoz igazítani. Helyismeretük és befektet ői csomagterveik a velük való együtt-
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994 el —2 Kitekint ő 181
működést nagyban megkönnyítették. Danson és társai (1993) arra a következtetésre
jutottak, miszerint a fejlesztési politika sikere azon múlik, hogy a fejleszt ő szervezetek
képesek-e a központi és a helyi kormányzatok együttes közrem űködésével intézkedési
csomagot összeállítani.
A skót iparpolitikáról elhangzó kritikák nem a megtett utat bírálják, hanem az elsza-
lasztott lehet őségekre és az eredeti célkit űzések deformálódására hívják fel a figyelmet.
A felföldi ügynökségnek például kevés befolyása volt a földreformra, a Skót Fejlesztési
Ügynökség pedig nem foglalkozott megfelel ően új munkahelyek teremtésével. A jöv ő
fogja eldönteni, hogy a skót gazdaságot sújtó piaci kudarcokra sikerül-e olyan meg-
oldást találni, amelynek segítségével Skócia követni tudja Wales látványos átalakulását.
Észak-Írország
Észak-Írország sokkal komolyabb dilemma előtt áll. Periférikus helyzete egyértelm ű ,
mivel az Egyesült Királyság egyéb részeit és Európa centrumtérségeít csak légi vagy
tengeri úton lehet onnan megközelíteni. Belfast és környékének túlsúlya miatt az ország
többi térsége függ ő helyzetben van.
Észak-Írországot közvetlenül a jelent ős helyi hatáskörökkel rendelkez ő Észak-Ír-
országi Hivatal irányítja, miközben közigazgatása is eltér az Egyesült Királyság más
területeikt ől. Intézményrendszere is összetettebb mint Walesé és Skóciáé. Nemcsak fej-
lesztési hivatala van, de m űködik az Észak-Írországi Gazdasági Tanács is, amely a helyi
együttműködés és érdekek számára nyitott újabb utakat. Míg Walesben és Skóciában a
feladatok egyirányúak, addig Észak-Írországban a figyelem kétfelé fordul, egyfel ől az
Egyesült Királyság egyéb részei, másfel ől az Ír Köztársaság felé.
Az Európai Unió más tagállamaival való kapcsolatokat is figyelembe kell venni a de-
centralizáció megfelel ő formájának kialakítása során. Az Európai Unióban külön
program — az Interreg — támogatja a határokon túlnyúló kapcsolatok élénkítését. A
mai európai határokat nem gazdasági, hanem történelmi, gyakran igen távolba nyúló
okok (Mayes, D. G. —Hart, P. 1993) alapján húzták meg. Ebb ől adódóan egy határtér-
ség fejl ődését, kiváltképpen ha periferiális helyzet ű , a szomszédos régiók fejl ődése is
befolyásolja. A decentralizációnak ebben az esetben mélyebbnek kell lennie. Észak-Ír-
ország szempontjából a skóciai közlekedési hálózatnak és az Ír Köztársaság kiköt őinek
van jelentősége. Belfast nem csupán a brit irányítás alatt álló terület, hanem Írország
egészének közigazgatási központjaként jöhet szóba, hiszen alapinfrastruktúráját az
egységes ország számára építették ki.
Az 1980-as évek közepéig az Észak-Írországról alkotott kép vegyes volt. Bár
korábban voltak olyan id őszakok, amikor mutatói az Egyesült Királyságra jellemz ő
GDP-értékeket és jövedelmeket megközelítették, a rés az 1980-as években n őtt, ami
megkérdőjelezte a politika hatékonyságát. Egyre nagyobb jelent őségre tett szert az or-
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
182 Kitekint ő TÉT 1994E1-2
szágban a közösségi szektor fogyasztása és növekedtek a támogatások. Az iparpolitika
lényegét Észak-Írországban hagyományosan a munkahely-meg őrző beruházások
jelentették. Kés őbb az iparpolitikán belül a hangsúly elmozdult a versenyképesség javí-
tásának irányába. McEldowney és Sheehan (1993) az új módszereket el őzetesen úgy ér-
tékeli, hogy noha az ipar el ősegíti a változásokat, még mindig erős az igény az automa-
tikus tő kejuttatások iránt. Ez a „támogatási mentalitás" — szerintük — csökkentheti a
politikai változtatások hatékonyságát.
A Rhöne-Alpok térsége
Az Egyesült Királysággal ellentétben Franciaország igen pozitív módon közelítette
meg a decentralizációt. Az 1981-es választást követ ően a Deferre-törvény (1982) és to-
vábbi jogszabályok nagymérték ű hatásköri decentralizálást hajtottak végre, ezzel is el ő-
segítve az önkormányzati régiók megszervezését. A Rh őne-Alpok Franciaország legdi-
namikusabban fejl ődő régiója, a sikeres decentralizációs politika példájának tekinthet ő .
Az ipari kibocsátás fajlagos mutatói 1982 óta jóval felülmúlják az országos átlagokat, és
a munkanélküliek aránya lényegesen alacsonyabb, mint Franciaország más területein.
A Rhő ne-Alpok iparszerkezetére a kis- és közepes méret ű vállalatok magas aránya jel-
lemző , 1988-ban a vállalatok közel kétharmada tíznél kevesebb alkalmazottat foglalkoz-
tatott. A régióban számos állami tulajdonú és magánkézben lév ő nagyvállalat is talál-
ható. A kis- és közepes méret ű cégek hálózata rugalmasabbnak bizonyult az 1980-as
évek változó gazdasági és piaci feltételeinek közepette, miközben az innovatív nagy ma-
gánvállalatok száma viszonylag kevés.
Az elmúlt években az állami politika két f ő irányvonalat követt. Egyrészt jelent ős for-
rásokat juttatott kutatásokra, oktatási és képzési célokra. A régió egyetemei, kutatóköz-
pontjai és ipari vállalatai közti együttm űködés erősödött, például a technopolisok léte-
sítésén keresztül. A Rh ő ne-Alpok régióban 12 nagy technológiai fejlesztési központ
van, ezek keretében számos ipari-tudományos park m űködik. A K+F ráfordítások elle-
nére továbbra is ösztönözni kell az ipart, hogy gyorsabban vegye át az eredményeket.
Másrészt jelent ő s beruházásokra került sor az infrastruktúra és a kommunikáció terüle-
tén azzal a céllal, hogy a Rh ő ne-Alpok Európai Unión belüli központi helyzetét kihasz-
nálják és a Mediterráneum felé irányuló kapu szerepét er ő sítsék. E stratégia veszélye az,
hogy az ipari és termelési kapacitásokat eltérítheti a régióból, és a Rh őne-Alpok tranzit-
régióvá válik.
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994 .1 —2 Kitekint ő 183
Z,árómegjegyzések
A decentralizációnak az iparpolitikában játszott szerepét nehéz röviden összegezni.
Sok politikai kezdeményezés éppen annyira függ a megvalósításért felel ős szervezetek
hatékonyságától, mint a m űködés kereteit adó térbeli határoktól. A decentralizált politi-
kák egyébként legalább olyan hatékonynak t űnnek, mint a felülről lefelé építkező politi-
kák. Batchler—Downes (1993) szerint a német iparpolitika filozófiának az a lényege,
hogy a „helyit tartják a legjobbnak" a helyi gazdaságfejlesztést érint ő döntésekben,
hacsak az ellenkez ője nem bizonyítható. A telephelyes iparról zajló vitának ez a
legfontosabb konklúziója
Mindent egybevetve, az országos szint általában alkalmasabb az intézmények m űköd-
tetésére és a koordináció ellátására a szabályozást és a gazdasági környezet egyéb
elemeit tekintve. Más politikák esetében a decentralizációt alátámasztó érvek vagy nem
meghatározóak vagy eszközeinek pontos formájától függnek.
A vizsgált régiók azonban azt bizonyítják, hogy a decentralizálás pozitív szerepet ját-
szik abban, hogy a helyi gazdaság szerepl ői energikusabbá váljanak és az országos poli-
tikák iránti elkötelezettségük fokozódjon. Németországban a „helyi a legjobb" ethosza
szilárd alapokon nyugszik, az észak-rajna-vesztfáliai kezdeményezéseket inkább óvatos-
sága és nem a decentralizáció túlzott mértéke miatt illetik kritikával. Esettanulmányaink
a türelem fontosságára is felhívják a figyelmet. Skócia és Wales példája azt mutatja,
hogy a szerkezetváltás megvalósítása és a versenyel őnyök kiépítése hosszadalmas küsz-
ködéssel jár. A politika fogadtatásának tapasztalatai Észak-Írországban pedig azt tanú-
sítják, hogy a politikai változások elfogadásához id ő kell. A múlt tapasztalatai Észak-
Írországban azt is mutatják, hogy a decentralizáció egymagában nem jelent megoldást, a
részkérdések is igen fontosak.
Magyarországon a regionális kihívásokra adandó válaszok megfogalmazásában a haté-
kony decentralizációt alátámasztó érveket mindenképpen érdemes figyelembe venni.
Biztató eredményeket ért el néhány olyan helyi kezdeményezés, amely a közösségi és a
magánszektort dinamikus egységgé kívánja szervezni. Bár nem létezik egyetlen ideális
csomagterv sem, a helyi er ők és erőforrások komoly segítséget jelenthetnek a gazdasági
fejlődés előmozdításában, akkor is, ha a fejlesztési terv egy országosan integrált megkö-
zelítés része. A regionális motiváció és kezdeményezés nem gyengíti az ország teljesít-
ményét, ellenkezőleg inkább erősítheti ipari kapacitásait.
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
184 Kitekint ő TÉT 1994E1 —2
Irodalom
Albrechts, L. F. —Moulaert, P. —Swyngedouw, E. (szerk.) (1989) Regional Policy at the Crossroads.
Jessica Kingsley Publishers, London.
Audit Commission (1989) Urban Regeneration and Economic Development: the Local Government
Dimension. HMSO, London.
Batchler, J. —Downes, R. (1993) The Devolution of Economic Development: Lessons from Germany.
Research Paper No. 4. The Scottish Foundation for Economic Research, Glasgow.
Begg, I. G. (1990) Training as an instrument of regional policy: the new panacea? Regional Studies. 4.
357-363. o.
Begg, I. G. —Cameron, G. C. (1990) The Regional Distribution of High Technology Activity: the Need for a
New Policy Initiative. Cambridge Regional Economic Review. Department of Land Economy.
Begg, I. G. —Mayes, D. G. —Shipman, A. —Levitt, M. (1991) A New Strategy for Social and Economic
Cohesion after 1992. Office for Official Publications of the European Community, Luxembourg.
Best, M. (1990) The New Competition. Polity Press, Cambridge.
Buigues, P. —Ilzkowitz, F.—LeBiun, J. (1990) The impact of the internal market by industrial sector: the
challenge for the member states. European Economy. Special Issue.
Butchart, R. L. (1987) A New UK Definition of the High Technology Industries. Economic Trends 400.
82-88. o.
Camagni, R. (szek.) (1991) Innovation Networks. Belhaven Press, London
Crafts, N. F. R. (1993) Can de-industrialisation seriously damage your wealth? Hobart Paper. No. 120.
Institute of Economic Affairs, London.
Daniels, P. W. (1991) Producer services and the development of the space economy. Daniels, P.
W. —Moulaert F. (szerk.) The Changing Geography of Advanced Producer Services. Belhaven Press,
London.
Danson, M.—Lloyd, G. —Newlands, D. (1993) The role of development agencies in regional economic
regeneration: a Scottish case study. Harrison, R. T. —Hort, M. (szek.): Spatial Policy in a Divided
Nation. Jessica Kingsley Publishers, London.
Dertouzos, M. L. —Lester R. K. —Solow, R. M. (1989) Made in America: Regaining the Competitive Edge.
MIT Press, Cambridge Massachusetts.
Drucker, P. 1991: The new productivity challenge. Harvard Business Review. 6. 69-79. o.
Elbaum, B.—Lazonick, W. 1986: The Decline of the British Economy. OUP, Oxford.
Faragó, L.—Horváth, Gy. (1992) System change in Hungary. Steiner, M. —Isak, H. — Marko, J. (szerk.):
Alle Macht nach Unten: Regionen und Gemeinden Gestalten die Neuen Demokratien Europas. Leykam,
Graz, 177-190. o.
Horváth, Gy. (1992a) Culture and Urban Development. The Case of Pécs. Discussion Papers, 16. Centre
for Regional Studies, Pécs.
Horváth, Gy. (1992b)Crise, politique regional et PME en Hongrie. Revue International P. M. E. 1. 9-26. o.
IFO-Institut für Wirtschaftsforschung (1990) An Assessment of Factors Affecting Regional Competitiveness.
Office for Official Publications of the European Community, Luxembourg.
Imai, K. —Baba, Y. (1991) Systemic innovation and cross-border networks: transcending markets and
hierarchies to create a new techno—economic system. OECD: Technology and Productivity: the
Challenge for Economic Policy. OECD, Paris.
Industry Department for Scotland (1987a) Review of the Highlands and Islands Development Board. HMSO.
Edinburgh.
Industry Department for Scotland (1987b) Review of the Scottish Development Agency. HMSO, Edinburgh.
Isard, W. (1960) Methods of Regional Analysis: An Introduction to Regional Science. MIT Press, Cambridge
Massachusetts.
Markusen, A. —Hall, P. — Glasmeier, A. (1986) High-Tech America. Allen and Unwin, Boston.
Mason, G (1993) High-level skills and industrial competitiveness: postgraduate engineers and scientists in
Britain and Germany. Mimeo. NIESR.
Iain Begg - Melanie Lansbury - David G. Mayes : Decentralizált iparpolitika és regionális fejlődés
(The case for Decentralised Industrial Policy and Regional Development)
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 167-185. p.
TÉT 1994E1-2 Kitekint ő 185
Mayes, D. G. —Hart, P. (1993) The European Single Market as a Stimulus to Change in Britain and
Germany. Cambridge University Press, Cambridge.
McEldowney, J. J. —Sheehan, M. (1993) A preliminary assessment of recent changes in economic
development policy. Northern Ireland-Regional Studies. 27. 490-495. o.
Porter, M. (1990) The Competitive Advantage of Nations. Macmillan, London.
Schmandt, J. —Wilson, R. (szek.) (1990) Growth Policy in the Age of High-Technology. Unwin Hyman,
Boston.
Scott, B. R. (1984) National strategy for stronger US competitiveness. Harvard Business Review. 62.
77-91. o.
Turok, I. (1993) Inward investment and local linkages. Regional Studies. 27. 401-418. o.
Waniek, R. W. (1993) A new approach towards decentralization in North-Rhine Westphalia. Regional
Studies. 27. 467-474. o.
Zeidin, J. (1992) Industrial districts and local economic regeneration. Pyke, F. — Sengenberger, W.
(szerk.): Industrial Districts and Local Economic Regeneration. International Institute for Labour Studies,
Geneva.
Fordította: Raffay Zoltán
Szakmai lektor: Horváth Gyula
Az Els ő Magyar Általános Biztosító Társaság székháza, Nagykanízsa (Kotnyek I.)