Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 37-58. p.


                                              Tér és Társadalom 8.       1994E1-2: 37-58


         A DÉL-DUNÁNTÚL NEMZETKÖZI
     VERSENYKÉPESSÉGÉNEK EL ŐFELTÉTELE,
          A TECHNOLÓGIAI MEGÚJULÁS
                (Prerequisite of the International Competitiveness
                 of South Transdanubia, Technological Renewal)

                                  HORVÁTH GYULA



                 Regionális fejl ődés és a technológiai megújulás

   Egy régió gazdasági fejl ődésében — a történeti korok sajátosságaihoz igazodva — kü-
lönböző tényezők játszanak meghatározó szerepet. A Dél-Dunántúl második világhá-
ború utáni átalakulásában els ődleges hajtóereje az iparosításnak volt. A dezindusztriali-
záció tipikus periférikus modelljét követve a térség szerkezeti átalakítása küls ő forrá-
sokból, régión kívüli (központi és vállalati) döntések nyomán zajlott. Még a térség
belső adottságaihoz leginkább kapcsolódó élelmiszergazdaság fejlesztése is ezen a
pályán haladt. A hullámszenlen lejátszódó iparosításra el őször a nagyvárosokba a buda-
pesti, majd kés őbb a nagyobb falvakba a régió városi feldolgozóiparának kitelepítései
voltak jellemzőek.
   A centrumokból kiinduló hatások lényegében hasonló következményekkel jártak, mint
a nyugat- és dél-európai regionális fejl ődésben. A Dél-Dunántúlon — a gazdaság- és
társadalomirányítás akkor uralkodó rendje miatt — nem is lehettek olyan er ők, amelyek
megakadályozhatták volna, hogy a központi régió ipari tevékenységét átszervezvén, az
új termék- és technológiai innováció számára megtisztítván tevékenységi profilját,
felhagyott — életciklusok végs ő szakaszában lév ő — termékeinek gyártását a régióba
telepítse. A budapesti ipar dekoncentrációjának másik — a Dél-Dunántúl iparosítására is
ható — vonulatában a vertikálisan szervezett innovatív nagyvállalatok korszer ű techno-
lógiát telepítettek Pécsre (Mechanikai Laboratórium), Nagykanizsára (Egyesült Izzó),
Kaposvárra (Egyesült Izzó, Finommechanikai Vállalat), ezek azonban csupán részegysé-
gek el őállítására specializálódtak, illet őleg a termékfejlesztés és -értékesítés stratégiai
döntési posztjai a fővárosban maradtak. Ritka kivételnek számított, ha egy nagyvállalat
több megyébe telepített gyáregységei termelési kapcsolatot létesítettek egymással. A
Dél-Dunántúl bels ő gazdasági kohéziója gyenge volt. A dél-dunántúli ipar ágazati
kapcsolatait elemző korábbi vizsgálatunk (Horváth Gy. 1981) azt mutatta, hogy az el ő-
állított félkész- és késztermékeknek csupán 12%-a maradt a régióban, a többi továbbfel-
                                       Horváth Gyula:
     A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                         Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.


38      Horváth Gyula                                                            TÉT 1994 s 1 —2

dolgozásra elhagyta azt. A bels ő regionális erőforrásokból kifejl ődött vállalatok és ipari
szövetkezetek — amennyiben piacképes termékeket állítottak el ő — innovációs kapcso-
lataikban elsősorban a centrumtól függtek (a hitelezés, a külkereskedelmi értékesítés, a
technológiai és piaci információk megszerzése csak budapesti szervezeteken keresztül
volt lehetséges).
   A dél-dunántúli megyék és települések a 80-as évtized közepéig passzív szerepre
kényszerültek ebben a folyamatban, s csak ezt követ ően fogalmazódhattak meg elképze-
lések a szerkezetátalakítás irányaira. Ekkor azonban már sorra építették le a leányválla-
latokat, az ipari kibocsátás mérsékl ődött, az exportteljesítmények romlottak. A gazda-
sági válság tehát megakadályozta, hogy legalább az ún. perifériahasznosítási modell bi-
zonyos elemeit alkalmazni lehessen. A korábbi fejl ődési pálya olyannyira mély nyo-
mokat hagyott a régió politikai és tanácsi döntéshozóiban, hogy a kitörési pontokat to-
vábbra is csupán a hagyományos, a küls ő erőforrások mobilizálásában látták (a privati-
zációt, vegyesvállalat-alapítást tekintették a szerkezetváltozás lényegének).
   Felfogásunk szerint a gazdaság szerkezeti átalakulásának, ágazati átrendez ődésének, a
versenyképes struktúra kiépülésének kulcsa — ezzel szemben — a Dél-Dunántúl
innovációs potenciáljának az erősítésében, a technikai és a technológiai megújulásban,
a termék és a termelési innováció szolgáltatási hátterének a megteremtésében van.
          -



   A nyugat-európai regionális fejl ődésben mind a technológiaváltozásnak, mind pedig a
fejletlen perifériák technológiai színvonalának, a termelési, üzleti és információs háttér-
ágazatok fejlesztésének meghatározó jelent ősége volt az utóbbi másfél évtizedben. Ezek
a feladatok egyrészt prioritást kaptak a nemzeti regionális programokban, másrészt az
Európai Közösség is a legfontosabb, kohéziót er ősítő célprogramjává nyilvánította az
elmaradott és depressziós térségek innovációs potenciáljának fejlesztését.
   Az Európai Regionális Fejlesztési Alap két fontos programja a technológiai változás
előkészítésére és finanszírozására jött létre. A STRIDE-program (Science and
Technology for Regional Innovations and Development in Europe) a regionális K+F
 fejlesztését, a SPRINT-program (European Community Strategic Programme for
 Innovation and Technology Transfer) pedig a technológiai transzfer-rendszerek és háló-
zatok kialakítását támogatja.
   A STRIDE alapfilozófiája arra épül, hogy:
   — az elmaradott perifériákon a fenntartható fejl ődés a technológiai képességek gyö-
keres megváltoztatásával képzelhet ő csak el;
   — a regionális támogatások korábbi formái nem mérsékelték a centrum- és a periféri-
kus térségek közötti gazdasági különbségeket. Az egymástól elszigetelt programok he-
lyett olyan koherens projektekre van szükség, amelyek a regionális alulfejlettség kiváltó
okait szüntetik meg;
   — a technológiai rés a különböző fejlettségű térségek között a gazdasági és életszín-
vonalbeli differenciáknál sokkal nagyobb;
   — a szegényebb régiókban azokat a képességeket kell er őteljesen fejleszteni, amelyek
a függőség és kiszolgáltatottság jelent ős mérséklődését eredményezhetik.
                                         Horváth Gyula:
       A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                           Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.



 TÉT 1994 s 1 —2                    Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének...             39

     A SPRINT-program az innovációbarát gazdasági környezet megteremtését, a
  technológiai közvetít ő hálózatok regionális kiépítését célozta meg az alábbi stratégiai
  irányvonalak mentén:
     — az innovációtámogatás európai hálózatának kiépítése;
     —az új technológiák és m ű szaki megoldások elterjesztése a közösség vállalatai
 között, a vállalatok a kutató és technológiai szervezetek és a beruházók nemzetközi
 együttműködését lehet ővé téve;
     — az innovációs folyamat fontosságát bizonyító eredmények széles kör ű regionális
 terítése, információs központok megszervezése.
    A program prioritásai a következ ők:
     —a kisvállalkozások innovációs képességének er ősítése,
     — a hagyományos ágazatok technikafelszívó képességének javítása,
     —a technológiai kapcsolatok megteremtése a fejlett és a fejletlen régiók között,
     —az innovációs folyamat részelemeinek (min őség, design, értékelemzés, szabványo-
 sítás, szabadalom- és találmányhasznosítás) er ősítése.
    Az innovációs politikájukat már korábban decentralizált országok (Dánia, Hollandia,
 Olaszország, Németország, Franciaország) tapasztalatai (és a decentralizációt megalapo-
 zó vizsgálatok) azt bizonyították, hogy a K+F tevékenység intenzitása, a kisvállalkozá-
 sok fejlődő képessége és az exportképesség között szoros a korreláció.
    Amennyiben a Dél-Dunántúl távlati gazdasági fejl ődésében a nemzetközi versenyké-
 pesség erő sítését á priori feltételnek tekintjük, a technológiai és a szervezeti innovációt
 stratégiai elemként kell kezelnünk, s a különböz ő részterületekre fejlesztési
 programokat kell kidolgozni.
    A kiinduló feltételek ugyanis mind a négy megyében igen kedvez őtlenek. Nemcsak az
 Alföld és Észak-Magyarország, hanem Dél-Dunántúl is félperiférikus állapotokat tük-
 röz. Az innovációs potenciál bármely elemét nézzük, Budapest dominanciája a meg-
határozó (de az Észak-Dunántúl is a többi nagyrégió fajlagos mutatóinak kb. a kétszere-
sét produkálja). Ebb ő l az is következik, hogy a magyar regionális politikának er őteljes
figyelmet kell fordítania a K+F tevékenység decentralizálására, befolyását latba kell
vetnie ahhoz, hogy a fiskális, a monetáris, az ipar- és a kereskedelempolitika tekintettel
legyen arra, hogy e régiók válságmenedzselése ugyan elképzelhet ő a technológiai-kuta-
tási kapacitások nagyarányú fejlesztése nélkül, a fellendülés azonban nem. A STRIDE-
program alapcélkitűzéseit be kell építeni a magyar regionális politika célrendszerébe.
    Mi jellemzi a négy dél-dunántúli megye innovációs kapacitását? A helyzetértékelés
még csupán néhány alapinformációra épülhet, ugyanis a K+F szektorról és az . innová-
ció más szféráiról szekunder területi információk csak részlegesen állnak rendelkezésre.
Az adatok vagy régi kelet űek (a K+F évkönyv 1986-ban közölt utoljára területi adato-
kat) vagy pedig teljes mértékben hiányoznak (pl. nincs adat a találmányok, újítások,
szabadalmak, a csúcstechnológiai eszközök területi megoszlásáról). Elemzésünk e sza-
kaszában tehát csak tendenciákat és hipotéziseket jelezhetünk. Az innovációs potenciál
teljes körű elemzése a részletes empirikus adatfelvétel és -feldolgozás után végezhet ő el.
                                       Horváth Gyula:
     A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                         Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.


40      Horváth Gyula                                                            TÉT 1994 .1 — 2

Ez a felmérés átfogóbb képet adhat részben az adottságokról, részben pedig a gazdasági
és a K+F szektor fejlesztési elképzeléseir ől, attitűdjeiről, a Dél-Dunántúlon gyártott
termékek és az ott nyújtott szolgáltatások színvonaláról, versenyképességér ől. A terve-
zett adatfelvétel eredményei elé azért tekintünk bizakodóan, mert egy más típusú — a
baranyai kisvállalkozók körében végzett — felmérésünk (Kraftné Somogyi G. 1993)
eredményei is hasznos információkat szolgáltattak hipotéziseink alátámasztására,
ugyanis az derült ki, hogy:
   — hiányzik a technológiai szakképzettség, az új technológiák iránti tudatos érdek-
lődés;
   —az előállított termékek m űszaki színvonala alacsony, továbbá elenyész ő a minőségi
és formatervezett termékek aránya;
   — a vállalkozások kizárólag hazai és kelet-európai piacra termelnek;
   — kooperációs képességük rendkívül gyenge, egyetlen dél-dunántúli nagy- és közép-
vállalattal nem állnak termelési kapcsolatban;
   — piaci ismereteik hiányosak, marketing tevékenységet nem folytatnak.



              Az innovációs elmaradottság okai a Dél-Dunántúlon

 Egy térség versenyképességét meghatározó innovációs potenciál számtalan tényez ő
mű ködésének és ezek kölcsönhatásainak az ered ője. A legfontosabb innovációs elemeket
— vázlatosan — az I. ábra mutatja.

                                             1. ÁBRA
                 A technológiai átalakulás hagyományos lineáris modellje
                  (Traditional linear model of the technological transition)


                                       Alap- és alkalmazott
                                            kutatások


                                      Termék- és folyamat-
                                           fejlesztés


                                            Termelés


                                          Marketing, üzleti
                                        szolgáltatások, érté-
                                         kesítési rendszerek
                                         Horváth Gyula:
       A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                           Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.


TÉT 1994.1-2                        Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének...             41

  A műszaki-technológiai képességek helyzetfeltárásához az innovációs lánc tradicio-
nális értelmezése is elegend ő , a stratégia kidolgozása során azonban már egy lényegesen
átalakított modellel kell majd operálnunk, amelyik alkalmas arra, hogy az egyes elemek
közti kapcsolatokat is figyelembe vegye. A technológiaváltás folyamata ugyanis nem-
csak az innovációs elemek min őségi átalakulását és mennyiségi fejl ődését jelenti, hanem
az egyes elemek egymásrahatását el ősegítő mechanizmusok fejlesztését egyaránt. A ko-
rábban is fejlett technológiai rendszerekkel rendelkez ő régiók innovációs kapacitásaikat
éppen azért tudták megsokszorozni, mert az innovációk lineáris fejlesztése helyett stra-
tégiájukat a komplexitás megteremtésére, az egyes innovációs alrendszerek egymáshoz
kapcsolására alapozták.


A gyenge kutatási-fejlesztési hálózat

   Bár a külső szemlél őnek gyakran az az érzése, hogy a Dél-Dunántúlon jelent ős kuta-
tási kapacitások vannak, ez a felszínes kép azonban a K+F adatok elemzése során mó-
dosul, mert igencsak kedvez őtlen állapotok tárulnak elénk. Nem csupán a közeli közép-
európai régiók vagy a közös piaci országok átlagos K+F adataival összehasonlítva,
hanem a hazai nagyrégiókkal összevetve is szembet űnő a Dél-Dunántúl elmaradottsága.
   A 80-as évtized végének adatai szerint az ország K+F foglalkoztatottjainak csupán
3,5%-a dolgozott a Dél-Dunántúlon, a ráfordításoknak pedig mindössze 1,5%-a került
ide (1. táblázat). Az adatok nem tükrözik teljességében a régió kutatási kapacitásait,
mert csupán a dél-dunántúli székhely ű K+F szervezeteket tartalmazzák, nem szerepel
az összesítésben pl. a Tejgazdasági Kísérleti Kutatóintézet pécsi osztálya, több kívülr ől
irányított agrárkutatóhely és a Mecseki Ércbányászati Vállalat kutatási üzeme sem,
illetve az akkori kutatási-fejlesztési statisztika viszonylag magas követelményekhez kö-
tötte a vállalati kutatóhelyi besorolást. Másfel ől viszont a hivatalos statisztika nagyvo-
nalúan járt el, mert a teljes fels őoktatási oktatói létszámot kutató-fejleszt ő állománynak
minősítette. A számbavételi pontatlanságok ellenére a régió helyzete egyértelm ű , az or-
szág nagytájai közül a leggyengébb K+F kapacitásokkal rendelkezik.
   Ennek oka több tényez őre vezethet ő vissza:
   1) Az ország kutatási kapacitása túlzottan magas — Európában szinte egyedülálló —
koncentrációt mutat (a fővárosra és Pest megyére jut a foglalkoztatottak és a ráfordítá-
sok háromnegyed része, 2. ábra). A nemzetközi szakmai közvélemény értékelése sze-
rint torz — északi orientációjú — K+F szerkezettel rendelkez ő Olaszországban a kon-
centráció foka 51,4%, a technológiailag fejletlen Mezzogiorno részesedése 24,1 %.
   2) A K+F szektor bázisát jelent ő felsőoktatási intézményrendszer bels ő szerkezetében
a kevésbé ráfordításigényes társadalomtudományok dominálnak, a nem fels őoktatási
kutatóhelyek is elsősorban ebbe a tudományágba tartoznak (levéltárak, múzeumok,
könyvtárak).
                                      ▪
                                    ▪ Horváth Gyula:
     A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                         Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.


42      Horváth Gyula                                                                                                                                  TÉT 1994 s 1— 2




                                               un N CN                 r- 00 N                 r- r-                  O CN                  v.-4 (D\           1.0   V-1
                                               GO  C:; C:; N N V N r4 C: •- s O
               K+ F ráfordítások




                                    O                                                                                  0 C: 0 C:;                        O
                                                                                                                                                               co




                                               G-) r-4 \O 0 I-- 0 01 •-• M 0 m 00 ).0 'Cl• 0 00 Of) O G")                                               O            O
                                           0   Gs1 M .4-           r-       vo       r‘l     oo     v1\ 0
                                               N          r- r- N un s.0       ("4 M (-4                                                                 t--   kr4
                                   , C,1                                                                                                                 00    VD




                                   `Cl     C
                                               •    CN CD CD r- (-4 cr,                    t-, cy, 00 M cst                                                    co
                                    C          N    O—M                                    0       C2; c:   C:> ^-s cO? C5 c,;'                            -
                                                                                                                                                         V-1




                                                                                                                                                                                    Forrás: Tudományos kutatás és fej lesztés, 1986. 47. o.
                                    N                                                                                                                    )C)   O
                  N
                            N
                  0

               CO
               7:£.

                                    CO
                                               "(t 00 VD (,1 VD V1 CN V-) CD              CD CO v") N esi V V1                                          01
                                    E ,0       "I- t- ),-) eq v1 ve.) ,t N r-    r‘l .1.. kr) ev   "1. vo
                                                   v;) r- m VD ,t ,t ("4 V-) t-- VD ("4 C› est r-             nn                                        00     VD
                                               ^,           N rn rst     rn                               C,1                                           O      t-
                                                                                                                                                        kr)    r-




                                                                                                                            04
                                                                                               -4C                          4)
                                                             ,44
                                                                                                      E                     ,..,
                                                                            m                  c                            a.>
                                                                            o                  — e                         op
                                                              E             ,...
                                                              Cl,
                                                              O             CL                  N bz
                                                                                                N I....                     .
                                                                                                                           `M
                                                                            0
                                                             :5-,
                                                               '
                                                                           C.,)                C"? '..2
                                                                                                c     N
                                                                                                                            E
                                                                                                                                                                     Dél-Dunántúl




                                                              cl            C ,..                     4.
                                                                                                       1                    CO
                                                             .0             0        (0        ..1L
                                                    ..,4     < .0           ó'                  >, e                       '?               E
                                                    —1                                          ah =                        ,,,
                                                                                                M     C    .0          T    C../            A./
                                                              "O '12
                                                               '
                                                           V) 0 b4'             ,
                                                                                     ‘29
                                                                                    `7     V' Z ,C--3
                                                                                                 )C        ''''''
                                                                                                                                             L,
                                                                                                                                             0..         C))
                                                                                                                            0 0
                                                                                                                                                         CO
                                               ,:2 `cd ,(1) o v,
                                                                       ',5 ,3                > t] E tz u,
                                                                                                      .
                                                                       ;17 >, c.:1  N
                                          Horváth Gyula:
        A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                            Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.



TÉT 1994.1-2                         Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének...                  43

                                            2. ÁBRA
                   A kutatási-fejlesztési ráfordítások regionális megoszlása
                           (Regional division of the R&D expenses)

               a) Magyarországon, 1986                            b) Olaszországban, 1985
   A
80 —                                                       80




                                                           70




                                                           60




                                                           50




                                                           40




                                                           30




                                                           20




                                                           10
                                            Dél-Dunántúl




          00
         ‘61
                                                                                          O
                                                                                          E
                                                                        5                 00
                                                                                      ce ..
         O
                                                                        0.)
                                                                                      '5
                                                                                      az
                                                                                          0



                         121                                                   A                i)

Szerkesztette: Horváth Gyula.
                                       Horváth Gyula:
     A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                         Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.



44     Horváth Gyula                                                            TÉT 1994E1 —2

  3) A vállalati K+F helyek száma elenyész ő (a K+F statisztika mindössze nyolc válla-
lati kutatóhelyet említ a Dél-Dunántúlon).
  A félmilliárd forintot sem elér ő K+F ráfordítások régión belüli megoszlása egyenet-
len, s hasonló megállapítás tehet ő a fajlagos ráfordítások tekintetében is. Ez utóbbi mu-
tatóban tapasztalható kedvez ő jelenséget (a dél-dunántúli átlag az országosnak a kéthar-
mada) azonban fenntartással kell fogadnunk, hiszen ez a kiugróan magas Tolna megyei
(paksi atomerőmű !) átlagnak köszönhet ő . A többi megye adatai az országos átlag felét
sem érik el, Baranya megye egy kutató-fejleszt őre jutó ráfordítása pedig az országos
sorrendben az utolsó helyet foglalja el az országos átlag 18,8%-ával (3. ábra).
  Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a Dél-Dunántúl kutatási-fejlesztési kapa-
citásai gyengék, sem volumenük, sem bels ő struktúrájuk nem alkalmas arra, hogy
regionális innovációs láncolatot alkossanak, az egyes elemek között tartós kapcsolatok
fejlődjenek ki, lokális és regionális technológiaigényes clusterek jöjjenek létre.


Tradicionális vonások a felsőoktatásban

  A felsőoktatás nem csupán a K+F szektorban elfoglalt vezet ő helye, hanem a techno-
lógiailag fejlett termékeket és versenyképes szolgáltatásokat megszervez ő és előállító,
valamint az ezek értékesítését végz ő szakemberek képzésében elfoglalt meghatározó
pozíciója miatt van hatással a bels ő regionális fejl ődésre. A technológiai átalakulás
egyik fontos kísér ő jelensége, hogy a versenyképes termékeket gyártó iparágak és
vállalatok minőségi kritériumok alapján választanak telephelyet. Ezek sorában el őkel ő
helyen szerepel a fels őoktatás, amelynek t őkevonzó erejét nem csak az általa biztosított
munkaerőpiaci előnyök befolyásolják, hanem az ide összpontosuló innovációs kapacitá-
sok is. Megfigyelhető Európa-szerte, hogy míg a nagy technológiai rendszerek fejl ő-
désére els ősorban az agglomerációs nagyvállalatok kutató-fejleszt ő szervezetei voltak
meghatározó befolyással, addig a kis- és középvállalkozások technológiai megújulásá-
ban, a lokális és regionális technológiai clusterek megszervez ődésében a felsőoktatási
intézmények domináltak. A regionális fels őoktatási intézmények motorikus szerepe bi-
zonyítható a közép- és az északkelet-olaszországi ipari körzetek kifejl ődésében, a bajor,
az északkelet-francia, a holland stb. regionális fejl ődésben (Ciciotti, E. 1993; Bennett,
R. J. —Krebs, G. 1991).
  Ahhoz azonban, hogy a fels őoktatási hálózat ezt a funkcióját gyakorolni tudja, képes
legyen az innovációs rendszer elemeként integráló feladatok ellátására, legalább négy
feltételnek kell megfelelnie:
   —a kutatást a fels őoktatás egyik alapfunkciójának kell minősíteni, finanszírozásában
erre tekintettel kell lenni, az egyetemek-f őiskolák működésében ezt érvényesíteni szük-
séges;
   —az országos technológiapolitikának és a regionális szerveknek megfelel ő ösztönz ők-
kel kell támogatniuk a fels őoktatás és a gazdaság szervezett együttm űködését;
                                          Horváth Gyula:
        A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                            Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.



TÉT 1994.1 —2                                                                 Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének...                                                          45

                                              3. ÁBRA
                   Az egy kutató-fejleszt őre jutó ráfordítások országos átlagtól
                                  való eltérése megyénként, 1986
                  (The differences from the national average in the expenses per
                            researcher-developer in the counties, 1986)


      170
              •
      160           •
      150

      140                 •
                                 •
      130
                                     •
      120
                                                         •
      110

                                                                                                                                                                             EUR 12
      100

       90                                                                     •
       80
                                                                                  •
                                                                                                      • •
       70
                                                                                                                          •
       60

       50

       40
                                                                                                                                         • •••
                                                                                                                                                       • •
                                                                                                                                                           •
       30

       20

        10
                                                         Komárom- Esztergom



                                                                                  Győr-Moson-Sopron




                                                                                                                                                       Szabolcs-Szatmár-B.
                                                                                                        Borsod-Abaúj-Z.
                                     Jász- N. -Szolnok




                                                                                                                          Dél-Dunántúl

                                                                                                                                         Bács-Kiskun




               2
              F      47   e3.1
                          0:1


Szerkesztette: Horváth Gyula.
                                       Horváth Gyula:
     A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                         Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.



46     Horváth Gyula                                                            TÉT 1994 .1 —2

   —a felsőoktatás szerkezetének alkalmasnak kell lennie a technológiai és a gazdasági
innovációk generálására;
   —a fels őoktatásnak területileg decentralizáltnak kell lennie, intézményi méreteinek
pedig el kell érnie azt a kritikus tömeget, ami e funkciók gyakorlásához szükséges,
illetve ami a centrumrégió intézményeivel esélyegyenl őséget teremt mind a kutatási for-
rások megszerzésében, mind pedig a nemzetközi kutatási-fejlesztési munkamegosztásba
való bekapcsolódásban.
   E tényezők hazai állapotának értékelése hosszabb tanulmányt igényelne, ehelyütt ele-
gendőnek tartjuk csupán arra utalni, hogy:
   1) A magyar fels őoktatás lényegében az európai átlagnak megfelel ő mértékben része-
sedik a K+F forrásokból (2. táblázat). A K-PF szervezetrendszerben tehát nem ennek
az elemnek a relatív gyengesége jelenti a f ő gondot, hanem az, hogy míg a fejlett euró-
pai országokban a vállalati K+F helyek részesedése 54,8% (Ausztria) és 77,7% (Svájc)
között szóródik, addig Magyarországon csupán 33,3%. A sokak által hangoztatott aka-
démiai-egyetemi fúzió tehát csak a gondok elkend őzését jelentené, ez a megoldás hamis
illúzió a kutatásfinanszírozás gyökeres reformja és stratégiai pozícióinak a költségvetés-
ben való érvényesítése helyett.
   2) Az egyetemi—ipari kapcsolatok — a university-industry linkage rendszerek — in-
tézményesítésének, finanszírozásának ma még nincsenek általánosan használható
modelljei, formái, a két szféra közötti együttm űködés esetleges, a kooperációk is
többnyire az egyetemek anyagi kondícióinak a javítását, mintsem az innovációs lánc ki-
épülését szolgálják.
   A fels őoktatás szerkezete tradicionális, az elkülönült diszciplínák szerint tagolodó
intézményrendszer integrálása felesleges energiákat emészt fel, ahelyett, hogy a tudo-
mányszervezés középpontjában a K+F és a gazdaság együttm űködése állna. A regio-
nális fejlődés akadályának tekinthet ő , hogy Magyarországon a délnyugati-északkeleti
„energiatengely" alatt, a Dél-Dunántúlon és az Alföldön nincs jelent ős műszaki felső-
oktatási intézmény.
   A fels őoktatás területi struktúrája ambivalens vonásokat mutat: regionális eloszlása
szélsőségesen diszperz, a legnagyobb vidéki egyetemek sem felelnek meg a nemzetközi
normáknak. A 33 településen m űködő , átlagos hallgatói létszámában — és az ezzel
szoros kapcsolatot mutató kutatási kapacitásában — az európai átlag ötödrészét sem
elérő intézmények képtelenek az európai K+F versenykövetelményeknek megfelelni.
Nincs egyetlen vidéki egyetem sem, amelyiknek kari-diszciplináris tagolódása megfe-
lelne az EU felsőoktatás-fejlesztési stratégiájának. Csupán egyetlen vidéki egyetemen
folyik például magasszint ű marketingképzés, s egyetlen vidéki fels őoktatási intézmény-
ben sincs formatervezői, alkalmazott iparm űvész képzés.
   A felsorolt hiányosságokból érzékelhet ő , hogy az innovációs rendszernek ebben a
szegmensében a változásokat, a feladatok súlya és a nemzetközi normák érvényesítése
miatt, országos politikai döntéseknek kell elindítaniuk.
                                                 Horváth Gyula:
               A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének előfeltétele: a technológiai megújulás.
                                   Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 37–58. p.


TÉT 1994E1-2                                   Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének...                                                                                               47




                                                                                                                                                                               0

                                                     .r)           r-    v:,                   cr.
                                                     rsi   ./5 cl:    oo v-;                   r-                             Cls      r- r-                 •                 E
                                         oo          0, oo     O      cn                                                      oo oo       0,




                                                                                                             00
                                                                                         0')

                                                                                                                                                                           CO


                                                                                                                                                                               C




                                               cs,              o oo a rsi                                                    aa oo
                                         00                cr             s
                                                                   cr cf a o cr kr;                                                                         r-                 >1




                                                                                                                      O
                                               (cl V                                                                          1- 06 Ni ct
                                                                           cv                                                                (c)                               C



                                                                                                                                                                           'U4
                                                                                                                                                                               CO




                                                                                                                       O
                                         M 0 \*„.., V-, kr, NI V",                  ‘0         kfl                            kr, -I-     r..„ 00 .1-,
                                         C: 1- 06 00'1 ' kr";' C2; 06         r: oc; vz; r-                                   .13;" 06 (T      (-4                             Q)
                                         rl kr)            V(cl                          (-4                                  cf. (V M k0 M cr




                                                                                                                                                                               Z,;
                                                                                                                                                                               U
2. T ÁBLÁZAT




                                                                                                                                                                               5
                                         M M Q       k0       v")   N '0 u>                                                         ct. 00 0
                                         r-    '0                   ,/". N                                                              d    r-
                                         r- M .4- M k/3 N1 a kr,                                                              cr)  N0, 00
                                                                                                                                                                               O
                                                                                                              rsi


                                         r-.      00 Cr, ,4,›     VZ 00 00 00                                                 cr m o.
                                                     (,)




                                                                                                                                                                               cl.)
                                         kg:1 r 1-- cl- M Q krb                                                                        cr. o                                          c.)
                                                 kr)      N     (V NI                          d'                             N M            NI NI                   :=
                                                                                                                                                                     N
                                                                                                                                                                           r.")
                                                                                                                                                                     E     •
                                                                                                                                                                     w .10
                                                                                                                                                                     N

                                                                                                                                                                     g
                                                                                                                                                                     '     2
                                         d' .0 M -4- kr)
                                             s.0 cr. •— s v•- s
                                                                     e•i crN crs crs kr, -4-
                                                                             r-      e-4 v-)
                                                                                                                              •Zr V:. 00 00 00 Cfs
                                                                                                                              Ml 0       M tr, 00                •
                                                                                                                                                                 •
                                                                                                                      \




                                               Voc o                 oc r.1 M 00 kr, 0 \                                                 k0 00 0 \
                                               N N N N N t^,1 N N                                                             M N1 N N N

                                                                                                                                                                               C.
                                                                                                                                                                               :,
                                                                                                     Eu rópai Unió összesen




                                                                                                                                                                     04 C‚)
                                                                                                00
                                                                                                A                                                                    TU
                                                                                                v)
                                                                                                >,                                                                   Z
                                                                 04 b.0                                                                                     04   •      V)
                                                                                               cci
                                                                2,
                                                           bl:) .; c
                                                           c,1 - N
                                                                    •el
                                                                              0.0
                                                                                                .                                                                    - [14
                                                            N 4               co                                              b0 •b0                        h
                                                           v)        t.       N     04 ... 2'
                                                                                        0                                     <0
                                                                                                                                                            0        N
                                                                                                                              N N                  •                 >^.
                                         E                 C" — ..5. c0e4                                                                                            O0 h
                                              <.4',2)›..c.)Nr..) •• <,, ‘ 04 :?
                                                              0 °
                                                                E -'