Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
Tér és Társadalom 8. 1994E1 —2: 25 —37
A DÉL-DUNÁNTÚL A PIACGAZDASÁGI
ÁTMENETBEN
(South Transdanubia on Its Way towards the Market Economy)
NEMES NAGY JÓZSEF
A rendszerváltozás folyamatai a társadalom egészét átformálják, hatásai érintik a leg-
kisebb települést is. A változásoknak ugyanakkor nyilvánvaló jellemvonása a térségi és
települési tagoltság. Ez els ősorban a gazdasági változások dinamikahordozó elemeiben
(új vállalkozások, külföldi t őke) jelentkezik. A válságjegyekben inkább csak kisebb-na-
gyobb intenzitási különbségek, mintsem min őségi eltérések mérhet ők a kilencvenes
évek elejének átfogó recesszióján belül. A gazdasági válságjelenségek (munkanélküli-
ség, cső dök, veszteséges termelés, elavult, túlterhelt infrastruktúra, környezeti károk)
szétterültsége alapozza meg — nehezen cáfolható módon — azokat a vélekedéseket,
amelyek az ország szinte minden térségét támogatásra szoruló válságterületnek tartják.
A regionális gazdasági folyamatok elemzései — a rendelkezésre álló fejlesztési források
köztudott sz ű kösségének kimondatlan tudomásulvételével a háttérben — jellemz ően
mégis hangsúlyozott különbséget tesznek, ami sajnálatosan csak a viszonylagos dina-
mika térségei és a legmélyebb gazdasági krízissel küszköd ő régiók között érzékelhet ő .
Ezek a vizsgálatok relatíve kedvez ő helyzetű térségként a központi, főváros körüli térsé-
get és az északnyugati országrészt jelölik meg, s a nagyrégiók közül az északi megyék
és a Tiszától keletre fekv ő vidék képezik a válságtérségeket.
Az egységes nagyrégióként vizsgált Dél-Dunántúl egyik „széls ő " csoportba sem so-
rolódik be. Mit jelent ez? Arcnélküliséget, problémamentességet, netán csupán az is-
merethiány csalfa magabiztossága eredményezi ezt a min ősítést? Tanulmányunk e kérdé-
sek megválaszolásához próbál néhány adalékot közreadni a távoli szemlél ő mindenképp
indokolt szerénységére törekedve az ítéletalkotásban.
Alapkarakterét tekintve egy rövid regionális gazdaságstatisztikai elemzést adunk
közre, ami nem pótolja a régió szinte naponta változó gazdasági viszonyainak, gazda-
sági folyamatainak a konkrét helyi ismerteken, tapasztalatokon nyugvó analízisét, ahhoz
inkább csak hátteret nyújt.
Megtakarítandó a kés őbbi — az Olvasót vélhet ően kevésbé érdekl ő — többszöri hivat-
kozást az információs, módszertani problémákra a felhasznált adatok jellegér ől és forrá-
sairól, a legalapvet ő bb ismérveket már itt összefoglaljuk. Az elemzett adatok 1992., il-
letve 1991. évre vonatkoznak (a regionális gazdasági elemzések a konszolidált gazda-
ságú és statisztikai rendszer ű országokban is jellemző en két-három éves késésben van-
nak). Az elemzés a régió egészét, a négy megyét, illetve a kisebb körzeteket az alábbi
fontosabb adatok tükrében vizsgálja:
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
26 Nemes Nagy József TÉT 1994 s 1 —2
—gazdasági szereplők (cégek, vegyesvállalatok, egyéni vállalkozók) megoszlása,
sűrűsége;
— gazdasági eredménymutatók (hozzáadott érték, eredmény, exportorientáció);
— adóköteles jövedelmek.
Többször említjük a munkanélküliséget; mint alapvet ő indikátorát a regionális gazda-
sági. helyzetnek, mivel azonban e témakörrel a TÉT jelen számában önálló tanulmány
foglalkozik, részletekbe men ő analízisét a munkanélküliségnek nem szerepeltetjük. A
cégekre (gazdasági társaságok, vállalatok, szövetkezetek) vonatkozó adatok az 1992. évi
társasági nyereségadó bevallásokból kerültek aggregálásra, ezek mindegyike székhely
szerinti adat. A személyi jövedelemadó-statisztikákból származó adóköteles jövedelmek
adatai az adózók lakóhelye szerint számba vettek. (E két adatbázist a szerz ő állította
össze a PM GII-ben, a PSZTI, illetve az APEH adatbázisaiból). Az egyéni vállalkozók-
ra vonatkozó adatok a KSH TSTAR adatbázisából származnak. Az alapadatokból több-
féle relatív mutató, illetve komplex index került kiszámításra és elemzésre.
Az adatelemzésb ő l általunk levonhatónak vélt regionális politikai következtetésekkel,
a térségi fejlesztési koncepció jellegét és tartalmát érint ő megállapításokkal zárjuk a
tanulmányt.
A Dél-Dunántúl gazdasági súlya és pozíciói az országon belül
A négy megyét átfogó makrorégió az ország legnagyobb területi kiterjedés ű nagytér-
sége. Területi kiterjedésénél kisebb népességi és gazdasági súlya, azaz mind a néps űrű-
ség mind a gazdasági s űrű ség mutatói elmaradnak az átlagtól. A hazai gazdaságnak
mintegy egy tizede, a vidéki gazdasági potenciálnak 15 —20 százaléka található a
régióban.
A gazdasági jelz őszámok túlnyomó többsége a régiót az országos átlag körüli, de a
vidéki átlagnál jobb gazdasági helyzetű térségnek minősítik (1. táblázat). A Dél-
Dunántúl gazdasági jegyei a kilencvenes évek elején szinte minden tekintetben kedve-
ző bbek a keleti és északi országrészénél, általában alatta maradnak az északnyugati
térség mutatóinak, s messze elmaradnak az országból kiemelked ő központi térségét ő l.
Ettől a minősítéstő l csak néhány jelz őszám tér el. Pozitív irányú az eltérés az egyéni
vállalkozók népességre vetített száma tekintetében, amiben a térség a vidéken belül
messze kiemelkedik, s megközelíti a f ő várost. Ellentétes irányú eltérést mutat a térségbe
települt cégek exportorientációja, amely a legkevésbé nyitott gazdasági szerkezetre utal
az országban. A táblázatban közölt mutatószámok közül egyedül a cégek árbevételará-
nyos eredménye (helyesebben vesztesége) töri meg a térség kiemelked ő gazdasági pozí-
ciójára utaló számos jelet, ami egyben az ország egészére jellemz ő kritikus gazdasági
▪
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
TÉT 1994E1-2 A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben 27
Cr, ,40
M) C•1
CTs 00 tsI kr) V") O 00 ••zt 00
oo 0 t-- kr) C"
m •-s •-s •-s
CL)
a nettóárbevéte l%-ában
^:-s cr,
r-- C C oo r--
•d: V": (-4 c•- c•-s 00 D 00 N
r‘i O r•I
VD 00 Q\ O 00 0
1. TÁBLÁZAT
r-
— 0
,n
.1- 00 00 00 0 0
.-••s
O
0, 00 00 0
Forrás: aPM GR, a PSZTI, illetve az APEH adatbáz isai alapján saját szám ítás.
0 kr) M 00 00 t-- kr) r4
M "4- N d• 00 00 ∎.0 st, es1 oo
sz) oN kr) ,4:›
tízezer lakosra jutó száma
V") .1• kr) 1f1 V")
O C•11 (-‘1 kr) V") • 00 ‘.0
s•••s
-14
Q.)
00
.c• 'r s.0 • M M M
00
00 00 ,./D 0 • r"--
-Q.) r- •-s
Dél-dunántúl i megyék
CO >,
C 0 cd
CV1 c C cx$
0 0 CO
CO ci) N
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
28 Nemes Nagy József TÉT 1994E1-2
szituációt is szembet űnően mutatja. A Dél-Dunántúl e jelz őszámban is átlagos pozí-
ciójú. Az itt közölt gazdasági tényadatokon túlmen ően a jelzett gazdasági súlyt és az át-
lag körüli pozíciót meger ősítik azok a jelenleg folyó számítási munkák is, amelyek a
gazdaság egészére vonatkozóan megkísérlik a regionális GDP meghatározását. Ezek
első eredményei szerint a Dél-Dunántúlon 1992-ben az összes GDP mintegy 300 Mrd
Ft-ot tett ki (az országos volumen 2451 Mrd Ft), az egy lakosra jutó becsült GDP nagy-
sága az országos átlag 96%-án állt.
A dél-dunántúli megyék gazdasági jellemz ői
Nem fordít nagyot a régió egészének helyzetét min ősítő megállapításokon a megyei
szintű elemzés sem. Nincs ugyanis a térségben egyetlen megye sem, amely messze ki-
emelkedne illetve lemaradna. A régióban megyei szinten nincs fejlettségi hierarchia. A
különböző gazdasági jelzőszámokban más-más megye kerül a legkedvez őbb, illetve leg-
kedvezőtlenebb helyzetbe (1. táblázat). Baranya a cégs űrűségben és a befektetett kül-
földi tő ke relatív nagyságában vezeti a megyesort, Somogyban az országban a legmaga-
sabb az egyéni vállalkozók relatív létszáma, Tolnában viszonylag a legkedvez őbb az
eredményességi mutató és itt a legmagasabb az egy lakosra jutó vállalati GDP. Zala a
vegyesvállalatok relatív számában, az átlagos adóköteles jövedelmekben, illetve az
exportorientáció mutatójában áll az élen. A gazdasági modernizációs elemeket
faktoranalízissel komplex mutatóba foglaló közelmúltbeli vizsgálataink' szerint is mind
a négy megye az országos átlag körüli „gazdasági egészség ű", Zala, Somogy, Baranya,
Tolna sorrendben, de szignifikáns különbség nélkül.
Az a kijelentés, hogy a régióban nincs a megyék között éles fejlettségi tagoltság nem
jelenti feltétlenül azt, hogy gazdasági karakterük is azonos. Az a tény, hogy a négy
megye közül az egyes gazdasági jelz őszámokban más és más kerül az élre, épp a gazda-
sági szerkezet eltéréseire utal. Ezek az eltérések azonban igazából csak a kistérségi
szintű elemzésekben kerülnek felszínre, a megyei átlagok csak sejtetik a differenciákat.
Kistérségi különbségek a régió gazdaságában
Ha a régió gazdaságát kistérségi szinten elemezzük, az el őzőekben elmondottaktól
alapvetően eltérő következtetésre jutunk, amelynek lényege az, hogy a Dél-Dunántúl az
ország egyik legsokszín űbb, legtagoltabb gazdasági karakterű makrorégiója.
Ez a kijelentés a gazdasági térképekre tekintve vagy a vidéket bejárva szinte nyilván-
való, de ha nem elégszünk meg a „ránézésre" történ ő igazolással, többféle úton is el-
járhatunk. A sokszín űség, az erős kistérségi tagoltság mennyiségi kategóriákra lefor-
dítva azt a hipotézist jelenti, hogy e gazdasági jelz őszámok kistérségi differenciálódása
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
TÉT 1994 el —2 A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben 29
a Dél-Dunántúlon nagyobb, mint más térségekben. Az országot — általánosan elfoga-
dott kistérségi felosztás híján — 318 kistérségre bontva megvizsgáltuk néhány gazdasági
jelzőszám relatív szóródását (2. táblázat).
A számítási eredmények alapvet ően igazolják a hipotézist. A táblázatban szerepl ő —
különböző gazdasági tartalmakat lefed ő — hat mutatószám közül háromban a dél-dunán-
túli szórásmutató a legmagasabb. Mikrokörzeti szinten ez a régió a legtagoltabb az
egyéni vállalkozások eloszlása, az iparosodottság tekintetében, s 1992 nyarán itt volt a
legdifferenciáltabb a munkanélküliségi ráta is. A többi jelz őszámban is er ős tagoltságot
jeleznek a számítások. A cégs űrűségben csak az Észak-Alföld tagoltsága nagyobb, a
vegyesvállalatok eloszlása és az adóköteles jövedelmek mutatójában is csak a két alföldi
régió differenciáltabb. (Nagyon elkanyarodnánk alaptémánktól, ha itt részleteiben
elemeznénk az alföldi kistérségi differenciáltság jellegét, így csak arra utalunk, hogy
elsődlegesen a két legnagyobb regionális centrum, Szeged és Debrecen kiemelked ően
kedvező mutatói okozzák a nagy szórást). A Dél-Dunántúl minden jelz őszám tekinteté-
ben tagoltabb az Észak-Dunántúlnál, a Központi körzetnél és Észak-Magyarországnál.
(A táblázat kapcsán épp csak utalunk arra, hogy a benne szerepl ő értékek nagyságviszo-
nyai nemcsak a régiókat, hanem az egyes mutatószámokat összevetve is érdekes meg-
állapításokra vezetnek. Jól látszik az, hogy a jövedelemmutató viszonylagosan mennyire
kiegyenlített, a munkanélküliségi ráta szóródása is e válságjegy er őteljes diffúzióját
jelzi, kiugróan differenciált ugyanakkor a vegyesvállalatok eloszlása, s a visszaszoruló-
ban lévő ipari foglalkoztatottság is).
A gazdasági jelzőszámok magas szórásindexei nagyon eltér ő gazdasági karakterű kis-
térségek jelenlétére utalnak. Ezek feltárása, kijelölése sokféle úton-módon végrehajt-
ható. A tanulmány tartalmi-módszertani alapvonalán haladva e térségtípusokat egy az
ország egészére kiterjed ő többváltozós matematikai-statisztikai elemzés tükrében
mutatjuk be.
Az elemzés induló hipotézise az volt, hogy a mai regionális gazdasági folyamatokat a
piacgazdasági átmenet struktúraátalakító, modernizációs mozgásai és a meglév ő tradi-
cionális gazdasági szerkezet regionális dualizmusa határozza meg. E hipotézisb ő l ki-
indulva 318 mikrokörzetre vonatkozóan elvégeztünk egy faktorelemzést, amelyben
alapadatként a cégs űrűség, a vegyesvállalatok, illetve az egyéni vállalkozók relatív szá-
mának 1992. évre vonatkozó mutatóit, a munkanélküliségi ráta 1992. júliusi becsült ér-
tékeit, az egy lakosra jutó 1991. évi adóköteles jövedelmek adatát és az ipari foglalkoz-
tatottak népességre vetített 1992. évi számát vontuk be. A faktorelemzés két f ő faktort
eredményezett, amelyek egyike a fentiekben felsorolt els ő négy, a másik pedig az
utóbbi két jelzőszámmal korrelált er ősen. (A számítási részeredmények közlését ől itt el-
tekintünk.) A matematikai analízis egyértelm űen igazolta tehát a feltételezett kett őssé-
get, hisz épp a modernizáció-tradicionális struktúra dimenziók mentén „vágta ketté" az
adatrendszert, egy mutatóba összegezve a vállalkozási aktivitás, a privatizáció, valamint
a munkanélküliség jelzőszámait (ez utóbbit negatív el őjellel), illetve az iparosodottságét
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben -
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
30 Nemes Nagy József TÉT 1994E1-2
\ oo kr) 01
(,1 0 kel^
Gaz das ág i muta tók m ikro körz etekközött i súlyozott re latív szóródása ( %)
• VZ, V:, kr) kr)
00
• (-4 'cl-
M M
r•- Ö Kr)
ct M M
oo
0 oo
(-4 (^,11 rq (-q r.,1
00 •-•,
s•rj 0 C-- — ).0-
•-••• sr) M (-.4 M
tízezer lakosra jutó sz áma
Forrás: a PM GII, a PSZTI, illetve az APEH adatbázisai alapján saját számítás.
-1 M M [-
NV kr1 01 7 O1
▪ 00 00 01
on .4-1 M 7 s.0 O. 00
0 VS' c4
▪ v-s r-- kr)
0 cl- 01 00 00 01
▪ 00 v 7 '•t - M
CO
3•-•
y sn
N
t-. C "0 CO
sed
2C
ia-
•0.)
‘LT4 cn
‘U4
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
TÉT 1994 .1 —2 A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben 31
és az adóköteles jövedelmekét, ami köztudottan épp a hagyományos nagyszervezetek al-
kalmazottai béreihez köt ődő jelzőszám.
A két faktor értékeit (MODERDIN illetve IPARKONC elnevezéssel) egymással kom-
binálva vittük térképre (1. ábra), kilenc típust kijelölve a két dimenzió párosításával.
Az elemzés látványosan tagolja az országot: a központi és nyugati országrészben össz-
pontosulnak a modernizációban leginkább el őrehaladott térségek, míg a keleti—északke-
leti térség — a legnagyobb városokat kivéve — sem ebben a tényez őben, sem a tradicio-
nális gazdasági (ipari) fejlettséget jelz ő mutatóban nem kap kedvez ő értékelést.
A Dél-Dunántúl mikrorégiói közül a négy megyeszékhely mindkét dimenzióban az or-
szágos átlag fölé kerül. Ezek tekinthet ők a legperspektivikusabb körzeteknek. Mind-
egyikre jellemző ugyanakkor az, hogy körülöttük nem mutatható ki markáns agglomerá-
ciós tendencia, a környez ő térségek nem kölcsönösen kapcsolódnak e központokhoz,
hanem azoktól függnek, kiemelked ő gazdasági erejüknek alárendeltek. Különösen igaz
ez a régió legnagyobb központjára, Pécsre. Három körzet (Nagykanizsa, Komló és
Paks) esetében a modernizációs elemek csak átlagosak, míg a tradicionális (ipari) ele-
mek súlya kiemelkedik. Paks jellegzetes energetikai enklávéja a térségnek, Komló pedig
tipikus depressziós térség. A nagyrégió — országos relációban is — legsajátosabb tér-
sége a Balaton-part, ahol a modernizációs elemek (kisvállalkozás, külföldi t őke jelen-
léte) egyértelműen dominálnak. E zónából kiemelkedik Siófok körzete, amely a turiz-
muson túlmutató, összetettebb gazdaságú.
A régió körzeteinek többsége a modernizációs elemek tekintetében legalább az orszá-
gos átlagot eléri vagy megközelíti, ugyanakkor minden megyében található egy-egy jel-
legzetesen agrárkarakter ű mikrokörzet, amely a modernizációt jelz ő átalakulásból 1992.
végéig még kimaradt. A Balaton-parti körzetek kiugró vállalkozási aktivitása, Paks ha-
talmas gazdasági értéktermel ő tömege és Pécs nagyvárosi vonzóereje, azaz kifejezetten
lokális, kistérségi jegyek „húzzák" az országos átlag körüli szintre a makrorégió
egészét.
A regionális gazdaságfejlesztés irányait érint ő következtetések
Elméletileg és pusztán a területi aggregáció lehet őségeiből kiindulva bármely nagyobb
vagy kisebb térségre készíthet ő regionális fejlesztési koncepció. A nagyrégiók esetében
azonban mindenképp felteendő a kérdés, hogy valóban olyannyira egyveret ű , gazdasági-
lag egybeforrott az adott térség, hogy indokolt a fejlesztési koncepcióban egységként
kezelni? Ez az elméleti kérdés a dél-dunántúli régió esetében különösen indokolt. Míg
az ország más nagyrégiói, akár a válság (Észak-Magyarország), az elmaradottság, a
gazdasági karakter (Alföld) vagy épp a megindulóban lév ő dinamika jegyei alapján
(Nyugat-Dunántúl és a központi országrész) viszonylagos homogenitást mutatnak, s így
joggal kezelhetők egységes nagytérségként, addig ez a Dél-Dunántúlra nem mondható
el.
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
32 Nemes Nagy József TÉT 1994 el —2
(Regfonal Duality of Mode
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
TÉT 1994 el —2 A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben 33
Az összességében átlagos gazdasági mutatókkal rendelkez ő Dél-Dunántúl az ország
(gazdasági tekintetben) legheterogénebb nagytérsége, s ezért regionális gazdaságfejlesz-
tési koncepciója csak nagyon eltér ő térségtípusok eltér ő irányultságú fejlesztési elképze-
léseiből állhat össze. Ennek nem kell feltétlenül azt jelentenie, hogy minden mikrokör-
zetre önálló térségfejlesztési koncepció készüljön. A Balaton környék, valamint a határ-
menti agrárrégiók és a Somogy —Tolna közi bels ő agrárperiféria szinte kínálja magát az
egységes koncepcióhoz. A tagoltság és többközpontúság miatt nehezen képzelhet ő el
egységes fejlesztési koncepció Zala megyére. Felvethet ő a Duna-menti zóna önálló tér-
ségként való kezelésének végiggondolása is.
A nagyrégió szintjén az is mérlegelend ő , hogy a különböző fejl ődési pályák mentén
haladó kistérségek hatnak-e, s miként egymásra, a fejl ődés a régió egységesülése vagy
tagoltságának er ősödése irányába mutat-e? Elméletileg nem csak az vethet ő fel, hogy
ezen alternatívának melyik eleme reális, hanem az is, hogy melyik t űnik kívánatosnak,
hisz egy ilyenfajta célmeghatározáshoz konkrét gyakorlati következmények párosulnak.
A régió adott gazdasági reálstruktúrájának irányítási szempontból egy többközpontú
regionális fejlesztési intézményrendszer felel meg. A régióban a jelzett tagoltság miatt
nem egyértelmű a regionális fejlesztésben a megyei szint középszintként való kizá-
rólagos szerepeltetése sem. Valamifajta egységes regionális fejlesztési „csúcsszerv"
létrehozásának gondolatát és lehetséges funkcióit is alaposan meg kell fontolni a Dél-
Dunántúlon.
A belső heterogenitás a régióban a külső kapcsolatok tekintetében a nyitottság és az
elzártság sajátos kett ősségével párosul. A régió határai mentén fekv ő térségek egy része
a szomszédos nagyrégiók hasonló kazakter ű térségeihez kapcsolódik, illetve velük roko-
nítható (Balaton-part, Somogy és Tolna északi agrártérségei). Ugyanakkor a déli határ-
szakasz külső kapcsolatai politikai okokból blokkoltak, keleten a Duna ma még — a
szükséges infrastrukturális kapcsolatrendszer híján — éles határvonalat képez. A zalai
térség a zártság-nyitottság dichotómiája vonatkozásában maga is sokarcú. A régió bels ő
térségei zártak, a nagy centrumokhoz (Pécs, Kaposvár) köt ődnek. A „kifelé" köt ődő
zónák esetében a régió más térségeihez való kapcsolódás, a „befelé" kényszerült terüle-
teknél pedig a küls ő kapcsolatrendszert javító fejlesztési irány jelentene a mai helyzet-
hez viszonyítva fordulatot. Ezeket az alternatívákat, lehet őségeket értékmentesen kell
végiggondolni. A kapcsolatrendszernek a régió egésze és egyes térségei jöv őjét megha-
tározó kulcsszerepe egyben felveti a régió rendkívül er ős függését a nem kifejezetten te-
rületfejlesztési tényez őktől (az infrastrukturális nagyhálózatok fejlesztésének országos
prioritásai és ütemezése, külpolitikai determinációk).
A régió gazdasági térszerkezetére — a Balaton menti településláncot_ kivéve — jel-
lemző tér- és településhálózat-szervez ődési jegyet jelentenek a viszonylag nagy
gazdasági erej ű (ugyanakkor bizonytalan helyzet ű) központok és az agrárkarakter ű ,
széttagolt, kis gazdasági erej ű perifériák együttesei. Ez a helyzet a régióban mindenütt
felveti a központ-periféria dichotómia regionális politikai kezelésének problémáját, s a
mai folyamatok alapján egy er ősödő települési polarizációt jelez el őre kistérségi szinten
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
34 Nemes Nagy József TÉT 1994 s 1— 2
is. A Dél-Dunántúl regionális fejlesztési koncepciójának kidolgozásakor — a kistérségi
karakterisztikumok mellett — ezt a településhálózati dimenziót gazdasági oldalról önál-
lóan is feltétlenül végig kell gondolni (másként fogalmazva: regionális településhálózat-
fejlesztési elképzelések végiggondolása, esetleg kidolgozása is szükségesnek látszik).
A régió egyértelműen kiemelkedő centruma Pécs (a térség gazdasági potenciáljának
mintegy egynegyede összpontosul itt). A város azonban a térségben periférikus hely-
zetű . Ez az egyik — ha nem is legalapvet őbb — tényezője a régió belső tagoltságának, s
a kohézió hiányának is. Gazdaságfejlesztési szempontból sem reálisnak, sem indokolt-
nak nem látszik az, hogy a városhoz a régió egészére kiterjed ő irányító, gazdaságszer-
vező funkciót rendeljenek valamifajta kiemelt preferenciarendszer segítségével.
Tény, hogy a Dél-Dunántúl egészére jellemz ő gazdasági mutatók az országos átlaghoz
közeli, a keleti és északi országrésznél egyértelm űen kedvezőbb gazdasági szituációt je-
leznek. Ezek alapján makroregionális szempontból nehezen indokolható a régió egészé-
nek kiemelt központi regionális politikai kezelése (támogatása). Ez a tény is azt az irányt
erősíti, hogy a térség fejlesztését kistérségi, zonális programok alapján célszer ű végig-
gondolni, mert egyes térségekben így lehet esély a központi támogatások megszerzésé-
re. A kistérségi közelítés kapcsán mindenképp érdemes emlékeztetni arra, hogy az
Alföld és Észak-Magyarország ezzel szemben sokkal inkább olyan karakter ű , hogy lé-
nyegében a két nagyrégió egészét átfogó egységes fejlesztési program, illetve támoga-
tási rendszer nélkül, pusztán csak kistérségi fejlesztési bázison felzárkóztatásuk irreális.
Mindez általános érvénnyel igazolja, hogy a kistérség versus makrorégió mint kétfajta
regionális fejlesztési stratégiai hangsúly nem egymással szemben, hanem egymás mel-
lett, egyidej űleg kell, hogy szerepet kapjon az ország egészét átfogó regionális
politikában. Ezen belül a Dél-Dunántúl fejlesztése, fejl ődése sajátos, esetenként egyedi
kistérségi pályákon haladhat, amelyeket azonban minden térségben össze kell, hogy •
kapcsoljon a gazdasági struktúra modernizálódása. E folyamaton belül egyes zónákban
elsőrendű prioritást kell kapnia az ökológiai szempontnak. Az a tény, hogy a régió vél-
hetően nem számíthat nagy volumenű és hatású központi állami regionális támogatásra,
egyértelműen felértékeli a helyi kezdeményezések innovativitás szerepét, amelyt ől nagy-
ban függhet az, hogy a régió a jöv őben közelít-e az ország legdinamikusabb térségeihez
vagy inkább elszakad azoktól, s a pangó gazdaságú térségek közé csúszik.
Jegyzetek
1
Nemes Nagy J. (1993) Regional Dimensions of the Hungarian Economic Transformation. In: Hajdú Z.
(szerk.) Hungary: Society, State, Economy and Regional Structure in Transition, CRS, Pécs, 281. o.
Nemes Nagy József : A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 25-35. p.
TÉT 1994.1-2 A Dél-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben 35
SOUTH TRANSDANUBIA ON ITS WAY TOWARDS
THE MARKET ECONOMY
JÓZSEF NEMES NAGY
The large region covering four counties (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) concentrates
about one tenth of the Hungarian economic potential. According to indexes that reflect
the economic situation the region has a economic state comparible with the national
average in the early 1990s. Its situation is much more favourable than that of the
Eastern and Northern part of the country, but less favourable than that of North
Transdanubia and the central region, including Budapest. This position is justified by
many economic indices: division of new enterprises, joint ventures and their economic
indices, taxable earnings, unemployment form the base of analysis. By all these,
through factor-analysis we can show the presence of both economic modernisational
tendencies and of the traditional economic structure. In South Transdanubia we can find
small regions with totally different economic characters. County seats emerge in all the
counties in matters of economic strength, this is especially true of Pécs, the most
important centre of the region, a zone clearly specialised for tourism, besides Lake
Balaton. The agrarian regions with many tiny villages are also dominant. The region
has a special economic "enclave", Paks, where the only Hungarian nuclear power
station was sited. The Mecsek Hills coal mining (Komló) shows features of features.
The long term regional development concept of South Transdanubia would be made up
from the concepts of the specific small regions. The region cannot rely on a substantial
central state support in the future, either, and this give the local initiatives and
innovation the most important role.
Translated by Zoltán Raffay
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 36. p.
Tungsram Rt., Nagykanizsa (Kotnyek I.)