Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.


                                                 Tér és Társadalom 8.   1994E1-2: 5-23


         A DÉL-DUNÁNTÚL KÖZÉPFOKÚ
     VONZÁSKÖRZETEINEK TERÜLETI RENDJE
                  (Egy felmérés eredményei és tanulságai
                 a vonzáskörzet-kutatások szempontjából)
       (The Territorial Order of the Medium-Level Catchment Areas
                           of South Transdanubia)

                                   HAJDÚ ZOLTÁN



                                           Bevezetés

  A Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye) 18 009 km 2-es területével az
ország összterületének 19,4 %-át, az 1,3 millió f őt némileg meghaladó lakosságszámával
az ország lakosságának 12,6%-át teszi ki. A 74 f ő/km2-es népsűrűségével messze el-
marad az országos átlagtól (111 f ő/km2). A térség városodása és városiasodása a Buda-
pest nélkül számított vidéki átlag körül van, egyes vonatkozásokban meghaladva, más
tekintetben alatta maradva annak.
  A vonzáskörzet-kutatások módszerei között régóta jelen van a településen él ők (a tele-
pülések vezet ői) véleménynyilvánítására alapozott vonzáskörzeti kapcsolatfeltárás.
(1828-ban már ezzel a megkérdezéses módszerrel mérték fel a piaci vonzáskörzeteket).
Minden ilyen felmérésben jelen van egyfajta „tömeges szubjektív elem", de a lényegét
tekintve a módszer megbízható kiinduló pontokat nyújt egy térség bels ő kapcsolatrend-
szerének feltárásához.


            A Dél-Dunántúl településhálózatának jellemz ő vonásai

  Magyarország történetileg kialakult térszerkezeti és településhálózati alapjellemz ője,
hogy „fővárostúlsúlyos". Budapest az ország lakossága mintegy 20%-ának ad otthont,
s ennél általában hangsúlyosabb a más tekintetben elfoglalt pozíciója. A gazdaság, a
kultúra, a döntési kompetenciák jelentős részben a fővároshoz kötöttek. .
  Minden közlekedési és térszerkezeti nagytérségi er ővonal a főváros felé, vagy a fővá-
roson keresztül épült ki. A főváros és az ország nagytérségei között alakultak ki a leg-
szorosabb kapcsolatok. A főváros önmaga köré integrálja a nagytérségeket, egybeszer-
          Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                         Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.



6      Hajdú Zoltán                                                             TÉT 1994E1-2


vezi az országot, s ezen túl a centrális közlekedési hálózaton keresztül mintegy „ellen-
őrzi" az ország nagytérségei közötti kapcsolatokat.
   A Dél-Dunántúl meghatározó térszerkezeti vonalai is a f őváros irányába rendeződnek.
Az ország makrotérségi struktúrájában jelent őséggel bír a Letenye —Nagykanizsa —
Balaton — Budapest, valamint a Barcs — Pécs — Szekszárd — Paks — Budapest térszerkezeti
vonal. A térségen belül elemeiben egyre inkább megjelenik egy Zalaegerszeg —Nagyka-
nizsa—Kaposvár--Pécs—Szekszárd bels ő erővonal, illetve a fejl ődési pontokat össze-
kapcsoló egyfajta — egyes szakaszaiban ma még inkább csak képzeletbeli — tengely.
   A belső térkapcsolatok intenzitását tekintve a Dél-Dunántúl elmarad a Budapest-kör-
nyék és Észak-Dunántúl mögött, de egyértelm űen megel őzi az Alföldet. Térszervez ődé-
sét tekintve a Dél-Dunántúl nem zárt körzet, s a „nem hivatalos körzetközpont" —
Pécs — nem képes a térség térszerkezeti kapcsolatait koncentrálni.
   Az egyes megyék bels ő térkapcsolatszerkezete er ősen eltérő , amelynek részben az az
oka, hogy teljesen más a megye—megyeszékhely közötti demográfiai és gazdasági
potenciál megoszlás.
   Baranya Pécsre koncentráló térszerkezetet mutat. A megye és a város összlakosságá-
nak mintegy 40%-a él a megyeszékhelyen. Ez azt jelenti, hogy Pécs kétszer akkora túl-
súllyal van jelen Baranya életében, mint Budapest az országéban.
   Somogy megyében Kaposvár „Budapest súlyú" szerepet játszik, a lakosság mintegy
20%-a él a megyeszékhelyen. A Balaton-part városai rendkívül sajátos térszerkezetfor-
máló szereppel bírnak. A megyéhez tartozó, szinte megszakítás nélkül beépített partsza-
kasz különösen nyáron alakít ki sajátos térkapcsolatokat.
   Tolna megyében Szekszárd nem képes a megyén belüli térpályákat monopolizálni. A
megyeszékhely a térség összlakosságának 15%-át mondhatja lakójának. A megye bels ő
térszerkezete és er ő vonalai többközpontúak (Szekszárd, Bonyhád, Dombóvár, Paks,
Tamási).
   Zala megye Zalaegerszeg és Nagykanizsa központtal kétosztatú, de egyre inkább ki-
alakul Hévíz—Keszthely révén a megye háromosztatúsága. Zalaegerszeg — a
lakosságból való részarányát nézve — Budapest súlyúnak tekinthet ő megyén belül, de
más vonatkozásokban a jelent ősége lényegesen kisebb.
   A településhálózat országos rendszerét tekintve a Dél-Dunántúl országos specifikuma
mindenekel őtt a magas településs űrűségben (a 100 km2 -re jutó települések száma a Dél-
Dunántúlon 5, az országos átlag 3,3), aprófalvas jellégében (az ország 1860 ezer f ő
alatti településéb ő l 684 a Dél-Dunántúlon van; a községek átlagos lélekszáma az ország-
ban 1340 fő körül alakul, míg a Dél-Dunántúlon ez az érték 800 f ő alatt marad) ragad-
ható meg.
  A Dél-Dunántúl településállományának 48%-át teszik ki a 499 f ő alatti települések.
Különösen magas ezek aránya Baranya megyében (67,8%). Az 500-999 f ő közötti
települések aránya 23,7%, így az ezer f ő alatti települések adják a térség
településállományának több mint 71%-át. Ezzel szemben a 499 f ő alatti településekben
             Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                            Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994E1-2            A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje           7


 él a régió lakosságának 9,2%-a, a magasabb kategóriában pedig 11,5%-a, így az ezer f ő
 alatti lélekszámú községekben összesen a régió népességének 20,7%-a lakik.
    Az 1000 —1999 lakossal rendelkez ő települések száma mintegy 130. Ezekben a közsé-
 gekben az alapkérdés az, hogy meg tudnak-e kapaszkodni ebben a kategóriában, vagy
 lefelé csúsznak.
    A nagyobb lélekszámú (2000-4999) települések (56) közül már több várossá alakult,
 s a községek között is több olyan van, melyek megfelel ő belső erőforrásokkal rendel-
 keznek ahhoz, hogy teljeskörű en kiépüljön infrastruktúrájuk. (A nagyságrendi csoport
 funkcionálisan nem egységes. A volt járási székhelyek pl. Gyönk, Pacsa, Sásd, Villány
jelent ős központi funkciómaradványokkal rendelkeznek, míg mások (pl. Bóly, Bere-
 mend, Nagybajom, Kadarkút, H őgyész, Pincehely, Simontornya, Murakeresztúr, Zala-
 lövő) változatos funkciózerkezettel bírnak.
   Az 5000-9999 lakossal rendelkez ő települések (9) közül mindössze Bátaszék és
 Szentlő rinc nem városi jogállású település. Az ebben a nagyságrendi kategóriában lev ő
 települések funkcionális értelemben kisvárosnak tekinthet ők, jelentős térszervezési ha-
gyományokkal rendelkeznek.
   A 10 000-49 999 lakossal rendelkező városok (15) között Szekszárd megyeszékhely-
 ként van jelen, Komló a gazdasági és települési átstrukturálódás kezdetén álló hagyomá-
nyos iparváros, Keszthely, Siófok országos, s őt nemzetközileg is elismert üdül őváros, a
többiek többfunkciós települések.
   A három 50 ezer főn felüli város (Kaposvár, Zalaegerszeg, Nagykanizsa) közül az
első kettő megyeszékhely. Ez a három város már rendszerjelleggel kiépült fejlett infra-
struktúrával rendelkezik, a munkaer ő képzettségi szintje regionális és országos tekintet-
ben is jó. A három város mindenekel őtt a külföldi t őke megszerzése tekintetében ver-
senytársa egymának.
   A nagyságrend másik „végletét" a több mint 170 ezres lélekszámú Pécs képezi. A
város a dél-dunántúli régió virtuális központja, néhány ágazatban az egész régióra kiter-
jedő „területi illetékességgel rendelkezik". A város nem képes a régión belüli kapcso-
latokat teljeskörűen integrálni.



             A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzet-szisztémája
                    a községi vezet ők véleménye alapján

   1993. decemberében az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete községi kérd őív-
vel kívánta felmérni a négy megye bels ő struktúráinak állapotát. A térség minden köz-
ségi önkormányzata (akkor 876) megkapta a kérd őívet, s 378 (43,2%) kitöltött kérd őív
(Baranya 43,7%, Somogy 44,7%, Tolna 49,5%, Zala 38,4%) érkezett vissza. A vissza-
érkezés aránya némileg eltér ő, s az egyes megyéken belül is sajátos (1. ábra), így a tel-
jes körű , s minden igényt kielégít ő elemzéshez kevés, de elegend ő a problémák és sajá-
       Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                      Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.



8   Hajdú Zoltán                                                             TÉT 1994 el —2
            Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                           Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994 .1 —2         A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje            9

tosságok megfogalmazásához. (Annak is van jelzésértéke, hogy mely egybefügg ő terü-
letekről nem érkezett vissza kérd őív. Elsősorban a megye- és vonzáskörzeti határokon
fekvő települések vezetése „óvakodott" véleményt nyilvánítani).
  A középfokú vonzáskörzetek területi rendje „perforált", de a község—város (egyes
tekintetekben községközi) kapcsolatok szokszín űsége, nagyszámú község esetében osz-
tottsága, jól nyomon követhet ő .


A városi igazgatási vonzáskörzetek

   Az önkormányzati közigazgatás vonatkozásában az 1990-es reform új struktúrát te-
remtett, melynek keretében megsz űnt az önkormányzatok közötti hierarchikus viszony.
A hierarchikus viszony megszüntetésével egyid őben az önkormányzati törvény
lehetőséget adott az önkormányzatok önkéntes társulására.
   Az állami szakigazgatásban, s egyéb közfunkciók tekintetében ma is létezik egy igaz-
gatási kapcsolatháló, illetékességi területrendszer. A községek egy része különböz ő köz-
pontokhoz tartozik az ágazati illetékességi területfelosztásokban. (Ha úgy tetszik a ko-
rábbi járási szint és területfelosztás „rejtetten él" tovább.)
  Az igazgatási vonzáskörzetek (2. ábra) megítélése magában foglalja az önkormányzati
társulások és a különböző ágazati területfelosztások általánosítását. A városok kirajzo-
lódó igazgatási vonzáskörzetei néhány kivételt ől eltekintve megyehatárosak. Az igazga-
tási vonzáskörzetek lényegében visszatükrözik a korábbi járási struktúrát, igaz, hogy az
„utolsó járási székhellyel" egybevetve több esetben némi eltérést mutatnak, els ődlege-
sen az 1984-es városkörnyéki konstrukció módosító hatásai miatt. A városok közül Ba-
latonföldvár, Dunaföldvár, Hévíz, Lengyeltóti nem jelent meg igazgatási vonzáskörzeti
központként.


Középfokú oktatási vonzáskörzetek

   Az oktatási településközi kapcsolatok — éppen az aprófalvas jelleg következtében —
az általános iskolai szintt ől kezdve széleskörűen megjelennek. Az iskolakötelezettség ki-
terjesztése a jöv őben új településközi oktatási kapcsolatokat hoz majd létre.
  A középfokú iskolák képzési specifikuma eltér ő , így a településközi vonzáskapcsola-
tok tekintetében nem volt ritka, hogy egy-egy község két-három város középfokú
iskolai vonzását is megjelölte.
  A városok középfokú oktatási vonzáskörzeteit (3. ábra) vizsgálva mindenekel őtt azt
kell megjegyeznünk, hogy a megyeszékhelyek vonzása er ősen kiterjedt, s az oktatási
kapcsolatok sok esetben „átnyúlnak" a kisvárosok domináns vonzáskörzetei felett.
Ebbő l a szempontból különös figyelmet érdemel Kaposvár, Pécs, Zalaegerszeg. A
megyehatárokon átnyúló vonzás Nagykanizsa térségében a legnyilvánvalóbb, de eseti
       Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                      Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




10   Hajdú Zoltán                                                            TÉT 1994111-2




                                                                                      I — igazgatási vonzáskörzet központjaként megjelölt város, 2 — kö




                                                                                                 00
                                                                                                                                                          Sz erkesz tette: Hajdú Zoltán.
               Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                              Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994.1-2              A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje       11




          O

   va,

   $.:
     )
  •c


   o
  ‘0.)
         O


   Q.,
         tz

  :Y     i
   r,;




  Jt     (Z1




         z
          Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                         Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




12     Hajdú Zoltán                                                             TÉT 1994E1-2

jelleggel másutt is érvényesül. A kett ős, illetve hármas vonzódás a vonzáskörzethatáron
fekv ő települések esetében jelenik meg nagyobb számban. A nem városi jogállású
középfokú oktatási központok közül Gyönk, Szentl őrinc és Sellye került vonzásköz-
pontként megfogalmazásra.


A kereskedelmi térkapcsolatok és vonzáskörzetek

   A kereskedelmi központok hierarchiája tagoltabb, mint a többi vizsgált ágazaté. Ezzel
magyarázható, hogy a vonzásközpontként megjelölt települések száma a kereskedelem
tekintetében a legmagasabb (4. ábra).
   Mikrotérségi kereskedelmi központként határozható meg a vizsgált települési körben:
Zalában Letenye; Somogyban Balatonmáriafürd ő , Lengyeltóti, Fonyód, Balatonboglár,
Balatonlelle, Csurgó, Balatonföldvár, Kadarkút, Tab; Tolnában Simontornya, Gyönk,
Nagydorog, Tolna, Bátaszék; Baranyában Pécsvárad, Bóly, Villany, Sellye, Szentl ő-
rinc, Vajszló.
   Kistérségi kereskedelmi vonzáskörzettel rendelkezik: Baranyában Szigetvár, Komló,
Siklós, Mohács; Somogyban Barcs, Nagyatád, Marcali, Siófok; Tolnában Bonyhád,
Dombóvár, Tamási, Szekszárd, Paks; Zalában Keszthely és Lenti.
   Mezotérségi, s más városok kereskedelmi vonzáskörzetébe is „benyúló" vonzással,
illetve kereskedelmi vonzáskörzettel rendelkezik Kaposvár, Pécs, Zalaegerszeg, vala-
mint a nem megyeszékhely Nagykanizsa.
   A kereskedelmi vonzáskörzetek minden más területi kapcsolatnál nagyobb mértékben,
s a mindennapi életben gyakrabban lépik át a megyehatárokat. Különösen szembet űnő
Baja „régióközi" kereskedelmi vonzó hatása.


A pénzügyi kapcsolatok

  A pénzügyi településközi kapcsolatok megítélése valószín űleg a felmérés legbizonyta-
lanabb eredményét jelenti, a pénzügyek bizalmas jellegénél fogva. Az önkormányzat
folyószámlájának vezetési helye nyilvános, így annak megjelölése nem okozott gondot.
A gazdasági szervezetek, vállalkozók, s különösen a lakosság pénzügyi településközi
kapcsolatainak megítélése sok véletlenszer ű és esetleges elemet hordozott.
  A pénzügyi térkapcsolatok (5. ábra) viszonylag decentralizált képet mutatnak. A vá-
rosok és történeti járási székhelyek mellett új települések is megjelennek központként.
Ez azzal magyarázható, hogy jó néhány községi takarékszövetkezet meglehet ősen széles
kapcsolatrendszerrel rendelkezik. A kistérségi pénzügyi kapcsolatok er őteljesen felérté-
kelődhetnek a magángazdaság, különösen a mez őgazdaság új feltételei és lehet őségei
között. A településközi pénzügyi kapcsolatok megerösíthetik a kisközpontok település-
hálózati pozícióit.
        Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                       Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.



TÉT 1994.1-2        A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje      13
        Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                       Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.



14   Hajdú Zoltán                                                             TÉT 1994.1 —2




                                                                                       Jelmagy arázat: 1 — pénzügy iközpontként megneveze tt te lepülés, 2 — község
                                                                                                                                                                      Sz erkesz tette: HajdúZo ltán.
             Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                            Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994 III 1 —2      A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje        15

A szolgáltatási jelleg ű településközi kapcsolatok

   A szolgáltatási településközi kapcsolatok (6. ábra) a pénzügyiekhez hasonlóan vi-
szonylag decentralizáltak, de lényegüket tekintve els ődlegesen városcentrikusak, s azon
belül is kitüntetett szerepük van a megyeszékhelyeknek. Néhány, a környezetében na-
gyobb lélekszámú és fejlettebb település (pl. Böhönye, Iregszemcse, Pincehely) el őször
jelenik meg a településközi kapcsolatokban vonzásközpontként.


Egészségügyi vonzáskörzetek

   Az egészségügyi térkapcsolatok az 1990-es évek reformjának következtében alakultak
át adminisztratív úton szabályozott kapcsolatokból lényegüket tekintve nyitott kapcsola-
tokká. A szabad orvos- és kórházválasztás jó néhány település lakossága számára tény-
leges választási lehet őséget kínál, viszont a községek számottev ő hányada esetében
formálisnak tekinthet ő a „jog", hiszen a legközelebbi orvos, illetve kórház elérése is
jelentős időbe és költségbe kerül.
   A középszintű egészségügyi térkapcsolatok tekintetében két típusú térszervez ődésről
kell beszélnünk: a kórházzal rendelkez ő települések; a csak rendel őintézettel bíró tele-
pülések körül formálódó vonzáskörzetek. Teljes érték ű középfokú egészségügyi ellátás-
ról és vonzáskörZetekr ől csak a kórházzal is rendelkez ő körzetek esetében lehet szó.
   A kórházzal (is) rendelkez ő települések ellátó funkciója, különösen annak min ősége
és diverzifikáltsága között is lényeges különbségek vannak. Baranya megyében Komló,
 Mohács, Pécs, Siklós, Szigetvár; Somogyban Kaposvár, Marcali, Nagyatád, Siófok;
 Tolnában Bonyhád, Dombóvár, Pincehely, Szekszárd; Zalában Keszthely, Nagyka-
nizsa, Zalaegerszeg középfokú egészségügyi vonzáskörzete tekinthet ő teljes érték űnek.
(Tolna megyében sajátos struktúra jött létre: Pincehelyen kórház, Tamásiban rendel ő in-
tézet működik, így a két település együtt képez egy teljes érték ű középfokú egészség-
ügyi központot).
   A csak rendel őintézettel rendelkez ő egészségügyi központok nem nyújtanak teljes ér-
tékű középfokú egészségügyi ellátást. Ugyanakkor n ő e központok súlya a betegforga-
lom nagyságrendjében.
   A középfokú egészségügyi vonzáskörzetek (7. ábra) a vártnál kevesebb átfedést
mutatnak. A vonzáskörzetek csaknem „tiszta megjelenés űek", ami nem fejezi ki a köz-
pontok minőségi különbségeinek vonzó hatását. Viszonylag kevés a megyehatárt átlép ő
kapcsolat is.
        Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                       Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




16   Hajdú Zoltán                                                             TÉT 1994.1-2




                                                                                      szolgáltatás i központként meg neveze tt település, 2 — község.
                                                                                           Jelmagyarázat: 1            —


                                                                                                                                                        Sz erkesz tette: HajdúZoltán.
         Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                        Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994E1-2       A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje                                                                                                       17




                                                                                     Jelmagyarázat: 1— eg észségügy i központként meg ne veze tt telepü lés, 2 — közs ég.
                                                                                                                                                                            Sz erkesz tette: HajdúZoltán.
          Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                         Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




18     Hajdú Zoltán                                                             TÉT 1994E1-2

Termelési térkapcsolatok

   A mezőgazdasági termelési, szervezeti, ellátási kapcsolatok csak részben ragadhatóak
meg vonzáskörzeti problematikaként. A kérd őívben ezért „érdekeltség" néven jelöltük
a kapcsolatok jellegét. A mez őgazdasági településközi kapcsolatok a kárpótlás és priva-
tizáció következtében jelent ősen átalakultak az 1990-es évek során. A megfogalmazott
települési „érdekeltségek" bonyolult településközi rendszert mutatnak, de válaszadóink
jelentős számban nem tudták, vagy nem akarták megfogalmazni álláspontjukat.
   Az ipar vonatkozásában az ingázási településközi kapcsolatokat tekintjük egyfajta
vonzáskörzet-jelző struktúrának (8. ábra). Az ingázó központok els ődlegesen a váro-
sok, de néhány sajátos ipari község is jelent ős térszervez ő hatást gyakorol e tekintetben.
Ebből a szempontból nagysága miatt Beremend emelhet ő ki. A megyehatárokat Nagyka-
nizsa térségében lépik át leginkább az ingázási kapcsolatok. „Régióközi" vonzást jelent
Baja, Sümeg, Tapolca, valamint Somogy megye északkeleti és Tolna megye északnyu-
gati részén Budapest, illetve Székesfehérvár.


A középfokú vonzáskörzeti térkapcsolatok összegzése

  Válaszadóink többsége (Mely település/ek/ középfokú vonzáskörzetébe sorolja legin-
kább a községet?) a középfokú kapcsolatok összegzését tekintve, a részválaszok feldol-
gozása függvényében is, jól szintetizálta a településközi kapcsolatok „átlagát", és
besorolta községét valamely település középfokú vonzáskörzetébe (9. ábra).
  A középfokú körzetek els ősorban városközpontúak, a középfokú vonzáskörzetközpon-
tok között megjelölt mikroközpontok els ődlegesen értelmezési problémát hordoznak.
  A lehatárolt középfokú vonzáskörzetek többségükben nem képeznek homogén teret,
mindenekel ő tt a megyeszékhelyek vonzása perforálja a kisvárosok vonzáskörzetét. A
vonzáskörzetek több esetben átlépik a megyehatárt.


A községek jöv őbeni együttm űködési hajlandósága, illetve annak „céltelepülései"

  A városokkal kialakítandó kapcsolatokban való érdekeltség és a jöv őbeli együttműkö-
désre való hajlandóság tekintétében elég sok közrem űködőnk „nem vállalta a besorolás
felelősségét". Ennek ellenére izgalmas az „együttm űködési céltelepülések" áttekintése,
s néhány település orientációjának elemzése (10. ábra).
  Az együttműködési „céltelepülések" els ősorban a városok, de jó néhány esetben di-
rekt módon megfogalmazott fenntartások jelentek meg els ősorban egy-egy nagyvárossal
szemben.
  A régió, megye- és vonzáskörzeti határon fekv ő települések esetleg több várossal is
szívesen alakítanának ki komplex együttm űködést.
          Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                         Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994 el-2       A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje                                                                                                        19




                                                                                      Jelmagy arázat: 1 — ipariingázási központként megneveze tt te lepülés, 2 — község.
                                                                                                                                                                           Sz erkesz tette: HajdúZoltán.
                     Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                                    Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




20               Hajdú Zoltán                                                              TÉT 1994E1-2




                w.


       ti   7.:.
       N
      ‘Zt

        9
OC
        O

Crs
      •••

            .
                Z-
                 1



            ti
          Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                         Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994 .1-2       A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje                                                                                                      21




                                                                                      Jelmagy arázat: 1 — egy üttmű köd és i pa rnte rk én t meg ne veze tt közpo nt, 2 — község.
                                                                                                                                                                                    Sz erkesz tette: Hajd úZo ltán.
          Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                         Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




22    Hajdú Zoltán                                                             TÉT 1994E1-2

  A régióközi vonzáskörzeti kapcsolatok, s jöv őbeni együttműködési törekvések nem
széles körűek. Sümegcsehi szinte minden tekintetben Sümeghez vonzódik, s csak ki-
egészít ő jellegű kapcsolatokat épített ki Zalaszentgróttal. Bátaszék, Pörböly egyaránt
Baja és Szekszárd között „ingadozik", de méginkább összeköt ő kapcsolatokat formál.
  A megyehatár menti „átvonzódások" és komplex együttm űködési törekvések már
szélesebb körűek mint a régióköziek, ezek az átfedések megjelennek minden szomszé-
dos megyehatáron. A kapcsolatok intenzitása els ősorban a megyehatáron vagy annak
közelében elhelyezked ő város nagyságától függ. Gyékényes nagykanizsai kapcsolódása
rendkívül erős, s e mellett kiegészít ő tartalmú a Csurgóval és Nagyatáddal fenntartott
kapcsolatrendszere. Keszthely hatása er ős Somogy megye északnyugati részén, s az ide-
genforgalomban és a környezetvédelemben érdekelt somogyi települések szívesen alakí-
tanának ki vele szélesebb körű együttműködést.
  A megyén belüli vonzáskörzetek elkülönülése sem mechanikus. Nagykanizsa és Zala-
egerszeg között egy viszonylag széles közös vonzáskörzeti sáv alakult ki, hasonlóan
zonális jellegű a Zalaegerszeg —Lenti vonzáskörzet elhatárolódása is.
  A Balaton-térség bels ő vonzáskörzet-szerveződése rendkívül sajátos, egyes részeken
problematikus. A déli part városainak vonzáskörzetei nem válnak el élesen. A Keszt-
helytől Siófokig szinte teljesen beépült partszakasz sokközpontú településközi kapcsolat-
rendszert hoz létre.


                                         Összegzés

  A kérdőív feldolgozásának tapasztalatai azt mutatják, hogy a módszer alkalmas a tele-
pülésközi kapcsolatok sokszín űségének, belső tartalmának és területi konfigurációjának
feltárására.
  A Dél-Dunántúl középfokú központ- és vonzáskörzet-rendszere jelent ős részben törté-
netileg determinált. A közös jegyeken túl — részben a megyeszékhelyek eltér ő fejlett-
sége következtében — megyénként is sajátos struktúrák alakultak ki. A középfokú von-
záskörzetek nem képeznek zárt területi formációt, mindenekel őtt a régió, a megye- és a
vonzáskörzeti határon fekv ő települések vonzódása többirányú.
  A községek jelent ős részében megérett a felismerés, hogy „önállóságuk megélése
után", érdekeiket felismerve és érvényesítve ismét szerves együttm űködést alakítsanak
ki a korábbi vagy új térségi központtal. Ez az együttm űködés az érdekközösség felisme-
résén nyugodhat, kívülről erőltetni nem kell és nem szabad, de befolyásolni lehet, min-
denekel őtt a társulások fokozottabb anyagi támogatásával.
            Hajdú Zoltán : A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje
                           Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 5-23. p.




TÉT 1994 .1 — 2       A Dél-Dunántúl középfokú vonzáskörzeteinek területi rendje        23


      THE TERRITORIAL ORDER OF THE MEDIUM-LEVEL
       CATCHMENT AREAS OF SOUTH TRANSDANUBIA


                                  ZOLTÁN HAJDÚ


  From 876 settlement self governments of South Transdanubia (Baranya, Somogy,
Tolna, Zala) 378 (43.2%) filled out the questionnaire about the inner catchment area
organisation of the region.
  The questionnaire and the answers given included the evaluation of the
administrative, educational, trade, financial, personal service, heath care, productive
connections, the definition of the centres of the catchment areas.
  In South Transdanubia it is usually the towns that have functions of seat
administration of medium-level catchment areas — though not in totality — , the
medium-level catchment areas arc historically determined many times.
  The medium-level catchment areas do not form closed spatial units, most of the
catchment areas have so-called "perforated" space. It is especially the bigger,
functionally more developed county seats whose attraction reaches into the catchment
areas of other towns.
  The medium-level catchment areas reach over the borders of both the county and the
"region".

                                                              Translated by Zoltán Raffay
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 24. p.




                        Janus Pannonius Tudományegyetem (Mánfai Gy.)