Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 1-4. p.
Tér és Társadalom 8. 1994E1-2: 1-4
A DÉL-DUNÁNTÚL MINT A MAGYAR
MAKROREGIONÁLIS SZERKEZET EGYIK ELEME
(South Transdanubia as an Element of the Hungarian
Macro-regional Structure)
Előszó
Az elmúlt évtizedben az Európai Közösségben a területfejlesztésnek és tervezésnek
egy többszint ű területi struktúrája épült ki, melynek tényleges m űködését megfelel ő in-
tézményhálózat és jelentő s pénzügyi alapok is biztosítják. E rendszeren belül — a mi
fogalmaink szerinti — makroregionális szint egyre komolyabb hatalmi, gazdasági és
mind határozottabban külpolitikai szerepet is játszik. A közvetlen regionális részvétel a
nemzetközi területi munkamegosztásban jelent ős gazdasági el őnyökkel járt mind regio-
nális, mind nemzeti, mind szupranacionális szinteken.
A Magyarország és az Európai Unió közötti társulási szerz ődésnek célja — többek
között —, hogy:
— „új szabályokat, politikát és gyakorlatot létesítsen, amelyek Magyarországnak a
Közösségbe történő integrációja alapját képezik";
— „a társulás ténylegessé tételét szolgáló, megfelel ő intézményeket hozzon létre"
(1994. évi I. tv. 1. cikk).
A társulási szerződésben külön cikk (87.) foglalkozik a regionális fejlesztéssel. Több
intézkedést irányoz el ő a regionális fejlesztés és a földhasználat tervezése i területén.
Az Unió tagállamai a nemzetközi összehasonlíthatóság érdekében minden országban a
régiók három szintű hierarchikus rendszerét hozták létre (NUTS). E struktúrának a Dél-
Dunántúl bizonyosan egyik eleme lesz, viták legföljebb a kiterjedését tekintve lehetnek.
Általában és tradicionálisan Baranyát, Somogyot, Tolnát és Zalát sorolják a Dél-Dunán-
túlhoz. Az önkormányzatok vezet ő it megkérdezve önálló regionális identitásként jelenik
meg a balatoni (közép-dunántúli) régió és egy nyugat-dunántúli régió is. Amennyiben
valóban létrejönne egy nyugat-dunántúli/magyarországi régió, akkor Zala bizonyára oda
tartozna.
A társulási szerződésnek megfelel ően a csatlakozáshoz való felkészülés során:
1) Megnyugtatóan rendezni kell a területfejlesztés törvényi szabályozása körül kiala-
kult vitás kérdéseket. 2
2) Az európai alapelvekre építve, a magyar sajátosságoknak megfelel ően ki kell dol-
gozni a hosszú távra érvényes — több parlamenti ciklust kiszolgáló — területfejlesztési
stratégiát és a kormányzat négy évre vonatkozó területi politikáját;
A DÉL-DUNÁNTÚL MINT A MAGYAR MAKROREGIONÁLIS SZERKEZET EGYIK ELEME
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 1-4. p.
2 Előszó TÉT 1994 .1 —2
3) Végre kell hajtani a területi statisztika reformját, új, többszint ű területi információs
rendszert kell kialakítani. A regionális centrumokban meg kell teremteni az EU doku-
mentációs bázisokat és információs rendszereihez illeszked ő központokat. 3
4) Mindez azt is jelenti, hogy el ő kell készíteni a hatalom területi decentralizálását,
azaz ki kell alakítani a makroregionális rendszereket, meg kell találni a hazai intéz-
ményrendszernek megfelel ő formát és meg kell kezdeni ezen a szinten (is) a fejlesztési
koncepciók, a területi tervek készítését.
Az európai integrációtól függetlenül a nemzetközi területi munkamegosztásba való
mind eredményesebb bekapcsolódás érdekében is sürg ős feladat, hogy a regionális szint
kikristályosodjék és a magyar régiókra hosszú távú programok készüljenek. A kérdés
az, hogy milyen típusú tervet, és ki készítsen?
A területi tervezésr ől vallott nézetek — Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt — szo-
rosan kapcsolódtak az állam szerepér ől kialakult képhez. A II. világháború után az ál-
lamtól és helyi szervezeteit ől várták el a szociális/jóléti folyamatok ellen őrzését, aminek
középpontjában a közösségi intézmények, a lakáskérdés, a hálózati infrastruktúra stb.
tervezése állt. Átfogó hosszú távú „blue-print" típusú tervek álltak a végrehajtás szol-
gálatába. A hetvenes évekt ől kezdve egyre nőtt az elégedetlenség e tervezési módszerek-
kel és dokumentumaikkal szemben. A megújult (?) tervezési folyamat sokkal inkább
„döntés-orientált" volt, a területi tervek kevésbé törekedtek az „ésszer ű " területfel-
használásra, inkább a közösségi döntéshozatal koordinálását segítették. Jelenleg piac-
orientált területi tervekre van szükség, amely legfeljebb csak eszközeiben hasonlít a
hatvanas-hetvenes évek terveihez, és annak ellenére, hogy sokat merít a „döntés-
orientált" tervezési gyakorlatból, mégsem az érdekcsoportokra és koordinációra
koncentrál els ősorban, hanem a versenyre és a sajátos célcsoportokra.
A lassan változó területi struktúrákkal a magánt őke mint adottságokkal számol és a
saját parciális célja elérése során, nem tudatosítva módosítja csak azokat. Ha e másodla-
gos következmények esetleges kedvez őtlen hatásait mérsékelni akarjuk, akkor más szin-
ten kell számba venni e döntések területi következményeit, szükség esetén hatni kell
rájuk, mert egyrészt ezeknek negatív társadalmi hatásai is lehetnek, másrészt e trendek
pozitív befolyásolása a magántőkének is érdeke, hiszen ezek a magánt őke megtérülésére
hatnak. E feltételrendszer alakítja a beruházási döntéseket, ami megváltoztatja a térbeli
struktúrákat. Tehát, mivel az egyes vállalatok nem veszik számba döntéseik területi
konzekvenciáit, a gazdaság szempontjából pedig nem mindegy a gazdálkodás regionális
háttere, ezért a kormánynak és az önkormányzatoknak kell rendelkezniük hosszú távú
stratégiával a térbeli folyamatok és struktúrák alakítására.4
E felismerések következtében több szálon futnak a dél-dunántúli regionális vizsgála-
tok. Elsőként a régió megyéinek és néhány településének vezet ői, valamint a térség más
döntéshozói kezdeményezték egy átfogó regionális program készítését. Regionális
középszint hiányában (a programnak nem volt gazdája: megrendel ő, végrehajtó stb.)
létrehozták a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Alapítványt. Ez jelentheti — a jelen-
A DÉL-DUNÁNTÚL MINT A MAGYAR MAKROREGIONÁLIS SZERKEZET EGYIK ELEME
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 1-4. p.
TÉT 1994.1-2 A Dél-Dunántúl mint a magyar makroregionális 3
legi jogi keretek közötti kényszermegoldásként — a majdani dél-dunántúli intézmény
(pl. regionális tanács) csíráját.
A kormány, miután a legsúlyosabb helyzetben lév ő megyékre készíttetett területfej-
lesztési koncepciókat, majd az Alföld egészének területfejlesztési gondjait is áttekintet-
te, ugyancsak készített egy dél-dunántúli területfejlesztési koncepciót, amelynek segítsé-
gével elsősorban az állami szervek számára kíván feladatokat meghatározni.
A régióra vonatkozó el őzetes vizsgálatok azt mutatták, hogy a dél-dunántúli koncep-
ció vezérfonala — legyen az alulról építkez ő vagy a kormányzati munkát segít ő — ma a
versenyképes gazdasági szerkezet területi feltételrendszerének a meghatározása kell,
hogy legyen. Ehhez nélkülözhetetlen elemzési módszer az európai régiókkal való össze-
vetés. A hazai regionális elemzésekben eddig ritkán alkalmazott európai összehasonlítás
több szempontból is hasznos lehet. Egyrészt megadja a régió helyét az európai gazdasá-
gi erő térben. Az európai régiók adatainak ismeretében meghatározhatók azok a térsé-
gek, amelyeknek a strukturális és ellátottsági mutatói a leginkább hasonlítanak a dél-du-
nántúliéhoz, és ezek fejl ődési pályái, regionális fejlesztési stratégiáik és azok megvaló-
sítási tapasztalatai fontos segítséget adhatnak a dél-dunántúli stratégia kialakításához.
Másrészt az összehasonlítás eredményei hasznosíthatóak a nemzetközi együttm űködés-
ben.
A TÉT-nek ebben a tematikus számban — többek között — e munkákban közrem űkö-
dők tanulmányaiból közlünk néhányat. Az érdekl ődés felkeltéséért felvillantunk az
eddig készült vizsgálatokból néhány megállapítást, amely segíthet a Dél-Dunántúl hite-
les portréjának felvázolásában.
Az európai gazdasági erőtér súlypontja Magyarország számára kedvez ően, a koráb-
biakhoz képest keletebbre a dél-német és észak-olasz tartományok felé helyez ődik át.
Ezzel Dél-Dunántúl geoökonómiai helyzete javul, némileg ellensúlyozva a geopolitikai
helyzet — remélhet ően — átmeneti romlását.
Az Európa legnagyobb forgalmi-közlekedési folyosóitól távol fekv ő régió Európa
sajátos félperifériája. E helyzeten kardinálisan változtatni csak az EU-tagság elnyerése
után a közösségi alapok anyagi támogatásával lehetséges. Más periférikus régiókhoz
hasonlóan elmaradott a Dél-Dunántúl közlekedési és kommunikációs infrastruktúrája 4 ,
de az ipari és tercier szektor foglalkoztatottainak az aránya azokénál magasabb, így nem
annyira az iparosítás, mint a szerkezetátalakítás a f ő tennivaló.
A régió országon belüli helyzete több tekintetben átlagos: mind a teljesítménye, mind
az új típusú gazdasági szervezetek és innovációk terjedése vonatkozásában elmarad a
központi és észak-dunántúli régió mögött, de megel őzi Észak-Magyarországot és az
Észak-Alföldet.
A gazdaság- és iparszerkezet csak lassan változik — inkább a hagyományos termelés
leépülése jellemezte az elmúlt éveket, mint új tevékenységek megjelenése, és csak mér-
sékelt elmozdulás volt tapasztalható az aktív keres ők foglalkoztatási ágak szerinti meg-
oszlásában. A gazdaság a jelenlegi bázison nem fejl ődhet tovább, hanem egy merőben
új struktúrára van szükség s . Ennek kialakulását, a piac által való kitermel ődését nehezí-
A DÉL-DUNÁNTÚL MINT A MAGYAR MAKROREGIONÁLIS SZERKEZET EGYIK ELEME
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 1-4. p.
4 Előszó TÉT 1994 • 1 —2
ti, hogy fejletlenek a termel ő és üzleti szolgáltatások, gyenge a K+F tevékenység és
kedvezőtlen a fels őoktatás szerkezete. Gyártás- és gyártmányfejlesztés hiányában ért-
hető , hogy kicsi a nemzetközileg piacképes termékek aránya, így az országban itt a leg-
mérsékeltebb az exportorientáció. Az exportált termékek arányát tekintve Baranya és
Tolna megye az utolsó a megyék rangsorában.
Az ÁVÜ kezelésében lev ő gazdasági társaságok privatizációja lassan halad a régió-
ban. A privatizációs szint 1993 végén Baranyában 54,8%, Somogyban 44,2%, Tolná-
ban 36,5%, és Zalában a legkedvez őbb pozíciójú megyében 83,4% volt.
A mezőgazdaságban a földek magánosítása mikrokörzetenként jelent ősen eltérő mér-
tékű . Míg Tolna nagyobb hányadán a kárpótlási árveréseken eladott földek aránya már
ez év elején 33% körül alakult, addig a baranyai átlag ennek felét sem érte el, s pl.
Csurgó és Marcali körzetében 9% alatt maradt. Kisebb az elmozdulás a termékszerkezet
korszerűsítésében. A régió alig alkalmazkodott az EU-kereslethez.
Az idegenforgalomban is csak nagyon csekély volt a min őségi javulás, és nem történt
meg az önmagukban szerény vonzer őt képvisel ő kínálati elemek integrált piacosítása.
A régió erő sen hierarchizált településszerkezete sajátos területfejlesztést igényel. Az
egységes regionális fejlesztés sz űk körben járhat eredménnyel, inkább a hasonló adott-
ságú kistérségek összefogásán alapuló fejlesztési programok javasolhatóak.
Faragó László
Jegyzetek
Értsd: területrendezés.
2
Egy területfejlesztési törvény gyors meghozatalára megvan minden remény, mert a kormánykoalíció
mindkét pártjának programjában szerepelt e törvény meghozatalának s zükségessége.
3
Ezt rá lehetne építeni az MTA Regionális Kutatások Központjának inté zményhálózatára.
4
A telekommunikációs hálózat fejlettsége hazai mércével átlag feletti, de még ez is tragikusan alacsony
nemzetközi összehasonlításban.
5
Ez megnehezíti a ma oly divatos szerves fejl ődés manifesztálódását.