Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
Tér és Társadalom 7. 1993E3 —4: 1 —12
AZ ALFÖLD TÜNETCSOPORT ÚJRAÉLEDÉSE
1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
CSATÁRI BÁLINT
Bevezet ő
Hat esztendő telt el azóta, hogy e folyóirat hasábjain BELUSZKY Pál írt egy egy íves
esszé-„vázlatot" az Alföld szindróma eredetér ől. Az a tézisszerű, pontokba is szedett
történeti fejlő dési pályaív, amelyet e régió államalapítástól tartó periféria-körülmények
közötti változásairól leírt, sajátosan új megvilágításba került a rendszerváltás nyomán. A
cikkben elemzett tünetcsoportok — a másság, az elmaradottság, a frontier jelleg, a gazda-
ság és a társadalom együttes változásainak diszharmóniái — újra el őkerültek mind a
helyét keres ő (és az elmúlt négy évben azt meg nem találó) területi politikában, mind az
Alföldön.
Mint az elmúlt két évszázad valamennyi jelent ősebb és tartósabb hatású, sorsfordító
hazai változásakor (1848, 1867, 1920, 1945-49) most is felmerült, miért más e táj; a
korábbi és közelmúlt változásai nyomán mire lehet képes; miért sokkal súlyosabbak itt a
gazdasági-társadalmi válság területi tünetei, milyen elvek mentén milyen lehet őségekkel
lehet újra megkísérelni az egész régió modernizációját, felzárkózását? Az egész Alföld
problematika reinkarnálódott.
Az alaphelyzet fentebb már felsorolt elemei alig változtak, a legtágabb értelemben vett
környezet és a körülmények azonban ma alapvet ően mások. Ismét aktuális és izgalmas
kutatási probléma az Alföld. Feltehet ően ezért vállalta el — el ődei kudarcai nyomán sok
kétség közepette — az újjáalakult Alföldi Tudományos Intézet kollektívája, hogy csak-
nem száz kutatóval kib ővülve elkészítse a régió fejlesztésének koncepcióját megalapozó
kutatási programot.
A szokatlan méretű kutatási forrás lehet ősége és a táj valóban ma is sok kutatót érdek-
lő , és rendre intellektuális izgalmakat is kiváltó kihívása nyomán elvégzett akciókutatás.
De az Alföld tényleges titkát, ha van ilyen, aligha tudta teljesen felfejteni. Ennek oka
ugyanaz, mint korábban — az Alföldnek az egész magyar történeti-gazdasági-területi-
települési és társadalmi fejl ődéstől való különbözőségeinek folyamatossága, ellentmodá-
sossága. Ezek rendre, a mostani rendszerváltozás során is újra felbukkantak, s magyará-
zatra, megoldásra várnak.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
2 Csatári Bálint TÉT 1993.3 —4
Az Alföld problematika új elemei
•1) Az egyik új elem kétségtelenül a természetes és az átalakított m űvi környezet válsá-
gos állapota. Az alföldi táj átalakítása és a régió e szempontból értékelhet ő egységesülési
folyamata, több-kevesebb sikerrel és eredménnyel, kétszáz éve tart. Az átalakulás mér-
téke óriási, s egyesek hatásai most válnak kritikussá. Ilyen a teljes vízháztartás megválto-
zása és a globális hatásra megnöveked ő ariditás; a talajok mintegy 80%-ának veszélyez-
tetetté válása; továbbá ilyenek a fokozódó vízkészlet és háztartási problémák, a termé-
szetes és természetközeli él őhelyek degradációja; valamint a kommunális és ipari
hulladékelhelyezés környezeti kockázatnövekedése egyaránt. Óriási kihívás a régió felé,
hogy a jelenleg lecsökkent ipari és mezőgazdasági termelés újraindulásához milyen kör-
nyezeti előfeltételeket teremt. Hogyan áll helyre a sok helyen és sokféleképpen megbom-
lott egyensúly, hogyan teremthet ők meg a fenntartható fejl ődés kritériumai? Ha a mező-
gazdasági területhasználat a következ ő két évtizedben a prognózisaink szerinti 10 — 15%-
kal csökken, akkor lesz lehet őség arra, hogy mérsékl ődjenek a kedvezőtlen hatások a
régió egyes tájrészleteinek egységesült „rónái" részben visszanyerjék természetes tagolt-
ságukat. A tájhajlamnak megfelel ő környezeti és ökológiai feltételrendszerek által diktált
új kritériumok kidolgozása bonyolult feladat, s ma ennek sem intézményrendszere, sem a
környezetet használó ágazatok közötti intézményesült együttm űködése és összhagja, sem
a terület- és településfejlesztés komplex tervezési folyamatába való beillesztése nincs
megoldva.
A kutatás során számos olyan új beavatkozási és fejlesztési fogalom is felmerült (bio-
gazdálkodás, tájkímél ő mezőgazdaság, zöld folyosók rendszere stb.), melyek tartalma
pontosan nem tisztázott. Gyakorlati kivitelezhet őségüknek így mérsékelt az esélye.
A környezeti szféra gazdasági és települési kapcsolatainak új kihívásai is szinte átlátha-
tatlanok. Az alapjaiban megváltozó mez őgazdasági tulajdonviszonyok nyomán feltehe-
tően a területhasznosítás is átalakul, s megváltozik a települések kül- és belterületének
viszonya. A hatalmasra nyílt közműolló az egész régió általános és relatív elmaradottsá-
gának súlyos fokmérője. A koncepció alkotó kutatás viszont meggy őzően igazolta, hogy
a régió civilizatórikus alapú felzárkózásának egyik f ő alapelemét a környezeti feltétel-
rendszer kidolgozásának kell megadnia.
2) Az alföldi gazdaság termelésének visszaesése a rendszerváltást követ ően viszonylag
később, és a térség „másságának" megfelel ően következett be. Egyrészt követte a régió
mező- és élelmiszergazdaságának rendkívüli piacvesztését, másrészt a több-telephelyes
decentralizált ipari szerkezet szétesésének a következményeként jelentkezett, harmadrészt
pedig a privatizáció sajátos területi hatásának az eredménye volt. A külföldi t őke mérsék-
lődő érdeklődésének szinte szabályos területi vetületét kapjuk az Alföldön, ha a nyugat
keleti fejlődési lejtőn mérjük annak allokációját. Csak a modernebb üzemek találtak
vevőre, kelet felé haladva egyre kisebb számban.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
TÉT 1993 • 3 —4 Az Alföld tünetcsoport újjáéledése 3
A termelés visszaesését a munkanélküliség gyorsuló növekedése követte, amit nemcsak
e terület gazdasága táplált, hanem a távolsági ingázók munkahely megsz űnése is. Ez a
jellegzetesen halmozódó hátrány szintén új jelenség, s egyértelm űvé teszi, hogy bizonyos
extenzív jellegű termelésbővítés nélkül nem orvosolhatók a táj egésze eltartóképességé-
nek gondjai. A gazdaság problémái és a tartósan érvényesül ő , területi sajátosságként
tetten érhető általános infrastrukturális elmaradottság közötti ellentmondás feloldhatósága
is nehéz kérdés az Alföldön. E régióban — bár más történelmi-gazdasági körülmények
között — az infrastruktúra fejlesztése többször kiváltott kedvez ő gazdasági növekedési
folyamatokat, most ez kétséges. Az igen egyenetlen fejlettség ű infrastrukturális tényez ők
települési és térbeli szintre hozása nem következhet be belátható id őn belül, ugyanakkor
a gyenge gazdasági teljesítmények gyors javulása sem várható. Vagy az együtt vagy a
sehogysem dilemmáját érzékelhetjük tehát az Alföldön, úgy, hogy a települési önkor-
mányzatok óriási és nagyrészt er őn felüli kísérleteket tesznek a lokális lakossági
infrastruktúra elmaradottságának mérsékléséért, felszámolásáért. További források híján,
pangó gazdaság mellett sajnos nem következhetnek be az infrastruktúra-fejlesztés
kedvező externált hatásai, tovább n ő az ellátó és az eltartó képesség közötti ellent-
mondás. Ehhez társulnak a területi fejl ődés (fejlettség) kétségtelenül meglév ő „időbeli"
különbségei, a viszonylagosan fejlettebb térségek bels ő ellentmodásaival együtt. Akár a
gazdaságot, akár az infrastruktúrát tekintjük tehát a mai Alföld problematika új
kihívásának, valószínűsíthető , hogy a terület bels ő forrásai nem lesznek elegend őek a
fejlődés újraindítására
.
3) Az Alföld sokat hangoztatott másságának változatlanul egyik leglényegesebb eleme
az új körülmények között is — a településrendszere. Különösen a gyorsan megnövekedett
és a látszatra csaknem teljes önkormányzati önállóság tette világossá, hogy a ritka telepü-
léshálózatú, a rendszerváltást a volt mez ővárosi struktúra maradékán megél ő Alföld,
mennyire sokszínű történeti-gazdasági-települési-táji téregységekb ől áll. Szinte egyik
napról a másikra vált világossá a települések számára, hogy önállóságuk nem jelent mást,
mint a több évtizedes civilizatórikus és/vagy modernizációs elmaradottságuk felszá-
molásának sürget ő kényszerét. Bár elemi er ővel bukkantak fel ezek a valóban szükség-
szerű igények a legkisebb települést ől a legnagyobbakig, a piacgazdaság követelmény-
rendszerének komfort módon megfelel ő szerepl ők, kerettörvények, kistérségi, mezo-
vagy makroregionális összhangot teremt ő koncepcióalkotó tervez ő-fejlesztő tevékeny-
ségek és okszerűen allokált források híján — hogy csak a legfontosabbakat említsem — a
megrajzolható alföldi kép teljesen mozaikszer ű , a tevékenységek dezintegráltak. Bár va-
lóban igaz, hogy a falvak, s közöttük az alföldiek is, régen jutottak ennyi, részben a
fejlődési egyenlőtlenségeket kiegyenlít ő forráshoz, önmagukban ezek nem lehettek
elegendőek csak a legsürgető bb feladatokra. Így az egyébként is ritka településhálózatú, s
az igazán szerves bels ő és településközi fejl ődési kapcsolatok, illetve mechanizmusok
nélküli régió hálózati rendszere szétesett.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
4 Csatári Bálint TÉT 1993 E 3 —4
A falvak nagy többségének degradációja nem állt meg. A kisvárosok, melyek intéz-
ményhálózatukkal már korábban is nehezen bírtak el, súlyosan nehéz forráshiányos
helyzetbe kerültek. A közép- és nagyvárosok ugyanakkor a csak nehezen értelmezhet ő
működőképességük fenntartásával büszkélkednek. Azok a településhálózaton belüli falu-
város kapsolatok, amelyek nagyon lassan és a korábbi központosított elosztási rendszer
nyomán így-úgy kialakultak, nagyrészt megsz űntek, az újak, amelyeket a lokális vagy re-
gionális piaci és az alulról építkez ő demokratikus társadalmi m űködésnek kellene kialakí-
tania, még nem jöttek létre. Az Alföldön ez azért is sajnálatos, mert valószín űsíthetően
ismét a puszta településméret, s nem az adott kistérség adottságainak együttese határozza
majd meg a lehetséges cselekvési programokat. Bár vannak törekvések az ellenkez őjére is
— számos települési-táji szövetség alakult, ezek m űködése és intézményesülésének foka
azonban még nem éri el a fejl ődést ténylegesen beindítani képes mértéket. Hiányoznak
hozzá részben a törvényes keretek, részben a források, részben az új típusú és cselekv ő-
képes szerepl ők.
4) Az alföldi társadalom másságának korábbi alapjai — a szabadmenetel ű jobbágyság
lehetősége, a parasztpolgári mez ővárosi fejlődés finomszerkezetű működése, a reformált
egyházak, a relatíve fejlett mez ővárosi intézményhálózat — megsz űntek, hatásaik meg-
szakadtak az elmúlt ötven esztend őben, s ma sok esetben némi nosztalgiával emlegetik fel
ezek szerepét, keresik a hozzájuk hasonló új innovatív hatású alföldi specifikumokat. A
legkritikusabb talán az, hogy a tájszeret ő mentalitáson és az identitáson kívül ma nincs
olyan általános alföldi társadalmi tényez ő , amely a korábbiakhoz hasonló hatást tudna ki-
váltani. Az elmúlt negyven esztend őben a térséget elhagyó, összességében több, mint fél-
milliós népesség többsége — természetesen területileg differenciáltan — éppen a jobban
képzett, vállalkozó szellemű rétegekb ől került ki. Következésképpen ma szinte csak
egyes nagyobb városok rendelkeznek a modernizációhoz és felzárkózáshoz egyaránt
szükséges szellemi tőkével. Izgalmas kérdés, hogy az átképzések révén megteremthet ő-e
egy új, konvertálható tudással rendelkez ő társadalmi réteg, amelyik a történelmi hagyo-
mányokhoz hasonlóan a változások motorjává válik, mintegy a (paraszt) polgári
hagyományok modernizációját is jelentve. A tercier ágazatokat tekintve ugyanis a lema-
radás akkora az ország más régióihoz viszonyítva, hogy mintegy 150 000 új, ilyen típusú
munkahely létesítésével érné utol az Alföld a Dunántúlt.
A világ és Európa egyes területeinek kétségkívül sajátos modernizációs átalakulása
lehet az Alföld számára az egyetlen megoldás, úgy hogy a társadalmi megújulóképesség
és az innovativitás kényszere mozgatja mind a gazdaságot, mind annak nyomán a területi
fejlődési folyamatokat.
5) Új kihívás a régió számára — a múlt századhoz hasonlóan — védett keleti piacainak
összeomlása, és az Alföld határa mentén bekövetkezett politikai-földrajzi változások
sora. Ismét megn őtt a táj tranzit-szerepe, annak minden el őnyével és számos hátrányával
együtt. Az európai regionális integrációk kísérleteként merült fel a Kárpátok —Tisza
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
TÉT 1993 s 3 -4 Az Alföld tünetcsoport újjáéledése 5
euroregionális szerveződés kezedeményezése. Az igen élénk határmenti fekete kereskede-
lem és az illegális munkaer ő áramlása már jelzik, hogy a régió nyitott határai Kelet- és
Délkelet-Európa kapujaként jelent ős helyet biztosíthatnak neki a jöv őben. A frontier jel-
leg éledhet újjá, új minő ségben és megoldásokkal, ha ennek tervszer ű megoldásai teret
nyernek.
Az alföldi tér képének néhány új változása
A fenti főbb tényezők és a vázolt folyamatok lényegében az egész makrorégiót érintik.
A tényleges területi, gazdasági, települési, társadalmi átalakulás nyilván sokkal lassúbb
lesz aszerint is, hogy az időben különböző fejlettségi fokon álló, különböző adottságú
téregységek mennyire lesznek képesek átalakulni, alkalmazkodni. Ezek megnyilvánulásai
és jellegzetességei nyilvánvalóan eltéröek az egyes alföldi mezotérségekben.
A környezeti szférát tekintve a Tisza természetes tengely-szerepének visszaállítása
jelentheti az egyik legfőbb irányt, mind a vízháztartási és vízkészletezési kérdések meg-
oldásában, mind a biodiverzitás biztosítását illet ően. A Duna—Tisza közén a talajvízszint
süllyedése jelent olyan természeti és gazadsági kényszert, amely megszabhatja a mezo-
régió további sorsát, priorizálhátja a területi fejlesztés f ő cselekvési irányát.
A gazdaság új térbeli jellegzetességeit tekintve feler ősödni látszik a keleti területek to-
vábbi leszakadása. Mind az új vállalkozások számát, mind a lakossági infrastruktúra fel-
zárkózását mérő és jelző mutatók alapján számított faktorpont-értékek a Budapest —
Kecskemét—Szeged vonaltól nyugatra es ő térségekben a dunántúli területekhez hasonló
értékeket mutatnak 1990-94 között (1. ábra). A Közép-Tisza-vidék és a Nagykunság, a
bihari területek, s Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nem mutat érdemi elmozdulást a mély-
pontról.
A településhálózat átalakulásának új tendenciái között a központi szerepkör ű városok és
az azokat összekötő tengelyek, zónák helyzetének relatív javulása a szembeötl ő . A tele-
pülésfejlettséget kifejező faktorpontok pozitív értékei bizonyos fokig visszajelezik a tra-
dicionális mezővárosi fejlődés területi képét is, mintegy kifejezve, hogy a jöv őben erre
az örökségre kell els ősorban építeni (2. ábra).
figyelemre méltóan érdekes, hogy a népesség térbeli mozgása is követi ezt a területi
képet. Ha összehasonlítjuk az 1980-89-es évtized és az 1990-92 közötti három év éves
átlagra számított vándorlási és tényleges szaporodási értékeit, határozottan kíbontakozik a
városok és szűkebb vonzáskörzetük népességkoncentrációjának meger ősödése (3-4.
ábra). Ez azt feltételezi és jelzi, hogy az alföldi területi válság feloldhatóságának „kulcs-
települései" ismét a volt mezővárosok lehetnek. Elsősorban a két valóságos regionális-
innovációs központként is funkcionáló Szeged és Debrecen, majd rendre a korábbi és a
jelenlegi megyeközpontok: Kecskemét, a közép-békési városok együttese, Szolnok, Baja
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
6 Csatári Bálint TÉT 1993 E 3 — 4
és Nyíregyháza centrumszerepének er ősödése figyelhet ő meg. A kedvező változások hor-
dozói tehát valószínűsíthetően a városok lesznek. Nagy kérdés, hogy a területi, regionális
és helyi politika hogyan lesz képes biztosítani, e központok kisugárzó, térellátó funkciói-
nak kiteljesítésével, a centrumok és perifériáik közötti várhatóan tovább szélesed ő fejlő-
dési különbségek mérséklését.
Összegzés
Az Alföld tünetcsoport újjáéledése az ország területi fejl ődésének további szétszakadá-
sával fenyeget. A régió saját bels ő forrásai és adottságai bizonyára nem lesznek elegen-
dőek e folyamat mérséklésére vagy megállítására, netán új, kedvez ő, felzárkózó fejl ődési
pálya elindítására.
Az Alföld történelmi szindrómái ugyan ismét szóba hozhatók, de más értelmezést igé-
nyelnek — olyat, amelyek a még meglév őket ismét a modernizáció szolgálatába állíthat-
ják. Ehhez a sokféleképpen megnyilvánuló központi vagy helyi szándék, mint az elmúlt
négy esztendő bizonyította, nem elegend ő . Tényleges akarat, forrás és szívós, türelmes
munka is kellene hozzá. A kutatások végén — az MTA Elnökségének állásfoglalásával —
lefeketettük az alapelveket és meghatároztuk a legsürget őbb teendőket. Megfelelő törvé-
nyek alapján, értő térszemeléletű , alulról építkező kistérségi, megyei és makroregionális
programok tényleges kidolgozásával és végrehajtásával, megfelel ő fmanciális és társa-
dalmi támogatottsággal, valamint a várt új szerepl ők megjelenésével lehet csak azt remél-
ni, hogy a 20. század végén — a múlt századvégihez hasonlóan — sajátosan e tájra jel-
lemző, de a környezet, a gazdaság és a társadalom változásainak bels ő harmóniáját az
időszerű körülmények között biztosító átalakulás indulhasson meg. Ez lehetne a többször
elhalványodott „alföldi út" gyógyító feléledése, a táj és ember közötti viszony Hamvas
Béla szerinti ideiglenességének a megsz űnése, melynek szomorú területi képe valóban a
változtatás legmélyebb társadalmi igényét fogalmazza meg (5. ábra).
Irodalom
Beluszky P. (1988) Az Alföld szindróma eredete (vázlat). Tér és Társadalom, 4. 3-29. o.
Csatári B. (1993) Az Alföld fejlesztésének lehetőségei és korlátai. Társadalmi Szemle, 11. 35-45. o.
Enyedi Gy. (1970) Az Alföld gazadasági földrajzi problémái. Földrajzi Közlemények, 3. 177-196. o.
Gergely A. (1988) Egy civil társadalmi lehet őség: az etnoregionális alternatíva. Valóság, 5. 98-107. o.
Márkus I. (1986) Az „alföldi út" és elakadása. Valóság, 4. 30-58. o.
Tóth J. (1989) Településrendszerünk fejl ődésének új szakasza és az Alföld. Alföldi Tanulmányok, XIII.
105-117.0.
Továbbá az Alföld Kutatási Program eredményeként készült, e szám 160-164. oldalán található bibliográfia.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
TÉT 1993E3 -4 Az Alföld tünetcsoport újjáéledése 7
Sz erkesz tette: Csatári Bálint.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
8 Csatári Bálint TÉT 1993 .3 — 4
2. ÁBRA
A településfejlettség faktorértékei az Alföldön
(Factor values of development of the settlements in the Great Plain)
faktorérték
• 1 felett
E o-1
0 -1-0
0 -1 alatt
Szerkesztette: Csatári Bálint.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
TÉT 1993.3-4 Az Alföld tünetcsoport újjáéledése 9
Sz erkesztette: CsatáriBálint.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
10 Csatári Bálint TÉT 1993 e 3 —4
upvs3 ..anai2sa‚mazg
lazoquomi !spilornipA
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
TÉT 1993 U 3 —4 Az Alföld tünetcsoport újjáéledése 11
Szerkesztette : CsatáriBálint.
Csatári Bálint : Az Alföld tünetcsoport újraéledése 1990-1994
(Rebirth of the Great Plain Syndrome 1990-1994)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 1-12. p.
12 Csatári Bálint TÉT 1993E3 —4
REBIRTH OF THE GREAT PLAIN SYNDROME 1990-1994
BÁLINT CSATÁRI
The study analyses the Syndrome-like regional problems of one of the most
characteristic Hungarian Macroregions. The relative, and in different historical eras
unique historical-economic underdevelopment of this region became the scene of new,
serious environmental, economic and social crises following the Hungarian systemic
change. The analysis enumerates these, proves their continuity, and points to the new
spatial changes that may show the most important regional developmental directions in
the future.
When it comes to the environmental sphere, the growing aridity and the disintegration
of the balance of water-supply are the most serious problems. The economic crisis
resulted in a high rate of unemployment due to both the loss of the markets and change
of owners in agriculture, and the elimination of the unorganically settied subsidiary-
industry. The modernisation of the settlement network is hindered by the low levei of
quality of the tertiary industries (with the exception of a few big towns) and the general
underdevelopment of infrastructure. In addition there is the lanting lagging behind of
some Eastern border regions, and also the complicated situation of the international
connections and the passability of the borders.
An almost continuous index of social conflict in this area has been the high suicide rate
for one and a half centuries.
Translated by Zoltán Raffav