Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 244-249. p.
244 Tér és Társadalom 6. 1992.3-4: 244-249
EGY NAGYVÁROSI TERMELÉSI RENDSZER
ÚJ SZEMPONTÚ VIZSGÁLATA (GENF)
(A new approach to a metropolitan production system)
ANTOINE BAILLY
Egy nagyváros gazdasági átalakulását sohasem könny ű megérteni, jóllehet számos tanul-
mány készült a genfi gazdaságról. Új társadalom formálódik mintegy két évtizede, amelynek
kiváltó okait, s a regionális folyamatokra gyakorolt hatását nem láttuk el őre, s ma sem ismerjük
pontosan. Továbbra is a hagyományos ipari, mez őgazdasági és tercier (nem-termel ő) kategó-
riákban írjuk le a foglalkoztatást, s tervezzük egy régió (vagy település) fejl ődését.
A vizsgálat célja
Tanulmányunknak az a célja, hogy túllépjen e hagyományos felfogáson. Figyelembe vesszük
a) a tevékenységek növekvő sokféleségét; b) az ún. közbüls ő (pl. ipari szolgáltatások) tevékeny-
ségeknek gyors elterjedését; c) a termelési feltételeket módosító technológiai fejl ődést; d) a
közszolgáltatások terjedését.
A szolgáltatások fejl ődése szoros kapcsolatban áll az ipari tevékenységgel (és nem az ipar
rovására történik, ahogyan többnyire képzelik). Az ipar nem egyszer űen egy terméket állít el ő,
hanem meghatározott funkciót teljesít a termelési-fogyasztási rendszerben. Szükségessé vált
tehát a gazdasági kategóriák átalakítása egy vizsgált terület gazdasági fejl ődésének, változásai-
nak megragadásához. A gazdasági kategóriákat foglalkoztatási adatokkal fejezzük ki, a statisz-
tikai elérhetőség és a munkapiac fejl ődése követésének érdekében.
Az új kategóriák
Az általunk javasolt új kategóriák a termelést egy, a kereslettel kölcsönhatásban lév ő kínálati
rendszerbe helyezik. A termelési rendszert olyan intézmények alkotják, melyek célja a kínálat
létrehozása. Szerepük négy fő csoportba osztható: a gyártás, a forgalom, az elosztás-fogyasztás
és a szabályozás. E szerepek rövid értelmezése:
— gyártás: az intézmények fő funkciója a termel ő munka, az anyagok átalakítása;
— forgalom: az intézmények a személyek és a termékek helyváltoztatásában, az információk
és a hírek folyamatának közvetítésében és a pénzügyi folyamatokban játszanak szerepet;
— elosztás: az intézmények a szolgáltatásokat és az anyagi javakat a végs ő fogyasztó rendel-
kezésére bocsájtják;
Antoine Bailly : Egy nagyvárosi termelési rendszer új szempontú vizsgálata ( Genf )
(A new approach to a metropolitan production system)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 244-249. p.
ÉT 1992 .3-4 Kitekint ő 245
— szabályozás: intézményei a rendszer egészének m űködésébe avatkoznak be annak fenntar-
tása, módosítása, szabályozása vagy ellen őrzése céljából.
A gyártás nem azonos a mezőgazdasággal és iparral: e szektorban is vannak olyan intézmé-
yek, melyek a forgalomhoz vagy elosztáshoz sorolhatók. A vállalatok és más intézmények
tegorizálása a fő profil, vegyes profil esetén pedig a foglalkoztatottak megoszlása alapján
rtént.
Az intézményeket egy másik szempont: a foglalkoztatottak tevékenységének jellege szerint
besoroltuk. A gazdaság átalakulása ugyanis a szakmák változásán át is mérhet ő. Ez a szem-
nt az intézmények belső szervezetének átalakulására mutat rá. E második szempont szerint
intézmények öt funkció szerint oszthatók fel:
— a kutatás és fejlesztés: a kutatással, a termék, a technológia, vagy a szolgáltatások tökélete-
sítésével foglalkozó alkalmazottak;
— logisztika: a termelést kiszolgáló foglalkozások (anyagbeszerzés, raktározás, szállítás);
— szervezés-vezetés: az intézmény többi funkcióját összefoglaló foglalkozások (adminisztrá-
ció, menedzsment, titkársági feladatok);
— működtetés: a termel ő vagy szolgáltató foglalkozások (gyártás, szerelés, karbantartás);
— értékesítés: a piacra kerülést, elosztást biztosító foglalkozások (termék-értékesítés,
szolgáltatás-szervezés).
Ez a kettős osztályozás mindegyik intézménynek meghatározza a makro-ökonómiai szerepét,
s a foglalkoztatási (funkcionális) szerkezetét.
Kutatási eredmények
Jelentős foglalkoztatás
1985-ben egész Svájcban a genfi agglomerációban volta legmagasabb az állandó foglalkozta-
tt a lakónépesség arány: a 208 712 foglalkoztatott a lakónépesség 52,9 % -át tette ki. Még a
ázeli agglomerációban is, ahol sok külföldi, a határokon átjáró napi ingázó dolgozik, csupán
0,5 % , Zürichben 49,8% és Svájc átlagában 46,5% ez az arány. A genfi agglomeráció tehát,
elynek 1975 és 1985 közötti fejl ődését vizsgáltuk, igen jelentős munkaerő-vonzó központ.
Az ipari és tercier foglalkozások hamis szembeállítása
Szokás Genf „ipartalanodásáról" (dezindusztrializációjáról) beszélni a foglalkozási statisz-
alapján. 1985-ben az agglomeráció aktív népességének csupán 22,8 %-át foglalkoztatta
ipar (1975: 27,5 %), a tercier szektor pedig 75,9%-ot (1975: 71%). A mez őgazdasági szektor
1,3 %) szinte eltűnt. Ez a szokványos felfogás félrevezet ő, mivel, mint említettük, elfedi a ter-
elési rendszer átalakulását, azt a tényt, hogy az iparon belül jelent ős a tercier tevékenység,
e a szolgáltatáson belül is van ipari munka (karbantartás, javítás).
Antoine Bailly : Egy nagyvárosi termelési rendszer új szempontú vizsgálata ( Genf )
(A new approach to a metropolitan production system)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 244-249. p.
246 Kitekint ő TÉT 1992 s 3-4
Kiegyensúlyozott funkciók 1985-ben
Ha a foglalkoztatást a korábban leírt funkcionális kategóriák szerint vizsgáljuk, eléggé ki-
egyenlített képet kapunk: a gyártás 24,6 % -kal, a forgalom 31,1%-kal, az elosztás 30,4 % -kal,
a szabályozás 13,9 %-kal részesedik a foglalkoztatásból. Három funkció közel azonos (30 % kö-
rüli) részesedésű; a „csupán" 14 % -os szabályozási részesedés igen magas arány, több mint fele
Genf nemzetközi szabályozási szerepéb ől következik. Mindegyik funkción belül világosan el-
különül néhány fő tevékenységi vonal. A gyártáson belül a feldolgozóipar (12,8 %) és az épít ő-
ipar (jelentős mélyépítési tevékenységgel) (9,1%). A forgalomban az információáramlás (továb-
bítás és feldolgozás) az összes foglalkoztatott 9,1%-át, a pénzügyi folyamatok 9,2%-át teszik
ki. A nyolc legfontosabb tevékenységi kör foglalkoztatja az aktív keres ők 69,8%-át, az alábbi
megoszlásban:
1. feldolgozóipar 12,8 %
2. pénzügyi folyamatok 9,2 %
3. információáramlás 9,1 %
4. építőipar 9,1 %
5. kiskereskedelem 8,7%
6. nemzetközi szabályozás 8,1 %
7. szálloda-, vendéglátóipar 6,4%
8. egészségügy 6,4%
Az adatok Genf funkcióinak sokféleségér ől és kiegyensúlyozottságáról tanúskodnak.
A forgalmi szerep erősödése 1975 és 1985 között
A különböző szerepek jelentőség-változását vizsgálva feltehetjük a kérdést, hogy melyik
kombinációjuk a leghatékonyabb a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejl ődés szem-
pontjából. Nem „tercierizálódásról" vagy „ipartalanodásról" beszélünk, hanem a növekedést
hosszú távon is biztosító termelési szervezetr ől.
Az 1975 és 1985 közötti fejlődési trendek világosan mutatják, hogy Genfben f őleg a forgalom-
mal kapcsolatos tevékenységek er ősödnek (4,2 százalékpont növekedés a foglalkoztatottak ará-
nyában). Ezen belül főleg az információáramlás és a pénzügyi folyamatok nyertek teret. Minde-
nekelőtt a gyorsan növekvő vállalatok számára végzett adatfeldolgozás jelent ősége nőtt,
fúggetlenül attól, hogy ipari vagy szolgáltató vállalatokról volt-e szó.
Ami a többi tevékenységet illeti, mind az elosztás, mind a szabályozás stabilitást mutat, jelen-
tősen csökkent viszont a gyártási tevékenység foglalkoztatása (4,8 százalékponttal) — ez általá-
nos jelenség a jelen gazdaságban. A fenti állítás főleg a feldolgozóiparra vonatkozik, az építő-
ipar stabilitást, a termelési szolgáltatás növekedést mutat. Az ipari vállalati funkciók egy része
— karbantartás, raktározás — a vállalatokon kívülre kerül, szakosodott szolgáltató vállalatok
látják el, míg a vállalat megtartja a leginkább kvalifikált tevékenységeket (piackutatás, m űszaki
kutatás, menedzsment).
Antoine Bailly : Egy nagyvárosi termelési rendszer új szempontú vizsgálata ( Genf )
(A new approach to a metropolitan production system)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 244-249. p.
ÉT 1992 s 3-4 Kitekint ő 247
A legdinamikusabb tevékenységi vonalak a következ ők (1975-1985):
1. gépkocsik és más tartós javak javítása (+63,5 %) (elosztás)
2. információ-feldolgozás (+54,3 %) (forgalom)
3. bankok (+39%) (forgalom )
4. közigazgatás-közszolgáltatás (+37,7%) (szabályozás)
5. egészségügy (+31,9 %) (elosztás)
6. szálloda-, vendéglátóipar (+31,4%) (elosztás)
7. nagykereskedelem (+31,0%) (forgalom)
Összefoglalva megállapítható, hogy a genfi gazdaság két nagy blokkja kiegyenlített és stabil.
„termelési alrendszer" (gyártás és forgalom) foglalkoztatása 56,3 % -ról 55,7 % -ra csökkent,
„társadalmi alrendszer"--é 43,7 %-ról 44,3 % -ra n őtt a vizsgált évtizedben. Az átalakulás a két
rendszeren belül folyik, a tevékenységi vonalak mentén. A fő kérdés nem az, hogy mit terme-
- nk, hanem, hogy hogyan?
A funkciók elhelyezkedése az agglomerációban
A különböző vállalatok a szokott elhelyezkedési stratégiát követik az agglomerációban. A
agas színvonalú és személyes kontaktust igényl ő szolgáltatások a központban helyezkednek
1. A perifériákon települő decentralizált hivatalok rutinfeladatokat, s bizonyos elosztási funk-
iókat látnak el. A gyártási tevékenységek távolodnak el leginkább a központtól. Az új elhelyez-
edések láncreakciószer űen mennek végbe: a forgalom az elhagyott ipari telephelyeket foglalja
1, s alakítja át; a szabályozás intézményei a forgalom által elhagyott területeken jelennek meg.
A genfi agglomeráció öt településének (Genf, Carouge, Onex, Meyrin és Vernier) részletes
nkcióváltozási vizsgálata (1975-1985) alapján megállapítható egy általános modell m űködé-
e. A központ veszít a gyártási funkciókból, melyek a periférikus községek (pl. Meyrin) ipari
vezeteibe települnek. Egyes kereskedelmi tevékenységek követik az el ővárosokba kitelepül ő
osságot, bevásárló központokba csoportosulva. Más szolgáltatások (pl. komplex pénzügyi
zolgáltatások) a központba tömörülnek. Általánosan jellemz ő az agglomeráción belüli er ősebb
pecializáció, és a rugalmas telephelyváltoztatás.
Nemzetközi összehasonlítás, általános következtetések
A genfi agglomeráció példája is illusztrálja, hogy a fejlett t őkés gazdaság termelési rendszere
rősen dezintegrálódik, s ebben a metropoliszok alapvet ő szerepet játszanak. A városfejlesztés
em helyi ügy; belehelyezkedik egy globálissá vált társadalmi és gazdasági rendszerbe. A nagy-
osi agglomeráció egyes területrészei a termelési rendszer különböz ő elemeit vonzzák ma-
ukhoz . A tér-szerkezet átalakulását a rugalmas termelési rendszerek elterjedése irányítja.
A tömegtermelés a 19. és 20. század fordulóján volt az ipari gazdaságok dinamizmusának
orrása; térbeli kifejeződése az ipari körzet volt. E dinamizmus az 1960-as évek végére kime-
-lt; a tömegtermelés merevsége sem a gyors technológiai újítások, sem a termék-kínálat és
piaci igények gyors változását nem tudta követni. Ennek nyomán kerültek válságba a régi
Antoine Bailly : Egy nagyvárosi termelési rendszer új szempontú vizsgálata ( Genf )
(A new approach to a metropolitan production system)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 244-249. p.
248 Kitekint ő TÉT 1992.3-4
ipari körzetek, és a hagyományos városi tevékenységek. A tömegtermelés rendszerét felváltja
a rugalmas termelés, ami nagy elhelyezkedési rugalmasságot is jelent. Ennek következményei:
— az egyetlen helyre települt, kombinát-szer ű vertikális nagyvállalatot a sok, specializált te-
lephelyű vállalat váltja fel, amely telephelyek — profiljuktól függ ően — más és más tele-
pülésekben találják meg kedvező működési feltételeiket, olykor több országra, akár több
kontinensre is kiterjedve;
— a programozható, gyorsan változtatható termelés különösen igényes a küls ő szolgáltatások
iránt;
— a hálózatok kifejlesztésének igénye: a dinamikus fejl ődés érdekében a gazdasági egysé-
geknek a know4tow ról, a termékekről és a piacokról információkat szolgáló hálózatba
-
kell integrálódniuk. A helyi gazdaságban a szolidaritás elemeit kell er ősíteni. Az informá-
ciók áramlását a gazdasági egységek közötti kapcsolatnak is biztosítani kell;
— a munkaerőpiaci sajátságok érvényesítése: a termelési rendszer mindegyik rész-egysége
meghatározott mennyiség ű és szakképzettség ű munkaerőt igényel, amely telephely-vá-
lasztásában befolyásolja;
— az új termelési eljárások gyors elsajátítása, s az ehhez szükséges új szolgáltatások gyors
megszervezése. A jó minőségű , változásokhoz gyorsan alkalmazkodni képes munkaer ő
alapvető feltétele a rugalmas termelés m űködésének. (A „minőség" tehát nem hagyomá-
nyos értelmű szakképzettséget, hanem széles ismeretkört, intelligenciát, nyitottságot, a
folyamatos tanulás képességét jelenti. — A ford.)
A fenti folyamat a vállalatok vertikális dezintegrációját eredményezi. A vállalat a kulcs-
technológiát és a végterméket ellen őrzi (fejleszti, információt gy űjt), más tevékenységekkel
(részegység-termelés, karbantartás) el őnyösebb hatékonysággal m űködő specializált vállalatot
bíz meg. A vállalat sikerében nagyobb szerepe lehet a küls ő kapcsolatai megszerzésének, mint
a belső vállalatszervezésnek.
A rugalmas termelési rendszer egy piramisszer ű gazdasági szerkezetet hoz létre, melynek
csúcsán az a vállalat (feltétlenül nagyvállalat, többnyire multinacionális vállalat) áll, amely az
egész hálózatot irányítja. A magas szint ű tevékenységek a nagyvárosokban — annak is a köz-
pontjában — összpontosulnak, ahol a gazdaság küls ő feltételei (externáliák) el őnyösek. A nagy-
város számára els őrendű fontosságú oly nagyvállalatoknak a fogadása, amelyek termelési háló-
zatot hoznak létre. A termelési egységek a munkaer őpiactól, ingatlanszerzési feltételektől stb.
függően a városon kívül helyezkednek el, ám a nagyváros marad a gazdasági döntés színhelye,
ami fejlődése szempontjából különösen fontos.
E nagyvállalatok települése mobil, olyan városba települnek, amely a megnövekedett nem-
zetközi versengésben komparatív el őnyökkel bír. A befogadó nagyvárosnak a következ ő feltéte-
leknek kell megfelelnie:
* jó telepítési tényezők a szervező nagyvállalat szükségletei szempontjából (ingatlanok, szak-
képzett munkaerő, élet-minőség, környezeti minőség...);
* oly központ-szerep, mely számos nagyvállalatot tud vonzani a városba, csökkentve ezzel
a tranzakciós költségeket;
* a kutatás-szakképzés-munkaer ő, politikai szervezeteinek jelenléte, és állandó kölcsön kap-
csolata;
* a speciális szolgáltatások és információk hálózata.
Antoine Bailly : Egy nagyvárosi termelési rendszer új szempontú vizsgálata ( Genf )
(A new approach to a metropolitan production system)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 244-249. p.
ET 1992.3-4 Kitekint ő 249
(A tanulmány ezután részletesen elemzi Genf pozícióit az európai városok versenyében, sta-
sztikai összehasonlítások alapján. Genf népességét tekintve közepes méret ű; kiemelkedő
emzetközi intézményi szerepe az ENSZ-szervezetek jelenlétének köszönhet ő; jelentős pénz-
gyi központ, de nem jelentős vállalati központ, a gyártási funkciók pedig — a drága üzemelte-
s, a terjeszkedési hely hiánya és a szakképzett ipari munkaer ő hiánya miatt — gyorsuló ütem-
en hagyják el. Ez utóbbi folyamat aligha állítható meg, de a vállalati központ szerep talán
J vítható, a kutatás és információ er ősítésével és a városi környezet javításával. A nagy nemzet-
özi vállalati alközpontok letelepülésében számottev ő szerepet játszik a városi élet min ősége,
elynek függvényében telepíthetők le — akár csak néhány évre is — a vállalatok vezet ő me-
edzserei.
A tanulmány a fejlett országokban az elmúlt másfél évtizedben kialakult új gazdasági-tár-
adalmi térszervezés egyik aspektusát: a nagyvárosi funkciók átalakulását vizsgálja. (Az új
ari terekre vonatkozóan 1. Georges Benko Írását a Tér és Társadalom 1992. 1-2. számában).
új gazdasági-társadalmi tér elemei hazánkban is felbukkantak az 1980-as években, de a piac,
technológiai megújulás és a globális gazdaságba való széleskör ű bekapcsolódás hiányában
em szerveződtek rendszerré. Ez a közeli jövőben megtörténhet; az új tér m űködését, feltételeit
következményeit ezért is érdemes megismerni.)
A rövidített fordítást készítette s a jegyzetet írta: Enyedi György)