Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
Tér és Társadalom 6. 1992.3-4: 215-225
A VÁROSOK TÉRBENI-TÁRSADALMI SZERKEZETE
KELET-KÖZÉP EURÓPÁBAN
GRZEGORZ WECLAWOWICZ
Urbanizáció és iparosítás Kelet-Közép Európában
A kérdés, hogy mennyire különbözik az urbanizáció természete Kelet- és Nyugat Európában,
asonló a French és Hamilton (1979) „Létezik-e szocialista várostípus?" cím ű művében, vagy
nyedi (1990.A.) „Van-e szocialista urbanizáció?" cím ű munkájában felvetett problémákhoz.
kérdés ugyanis az, hogy vajon a területi különbségekb ől és az eltérő kulturális és gazdasági
zintből, vagy pedig a kényszerű szocialista fejlesztésb ől erednek-e az eltérések? Különbözik-e
települések tér-szervez ődése a kapitalista társadalmakétól, és megalapozott-e a „szocialista
j" elnevezés? (Rugg 1985).
Gyakran a megadott válaszok túl általánosak, és er ősen függnek a szövegkörnyezett ől. Külö-
ösen az a kérdés, hogy a gyakran szocialistának nevezett speciális városfejlesztés és iparosítás
eltérő kulturális tradíciók, vagy a gazdasági fejl ődés területi különbségeinek, illetve inkább
kötelező ideológiának az eredménye. Hamilton (1979), Kansky (1976), Rugg (1985), Weclawo-
icz (1988), Enyedi (1990.B.), és Musil (1980) ezekkel az érvekkel értenek egyet, bár állításaik
elyzetről helyzetre eltérően alkalmazandók. Turnock (1978) más véleményen van, éS munkájá-
an szemben áll a fenti érvelésekkel.
Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy Kelet-Európa nem kezelhet ő egynemű területként,
ert a gyakorlatban három területrész határozottan elkülöníthet ő. Az első a Kelet-Német-
rszágból, Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból álló Kelet-Közép Európa,
elyen belül a néhai Kelet-Németország helyzete eléggé sajátos. A második területrész a Ro-
ánia, Bulgária, Jugoszlávia és Albánia alkotta Dél-Kelet Európa. A harmadik kelet-európai
égió-csoport a korábbi Szovjetunió nyugati tagköztársaságaiból áll. A közös politikai és ideo-
ógiai helyzet ellenére e három részterület között számos történelmi, kulturális, vallási, civili-
ációs és politikai különbség húzódik. Kelet-Európa lakói sem együttvéve, sem pedig külön
észterületként nem rendelkeznek olyan er ős identitás-tudattal, mint Nyugat-Európa vagy La-
in-Amerika lakói (Enyedi 1990.B.).
Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon léteznek olyan értékek, kulturális
s civilizációs sajátosságok, amelyek azonosak, vagy legalább hasonlóak a nyugat-
urópaiakhoz . Az egyének céljai és viselkedése is hasonló (Kansky 1976).
A fenti állításnak kisé ellentmond az a tény, hogy e három országban az urbanizáció csak
közelmúltban zajlott le. Két évtizeddel ezel őtt a lakosság túlnyomó része még vidéken élt.
z azt jelenti, hogy a mai városi lakosságnak nincsen semmiféle tapasztalata a városi életstfius-
ól, életmódról (ez alól csak a csehek képeznek bizonyos fokig kivételt). E térségben csak a
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
216 Grzegorz Weclawowicz TÉT 1992.3-4
19. században kezdődött az urbanizáció és az iparosítás, és azt követ ően is csak eléggé visszafo-
gott ütemben fejlődött. Ennek ellenére a jelent ősebb városok térbeni-társadalmi szerkezete
megfelel a kapitalista városokénak. A tárgyalt három ország a 19. század folyamán, és a 20.
században, egészen 1919-ig, politikai függésben volt. Az urbanizációs és iparosítási folyamatok
erős külső politikai erők befolyása alatt álltak, és alakulásukat kétszer szakították meg a világhá-
borúk és az azokat követ ő országhatár-változások. A feltett kérdésekre adandó válaszokat a füg-
gő ség/világrendszer (Walton 1982) megközelítésre, a területi tradíciókról készült számos törté-
nelmi vizsgálatra, és a periféria, félperiféria és az állam szerepével foglalkozó koncepciókra
(Kennedy D. , Smith D. , A. 1983) alapozva lehet a legjobban megfogalmazni. A válaszok másik
típusa a szocialista ideológia alapjaira és gyökereire koncentráló magyarázat (például: Fisher
J.C. 1962; Fuch R..J. ; Demkó G.J. 1979; Demkó, Regulska 1987; Danta 1987; Regulska 1978).
A kelet-európai urbanizációs folyamat általános értelmezése nagyjából két, egymást részben
kiegészítő megközelítéssel érhető el. Az első a szocialista politikai gazdaságtanban gyökerezik.
A második megközelítést Kennedy és Smith (1989) „Függ ő fejlődés a kapitalista világrendszer
fél-perifériáján" keretmunkája adja.
E munkában a szerzők feltételezik, hogy a szocializmus el őtti urbanizáció a perifériákra való
sodródás részeként fogható fel. A szerz ők szerint ugyanez vonatkozik a II. világháborút követ ő
urbanizációra is, ami nyugodtan nevezhet ő „irányított urbanizációnak" (Musil 1980), mivel
ez a „kényszerű iparosítás" (Morawski 1980) következménye volt.
A kényszerű szocialista iparosítást napjainkban át lehetne alakítani a nemzetközi viszonyok-
tól függő iparosítássá. Egyesek véleménye szerint Kelet-Közép Európa a közeljöv őben Nyugat-
Európa fél-perifériájává válik. Kelet-Európa lakói természetesen igen örülnének annak, ha élet-
színvonaluk elérné a nyugatinak a „fél-periférikus" szintjét, és készeknek látszanak arra, hogy
gazdaságuk irányítását átengedjék a „mag" országainak annak érdekében, hogy életszínvona-
luk javuljon. Bármi is történjen a jöv őben, a kelet-közép-európai urbanizáció legfontosabb jel-
legzetességeit a politikai és ideológiai tényez ők már kialakították. E térség általános jellemz ői
a következőképpen határozhatók meg:
— túlzott iparosítás és elégtételen urbanizáció;
— a város és a vidék között szignifikáns ellentétek jelenléte;
— a lakások, a javak és a szolgáltatások viszonylag egyenl ő elosztása;
— országonként a városok nagyság alapján történ ő megoszlása viszonylag egyenletes.
Az iparosítás, mivel nemcsak gazdasági, hanem politikai és ideológiai szerepe is van, dönt ő
befolyást gyakorolt a városok szerkezetének alakulására (Weclawowicz 1988). Az iparosítás
döntötte el a társadalmi struktúra alakulását azáltal, hogy munkamegosztási elveket hozott lét-
re, és hogy új alapokon nyugvó társadalmi hierarchia kikristályosodását segítette el ő. Követel-
ményei határozták meg az egyes társadalmi-foglalkozási csoportok lakásellátásának térbeli és
mennyiségi allokációját is. Az er őltetett iparosítás szükségszer ű velejárója volt a késleltetett
urbanizáció. Ezen folyamat közvetlen eredményének tekinthet ő a városokban fellépő, egyre
növekvő lakáshiány, mely az iparban alkalmazott tetemes számú munkaer ő következménye
volt, s ennek tudható be a lakásokért folytatott er őteljes verseny is. A fent említett verseny köz-
vetlen következménye a városi lakosság rétegz ődése, és a lakásokkal szembeni erősen különbö-
ző elvárásokkal rendelkező érdekeltségi csoportok kialakulása annak ellenére, hogy a szocialis-
ta ideológia ezekkel ellentétes, nevezetesen egalitárius elveket hirdetett.
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
T 3T 1992.3 4
- A városok térbeni-társadalmi szerkezete 217
A „szocialista város" fogalma
Nincs általános elfogadott definíció a „szocialista városra". Nehéz is volna egy ilyen definíció
megalkotása, mivel a szocializmus sehol sem épült ki a maga klasszikus egészében Kelet-
Európában. Lengyelországban például 1956 után fél-szocialista, vagy másképpen fél-totalítá-
Ilus rendszer jött létre. Sokak szerint Lengyelország persze mindig is Magyarország és mégin-
kább Kelet-Németország és Csehszlovákia mögött haladt a „szocializmus felé vezet ő úton".
A „szocialista városra" megfogalmazott valamennyi definíció két alapvet ő hozzáállás és pre-
koncepció köré csoportosítható. Az els ő a terveket veszi figyelembe, és olyan elveket tartalmaz,
aznelyek szerint egy szocialista várost meg kellene szervezni, létre kellene hozni. E szerint a
megközelítés szerint nagyon sok terv és elképzelés született a bolsevik forradalom és a II. világ-
h lború után. Minderről a legutóbbi időben Danta és Regulska (1987) adott átfogó elemzést.
A második megközelítés a háború utáni városfejl ődés speciális tulajdonságait kutató analitikus
e emzések széles választékára épül. A legutóbbi ismert és releváns modellt a kelet-európai szo-
c alista városról Hamilton dolgozta ki (Ferench és Hamilton 1797).
A két, fentebb említett álláspont közös vonása azonban az, hogy a szocialista város fogalma
bennük erőteljesen társul, illetve összekapcsolódik az „iparváros" fogalmával. A vezet ő kom-
munista csoportok a városokat a munkásosztály politikai támogatásának és az ipari termelés
sínhelyének tekintették. Míg a régi, és különösen a nagyméret ű, városok nem voltak könnyen
á .formálhatók és adaptálhatók az új ideológiai rendszer szerint, addig az új iparvárosok a jöv ő
szocialista várostípusaként szolgáltak. Véleményem szerint tehát a legfontosabb jellemz ők,
anelyek megkülönböztetik a szocialista várostípust a kapitalista típustól, az alábbiakban össze-
g Dzhetők:
1. A produktív szektor alkalmazottainak domináns, és a középosztály (városi polgárok) ala-
csony arányú jelenléte. Ennek következtében a városok lakosságának többsége a munkás-
° .3ztályból (proletariátus) kerül ki. A társadalmi osztályok e homogenitásának következménye
a viszonylagos alacsony fokú gazdasági differenciáció, melynek eredményeként elfogadhatat-
lanná válik a luxus 6 az egyenl őtlenségek bármely formája, mivel az súlyos társadalmi és poli-
tikai feszültségeket ókozna.
2. A lakások központi elosztása heterogén szakmai és társadalmi környezetbe kényszeríti a
lakókat, ezzel csökkentve a lakóhelyi közösségek kialakulásának esélyeit.
3. A város „szerkezetileg megosztott". A központi tervezés rendszerének és irányításának
d intései sokszor ellentmondásosak. A központi tervezés és adminisztráció eredményeként a
városra vonatkozó döntéseket a különböz ő kormányhivatalok, és nem a városok hatalmi szervei
hozták. A polgármesterek nem a polgárok, a városlakók érdekeit képviselik a központi bürokrá-
c: ával szemben. Még a választott városi tanács sem a helyi érdekeket, hanem a kormányt és
annak politikáját tartja els ősorb ► szem előtt. E jelenségek következtében a helyhatósági hiva-
tzlok az állami ügyintézés alárendeltjeivé válnak (Regulska; Wawrzynski 1989).
4. Az építészet tervszer ű uniformizálása nagyarányú területpazarlást, és a régi városrészek
le romlását eredményezi (kivételt képeznek a régi városok kulturális örökséget hordozó részei).
A tervezők és az építészek terveiben olyan hatalmas és homogén lakóházak és lakótelepek
építése szerepel, amelyek nincsenek megfelel ően ellátva szolgáltatásokkal, és gyakran több
mint 100 ezer lakosra vannak méretezve.
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
218 Grzegorz Weclawowicz TÉT 1992.3-4
Létezik azonban Kelet-Közép-Európa „szocialista városai" és a „kapitalista városok" között
jónéhány fontos hasonlóság is.
Először is Európa mindkét részének várostörténelmében vannak közös, tradicionális gyöke-
rek. A 20. században az építészeti eljárások, technikák és minták, valamint a térbeli tervezési
módszerek közösek voltak a kontinens mindkét részén.
Másodszor: a jóléti állam elmélete és a Nyugat-Európára is valamennyire kiható szocialista
egalitárius tendenciák csökkentették a kapitalista városok differenciálódását is. Hasonló volt
a helyzet Kelet-Európában is, ahol a lakáspolitikában érvényesül ő egyenlő elosztás elve a fenti-
ekhez hasonlóan visszafogta a városok differenciálódását, bár egészen más min őségi szintet
nyújtott a fogyasztóknak, mint Nyugat-Európa.
Harmadszor: a hasonlóságok meg őrzésében — főként a II. világháború utáni három évtized-
ben — az egész Európára jellemző építészeti modernizmus játszotta a legfőbb szerepet a hason-
lóságok kialakulásában. Ennek ellenére szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy
Kelet-Közép Európa esetében a modernizmus el ősegítette e régió különböz őségeinek a kialaku-
lását is. Lengyelországban, főleg a két világháború közötti időszakban, főként baloldali, radiká-
lis politikai orientációjú építészek fejlesztették ki ezt az irányzatot a várostervezésben és az
építészetben. A II. világháború után a kommunista vezet ők nagyon gyorsan magukévá tették
a modernizmus ideáját. A modernizmust a kommunista vezet ők kiválóan fel tudták használni
annak érdekében, hogy a „társadalom nevében" döntéseket hozzanak a lakáskörülmények és
a várostervezés terén. Összefoglalva elmondható, hogy a 11. világháború után a különböz ő
országok városrendezése és a tervezés módszerei teljesen összhangba kerültek a nemzetgazda-
ságok parancsuralmi és adminisztratív rendszerével, és igazodtak a döntéshozatal általános
módszereihez (Kowalewski 1990).
A modernizmus elmélete ezen túlmen ően az urbánus terek er őltetett sok-funkciójúságának,
és különösen a városok monumentális, egyfunkciójú lakótelepeinek a létrehozásában játszott
alapvető és fontos szerepet. Ezek következménye a földterületek még most is fennálló alacsony
bérleti díja, és a meglévő tulajdonviszonyok.
A városok térbeni szerkezete: Csehszlovákia, Lengyelország
és Magyarország esete
Kelet-Közép Európában a „szocialista városok" szerkezete tartalmazza a klasszikus város-
modellekre jellemző valamennyi elemet: koncentrikus körök, szektorok, és több-központú
egységek. Természetesen nem adható meg olyan univerzális séma, amely minden városra ráil-
lik, de azért néhány általános karakter egész jól megrajzolható az el őbb említett geometriai
modellek segítségével. Mindezek ellenére a városszerkezet részletesebb leírásánál már szükség
van további geometriai analógiák alkalmazására is, mint pl. a mozaik-mintázat, a lineális, a
sugaras szerkezet, és a csomópontok. A fent említett terminológiák természetesen a város fizi-
kai elrendezésére vonatkoznak, és a rajzolatok társadalmi összefüggései a konkrét várostól és
országtól függnek. Az említett három ország esetében számos tanulmány készült a városok
térbeni-társadalmi szerkezetének jellemz őiről és a szerkezet változásairól.
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
ÉT 1992.3-4 A városok térbeni-társadalmi szerkezete 219
Magyarország esetében például idézhetjük Beynont (1943), aki a II. világháború el őtt készí-
tt ökológiai tanulmányt Budapestr ől, valamint Szelényi (1983) több, városról írt munkáját,
vábbá Tosics (1987) és Sillinoe (1985) tanulmányait, melyek els ősorban a városok lakáshelyze-
vel foglalkoznak.
A társadalom térbeni szerkezetének változásáról leginkább Budapestr ől állnak rendelkezésre
szletes információk. Az elmúlt ötven évre vonatkozóan Ladányi (1989) írta le részletesen a
lönböző társadalmi-gazdasági csoportok lakóhelyi szegregációját. A kutatások egyik legfon-
sabb eredménye, hogy a lakóhelyi szegregáció 1930 és 1939 között lassú növekedést mutatott.
II. világháború végétől az ötvenes évek végéig a folyamat gyengülése, majd a hatvanas évekt ől
jabb erősödése volt megfigyelhető . A hetvenes évek viszonylag stabil helyzete után a nyolcva-
as években radikális ugrás volt tapasztalható a lakóhelyi szegregáció terén. A fentieken túlme-
ően Ladányi feltárta azt is, hogy az 1970-et követ ő évtizedben a szakmunkások térbeni szegre-
ációja növekedett, míg más foglalkozási csoportoké csökkent. Ladányi a területi
gregálódás modelljét a következ őképpen írja le: „ ... a társadalmi rangsor fels ő szintjeinek
épviselői alkották a legtömörebb csoportokat, és ők különültek el leginkább. A legalacsonyabb
rsadalmi csoportok, bár ők is élesen elhatárolódtak a magasabbaktól, szétszórtabban és vi-
onylag kevésbé elkülönülten helyezkedtek el." (Ladányi 1989.)
A különböző társadalmi csoportok szegregációjának elemzése során Ladányi megállapította:
„Az egyetemet végzett, gazdaságilag aktív keres ők voltak a leginkább, és a szakképzett fizikai
unkások a legkevésbé szegregálódva 1970 és 1980 között." (Ladányi 1989.)
Csehszlovákia esetében a legkedveltebb kutatási téma a f őváros, vagyis Prága (Musil 1968,
987; Mateju P., Vecernik J., Jerabek H. 1979) és Pozsony (Bezak 1987, 1988; Musil (1987).
usil a háború utáni Prágában a térbeni-társadalmi szerkezet változását a következ őképp nevez-
el: „in vivo végzett egyedi társadalmi kísérlet".
Prága úgy fejlődött, mint egy jellegzetes kapitalista város, mivel a városban jellemz ően elkü-
1 nültek a különböző társadalmi osztályok. A háború után: „ ... az új társadalmi viszonyokat
*ndig is azok a régi, örökölt ökológiai struktúrák alakították, és alakítják még ma is, amelye-
et a múlt században a kapitalista társadalom hozott létre." (Musil 1987). Összehasonlítva az
930-as, 1950-es és 1960-as évekbeli állapotokat, Musil úgy találta, hogy a térbeni-társadalmi
talakulás jellegzetes trendjei a városrészek társadalmi homogenizálódása felé mutatnak. Az
tvenes években a fizikai dolgozók lakóhelyi szegregációja kisebb volt, mint a 30-as években.
Egy 1970-es, mélyreható, faktor-analízisen alapuló tanulmány kimutatta, hogy a differenciá-
l: dás vizsgálatának legfontosabb szempontjai a család- és az életkori szerkezet szerinti megosz-
t' s, valamint a lakóhelyek fizikai jellemzői voltak (Mateju 1979). Prága örökölt jellegzetességeit
ég a hatvanas és hetvenes évek er őltetett extenzív lakásépítései sem tudták megváltoztatni.
Pozsony társadalmi viszonyainak vizsgálatánál az életciklus, életkor és a társadalmi-foglal-
ozási szerkezet szerinti rétegzettség voltak a legjellemz őbb szempontok (Bezok 1987). A fen-
eket szem el őtt tartó kutatások szerint a városi lakosság területi szegregációja els ősorban az
letkor, a család nagysága, és a lakások kora mentén, valamint az iskolázottsági szint, a foglal-
ozási szerkezet, és a társadalmi státusz alapján volt csoportosítható.
A fenti koncentrálódási pontok típusai alkalmazhatók a társadalmi-foglalkozási csoportokra
i.. A pozsonyi társadalom területi szerkezetének formálásáért felel ős erőket Bezak a következ ő-
éppen határozta meg: lakáspolitika, földhasznosítás módja, munkhelyek telepítése; „a hagyo-
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
220 Grzegorz Weclawowicz TÉT 1992.3-4
mányos, örökölt térbeni-társadalmi szerkezet továbbélése... , a gyakori lakáscserék miatt a vá-
rosi lakosság városon belüli mobilitása." (Bezak 1987.) Mindezek következtében a régi házakból
álló városrészeket az alacsony társadalmi státuszúak, és az átlagnál magasabb társadalmi-fog-
lalkozási csoportokhoz tartozók uralják. A városok nyugati lakónegyedeit f őként felsőfokú vég-
zettségűek és értelmiségiek lakják. A keleti, félig ipari és félig lakóhelyi negyedek lakossága
inkább az alapfokú végzettséggel rendelkez őkből, és a fizikai dolgozókból áll. Ugyanez vonat-
kozik a hagyományosan munkásosztály lakta városrészekre, és azokra az újonnan épült lakóne-
gyedekre is, amelyek az ipartelepek közelében épültek. A városok szélein elszórva, a legutóbbi
időben épített lakótelepek lakói a fiatal, gyermekes családok, következésképpen az új lakótele-
pekre a vegyes társadalmi-foglalkozási csoportok a jellemz ők (Bezak 1988).
A városok belső viszonyait és szerkezetét feltáró munkák legnagyobb számban Lengyelor-
szágban jelentek meg. E munkákat Weclawowicz (1988) foglalta össze. A fenti tanulmányokból
egyértelműen kitűnt, hogy a lengyel városi társadalom foglalkozási és társadalmi csoportokra
bomlása szorosan összefonódik e csoportok városon belüli területi elkülönülésével (Weclawo-
wicz 1988, Dangschat 1987). A földrajzi szegregáció folyamata még korántsem ért véget, bár
a II. világháborút követ ő két évtizedben gyengült, majd a hetvenes évekt ől folyamatosan erősö-
dött. A szegregáció leggyakoribb megnyilvánulási formája az, hogy a város egy adott területén
belül egy adott társadalmi-foglalkozási csoport nagyobb arányban van jelen, míg a többi csoport
ennél alacsonyabb arányban képviselteti magát. 1987-ben elvégezték két ország (Lengyelország
és Csehszlovákia) két iparvárosa (Katowice és Ostrava) közötti összehasonlító elemzést, és
nagyon hasonló eredmények adódtak a térbeni-társadalmi szerkezet jellegzetességeit illet ően
(Vystoupil; Weclawowicz 1987). A megfigyelés alá vont öt fontos összetev őből a három legfon-
tosabb megegyezett és megmagyarázta a közös — mindkét városban lejátszódó — változások
okainak több mint a felét. Az egyedüli megkülönböztet ő jegy mindkét város között az volt,
hogy Ostravában magasabb szint ű volt a lakások minősége, még Katowicében a demográfiai
tényezők jelentősége szignifikánsabb volt.
A lakáspolitika hatása a térbeni-társadalmi szerkezet különbözőségeire
A közgazdasági modellek alapján azzal a feltételezéssel lehetne élni, hogy a szocialista orszá-
gokban a térbeni-társadalmi struktúrában és a lakáskörülményekben meglév ő különbségek el-
enyészőek (Musil 1987). Ez az állítás azonban, természetesen, csak részben alfogadható és csak
némi megszorítással igaz. Minden eltörlésükre és elnyomásukra irányuló igyekezet ellenére
a piaci mechanizmusok, ha korlátozottan is, de tovább m űködtek a szocialista viszonyok között
is. Az államosítási törekvések ellenére a lakástulajdon formái er ősen differenciálódtak. A la-
kástulajdon három fő típusa különböztethet ő meg: állami (tanácsi), szövetkezeti és magán. E
három fő típus bármelyike további altípusokra bontható.
A felépített házak hullámzó min ősége és típusa teremtette meg a versenyhelyzet feltételeit.
A háború utáni állami lakásellátás viszonylag jó min őségét a tömegesen felépített, rossz min ő-
ségű tanácsi lakások sorozata követte. A hetvenes évek óta újra javult a lakások min ősége. Ily
módon a lakásépítés és -elosztás mindig az állam által megállapított aktuális politikai és gazda-
sági keresletnek, igénynek volt alárendelve (Weclawowicz 1988).
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
TÉT 1992.3-4 A városok térbeni-társadalmi szerkezete 221
Az International Journalof Urban and Regional Researchc. folyóirat egyik, a kelet európai
-
városokkal foglalkozó kutatások eredményeit összefoglaló számában Szelényi három, általáno-
san elfogadott jellemz őjét határozta meg a szocialista lakáspolitikának. Az els ő jellemző, hogy
a lakáselosztás egyenlőtlen; a magasabb iskolai végzettségűek és a jobb munkahelyi pozícióban
levők csoportjai több eséllyel juthattak a jobb min őségű lakásokhoz. Másodszor: a „szocialista
fejlődés első éveiben talán kiegyenlítettebb volta lakáselosztás, és csak az utóbbi id őben kezde-
nek ismét az egalitáriánus tendenciák jellemz ővé válni". Harmadszor: „mind az állami, mind
pedig a piaci elosztás egyenlőtlen, de a piaci elosztás még a bürokratikus és redisztributív lakás-
politikánál is súlyosabb egyenl őtlenségeket látszik létrehozni."
Egy Lengyelországban végzett tanulmány, amely a társadalmi-térbeli elkülönülés szempont-
jából legerőteljesebben differenciált három várost, nevezetesen Katowicét, Krakkót és Rado-
mot hasonlította össze, azt vizsgálta, hogy melyek voltak azok a társadalmi csoportok, amelyek-
nek sikerült javítaniuk lakáshelyzetükön. A kutatás eredménye szerint az értelmiségieknek
(Wecrawowicz 1988, 1990) és a jó gazdasági illetve politikai pozícióban lév ő háztartásoknak
sikerült a vizsgált időszakokban az új, jó minőségű lakásokhoz hozzájutni.
A vizsgált három országban a politikai és gazdasági helyzet változásának függvényében a
lakáshoz jutás egyenl őtlensége hol növekvő, hol pedig csökkenő tendenciát mutatott. Általános-
ságban mindhárom országra elmondható, hogy a II. világháborút követ ően a lakáshelyzet diffe-
renciáltságának csökkenése az egalitáriánus elveket hirdet ő szocialista politikára és a háború
utáni gyors újjáépítésre vezethető vissza. A túlzott iparosítási programok beindítása nagyon
hamar létrehozta a lakások egyenl őtlen elosztásához vezető erőket, mind az iparosodó városo-
kon belül, mind pedig regionális léptékben.
Az egyenlőtlenségek növekedését a nagy állami beruházások id őnként megszakították.
Emellett azonban a lakástulajdonlás diverzifikálása és a gazdaság válságai növelték a szegregá-
ciót. A lakásfelújítások jó példái az egyenl őtlenségek kialakulásának. Krakkóban például a fel-
újított régi városnegyedbe beáramlottak a kiváltságosabb társadalmi csoportok, míg a gyengébb
pozícióban lévő társadalmi rétegek (id ősebbek és szegények) kiszorultak a városnak ebb ől a
negyedéből, és a rosszabb lakásokba költöztek (Regulska 1985).
Az ipari városokban az új munkaer ő privilégiumai következtében az új lakótelepeken kon-
centrálódtak a vidékről felkerülők, a bevándorlók, miközben a régebbi városlakók a régi város-
részekbe szegregálódtak. Az új lakótelepek is további bels ő szegregációt mutatnak, mivel az
elit a speciális lakótelepeken lakik, a munkások pedig az átlagos lakótelepi házakban. Lengyel-
országban e jelenség tipikus példái Plock, Pulawy és Tarnobrzeg. Ugyanez vonatkozik Magyar-
ország és Csehszlovákia új ipari városaira is.
A szocialista város jelenlegi átalakulása
Kelet-Közép Európa városainak jöv őképét a szocializmus és a totalitárius rendszer felszámo-
lásának folyamata alakítja majd. Az átalakulási folyamat még a kezdeti stádiumban van. Az
új törvényhozó hatalom mindenütt igyekszik megteremteni a demokráciába való átmenet el őfel-
tételeit. Mindez első sorban érvényes arra a folyamatra, melynek során a hatalom súlypontja
eltolódik a központi kormányzat fel ől a helyi önkormányzatok felé. A gazdaságpolitika, 45 év
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
222 Grzegorz Weclawowicz TÉT 1992.3-4
óta elő ször, támogatja a vállalkozói szellemet és az egyéni kezdeményezést, és igyekszik meg-
szüntetni az „egyenl őség mindenek felett" elvet.
Az alábbi tényez őknek lesznek-e vajon közvetlen hatásai a városok térbeni-társadalmi átala-
kulására?
A legfontosabb tényezőnek egy új társadalmi struktúra kialakulása t űnik.
Emellett ki kell alakítani egy szociális véd őhálót (amit a múlt rendszerben módszeresen hát-
térbe szorítottak, illetve negligáltak). Ez az új rendszer ű támogatás már nem a baráti körön,
vagy a családon alapul, hanem magasabb szinten, meghatározott helyi vagy regionális csopor-
tokon keresztül védi a rászorulók érdekeit.
Az új önkormányzati hatalom megkönnyíti a helyi kapcsolatok és kötelékek kialakulását.
Ennél is fontosabb, hogy lehet ő séget ad az újonnan alakult helyi csoportok demokratikusan
választott képvisel őinek a csoport érdekeinek és szükségleteinek képviseletére a helyi kor-
mányzatban. Ez szükségszerű en megkönnyíti, de egyben meg is követeli a lakosság beleszólá-
sát a szű kebb és tágabb értelemben vett lakóhelyének ügyeibe. Érdemes megjegyezni azonban,
hogy nem minden társadalmi réteg alakított ki érdekvédelmi csoportot. Egy részüknek nincs
elég tapasztalata ilyen csoportok létrehozásához (Jalowiecki 1990), más részük pedig a város-
szerkezet vonatkozó szempontjából nincsen tudatában saját érdekeinek.
A térbeni-társadalmi struktúrában megjelent az új középosztály, amely gazdaságilag függet-
len az állami szektortól. Ezen társadalmi osztály nagyságának és jelent őségének növekedése
erő sen függ a privatizációs folyamattól, és a recesszió-mentes gazdasági kilátásoktól. A mun-
kásosztály jelentő sége lényegesen csökkenni fog. Vonatkozik az els ősorban a produktív szek-
torban dolgozókra, mivel a szolgáltatási ágazatban és a speciális szakértelmet igényl ő munkahe-
lyeken dolgozókat kevésbé érinti majd ez a folyamat. Általános lesz — a szocialista városra
oly jellemző — az állami munkahelyek túlsúlyának csökkenése a vállakozókkal és a magánzók-
kal szemben.
A szocialista ideológia elhagyásával az önkormányzatok figyelme a polgárok munkahelye
felől a lakóhelyük felé fog fordulni.
A szocializmusban ugyanis a városok hatalmi szervei csak a város termel ő funkcióira kon-
centráltak. Korábban az üzemek, és az állami szektor alkalmazottai voltak a kulturális és társa-
dalmi élet egyedüli szervez ői, a szolgáltatások és az élelmiszerellátás biztosítói. A jöv őben a
társadalmi tevékenységek fő területei alighanem a lakóhely körül szervez ődő helyi közösségek
lesznek.
A nyugat-európai urbanizált társadalmak lakóival kialakítandó kapcsolatok lehet őséget ad-
nak a különböző társadalmi és szociális viselkedési minták adaptálására. A „nyugati" életmód
és a civilizációs tapasztalatok átvétele kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy az Európa két ré-
szén kialakult városok egyre inkább hasonlóvá váljanak egymáshoz.
A megkezdett privatizációs folyamatok jól látható élénkséget, elevenséget vittek számos vá-
ros hangulatába, utcáinak arculatába. A kommunista főhadiszállások és irodaházak szürke épü-
leteiben forgalmas bankok, vállalkozók irodái vagy új egyetemi helységek kaptak helyet. Ezzel
párhuzamosan végbement és végbemegy az állami monopóliumok kiszorítása a kiskereskede-
lemből. Szinte egyik pillanatról a másikra boltok, kávéházak, éttermek és szolgáltató kism űhe-
lyek sora jelent meg.
A kiskereskedelmi szabályok törvényes liberalizálása serkentette ezt a figyelemre méltó vál-
tozást. A fő utcák sétáló utcákká és kirakatokkal, üzletekkel zsúfolt utcákká alakultak át. A kom-
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
TÉT 1992.3 4
- A városok térbeni-társadalmi szerkezete 223
nunista rendszer beteges és kaotikus hatást kelt ő monumentális épületei és ideológiai demonst-
ációkra szabadon hagyott területei ily módon emberségesebbé, életszer űbbé, és elviselhetőb-
kké váltak.
A nyugat-európai városok poszt-indusztriális építészeti megoldásai is hatással vannak a vá-
osépítészetre. Mindez er ős kritikát váltott ki, és a várostervezésben és építészetben egyfajta
ltávolodást eredményezett a szocialista várostervezésként emlegetett módszerekt ől és elvektől.
Ugyanakkor azonban az alkalmazott megoldások a nyugat-európai nagyvárosokra kifejlesz-
tt poszt-modern elvek alkalmazását is jelentik. A demokratikus átalakulás legf őbb visszatartó
reje egy városban, vagy akár egy egész ország társadalmában, a „szocialista" viselkedésmód
ovábbélése. A kelet-közép-európai országok társadalmi szerkezetei jelenleg még eléggé bi-
onytalanok, nem kristályosodtak ki teljesen, és a legutóbbi átalakulások sem voltak eléggé
terjedtek. A tapasztalat és a törvényhozói gyakorlat hiánya gyakran vezet súlyos hibákhoz,
vel egyes önkormányzatok például még most is a kommunista ügyintézés eszközét, a pa-
ancsuralmi rendszert, használják a konfliktusok megszüntetésére (Jalowiecki 1990). Széls ősé-
esen egyenlőtlenségre törekvő eszmék még mindig élnek, s visszafogják a városi ügyintézés
atékonyságát. Ha nincs korlátozva a döntéshozatal, akkor a város szerkezet nélkülivé válik
által, hogy az önös érdekek helyez ődnek előtérbe. Jalowiecki szerint azonban a társadalmi
s politikai élet felbomlása a parancsuralmi rendszer alóli felszabadulására adott egyik lehetsé-
es válasz, mivel ez egyben a közvetlen demokrácia alkalmazásának egyik módja. Az er őteljes
galitáriánus törekvések ugyanakkor ellentmondásba kerülnek az egyre differenciálódó jöve-
elmekkel, és a középosztály átalakulásával is.
A demokratizálódás kihívásai és a szocialista városmodell elutasítása azonban olyan jelensé-
ek , melyeket tudatosan kell felismerni és kezelni. A városok térbeni-társadalmi szerkezetében
j aggasztó tünetek jelentkeznek: a n ői munkanélküliek és a lakásnélküliek száma. Emellett
rzékelhető a vagyon szerinti rétegz ődés és a társadalmi, területi polarizációk jelensége is. Egy
ásik jellegzetes, az átmeneti id őszakra jellemző probléma, hogy erőteljesen megnőnek a kó-
os jelenségek.
A privatizáció által okozott tulajdonjogi változások, és az állami támogatások megszüntetése
lakáspolitika terén várhatóan a lakáshelyzet vagyon szerinti szegregációjához fog vezetni. Az
körülmény, hogy nem áll rendelkezésre elegend ő mennyiségű lakás, szükségszerű társadalmi
onfliktusokat és feszültségeket eredményez, ha a szerkezet átalakítását a fenti módon hajtják
égre. A további fejlődés gátja lehet még az a mélyen gyökerez ő passzív hozzáállás, hogy a
roblémák megoldását tétlenül nézik az állampolgárok, és tulajdonképpen az államra hagyják,
elyett, hogy maguk látnánk hozzá lakóhelyi gondjaik leküzdéséhez. Gyakori még az a prob-
éma is, hogy az egyéni érdekek, illetve egy kis közösség érdekei kerülnek szembe az egész
áros, avagy ország érdekeivel. Sajnos nincs sem elég tapasztalat, sem pedig megfelel ő törvé-
yes út a fentí két álláspont közötti közvetítésre.
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
224 Grzegorz Weclawowicz TÉT 1992.3-4
Összegzés
Kelet-Közép Európában a kommunista hatalom megsz űnése kedvező feltételeket teremtett
a múlt rendszernek e térség földrajzára és társadalmi életére gyakorolt ideológiai hatásainak
áttekintéséhez. E tanulmány tehát els ősorban azzal foglalkozik, hogy az iparosítás és az urbani-
záció milyen speciális szocialista változatai formálták a városok térbeni-társadalmi szerkezetét,
és ezzel mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy a kelet-közép-európai városok mások legyenek,
mint a nyugat-európaiak. Nyitott és megválaszolásra váró kérdés, hogy a szocialista város egy
speciális típusa jelent-e meg az elmúlt 45 év alatt Lengyelországban, Csehszlovákiában és Ma-
gyarországon? Jelen dolgozat arra is választ kívánt találni, hogy a „szocialista város" hogyan
alakítható át „normális" várossá.
Irodalomjegyzék
Beynon E. D. (1943) Budapest: An Ecological Study, In: G. A. Theodorson (ed.) (1961) Studies in Human Ecology,
Row, Peterson and Company, Evanston.
Bezak A. (1987) Socio-spatial Structure of Bratislava in the Context of Factorial Ecology, Geografickiy Casopis.
Bezak A. (1988) Regional Types of the Socio-Spatial Structure of Bratislava, Geograficicy Casopis, 40.
Dangschat J. (1987) Socio-spatial Disparties in a „socialist" city. The case of Warsaw et the end of the 1970s.
International Journal of Urban and Regional Research, 11. 1.
Danta D. R. (1987) Hungarian urbanization and socialist ideology, Urban Geography, 8.
Demko G. J. és Regulska J. (1987) Socialism and its impact on urban processes and the city, Urban Geography 5.
Enyedi Gy. (1990a) Specific urbanization in East—Central Europe, Geoforum, 21.
Enyedi Gy. (1990b) East-Central Europe: a European Region. Geoforum, 21.
Fisher J. C. (1962) Planning the city of socialist man. Journal of the American Institute of Planners, 28.
French R. A., Hamilton I. E E. (1979) Is there a Socialist City?, In: R. A. French, I. E E. Hamilton (eds) The Socialist
City, Spatial Structure and Urban Policy, John Wiley, Chichester.
Fuchs R. J. és Demko G. J. (1979) Geographic inequality under socialism. Annals of the Associaliton of American
Geographers, 69.
Jalowiecki B. (1990) The birth of democracy in local Poland, In: Regional Development, Local Development,
Territorial Selfgovenment, 25, Warszawa: Institute of Space Economy, University of Warsaw.
Kansky K. (1976) Urbanization under Socialism: The case of Czechoslovakia, Praeger, New York.
Kennedy M. D., Smith D. A. (990) East-Central-European Urbanization: a political economy of the world-system
perspective, International Journal of Urban and Regional Research, 13.
Kowalewski A. T. (1990) The economic aspects of physical planning in Poland, Wroclaw: Ossolineum.
Mateju P., Vecemik J., Jerabek H. (1979).Social structures, spatial structure and problems of urban research: the
example of Prague, International Journal of Urban and Regional Research. 3.
Morawski W. (1980) Society and the Strategy of Imposed Industrialization, Studia Sociologiczne, 79.
Musil J. (1968) The Development of Prague's Ecological Structure, In: R. Pahl (ed.) Readings in Urban Sociology.
pp. 232-259. Pergamon Press, London.
Musil J. (1980) Urbanization in socialist countries. White Plains, M. E. Sharpe, New York.
Musil J. (1987) Housing policy and the socio-spatial structure of cities in a socialist country — the example of Prague,
International Journal of Urban and Regional Research, 11.
Regulska J. (1987) Urban development under socialism: the Polish experience, Urban Geography, 8.
Regulski J., Wawrzynski J. (1989) Polish Planning in transition, Town Planning Review, 60.
Rembowska A. (1985) Social Differentiation — practical effects of housing policy — on the basis of Cracow housing
estates of 1965-1980, Sprawy Mieszkaniowe, 4.
Rugg D. S. (1985) Eastem Europe, Longman, London,
Silince J. A. A. (1985) The housing market of Budapest
Szelényi I. (1987) Housing inequalities and occupational segregation in state socialist cities: Commentary on the special
issue of IJURR on East European cities, International Journal of Urban and Regional Research, 11.
Grzegorz Weclawowicz : Városok térbeni-társadalmi szerkezete Kelet-Közép Európában
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 215-225. p.
ÉT 1992.3-4 A városok térbeni-társadalmi szerkezete 225
osics I. (1987) Privatization in housing policy: the case of the Western countries and that of Hungary, International
Journal of Urban and Regional Research, 11.
mock D. (1978) Eastem Europe. Studies in Industrial Geography, Dawson, Westview,
stoupil J., Weclawowicz G. (1987) The internal structure of Katowice and Ostrawa. Comparative studies in factorial
ecology, Sbornik Ceskoslovenske Geograficke Spolecnosti, 92.
alton J. (1982) International economy and peripherial urbanization, In: N. Fainstein, S. Fainstein (eds) Urban Policy
Under Capitalism, Sage Publications, Beverly Hills.
eclawowicz G. (1979) The structure of socio-economic space of Warsaw in 1931 and 1970: A study in factorial ecology,
In: R. A. Rench, E E. I. Hemilton (eds) The Socialist City. Spatial Structure and Urban Policy. John Wiley, Chi-
chester.
eclawowicz G. (1988) The socio-spatial structure in Polish cities, Wroclaw: Ossolineum.
eclawowicz G. (1990) The social structure of housing estates in Polish cities. Nederlandse Geografishe Studies 106,
J. van Weesep, P. Korcelli (eds) Residential mobility and social change: studies from Poland and the Netherlands.
Fordította: Nahoczky Zoltán