Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
Tér és Társadalom 6. 1992.3-4: 201-214
A ZSIDÓ AMSZTERDAM 1600 ÉS 1940 KÖZÖTT:
A GETTÓBÓL A „VÁROSBA"
(Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
ROB VAN ENGELSDORP GASTELAARS, JECQUELINE VIJGEN,
MICHIEL WAGENAAR
Bevezetés
Nagyon kevés nép dicsekedhet migrációval oly gazdagon átsz őtt történelemmel, mint a zsi-
e ók. Jelen tanulmányunkban az amszterdami zsidókkal foglalkozunk, s a témán belül is a zsi-
óknak az őket körülvevő amszterdami társadalomba való integrálódásával, illetve a társadal-
on belüli szegregálódásukkal. A vizsgálandó id őszak kezdetét a zsidóknak a 17. század elején
szterdamba történ ő első migrációs hulláma jelölte ki, végét a II. világháború kitörése. Ta-
ulmányunkat kutatási témánk bemutatásával kezdjük.
Az amszterdami zsidó közösséget társadalmi közösségnek tekintjük, ami azt jelenti, hogy
társadalom egységén belül olyan csoportnak, melynek tagjai, a közös értékek alapján kölcsö-
ös szolidaritást vállalnak egymással. A fenti közösséget akkor tekintjük asszimilálódottnak,
a ezen közösség tagjainak az élet különböz ő színterein való megjelenése megegyezik a csopor-
ot magába foglaló nagyobb társadalom tagjainak a részesedésével. Az élet különböz ő színterein
elen esetben a munkaerőpiacra, az oktatási rendszerre, a jóléti szisztémára, a politikára, az
nkéntes szervezetekre és az informális társadalmi kapcsolatokra gondolunk. Természetszer ű-
eg az asszimilációhoz legalább két fél részvételére van szükség: az egyik maga a közösség,
másik pedig az azt körülvevő társadalom, beleértve a kormányt is. A fenti két fél célkit űzései
eghatározzák az asszimiláció mértékét. Fordítsuk tehát most figyelmünket ezekre a célkit ű-
sekre.
A közösséget körülvevő társadalom céljai az univerzálistól a partikulárisig elég széles skálán
ozoghatnak. Az els ő esetben a társadalom el ő kívánja segíteni a közösség valamennyi tagjá-
ak az élet különböz ő színterein való egyenl ő megjelenését, tehát meg kívánja szüntetni a kizá-
ást. Ezzel szemben állnak a partikuláris célkit űzések: ebben az esetben a közösséget körülvev ő
sadalom kizáró jogszabályokkal, rendeletekkel, diszkriminációval, és bizonyos esetekben
ég erőszakos cselekményekkel is meg kívánja akadályozni a csoportok egyenl ő megjelenését
társadalmi élet különböző területein, illetve részvételüket a különböz ő társadalmi tevékenysé-
ekben. Ugyanez elmondható a közösség célkit űzéseiről is. Ez esetben akkor beszélünk univer-
is célokról, amikor a közösség az élet különböző területeiből való egyenlő részesedéséért,
s egyenlő jogokért harcol, amely harc az emancipációs mozgalmak formáját is öltheti. Abban
esetben viszont, ha a közösség a másságát igyekszik hangsúlyozni, például a saját munkaer ő-
iacán, iskoláiban, önkéntes szervezeteiben stb. való részvétellel, akkor partikuláris célkit űzé-
ekről beszélünk.
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
202 Rob van Engelsdorp Gastelaars és társai TÉT 1992 s 3-4
A fenti szélsőséges álláspontok kombinációja eredményezi a következ ő sémát, amelyben az
asszimiláció négy tipikus állomását különböztetjük meg (aminélfogva nem várható abszolút
konszenzus a célokkal kapcsolatban sem a környez ő társadalmon, sem pedig a közösségen
belül):
1. a környező 2. magának a közösségnek a célkit űzései
társadalom
célkitűzései 3. partikuláris 4. univerzális
5. partikuláris 6. szektás kisebbség 7. asszimilációs tendenciákkal
jellemezhető közösség
8. univerzális 9. szektás tendenciákkal jellemezhető 10. assszimilálódott közösség
közösség
1. = objectives of the surrounding society
2. = objectives of the collectivity itself
3. = particularistic
4. = universalist
5. = particularistic
6. = sectarian minority
7. = minority with assimilative tendencies
8. = universalist
9. = collectivity with sectarian tendencies
10. = assimilated collectivity
Amint azt a fenti modell is bizonyítja, a zsidó közösségr ől csak abban az esetben beszélünk
kisebbségként, ha a közösséget körülvevő szélesebb társadalom a közösségnek az élet különbö-
ző színterein való szereplésének akadályoztatása révén partikuláris hozzáállást tanúsít.
A közösség városi települési struktúráját a fent leírt asszimiláció mértékének térbeli megjele-
nése, illetve függvényeként értelmezzük. Következésképpen a lakóhelyi típusokat a szegregáció
szempontjából csoportosítottuk. Egy közösséget akkor nevezünk térben szegregálódottnak,
amikor tagjai döntően elkülönült, egyedülálló lakóhelyi övezetekben élnek, és döntően az ott
hozzáférhető szolgáltatásokat (iskolák, üzletek, vállalatok stb.) veszik igénybe. Várakozásaink
szerint a következők történnek:
— A szektás kisebbség esetében két okból is er őteljes a szegregációs tendencia. El őször is
azért, mert a környez ő társadalom mindent megtesz azért, hogy a közösség tagjait rossz adottsá-
gokkal rendelkező területeken (a legtöbb esetben rossz környéken lev ő, elsősorban alacsony
színvonalú lakásokkal beépített övezet) telepítse le, másrészt pedig azért, mert a közösség maga
is a város elkülönült helyein, a közösség által nyújtott és tagjai által igénybevett szolgáltatások
környékén fog letelepedni. Ebben az esetben beszélünk gettókban történ ő szegregálódásról.
— Az asszimilációs tendenciákkal jellemezhet ő közösség is szegregálódhat, bár ebben az
esetben nem várható teljes szegregálódás. El őször is a közösség egésze nem tesz semmilyen
erőfeszítést annak érdekében, hogy saját különálló területet foglaljon el. A közösség jómódú
tagjai megpróbálnak elmenekülni, és más környéken, más „városszerkezeti egységben" ott-
hont találni. Ennek következtében a szegregálódás els ősorban a közösség szegényebb tagjainak
a sorsa. Másrészt viszont igen valószín ű , hogy a közösség tagjai által lakott, alacsony színvona-
lú környékek mindazonáltal „mennyországnak" számítanak más kisebbségek számára, s ennek
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
TÉT 1992.3-4 A zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között 203
következtében a lakosság vegyes. Ebben az esetben beszélünk nyomortelepeken (s/um) történő
szegregálódásról.
—A szektás tendenciákkal jellemezhető közösség is kerülhet a részleges szegregáció állapo-
ba. Ez esetben a közösség asszimilálódottabb tagjai szabadon letelepedhetnek más környé-
en, és élhetnek nem-zsidó környékek közelében. Ugyanakkor azonban az is valószín ű, hogy
szektásabb (és ez a többség), ortodox közösségi tagok úgy er ősítik meg a társadalom többi
gjától való különbözőségüket, hogy saját lakóhelyi övezetet alakítanak ki a maguk számára.
bben az esetben beszélünk „városszerkezeti egységekben" való szegregálódásról.
— Az utolsó esestben, vagyis az asszimilálódott közösség esetében, nem várható szegre-
álódás.
Annak eldöntéséhez tehát, hogy az amszterdami zsidók szegregáltan éltek-e vagy sem, két
érdést kell megválaszolni: Milyen mértékben éltek szegregálódott területeken, és milyen ok-
• 1? Szegregálódásuk a közösség elutasító magatartása következtében (lásd a gettó esetét) kiala-
ó közösségi döntés eredménye volt, vagy pedig pusztán csak a többség elutasító magatartásá-
ak a következménye (a nyomortelepek esetében), illetve kizárólag csak a saját választásuk
redménye (a városszerkezeti egységek esetében)?
Az 1600 és 179 5 közötti, vagyis a (formális) emancipációt
megelőző időszak
Az első amszterdami zsidó település létrejötte egybeesik a hollandoknak a spanyolok elleni
elkelésével, tehát a katolikus egyház uralmával. 1600-tól kezd ődően a zsidók és az ún. marra-
ok, vagyis a pseudo-keresztények, gazdasági és vallási okokból elvándoroltak Portugáliából.
• ket nemsokára követte a Harmincéves Háború el ől menekülő német zsidók hulláma, amíg
égül, a 17. század második felében, a Lengyelországból menekül ő zsidók telepedtek le Amsz-
rdamban. Az 1795-ben tartott els ő hivatalos népszámlálás szerint nem kevesebb mint 20 ezer
ortugál, illetve kelet-európai származású zsidó élt Amszterdamban, ami a város 210 ezres la-
I osságának közel egytizedét tette ki.
A Holland Köztársaság idején a zsidók idegeneknek számítottak mind saját szempontjaik,
d pedig az őket körülvevő társadalom értékítélete szerint, hisz a Zsidó Nemzet tagjaiként
ották magukat számon, és így tartotta őket számon a társadalom is. Mint ilyenek, testi és
agyoni biztonságot élveztek (és ez messze meghaladta azt, amire más társadalmakban számít-
attak), majd egy idő után ehhez járult még a vallási tolerancia is. Ugyanakkor azonban, ellen-
tben más menekültekkel (lásd pl. a hugenottákat), a zsidók nem kaptak egyenl ő jogokat. Külö-
ösen a gazdasági szférában volt szembeszök ő a kisebbségi státuszuk: a zsidók nem lehettek
városi kézműves céhek tagjai, tehát más területre kellett specializálódniuk, hogy megélheté-
süket biztosítani tudják. A tipikus zsidó szakmák közül a pénzzel és áruval történ ő kereskedést,
amszterdami kereskedelmi tekintélyek el őtt korábban ismeretlennek számító, ezért céhes
szabályozás alá nem eső, árukkal (gyémánt, cukor, dohány) való kereskedést, és végül pedig
agának a zsidó (ortodox) közösségnek az igényeit kielégít ő kézműves és kereskedelmi tevé-
enységeket (kóser hentes, kóser pék stb.) kell megemlíteni. A politikai és a -közélet is el volt
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
204 Rob van Engelsdorp Gastelaars és társai TÉT 1992.3-4
zárva a zsidók előtt. Néhány gazdag, illetve értelmiségi zsidó kivételével a zsidóktól a társadal-
mi életben is kellő távolságot tartottak, és a zsidó—nem-zsidó vegyesházasságok tilalma még
csak tovább erősítette a fentieket.
Nyilvánvaló, hogy a zsidók maguk nem érezték idegen-státuszukat ennyire megkülönböztet ő
jellegűnek: pontosabban szólva nem juttatták kifejezésre az asszimilálódás iránti óhajukat. Kor-
látozott gazdasági, társadalmi és politikai jogaikért kárpótolta őket az általuk élvezett jelent ős
autonómia: az oktatás, a közjólét, és még a jogalkotás fontos szegmensei is javarészt saját hatás-
körükbe tartoztak, és az amszterdami régensnek köszönhet ően a zsidó hivatalnokok (ún. par-
nasszimok) szinte kizárólagos hatalommal bírtak. A szigorúan keresztény kézm űves céhek te-
vékenységében azonban még formális kizárás nélkül is igen nehéz lett volna a zsidóknak
résztvenniük. A zsidók kisebbségi státusza nem okozott problémát egészen addig, amíg Amsz-
terdam kereskedelmi sikere töretlen volt. A gazdasági hanyatlás csak a 18. század második
felében következett be, és a zsidó közösség csak ennek hatására érezte szokatlan gazdasági spe-
cializációjának a hátrányos következményeit, melynek eredménye a zsidóknak a nem-zsidó vá-
roslakókhoz viszonyított rohamos elszegényedése lett. Mindent összevetve arra a következte-
tésre juthatunk, hogy Amszterdam zsidó lakossága meglehet ősen szektás pozíciót foglalt el;
ha mindezt összehasonlítjuk a befogadó társadalomra jellemz ő kizáró magatartással, akkor he-
lyesnek látszik az akkori amszterdami zsidó közösséget szektás kisebbségnek nevezni. Amint
az 1795-ös népszámlálásból is kiderült, a fentiek által implikált asszimiláció mértéke az alábbi-
akban látható, és Amszterdam zsidó településszerkezetét mutató térképen is jól érzékelhet ő
(1. ábra).
1. ÁBRA
A zsidó lakosság megoszlása Amszterdamban 1795-ben
(Distribution of the Jewish population in Amsterdam in 1795)
A zsidó lakosság aránya, %
(Percentage of jews in areas)
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
ÉT 1992.3-4 A zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között 205
Gyakorlatilag valamennyi zsidó a város keleti részének egy adott területén élt. A szegregáló-
st mutatja még az is, hogy a 135 népszámlálási körzetb ől összesen 110-ben egyáltalán nem
1 k zsidók. Ez a helyzet els ősorban az Amstel folyótól nyugatra elhelyezked ő városrészekre
J llemző, ami Amszterdam új részének tekinthet ő, hisz ott a 20 ezerből mindössze 336 zsidó
t. Az erőteljes szegregáció benyomását még további két statisztikai adat is alátámasztja: az
yik az úgynevezett izolációs index (jPj), és a másik a szegregációs index (ID). Nézzük meg,
ogy mit is mutat a fenti két index a mi esetünkben. 1795-ben Amszterdam lakosságának
,6 % -a volt zsidó. Ennek következtében abban az esetben, ha a zsidók véletlenszer űen teleped-
k volna le a város különböző részein, akkor annak a valószín űsége, hogy egy zsidó találkozik
y másik zsidóval (jPj) 9,6% lett volna. Ugyanakkor azonban, mint azt már a korábbiakban
ttuk, nem ez volta helyzet. 1795-ben ugyanis ennek a valószín ősége 70,2 %, vagyis 7,3 % -szer
agasabb volt. A disszimilaritási index, ami azt mutatja, hogy a zsidók hány százalékának
ellett volna elköltöznie ahhoz, hogy ne legyen szegregáció a zsidók és a nem-zsidók között
z esetben 0 a minimális, míg 100 a maximális mérték ű szegregációt mutatja), legalább ennyire
i presszív, hisz értéke nem kevesebb, mint 92,2. Hogyan magyarázható ez a nagymérték ű
gregáció?
A zsidók első letelepedési hulláma Amszerdamban egybeesett a város növekedésével és terje-
ésével. A „régi" város igen komoly lakásgondokkal és az abból következ ő túlzsúfoltság
roblémájával küzdött: a bevándorlók zöme tehát arra kényszerült, hogy Amszterdam új város-
szeiben telepedjen le. (Ez a helyzet nem különbözik gyökeresen a maitól: a korábbi holland
yarmatokról érkez ő bevándorlók csak Amszterdam „Bijlmermeer" nev ű, sokemeletes panel-
ázakkal beépített, és nem túl vonzónak tartott részében tudnak fedelet találni a fejük fölé.)
zsidók letelepedését még számos további szempont és korlátozás is nehezítette. Körülbelül
20-ig szigorúan tilos volt a zsinagógákban vallási szertartásokat tartani. Miután a keresztény
omszédok megtagadták őket, a zsidók (valamint a katolikus és protestáns szekták tagjai) a
áros keleti részében kerestek menedéket, mely abban az id őben lakatlan volt, és fatelepként
olgált. A későbbi zsidó bevándorlók valamennyien ehhez a településhez csatlakoztak, még
után is, hogy megszűnt a vallásgyakorlás tilalma. Ugyanakkor azonban az is világos, hogy
vallás volta zsidó szegregáció els ődleges oka, és még azt is mondhatjuk, hogy bizonyos szem-
ntból szükségszerűvé is tette a szegregációt, mivel a korlátozott mozgásszabadság sabeszkor
s más vallási ünnepeken, vagyis hogy 1400 méternél nagyobb távolságot nem lehetett megten-
i, megerősítette azt az igényt, hogy a zsidók a zsinagógák és kóser üzletek környékén teleped-
nek le. A zsidók elkülönülését eltérő kultúrájuk, és saját nyelvük (portugál, illetve jiddis)
asználata még csak tovább erősítette.
Amszterdamban a szó jogi értelmében nem volt gettó. A zsidókat semmilyen formális módon
em kényszerítették arra, hogy a városnak egy adott részén telepedjenek le (annak ellenére,
ogy a város nem-zsidó lakosai, a versenytől és a környék leromlásától való félelmükben, leg-
ább egyszer biztosan beadtak petíciót ilyen törvény meghozatalára). Figyelembe véve azon-
an azt a tényt, hogy a befogadó társadalom sürgette a zsidókat saját autonóm társadalmi szerve-
teik létrehozására (függetlenül attól, hogy a zsidók ezt örömmel megtették!), valamint a
allásgyakorlatuk és vallási ceremóniáik iránt kezdetben megnyilvánuló averziót, és a kézm ű-
es céhek elutasító magatartását, biztonsággal állíthatjuk, hogy a fent körvonalazott széls őséges
zegregáció részben az amszterdami társadalom partikuláris viselkedésének tudható be.
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
206 Rob van Engelsdorp Gastelaars és társai TÉT 1992.3-4
A bevezetőnkben megfogalmazottak szerint azt a következtetést vonhatjuk le, hogy 1795-ig
az amszterdami zsidók gettóban, szegregálódva éltek, s ennek bka egyaránt keresend ő saját
ortodox preferenciáikban, és a társadalomban elfoglalt kisebbségi helyzetükben.
Az emancipáció és a stagnálás időszaka 1796 és 1860 között
Az Egyesült Provinciák Köztáraságának bukása dönt ő jogi és politikai változásokat eredmé-
nyezett, melyek alól a zsidók sem képeztek kivételt. 1796-ban, a felvilágosodás jegyében,
egyenlő polgárjogot adományoztak a zsidóknak is. Ezzel egyidőben betiltották a kézműves cé-
heket is, tehát ettől az időtől kezdve a zsidók minden szakmával foglalkozhattak. Megsz űnt
a zsidó autonómia is, és a parnasszim hatalma kizárólagosan csak vallási ügyekre korlátozódott.
Mindez azt eredményezte, hogy a zsidó vezet ők zöme egy csöppet sem lelkesedett ezért az
emancipációért, mivel attól tartottak, hogy a helyi autonómia elt űnése a közösség túlélését ve-
szélyezteti. Minden ellenállásuk hiábavalónak bizonyult azonban, és még a Holland Királyság
1813-as proklamációja sem tudta megváltoztatni a holland zsidók 1795 utáni helyzetét.
Bár a zsidóság kisebbségi státusza formálisan megsz űnt, a zsidó közösség még igen hosszú
ideig nem haladt egy fikarcnyit sem el őre az asszimiláció rögös útján. Ebben az id őszakban
Amszterdam stagnáló város volt, és gazdasága nem ajánlott semmilyen lehet őséget lakosai szo-
ciális helyzetének javítására. A francia megszállás szinte teljesen megbénította a város kereske-
delmét, melyben a zsidó lakosságnak igen jelent ős szerepe és részesedése volt. Béke sem ho-
nolt, melyet gazdasági fellendülés kísérhetett volna. Mindezek következtében a fenti
idő szakban szinte egyáltalán nem változott a hagyományos zsidó szakmák köre, és a legfonto-
sabb tevékenység továbbra is az utcai árusítás maradt. Tovább n őtt a nyomor: 1850 körül a német
zsidók nem kevesebb mint 55 % -a, és a portugál hitsorsosaik 63 % -a a nyomor szélén élt, míg
ez az arány „mindössze" 17% volt Amszterdam nem-zsidó lakosai körében. Mivel a szegények
megsegítése továbbra is az egyház feladata volt, a legtöbb zsidó teljesen ki volt szolgáltatva
a hitközségnek.
Elméletileg, a zsidó autonómia megsz űnése erőteljes hatással kellett volna legyen az oktatási
rendszerre. Formálisan ugyanis lehet ővé vált a zsidó gyerekek számára, hogy saját vallási isko-
láik helyett állami iskolákba járjanak, de ők továbbra is inkább a saját közösségi iskoláikat ré-
szesítették elő nybe. Figyelmen kívül hagyták azt a törvényt is, hogy az oktatás nyelve a holland
kell legyen, továbbá azt is, hogy a vallási szertartásokat hollandul kell tartani. Így tehát továbbra
is a portugál és a jiddis nyelv használata volt a jellemz ő.
Ebben az időszakban a zsidók számára szinte semmilyen lehet őség nem mutatkozott arra,
hogy a helyi politikai életben aktívan résztvegyenek, mivel a tradicionális protestáns elit tovább-
ra is uralta Amszterdamot. Ráadásul a liberálisabb társadalmi és kulturális szervezetek sem
fogadták tagjaik közé a zsidókat. Másrészt viszont még azok a (számbelileg elenyész ő) zsidók
is, akik az emancipáció szószólói voltak, komoly bels ő orientációval rendelkeztek a kapcsolata-
ik és az önkéntes szervezeteik kialakítása terén; az elszegényedett zsidó tömegek viszont szinte
semmit sem tudtak arról, ami az őket körülvevő világban zajlott.
Bár az amszterdami zsidók formális emancipációja ebben az id őszakban ment végbe, a társa-
dalom egészén belül szinte semmi sem változott az asszimiláció terén. Egy parányi elit kivételé-
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
T ÉT 1992.3-4 A zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között 207
el az egész közösség megtartotta szektás kisebbségi jellegét. Amint az várható, az amszterdami
z sidók lakóhelyi szegregációja sem változott jelent ősen. Az 1849-es népszámlálás (ami egy jó
eig az utolsó olyan népszámlálás volt, ami kisléptékben regisztrálta a vallási hovatartozást)
a zsidó települési minták erőteljes folytonosságát mutatja (2. ábra). Az 1795-ös helyzethez ké-
n
st elenyésző a különbség. Vitathatatlan, hogy felfedezhet ő egy enyhe anti-szegregációs folya-
t, hisz ez esetben az izolációs index 67,2 (5,8-szer magasabb, mint abban az esetben lenne,
a nem lenne szegregáció), míg a disszimilaritási index 92,2-r ől 86,5-re változott. 1849-ben
135 népszámlálási körzetből mindössze 48-ban nem laktak egyáltalán zsidók, míg Amszter-
„új részén” a 25 ezer zsidó lakosból csak 900 lakott. Következésképpen a hagyományos
ettó sértetlenül folytatta tovább életét.
map 2. DISTRIBUTION OF THE JEWISH POPULATION IN AMSTERDAM IN 1849
#424 44.
MM
• 11
1111k
••
s
11~
101041
• ,,k• •
∎N
2. ÁBRA
A zsidó lakosság megoszlása Amszterdamban 1849-ben
(Distribution of the Jewish population in Amsterdam in 1849)
A zsidó lakosság aránya, %
Tereentage ot' the Jews in areas)
A zsidók lakóhelyi szegregációjának mintájában észlelhet ő figyelemreméltó állandóságot
ökológiai tényezők is magyarázzák. Amszterdam stagnáló gazdasága a demográfiai mozdulat-
lanságban is megmutatkozott, és a városba történ ő bevándorlás, legyen az zsidó, avagy nem-
zsidó, szinte teljesen leállt. Ráadásul még a város térbelileg sem növekedett. A városi lalcásáfio-
mány csökkent, és a megmaradó lakások állaga is gyorsan romlott. A zsidó negyed a város
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
208 Rob van Engelsdorp Gastelaars és társai TÉT 1992 • 3-4
egészének nyomorúságát tükrözte, hisz a szociális körülmények gyalázatosak voltak, és a város
egyetlen részében sem lehetett emberi életre olyannyira alkalmatlan nyomortelepeket találni,
mint itt.
Gazdasági növekedés és társadalmi mobilitás
az 1860 és 1900 közötti id őszakban
1860 táján Amszterdam történetében új szakasz kezd ődött. Elmúlt a hanyatlás és gyengélke-
dés ideje, a gazdasági élet megélénkült, és a város a modernizáció hatása alá került. Ez az
emelkedő gazdasági trend, ami együtt járta gazdaság növekedésével és a felfelé ível ő társadalmi
mobilitással, különösen a város zsidó lakossága számára bírt nagy jelent őséggel.
A legfontosabb változások a gazdasági életben zajlottak le, és a helyi gazdaságban jelent ősen
megnőtt a zsidók szerepe. Mindez persze nem els ősorban az újonnan megnyíló lehet őségeknek
köszönhető: sőt, épp az ellenkez ője igaz, hisz a zsidó közösség pontosan azokat a szakmákat
használta fel rendkívül gyümölcsöz ően, melyekre már jóval az emancipáció el őtt specializáló-
dott. Az általános gazdasági fellendülés, és a zsidó vállalkozók aktivizálódása következtében
a hagyományos kézműves szakmák ismét virágzásnak indultak. A t őzsdei ügynöki tevékenység
és a bankári szakma, melyekben a zsidók oly fontos szerepet játszottak, modern alapokra helye-
ződtek és gyors fejl ődésnek indultak. Másfel ől viszont a fejlődő pénzügyek fontos ösztönz őket
adtak olyan hagyományos területeknek, melyek a korábbi id őszakban teljesen el voltak marad-
va: virultak az olyan, tipikusan zsidó háziipari tevékenységek, mint a ruházati, és dohányipar.
Ugyanakkor azonban mégis a gyémántipar ment át a legfantasztikusabb fejl ődésen, különösen
dél-afrika gyémántmezőinek a század 70-es éveiben történt felfedezése után. A gyémántipar
növekvő munkaerő igénye, és az iparág magas fizetései tovább gazdagították a zsidó közösséget,
melynek tagjai közül időnként 50 % élt „az iparból". A zsidók és nem-zsidók közötti jövedelem-
különbség csökkent, a nyomor eltűnőben volt, minek következtében a zsidó lakosság egyre
kevésbé függött a hitközség jótékonysági adományaitól.
A mobilitás politikai téren is növekedett. 1848-tól kezd ődően a régi patríciusi uralom válság-
ba került, és növekedett a tehet ős városi polgárok befolyása. Ebben a folyamatban az olyan
ismert zsidók, mint például Sarphati és Wertheim, rendkívül aktív szerepet játszottak, és az
amszterdami politikai élet prominens személyiségeivé váltak. A zsidóknak az „aparteidb ől"
és a nyomorból való emancipációját jelent ősen elősegítette a közoktatás 1861-es átszervezése,
melynek során az alapoktatást kiterjesztették és színvonalát javították, és ami még ennél is fon-
tosabb, hatályon kívül helyezték az államilag támogatott zsidó vallási oktatást. Ett ől kezdve
szinte minden zsidó gyerek a „nyilvános" vagyis nem felekezeti) általános iskolába járt (ame-
lyek azonban sabeszkor bezártak abban az esetben, ha a tanulók több mint a fele zsidó volt).
A 19. század első felében Amszterdamban közel 50 zsidó iskola volt, melyb ől 1900 tájára már
csak kettő maradt. Ezt a változást a mostmár liberálisnak számító zsidó vezet ők rendkívül jó
szemmel nézték.
A fent említett dúsgazdag liberálisokat nem lehetett megkülönböztetni nem-zsidó társaiktól,
hisz a zsidó származás alig befolyásolta életvitelüket. Már nem követték a kóser étkezési és
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
TÉT 1992.3-4 A zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között 209
egyéb vallási szokásokat, nem jártak zsinagógába. Mindezek ellenére az asszimiláció ezen el ő-
Larcosai a hitközségi tanács tagjai maradtak és továbbra is csak a zsidó közösségen belül háza-
sodtak. A kikeresztelkedés útján történ ő asszimiláció hitszegésnek számított. Ráadásul még
r.kár tetszett a zsidóknak, akár nem, a küls ő világ továbbra is elsősorban zsidóknak tekintette
Őket, és a személyes, nem-szakmai kapcsolatok a zsidók és nem-zsidók között továbbra is ritka-
ságszámba mentek. Id őről időre még a zsidókkal szembeni averzió jelei is megmutatkoztak,
bár az antiszemitizmus túl er ős kifejezés lenne az els ősorban az újgazdagsággal, és nem a pro-
minens zsidó személyiségekkel szemben megnyilvánuló érzelmekre és viselkedésre (tudnunk
kell azt is, hogy a Holland Kelet-Indiákon szerzett „gyarmati vagyonnal", illetve a sikeres
Lmszterdami német üzletemberekkel szembeni ellenérzések legalább ennyire er ősek voltak).
Mindent összevetve, mindez nem állított komoly akadályt a teljes asszimiláció elé. Éppen
zért a 19. század utolsó 40 évét olyan periódusnak tekinthetjük, melyben a zsidó közösség
szektás kisebbségből szektás közösséggé emancipálódott. Ugyanakkor csökkent a szektásság
intenzitása, különösen a vagyonosabb tagok körében. Az amszterdami zsidó közösség lakóhelyi
s.zegregációjának mintája ebben az esetben is jól mutatja a fent leírt folyamatot (3. ábra).
DISTRIBUTION OF THE JEWISH POPULATION IN AMSTERDAM IN 1906
o jews in arca
O 0-5
O 6-16
O 15 - 25
25 - 50
50 - 75
51 76-1(0
3. ÁBRA
A zsidó lakosság megoszlása Amszterdamban 1906-ban
(Disztribution of the Jewish population in Amsterdam in 1906)
A zsidó lakosság aránya, %
Percentage of the Jews in areas)
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
210 Rob van Engelsdorp Gastelaars és társai TÉT 1992.3 4-
A századforduló táján az amszterdami zsidók többsége még mindig elkülönült lakónegyedek-
ben élt. Ugyanakkor azonban azonos tendenciák vonatkoznak az általuk lakott területre, és a
város egészére, vagyis mindkett ő sokkal nagyobb volt, mint 50 évvel korában. A hagyományos
zsidó negyeden kívül ebben az id ő szakban már sok zsidó lakott a városfalon kívül épült új város-
részekben is. Érdekes megjegyezni, hogy csak a régi gettóval határos új negyedek vonzottak
jelentő s zsidó lakosságot, míg a város nyugati meghosszabbításában felépült új városrészeknek
szinte kizárólag nem-zsidó lakossága volt. Hasonlóan fontos volt az a tény is, hogy egyre több
zsidó telepedett le szétszórtan, a többé-kevésbé kizárólagosan csak zsidók lakta területeken kí-
vül. Az izolációs index 54,0-ra csökkent (vagyis a nem-szegregálódott helyzetre jellemz ő érték-
nek a 4,9-szerese), míg a disszimilaritási index a korábbi 86,5 helyett 70,0-ra csökkent.
A gazdasági, demográfiai és városi növekedés ezen id őszakában azonban sokkal több történt,
minta fent említett lakóterületi növekedés és a szétszórtság jellemz ővé válása, mivel alapvet ően
megváltozott az amszterdami zsidók települ6i típusának a modellje. Ennek a változásnak a
legfontosabb aspektusa a nagyobb lépték ű szegregáció irányába mutató tendencia volt, mely
megnövekedett társadalmi-gazdasági homogenitású területeket eredményezett. Ugyanez a ten-
dencia világosan kibontakozott a zsidó negyedben is. A kevésbé jómódúak, különösen az utcai
árusok jelentékeny csoportja, továbbra is a zsidó nyomornegyedben lakott — vagyis a korábbi
,gettóban" —, ami a fenti idő szakban csak még zsúfoltabbá vált. A középosztálynak, beleértve
a gyémántipari dolgozókat is, sikerült elmenekülnie a gettóból, és a város újonnan épült déli
és keleti részein telepedtek le. A zsidóság krémje, vagyis a t őzsdeügynökök, bankárok, és ipari
vállalkozók, már nem a gettó csatornaparti részein és elegáns utcáiban laktak, hanem a régi
városfalhoz közeli, két újonnan épült és igen elegáns lakónegyedben. Itt is meg kell azonban
jegyeznünk azt a meglep ő tényt, hogy a gazdag zsidók is csak kett őt foglaltak el Amszterdam
négy, újonnan épült luxus lakónegyedéb ől. Ez a kettő a Paleis voor Volksvlijt (a londoni Crystal
Palace helyi imitációja, melyet a nagyvárosi fejl ődés zsidó szószólója, Dr. Samuel Sarphati
tervezett), és a Plantage volt, melyek közvetlenül csatlakoztak Amszterdam hagyományos zsidó
negyedéhez. Másrészt viszont a nem-zsidó elit valamennyi nagyvárosi „aranyparton" megta-
lálható volt, kezdve a hagyományosan fény űző csatorna menti övezettel, folytatva az új luxus
színvonalú Vondelpark környékével, egészen a jómódú zsidók által lakott, el őbb említett, két
városrészig. Mivel mind a zsidók, mind pedig a nem-zsidók szinte teljesen szabadon megvaló-
síthatták lakóhelyi preferenciáikat, a fenti településmintát csak a nem-zsidók zöme részér ől
megnyilvánuló antiszemitizmus hiánya magyarázza, mely kombinálódik a zsidó elit oldaláról
mutatkozó partikularisztikus attit űdökkel (melynek egyenes következménye a csoport többi
tagjai, valamint a vallási és kóser lehet őségek közelébe történő tömörülés).
Amszterdam zsidó negyedén belül tehát egyre er ő teljesebb tendencia volt tapasztalható a ho-
mogén társadalmi-gazdasági lakónegyedekben való letelepedés irányában. Más szóval: a szá-
zadforduló táján a gettó, mely részben a befogadó társadalom elutasító magatartásának volt a
következménye, nagyjában-egészében megsz űnt létezni. Helyette létrejött egy olyan zsidó ne-
gyed, mely a gazdagság és a státusz mentén bels őleg tagolódott ugyan, de a teljes térbeni szegre-
gálódásmentességtől a folytatódó, bár egyre gyengül ő, szektásság visszatartotta.
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
TÉT 1992 .3-4 A zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között 211
Növekv ő állami befolyás 1900 és 1933 között
Körülbelül a századfordulótól kezd ődően Amszterdam immáron stabilizálódó gazdasága már
em játszott többé dönt ő szerepet a zsidó közösség asszimilációjában (illetve szegregációjá-
an). A fenti szerepet helyette az egyre er ősödő és terjeszkedő közhatalmi szféra vette át. Hol-
andia, és különösen a problémákkal terhes Amszterdam, egyre jobban támogatta azt az ötletet,
ogy bizonyos létfontosságú társadalmi szolgáltatásokat és lehet őségeket többé nem kereske-
elmi alapon nyújtsanak, mivel ez a kevésbé tehet ős embereket megfosztotta azok igénybevéte-
étől. Ebbe a körbe tartozik, többek között, az egészségügy, az oktatás, a tömegközlekedés,
s a lakás, következésképpen a fent felsorolt szolgáltatások és lehet őségek nyújtása a jövőben
em magánügy, hanem közügy. Láthatóvá váltak tehát a jóléti társadalom els ő körvonalai. Ezen
elyhatósági igazgatásbavétel egyik (remélt) következménye a „szociálisan gyengéknek" a
egfelelő társadalmi szférákban való növekvő, következésképpen egyre egyenl őbb, részvétele.
ás szóval: ezen csoportok asszímílációja. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egy tipikusan
olland jelenség megakadályozta a fenti tendencia jellemz ővé válását. Az állama holland társa-
alom legfontosabb erő inek átengedte azt a jogot, hogy a fenti azonos részvételt megszervezze,
özben saját intézményeik (katolikus, protestáns, szocialista, zsidó) számára továbbra is
egmarad a specifikus autonómia. Más szóval ez azt jelenti, hogy lehet ővé vált a társadalmi,
zociális „pillérek" létrejötte. Amszterdam városa úttör ő szerepet vállalt a jóléti társadalomhoz
ezető különös úton, mely a város zsidó lakosságára is fontos következményekkel, és jelent ős
atással járt.
A tárgyalt időszakban ellentét támadt a zsidó közösség ortodox és nem-ortodox tagjai között,
s az utóbbi csoport számszer űleg egyre növekedett. Korábban csak a gazdag, liberális zsidók
ngedhették meg maguknak, hogy ne tör ődjenek a hitükkel. A 19. század vége óta azonban
fent említett zsidó „burzsoázia" kib ővült a zsidó proletáriátus azon tagjaival, akik hátat fordí-
ottak az ortodox vezet őknek, mivel azok a gettó nyomorára adandó egyetlen helyes válasznak
szigorú vallásosságot fogadták el. Egyre több zsidó, akik között a gyémántiparban dolgozók
ezető szerepet játszottak, a szocializmusban új, a fentit ől eltérő válaszra leltek: Henri Polak
ezetésével lefektették a Holland Szakszervezeti Kongresszus és a Szociáldemokrata Munkás-
• árt alapjait. Mindkét szervezet, annak ellenére, hogy formálisan semlegesek, ténylegesen pe-
ig és nem-zsidók voltak, kulcsszerepet játszott a II. világháború el őti zsidó Amszter-
am életében.
1930 táján a zsidó foglalkozási szerkezet még mindig jelent ősen különbözött az Amszterdam
gészére jellemzőtől. A zsidók ugyanis felülreprezentáltak voltak a gyémántkereskedelemben,
ol sokat javultak a körülmények, ha másért nem hát azért, mert saját szakszervezetük jelent ő-
en javította mind az 5000 főnyi zsidó dolgozó, mind pedig keresztény kollégáik szociális biz-
onságát. Az állami szegény-segélyezés bevezetése óta az utcai árusok jelent ős csoportja (szá-
uk 2500 volt 1929-ben), egyre kevésbé függött a zsidó hitközségi adományoktól. Jellemz ővé
ált az is, hogy egyre növekvő számú zsidó üzlet és cég szombat helyett vasárnap tartott zárva,
ár sabeszkor a régi zsidó negyed továbbra is csendes volt.
Amszterdam politikai életében a zsidók egyre jelent ősebb szerepet játszottak, bár a többi
elekezettől eltérően soha nem hoztak létre autonóm zsidó pártot. 1930 körül a zsidó elöljárók
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
212 Rob van Engelsdorp Gastelaars és társai TÉT 1992.3 4
-
közül négy (összesen hat ilyen elöljáró volt) a szocialista és a liberális pártot egyaránt képvisel-
te, mely pártok az állam két szekuláris pillérét képezték. A zsidók ugyanakkor nem vettek részt
a katolikusok és protestánsok által az állammal szemben, a felekezeti iskoláknak nyújtandó
támogatásért vívott küzdelemben sem, és még a kés őbbiekben sem nagyon használták fel a
zsidó vallási iskolák támogatására akkoriban rendelkezésre álló jogi lehet őségeket. A vallási
iskolákból csak három maradt meg, mivel mind a liberális, mind pedig a szocialista meggy őző-
désű zsidók szívesebben járatták gyermekeiket az állami iskolákba. Ezzel párhuzamosan az
(önkéntes) vallási oktatásban való részvétel iránti érdekl ődés is erőteljesen csökkent.
Erre az időre mind a Szakszervezet, mind pedig a Munkáspárt igen jelent ős szerepet játszott
a mindennapi életben: el ő adásokat és kirándulásokat szerveztek, könyvtárakat tartottak fenn,
és ifjúsági szervezeteik igen sok zsidó fiatalt vonzottak. (A vallási hatóságok erre saját ortodox
ifjúsági klub létrehozásával reagáltak, ami azonban nem állta a versenyt.) A fentiek eredménye-
ként a zsidók és nem-zsidók között létrejöv ő kapcsolatok elősegítették a szekularizációt és az
asszimilációt. Mindennek legékesebb bizonyítéka a vegyesházasságok egyre növekv ő száma:
míg 1901 és 1905 között az amszterdami zsidóknak csak 6 % -a kötött házasságot nem-zsidó
vallású egyénnel, a fenti arányszám 1930 és 1934 között közel 17 % -ra emelkedett.
Ugyanakkor azonban az esetek nagy részében még a nem vallásos zsidó munkások sem szakí-
tottak meg minden kapcsolatot a zsidó közösséggel és a hitközséggel. Érdekl ődésük eltérő vol-
tától függetlenül a zsidók továbbra is egyazon közösség tagjainak érezték magukat, és a küls ő
világ is hasonlóan érzett, hisz a zsidókat egyazon nagy család tagjaiként tartotta nyílván.
A zsidók összetartozásérzetét bizonyos rituálékhoz és szokásokhoz való ragaszkodás demonst-
rálta: körülmetéltetés, zsinagógában kötött házasság (anélkül, hogy rendszeresen eljártak volna
a szertartásokra), péntek esti családi összejövetelek (a sabesz beköszöntének figyelése és a kó-
ser szokások betartása nélkül), és jiddis kifejezések gyakori használata (annak ellenére, hogy
időközben a holland lett a zsidók köznyelve).
Eközben nyilvánvalóvá vált a zsidó közösség ortodox és nem-hív ő tagjai közötti ellentét. Míg
az első csoport visszavonult saját intézményeinek keretei közé (és ebben a társadalmi „pillé-
rek" kialakulásának tipikusan Hollandiára jellemz ő folyamata nagymértékben segítette őket),
a második csoport tagjai nem-vallási, és igen gyakran szocialista szervezetekben vett részt,
nem-zsidó kollégáikkal közösen. Az asszimilációs tendenciák felülmúlták a szektásakat.
Ugyanakkora nem-ortodox zsidók sem t űntek el teljesen a nagyvárosi olvasztótégelyben, mivel
egyfajta szimbolikus etnicitástudat összetartotta őket.
Ismételten elmondható, hogy az asszimilációs folyamat változásait jól tükrözi a lakóhelyi
szegregáció változása (4. ábra). 1930-ra az amszterdami zsidók izolációs indexe 34,7-re csök-
kent (vagyis 4-szerese volt annak az értéknek, ami a szegregáció teljes hiánya esetén lenne ta-
pasztalható; a fenti évben Amszterdamnak 65 ezer zsidó lakosa volt, ami az összlakosság 8,7 % -
át jelentette). A disszimilaritási index mostmár „csak" 60,7 volt. Egyre több zsidó telepedett
le a régi zsidó negyeden kívül, aholis erre az id őre a zsidó közösségnek már csak kb. egyharma-
da lakott. Ezzel párhuzamosan tovább folytatódott a régi zsidó gettóhoz csatlakozó, különálló
zsidó negyed kialakulása, melynek els ő jelei a századforduló táján kezdtek kibontakozni.
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
ÉT 1992.3-4 A zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között 213
mep fl DISTRIBUTION OF THE JEWISH POPULATION IN AMSTERDAM IN
1930
jel» in area
u 0 -5
E2 5-15
15 -.
50
51 60 - 75
75 - 100
O 661
4. ÁBRA
A zsidó lakosság megoszlása Amszterdamban 1930-ban
(Distribation of the Jewish population in Amsterdam in 1930)
A zsidó lakosság aránya, %
(Percentage of the Jews in areas)
A gettóból való kiáramlás, egyrészt, elkerülhetetlen folyamat volt. Az 1902-es Állami Lakás-
építési Törvény lehetőséget teremtett a helyhatóságok számára, hogy azon területeken beavat-
kozzanak a lakáskörülményekbe, ahol lakás céljaira akalmatlannak bizonyuló lakások és házak
vannak, és az amszterdami szocialista városatya lelkesen megragadta ezt a lehet őséget. A régi
zsidó negyed, ami már jó ideje nyomortelep volt, az els ők között szerepelt a nagyvárosi rekonst-
rukciós projektek között. Ugyanakkor azonban csak részleges sikerrel büszkélkedhetnek azok
a nagyszabású tervek, amelyek a gettó lerombolását és lakóinak a város különböz ő résziben
való letelepítését tűzték ki célul (amelynek következményeként a fajok közötti barátság meger ő-
södésével számoltak). Ennek egyik oka az I. világháború kitörése volt, mely lelassította a fenti
tervek megvalósítását. 1930-ban a régi zsidó negyednek 8000-rel kevesebb lakosa volt, mint
1900-ban. A korábbi gettólakó zsidók azonban nem szívesen keveredtek teljes mértékben a
nem-zsidó laossággal, és paradox módon a jóléti társadalom egyik eszköze tette lehet ővé szá-
mukra, hogy elmeneküljenek sorsuk el ől. Az állam által támogatott zsidó és szocialista lakás-
építő szövetkezetek tevékenységüket a város keleti és délkeleti részében koncentrálták, melynek
következménye a lakók csoportosítása, és új zsidó negyed létrehozása volt. Két évszázad óta ek-
kor építették a legnagyobb zsinagógákat, mégpedig a városnak ezekben a részeiben. A gazdag
zsidók is követték a többieket, és nem szívesen telepedtek le a város északi és nyugati részeiben.
Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jecqueline Vijgen, Michiel Wagenaar
Zsidó Amszterdam 1600 és 1940 között : A gettóból a ,, városba" (Jewish Amsterdam 1600-1940. From „ghetto" to „neighbourhoods")
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 201-214. p.
214 Rob van Engelsdorp Gastelaars, Jacqueline Vijgen, TÉT 1992.3-4
1900 és 1933 között tovább csökkent Amszterdamon belül a zsidók szegregációja, ami rámu-
tat arra is, hogy a zsidó és nem-zsidó lakosság közötti ellentét és eltérés is elvesztette jelent ősé-
gét. Ugyanakkor azonban a zsidó közösség ortodox tagjai önkéntesen a város délkeleti részében
elhelyezkedő zsidó negyedben telepedtek le. A zsidók többi tömörülése Amszterdamon belül
a szocialista társadalmi „pillérben" való aktív részvétel eredménye volt, beleértve ebbe a lakás-
politikát is. Következésképpen tehát az így létrejött szegregációs minta az említett társadalmi
„pillérekre" épülő amszterdami társadalom térbeni tükröz ődésének tekinthető.
Következtetések
Ha megvizsgáljuk az amszterdami zsidó lakosságnak a város társadalmi és térbeni szerkeze-
tében elfoglalt pozícióját a zsidóknak a városban a XVII. században történ ő első letelepedésétől
a II. világháború kitöréséig eltelt id ő szakban, akkor egy világosan kirajzolódó fejl ődési folya-
matnak lehetünk a szemtanúi. Az els ő két évszázadban a zsidó közösség szektás kisebbségként
jellemezhető, hisz az őket körülvevő partikuláris társadalom megtagadta t őlük az egyenlő jogo-
kat, és a társadalmi élet legfontosabb területein való egyenl ő részvételt, ugyanakkor a közösség
maga sem mutatott érdekl ődést ezen jogok megszerzése iránt. 1975-ben eltörölték a zsidók for-
mális kisebbségi státusát, és hosszútávon az egyre univerzálisabbá váló kormányok megszüntet-
ték az egyenl ő társadalmi szereplés és részvétel el őtt álló, a korábbinál sokkal gyakorlatibb
akadályokat is. Ugyanezen id ő alatt csökkent, bár teljesen nem t űnt el, az ortodox zsidó lét
és viselkedés, és ebb ől következően a partikularizmus szerepe a közösség egyre több tagja szá-
mára továbbra is fennmaradt. A fenti okokból kifolyólag a zsidóknak az amszterdami társada-
lomban való részvétele, vagyis más szavakkal az asszimilációjuk, a XIX. század második felét ől
állandóan emelkedett.
A fent említett szociális és társadalmi változásokat az amszterdami zsidók lakóhelyi szegregá-
ciójának mintájában bekövetkez ő változások és a pontosan tükrözték. Az emancipációt meg-
előzően rendkívül szegregáltan éltek (ezt bizonyítja a 92,2-es disszimilaritási index, és a
70,2-es izolációs index is) egy olyan negyedében a városnak, amelynek ugyan nem voltak jogi-
lag definiált határai, de mégis gettónak nevezhet ő. A későbbi években a fenti szegregáció jelen-
tő s csökkenést mutatott (1930-ban a disszimilaritási index 60,7, és az izolációs index 34,7 volt),
és a zsidók egy része a nem zsidó lakosság között elszórtan élt. A közösség egy másik része
továbbra is — bár mostmár saját szabad választása alapján — a többi zsidóval egy csoportban
élt, olyan környéken, illetve városrészekben, melyeket a prosperitás és az ortodoxia különböz ő
fokozatai jellemeztek. Mindent összevetve elmondható azonban, hogy közel három évszázados
amszterdami lét után a zsidó közösség továbbra is jól látható és elkülönül ő egységet képezett
mind társadalmi értelemben, mind pedig az élet térbeni szerkezete tekintetében.
Következtetésképpen azt mondhatjuk, hogy az amszterdami zsidók fentiekben ábrázolt hely-
zetéből levonható néhány hasznos tanulság. Az egyenl ő jogok formális biztosítása egy kisebb-
ségi csoport számára még nem elégséges garancia a tényleges emancipációhoz, hisz elérésük-
höz és megvalósításukhoz sokkal általánosabU feltételek megteremtésére van szükség (amelyek
elsősorban gazdasági természet űek), és ez az elv napjainkban is tapasztalható. Annak ellenére,
hogy az amszterdami zsidó közösség nem rendelkezik hosszú(!) múlttal az er ősödő asszimiláló-
dás és gyengülő szegregáció terén, teljesen alaptalannak bizonyul minden olyan optimista vára-
kozás, mely az idő múltával, és az újabb generáció megjelenésével a kisebbségi problémák
természetes eltűnésével számol.
Fordította: Mészáros Júlia