Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
Tér és Társadalom 6. 1992.3-4: 75-88
GONDOLATOK A KÖZÉPSŐ-JÓZSEFVÁROS
REHABILITÁCIÓJÁNAK
TÁRSADALMI ÖSSZEFÜGGÉSEIR ŐL
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
LADÁNYI JÁNOS
A Középső -Józsefváros (a VIII. kerületnek a József körút és Fiumei út közötti része) a f őváros
gyik legrégibb, egyre er ősebben leromló állapotú és egyre alacsonyabb státusú népességet
mörítő területe. A részletes rendezési tervhez* készült várostörténeti vizsgálatok igen alapo-
an tártják fel e városrész és a városrészen belüli különböz ő területi egységek kialakulásának
örülményeit. E vizsgálódások azonban lényegében csak a városegyesítés koráig követik nyo-
on a Középső-Józsefváros történetét. Való igaz egyfel ől, hogy egy-egy városrész kialakulásá-
ak körülményei jelentő s hatással vannak annak út-, telek- és tömbhálózatára, beépítettségi vi-
zonyaira. Másfelől azonban az is elmondható, hogy Budapest, de a Középs ő-Józsefváros
árosfejlődésének zöme is a városegyesítés utáni id őszakra esik. A városegyesítés után épült
itt található lakások túlnyomó többsége, és még a korábbról itt maradt házak esetében is
ndokolt feltenni a kérdést: mi magyarázza azt, hogy ebben a városrészben ilyen szokatlan ma-
ias arányban maradtak fenn korábban épült, többnyire földszintes épületek? Könnyen belátha-
ó, hogy a Középső -Józsefváros kialakulásának mikéntje valóban nagy jelent őséggel bír annak
ésőbbi fejlődése szempontjából, de ett ől a Középső-Józsefváros a városegyesítés után még igen
okféle irányba fejlődhetett volna. Ezért érdemesnek t űnik röviden összefoglalnunk a városrész
ésőbbi társadalmi fejlődésére jelentős befolyást gyakorló városépítési szabályozásra vonatko-
ó korábbi kutatásainkat.
Véleményünk szerint, a városegyesítés utáni építési szabályozás történetének ismeretében
egállapítható, hogy a budapesti övezetek nem a szó klasszikus értelmében vett „természetes
vezetek", hanem alapvet ően várostervezési produktumnak tekinthet ők. Nem utolsó sorban
onban éppen az övezetes szabályozás idézett el ő, vagy erősített fel egy sor, az övezetek fizikai
s társadalmi értelemben vett heterogenitásának irányába mutató folyamatot. Látnunk kell
gyanis, hogy a városegyesítés utáni id őszakra jellemző övezetes szabályozás, amelyik a város
gész területét építési területnek tekinti, amelyik a város szerkezetét lényegében a város köz-
ontjából kifelé haladva csökken ő beépítési intenzitású, homogén övezetek rendszereként kép-
en el, jelentős mértékben önmaga megvalósulása ellen hatott.
Az „extenzív városfejl ődés" elkerülése érdekében a Közmunkatanács ugyanis egy sor intéz-
edést hozott. Ezek az intézkedések a küls ő területeken igen magas telekminimumot, a város
első övezeteiben pedig nagy telekszélességet és telekmélységet írtak el ő, amelyek szinte lehe-
etlenné tették, hogy családi házak épüljenek a város akkori területén belül. Ez rendkívül magas
*A területre a Józsefvárosi Önkormányzat megbízásából a VÁTI munkatársai, Perezel Anna vezetésével, részletes ren-
ezési tervet dolgoztak ki.
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
76 Ladányi János TÉT 1992 .3 4
-
laksűrű séget és egy házra jutó lakásszámot eredményezett. Jelent ős mértékben hozzájárult ah-
hoz is, hogy a város főútvonalai és az ezekhez közeli telkek viszonylag gyorsan és viszonylag
egységes stílusban épüljenek be. Mindez azonban az egyes övezetek heterogenitásának irá-
nyába hatott. Mivel az építési szabályzat Budapest akkori, a mainak csak mintegy harmadát
kitevő területén 5-6 millió lakos elhelyezését tette volna lehet ővé, még a kor igen gyors lakásé-
pítési üteme sem eredményezhette, hogy a bels ő területek mellékutcáinak túlnyomó többsége,
valamint a bérházasnak nyilvánított küls ő építési övezetek bérházakkal épüljenek be. A fentiek
eredményeként létrejött területeken hézagos beépítés vált jellemz ővé, ami Budapestet a „tűzfa-
lak városává" tette. Sokkal fontosabb azonban számunkra az, hogy mindez az övezetek város-
szerkezeti mintaként való érvényesülésének ellenében hatott, amennyiben fokozta az egy-egy
övezeten belüli főútvonalak és egyéb utcák ház- és lakásállományának különbségét. Ezt a hatást
erő sítették azok a rendelkezések is, amelyek egy-egy f őútvonal, ritkábban tér gyorsabb és egy-
ségesebb stílusban való kiépülése érdekében rövidebb-hosszabb távra adómentességet biztosí-
tottak az itt építkez őknek. A Nagykörút esetében példái ez az új házak 15 évi teljes és 15 évi
részleges adómentességét jelentette.
Ugyanebbe az irányba — az övezetek városszerkezeti mintaként való érvényesülése ellen —
hatott az is, hogy mivel az építési szabályzatok az egész várost építési területként kezelték,
a nagyváros expanziója nem „klasszikus módon" zajlott le. Többemeletes bérházak mellett
földszintes, esetenként falusias házak, üres, kés őbb raktározás, garázsok, vagy ipar céljaira
igénybe vett telkek maradtak meg.
A Közmunkatanács kisházellenes intézkedéseivel kapcsolatban igen valószín űnek tűnik,
hogy ebben nemcsak az „extenzív városfejl ődés" elleni harc igen magasztos — egyébként ma
is időről-időre felmerülő és korántsem csak várostervez ő ideológiák által motivált — szempont-
jai játszhattak szerepet. Ez a politika odavezetett, hogy Budapesten a családiház-építés aránya
az első világháborúig igen alacsony és csökken ő tendenciájú volt, továbbá, hogy sorházak és
kislakásos bérházak szinte egyáltalán nem épültek. Ez minden bizonnyal mindenekel őtt azzal
magyarázható, hogy a magyarországi polgári fejl ődés megkésett és ellentmondásos jellege mi-
att nem voltak elég er ő sek azok a rétegek, amelyek a bérházépít ő földbirtokos- és pénzarisztok-
rácia érdekeivel szemben sikeresen tudták volna képviselni saját érdekeiket. A családiház-épí-
tésnek a városból való kiszorításában a földbirtokos arisztokrácia egyes csoportjai azért is
érdekeltek voltak, mert ilymódon a várost körülvev ő területeken megemelkedett a telekár, és
emelkedtek a parcellázások révén megszerezhet ő összegek. A családiház-építés jelent ős része
tehát ebben az időszakban a város akkori területén kívülre szorult, a budapesti kisegzisztenciák
pedig szűk, körfolyosós bérházak szoba-konyhás lakásaiba kényszerültek.
A Budapesten a városegyesítés táján kialakult építési szabályozás persze az id ők során, rész-
ben az övezetek lehatárolása, részben az el őírások szigorúsága tekintetében, elég gyakran és
sokat változott, a normatív városépítési szabályozás ezen módszere azonban még sokáig lénye-
ges hatást gyakorolt a város szerkezetére.
Hosszú harcok után tehát végülis csak az I. világháború el ő estéjén született meg a gyökere-
sen új építési szabályzat. Ez annyiban mindenképpen el őrelépést jelentett, hogy míg a korábbi
szabályozások elsősorban a városkép esztétikai megjelenésére, a mindenáron való nagyvárosias
jellegre koncentráltak, az 1914-es szabályzatban már a korábbiaknál sokkal határozottabb szo-
ciális és egészségügyi intézkedések is felfedezhet ők voltak. A bérházak esetében csökkent a
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
TÉT 1992 • 3-4 Gondolatok a Középs ő-Józsefváros rehabilitációjáról 77
telek beépíthetősége és növekedett az udvar minimális alapterülete, egyszersmind megjelent
a hátsó építési vonal fogalma, ami a keretes beépítés el őfutárának tekinthető. Javultak a kötelező
utcai légtérarányok is, ami valamivel kevésbé zsúfolt beépítést tett lehet ővé. Témánk szempont-
jából legfontosabb következménye a szabályzatnak azonban az, hogy létrehozott egy új, csalá-
diházas övezetet.
Alig néhány hónappal kés őbb azonban kitört az I. világháború, aminek következtében a
lakásépítési tevékenység szinte teljesen megsz űnt. A vesztes háború után a Monarchia felbom-
lott. Magyarország területe egyharmadára csökkent. Az elcsatolt területekr ől hatalmas töme-
gek érkeztek a fővárosba, lakás híján sokan szükség-táborokba, vagy vagonokba kényszerültek
költözni. Ez, valamint a két világháború közötti igen alacsony magyarországi gazdasági növe-
kedési ütem, nagy szegénység és minimális lakásépítési kedv, az építési hatóságokat különféle
engedményekre kényszerítette. A helyzet sem a budapesti kertvárosias városrészek kialakulásá-
nak, sem olyan, korábban már beépült városrészek átépülésének nem kedvezett, mint amilyen
a Középső-Józsefváros is volt.
Viszonylag keveset változtatott a Középs ő-Józsefváros arculatán a két világháború közötti
időszak legerősebb építési konjunktúrája, ami a 30-as évek második felére, a 40-es évek legele-
jére esett. E területen várostervezési szempontból a legjelent ősebb változást az jelentette, hogy
a két világháború között még mindig alkalmazott körülépített udvaros beépítést lassan újfajta,
kedvezőbb beépítési mód váltotta fel. Már az 1914-es építési szabályzatban megjelent a hátsó
építési vonal fogalma, aminek továbbfejlesztése az ún. csatlakozó-udvaros beépítés, amelyr ől
rövidesen az ún. keretes beépítésre tértek át. Mindez a korábbinál jóval kedvez őbb légtérará-
nyok kialakulását tette lehet ővé. Szociológiai szempontból azonban sokkal lényegesebb ennél,
hogy az ilymódon épült bérházakban praktikusan megsz űnt a lakók ugyanazon épületen belüli
szegregációjának kiváltó oka, az a hatalmas különbség, ami a korábban épült körfolyosós bér-
házak utcai és udvari lakásainak mérete, komfortja, stb. között mutatkozott.
A 30-as évek közepét ől érvényesülő építési konjunktúra azonban mindenekel őtt a „telepítés-
politikai" irányelvek és az azok érvényesítését el ősegítő adómentességi rendeletek által prefe-
rált területeken jelentkezett. Túl kés őn indult be, és túlságosan rövid volt ahhoz, hogy számotte-
vően megváltoztassa a Középs ő-Józsefváros jellegét. Inkább csak néhány jól sikerült épületet
vagy épületegyüttest hozott létre, például a Népszínház utcában, vagy a Köztársaság-téren. A
beindult, de nem városfejl ődési okok miatt megrekedt konjunktúrális folyamat azonban máig
szembetűnő bizonyítéka annak, hogy a Középs ő-Józsefváros és az ezt körülvev ő terület napja-
inkban tetőző, fokozatos leromlása nem a nagyvárosi expanzió egyedül lehetséges eredménye,
csak a városfejlődés egyik lehetséges alternativája volt. A világháború kitörése, majd a város-
és lakásgazdálkodás rendszerének 1945 utáni radikális megváltozása tulajdonképpen egy meg-
lehetősen későn, de mégiscsak beindult városrehabilitációs folyamatot szakított meg.
A Középső-Józsefváros térbeni-társadalmi szerkezetér ől összegzésként tehát elmondható,
hogy e terület uralkodó háztípusát a többemeletes, körfolyosós bérházak különféle típusai je-
lentik. Azonban — mivel ez a városrész nem körfolyosós bérházakkal épült be els ő ízben, ha-
nem különböző mértékben ugyan, de már a múlt század els ő évtizedeiben is beépült, zömében
földszintes vagy egyemeletes épületekkel, és e területen sohasem volt elég konjunktúra ahhoz,
hogy a városrész teljesen átépüljön, de a városrész átépülése mégiscsak megindult — a domi-
náns többemeletes, körfolyosós bérház itt egyéb típusokkal is kiegészül. Így tehát napjainkban
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
78 Ladányi János TÉT 1992 s 3-4
megragadható városszerkezetei egységek éppen azáltal válnak el egymástól, hogy a domináns
típus mennyire egyeduralkodója az egyes területeknek. A vizsgált területen kétféle szegregáci-
ós minta figyelhető meg: részben a körfolyosós bérházak utcai és udvari frontjainak lakásai
közötti státuskülönbségek, részben a különböz ő háztípusok adott területen belüli keveredésé-
nek arányai szabályozzák a különböz ő társadalmi, demográfiai és etnikai csoportok térbeni el-
különülését.
A Középső-Józsefvárosra is oly jellemz ő többemeletes körfolyosós bérházak uralkodóvá
válását szociológiai értelemben az tette lehet ővé, hogy az egyes társadalmi osztályok közötti
politikai és egzisztenciális különbségek Budapesten nem voltak olyan óriásiak, mint a kelet-
európai nagyvárosokban — amelyekre ezért, a nagy létszámú szolgahad állandó jelenlétét ől
eltekintve, a magas státusúak lakóhelyeinek éles térbeni elkülönülése volt jellemz ő —, de a
nyugat-európai állapotokhoz képest elég nagyok és elég merevek voltak ahhoz, hogy a társadal-
mi jellegű különbségeket ne kelljen éles térbeni elkülönüléssel is szimbolizálni. A körfolyosós
bérházak lakóinak heterogenitása valószín űleg már az I. világháború után csökkenni kezdett.
A tömegközlekedés elterjedése, majd a motorizáció térhódítása mellett ez valószín űleg minde-
nekelőtt azzal magyarázható, hogy csökkentek a szociális távolságok és valamelyest enyhült
a társadalmi hierarchia egyértelmű sége, ugyanakkor fokozódott a társadalmi konfliktusok éles-
sége. Mindezek következtében a magasabb státusú csoportok számára egyre növekedett annak
fontossága, hogy „másságukat" térbeni elkülönüléssel is szimbolizálják, hogy e „másság"
jelentő sségét más városrészbe való elkülönüléssel fokozzák. A városrész hanyatlása tehát már
az I. világháború táján megindult, de — mint ezt korábban már említettük — a 30-as évek máso-
dik felében újabb, sajnos elég hamar elvetélt lehet őség adódott a hanyatlás megállítására.
Az I. világháború után beindult folyamat azonban lényegesen felgyorsult a város- és lakásgaz-
dálkodás szocialista rendszerére való átállás következtében. Míg ugyanis az államosítások
többnyire nem érintették a város peremterületeinek kisebb családi házait, a bérházakat államo-
sították. A 40-es évek végén, az 50-es évek elején az e házakban lév ő nagyobb lakások tekinté-
lyes részébe még legalább egy családot költöztettek, és a lakást „társbérletesítették", illetve
a régi lakókat különböz ő módszerekkel lakásuk leválasztására kényszerítették. A házak karban-
tartását és felújítását elhanyagolták, így azok állapota fokozatosan leromlott. Ezzel párhuzamo-
san fokozódott a magas státusú népesség eláramlása err ől a területről. Ez előbb főleg a budai
hegyvidék szintén államosított villalakásai felé történt. Az ezen a területen fekv ő villák többnyi-
re a korábbi rendszer leggazdagabb családjainak tulajdonát képezték, most pedig a magát els ő-
sorban szociális érvekkel legitimáló állami lakáselosztási szisztéma — burkolt elosztási csator-
náin keresztül — az új rendszerben leginkább privilegizáltakat juttatta itt lakáshoz. Aki viszont
tehette, elköltözött a slumosodó bérházas területekr ől, hiszen itt új lakások nem épültek, még
a régi épületek állapotának meg ő rzésére sem törekedtek. Jószerivel csak a korábban létrehozott
értékek felélése folyt — és folyik ma is. A bürokratikus elosztási rendszerben kisebb privilégiu-
mokkal rendelkező családok első sorban új lakótelepeken jutottak lakáshoz, míg az ilyen privi-
légiumokat nem élvezők, de szerény saját ház építéséhez szükséges anyagiakkal és igyekezettel
bírók, főleg szakmunkások, felismerve, hogy a bürokratikus elosztási rendszer által belát-
ható idő n belül nem juthatnak lakáshoz, valamelyik küls ő kerületben családi ház építésébe
kezdtek. A pesti bérházakban lakó értelmiségiek többsége — korábban már ismertetett okok
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
ÉT 1992 • 3-4 Gondolatok a Középs ő-Józsefváros rehabilitációjáról 79
'att — szintén az állami lakáselosztás keretein kívül próbált szerencsét. Ők a 70-es évek köze-
től kezdve egyre gyorsuló ütemben „vonultak ki" a többnyire a budai hegyvidéken épül ő,
rsasházi lakásokba.
A fentiek következtében a bel :;,5 pesti városrészek társadalmi összetételének heterogenitása
ehát nagymértékben csökkent. Ezt a folyamatot er ősítette fel, hogy az elköltözöttek helyére
gyre alacsonyabb státusú családok költöztek be. Az er ősen centralizált, bürokratikus elosztási
endszer ugyanis főleg itt juttatta lakáshoz azokat a családokat, akiknek telepi vagy leromlott
lvárosi területeken fekvő lakásait megszüntette, de akiket új lakáshoz nem tudott vagy nem
juttatni. Itt jutott lakáshoz azon nagy létszámú, sokgyerekes családok egy része is, akik
számára a hatóságok nem tudtak az új lakótelepek többnyire kisméret ű , nem elégséges szoba-
számú lakásaiban megfelel ő elhelyezést biztosítani. De itt jutottak lakáshoz például azok az
acsony jövedelmű családok vagy egyedülálló öregek is, akik nem lettek volna képesek az új
akással járó költségeket fedezni.
Egy leromló városrész életében a magasabb státusúak elköltözése és az alacsonyabb státusúak
beáramlása mindig egymást kiegészítő, sőt egymást kölcsönösen felerősítő folyamatokat jelen-
tenek. Az általunk most tárgyalt bérházas városrész slumosodásának folyamatában min őségileg
új fejezet kezdődött a cigány népesség tömeges beáramlásával. Cigányok ugyanis mindig laktak
ezen a területen, de viszonylag kevesen és viszonylag lokalizáltan. Ezek a családok is a cigány-
ság legfelső rétegeit képezték, többnyire zenész cigányok voltak. A cigányok tömeges beáramlá-
sa csak valamikor az 1970-es évek közepén, a cigány- és szegénytelepek felszámolásával, majd
a külső kerületekben folyó „buldózeres" városfelújításokkal párhuzamosan indult meg és vált
egy idő után öngerjesztő folyamattá.
Korábbi kutatásaink során különböz ő módszerekkel igyekeztünk bebizonyítani, hogy a sze-
gény népesség és a hátrányos helyzet ű etnikai kisebbségek nagyvárosokon belüli lakóhelyi
szegregációjának mintája alapvet ően eltér egymástól. A különböző társadalmi csoportok szeg-
regációjának esetében olyan tendencia érvényesült, hogy a magas státusúak inkább kevés, rend-
szerint nagy kiterjedés ű és térben is összefügg ő területre vagy területekre különülnek el, míg
az alacsony státusúak rendszerint inkább több, kisebb terület ű és térben össze nem függ ő „ mik-
roszegregátumban" tömörülnek. Ezzel szemben a hátrányos helyzet ű etnikai kisebbségek ese-
tében inkább az a tendencia érvényesül, hogy az ilyen kisebbségek által szinte egyáltalán nem,
illetve igen magas arányban lakott városrészek egyaránt igen nagy kiterjedés ű, térben összefüg-
gő területeket alkotnak.
A fenti összefüggés kimutatható Budapesten is az egyetlen nagy létszámú hátrányos helyzet ű
kisebbség, a cigány népesség térbeni elkülönülésének esetében. Míg a bels ő pesti kerületek
egyre jobban slumosodó, zömében régi állami bérlakásokkal beépített területein a budapesti
cigány népességnek csaknem a fele él, és ez az arány igen dinamikusan növekszik, a budai
hegyvidék magas státusú, zömében új, magántulajdonú társasházakkal beépített részein szinte
egyetlen cigány család sem lakik.
A budapesti cigány népesség térbeni elhelyezkedésének változásait — jobb adatok hiányában
— az általános iskolák alsó tagozatos osztályaiba járó cigány gyerekekr ől összegyűjtött adata-
inkkal vagyunk kénytelenek bemutatni. Ezek szerint az 1971. és 1986. között eltelt 15 év alatt
Budapesten pontosan megduplázódott, 1,2 % -ról 2,4%-ra emelkedett a cigány tanulók aránya.
Ezzel szemben a bels ő pesti kerületekben (VI.—IX. ker.), ahol ez az arány már a 70-es évek
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
80 Ladányi János TÉT 1992 s 3-4
legelején is 2,7 % volt, 1986-ra több mint megháromszorozódott, 8,3 %-ra emelkedett a cigány
tanulók aránya. Ezek persze csak nagy területekre vonatkozó átlagadatok. Már a 80-as évek
közepén, és éppen az általunk vizsgált Középs ő -Józsefvárosban, voltak olyan kisebb lakóhelyi
körzetek, ahol a cigány tanulók aránya 25 %-nál is magasabb volt, és mivel az iskolai szegregá-
ció a lakóhelyi szegregáció er ő sségének mértékét is felülmúlta, már akkor volt a városrésznek
olyan általános iskolája (Erdélyi utcai általános iskola), ahol a cigány tanulók aránya megközelí-
tette az 50 % -ot.
Az 1991/92-es tanévben megismételtük a budapesti általános- és kisegít ő iskolák alsó tagoza-
taiba járó cigány gyerekek összeírását. Ezúttal azonban a pedagógusok által szegénynek, lega-
lább egy munkanélküli gondvisel ős családból származónak, mondott, továbbá azon gyerekek
adatait is összeírtuk, akik nem Budapesten születtek vagy nem f ővárosi iskolába is jártak.
1. TÁBLÁZAT
A szegény, a cigány, a vidékr ől frissen felköltözött, valamint a
legalább egy munkanélküli gondvisel ő tanulók aránya az
jű
általános és kisegítő iskolások körében (%)
(77w proportion of those pupils in the primary schools and
special schools for mentally retarded children whose parents are
poor, Roma, have recently moved to Budapest from the
countryside, or have at least one unemployed parents, %)
1. Budapest 2. VIII. ker. 3. Középső-
Józsefváros
4. Szegény 10,2 18,4 24,5
5. Cigány 4,9 24,3 31,2
6. Vidéki 5,2 11,2 13,4
7. Munkanélküli 5,1 9,7 11,8
1. Budapest 5. Roma
2. District VIII. 6. Of rural origin
3. Inner-Josephstadt 7. Unemployed
4. Poor
Adataink tanúsága szerint a különböz ő városrészek státusát és stabilitását igen jól mér ő muta-
tóink mindegyike jóval magasabb értéket mutat a Józsefvárosban, mint a f őváros egészére. Fi-
gyelemre méltó azonban, hogy míg a szegények, a vidékiek (értsd: vidéken született és/vagy
vidéki általános iskolába is járt alsó tagozatos gyermekek) és a munkanélküliek józsefvárosi
arányai csak mintegy kétszer olyan magasak, mint a f ővárosi átlag, a cigány tanulók aránya
esetében az eltérés már ötszörös. Mindez annak az általunk korábban már részletesen leírt tény-
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
TÉT 1992.3-4 Gondolatok a Középs ő-Józsefváros rehabilitációjáról 81
nek tulajdonítható, hogy Budapesten a cigányok lakóhelyi szegregációja jóval er ősebb és alap-
vetően más mintát követ, mint az alacsony státusú népességé. Hasonló tendencia mutatható
ki, ha a Józsefváros egészének adatait a vizsgálodásunk sz űkebb területét képez ő Belső-József-
város adatainak alakulásával is összevetjük. Megemlítend ő azonban, hogy a cigányok aránya
a kerületi átlagnál minden szempontból jóval kedvez őtlenebb helyzetű Középső-Józsefvárosban
már lényegesen meghaladja a szegények arányát.
Korábban már bemutattuk, hogy milyen erősen felülprezentált a cigány népesség a Józsefvá-
rosban és különösen annak középs ő területén. Meglepő állandóságot mutatnak viszont a szegé-
nyek, a vidékiek és a munkanélküliek cigány népességen belüli arányai az általunk vizsgált
különböző területeken.
2. TÁBLÁZAT
A szegények, vidékr ől frissen felköltözöttek és a munkanélküliek
cigány népességen belüli arányai (%)
(Proportion of poor, of rural origin and unemployed in the Roma population, %)
3. Középső-
1. Budapest 2. VIII. ker.
Józsefváros
4. Cigány összesen (fő) 3948 670 100,0
5. Ebből szegény 50,7 41,3 43,0
6. vidéki 25,9 25,8 26,0
7. szegény és vidéki 14,5 11,2 11,3
8. munkanélküli 24,7 22,5 22,8
1. Budapest
2. District VIII.
3. Inner-Josephstadt
4. Roma total (head)
5. Of them poor
6. of rural origin
7. poor and of rural origin
8. unemployed
A fenti táblázat látszik bizonyítani, hogy a Józsefvárosban, s őt ennek általunk vizsgált közép-
ső részén is, a budapesti átlaghoz nagyon hasonló bels ő összetételű cigány népesség él. Nem
mondható ugyanez el, ha a budapesti szegény népesség (pontosabban a korábban leírt módon
mintánkba került gyermekcsoport) bels ő összetételét vizsgáljuk meg.
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
82 Ladányi János TÉT 1992.3-4
3. TÁBLÁZAT
A cigányok, vidékr ől frissen felköltözöttek és a munkanélküliek
szegény népességen belüli arányai (%)
(Proportion of Roma, of rural origin and unemployed in the poor population, %)
1. Budapest 2. VIII. ker. 3. Középső-
Józsefváros
4. Szegény összesen (fő) 8237 508 100,0
5. Ebből cigány 24,3 54,5 54,8
6. vidéki 13,5 21,4 20,2
7. cigány és vidéki 7,0 14,7 14,4
8. munkanélküli 26,0 29,9 29,2
1. Budapest
2. District VIII.
3. Inner-Josephstadt
4. Poor total (head)
5. Of them Roma
6. of rural origin
7. Roma and of rural origin
8. unemployed
Adataink szerint míg a budapesti szegényeknek csak kevesebb mint egynegyede, a józsefváro-
si szegényeknek már több minta fele cigány származású. Jelent ős, bár kisebb mértékű az eltérés
a vidékről frissen felköltözöttek arányának tekintetében is, míg a vidékt ől frissen felköltözött
cigányok józsefvárosi felülreprezentáltsága a szegények körében — a korábban elmondottaknak
tulajdoníthatóan — lényegében megegyezik a cigány népesség józsefvárosi felülreprezentáltsá-
gának mértékével. A Középs ő-Józsefváros adatai e csoportra vonatkozóan sem térnek lényege-
sen el a VIII. kerület adataiból. Újból hangsúlyoznunk kell azonban, hogy adataink nem a buda-
pesti cigány és szegény népességre általában vonatkoznak, hanem csak az alsó tagozatos
általános iskolás korú népességre. Ez a magasabb differenciális termékenység és az alacso-
nyabb átlagos életkor miatt viszonylag jó közelítést jelent a cigány népesség egészére vonatko-
zóan, a fenti okok, valamint a belső városrészek rohamos elöregedése miatt viszont semmikép-
pen sem tekinthető a szegény népesség egészére elfogadható közelítésnek. Az el őbb
elmondottak értelmében a legszámottev őbb eltérést az okozta, hogy felvételünkb ől kimaradtak
az idős, és a gyermektelen szegény népesség csoportjai, amelyek pedig igen jelent ős kategóriáit
képezik a belső pesti városrészek szegény társadalmának.
Vizsgáljuk most meg részletesebb területi bontásban is az idáig felhasznált mutatók alakulá-
sát a Középs ő-Józsefvárosban. Az elemzéshez el ő ször azokat a nagyobb, térben összefügg ő
területi egységeket használjuk fel, amelyeket a VÁTI munkatársai alakítottak ki az ott található
épületek állapota, a lakások nagysága és komfortfokozata alapján. Tájékoztatásképpen közöljük
még a VIII. kerület legmagasabb státusú része, a Bels ő -Józsefváros (a VIII. kerületnek a József
körúton belüli része) megfelel ő adatait is.
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
TÉT 1992.3-4 Gondolatok a Középs ő-Józsefváros rehabilitációjáról 83
4. TÁBLÁZAT
A szegények és a vidékr ől frissen felköltözöttek cigány népességen belüli arányai
a VIII. kerület egyes területein (%)
(Proportion of the poor and of those who have recently came from the countryside
in the Roma population in certain paris of district VIII. , %)
1. Középső-Józsefváros 2. Belső-
A B C Összesen Józsefváros
3. Cigány összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
4. Ebből szegény 30,9 43,5 55,3 43,0 34,0
5. vidéki 33,3 25,0 19,7 26,0 26,6
6. szegény és vidéki 11,1 13,0 9,2 11,3 11,3
1. Central-Josephstadt
2. Inner-Josephstadt
3. Roma total
4. Of them poor
5. of rural origin
6. poor and of rural origin
5. TÁBLÁZAT
A szegények és a vidékr ől frissen felköltözöttek szegény népességen belüli arányai
a VIII. kerület egyes területein (%)
(Proportion of the poor and of those who have recently came from the countryside
in the poor population in certain paris of district VIII. , %)
1. Középső-Józsefváros 2. Belső-
A B C Összesen Józsefváros
3. Szegény összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
4. Ebből cigány 38,5 55,3 72,4 54,8 36,0
5. vidéki 23,1 18,8 19,0 20,2 24,0
6. cigány és vidéki 13,8 16,5 12,1 14,4 12,0
1. Central-Josephstadt
2. Inner-Josephstadt
3. Poor total
4. Of them Roma
5. of rural origin
6. poor and of rural origin
Az adatok tanúsága szerint a Középs ő-Józsefváros itt elemzett különböz ő területei mind a
cigány, mind pedig a szegény népesség bels ő összetétele tekintetében jelentősen eltérnek egy-
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
84 Ladányi János TÉT 1992.3-4
mástól. Az épület- és lakásállomány szempontjából legmagasabb státusú területen (A), a Rá-
kóczi út—Fiumei út—Népszínház utca által határolt háromszögben, a József körút valamint
a Baross utca menti, Horváth Mihály tér mögötti tömbjeiben nemcsak a cigányok és szegények
arányai alacsonyabbak, de alacsonyabb a szegények cigányokon, és a cigányok szegényeken
belüli aránya is. Ezen mutatók szempontjából is középs ő helyzetet foglalnak el a Középs ő-
Józsefváros belsejében lév ő tömbök (B), míg az épület-, lakásállomány, valamint a cigány és
szegény népesség arányai szempontjából is legalacsonyabb státusúnak a Középs ő-Józsefváros
külső , Erdélyi utca—Mátyás tér—Koszorú utca—Baross utca—Fiumei út által határolt része
(C) tekinthető. A Középső -Józsefváros legmagasabb státusú térségének (A) státusa lényegében
megegyezik a VIII. kerület legjobbnak tartott területével, a Bels ő-Józsefvároséval.
Mint korábban már említettük, az 1986/87-es tanévben a mostanihoz hasonlóan egyszer már
összeírtuk a cigány tanulók adatait. Ezért módunk van arra, hogy felmérjük a cigány tanulók
arányainak elmúlt öt év alatti változását az általunk vizsgált területen.
6. TÁBLÁZAT
A cigány tanulók megoszlása a Középs ő-Józsefváros
különböz ő státusú területein
(Distibution of Roma pupils in different parts
of district
A B C 1. ösue..en
1986/87 32,1 33,8 34,1 100,0
1991/92 30,6 40,7 28,7 100,0
1. Total
Az adatok tanúsága szerint a cigány tanulók aránya a vizsgált id őszakban a Középs ő-József-
város legmagasabb státusú területén valamelyest, a legalacsonyabb státusú területen ennél vala-
mivel nagyobb arányban csökkent, ugyanakkora közepes státusú területen viszont számottev ő-
en emelkedett. Ehhez hozzátehetjük, hogy míg az 1986/87-es tanévben a vizsgált három
területen még lényegében megegyez ő számú cigány tanuló lakott, 1991/92-ben már egyértelm ű-
en a B-vel jelölt területen volt a legmagasabb a cigány tanulók száma.
Mindezek az adatok azonban egyben azt is mutatják, hogy a legszegényebb, munkanélküli
népességnek az ország leginkább válság sújtotta területeir ől történő feláramlása még éppen csak
elkezdődött, és hogy a felköltöz ők még többnyire család vagy legalábbis gyermekek nélkül ér-
keznek. A Középső-Józsefvároson belül kialakított kisebb területek közötti mérsékelt különbsé-
gek magyarázata másrészt feltehet őleg az, hogy még az általunk itt elemzett kisebb területek
is viszonylag heterogénnek tekinthet ők, finomabb folyamatok megragadására ezért kevéssé al-
kalmasak. De véleményünk szerint ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a várostervez őnek eb-
ben a térségben igen óvatosnak kell lennie a várostervezés szempontjából többé-kevésbé homo-
génnek kezelhető területek kialakításával, hiszen e területen az épített környezet és a lakók
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
TÉT 1992.3-4 Gondolatok a Középs ő-Józsefváros rehabilitációjáról 85
társadalmi összetétele szempontjából leglényegesebb státuskülönbségek egyrészt a körfolyosós
bérházak utcai és udvari frontjai között húzódnak, másrészt pedig a különböz ő időszakokban
épített földszintes, egy- és többemeletes háztípusok adott területen való keveredési arányainak
megfelelően alakulnak. Mindezek miatt véleményem szerint a várostervez őnek ezen a területen
nlcább egy-egy épületben, utcaszakaszban, legfeljebb háztömbben, mint nagyobb összefügg ő
erületekben érdemes gondolkodnia. Nagylépték ű beavatkozásról egyébként azért sincs értel-
- ne töprengeni, mert igen nehezen képzelhet ő el, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben belátha-
tó időn belül pénz lenne nagyszabású várostervez ői beavatkozásra. Inkább a még menthet ő men-
ésére érdemes koncentrálni, továbbá olyan kisebb rehabilitációs projektekkel lehet
;císérletezni, amelyek következtében legalább a rehabilitáció közvetlen környezetében megin-
dul a terület felértékel ődése.
A Józsefváros, illetve a leromló bels ő pesti városrészek problémája egyébként véleményem
szerint aligha kezelhető csupán a helyi önkormányzatok csekély mobilizálható pénzeszközei-
561. Mint láttuk, nem egyszer űen kerületi, hanem budapesti, s őt országos problémák jelennek
meg ezen a területen halmozott formában.
A kialakulófélben lévő, nagy kiterjedés ű, alacsony státusú etnikai gettó teljesen új jelenség
Budapesten. Létrejöttének ténye különösen akkor elgondolkodtató, ha figyelembe vesszük,
togy a budapesti cigányok aránya ma csak töredéke az észak-amerikai nagyvárosok többségé-
)en élő etnikai kisebbségek arányának. Magyarországon ma körülbelül 400-450 ezer cigány
él. Feltéve, hogy ez a népesség egyt ől-egyig a fővárosba költözne (ami a cigányok által magas
Irányban lakott területek munkanélküliségét, az életkörülmények rohamos ellehetetlenülését
figyelembe véve, sajnos nem teljesen képtelen feltételezés), Budapesten a cigányok aránya még
mindig csak alig haladná meg a 20%-ot. Chicagoban például 40%-nál is magasabb a fekete
bűrűek aránya, amihez még 35 % körüli spanyol anyanyelv ű népesség és számos más, igen né-
pes etnikai kisebbség (kínaiak, vietnamiak, koreaiak, lengyelek, ukránok, stb.) adódik hozzá.
Képzeljük el, ha 3,5 százalék körüli budapesti cigány népesség megjelenése ilyen el őrehaladott
gettósodási folyamatot eredményez, ilyen mérték ű szociális és etnikai feszültségeket vált ki,
mi várható akkor, ha a cigány népesség fővárosba áramlásának folyamata — mint ez igen való-
színű — a közeljövőben nemcsak folytatódni, hanem még erősödni is fog? Mi várható akkor,
ha — mint ennek kezdetei már megfigyelhet ők — a fővárosba áramló cigányok mellett még
nagyszámú, nem cigány szegény népesség indul meg a főváros felé, nem is beszélve most a
határainkon túlról érkez ő különböző menekülthullámok fővárosra zúdulásáról? Mi várható ak-
kor, ha — mint ez igen valószín ű — ezen menekült áradatok jelent ős része éppen a cigányok
által úgyis magas arányban lakott területeken települ meg átmenetileg vagy tartósan?
E folyamatoknak a főváros életére gyakorolt kedvez őtlen hatása persze nyilvánvalóan nem
akadályozható meg városgazdálkodási és várostervezési eszközökkel, a kedvez őtlen hatások
csökkentésére és kezelhet ő keretek között való tartására azért talán lehet őség van.
Véleményünk szerint a Középs ő-Józsefvárosban kialakulófélben levő gettósodási folyamat
várostervezői-városigazgatási kezelésének a következ ő három alternatívája lehet:
1. A már beindult folyamatokat „spontánnak" és „megváltoztathatatlannak" tekintve, továb-
bi, még szabadabb teret lehet engedni az utóbbi két-három évtizedben a területen egyre er őtelje-
sebben érvényesül ő tendenciáknak. Legfeljebb arra kell törekedni, hogy a városrész leginkább
látható területein megfelelő mederbe legyen terelve a gettósodási folyamat. Ezen alternatíva
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
86 Ladányi János TÉT 1992 s 3-4
megvalósulásának a legjobbak az esélyei. Ha nem sikerült megállítani a magasabb státusú né-
pességnek a kerületb ől való eláramlását (a magasabb státusúak eláramlását gyorsította egyebek
mellett az az intézkedés is, amely egy id őre leállította a bérlakások eladását), ha nem sikerül
meggátolni a cigány népességnek a területre való beáramlását, ha rövid távú haszon reményében
továbbra is engedélyezik a prostitúcióhoz kapcsolódó különböz ő üzletágaknak a területre való
beáramlását (miközben az önkormányzatot ér ő veszteségek sokszorosan haladják meg az ebb ől
származó adóbevételekből adódó hasznot, hiszen a környék lakásainak piaci értéke így igen
gyorsan csökken), valóban igen besz űkülnek a várostervez ő lehetőségei. Igazodva a korszel-
lemhez, ide is lehet tervezni egy „vigalmi negyedet", ami, ha egyáltalán megvalósul bel őle
valami, leginkább a nyugat-európai vagy észak-amerikai nagyvárosok China-town-jainak vala-
milyen közép-kelet-balkáni változata lesz. Gondolkodni lehet persze arról is — és ilyen törekvé-
sek, sajnos, valóban léteznek —, hogy e Gipsy-town körül most már igazán gyors ütemben
leromló területeken hol kellene például „autós utcát", vagy valami hasonló agyrémet létesíteni,
esetleg lebontani néhány tömböt, hogy oda a leginkább rászorultaknak olcsóbér ű szociális la-
kásokat lehessen építeni, ami mindenhol a legjobb módszere egy városrész teljes tönkreté-
telének.
A korábban beindult folyamatok folytatódásának tehát igen jók az esélyei, annak ellenére,
hogy a városrész slumosodásának felgyorsulása — véleményünk szerint — egyáltalán nem
spontán folyamatok miatt következett be. A városrész rohamos leromlását szerintünk az itt talál-
ható lakások zömének államosítása, majd a szükséges felújításoknak egy egész emberölt őn
keresztül való elmaradása okozta. Az állami tulajdonú lakások által dominált területek leromlá-
sa — hasonlóan mindenfajta állami kezelésbe került tulajdon leromlásához — ugyanis a város
csaknem minden pontján bekövetkezett. A város térbeni-társadalmi szerkezetét alapvet ően
befolyásoló, nagy kiterjedés ű folyamatként ez azonban csak a bels ő pesti kerületekben játszó-
dott le, hiszen az állami tulajdonba került bérházak túlnyomó többsége itt található meg.
A nagy kiterjedés ű etnikai gettó kialakulása tehát egyáltalán nem látszik szükségszer ű és
megállíthatatlan folyamatnak. A folyamatot a leginkább leromlott területek rehabilitációjával
lassítani lehet, s őt, kedvező esetben lehetőség van a gettósodási trend megállítására vagy meg-
fordítására is. Ez nem képzelhet ő el a fővárosi és az érintett kerületi önkormányzatok átgondolt
és egymással is összehangolt tevékenysége nélkül. A legelesettebbek számára szociális lakáso-
kat és szubvencionált lakbéreket kellene kialakítani, és törekedni kellene olyan antiszegregációs
lakáspolitikai intézkedések kidolgozására, amelyek legalább azt céloznák, hogy a cigányság
által legnagyobb arányban lakott terülteken ne növekedjék tovább a cigányok aránya. Emellett
a jelenlegi slumterület legnagyobb részén már „csupán" olyan körülmények megteremtését
kellene megcélozni, amelyek mellett a magánt őkének is megéri, hogy beáramoljon erre a terü-
letre. A nemzetközi tapasztalatok szerint egy-egy városrész megújulása gyakran azzal jár, hogy
az ott lakó legszegényebbek kiszorulnak onnan. A különböz ő cigány szervezetek képvisel őinek
ezért a rehabilitációs programok legelejét ől kezdve részt kellene venniük ezek kidolgozásában,
lebonyolításában és ellen őrzésében, ügyelve arra, hogy a rehabilitáció mindenekel őtt a már
ott lakók érdekeit szolgálja.
A Középső -Józsefváros valódi (nem vigalmi-negyed jelleg ű) rekonstrukciója a gettósodási
folyamat várostervez ő i-városigazgatási kezelésének további két alternatíváját veti fel:
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
rÉT 1992.3-4 Gondolatok a Középs ő-Józsefváros rehabilitációjáról 87
2. Kiindulva abból, hogy ebben a városrészben a legmagasabb Budapesten a cigány népesség
aránya, hogy viszonylag kicsiny területen itt él a legnagyobb számban a hazai cigányságnak
középosztályosodás útján már elindult rétege, hogy ebben a városrészben vertek leginkább
yökeret a cigányság különböz ő szervezetei, és a cigány szervezetek többségét tömörít ő Roma
lament székhelye is itt található, a városrész ökologiai rehabilitációjával kapcsolatban meg
ehet fogalmazni egy olyan célkitűzést, hogy a Középső-Józsefváros váljon a magyarországi
igányság egyfajta oktatási, kulturális, politikai, stb. központjává. Kézenfekv ő e megoldás és
iszonylag kedvezőek a feltételek is arra, hogy például cigány középiskola, cigány m űvelődési
özpont, színház, stb. települjön ebbe a városrészbe, hogy ide települjenek azok a termelési
s értékesítési magánvállalkozások és szövetkezetek, amelyek például a munkanélküliség által
eginkább sújtott területeken maradt kihasználatlan munkaer ő és a nagyvárosi cigányság köré-
n meglévő kereskedelmi tapasztalatok és a kedvez őbb értékesítési lehetőségek összehozását
ósíthatnák meg. Mindez, megfelel ő iskolarendszerrel, szociális hálózattal és szociális lakás-
011 litilcával párosulva, megfelel őbb életesélyeket teremtene a városrész igen nagyszámú cigány
akosságának.
3. Számos érv szól azonban az el őző pontban ismertetett alternatíva ellen. Ezek közül a leg-
ontosabbnak az látszik, hogy amennyiben a fent említett intézmények és szociális lehet őségek
öbbsége ilyen, viszonylag kicsiny és amúgy is cigányok által magas arányban benépesített
osrészben koncentrálódik, igen nagy az esélye annak, hogy tovább folytatódjon, esetleg
eggyorsuljon a cigány népességnek e városrészbe való beáramlása és a gettósodási folyamat
ovább folytatódjon, s őt felgyorsuljon. Erősen hátrányos helyzet ű etnikai kisebbségről lévén
ó, további beáramlás és koncentrálódás nyilvánvalóan kedvez őtlen társadalmi folyamatokat
ndukál, ami a „pozitív diszkrimináció" eredményeit igen rövid idő alatta visszájára fordíthat-
a. De még abban a nem nagyon valószín ű esetben is, ha mindez nem következik be, fél ő, hogy
sak későbbi időpontra tolódik el a gettósodási folyamat feler ősödése. A hátrányos helyzet ű
tnikai kisebbségek sikeres, középosztályosodó tagjai ugyanis egy ideig úgy költöznek egyre
obb lakásokba, hogy a gettón belül változtatják lakóhelyüket. Bizonyos id ő után azonban min-
enhol a világon, ahol ezt a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció egyáltalán lehet ővé teszi,
lköltöznek a gettóból. Amennyiben pedig nagyon magas az etnikai kisebbség aránya a terüle-
n és nagyon rossz állapotok vannak ott, nem lesz olyan társadalmi csoport, amely az így tá-
adt űrt betölthetné, hanem a gettósodási trend most már egyre gyorsuló ütemben tovább fog
olytatódni.
Mindezek miatt véleményem szerint célszer űbb lenne a fent említett intézmények és szociális
ehetőségek térben dekoncentrált megvalósítása. Az üres lakásoknak rászorulók részére történ ő
'utalásával, a legrosszabb min őségű lakások lebontásával, a leromlott lakások felújításával,
ennniképpen sem alacsony komfortfokozatú, silány min őségű, hanem viszonylag jó minősé-
ű, piacon kelendő új lakások építésével, stb. törekedni lehetne arra, hogy megálljon a legala-
sonyabb státusú népességnek a területre való beáramlása. Utcánként, ha kell, blokkonként
égiggondolt antiszegregációs lakáspolitikával lépéseket lehetne tenni a terület etnikai hetero-
enitásának fokozására. Az iskolai körzethatárok átrajzolódásával (az ezen a területen lev ő is-
olák igen közel vannak egymáshoz) csökkenteni lehetne az iskolai szegregációt. Mindenkép-
n ügyelni kellene azonban arra, hogy a rehabilitáció semmiképpen se hozza hátrányos hely-
tbe az ott lakó népességet, továbbá arra, hogy az ott él ő lakossága program egész id őtartama
att részt vehessen a célkit űzések kialakításában és a lebonyolítás ellen őrzésében.
Ladányi János : Gondolatok a Középső-Józsefváros rehabilitációjának társadalmi összefüggéseiről
(City rehabilitation in Central-Josephstadt in Budapest)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 75-88. p.
88 Ladányi János TÉT 1992 • 3-4
CITY REHABILITATION IN CENTRAL-JOSEPHSTADT
IN BUDAPEST
JÁNOS LADÁNYI
The present study was written on the basis of the papers that were prepared by the author
on the rehabilitation of Central-Josephstadt as contributions to a detailed urban plan.
In the first part of the study, the author gives a historical overview of the urban regulations
influencing the development of this part of the city. As a summary of his historical argumentat-
ions, the author states that the beginning of the "slummification process" cannot be considered
to be the direct consequence of the ecological position of this part of the city. In order to support
the above statement he declares that speeded-up "slummification" was not caused by spontane-
ous tendencies, but rather by the nationalization of the majority of flats in this district as a
first step, and then by neglecting the necessary reconstruction works for more than 50 years.
Though the above tendencies were typical of other parts of the capital city, they took place
as widespread processes fundamentally influencing the socio-spatial structure of the city only
in the districts of Inner Pest, primarily because the decisive majority of the nationalized flats
can be found in this part of Budapest.
After the historical overview, the author presents and analyzes his data on that part of the
population in this area who are poor, gypsy, unemployed and migrated from the countryside
only recently. These data are compared with those of the Central-Josephstadt as a whole, with
some parts of this area, and with the averages of the whole capital city.
In the last part, the study deals with the possible alternatives handling the "slummification
process" by means of urban planning and urban management, with the chances of their
realization, and with their expected social consequences.
Translated by Júlia Mészáros