Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
Tér és Társadalom 6. 1992.1-2: 69-76
ARGÓJEGYZETEK A REGIONÁLIS POLITIKÁHOZ
(Notes on regional policy)
NEMES NAGY JÓZSEF
A formálódó piacgazdaság regionalizmusa
Az ország regionális fejl ődési szempontból immár egy évtizede új pályán halad.
A nyolcvanas évek elején megindult, és az évtized közepére tet őzött városi kisvállalkozási
b om volt az első olyan struktúrális elmozdulás a gazdaságban és a társadalomban, amely alap-
iban fordított a főváros és a vidék, a városok és falvak, a nagytérségek közötti mintegy két
é tizedes, ha nem is differenciálatlan, de kétségtelenül többelem ű közlekedés irányzatán. Meg-
k zdődött egy markáns regionális differenciálódási szakasz.
Régi-új erőforrások, adottságok (például maga a földrajzi helyzet, a fekvés) értékel ődtek fel,
s kíogmaerej ű fejlettségjelzők (lásd iparosodottság) kerültek fokozatosan a válságindikátorok
kilizé, jól jelezvén a korábbi viszonylagos kiegyenlítettség bizonytalan alapjait is.
A rendszerváltozást követ ően a már formálódóban lévő új térszerkezet kontúrjait újabb és
újabb elemek teszik mind élesebbé. Az új társaságok, a vegyesvállalatok egyértelm űen a fővá-
r st és a nyugati országrészt preferálják. Vasban és Gy őr-Sopronban minden negyedik-ötödik
v. llalkozásban nyugati tő ke is részt vállal, Szabolcsban és Borsodban csak minden tizedik-
ti enkettedikben. A kritikus szintre emelkedett munkanélküliség (érzékletes térbeli szétterülé-
s ellenére) ugyanezt a megosztottságot mutatja, ami arra utal, hogy a szervezeti és tulajdoni
á lakulásban előbbre tartó térségekben a munkaer őhelyzet is kedvezőbb. Növekszik a személyi
edelmek területi szóródása.
A folyamatok két makroregionális kihatású eleme az, hogy összeomlóban az ipari tengely,
s megrendült az agrárszféra. Ez utóbbit jól jelzi az, hogy a cs ődbe került vállalatok koncentráci-
ója a településhierarchia alsó régióiban elhelyezked ő településekben a legnagyobb: míg az új
g dasági társaságok közül 1991 végéig csak minden hetedik volt községi székhely ű, addig az
1 ' 92 első felében cs ő deljárás alá vont gazdálkodók közül már minden negyedik. Mindez a kis-
té ségeken, városokon belül is erősödő differenciálódással, szegregációval párosul.
A növekedési adottságok újraértékel ődése a hagyományosan elmaradott térségek hátrányait
c • ak még nyilvánvalóbbá tette, a korábban fejlettnek min ősülő térségcsoportban azonban alapo-
s n össze is zavarta a stabilnak t űnő térbeli rendet, leértékelve az ipari koncentrációkat. Ennek
s átos következménye az, hogy a többelem ű regionális differenciálódáson belül az ipari ten-
g ly esetében tulajdonképpen „lefelé nivellálódás" zajlik.
Bár a nyolcvanas évek kisvállalkozási mozgásai arra mutattak, hogy a szellemi t őke, az inven-
ci (egyéb mobilizálható erőforrás híján) fontos szerephez juthat a gazdasági struktúra átalaku-
1 ában is, ez a tendencia ma alig igazolható. A f őváros és nagyvárosok el őnye a vállalkozási
a tivitásban sokkal inkább a relatív infrastruktúrális el őny, a hatalmi központ szerep, a nagyobb
h; lyi piac következménye, s nem a szellemi t őkekoncentrációé. Csak az elmúlt egy évtizedben
Nemes Nagy József : Margójegyzetek a regionális politikához
(Notes on regional policy)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
70 Nemes Nagy József TÉT 1992.1-2
pénztő kévé, ingatlanná tárgyiasult szellemi t őke jelent ma valódi — feltartóztathatatlanul politi-
kai, hatalmi tőkévé nemesedő — erőforrást itt is.
Ha végigvennénk a gadasági, társadalmi vagy akár a politikai élet más részelemeit, egyértel-
mű en dokumentálható lenne, hogy a ma a térbeli megosztottság szinte minden társadalmi szfé-
rában az egyik legnyilvánvalóbb polarizáló dimenzió. Nagy súllyal van jelen ebben a korábbi
években sokat kritizált településhierarchizáltság, mégpedig er ősödő gazdasági tartalommal,
szemben a korábbiakban els őként emlegetett infrastukturális ellátottsági lejt ővel. Erősődik a
főváros-vidék dualizmus, újraéledt a Nyugat-Kelet megosztottság régi alapokon, új elemekkel.
Külső okokból nincs kedvező irányú változás a történelmileg periferizálódott határmenti térsé-
gek helyzetében, a megvalósulni látszó nagyobb hálózati infrastruktúrafejlesztések nem gene-
rálnak új növekedési tengelyeket a válságtérségekben.
Az ország térszerkezetét formáló fő hajtóerők a piacgazdaságot újjáépítő struktúrális mozgá-
sok, és a térbeli differenciálódás lényegében ezek következménye. Nem kiküszöbölhet ő, s a
kiegyenlítő dési irányzathoz hasonlóan elméletileg értékmentes következmény ez. A gond abból
ered, hogy a gazdasági rendszerváltozás egyben átfogó gazdasági válságba ágyazottan zajlik,
amit a 10 % fölé került munkanélküliségi ráta és az 1991-es, békeid őben szinte példátlan 10%-os
GDP csökkenés, az 1%-os árbevételarányos vállalati nyerségráta egyértelm űen jelez.
Ilyen körülmények között a térben differenciált fejl ődés nem egyszer űen mennyiségi ütemkü-
lönbségeket, kisebb-nagyobb fejlettségi lépcs őket jelent, hanem olyan megosztottságot, amely-
ben igazából pozitív pólus, vonzó, kisugárzó er ővel rendelkező térség nincs is, s a lemaradók
helyzete — nemcsak bels ő adottságaik okán, hanem épp a küls ő vonzerő hiányában — kritikus.
A periféria válsága nem kis részben a centrum áthárított recessziójának a következménye, ami
egyaránt igaz például a főváros és Szabolcs, illetve a főváros és saját agglomerációja viszony-
latában.
A felértékelődő erőforrások nagy része egyértelm ű en immobil a térben, s közéjük olyan szá-
zados vagy több évtizedes társadalmi beágyazottságú készségek, képességek is beletartoznak,
amelyek egyik pillanatról a másikra nem teremthet ők meg ott, ahol nincsenek meg. A legna-
gyobb deficit a legszélesebb értelemben vett innovációs készségben a tradicionális nehézipari
zónák és iparvárosok estében érzékelhet ő , ahol a nyolcvanas évtized kisvállalkozásai is egyértel-
műen az expanzív nagyvállalatokhoz köt ődtek (vgm-ek), s amelyek mára maguk is felszámo-
lódtak. A rejtőzködő piacgazdaság iskolájában két évtized alatt magasabb osztályokig eljutott
mezőgazdasági kistermelés hasonlóképp megsínyli a nagyüzemi szektor krízisét, itt azonban
a túlélési esély az új tulajdonszerkezetben nagyobb, de várhatóan er ős szelekció, és a falusi
társadalom „újramegosztása" mellett. A mez ő gazdasági válság évtizedes egyéni és családi er ő-
feszítések eredményeit, a parasztság történelmi méret ű felzárkózási sikerét kérd őjelezi meg.
Jellegzetes vonása a mai gazdasági térképnek a rendkívüli instabilitás, egyensúlyhiány is.
Ez megnyilvánul abban, hogy a térségek különböz ő gazdasági jellemz őiben nincs érzékletes
együttmozgás, ugyanazon térségen belül a különböz ő gazdálkodási formákban illetve ágazatok-
ban, lényegében egymás mellet m űködő gazdasági egységekben, nagyon eltér ő gazdasági muta-
tókkal találkozhatunk. (A gy őri székhelyű gazdálkodók 1991-ben például 1,2 md Ft eredményt
mutattak ki mérlegbeszámolóikban, ez azonban 4,7 md-os vállalati nyereség és 3,5 md veszte-
ség egyenlege). Jellemz ő az időbeli instabilitás is, egyik évr ől a másikra egy-egy kisebb térség-
ben, városban radikális visszaesés következhet be (jellemz ően a meghatározó súlyú nagyválla-
Nemes Nagy József : Margójegyzetek a regionális politikához
(Notes on regional policy)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
TÉT 1992.1-2 Margójegyzetek a regionális politikához 71
latok cső dje okán). A nagyobb városokban épp a diverzifikált gazdasági szerkezet, a sok új
dasági szereplő a legfontosabb stabilizáló tényez ő, még akkor is, ha ma még nagyon bizony-
an az egyéni vállalkozói szektor (különösen a kereskedelem) helyzete is, s nem jelent automa-
t kus garanciát a gazdasági lábraállásra a külföldi t őke megjelenése sem. A nagyvárosi stabili-
fsb a viszonylag kiegyensúlyozott munkaer őhelyzetben fontos szerepe van a piacgazdaság
sban,
i frastruktúráját jelent ő tevékenységek megtelepülésének (például a sokszerepl ős pénzintézeti
4álózat kiépülésének), s az új rendszer burjánzó közigazgatási bürokráciájának is. Ez a folya-
Oat azonban csak nagyon sz űk településkört érint. Itt koncetrálódnak a gazdaság fekete szekto-
rOból eredő jövedelmek is (lásd a nyilvánosságra került cs ődöket, gazdasági bűncselekmé-
nyeket) .
Az objektív térbeli megosztó tényez ők jelentős szabad fejlesztési forrásokkal csökkenthet ők
1 hetnének, ilyen források azonban közismerten nincsenek. Ebb ől következően a jelenlegi tér-
s gi gazdasági arányok és mozgások azt valószín űsítik, hogy a mai válságtérségek (elmaradott
a rárrégiók, nehézipari depressziós zónák, egyoldalú ipari szerkezet ű városok, az ország keleti
riférikus térségei) helyzetük jobbrafordulását az ország egészére kiterjed ő gazdasági fellen-
léstől várhatják. Ahhoz azonban, hogy ezekben a térségekben is érzékelhet ő gazdasági fejlő-
s indulhasson el tartósan 5-6%-os országos gazdasági növekedési ütemre lenne szükség.
asonló évtizedes ütem szükségeltetik az átlagos közös-piaci fejlettségi szint háromnegyedén
ló dél-európai országok megközelítéséhez is, azaz a növekedésorintáció ostorozása és elveté-
s , valamint az Európához való felzárkózás óhaja között nyílt ellentmondás van). Csak tartós
növekedés esetén valószínűsíthető ugyanis az, hogy az adottságaik, gazdaságszerkezeti el őnye-
alapján az átlagnál gyorsabb fejl ődésre képes központi és nyugati térségek gazdaságának
zékelhető vonzása és kisugárzó hatása legyen (például munkaer őfelvevővé váljon), s a mai
maradó régiókban is meginduljon a belső növekedés. Ez az országos növekedés — ha a gazda-
g dinamikus elemeiben ma mérhető relatív térségi növekedési arányokat tartósnak tekint-
k — a dinamikus térségekben 10% , a mai válságzónákban 2 % körüli növekedést fed. Elhúzó-
dó gazdasági visszaesés vagy stagnálás esetében szembe kell nézni a válságtérségek végleges
priferizálódásával, e területek „feladásával".
Különösen kritikus helyzetben van az északi országrész, amelyben 1991-ben csupán egyetlen
kistérséget (Tiszaújváros körzete) találunk, ahol a gazdaság összességében nem volt vesztesé-
g s. Nem látszanak jelei annak sem, hogy az Alföld „szilicium-völgyi" adottságai hasznosulná-
n: k, nem kis részben a szellemi er őforrásokra alapozódó fejl ődés esélyének említett gyenge
e e zíciója, s a piacvesztés okozta agrárkrízis miatt. Ma inkább csak annak eldöntése nehéz,
h e gy Szabolcs vagy Békés, netán Szolnok helyzete a legkritikusabb. A Dunántúlon is találha-
t nk kisebb bels ő perifériákat. Ezek jellemz ően megyehatármenti térségek (Győr és Vas, Fejér
é Tolna határterületei). A nyugati országrészt az különbözteti meg az ország keleti és északi
rségeitő l, hogy a gazdaság szervezeti átalakulása itt már érzékelhet ően túlnyúlik a nagyobb
v rosok körén. Nyilvánvaló gazdasági sikerekr ől, magas jövedelmezőségről azonban itt sincs
s ó, rendkívül fontos stabilizáló tényez ő azonban a statisztikai adatokban, mérlegbeszámolók-
b n nem kimutatható tömeges kontaktus Ausztriával (munkahely, piac, kereslet).
Jellegzetes vonása a mai gazdasági térnek hazánkban, hogy miközben a statisztikai adatok
t igazolják, hogy az új gazdasági szerepl ők, a gazdasági társaságok (kft-k, rt-k) jövedelmez ő-
s gi mutatói összességükben felülmúlják a vállalatok és szövetkezetek eredményességét, kis-
Nemes Nagy József : Margójegyzetek a regionális politikához
(Notes on regional policy)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
72 Nemes Nagy József TÉT 1992.1-2
térségi szinten a legnagyobb jövedelmez őség ma még a vidék stabil nagyvállalatainak körzetei-
ben mérhető (pl. Martfű , Paks, Százhalombatta, Tiszaújváros).
A mai intézményrendszer és a gazdasági eszközök (köztük a területileg determinált felhasz-
nálású eszközök és az önkormányzati források) ezidáig még alkalmasak voltak a lokális válság-
helyzetek enyhítésére. A társadalom kritikus helyzetben lév ő rétegei még a válságtérségekben
is létező — ha be nem is ismert — tartalékjaik felélésével, családi összefogással, a történelmileg
jól begyakorolt túlélési taktikákkal-stratégiával (lásd szürke gazdaság), a kapott szociális támo-
gatásokkal máig még képesek voltak talponmaradni. Ha azonban országosan két-háromszáz-
ezer munkanélküli négyezer forintos szociális segélyb ől lesz kénytelen folytatni a rendszervál-
tozást (a munkanélküliség alakulása 1994 elejére ilyen létszámot valószín űsít),
robbanásveszélyes helyzet alakulhat ki.
Regionális politika
A TÉT megtisztel ő bizalmából nem oly rég (1991/1) már módomban volt elmondani vélemé-
nyemet a formálódóban lévő regionális politika koncepcionális és intézményi kérdéseir ől. Az
ott leírtak túlnyomó többségét ma is aktuálisnak tartom (sajnos csak a negatív jóslataim igazo-
lódtak), megismétlésük helyett csak néhány részelemet ragadok ki abból a még mindig el őttünk
álló feladatrengetegb ől, amely egy működőképes regionális politika feltétele.
A rendszerváltozás nagysodrású átalakulási hullámai, a sz űk mozgástér, a mindenki számára
világos, kikerülhetetlen determinációk sem mentik fel a jelenlegi kormányzatot az alól a fele-
lősség alól, hogy miközben egyre nyilvánvalóbbak a regionális feszültségek, máig érvényesít-
hető, működőképes intézményrendszer nélkül van a regionális politika. B ővelkedünk ezzel
szemben a fogalmi zavarokban (ez a tudományos szféra kudarca is), a hatalmi, hatásköri torzsal-
kodásban. Ezt a fogalmi zavart, s a hatalmi, hatásköri tisztázatlanságot látom felbukkanni
— egyebek között — a számomra már áttekinthetetlenné vált törvényterevezet-dömbpingben.
(A területfejlesztési törvény el őkészítése kormánykörökben immár két éve folyik. Jutalmul az
operatív törvényel őkészítésért, ma már legalább öt újabb kapcsolódó, átfed ő tervezet társul
hozzá törvénykezdeményként. Ráadásul még esély sem látszik arra, hogy bármelyik közülük
belátható id őn belül napirendre kerüljön.)
Megjelenik a területfejlesztéssel foglalkozó tervezetekben egyfajta sajátos és megalapozatlan
szellemi nagymellényűség is, amennyiben ezek nagyon mély („komplex") értelm ű fogalmak-
kal vannak telezsúfolva, miközben eszközeink és intézményeink még a legsz űkebb értelemben
vett hatékony irányításra sincsenek. Szép szellemi teljesítmény, de a gyakorlati politikában nem
tűnik szerencsés dolognak például összekutyulni a természetvédelmet, az épített környezet és
az önkormányzatok gondjait területfejlesztési címszóval. Minden elem sérül ezáltal, s így szü-
letnek olyan abszurd alternatív javaslatok, hogy a környezetvédelmi felügyel őségek vagy a tör-
vényességi felügyeleti jogosítványokkal rendelkez ő köztársasági megbízottak, netán a f őépíté-
szek kapjanak területfejlesztési funkciót, miként azt a területfejlesztési törvény legújabb
szabályozási koncepcióváltozata nagy demokratikusan döntésre ajánlja.
Ez az alternatíva-hármas nem más, mint a bürokráciát határozott kormányzati koncepció he-
lyett mozgásban tartó, intézményesített patthelyzet léggömbcsokra. Végre regionális politikát
Nemes Nagy József : Margójegyzetek a regionális politikához
(Notes on regional policy)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
ÉT 1992.1-2 Margójegyzetek a regionális politikához 73
— azaz átgondolt, az önkormányzati m űködés pénzügyeivel nem összekevert térségi gazdaság-
ejlesztét — kellene csinálni, s ehhez kellene megteremteni bizonyos törvényi feltételeket. Nem
ellene a nyugati másolhatatlan példákat majmolni, de legalább olyan fogalmakat és célokat
ellene használni, amit a példaként el ő ttünk állók is értenek. A regionális politika — nemzetkö-
1i leg bevett — fogalmának használatától talán azért ódzkodik a kormányzat, mert akkor azonnal
lepleződne a nyugati szakért ők előtt is, hogy ami ma itt van, az bizony nem regionális politika.
Most ráfogható az értetlenség a felkészületlen tolmácsokra.) Visszatérve a törvényre: magam
iPegelégednék egy olyan — sz űk gazdasági tartalmú — törvénnyel (parlamenti szinten meger ő-
sített kormányzati felel ő sségvállalással), amely legalább középtávra egyértelm űen kijelöli az
állami regionális politikai céljait, eszközeit és intézményeit. Az általános intézményi feltételek
létrehozása mellett elvi és gyakorlati szempontból alapvet ő a regionális fejlesztési koncepció
léte. A célok nélküli intézményrendszer semmirevaló, az ilyen törvény gumicsont. A koncepci-
ban nyílt és konkrét regionális fejlesztési célokat kell kijelölni, az er őforráshiány okán merész
t rületi elhatárolással, er őforráskoncentrációval.
Ki lehetne például mondani, hogy az állam központi er őforrásokkal csak Észak-Magyar-
rszág és az Alföld felzárkóztatásában vállal szerepet (a megyék, kistérségek fejlesztési prog-
mjai e két nagytérség fejlesztési koncepcióján belül, ezekbe integráltan kaphatnak szerepet,
létük nem a kihelyezett korményülések eloszlásától s a felel ős miniszter hatalmi súlyától füg-
ene). E térségek minden er ő forrását mobilizálva, akár ágazati célokat is kijelölve, meghatá-
rpzható az állami szerepvállalás szabályozási és intézményi formája, kiemelten priorizálható
a hálózati infrastruktúrafejlesztés, a magánvállalkozás. A kijelölt térségek fejlesztéséhez ko-
oly koncepció alapján küls ő erőforrások is mobilizálhatók (ez az EGK regionális politikájá-
ak alapsémája).
A regionális politikai célterületek megjelölése természetesen azt jelenti, hogy az ország más,
dvezőbb helyzetű , térségeiben a gazdasági ösztönzés általános eszközein túl regionális fej-
1 sztési szerepet az állam nem vállal. (Ma a tény az, hogy szinte minden megvalósítási fázishoz
- zeledő , állami preferenciákat is élvez ő nagy tőkeigényű akció, beruházás — lásd autópályák,
expo vagy a kedvezményezett világcégek autógyárai — a központi és nyugati országrészbe
kerül.) Lehet elvi, ideológikus vagy tapasztalati alapon idegenkedni az állami szerepvállalástól,
4agyon sok társadalmi szférában teljességgel indokolt is ez. A regionális politika azonban álla-
i szerepvállalás nélkül fából vaskarika, amit nem pótolhat semmifajta „posztmodern" decent-
r lizáció (ami itt magyarul annyit jelent, mint felel ő sségáthárítás). Akkor már sokkal tisztessé-
sebb, ha azt mondjuk: Kedves (nem létez ő) régiók! Nincs más teend ő, mint bevárni az
á talános fellendülést, addig tartsatok ki! (Ahogy a fentiekben érzékeltettem, ez egyébként
igyon valószínű forgatókönyve a közeljöv őnek).
Ha ezt az alternatívát mégsem tartjuk optimálisnak, akkor valóságos, földön járó, s nem az
ű ben súlytalanul lebeg ő gazdája kell legyen a kormányzati regionális politikának.
Ez a mai minisztériális feladatmegosztás alapvet ő átalakítása nélkül nem képzelhet ő el. Az
á.fakításnak az lehet a magja, hogy egyetlen kormányszerv kezébe kerüljön a kormányzati
s intű regionális politikai célrendszer kialakításának, végrehajtásának és ellen őrzésének fele-
1 ssége, az ehhez rendelt eszközök feletti döntés joga, s a partnerekkel, a regionális politika
s ereplő ivel, való kapcsolattartást lehet ővé tevő információs, érdekegyeztető intézmény-
r ndszer.
Nemes Nagy József : Margójegyzetek a regionális politikához
(Notes on regional policy)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
74 Nemes Nagy József TÉT 1992.1-2
Kétségtelen az, hogy a központi kormányzat szerepének hangsúlyozása részben kényszer ű-
ség, az intézményesült, valóságos regionális szint hiányának következménye (ellenpéldaként
lásd a szövetségi berendezkedés ű államok esetét). A hazai regionális politika m űködőképessé
tételének — még jól körülhatárolt és viszonylag sz űk, alapvetően gazdaságfejlesztési tartalmú
értelmezése esetében is — ez lényeges akadálya. Meggy őződésem, hogy nem regiókreácókra
van szükség a megoldáshoz, hanem a megyei önkormányzatok „rehabilitálására", valamint a
megyei jogú városokkal való regionális fejlesztési célú együttm űködés intézményesítésére. Ki-
található, kialakítható — valóságosan is szükséges — piackonform regionális koordináló, vál-
lalkozástámogató szervezetrendszer, de ezek önkormányzati meghatalmazás és kontroll nélkül
valóságos regionális fejlesztési szerepl őként nem működhetnek. A regionális politika önkor-
mányzati kontrolljának lehetőségét és kényszerét az önkormányzati törvény módosításával kell
biztosítani. Sok apró, gyakorlatias teend ő is van, azokról beszélni sem érdemes, csinálni kelle-
ne (lásd területi információrendszer, tudományos kutatási háttér).
Lehet persze, hogy mindezek az elgondolások m űvi beavatkozások, s a társadalom, az öntör-
vényei szerint mozgó sok-sok gazdasági szerepl ő, ezek nélkül is megbirkózik a térségi, telepü-
lési részekreszakadással. Ez ma még reménybeli esély, de tisztán kell látni azt, hogy ha csak
a „spontán" folyamatokra hagyatkozunk, akkor egy latin-amerikanizálódó ország pályája és
térszerkezete formálódik el őttünk, egy túlsúlyos, ugyanakkor belül durván polarizált nagyvá-
rossal, és egy reménytelenül stagnáló perifériával. Ha eszközeink kevesek is a gyors fordulat-
hoz, bűnös dolog ezt tehetetlenséggel tetézni.
Nemes Nagy József : Margójegyzetek a regionális politikához
(Notes on regional policy)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
ÉT 1992.1-2 Margójegyzetek a regionális politikához 75
NOTES ON REGIONAL POLICY
JÓZSEF NEMES — NAGY
The regional tendencies of the Hungarian economy are ruled by the processes of
differentiation these days. The duality of the capital city and the rural areas are becoming even
more emphasized, and the differences between the Western and the Eastern parts of the country,
Ond the urban and 'ital areas are increasing. Tendencies of differentiation appeared already
the early 1980s, with the spread of non-agricultural cooperative enterprises. These semi-
rivate companies, that were srongly related both to the state companies and the cooperatives,
ere concentrated in the capital city, in its agglomeration, in bigger cities, near the Lake
alaton, and in the more prosperous Western parts of the country. This fairly polarized spatial
tructure was further polarized by privatization starting after the transformation, the influence
f Western capital, and the concentration of new economic associations and joint ventures in
e very same regions. The Northern and Eastern parts of the country are in real crisis. There
i high unemployment, economic transformation goes on very slowly, and the profitability of
e economy is very low. The middle part of the country, which used to be the most developed
region (after the capital city) and was characterized by heavy industry is a region in absolute
depression now. In reality, there is no single positive pole, traction area, zone absorbing labour
ip the country, as the capital city and the Western parts are in better situation than the average
nly if their relative situation is taken, because the symptoms of crisis are widespread in these
gions as well. The organizational and property transformation of the economy goes on amidst
t e conditions of economic recession. In 1991, the GNP decreased by about 10%, and further
ecline can be expected in 1992 as well, as the productive and social investments have decreased
onsiderably. In the middle of 1992, the number of unemployed reached 600 000, namely 10%,
nd is increasing unstoppably. In the Eastern part of the country, the unemployment rate is
0%. The collapse of the Eastern markets, and the lasting processes of new ownership and
roperty relations plunged the agriculture, and consequently the agricultural zones of the
oountry, and the rural settlements in general into a deep crisis. At present, regional and
ttlement polarization of the country is one of the most important dimensions of social
ifferentiation, and of the increase of income and property differences.
Effective regional policy cannot counterbalance these processes. There is no comprehensive
gional development concept. The institutional systems of a regional policy meeting the new
• S nditions have not been developed yet, and the drafting of the new regional development act
as been going on for two years, but it is not expected to be passed in 1992. Regional
e - velopment and regional policy belong to nowhere both in the government and the local
thorities. Uniform governmental management of regional policy is unsolved, and the spheres
01 influence are divided among several ministries, and consequently the contradictions in
thority and coordination are quite frequent. Though the financial resources aiming to ease
t e local crisis situations are increasing, their volume is insufficient as co,pared to the size
• the problems, their use is fragmented and does not fit properly into the concept, thus their
i fluence is very little. A kind of medium regional levei, that could have some role in regional
Nemes Nagy József : Margójegyzetek a regionális politikához
(Notes on regional policy)
Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 69-76. p.
76 Nemes Nagy József TÉT 1992 • 1-2
policy as well, is missing from the system of local governments. There is no regional
coordination in economic development. Due to the missing institutions — the responsible
governing body of regional policy, the organizations managing regional econimic development
— further increases in regional differences (increasing duality between the urban and rural
areas, differences between the Eastern and the Werstern parts of the country, polarization
between the towns and the villages) can be expected as a consequence of the spontaneous
processes of developing a market economy.
Translated by J. Mészáros