Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 17-35. p.
Tér és Társadalom 6. 1992 • 1-2: 17-36
FORDULÓPONTON A MAGYAR
TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKA, AVAGY
SZEM ELŐL VESZÍTJÜK-E A FRANCIA MINTÁT?
(Is Hungarian regional development policy at a turning-point, or are
we losing sight of the French example?)
BARTA GYÖRGYI
Magyarországon a tudatos területfejlesztési politika kidolgozásának kezdeteit az 1960-as
é ek elejére teszik. A területfejlesztési politika közel 30-éves korszakát a legszéls őségesebben
é ékelik; vannak, akik alapvet ően sikeresnek könyvelik el ezt a tevékenységet, mivelhogy elér-
t legfontosabb célját, a területi-gazdasági-társadalmi különbségek csökkentését. Mások két-
s gbevonják, hogy a területfejlesztési politikának bárminem ű kihatása lett volna a gazdasági-
rsadalmi folyamatok térbeli alakulására, formálására. Az igazoló és elmarasztaló vélemények
azonban azt nemigen vonják kétségbe, hogy az 1961-t ől 1989-ig tartó területfejlesztési politika
a szocialista gazdasági rendszer produktuma volt, amely az általános szocialista és a sajátos
magyar vonásokat egyaránt magán viselte, és éppen ezekkel a jellemvonásokkal magyarázhatók
sikerei és kudarcai.
A francia területfejlesztési politika történetét tanulmányozva azonban kisérteties párhuzamo-
k t lehet felfedezni a francia és a magyar törekvések között, és ezek a hasonlóságok korántsem
letlenek. Franciaország településfejlesztési politikája mára kezdeti id őszakban is mintaképül
s olgált Magyarország számára (ha ezt — politikai okokból — nem is hangoztatták a magyar
t rületi szakemberek). A többi nyugat-európai országnál tradicionálisan centralizáltabb Fran-
c aország — ahol a területfejlesztés valóban a kormánypolitika alkotó részévé vált, ahol a társa-
d lom jobban elfogadta a hátrányos helyzetű területekkel való szolidaritás gondolatát, mint más
országokban; és ahol a túlfejlett f őváros és a vidék konfliktusa alapvet ő kérdés volt és maradt;
rt most méginkább a politikai rendszert változtató Magyarország „minta"-területévé, „referen-
cia" országává válhat.
Önmagában is érdekes ezt a párhuzamos fejl ődést végigkövetni, bemutatva, hogy a hasonló
e őfeszítések, célok, programok milyen eltér ő eredményt hoztak a különböz ő politikai rendsze-
és gazdasági fejlettség ű országokban. A párhuzamos tendenciák, amelyek id őben kissé eltol-
mutathatók Ici, az 1970-es évek közepéig Franciaországban, és az 1980-as évek végéig Ma-
g arországon, véget értek. Az új gazdasági körülmények elbizonytalanították és legyengítették
a francia területfejlesztési politikát. A D. A.T.A.R. az elmúlt egy-két évben fogalmazta meg
ú területfejlesztési programját, válaszul az új kihívásokra, a megváltozott gazdasági-társa-
d lmi-politikai körülményekre. A magyar területfejlesztési politika is megrendült, ideológiai
a apja kétségessé vált, a társadalmi-gazdasági egyenl őtlenségek enyhítésére irányuló törekvése
e yidőben vált rendkívül időszerűvé és időszerűtlenné, s a területfejlesztésre fordítható anyagi
e zközök korlátozottabbak, mint valaha. Figyel-e megint a magyar területfejlesztési politika
a francia gyakorlatra, amely kemény küzdelmet folytat haladó hagyományainak meg őrzéséért,
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
18 Barta Györgyi TÉT 1992 • 1-2
vagy szabadabb utat enged a spontán piaci folyamatok térformáló hatásainak? Ha másért nem,
akkor ezért érdemes (újra) megismernünk a jelenlegi francia területfejlesztési törekvéseket.
A francia területfejlesztési politika kezdetei 1950-t ől 1963-ig
Két alapvet ő térbeli konfliktus erősödött fel, és vált tarthatatlanná a XX. sz . közepén Francia-
országban: a túlnövekedett Párizs és a vidék között (a francia népesség 1/6-a koncentrálódott
Seine és Seine et Oise megyékbe, 100 évvel korábban csak 1/20-a élt itt; a század els ő felében
az ipari foglalkoztatottak száma 50 % -kal n őtt a párizsi agglomerációban, míg az országos átlag
csak 3% volt; Párizsban koncentrálódott az 1950-es években a banki alkalmazottak 70%-a,
az üzleti forgalom 60 % -a, és a fels ő oktatás 40 % -a), valamint a vidéki régiók között (a Le
Havre—Marseille tengelyt ől keletre az életszínvonal két-háromszorosa volt a tengelyt ől NY-ra
eső területekének). Ekkor fogalmazták meg az els ő átfogó területfejlesztési politikát, amelynek
klasszikussá váló elemeit — a decentralizált iparfejlesztést, a mez őgazdaság modernizálását,
a turizmus és az infrastruktúra fejlesztését, valamint a kultúra decentralizációját — minden
olyan országban átvették és alkalmazták, ahol a terülefejlesztést figyelembe vették.
1954-55-ben iktatták törvénybe az elmaradott területek fejlesztésének szükségességét, ame-
lyet két rendelkezés egészített ki: a párizsi régió további növekedésének adminisztratív megaka-
dályozása (bizonyos mértéket meghaladó iparvállalat létesítését el őzetes engedélyhez kötötték,
és 3 évre befagyasztották az engedélyek kiadását új irodák építésére és tudományos intézmények
létesítésére), továbbá gazdaság- és területfejlesztési alap (Fonds de Développement Écono-
mique et Social) létrehozása az iparvállalatok áttelepítésére és a fejleszteni kívánt térségben
létesítendő vállalatok költségeinek fedezésére. Erre az id őre datálható a 22 régió átfogó fejlesz-
tési programjának kidolgozása.
Ez a területfejlesztési program nem volt túlságosan sikeres. A Párizsból kitelepített vállalatok
igyekeztek a főváros 200 km-es körzetében találni új telephelyet. A közigazgatási, de különösen
a tudományos és oktatási, intézmények decentralizációjára tett kísérletek teljes kudarccal vég-
ző dtek. (Olaszországban a Mezzogiorno fejlesztését az északi székhely ű nagyvállalatok rész-
legnyitásainak támogatásával próbálták elérni. A „részlegipar" letelepítése az elmaradott tér-
ségekben az olasz ipar- és területfejlesztési politika cs ődjét jelentette.)
A magyar program ezeket a módszereket, intézkedéseket kés őbb részben átvette, hibáiból,
tévedéseibő l azonban sajnos nem okult. Elfogadta az ipar területi dekoncentrációját, a mez ő-
gazdaság modernizálását, elhanyagolta viszont az infrastruktura fejlesztését és a kultúra de-
centralizálása csak jelszó maradt. A Budapest növekedésének megakadályozására hozott admi-
nisztratív gazdasági rendszabályokat kiegészítették a betelepülés megszigorításával. A
Településfejlesztési Alapot meglehet ősen későn, csak 1971-ben hozták létre, amely azonban je-
lentéktelen mértékű volt, az ipari beruházásoknak a maga idejében mindössze 1%-át tette ki,
és az összes beruházásoknak csak 4-5 % -át orientálta. Néhány év elmúltával a területfejlesztési
alap meg is sz űnt. A 60-as évek közepét ől a VÁTI megyei fejlesztési terveket készített — hason-
lóan a francia fejlesztés programjához.
A franciák — szerencséjükre — még a gazdasági prosperitás id őszakában vonták le következ-
tetéseiket a területfejlesztés módszereinek és eszközrendszerének nem kell ő hatékonyságáról.
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
TÉT 1992.1-2 Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 19
Az 1960-as évek közepén még mód nyílt új, globális területfejlesztési akciók elindítására. A
ftl'anciák tisztában voltak azzal, hogy átfogó decentralizálás nélkül semmiféle regionális fejlesz-
t4si program nem vezet eredményre. A hatalom decentralizálása a legnehezebb, a legkényesebb
p3litikai harc, amelynek győzelmét ők is csak évtizedekkel kés őbb ünnepelhették. A magyar
viszonyok között a szocialista rendszerrel nem fért össze a decentralizációra való törekvés. A
megyei tanácsok szerepe ugyan megnövekedett a 70-es évekt ől kezdve, ezek azonban a központi
akarat helyi végrehajtói voltak, önálló mozgásterük csekély volt. Az új gazdasági mechaniz-
mus, amely a vállalatoknak ugyan jelent ős önállóságot biztosított, az intézményi struktúrát vál-
tozatlanul hagyta. A gazdasági prosperitás id őszakában, a 60-as, 70-es években, a termelés
soha nem látott mértékben szóródott szét az országban, a termelés irányítása és ellen őrzése
il. onban területileg is egyre centralizáltabb lett.
a
Kiterjedt körzetekben, megyékben lett domináló a „részlegipar", amely gyökértelen maradt,
n m gerjesztett további fejlesztést a saját környezetében, helyzete gyorsan elbizonytalanodott
a kevezőtlen közgazdasági környezetben. Nem véletlenül jellemezték ezt az iparosítási progra-
ot gyarmatosításnak. Budapest közigazgatási területén a lakosság számának növekedését, a
g zdaság fizikai bővülését sikerült ugyan megállítani, a Budapest körüli agglomerációs gy űrű
a onban dinamikusan fejl ődőtt, népsűrűsége gyorsan növekedett.
A területfejlesztés aranykora 1963-tól 1975-ig
A franciák ezt az id őszakot a területfejlesztés aranykorának nevezik, amely ideológiájában,
c 'llcitűzéseiben, eszközrendszerében és módszertanában átfogó és megalapozott politika volt,
é meg is hozta a maga sikereit.
területfejlesztési politika ideológiája
A területfejlesztési politika el őször az igazságtalannak tartott területi-társadalmi különbsé-
g k kiegyenlítését, de legalábbis csökkenését tekintette feladatának. Az 1960-as években már
nemcsak szociális, de gazdasági jelent őséget is tulajdonítottak a területfejlesztésnek arra hivat-
kozva, hogy a területek, térségek közötti jelent ős gazdasági, fejlettségbeli különbségek az or-
sZág fejlődését is lassítják. Ezt a logikusnak tetsz ő érvet azonban nagyon nehéz bizonyítani.
agyarországon is hosszú id őn át polémia folyt arról, vajon össze lehet-e egyeztetni a térbeli
egyenlítési törekvéseket a gazdaságosság kritériumával. Azt ugyanis könnyen igazolni lehet,
h gy különböző környezetben végrehajtott beruházások milyen közvetlen eredménnyel térül-
n k meg (ez többnyire a fejlett területeknek kedvezett), azt viszont rendkívül nehéz nyomon
vetni, hogy bizonyos beruházások áttételesen és hosszútávon milyen fejl ődést generálnak,
n m beszélve a térbeli különbségek csökkentéséb ől adódó pozitív hatásokról.
zigazgatási reform — regionális reform
A regionális politika sikeréhez vezet ő fontos lépés volt a közigazgatási reform. Nyilvánvaló
lt ugyanis, hogy az előző időszak törekvéseit els ősorban az érintetlenül hagyott közigazgatási
s ervezet akadályozta. Országos szinten szembekerültek bizonyos ágazati minisztériumi prog-
mok (például a lakásépítés, vagy a gazdasági termelés programjai) a területfejlesztési cé-
1 lckal.
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
20 Barta Györgyi TÉT 1992.1-2
E konfliktusok rendezésére hozták létre 1963-ban a D.A.T.A.R-t (Délégation á l'Aménage-
ment du Territoire et á l'Action Régional), a területfejlesztéssel foglalkozó, minisztériumi szint ű
intézményt. A D. A.T. A. R. fő feladata a területfejlesztési politika kidolgozása és összehangolá-
sa az ágazati programokkal.
Regionális szinten létrehozták a területfejlesztés 22 régióját, a területfejlesztés körzeteit. A
kormány regionális szervezeteinek, a prefektusoknak, a kezében volta döntéshozás joga, a regi-
onális gazdaságfejlesztési bizottságok, a regionális közgy űlés elődjei, csupán konzultatív ha-
táskörökkel rendelkeztek. Mindemellett ez utóbbi intézmény már hozzájárult a régió gondjaival
azonosuló, felelő sségteljes gondolkodásmód kialakulásához.
A közigazgatás decentralizálásáért folytatott küzdelem végül a regionális reform kompro-
misszumát hozta 1972-ben. A regionális reform ugyan kib ővítette a regionális közgy űlés, az
ún. regionális tanács hatáskörét, a valódi hatalmat azonban továbbra is a kormány helyi szervei,
a prefektusok birtokolták. Végülis a közigazgatási reform csak 1982-ben teljesedett ki, és meg-
adta a területi közösségek (collectivité territoriale) rangját.
Magyarországon nem volt közigazgatási reform. Voltak ugyan gyenge kísérletek a régió szisz-
témájának bevezetésére, 5-7 regióba osztva a 19 megyét, de ezek a próbálkozások szükségszer ű-
en kudarcba fulladtak, mivel a régiók semmiféle politikai és gazdasági önállósággal nem lettek
felruházva.
A területfejlesztés elméleti alapjai
A növekedési pólus elmélete, illetve a polarizált fejlesztés diffúziójának gondolata Francois
Perroux nevéhez fűződik. Ez az elmélet teremtette meg annak a területfejlesztési programnak
az alapját, amely bizonyos ágazatokban és bizonyos településekben — küls ő erőforrás segítsé-
gével — végrehajtott beruházásokból a fejl ődés automatikus szétterjedését várta.
A területfejlesztési programoknak tehát az a feladatuk, hogy kijelöljék a növekedési póluso-
kat, és a fejlődést legjobban el ősegítő beruházásokkal indítsák el a kedvez ő folyamatokat. Ezek
az erőfeszítések id ővel meghozzák az egész térségben a maguk gyümölcseit.
A magyar területfejleszt ők nemigen firtatták a növekedési pólus elméleti helyességét, a rá-
épülő területi gazdaságpolitika francia célkit űzéseit azonban kritika nélkül átvették.
A francia területfejlesztési politika gazdasági programja
A regionális politikát három fő területre összpontosították:
— decentralizált iparosítási program, mindenekel őtt az ország nyugati, kevésbé fejlett térsé-
geiben;
— városi infrastruktúra meger ősítése;
— a falusi térségek fejlesztése, a hozzá szorosan kapcsolódó környezetvédelmi programmal.
A decentralizált iparfejlesztés
Kezdetben a Párizsból kitelepítend ő vállalatokra koncentrálódott, kés őbb a beruházásokra
adott közvetlen támogatások, kezdemények rendszere (la prime d'équipement) új vállalatok
alapítását ösztönözte a fejleszteni kívánt térségekben.
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
TÉT 1992.1-2 Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 21
A városi infrastrúktura fejlesztésére kidolgozták a három fokozatú városhierarchia rendsze-
rét. A legmagasabb szinten álltak az ún. ellenpólus városok (métropoles d' équilibres), közép-
sz nten a közepes méretű városok (villes moyennes), míg az alsó szintet a falusi térség jelentette.
E yidőben született meg tehát az ellenpólus városfejlesztési programja a középvároshálózat fej-
' le ztésével, amelyet ugyancsak ebben az id őben egészített ki az új városok építési programja.
A új városokat már nemcsak az angol alvóvárosok mintájára tervezték a nagyvárosi túlzsúfolt-
ság enyhítésére, hanem „komplex" városokat építettek Párizs, Rovan, Lílle és Lyon környe-
zettében.
A falusi térség leromlásához, válságához vezetett a tömeges méret ű elvándorlás. Az ekkori-
ban megfogalmazott programok els ő sorban e térségek eltartó képességét voltak hivatva növelni,
kiegészítve bizonyos, jobban veszélyeztetett speciális zónák (hegyvidéki területek, tengerparti
té ségek) környezetvédelmi programjaival (Langudoc-Roussillon, Durance völgy, Gascogne
vi ékének öntözési programja, a Langudoc-Aqvitain part védelme, nemzeti és regionális par-
k k építése).
magyar területfejlesztési politikában is többé-kevésbé ismertek ezek a célok: az elmaradott
té ségek iparfejlesztése főként az Alföldön, az ellenpólus városok (az 5 megyei jogú város)
fe lesztése Budapest ellensúlyozására, az új városok építésére (amelyek Franciaországban a
n gyvárosok köré, azok tehermentesítésére jöttek létre, nálunk egy-egy új nehézipari óriásvál-
la at munkásait koncentrálták). A 70-es évek magyar programjaiban jelent csak meg a település-
hálózat hierarchikus rendszere és az e rendszer mentén haladó infrastrukturális fejlesztés,
arnely a középvárosok fejl ődésének nyújtott kedvezőbb feltételeket. A 70-es évek közepén in-
dult el a falufejlesztési program, amelynek célja nem a falvak megmentése volt, mint Francia-
o tágban, hanem a jelentős arányú és stabilizálódott falusi népesség életkörülményeinek javí-
tá a a városi infrastruktúra tehermentesítése érdekében. A környezetvédelem fontosságának
h ngsúlyozása mindvégig bizonyos ellenzéki politikai színezetet viselt magán, és csak a rend-
sz rváltás után vált a kormányprogram részévé.
A területfejlesztési politika eredményei
Az 1975-ben tartott népszámlálás szerint az aktív regionális politika kezdte meghozni az ered-
ményeit. A párizsi bevándorlási hullám lenyugodott, az ország nyugatí és délnyugati részéb ől
c kkent az elvándorlás. Az ellenpólus nagyvárosok gyorsabban n őttek, mint Párizs, a kis-
és középvárosok gyorsabban, mint a nagyvárosok. A gazdaság térbeli különbségeinek csökke-
n se nem volt ennyire bíztató. Az ipari munkahelyek száma ugyan gyorsabban n őtt a nyugati
te leteken, mint az országos átlag, ám Északon és Keleten a dezindusztrializáció folyamata
in ult el, a válság jeleit mutatva a tradicionális kohászati, szénbányász és textilipari körzetben.
A 'övedelmek is elég jelentős területi szóródást mutattak (a Párizs-környéki egy f őre jutó jöve-
d lem kétharmadát lehetett kimutatni a Rhone-Alpok vidékén, és Bretagne-ban, a legelmara-
d ttabb területen, a jövedelmek a párizsi agglomeráció szintjének csupán felét tették ki).
agyarországon az 1970-es években már megsz űntek a regionális foglalkoztatási problémák;
B dapesten, majd később a nagyvárosokban, a munkaerő égető hiánya kezdett kialakulni. A
te leti jövedelmi különbségek jelent ős mértékben kiegyenlítődtek.
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
22 Barta Györgyi TÉT 1992 • 1-2
Mindazonáltal Budapest és agglomerációjának részaránya nem csökkent sem az ország né-
pességében, sem az ország gazdaságában. Ez utóbbi els ősorban nem a nemzeti jövedelem fővá-
rosi részarányára vonatkozott, hanem f őként a gazdasági és politikai hatalom centralizálására.
A megyei székhelyek azonban szintén fontos városokká váltak, és kialakult a középvárosok-
ból álló városhálózat.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a területfejlesztési programok Magyarországon csupán
megfogalmazott és jórészt csak papíron maradt programok voltak. A területi politika valójában
nem érvényesülhetett az ágazati politika mellett, főképpen nem azzal szemben. A térbeli gazda-
sági differenciálódás els ősorban a gazdaság- (főként az ipar-) politikának, mintsem a hatáskö-
rök nélküli településfejlesztési politikának volt a függvénye. A redisztribuciós folyamatnak,
mely a jól működő vállalatoktól elvonta az átlagon felüli nyereséget, a ráfizetéses, gazdaságta-
lan vállalatokat pedig — legalábbis fennmaradásuk mértékéig — támogatta, területi szint ű ki-
egyenlítő, illetve differenciáló hatását még máig sem ismerjük pontosan. Az azonban nyilván-
való, hogy ezek a beavatkozások játszották a meghatározó szerepet a területi különbségek
kialakulásában, nem pedig a területfejlesztésre fordítható beruházások.
A defenzív területfejlesztési politika 1975 után
Jó tíz éven át haladt még a francia területfejlesztési politika az állami területfejleszt ő intéz-
mény, a D.A.T.A.R. által kidolgozott elvek, tervek mentén, dinamizmusa azonban egyre in-
kább alábbhagyott. Csak az 1980-as évek második felében indultak el azok a viták, amelyek
megkérdőjelezték az addigi alapelveket, a felhasznált módszereket és eszközöket, az elért ered-
ményeket, vagyis a területfejlesztési politikát magát. A vita jelenleg is folyik, nemcsak Francia-
országban, hanem a fejlett világban mindenütt. Abban többnyire egyetértenek a vitatkozók,
hogy új feltételek között új célok formálódtak, megváltozott az állam szerepe, megváltozott
a felhasználható módszerek, eszközök tára. A vita els ősorban arról folyik, hogy ezek az új
körülmények átmenetileg, vagy véglegesen lezárják-e a területfejlesztésnek azt a korszakát,
amely szociális vagy gazdasági érvek alapján a nemzet régiói közötti különbségek csökkentésé-
ben jelölte meg céljait.
Megváltozott feltételek
Az 1970-es évek közepének gazdasági válsága, és az e válságra válaszul adott második ipari
forradalom megérttette a világgal, hogy a gazdasági növekedés három évtizedes korszaka vé-
getért, az emberiség a gazdasági fejl ődés új szakaszába lépett. Világméret ű átrendeződés indult
meg, új növekedési központokkal, és új válságtérségek kialakulásával. Többek között a szo-
cialista rendszer jóformán teljes összeomlása is ezekkel a változásokkal van összefüggésben.
A kialakult új feltételek a nemzeti területfejlesztési politikákat is alapvet ően érintették. A
gazdasági növekedés lelassulásával, s őt stagnálásával eltűnt az az anyagi forrás, amelyet azidáig
az állam, többek között a területfejlesztésre, a térbeli különbségek kiegyenlítésére fordíthatott.
Ez volt az a „többlet", amely olymódon szolgálhatta az elmaradott területek fejlesztését, hogy
nem sértette meg a fejlett térségek gazdasági újratermelési folyamatait.
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
T T 1992.1-2 Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 23
z ipari forradalom következtében kialakuló új gazdasági-ipari struktúra egyrészt elmélyí-
te e az általános munkanélküliséget, az új technológia által feleslegessé téve a munkaer ő egy
re zét, másrészt strukturális munkanélküliséget gerjesztett a tradicionális ipari ágazatok vál-
s ' ba jutásával. Olyan térségek váltak válságterületekké, amelyek korábban a legfontosabb
ip rterületeknek számítottak (Franciaországban az északi és keleti térségben). Elindult a dezin-
d sztrializáció, a térségeket nem tradicionális iparterületeknek, hanem ipari konverziós térsé-
g knek nevezik ezután. Az ipari termelés súlypontja Franciaország nyugati és délnyugati vidé-
k re helyeződik át. A korábban fejlett ipari térségeket, és f őként a párizsi agglomerációt, a
te cierizálódás (a m ű szaki tudományok, technika, informatika, banki tevékenység, biztosítás,
zlekedés, távközlés és egyéb szolgáltatások a kutatótevékenység, a fels őoktatás dominanciája
st .), az ipari irányító és ellen őrző székhelyek további koncentrálódása (Ile de France-ból iró-
n ítják közvetlenül a francia ipar 44 % -át!) jellemzi. De nehéz helyzetbe kerültek a kevésbé
ip rosított területek is, amelyek az ipar térbeli átrendez ődéséből korábban kimaradtak (Massif
C ntral déli területei, a Lorraine vidéke, a Pireneusok lejt ői).
1 - - 0,1
- 0,1- - 0, 7
3 - 1,8 - -2,1
4 -2,4--2,6
- -2, 6
1. ÁBRA
Az ipari foglalkoztatottak arányának változása 1980 és 1986 között
(Changes in the proportion of industrial employees between 1980-1986)
Fo rás: INSEE
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
24 Barta Györgyi TÉT 1992.1-2
t 6 - 1,9
1,3 - 1,5
0,9 - 1,2
0,5 -
02-05
2. ÁBRA
A tercier ágazatokban foglalkoztatottak számának növekedése 1980 és 1986 között
(Increase in the number of employees in the terciary sector between 1980 and 1986)
Forrás: INSEE
Az állam megváltozott helyzete
Az állam szerepének megváltozását, pontosabban helyzetének meggyengülését a területfej-
lesztésben közel sem csak az állam által felhasználható anyagi eszközök besz űkülése okozta.
A decentralizációért vívott küzdelem végülis 1982-ben a régiók önállóságának kiteljesedését
jelentette. Az új regionális reform szerint a régió olyan területi közösséggé vált, amelyet a köz-
vetlen általános szavazással megválasztott közgy űlés irányít, és amelynek elnöke a végrehajtó
hatalmat is birtokolja. A régió így teljhatalommal rendelkezik a döntések kidolgozásában és
végrehajtásában. A közigazgatás decentralizációja, amit másképpen regionalizációnak is ne-
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
T T 1992.1 2
- Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 25
znek, nemcsak Franciaországban jutott eredményre, de végigsöpört egész Nyugat-Európán,
s embetűnő változást hozva például Belgiumban, ahol három önálló régió alakult ki (Brüsszel,
fl mand és a vallon régió) önálló törvényhozással, önálló döntéshozási jogkörökkel. Az állam,
a özponti hatalom, amely ezidáig egyedül döntött a területfejlesztés kérdéseiben, kooperáció-
kényszerült a régiókkal. Sokdimenziós tárgyalás índult el az állam és a régiók, az állami
s ektor és a magánszektor között. Franciaországban a Contrats de Plan État - Région, vagyis
a állam és a régiók közötti szerz ődésekben rögzítik a területfejlesztésre vonatkozó célokat,
nliegállapodásokat. A régiókkal egyeztetett állami támogatások a régiók pénzügyi kötelezettsé-
get is tartalmazzák, így a régiók sokkal óvatosabbakká váltak a foglalkoztatás b ővítésére és az
ú vállalatok létesítésére vonatkozó állami szubvenciók igénylése terén.
Nem kétséges, hogy a decentralizálódás pozitív folyamatának negatív következményei is van-
n k. Ilyen intézményi keretek között nincs mód, vagy legalábbis megcsappantak a lehet őségek
elmaradott régiók támogatására, amely a regionális különbségek nyilvánvaló növekedéséhez
vizet.
Ma már a D.A.T.A.R. szükségessége körül is viták folynak, hiszen a kialakult új helyzetben
ndkívül beszűkült annak lehető sége, hogy a D.A.T.A.R. betöltse korábbi társadalmi-gazda-
s gi szerepét.
A területfejlesztésben alkalmazott módszerek, eszközök megváltozása
Az új ipari forradalom térhódítása megváltoztatja a területi munkamegosztás rendszerét, le-
etővé teszi az ipari tevékenységek decentralizálását, mégpedig a 60-as évek áttelepítési folya-
ataitól eltérő formában. Az új távközlési technikák megjelenése alapja lesz a nagytávolságú
unkamegosztásnak. Az ipari tevékenységhez köt ődő tercier és kvaterner tevékenység az új
azdasági struktúrában a korábbinál nagyobb részarányúvá válik, és els ősorban a nagyvárosok-
a koncentrálódik. A tradicionális ipari tevékenység kiköltözik a nagyvárosokból.
A gazdasági fejl ődés motorja az iparhoz kapcsolódó tercier és kvaterner szektor lesz, érthet ő
tehát, hogy a területfejleszt ő k figyelme is a vállalkozások környezete, körülményei felé fordul:
a közlekedés, távközlés, ill. az emberi, nem-anyagi tőke javítására (oktatás, képzés, a technika,
technológia, az innováció kérdései).
Franciaországban igen fontos szerepet töltött be korábban a tervezés; a gazdasági és a terület-
Jlesztési politika is tervekbe foglalta a programját. 1976-tól a tervezés fokozatosan formálissá
ált, középtávú célkitűzései, a növekvő infláció és a fokozódó munkanélküliség miatt, rendre
em teljesültek. Az óvatos tervek kés őbb már csak irányokat szabtak meg és prioritásokat jelöl-
k ki. Valójában a decentralizáció tette teljesen lehetetlenné a tervezés rendszerét. Az állam
s a régiók közötti tervszerz ődésekben két prioritás ismétl ődik rendszeresen: a vállalkozások-
an való közös részvétel, és az új technológiák bevezetésének el ősegítése. Az állam-régió terv-
zerződések összefogására egy er ő s szervezetre lenne azonban szükség, (a D.A.T.A.R. szerint),
mely képes lenne fenntartani a nemzeti és a decentralizált regionális érdekek között kívánatos
armóniát.
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
26 Barta Györgyi TÉT 1992.1-2
41/0
„,, se.
sn
A 15 éve snél
r á
10,6
10,6 -- 13
13 — 15,6
21,3 —
Metropolisz: 14,2
3. ÁBRA
Érettségivel és fels őfokú végzettséggel rendelkez ők aránya
(Proportion of college- and university- educated of the population over 15 years of age)
Forrás: INSEE
Új cél: az európai dimenzió és a francia érdekek összehangolása
Ez évben, 1992-ben, jön létre az Európai Közösség egységes piaca; ezzel a regionális különb-
ségek problémája kilép a nemzeti keretek közül, és európai dimenziójú lesz. Franciaország,
amely az Európai Közösség országainak fejlettségi rangsorában középen helyezkedik el, általá-
nosságban nem számíthat jelent ős támogatásra. Sőt, az eddig fejletlennek tartott francia régiók
esélyei is romlanak a spanyol és a portugál alacsony szint miatt (viszont a Spanyolországban
eddig legfejlettebbnek nyilvánított Catalonia is remélheti az Európai Közösség támogatását).
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
T T 1992.1-2 Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 27
A megnövekvő piac azonban megsokszorozza a fejlettebb országok, így Franciaország esé-
lyeit, lehetőségeit is. A kiterjedt piac elérhet ősége, vagyis a közlekedés, távközlés fejlesztése,
s gíti legjobban a francia régiók fejl ődését jelenleg. Ennek érdekében tervezik az európai di-
enziót figyelembe vevő autópálya-rendszer átépítését, amely most már nem Párizs-centrikus
1 sz, és a TGV (a nagy sebesség ű vasút) hálózat b ővítését. Befejezés el őtt áll az Angliát és Fran-
c aországot a La Manche csatorna alatt összeköt ő alagút építése is.
4. ÁBRA
A tervezett nagy sebesség ű vasútvonalak (7GV) és az elérhet őség időigénye
(The planned high-speed railway lines and their accessibility)
Fi rrás: DATAR
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
28 Barta Györgyi TÉT 1992.1-2
5. ÁBRA
A Párizs körüli autópályák tervei
(Plans of the highways around Paris)
Forrás: Propositions du Livre balnc de l'Ille-de-France IAURIF
A területfejlesztési politika jelenlegi er őfeszítései Franciaországban
Makroökonómiai kontextusban a területfejlesztési feladatok másodlagossá válnak a foglal-
koztatási problémák, illetve az állami szociálpolitika gondjai mellett. A területfejlesztés dina-
mikus korszakában, szerte Európában, regionális szint ű automatikus támogatási rendszer m ű-
ködött, amely bizonyos zónákat, ill. bizonyos célkit űzéseket preferált. Ez az automatizmus
kezd eltűnni Nyugat-Európából, és els ősorban egyéni és szelektív megoldásokat (helyi „t űzol-
tó" politika) alkalmaznak. Franciaország egyel őre fenntartja automatikus támogatási rendsze-
rét, amelyet azonban egyre több támadás ér. A kormányok többsége nyíltan, vagy leplezett for-
mában feladta a korábbi automatikus területi támogatási rendszert.
Franciaországban még zónánként differenciált támogatási rendszer m űködik. Elsősorban a
helyi foglalkoztatás b ővítését jutalmazzák, az új munkahelyekre adott fix összeggel. Fenntart-
ják a lokális, alkalomszer ű beavatkozás lehetőségét is, elsősorban a bajba jutott vállalatokat
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
T T 1992.1-2 Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 29
Dunkerque
Calais
Boulogne
harleville-Mezieres
Cherbourg 'A St - Quer
Le
41r ti
i
Ere s
Or
Mon rgis
Angers
autópályák és gyorsforgalmi autóutak, amelyek már 1990. január 1-én m ű ködtek
(motorways and highways in use on January 1, 1990.)
tervezett utak (planned roads)
6. ÁBRA
Autópályák és gyorsforgalmi utak
(Highways and motorways)
Forrás: DATAR
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
30 Barta Györgyi TÉT 1992 s 1-2
segítik ki. Az ipari átstrukturálódás mintegy 14 zónáját jelölték ki, az ún. átalakulási pólusokat
(pőles de conversion), ahol fő ként a tradicionális tevékenység visszaszorulását kezelik.
A párizsi régióban (fie de France) eltörölték a b ővítést sújtó korlátozásokat az európai metro-
poliszok hálózatában, mivel fontosabbnak vélték Párizs nemzetközi versenyképességének er ő-
sítését. A kormány területfejlesztési politikája kedvezményeket nyújt a külföldi t őkeberuházá-
soknak a prioritást élvez ő zónákban.
Gondolatok a magyar területfejlesztési politika jöv őjéről
Magyarország nehéz gazdasági helyzetben van. Egy id őben szakadt a gazdaságra a struktura-
váltás kényszere (a nehézipar, ezen belül is a kohászat, a szénbányászat visszaesése stb.), a piac-
váltás gondja (a keleti piac összeomlása, a nyugati piac magasabb színvonalú és eltér ő igénye),
a hazai kereslet besz űkülése, a szervezeti átalakulás és a privatizáció okozta bizonytalanságok.
A változó körülmények egyszerre sodortak válságba különböz ő gazdasági szerkezet ű térsége-
ket, ahol a válságot általában nem is egy tényez ő, hanem több tényez ő egymásra hatása, halmo-
zódása okozza. Jóformán az ország egész területe különböz ő mélységű válságproblémákkal jel-
lemezhető a budapesti agglomerációtól eltekintve, amely gyökeres struktúraváltáson megy
keresztül, ledobva magáról a szocialista f őváros ruháját, és egyre nyilvánvalóbban viselve a
metropolisz jellemvonásokat. A főváros és a vidék között így gyorsan növekednek a különbsé-
gek, vannak akik az oszág szétszakadásáról beszélnek; szerintem inkább felgyorsuló polarizá-
lódásról van szó, tovább er ő sítve a centrum—periféria jelleget.
A területi folyamatok, a regionális válságjelenségek, a növekv ő térbeli különbségek átgon-
dolt területfejlesztési politikát követelnének, jobban, mint bármikor ezidáig. E regionális vál-
ságoldó programok elindításához, a területi folyamatok kiegyensúlyozásához viszont kevesebb
a lehetőség, az erő , az elgondolás, mint valaha.
Miről is van szó?
A területfejlesztés tehetetlenségét nem lehet egyszer űen pénzhiánnyal magyarázni. A sze-
génység, a tartalékok hiánya, csak az egyik ok.
Három másik okot említenék inkább a jelenlegi patthelyzet magyarázatra.
Az egyik egy speciálisan kelet-európai adottság, amely a politikai-gazdasági rendszervál-
tásból következik. Az új rendszerben fokozatosan csökken az állam beavatkozási lehet ősé-
ge, a redisztribució mértéke visszaszorul. Ez elvileg is sz ű kíti a térbeli kiegyenlítés lehe-
tőségét.
Hozzá kell még számítani azt a tényt, hogy a területfejlesztés mindig az ágazati tervezés
és irányítás árnyékában maradt. Tehát valójában nem is létezett aktív területfejlesztési politi-
ka (bár elvileg létezhetett volna!)
A másik ok nemzetközi jelenség; a gazdasági növekedés megtorpanása, s őt Magyarorszá-
gon a gazdasági visszaesés ténye „megspékelve" az ország súlyos eladósodottságával. Be-
szűkültek, talán meg is sz űntek nálunk is azok az anyagi források, amelyek eloszthatók len-
nének, anélkül, hogy az elvonás fenyegetné a b ővített újratermelést. A kormány, nálunk
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
T T 1992.1-2 Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 31
is, a területi válságnál súlyosabbnak ítélt makroökonómiai problémákat kezeli; els ősorban
a munkanélküliség és a foglalkoztatás generális problémáját, valamint igyekszik el ősegíteni
a szerkezeti átalakulás felgyorsítását. A regionális válság másodrend ű kérdés az említett
feladatok mögött.
Úgynevezett tűzoltóprogramokat szerveznek inkább, egy-egy település, térség kritikus
helyzetének javítására.
Érdemes egy kicsit megállni a következ ő problémánál. A fejlett nyugat-európai országok-
ban az állam kivonulása a területfejlesztésb ől egyszersmind azzal jár, hogy a feladatok a
helyi, regionális hatáskörbe lettek „áttolva". Ez kétségtelenül azt hozta magával, hogy a
tehetősebb régiók könnyebben bírkóznak meg a feladataikkal, mint a gyengébbek. Minde-
mellett felhívja a figyelmet arra, hogy a decentralizációs folyamatok eredményeképpen ki-
alakultak azok az íntézményi struktúrák, létrejött a felhalmozásnak és elosztásnak az a terü-
leti rendszere, „kinevel ődött" az a felelősséget és szakmáját jól ismerő garnitúra, amely
lehetővé teszi, hogy a területi feladatok megoldását állami hatáskörb ől lokális szintre tegyék
át.
Magyarországon a közigazgatás átszervezésével jelent ősen bővültek a települések hatáskörei,
j s gai saját sorsuk rendezésére, a települések azonban önmagukban er őtlenek ehhez a feladat-
hoz. A megyei tanácsok megsz űnésével viszont a megyei szint rendkívül meggyengült. Sokkal
inkább erősödnek az állam megyei bástyái, mint az önálló megyei közigazgatás. Mindez azt
jelenti, hogy nálunk nem lehet áttolni azoknak a feladatoknak a megoldását helyi szintre,
amelyre az állam képtelenné vált.
El lehetne gondolkozni azon, hogy itt lenne a lehetőség a regionális szint létrehozására, két
f l adatot oldva meg ezzel: egyrészt a helyi problémák kezelésére alkalmas szervezet jönne létre,
ásrészt a megyék kis egységeit lehetne felváltani 5-7 régióval, mint ahogy arra már voltak
nt
sikertelen kísérletek.
Feltehető a kérdés: mihez képest kicsik a megyék? A választ most már könnyebben meg lehet
a ni: az európai régiókhoz, az európai közigazgatás egyre nagyobb hatalommal rendelkez ő
egységeihez képest. És itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, amellyel sokat foglalkoztunk, de
nem eleget.
Magyarország fejl ődését, gazdasági struktúrájának átalakítását, új ágazati és területi intéz-
ényrendszerét olyan irányba kell formálni, hogy az ország egyre inkább képes legyen a nyitás-
, az európai vérkeringésbe való bekapcsolódásra.
Ennek egyik feltétele lenne a regionális lépték kialakítása, és az eddigi állami-megyei hatás-
rök regionális szintre való áthelyezése.
A másik feladat az állam és a régiók együttm űködésével az ország, és ezen belül a régiók
e érhetőségének javítása lenne. Ki kell építeni az autópályák rendszerét, korszer űsíteni kell a
súti közlekedést, oldani kellene az eddigi sugaras szerkezetet, meg kellene teremteni ill. fej-
1 szteni kellene a távközlés infrastruktúráját.
A „herdver" mellett fokozott er őfeszítést kellene fordítani a „softverre" is, a humán és nem
a yagi jellegű fejlesztésre. Az oktatás új területi rendszere, színvonalának általános emelése,
új követelményekre jobban felkészít ő képzés és átképzés, a vállalkozói mentalitás kialakulá-
s ak segítése, a nemzetközi folyamatok jobb megélése (ennek csak az egyik fontos része a
elvtudás) most alapkérdés Magyarország jöv őjét illetően. Az oktatás és a kultúra decentrali-
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
32 Barta Györgyi TÉT 1992.1-2
zációjára tett kísérletek sem Franciaországban, sem nálunk nem jártak sikerrel. Az er őfeszítést
a vidéki hálózat bővítésére és fejlesztésére kellene koncentrálni. Ez is állami feladat marad.
És végül még egy vitás kérdés: Budapest és a vidék konfliktusa. Európai szintre helyezve
ezt a problémát, fel sem vet ődhet újra Budapest növekedésének, fejl ődésének korlátozása. Bu-
dapest az egyetlen magyar város, de Kelet-Európában is bizonyos el őnyökkel rendelkezik ah-
hoz, hogy nemzetközi várossá váljék, hogy bekapcsolódhasson az európai metropoliszok háló-
zatába. Ez most az igazi fejl ődést jelentheti számunkra, és ezt az esélyt nem szabad elszalasztani
szűklátókörű , csak az országhatárok közé zárt szemlélet továbbéltetésével, vagy felélesztésével.
A felhasznált irodalom
R. Brunet (1990): Le territoire dans les turbulences, Urbaine Géopraphiques, Reclus, Maison de la Géographie, Mont-
pellier
J. Lajugie (1989): Un tiers des siécle d'aménagement volontariste du territoire, Revue d'Economic Régionales et Urbaine
(RERU), No. 1.
J. M. Uhaldeborde (1989): Qui doit financer l'aménagement du territoire? RERU, N. 1.
A. Piatier (1989): Aménagement du territoire et mouvements longs, RERU, No. 1.
J. Chéréque (1990): Une nouvelle étape pour l'aménagement du territoire, DATAR La documentation Francaise, Paris.
R. Brunet (1989): L'aménagement du territoire: nouvelles donnes? Débat, L'Espace géographique, No. 4.
P. Duboscq (1989): Aménagement territorial, dialectiqule identitaire: la France d'aprés 1974, L'Espace géographique,
No. 4.
H. Beguin (1989): Efficcité et équité en aménagement du territoire, L'Espace géograhique, No. 4.
R. Prud' Homme (1991): Tendances de développement économique spatial en Europe vers une aggravation des dispari-
tés? Prospective et Territoires, Document DATAR
R. Hertzog (1991): La taille des collectivités locales: Un faux — debat exemplaire, Prospective et Territoire, Docoment
DATAR (Dec).
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
T '" :1" 1992.1-2
_ Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 33
IS HUNGARIAN REGIONAL DEVELOPMENT POLICY AT A
TURNING POINT, OR ARE WE LOSING SIGHT OF THE
FRENCH EXAMPLE?
GYÖRGYI BARTA
In Hungary, the elaboration of regional development policy started in the 1960s. The 30 years
o$ regional development policy are evaluated in the most extreme ways; There are some who
f nd this activity fundamentally successful, as has it reached its most important goal, the
oderation of regional-aconomic-social differences. Others question whether regional
d velopment policy had any influence whatsoever on the regional changes of the socio-
e • onomic processes. However, neither the affirmative nor the doubting opinions deny that the
gional development policy was the product of the socialist economic system between 1961
ajzd 1989, and that this system was characterized by both the general socialist and the specific
ungarian features. Consequently, its success and failures can be explained exactly with these
c aracteristic s.
When studying the history of French regional development policy, strange similarities can
130 found between the French and the Hungarian intentions, and these similarities are not
4cidental at all. The French regional development policy served as an example for the
$ungarian experts already in the very beginning. France, which is far more centralized than
t e other West-European countries, can be a pattern, and a kind of „reference country" for
t e Hungary in transition these days. In France, regional development policy became an
i tegrated part of the government policy, because the French accept quite well the idea of caring
a out underdeveloped regions, and as the conflict between the overdeveloped capital city and
t e rest of the country has always been and still is a fundamental issue.
However, highlighting the above similarities in development can be interesting in itself, just
14/ showing the different results brought about by similar efforts in the two countries with
dfferent political systems and levels of economic development. The parallel tendencies, that
c6uld be detected in France until the mid-1970s, and in Hungary until the end of the 1980s,
a e over now. The new economic conditions weakened the French regional development policy.
ATAR worded and announced its new economic development policy during the Tast one or
t o years as an answer to the challenges of new economic, social and political conditions. The
ungarian regional development policy has also weakened, its ideological foundations are
s aken, the efforts to ease social and economic inequalities have become extremely timely and,
a the same time, outdated, and the financial resources of regional development are more
1 ited than ever. Does Hungarian regional development policy pay any attention to the French
e ample, which fights for preserving its positive traditions, or will the spatial influences of
s ontaneous market proecesses gain ground? In my opinion, this is a good enough reason to
1 arn more about the present French regional policy.
The beginnings of the French regional development policy can be dated back to the 1950s.
I the middle of the 20th century, two basic spatial conflicts became extremely strong in France:
o e of them was the conflict between the overgrown capital city, Paris, and the rest of the country
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
34 Barta Györgyi TÉT 1992 .1-2
(one-sixth of the population in France was concentrated in Seine and Oise counties, while only
one-twentieth had lived in this region a hundred years before; in the first half of the century,
the number of industrial employees increased by 50% in the Paris agglomeration, while the
national average was only 3 %; in the 1950s, Paris concentrated 70% of bank employees, 60%
of business turnover, and 40% of higher education) and the other conflict could be identified
among the rural regions (East of the Le Havre-Marseille axis, the living standards were twice
or three times higher than in the regions West of the axis). It was the time when the first general
regional development policy was worded, and its classical elements — decentralized industrial
development, modernization of agriculture, development of tourism and infrastructure,
decentralization of culture — were applied by all those countries where regional development
was taken into consideration. The necessity of the development of underdeveloped regions was
codified by law in 1955-56, and this was extended with two more regulations: the
adminsitrative prevention of the further growth of the Paris region (the foundation of industrial
enterprises exceeding a certain size had to be licensed in advance, permissions to construct
new offices and scientific institutions would not be granted for 3 years), and the establishment
of an economic and regional development fund (Fonds de Dévéloppement Économique et
Social) to cover the relocation costs of industries and the costs of establishing new industries
in the regions to be developed. This was the time when the comprehensive development
program of the 22 regions was elaborated.
This regional development project was not too very successful. The companies relocated
from Paris tried to settle down in a 200-km radius from the capital city. The efforts to
decentralize the scientific and educational institutions ended up in complete failure.
The Hungarian regional develoment project applied the above measures only in part and at
a later date, but did not learn anything of its failures. The decentralization of industry and the
modernization of agriculture were accepted, but the infrastructural development was neglected,
not to speak about the decentralization of culture. The administrative economic regulations
which aimed to stop the development of Budapest were extended, in addition to increasing the
severity of regulations on settling down in Budapest. The Regional Development Fund was
created fairly late, only in 1971, and it was an insignificant amount and gave about 1% of the
industrial investments of the time, and oriented only about 4-5 % of all the investments. After
some years, the Regional Development fund ceased to exist. Until the mid-1970s, VÁTI
(Scientific Institute for Urban Development) elaborated development plans for the counties,
which were similar to the French development projects.
The French were lucky to draw the conclusions on the inefficiency of the means and methods
of regional development policy already in the period of prosperity. In the mid-1960s, there was
a chance to initiate new, global regional development activities. The French were aware that
no regional development project could be succesful without overall decentralization.
Decentralization of power is the most delicate and most difficult issue, and its success could
be celebrated by the French only several years after the implementation. Under Hungarian
conditions, no decentralization could take place as it contradicted the rules and principles of
the socialist regime. Though the role of county councils increased from the 1970s, they
remained primarily the executors of central decisions, and had very little field for independant
activities. The new economic mechanism, which granted rather big independence to the
Barta Györgyi: Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 17–35. p.
TÉT 1992.1-2 Fordulóponton a magyar településfejlesztési politika... 35
c 3mpanies, did not touch the institutional structure. In the period of economic prosperity, in
the 1960s and 1970s, production was spread all over the country, but the management and
control of production remained centralized.
„Divison industry" became dominant in large zones and counties, but it had no roots, and
did not generate further development in the neighbourhood. Consequently, these industries
s ion, got into an uncertain position due to unfavourable economic conditions. It is not acciden-
tal that this industrialization project was called colonialization. Though the population increase
and the effective growth of the economy could be stopped in the administrative arca of Buda-
pest, the agglomeration of Budapest developed dynamically, and its population density
increased rapidly.
Translated by J. Mészáros