Tér és Társadalom 6. évf. 1992/1-2. 1-15. p.
Tér és Társadalom 6. 1992.1-2: 1-15
A MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA SÚLYPONTJAI
(The most important isues of Hungarian regional policy)
HORVÁTH GYULA
Bevezetés
A fejlett piacgazdaságokban az államszervezési filozófia és gyakorlat szerves része a regioná-
11s politika, amelyen általában a területi struktúrák alakításának céljait, az ezek megvalósításá-
hoz szükséges eszközök és intézmények összességét értik.
A piacgazdaságokban a regionális politika elemei hosszú, szerves fejl ődés eredményeként
vakultak ki. Noha a politika egyes részterületei a különböz ő gazdaságpolitikai korszakokban
az állami szerepvállalás mértékét különböz őképpen értelmez ő kormányzati-politikai felfogá-
s3k hatására is — eltér ő hangsúlyt kaptak, változtak az állami befolyásolás formái, eszköztára
i$, a decentralizált, sokszerepl ő s regionális politika trendje azonban egyértelm űen kirajzoló-
dik. A regionális politika integráns állami tényez őként való megjelenítését jogi normák garan-
lják. E magasszint ű jogszabályok az állami szerepvállalás formáját, a területi fejl ődésben
r 'sztvevő szereplő k munkamegosztását, az érdekharmonizálás szervezeti mechanizmusait, a
rületfejlesztés pénzügyi rendjét szabályozzák.
A nemzeti regionális politikák folyamatos megújításával párhuzamosan jelent ős változások
j tszódtak le az Európai Közösség szupranacionális regionális politikájában is. Az 1987. évi
gységes Európai Okmány a közösségi regionális politika f őbb elveit és eszközeit a következ ők-
n rögzíti:
mérsékelje az egyes régiók közti eltéréseket, a megkésett fejl ődésbő l fakadó esélykülönb-
ségeket;
összehangolt nemzeti és közösségi gazdaságpolitikai és strukturális eszközöket alakítson
ki;
koordinálja a különböző pénzügyi forrásokat a regionális fejlesztés érdekében.
A fejlett Európához való integrálódás politikai deklarálásából következik, hogy a magyar
r gionális politika cél- és eszközrendszerét is az európai normákhoz kell igazítani. Ami a célo-
t illeti, a magyar területi politika két évtizede nemzetközi mércével is korszer űnek mondható
kumentumokban fogalmazódik meg. A területfejlesztés eszközeit és intézményes rendszerét
onban a tervgazdaság centralizált viszonyai határozták meg, bár egyes részelemek id őszakon-
nt működtek, az ágazati irányítási dominancia és az egyeduralmi politikai rendszer meggátol-
a konzisztens regionális politika kialakulását. Ezért beszélhettünk csak terület- és település-
f jlesztésről az elmúlt korszakban.
A magyar regionális politika azonban nemcsak azért szorul érdemi átalakításra, mert a politi-
i rendszer átalakult, hanem azért is, mert a területi fejl ő dést befolyásoló folyamatok Magyar-
szágon fontos elágazási pontjukhoz értek. Kelet-Közép-Európában három alapvet ő változás
i énye halmozódott fel. El őször, az iparosítás befejeztével a posztindusztriális szakaszba való
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
2 Horváth Gyula TÉT 1992 s 1-2
átmenet, másodszor a szerkezetváltás és a technológiai váltás, harmadszor pedig a társadalmi
paradigmaváltás. A regionális politika tartalmának megújítása, szervezeti rendszerének és esz-
közeinek kialakítása, e részpolitika önálló társadalmi-gazdasági er őtérként való megjelenítése
és betagolása a modernizációs irányzatok közé magasszint ű jogi szabályozást igényel.
E dolgozat a magyar regionális politika lehetséges új vonásait foglalja össze annak a vizsgálat-
nak az alapján, amelyet az MTA Regionális Kutatások Központjának kutatói a Környezetvédel-
mi és Területfejlesztési Minisztérium megbízásából 1991-ben végeztek a területfejlesztési tör-
vény előkészítő munkálataihoz.
A gazdaságpolitika és a regionális politika viszonya
A területi politika eddigi hatástalansága négy alapvet ő okra vezethető vissza.
1.A gazdaságpolitika és a regionális politika kölcsönös kapcsolata nem valósult meg. A gaz-
daságpolitika centralizált és ágazati elv ű volt, a területi szempontot nem vette figyelembe. En-
nek ellenére a területi fejlődést döntően a szűkebben vett gazdaságfejlesztési politika határozta
meg, néhány rövid idő szaktól eltekintve a regionális politikának sem visszaható, sem korrek-
ciós lehető sége érdemben nem volt.
2. A területi politika intézményi (szervezeti) és m űködési rendszere megosztott volt. Az egyes
részek elkülönült döntési és hatásrendszere sokszor egymást gyengítette, a részek között elvileg
megfogalmazott koordináció a tényleges hatáskörök, az eszközrendszer és a (közös érdekeltsé-
gen nyugvó) együttműködési készség és képesség hiánya, vagy csak esetenkénti megléte miatt
gyakorlatilag alig működött. Egyfelől továbbra is fennmaradt a fizikai (rendezési) és társadalmi
(fejlesztési) tervezés, irányítás és gyakorlat elkülönülése, másfel ől az utóbbin belül elszakadt
egymástól a gazdasági szférára kiterjed ő területi fejlesztési és a településfejlesztési intézmény-
rendszer és gyakorlat. Miközben a gazdaság területi szerkezetét egyre inkább a polarizáció,
a területi egyensúly hiánya, a területi munkamegosztás alacsony színvonala, területi növekedési
zavarok és válságok jellemezték, a területi gazdaságfejlesztés el őbb a korábban is minimális
funkcióját, majd szervezetét is elveszítette.
Noha a regionális politika elvben az önkormányzati modell irányában fejl ődött és fejlődik,
és a településfejl ődés egyre szorosabban kötődik a gazdasági szféra változásához a területi tago-
zódás minden szintjén, a területi politikának érdemi döntési, szabályozási, gazdálkodási, ér-
dekérvényesítési stb. , azaz összefoglalóan befolyásolási hatóköre a területi gazdaságra alig van.
A területi politika a társadalom termelési-elosztási folyamatait tekintve felhalmozó, fogyasztó
típusú településfejlesztésre sz űkült.
3. A fentiekből törvényszerűen következett, hogy a regionális politika döntően szociálpoliti-
kai indíttatású volt. A foglalkoztatás és az életkörülmények voltak a területi politika kénysze-
rű en vállalt kiindulási és végpontjai egyaránt, gondosan elvágva minden olyan szálat, amely
a mögöttes, a kiváltó folyamatok befolyásolását is lehet ővé tette volna számára. A regionális
politika a felszíni jelenségeket kezel ő gyorsprogramok megvalósítására, „tű zoltómunkára"
szorítkozott.
4. A tartós forráshiány, majd a makrogazdasági egyensúly megbomlásakor bevezetett pénz-
ügyi restrikciós politika erőteljesen érintette a regionális politikát, eszközrendszerét és mozgás-
terét jelentősen korlátozta. Intézményi, irányítási, mechanizmusbéli pozíciója folytán mindig
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
- ÉT 1992 • 1-2 A magyar regionális politika súlypontjai 3
azon szférák közé tartozott, amelyek a (mennyiségi) gazdasági növekedés szempontjából „pót-
lólagos ráfordításoknak", nem közvetlenül megtérül ő társadalmi rezsinek min ősültek. Az egy-
re növekvő tőkehiány e ráfordítások minimalizálására késztette a fejlesztési politikát, azzal
együtt, hogy viszonylag gyors megtérülést, „érzékelhet ő eredményeket" is követelt például
a regionális politikában, vagy azon belül az elmaradottság mérséklésében.
A feladatok, a lehetőségek és az eszközök határozott területi decentralizációj ának a szüksé-
gessége egyre nyilvánvalóbbá vált, a vélt (vagy részben valós) makrogazdasági érdek azonban
felülkerekedett, és összességében a koncentráció és a centralizáció trendje mutatkozott inkább.
Paradox helyzet jött létre: az egyre nagyobb t őkehiány egyre takarékosabb (olcsóbb) és egyre
célirányosabb egyenl őtlenség-kezel ő programot és intézkedéseket kívánt, amelyek a területi
politika adott környezetében és viszonyai között, az egyenl őtlenségek hosszabb távú mérséklé-
ét illetően mégis pazarlók voltak, mivel a ráfordítások összességében — néhány átmeneti és
észleges eredmény ellenére — hatástalanok voltak.
A fent vázolt okok — a társadalmi-gazdasági változásokkal egyetemben — mára a regionális
olitikát válságos helyzetbe sodorták. E válság leginkább az egyenl őtlenségek rohamos növeke-
ésében, a területileg egyre kiterjedtebb és egyre mélyebb szociális és gazdasági válságban
lt testet. Ennek legközvetlenebb megjelenési formái az elmaradott, hátrányos helyzet ű térsé-
gek, valamint a gyors szerkezetváltás kényszere alatt megrendült depressziós térségek. Nem
kétséges, hogy a piaci, gazdasági viszonyok változása, az ország, s őt a kelet-európai régió ko-
tábbi gazdasági rendszerének összeomlása lényeges, sok tekintetben meghatározó szerepet ját-
szott a regionális politika válságba jutásában. E folyamatban a megel őző mechanizmus viszo-
yai között létrejött és eléggé szerény önálló életer ővel bíró részpolitika kiürült, felszámolódott,
jrafogalmazása elodázhatatlanná vált.
Az innovatív regionális politika céljai
A fejlett piacgazdaságok regionális politikájában bekövetkezett paradigmaváltás f ő jellemző-
je, hogy a tradicionális, növekedésorientált regionális politikát új tényez őkre alapozott politika,
áz ún. szerkezetátalakítás-orientált vagy innovatív regionális fejlesztési koncepció váltja fel.
Az innováció-orientált regionális politika azt a célt tűzi ki, hogy egyik oldalról a helyi, térségi
dottságokat javítsa, másrészt pedig az adott térségek gazdasága számára elérhet ővé tegye az
jdonsághordozás eszközeit, módszereit, intézményeit. A jövedelmek növelését, az interregio-
ális gazdasági kapcsolatok élénkítését, a fejl ődési folyamatok beindítását tehát nem a fizikai
i putok gyarapításával éri el, hanem a helyi er őforrások sokoldalú élénkítésével és azok bekap-
solásával az átfogó innovációs folyamatba. Ehhez megteremti a széleskör ű információs és
ommunikációs kínálat feltételeit, és ezzel párhuzamosan akciókat indít a szellemi er őforrások
yarapítására, valamint az új ismeretek befogadása feltételeinek megteremtésére.
Az innováció-orientált regionális politikában meghatározó hangsúlyt kap a műszaki fejlesz-
t 's, a gazdasági szervezetek K+F tevékenysége, illetve az új technológiák és termelési, tevé-
enységi eljárások kidolgozása, illetve adaptálása.
Az innováció-orientált regionális politika módszerei rugalmasak, sokoldalúak, és rendkívül
rzékenyek a helyi, térségi adottságokra, feltételekre, ugyanakkor egyértelm űen meghatároz-
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
4 Horváth Gyula TÉT 1992 • 1-2
hatók, körülírhatók. Így helyet kapnak a szelektív fejlesztés eszközei, a vállakozások m űködő-
képességének javítása, a piaci kapcsolatok szélesítése és meger ősítése, az új technológiák foga-
dóképességének megteremtése, a flexibilis termelési rendszerek elterjesztése. Ehhez olyan in-
tézmények járulnak, amelyek egyrészt közvetítik az új technikai, technológiai információkat,
másrészt az üzleti kapcsolatok m űködését, alakítását segítik el ő.
E politika megvalósításának eszközei és intézményei nem a közvetlen beavatkozást szolgál-
ják, hanem a feltételek megteremtését, a gazdasági szerepl ők olyan koordinálását, hogy a meg-
újítás, az innovációk fogadása, adaptálása természetes megoldásként kínálkozzon az adott tér-
ségben.
Az innováció-orientált regionális politika feladata tehát a piacgazdaság térnyerésének bizto-
sítása, intézményeinek kiépítése a gazdaság és a térszerkezet minden szintjén, a regionális és
lokális erőforrások aktivizálása, és mindezek általa megújítási folyamatok kiszélesítése, térben
történő terítése.
A térszerkezetben ezzel a politikával és annak eszközrendszerével lényegében fel kell számol-
ni, vagy egyes térségekben mérsékelni kell a vállalkozói innovációk akadályozó, gátló tényez őit,
és azok terjedését, megújítását szolgáló háttérrendszerek kiépítését kell el ősegíteni.
A gazdasági megújítás fontos feltétele, hogy állandó innovációs kényszerben éljenek a vállal-
kozók, környezetükben elérhet ők legyenek az aktuális információk az új technológiákról, tech-
nikai eszközökről, a piacokról, és az azokon való megjelenés feltételeir ől. Kiemelt fontosságú
a vállalkozások K+F tevékenysége, illetve a technikai, technológiai újdonságok megismerése,
adaptációjának megteremtése. Az innováció-orientált regionális politika nem választható el az
ország műszaki fejlesztési politikájától, azzal rendkívül szoros kapcsolatban áll, egymást köl-
csönösen feltételezik. A regionális politika váltásának egyik feltétele, hogy a területi adottsá-
gok, mint endogén erő források reális, piacszemlélet ű feltérképezése történjék meg.
A területi egyenl őtlenségek mérséklése
Az új regionális politikán belül kiemelt fontosságú kérdésnek kell tekinteni a területi egyen-
lőtlenségek mérséklését, az elmaradott vagy átmenetileg válságba jutott térségek felzárkózási
esélyeinek megteremtését, er ősítését. Ennek szükségessége három alapvet ő szemponttal indo-
kolható.
1) Leggyakrabban a társadalompolitikai, szociális szempontok merülnek fel. E települések,
térségek objektív vagy legalábbis az ott él őkön kívül álló (pl. gazdaságpolitikai-politikai stb.)
okok miatt a fejlődés fő vonalától elszakadtak, és emiatt ma a szociális periféria sajátos területi
megjelenítői. A társadalom — szociális felel ősségéből adódóan — korlátozott teherbíró képes-
sége ellenére is köteles e települések, térségek számára is az emberhez méltó környezetet, a
felemelkedés esélyét nyújtani.
Az elszegényedés, a munkanélküliség, a demográfiai szerkezet torzulása, az alapvet ő ellátás
hiányosságai vagy működtetési zavarai, a magas halandósági ráta a válság képét rajzolják meg.
E szempont eddig szinte kizárólagos módon határozta meg az egyenl őtlenségek mérséklésére
előirányzott regionális programokat. Nyilvánvaló, hogy egy átfogóbb, komplex megközelítés
esetén is helye van az indokok sorában, és az sem vitatható, hogy megalapozott az az állami
érzékenység, amely e jelenségek miatt tapasztalható.
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
T ÉT 1992 • 1-2 A magyar regionális politika súlypontjai 5
2) A második alapvető — a hosszabb távú és a tartós eredményeket hozó egyenl őtlenségkeze-
ls által igényelt — szempont gazdaságpolitikai jellegű . Ebből a nézőpontból a kritikus helyzet ű
t lepülések, térségek problémája valójában az, hogy a gazdaság és a társadalom m űködésének
t rbeli szerkezetében jelent ő s ellentmondások halmozódtak fel, a területi anyagi és emberi érté-
k, a nemzeti vagyon egy része lényegében kívül reked a társadalmi újratermelési folyamaton,
gy kényszerűségből nem az adottságainak megfelel ő módon vesz részt abban. Emiatt e va-
gyon nem csak jövedelmet nem termel, de a jelenlegi rendszer keretei között csak rendszeres
külső támogatással — mintegy mesterségesen — maradhat fenn. A tartós, hosszú távú sikerre
számító fejlesztési programnak — a szociális problémák rövid távú megoldása mellett — dönt ő-
en ennek a megváltoztatására kell törekednie. Az új társadalmi-gazdasági modellben ez azt je-
lenti, hogy a válságos helyzet ű térségek, települések fejlesztési programjainak els őrenden a
települések, térségek adottságainak, értékeinek jövedelemteremt ő hasznosulását, a hasznosu-
1 s reális és más térségekkel egyenrangú esélyét kell megteremtenie a támogatások és kedvez-
ények révén. Az esélyegyenl őség a kiindulási helyzet különböz ősége miatt ebben a települési
- rben több jogot, több forrást, több lehet őséget jelent.
3) Az egyenlőtlenségek területi politikai programja szükségességét harmadrészt általános
litikai szempontok indokolják. Demokratikus társadalmakban az alapvet ő emberi jogok
eg yik meghatározó eleme a társadalom életébe való bekapcsolódás emberi esélyeinek egyenl ő-
sége, az esélyegyenl ő ség megteremtése és garantálása. Ma Magyarországon az állampolgárok
munkaerőpiaci helyzetének, életkörülményeinek, érvényesülésének esélyegyenl őtlenségében
az egyik legfőbb tényező a lakóhely. A területi kapcsolatok sokrét űsége, a jövedelemelosztás .
ő az a mechaniz- szabályoéhei-trüpolkaunómításrévegmh
us, amely csökkentheti a lakóhely esélyegyenl őtlenséget hordozó szerepét még azon települé-
s k esetében is, amelyek közvetlen gazdasági alappal nem, vagy csak részben rendelkeznek.
z esélyegyenlő ség tehát nem szükségszer űen azt jelenti, hogy minden település egy átlagos
g dasági és ellátási standarddal fog rendelkezni belátható id őn belül, hanem azt, hogy pusztán
f gyasztási pozíciója által differenciált módon, de reális, elérhet ő és hozzáférhető módon fog
s ámára a jövedelemszerzés, a fogyasztás, és az ellátás rendelkezésre állni, valamilyen térbeli
s erkezetben.
A területi egyenlőtlenségek mérséklésére irányuló fejlesztési programnak alapvet ő céljai a
terület-gazdasági fejl ődés lehetőségének megteremtése, a differenciált, területi-települési érte-
1 mben szelektív területi gazdasági növekedés és önfejl ődés képességének létrehozása vagy re-
v talizálása, a legégetőbb szociális feszültségek egyidej ű — rövid távú — enyhítésével párhuza-
osan. A területi egyenl őtlenségek kezelésére vonatkozó politika végcélját illet ően tehát nem
"lönbözik az eltérő okok miatt hátrányba került régiók típusától. S őt, a területi gazdasági nö-
v kedés és önfejlő dés esélyének folyamatos fenntartása a piacgazdaság egész területi politikájá-
n alapcélja is. Különbség dönt ően a konkrét helyi-területi viszonyokhoz, sajátosságokhoz
i azodó, azt alapul vevő fejlesztési utak és eszközök tekintetében lehet.
A válságtérségek gazdasági szerkezetének átalakítása
A gazdaságilag hanyatló területek közös jellemzője, hogy mind kevésbé képesek saját problé-
ájuk önerőből történő megoldására. A korai segítség a revitalizálás szempontjából tehát igen
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
6 Horváth Gyula TÉT 1992.1-2
lényeges. A gazdasági növekedés ütemének csökkenése, vagy a visszaesés kilátástalan pszicho-
lógiai légkört teremt, szakemberelvándorlást idéz el ő, demográfiai eróziót vált ki. A
társadalmi-gazdasági struktúrák meggyengülése pedig mérsékli az újjáélesztés esélyeit, növeli
a társadalmi költségeket. Annak ellenére, hogy a szerkezetátalakítás maga ráfordításokkal jár
együtt, mégis könnyebben valósítható meg, mint az új iparosítás. Az iparilag fejletlen területe-
ket ugyanis tőkehiány és a képzett munkaerő hiánya jellemzi. Az újrafejlesztést ugyanakkor
nehezíti, hogy a hagyományos területeken kialakult ipari bázisokkal, intézményekkel kell szá-
molni, a működő struktúrák tehetetlenségi nyomatéka, egyéni egzisztenciák és életpályák jöv ő-
beli bizonytalansága visszatartó er őt jelent.
Az iparilag korábban fejlett területeken a gazdasági növekedést akadályozó tényez ők a kö-
vetkezők:
— szerves fejlődéssel diverzifikációra képtelen ipari struktúra;
— a gazdasági szolgáltatások sz űk köre, nagyvállalati koncentrációja;
— jelentékeny küls ő függés a vállalatok irányításában, különösképpen a külpiaci értékesítés-
ben és a kutatás-fejlesztés területén;
— a munkaerő egyoldalú szakképzettsége, a konvertálható szakképzettség ű foglalkoztatottak
alacsony részaránya;
a technológiaigényes termékek sz űk köre, az előállított termékek korszer űtlensége, a ter-
mékéletciklus els ő fázisában levő termékek rendkívül alacsony aránya, a szabványosított
tömegtermelés dominanciája a feldolgozóiparban.
A struktúraváltási programok közös elemei a következ ők:
a kis- és közepes üzemek el őtérbe kerülése a vállalati struktúrában;
a fogyasztói igényeknek jól megfelel ő, azokhoz nemcsak rugalmasan alkalmazkodó, de azo-
kat megelőzni és befolyásolni, alakítani képes, piacképes fogyasztási javakat, továbbá tech-
nológiailag korszerű , innovatív beruházási eszközöket gyártó, munkaigényes, de környezet-
kímélő iparágak telepítése els ősorban a régi ipartelepek telkeinek szanálások és
rekonstrukciók útján való igénybevételével;
a csúcstechnológiának megfelel ő új és vonzó telephelyek létrehozása, pl. ipari parkok, tech-
nológiai centrumok vagy technológiaparkok formájában;
a szellemi infrastruktúra terén a közületi és magán kutatási és fejlesztési intézmények telepí-
tésének elősegítése;
a kommunális-környezeti infrastruktúrában a tökéletesebb és teljes kör ű szennyvíztisztítás,
szemét- és hulladékkezelés és gazdálkodás megoldása;
a térségek közlekedési adottságainak javítása, a légi közlekedés kiemelt fejlesztése;
a telekommunikáció és az informatika (telematika) integrált fejlesztése;
a szakmai képzési és átképzési intézmények s űrű hálózatának a kiépítése;
a tercier szféra (különösképpen a termelési és üzleti szolgáltatások) kiemelt ágazatként való
kezelése.
Látható, hogy a regionális fejlesztési programokban új, korábban nem alkalmazott ténye-
zők jelennek meg, vagy régi komponensek min őségileg megváltozott tartalmat kapnak. Az
utóbbi évtizedekkel ellentétben, amikor az infrastruktúra-fejlesztés els&orban a régióbeli
életviszonyok javítását szolgálta, az új infrastruktúra-fejlesztési részprogramok inkább a
gazdasági struktúraváltásnak rendel ődnek alá, s céljuk a gazdaság jövedelemtermel ő képes-
ségének fokozása, a küls ő működő tőke számára vonzó feltételek teremtése.
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
TÉT 1992 • 1-2 A magyar regionális politika súlypontjai 7
Fel kell figyelnünk arra a közös vonásra is, hogy az elöregedett iparvidékek szerkezetátalakí-
tr.sai programjaiban nagy súllyal szerepelnek társadalmi és szociálpolitikai elemek. E tényez ők
közül itt csupán egyetlen egyet, a regionális vagy lokális tudat erősítésének szisztematikus
p -ogramjait említjük.
A gazdaságilag elmaradott térségek problémája valójában az, hogy a gazdaság és a társada-
lom működésének térbeli szerkezetében jelent ő s ellentmondások halmozódnak fel, a területi
anyagi és szellemi er őforrások egy nem lebecsülendő hányada lényegében kívül reked a társa-
dalmi újratermelési folyamaton, vagy nem az adottságainak megfelel ő módon vesz részt abban:
nem hogy jövedelmet nem termel, hanem a jelenlegi rendszeren belül csak állandósuló küls ő
t4mogatással maradhat fenn.
A fejlesztési programnak hosszú távon a területi-gazdasági fejl ődés lehetőségét kell megte-
mteni, vagyis a differenciált, sőt területi-települési értelemben szelektív területi, gazdasági
n 'vekedés és önfejl ődés képességét kell létrehoznia. Ehhez képest másodlagos — bár nem vitat-
h tóan fontos és érzékeny — kérdés a mai foglalkoztatási, életkörülményekbeli stb. gondok
á meneti orvoslása. Hasonló az ok-okozati viszony a depressziós térségek esetében is. A beavat-
k zás célja az kell legyen, hogy a területi gazdasági szerkezet átalakításával perspektivikusan
űködőképes, a területi munkamegosztás alapján álló, diverzifikált, a piaci viszonyok változá-
s ihoz folyamatosan alkalmazkodni tudó területi gazdasági potenciál jöjjön létre. A gazdasági-
lag elmaradott térségek és a depressziós térségek kezelésének jelenlegi formái azokban a régi-
ókban, ahol mindkét válságtípus megtalálható azért veszélyesek, mert a stratégiát átmeneti
v4lságkezeléssé degradálják, az ok-okozati viszony felcserélésével nem vállalkoznak tartós, sta-
bil megoldásra, az alapvetően gazdaságpolitikai, gazdaságfejlesztési regionális kérdéseket szo-
ciálpolitikai síkon kezelik.
A reindusztrializálás és a tercierizálódás, mint a
területfejlesztés új hajtóerői
Hosszú évtizedeken keresztül — mondhatni a legutolsó id őkig — az ipar a gazdaság és a
területfejlesztés motorja volt Magyarországon.
Nyilvánvaló, hogy a területfejlesztési politika a gazdaságnak azt az elemét emeli ki, amely
é pen megfelel az ország gazdasági fejlettségének. A fejlett tőkés országok II. világháború utá-
n területfejlesztésében majdnem olyan központi helyet töltött be a „centralizáltan decentrali-
lt" iparfejlesztés, mint ahogyan azt a szocialista országok területfejlesztési programjaikban
eghirdették (de kevésbé valósították meg). A fejlett piacgazdaságok kés őbbi területfejlesztési
s atégiájában ugyan az ipar veszített jelent őségéből, de korántsem tűnt el.
A magyar célok (a gazdasági átalakítás támogatása a válságövezetekben, a centrum—
p riféria feszültségek enyhítése, öner ős fejlődés, adottságokon alapuló fejlesztés, a határmenti
e yüttműködés támogatása stb.) eseteiben is az ipar lehet (és lesz) a területfejlesztés egyik
e eme.
A teendők négy fő körbe sorolhatók (ezek mind egyszerre jelentenek célokat és térségeket
i , s ezekben az ipar különböző szerepeket fog betölteni.
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
8 Horváth Gyula TÉT 1992.1-2
— A térbeli polarizálódással szemben ható területfejlesztési program. Ez elsősorban olyan
hálózati infrastruktúra- fejlesztést jelent, melynek révén az ország elmaradottabb területei ered-
ményesebben kapcsolódhatnak bele az ország vérkeringésébe, a perifériák szorosabban köt őd-
hetnek a centrumokhoz. Ennek a fejlesztésnek a része lehet az a széleskör ű oktatási és átképzési
program, mely a fejletlenebb területek aktív népességét is alkalmassá teheti arra, hogy a korsze-
rű gazdaságban munkát találjon.
Ez a program nem irányul közvetlenül az iparfejlesztésre, de hozzájárul azoknak a feltételek-
nek a létrehozásához, amelyek el őnyössé tehetik az ipar letelepedését és m űködését.
— A területi széls őségeket csökkent ő, a súlyos területi feszültségeket csillapító területfejlesz-
tési programok. Ennek a célnak kétféle megközelítését lehet számba venni: a gazdaság fejleszté-
se, stabilizálása a térségen belül, illetve a népesség mobilizálódásának (elingázás, elvándorlás)
elősegítése. Az ipar — munkahelyteremtő szerepével — fontos része a helyi gazdaságfejlesztés-
nek. Elsősorban a helyi központú, korszer ű vállalkozásokat kell segíteni, mert ezek meggyöke-
resedése és innovatív jellege hosszú távon is hatékonyabban mozdítja el ő a térség fejlődését.
— A kistérségi integrációs törekvések támogatása. E fejlesztési irány gyakorlati alkalmazása
igen kívánatos lenne, a fejlett nyugat-európai országokban is jó eredményeket értek el megvaló-
sításával. Magyarországon — legalábbis egyel őre — még alig találkozhatunk ilyen jelleg ű tö-
rekvésekkel.
Egy-egy nagyobb méret ű iparvállalat, vagy a kis- és középvállalkozások ipari körzetté formá-
lódása (erre példák vannak Olaszországban és Franciaországban) jelent ős mértékben hozzájá-
rulhat a kistérségek célszer ű integrálódásához.
— Növekedési centrumok kialakítása. A növekedési centrumok (innovációs, ipari, tudomá-
nyos parkok, technopoliszok) tervei már nem arra az id ők folyamán illúziónak bizonyult elmé-
letre épülnek, hogy egy-egy központ küls ő erővel történő fejlesztésének hatásai kés őbb automa-
tikusan szétterjednek a központ környezetében. A fejlesztés kifejezetten a centrumok érdekében
megy végbe, abban a reményben, hogy a megfelel ő feltételek létrehozásával az ember elérheti
innovatív képessége maximumát. A növekedési centrumok a kutatás—fejlesztés—csúcstech-
nológián alapuló ipari termelés, és az ezeket a tevékenységeket magas színvonalon kiszolgáló
tercier szektor együttesét foglalják magukba.
A területi rendszer logikájával egyirányban haladva és nem azzal ellentétesen kell segíteni
a régi növekedési centrumok fejlesztését, az új növekedési centrumok kialakulását, annak
szem előtt tartásával, hogy ezek kapcsolódjanak bele a nemzetközi vérkeringésbe, a fejlett euró-
pai városhálózatba. Ennek esélyét a regionális centrumok számára is lehet ővé kell tenni. Sikere
esetén elképzelhet ő, hogy Magyarország ezen keresztül olyan el őnyök birtokába juthat, me-
lyekből (például egy területileg differenciált adórendszer beiktatásával) a korábbiaknál többet
profitálhatnának az ország elmaradott térségei is. Nem kétséges egyben, hogy a növekedési
centrumok fejlesztésének következményeként felgyorsul a térbeli differenciálódás is.
A regionális politika eszköztára
Az új magyar regionális politika els ődlegesen a helyi-területi gazdaság er ősítését célozhatja,
ennek pedig a gazdasági-vállalkozói szférából kell kifejl ődnie.
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
T T 1992.1-2 A magyar regionális politika súlypontjai 9
Minden központi vagy helyi területi beavatkozás ehhez képest küls ődleges jellegű, és feladata
a különféle támogatások és kedvezmények, valamint a területi fogadókészség és a környezet
alakítása révén a m űködő tőke területi és ágazati mozgásának befolyásolása. Ez a funkció vi-
s ont — különösen a kialakult ágazati-területi strukturális viszonyok közepette — nélkülözhe-
t lenül fontos. A területi egyenlőtlenségkezel ő stratégia alapfeladata a szabályozáson és támo-
g táson alapuló vállalkozásélénkítés.
Az egyenlőtlenségek mérséklésére szolgáló eszköztár rendkívül gazdag lehet: a világ fejlett
országai, régiói számos módszert, támogatást, kedvezményt, szervezeti-intézményi eljárás-
módot stb. alkalmaztak már, megfelelően sokrétű a hatáselemzések, tapasztalatok halmaza
is
A mai makroszintű elosztási arányok a területi politika korábbi státusza szerint alakultak ki,
a zal a nehezítő körülménnyel, hogy a gazdasági szerkezetváltás átmenetileg fokozott kormány-
i pénzügyi részvételt igényel. Ebb ől következően a regionális politika új kurzusának megha-
tó ozásakor dönteni kell arról, hogy a gazdasági és szerkezetátalakítási kormányprogramok az
e digi ágazati, tulajdonosi-szervezeti és funkcionális néz őpontok mellé egyenrangú elemként
a egionális érdekeket is „kooptálják". Ez nem helyettesíthet ő az egyes megyékre, régiókra
lön-külön kidolgozott tervekkel, programcsomagokkal, mert ebben az esetben a regionális
p litilca státusza egyáltalán nem változik meg, következésképpen hatóköre, mozgástere is a régi
marad. Az egyenlőtlenségek mérséklésének problémája els ődlegesen pénzkérdés, de nem csak
aZ. A regionális politika eddigi státusza, rendszere és m űködési mechanizmusa semmi garanci-
át nem adott arra, hogy a jelenleginél nagyobb forrásokkal a terület- és településfejlesztés tény-
le esen jobb hatásfokkal működjön.
z eszköztár els ő részét az úgynevezett intézményi szervezeti elemek adják. Ezek közül né-
-
h y fontosabb az alábbi:
a regionális bank és pénzintézeti rendszer kiépítése, a szervezet gazdagodása és ezzel együtt
jelentős mérvű decentralizálódása;
— sokszínű terület- és településfejlesztési alap- és alapítványrendszer létrejöttének támogatá-
sa, a fejlesztési társulások, társaságok, szövetségek stb. kialakulásának el őmozdítása, koor-
dinálása;
— a regionális üzleti és információs infrastruktúra kiépülésének gyorsítása (befektetési, ta-
nácsadó, marketing, piackutató, ügynöki, menedzseri, képzési-továbbképzési profit és
nonprofit szervezetek elterjedése); ez alapvet ően fontossá válik azáltal, hogy a legnagyobb
dinamizmus a kis- és közepes méret ű vállalkozásoktól remélhető, ahol a szervezet a komp-
lex és szerteágazó funkciókat nem képes magába olvasztva a szükséges mértékben ellátni;
— a hagyományos infrastruktúra-hálózatok gyorsütem ű fejlesztése: ezen belül külön hangsúlyt
kell kapnia a közlekedési és kommunikációs hálózatoknak (az üzleti világhoz való gazdasági
közelség, a bekapcsolódás lehet őségének megteremtése, amely előmozdítaná a vállalkozá-
sok, új szervezetek ma még térbelileg rendkívül koncentrált és hierarchikus megjelenésé-
nek területi kiterjedését, regionálisan arányosabb szerkezetét), valamint az energetikai
rendszernek;
— komplex vállalkozásfejlesztési célú intézmények, létesítmények létrehozása: ezen belül ipa-
ri parkok, inkubátorházak, esetlegesen különleges gazdasági övezetek stb. létesítése külön-
böző finanszírozásban, nonprofit vagy üzleti alapon, esetleg koncesszión alapulva.
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
10 Horváth Gyula TÉT 1992.1-2
Az eszköztár másik része a tevékenységek és a m űködés támogatása, kedvezményekkel való
dinamizálása, tulajdonképpen a gazdálkkodási folyamat minden olyan elemére, részére kiterje-
dően, amely adott feltételek és viszonyok mellett adott térségek esetében a leginkább korlátozó
tényező. Vázlatosan néhány ilyen:
a regionális vállalkozásbiztosítás kedvezményezése;
a gyorsított amortizáció;
a kis- és középvállalatok adómérséklése;
— az új munkahelyeken foglalkoztatottak utáni átmeneti és degresszív társadalombiztosítási
járulék csökkentése;
— hitel- és kamatkedvezmények, átmeneti garanciavállalás;
— a kooperációs kapcsolatok (nemzetközi, határmenti, esetleg válságtérségen belüli együtt-
működések) különleges szabályozása.
Az egyenlőtlenségek mérséklésére, a speciális helyzet ű, funkciójú települések, térségek, va-
lamint minden regionális és helyi fejlesztési célú, az automatikus település és területi m űködés
és fejlesztés finanszírozásán felüli támogatások, kedvezmények stb. fedezetére az egységes te-
rületfejlesztési alap szolgálna.
Az alap az eddig is létez ő területfejlesztési alaphoz képest két tekintetben változna leginkább:
a feladatok súlyának és felismert szükségességének megfelel ően lényegesen nagyobb lenne
(a költségvetés bizonyos százalékában; tapaasztalati tények és külföldi példák a GDP mint-
egy 1,5-2 % -át indokolnák);
— az alap kifejezetten fejlesztési célú felhasználást szolgálna, mentesítve minden szociális,
szociálpolitikai (rövid távú) feladattól (azt legfeljebb egy külön szociális alapként lehetne
átmenetileg vagy hosszabb távon egységesíteni.)
Bármennyire „nagyvonalúnak", vagy éppen költségesnek t űnik is ez az elképzelés, a felhal-
mozódott és megoldásra váró problémák nagysága miatt még így is sz űkös lenne, ám hatása
épp hogy csak érvényesülni tudna. Másfel ől a költségesség vagy a nagyság megítélése eléggé
viszonylagos: gondoljunk csak arra, hogy a ma létez ő ágazati vagy funkcionális célú alapok
még egy ilyen megnövelt alapnál is nagyságrendekkel nagyobbak, ráadásul belátható id őn belül
nemigen szüntethetők meg.
Az alap felhasználását, a technikát a szigorú nyugat-európai minták szerint kellene megfo-
galmazni:
— az alap központi és eleve decentralizált részb ől állna, a megfelelő döntési, információs és
ellenőrzési rendszerrel együtt;
— a korábbiakban felsorolt összes fejlesztési célú eszköz finanszírozására szolgálna (tehát fej-
lesztési juttatás és hitel, kedvezmények, költségátvállalás stb.);
— folyamatos pályázati rendszer alapján m űködne;
— egyéb alapokkal való együttes felhasználás lehetséges lenne;
— az alaphoz való hozzájutás lehet ősége nem kötődne előzetes települési, térségi kör lehatáro-
lásához;
— a felhasználás szigorú garanciális elvek szerint történne.
Az eszköztár harmadik részét általános információs-orientációs környezetként lehetne meg-
fogalmazni. Ennek eleme a területi irányítás és koordináció kereteinek lefektetése, a változá-
sokhoz való igazítása, az átfogó területi fejlesztési koncepció, a konkrét dokumentumok elké-
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
T T 1992 s 1-2 A magyar regionális politika súlypontjai 11
sz ítése, megújítása, majd rendszeres felülvizsgálata és publikussá tétele. Ugyancsak nélkülöz-
hétetlen — nem pusztán a központi vagy a területi irányítás és koordináció szemszögéb ől —
a területi statisztikai-információs rendszer új alapokon való kiépítése, egy egységes (és az euró-
p i rendszerekkel konform) területi monitoring létrehozása.
Az információs-orientációs környezet eszközzé leginkább azáltal válik, hogy a terület- és
te epülésfejlesztés szerepl őinek köre jelentősen kiszélesedhet. A korábbi területi politikai kur-
zilst egy centralizált irányítási-igazgatási alapra épül ő, végrehajtó típusú szervezeti rendszer
jellemezte, viszonylag szűkkörű szereposztással. Az új társadalmi-gazdasági modell a területi
fejlődés új résztvevőit is eredményezi (pl. a léterjöv ő új intézmények, társaságok, bel- és külföl-
di tőketulajdonosok, a bankszféra, az állampolgárok és különböz ő csoportjaik stb.). Egy jelen-
tCen decentralizált szervezeti és döntési rendszer lenne kívánatos, azzal együtt, hogy a közpon-
ti forrásokra és támogatásokra alapvet ően szükség van.
Végezetül, a területfejlesztési eszköztár fontos — önálló — eleme a területi tervezés. A terüle-
ti rendszerét új szempontok alapján kell kidolgozni. Vezérelvnek a tervszerz ődést és
a ervezési társulásokat kell tekinteni.
Közigazgatási rendszer és regionális politika
Vannak országok, térségek, ahol az alapvet ő területfejlesztési problémákat közigazgatási
egységek szerint kezelik, másutt nem veszik figyelembe a közigazgatási beosztást, hanem a
fe lesztési programokat „problématerületek" keretében hajtják végre. Eléggé gyakori a két
m goldás kombinációja is, nevezetesen, hogy a makrogazdasági területfejlesztési, kiegyenlítési
c okat a közigazgatási beosztástól eltér ő, annak kereteit nagyban meghaladó, térbeli keretek
k' ött tervezik megoldani, a mezoszint ű fejlesztési programok közigazgatási egység centriku-
sa , a mikrotérségi fejlesztések megint közigazgatási egységekhez vagy ezek társulásaihoz kö-
tő nek.
területfejlesztés eszköz- és szervezeti rendszerét is úgy kell kiépíteni, hogy az els ősorban
a ormányzat és az önkormányzatok partnerségét intézményesítse. A területfejlesztés a kor-
mányzat és a helyi önkormányzatok közös feladata, amelyben tisztán el kell különíteni az egyes
szférák kompetenciáját, illetve pontosan meg kell határozni az együttm űködés szabályait.
A korábbi közigazgatás bürokratikus szervezési logikájú volt. A megyéken keresztül tökéle-
te en irányítható és átvilágítható területi irányítást felváltotta egy közel háromezer autonóm
d' téshozót tartalmazó konglomerátum, amely egyel őre a teljes dezintegráltság állapotában
va
z új területfejlesztési elképzelésekben tehát meg kell jelölni azokat a szükségszer ű és lehet-
sé es korrekciókat is, amelyekkel az önkormányzatok alkalmasabbá tehet ők a területi politikai
,
cé ok megvalósítására.
iben tudnak az önkormányzatok hozzájárulni a területfejlesztési célok megvalósulásához?
— Saját fejlesztési tevékenységükkel, amellyel egyrészt javítják a lakossági ellátást, másrészt
a helyi gazdaság működési feltételeit;
- Vállalkozásaikkal, amennyiben azok — más szerepl őkkel közösen — fejlesztési célokat
szolgálnak;
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
12 Horváth Gyula TÉT 1992.1-2
— Vállalkozást ösztönző tevékenységükkel — p1. adópreferenciák, hatósági kedvezmények;
— Tervezési-koordinatív-informatív tevékenységükkel befolyásolják a helyi gazdaságot a terü-
letpolitikai célok megvalósítása érdekében. Látszik, hogy az önkormányzatok karakterüket
tekintve rendkívül összetettek. Tulajdonosként, vállalkozóként, hatóságként, a helyi közér-
dek politikai képvisel őjeként, az állam szociális funkcióinak közvetítőjeként, munkáltató-
ként, információs-tervezési nonprofit szervezetként egyaránt képesek viselkedni, tehát terü-
letfejlesztési tevékenységünk befolyásolása is többtényez ős kell, hogy legyen.
Az önkormányzatokról szóló törvény lényegében nem döntötte el a magyar területi irányítás
strukturális jövőképét, ám sok minden amellett szól, hogy a megyei és megyei jogú nagyvárosi
önkormányzatokat tekintsük a területi politika kulcsszereplőinek.
A megyéket az önkormányzati törvény ún. szubszidiárius önkormányzati egységként szabá-
lyozta. Olyan feladatok ellátására rendezték be tehát a megyei önkormányzatokat, amelyet a
települések nem tudnak vagy nem akarnak ellátni. Ebb ől az következik, hogy a megyék szerepe,
funkciójuk terjedelme attól függ, hogy térségükben a települési önkormányzatok mennyiben
őrizték meg, vagy éppen igényelték a körzeti ellátási funkciókat. Azt lehet mindenesetre feltéte-
lezni, hogy a „rurális" megyékben a megye szerepe kiterjedtebb, több intézmény fenntartásáért
felelős, mint az „urbánus" megyékben. A megye súlya nem utolsó sorban attól is függ, hogy
a megyei jogú városok mit tartottak meg maguknak, azaz milyen területi-körzeti ambíciókkal
rendelkeznek.
A funkciók megosztásának ez a „rendje" ugyan liberális, de nem teljesen megnyugtató. Ki-
alakulhat egy olyan tendencia, hogy a megyékre marad minden olyan funkció, amely nem gya-
korolható rentábilisan. Ugyanakkor a feladatok szabad vállalási szisztémájából olyan funkciók
halhatnak ki, amelyek a területfejlesztés szempontjából alapvet ő jelentőségűek. A megyéket
tehát törvényileg rögzített hatáskörökkel is meg kellene er ősíteni, hogy legalább valamelyest
kiegyenlítsék a területileg egyenetlenül szétszóródó területi-regionális funkciókat. A megyei
önkormányzat kötelez ő feladatává kell tenni a területi tervezést, amelyben a megyei jogú város
együttműködési kötelezettségét is rögzíteni kell. Ez viszont azt is jelenti, hogy a jelenlegi ten-
denciákkal ellentétben a területi információs rendszert nem szabadna teljesen „államosítani"
a TÁKISZ-ok illetve a köztársasági megbízotti hivatalok, továbbá dekoncentrált ágazati hatósá-
gok keretében. Az államosított területi funkciók (területi információs rendszer, foglalkoztatás-
politika, környezetvédelem stb.) gyakorlásából ugyanis egy rendkívül fontos elem hiányzik,
mégpedig a helyi adottságokra épít ő helyi érdekek képviselete. A területfejlesztésben nem sza-
bad elkövetnünk újra azt a hibát, hogy technokrata szemlélet ű, kizárólag kvantifikálható para-
méterekkel operáló szakmai feladatnak tekintsük ezt a rendkívül komplex funkciót.
Nemcsak a hatáskörök megosztásánál alkalmazott szubszidiaritás, hanem a megyei jogú vá-
rosok kiiktatása, valamint a megyei testületek választási mechanizmusa, illetve így összetétele
is gondokat jelent. A megyéknek ún. másodlagos (származtatott) legitimitásuk van, a települési
önkormányzatokkal való közvetlen kapcsolattartás lényegében nem épült ki, mint ahogy a me-
gyei gazdasággal, illetve helyi társadalommal való viszonyrendszer is rendkívül laza, közvetett.
A megyei önkormányzatot sajátos funkciói és teljesen más (összetettebb) érdekviszonyai miatt
másfajta szervezeti formában, illetve választási módszerrel kellene kiépíteni, ahol helyet kapná-
nak a jelenleg kizárt vagy legalább is perifériára sodródó érdekcsoportok (pl. kétkamarás testü-
let, tájegységi résztestületek, koordinatív operatív szervezetek, komplexebb hivatali szervezet,
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
T ÉT 1992.1-2 A magyar regionális politika súlypontjai 13
i letve háttérintézményi struktúra). Nyilvánvalóan a megyék e meger ősödött, karakteresebbé
'ló funkcióinak nemcsak egy másik szervezet, hanem egy megreformált területi beosztás is
Nt ntos feltétele.
Zsírómegjegyzések
A magyar területi fejl ődés várható irányait és a modernizációs igényeket feltáró elemzésünk
végkövetkeztetése, hogy a regionális politika markáns részpolitikaként való megjelenítéséhez
sarkallatos törvényre van szükség. A regionális politikának aktív, piacépít ő jellegűnek kell len-
nie. Ezért az alaptörvényen kívül a területi struktúrák átalakítására ható folyamatokat (pl. az
cifrastruktúra egyes ágazatainak fejlesztését, a kis- és középvállalkozások fejlesztését stb.) sza-
lyozó törvényekben is érvényesíteni kell a regionális szempontokat.
A törvénynek — a regionális politika céljainak preambulumban való felsoroláson kívül —
a apvetően az intézmény- és eszközrendszer tételes szabályait kell tartalmaznia, azaz:
1. A regionális politikáért felelős központi, területi és helyi szervek feladatköreit:
az országgy ű lés és bizottságainak, a kormánynak és a kormányzati szerveknek a hatáskörét
(egyértelműen megnevezve a regionális politika fő kormányzati felelősét); célszerűnek tű-
nik egy országos regionális politikai (érdekegyeztetési) tanács felállítása. Ennek különféle
típusai lehetnek, funkciójának körvonalazása körültekint ő ágazati érdekegyeztetést igényel;
— a regionális politika megvalósításának középszint ű intézményét ennek feladatait;
— a települési önkormányzatok (típusonkénti) kötelez ő feladatait;
a településszövetségek, társulások feladatait és hatáskörét;
a regionális politika egyéb szerepl őit (lakosság, területfejlesztési társaságok);
2. A regionális politika prioritásait;
3. A regionális politika eszközeit;
4. A regionális politika információs bázisát és tudományos hátterét.
Végezetül hangsúlyozzuk, hogy a regionális politikai törvény társadalmi és politikai elfogad-
tásához szükségesnek tartjuk a kormány területfejlesztési koncepciójának kidolgozását és el-
fegadtatását. Nyilvánvaló, hogy az ország térszerkezetének átalakítását célzó kormányprogram
ismeretében lehet hatékonyan érvelni az azt megvalósítani szándékozó új eszköz és intézményi
rendszer mellett. Mert egyébként fél ő , hogy a törvény — önmagában — súlytalanná válik, és
a törvényalkotási folyam egyre hátrébb sodorja.
Jegyzetek
B rta Györgyi: Az ipar szerepe a területfejlesztésben és a területfejlesztési politikában. Bp., p. 19.
C atári Bálint: A rurális térségek fejlesztése. Kecskemét, p. 27.
C efkó Ferenc: A területi érdekközvetít ő mechanizmusok szerepe a regionális politikában. Pécs, p. 29.
E dő si Ferenc: Az információs társadalom kihívásai a területi folyamatokra. Pécs, p. 16.
F ragó László: A területi tervezés feladatai és struktúrája. Pécs, p. 22.
H jdú Zoltán: A közigazgatási területbeosztás és a területfejlesztés. Pécs, p. 15.
H rváth Gyula: Új irányok a fejlett piacgazdaságok regionális politikáiban. Pécs, p. 24.
H ubi László: Területi egyenl ő tlenségek — területfejlesztési törvény. Pécs, p. 16.
Iné Kovács Ilona: A területfejlesztés új stratégiája és az önkormányzatok. Pécs, p. 22.
R chnitzer János: Az innovációorientált regionális politika céljai. Gy őr, p. 19.
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
14 Horváth Gyula TÉT 1992.1-2
THE MOST IMPORTANT ISSUES OF HUNGARIAN
REGIONAL POLICY
GYULA HORVÁTH
The paper summarizes the possible new features of Hungarian regional policy on the basis
of an investigation prepared by the Regional Research Center of the Hungarian Academy of
Sciences for the authorization of the Ministry of Environment in 1991 in order to support the
preparatory works of the law on regional development.
The fundamental reason of the failures of previous regional policy, which can still be sensed
in some spheres, was the lack of a mutual relationship between the economic and regional
policies. The institutional-organizational network and the operational organizations of regional
policy were separated. Regional policy had, in the first place, some sort of social-policy aims,
and financial restrictions significantly limited the means, and at the same time, the scope of
activity of regional policy.
From the pont of view of solving the tasks of Hungarian economic modernization efficiently,
the researchers participating in the project unanimously voted for the innovation-oriented
model from among the possible regional development methods. This sub-branch of regional
policy is the most likely to support the mobilization of local resources, the restructuring of
the economy, and the creation of the system of economic incentives.
The proposed, especially important, aim of new regional policy should be the moderation
of regional differences, and the creation of a situation where the backward, depressed regions
can join up with the rest. The wording of this objective is well founded by the following
requirements: social policy implications, the need to increase economic productivity, and
general political implications.
The study devotes special attention to the consequeces of restructuring the infrasturcture,
and indicates that the new projects on the development of infrastructure should primarily
concentrate on the development of technical and intellectual infrastructure serving the creation
of a modern economic structure, and not so much the improvement of living standards in the
region.
In order to modernize the structures, the strategy of Hungarian regional development,
especially in the phase of transformation into a market economy, has to put special emphasis
on industrial development, though it is different from the models of developed market
economies. However, it has to be done in close correlation with the creation of an economic
environment which is capable of and ready for re-industrialization.
The fundamental trend of future development in Hungarian regional policy is the formation
and creation of the means and the institutional-organizational elements (development of the
local organizational and promotional network of regional development, the widening of the
number of actors in regional development with the agents of financing, social aspects and the
representation of interests) and the creation of the system of financial support (regional
development incentives, subsidies, etc.).
Finally, the paper investigates the relationship between the administrative system and
Horváth Gyula: A magyar regionális politika súlypontjai.
Tér és Társadalom, 6. 1992. 1–2. 1–15. p.
TÉT 1992.1-2 A magyar regionális politika súlypontjai 15
re gional policy. The study points out that the means and the institutional network of regional
policy have to be developed on the basis of the partnership of central government and the local
aiuthorities. While previous Hungarian administration followed the logic of bureaucracy, the
r ew democratic management, with more than 3000 decision-makers, was put into the state
cf disintegration. The future of the structure of Hungarian regional management is uncertain.
The reasearchers carrying out the investigation are positive that regional policy meeting the
Buropean norms requires a sub-national level with wide scope of research fields in Hungary
ais well. However, not only the actual counties have to be modernized for this purpose, but
ailso a new regional-administrative system has to be developed in the long run.
Translated by J. Mészáros