Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
Tér és Társadalom 4. 1991.4: 91-104
KITEKINTŐ
ZSIDÓNAK LENNI MUNCIE-BAN*
(To be a Jew in Muncie)
DWIGHT HOOVER
"1929-ben Robert S. és Helen M. Lynd Middletown címmel könyvet jelentetett meg, amely kés őbb klasszikus művé
vált. A könyv alapjául szolgáló kutatást az Institute of Social and Religious Research finanszírozta. A tanulmány úttör ő
szerepet töltött be a kis közép-nyugati (Midwestem) városok kutatásában. A Lynd házaspár a W.H.R. Rivers antropoló-
gus által a primitív társadalmak tanulmányozásakor alkalmazott módszert használta. Ezen séma szerint az emberi élet
hat kategóriába osztható: a megélhetés biztosítása, lakásszerzés, szabadid ős elfoglaltságok, vallásgyakorlás, a fiatalok
oktatása, részvétel a közösségi tevénykenységben. Az 1937-ben megjelent Middletown in Transition (Változó Middle-
town) című műben a Lynd házaspár a Nagy Világgazdasági Válságnak az Indiana állambeli Muncie városának a közös-
ségére gyakorolt hatását vizsgálta nyomonkövetéses módszerrel.
A fent említett két könyv mind az amerikai, mind pedig a világ más részein él ő társadalomtörténészek számára gazdag
információ-forrás. Az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozóan ez a két tanulmány biztosítja a longitudinális társa-
dalmi változások leghosszabb összehasonlító bázisadatait. Ezen túlmen ően a közelmúltban két további könyv is megje-
lent a Lyndék-féle adatok feldolgozása segítségével a helyi közösségr ől. Ezek a következők: Middletown Families
(Middletowni családok) (1982), és Ali Faithful People (Hív ő emberek) (1983). Az említett könyveknek köszönhet ő,
hogy a Middletownnak mintául szolgáló Muncie a tipikus amerikai kisváros szimbólumává vált.
Middletown (1929), az 1920-as években Robert S. és Helen M. Lynd által Muncie-ról írt
híres tanulmány figyelmen kívül hagyja a város szerves részét képez ő kis zsidó közösséget.
Egyetlen futólagos utalás arra, hogy ilyen közösség létezett, a könyv egyik kis részében találha-
tó, ahol a Lynd házaspár a Walnut Street mentén üzlettel rendelkez ő zsidó kiskeresked ők dilem-
májáról számol be, nevezetesen, hogy nyitva tartsanak-e vasárnap, ami a hét legjelent ősebb
bevásárló napja volt, vagy sem. De még ez a kis rész sem szolgál túl meggy őző információval
a helyi zsidó közösségről, mert a bolttulajdonosok döntései nem voltak egységesek, s egyesek
nyitva tartottak vasárnap, mások pedig nem.
Figyelembe véve a tanulmány történetét, szponzorait és szerz őit, ez a mellőzés nem meglepő.
A vizsgálat elkészítését az Institute of Social and Religious Research (Társadalmi és Vallási Kutatások Intézete) ösztö-
nözte. Ezt a kutatási ügynökséget ifjabb John D. Rockefeller alapította, s 1921 és 1934 között m űködött. Rockefeller
aktív társadalmi tudattal bírt, s nagyon megrázta őt a Cripple Creek sztrájk, ami az iparosodott Egyesült Államok
osztályharcait tűnt elő revetíteni. Annak érdekében, hogy a gyorsan modernizálódó társadalomban a sztrájk-járványt
csökkenteni lehessen, Rockefeller azt javasolta, hogy az amerikai protestáns egyházak szervezetbe tömörüljenek.
A fenti szervezet létrehozásának els ő lépése az Institute of Social and Religious Research megallapítása volt. Az intézet
viszont az amerikai vallás helyzetének vizsgálatát tartotta feladatának. Els őbbséget élvezett minden olyan kisvárosi
tanulmány, amelyben az egész közösség vallási gyakorlatát vizsgálták.' Az Intézet ilyetén beállítottsága mellett a nagy-
létszámú etnikumokkal rendelkez ő közösségek aligha kerülhettek a tanulmányozandók listájára.
Maga Robert S. Lynd, aki Muncie-t kiválasztotta, sem mutatott túlzott érdekl ődést a zsidó
közösség iránt. Lynd nem a kezdetét ől fogva dolgozott a kisvárosi projekten, hanem csak a
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
92 Kitekint ő TÉT 1991.4
későbbiekben helyettesítette az eredeti, ismertebb igazgatót. (Nyilvánvaló, hogy maga Rocke-
feller hajtotta végre a cserét. Lynd a Survey (Szemle) című folyóiratban megjelent cikkével
vonta magára Rockefeller figyelmét. Ez a cikk a Standard Oil of Indiana Elk Basin-i mezőjén
Lynd által tapasztalt rossz munkakörülményeket mutatta be. Lynd a fentieket akkor látta, ami-
kor Wyomingban nyári lelkipásztorként dolgozott. 2 Elődjéhez hasonlóan Lynd is meglátogatott
egy sor várost Midwest keleti részén annak érdekében, hogy rátaláljon az ideális vizsgálati
alanyra. Kritériumai eleve kizárták a mintából a nagy katolikus vagy zsidó közösséggel rendel-
kező városokat. A legfontosabb ismérv az volt, hogy a 25-50 ezer közötti lakossal rendelkez ő
kisvárosban csak kevés „néger és külföldi születés ű lakos legyen." 3 Ez a kritérium eleve lehe-
tetlenné tette az olyan városok mintába történ ő felvételét, mint Gary vagy South Bend, mert
mindkettőjük lélekszáma a 20. század eleji erőteljes bevándorlás következtében n őtt meg (Lynd
komolyan fontolgatta South Bendet, de végül lakosságát túlságosan etnikai jelleg űnek találta).
Muncie azonban megfelelt. Richard Jensen szerint ugyanis akkoriban a Midwesten a hasonló
méretű városok közül Muncie rendelkezett a legnagyobb arányú (88 %) „t ősgyökeres" (leg-
alább második generációs) amerikai lakossággal.'
Lynd különben eléggé ellentmondásos módon kezelte a vallást. Bár ő maga a Union Theologi-
cal Seminary-n (Egyesített Teológiai Szeminárium) végzett, sohasem dolgozott f őállású lel-
készként, és William Graham Sumnerhez hasonlóan évei el őrehaladtával feledni látszott vallá-
sos eszméit. Sumnerrel ellentétben azonban Lynd fejl ődése során radikálissá vált. Amikor
először volt Muncie-ban, még hittérít őként dolgozott, s nem sokat tör ődött a hagyományos
vallással. Úgy vélte, hogy a társadalom modernizálódásával a vallás intézménye is elhal. Ez
a halál azonban nem következett be 10 évvel kés őbb sem, amikor is Lynd visszatért Muncie-ba,
hogy elkezdje munkáját a Változó Middletown (Middletown in Transition) című kutatásban.
Éppen ezért Lynd megváltoztatta álláspontját és úgy érvelt, hogy bár a hagyományos vallás
anakronizmus volt az ipari társadalomban, a munkások meg őrizték belé vetett hitüket, mert
ez mentsvárat jelentett számukra a külvilág gondjai el ől.s Lynd álláspontjai közül egyik sem
tette számára lehet ővé, hogy Muncie vallási gyakorlatára (beleértve a protestánsokat is) túlságos
szimpátiával tekintsen, továbbá azt sem, hogy a közösség zsidók által képviselt parányi részének
a hite iránt bármiféle érdekl ődést mutasson.
Lynd társadalom-modelljének másik olyan problémája, melynek egyenes következménye
volt a zsidók negligálása az, hogy ez a modell szinte kizárólagosan ipari volt. A Míddletown
tanulmány azon része, mely a munka szerepével foglalkozik, vagyis a „Megélhetés" (Getting
a Living) című, a gyári rendszerek működését jellemzi, és azt is els ősorban abból a szempont-
ból, ahogy a munkásosztály életére hatást gyakorolt. Még az üzlettel foglalkozó osztály-típus
megjelenése is az ipari rendszerek függvénye. Minden valószín űség szerint a kisvállalkozások
hagyományos jellege miatt döntött úgy Lynd, hogy figyelmen kívül hagyja a zsidó vállalkozók,
kis- és nagykereskedők szerepét.
1979-ben, amikor egy helyi üzletember megbízott engem és Warren Vander Hill professzort
a Muncie-ban élő zsidó közösség történetének interjúk és kérd őívek segítségével, a még él ők
emlékezete alapján történ ő feldolgozásával, mód nyílt a fenti tévedés orvoslására. A zsidó kö-
zösség azon idősebb tagjaival kezdtük munkánkat, akik 60 és 93 év közöttiek voltak. Munkánk-
hoz az Indiana Jewish Historical Society (Indiana Állam Zsidótörténeti Társasága) által adott
kérdőíveket használtuk, de ezeket céljaink szerint módosítottuk. Minden megkérdezett sze-
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
TÉT 1991.4 Kitekint ő 93
mély jól emlékezett az 1920-as, illetve 1930-as évekre, s így az akkori évtizedek eseményeir ől
és magatartásformáiról rendkívül hasznos információkhoz jutottunk. Az interjúk igazságtartal-
mának bizonyítása és újabb adatok beszerzése céljából a szerz ő kutatta a városi címjegyzékeket
és telefonkönyveket, valamint a megye történetét is. Jelen cikk kutatási eredményeinek egy ré-
szét tartalmazza.
Muncie zsidó közössége, bár kicsi, ideiglenes és heterogén volt, id őrendben megelőzi a város
bejegyzését. Alexander L. Shonfield szerint az els ő zsidók Muncie-ban Henry és Lipman
Marks voltak, akik már 1850-ben rövidárú és ruhaüzletet nyitottak.' Marksék négy rokont al-
kalmaztak üzletükben. Ez a hat ember együtt közel 25 % -át alkotta Muncie összes külföldi szü-
letésű lakosságának.' Marksék Elzászban születtek és az 1840-es években emigráltak az Egye-
sült Államokba. Mivel Elzász még névlegesen Franciaország része volt, a Marlcsok révén a
francia születésű lakosság az írek és a németek után a harmadik legnépesebb bevándorló cso-
porttá vált Muncie-ban.
Az elkövetkezendő évtizedekben a Muncie-ba történ ő bevándorlást a zsidó Marks család
tapasztalatai határozták meg. Jobbára egy egész család érkezett igen gyakran az olyan jelent ős
zsidó településekről, mint Cincinatti. Itt üzletet nyitottak, ami az esetek nagy részében szabó-
ság, vagy ruházati kiskereskedelmi bolt, vagy mindkett ő volt, s azután a család többi tagját,
illetve a beházasodott családtagokat alkalmazták üzletükben. El őfordult, hogy ezek a rokonok
az üzletben maradtak és elvállalták a felügyeletet, de az esetek nagy részében a kés őbbiekben
saját üzletet nyitottak. Bár a családi tulajdonlás változott, az üzlet maradt.
Muncie korai zsidó bevándorlói zömében Nyugat-Európából, Kelet-Franciaországból, illet-
ve a német államokból érkeztek. Egészen 1870-ig Muncie-ban nem élt sem amerikai születés ű,
sem pedig Kelet-Európából bevándorolt zsidó. Az amerikai születés ű zsidók közül Muncie-ban
Lee Dessaur telepedett le els őként, aki Cincinattiból jött a városba, hogy elvegye egy ruhaüzlet
tulajdonosának a lányát. Dessaur azonban szesz nagykereskedelemmel foglalkozott, s ő volt
az első a Muncie-ban élő zsidók közül, aki a ruházati üzlettől eltérő tevékenységet folytatott.'
A második ilyen személy Heiman Silverburg volt, aki bár Lengyelországban született, már
25 éve Natchez-ben, Mississippi államban élt, mielőtt Muncie-ban telepedett le, hogy szabá-
szati nagykereskedést nyisson.'
Úgy tűnik, hogy Muncie els ő zsidó lakosai akadálytalanul mozogtak a növekv ő városban,
alig éreztek diszkriminációt, s szívesen vettek részt a különböz ő közösségi tevékenységekben.
Integrációjuk legjobb példája talán Frank Leon karrierje, aki rendkívül sikeres ruhakészít ővé
vált, s aki a különböző polgári szervezetekben is aktívan részt vett. Ezek közül kiemelném a
következőket: a Knights ofPythias (Pythiai lovagok), a Muncie Choir Society (Muncie Énekkari
Társulat), és a Citizen's Enterprise Company (Polgárok Vállalkozási Társasága) (ez utóbbi a
Kereskedelmi Klub és a Kereskedelmi Kamara létrejöttét el ősegítő előd volt). Ebből a szem-
pontból leginkább említésre méltó tevékenysége a Missionary Society (Misszionárius Társulat)
létrehozásában való részvétel volt. A társulat jótékonysági, segít ő és keresztény oktatási csopor-
tosulás volt. 1°
Az 1880-as években számtalan zsidó család jött Muncie-ba. Ezek abban különböztek a város-
ban korábban leteleped ő zsidóktól, hogy Lengyelországból jöttek, és egy esetben más foglalko-
zást is űztek. Közülük első Moses Cohen családja volt, amelyik 1881-ben Muncie-ban hulladék-
árú kereskedést nyitott. Ez volt az els ő eset, amikor zsidó család ebben a midwesti városkában
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
94 Kitekint ő TÉT 1991.4
ebből a hagyományos munkából élt. Moses Cohen, a családfő, 1874-ben vándorolt ki a lengyel-
országi Grajevoból, mely szülőhelye volt, az amerikai Indianapolis államba. Ott házasságot
kötött Sarah Ringolskyval (Ringold), aki Harris (Herschel) Ringolsky lánya volt. Ringolsky
is lengyel bevándorlóként érkezett Amerikába." A Cohen családnak annyira jól ment a hulla-
dékárú kereskedés, hogy miel őtt 26 évvel később Chicagoba költöztek hogy ott folytassák üzleti
tevékenységüket, sikerült egy szép nagy házat vásárolniuk Muncie-ban. Elég sokáig éltek ahhoz
Muncie-ban, hogy fiuk, Benjamin Cohen, aki a híres New Deal, az F.D. Roosevelt-féle új gaz-
daságpolitika észkombájnja volt, születési helyeként Muncie-t nevezze meg. Az I. világháború
után egyik lánya, Pearl Cohen, férjhez ment Will Freund-hoz, Muncie-ba költözött és a Cohen-
épületben ruhaüzletet nyitott."
A 19. század végén a Ringold család más tagjai is Muncie-ba költöztek. Harris egy évvel
Indianapolisból való elköltözése után csatlakozott Moses Cohenhez, a vejéhez, a hulladékáru
nagykereskedésében. Fia, Sam, miután öt évvel kés őbb elvégezte a főiskolát, ruhakereskedést
nyitott. Egy másik Ringold, akit Rachel-nek hívtak és 1898-ban érkezett Muncie-ba, egy Isaac
Rappaport nevű úrhoz ment férjhez. Rappaport, aki szintén Lengyelországban született, foglal-
kozást váltott amikor Muncie-ba költözött; korábban Texasban az unokatestvére rövidárú keres-
kedésében dolgozott hivatalnokként, Muncie-ban azonban szesz nagykereskedést nyitott."
Muncie egy másik fontos zsidó családjának az els ő tagja az 1890-es években érkezett. Neve
Samuel Schwartz volt, s ő volt az egyike annak a három Schwartz fívérnek, akik Litvániából
vándoroltak ki, és Indiana államban telepedtek le. Sam cip őfűzőkkel és cipőzsinórokkal házalt,
és egy cipőboltban dolgozott, miel őtt megnyitotta saját üzletét, az Economy Shoe House-t (Gaz-
daságos Cipőbolt). Testvére, Morris, körülbelül ugyanebben az időben érkezett Muncie-ba,
és hivatalnokként dolgozott egy ruhaüzletben. Muncie-ból 1900 körül költözött el, s el őször
Alaszkába ment hivatásos ökölvívó mérkőzéseket reklámozni, majd Matthews-ba kerozin lám-
pákhoz üvegbúrákat gyártani. Ezután visszatért Muncie-ba, s egy férfi ruhaüzlet, a Moxy Clot-
hing Store (Moxy Ruházati Bolt) tulajdonosa lett. Leo Schwartz, aki legutoljára érkezett
Muncie-ba, 1920-ban telepedett le és nyitott papír nagykereskedést."
Míg a Schwartzok álhatatosan kitartottak foglalkozásuk mellett, Muncie másik, lengyelor-
szági bevándorlója, Abraham Feinberg, már nem. Feinberg az Indiana állambeli Columbus-
ban tartózkodott 2 évig, mielőtt Muncie-ba érkezett, ahol ruhanem űt árult. 1900 táján ócskavas
kereskedésbe kezdett, meggazdagodott, s a város egyik fontos gyárosává vált, akinek a tulajdo-
nában volt a Muncie Cap és a Set Screw Company. Halála előtt ő volt a leggazdagabb zsidó
Muncie-ban." Feinberg visszájára fordította azt a szokványos zsidó karrier-típust, hogy hulla-
dékkereskedés után nyitottak ruhaüzletet.
1920-ig a zsidó közösség története ugyanaz, mint a 19. században volt. A legmegdöbbent őbb
és szembeszökőbb jellemvonás a nyughatatlanság. Az emberek ki-be költöztek a városokból
annak érdekében, hogy egyre újabb és újabb jogi, gazdasági lehet őségeket kutassanak fel a
maguk számára Muncie-ba általában azért jöttek, hogy valamelyik rokon ruhaüzletében, vagy
ócskavas, illetve hulladék kereskedésében dolgozzanak. A bevándorlók azonban gyakran újra
elköltöztek a városból. Ha sikeres volt, esetleg saját üzletet nyitott, illetve valahol másutt átvett
egy már működő vállalkozást. Ha vállalkozása nem járt sikerrel, akkor egy vélt jobb lehet őség
reményében költözött el. Ritkán fordult el ő, hogy valaki olyan sokáig maradt Muncie-ban, hogy
ott haljon meg, és ott is temessék el. Egészen 1890-ig nem temettek el zsidót Muncie-ban, és
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
TÉT 1991.4 Kitekint ő 95
a Cohen család első , itt eltemetett leszármazottja a dédunoka volt. 16 A zsidók fent említett mobi-
litása természetesen hasonló volt a nem-zsidó városi bevándorlók mobilitásához, akik — Step-
han Thernstrom szerint — „három vagy négy közösségen is átvándoroltak, miel őtt középkoruk
táján letelepedtek". 17
Nyitott kérdés marad, hogy ez a mobilitás nagyobb volt-e, minta zsidók mobilitása más váro-
sokban, illetve mint a nem-zsidók mobilitása. Sok szempontból azonban Muncie zsidó lakosai
hasonlítanak a többi amerikai kis- és nagyvárosban él őkhöz.
Amerikában ráadásul a bevándorlók szállást és munkahelyet biztosítottak rokonaiknak, els ő-
sorban a fiútestvéreknek és unokatestvéreknek, és a Midwest valamint a West városaiban
könnyen válhattak a helyi társadalmi és politikai elit részévé. Amint Robert E. Levinson bemu-
tatta az egyes zsidók esetében a californiai aranyláz városaiban, és amint Steven Hertzberg en-
nél sokkal részletesebben elemezte a témát az atlantai zsidóságról végzett úttör ő tanulmányá-
ban; a fiatal házalók hozzá voltak szokva a családi támogatással végzett állandó vándorláshoz,
bár bizonyos városokban magas volt a megmaradási arányuk a nem-zsidókhoz képest, s őt né-
hány esetben még a nem-zsidó keresked őkhöz képest is."
Muncie zsidó lakossága azonban nem volt teljesen azonos a többi város zsidó lakosságával.
Mark Lee Raphael az Ohiobeli Columbus városáról írt tanulmányában kimutatta, hogy a kelet-
európai kézművesek és házalók, akik a gyári rendszerek fejl ődése következtében kényszerültek
rá arra, hogy az Egyesült Államokba kivándoroljanak, az Új Világban is korábbi foglalkozásu-
kat űzték." A Pennsylvania ipari városairól készült tanulmányok ugyanezt a jelenséget tárták
fel. Az Egyesült Államok e részein az Oroszországból és Lengyelországból bevándorolt zsidók
házalókként kezdték, s a kés őbbiekben tértek át a kiskereskedelemre. A Pennsylvania állambeli
Stultonban például 1880 és 1940 között a lakosság fent említett szegmense alkotta a városban
levő kereskedők több mint felét. Úgy tűnik, hogy az 1920-as évekre ugyanez a helyzet vált jel-
lemzővé Muncie-ban is, a fő különbség azonban a vevőkörben mutatkozik. Stultonban és a többi
gyárvárosban a vásárlók kelet- és közép-európai, valamint dél-olasz iparosodó parasztok vol-
tak," nem pedig a mezőgazdasági jellegű Indiana farmerjai.
A zsidó közösség virágzásának csúcspontján a tulajdonukban lev ő és az általuk üzemeltetett
üzletek sorakoztak a Walnut Street mindkét oldalán, mely Muncie fő bevásárló utcája volt. Töb-
bek között a következőknek volt itt üzletük:
Moses Cohen ócskavas kereskedése a High, Wysor, Walnut és Gilbert utcák sarkán
Sam Ringold ruhaüzlete South Walnut utca 109. alatt
The Why (Will Freund boltja) a Seymour és Walnut utca sarkán
Economy Shoe Store (Sam Schwartz cip őboltja) North Walnut 116. alatt
Moxy (Morris Schwartz boltja) a Walnut utcán az Adams és a Jackson utcák között
Schwartz Paper Company (Leo Schwartz papír South Walnut 628. alatt
nagykereskedése)
Marx and Kallmeyer (ruhamem ű, kalapok, férfi South Walnut 104-106. alatt
és fiú ruházati kellékek)
Charles Indorf zálogháza South Walnut 608-612. alatt
King's Clothing Shop (tulajdonosok a tulajdonlás South Walnut 125. szám
sorrendjében: Charles Indorf, Herman Haas,
és Stanley és Leonard Schuster)
Pazol's Jewerly Store (ékszerüzlet) South Walnut 206. alatt
Whitcomb Garment Company (Morris Shapiro Walnut és Howard utcák sarkán lev ő épület 2. emelete
ruhakészítő cége)
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
96 Kitekint ő TÉT 1991.4
Burgauer's Office Equipment (irodai felszerelések) North Walnut 220. alatt
Samuel Gold's Clothing Store (ruhaüzlet) South Walnut 512. alatt
Greiger Brothers (ruhaüzlet) South Walnut 401-403. alatt
New York Hat Company (Joseph Levy kalapüzlete) North Walnut 109. szám alatt
Elias Jenkin's Clothing Store (ruházati bolt) South Walnut 220. alatt
Stillman's Department Store (Jacob Hirsch az South Walnut 315-319. alatt
áruház vezetője)
Moses Hene's Clothing Store (ruházati bolt) South Walnut 120. alatt
Herman Eichel's Millinery Shop (n ői kalap South Walnut 309. alatt
és divatáru)
Louis Friedman's Pipe Supplies (dohányáru) Wysor út 520. alatt
Alexander Shonfield's Store (ruházati bolt) South Walnut 112. alatt
Hotel Roberts (George D. Roberts szállodája) a High és Howard utca sarkán
Klein's Cloak and Suit House (köpeny és a New Kirby Hotel-ban
öltönybolt)
Women's Ready-to-Wear (Melville L. Altschul South Walnut 202. szám alatt
női készruha kereskedés)
Shonfield's Clothing Store (Louis és Ray West Main utca 100. és South Walnut 109. alatt
Shonfield ruhaüzlete)
Zeigler's Junk Yard (ócskavas telep) East 6. utca 620. szám alatt"
A 26 üzletből álló lista viszonylag hosszú, főleg ha figyelembe vesszük a Muncie-ban lakó
zsidók teljes számát, amely egyik interjú-alanyunk szerint 80-90 család lehetett az 1920-as
években. 22 Vitathatatlan, hogy ebben az id őszakban a ruházati kiskereskedelmet a zsidó vállal-
kozók uralták. Napjainkban azonban már egyetlen ilyen üzlet sincs a Walnut Streeten.
Az iparvárosoktól eltérően Muncie esetében nem lehet megmondani, hogy a különböz ő tár-
sadalmi osztályú vevőket kiszolgáló üzletek milyen tulajdonban voltak. A kelet-európai szár-
mazású zsidók nem feltétlenül adtak el ruhákat az ipari munkásoknak, s a Németországból,
illetve Elzász-Lotharingiából kivándorolt zsidók sem feltétlenül üzletembereknek árusítottak.
Moxy, Muncie egyik legdrágább és legelegánsabb férfi ruhaüzlete, Morris Schwartz tulajdoná-
ban volt, míg a lengyelországi születés ű Charles Indorf is hasonlóképpen híres és elegáns férfi-
ruha üzlet tulajdonosa volt. Versenytársuk a Marx és Kallmeyer cég, mely Muncie egyik legré-
gebbi, és nyugat-európai származású zsidó családjainak a tulajdonában volt. Másrészr ől vi-
szont Sam Gold, aki Lengyelországban született, s csak 1905-ben érkezett az Egyesült Álla-
mokba, majd két évvel kés őbb Muncie-ba, ahol egy ócskavastelepen dolgozott, a Walnut Street
szegényebb részén munkások részére nyitott ruhaüzletet. Lánya szerint:
"A munkások igényeit elégítette ki. Ez munkások ruhaüzlete volt, és szerintem nagyot lendített rajta, hogy ilyen
ruházati vállalkozásba fogott.'
Fő versenytársa azonban a Will Freund tulajdonában lev ő Why nevű üzlet volt, ami szintén
hasonló ruhaneműre specializálódott, s ráadásul még ugyanazon a környéken is, amelyet
Freund fia, Bernard, a következ őképpen jellemzett:
„Muncie árnyékos és piroslámpás része.""
Freund, Moses Cohen veje, második generációs amerikai volt, és apja Németországból érke-
zett. Muncie-ban a frissen bevándorolt kelet-európai zsidók legalább olyan gyakran nyitottak
ruházati boltot, mint német el ődjeik, s a második generációs német eredet ű amerikai zsidók
sem találták magukhoz méltatlannak, hogy farmereknek, vagy munkásoknak áruljanak ruhát.
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
TÉT 1991 .4 Kitekintő 97
Nem csak arról volt szó, hogy a ruházati kiskereskedelemmel foglalkozóknak több volt az érzé-
kük a társadalom tagolódása iránt, hanem arról is, hogy így nem lehetett panasz arra, hogy
az újonnan érkez ő k aláássák a megalapozott, régi keresked ők üzletét. Úgy tűnt, hogy a friss
bevándorlók intelligensebbek voltak. Pearl Shonfield, aki nem volt Muncie szülötte, s ezért
talán objektívebb szemmel nézte a közösséget, fejezte ki ezt a nézetet a legjobban.
Azok az emberek, akik a különböz ő országokból, vagyis Lengyelországból, Oroszországból stb. jöttek, sokkal esze-
sebbek és kedvesebbek voltak, mint ezek a németországi zsidók, akik olyan csodálatosak voltak, hogy lenézték ezeket
az embereket, de nem tudtak pénzt csinálni. Emlékszem a férjem nagynénjeire, s arra, hogy bárki is jött ide (Muncie),
senki sem volt elég jó nekik. 25
A meglévő társadalmi különbségek a legnyilvánvalóbbak a vallási szertartások terén voltak,
s mindez Toll érvelését látszik alátámasztani, mely szerint az amerikai zsidóság abban tért el
leginkább más országok zsidóságától, hogy közöttük a különbségek inkább szociálisak, mint
ideológiaiak voltak." Muncie-ban a vallási szertartásokon csak a zsidó lakosság egy része vett
részt, bár ez a rész a többséget alkotta. A legortodoxabbak és a legrégebbi bevándorlók nem
jártak zsinagógába.
Muncie-ban a 19. század vége óta létezik zsidó gyülekezet. Ez olyan neológ hitközség volt,
amelyik bérelt helyiségekben találkozott, és lelki irányítása a közeli Hebrew Union College
(Héber Egyesített Kollégium) rabbi tanulóitól függött (és függ még ma is). A hitközség els ő
zsinagógája, a Beth El, 1922-ben épült fel a Council és Jackson utcák sarkán, Muncie belvárosa
közelében (és még most is ott áll).
A hitközség története részben ködös, részben tévesen értelmezik. Az 1960-as évek elején,
amikor Whitney Gordon interjút készített a zsidó hitközség néhány tagjával, a többség úgy vélte,
hogy a gyülekezet alapítói
"rendkívül nagy kaliber ű német neológ zsidók voltak, és csak kés őbb, különösen a II. világháború után, furakodtak
be a hitközségbe az ortodox, kelet-európaiak.""
Ezzel szemben a fenti szerz ő által ugyanebben a gyülekezetben a vallási gyökerekr ől végzett
kutatás azt bizonyította, hogy 67 %-uk ortodox családból származott, 11 %-uk konzervatívból,
1-1%-uk szefárd, keresztény, illetve nem vallásos családokból, és csak 18 %-uk volt neológ szár-
mazású." Ha a megkérdezettek nem tévedtek, akkor az 1950-es években tömeges népesség
mozgásnak kellett volna végbemennie. Ez azonban nem történt meg.
Ezzel szemben viszont az történt, hogy a kelet-európai zsidók beözönlése korábban kezd ő-
dött annál, mint ahogy ezt a megkérdezettek gondolták, s a Kelet-Európából kivándorolt zsidók
csatlakoztak a gyülekezethez, és segítettek abban, hogy 1922-re felépüljön a zsinagóga. A fenti
folyamatot a lengyel származású Charles Indorf szimbolizálta, aki a zsinagóga megépültekor
a hitközség elnöke. Indorf mellett azonban a jegyzett hitközségi tagok jelentékeny hányada is
kelet-európai bevándorló volt.
1920 táján Muncie-ban a zsidókkal az volta helyzet, hogy akik nem tartoztak a hitközséghez,
azok vagy nem voltak vallásosak, vagy pedig még túlságosan ortodoxok voltak. Sam Gold csa-
ládja például nem csatlakozott a hitközséghez miután 1913-ban Muncie-ba jött. Edith Garfield,
Sam lánya azt mondta, hogy szülei azért nem lettek a Beth El gyülekezet tagjai, mert
"Úgy érezték, hogy nem igazán illettek bele az akkori hitközségbe."
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
98 Kitekint ő TÉT 1991.4
Ehelyett a nagy ünnepeket Indianapolisban ünnepelték." A Dobrowitz (Dobrow) család az
1920-as években érkezett Muncie-ba Indianapolisból. Goldékhoz hasonlóan ők is kelet-európai
származásúak voltak, s egy Indianapolisbeli gyülekezethez tartoztak.Bizonyos jelek arra utal-
nak, hogy az 1920-as évek végén megpróbálták Muncie hitközségét ortodoxszá változtatni."
A későbbi évtizedekben azonban mind a két család csatlakozott a hitközséghez, vagy azért mert
ez volt az egyetlen a városban, vagy mert — mint az egyik lány férje mondta — lehiggadtak.
Amennyiben a Gold és a Dobrow családok viszonyát a hitközségi tagsághoz a korábbi generá-
ciókra jellemző hozzáállásnak tekintjük, akkora gyülekezet története érthet őbbé válik. A zsidó
bevándorlók Muncie-ba érkezésével, és a városban maradásával párhuzamosan integrációjuk
a zsidó és a szélesebb értelemben vett közösségbe is egyre intenzívebbé vált. A fenti integráció
egyik jelképe a hitközségi tagság volt, mert ily módon a közösségi háttér és támasz érzete er ő-
sebbé vált.
Mivel a zsidó vallás nem kötődik feltétlenül a templombeli imádkozáshoz, hanem az egyéni
észlelésekre helyezi a hangsúlyt, Muncie zsidó gyülekezete attól még vallásos volt, hogy nem
járt zsinagógába. S őt, a helyzet épp az ellenkez ő volt. A kóser étkezési szokások és a sabesz
betartása nem képezte részét az átlagos Muncie-ban él ő zsidó mindennapi életformájának. Csak
néhányan tartották be az étkezésre és munkára vonatkozó tradíciókat. Burle Pank azt állította,
hogy édesapja életében egyetlen szombaton sem dolgozott, és édesapja soha életében nem szeg-
te meg a kóser étkezési szokásokat, de ehhez azt is tudni kell, hogy a Plank család ócskavas
és autóalkatrész üzlettel foglalkozott, s ez nem függött túlzottan a szombati nyitvatartástól és
üzleteléstől." Plankéknak, és a többi, kóser étkezési szokásokat betartó családnak az élelmi-
szert Fort Wayne-ből, vagy Indianapolisból kellett beszerezni, mivel Muncie-ban nem volt kó-
ser hentesüzlet. Volt eset, amikor az élelmiszer a helyiérdek ű vasúttal érkezett, máskor viszont
egyvalaki elment vonattal vagy autóval, és bevásárolt mindenki számára. A legtöbben persze
egy idő után felhagytak az er őfeszítéssel. Ez utóbbira tipikus példa a Pazol család. Amikor
Pazolék Muncie-ba költöztek Clevelandb ől csak névlegesen voltak vallásosak, de a régi hagyo-
mányok egy részét megtartották. Mort Pazol elmondása szerint:
A környéken nem volt kóser hentesüzlet, ami anyám számára nagy csapás volt, mert bár nem tartotta a kóser szokáso-
kat, ragaszkodott a kóser húshoz. Emlékszem egyik reagálására. Elég sokat segített az üzletben, ezért valaki vigyázott,
főzött, stb. ránk. Anyám egyszer hazajött, és meglátott egy gyönyör ű szelet marhahúst, amint olvadt rá a vaj. Megdöb-
bent. Felfordult a gyomra és hányt. Hamarosan megszokta ugyan az effajta ételeket és nem hányt t őlük, de az első
alkalom igen megrázó volt számára. Anyám volt a legid ősebb gyerek egy olyan családban, ahol hat lány volt. Nem
értettem, hogy miért kellene a különböz ő edényeket külön tartani és külön mosogatni. A lehet ő leggyorsabban leszokott
erről.32
Muncie-ban a legtöbb zsidó alkalmazkodott a keresztény és protestáns élet- és munkakörül-
ményekhez. Az erőteljesebb csoporttudatot és biztonságérzetet tükröz ő egyik kivételes eset az
1930-as években esett meg, amikor Lyndék megjegyezték, hogy a zsidók a „vallási ünnepeken"
reklámozták a ruházati üzletet. Ezt egy évtizeddel korábban nem tették volna meg." Vélemé-
nyem szerint ez a reklámtevékenység a zsidó közösség érettségét és talán azt a felismerést jelzi,
hogy az asszimiláció lelassult.
A fenti felismerés egyik oka az volt, hogy az 1920-as években meger ősödött az antiszemitiz-
mus és a kirekesztés érzete Muncie-ban. Amint láttuk, a 19. században a sikeres zsidó üzlet-
emberek fontos szerepet játszottak a közösség életében. Martin Schwartz elmondása szerint
azonban a helyzet megváltozott:
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
TÉT 1991.4 Kitekint ő 99
Történelmileg a zsidók a századfordulóra sokkal aktívabbak voltak, mint amilyenek a kés őbbiekben, különösen az
I. világháború után kezdtek lenni, mert ez az esemény minden kétséget kizáróan elszabadította a korábban elnyomott
elő ítéleteket ebben az országban. A zsidók az Elks (az 1868-ban alapított Benevolent and Protective Order of Elks
nevű jótékonycélú társadalmi szövetség) tagjai voltak. Apám is tagja volt ennek a szervezetnek, valamint részt vett
a Szabadkőműves Társaságban és hasonló egyesületekben az 1900-as és 1910-es években. Aztán elkezd ődtek a korláto-
zások, és a zsidóknak egyre nehezebb, illetve mondhatni lehetetlen volt csatlakozni a fenti szervezetekhez. Egészen
az 1950-es évekig Muncie-ban nem volt zsidó tagja a fegyveres er ők klubjainak, és egészen a 60-as évek közepéig
ez a helyzet nem változott jelent ősen."
A fent említett erősödő nacionalizmus egyik oka, illetve talán egyik tünete a Ku Klux Klan
megjelenése volt Muncie-ban 1921-ben. Muncie, Indiana állam más városaihoz hasonlóan, osz-
tozott az akkori kor idegengy űlöletében. Bár a zsidók a Klan célpontjában álltak, a katolikusok-
hoz és a feketékhez képest, akiket a Klan a legjobban utált, csak a távoli harmadik szerepét
töltötték be. 35
A helyi szájhagyomány szerint a republikánus üzletemberek hozták a Klant Muncie-ba azért,
hogy segítsen nekik megszabadulnia korrupt korábbi polgármestert ől, Rollin „Doc" Bunch-tól
(akit a szövetségi bíróság elítélt, mivel a levelezéseket csalás és zsarolás céljaira használta fel).
A feltételezések szerint a Klan els ő ülését a helyi Kereskedelmi Kamara épületében tartotta,
de a Klan szervez ői hamarosan kiszélesítették a tagság alapfeltételeit oly módon, hogy munká-
sok is résztvehessenek a mozgalomban. 1923-ra Muncie-ban a Klannak állításuk szerint kb.
3500 tagja volt, ami — amennyiben megfelel a valóságnak — a lakosság 10 % -át tette ki.
A Klannak azonban jóval nagyobb befolyása volt, mint amit a tagok száma, illetve aránya alap-
ján feltételeznénk, mivel tagjai stratégiai fontosságú pozíciókban voltak. A végrehajtási és a
városi kormányzati szervezetekben számtalan Klan tag dolgozott, mégpedig fontos pozíciók-
ban. A Board of Public Safety (Közbiztonsági Tanács) elnöke, Philip W.McAbee, Klan tag volt,
s ugyanígy Klan tag volt a rendőrfőnök, Van Benbow is. A Klan tagjai közé tartozott még
Delaware megye sheriffje, Harry Hoffmann, továbbá Clarence W. Dearth, a Delaware Circuit
Court (Delaware Területi Bíróság) felel ős bírója, aki Middletown-ban azáltal vált halhatatlan-
ná, hogy az autókat kerekeken gördül ő piroslámpás házaknak nevezte, valamint Frank E.
Barclay, a Muncie City Council (Muncie Városi Tanácsa) tagja, Clarence Benadum regényíró
és Delaware County korábbi ügyésze, aki a Klan kincstárnoka volt. A legprominensebb szemé-
lyiség valamennyiük közül John Hampton, aki 1921-ben a republikánus központi bizottság elnö-
ki posztját töltötte be, és 1925 és 1929 között polgármester volt. 3'
Míg a Klan által gyakorolt hatalom az el őbbiekben bemutatott információs hálózat m űködé-
sében jutott csak kifejez ődésre, jelenléte egyáltalán nem volt rejtett. S őt, a Klan figyelemfelkel-
tő rendezvények szervezésével gondoskodott arról, hogy a lakosság tudatában legyen jelenlété-
nek. Ezen rendezvények közül Muncie-ban a leglátványosabb az 1923 júniusában rendezett
lovas parádé volt, ami azonban rosszul sült el. Amikor a Klan 2000 tagja patrióta zenés parádé-
val végigvágtatott és masírozott Muncie utcáin, megpróbálták rávenni a bámészkodókat, hogy
az egyik lónak takaróként szolgáló zászló iránt tiszteletet tanúsítsanak. A fenti felhívás követ-
keztében fenyegetett helyzetbe került több prominens Muncie-i lakos, többek között az egyik
korábbi kongresszusi tag, aki kés őbb Delaware megye ügyésze lett. Az efféle tevékenységek
csökkentették a Klan respektusát, s valójában Muncie-beli tevékenykedésük végét jelentették."
Néhány évvel kés őbb a szervezet nyomtalanul elt űnt a városból. -
A Klan még hatalma csúcspontján sem fenyegette a zsidó hitközség tagjait olyan mértékben,
amennyire az elképzelhető lett volna. Martin D. Schwartz a következ őképpen emlékszik vissza
a parádékra.
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
100 Kitekint ő TÉT 1991.4
Jaj istenem, igen! Emlékszem egy sor ilyen parádéra a Walnut Street-en. Apám mindig elvitt megnézni ezeket
a felvonulásokat, s én a nyakában ültem, mert még csak kis gyerek voltam. Igen, a Klan katolikus és néger ellenes
volt. Szerintem Muncie környékén nem volt elég zsidó ahhoz, hogy célpontul szolgáljanak. A zsidók legtöbbjének
kiskereskedelmi üzlete volt a Walnut Street-en, s szinte kivétel nélkül mindegyik jó kapcsolatban volt a vev őivel. Nem
hiszem, hogy abban az időben bárki is ellenségesen viselkedett volna velük szemben, mint üzletemberekkel. Muncie
lakosai lehet hogy telve voltak el őítélettel, de ezt nem túl gyakran mutatták.
Emlékszem azonban a fáklyás felvonulásokra, s természetesen megjegyzéseket is tettem rájuk. Tudja, a Klan képzete
az amerikaiságról abban merült ki, hogy egy hatalmas kövér fehérnép ül egy fehér lovon, melynek tomporát (a rajta
ülő hölggyel együtt) az amerikai zászló borítja. Akkoriban ez számított I00%-os amerikaiságnak. Visszagondolva úgy
vélem, hogy sohasem tartottam a Klant a szüleimre nézve veszélyesnek, hisz akkor szerintem nem mentünk volna
ki ezekre a parádékra. A Klan errefelé nem volt túlzottan antiszemita."
A Klan azonban mindenütt jelen volt. Még a szeretett és jól ismert emberek is tagjai voltak.
Pette Jolly, aki igen kedvelt edz ője és tanára volt a Muncie Central kosárlabda csapatának, s aki
"nagyszerű figura volt, de nem volt túl sok fogalma a történelemr ől és a tanításról"
bevallotta diákjainak, hogy a Klan tagja, s annak a véleményének adott hangot, hogy a Klan
szervezői csak pénzt akarnak. Tettei iránti érzéketlensége igen hasonlatos volta Schwartz család
házvezetőnőjéhez, aki nem csak hogy a Klan tagja volt, de úgy vélte, hogy munkaadói, azon
túlmenően, hogy elfogadják az ő Klan-tagságát, még örülnek is ennek a kapcsolatnak. 39 Sem
a házvezetőnő, sem pedig Jolly nem értették meg a Klan alapelveit.
Vagy azért, mert a tagok nem értették, hogy mit kellene tenniük, vagy pedig azért, mert sza-
kadék tátongott az elv és a gyakorlat között, Muncie zsidó közösségének tagjai nem csak barát-
ságban álltak a Klan tagjaival, de még javukra is tudták fordítani ezt a barátságot. Harry Pazol
élménye, aki viszonylag új lakos volt Muncie-ban, jó példa erre. Pazol 1920-ban költözött
Clevelandből Muncie-ba, ahol ékszerüzletet vásárolt. Mivel nyílt, egyáltalán nem otthon ül ő
ember volt, hamarosan sok barátra tett szert, s azokat szívesen ugratta. Egy nap azonban őt
tréfálták meg. Este a városba hajtott kocsijával, hogy az egyik üzletemberrel a boltjában talál-
kozzon, de a szokásosan használt kocsija helyett egy régebbi autójával ment, amelyiknek lejárt
a forgalmi engedélye. A megbeszélés után visszament az autójához, de azt nem találta a helyén.
Mivel félt, hogy ellopták, átszaladt az alig két háztömbnyire lev ő rendőrségre. Amikor odaért,
észrevette, hogy a rend őr lefoglalta a kocsiját.
Fia elbeszélése szerint:
Az őrmester nevetett rajta és azt mondta, hogy most aztán elkapták. Nem volt megfelel ő rendszáma, s ezért most
fizetni fog, s ráadásul még nem is kaphatja vissza a kocsiját aznap este. Apám ezután telefonált, s felhívta egyik barátját,
akiről tudta, hogy magas beosztásban volt a Klan-ban. (Könnyen el őfordulhatott, hogy ő volta rendőrfőnök.) Elmesélte
neki az esetet, mire a Klan tagja a következ őket válaszolta: „Hadd beszéljek az őrmesterrel." Apám átadta neki a
telefont. Szerintem az őrmestert alaposan letolták, mivel az rögtön visszaadta apámnak a kocsiját, és semmilyen bünte-
tést sem kellett fizetnie."
Pazol azonban nem az egyetlen olyan zsidó volt, aki ismerte a Klan tagokat, és közeli kapcso-
latot tartott fenn velük. Kés őbb, amikor a Klan-mánia alábbhagyott, Archie Lapin költözött
Muncie-ba Portland-ből, s ügyvédi irodát nyitott. Útját Clarence Benadum egyengette, aki tag-
ja volt ugyan a Ku Klux Klannak, de Lapin szerint nem volt antiszemita.
...Bementem Benadum úr irodájába, aki szervez őként korábban igen aktív szerepet játszott a Klanban. Semmi okom
nem volt azt hinni, és semmi jel nem mutatott arra, hogy antiszemita, hanem inkább az volt az érzésem, hogy a pénz
miatt csatlakozott a szervezethez... Akármi is volt a helyzet, velem sok jót tett."
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
TÉT 1991 .4 Kitekint ő 101
A zsidó hitközség tagjainak a Ku Klux Klan vélt vagy valódi veszélyéhez, illetve fenyegetései-
hez való viszonya az idők során sokat változott. Rachel Lipp például úgy emlékezett, hogy csa-
ládja eléggé félt ahhoz a Klantól, hogy őt egy Terre Haute-ban levő katolikus benntlakásos isko-
lába küldje." A helyzettel való együttélésnek azonban nem csak a konfliktus elkerülése, illetve
az elmenekülés volt az egyetlen módja. Sherman Ziegler szerint a katolikusok és a zsidók össze-
fogtak annak érdekében, hogy harcoljanak a Klan gazdasági nyomása ellen. Néhány roncstelep
tulajdonos, akiktől Ziegler fémhulladékot vásárolt, megegyezett abban, hogy csak zsidóknak
ad el. S ez az egyezség mindkét fél számára hasznosnak és jövedelmez őnek bizonyult."
Bár a Ziegler család még Sherman saját bevallása szerint sem volt túlságosan aktív sem
Muncie zsidó, sem pedig egyéb közösségében, mégis létre tudták hozni az el őítéletekkel szem-
beni összefogást. Így történt ez akkor is, amikor az el őítéletek nyíltak voltak, mint például a
Klan esetében, és akkor is, amikor sokkal áttételesebbek, mint például abban az esetben, ami-
kor a 12 éves Sherman újságkihordási engedélyért folyamodott, de nem kapta meg. Sherman
ezt rendkívül zokon vette, s ekkor apja közbelépett, ami abból állt, hogy beszélt azokkal a zsidó
barátaival, akiknek üzletük volt, s akik hirdettek az újságban. Ezek az üzletemberek aztán kö-
zölték az újság kiadójával, aki történetesen katolikus volt, hogy nem hajlandók olyan újságban
hirdetni, amelyik nem vesz fel zsidó újságkihordókat. Ezek után a kiadó bocsánatot kért Zieg-
leréktől, s azt állította, hogy valami félreértés volt a dologban, majd állást ajánlott fel Sher-
mannak."
A zsidók által aratott ilyen, és ehhez hasonló apró gy őzelmek azonban nem csökkentették
a város katolikus voltát, s nem tudták megakadályozni azt sem, hogy az iskolák is ilyen szellem-
ben működjenek. A két világháború közötti évtizedekben Muncie egyik legaktívabb szervezete
a YMCA (Young Men's Catholic Association — Katolikus Fiatalok Egyesülete) volt, melyet
a karizmatikus, s még ma is nagy tiszteletnek örvend ő személy, H. A. Pettyjohn irányított.
Vezetése alatt létrejött egy igen népszer ű nyári tábor, a Camp Crosley, ami keresztény-orientált
és igen sikeres volt. Az egyik módja annak, hogy a gyerekek egy hétig ingyen nyaralhassanak
ebben a bennlakásos táborban az volt, hogy a YMCA által szponzorált általános iskolákban
a gyerekek Pettyjohn által tanított bibliai tanulmányokat folytattak. A tábor elég vonzó volt ah-
hoz, hogy iskolai eredményei alapján számtalan zsidó fiúnak sikerült ott nyaralnia. Tapasztala-
taik, és családjaik reakciói rendkívül tanulságosak.
Allen Burgauer például így beszél arról, hogy a tábor milyen közvetett hatást gyakorolt rá.
A közösségi dolgok azért kezdtek el érdekelni, mert eljártam a keresztény táborba. Nyolc éves voltam, s kilencnek
kellett volna lennem, hogy a táborba mehessek. Ott tanultam meg úszni. Különös véletlen, hogy az iskolában lehetett
úgynevezett bibliai tanulmányokat folytatni. Iskolában, talán els ős koromban, de lehet, hogy kés őbb, beirakoztarn erre
a kurzusra. Nem tudtam pontosan, hogy mi, de... els ősorban keresztény dolgokkal foglalkozott. Természetesen mi
nem hittünk ezekben a dolgokban, de a felvételi teszten átmentem. Bernard Breund is jól vizsgázott, s ezért egy hetet
ingyen tölthettünk Camp Crosley-ban. Száz pontot értünk el a teszt vizsgán." Roth azonban még ennél is jobban teljesí-
tett, s megszerezte családja ki nem mondott hozzájárulását is.
Családomat kicsit izgatta, hogy kell-e nekem az Új Testamentumot tanulni. Amikor ebb ől vizsgáztunk, mindig nagyon
jó jegyet kaptam. Háromszor is nyertem ingyenes nyaralást Camp Crosley-ba. Szüleim úgy gondolták, hogy ez nagysze-
rű, bár eleinte voltak kétségeik. Amikor az Emerson School ba jártam, háromszor egymás után nyertem ingyenes tábo-
-
rozást Camp Crosley-ba. Családom akkoriban nagyon szegény volt, ezért George nagybátyám megigérte, hogy ha meg-
nyerem az elsó hetet, akkor á kifizeti nekem a második heti táborozást."
A szülői ellenállás hiányának egyik oka az volt, hogy a Pettijohn által tanított értékek nagyon
hasonlóak voltak a szülők által képviseltekhez. Erre Martin D. Schwartz mutatott rá.
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
102 Kitekint ő TÉT 1991.4
Úgy fogalmaznék, hogy családunkban a középosztálybeli amerikai értékek voltak uralkodók. Családom nagy jelen-
tőséget tulajdonított a munkának és a takarékosságnak; a munka-erkölcs, és a tanulás iránti vágy er ős volt. Bár azt
nem tudom, hogy az utóbbi valóban középosztálybeli érték-e; lehet ugyanis, hogy a zsidó értékek valahol itt kezd ődtek.
Mindez nagyon fontos volt... Nagy hangsúlyt fektettünk a testi és a szellemi tisztaságra egyaránt. Ha végiggondo-
lom a dolgot, mindezek nagy része lehetett volna protestáns vagy puritán érték is. Igen, úgy fogalmaznék, hogy a
fenti értékek nagy része zsidó volt, de családomban rendkívül nagy hangsúlyt fektettek a személyi integritásra, arra,
hogy ne hazudjunk, hogy erkölcsileg egyenesek legyünk, vagyis olyan dolgokra, amiket Pettijohn tanított nekünk a
YMCA-ben."
Muncie zsidó családainak nagy része számára, s különösen azoknak, akik már egy generáci-
óval korábban vándoroltak el Kelet-Európából, a vallási hagyományok nem voltak túlságosan
fontosak, sőt mi több, sokukban ellenérzéseket keltettek. Martin D. Schwartz édesanyja, Anna
Winick Schwartz, az e csoporthoz tartozók egyik tipikus egyénisége. Apja rabbi volt, aki Litvá-
niából kivándorolt Bostonba, ott egy iskolában tanított, majd Dél-Afrikába ment. Vallásos ér-
zelmei nem voltak nagy hatással Annára, aki — saját bevallása szerint — soha nem volt túl
vallásos. És nem volt férje, Leo Schwartz sem." Lebeszélte fiát arról, hogy héberül tanuljon,
s a zsidó vallást pusztán csak megszokásból gyakorolta.
Martin visszaemlékezése szerint:
Azt mondanám, hogy csak a legnagyobb zsidó ünnepeket tartottuk. Apám igen jól ismerte ezeket, megfelel ően
tiszteletbe is tartotta, de nem ragaszkodott hozzájuk túlságosan, bet ű szerint. Elsősorban a Jahrzeit-okat (vagyis szülei
halálának évfordulóit) tartotta számon, s mondanom sem kell, hogy Hanukkakor és Pessahkor mindig ott voltunk a
zsinagógában. Azt hiszem, ez volt minden. Úgy mondanám, hogy nem ragaszkodtunk különösebben a vallási el őírá-
sokhoz."
Harry Pazolnak Anna Winickéhez nagyon hasonló tapasztalatai voltak ezzel kapcsolatban.
Apja, Annáéhoz hasonlóan, Litvániából az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt rabbi
volt, s Amerikában is szigorúan a Talmud el őírásai szerint élt. Élete olyan példamutató volt,
hogy fia nem tudott annál jobbat elképzelni. Ez a jósággal teli élet azonban nem nyerte el méltó
jutalmát. Amikor hajóval elindult Litvániába, hogy meglátogassa szül őhelyét, meghalt, miel őtt
partra szállhatott volna. Apja életéb ől Harry azt a következtetést vonta le, hogy a világban nem
sok haszna van a vallásnak, s ezért elvesztette érdekl ődését iránta."
Egy harmadik litván bevándorló, Sherman Ziegler, apja eredetileg szintén rabbi akart lenni,
de feladta ezt a célját és a kapcsolódó elveket is, amikor az Egyesült Államokba menekült a
cári hadseregbe történ ő besorozás elől. Gyermekeit sem bátorította, hogy résztvegyenek a zsi-
dó közösség életében. Sherman Ziegler a következ őképpen mesélte el a neveltetését.
Sohasem konfirmáltam. Sohasem volt Bar Mitzvah-m. Nem neveltek vallásosnak sem, legalábbis ami a templomba
járást illeti, de apám filozófiája igen vallásos volt. Igazság szerint apám az ó-hazában rabbinak tanult, de fiatal ember-
ként fellázadt az ötlet ellen. Ugyanakkor azonban alapos ismeretekkel rendelkezett a zsidó történelem, a zsidó vallás
és a zsidó társadalmi és szociális háttér terén. Természetesen a neveltetésem során ebb ől sok tudás átöröklődött rám
is, és így értékeim filozófiai tekintetben a zsidó valláson alapulnak, ami nem is különbözik oly sok tekintetben a többi
vallástól."
A zsidó értékek alacsony prioritása nem csak a kés őbbi bevándorlókra, illetve a Lengyelor-
szágból és Oroszországból érkezőkre volt jellemző. Erről két interjúalanyom vallomása is tanú-
bizonyságot tesz. Rachel Lipp például a következ őképpen jellemezte a családját.
Nem mondhatnám, hogy ortodox zsidók voltunk. Apám részér ől a családi háttér teljesen német volt, míg anyám
részéről francia. Gy űlölöm kimondani, de az igazság az, hogy családomban egyáltalán nem voltak fontosak a zsidó
értékek. 52
Ann Kallmeyer Secttor másképpen fogalmazta meg a véleményét, de a lényeg ugyanez.
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
TÉT 1991 D4 Kitekint ő 103
A (zsidó) értékek jelen voltak, a szüleim szem el őtt tartották azokat, s szerintem apám er őteljesebben érezte a (zsidó)
lét jelentését, mint anyám. De ez egyikük esetében sem játszott domináns szerepet. Én sohasem éreztem magam más-
nak, mint a többiek."
A Muncie-ban felnövekvő zsidó generáció vallási öröksége igen vegyes volt, a judaizmus
sokkal inkább etikai, mint vallási dologként játszott szerepet, s els ősorban a mindennapi élet
felé orientált. A normák döbbenetesen hasonlítottak a protestáns munkamorálhoz, s alig fordult
elő, hogy a fenti jellemzőkkel rendelkez ő egyének a többiektől gyanúsan és alapvetően eltérők
lettek volna.
Az 1920-as években Muncie-ban zsidónak lenni azt jelentette, hogy egy olyan szakadatlan
változásban lévő közösségben kellett élni, amelyben az egyazon óhazából jöv ők állandóan ér-
keztek és elköltöztek, ahol a közösségi életben való részvétel lehet ősége alaposan lesz űkült,
ahol az antiszemitizmus a Ku Klux Kinn formájában nyíltan jelen volt, kifejezésre jutott, de
ritkán vált gyakorlattá, s ahol a foglalkozás és a vallási hovatartozás a legtöbb esetben kevésbé
fiiggött a származási országtól, mint az érkezés idejét ől. Ez azt jelentette, hogy olyan közösség-
ben kellett élni, ahol a keresztény értékek behatoltak az iskolarendszerbe, bár igen gyakran
ezek az értékek közel álltak a város üzleti szellemiségéhez és erkölcsiségéhez is. A fenti szelle-
miség és erkölcsiség, valamint azon vallási tradíció következtében, ami nem is látszott oly na-
gyon eltérőnek a többitől, a zsidók alig érezték magukat másnak, mint Muncie többi lakója.
Még az is lehet, hogy Lyndék nem is tévedtek oly nagyot, amikor Muncie-ról készített tanul-
mányukban figyelmen kívül hagyták a zsidó közösséget. Lehetséges, hogy a zsidó közösség
értékei, a maguk anyagi- és siker-orientáltságában, nem is különböztek túlzottan a nagyobb
közösség értékeitől.
Jegyzetek
' Charles E. Harvey: Robert S. Lynd, John D. Rockefeller, Jr. , and Middletown (Robert S. Lynd, ifj. John D. Rockefel-
ler és a Middletown). Megnyitóbeszéd a Northern Indiana Historical Society Muncie-ban 1981. szeptember 15-én
tartott ülésén. Lásd még a Journal of the History of Sociology című folyóirat 2. számát (1979-80 ősz-tél), melyet
Robert Lyndnek szenteltek. Fontosak még a Gilliam Lindt által írt Robert S. Lynd: American Scholar-Activist és
a Staughton Lynd által írt Robert S. Lynd: The Elk Basin Experience cím ű művek.
2
Harvey, 13. o.
• Robert S. és Helen M. Lynd (1929): Middletown: A Study in American Culture, Harcourt, Brace and Co., New
York, 8. o.
4
Richard Jensen (1979) The Lynds Revisited, Indiana Magazin of History, LXXV. 306. o.
• U. ott. Lyndék vallásszemléletének részletesebb kritikája végett lásd az általam írt From Simpson's Chapel to Grace
Baptist Church című fejezetet Theodore Caplow, Howard Bahr, Bruce Chadwich és társai (1983) All Faithful People
című könyvében (Minneapolis, University of Minnesota Press).
• Alexander L. Shonfield (1977) Preface to the History of the Jewish People and a Search of the Jewish Congregation
in the City of Muncie, Indiana, Fort Wayne, the Indiana Jewish Historical Society, 28-29. o.
Shonfield bizonyítéka a Muncietonian cím ű helyi lapban egy abban az évben megjelent hirdetés.
7
Alexander E. Bracken (1978) Muncie as a Pioneer Community, Doktori disszertáció, Ball State University, Muncie,
Indiana, 17.o. Bracken a külföldi születés űek számát a Hetedik Egyesült Államokbeli Népszámlálás-ból vette.
8 Shonfield, 31.o.
8 Gondok vannak mind Silverburg nevével, mind pedig születési helyével. Az Emerson's Muncie Directory ban -
(1894-1895) neve Hyman. A Manufacturing and Mercantile Resources and Industries of the Principal Places of
Indiana, Wayne, Henry, Delaware and Randolph Counties (1881) cím ű kiadvány 33. oldalán születési helyeként
Lengyelország van megadva, míg Shonfield könyvének 31. oldalán Poroszország. Ha figyelembe vesszük, hogy
neve Silverburg, s azt a tényt, hogy Poroszország elfoglalta Nyugat-Lengyelországot, nagyon valószín ű, hogy az
illető azon a területen született, ami korábban Lengyelország volt, de abban az id őben már Poroszország.
" Helm, 137, 184, 186-187, 221-222, 300 oldalak. G.W.G. Kemper (szerk.) (1908) A Twentieth Century History
of Delaware County, Indiana. I. kötet, Lewis Publishing Co., Chicago, 146-147, 152, 511. oldalak. Frank D. Haim-
baugh (1924) History of Delaware County, Indiana. I. kötet. Historical Publishing Co., Indianapolis, 306, 385,
462. oldalak.
Dwight Hoover : Zsidónak lenni Muncie-ban
(To be a Jew in Muncie)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 91-104. p.
104 Kitekint ő TÉT 1991.4
" Shonfield, 22-31. oldal. Emerson's Muncie Directory, 1891-1892.
12 Judith Morris (1980) A Focal Study of the Bernard Freund Family, szemináriumi dolgozat, Ball State University,
Muncie, Indiana; interjú Bernard Freunddal 1979. április 14-én az Indiana állambeli Muncie-ban; interjú Pearl Co-
hen Freunddal 1978. június 3-án a California állambeli Beverly Hillsben.
13 Shonfield, 33-36. oldal; Haimburg, II. 435-436. oldal.
14 Emerson's Muncie Directory, 1893-1894; 1897-1898; 1899-1900; interjú Martin D. Schwartz-cal 1979. április
4-én az Indiana állambeli Muncie-ban.
Shonfield, 36. o.; Emerson's Muncie Directory, 1897-1898; 1899-1900; 1905-1906; 1921-1922.
16
Interjú Frank Tick-kel 1978. március 1-jén a California állambeli Beverly Hillsben.
" Stephan Thernstrom: Reflections on the New Urban History, Daedalus, 100. (1971 tavasz), 365. oldal.
18 William Toll: The „New Social History" and Recent Jewish Historical Writing, American Jewish History, LXIX
(1980. március), 334. oldal.
Mark Lee Raphael (1979) Jews and Judaism in a Midwestern Community: Columbus, Ohio, 1840-1875, The Ohio
Historical Society, Ohio; William Toll: The Chosen People in the World of Choice, Reviews in American History,
8. (1980. június), 173. o.
20 Toll: „New Social History" and Recent Jewish Historical Writing, 330. o.
21 Morris: A Focal Study of the Bernard Freund Family. Az üzletek tulajdonjogának gyors változása miatt ez a lista
nem teljes.
22 Interjú Robert Burgauerrel. Shonfieldnek a Muncie-ban él ő zsidó hitközség tagjairól adott listája közel sem ilyen
hosszú, bár tény, hogy nem minden zsidó volt a hitközség tagja. Azt is tudni kell ugyanakkor, hogy a hitközségi
tagok között voltak olyanok is, akik zsinagóga nélküli szomszédos településeken éltek.
" Interjú Edith Garfielddel.
24 Interjú Bernard Freunddal.
25 Interjú Pearl Shonfielddel.
26 Toll: The „New Social History" and Recent Jewish Historical Writing, 336. oldal.
27 Whitney Gordon (1964) Community in Stress, Irwing Books Inc., New York. 8. oldal.
28 U. ott 105. oldal.
29 Interjú Edith Garfielddel.
38 Interjú Pearl Shonfielddel.
" Interjú Burle Plankkal.
32 Interjú Mort Pazollal.
38 Robert S. és Helen M. Lynd (1937): Middletown in Transition, Harcourt, Brace and Co., New York, 462. oldal.
34 Interjú Martin D. Schwartz-cal.
85 A Ku Klux Klan I. világháború utáni tevékenységével foglalkozó legjobb könyv Kennith T. Jackson (1967): The
Ku Klux Klan in the City, 1925-1930 című műve. (Oxford University Press, New York). A Klan Indiana állambeli
tevékenységéről James H.Madison (1982): Indiana Through Tradition and Change című írása adja a legátfogóbb
képet (Indiana Historical Society, Indiana, 44-75. oldal.
" Carrolyne M. Frank (1974): Politics in Middletown: A Reconsideration of Municipal Government and Community
Power in Muncie, Indiana, 1925-1935. Doktori értekezés, Ball State University, Muncie, Indiana, 58-84. oldal.
" U. ott.: 58-59. oldal.
35 Interjú Martin D. Schwartz-cal.
38 U. ott.:
Interjú Mort Pazollal.
41 Interjú Archie Lapinnel.
42 Interjú Rachel Lipp-pel.
43 Interjú Sherman Zieglerrel.
44 44 U. ott.
45 Interjú Alan Burgauerrel.
46 Interjú Bud Roth-tal.
42 Interjú Martin D. Schwartz-cal.
48 Interjú Anna Schwartz-cal
" Interjú Martin D.Schwartz-cal.
" Interjú Harry Pazollal.
51 Interjú Sherman Zieglerrel.
52 Interjú Rachel Lipp-pel.
53 Interjú Ann Kallmeyer Secttorral.