Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 37-50. p.
Tér és Társadalom 4. 1991.4: 37-50
AZ IPAR SZEREPE A „SZOCIALISTA" GAZDASÁG- ÉS
TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKÁBAN
(The role of industry in the „socialist" economic- and regional
development policy)
BARTA GYÖRGYI
Már közhely számba megy az a megállapítás, amely a szocialista gazdaságfejlesztést az ipar,
ezen belül is a nehézipar fejlesztésével azonosítja. Teljesen nyilvánvaló, hogy a területfejlesztési
politika is a szocialista gazdaságfejlesztés elképzeléseit vette át; a térbeli különbségek kiegyen-
lítését az elmaradott térségek iparfejlesztésével látta elérhet őnek. Gondoljunk csak a 60-as évek
elején megfogalmazott célkitűzésekre: Budapest szelektív fejlesztésére az iparkitelepítéssel és
az iparfejlesztés adminisztratív megakadályozásával, az Alföld és Dél-Dunántúl iparosítási
programjára, vagy a szénbányászati térségek racionalizálási, ipartelepítési terveire.
Ezek az iparfejlesztésre alapozódó területfejlesztési programok jórészt csak az extenzív irá-
nyú bővítést tartalmazták, pontosabban a munkahelyek számának szaporítására vagy felszámo-
lására /Budapest szelektív fejlesztésének igénye a f ővárosban a már jelentkez ő munkaerőhiány
idő szakára esett/ korlátozódtak. Nem fogalmazták meg azt a célt, hogy a fejleszteni kívánt terü-
letre korszerű ipari struktúra kerüljön. Ennek tulajdonítható, hogy például az iparosítási prog-
ramon „átesett" Alföld ma is az elmaradott térségek közé tartozik. Ugyancsak teljességgel hi-
ányzott a területfejlesztési programokból az irányítás-ellen őrzés-döntéshozás funkcióinak
decentralizálására irányuló törekvés. A területfejlesztési program nem vette figyelembe, hogy
az elmaradott térségekbe vagy a közép- és kisméret ű településekbe telepített ipari munkahelyek
túlnyomó része távoli nagyvárosi központú vállalatok részlegeihez tartozik (1. táblázat).
Az egyes térségekre jellemzővé vált „részlegipar" pedig gyökértelen maradt, nem gerjesztett
további fejlesztést a térségben, és helyzete gyorsan elbizonytalanodott a kedvez őtlenné váló
közgazdasági helyzetben. Nem véletlenül jellemezték ezt az iparosítási programot gyarmatosí-
tásként. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a területfejlesztési programok csupán megfogalma-
zott és jórészt papíron maradt programok voltak. A területi politika valójában nem érvényesül-
hetett az ágazati politika mellett, főképpen nem azzal szemben. A területfejlesztés nem
rendelkezett önálló financiális eszközökkel. (Például az 1970-es években létrehozott Területfej-
lesztési Alap az ipari beruházásoknak mindössze 1%-áttette ki, és az összes beruházásoknak
csak 4-5 % -át orientálta. Néhány év elmúltával a Területfejlesztési Alap meg is sz űnt. Eredmé-
nyeket, sikereket akkor könyvelhetett el, amikor a területi politika célkit űzései teljességgel egy-
beestek az iparfejlesztési programmal.) Az extenzív fejlesztés utolsó, konjunkturális fázisában,
az ipar a szabad erőforrások, els ősorban a munkaerő, utáni vadászatban jutott el az ország eldu-
gott csücskeibe is. A területi dekoncentráció mértékét már a szakemberek is vitatták, és ők
maguk szűkítették a fejlesztésre kijelölt települések körét.
Nem véletlen, hogy a területfejlesztési program nem foglalkozott az irányítás területi decent-
ralizációjával, hiszen az iparpolitika is újabb és újabb centralizációs hullámot indított el, a hat-
vanas évek közepén egyharmadával csökkentve a vállalatok addigi számát, és a kés őbbiekben
is támogatva a nagyvállalatok beolvasztási törekvéseit.
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
38 Barta Györgyi TÉT 1991.4
1. TÁBLÁZAT
A megyén kívüli központokból irányított ipar a dél-alföldi megyék iparában, 1982
(The role of industry managed from centres outside the county in the industry of
counties in the Southern Great Plain, 1982)
4.Megyék 1. 2. 3.
Bács-Kiskun 59,1 52,4 88,5
Békés 47,1 33,1 70,3
Csongrád 30,3 24,2 80,0
Szolnok 34,5 26,7 77,4
1 = A megyén kívüli központokból irányított dél-alföldi ipari telephelyeken dolgozók aránya a megye összes ipari
dolgozójából (%)
2 = A budapesti vállalatok helyi telephelyein dolgozók aránya a megye ipari dolgozói között (%)
3 = A megyén kívüli központokból irányitott iparban a budapesti részarány (%)
Forrás: A KSH nem publikált ipari telephelyi adatai, 1982.
1. Proportion of workers at work places managed from centres outside the county in all the industrial workers of the
county (%)
2. Proportion of workers at he local seats of Budapest-centred companies in all industrial workers of the county (%)
3. Share of Budapest in ndustry managed from centres ontside the county (%)
4. Counties
Végül is tehát, az iparpolitikának megfelel ően és a területfejlesztési politikának nem ellent-
mondóan, az ipari termelés soha nem látott méretekben terjedt szét az ország területén, az
irányítás-döntéshozás viszont egyre centralizáltabbá vált. A centralizáció nemcsak az irányítás-
ra, hanem a termelés dinamikus elemeire, illetve a központok m űködéséhez nélkülözhetetlen,
némileg korszerűbb infrastruktúrára is vonatkozott.
A szellemi potenciál, és az iparhoz szorosan hozzátartozó tercier ágazatok területi centralizá-
ciója ennek az iparfejlesztési politikának volt az egyenes következménye. Még valamit érdemes
megjegyezni: az ipari potenciál dönt ő része természetesen a nagyobb városokba összpontosult
(egy akkori vizsgálatunk 78-ra tette azoknak a településeknek a számát, melyek nemcsak az
ipari termelés, hanem az irányítás szempontjából is jelent őseknek voltak tekinthetők). Hogy
valójában az iparosodó települések, térségek között milyen különbségek alakultak ki, azt legke-
vésbé sem a területfejlesztési politika határozta meg, hiszen — mint említettük — a területfej-
lesztéssel foglalkozó intézmények meglehet ősen szerény eszközökkel rendelkeztek.
A térbeli gazdasági differenciálódás els ősorban az ipari minisztériumok nagyberuházásainak
(amelybe lényeges beleszólása volt az er ős alku-poziciókkal rendelkez ő nagyvállalatoknak) és
a vállalatok saját fejlesztéseinek, valamint az állami támogatási és elvonási rendszernek a függ-
vénye volt.
A redisztribuciós folyamatnak, mely a jól működő vállalatoktól elvonta az átlagon felüli nye-
reséget, a ráfizetéses, gazdaságtalan vállalatokat pedig — legalábbis fennmaradásuk mérté-
kéig — támogatta, területi szint ű kiegyenlítő illetve differenciáló hatását még máig sem ismer-
jük pontosan. Az azonban nyilvánvaló, hogy ezek a beavatkozások, nem pedig a területfejlesz-
tésre fordítható beruházások, játszották a meghatározó szerepet a területi különbségek kialaku-
lásában.
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
TÉT 1991.4 Az ipar szerepe... 39
Az ipar jelenlegi összehúzódása
Az ipari munkahelyek, az iparban foglalkoztatottak száma jelenleg fogy. Ez a tendencia nem
újkeletű: mára 60-as évek végétől kezdődően regisztrálták a budapesti ipari létszám csökkené-
sét, ezt követték a nagyvárosok és az iparilag fejlett térségek, majd a visszaesés jellemz ővé
vált az ország minden részére, beleértve a kis és nagy településeket egyaránt.
A létszám apadásának azonban különböz ő okai voltak: a 70-es években és a 80-as évek elején
az ipart a gazdaság többi szektoránál jobban sujtó munkaer őhiány (pontosabban más ágazatok
vonzóbb munkafeltételei) vezetett a létszám csökkenéséhez. A helyzet a 80-as évek végét ől
megfordult. A gazdaságtalanul termel ő vagy eladhatatlan termékeket gyártó vállalatokat bezár-
ják vagy a termelés méreteit, következésképpen a munkahelyek számát is drasztikusan csökken-
tik. Ma az iparban tartják nyilván a legnagyobb arányú munkanélküliséget.
1982 és 1990 között közel 300 ezer fővel, vagyis 20 %-kal (1989 és 1990 között 106 ezer fővel)
csökkent az iparban foglalkoztatottak száma. Az ipar összehúzódása el őször a „szocialista"
keretek között túlfejlesztett bányászatban és kohászatban indult meg (24,2 % -lcal, illetve
21,1 %-kal csökkent e két ágazatban foglalkoztatottak száma 1988 és 1990 között). Majd a KGST,
főleg a szovjet piac összeomlása vezetett a gépipar és a vegyipar 40%-os termeléscsökkenésé-
hez, illetve létszámleépítéséhez (a gépiparban 80 ezer f ővel).
A termelésvisszaesés, az infláció, a munkanélküliség végülis a hazai fogyasztás er őteljes be-
szűkülését eredményezte, amely a könny ű- és az élelmiszeripar termeléscsökkenéséhez, illetve
újabb elbocsátásokhoz vezetett. A t őbbszázezer ipari munkahely felszámolásával a betöltetlen
állások egyre inkább összezsugorodó kínálata áll szemben. 1990 októberében kevesebb mint
17 ezer állást kínáltak.
Az ipar visszaszorulása egyben területi különbségeket is jelez; vannak ugyanis olyan térsé-
gek, városok, ahol a munkanélküliség mértéke és gyors növekedése miatt területi válságról be-
szélhetünk (1990-ben 10%-ot meghaladó munkanélküliség alakult ki Nyírbátorban, Szeren-
csen, Vásárosnaményben, Fehérgyarmaton, Mez őkovácsházán, Csengeren és Biharkeresz-
tesen — valamennyi település az ország keleti részén fekszik) (1. ábra).
Kétségtelen, hogy az iparban az elmúlt években is tömegével nyíltak új vállalatok; még a
fentebb említett válságtérségekben is növekszik a vállalatok, az ipari társulások, köztük f őként
a kft-ék száma. Az új vállalatalapítások Budapestre és a környez ő megyékbe összpontosulnak
(2. ábra).
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
40 Barta Györgyi TÉT 1991.4
1 2 3
1. ÁBRA
Az ipari foglalkoztatottak számának csökkenése 1982-1990 között
(Decrease of industrial employees between 1982-1990)
Jelkulcs:
1 = 10,1-15,0%
2 = 15,1-20,0%
3 = 20,1 — %
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
TÉT 1991.4 Az ipar szerepe... 41
11 2 3
2. ÁBRA
Az ipari szervezetek számának növekedése 1982-1990 között
(The increase of industrial organizations between 1982-1990)
Jelkulcs:
1 = 300,0 — 400,0 fő (people)
2 = 400,0 — 500,0 fő
3 = 500,0 — fő
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
42 Barta Györgyi TÉT 1991.4
Az új vállalatok nagyrésze kisméret ű, amelyek lehetnek ugyan sikeresek, de semmiképpen
sem nyújtanak elegendő munkahelyet a nagyvállalatoktól tömegesen elbocsátott munkaer ő szá-
Mára (számításaink szerint két év alatt, vagyis 1989 és 1990 között, az 5 ezer f őnél többet foglal-
koztató iparvállalatoktól közel 35 ezer főt küldtek el). Az ipar összehúzódását nemcsak a lét-
számcsökkenés bizonyítja, hanem a termelés abszolút és relatív visszaesése is (2. és 3.
táblázat).
2. TÁBLÁZAT
Az ipari hozzáadott érték (GDP) tényleges és várható változása
(Real and expected changes in industrial GDP)
1. Év 2. Mrd Ft(összehasonlító áron)
1988 355,0
1989 344,1
1990 312,1
1991 286,2
1992 280,3
1993 286,5
1994 295,9
Forrás: Ipar- és kereskedelempolitikai koncepció, (1991-1994) IKM,
Budapest, 1991.
1. Year 2. Billion HUF (at comparable prices)
3. TÁBLÁZAT
Az ipar részesedése a gazdaság bruttó termelési értékéből, %
(Share of industry from GDP)
1. Ágazat 1989 1990
2. Ipar + építőipar 62,9 60,2
3. Mezőgazdaság 15,3 14,6
4. Egyéb 21,8 25,2
100,0 100,0
Forrás: Ipari és kereskedelmi koncepció, Az 1988-90-es évek értékelése,
IKM, Budapest, 1991.
1. Sector 3. Agriculture
2. Industry + construction industry 4. Other
Nem kétséges, hogy a magyar gazdaság új struktúrája van kialakulóban, melyben a szolgálta-
tásokat — ezeken belül is a gazdasági szolgáltatásokat — a dinamikus növekedés jellemzi, az
ipar pedig folyamatosan veszít a súlyából. Jelent ős változások indultak el, melyek nyilvánvalóan
át fogják formálni a magyar gazdaság, az ipar múltbeli térszerkezetét. E folyamatnak azonban
jelenleg még csak az els ő, szerény jeleit tapasztalhatjuk. Az ipari foglalkoztatottak területi meg-
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
TÉT 1991.4 Az ipar szerepe... 43
oszlásának arányai alig változtak a közelmúlt éveiben (az 1980-as állapothoz viszonyítva); csök-
kent Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Komárom megye részaránya, mégpedig eléggé
egyenletes mértékben a többi megye javára. 1985 és 1989 között ugyanis — tulajdonképpen
nem meglepő módon — az alföldi, a nyugat-magyarországi kevésbé iparosodott megyék, illetve
Budapest termelési eredményei növekedtek.
Az 1990. évi vállalati „toplista" (Figyel ő, 1991. július) új jelenségekre hívta fel a figyelmet:
a legeredményesebb 25 iparvállalat (vagyonarányos eredmény alapján) között jóformán nem
szerepeltek nagyvállalatok (kivételt egyedül az OKGT jelentett, amely els ő helyen állt a nettó
árbevételt tekintve, eredményessége alapján pedig hatodik volt). A 25 vállalat közül 13 az
élelmiszeriparhoz, 5 a könny űiparhoz, és csak 3 tartozott a gépiparhoz (többségük távol áll
a csúcsiparoktól). Az említett 25 legsikeresebb vállalat közül csupán hétnek van a központja
Budapesten.
Budapest iparirányító szerepe — a több telephelyes vállalatok központjai és vidéki telephelyei
módosuló arányainak, illetve az új vállalkozásoknak tulajdoníthatóan — csökken. Ugyanakkor
azonban még nem fedezhetők fel a jelei más ipari központok köré formálódó új ipari körzetek
kialakulásának. Budapest „centrum'Ifunkciója javarészt egyre inkább abban nyilvánul meg,
hogy a gazdaság új motorja, nevezetesen a szolgáltató szektor, itt m űködik a legdinamikusab-
ban: Budapesten dolgozott 1989-ben a szolgáltató szektorban foglalkoztatottaknak 36,6 % -a, a
nem anyagi jellegű szolgáltatásban pedig 42 % -a. Míg Budapesten a szolgáltatásokban 2,5-szer
többen dolgoznak, mint az iparban, addig Fejér, Komárom, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemp-
lén, és Nógrád megyében az iparban dolgoznak többen, mint a szolgáltatások területén. A
csúcstechnológiát képvisel ő korszerű iparágazatok, melyek a dinamikus kisvállalkozások, és
a vegyes vállalatok, főként Budapesten és környékén tevékenykednek. Ebben nagy szerepe van
a lényegesen fejlettebb szolgáltató szektor itteni jelenlétének is.
Az ipar területileg differenciált, de általános összehúzódásából
levonható következtetések
Hosszú évtizedeken keresztül — mondhatni a legutolsó időkig — az ipar a gazdaság motorja
volt Magyarországon. A kérdést a következ őképpen kell feltennünk: Vajon Magyarország gaz-
dasági fejlődése — a fejlett világra jellemz ő tendenciákat követve — eljutott-e már az ún.
„posztindusztriális" korszakba, amikoris az ipar természetszer űleg fokozatosan visszaszorul?
Vagy nem másról van-e szó, minta szocialista gazdaság átfogó válságáról, illetve a két rendszer
közti „csere" által kiváltott átmeneti visszaesésr ől? Ez utóbbi esetben elképzelhető, hogy a
várt gazdasági stabilizálódás egyben az ipar újbóli fellendülését is magával hozza?
A kérdés érdemleges megválaszolása nem lehet közömbös a területfejlesztési politika szem-
szögéből sem, hiszen ennek egyben arra is választ kellene adnia, hogy az ipar milyen szerepet
tölthet be a jövőben a területfejlesztésben.
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
44 Barta Györgyi TÉT 1991.4
A posztindusztriális fejl ődésről
A 70-es évek második felét ől gyakorlatilag az összes fejlett t őkés ország szenvedett a növekv ő
munkanélküliségtől, a munkahelyek egyre nagyobb számú megsz űnésétől, és a krónikus inflá-
ciótól. E folyamatok váltották ki a gazdaság átstruktúrálódását és tömeges térbeli átrendez ődé-
sét. Az 1970-es években az USA ipari kapacitásának hatalmas méret ű racionalizálása indult
meg, és hasonló folyamatok zajlottak le Anglia régi ipari térségeiben is. Az Észak-Amerikában
és Nyugat-Európában kialakult gazdasági átrendez ődést sokan a dezindusztrializáció folyama-
taként értékelték, amit gyakorlatilag a tradicionális iparágak jelent ős visszaszorulásával vagy
eltűnésével magyaráztak. Különösen látványos átrendez ődés volt nyomon követhető a nagyvá-
rosi gazdaságokban. A dezindusztralizáció gondolata azokat az elméleteket er ősítette, amelyek
a nagyváros életét és fejl ődését függetlenítették az ipar szerepét ől.
A 80-as években azonban már az új növekedési hullám jelei voltak tapasztalhatók. Új iparok
honosodtak meg, amelyek tevékenysége a csúcstechnológia alkalmazására épült. Eközben a
nagyvárosok hivatali és szolgáltató funkciója is robbanásszer űen bővült, és nem egy nagyváros-
ban e funkciók uralják ma a foglalkoztatás f őbb típusait.
Kétirányú, egymással szembehelyezked ő és egymással vitázó elméletrendszer bontakozott
ki. Az egyik hipotézis a posztindusztriális társadalomról, és ennek megfelel ően a posztinduszt-
riális városról beszél. E nézet szerint a gazdasági szervezet új információs termelési módja
alakul ki. Nézetük szerint a jelenkori kapitalizmus min őségileg új szakaszába lépett, aminek
jelei a gazdaságban az üzleti és szolgáltató funkciók uralkodóvá válása, a bank- és pénzügyi
tevékenység tömegessé válása, az értelmiség növekv ő szerepe, az információáramlás kib ővülé-
se. E jelek különösen gyorsan szaporodnak a nagyvárosok életében. A gazdaság városi fejl ődé-
sének motorja tehát már nem az ipar, hanem más, attól független tevékenységek.
A másik nézet szerint viszont az ipari termelési rendszer változása játszik alapvet ő szerepet
a nagyvárosi központok növekedésében, az újratermelésben, a stagnálásban vagy a visszaesés-
ben. A modern metropolisz létrejötte a kapitalista ipari termelés logikájából következik. Két-
ségtelen, hogy a gazdaság, a nagyváros struktúrája átalakult, a tradicionális ipari ágazatok sze-
repe lényegesen visszaszorult, azonban az új tevékenységek túlnyomó része (adminisztráció,
bank, biztosítás, a pénzügyi szolgáltatások, a hirdetés stb.) ráépül az ipari termelés világméret ű
rendszerére. Az ipari termelés új szervezeti rendszerét egy új, funkcionálisan hierarchikus
struktúra létrejötte, a rendszer növekv ő rugalmassága, és a vállalati szervezeti formák változa-
tossága jellemzi. (Beszélhetünk tehát a kapitalista ipar kés ői korszakáról — minőségileg meg-
különböztetve ezt a korábbi id őszak jellemzőitől -, de e korban is az ipar lesz a gazdaság és
egyben a nagyváros fejlődésének motorja.)
A válság — a szocialista gazdaság (ipar) válsága — az ipar nehézségei —
az átmeneti időszak nehézségei
Könyvtárnyi irodalom szól a szocialista gazdasági modell életképtelenségér ől, szükségszerű
összeomlásáról. A válságot küls ő és belső körülmények egybeesése váltotta ki: az autarch
szemléletű , a nehézipar dominanciáján alapuló iparfejlesztési politika, a szervezeti rendszer
merevsége és centralizációra való hajlama, az innováció-, a verseny hiánya, az állami tulajdon
visszahúzó szerepe stb. , illetve az önálló kontextust alkotó szocialista világrendszer összeomlá-
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
TÉT 1991.4 Az ipar szerepe... 45
sa, a KGST megszűnése, továbbá a szovjet piac besz űkülése és bizonytalanná válása, a szocia-
lista pénz- és árrendszer felbomlása stb.
Az új társadalmi-gazdasági rendszerben, amikor is Magyarország, a többi közép-kelet-
európai országgal együtt, közvetlen kapcsolatba került a fejlett piacgazdaságokkal, a szocializ-
musból örökölt ipar nem állja a versenyt a világpiacon és — a szükséges feltételek hiányá-
ban — nem, vagy csak roppant nehézségek közepette képes a megújulásra.
Az ipar jelenlegi technikai-technológiai szintjén el őállított termékek egyre kevésbé eladha-
tók. A Szovjetúnió, a legfőbb eddigi vásárló, fizetésképtelen, de az is kétséges, hogy most már
— konvertibilis valutáért és a világpiachoz igazodó árakon — egyáltalán keresné-e a magyar
árukat. A kelet-európai országok vásárlóereje is meggyengült, a kétoldalú kereskedelem kiszé-
lesítését nehezítik a párhuzamos kapacitások. (Figyelembevéve az adottságokat és az elmúlt
rövid időszakot, a magyar ipar jelent ős eredményeket könyvelhetett el a konvertibilis export
növelésében. A rubelviszonylat 1987. évi 50,4 % -os aránya 1990-ben 27 % -ra csökkent, a kon-
vertibilis viszonylat 49,6%-os aránya ennek megfelel ően 73 % -ra nőtt. Vagyis a konvertibilis
export volumene 1987 és 90 között 41%-kal nőtt.)
Az ipart tehát új vágányokra kellene állítani, ehhez azonban javarészt hiányzanak a szükséges
eszközök. Nyomasztó a hazai tőkehiány (illetve a tőkéhez való hozzájutás követelményei a több-
ség számára teljesíthetetlenek), a külföldi t őke beáramlását pedig kedvez őtlen külső és belső
körülmények gátolják. Az állam korábbi megkülönböztetett figyelme az ipar iránt megsz űnt,
a gyötrő államadósság, a költségvetés növekvő hiánya és a gazdaság más területein is halmozódó
feszültségek miatt. Az államnak egyébként — a redisztribuciós rendszer egyre sz űkülő mozgás-
tere következtében — nem is lenne a korábbiakhoz hasonló lehet ősége az ipar támogatására.
(Az iparban 1989 és 1990 között a költségvetési elvonások kb. 10 % -kal növekedtek, a támogatá-
sok 12 % -kal csökkentek. 1990-ben 100 millió Ft elszámolt elvonásra csupán 4,6 millió Ft támo-
gatás jutott. Az utóbbi évek ipari beruházásaiban er őteljesen csökkent a központi beruházások
aránya, kisebb mértékben a vállalatok, nagyobb mértékben a lakosság magánberuházásainak
javára.) (4. táblázat)
4. TÁBLÁZAT
Azipari beruházások összetételének változása
a beruházók szerint Budapesten, %
(Changes in the composition of industrial investments
in Budapest, %)
1980 1985 1989
1. Központi 48,5 38,9 27,1
2. Vállalati 47,9 50,6 59,1
3. Lakossági magán beruházások 3,6 10,5 13,8
Forrás: Budapesti Statisztikai Évkönyv, 1989.
1. Central
2. Enterpreneurial/company
3. Private investments of the population
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
46 Barta Györgyi TÉT 1991.4
Melyik — az el őbb említett — kett ő közül?
Mint az előbbiekben már utaltam rá, lehet látni az új gazdasági struktúra kialakulásának,
a szolgáltató szektor — és ezen belül is a nem anyagi jelleg ű szolgáltatások — el őretörésének
bizonyos jeleit, elsősorban Budapesten. Kétségtelen, hogy a mozgékony kisvállalkozások és
a helyét megfontoltan keres ő külföldi tőke szívesebben fektet be a szolgáltatások területén, mint
az iparban.
Mindezeket figyelembe véve, a magam részér ől inkább annak az állásfoglalásnak adnék han-
got, mely szerint a magyar gazdaság jelenleg nincs a posztindusztriális szakaszban, iparának
visszaszorulását elsősorban a szocialista gazdaság fejl ődésképtelenségéhez, és az átmenet ne-
hézségeihez lehet kötni. Állításomat arra alapozom, hogy a posztindusztriális korszak a legfej-
lettebb piacgazdaságokat érte el és hatotta át, melyekben az ipar a legkorszer űbb termékeket
állította elő, eladhatatlan mennyiségben. Véleményem összhangban van azokéval, akik szerint
ezekben a fejlett országokban sem az ipar elt űnése lett a változások folyománya, hanem a kor-
szerű ágazatok előretörése következett be a tradicionális ágazatok rovására, illetve ennek alap-
ján ment végbe az ipar térbeli átrendez ődése.
Magyarország ipara meglehet ősen közepes fejlettség ű, szerkezetében csak igen kevés nyoma
van a csúcstechnológia alkalmazásának, uralkodóak még a tradicionális ágazatok, a térbeli át-
rendeződés még nem következett be.
Előrelátható, hogy a külföldi t őke fokozódó beáramlása, a gazdaság — lassú — stabilizálódá-
sa az ipart is meg fogja erősíteni. Az ipar fejlő dése azonban már nem a korábbi nyomon fog
haladni, de nem is a legfejlettebb országét fogja követni. Magyarország nyilván a fejlett világ
peremére fog kerülni; ide az az ipar jut el, amelyik kiszorul a legfejlettebb országok gazdaságá-
ból. Még ehhez a fejl ődéshez is hiányosak azonban a hazai feltételek. A rendelkezésre álló
munkaerő jórésze — mely egyébként már közel sem olyan olcsó, mint a korábbi években —
képzetlen és tanulatlan, képtelen a gyors váltásra. Az infrastruktúra elmaradott, hiánya különö-
sen vidéken teszi úgyszólván lehetetlenné az új iparok letelepedését. Magyarország mindezek
mellett is egyelőre tartani tudja korábbi el őnyét a többi kelet-európai országgal szemben, s őt
— viszonylagos belső stabilitásával — ezt még növelni is képes.
Az ipar várható szerepe a területfejlesztésben
A területfejlesztés alapvet ő célja a kiegyensúlyozott területi fejl ődés elősegítése. Ennek érde-
kében két fő területre koncentrálja er őfeszítéseit: a gazdaságfejlesztésre (éspedig közvetlenül
a gazdaságfejlesztésre vagy a gazdasági fejl ődés feltételeinek megteremtésére), illetve a termé-
szeti értékek meg őrzésére.
Nyilvánvaló, hogy a területfejlesztési politika a gazdaságnak azt az elemét emeli ki, amely
éppen megfelel az ország gazdasági fejlettségének. A fejlett tőkés országok II. világháború utá-
ni területfejlesztésében majdnem olyan központi helyet töltött be a „centralizáltan decentrali-
zált" iparfejlesztés, mint ahogyan azt a szocialista országok területfejlesztési programjaikban
meghirdették (de kevésbé valósították meg). A fejlett piacgazdaságok kés őbbi területfejleszté-
sének gazdaságfejlesztési stratégiájában ugyan az ipar veszített jelent őségéből, de korántsem
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
TÉT 1991.4 Az ipar szerepe... 47
tűnt el (speciális válságterületek, bezárással fenyeget ő vállalatok, az újonnan leteleped ő vállala-
tok állami támogatása; az innováció-orientált területi politika az ipari folyamatok és az új termé-
kek térbeli elterjedésének segítésére). Ez utóbbi programok félsikere és kis hatékonysága miatt
helyeződött át a területfejlesztésben a hangsúly a bels ő erőforrásokra támaszkodó programok
támogatására, illetve az új növekedési centrumok létrehozására (innovációs, ipari, techno-
lógiai, tudományos parkok építése, technopoliszok fejlesztése). Ezek a programok nem építe-
nek explicite az iparfejlesztésre, de nem is zárják ki annak lehet őségét.
Valójában erről van szó a magyar célok (a gazdaság átalakításának támogatása a válságöveze-
tekben, a centrum—periféria feszültségek enyhítése, öner ős fejlődés, adottságokon alapuló fej-
lesztés, a határmenti együttm űködés támogatása stb.) eseteiben is — az ipar lehet (és lesz) a
területfejlesztés egyik eleme.
A területfejlesztésnek azonban alapvet ően megváltoztak a lehetőségei és az eszközei az ipar-
fejlesztés el ősegítésére. A redisztribuciós rendszer sz űkülése elméletileg is lecsökkenti a kor-
mány beavatkozási lehetőségeit az erőforrások átrendezésében. (Mindenesetre tény, hogy ez-
idáig sem a területfejlesztés érdekében csoportosították át a beruházásokat.)
Az eladósodott ország gazdasága válságban van, az új értékek termelése csökken. Ebben
a helyzetben a területfejlesztésre fordítható keretek még inkább korlátozottak (1991-ben mind-
össze 1,5 Md Ft volt).
A vállalatok önállósodásával, az állami szektor visszaszorulásával is csökken az állam köz-
vetlen beavatkozási lehet ősége a gazdasági folyamatokba (pl. olyan intézkedések rákényszeríté-
se a vállalatokra, melyek sértik azok érdekeit).
Ugyanakkor — a válság kiszélesedése folytán — az ország egyre nagyobb térségei igénylik
az azonnali beavatkozást (a növekv ő munkanélküliség okozta feszültségek), ez — figyelemmel
a területfejlesztésre fordítható sz űkös forrásokra — úgyszólván lehetetlenné tesz bármiféle
hosszútávú gondolkodást, tervezést (a feladat: munkahelyteremtés bánni módon és azonnal).
Megítélésem szerint a területfejlesztés teend ői négy fő körbe sorolhatók (ezek mind egyszer-
re jelentenek célokat és térségeket is), melyek keretében az ipar különböz ő szerepeket fog be-
tölteni.
A térbeli polarizálódással szemben ható területfejlesztési program
Ez első sorban olyan hálózati infrastruktúra-fejlesztést jelent, melynek révén az ország elma-
radottabb területei eredményesebben kapcsolódhatnak bele az ország vérkeringésébe, a perifé-
riák szorosabban kötődhetnek a centrumokhoz. Ennek a fejlesztésnek a része lehet az a széles-
körű oktatási és átképzési program, mely a fejletlenebb területek aktív népességét is alkalmassá
teheti arra, hogy a korszer ű gazdaságban munkát találjon. Ez a program nem irányul közvetle-
nül az iparfejlesztésre, de hozzájárul azoknak a feltételeknek a létrehozásához, melyek el őnyös-
sé tehetik az ipar letelepedését és m űködését.
A területi széls őségeket csökkent ő, a súlyos területi feszültségeket csillapító
területfejlesztési programok
Ennek a célnak kétféle megközelítését lehet számba venni: a gazdaság fejlesztése, stabilizálá-
sa a térégen belül, illetve a népesség mobilizálódásának (elingázás, elvándorlás) el ősegítése.
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
48 Barta Györgyi TÉT 1991.4
Az ipar — munkahelyteremt ő szerepével — fontos része a helyi gazdaságfejlesztésnek. Els ősor-
ban a helyi központú, korszerű vállalkozásokat kell segíteni, mert ezek meggyökeresedése és
innovatív jellege hosszú távon is hatékonyabban mozdítja el ő a térség fejlődését.
A kistérségi integrációs törekvések támogatása
E fejlesztési irány gyakorlati megvalósítása igen kívánatos lenne, a fejlett nyugat-európai or-
szágokban is jó eredményeket értek el vele. Magyarországon — legalábbis egyel őre — még
alig találkozhatunk ilyen jelleg ű törekvésekkel. A helyi közösségek csak most ismerik fel és
fogalmazzák meg saját édekeiket és kísérelnek meg valódi közösségekké válni. Ez a folyamat
azonban sokkal inkább a korábban adminisztratív módszerekkel összekényszerített .település-
együttesek szétválására hat, semmint a hasznos kistérségi integrációra. Az önkormányzatok-
nak előbb át kell érezniök, hogy számos éget ő problémájukat nem képesek saját er őből megol-
dani, és csak ennek felismerését követ ően fognak — érdekeiket követve — a szomszédokhoz
fordulni, kooperációt kínálva, segítséget várva.
Egy-egy nagyobb méretű iparvállalat, vagy a kis- és középvállalkozások ipari körzetté (erre
példák vannak Olaszországban és Franciaországban) formálódása jelent ős mértékben hozzájá-
rulhat a kistérségek célszer ű integrálódásához. Ezt a folyamatot azonban aligha lehet a terület-
fejlesztés eszközeivel támogatni.
Növekedési centrumok kialakítása
A növekedési centrumok (innovációs, ipari, tudományos parkok, technopoliszok) tervei már
nem arra, az idők folyamán illúziónak bizonyult elméletre épülnek, hogy egy-egy központ kül-
ső erővel történő fejlesztésének hatásai kés őbb automatikusan szétterjednek a központ környe-
zetében. A fejlesztés kifejezetten a centrumok érdekében megy végbe, abban a reményben,
hogy a megfelelő feltételeket létrehozva, az ember elérheti innovatív, alkotó képessége
maximumát.
A növekedési centrumok a kutatás - fejlesztés - csúcstechnológián alapuló ipari termelés,
és az ezeket a tevékenységeket magas színvonalon kiszolgáló tercier szektor együttesét foglalják
magukba.
A területi rendszer logikájával nem ellentétben, hanem azzal egyirányban haladva, kell segí-
teni a régi növekedési centrumok fejlesztését, az új növekedési centrumok kialakulását, annak
szem előtt tartásával, hogy ezek kapcsolódjanak bele a nemzetközi vérkeringésbe, a fejlett euró-
pai városhálózatba. Erre jelenleg els ősorban Budapestnek van esélye. Sikere esetén elképzelhe-
tő, hogy Magyarország ezen keresztül olyan el őnyök birtokába juthat, melyekb ől (például egy
területileg differenciált adórendszer beiktatásával) a korábbiaknál többet profitálhatnának az
ország elmaradott térségei is. Nem kétséges egyben, hogy a növekedési centrumok fejlesztésé-
nek következményeként felgyorsul a térbeli differenciálódás is.
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
TÉT 1991.4 Az ipar szerepe... 49
Irodalom
Barta Gy. (1987) A termelés térbeli szétterjedése és a szervezet területi centralizációja a magyar iparban, Tér és Társada-
lom, 2.
Barta Gy. (1990) Centrum-periféria folyamatok a magyar gazdaság területi fejl ődésében? Tóth J. (szerk.) Tér-Id ő-
Társadalom, MTA. RKK, Pécs.
Gyenei M. (1990) Feszültségoldó kampányok a településpolitikában, Kandidátusi értekezés.
Inzelt A. (1988) Rendellenességek az ipar szervezetében. Id őszerű Közgazdasági Kérdések, Budapest, Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó.
Komai J. (1989) Régi és új ellentmondások és dilemmák, Gyorsuló Idő, Budapest, Magvető.
Scott, A.J. (1988) Metropolis: from the division of labor to urban form, University of California Press.
Stöhr, W.B. (1987) A területfejlesztési stratégiák változó küls ő feltételei és új koncepciói, Tér és Társadalom, 1.
Voszka É. (1988) Reform és átszervezés a nyolcvanas években, Id őszerű Közgazdasági Kérdések, Budapest, Közgazda-
sági és Jogi Könyvkiadó.
Ipari és kereskedelmi koncepció, Az 1988-1990-es évek értékelése, IICM, Budapest, 1991.
Ipar- és kereskedelempolitikai koncepció 1991-1994, 1KM, Budapest, 1991.
Barta Györgyi: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 4. 37–50. p.
50 Barta Györgyi TÉT 1991.4
THE ROLE OF INDUSTRY IN THE „SOCIALIST"
ECONOMIC- AND REGIONAL DEVELOPMENT POLICY
The situation was easily assessable, and the tasks were clear for the regional experts of the
socialist era: industry (autarchy and over-emphasized defence objectives gave priority to heavy
industry) was the engine of economic development policy, which was also based on industrial
development. It must be added, that little attention was paid on details. In stead of developing
a structurally well-balanced and efficient regional policy which meets the characteristics of
different regions and then can be fitted into an organic regional economy, the primary objective
was to increase the number of industrial workplaces.
Extensive approach, which put the sign of equality between development and physical
extension, got into trouble already in the 1970s. How can the decreasing number of industrial
employees, and the decreasing pace of the development of industrial production be interpreted?
These were the signs of the crisis of socialism, and the exhaust of resources, the decrease of
free labour and the lack of capital became characteristic.
Besides all these phenomena, industry had preserved its special role in regional development
policy all the time, though the importance of industry was handled and interpreted in a more
tinged way in the whole society.
The present situation of industry is characterized by overall decline: industrial capacities
are becoming limited, the number of people dismissed from industry is unstoppably increasing,
the extensive markets of our industrial products are lost, and new markets are difficult to find,
industrial production is decreasing both in absolute terms and also as compared to the national
income.
What is the present case then now? What we are faced is the temporary crisis of industry,
which follows from the transitional character of our socio-economic development? Or
probably, Hungary has also got into the phase of post-industrial development, where industry
loses its previous role?
Answering these questions is indispensible to elaborate the new regional-development policy,
because regional development always has to use the most modern and dynamic elements of
socio-economic development.
Translated by J. Mészáros