Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 129-133. p.
Tér és Társadalom 3. 1991.2-3: 129-133
KITEKINTŐ
INTERJÚ JOANNA REGULSKAVAL
(An interview with Joanna Regulska)
Joanna Regulska-t, a Rutgers University (New Brunswick, NJ, USA) professzorát nem könny ű
megállítani akárcsak egy rövid beszélgetésre is. Úton van az egyetem földrajz tanszéke, nemzet-
közi programokat szervez ő hivatala és nőkutató intézete között. Feltéve, ha egyáltalán New
Brunswickban tartózkodik, nem pedig szül őhazájában — Lengyelországban — tanít, szervez,
kutat. 1978 óta él az Amerikai Egyesült Államokban. Kamatoztatva a különböz ő társadalmi
rendszerekben szerzett tapasztalatait, számos cikket publikált mind a piacgazdaságok, mind
a tervgazdaságok urbanizációra gyakorolt hatásáról.
A kelet-közép európai változások nyomán a nemzetközi kutatások valószín űleg ismét el őtérbe
kerülnek, melynek során elméleti kérdéseket is újra kell gondolni. Ön hogyan foglal állást a
80-as éveknek abban a vitájában, mely a különböz ő politikai rendszerű országok térfolyamatai-
nak összehasonlíthatóságáról folyt?
A tudósok egy csoportja azt állítja, hogy mivel a szocializmus és a kapitalizmus olyan alapve-
tő dolgokban különbözik, mint a tulajdonviszonyok, az állam szerepe vagy a politikai hatalom
megosztása, térfolyamataik sem összevethet ők.
Mások szerint nincs akadálya az összehasonlításnak — a különbség lényegében csak id őbeli
eltérés következménye. Nyugathoz viszonyítva Kelet-Közép Európa urbanizációja p1. csak
megkésettséget mutat, mivel az ipari forradalom itt kés őbb ment végbe.
Én az összehasonlíthatóság mellett teszem le a voksomat azzal a megjegyzéssel, hogy az ilyen
kutatásokban rendkívül óvatosan kell kezelni a sajátos történelmi, politikai viszonyokat, ill.
minden egyes vizsgálatba vont tényez őt. A közelmúltban fejeztük be pl. a decentralizációs fo-
lyamatok amerikai, svéd és lengyelországi jellemz őinek feltárását. Első feladatunknak termé-
szetesen azt tekintettük, hogy megalkossuk azokat a módszertani kereteket, melyekkel az össze-
hasonlítás elvégezhet ő. Gondoljunk csak a fogalmak különböz ő értelmezésére. Klasszikus
példa erre az „állami lakás" kategóriája. Mennyire más jelentés húzódik meg e fogalom mögött
pl. az USA-ban és Nyugat-Európában! A t őke mozgására és annak a decentralizációra gyakorolt
hatására koncentrálva arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az eltér ő politikai rendszerek
más-más módon befolyásolják e folyamatokat, végeredményben maguk a folyamatok rendkívül
hasonlóak.
INTERJÚ JOANNA REGULSKAVAL
(An interview with Joanna Regulska)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 129-133. p.
130 Kitekint ő TÉT 1991.2-3
Vajon ez a nemzetközi kutatás motiválta a „Helyi demokrácia Lengyelországban" c. nagysza-
bású program megalkotását?
Valóban. Ide vezetnek vissza a gyökerek. Ma már érdekesség lehet, hogy amikor 1987-ben
szponzorokat kerestünk a kutatás támogatására, egy ízben a következ ő kérdést szegezték ne-
künk: „USA, Svédország — rendben van. De Lengyelország...? Miért akarnak a vizsgálatba
bevonni egy keleti blokkba tartozó országot? Hiszen ott sosem fog bekövetkezni széleskör ű de-
centralizáció!" És lám, munkánk harmadik évében ez mégis valóra vált. Az önkormányzati
reformot Jerzy Regulski szenátor (az édesapám, akit a miniszterelnök bízott meg ezzel a fel-
adattal) és mások indították el. Amikor hozzákezdtek a törvények kidolgozásához, már két évi
olyan tapasztalattal rendelkeztek, amelyet épp a fejlett országok decentralizációjának tudomá-
nyos kutatása során szereztek.
Kutatás és gyakorlat e jól sikerült összefonódása, úgy gondolom, mégis a „Helyi demokrácia
Lengyelországban" projektben teljesedik ki igazán. Hogyan sikerült ezt a programot megszer-
veznie?
1989-ben öt taggal megalakult egy, a helyi demokráciát támogató privát, „non-profit" alapít-
vány Lengyelországban. Az oktatási rendszer megszervezésével s a lokális intézményhálózat
kiépítésével kívántak segítséget nyújtani az önkormányzatoknak. Tizennégy regionális közpon-
tot hoztak létre a helyi tisztségvisel ők, hivatalnokok és a lakosság képzésére. Kell ő tapasztalat,
oktatási anyagok és szakértők híján szükségessé vált a külföldi kapcsolatok megteremtése. A
már említett, általunk koordinált nemzetközi kutatás ehhez kiváló kiindulópontot jelentett. Így
a lengyel alapítvány és a Rutgers University összefogásából még 1989 őszén megszületett a
„Helyi demokrácia Lengyelországban" c. közös program. Számos nagy amerikai alapítványt
sikerült megnyernünk szponzornak. Ennek köszönhet ően csak az elmúlt évben több mint egy
millió dollárt költhettünk terveink megvalósítására.
Gyakran elő fordul, hogy az ilyen nemzetközi kapcsolatok egy sz űk réteg kiváltságos helyzetét
erősítik, s az információk nem jutnak el az érintettekhez. Hogyan tudják elérni, hogy valóban
sokak számára hasznosuljon három fő tevékenységük: a gyakorlati képzés, az oktatási segéd-
anyagok és a szakirodalom fejlesztése, valamint a közös kutatás?
A gyakorlati képzés két helyen folyik: az Amerikai Egyesült Államokban és Lengyelország-
ban. Előzetes munka és kritériumrendszer alapján lengyel önkormányzati tisztségvisel őket és
tudósokat hívunk meg az USA-ba konferenciákra, tanulmányutakra, m űhelymunkákra. A
Rutgers-en kívül számos egyetem (pl. Harvard University, Johns Hopkins University, Univer-
sity of Maryland) munkatársai mutatják be az amerikai önkormányzati rendszer tapasztalatait.
A gyakorlati problémákkal pedig néhány erre kiválasztott önkormányzati hivatalban ismerked-
hetnek meg az ösztöndíjasok.
Ezzel párhuzamosan a 14 lengyel regionális képzési központban el őadásokat, szemináriumo-
kat, hosszabb-rövidebb kurzusokat szervezünk közigazgatási, helyi gazdaságfejlesztési,
szolgáltatási, pénzügyi-finanszírozási, környezetvédelmi témakörökben. Továbbá olyan,
kevésbé gyakorlati kérdések kerülnek megvitatásra, mint a helyi demokrácia alapelvei,
konfliktuskezelés, állampolgári részvétel. Már több mint 30 ezren b ővítették ismereteiket ilyen
módon.
Ezen túlmenően az alapítvány megnyitott négy magán „önkormányzati főiskolát" (commu-
nity college), ami teljesen új kezdeményezés Lengyelországban. E kétéves képzésben részesül ő
INTERJÚ JOANNA REGULSKAVAL
(An interview with Joanna Regulska)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 129-133. p.
TÉT 1991.2-3 Kitekint ő 131
diákok személyében az eddigieknél sokkal felkészültebb tisztségvisel őket kaphatnak az önkor-
mányzatok.
Honnan verbuválódnak a 14 oktatási centrum kurzusainak tanárai?
Az oktatók részben maguk az önkormányzati tisztségvisel ők: pl. azok az aktív polgármeste-
rek, akik részt vettek az általunk az USA-ban szervezett tanfolyamokon. Az ott szerzett tapaszta-
lataik felhasználásával ők maguk készítenek oktatási anyagokat.
A másik nagy csoportot a programunk iránt érdekl ődő amerikai lengyelek alkotják. Ők
egyúttal komoly segítséget jelentenek a nyelvi korlátok leküzdésében is. Általában egy hónapra
utaznak Lengyelországba, ahol idejüket egy-egy településen, az ott él őkkel együtt munkálkod-
j va töltik el. A tapasztalatcserék korábbi, gondolom Magyarországon is jól ismert rendszere:
„megérkezés — hotelszoba elfoglalás — baráti kézfogás — fotók készítése — hazautazás", töb-
bé nem folytatható. A tényleges segítségnyújtáshoz elengedhetetlen a helyi viszonyok, problé-
mák, szükségletek megismerése és megértése.
Ezek szerint az amerikai lengyeleknek fontos szerepet szánnak másik nagy tevékenységi kö-
' rükben, vagyis az oktatási anyagok fejlesztésében is. Hogyan szervezik meg ezt a munkát?
A programban résztvevő amerikai lengyelek a tényleges igények megismerése után valóban
jól használható oktatási segédeszközöket készítenek. Vannak írott anyagaink, videokazettáink,
többek között egy tízórás filmünk. Olyan témák szerepelnek ezekben, mint: „Kapcsolat a köz-
ponti és helyi kormányzat között", „Közösségi felel ősség", „Állampolgári részvétel", „Mit
jelent a demokrácia?", „Hogyan tehetjük hasznossá parlamenti képvisel őinket a közösség szá-
mára?". Mindezekben a kérdésekben pedig gyakorlati példák sora segíti az eligazodást. Így
kíséreljük meg közelhozni a külföldi tapasztalatokat. Az amerikai megoldások változtatás nél-
küli adaptálása Lengyelországban természetesen nem lehet szándékunk. Ez nem is menne. De
a többféle szemlélet megismertetése elkerülhet ővé teszi, hogy mindenkinek mindent újra fel
kelljen fedeznie.
Mi a szerepük e nemzetközi projektben a tudományos kutatóknak? A már említett amerikai-
svéd-lengyel összehasonlító vizsgálaton kívül milyen témákat szponzorálnak?
Több ország olyan kutatóit fogjuk össze, akik a decentralizáció kérdéseivel foglalkoznak.
Azt vizsgálják, hogyan oszlik meg a felel ősség a központi és a helyi hatalom között; milyen
bevételei lehetnek az önkormányzatoknak; hogyan kezelhet ők a gazdasági szükségletek és a
környezeti követelmények közötti konfliktusok; milyen er őfeszítések születnek a közélet ösz-
tönzésére; milyen intézkedések válhatnak szükségessé a korrekt kisebbségi képviselet biztosítá-
sára stb.
Számomra az egyik legizgalmasabb kérdés a hatalom decentralizációja. Vagyis az, hogy hol
tart ez a folyamat, melyek a korlátai, milyen küzdelem árán valósítható meg. Lengyelország-
ban ma két tendencia létezik: az egyik a decentralizáció, a másik a feler ősödött harc a közpon-
tosított rendszer fenntartásáért. Szavakban ugyan mindenki az el őbbire voksol, a központi
hatalommal rendelkez ők azonban valójában gátolják a decentralizációt. Ez megmutatkozik a
törvényhozásban, a pénzügyi források ellen őrzésében is. Az új föderalizmus elve: hatalmat
adni a lokális szintnek, de visszatartani a forrásokat. Ezért azután a helyi szinten nincs igazi
hatalom.
A másik fontos kérdés — amivel elméleti szinten kívánok foglalkozni —, hogy Lengyel-
ország, Magyarország és a Cseh-Szlovák Köztársaság sajátos körülményei milyen mértékben
INTERJÚ JOANNA REGULSKAVAL
(An interview with Joanna Regulska)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 129-133. p.
132 Kitekint ő TÉT 1991.2-3
befolyásolták az önkormányzati reformok különböz őségét. Valamennyi kelet-közép európai or-
szág számára azonos tapasztalatokat jelentett-e ebb ől a szempontból a szocializmus? Ezeknek
az országoknak ugyanis nem azonos a történelmi múltja, s ez az, amiért ma eltér ő utakat válasz-
tanak, amiért az önkormányzati reform más-más formát ölt bennük.
Megfogalmazott céljai értelmében a „Helyi demokrácia Lengyelországban" program mo-
dellként kíván szolgálni más szület ő demokráciák, különösen a Balti Köztársaságok, Bulgária,
Cseh és Szlovák Köztársaság és Magyarország számára is. Hogyan valósul meg ez az el-
képzelés?
Segédanyagaink, publikációink természetesen igénybe vehet ők, de azokat a magyar viszo-
nyokra kell átalakítani. Információim szerint Magyarországon is megalakult egy, a miénkhez
hasonló alapítvány. Rendkívül fontos lenne az egyes országok párbeszéde. A lengyeleknek és
a magyaroknak azonban nem csak az amerikaiakkal, hanem egymással is tárgyalniuk kellene.
A pénzügyi forrásokért elszigetelten folytatott harc, verseny helyett össze kellene fogniuk, s
egységben fellépniük. Én komolyan hiszek a regionális együttm űködés fontosságában. Jövőre
ezért konferenciát szervezek a térség kutatói számára, hogy kicserélhessük tapasztalatainkat
az önkormányzati reform kérdéseir ő l.
Térjünk más témára. Mint az publikációiból kiderül, az Ön tudományos érdekl ődésében fon-
tos helyet kap a nolc társadalmi, gazdasági, demográfiai változásokban játszott szerepe is. Elnö-
ke az Amerikai Földrajzi Társaság „Földrajzi megközelítések a nőkutatásban"c. szakcsoportjá-
nak, s a témához kapcsolódva tudományszervez ő tevékenységet vállal saját egyetemén is.
Hogyan tudják elérni, hogy a Rutgers University-n amerikai viszonylatban is kiemelked ő érdek-
lődés mutatkozik a n ők helyzetével foglalkozó kutatások iránt?
Jelentő s számban vannak olyan oktatók, akik új szemlélettel kezdték tanítani a diákokat, s őt,
új témákban szerveztek elő adássorozatokat. Én p1. jelenleg „A nő a városi környezetben" cím-
mel tartok posztgraduális kurzust, ahol geográfus, várostervez ő, szociológus, politológus hall-
gatók egyaránt részt vesznek. De van külön n őkutatási tanszéke, nagyszabású tudományos prog-
ramja is az egyetemnek. 1992 nyarán p1. az IGU kongresszusához kapcsolódva „Fizetett és
fizetetlen női munka a változó világgazdaságban" címmel nemzetközi konferenciát szervezünk
New Brunswickban.
Úgy gondolom, nem csak Magyarországon, de az egész Kelet-Közép Európában a társada-
lomtudományok rendkívül mostohán kezelik a n ők társadalmi szerepének vizsgálatát. Miben
látja ennek, az amerikaitól olyannyira eltérő helyzetnek az okát?
Ebben a régióban alapvetően paternalista társadalmak éltek. Jött a kommunizmus, és kikiál-
tatott: mától mindannyian egyenl őek vagyunk! És megalkotta n ő-modelljeit, így a munkásnőét,
az aktivista nőét stb. Számos eredmény született persze pl. a n ők oktatása, politikai szereplése
tekintetében. Mindez azonban nem szerves fejl ődés következménye volt, hanem merev struktú-
raként, kívülről helyezték rá a társadalomra. Ezért aztán most a n ők helyzetében bizonyos érte-
lemben visszalépés tapasztalható. Gondoljunk csak a parlamenti választások lengyelországi
— vagy akár magyarországi — végeredményére! Természetesen a megválasztott n ők aránya
jobb, mint az 1920-as, 30-as években volt, de a közvetlen múlthoz képest jelent ős az elmaradás.
A társadalomnak újjá kell szervez ődnie s tudatosan megvívnia a harcát. Lengyelországban
nemrég olyan vitás ügyek rázták fel a közvéleményt, mint az abortusz, a válás, a vallás. A közös
érdek fokozatosan csoportokba szervezi a n őket, mert elégedetlenek számos, őket érintő válto-
INTERJÚ JOANNA REGULSKAVAL
(An interview with Joanna Regulska)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 129-133. p.
TÉT 1991.2-3 Kitekint ő 133
zással. Lassan egész mozgalom, politikai platform m űködik, s ezek az asszonyok igénylik a
segítséget, így a mi kutatási tapasztalatainkat is.
Melyek azok a tudományos problémák, amelyek a mai viszonyok között a legnagyobb kihívást
jelentik az ön számára?
Rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel pl. a n ők köztisztségekben vállalt szerepe. Én persze
mindezt geográfiai szemlélettel vizsgálom. Az érdekel, hogy ebben a politikai közéletben mi-
lyen korlátokat jelent a tér. New Jerseyben például nem azt tanulmányoztam, hogy milyen tulaj-
donságokkal írhatók le a megválasztott n ők, hanem azt, hogy mivel jellemezhető az a települési
közösség, amely n ői vezetőket választott. Azt hiszem, a feminista geográfiának nem csak a
kutatási eredményeire érdemes odafigyelni. Mi teljesen új témákat vetünk fel, ill. egészen más
szemlélettel közelítjük a társadalomföldrajz által eddig vizsgált kérdéseket.
A közeljövőben megpróbálom összekapcsolni eddigi érdekl ődési területeimet, így a nőknek
a helyi önkormányzatban betöltött szerepével kívánok foglalkozni. Lengyelországban a telepü-
lésekben megválasztott ötezer n ői tisztségviselőből kb. 450 van vezető pozícióban. A hozzájuk
eljuttatott kérdőívek segítségével szeretnék minél többet megtudni róluk. Hiszen ők speciális
résztvevői annak a társadalmi harcnak, ami a hatalom decentralizálásáért folyik, s ami számom-
ra a legizgalmasabb kérdést jelenti.
New Brunswick, 1991. május
Az interjút készítette és fordította: Timár Judit