Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
Tér és Társadalom 3. 1991.2-3: 95-103
A SZERBIAI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK
EREDMÉNYEI
(Parliamentary elections in Serbia)
KOVÁCS TERÉZ
Jugoszlávia hat köztársasága közül el őször Szlovéniában, majd Horvátországban került sor
a második világháború utáni többpárti parlamenti választásokra. Már a választások el őtt létre-
jött mindkét köztársaságban a fontosabb ellenzéki pártok koalíciója azzal a céllal, hogy majdani
győzelmük biztos legyen a kommunista párt felett. Szlovéniában azonban a köztársasági elnök
az egykori, sorrendben utolsó kommunista pártf őtitkár lett. Milán Kucsán győzelmét annak
köszönheti, hogy „Pozsgay-féle" népszer ű reformkommunista volt.
Franyó Tudjmánnak politikai múltja van. A Horvát Köztársaság mai elnöke a második világ-
háborúban partizán vezet ő volt. A hatvanas években nem politikusként, hanem vezet ő kutató
múzeológusként olyan adatokat hozott napvilágra, melyek szerint az egyik véres mészárlás f ő
bűnösei nem az usztasák, hanem a partizánok voltak. Tito közbenjárásával a hajdani harcostár-
sat, Tudjmant, börtönbe zárták. A választások el őtt szélsőséges horvát nacionalista álláspontra
helyezkedett. Ebből később kénytelen volt engedni, de alapvetően túlzott nemzeti érzelmekt ől
fűtött államfő maradt.
Bosznia-Hercegovina lakosságát három nemzet alkotja. Számarány szerinti sorrendben ezek
a következők: muzulmánok,' szerbek és horvátok. A fentiek mind nemzeti pártokat alakítottak,
és számarányuknak megfelel ően juttattak képviselőket a parlamentbe. Őket a volt Kommunista
Pártköveti, majd a kormányfő, Ante Markovics által alapított Jugoszláv Reformerők Szövetsége
(rövidítve Reformerők).
Macedóniában is hasonló a parlamenti választási kép, azzal a különbséggel, hogy ott mace-
dón nemzeti párt győzött. További különbség, hogy a lakosság 20%-át kitev ő albánok is alakí-
tottak pártot és szereztek képvisel őhelyeket a parlamentben.
A választásokat legkés őbb Montenegróban (Crna Gorában) és Szerbiában bonyolították le.
Ebben a két köztársaságban a választási eredmények másként alakultak, mint az el őbb említett
négy jugoszláviai köztársaságban. Ugyanis ott a szocialisták elsöpr ő győzelmet arattak, és a
választópolgárok közvetlen szavazás útján szocialista elnököt választottak. Montenegróval itt
nem kívánok foglalkozni, csupán annyit jegyzek meg, hogy mentalitásában ez a legkisebb (584
ezer lakosú) köztársaság hasonlít leginkább a szerb néphez.
A választás módja és körülményei
Szerbiában 1990. december 9-én volta parlamenti választás els ő fordulója. Akkora köztársa-
sági elnökre és a 250 választókörzet egyéni jelöltjeire adták le szavazatukat a választópolgárok.
Listás választás nem volt. Az els ő fordulóban az a köztársasági elnökjelölt és képvisel őjelölt
győzhetett, aki a leadott szavazatoknak legalább 50 %-át plusz egy szavazatot megszerzett, azzal
a feltétellel, hogy a választásokon összességében (nem az egyes egyéni körzetekben) megjelent
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
96 Kovács Teréz TÉT 1991.2 3
-
a választópolgárok legalább 50 % -a. Már az els ő fordulóban megválasztották a köztársasági el-
nököt és a képviselők 38 % -át. A választás második fordulójára december 23-án került sor.
Ekkor a fennmaradt 154 választókerületben az els ő fordulóban legjobb eredményt elért két je-
lölt egyikére szavazhattak a polgárok. A második fordulóban az gy őzött, aki több szavazatot
kapott, függetlenül a szavazáson résztvev ők számától.
A választásokat megel őzően igazi pártcsaták folytak. Bármelyik párt ragasztotta ki plakátjait,
egy órán belül az ellenfelek letépték. A választókörzetek határainak meghúzásánál az uralkodó
szocialista párt — amely a kommunista szövetség nevet visel ő párt és a hazafias népfront egye-
süléséből jött létre — szava volt dönt ő . Politikai demokráciák szabályaival aligha összeegyeztet-
hető az, hogy a választások els ő és második fordulója el őtt csupán fél-fél óra televíziós szerep-
lést kaptak az ellenzéki pártok. Az utolsó percben tették számukra lehet ővé, hogy a szavazó-
helyeken és a szavazatszámláló bizottságban egy-egy képvisel őjük jelen lehessen. A választó-
körzeteket nagyon szabálytalanul alakították ki, pl. az albán-, magyar- és muzlimoklakta kör-
zetre jóval több választópolgár jutott, mint egy átlagos „tiszta szerb" körzetre.
Az első fordulóban a több mint hétmillió bejegyzett szavazópolgárból valamivel több mint
ötmillióan szavaztak, azaz a bejegyzettek 71,5 % -a. A második fordulóban 48,3 % ment el sza-
vazni, de a leadott szavazatok területenkénti megoszlása igencsak eltér ő: Szerbia tartományok
nélküli részében 58,4 %, Vajdaságban 53,4 %. Koszovóban ezzel szemben csupán a bejegyzettek
12,7 % -a járult az urnák elé. Az els ő fordulóban is hasonló területi különbségek voltak a leadott
szavazatok között. Koszovóban a lakosság 85 % -át alkotó albánok nem mentek el szavazni. Ők
azt mondták, nem ismerik el legitimnek azt a hatalmat, amely megszüntette tartományukat,
sajtójukat, feloszlatta parlamentjüket.
A parlamenti képvisel őhelyek megoszlása
Az első forduló több meglepetést hozott. A szocialisták ugyanis „földcsuszamlásszer ű" győ-
zelmet arattak, miután 87 képvisel őhelyet sikerült már az els ő fordulóban megszerezniük. Ezzel
szemben a legnagyobb ellenzéki pártnak, a Vuk Draskovics vezette Szerb Megújhodási
Mozgalom-nak, egyetlen képviselői helyet sem sikerült megszereznie december 9-én.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségé-nek (VMDK) az első fordulóban öt helyet
sikerült elnyernie. A képviselők a kanizsai, a zentai, a kishegyesi és (ketten) a szabadkai körzet-
ből jutottak a parlamentbe.
A Demokratikus Akció Pártja (ez a Novi-Pazári székhely ű, szerbiai mohamedánok pártja)
az első fordulóban három jelöltet juttatott a parlamentbe. Ezen kívül csupán egy képvisel őt
választottak meg ebben a körben, őt az ún. polgárok csoportja támogatta, ami végeredményben
azt jelenti, hogy fiiggetlen jelölt volt.
A második menetben 150 a szocialista, 80 a Szerb Megújhodási Mozgalom színeiben induló
képviselő, továbbá 25 aftiggetlen, 16 a demokrata párti, 7 a VMDK-jelölt. Ezen kívül még 21-en
a legkülönfélébb pártok valamelyikének képvisel őjelöltjeként versenyeztek a 154 parlamenti
helyért.
Két választókörzet kivételével az egyik jelölt mindenütt a szocialista párt színeiben indult.
Előrenyomulásuk láttán az ellenzéki pártok összefogásra szólítottak fel, mert tudták, hogy a
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
TÉT 1991.2 3
- A szerbiai parlamenti választások eredményei 97
kormányalakítási lehetőség elveszett, és a tét már csupán az, hogy minél többen üljenek az
ellenzéki padsorokban.
A második forduló után végül is a szocialisták 194 (77,6%), a Szerb Megújhodási Mozgalom
pedig 19 (7,6%) mandátumot szerzett. A VMDK 8 képviselőjével (3,2 %) a harmadik helyezést
érte el, rajtuk kívül még a Demokrata Pártnakvan jelentős (2,8%) képviselete (7 fő). (Érdekes-
ségként említeném, hogy mindannyian Belgrádban jutottak parlamenti helyhez.) A fennmaradt
22 mandátum (8,8%) a legkülönfélébb pártok és a függetlenek között oszlik meg.
A szocialisták és a rajtuk kívül álló ún. ellenzék képvisel őinek területi megoszlása eltérő.
1. TÁBLÁZAT
A képvisel ők területi megoszlása
(Regional distribution of representatives)
Térségek Képviselők
szocialisták ellenzék
Vajdaság 36 20
Koszovó 30 4
Szerbia a tartományok nélkül 128 32
Összesen 194 56
Koszovón néhány albán nemzetiség ű is található a szocialisták között, de a többség szerb
és csupán egy macedóniai székhellyel bíró albán párt jelöltje (egy tanár) jutott be a parlament-
be. Neki is felmondtak a munkahelyén, mert a választási kampányt megel őző három hónapban
négyszer hiányzott az iskolából. Az meg már szinte anakronizmus, hogy a tartományi f őváros-
ból, Pristinából, 5 szerb nemzetiség ű, szocialista párti jelölt került a parlamentbe.
Az 1. táblázatban látszik, hogy az ellenzék a Vajdaságban a leger ősebb. Újvidéken a 7 vá-
lasztókörzet közül 6-ban az ellenzék nyert, csupán egyben gy őztek a szocialisták. E hat ellen-
zéki képviselő egyike Paroski Milán, aki a Panoráma egyik adásában arról beszélt, hogy a
Balaton partja is szerb terület volt a középkorban, és a magyarok már nem mernek ásatásokat
végezni, mert csak szerb sírokat találnak.
A tartományi fővárosban megbukott az addigi kormányfő , és a szerb belügyminiszter sem
jutott be a parlamentbe. Szerbiában, Belgrádban és a második legnagyobb városban, Kraguje-
vácon, aratott legnagyobb sikereket az ellenzék. A szocialisták viszont ott kapták a legtöbb
voksot, ahol sok bezárásra váró vállalat van és nagy munkanélküliség várható.
Listás választás nem volt, de az els ő fordulóban a pártszínekben induló jelöltekre leadott
szavazatok alapján következtetni lehetett arra, milyen pártokra szavaztak a polgárok. A Szerb
Szocialista Pártjelöltjeire 2 millió 300 ezren szavaztak (ami az összszavazatok 45,8 %-át jelen-
ti). A Szerb Megújhodási Mozgalom jelöltjeire 790 ezren (15,7 %), a polgárok csoportjainak
jelöltjeire 455 ezren (9 %), a Demokrata Pártjelöltjeire 372 ezren (7,4%), a VMDK jelöltjeire
132 ezren (2,6%), a Demokratikus Akció Pártjának jelöltjeire 84 ezren (1,7%), a Reformerők
jelöltjeire 74 ezren (1,5 %) szavaztak.
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
98 Kovács Teréz TÉT 1991 s 2 3
-
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének választási eredményeire ezúttal külön
ki kell térni. A hivatalosan 1980. március 20-án alakult szervezet Adán székel, és érdekképvise-
letként működik, a választások alatt azonban pártszer űen tevékenykedett. Az adott választási
eredmények közepette a nyolc parlamenti hellyel igencsak elégedettek lehetnek. A megválasz-
tott képvisel ők a vajdasági magyarság jeles személyiségei.
Különösen érdekesen alakult a választási eredmény Szabadkán. Szabadka népességszámát
tekintve az Osztrák-Magyar Monarchia harmadik legnagyobb városa volt. Belgrád és Zágráb
után ugyancsak harmadik helyen állt az újonnan létrejött Jugoszláviában is. Ma is, mint akkor,
80 ezer lakosú a város. Az ötvenes évek elejéig még a tartomány legnagyobb városa, kés őbb
megelőzte őt Újvidék, mely ma kétszer akkora, mint Szabadka. Szabadka lakosságának fele
magyar, 30%-a bunyevác, akik amellett, hogy katolikus vallásúak, nagy többségükben a ma-
gyar nyelvet is jól beszélik. Szabadka és környéke 4 választókörzetre volt felosztva. Az els ő
fordulóban bejutott két VMDK-jelöltet még a Reformerők és a Vajdasági Horvátok Demokrati-
kus Közössége, valamint a Nemzeti Parasztpárt is támogatta. A második fordulóban egy
VMDK-s és egy horvát jelölt jutott be. Ez utóbbit ugyancsak támogatták a fenti pártok, és a
VMDK nem indított ellene jelöltet. Ez az összefogás mindkét félnek megérte, eredményes volt.
(A szerbiai horvátoknak ez az egyetlen képvisel őjük a szerb parlamentben.) A 20 % -ot kitev ő
szerbeknek és crna gora-iaknak Szabadkán nincs parlamenti képvisel őjük. Bizonyos széls ő-
séges körök ezt nagyon fájlalják; 1991 februárjában haragukban egy katolikus templomban
kisebb robbantást hajtottak végre, és az egyik bels ő falra cirill betűkkel kiírták: „Halál a ma-
gyarokra". A legújabb, 1991-es népszámlálás el őzetes eredményei szerint a Vajdaságban 340
ezer magyar él.
Összességében elmondható; ahhoz, hogy egy adott választókörzetben VMDK-jelölt bejusson
a parlamentbe az kellett, hogy olyan körzetben induljon, ahol a lakosságnak több mint fele
magyar. Így került sor arra, hogy a 8 VMDK-s mind Észak-Bácskában indult, és végül is nekik
kell az egész szerbiai magyarság érdekeit képviselniük. Az a négy képvisel ő, akik a második
fordulóban is indultak, de nem jutottak be a parlamentbe, nem laktak magyar többség ű körzet-
ben (Temerin, Törökbecse, Csóka és Zombor), és még az ellenzéki érzelm ű szerbek is úgy
gondolták, hogy inkább legyen (akár ha szocialista) szerb a képvisel ő, mintsem magyar (noha
ellenzéki). Fontos viszont kiemelni, hogy a magyarlakta körzetekben egyetlen magyar nemzeti-
ségű szocialista képvisel őnek sem sikerült parlamenti helyhez jutnia, pedig jónéhány ilyen kép-
viselő indult. A szocialista párt ugyanis a magyarlakta vidékeken magyar jelöltet is állított.
Bejutott viszont az UJDI (ez Jugoszlávia egységéért harcoló, nem nacionalista párt), és a Re-
formerők közös képviselőjeként egy magyar Nagybecskereken. (Várady Tibor, a Létünk főszer-
kesztője, akadémikus, régi polgári jogász családból származik.) Szavazókörzetében a választó-
polgárok kb. 20%-a magyar. A szocialista színekben induló ellenfele az els ő fordulóban a
szavazatok 41,9 %-át, ő 24,6 % -át szerezte meg. Mint UJDI színekben induló magyarra szavaz-
tak rá a második fordulóban az ellenzéki érzelm ű szerbek, bár ha VMDK színekben indul, nem
teszik meg ugyanezt.
Végezetül el kell mondani, hogy a magyarok döntő többsége természetesen a VMDK-ra szava-
zott, de a magyarság 10-15 %-a olyan helyen lakik, ahol nagyon alacsony a magyarok aránya
(pl. Újvidéken is csak 10%), ezért ott rendszerint nem indult magyar képvisel ő.
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
TÉT 1991.2-3 A szerbiai parlamenti választások eredményei 99
A magyarok „második" pártja a Reformok Szövetsége. A szlovéniai és horvátországi válasz-
tások után alakult Ante Markovics-féle pártnak a másik négy parlamentben van képvisel ője.
A magyarok a kormányfő személyén kívül még azért szeretik ezt a pártot, mert nem nacionalis-
ta. A Magyar Szó és az értelmiség egy része nem a VMDK, hanem e párt mögött sorakozott fel.
A köztársasági elnök megválasztása
A szerbiai polgárok 32 köztársasági elnökjelölt közül választottak. Szlobodán Milosevics
már az első fordulóban győzött. A szavazatok 65,3 %-át szerezte meg. A második helyre „a
szavazatok 16,4%-ával" Vuk Draskovics, a Szerb Megújhodási Mozgalom jelöltje került. Őt
Ivan Gyurics (5,5 %), a Reformerők és az UJDI közös jelöltje követte. Érdekes megemlíteni,
milyen területi eltérések vannak az els ő három elnökjelöltre leadott szavazatok között.
2. TÁBLÁZAT
A leadott szavazatok százalékos megoszlása
(Distribution of votes, %)
Szerbia Összesen
Elnökjelölt Vajdaság Koszovó
tartományok nélkül
Milosevics 56,3 79,7 87,8 65,3
Vuk Draskovics 13,3 6,0 18,0 16,4
Ivan Gyurics 15,6 1,6 2,2 5,5
A táblázat adatainak kiegészítéseként emlékeztetnék a már korábban leírtakra, miszerint Ko-
szovóban az albánoknak legfeljebb 10%-a ment el szavazni. Így Milosevics koszovói „jó sze-
replését" ennek fényében kell értékelni. Ivan Gyurics a felt űnően sok vajdasági szavazatot els ő-
sorban a magyaroktól kapta. Választások utáni els ő útja Zentára vezetett, ahol rá szavaztak a
legtöbben, és arra a kérdésre, mi a véleménye' a VMDK megalakításáról azt mondta, hogy egy
ilyen érdekképviselet létrehozása a magyarok természetes igényét tükrözi. Az elnökjelöltek
között Vojislov Seselj csetnik vezér az ötödik lett, és 96 ezer polgár voksolt rá, ez a leadott
szavazatok 1,9 % -a . (A csetnikek a második világháborúban a szerb királyi hadsereg katonái
voltak. Az elmúlt 40 évben pejoratív értelme volt, mert a király katonái a partizánok ellenségei
voltak.) Seselj a Panoráma egy másik műsorában Fiumét Magyarországnak ígérte. Ugyanabból
a műsorból tudtuk meg azt is, hogy Belgrádban az id őközi képviselői választásokon készült
indulni, és a megkérdezettek örömmel szavaztak volna rá. Erre az id őközi választásokra, úgy
néz ki, azért került sor, mert sikerült megegyeznie Miloseviccsel. Seselj egy elhunyt belgrádi
szocialista képvisel ő helyén indult, és a július 7-i szavazás alapján immár ő is tagja a szerb
parlamentnek.
Felvetődik a kérdés, hogy miért gy őzött Slobodan Milosevics? Azért, mert el őzőleg legyőzte
az albánokat. Milosevics, a szerb pártelnökb ől lett köztársasági elnök, kemény munkát végzett,
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
100 Kovács Teréz TÉT 1991 a 2-3
mire eljutott a mai, immár a nép által megválasztott köztársasági elnöki bársonyszékig. A nép
elé ment: definiálta, ki a jó szerb, majd megbuktatta azon elvtársait, akik nem úgy gondol-
kodtak, miként ő. A szerb nép döntő többsége éltette a vezért és támogatta abban, hogy meg-
szűnjön a köztársaság két autonóm tartománya. A Vajdaságban ez simán ment, mert a lakosság
bő felét kitevő szerbek nagyobb részének, els ősorban a háboru után betelepülteknek, a támoga-
tását élvezte. A lakosság 18 % -át kitev ő magyarok pedig először megdöbbentek, majd bölcsen
azt mondták, hát legyen úgy, ahogy a többség akarja, nekünk eddig sem volt jó, hiszen a tarto-
mányi korszak alatt, 1960 és 1980 között, a magyarság 15 % -kal csökkent, iskoláinkat sorra
bezárták, nekünk végül is nincs nagyon mit veszítenünk. Nem így gondolkodtak a koszovói
albánok. Velük kapcsolatban fontos kiemelni, hogy 1981-ben Koszovó lakosságának 90%-át
ők tették ki, és ez a terület Jugoszlávia gazdaságilag legelmaradottabb része, de — hasonlattal
élve — azt lehetne mondani, hogy Koszovó, vagyis Rigómez ő, a szerbeknek azt jelenti, mint
a magyaroknak Erdély. Koszovó Szerbia középkori bölcs ője, a szép múlt jelképe. Az 1980-as
évek elejére azonban az a példa nélküli helyzet alakult ki, hogy bár Koszovó Szerbia határain
belül helyezkedett el, mégsem volt már Szerbia. Ott minden és mindenki: a feliratok az utcán,
de az orvos és az egyetemi tanár is, albán volt. Ennek kett ős oka van. Egyrészt az, hogy a
szerb lakosság a második világháborútól kezdve folyamatosan a fejlettebb északra költözött.
Az első és egyik legnagyobb vándorlási hullám közvetlenül a második világháború után érte
el a Vajdaságot. A csábítás nagy volt: az elhurcolt vajdasági németek házai és földjei várták
a betelepülőket. Akik elindították ezt a folyamatot, nem gondolták, miként fog ez egyszer
visszaütni. Kés őbb előfordult, hogy az albán lakosság a szerbeket helyenként elüldözte Koszo-
vóból. A belgrádi sajtóban viszont minden egyes elköltözést az albánok üldözésének tulajdoní-
tottak. Másrészt, mivel az albán átlagcsaládban öt-hat gyerek van, s így Európában ott a legna-
gyobb a szaporulat, 1981-re a jugoszláviai albán lakosság a háború utáni állapothoz képest
megháromszorozódott. (Akkor 2 millióan voltak Jugoszláviában, ezeknek kétharmada Szerbi-
ában él.) A szerb nép ezért mintegy megsért ődött, de ezt nem illett sehol sem őszintén kimonda-
ni. A sajtó és a közvélemény az albánokat, mint népet, nap mint nap primitívnek nevezi, lenézik
és gyűlölik őket.
Az albánok részéről sem maradtak el az ellenállás különbözö formái. Most azonban — leg-
alábbis látszólag — a szerbek győztek Koszovóban. Az 1990-es év els ő felében feloszlatták a
helyi parlamentet, megszüntették a pristinai TV albán adásait és a lapokat, százával bocsátották
el az albán újságírókat, ezrével a rend őröket, végül pedig a polgári munkahelyekr ől is mindazo-
kat az albánokat, akik a legkisebb ellenállást tanúsították. Bevezették a szükségállapotot. Szer-
bia többi részéről — a Vajdaságból is — felváltva viszik oda a rend őröket, orvosokat. Koszovót
az állandó feszültség és a nélkülözés jellemzi. A szerbiai utca embere szerint most végre rend
van Koszovóban. Úgy vélik, már csak egy lépés hiányzik az igazi megoldáshoz: a szerbek köl-
tözzenek vissza Koszovóba. A növekv ő munkanélküliség megoldását úgy képzelik el, hogy a
munka nélkül maradt szerbek elmennek Koszovóba, és elfoglalják az engedetlen albánok mun-
kahelyeit. Erőszak árán némi „eredmény" is született. A volt tartományban az 1991-es nép-
számlálás előzetes eredményei szerint 90-r ől 78 % -ra esett vissza az albánok aránya, a szerbeké
viszont 10-ről 13 % -ra nőtt a 1,7 millió főt kitevő lakosság soraiban.
Ez tehát Milosevics nagy m űve, amit a szerb nép rendkívüli módon méltányol. A választáso-
kon meg is hálálta neki!
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
TÉT 1991.2-3 A szerbiai parlamenti választások eredményei 101
1990 nyarán már a horvátokkal is komoly összet űzésre került sor, mert Milosevics emberei
felbújtották a 4.600 ezer fő s horvátországi lakosság 11,5 %-át kitevő szerbeket, hogy nyilvánít-
sák ki Szerbiához való csatlakozási szándékukat. (A legnagyobb horvátországi szerb körzet lég-
vonalban bő 300 km-re van a szerb határtól!) Mellesleg Vuk Draskovics is hasonló véleményen
volt, amit — néha még Milosevicset is túlszárnyaló erélyességgel — ki is mondott.
A szlovénekkel és a horvátokkal való, immár véres összet űzés előtt az e köztársaságokban
élő emberek gyakran azt nyilatkozták, az a baj a szerbekkel, hogy kommunista rendszert akar-
nak. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, mert Draskovics szívből gyűlöli a kommunizmust
és mégsem tér el sokban Milosevicstől. A baj az, hogy Szerbia alapjában véve kommunizmus
előtti reinkarnált törzsi társadalom, ahol a kormánypárt és az ellenzék jelent ős hányada részéről
a legminimálisabb tárgyalási és kompromisszumkészség, valamint a másság elismerése is hi-
ányzik, és csupán a fizikai erőfólénnyel számol. Más kérdés, hogy a mostani körülmények kö-
zött az ilyen politikai magatartást nacionalizmusnak hívjuk.
A szocializmus négy és fél évtizedes uralkodása utáni els ő parlamenti választások alkalmával
Szerbiában olyan választási eredmény született, amelyen belül az ellenzék többsége és a kor-
, mányzó szocialista párt a nacionalizmusban egységes állásponton volt.
A szerbiai választások el őtt a politizáló tömeg biztos volt Milosevics gy őzelmében, de a Szerb
Megújhodási Mozgalmat tartották a legesélyesebb befutónak. Ezzel szemben a szocialista kép-
viselők földcsuszamlásszerű győzelmet arattak. A vele szemben álló er ők közül a választási
eredménnyel egyedül a VMDK lehet elégedett.
1991 márciusában Vuk Draskovics és a haladó értelmiség, főleg az egyetemisták, mára szerb
elnök ellen tüntettek, sajtószabadságot, valamint egyéb demokratikus jogokat követeltek, és
ekkor már szerb szerbre l őtt. Az első belgrádi halálos áldozat esete arra figyelmeztetett, hogy
a békés átalakulás esélye ebben az országban elveszett. Amikor júniusban a szlovénok és a
horvátok a Jugoszláviából való kiválás mellett érveltek, akkora szerb szocialisták és az ellenzék
nagy része ismét kiegyezett, s őt a szélsőséges csetnik erőknek is parlamenti helyet biztosított.
Mindezzel azt demonstrálták, hogy a fizikai er őfólény végül legyőzi a józan értelmet.
Jegyzetek
' A mohamedánok elődei szerbek vagy horvátok voltak, de az 500 éves török uralom alatt felvették az iszlám vallást.
Akkor is jazdagabb családok „vállalták" az effajta árulást. Ma náluk is magas a születési arány, akárcsak más iszlám
közösségekben.
Irodalom
DNEVNIK, Újvidéken megjelenő napilap.
HNH, Belgrádban megjelenő napilap.
Kovács T. (1991) Magyarok a szerb parlamentben, Kapu 4.
Létünk 1990/2-3, Hatalom újraelosztása Jugoszláviában, Szabadka.
Magyar Szó, Újvidéken megjelenő napilap.
MAK F, (1991) Miért csak oldás, és nem kötés? Negyvenötezer lélekkel kevesebb, Hitel, IV. 13.
Napló, Szabadkán megjelnő hetilap.
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
102 Kovács Teréz TÉT 1991.2-3
PARLIAMENTARY ELECTIONS IN SERBIA
TERÉZ KOVÁCS
Out of the six republics of Jugoslavia, the first free, multi-party parliamentary elections after
the Second World War were held in Serbia and Crna Gora on December 9, 1990. In the other
Jugoslav republics, elections had taken place earlier, and the winners were the national parties
in all the republics. At the presidential elections, which was also direct, either a „better" com-
munist of the socialist regime (e.g.: K. Grigorov, former Jugoslav foreign minister), or a reform
communist (M. Kucan), or a slandered communist (Tudjman) won. At the same time, the party
that became socialist from communist ended up only at the second, or even the third place.
Election results were different in Serbia and Crna Gora than in the other republics. In this
study, the author deals with Serbia. Crna Gora is the smallest republic of Jugoslavia (with a
little bit more than half a million inhabitants); there two republics are the closest to Serbs,
and their election results were also similar.
In Serbia, there were 250 constituencies, and in the first round, the winner had to gain 1
plus 50 % of votes, if minimum 50 % of the voters in the republic voted at the elections. The
president of republic, and 38 % of the representatives were elected already in the first round.
The second round of elections was held on December 23. At this time, in the remaining 154
constituencies, the citizens voted on one of the two nominees who reached the best result in
the first round. In the second round, the winner was the person who gained more votes, indepen-
dent from the number of voters.
In the first round, 71.5 % , while in the second round, 48.3 % of the 7 million registered
voters voted. This result is the outcome of the fact that at Kosovo, less than 10% of the
Albanians voted, who — at the same time — give 85 % of the population. They do not consider
the system legitimate, because the Serb rule terminated the parliament, and outlawed the
Albanian press.
In the first round, the Serbian Socialist Party gained 87 places, while the strongest opposi-
tional party — Serb Movement for Renewal — none. After this, the parties that were against
the socialists called for coalition, because they realized, that otherwise they could not form
a government. Thus the only aim was to have more parties among the future opposition.
After the second round, the election results were the following: Serbian Socialist Party 194;
Serb Movement for Renewal 19, Democratic Union of Hungarians in Voivodina 8, Democratic
Party 7, and 22 more places were obtained by one of the remaining parties. The opposition
reached good results in Voivodina, Belgrade and the second largest city of Serbia, Kragujevac.
The Democratic Union of Hungarians in Voivodina undertook the role of representing the Hun-
garians in Jugoslavia. In Northern Bacska, where the majority of inhabitants is Hungarian,
their representatives won. According to the preliminary data of 1991 census, 340 thousa nd Hun-
garians live in Serbia.
Kovács Teréz : A szerbiai parlamenti választások eredményei
(Parliamentary elections in Serbia)
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/2-3. 95-103. p.
TÉT 1991.2-3 A szerbiai parlamenti választások eredményei 103
There were 32 nominees for presidency, and Slobodan Milosevics got 65.3 % of votes, Vuk
Draskovics 65.3% , and Ivan Duric got 5.5 %. Milosevics, the former party leader won, because
two years earlier he terminated the federations of Voivodina and Kosovo, and successfully sup-
•ressed especially the Albanians. Sorry to say, but this nationalism is characteristic not only
of the socialist party, but also of the biggest oppositional party. Both parties are the same in
this respect.
Translated by J. Mészáros