Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2.
MÚLTUNK
T. MÉREM KLÁRA
PÉCS A SZÁZADFORDULÓN
Amikor városaink múltját tanulmányozzuk — és a mai urbanizációs periódus-
ban egyre gyakrabban, egyre több tudományág szemszögéb ő l tesszük ezt —, mindig az
a kérdés merül fel els ő ként: milyen fejl ődési periódusok különíthet ő k el egy-egy város
életében, mi volt fejl ődésük vagy visszamaradásuk konkrét oka, s miként határozta meg
egy-egy gazdasági, társadalmi vagy politikai esemény a városi közösség jöv őbeli kilátá-
sait, a fejl ődés útját.
E tanulmány a történettudomány rendelkezésére álló szerény eszközök segít-
ségével szeretne rámutatni arra, hogy városaink fejl ődésében milyen szerepet játszott,
miként történhetett meg a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetelük, hogy a
jelenkori fejl ődés megalapozásában mi volt a századforduló infrastrukturális kiépített-
ségi fokának szerepe. Véleményem szerint az akkor kiépül ő ipari és kereskedelmi háló-
zat fél évszázadon át meghatározta egy-egy település szerepkörét a hozzá tartozó
„vidék" életén kívül a nagyobb gazdasági egység: a Dunántúl, s őt az ország akkori és
későbbi életében is.
Pécs a századforduló idején Dél-Dunántúl legjelent ősebb települése volt, 1780-
tól a szabad királyi város rangját viselte, majd a községrendezési törvény (1871. XVIII.
t. c.) életbe lépte után e terület egyetlen törvényhatósági jogú városa lett. Önálló városi
életet élt tehát, földesúri befolyás nem korlátozhatta ténykedését. A város, amely haj-
dan sz ő l ővel telepített hegyoldalairól volt nevezetes, ekkor már egyre inkább a modern
kor egyik legf ő bb energiahordozójának: a szénnek városa lett.
Már a kortársak, majd a földrajztudomány képvisel ő i is felfigyeltek a város la-
kosainak hatalmas számbeli gyarapodására, amely Pécs egyik jellemz ője lett 1850 után.
Az 1840-es években Pécs hazánk népesebb települései sorában a huszonötödik helyen
állt, 1869-ben a tizedik helyre lépett el ő , s 1900-ban — lakosainak számát tekintve —
hazánk hatodik települése volt. 1 (1. ábra)
A város küls ő arca is átrendez ődött. 1900-ban 43 982 lakosa volt, a népesség
13%-a a város külterületein élt. Ebb ő l az 5 784 külterületi lakosból 4 177 f ő a bánya-
telepen, további 88 f ő ugyancsak a bányák közelsége miatt, f ő ként a bányászok lakta
Meszes telepen élt?
A mez őgazdaság, amely egykor minden város határában még igen jelent ős sze-
repet játszott, a századforduló Pécsében még nem t ű nt el teljesen. Az 1896-ban készült
mez őgazdasági statisztika szerint a város határa 12 961 kat. hold volt, s ennek 19%-át
alkotta szántóföld, 2%-a volt kert, 9%-a rét, 11%-a legel ő , 3%-a beültetett és 14%-a
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
82
A NÉPESSÉG NOVEKEDÉSE 1869 - 1910 KÖZÖTT
(bázisindex alapján)
250 - PÉCS
200-
MAGYARORSZÁG
150 -
DÉL - DUNÁNTÚL
BARANYA M.
100-
1870 1880 1890 1900 1910
1. ábra
parlagon lev ő sző l ő (a filoxéra szörny ű pusztítását mutatja ez!), 38% volt erd ő és 4%
hasznavehetetlen terület. A város határában három birtokosnak volt száz kh-nál na-
gyobb birtoktest a tulajdonában: a legnagyobb területtel a város rendelkezett (5 213 k.
h. ► , de e birtoknak 82%-a erd őterület volt. Nagyobb birtoka volt még a pécsi püspök-
nek, a hajdani földesúrnak (s e terület 58%-a szántóföld), továbbá a pécsi székesegy-
háznak, amelynek majorsága a város keleti részén volt. Ennek a birtoka 20%-ban sz ő lő ,
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
83
39%-ban szántóföld volt. Pécs határának 44%-a volt e három nagybirtokos tulajdoná-
ban, akik közül azonban a város köztulajdona volt a legjelent ősebb. A többi terület, pl.
a kert és a sz ő l ő 90, illetve 85%-a, a szántóterület 84%-a, a legel ő 72%-a száz holdon
aluli birtokosok kezén volt, s nyilván ezeket m űvelte meg a város lakóinak 7%-a. Az
1896. évi statisztikai felmérés szerint 801 birtokos között oszlott meg 396 kat. h. terü-
let, s ezek mindegyike 1 holdnál kevesebb földdel rendelkezett. Legnagyobb kategória
az 1-5 holddal rendelkez ő k csoportja, 871 birtokost tartottak ebben számon, akiknek
a kezén összesen 1 903 kat. hold föld volt. 3
A századforduló idején a város határában már jelent ős kertészetet is találunk,
amelyet betelepült bolgárok létesítettek. Valószín ű leg ő k alkották a város lakosainak
anyanyelv szerinti megoszlásában feltüntetett 1 159 f ő nagyobb részét, akik „egyéb -
nyelvet vallottak anyanyelvüknek. 4 Ezt a képet egészítik ki a különböz ő, 1864-t ő l
1901-ig rendelkezésünkre álló utcanévjegyzékek 5 konkrét adatai, amelyek pl. a bánya-
telepen a székesegyház majorságát említették, s a házak között fekv ő kertek sokaságá-
ról adtak hírt. Ez tehát a századfordulón a mez őgazdaság képe a városban, amelynek
lakosaiból 1900-ban 3 347 f ő (7,6%), 1910-ben pedig 3 533 f ő (7,1%) élt a gazdaság-
nak ebb ől az ágából. 6
A város lakosságának nagyobbik része, 53%-a 1900-ban az iparforgalomból
élt, vagyis a bányászat, az ipar, a kereskedelem és a közlekedés nyújtott számukra meg-
élhetést.
Az iparforgalmi népességen belül a bányászat jelent ősége a legnagyobb, még
akkor is, ha ezt a számösszetétel nem is jelzi túlnyomónak. A város keres ő inek 6,4%-a
1900-ban és 5,4%-a 1910-ben a szénbányában dolgozott. A bányászok általában nagy
családról gondoskodtak, ezt jelzi az, hogy a városban él ő eltartottaknak 1900-ban
10,8%-a, 1910-ben 9,4%-a köt ődött a bányához. Végül is így „jön ki" a végeredmény:
a századfordulón a város lakói 8,7, illetve 7,1%-ának a bánya adta a megélhetést.
A szénbánya a város keleti felében helyezkedett el, s a közelében lev ő telepek
(colonia — ahogy a korabeli feljegyzésekben szerepel) házainak és lakóinak száma az
idő k folyamán jelent ősen megn őtt. 1864-ben a feljegyzett utca, házszám és tulajdonos-
jegyzékben külön szerepel a „bánya-telep", mint a „colonia", ahol ekkor 123 ház ál-
lott, nagy többségben a Dunag őzhajózási Társaság tulajdonában, mint „munkásházak",
amelyeket hellyel-közzel megszakított egy-egy kocsmaépület, de találunk ezen a terüle-
ten néhány malmot, négy „téglaházat" (téglavet ő ket) és hat vasúti épületet is, amely
utóbbiak a bányához tartoztak. Volt a telepen iskola és tanítólak, a bánya vezet ő inek
külön házai. Ebben a városrészben jegyezték fel a székesegyház majorságának épüle-
teit is. 7
1901-ben a Colonián már 23 név szerint említett utca, út vagy köz, esetenként
házcsoport említése szerepel, ahol összesen 942 házhelyet jegyeztek fel, de a házhelyek
egy része üres, és több házat „rombad ő lt"-nek jelez ez a kimutatás. Volt olyan út, pl. a
iigoder — Szabolcsi út, ahol 149 házszámot jegyeztek fel, de csak 52 telken állott épü-
íet. A fejl ődés így is kiemelked ő en nagy, mert a Colonia területén ez évben ténylegesen
681 épület állt, több mint ötszöröse a 40 év el őttinek. Igaz, ezeknek az épületeknek
egy része nem tartozott a bányához, de 1864-ben is ez volt a helyzet. 1901-ben is meg-
találjuk a vasúthoz tartozó épületeket, jelzik a székesegyházi majorság épületeit, áll né-
hány présház vagy „borház", és szerepel a feljegyzésben néhány „nyaraló" is. Az aknák
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
84 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
száma azonban megn őtt, és az épületek nagy többsége a Dunag őzhajózási Társaság
munkáslakásaiként került a jegyzékbe. 8
Pécs keleti külvárosa, az ún. budai városrész tömöríti a bányászokat, itt a
DGT házaiban élnek a nagyrészt külföldr ő l betelepített bányamunkások, szakmunká-
sok, bányában dolgozó iparosok.
Egy, a város szerkezetének alakulását áttekint ő tanulmány — az épületek szá-
mának kerületenkénti szaporodása alapján — kimutatta, hogy 1904-ben a budai kül-
városban volt a legtöbb lakóház; a város lakóházainak 41%-a állt ebben a városrészben.
A lakóházak számának növekedése ebben a kerületben 1864 és 1877 között volt a leg-
nagyobb (15%-os ► , de egészen 1904-ig, a nagyjából 10 évenkénti növekedés üteme
egyszer sem csökkent 10% alá? Tegyük azonban ehhez még azt is hozzá, hogy a kül-
területen él ők száma Pécsett 1910-ben a 10 év el őtti állapothoz képest 13%-ról 9%-ra
csökkent, de ugyanakkor a Pécs határán kívül es ő bányatelepeken a bányászok száma
növekedett. (Szabolcsbányatelepen, Szabolcs, illetve Mecsekszabolcs községben.) 10
Az iparral foglalkozók száma — ellentétben a bányászat kismérték ű hanyatlást
mutató adataival — folytonos emelkedést mutat. 1880-ban Pécs városában az összes
népesség 19%-a élt iparból, 1900-ban a keres ő k 30%-a foglalkozott iparral, és az iparból
él ő k aránya megközelítette a 31%-ot. Tíz év múlva ez az arány már 35, illetve 37%-ra
nőtt.
Az ipar „felfutását" szépen nyomonkövethetjük nemcsak a gyáriparnak az
1850-es években kialakuló, majd az 1880-as években fellendül ő új alapításainak bemu-
tatásaival, hanem az egyes üzemek egyre szélesebb kör ű fejl ődésével is. Több tanul-
mány készült már egy-egy pécsi gyár munkájáról, a fejl ődésükben igen nagy szerepet
játszó vasútvonalak kiépülésének jelent ő ségér ő l. Nem hanyagolhatjuk el Pécs kisiparát
sem, amelynek m ű vel ő i a századfordulón is meg tudták tartani „vállalataikat", m ű he-
lyeiket, 1900-ban Pécsett az iparvállalatok száma 1 848 volt, közülük 1 068 dolgozott
segéd nélkül, s 22 volt a húsznál több segédet foglalkoztató ún. nagyvállalat. 11 Tíz év-
vel késő bb az ipari vállalatok száma Pécsett 2 127 volt, közülük 1 203 dolgozott se-
géd nélkül, s 38-ra növekedett az ún. nagyvállalatok száma. 12
Az ipar szerepének megnövekedése nemcsak a város térszerkezetének módo-
sulásában mutatkozott meg igen pregnánsan, bár az is nagyon elgondolkodtató, hogy a
nagyipari üzemek tömörít ő Siklósi városrész lakóházainak száma 1864 és 1877 között
94-rő l 142-re n őtt. 1904-ben már 311 lakóházat találunk ott, s számos gyárépületet,
amelyek a házak közé ékel őd ő üres telkekre települtek. Igen figyelemreméltó azonban
az is, hogy noha ebben a városrészben 1904-ben a város lakóházainak mindössze a
7,5%-át találjuk, az emeletes épületek aránya a Belváros után itt a legmagasabb, a város
emeletes házainak 13%-a a Siklósi városrészben állt. 13
A város ipari üzemeível sem kívánok részletesen foglalkozni, ezt már másutt
14
megtettem, itt csupán utalni szeretnék arra, hogy Pécs gyáriparának fejl ődésével pár-
huzamosan kiépült az infrastruktúra is. Ha a korabeli újságokat lapozgatjuk, feltünik,
hogy milyen sok szó esik a város vízvezetékének ügyér ő l, 15 a köztisztaságról (portalan
utak, csatornázás, az udvarokon lev ő istállók problémái stb.), 16 a városi építkezésekr ő l
(laktanyák és egyéb középületek), a villanyvilágítás megoldásáról stb. 17
Mindezek a problémák az iparhoz kapcsolódtak els ősorban, ám egyben meg-
oldásukkal a város arculatának átalakulását, korszer ű sítését és egységesebbé tételét is
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
85
szorgalmazták. Ide tartozik a kereskedelem és a hitelélet problémaköre is, amely akkor
még a statisztikai adatokban összevontan szerepelt.
A századfordulón Pécsett a lakosság keres ő inek 6,9%-át foglalkoztatta a gaz-
daságnak ez az ága (az ebb ő l élő k aránya 7,8%), tíz évvel kés ő bb a keres ő k 7,5%-a (az
abból élő knek változatlanul 7,8%-a) volt a kereskedelemhez és a hitelélethez kötve. Ez
— más városok hasonló adataihoz képest — nem túl magas arány, mindamellett Pécs
kereskedelme élénk, és a bankok szerepe, a bankügyletek lebonyolításának munkája
kielégítő volt. Minthogy a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara az 1880-as évekt ő l — nevé-
nek is megfelel ően — a városban székelt, így jelentéseiben is nagy teret szentelt a Pécsen
belüli kereskedelmet és hiteléletet érint ő problémáknak. Már korán jelzi azt is, hogy a
kereskedelem egyik f ő iránya a határokon túli területek felé mutat, illetve onnan szállí-
tanak fát, sertést és egyéb feldolgozásra váró terményt. A pécsi ipari üzemek egy részé-
nek pedig már kiépített piaca volt délen, az országhatárokon túli területeken. (A Zsol-
nay-gyár, a b őrgyár és más üzemek is szállítottak oda áruikból.) 8
A kereskedelem jelentősége Pécsett egyre n őtt. A századfordulón a gabona
— a sz ő l ő pusztulása miatt már csökkent mértékben, de — még mindig jelent ős a bor, a
gyümölcs, az állat, a nyersb őr, a gyapjú, a tej, a vaj, a tojás és fakereskedelem a város
életében. 19
A hitelélet „kiszolgálói": a pénzintézetek, amelyeknek a századfordulóra már
többségükben megvoltak a felépített nagy palotái. A XIX. század végén állt már a
Széchenyi téren a Pécsi Takarékpénztár kétemeletes, impozáns palotája. Ez a pénzinté-
zet még 1845-ben jött létre 15 ezer forint alapt ő kével, Czindery László „ügybuzgalmá-
ból". Ugyancsak a Széchenyi téren állott a Pécs — Baranyai Központi Takarékpénztár
kétemeletes épülete. Ezt a bankot pécsi keresked ő k alapították 1872-ben, 200 ezer fo-
rint alaptő kével. E részvényt ő kének azonban 1890-ig csak egy részét fizették be, úgy-
hogy 60 ezer forint alapt ő kével m ű ködött. A Király utcában (a mai Kossuth L. utca
elején) állott a Baranya megyei Hitelintézet, amely 100 ezer forint alapt ő kével indult.
Ugyancsak a Király utcában találjuk a Pécsi Kölcsönös Segélyegylet három utcára néz ő
palotáját. Ez utóbbi bankot a város gazdag iparosai létesítették. Kezdetben „Krajcáros
egyletnek" hívták, 1894-ben már 3,5 millió forint körüli vagyona volt.
A város tehát a századfordulóra már az akkori pénzvilág egyik kis központja
lett, amit az is jelez, hogy a monarchia bankjának: az Osztrák—Magyar Banknak is volt
a városban fiókintézete 1887-t ő l. 20
A gazdasági élet egyik legfontosabb tényez ője a jó közlekedés. A századfordu-
lóra Pécsett már ez is megoldódott. Ez a gazdasági ág dolgozóinak számát tekintve
mindvégig egyenesvonalú fejl ődést mutatott. 1900-ban a keres ő k 3,6, tíz év múlva
4,6%-a volt közlekedési alkalmazott, de az ebb ő l a gazdasági ágból él ő k aránya még na-
gyobb, a lakosság 5,5, illetve 1910-ben 6,8%-a Pécsett a közlekedéshez köt ődött.
Pécs modern közlekedési hálózata viszonylag kés őn épült ki. Itt létesült ugyan
az első vasút Délkelet-Dunántúlon, de ez eleinte kifejezetten a szénszállítást szolgálta.
Az osztrák érdekeltség ű Dunagőzhajózási Társaság Pécsett bányászott szenét szállította
Üszög állomásról Mohácsra, a Dunához. Ez a szárnyvonal 1857-ben készült el, s hama-
rosan már személyszállításra is berendezkedett.
Pécs és Nagykanizsa között a vasúti összeköttetés 1868-ban Barcson keresztül
valósult meg. Mindkét vasútvonal jelent ősége azért nagy, mert lehet ővé tette, hogy Pécs
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
86
közvetlen összeköttetésbe kerüljön Béccsel és Trieszttel, illetve az 1870-t ő l megterem-
tett villányi elágazás segítségével Pécs és az eszéki drávai kiköt ő között is létrejött a
közvetlen kapcsolat.
Viszonylag késő n, 1882-ben teremtődött meg a közvetlen vasúti összeköttetés
Pécs és Budapest között, de ez sem a legcélszer űbb módon. A kitér ő k, a közbeiktatott
csomópontok fontos vasútvonalakat tereltek el Pécsr ő l (pl. a fiumei vonal Dombóváron
át vezet ► . A város közvéleményének hangot adó sajtó még 1911-ben is felhánytorgatta
a vasút okozta sérelmeket. 22
Pécs közlekedési szerepe azonban így is igen jelent ős, fejl ődése impozáns. Ezt
jelzi postai forgalmának „felfutása" is. Az 1850-es években a városban a postát még
egy postamester, egy hivatalnok és egy kézbesít ő jelentette, s ez utóbbi egy nap alatt
hordta ki a városba az összes levelet. 1887-ben már postaigazgatóság volt Pécsett; ahol
38 fő állott alkalmazásban. 1894-ben pedig már 49 fő re növekedett a postai alkalma-
zottak száma, öt fiókpostahivatal m ű ködött a város különböz ő részeiben, illetve fonto-
sabb ipartelepek mellett (a bányánál, a Zsolnay-gyárnál). Pécs volt hazánk második
városa, ahol bevezették a telefont (1880-ban!). 23 Mindez már jelzi, hogy a város közle-
kedésben, kereskedelemben betöltött szerepe szilárd, s ez fontos tényez ője volt a gaz-
dasági élet fejl ődésének. A rendkívül impozáns postaépület (a Zsolnay-gyárban készí-
tett díszes tet őcserepekkel) 1902-1904 között épült fel a mai Jókai utcában. 24
Pécs azonban már kezdettő l nemcsak a vidék gazdasági életének fontos cent-
ruma volt, hanem a kultúra egyik fellegvára is. Ezt jelezték nemcsak az iskolái, hanem
a közegészségüggyel való tör ődés, kórházak, árvaházak léte. E vonatkozásban er ősen
megtartotta befolyását az egyház, hiszen a középiskolák és a kórházak egy része szerze-
tesrendek kezében volt.
A XIX. század második felében egy egyetemi rangú fels őoktatási intézmény
volt a városban: a Papnevelde vagy szeminárium. Ehhez kapcsolódott — helyileg is kö-
zel lévén — a Klimo püspök által 1774-ben, az országban els ő ként létesített nyilvános
könyvtár. Figyelemre méltó oktatási intézmény volt a püspöki joglíceum, amely 1865-
ben nyílt meg, s hallgatóinak száma 100 f ő körül mozgott. Ehhez tartozott a líceumi
nyomda is. A Széchenyi téren a cisztercita rend f őgimnáziuma állott. A püspöki tanító-
képző 1831-ben nyílt meg, majd 1848-ban megsz ű nt. 1856-ban nyitotta meg ismét
kapuit. Egy évvel kés őbb: 1857-ben kezdte meg m ű ködését a pécsi állami f őreáliskola.
Volt ebben a városban középkereskedelmi magániskola is, továbbá polgári
leányiskola, amelyben apácák oktattak. Több népiskola, iparos tanonciskola; 1860 óta
óvoda m ű ködött a város területén. A századfordulón közel hatezer gyerek járt Pécsett
iskolába, számuk 1860 óta közel háromszorosára n őtt, ami a város kulturális vonzás-
körének növekedését is jelzi.
A szociális kérdésekkel való tör ődést mutatják Pécs árvaházai, amelyeket a vá-
ros vagy a megye kezelt.
Nagy gondot fordítottak a közegészségügyi hálózatra is. A XIX. század máso-
dik felének néhány különösen pusztító járványát a rossz ívóvízellátásra vezették vissza,
s ezért, erre hivatkozva építették ki a vízvezetékhálózatot. A régi középkori, majd a tö-
rök korban épített égetett agyag cs őrendszert is felhasználva, 1892-ben adták át köz-
használatra a 38 ezer méter hosszú cs ő rendszert, amely a Tettye-forrás vizét vezette be
a városi háztartások egy részébe.
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
87
A közegészségügy védelmére létesítettek kórházakat, m ű ködtek a városban
(gyógyszertárak. A pécsi polgárság büszkén állapíthatta meg, hogy e vonatkozásban vá-
rosa jól ellátott, csupán a beözönl ő vidéki betegek miatt mutatkoztak néha sz ű knek a
kórházak.
Az 1890-es években jól berendezett négy kórház volt a város területén. A vá-
rosi közkórház kétemeletes épület volt 14 kórteremmel, amelyben az irgalmas n ő vérek
égezték az ápolási munkát. Az udvaron külön épületekben helyezték el a fert ő ző és a
yógyíthatatlan betegségben szenved ő ket, továbbá az „elmekórosokat". 1893-ban több
int 3 ezer heteget láttak itt el.
A katonai kórház 1889-ben a város költségén épült, cserébe a F ő utcában lev ő
katonai kórházért, amelynek épületét egy aradi cég vásárolta meg üzleti célokra. A vá-
os harmadik kórháza a Széchenyi téren: az irgalmas rend pécsi kórháza volt, 40 ággyal.
Ennek épületét még 1797-ben emelték.
Viszonylag új létesítmény volt a DGT pécsbányatelepi kórháza, amely ugyan-
csak 40 ágyra volt berendezve, bányaszerencsétlenség esetére kib ővíthet ően. Ebben a
kórházban csak a társulat munkásait ápolták.
A belső „infrastrukturális" hálózat ekkor tehát viszonylag modern. Komoly
gondot a csatornázás megoldatlansága jelentett. Terveket készítettek már az 1890-es
lévekben, pótadó kivetését is tervbe vették e célból, 25 de Pécs város egyik újságja még
1911 novemberében is megoldatlan problémaként ír a város utcáit elönt ő szennyvizek
Ivezetésér ő l, amely balesetet is el ő idézhet. Ez év decemberében fogadta el a város az
lkészített csatornázási tervet. 26
A házak közé beépült kórházak rendszere máig jellemzi Pécs utcaképét. Csak
ppen a házak között meghúzódó nagy kertek t ű ntek el, amelyek a századfordulón a
áros leveg őjét tisztították és egészségessé tették. Gyümölcs- és díszfák, esetenként sz ő -
lő lugasok, virágok díszítették ezeket a bels ő kerteket, amelyeket rendszerint csak ak-
kor pillanthatott meg az ember, amikor átlépte a telek frontján emelked ő ház bels ő
kapuját is. E bels ő kertek rendszerét a rohamos városiasodás szüntette meg.
Milyen volt tehát Pécs a századfordulón? A képek, festmények és fényképek
rendszerint a város közepét: a székesegyház környékét emelik ki fest ő i kék tetejével, a
XIX. század utolsó éveiben átépített új külsejével. Esetenként már helyet kapnak a vá-
rosképi ábrázolásokon a nagy ipari üzemek, amelyek világkiállításokon szereztek hírne-
et a pécsi iparnak. 1913-ban megindul a pécsi sárga villamos is, amely két útvonalon:
vasutat a Széchenyi térrel észak—délí irányban, s a Búza teret (a mai Irányi Dániel te-
ret) a Szigeti országúton lev ő „laktanyavárossal", kelet—nyugati irányban kötötte ösz-
sze. Ez a villamos, néhány kitér ő vel átszelte az akkori egész várost. Lassan döcögött
ugyan, de a pécsiek talán úgy érezhették, hogy ezzel a villamossal az ő városuk is az
európai városok sorába emelkedett.
Nem feledkezhetünk meg azonban — a város századfordulói képének bemuta-
tásakor — a laktanyákról sem. Pécs — ellentétben más dél-dunántúli településekkel —
határozottan kívánta és szorgalmazta a katonaság megtelepülését a városban. A katona-
ág nemcsak jó felvásárló piacot jelentett, hanem a város polgárai számára az idegen és
okáig gyanakodva figyelt bányászokkal szembeni védelem érzetét is keltette bennük.
E katonaságot zömmel a város nyugatí részén helyezték el, itt épültek sorra a lakta-
yák. 1910-ben a Pécsett állomásozó katonaság létszáma már megközelítette a kétezer
őt.27
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
88
Pécs fő tere a századfordulón
1901-ben az utcanévjegyzékben már említik az Állami Kincstár épületeként a
M. Kir. Hadapródiskolát, és állnak már a laktanyák vastag falai. A pécsi szerz ő felje-
gyezte, hogy a városban 1850-tő l milyen fontosabb épületet emeltek a város pénzén.
Ezeknek az adatoknak összesítéséb ő l kiderült, hogy az építésre szánt összegek 47%-át
költötték katonai célú épületre: hét laktanyát és egy katonai kórházat emeltek a város-
ban ez id ő alatt. Az összeg többi részén iskola, kulturális létesítmények, középületek
(pl. a Királyi Tábla épülete) épültek fel, az utóbbi 145 ezer forintba került, közel egy-
harmaddal kevesebbe, mint egy kaszárnya. 28
Pécs tehát a századfordulón valóban több funkciót betölt ő város, s hazai vi-
szonyainkat tekintve nagyvárosnak számít. Fejl ődésének ebben a szakaszában vált azzá.
Lakosságának száma 1842-t ő l 1910-ig három és félszeresére n őtt; népessége növekedé-
sének üteme a századfordulón volt a legmagasabb. 1910-ben a 24 törvényhatósági jogú
város között népesedésének növekedési ütemét tekintve a negyedik helyen állt, noha a
népességének száma szerint a 12. ranghely illette meg.29
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
89
A főutca — akkor Király, ma Kossuth utca — 1912-ben
S ebben az id őszakban alakult ki Pécs „regionális központ - szerepköre is. Az
ipar irányítását végz ő Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara hatásköre Baranya megyén kí-
vül Tolna és Somogy megyére is kiterjedt. A kerületi ítél ő tábla az említett három me-
gyén kívül — Bács megyei hatáskörrel b ő vülve — a jogszolgáltatásban játszott nagy sze-
repet. A pécsi egyházmegyei szakfelügyelet ugyancsak átlépte a megyehatárokat. S
mindez visszahatott a város társadalmának szerkezetére, mert ezek az intézmények a
maguk apparátusával magas képzettség ű értelmiségi csoportot teremtettek.
A város vonzereje sem lebecsülend ő . Egy korabeli kimutatás szerint 1890-ben
a pécsi lakosságnak 45%-a volt csak pécsí születés ű , 19%-a Baranya megyei, 26%-a más
hazai megyéb ől jött, 1% f ővárosi születés ű volt. Találunk lakosai között Horvát-Szlavó-
niából érkezetteket, fiumei és ausztriai lakosokat is (ezek aránya összesen 8%, amib ő l
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
90
A főutca villamossal, egy 1917-ben írott üdvözl őlapon.
(A Janus Pannonius Múzeum levelezőlap gyűjteményéb ől; készítette: Gál Júlia.)
6,4% volt az Ausztriában születettek száma ► . 3° Ez a sokfel ő l történ ő beköltözés növel-
te a város lakosságának etnikai és nemzetiségi tarkaságát. Annak idején, a történelem
folyamán elkülönült a városban és a város körül a „rácok" lakta rész, a német negyed,
a bosnyákok lakta „szögletnek" nyomai pedig még a századvégi utcanévjegyzékekben
is megtalálhatók.
A századfordulón már foglalkozás szerinti elkülönülés mutatható ki a városon
belül: a bányatelep, mely külön városrésszé növekedett, az ipartelepek körüli munkás-
lakások sokasága, a laktanyák városrésze stb. A város szétterült, a vasútállomás és a vas-
út felépülése során feltölt ődött a hajdani lápos, vizeny ős terület is, és csupán nagy es ő-
zések alkalmával kerültek el ő a pallók, amelyek a Mecsekr ő l lezúduló és az utcákon
hömpölygő vízáradaton való átkelést megkönnyítették.
A tarka-barka lakosságú, forgalmas Pécs egy viszonylag nagy kiterjedés ű kör-
nyék természetes központjának funkcióját töltötte be a gazdasági, társadalmi, kulturá-
lis és politikai életben egyaránt. A város, melynek élete ma már több mint kétezer évre
nyúlik vissza, hihetetlen er ővel őrizte meg a hajdani el ődök által kialakított városma-
got, noha az ott épült házak már a XVIII. század, s őt későbbi korok alkotásai. 31 Arcu-
lata mégis más lett, új és új korok hagyták rajta bélyegüket.
A város alapvet ő szerkezeti átalakulásának mai képe azonban — nagy vonások-
ban — a századfordulón rajzolódott fel a térképre (lásd a következ ő oldalon). S amit a
ma embere javított alakján, amit kibontott, átépített, újraalkotott, az még mindig
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
91
a hajdani központ arcának f ő vonásait viseli magán. Ezek az örökl őd ő „alapvonások"
teremtik meg a közvetlen kapcsolatot a jelenen át a múlt és a jöv ő között.
11 1. 11111 1.1111:1 1 1 .1
1
i> ,
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
92
IRODALOM
ÁGH T. 1984: Emléklapok Pécs sz, kir. város múltjából és jelenéb ő l. Pécs, Taizs J. ny.
Dunántúl, 1911.: Pécsi napilap, 1. évf.
ERD ŐS' F. 1978.: A Dél-Dunántúl közlekedési hálózatának kialakulása és szerepe a terület régióvá
válásában. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tanácskozása. Kaposvár. Szerk.
Kanyar J. és Troszt T. Somogy m. Tanács VB. M ű vel ő désügyi Oszt. kiad. pp. 67-88.
E RDÖSI F. 1968: A pécsi városszerkezet fejl ő dése és a városrészek funkcióinak alakulása a kapita-
lizmus korában. MTA Dunántúli Tudományos Intézet, Közlemények 6. Pécs.
Jegyzéke a Pécs szab. kir. város és határában lev ő épületeknek 1901. Pécs. Összeállította: Puskás A.
Pécs Részvénynyomda.
Jegyzéke a Pécs szab. kir. város és határában lév ő épületeknek. 1896. Pécs. Összeállította: Puskás A.
és Taizs J. ny.
KOLTA J. 1968: Baranya megye és Pécs város népesedése 1869-1968. Pécs m. j. Városi Tanács
M ű vel ő désügyi Osztálya, Pécs.
KOLTA J. 1972: Pécs. Panoráma.
MADAS J. 1978: Pécs-belváros telkei és házai. Adatgy ű jtemény. Pécs. Janus Pannonius Múzeum
kiad.
A magyar korona országainak mez ő gazdasági statisztikája. 1900. IV. köt. Budapest. Pesti Kny. RT.
A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. I. rész 1902. Magyar Statisztikai Közlemé-
nyek 1. köt. Budapest. M. Kir. Központ Statisztikai Hivatal kiad.
A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. II. rész. 1904. Magyar Statisztikai Közlemé-
nyek, 2. köt. Budapest. M. Kir. Közp. Stat. Hiv. kiad.
Magyarország földbirtokosai és bérl ő i. 1893. Szerk.: Baross K. Budapest. Hungaria könyvnyomda.
Magyarország helységnévtára. 1900. M. Kir. KSH. Budapest.
A magyar szent korona országainak helységnévtára. 1913. M. Kir. KSH. Budapest.
A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. I. rész.
Magyar Statisztikai Közlemények, 1912. 42. köt. Budapest. M. Kir. KSH. kiad.
A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. II. rész. Magyar Statisztikai Közlemé-
nyek, 1913. 48. köt. Budapest. M. Kir. KSH. kiad.
T. MÉREM K. 1985: Dél-Dunántúl iparának története a kapitalizmus idején. Akadémiai Kiadó.
Budapest.
Pécsi Figyel ő , 1892.: politikai napilap.
Pécsi Figyel ő , 1893.: politikai napilap.
Pécsi Hírlap, 1888.: pécsi újság, megjelent hetente kétszer.
A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a kerületét képez ő Baranya, Somogy és Tolna megyé-
nek, továbbá Pécs sz. kir. városának gazdasági, kereskedelmi és forgalmi viszonyairól 1882-
ben. 1883. Pécs, Taizs M.
A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarának jelentése a kerületét képez ő Baranya, Somogy, Tolna me-
gyének és Pécs szab. kir. városnak gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól az
1896. évben. 1897. Pécs. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai RT.
Pécs szab. kir. város házszámainak sorozata hiteltelekkönyvi betétszámok és tulajdonosok neveivel.
1887. Pécs. Összeállította: Németh B. és Taizs J. ny.
Pécs szab. kir. város utczái, házszámai és háztulajdonosainak névjegyzéke. 1864. Pécs, Lyczeum ny.
Pécs szab. kir. város utczái, házszámai és háztulajdonosainak névjegyzéke 1877-ig évben. 1877.
Pécs. Összeállította: Lukáts I., Tuizs M. ny.
VÁRADY F. 1896: Baranya múltja és jelenje. I-I I. köt. Pécs. Telegdi.
VÖRÖS K. 1982: Pécs a XX. század elejének magyarországi városhálózatában. Tanulmányok Pécs
város történetéb ő l. Szerk.: Sándor L. Pécs. Baranya megyei Levéltár kiadása. pp. 73-82.
T. Mérey Klára: Pécs a századfordulón.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 81–93. p.
93
JEGYZETEK
1. ÁGH T. 1894. p. 20. - Kolta J. 1968. pp. 152-154.
2. Magyarország helységnévtára. 1900. pp. 47-52.
3. A magyar korona országainak mez ő gazdasági statisztikája. 1900. IV. köt. 17. old. adatai alap-
ján. - Magyarország földbirtokosai (1896) 95.
4. Magyar Statisztikai Közlemények. 1. köt. pp. 94-95.
5. Az 1864., 1877., 1896. és 1901. évi utcanévjegyzék adatai.
6. Magyar Statisztikai Közlemények. 2. köt. p. 186. Ua. 48. köt. p. 22. - Az 1900. és 1910. évi
foglalkozási statisztika egyéb adatainak is ez a forrása.
7. Az 1864. évi utcanévjegyzék.
8. Az 1901, évi utcanévjegyzék.
9. E RDÖSI F. 1968. p. 23.
10. Helységnévtár. 1913. p. 4.
11. Magyar Statisztikai Közlemények. 2. köt. p. 188.
12. Ua. 48. köt. p. 24.
13. ERDŐS! F. 1968. p. 22., p. 23., p. 44. - Pécsi utcanévjegyzékek adatai, 1864-1901.
14. T. MÉREM K. 1985.
15. Pécsi Hírlap. 1888. febr.-máj.
16. Pécsi Figyel ő . 1892. okt.-nov.
17. Pécsi Figyelő . 1893. és 1894. évi számai.
18. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentései, különösen az 1896. évb ő l pp. 107-108.
19. VÁRADY F. 1896. I. köt. pp. 651-668.
ÁGH T. 1894. pp. 233-241.
20. ÁGH T. 1894. pp. 227-232., pp. 216-217. Az 1896. és 1901. évi utcajegyzékek adatai.
21. ER DelSI F. 1978. pp. 69-77.
22. Dunántúl, 1911. aug. 25. p. 1. - Uo. 1911. nov. 11. p. 1.
23. ÁGH T. 1894. pp. 257-261. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentései.
24. KOLTA J. 1972. p. 187.
25. ÁGH T. 1894. pp. 225-226.
26. Dunántúl, 1911. nov. 17. - Uo. 1911. dec. 13.
27. Magyar Statisztikai Közlemények, 1912. 42. köt. p. 12.
28. ÁGH T. 1894. 216-217. old. adatai alapján végzett számítás.
29. VÖRÖS K. 1982. p. 75.
30. ÁGH T. 1894. p. 21.
31. MADAS J. 1978.