Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 117-123. p.
Tér és Társadalom 1. 1991.1: 117-123
VÁLASZÚT ELŐTT A REGIONÁLIS POLITIKA
Horváth Gyula
1. A keynesiánus eszmerendszer baloldali áramlatához tartozóKáldor Miklós 1970-ben a Skót
Közgazdasági Társaság 5. közgyűlésén The Case for Regional Policies címmel tartott el őadást.
A brit konzervatív erők időleges előretörése idején a szigetország alulfejlett régiójában a regio-
nális politika szükségességét magyarázta felszólalásában. Gondolatmenete a kumulációs elvre
épült. Eszerint egyes tevékenységek, régiók és országok mind jobb és jobb helyzetbe kerülnek,
miközben mások pozíciói és lehet őségei egyre inkább romlanak. E folyamatok pedig — ame-
lyek a feltételezett egyensúlyi helyzetekt ől való elsodródással jellemezhetők — gazdaságpoliti-
kai reagálást, alkalmas eszközöket igényelnek.
A hetvenes évek legelejének, majd a 80-as évtizednek a tory kormánya — a jóléti állam hori-
zontális újraelosztást biztosító intézményeinek korlátozását és leépítését szolgáló politikája ré-
szeként — sz űkítette az állami regionális beavatkozások körét, újrafogalmazta az állami foglal-
koztatási feladatokat a gazdaság piaci szerkezete er ősítésének érdekében. A monetarista és
szabadpiaci gazdaságpolitika — a neoliberális makroökonómia elvei alapján — a regionális
fejlesztési kiadásokat drasztikusan megnyírbálta, közel felére csökkentette, a támogatandó tér-
ségek népességének aránya a korábbi 47 % -ról 28 %-ra csökkent. Hasonló regionális politikai
fordulatok játszódtak le más liberális-konzervatív kormányzatok hatalomra jutása után is. E
kormányzatok gazdaságpolitikai orientációja, a követendő közgazdasági irányzatok, az állam
szerepéről vallott felfogások módosították a regionális politikák formáját, tartalmát és intézmé-
nyi rendszerét (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Pártpolitikák és regionális politikák
KONZERVATÍV- SZOCIALISTA-
LIBERÁLIS SZOCIÁLDEMOKRATA
POLITIKAI IDEOLÓGIA Szabad piac, gazdasági liberalizmus, Új-keynesiánus gazdaságpolitika,
ÉS GAZDASÁGFILOZÓFIA monetáris kontroll, állami feladatok széleskör ű szociális programok
újrafogalmazása
A REGIONÁLIS PROBLÉMÁK Mikrogazdasági; oka a helyi ered- Strukturális; oka a tőkehiány
FELFOGÁSA ménytelenség és a társadalmi, gaz-
dasági rugalmatlanság
SZERKEZETÁTALAKÍTÁS Piacracionális alapok: a magánvál- Decentralizált beavatkozás, bels ő
MEGKÖZELÍTÉSE lalkozások támogatása adó- és sza- gazdasági megújulás, infrastruk-
bályozási eszközökkel; a munkaer ő- túra-fejlesztés
piac deregulációja
A REGIONÁLIS POLITIKA Minimális és szelektív támogatás, a Kiterjedt állami támogatások, re-
FORMÁJA szabadpiac helyi formáinak (vállal- gionális ügynökségek, a helyi kor-
kozási övezetek, fejlesztési társasá- mányzatok átfogó beavatkozási le-
gok) fejlesztése; gazdasági kényszer- het őségei a helyi gazdaságba
intézkedések lokális szinten, regio-
nális magán-közösségi fejlesztés
Horváth Gyula: Válaszút előtt a regionális politika.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 117–123. p.
118 Nyílt tér TÉT 1991.1
2. A neokeynesiánus és a liberális hatalmi-politikai küzdelmek mellett a regionális politikák
módosulására, újrafogalmazására objektív gazdasági-szerkezeti változások is hatással voltak.
A fordista—taylorista tömegtermelésen nyugvó monopolista felhalmozás növekedési szaka-
szát a fejlett ipari államokban a differenciált piac húzóerejére épít ő, decentralizációs korszak
váltotta fel. A monopolizálódás, a vállalati struktúra koncentrációs tendenciái megfordultak,
gyarapodott a kisvállalkozások száma. A vállalati struktúra koncentrációjának megtorpanása
mérsékelte az állami gazdaságpolitika közvetlen beavatkozási lehet őségét. Mivel a tőke mellett
az információ vált a gazdaság els ődleges stratégiai erőforrásává — ez utóbbiak a gazdaság piaci
rendjében kevésbé monopolizálhatók —, szélesebb út nyílik a gazdaságba való bekapcsolódás-
ra. A gazdaság decentralizációs irányú szerkezetváltozása, a társadalmi és az ezzel összefügg ő
kulturális és életmódbeli differenciálódás a politikai szerkezetet is módosította. A politikai
struktúra decentralizálása a politikai regionalizmusban és a helyi társadalmak szabad szervez ő-
désében öltött testet.
A posztindusztriális szakasz gazdaság- és társadalompolitikája hatással van a regionális poli-
tikákra is. A gazdasági növekedésre alapozott hagyományos területfejlesztési koncepciókat új
programok kezdik felváltani. A regionális politika mind több eleme kapcsolódik a gazdasági
szerkezet átalakításához.
A hagyományos és a szerkezetátalakítás-orientált regionális stratégiák jellemz őit a 2. és 3.
táblázat illusztrálja.
2. TÁBLÁZAT
A hagyományos területfejlesztési politika jellemz ői
(W. B. Stöhr 1989. alapján)
1. A mennyiségi növekedés uniformizált modellje
2. A társadalmi-politikai és ökológiai minőségi tényezők hiánya
3. Mobilitás- és tőkeorientáció
4. A regionális források lefölözése
5. A vállalati funkciók térbeli átrendez ődése
6. Törekvés a régión kívüli tényez ők megszerzésére
7. A térbeli problémák átterelése a periférikus területekre
8. A nagyméretű, energiaigényes rendszerek fejlesztése
9. A gazdasági és a politikai döntéshozás dimenzióinak elkülönülése
10. A regionális szabályozó képesség gyengülése, a helyi-regionális közös-
ségek felbomlása
3. TÁBLÁZAT
Szerkezetátalakítás-orientált regionális stratégia
A szerkezetátalakítás formája A regionális politika els ődleges tárgya
ÚJRAIPAROSÍTÁS (reindusztrializáció) Csúcstechnológiai ipar, innovatív tevékenységek, K+F, technológiai
transzferek, tudományos parkok (ÚJ HELYI GAZDASÁGOK)
IPARI ÁTALAKÍTÁS A meglévő „érett" iparágak újraélesztése, piaci diverzifikáció
TERCIERIZÁLÓDÁS A szolgáltatási szektor fejlesztése
MUNKAERŐÁTKÉPZÉS Átképzőközpontok, felnőttoktatás, rugalmas foglalkoztatási rend-
szerek
INFRASTRUKTURÁLIS MEGÚJÍTÁS A műszaki, az üzleti (marketing, tanácsadó szolgáltatás, informatika)
és a szociális infrastruktúra fejlesztése
PÉNZÜGYI ÚJJÁSZERVEZÉS Regionális és lokális pénzpiacok szervezése, kockázati t őke, vállal-
kozásélénkítő alapok
Horváth Gyula: Válaszút előtt a regionális politika.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 117–123. p.
TÉT 1991.1 Nyílt tér 119
A szakmai és politikai viták kereszttüzében álló vélemények a regionális politika jöv őjéről
három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók.
A regionális politika visszaszorítását valló nézeteken kívül a regionális politikát támadók
két köre rajzolódik ki. Az egyik koncepció hívei a regionális politika gyökeres reformja, pozíci-
óinak megerősítése mellett érvelnek. A hangsúlyt a hagyományos regionális politika reviziójára
és megerősítésére helyezik, annak érdekében, hogy az képessé váljon az akut területi válságok
felszámolására, a regresszív folyamatok visszafordítására. A regionális politika újraértékelt tö-
rekvéseinek a homlokterében továbbra is azok a célok állnak, amelyek pénzügyi támogatások
révén igyekeznek a vállalkozókat olyan tevékenység folytatására ösztönözni, amit enélkül nem
tennének meg az adott térségben. Kétségtelen annak a veszélye, hogy a regionális politika mar-
ginálissá válik.
E veszély viszont elhárítható, ha a vállalatoknak nyújtott ösztönz őkön kívül a gazdasági kör-
nyezet komplex átalakítását is céljai között szerepelteti. Azaz a tartós kilábalás elengedhetetlen
feltételei közé sorolja a magas színvonalú infrastruktúrát, az emberi er őforrásokat.
A regionális politika újrafogalmazásának harmadik irányzata az el őbbinél is komplexebb
megközelítést igényel. Olyan széles alapokon álló regionális fejlesztési programok kidolgozása
mellett foglal állást, amelyeket regionális beruházási programok is alátámasztanak. Mindezek
szorosan integrálódnak a közkiadások megtervezésének a folyamatába. Ennek az elképzelésnek
a hívei tulajdonképpen a regionális szintű koordináció erősítésében, a központi és a helyi kor-
mányzatok összehangolt programjaiban látják az igazi megoldást. A kormányzat széttagolt
szerveinek, a különböz ő minisztériumoknak és hatóságoknak, a terület társadalmi-gazdasági
folyamataira befolyást gyakorló intézményeknek regionális értelemben vett széttagoltságát kí-
vánják felszámolni (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Regionális politika jövője
Jellemzők Hagyományos Új
PROBLEMATIKUS RÉGIÓK Kétpólusú: fejlett/fejletlen Soktényezős (különböző regioullis-
strukturális gyengeségek)
ALAPSTRATÉGIA Regionális növekedés Regionális innováció
SZERVEZETI FORMA Régióközi elosztás Belső regionális erőforrások mozgó-
sítása
A POLITIKA TÁRGYA Tőke, anyag Információ, technológia
Mennyiségi növekedés Minőségi átalakulás
Gyáripar Szolgáltatások, ágazatközi kapcsola-
tok
Tervek Programok
Kisszámú nagyvállalat Sok kis- és középüzem
DINAMIKA Térben állandó problematikus Térben változó problematikus térsé-
régiók gek
A növekedési pólusok stabil Spontán helyi erőforrásmobilizáció
hálózata
A törekvések kiteljesedése két dimenzióban követel meg változásokat. Egyrészt a központi
kormányzat szintjén az egész gépezet olyan átalakítása szükséges, amely a gazdaságpolitikába
és az államháztartás tervezésébe teljes komplexitásában képes integrálni a regionális tényez ő-
Horváth Gyula: Válaszút előtt a regionális politika.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 117–123. p.
120 Nyílt tér TÉT 1991.1
ket. Másrészt a régiók szintjén is szükséges az alkalmas politikai—adminisztratív keretek kiala-
kítása. Az erőforrásallokáció prioritásainak meghatározása, a politika végrehajtásának koordi-
nálása, a feladatok komplexitását szervezetileg leképezni képes intézményrendszer kialakítása
kardinális jelentőségű.
3. A fejlett országok regionális politikáinak elemzéséb ől azt a következtetést vonhatjuk le,
hogy az országok döntő többségében regionális alapokon álló preferenciális segítségnyújtási
rendszer alakult ki, amely a munkaerőtöbblettel rendelkez ő térségek akut gondjainak nem csak
tüneti jellegű megoldására hivatott. Annak ellenére, hogy a gazdaságpolitikák a nemzeti méret ű
gazdasági regeneráció feladataiból építkeznek, nem hagyják figyelmen kívül az országok adap-
tációs gondjainak térbeli vetületeit sem.
A központi kormányzatok átgondolták az intervenció, a tervezés és a struktúraátalakítás me-
nedzselésének minden pozitív lehet őségét. Ma már nyilvánvaló, hogy a beavatkozások nélkül
a növekedés vagy a foglalkoztatási mérleg régiók közötti diszparitásai nem tüntethet ők el. A
teljesen magára hagyott gazdaságról alkotott neoliberális elképzelés nemcsak a régi feszültsé-
gek enyhítését tenné lehetetlenné, hanem új, súlyos problémákat is okozna.
A gazdasági nehézségekkel küszködő területek fejlesztésére irányuló állami politika rendsze-
rint a következ ő szempontokat veszi figyelembe.
a) Az eddigieknél átfogóbb és komplexebb kritériumok alapján határozza meg a segítségre
szoruló térségek körét. Az alkalmazott kritériumrendszer az alapvet ő munkaerőpiaci jelzőszá-
mok és a munkaerőforrások adatain kívül magába foglalja a gazdasági szerkezet és a vállalati
szervezetrendszer alapvet ő jellemzőit, az innováció hordozóinak jellegét és csomópontjait, va-
lamint a környezeti-helyi adottságok és értékek indikátorait is. Igen fontos kritérium: ahhoz,
hogy valamely terület segélyezhet ővé váljék, fel kell tudni mutatnia valamiféle gazdasági poten-
ciálban jelentkező előnyt.
b) A regionális preferenciális támogatásoknak csak az lehet a célja, hogy els ődlegesen a mun-
kahelyek növekedését, illetve a foglalkoztatási lehet őségek egyensúlyát teremtsék meg. A regio-
nális fejlesztési segélyeket rendszerint alávetik egy olyan korlátozásnak, amely az álláshelyen-
kénti legmagasabb költségek meghatározásán alapul. Ha az álláshely egy meghatározott
limitnél magasabb összegel teremthet ő meg, nem folyósítják a támogatást. Általános tapaszta-
lat, hogy nagymértékben növekedett a tercier szektor fejlesztésének segélyezése, valamint re-
gionális technológiafejlesztési alapokat hoztak létre az innovációs lehet őségek kiterjesztésére,
illetve az innovatív feltételekhez kapcsolódó munkaer ő-képzés támogatására.
c) A regionális támogatások a szelektivitás elvén alapulnak. A világos és koherens értékelési
rendszeren nyugvó átfogó szelekció a regionális és a kistérségi stratégiák összehangolását is
elősegíti.
d) A regionális stratégiák végrehajtásának meghatározó elemei — a helyi és a regionális kor-
mányzati szervek mellett — a különböz ő fejlesztési ügynökségek és társaságok. E fejlesztési
szervezetek állami vagy vegyes finanszírozású intézmények, feladatuk a problematikus térsé-
gek társadalmi-gazdasági fejlesztési programjainak kidolgozása, pénzügyi támogatása, ta-
nácsadás és információszolgáltatás (Belgiumban 7, az NSZK-ban 50, Hollandiában 5, Írország-
ban szintén 5 fejlesztési társaság m űködik).
A központi kormányok politikájának alárendelt, vagy azoktól független regionális gazdaság-
szervező, tanácsadó-menedzsel ő intézmények a régiók belső erőforrásainak feltárására, kon-
Horváth Gyula: Válaszút előtt a regionális politika.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 117–123. p.
TÉT 1991 • 1 Nyílt tér 121
centrálására, az ott m űködő vállalatok eszközeinek, létszámának jobb kihasználására, mobili-
tásuk fokozására irányuló feladatokat látnak el. E sokfunkciójú (munkaer őközvetítés, átképzés,
marketing—piackutatás, információs szolgáltatások stb.) intézmények — amelyek többsége ki-
terjedt külföldi fiókhálózattal is rendelkezik — fontos szerepet játszanak a strukturális átalakítá-
sokhoz szükséges tőkejavak régióba áramlásának szervezésében.
e) A regionális gazdasági szerkezetátalakítás állami költségvetésb ől finanszírozott tételeit
parlamenti kontrollnak vetik alá, rendszerint állandó parlamenti bizottság készíti el ő a döntése-
ket, s a törvényben rögzített támogatási formák hosszabb id őtávra biztos kalkulációs alapot je-
lentenek a gazdálkodó—vállalkozó szervezetek számára.
Az állami regionális politika irányváltozása érzékelhet ően átalakította a területfejlesztés
pénzügyi—ösztönzési rendszerét is. A regionális ösztönzési politika változásának egyik kiváltó
oka az Európai Közösség országaiban a költségvetési kiadások csökkenése volt. Ennek követ-
keztében a hatékony regionális ösztönzés súlypontjai a korábbi automatikus megoldásokról a
kizárólagos (diszkvecionális) ösztönzési formákra helyez ődnek át. Ez utóbbi ösztönzési forma,
lévén, hogy a támogatások szigorú kritériumok alapján, nem „ajándékozási" jelleggel történ-
nek — az állami eszközök takarékos és hatékony felhasználását kényszeríti ki.
A regionális ösztönzés változásának másik vonása — és a hatékony regionális politika fontos
vitakérdése — a regionális támogatási mechanizmusok centralizálása és decentraliZálása kö-
zötti viszony alakulása. A korábbi központosított ösztönzési alapokat ma már az országok több-
ségében decentralizálták. Annak ellenére, hogy sokhelyütt er ős a központi szervek ellenállása
— a helyi szervek intellektuális alkalmatlanságára hivatkozva — a decentralizálás további széle-
sítésével szemben, Spanyolország és Olaszország kivételével ma mára decentralizált ösztönzési
alapok vannak túlsúlyban.
Az ösztönzési rendszer működésének harmadik lényeges vonása a regionális politika gazda-
sági környezetében gyökerezik. A magas munkanélküliségi rátát mutató régiókban — s a regio-
nális politikák legfontosabb terepét ezek jelentik — az ösztönzés alapvet ően a tőkeberuházások-
ra irányul. A tőkeorientált ősztömés hatékonysága a munkaerőorientált támogatásokkal
szemben ma már egyértelm űen bizonyított tény. Az EGK-országokban alkalmazott közel negy-
ven ősztömési forma közül mindössze kilenc irányul a munkaer ő speciális támogatására.
Az ősztönzésorientált regionális politika negyedik alapkérdése az, hogy miként válasszák
ki a támogatandó tevékenységi formák körét. Általános tendencia, hogy fokozatosan növekszik
a tercier szféra támogatása. Portugália kivételével valamennyi országban változatos regionális
támogatási formákban részesülnek az idegenforgalmi, az üzleti és tanácsadó szolgáltatási, az
információfeldolgozási, a fogyasztási szolgáltatási fejlesztések és a K-F tevékenység. Az ipari
ágazatoknak nyújtott támogatások döntő része a feldolgozóiparba jut, a kitermel ő- és alap-
anyaggyártó ipar részesedése elenyész ő, igen ritka az építőipar és a mezőgazdasági termelés
regionális ősztönzőkkel való támogatása (5. táblázat).
Az ösztönzési formák, a szelektív és decentralizált ágazati támogatások egyenes következmé-
nye, hogy a szerkezetátalakítások legfontosabb bázisa valamennyi országban a kis- és középvál-
lalati szféra. Az általános gazdaságpolitika befolyásolási mechanizmusai és a regionális politi-
ka érdekeltségi szférájának a metszéspontjában álló eme vállalati forma a nyugat-európai gazda-
sági struktúra átalakításának motorja. A gazdasági szerkezet megváltoztatásának min őségi kö-
vetelményei módosították az iparpolitikai elképzeléseket is. Az új ipari stratégiák homlokteré-
Horváth Gyula: Válaszút előtt a regionális politika.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 117–123. p.
122 Nyílt tér TÉT 1991.1
be két, egymással szoros kapcsolatban álló fejlesztési irányzat került: egyfel ől az ún. de in- -
dusztralizációs folyamat (azaz a 19. században telepített „kéményes" ipar visszafejlesztése),
másrészt a re-indusztrializáció beindítása (csúcstechnológiát gyártó üzemek telepítése, a ter-
melés komputerizálása, a robottechnikák elterjesztése stb.). A globális gazdaságpolitika a kis-
és középüzemek fejlődéséhez kedvező általános társadalmi-gazdasági környezetet teremtett,
deregulációs politikával igyekezett kiiktatni a m űködésüket gátló tényez őket.
5. TÁBLÁZAT
Fontosabb regionális ösztönzők az EGK-országokban, 1984
Az odaítélt
Megnevezés Ösztönzési forma Támogatott ágazat
támogatások száma
Belgium Kamatkedvezmény (Flandriában) K, F, É, SZ, I 361
Kamatkedvezmény (Vallóniában) K, F, É, SZ, I 129
Dánia Beruházási juttatás F 96
Kedvezményes hitel F 8
Franciaország Regionális politika alap F, SZ, I 827
Regionális foglalkoztatási alap F, SZ, I
Helyi vállalkozási adókedvezmény F, SZ, I 222
NSZK Beruházási kedvezmény K, F, I 2 580
Beruházási alap F, I 923
Különleges amortizáció K, F, É, SZ, I 15 901
Kedvezményes hitel É, SZ, I 10 674
Írország Iparfejlesztési alap F 238
Nemzetközi szolgáltatási program SZ 26
Olaszország Dél-Alap F, SZ 2 710
Kedvezményes hitel F, SZ
Társadalombiztosítási kedvezmény F, SZ, I
Hollandia Beruházási prémium F, SZ 206
Termelőeszköz hitel F, I 151
Jelmagyarázat: É = építőipar, F = feldolgozóipar, I = idegenforgalom, K = kitermel őipar, SZ = szolgáltatások
Forrás: Yuill, D.—Allen, K. 1988. alapján saját feldolgozás.
Az országos struktúraátalakító programokkal párhuzamosan — s őt sokszor azoktól függetle-
nül vagy azokat megel őzve — alakították ki a helyi és a regionális kormányzatok saját iparpoliti-
kájukat. Számtalan esetben központi anyagi segítség nélkül kényszerültek új iparpolitikai esz-
közök igénybevételére. A helyi megoldások jelentő ségét a termelés újjászervezésének sürget ő
igénye (a hanyatló ipari tevékenységek miatt kialakuló munkanélküliség politikai destabilizáló-
dást okozó veszélye) miatt ismerték fel, ez magyarázza kidolgozásuk szükségességét is. Az al-
kalmazott eszközök körét természetesen befolyásolja a helyi kormányzatok korlátozott hatal-
ma. Olyan új koncepciókat kellett kidolgozni, amelyek figyelembe veszik ugyan az adott terület
adottságait, gazdasági érdekeit és problémáit, de korlátozott anyagi támogatási forrásokkal ren-
delkeznek. A helyi kormányzatok vállalták azt a szerepet, hogy új vállalatok alapításának a
szervezésével, új termelési körök meghonosításával hozzájáruljanak területük gazdaságának
revitalizálásához. Gazdaságfejleszt ő tevékenységükben fontos együttm űködési partnereik a kü-
lönböző üzleti csoportok, pénzügyi körök, ritkábban nagyvállalatok is.
Horváth Gyula: Válaszút előtt a regionális politika.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 117–123. p.
TÉT 1991 s 1 Nyílt tér 123
Természetesen a központi kormányok ezeket a törekvéseket a jogi garanciák, a gazdasági
hatalom decentralizálását el ősegítő törvények segítségével igyekeznek támogatni. Lehetővé vált
— például Olaszországban —, hogy a helyi kormányzatok fejlesztési pénzintézeteket alapítsa-
nak, amelyek a helyi ipart pénzügyi támogatásban részesítik, és sok esetben közvetlenül is érde-
keltek a vállalkozásokban. A helyi-regionális szervek szinte valamennyi tartományban m űszaki
szolgáltató központokat alapítottak, amelyek új technológiák terjesztésével és magas munkaigé-
nyességű egyéb szolgáltatásokkal állnak a kis- és középvállalatok rendelkezésére. Tartományon-
ként 6-8 szolgáltató központot találunk.
Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy mind a területi gazdasági szerkeZet átalakításában,
mind pedig ebben lényegesen szerepet játszó kis- és középvállalati struktúra megteremtésében
a hagyományos intézményrendszer mellett új speciális szervezetek kialakítására is szükség van.
A szerkezeti változások ösztönzése és szervezése több — önkormányzati, igazgatási, üzleti és
pénzügyi — szervezet együttm űködésével valósítható meg.
Irodalom
Armstrong, H. — Taylor J. (1985) Regional Economics and Policy, Philip Allen, Oxford.
Balchin, P. N. — Bull, G. H. (1987) Regional and Urban Economics, Harper and Row, London.
Dunford, M. E (1988) Capital, the State and Regional Development. Non, London.
Frankel, B. (1987) The Post-Industrial Utopians. Policy Press, London.
Hudson, R. (1989) Wrecking a Region. State Policies, Part), Politics and Regional Change. Non, London.
Káldor, M. (1989) Gazdaságelmélet—gazdacágpolitika. Közganinsági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Keating, M. (1989) Local Goverment and Economic Development in Western Europe, Ezurepneurship and Regional
Development, 3.
Muegge, H. — Stöhr, W. B. (szerk.) (1987) International Economic Restructuring at the Regional Community, Gower,
Hampshire.
Stőhr, W. B. (1989) Global Challenge and Local Response, Learning Experiences of Local Development Initiatives
in Contemporary Europe, Cassell-Tycooly, London.
Yuill, D. — Allen, K. — Bachtler, J. — Wishlade, E (1988) European Regional lncentives, University of Strathclyde,
Glasgow.
Horváth Gyula: Válaszút előtt a regionális politika.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 117–123. p.
Szórványok közelró7; a szlovén határon fekv ő vendlakta Orfalu.