Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 115-116. p.
                                                  Tér és Társadalom 1.        1991.1: 115-116


                   A HAZAI REGIONÁLIS GAZDASÁGTAN
                      ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETE

                                     Nemes Nagy József



   A regionális gazdaságtan határtudomány. Elméleti—szemléleti alapjait, fogalmait, eszkö-
zeit—módszereit alapvet ően a nevében szerepl ő két diszciplínából meríti, a duális jelleg ugyan-
akkor esélyt teremt a visszahatásra is: a regionális (térbeli) néz őpont megjelenítésére a közgaz-
daságtanban, a közgazdasági szemlélet, problematika bevitelére a területi tudományokba. (Kár,
hogy ezek szükségességéről, hasznáról leginkább csak a regionalisták vannak meggyőződve.)
A határtudományi karakter következtében a regionális gazdaságtan teljességében nem sorolha-
tó be az említett két nagyobb diszciplína egyikébe sem, ahhoz ugyanakkor, hogy saját lábán
megállni képes, önálló tudományként m űveljük, mindkét oldalról masszív alapokra van szük-
ség. Vita tárgya lehet, hogy nálunk ezek az alapok mennyire szilárdak, illetve labilitásuk milyen
következményekkel jár. Az biztos, hogy a letisztult elméleti bázis, a törvényszer űségek (para-
digmák) hiányát én inkább a regionális tudomány oldalán érzem, a közgazdaságtudományból
több ilyen építőkocka emelhető át. Erről az oldalról azonban — s ezt feler ősíti a hazai regio-
nális kutatások erőteljes alkalmazás(főként tervezési)-orientáltsága — a konkrét társadalmi kö-
rülmények szélsőséges torzulásai tették alapjaiban kérdésessé a diszciplína „tudományos-
ságát".
   Miről van ez utóbbi esetben szó? Arról a rendszerspecifikus alapkérdésr ől — mely érthetőb-
ben megfogalmazható sarkítva, mint árnyaltan —, hogy a „létező szocializmus" gazdasága
nevezhet ő-e egyáltalán gazdaságnak? A hazai regionális gazdaságtan (s talán a közgazdaságtan
más részei is) összes tehetségével, jószándékával, er őlködésével együtt az elmúlt évtizedekben
abban a csapdában verg ődött, hogy — mi mást tehetett volna — alapvető közgazdasági fogal-
makkal operálva próbálta leírni, magyarázni a társadalom gazdaságnak nevezett alrendszerét,
miközben ezek a fogalmak (kategóriák) a valóságban nem, vagy csak „szimulálva", m űvi, tor-
zított formában léteztek és mozgásfolyamataikat alig-alig irányították immanens gazdasági ha-
tótényezők, törvények, hanem sokkal inkább gazdaságon kívülitényez ők, az ideológia, a politi-
ka, a hatalmi, szervezeti szempontokat érvényesít ő, titkos és szemérmetlen alkufolyamatok,
lobbizások. (A gazdaságnak bizonyos szegmensei — ugyancsak sok szempontból torzult formá-
ban, nem egyszer jogi, törvényi legalitás keretein kívül — a múltban is felmutattak gazdasági
jegyeket. Így mindenekelőtt az ún. második gazdaság, a háztáji és kisegít ő tevékenységek, a
magánszektor. Az ezekr ől rendelkezésre álló — igaz kezdetleges és hézagos — vizsgálati ered-
mények ebből következően rejthetnek metodikai és prognosztikai elemeket, ötleteket a jöv őre
tekintve is.)
   Az említett mechanizmusnak, alapdetermináltságnak jól megragadható a „területi" tükörké-
pe, vetülete is: a gazdaság (de lényegében az egész társadalom) térbeli szervez ődését, térfolya-
matait e mechanizmusokon keresztül „területen kívüli" és „területek feletti           szempontok
orientálták, irányították. A gazdasági térszerkezet változásai látszólag ugyan „területi" folya-
          Nemes Nagy József : A hazai regionális gazdaságtan és társadalmi környezete
                        Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 115-116. p.

116     Nyílt tér                                                                       TÉT 1991.1

matok voltak, de a valóságban a tér (de mondhatnám az egyént, a települést, a térséget is) olda-
láról alig befolyásolható, véletlen, területi hatásaiban át nem gondolt következmények (lásd a
gyakran emlegetett ágazati szemléletet).
   A jövőben mindezért a társadalmi rendszerben bekövetkez ő — bizonyára ellentmondásokkal
teli — változások hozhatják a regionális gazdaságtant, mint tudományt is olyan helyzetbe, hogy
esélye legyen a valóságos magyarázó jelleg ű összefüggések feltárására olymódon, hogy saját
tárgyát, fogalmait, a teret és a gazdaságotelemzi, vizsgálja. (A múlt területi gazdasági folyama-
tainak megértéséhez, magyarázatához els ődlegesen a politikai—hatalmi mechanizmus vizsgá-
latában van a kulcs.)
   A változó társadalmi—gazdasági körülmények a regionális gazdaságtan jónéhány alapfogal-
mában, irányzatában hangsúlyeltolódást, esetenként éles fordulatot kényszerítenek ki. Ilyen fo-
galmi hangsúlyeltolódás példájaként említhetem azt, hogy a regionális gazdaságtan, a regioná-
lis gazdaságpolitika olyan korábbi központi fogalma és problémaköre, mint a gazdaság (els ő-
sorban az ipar) telepítése helyébe a település, terjedés fogalma kerül.
   A gazdaság változó szervezeti, tulajdoni, irányítási jegyei hatására a makroregionális közelí-
tés dominanciája eltűnik (vagy legalábbis tartalmában alapvetően módosul), s a mikrogazdasági
közelítés kerülhet előtérbe. A makro—mikro közelítés szembeállításakor érdemes azonban egy
rövid kitérőt tenni s felhívni a figyelmet egy sajátos paradoxonra. Ha a regionális gazdaságtan,
mint tudomány vagy akár a gazdaságpolitika oldaláról tesszük mérlegre a mikrogazdaságtani
problémák előtérbe kerülésének várható trendjét, egyértelm ű az, hogy tudományos érdeklő-
désre nem els ősorban egy-egy gazdálkodó egység (új magángazdaság, kisvállalkozás) tarthat
számot, hanem az ezekb ől felépülő új makroszerkezet, a sok kis egység térbeli szervez ődése,
viselkedése, mint tömegjelenség (stochasztikus jelleg ű térfolyamat) tudományos elemzése. Eb-
ből az is következik, hogy a tudomány eredményeire igényt tartó — s ezért azt finanszírozó
— társadalmi szereplő a jövőben is elsődlegesen az állam (a központi és helyi államigazgatás,
önkormányzat) lehet, valamint a kisszervezeteket integráló intézmények (pl. érdekszövetsé-
gek), illetve a legnagyobb cégek, bankok (lásd: a világcégek kutatási, tervezési hátterét). Az
egyes kisgazda, a vegyesbolt tulajdonosa sehol sem a regionális gazdaságtan eredménytelensé-
gétől szenved, hem abból gazdagszik meg (vagy legalábbis nem tud róla).
   Amint a fenti néhány gondolatból kitűnik, alapjaiban új körülmények („talajviszonyok") lát-
szanak alakulni tudományunk körül. Ezek befogadására, az új kérdések megválaszolására ma
még csak egyes elemeiben alkalmas a hazai regionális gazdaságtan, illetve az azt (és környékét)
művelők apró csapata. Magam azonban esélyt látok arra, hogy — er őfeszítésekkel, új közelíté-
 sekkel és a tudományág valóságos szellemi piacának megteremtésével, ahol az érték hasznot
hoz, a bóvli az eladó nyakán marad — képesek leszünk a jöv őben is értelmes és hasznos szellemi
erőfeszítésekre, árutermelésre. E folyamat elindításához lökést adhat e szeminárium is, amely-
nek létrejöttéért a szervez őket köszönet illeti.