Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1
TANULMÁNYOK
1987. 1. évf. 1. sz. pp. 5-16.
FARAGÓ LÁSZLÓ:
A TERÜLETFEJLESZTÉS FOGALMÁRÓL
Egy első sorban szakembereknek szóló elméleti folyóiratban talán nem is szük-
séges külön indokolni az alapkategóriák felvetésének az aktualitását. Ezért elöjáróban
csak röviden utalok arra, hogy miért tartom szükségesnek a területfejlesztés újra (újbó-
l» értelmezését, annak ellenére, hogy én sem kedvelem az öncélú terminológiai vitákat,
és nemigen hiszek a problémakör minden lényeges vonását tömörít ő definícióalkotás
lehetőségében sem.
A területi kérdésekkel foglalkozó hazai, elméleti szakirodalom és a gyakorlati
szakemberek is igen eltér ő en vélekednek e fogalom tartalmáról. A meghatározások
— amelyek gyakran csak implicite léteznek — lényeges kérdésekben is eltérnek, és nem
ritka, hogy az általános és a sajátos jegyek keverednek bennük. Azok a definíciók,
amelyek a korábbi feladatok fel ő l közelítették a kérdéskört, a meghatározó feltételek
változásával részben érvényüket veszítették. Szükséges az aktuális jellemz ők minden-
kori számbavétele, de létjogosultsága lenne egy általános érvény ű elméleti megközelí-
tésnek is.
A fogalomkör tisztázatlansága nemcsak hazai sajátosság. Például az angol
nyelv ű szakirodalomban első sorban a területi gazdaságtanban, a területi tervezésben és
az emberföldrajzban találkozhatunk e kérdéskörrel, s általában a megközelítés sajátos-
ságainak megfelel ő kormánypolitikát értik alatta.
Szükséges az újraértelmezés, az általános fogalom állandó konkretizálása is,
mert a területfejlesztés tartalma a konkrét történelmi körülményekhez köt ődik. Ezt jól
mutatja az a tény is, hogy még látszólag ugyanannak a területi célnak is más-más felté-
telek között eltér ő ek lehetnek az ideológiai gyökerei, mások a megvalósítás eszközei és
útjai, és nem utolsósorban a megvalósíthatóság lehet őségei is. Ugyanakkor szem el őtt
kell tartanunk azt is, hogy a tudomány, a termelés nemzetközivé válásával a világkeres-
kedelem, a turizmus és a tömegkommunikáció fejl ődésével, kiteljesedésével még a kü-
lönböző társadalmi berendezkedés ű és fejlettség ű országokban is több hasonló problé-
ma merül fel, így számtalan közös tennivaló is megfogalmazható.
Különös aktualitás származik a területfejlesztésnek a gazdasággal való igen
szoros kapcsolatából is. A termelési szerkezet állandó változása, ami közvetlenül gyak-
ran egy ágazat hanyatlásában vagy prosperálásában nyilvánul meg, az érintett települé-
sek vagy nagyobb körzetek fejl ődésére is rányomja a bélyegét. (Gondoljunk például az
USA autóiparára, az angol szénbányászatra vagy a sok országot érint ő textilipari válság-
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
6 – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p.
ra. Ez az összefüggés fordítva is igaz. Például a Közös Piac tagállamainak a 60-as évek-
ben tapasztalt gazdasági fellendülése a területi politika és a területi tervezés prosperá-
lásával járt együtt. Hazai példa lehet a szénprogram változásainak területi hatásai. A
gazdasági növekedés csökkenése még az olyan fejlett gazdasággal rendelkez ő országot
is, mint Japán, a területi politika átgondolására készteti. ► Hazánkban az elmúlt évek-
ben végbement társadalmi-gazdasági változásokat számos tanulmány ismerteti, a terü-
letfejlesztésnek ezekhez való igazítása napjaink feladata.
I. A területfejlesztés (általános ► fogalma
Az általános meghatározás keresése kapcsán nem vállalkozom etimológiai és
szemantikai elemzésekre, s őt — talán kifogásolhatóan — nem tekintem át és nem értéke-
lem a már meglev ő korábbi felfogásokat sem, hanem általános elvek segítségével, intui-
tív módon közelítek a problémához. Megkísérlem néhány olyan jellemz ő tárgyalását is,
ami adaptálhatóvá teszi a fogalmat az alkalmazott kutatások számára is.
A jelenségek id őbeni vizsgálata folyamatukban, történetiségükben világítja
meg az összefüggéseket. A térbeliség a fizikai elkülönülés és egymásra hatás sajátos
egységét adja. A térbeli létezés nem egyszer ű en az ember és a természet kapcsolata.
A jelenségek vizsgálhatók a konkrét, megismerhet ő és csak bizonyos határok között
változó és megváltoztatható természeti környezetben, de létjogosultságuk van ett ő l el-
tér ő vagy eltekint ő egyéb teret feltételezhet ő elemzéseknek is, így léteznek absztrakt
és konkrét terek. Például a társadalmi-gazdasági tér egy komplex valóságos létezési for-
ma, amelyet a különböz ő emberi tevékenységek egymás melletti létezése és egymás-
hoz viszonyított elhelyezkedésük rendje határoz meg. Az a felismerés, hogy egy adott
társadalmi-gazdasági mozzanat vagy folyamat a térbeli törvényszer ű ségek és a konkrét
környezeti (fizikai, társadalmi-gazdasági) feltételek által determinált, és ezek az adott-
ságok segíthetik vagy gátolhatják törekvéseinket, alátámasztja a térbeli mérlegelés szük-
ségességét. E feltételek és törvények ismerete alapot adhat a térbeli törvényszer ű ségek
tudatos alkalmazására, a hátrányok mérséklésére és a feltételek alakítására.
Az emberiség története során az egyes döntésekkor mindig fontolóra vettek
térbeli szempontokat is, de a tudomány nem mindig foglalkozott a térbeli dimenzió-
val „rangjának" megfelel ő en. A példát a közgazdaságtan köréb ő l hozva, alig több mint
két évszázada (D. RICARDO, J. S. MILL és A. SMITH elméleti munkásságának
köszönhet ő en) tudatosult, hogy kölcsönös el ő nyökre lehet szert tenni a javak különbö-
ző területek (országok) közti cseréjével, a komparatív el ő nyök tudatos kihasználása ré-
vén. „Függetlenül attól, hogy két régió egyike abszolúte minden jószág termelésében
hatékonyabb a másiknál, avagy sem, ha mindkett őjük azokra a termékekre specializá-
lódik, amelyek termelésében komparatív el ő nye (legnagyobb relatív hatékonysága)
van, a kereskedelem kölcsönösen el ő nyös lesz mindkét régió számára" (SAMUELSON,
P. A. 1976. 847. p.).
A regionális gondolkodásban a fejl ődés újabb fokát jelentette, hogy az els ő vi-
lágháború után megjelent a térben való tervezés, amely nemcsak az individuális döntés-
hozók szintjén jelentette a térbeni fejl ődés tudatos alakítását. A szocialista gyakorlat-
ban a tervezéssel egyid őben megjelentek ennek regionális elemei is. (GOELRO 1920,
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
– Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p. 7
1928-tól a szovjet népgazdasági tervek makroregionális bontása stb.) A t ő kés világban
a kezdeti próbálkozások után (például Nagy-Britanniában 1934-ben adták ki a Speciá-
lis Területi Törvényeket) ma már nincs olyan fejlett ország, amelynek kormánya ne
rendelkezne területfejlesztési politikával. A 60-as évekt ő l kezdve több országot átfogó
területfejlesztési törekvésekkel is találkozhatunk. Ez utóbbira a legjobb példa a Közös
Piac. (Már az 1957-es Római Szerz ődés is tartalmaz implicit és néhány éxplicit területi
utalást.)
Bármely szint ű (egyéni, helyi, területi, kormányzati, nemzetközi) és jelleg ű
(gazdasági, politikai stb.) döntésnek számos területi vonatkozása van. Direkt módon
döntünk területi kérdésekben (telephely kijelölés, telek-, lakásvásárlás stb.), de gyakran
a „nem területi" döntések is hatnak a térbeli struktúrákra. (Például egy szociálpolitikai
intézkedés a területi szegregáció következtében más-más területeket érint.) Minthogy a
térbeliség axióma, nem ennek ténye, hanem megismerése és törvényszer űségeinek al-
kalmazása a lényeges számunkra. Abból az elméleti és cselekvési rendszerb ő l, amely so-
rán mérlegelésre és megvalósításra kerül a hol—mit—hogyan kérdéskör, nem szükség-
szerű en különülnek el a területi vonatkozások, de számos esetben vet ődhet fel egy sa-
játos területi megközelítés igénye. (Ezt többek között indokolhatja sajátos területek
gondjainak orvoslása, speciális eszközök keresése és alkalmazása, a térbeli struktúrák
vizsgálata, vagy akár id őlegesen a túlzott ágazati szemlélet ellensúlyozása is.)
Azt a politikát és az azt megvalósító mechanizmust, amely a társadalom tér-
beni létének a befolyásolásával kíván hozzájárulni a társadalmi újratermelés (terme-
lés — elosztás, csere, fogyasztás) hatékonyságának a növeléséhez, területfejlesztésnek
nevezem. ► Szűkebb értelemben az az elméleti (ideológiai) és cselekvési rendszer, amely
a térbeli összefüggések ismeretére alapozva törekszik a meglev ő térbeli állapoton vál-
toztatni, vélt vagy valós el őnyöket elérni. Tágabb értelemben ide sorolhatjuk a meg-
valósítás eszközeit és a tevékenység objektivációit is. Ez utóbbi mellett szólhat az,
hogy ezek hosszabb-rövidebb ideig irreverzibilis változásokat eredményeznek a térben.
Úgy differencia specifikája a tudatosság, hogy számol nemcsak a véletlennel és a spon-
tán jelenségekkel, de felhasználja a m ű ködő automatizmusokat is. Azaz a tudatos te-
vékenység mibenléte nem jelent állandó és kényszer ű beavatkozást.
Tehát én nem sz ű kítem le a fogalmat „a területfejlesztési politika gyakorlati
megvalósítására". (Közgazdasági Kislexikon 1977; Statisztikai Fogalmak: Területi Sta-
tisztika 1978; TATAI Z. 1979 stb.), mert nem tartom célszer ű nek elválasztani a „fej-
lesztő tevékenységet" a célok megfogalmazásától, ütköztetésének folyamatától, az el-
méleti háttért ő l. A fogalmat a társadalmi újratermelés egészére értelmezem, mert ter-
mészetesen minden mozzanatának megvan a területi vetülete, egy-egy elem változtatá-
sa hat a többire, és sok esetben mérlegelni lehetne, hogy melyikbe és hogyan avatkoz-
zunk be. Azok véleményét osztom, akik a területfejlesztési politikát a politika szerves
részeként tekintik és az egymáshoz való viszonyukat a rész és az egész kapcsolatával
1 A „társadalmi lét" kategóriája egyaránt magába foglalja a társadalom anyagi létét (a természeti
környezetet is), az anyagi javak termelését (a gazdaságot) és az emberek között kialakult viszo-
nyok összességét. A hatékonyságnak ebben az összefüggésben való használata sejteti, hogy én ezt
igen komplex fogalomként értelmezem. Ennek csak egy részének tekintem a gazdasági hatékony-
ságot (kvázi gazdaságosságot) — bármely szinten is értelmezzük azt —, és véleményem szerint tár-
sadalmi, politikai célok teljesítésével kapcsolatban is értelmezhet ő a fogalom.
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
8 – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p.
jellemzik. Ha területfejlesztési politikát nem általában a politika, hanem míndössze a
gazdaságpolitika részeként kezeljük (HEGED Ű S M. 1981; TATAI Z. 1979), alapot ad-
hatunk arra, hogy a területfejlesztést tévesen, csak mint a termelési eszközök és a mun-
kaerő területi felosztásának befolyásolását tekintsük, pedig a területfejlesztés gazdasá-
gon kívüli célokat is kell hogy teljesítsen. Csak ha az újratermelési folyamat egészére
értelmezzük, haladhatunk el őre, eredményességének vagy talán hatékonyságának mé-
résében, hatásainak becslésében.
II. A „területfejlesztés" helye fogalmi rendszerünkben
A területfejlesztést átfogó, összefoglaló kategóriának tartom, így a régió-, a te-
lepüléshálózat- és a településfejlesztés ennek részei. Nem vitatom, hogy a fenti problé-
makör megnevezésére a területfejlesztés szó nem túl szerencsés, mert ezt gyakran a
településfejlesztést ő l való megkülönböztetés érdekében a kormány nagyobb területi
egységekre vonatkozó vagy több területet egyaránt érint ő stimulációs vagy dekoncent-
rációs tevékenységre használja. A kormányszint ű tevékenységre a régiófejlesztés szó
használatát kellene kiterjeszteni. A „területfejlesztés"-t nem lehet kisajátítani csak a
makroszint számára. Amennyiben elfogadjuk a területfejlesztés és a településfejlesztés
fogalmi elkülönítésének szükségességét, és belátjuk a kett ő elválaszthatatlanságát, ak-
kor én a településfejlesztést a területfejlesztés részének tekinteném. (Lásd az ábrát!)
F EJL
Település
4<, Régió- c\
tejleszté fejlesztés
Település-
fejlesztés
Választásom alátámasztására — hogy az általánosság szintjén maradjak — íme
egy logikai érv: amennyiben a tér egy adott pontját (például egy települést) megváltoz-
tatjuk, akkor a változás jellegét ő l és mértékét ő l függően a pont valamely körzetének
(terület) struktúrája is közvetlenül megváltozik. Igy egy település fejlesztése egyben
egy nagyobb terület (régió) megváltoztatását is jelenti. Az igazgatástudomány felvethe-
ti, hogy egy hasonló gondolatmenet alapján a két fogalom „egyesítése" fordítva is meg-
történhetne, hiszen minden talpalatnyi föld valamely város vagy község közigazgatási
területéhez tartozik, így bármely beavatkozás a konkrét település(eke)t érinti. Eme
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
– Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p. 9
utóbbi gondolatmenettel nem érthetek egyet, mert sok olyan helyzet adódik (például
országos vagy regionális infrastrukturális hálózatokkal kapcsolatban, egyes környezet-
védelmi kérdésekben stb.), amikor nem lenne helyes (csak) az egyes települések — vagy
azok mechanikus halmaza — fel ő l közelíteni a problémát.
Vannak, akik ugyan elismerik a terület- éstelepülésfejlesztés egységes kezelé-
sének a szükségességét, de nem tartják jónak a területfejlesztésben való egyesítését.
Gondolom, attól tartanak — jogosan —, hogy ennek elfogadása a hagyományosan ki-
alakult munkamegosztást és intézményi rendszert veszélyeztetné. Ugyancsak e meg-
közelítés elfogadása ellen hat az a még ma is tapasztalható felfogás, hogy a területfej-
lesztést gazdaságpolitikai oldalról közelítik, míg a településfejlesztést infrastrukturális-
ellátási oldalról, és elsősorban m ű szaki szemléletben.
A településfejlesztés fogalma felöleli a településállomány egészére és az egyes
településekre vonatkozó fejlesztéseket is, és korábban csaknem kizárólag központi fel-
adatnak tekintették. Ma a helyi szint ű koncepcióalkotás és döntéshozatal szükségessé-
ge és lehet ősége következtében a településfejlesztés polarizálódhat az els ősorban kor-
mányzati szint ű településhálózat-fejlesztésre, és az els ősorban helyi — kis térségi —
szint ű településfejlesztésre. Mind a két esetben „közvetít ő " lehet a területi, a regionális
szint. A településhálózat-fejlesztés a településállomány rendszerének tervszer ű alakítá-
sát jelenti a fejlesztésre vonatkozó központi politikával, cselekvésformákkal, eszközök-
kel együtt, még akkor is, amikor ez konkrét településiek) fejlesztésében nyilvánul meg.
(Ebben az esetben is megkülönböztethet ő a „településfejlesztést ől" a sajátos cél- és esz-
közrendszere alapján.) A településfejlesztés egyre inkább a helyi (kis térségi) indítta-
tású és finanszírozású tevékenységet öleli fel a most formálódó mechanizmusával és az
egyediként megjelen ő céljaival.
Ill. A területfejlesztés szerepl ői
A „lentr ő l — felfelé" való építkezés talán biztosítéka lehetne az egyéni, a terü-
leti és a makroszint ű érdekek és akarat ütköztetésének és érvényesítésének. Ebben a
szemléletben a bonyolult, de hierarchikusan tagolható területfejlesztési rendszer alap-
ját az egyéni döntéshozók alkotják. Ezek a családok (családtöredékek) — vagy statisz-
tikai megfigyelési egységekként a háztartások —, a vállalatok, az intézmények, akik
rendelkeznek saját er őforrásokkal (munkaer ő , tőke, ingatlan stb.), és ezek felhaszná-
lásakor, meghatározott kereteken belül, önállóan döntenek, döntéseik során sajátos ér-
dekeik szerint cselekszenek. Az egymással „szomszédságban" lev ők kooperálnak egy-
mással vagy konfliktus alakul ki közöttük, de mindenképpen hatnak egymásra. Ma már
nem valósítható meg minden egyéni döntésthozó multilaterális alkuja és koordinációja,
márcsak a ráfordításigényessége miatt sem. Az interdependencia következtében fels őbb
szabályozás nélkül a rendszer áttekinthetetlen lenne és kizárna minden stratégiai dön-
tést. Minthogy az individuumok létét meghatározó tényez ő k között egyre nagyobb a
külső tényez ő k szerepe, ez is egyre fontosabbá teszi magasabb szint(ek ► hatékony m ű -
ködését. A rendszer nagysága, bonyolultsága hatással van a fels őbb szintek számára.
A térben egymásal kapcsolatban lev ő egységek eltér ő jelleg ű és nagyságú területi egysé-
geket hoznak létre. A társadalmi koordináció igénye ezekre a „de facto" területi egy-
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
10 – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p.
ségekre — szervezési, irányíthatósági stb. törvényszer ű ségeket is figyelembe véve — „de
jure" (formális, térben zárt egységeket épít ► . Ilyen módon újabb döntésthozók alakul-
nak ki (tanácsok, különböz ő területi szervek stb.), amelyek már magasabb szinten fej-
tik ki tevékenységüket.
A területi fejl ődés (változás) végs ő soron a teljes társadalom tevékenységének
eredményeként születik meg, amelynek részesei nemcsak a helyi és a területi tanácsok,
a minisztériumok és országos hatáskör ű szervek, a kormányzat, hanem a házukat épít ő
vagy földjüket m űvelő családok, a telephelyüket b ővítő vagy a környezetet szennyez ő
vállalatok, a templomot tataroztató egyházközösség stb. is.
IV. A területfejlesztés feladata, f őbb céljai
A területfejlesztés és a társadalmi-gazdasági fejlesztés dialektikus kapcsolata
nyilvánvaló, hiszen ezek együttes eredménye vagy éppen eredménytelensége közvetle-
nül vagy — a termelésen keresztül — közvetve meghatározója mindennapi létünknek.
Igy a területfejlesztés feladatai a társadalmi-gazdasági feladatok részét, vagy méginkább
egyik oldalát képezik. Nem gyakran hangoztatott trivialitás az, hogy a területfejlesztés
általános fő feladata, hogy a területi adottságok, lehet őségek és a térbeli összefüggések
(törvényszerűségek) mind jobb megismerése alapján, ezek tudatos hasznosításával ja-
vítsa a lakosság életkörülményeit. Ennek tudatosítását azért tartom fontosnak, mert
életkörülmények javítása nem csak a termelés vagy az elosztás változtatásával érhet ő
el, hanem közvetlenül a javak máskénti felhasználásával (fogyasztásával) is. (Vélemé-
nyem szerint csak ennek szem el őtt tartásával vet ődhet fel ténylegesen olyan kérdés,
hogy például miként ítélhet ő meg egy olyan üzem tevékenysége, amelyik hoz ugyan
valamilyen gazdasági hasznot vagy szolgál bizonyos foglalkoztatáspolitikai célokat, ám
környezeti hatásával sokak életfeltételeit nehezíti.)
E legvégsőbb cél elérése az adott történelmi szituációnak megfelel ő , konkrét
feladatok teljesítését jelenti. A II. világháború után, több országot is figyelembe véve
D. DIAMOND (1974) hat hosszú távú makroszint ű célt azonosított, amelyeket — egy
továbbival kiegészítve — a területfejlesztés f őbb céljainak tartok. Ezeket — kisebb pon-
tosításokkal —, a jelen történelmi korszakban, egyaránt érvényesnek érzem a szocialis-
ta és a kapitalista országokra.
1. A munkanélküliség leszorítása azokon a területeken, ahol az túl magas.
2. A demográfiai nyomás mérséklése a már túlnépesedett területeken.
3. A nemzeti er őforrások jobb hasznosítása.
4. A régiók közti (indokolatlan) különbségek csökkentése.
5. A területi kultúrák és a területi identitás meg őrzése és er ősítése.
6. A népesség és a környezet jobb egyensúlyának a megvalósítása.
Mint látjuk, ezek a gazdasági célok mellett jelent ős társadalmi célokat is tartalmaznak.
Többek között H. ARMSTRONG-gal és J. TAYLOR-ral (1978) egyetértve a fenti sort
ki kell egészítenünk a politikai célokkal is. (Ezek például nemzetiségi kérdéseket érin-
tenek, így Kanadában a quebeci szeparatizmussal, Nagy-Britanniában Skóciával és
Wales-szel, Malaysiában a zömmel kínaiak és a túlnyomó részben malájok által lakott
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
– Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p. 11
területek közti ellentétekkel kapcsolatosak, vagy Romániában a magyarok és a szászok
lakta területekhez köt őd ő speciális célok sorolhatóak ide stb. ► .
Az el őbbi célok a magyar területpolitikai gyakorlatban is megtalálhatóak.
Legfrissebben az Országgy ű lés 12/1980-1985. számú határozata foglalkozott a hosszú
távú feladatokkal. A fenti célok közül például az els őnek a megfelel ője az 5. pont. „A
szociális- és létbiztonság meg őrzése érdekében folyamatosan meg kell teremteni a tel-
jes és hatékony foglalkoztatás területi feltételeit. Központi és helyi eszközökkel egy-
aránt segíteni kell az átmeneti és strukturális foglalkoztatási gondok megel őzését, ille-
tő leg enyhítését. ..." (Magyar Közlöny 1985. 18. szám)
Általában az összes cél egy helyen, egyidej ű leg nem valósítható meg, mert
egymás ellen hathatnak. A konkrét helyzetnek megfelel ően különböz őképpen .súlyo-
zódhatnak, de valamelyikük tartós negligálása súlyos zavarokhoz vezethet. A hoszú tá-
vú célok id őben és térben való realizálódásuk során tovább b ővülnek. Nem egyszer ű le-
bontásról van szó, mert a hosszú távú szemlélet más jelleg ű kérdések tárgyalását invol-
válja, és minthogy léteznek területi, helyi és individuális érdekek is, így az ezeknek
megfelel ő speciális célokkal is számolnunk kell. Ezek részben a makroszint ű célok
konkretizált, adaptált változatai, másrészt önállóak, amelyek a helyi adottságokban,
specifikumokban gyökereznek. (Itt jegyzem meg, hogy az el őbb említett határozattal
kapcsolatban is felmerülhetnek aggályok. A célok egy része túl általános, nincs kell ő-
képpen a mai magyar helyzethez igazítva. Nem ad kulcsot az ellentmondásban lev ő cé-
lok feloldásához, és nem tartalmaz néhány, a tárgykörébe tartozó alapkérdést, amelye-
ket a maguk konkrétságában is kellett volna kifejteni és elfogadásukról ezen a szinten
dönteni, minthogy nem tartoznak a középtávú tervezés hatókörébe és nem is decent-
ralizálhatók.) A részletes, konzisztens célstruktúra kialakítását itt nem tárgyalom — a
speciális, helyi célok megfogalmazására nem is lehetne vállalkozni —, de fel szeretném
hívni a figyelmet a meghatározás nehézségére — felülr ől vagy kívülről szinte lehetet-
len —, mert még azonos térid ő n belül is a különböző szinteken, vagy máshol, még
ugyanaz az ismérv is mást jelenthet. (Vegyük például azt az esetet, amikor a hátrányos
helyzet ű területek meghatározására az egy f őre jutó jövedelmet és/vagy a munkanélkü-
liek számát használják. Lehet, hogy két terület között nem mutatkozik különbség, így
kívülrő l vagy felülrő l úgy t űnik, hogy nem szükséges a beavatkozás, de az egyik az év-
százados elmaradásból, korszer ű ipar telepítésével jutott ide, a másik pedig folyamatos
elvándorlással és növekv ő ingázással tartja ugyanezt a szintet.)
V. A területfejlesztés eszközei
A területpolitikai célok elérése érdekében alkalmazott eszközök országon-
ként a társadalmi, politikai, gazdasági és szervezeti rendszerek sokféleségéb ől követke-
zően igen eltér őek. A könnyebb áttekinthet őség érdekében a központi eszközöket
négy csoportba sorolom.
1. Pénzügyi ösztönzők rendszere. Ma a legtöbb t őkés országban a legszélesebb
körben ezeket alkalmazzák, és számos jó szocialista példa is van rá. Széles kör ű alkal-
mazását nagyfokú flexibilitásának és sokféleségének köszönheti. A megfelel ő forma
megválasztásával pontosan célba lehet venni a leginkább akut problémákat, és a beavat-
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
12 – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p.
kozások az esetek többségében gyors eredményt hoznak. Csak a Közös Piac tagorszá-
gaiban meg lehet különböztetni körülbelül huszonötöt. Az általában alkalmazott esz-
közöket öt f6 csoportba sorolom.
a) Tőkejuttatások (állami támogatások)
b) Kedvezményes hitelkonstrukciók (a többségük kamatkedvezmény)
c) Adókedvezmények (ezek speciális esete a gyorsított értékcsökkenési leírás)
d) Munkaerő támogatások (például az áttelepülés vagy az átképzés segítése)
e) Az el őz őekbe nem sorolható egyéb eszközök (például földterületek, ipari par-
kok kedvezményes áron való átadása).
2. Központi szabályozás. Legtöbb országban a kormányzat él a központi sza-
bályozás különféle módjaival. Az egyedi, eseti intézkedések mellett egyre inkább és
több helyen találkozhatunk a területi eszközökkel az átfogó, makroszabályozás része-
ként is. Több országban igen fejlett területi programozás (tervezés) folyik. A központi
szabályozásban igen nagy szerep hárul a különféle területfejlesztési hatóságokra és iro-
dákra. (A t ő kés országok példái közül talán a két legismertebb a francia DATAR és az
olasz „Cassa per il Mezzogiorno", s említhetnénk a holland „Economisch-technolo-
gische Instituten''-t is.) Több ország gyakorlata, hogy ellen őrzik és korlátozzák a „túl-
fejlett" területeket. Ennek célja — természetesen az —, hogy az eszközöket a kevésbé
fejlett régiók felé tereljék. A fejlett t ő kés országok példái mellett ide sorolhatjuk a szo-
cialista f ővárosok betelepülési korlátozásait is. (Ilyenek vannak érvényben a Párizsi
medencére, a Rajna völgyére stb.; Angliában 1948 óta az iparfejlesztést engedélyeztet-
ni kell (I0C); Olaszországban a vállalatoknak új beruházás el őtt a központi hivatalhoz
(CIPE) kell fordulniuk stb.)
3. Az állam egyéb (közvetlen) beavatkozásai. Az állam közvetlenül is megje-
lenhet a piacon (a gazdaságban ► , és el ősegítheti területi céljainak a megvalósítását.
Ilyenkor a döntéseket a gazdasági optimumtól a területpolitikai célok eltéríthetik.
Több kormány az állami megrendelések odaítélésével segíti az elmaradt térségek válla-
latait. A közösségi beruházások kezdeményezése is multiplikátorként hathat egy-egy
terület gazdaságára. Az állami tulajdonú és az államilag ellen őrzött vállalatok területpo-
litikai célok figyelembevételével is alakíthatják stratégiájukat. Két nagy olasz állami
vállalat, az IR I és az EN I els ősorban ilyen indokok alapján ruház be a fejletlen déli or-
szágrészekben. (Ide sorolhatjuk az állami hivatalok decentralizálását ís.)
4. Infrastrukturális beruházások. Az általános eszközök közül való kiragadá-
sát indokolja, hogy térben és id őben talán a leggyakrabban használatos. Els ősorban a
fejlettségbeli különbségek kiegyenlítésére, az elmaradott területek fejlesztésére alkal-
mazzák. Annak ellenére, hogy igen fontos területpolitikai eszköz, önmagában való al-
kalmazása nem mindig váltja be a hozzá f ű zött reményeket. (Például Olaszországban
a déli országrészek infrastrukturális fejlesztését (1945-1957) nem követte a remélt
gazdasági fellendülés. Kisebb lépték ű hazai példa a dombóvári ipari park létesítése,
melynek teljes betelepülése még ma is várat magára.)
Ma már a különféle eszközöket legtöbb esetben komplexen alkalmazzák.
Ezekre legjobb példa a növekedési pólusok létrehozása, melyek multiplikátorként hat-
nak térségük fejl ődésére. (USA, Japán, Franciaország stb.)
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
– Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p.
13
VI. A területfejlesztés holnapjáról
Természetesen nem vállalkozom arra, hogy akárcsak általánosságban is felvá-
zoljam a területfejlesztés soron következ ő tennivalóit. E dolgozat keretein belül részle-
tesebben még a hazai feladatokról sem szóltam, így befejezésül mindössze néhány této-
va gondolatot vetnék fel. Azokból az általános kérdéskörökb ől ragadnék ki néhányat,
amelyekr ő l úgy vélem, hogy a (közel) jöv ő fontos kérdései, és megválaszolásuk izgal-
mas tudományos feladatot is jelent.
A megváltozott feltételek és az új lehet őségek új követelményeket támaszta-
nak a területfejlesztéssel szemben is. A gazdaság és a társadalom térbeni törvényszer ű -
ségeit nem elég csupán a termel őerő k területi elhelyezésének a szolgálatába állítani, és
hiba lenne csak a fejlesztések mennyiségi oldalával foglalkozni. Minthogy a termelési
eszközök területi átrendez ő dése nagymértékben lelassul(t), így els ősorban a már meg-
lev ő termel ő kapacitások jobb m ű ködtetésére kell koncentrálnunk, s talán át kell érté-
kelnünk, meg kell változtatnunk a termelés személyi feltételeinek mobilizációjával kap-
csolatos eddigi nézeteket is.
A területfejlesztés cél- és eszközjellege egyaránt er ősödik. Annak tudatcsítása
mellett, hogy a területfejlesztés hathatós eszköz lehet a különféle célok elérésében,
végig kellene gondolnunk azt is, hogy a területfejlesztés milyen helyet tölthet be a cél-
rendszerünkben. (Mindennapi létünk közvetlen meghatározója, jelent ős hatással van a
nemzeti vagyon alakulására. Szerepe van a társadalmi össztermék alakulásában és a fo-
gyasztásban is.)
A területi politika az átfogó politika integráns része. Mint az eddigiekbő l is ki-
t ű nt, a területpolitikai célok között nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a gazdaságon
„kívüli" egyéb elemeknek. Nemcsak gazdasági megfontolások alapján, az egyik legfon-
tosabb feladat lesz a teljes és a hatékony foglalkoztatás összeegyeztetése és területi fel-
tételeinek folyamatos biztosítása. (A rosszul gazdálkodó vállalatok dotálása helyett, a
hatékony munkalehet őségek teremtése mellett, a munkaer ő mobilizációját kellene tá-
mogatni.)
Az ésszer ű gazdálkodást segít ő és a demokráciát biztosító jogszabályok, ren-
delkezések egyben a területfejlesztés céljainak a megvalósítását is segítik. A területfej-
lesztés eszközei a globális szabályzórendszer részét képezik, ami nem zárja ki sajátos,
elkülönült eszközök m ű ködtetését (például a hátrányos helyzet ű területek,települések
felzárkóztatása érdekében).
Az általános szabályzórendszer fejlesztésekor figyelembe kell venni a területi
kutatások eredményeit is. (A változtatások kulcsszavai várhatóan továbbra is a decent-
ralizáció, a demokrácia kiszélesítése — a gazdasági demokráciáé is! —, a méltányos-
ság stb.)
A kutatás számára fontos feladatot jelent annak a kérdésnek a megválaszolása,
hogy a területfejlesztés hogyan épülhet be és mit képes adni egy olyan m ű köd ő képes
társadalmi-gazdasági modellbe, mely az egyéni érdekek érvényesülését a közösség szol-
gálatába állítja, és az egyes közösségek (például a területi ismérvek alapján képzett cso-
portok) egymás érdekeinek sértése nélkül fejl ődhetnek.
Azzal, hogy a területfejlesztés fogalmát az általánosság szintjén próbáltam
megragadni, az alapokig visszavezetni és ezáltal az általában elfogadottnál szélesebb
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
14 – Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p.
körre kiterjeszteni, célom az volt, hogy a továbbiakban több kérdést (pl. a területfej-
lesztés hatékonyságát) szélesebb alapokon vehessük majd vizsgálat alá. Álláspontomat
természetesen lehet és kell vitatni, de reményeim szerint e vita elméleti és gyakorlati
eredményeket is fog hozni.
IRODALOM
ARMSTRONG, H.—TAYLOR, J. 1980: Regional Economic Policy and its Analysis. Philip Alen.
Oxford.
BARTKE I. 1981: A területfejlesztést megalapozó kutatások társadalmi-gazdasági szerepe és hosz-
szú távú feladatai. Közgazdasági Szemle XXVI11,16.pp. 697-705.
BARTKE I. (szerk.) 1985: A területfejlesztési politika Magyarországon. Akadémiai Kiadó. BJda-
pest.
DIAMOND, D. 1974: The Long-term Aim of Regional Policy. In: Sant, M. (ed): Regional Policy
and Planning for Europe. Saxon Hause.
GLICKMAN, N. J. 1981: National Urban Policy in an Age of Economic Austerity. In: P. Nijkamp-
P. Rietveld (ed.): Cities in Transition: Problems and Policies. Proceedings of the NATO Ad-
vanced Study Institute an Urban Problems... Alphen an den Rijn.
HEGED Ű S M. 1981: A gazdaságpolitika és a terület- és településpolitika összefüggései, a VI. ötéves
tervid őszakban várhatóan érvényesül ő tendenciák. Településfejlesztés, 1981/1-2. pp. 33-
39.
HORVÁTH Gy. 1980: A területi ciazdasági kutatások objektumáról — a gazdasági térr ő l. In: Tanul-
mányok a területi kutatások módszertanából. MTA Dunántúli Tudományos Intézete. Közle-
mények 27. Pécs.
HÖRCHER F-né (témafelel ős) 1979: A városfejlesztés-politika elméletének elemei. Európai orszá-
gok városfeji esztés-politikájának elemzése. VÁT I. 1979. Budapest.
KATONA S. 1972: A területfejlesztés elvi és módszertani kérdései a nemzetközi f ő képp a francia
nyelv ű szakirodalomban. In: Gazdaságföldrajzi dokumentáció 8, sz. pp. 1-54. MTA Föld-
rajztudományi Kutató Intézet. Budapest.
KOVÁCS Cs. 1966: Térszemlélet és földrajz. Földrajzi Közlemények XIV. (XC) 1. pp. 31-48.
K ŐSZEGFALVI Gy. 1981: A településfejlesztés elvi kérdései. Területi Statisztika XXX1/4. pp.
378-390.
KÖZGAZDASÁGI KISLEXIKON 1977. Kossuth Könyvkiadó. Budapest,
LACKÓ L. 1982: A településfejlesztés holnapjáról. Kérdések, dilemmák. Területi Statisztika
XXXII/1-2 pp. 8-14.
PERCZEL K. (témavezet ő ) 1975: A területi fejl ődés nemzetközi és hazai tapasztalatainak rendsze-
rezése és értékelése. VÁTI. Budapest.
SAMUELSON, P. A. 1976: Közgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi Könykiadó. Budapest.
TATAI Z. 1979: A területfejlesztés szerepe a fejlett szocializmus építésében.. Területi Statisztika
XXIX/1.. pp. 56-64.
TERÜLETI STATISZTIKA 1978: Statisztikai Fogalmak. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.
YUILL, D.—ALLEN, K.—HULL, C. (ed) 1980: Regíonal Policy in the European Community.
Croom Helm. London.
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
– Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p. 15
FARAGÓ LÁSZLÓ:
ON THE CONCEPT OF REGIONAL DEVELOPMENT
(Summary)
We all suffer from the lack of an established, unified terminology and of a general agree-
ment on the basic categories in the discipline concerned with regional questions (Regional Sci-
ence?). The author puts forward an interpretation of the concept development hoping to contri-
bute to the elucidation of some problems in this field. He introduces the concept of regional de-
velopment intuitively, with the help of some general principles, defining it as a policy and its realiz-
ing mechanism which is meant to increase efficiency in the process of social reproduction (produc-
tion — distribution — exchange — consumption) by influencing the spatial existence of society. In
a narrow meaning this includes the theoretical (ideological) and acitivity system which — in full
knowledge of spatial relationships — to change the existing spatial conditions for presumed or real
benefits. In a broader meaning regional development also includes the means used for realizing this
policy and the objects it creates since the latter cause irreversible changes in space for a shorter or
longer period of time. Consciousness is a specific difference in such a way that it counts not only
on accidental and spontaneous phenomena but makes use of the already functioning automatisms
as well.
After these considerations the author places the concept of regional development in the
system of cognate ideas, distinguishing it from the development of settlement networks and larger
areas, or, better to say, unites them all in the same concept.
The content of the concept is detailed in a description of the general tasks, main objec-
tives, agents and means of regional development.
In conclusion the author mentions some issues presumed to gain importance in the
(near) future which, at the same time, represent important tasks for scientific research.
By striving to extend the concept of regional development beyond the generally accept-
ed scope the author intends to provide a broader basis for the analysis of regional political issues. His
views can be questioned or accepted — in either way reactions can contribute to better theoretical
or practical results.
Fordította: Oláhné Szentessy Éva
Faragó László: A területfejlesztés fogalmáról.
– Tér és Társadalom, 1. 1987. 1. 5–16. p.
CDAPAI- 0, 11ACTIO:
0 f1OHATI114 «TEPPLITOPLIAllbHOE PA3BIITHE»
(Pe3tome)
Bce Mbl outywaem TOT yu.kep6, KOTO0blill HaHOCHT Ham OTCyTCTBH13 eAmHoro, yeraHoemewero-
CR cnoeoynoTpe6neHma e oTpacnoix HayK, 3aHmmatou4mxcn TeppmTopmanbHumm eonpocamm (a
TaK)Ke e permoHanbHoA HayKe?), rAe 3a4acryio Aa»ce OCHOBHble KaTeropukt He ~mi- ofitmenpmHa -
T01-0 onpeAeneHmn, yHwrapHoro OCMblCileH14/1. AaHHaA CTaTbA npm3eaHa HeCK011bK0 BOCAOAHHTb
3707 npo6en TonKoBaHmem 110HATHR «TeppwropmanbHoe pa3emTme».
KaTeropmn «TeppwropmanbH0e pa3ewrile» BBOAHTCR aBTOPOM 14 HTYHTI4BHbIM cnoco6om
nocpeAcTeom o6Lumx npmHikmnoe. noxi TeppwropmanbHum Pa3B141. 3113M OH noHmmaer TaKylo
non wrkocy N TaKal mexaHm3m ee npwreopeHm, KoTopble nyrem B03AeACTBHR Ha npocTpaHcreeHHoe
6bm4e o6u.tecTea cnoco6cTepor noebnmeHmio 34X13eKT1413HOCT11 06113eCTBeHH01-0 socnpom3BoAcTea
(npom3BoAcTeo—pacnpeAeneHme--o6meli—noTpe6neHme). B y3Kom cmbicne cnoea 3T0 noHAT14e
oxearbieaer TeoPerm4cCKyro (mAeonorwmcKylo) N AesTenbmpo cmc-remy, cTpekuumylocR 6nafOAapti
onope Ha npocTpawreeHHble 3aBl4CIAMOCTI4 H3MeHl4Tb cywiecTerou.4ee npocTpaHereeHHoe COCTOA-
Hme Ansi AocTmweHmn npeAnonoraembsx mnm peanbHwx npemmyLuecTe. B wmpoKom kCe cmbicne
cnoea m/4a, no MHeHHK) awropa, OTHOCATC13 TaK>Ke N cpeAcTea ocywecTeneHm N o6beKTm3aumm
AewrenbHocTm, TaK KaK OHM B Te4eHme 6onee HAVI meHee 0130A0MKHTellbH01-0 npome)KyrKa epemeHm
mmeKyr ceomm cneAcTemem Heo6paTumbie m3meHeHma 8 npocTpaucTee. OCO6eHHOCTb onpeAen-
eHmR, TaKI4M o6pa3om, 3aKmo4aercm 8 CO3HaH1414 TO1- 0, 4T0 aerop HapHAy CO cnyvaikHbamm
camonpom3BonbHb1mm 111311eH1431M14 y414Tbi8aeT 14 AeAcTeyK3Lume aBTOMaT143Mb1.
,flanee, awrop nomeuwer KaTeropmio «Teppwropmanbuoe pa3ewrme» B cmcremy 00ACTBeHHIMX
00HRT141, 060001514B ee OT nOHATM «Aa38HTHe ceTm noceneHmA, PerHOHOB N nocenemith, TO4Hee,
o6beAmume 31X 13 HeA.
BC0eA 3a 3T14M aBTOp 6onee noApo6Ho pacKpbmaeT coAep*aHwe 00HRTHR, KaCaFICb 06u314%
3aAa4, rnaeHbix uene1,71, Y4aCTHHKOB N sa*Hekwi4x cpeAcTe TeppmTopmanbmoro Pa31331THR.
3aeepwaa cTaTbio, airrop 3aTparmeawr HeKoropbie cyu4ecTeeHHbie no ero coo6pa*eHmRm
eonpocbi 6yAyLuero, yreep*Aaa, 11T0 OTBeT Ha 11111X ea*Han HayvHafi 3aAa4a.
flonbuKa awropa pacwmpwrb pamKm mccneAyemoro noHRTmn craewr ceoeA Aenbro o6ecne-
411Tb B03M0WHOCTb AnA 6onee WHAOKOM 143y4eHIAR MH01- 11X eonpocoe TePAI4T0031a/lbH01s11
0011 14T14KH. MO)KHO npinHwrb HA 14 OCr100HTb TO4KY 3peHms aeTopa, OAHaK0 13 /1 1060M cnyvae cornacHo
Haunoimm o*HAaHVIRM 3T0, no ece171 BeponruocTM. npmBePeT KaK K 00aKT114/3CKIIM, TaK N K
Te013eT144eCKHM pe3yribTaTam.
Fordította: dr. Molnár Lászlóné