Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 41-54. p.
Tér és Társadalom 1. 1991.1: 41-53
A HATÁRMENTI FEKVÉS SZEREPE
A FALUSI TELEPÜLÉSEK ÉLETÉBEN
KOVÁCS TERÉZ
A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjában 1986-ban átfogó kuta-
tási program kezd ődött a határmentiségr ől. A kutatásvezető a kutatás feladatát két alapkérdés-
ben fogalmazta meg:
a.) a vizsgált terület állapotának létrejöttében valójában milyen szerepe volt és van a határmenti
fekvésnek, illetve mennyiben befolyásolják azt más tényez ők;
b.) milyen lehetőség van a szomszédos országokkal való együttm űködésre, az egyeztetett és
reális terveken alapuló közös területfejlesztésre (akár harmadik ország anyagi forrásai-
nak igénybevételével is), illetve a kényszer űen egyoldalú területfejlesztésre (Erd ősi 1988,
23.).
A vizsgálat tárgyát képező határmenti zóna kijelölését a Magyar Tudományos Akadémia Re-
gionális Kutatások Központja kutatói csoportja végezte, s ez a Magyarország teljes területére
kiterjedő határsáv 803 falusi (községi) és 27 városi települését ölelte fel.
A kutatás szociológiai részének vezet őjeként egy hat fős csoporttal tíz országhatár menti falu-
si településben végeztem empirikus felmérést. A kutatás végén született következtetéseim így
kizárólag a falusi településekre vonatkoznak. A felmérés két téma köré összpontosult. Az els ő,
hogy a határmenti fekvésnek milyen előnyei és hátrányai vannak a település lakóinak életére,
és ennek eredményeként megadom a határmentiség szociológiai definícióját. A második a vizs-
gált települések társadalmi rétegz ődése. Jelen írásomban az el őbbi témakörrel kívánok fog-
lalkozni.
Az első probléma, amit kutatásom során kénytelen voltam tudomásul venni, hogy a határ-
mentiségnek a hazai szakirodalomban kevés kutatási el őzménye van, a szociológiában meg ép-
penséggel semmi. Maga a probléma pedig annyira összetett, hogy megoldásához elengedhetet-
len az interdíszciplináris megközelítés.
Kutatási előzmények
Azt a kevés kutási eredményt, amely e témakörben létrejött, a földrajztudomány szolgáltatta.
Itt egy kéziratra (Kocsis 1988) és néhány publikált tanulmányra hivatkozhatok (Tóth és Csatári
1983; Erdősi 1988, 1989; Berényi 1988; Zala 1988). Az említett kutatási program keretén belül
számos tanulmány született, e tanulmányok írói azonban csak annyiban köt ődtek a kutatáshoz,
hogy különböző témákat vizsgáltak a határ mentén.
Mivel tanulmányomban abból indultam ki, hogy a határmentiség problémájához csak inter-
diszciplinárisan lehet közelíteni, azt a megoldást választottam, hogy a földrajztudomány meglé-
vő eredményeit újraértékeltem, és hozzákapcsoltam saját szociológiai kutatásaim eredményeit.
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
42 Kovács Teréz TÉT 1991.1
Tettem ezt abban a reményben, hogy kezdeményezésem esetleg vitát vált ki, melynek során
a határmentiség-probléma megoldása terén el őbbre jutunk.
Leggyakrabban maguk a geográfusok is a falusi településeket vizsgálták a határ mentén, ami
számomra jó kiindulópontként szolgált. A határmentiségr ől szóló megállapításaikat, és ezzel
kapcsolatos észrevételeimet három pontba foglalom.
A. A geográfusok leggyakrabban a népességszám alakulását vizsgálták. Egyszer ű volta hely-
zet, amikor a határmenti fekvésnek a lakosságszám alakulására gyakorolt pozitív hatását kutat-
ták. Számszerűleg mutatták Ici, hogy az államhatár megjelenésével a határátkel őhellyé váló tele-
pülések népességszáma emelkedett. Véleményem szerint következ ő feladatuk ebben az
irányban annak megvizsgálása lenne, hogy a határ meghúzásával megszüntetett vasút, els ő-
és másodrendű országút milyen hátrányokat jelentett a határmenti települések lakóinak életkö-
rülményeiben. Amikor a lakosságszám csökkenésének okát vizsgálták a határ mentén, akkor
a geográfusok megmaradtak saját szaktudományuk korlátai között. Magát a témát — a lakos-
ságszám csökkenését — a legkülönböz őbb népességföldrajzi szemléltet ő eszközök figyelembe-
vételével és alaposan kutatták. Még az sem kifogásolható, hogy a lakosságszám csökkenést oko-
zati összefüggésbe hozták az elmaradottsággal. Vitatom viszont azt, ahogyan összefüggést
állapítottak meg az elmaradottság és az országhatár menti fekvés között.' Pontosabban: nem
állításukat vitatom, hanem hiányolom ezen állításuk bizonyítását. Itt fől kellett volna tárniuk
a határmentiségnek azokat a sajátos jellemz őit, amelyek kizárólag a határ mentén érvényesül-
nek. A lakosságszám csökkenés nem tekinthető sajátos jellemzőnek, mert az ország belsejében
lévő elmaradott falvakra is érvényes.
B. A geográfusok a határmenti térségeket perifériának nevezik. Az országhatár valóban peri-
féria a szó földrajzi értelmében, mert ott a nemzetgazdálkodás és a közigazgatás lehatárolódik,
ám azok a szerzők, akik a népességszám csökkenést vizsgálták a határ mentén, a perifériát
negatív minősítésként, az elmaradottság szinonímájaként használták.
Nem tartom elfogadhatónak, hogy a határ mentét, a geográfusokhoz hasonlóan, perifériának
(az ország fővárosát és még esetleg az ún. ipari tengelyt centrumnak) tekintsem. A centrum-
periféria fogalompárt szerencsésebbnek tartom Immanuel Wallerstein értelmezésével össz-
hangban használni. Szerinte a 16. században kialakult a modern világrendszer, amelynek voltak
központi zónái (Anglia, Németalföld és közvetlen szomszédságuk), félperiférikus zónái (ide
elsősorban a Földközi-tenger melléki országok tartoztak) és a periféria, ahová Magyarország
is tartozott.
Ez a három zóna olyan társadalmi rendszert jelentett, amely gazdasági téren összekapcsoló-
dott, de egyébként a kultúrák és politikai rendszerek sokaságát, autonómiáját is feltételezte.
„A világrendszer létét pedig azok az egymással harcban álló er ők alakítják, amelyek e világ-
rendszert éppen a benne ható feszültségek révén tartják egységben és azáltal szakítják szét, hogy
minden egyes csoport örökké a világrendszer saját el őnyeire történő átalakításának módjait ku-
tatja."' (Wallerstein 1983). A centrum és a periféria között tehát munkamegosztás volt, amely
nem úgy működött, hogy a centrum a megtermelt többletjövedelemb ől részarányához képest
tartósan nagyobb mértékben részesült (mert akkor az felbomlott volna); a cserearányok hosszú
idő n keresztül éppen a perifériának kedveztek. A perifériát és a centrumot a másság jellemezte,
és ez első sorban a munkatípusok (a munkakultúrák) tekintetében érvényesült. „A periférián,
illetve a külső erőtérben való tevékenység más-más gyakorlatot kívánt meg. Valamely gazdasá-
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
TÉT 1991• 1 A határmenti fekvés szerepe 43
gilag erősebb csoport csak a periférián volt képes pozíciójának meg őrzésére" 3 (Wallerstein
1983).
E világrendszeren kívül léteztek birodalmak, ide Wallerstein Oroszországot és az Ottomán
Birodalmat sorolta. A világrendszer és a birodalom között társadalmi vákuum keletkezett, a
birodalom más elveken működött, mint a világrendszer. A birodalomban egységes politikai
rendszer volt, amely önellátó gazdaságot épített ki, s az egészében ellen őrizte és elszigetelte
önmagát a világrendszertől. A modern világrendszer — Wallerstein szerint — immár ötszáz
év óta áll fenn mint világgazdaság, anélkül, hogy világbirodalommá alakult volna, és pontosan
e különlegességében rejlik erejének titka. A világrendszer határai — teszi még hozzá — mindig
alakulófélben, cseppfolyós állapotban vannak, tehát változnak.
Annak ellenére, hogy Magyarországon gyakran idézik Wallersteint, mégis ilyen hosszan is-
mertetem elméletét, és ennek kett ős oka van. Egyrészt nézetét össze kívánom hasonlítani az
idézett geográfusok nézeteivel. Ami őket illeti, vagy nem definiálják a centrum—periféria fo-
galmakat, vagy olyan szerz őkre hivatkoznak, akik (pl. Berend T. Iván és Ránki György) szintén
Wallerstein elméletére támaszkodnak. Másrészt szeretném hangsúlyozni, hogy Wallerstein
megközelítése mind a világrendszert, mind a perifériát illet ően nemcsak gazdasági, hanem egy-
úttal politikai is. Az eddig említett szerz ők a centrum—periféria fogalompárt pedig csak gazda-
sági értelemben használták. Továbbá: Wallerstein Magyarország 16. századbeli helyzetét jelle-
mezte perifériaként, a témával foglalkozó geográfusok pedig azt a mostani helyzetre és az
országon belüli régiókra vonatkoztatták. Magyarország 1947 utáni világgazdasági helyzetével
Wallerstein nem foglalkozik, de ha pontosan követjük az ő elméletét, akkor erről a korról mint
egyfajta „modern birodalmiságról" beszélhetünk.
A „modern" szót csak azért használom, hogy id őben megkülönböztessem a Wallerstein által
elemzett kort a huszadik század második felét ől. A szovjet típusú szocializmus effajta „modern
birodalmiság" volt, mert egy központból irányítva figyelmen kívül hagyták e rendszerhez tarto-
zó országok nemzeti sajátosságait. Így a „modern birodalmiság" jegyei nagyon hasonlítanak
arra, amit a szerz ő a 16. századbeli Oroszországról és Ottomán Birodalomról írt, ismérvei pe-
dig: az egységes politikai rendszer, az egyközpontból való irányítás és elszigetel ődés a világ-
rendszertől. A világrendszer most nem volt más mint Nyugat-Európa. Tehát nem az országha-
tár menti térségek váltak perifériává, hanem az egész ország került át a periféria-térségből
a birodalmi térségbe. Mivel a birodalmi jegyek felfedezhet ők mind a gazdasági, mind a politikai
életben, hipotézisem szerint nem lehet lényeges különbséget találni a határmenti fekvés ű elma-
radott települések és az ország belsejében fekv ő elmaradott települések között.
C. Az említett geográfusok szemléletben még egy közös vonás fedezhet ő fel. Ez pedig az
államilag szervezett gazdasági integráció és a kormányok közötti együttm űködés lehetőségei-
nek túlzott keresése. Integrációt terveznek oda is, ahol erre nincsenek meg a feltételek, illetve
lehet, hogy megvannak ugyan, de arról nincs tudomásunk. Természetesen figyelembe kell ven-
ni azt, hogy amikor ők kutattak, sőt amikor e szociológiai kutatás is folyt, másfajta rendszerek
működtek, mint manapság. Most viszont a kelet-európai változások már egyértelm űvé tették,
hogy nem a magasszintű kétoldalú együttműködések halmozására van szükség, hanem hogy
a kormányok a saját határmenti térségeikben — az ország többi részéhez hasonlóan — teremtsék
meg annak feltételét, hogy a spontán folyamatok, az egyéni kezdeményezések jobban érvénye-
süljenek, a települések önállósága nagyobb legyen. Hagyni kell az embereket, döntsék el ma-
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
44 Kovács Teréz TÉT 1991.1
guk, milyen kapcsolatba akarnak lépni a határ túloldalán lév ő emberekkel, társaságokkal, intéz-
ményekkel, esetleg milyen munkakapcsolatokat akarnak és tudnak e relációban kiépíteni. A
fejlett piacgazdaságban az integrációra majd csupán azért lesz szükség, hogy az egyéni kezde-
ményezéseket értelmes mederbe tereljék, feler ősítsék a kívánatos integrációkat és kisz űrjék
azokat, amelyek társadalmilag nemkívánatosak. Én nem az integrációban, hanem a kapcsolat-
tartás létében vagy nem-létében vélem a határmentiség problémáját felfedezni. A két megköze-
lítés között az a különbség, hogy az integrációk feltételezik a két- vagy többirányultságot, és
ehhez egyeztetni kell a feltételek sorozatát. Így létrehozásuk és megszakításuk egyaránt nehéz-
kes, hosszadalmas és elbürokratizálódhat. (Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt 40 évben
milyen kevés jelentős államközi együttműködés jött létre a határmenti térségekben, és ezek
közül a legnagyobb, a gabcsikovo—nagymarosi vízlépcs ő felépítése is kudarcba fulladt, sok
nehézséget okozva mindkét félnek.)
Ezzel szemben nem szükséges, hogy a kapcsolat kétirányú legyen, és nem kell feltétlenül
megállapodáson alapulnia. A szükségletekt ől függően könnyen létrejöhet, változhat, megsz űn-
het. A kapcsolatban a hangsúly a köt ődésen van.
Ám a „modern birodalmi" rendszerben a falvak egymás között csak kivételes esetekben ala-
kítanak ki különféle szerves kapcsolatokat. A határ mentén sem alakulnak ki sajátos „határ-
menti" kapcsolatok, melyek a szükségletek kielégítését tennék lehet ővé. A szociológia feladata
pedig e kapcsolatok kutatása lenne.
A határmentiség jelentősége
Vizsgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy a határmentiség szerepe a falusi települések lakói-
nak életében a jelenlegi országhatár kialakulását követ ő, történelmileg rövidnek mondható 70
év alatt többször változott, s ez azért volt így, mert Magyarország világgazdasági helyzete is
változott.
Az első korszak 1920-tól 1947-ig tartott. Ebb ől ki kell vonni az 1939 és 1945 közötti időszakot.
Magyarország ekkor a wallersteini értelemben vett perifériához tartozott. Vizsgálatunk során
azt tapasztaltuk, hogy ebben a korban léteztek a leger ősebb határmenti kapcsolatok. Élt a kett ős
birtoklás intézménye, és a földtulajdonosok átjárhattak a másik országba ottmaradt földjeiket
megművelni. Ezek az átjárások — a román határ kivételével, ahol ez engedélyhez volt kötve
— teljesen szabadok voltak.
A határ meghúzásával a falvak sok esetben elveszítették korábbi vonzásközpontjukat. Új köz-
pontokat jelöltek ki, de az átrendez ődés a falusi lakosságra lehangolóan hatott, mert ezek az
új központok kisebb városok voltak, és távolabbra estek t őlük. Pl. a vállajiak Nagykároly helyett
Mátészalkára, a biharugraiak Nagyvárad helyett Berettyóújfalura, az öttömösiek Szabadka he-
lyett Kiskundorozsmára, Kiskunhalasra és részben Szegedre, a hídvégardóiak Kassa helyett
Edelénybe jártak. Ezek az átrendez ődések csak olyan helyen történtek meg, ahol magyarlakta
területeket választott szét a határ, mert pl. a drávaszabolcsiak továbbra is zavartalanul jártak
a határ túloldalán lévő, horvátok lakta donyimihajloveci piacokra. Ez utóbbi vonatkozik az oszt-
rák határra is, ahol nemcsak a szokásos heti piacokra jártak „ide-oda" az emberek, hanem
a magyarok oda mentek napszámba, mert ott többet fizettek. Az osztrák k őművesek pedig átjár-
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
TÉT 1991.1 A határmenti fekvés szerepe 45
tak a magyarokhoz házakat építeni, mert ők voltak az elismert mesterek. A határmenti magyar
napszámosok túloldalt egy fejlettebb munka- és eszközkultúrával találkoztak (pl. mez őgazdasá-
gi kisgépekkel, öngyújtóval), és azt áthozták Magyarországra is. A burgenlandi magyar diákok
Sopronban és Kőszegen jártak középiskolába.
A kettéválasztott homogén magyarlakta vidékek között azért nem lehetett a határ meghúzása
előtt kialakult kapcsolatokat fenntartani, mert a szomszédos országok jobban féltek a területi
visszacsatolástól, mint ott, ahol a meghúzott határok egybeestek az etnikai határokkal.
A csempészés azonban korlátlanul folyt minden egyes határ mentén. Az emberek nemcsak
a hiánycikknek számító, és nélkülözhetetlen sót szerezték be a határ túloldalán, de a csehszlovák
és jugoszláv határon még a lovakat is átsétáltatták. Ebben a korban tehát végül is egy nagyon
laza, gyengén ellenőrzött határról van szó, ahol a korábbi kapcsolatok kisebb-nagyobb része
fennmaradt. Éppen ezért az id ős generáció körében erre az id őszakra jó emlékekkel gondolnak
vissza. A közép és fiatal generációnak e korról nincsenek személyes emlékei.
1939 után nagy lakosságvándorlás indult el Erdély irányába. Ez a vándorló tömeg arányaiban
nagyobb részben került ki a határ szélér ől, mint az ország belsejéből, de akik beljebbről jöttek,
azok is megálltak kis ideig a határ szélén ismer ősöknél, rokonoknál. 1945 után a határ visszaál-
lításával ez a folyamat ellenkez ő irányban megismétlődött, sőt ugyanez fokozottan érvényesült
a csehszlovák—magyar határon, ahol a közismert kitelepítés zajlott. Ezek az események meg-
rázkódtatták a helyi lakosságot. A szemtanúk körében még mindig él az a tudat, hogy a határ
ideiglenes valami, aminek változásához nekik nincsen semmi közük, ám következményeihez
annál inkább. Ennek tudatában élni bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot jelent.
19474(57 kezdődik egy új szakasz, amely nagy bels ő eltérésekkel, de egészen 1989-ig tart.
Ekkor Magyarország világgazdasági helyzete az említett „modern birodalmisággal" jellemez-
hető. Kétségtelen, e korszakon belül óriási különbségek vannak, így akár több szakaszt is kije-
lölhetnénk, de a nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyása, és az ezt fenntartó monolitikus
rendszer mindvégig fennáll; a határmenti mozgáslehet őségek, s ezáltal a kapcsolattartás is vé-
gig az előbbi kor szintje alatt maradt. 1947-ben megsz űnt a kettős birtoklás, az emberek ettől
kezdve csak a szigorúan kijelölt határátkel őhelyeken, olykor óriási kerül ővel járhattak át a terü-
letileg néha nagyon közel es ő, és végeredményben szomszédos településekre. Míg eddig a ha-
tármentiség csupán szociálpolitikai kérdésként fogható fel, e kortól kezdve már politikai és fej-
lesztéspolitikai döntések következményeként jelent meg.
A szomszédos országokkal kialakult politikai, illetve szövetségi kapcsolatoknak megfelel ően
változott a határ erőssége. Az ötvenes években a „leger ősebb" a jugoszláv és az osztrák határ-
szakasz lett. E határokat aknákkal, az osztrákot még szögesdróttal is védték, és mindkett őt ha-
társávval erősítették. A határsávot egy bels ő megerősített „határ" választotta el az ország belse-
jétől, ahová ki-belépni csak igazoltan lehetett. A hortobágyi munkatáborok elítéltjeit nagyrészt
a jugoszláv és osztrák határ mentér ől szedték össze. A Gulyás testvérek Törvénysértés nélkül
című filmje drámai módon tárja fel, mit fizettek az emberek azért, hogy a határ mentén laktak.
Kutatásaink során arról is megbizonyosodtunk, hogy a Hortobágyra hurcolt családokat nem
engedték vissza volt lakóhelyükre.
Ezek a feszültségek kihatással voltak a fejlesztéspolitikára, a beruházások támogatására.
Igaz, ez főleg a határmenti városi településeket érintette, de a falvakban is megnyilvánult a ma-
gánépítkezési engedély korlátozásán keresztül.
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
46 Kovács Teréz TÉT 1991.1
A jugoszláv határ előbb, az osztrák kés őbb „lazult fel". A hetvenes, de különösen az 1980-as
években „legkeményebbé" már a szovjet—magyar és a román—magyar határ lett. Ezeknek
a határszakaszoknak az a sajátossága, hogy önmagukban, s őt minden kényszerítő eszköz hiá-
nyában, és az azonos szövetségi elkötelezettség ellenében is képesek voltak merevnek meg-
maradni.
A mai kelet-európai változások arra engednek következtetni, hogy ebben a régióban a határok
fellazulnak, és egy sokoldalú kapcsolat kialakítása el őtt állunk, amely idővel remélhetőleg oda
vezet, hogy a határok csupán vonalak lesznek a térképen.
Az általam „modern birodalmiságnak" nevezett korszakban nem voltak meg a kapcsolatte-
remtés feltételei. Ami mégis kialakult, az spontán, központi szervek irányítása nélkül, s őt gyak-
ran azok szándéka ellenében jött létre. A szabály az, hogy nincs kapcsolat, s ami van, az kivétel.
Az alábbiakban ilyen kivételekről szólok.
Bánátban az elszigetelt magyar falvak lakói az 1960-as években tömegesen hagyták el a faluju-
kat, és költöztek Szabadkára. Az elvándorlás olyan méret ű volt, hogy egész utcák néptelenedtek
el. Ez az elvándorlási hullám egybeesett az ország más részeire is jellemz ő iparosítási és urbani-
zációs folyamattal. Az elvándorlás sajátossága az, hogy mindannyian Szabadkára mentek, s
ennek négy oka volt. Először is azért mentek oda, mert gyerekeik számára csak ott látták bizto-
sítva az anyanyelvi oktatást; másodszor, nem vagy rosszul beszélték a szerb-horvát nyelvet,
ez kisebbrendűségi érzést váltott ki bennük, s úgy érezték, hogy ezt a „hibájukat" Szabadkán
fogják legjobban tolerálni. Harmadszor azért mentek Szabadkára, mert vágytak arra, hogy néz-
hessék a magyar televízió adásait, és erre ott volt mód. Negyedszer, köt ődtek Magyarország-
hoz, és előnyt láttak abban, ha a határmentére költöznek, mert így gyakoribb és sokrét űbb kap-
csolatot tudnak teremteni az anyaországgal.
A nemzeti kisebbségeket a határ szinte magához húzta, sajátos térfolyamatokat indított el
e közösségekben. Azzal, hogy térbelileg közel kerültek a határhoz, mely ráadásul ez id őben
már nagyon nyitott volt, óriási el őnyük keletkezett a nemzeti kultúra ápolása és a nemzeti fenn-
maradás terén. Azok a falusi magyarok, akik szerblakta városokba költöznek, többségükben
egy-két generáció múlva elveszítik anyanyelvüket és asszimilálódnak. E példa ugyan a határ
túloldaláról való, de általános érvény űnek tekinthető a határmenti helyzet és a nemzeti kisebb-
ségi lét összefüggésében.
Másik eset: Drávasztárán 47 diák miatt tartanak fenn egy nyolcosztályos iskolát. A falu lakos-
sága horvát nemzetiség ű , és a helyi iskolában a tanítás részben e nyelven folyik. Ha nem lenne
ott természetes határként a Dráva, a fels őtagozatos diákokat nyugodtan lehetne naponta utaztat-
ni a legközelebbi, túloldalon lévő horvát iskolába. Ott a diákok jobban és helyesebben sajátíta-
nák el a nyelvet, megismernék a saját nemzeti kultúrájukat. Drávasztárán pedig elég lenne az
alsótagozatot fenntartani, s ezzel mindenki nyerne. Eddig egy határ mentén sem kerülhetett
sor hasonló megoldásokra. A mostani kelet-európai változások eredményeként talán már a kö-
zeljövőben lehető ség lesz arra, hogy egy határmenti nemzetiségi település iskolaszéke vagy
valamilyen szülői küldöttség felkeresse a szomszédos ország hozzájuk legközelebb es ő telepü-
lésének iskolaigazgatóját, és közvetlenül megkérdezhesse, iskolájukban tudják-e fogadni az ő
gyerekeiket is.
Ha az egyéni, ezen belül is a kisvállalkozások beindulnak, és ha a termel ők közvetlenül keres-
kedhetnek a szomszédos országban is, akkor elképzelhet ő, hogy egyes határmenti települések
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
TÉT 1991 .1 A határmenti fekvés szerepe 47
vonzóvá válnak. Néhol bizonyos el őnyöket és sajátos lehet őségeket kínálhat a határmente, s
az egyes társadalmi csoportok számára vonzó lehet.
A kapcsolatok eddig is elsősorban a nyelvi kötődés, az információszerzés és nem a gazdaság
területén alakultak ki. Kutatásaink eredményei azt igazolják, hogy a határ mentén él ő emberek
mindennapjaiban a szomszédos ország tv-m űsorainak nézése helyenként fontos szerepet játsz-
hat. Ha a szomszédos ország tv-m űsorai anyanyelvén szólnak, ha jobb szórakozást, több infor-
mációt nyújtanak, vagy más világszemléletr ől tanúskodnak, mint a saját országuk tv-adásai,
akkor az felkelti az ott él ők érdeklődését. Ebből kifolyólag az ország különböz ő határszakaszán
a szomszédos ország tv-m űsorainak nézettsége is más-más módon alakul. Az osztrák határ
mentén három megkérdezett közül kettő nézi az osztrák tv-műsorokat. A jugoszláv határnál
a „Vajdaság felett" minden második, Horvátországnál minden harmadik megkérdezett nézi a
szomszédos ország adóit. A csehszlovák határról már csak minden hetedik, a román határnál
pedig minden kilencedik megkérdezett sorolható ebbe a kategóriába.
A felmérésbe bekerült egy osztrák határmenti, horvát nemzetiség ű falu is (Szentpéterfa).
Ott az osztrák mellett minden második megkérdezett a zágrábi tv adásait nézi. Tipikusnak te-
kinthető az egyik idős ember válasza: „Én minden nap egyszer meghallgatom a magyar, az
osztrák és a jugoszláv híreket is, így tudom, mi történik a világban."
Tudjuk, hogy a csehszlovák és a román forradalmat megel őző időszakban milyen fontos sze-
repe volt a magyar TV Panoráma cím ű adásának a túloldali határmenti lakosság információ-
szerzésében. Az érintettek nyilatkozatából az is kiderült, hogy az így szerzett információkat
továbbították az ország belsejében lakó ismerőseiknek, barátaiknak. Ez azonban csak a mai
időkre érvényes, a jövőben az átjátszóadók kiépítésével és a m űholdsugárzó TV-műsorok széles
körének beindításával a Magyar TV adásainak m űsorait az egész Pannon-medencében lehet
majd nézni.
Határmentiség és elmaradottság
Milyen szerepe van a határmenti fekvésnek az ott lakók mai életében? — ez kutatásunk alap-
kérdése. Már írásom els ő részében kifejtettem, hogy véleményem szerint a falusi települések
elmaradottságában a határmenti fekvés nem lényeges tényez ő. Másod- illetve harmadrendű sze-
repe lehet a nagyon elmaradott térségek esetében, de els ődleges semmiképpen.
Az előző fejezetben már volt szó arról, hogy 1920 után a határmenti falvak fejl ődésében nem
történt akkora törés, mint az azonos fekvés ű városi települések esetében az feltételezhet ő. Az
új központokhoz való átrendez ődés kisebb-nagyobb nehézségekkel, de megtörtént. 1947 után
már rendkívül differenciált módon alakult az egyes határmenti falvak sorsa. Viszont csak 1960
után és ezt a népességföldrajzi vizsgálatok is alátámasztják — kezdett el a lakossága határmenti
falvak egy részében jelent ősen csökkenni, ami szinte két évtizedig folyamatosan tartott.' E téren
csak az 1980-as években állt be némi stabilizálódás, vagy éppen népesség-növekedés, amennyi-
ben cigány lakosság költözött be tömegesen az érintett falvakba.
Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez nem határmenti jelenség, hanem az ország minden
elmaradott térségére érvényes, és összefüggésbe hozható azzal a társadalmi-gazdasági és tele-
püléspolitikai folyamattal, amely az 1960-as évekt ől kezdődően jellemezte Magyarországot.
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
48 Kovács Teréz TÉT 1991.1
1960-tól az a paradox helyzet állt el ő, hogy míg a politikai nyomás a határmenti falvakban
lényegesen lecsökkent, és már csak az osztrák határ mentén volt jelent ősége, addig település-
politikai szempontból egy eddig ismeretlen folyamat indult el, amely igen kedvez őtlenül érin-
tette az ún. elmaradott térségek falvait; és az országhatár jelent ős része (szinte az egész keleti,
délnyugati és északkeleti rész) is ide tartozott. Ezt a folyamatot extenzív iparoításnak és moder-
nizálódásnak hívjuk. A korábbi id őszakban, amikor Magyarország a világrendszer perifériájá-
hoz tartozott, a falu és város között munkamegosztás létezett, amit Erdei Ferenc a Magyar város
című könyvében írt le. Amikor Magyarország a „modern birodalmiság" korába lépett, elkez-
dődött a falu város általi újszer ű kizsákmányolása; egy rendkívül összetett folyamat, amelynek
csak egyik látványos összetev ője a lakosságszám csökkenése.
A korszak az ún. második kollektivizálással kezd ődött, amikor a tsz-ek nem vagy nagyon
rosszul tudtak fizetni. Aki tehette, más kereseti forrás után nézett. Kés őbb a mezőgazdaság
gépesítésével csökkent a föld eltartóképessége, ami újabb elvándorlást eredményezett.
Az 1970-es évtized a különböz ő központosítások kora. Az iskolák, a tsz-központok, a taná-
csok nagyobb településekre koncentrálódnak. Mindez magával vonta a lakosság azonos irányú
elvándorlását. Az aprófalvakból a fiatalabb, a szakképzettebb és tehet ősebb csoportok költöztek
el. Az elköltözés tehát szelektív volt. A szocializmus extenzív iparosítása a nagyobb települé-
seknek kedvezett. (Ez alól csak a speciális funkcióval rendelkez ő aprófalvak képeztek kivételt.)
Egy határmenti falu központi funkcióval pedig nemigen rendelkezhetett, mert a határ zárt és
merev volt.
A modernizációs folyamat részeként megindult az infrastruktúra fejlesztése. Addig a falvak-
ból minden szomszédos településre el lehetett jutni a nyárfás földutakon, lovas kocsival vagy
gyalog. Ekkor viszont kiépült egy m űút, amely átszelte a falut. Határmenti falvak esetében
zsákutakról, egyirányú utakról beszélhetünk.
Az 1960-as évektől kezdődően egy modernizálódó társadalomról beszélhetünk, amely szer-
kezetében átrétegz ődik, de az életkörülményekben, különösen a felemás infrastrukturális fej-
lesztés eredményeként nagy ellentmondások keletkeznek, s ez els ősorban a falusi településekre
érvényes.
Az említett drávasztárai diákok iskoláztatása is könnyen megoldódhatna akkor, ha Drávasztá-
ráról közvetlenül vezetne m űút a szintén horvátlakta Fels őszentmártonba. A meglévő műútvi-
szonyok közepette a két falu között csak hosszú kerül ő úton, egy „u" alakú ív leírásával lehet
közlekedni. Ilyen példával azonban találkozunk az ország belsejében is, csak esetleg nem olyan
gyakorisággal, mint a határ mentén.
Terepmunkánk során arra a meggyőződésre jutottam, hogy a határ mentén lév ő falvak mai
lakói nem érzik úgy, hogy a határmenti fekvésben kell keresni az elmaradottság okát. Realisták,
és mindennapi problémát jelent számukra a munkahelyek és a városok hiánya, illetve távolsága.
A rossz infrastrukturális, közlekedési feltételek, a kedvez őtlen természeti adottságok és — ezt
nem mondták ki maguktól, de hozzátehetjük — az egyéni vállalkozási hagyományok hiánya,
és mindezen tényez ők összefonódása okozza a határmenti falvak sorsának kedvez őtlen ala-
kulását.
A kutatás során hosszú ideig azzal az el őítélettel végeztem a terepmunkát, hogy az elmara-
dottság okait a határmenti fekvésben kell keresni. Tettem ezt azért, mert a meglév ő szakiroda-
lom és a közgondolkodás ezt sugallta.
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
TÉT 1991.1 A határmenti fekvés szerepe 49
Véleményem szerint az a felfogás, miszerint a határmente elmaradott, érzelmi töltést hordoz,
és a „trianoni sokk" továbbélése. A Trianonból következ ő mély sebek nemzeti kisebbrend űségi
érzést szültek Magyarországon, amely 1920 után sovinizmusba csapott át.
1945 után nem történt meg ennek a nemzeti problémának az elfogadható rendezése, 1948
után pedig még a tudomány asztaláról is lesöpörték. A közgondolkodásban viszont tovább élt;
a határ létéhez negatív képzetek kapcsolódtak az egész ország területén, ám a határ mentén
ez kevésbé érvényesült, mint az ország belseje felé haladva. A határ mentén élő emberek reáli-
sabban látják kialakult helyzetük okait, ezért nyilatkoznak úgy, hogy nem a határ az oka az
elmaradottságnak.
Úgy vélem tehát, hogy a „trianoni sokk" és a „modern birodalmiság", amely az ország egé-
szére érvényes, az a két fogalom, amely útmutatóként szolgálhat a határmenti falusi térségek
problémáinak kutatásakor.
Következtetések
Az eddigi határmenti kutatások során a témával foglalkozó szakemberek nem törekedtek arra,
hogy különválasszák az ország egészére érvényes és az országhatár mentén jelentkez ő sajátos
településfolyamatokat, és hogy rámutassanak azokra, melyek mindkét térségben egyaránt érvé-
nyesek. Úgy vélem, hogy túlértékelték a határmentiség szerepét a falusi települések elmaradott-
ságában.
Ki kell emelni azt a sajátos tényt, hogy a magyar országhatár történelmileg rövid múltra tekint
vissza, és megvonása zavart okozott a ki nem forrott nemzeti tudat fejl ődésében. Az osztrák
és a jugoszláv határ mentén él ők egy csoportja a „modern birodalom" korszakában komoly
üldöztetésnek volt kitéve. Ezek feltárása és elemzése a történettudományra vár. Viszont nem-
csak az érintett családok, hanem zömükben más jobb helyzet ű társadalmi csoportok tagjai is
elköltöztek a kedvezőbb adottságú településekre. Az elköltözések oka ezeken a területeken most
már szociológiai módszerekkel nem kutatható. Akik ma a határ mentén élnek, és településük
elmaradottnak számít, azok úgy vélik, hogy elmaradottságuk oka a munkahelyek hiánya, a vá-
ros távolsága és a rossz közlekedés.
A határmenti térségek fejlesztési lehet őségét a közelmúlt pozitív kelet-európai politikai válto-
zásáig összekapcsolták a két szomszédos ország kormányai közötti tárgyalások sikerével. A kor-
mányok közötti megállapodások és az integrációk is fontosak ugyan, de hatásuk els ősorban
az ország egészére érvényesül, s kevés közük van a határmenti településfejlesztéshez. A köz-
pontban meghozott döntések nem érintik a határ mentén lakók életkörülményeit. A kishatárfor-
galmi megállapodások meghozatalakor a döntés már lejjebb, a megyeközpontba került, de még
mindig messze volt az érintettekt ől, a helyi társadalomtól. Ezért az emberek nagyon kevés kap-
csolatot tudtak teremteni a határokon túli területekkel. E kapcsolatok spontán, olykor legitim
módon jöttek létre. Kialakításuk, fejlesztésük számtalan akadályba ütközött. Magyarország
most a „modern birodalmiság" felszámolása felé halad. Ebben a folyamatban a kormánynak
nem első sorban a szomszédos országok kormányaival kell tárgyalnia a határmentiség ügyében,
hanem először minden országban meg kell teremteni annak a feltételét, hogy a szerves kapcso-
latok kialakuljanak. Fel kell oldani azokat a korlátokat, amelyek az embereket akadályozzák
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
50 Kovács Teréz TÉT 1991.1
abban, hogy a szomszédos ország polgáraihoz, intézményeihez és legkülönböz őbb közösségei-
hez (kulturálistól a munkaközösségekig) köt ődjenek, és velük olyan kapcsolatot létesítsenek,
amely megfelel érdekeiknek és igényeiknek. Ha ezek a folyamatok megindulnak, várható, hogy
egyes határmenti települések lakói el őtt olyan lehetőségek nyílnak meg, amilyenek eddig nem
voltak. E települések polgárai képesek lesznek majd több településfejlesztési problémát egye-
dül megoldani, falujuk sorsát is kezükbe venni. Hathatósabb településfejlesztési beavatkozá-
sokra majd csak azokban a falvakban lesz szükség, amelyek most sem és egy szabadabb ország
és országhatár esetében sem tudnak öner őből boldogulni.
Jegyzetek
Ezekre az állításokra nagy hatással volt egy minisztertanácsi majd kormányhatározat, mely az elmaradott térségek
fejlesztése érdekében született. Az elmaradott térségek körének meghatározását azonban nem tudományos igénnyel
végezték; az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete néhány el őre meghatározott szempont alapján — köztük
egyik volt az ország-, illetve megyehatár is — mechanikus elhatárolást végzett, amelyet a tervezési munka során
alkalmazott.
Wallerstein, I (1983) A modern világgazdasági rendszer kialakulása, Gondolat Kiadó, Budapest.
Wallerstein, I. i.m.
4 Itt csupán a tömeges lakosságszám csökkenést szeretném hangsúlyozni. Természetesen nem szabad elfelejtkezni arról
sem, hogy egyes falvakban (pl. az Ormánságban) a lakosság már a múlt század végén elkezdett fogyatkozni.
Irodalom
Almásy A. K.—Vaszilijevics, S. V. (1986) A határmenti kapcsolatok távlatai a mez őgazdasági termel ők termelési tech-
nológiájának adaptálásában, Gazdálkodás, XXX. 12.
Barcza G. (1986) Vas megye és Ausztria határterületek közötti munkamegosztásának és az együttm űködés agrárgazda-
sági lehetőségeinek kutatása, Gazdálkodás, XXX. 12.
Beluszky P. (1981) Két hátrányos helyzet ű terület az Alföldön: a Közép-Tiszavidék és a Berettyó-K őrös vidék, Alföldi
Tanulmányok, V.
Beluszky P.—Sikos T. T. (1982) Magyarország falutípusai, Budapest, MTA FKI.
Berend T. I.—Ránki Gy. (1979) Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában, Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Boros Z. (1986) Határmenti települések kapcsolatai Vas megyében, Gazdálkodás, XXX. 12.
Berta J. (1988) Adalékok Biharugra helytörténetéhez (Kézirat).
Berta J. (1989) Biharugra (Kézirat).
Biesz K. (1988) Határmenti térségek demográfiai megközelítése (Kézirat).
Bögre Zs. (1989) Kilenc falu határmenti helyzetének elemzése (Kézirat).
Chadwich, F. A. (1988) Perceiving, analysing and copfing with the local-global nexus, International Socíal Science
Journal, August.
Csoba J. (1986) Nyírségi határmenti községek (Kézirat).
Csoba J. (1989) Településfejl ődési folyamatok Vállai és Nyírvasvári faluban 1960-tól napjainkig (Kézirat).
Enyedi Gy. (1980) Falvaink sorsa, Magvető Kiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (1988) A városfejl ődés szakaszai, Akadémiai Kiadó, Budapest.
Erdősi E (1989) Hátrány-e a határ mente? Figyelő, június 22. 7.
Erdősi E (1988) A terület- és településfejlődés társadalmi-gazdasági folyamatai Magyarországon c. programhoz, MTA
RKK Pécs.
Éger Gy. (1989) A burgenlandi magyarokról, Hitel, II. 23.
Fodor M. (1989) Gyarapítható-e a magyar falu? Hitel, II. 24.
Gadócziné Fekete É. (1987) Bódvaszilas és Hídvégardó mikroközösségének társadalmi, gazdasági fejl ődése
1900-1960-ig (Kézirat).
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
TÉT 1991.1 A határmenti fekvés szerepe 51
Homyik M. (1989) A tojástánc méltósága (a Bethlen Gábor-díjat kapott Szeli István laudációja), Hitel, II. 24.
Hoffmann M.—Lendvay I. (1986) A nemzetképek vizsgálatának elméleti és módszertani problémái. Ausztria és Ma-
gyarország esete (Belső kiadvány) TKK Budapest.
Kapronczay J. (1987) Délnyugat-Baranya 42 határmenti településének természeti viszonyai, mez őgazdaságának jellem-
zése (Kézirat).
Kocsis K. (1987) A határmenti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira (Kézirat).
Kovács T. (1988) Néhány módszertani elképzelés a határmenti térségek szociológiai vizsgálatához, In: A terület- és
településfejlődés társadalmi-gazdasági folyamatai Magyarországon című program, MTA RKK Pécs.
Lendvay I. (1983) Az osztrákok képe, (Belső kiadvány) Sopron, TKK, Budapest.
T. Mérey K. (1986) Iparforgalom a Drávaparti falvakban a kiegyezéstől a második világháború végéig (Kézirat).
Majdán J. (1986) Horvát—magyar kapcsolatok 1867-1918 között (Kézirat).
Mit kíván a csehszlovákiai magyarság? Hitel, II. 1986. 23.
Sikó Á. (1987) Szociálgeográfiai megfigyelések Baranya déli határterületének településeiben (Kézirat).
Szabó M. (1986) Területfejlesztés Gy őr-Sopron megye nyugati határvidékén, Gazdálkodás, XXX. 12.
Szóró I.—Olasz L. (1989) öttömös és Pusztamérges (Kézirat).
Tiner T. (1987) Államhatármenti térségek közlekedési viszonyai, (BAZ) megyei vizsgálat (Kézirat).
Tóth J. (1989) A határmentiség szerepe Szentpéterfa község gazdasági, társadalmi életében (Kézirat).
Tóth J.—Csatári B. (1983) Az Alföld határmenti területeinek vizsgálata, Területi Kutatások 6.
Tóth L. (1986) Közép-Európa nem volt, hanem lesz... Hitel, H. 23.
Végváriné B. I. (1987) Határmenti területek fejlesztési problémáinak feltárása. A trianoni békeszerz ődés hatása az
ország mez őgazdaságára (Kézirat).
Végváriné B. I. (1987) Határmenti területek fejlesztési problémáinak feltárása. A Békés- és Hajdú-Bihar megyei román
határszakasz (Kézirat).
Vuics T. (1987) Az élelmiszer-gazdaság integrációjának jelentősége Dél-Dunántúl határmenti településein (Kézirat).
Wallerstein, I. (1983) A modern világgazdasági rendszer kialakulása, Gondolat, Budapest.
Zimányi V. (1978) Immanuel Wallerstein: Az új világrendszer, Valóság, 8.
TfP f5 TfiRSIDfiLoiv1
Legyen TÉTje
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
52 Kovács Teréz TÉT 1991.1
THE ROLE OF FRONTIER LOCATION
IN THE LIFE OF RURAL SETTLEMENTS
TERÉZ KOVÁCS
In the Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences an overall research
project started in 1986 on frontier location.
Until now, the issue of frontier location has almost exclusively been dealt with the geog-
raphers. The present study intends to approach this problem from sociological aspects, thus
it fills a gap.
In contrast to geographers, who speak about frontier location as an (economic) periphery,
the author emphasizes that these were not the regions located near the frontier which became
peripheries, but the whole region became part of the empire region (according to Wallerstein's
expression). The charasteristic of a "modern empire" (strong central management and control,
negligence of national features) were charasteristic of Hungary's economic and social condi-
tions between 1947 and 1989, and it hindered the development of settlements located near the
frontier location itself. Frontier location might have secondary or tertiary, but definitely
not primary role in the backwardness of rural areas. Population decrease, charasteristic of all
the backwarded areas of the country, and can be related to those socio-economic tendencies
and settlement policies, which existed in Hungary from the 1960s. The inhabitants of villages
located near the frontier do not feal it either, that the reasons of the backwardness of their settle-
ment should be found in frontier location. These people are realistic, and the lack of jobs and
cities are everyday problems for them; more precisely they know that the latter are "far away"
from them. The reasons of the unfavourable development of villages located near the frontier
were the following: bad infrastructural supply and poor transportation facilities, unfavourable
natural conditions, the lack of the tradition of individual entrepreneurship and their accumu-
lation.
The study mentions, that between 1920 and 1937, Hungary belonged to the periphery as
Wallerstein means it, and at that time, the frontier was not strict, people could cross it practical-
ly freely. The most open was the Austro-Hungarian frontier. At that part, people crossed the
the frontier not only in order to participate at the regular weekly markets, but the Hungarian
went to Austria for daywork, because they were paid better. However, the Austrian bricklayers
came over to Hungary to build houses, because they were acknowledged masters. The daywor-
kers of the villages located near the frontier met a more developed labour culture and used
better tools, and they introduced them in Hungary as well. The Hungarian students of Burgen-
land came to study at the secondary school of Sopron and K őszeg.
Earlier connections and relationship, however, could not be sustained between the regions
inhabited by Hungarians on both sides of the frontier. The reason was, that the neighbouring
countries feared reannexation much more at these parts, than at the parts where the artificial
frontier was the same as the national one.
In the era called "modern empiricism" in the study, the conditions to establish relatives were
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
TÉT 1991.1 A határmenti fekvés szerepe 53
not given. Whatever relations and connections did develop, they did it spontaneously, without
the control, or often enough in spite of the intentions, of the central organizations.
The changes which started to take place in Eastern-Europe in 1989 let us conclude, that the
frontiers will become less rigid, and we are right before the development of many-sided rela-
tionship. Hopefully, this will result in an ideal state when frontiers are only lines on the map.
Még magasról nézvést megvolna... Füzér, a szlovák—magyar határon, a Zempléni hegység irtványában
Kovács Teréz: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 41–54. p.
A határmente a falupusztulás jellegzetes terepe. A teljes pusztulás képe Korpádon.