Tér és Társadalom 1. évf. 1987/2.
ENYEDI GYÖRGY:
KISÉRTET HISTÓRIA
-
LACKÓ LÁSZLÓ: A területi fejlődés egységes értelmezése c. gondolatéb-
resztő írásában (Tér és Társadalom, 1987. 1. sz.) óva inti a hazai regionális kutatókat a
nyugat-európai országokban keletkez ő elméleti munkák szolgai másolásától: „ ... ezek
közül sem a legmélyebbeket, hanem a „legkézenfekv őbbeket" hozzuk be (például az
urbanizáció szakaszai) szinte figyelmen kívül hagyva a politikai, társadalmi, közgazda-
sági stb. környezet alapvet ő különböz őségeit".
A legveszedelmesebb ilyen szolgai másolat az európai urbanizáció négyszaka-
szos elmélete. „A négyszakaszos urbanizáció kísértete ugyanis járja Európát ..." A kí-
sértet azért végül mégsem oly elborzasztó. „ .. hatása kedvez ő volt Magyarországon,
mert ráirányította a figyelmet a nagyvárosi fejl ődésben statisztikai adatokkal is kimu-
tatható szakaszosságra — ha tetszik: a ciklusokra". A lidérc hazánk földjén megszelidül,
kimutatható valósággá változik.
Sekélyes nyugat-európai elméletek szolgai másolása persze míhaszna dolog.
(Vélem, ez más égtájakra is érvényes.) LACKÓ azonban kissé szigorú: mind általában
az elméletekkel foglalkozó kutatók, mind az urbanizáció szakaszos fejl ődésének hívei
felett eléggé sommásan ítélkezik.
A nyugat-európai minta másolása egyáltalán nem az elmélet felfrissítése érde-
kében kezd ő dött. Ez — az 1960-as, 1970-es években — az egyre fokozódó, az 1980-as
évek elejére már az elviselhetetlenségig fokozódó centralizációs településpolitika igazo-
lását, legitimálását szolgálta. A közigazgatási összevonások, az iskolakörzetesítések, a
kereskedelmi hálózat összevonása, vagyis a magyar falvak mintegy egyharmadának ele-
mi, alapellátó intézményeit ő l való megfosztása mind a „fejlett nyugat-európai orszá-
gok" példájára való hivatkozással történt. Még a hírhedt „3000 f ő a legkisebb szocia-
lista faluméret" jelszó (ami a falvak kétharmada felszámolásának jelszava volt az
1960-as években) forrását is megleltem egy svéd munkában, amely az alapellátási intéz-
mény-modellt 3000 főre méretezte. (Ez a 3000 f ő persze nem egy faluban, hanem más-
fél magyar megyének megfelel ő területen élhet.) Ez volt a szolgai másolás: a magyar
településhálózat nagytájankénti igen eltér ő szerkezetének, a falusi infrastruktúra hely-
zetének s állapotának teljes megvizsgálása. Nem az elméleti kutatók másoltak (azok
kétségbeesetten tiltakoztak), hanem a gyakorlati tervez ő k.
Szigorúan ítélkezik LACKÓ az urbanizáció szakaszosságáról is. Igaza van ab-
ban, hogy a népesség területi (városi) koncentrációja önmagában nem kifejez ője az ur-
banizációs folyamat teljességének, de nemzetközi összehasonlításra csak ez alkalmaz-
ható. S ő t, KLAASEN-ék európai urbanizációs modelljének bírálatában is sok igazsága
van. Abban nincs, hogy a négyszakaszos elmélet a holland agglomerációs vizsgálatból
Enyedi György: Kísértet história.
Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 74–76. p.
75
indul ki: ehhez a bécsi Társadalomtudományi Koordinációs Központ által irányított
vizsgálat egész Európára kiterjed ő vizsgálata szolgált hátterül. (A cikkben idézett ábrát
egyébként a bécsi Központ projektje keretében készült „Urban Europe" cím ű kötet
értelmezi. 1 LACKÓ rossz szövegkörnyezetben nézte az ábrát (az általa idézett munka
csak a reurbanizációs szakasszal, nem a négy szakasszal foglalkozik). A reurbanizáció
szakasza azonban jellegét tekintve sem illeszkedik az el őző szakaszokhoz (mert nem a
településrendszeren belüli átalakulást, hanem csak a városi agglomerációkon belüli
la kóhelyváltoztatást teszi szakasz-jellemz ő vé), meg feltételezett mechanizmusa sem
m ű ködik. Ez esetben valóban csak a holland agglomerációkra támaszkodnak, de csak
ebben az egy szakaszban.
Az alapkérdés nem a három vagy négy szakasz — hanem, hogy az urbanizáció
során a népesség területi koncentrációja állandóan növekszik-e, mint néhány évtizede
általános, napjainkban is még létez ő felfogás; avagy vannak-e koncentrációs és dekon-
centrációs szakaszok? Továbbá: van-e a modern urbanizációnak általános, nemcsak
Európára érvényes, hanem globális modellje, avagy — amint LACKÓ sugallja — Európa
keleti felén valami egészen más történik, mint egyebütt? S végül: ha nem a gaidasági
fejl ődési szakaszokhoz kapcsolódnak a területi fejl ődési szakaszok, akkor mihez? Mert
azt elismerem, hogy egy új szakasz a termel őer ő k új irányú fejl ődésével kezd ődik, s
ehhez képest késik a településhálózat vagy az infrastruktúra hálózat módosulása, de so-
kat nem késhet, hiszen az módi gazdaságot el kell látnia, m ű ködési feltételeit meg kell
adnia. Ez utóbbi kérdésben LACKÓ ellentmondásba keveredik: a területi fejl ő dés sza-
kaszosságát elismeri, az urbanizációét viszont nem, pedig éppen e két folyamat szoros
összekapcsolódását hangsúlyozza (helyesen).
Fontosabb a szakaszok kérdése. Ez már jó húsz éve felmerült, amikor a legfej-
lettebb ipari országok egy részében — az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában —
megállt a nagyvárosi növekedés, s nem folytatódott — mint korábban feltételezték — a
népesség szakadatlan területi koncentrációja. S őt: a nem-városi, rurális terekbe kezdett
áttolódni a népesedés súlya. Az 1970-es évek során kiderült, hogy a jelenség nem sajá-
tosan amerikai, nem is átmeneti, hanem az egész iparosodott Európában tartósan je-
lentkezik. Roppant irodalma van ennek, amely adatokkal is gazdagon dokumentálja a
jelenséget az ípari országok egész sorában. 2
A szakadatlan városnövekedés végére vonatkozó nézeteimet 1972-ben fejtet-
tem ki el őször, amikor a Nemzetközi Földrajzi Unión belül egy, a falusi fejl ődéssel fog-
lalkozó munkabizottság létrehozását javasoltam. Ezt 1975-ben publikáltam 3 . Azután
alakult ki bennem az a felfogás, mely szerínt az urbanizáció, mint a társadalmi moder-
nizáció egyik átfogó jelensége, globális érvény ű . Ezt arra alapoztam, hogy az európai
periféria az 1970-es évek településfejl ődésében (és területi gazdasági fejl ődésében) az
európai magterület 2-3 évtizeddel korábbi fejl ődéséhez er ősen hasonlító jelenségeket
,találtam. Az európai magterület településfejl ődésében pedig az 1970-es évek végén, az
11980-as évek elején vált általánossá az egy évtizeddel korábban Észak-Amerikában kez-
d ődött, dezurbanizációnak nevezett folyamat. Végül: a fejl őd ő országok városfejl ődése
is analógiákat mutat korábbi euro-amerikai szakaszokkal: a frissen iparosodó-urbanizá-
lódó országokban a XIX. század-végi „gátlástalan" nagyvárosi növekedéssel, régebbi vá-
rosi hagyományú országokban, például Indiában, a relatív dekoncentráció jelenségével.
Természetesen, e szakaszok konkrét formái mindig magukon viselik az éppen belép ő
Enyedi György: Kísértet história.
76 Tér és Társadalom, 1. 1987. 2. 74–76. p.
országok történelmi hagyományait, társadalmi rendszerét, a településhálózat sajátossá-
gait stb. Ám globális modellnél a nemzeti sajátosságoktól el kell tekinteni, a modell
m ű ködésének lényegére kell koncentrálni.
A világban lejátszódó településföldrajzi események sokévi vizsgálata vezetett
tehát az urbanizációs folyamat szakaszosságának feltételezéséhez. A szakaszok jellegét,
rövid leírását és bizonyítását 1984-ben publikáltam. 4 Hozzáteszem, hogy a reurbanizá-
ciós szakaszt én sem fogadom el. Híven a termel őerő k gerjeszt ő , eredend ő hatásáról
vallott felfogásomhoz, úgy vélem, hogy új szakasz kezd ődik a településfejl ődésben: az
informatika szakasza. Erre vonatkozó, nagyon els ődleges elképzeléseim is némi nyilvá-
nosságot kaptak már. 5
Ne tessék hiú öregembernek tekinteni, hogy oly sokat hivatkozom magamra.
Dehát épp az „urbanizáció szakaszai" elméletét hozza fel LACKÓ elrettent ő például,
mint egy sekélyes nyugati elmélet szolgai másolatát. Valójában az én „szakasz"-felfogá-
som mintegy másfél évtized kutatás eredménye, először kísérel meg globális modellt
megfogalmazni (mert a nyugati elméletek csak a fejlett t ő késországokkal foglalkoztak),
s a jövő fejl ődésre is tartalmaz elképzeléseket. Ett ő l persze még lehet sekélyes is, s őt
marhaság is, de mindenesetre a saját sekélyem. Érdekl ődve várom LACKÓ érvelő cáfo-
latát urbanizációs szakasz-felfogásomról.
JEGYZETEK
1/ VAN DEN BERG, L.—DREWETT, R. et. al. (1982): Urban Europe. A Study of Growth and
Decline. Pergamon Press, Oxford — New York.
2/ A szakadatlan népesség-koncentráció végét el ő ször az amerikai szakirodalom tárta fel. (Nem be-
szélek a szuburbanizációról, amely a városi agglomeráción belüli dekoncentráció, de a tele-
pülésrendszeren belül az agglomerálódás is felfogható koncentrációnak.) Utalok itt els ő nek
DAVIS, K. World Urbanization 1950-1970. (1969), Berkeley: University of California
Press, BERRY, B.J.L. (1973), The Human Consequences of Urbanisation (London: Mac-
millan) munkáira. Ezt követte a sokszor idézett BERRY, B.J.L. (1976) Urbanization and
Counterurbanization, London: Sage, c. könyv és VIRGIN, D. és KONTULY, T. (1978)
Population Dispersal from Major Metropolitan Regions: An International Comparison. Inter-
national Regional Science Review, n °-3, 49-73 c. munkája, amelyek széleskör ű nemzetközi
összehasonlítást adtak a dezurbanizációnak nevezett jelenségr ő l. Az európai dezurbanizáció-
ról: a Regional Studies (Cambridge ► 1986. júniusí számát teljes egészében az Egyesült Király-
ság átalakuló településrendszerének szenteli; egy másik könyv: CHAMPION, A. (1981)
Counterurbanisation and Rural Rejuvenation in Britain: An Evaluation of Population Trends
Since 1971 Newcastle: Univ of Newcastle upon Tyne Press: Franciaország: BOUDOUL, F.—
FAUR, J.P. (1982) Renaissance des communes rurales on nowelle forme d'urbanization?
Economie et Statistique, n°-149, 1-16 vagy PUMAIN, D. (1983) Déconcentration urbaine
Population et Sociétés, n °-166, Egész Nyugat-Európát vizsgálja FIELDING, A.J. (1982)
Counterurbanisation in Western Europe Progress in Planning 17, n°-1 1-52 c. tanulmánya.
Mindez persze csak szerény kóstoló.
3/ ENYEDI GY. (1975): Research Problems in Rural Geography. IGU Worhing Europe on Rural
Planning arrol Development, Budapest. (Magyarul is megjelent az MTA FKI kiadásában.)
ENYEDI GY. (1975): A magyar falu átalakulása. Földrajzi közlemények No. 2. pp. 109-124.
4/ ENYEDI GY. (1984): Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása. Akadé-
miai Kiadó, Budapest.
5/ ENYEDI GY. (1985): A magyar településhálózat 2020-ban. El ő adás a Magyar Jöv ő kutató Kong-
resszuson, 1985. január (kézirat ► .