Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.3-4: 175-183.
TELEKI PÁL ÉS A TÉRKÉP
BASSA LÁSZLÓ
„Ideje újra felfedezni.
Nem azért mert gróf volt,
Nem azért mert Teleki volt,
Hanem mert Valaki volt."
Ambrus Katalin
Teleki Pál munkásságát két szemszögből is vizsgálhatjuk. Az egyik szempont a kor, amelyben
élt. Pályakezdete századunk elejére tehet ő, ehhez az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági,
politikai és szellemi vonatkozásban egyaránt élénk közege inspiráló er ővel hatott. Az élete során
bekövetkezett további események: az els ő világháború és a birodalom összeomlása, a forradal-
mak, a Horthy-rendszer ellentmondásos két évtizede, majd a revíziós politika „sikere", végül
pedig az ország háború felé sodródása voltak azok a főbb stációk, melyek m űködését alapvetően
meghatározták. A másik szempont szubjektívebb és Teleki személyes, szerteágazó ambícióival
kapcsolatos: életének különböz ő szakaszaiban eltérő mértékben, de egyaránt hangsúlyos szere-
pet kapott a politikus, a tudós és a pedagógus (utóbbi tanári és f őcserkészi minőségben
egyaránt).
Ami Teleki és a térkép kapcsolatát illeti, figyelemre méltó a következ ő megállapítása: a térkép
nem egyéb egy módszernél. Amint az a jelen cikkb ől is ki kell derüljön, mindhárom tevékeny-
ségéhez elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a térkép használatát: politikusként mint bizo-
nyíték erej ű dokumentumot az érveléshez, tudósként mint a földrajzi szintézis megjelenítési
eszközét (ezzel kapcsolatban rámutatott: a megoldása kérdés feltevésében rejlik, utána a térkép
már a közlés formája), oktatóként pedig mint tanítási segédeszközt.
A 19. század végén lezárulóban volt a geográfia felfedezésekkel fémjelzett h őskorszaka. Az
expedíciós tevékenység elérte tet őpontját, ugyanakkor világossá vált, hogy a hagyományos leíró
földrajz át kell adja helyét az oknyomozó, összefüggést keres ő irányzatnak. A természeti föld-
rajzban ezt a richthofeni iskolát id. Lóczy Lajos honosította meg Magyarországon. A modern
gazdasági földrajz csak kés őbb fejlődik ki a század második felében megjelenő kereskedelmi
földrajzból.
A térképezés fejl ődése egyrészt az általános, technikai és gazdasági haladással párhuzamo-
san, másrészt a földtudományok differenciálódásának, specializálódásának hatására ugyancsak
felgyorsult. A Monarchia területén ez a katonai és kataszteri térképezésben nyilvánult meg,
de a vízszabályozások és lecsapolási munkálatok, birtokrendezések — a vasútépítéshez és a
hírközlés fejl ődéséhez hasonlóan — már speciális kartográfiai tevékenységeket is életre hívtak.
Az egységes földtudomány „osztódása" eredményeként megjelentek a tematikus (földtani, így
pl. az ásványkincsek elterjedését ábrázoló vagy hidrogeológiai helyszínrajzok, a meteorológiai,
talajtani, növényzeti, oceanográfiai stb.) térképek. Az 1890-es évek elején Kogutowicz
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
176 Bassa László TÉT 1990.3-4
Manó által alapított Magyar Földrajzi Intézet Rt. sorra adta ki az irányítási, oktatási és általános
mű veltségi igények kielégítését célzó falitérképeket, földrajzi, közigazgatási és iskolai atlaszo-
kat; ezeknek szerkesztésében a korszak szinte minden jelent ős földrajztudósa szerepet vállalt.
Részben a tematikus térképezés céljait szolgálta az Országos Statisztikai Hivatal tevékenysége,
amely többek között a tízévenként rendezett népszámlálás eredményeinek feldolgozásáért is
felelős volt.
Az enciklopedikus feldolgozások, a térképezés és statisztika szerepének felértékel ődése is-
mételten felvetett általános elméleti kérdéseket. A determinizmus és posszibilizmus közötti di-
lemma abban állt, hogy — bár a természeti környezet biztosítja az élettevékenységhez szükséges
feltételeket, ezért a fejl ődésben játszott szerepe releváns — az ember mégi's önállóan formálja
környezetét. A vita megoldására a regionalizmus vállalkozott, amennyiben ahelyett, hogy a
földfelszíni jelenségekre általános érvény ű magyarázatot keresett volna, inkább az egyes terüle-
tek sokoldalú és részletekbe men ő, retrospektív elemzésére, a régiókon belüli összefüggések
feltárására vállalkozott, a hangsúlyt a területi egységek egyedi voltára helyezve. Teleki Pált a
regionalizmus kiemelked ő képviselőjeként tartjuk számon. Kiváló természet- és társadalomtu-
dományi felkészültsége, széles nemzetközi ismeretei és áttekintése predesztinálta arra, hogy
a Föld különböző adottságokkal rendelkez ő és történelmi fejl ődésen keresztül ment régióit a
földrajzi szintézis módszerével vizsgálja és tapasztalatait a legkülönböz őbb (ismét csak: politi-
kai, tudományos és oktatási) fórumokon közzétegye.
Teleki tudományos gondolatait meglehet ő sen bonyolult formában foglalta össze, ezért ritkán
idézik. Gyakran emlegetik azonban A gazdasági élet földrajzi alapjai c. munkájának mottóját:
„Térképpel a kezünkben olvassunk! Térképr ő l tanuljunk! Ne egy, de sokféle térképen gyakorol-
juk ismételten a térképolvasást!"
Teleki számára a térkép kett ő s funkciója evidencia volt: egyaránt használta a tudományos
vizsgálódás eszközeként és az eredmények megjelenítéséhez. Tulajdonképpen térképtörténeti
mű , az 1909-ben napvilágot látott Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez c.
munkája tette nevét nemzetközileg elismertté. Felhívás Magyarország kartográfiájának ügyé-
ben c. cikkéből (1911) kit ű nnek olyan látszólag ellentétes, mégis igen fontos tulajdonságok, me-
lyek minden térképész figyelmébe ajánlhatók: az adott probléma nagyvonalú áttekintése és a
célnak megfelel ő aprólékos munkavégzés. Amikor ugyanis felkérték az Alföld történetének
megírására, felhívta a figyelmet a térképes anyagok összegy űjtésének, rendszerezésének és
nyilvántartásuk egységesítésének szükségességére, ide értve a legváltozatosabb tartalmú és te-
rületi áttekintés ű (megyéket, vidékeket, uradalmakat ábrázoló) helyszínrajzokat.
A magyar szakirodalomban mindmáig egyedülálló akadémiai székfoglalójában A földrajzi
gondolat története (1917) külön fejezet foglalkozik „a térkép feladatával, viszonyával a földrajz-
hoz és egyéb tudományokhoz". Olyan alapelveket szögezett le ebben a munkájában, amelyek-
hez egész munkássága során ragaszkodott. Felfogása szerint ugyanis az egyes jelenségek elhe-
lyezkedését (lokáció) és elterjedését (disztribúció) bemutató térképek csupán kartogram-
moknak tekintend ők, nem pedig földrajzi térképeknek. Utóbbiak ismérve „több különböz ő
jelenség kapcsolatos feltüntetése". Példának botanikai (jelenlegi felfogásunk szerinti tematikus)
térképeket sorol fel (szisztematikai egységeket ábrázoló, növénytörténettel foglalkozó vázlatok,
a Földet és országokat bemutató flóratérképek stb.), melyek közül a növényközösségeket ábrá-
zolókat tartja a leginkább földrajziaknak, „topográfiához való simulásuk" okán. Alapvet ő
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
TÉT 1990 • 3-4 Teleki Pál és a térkép 177
megállapítása továbbá, hogy a földrajz tárgya a földfelszín élete, és hogy egy térkép annál jobb,
rninél több bonyolult életjelenséget képes egyezményes jelek, színek, árnyalatok segítségével'
tnegjeleníteni. Leszögezi: a földrajzos valódi segít őeszköze a százezresnél nagyobb lépték ű (to-
pográfiai) térkép. Minél nagyobb ugyanis a méretarány, annál kisebb, ezáltal egyénibb arculatú
területet képes a térkép ábrázolni. És fordítva: a méretarány csökkenésével el őtérbe kerül az
általánosítás és a térképek tartalmi differenciálódása, megjelennek az egyes jelenségeket ábrá-
1
goló (mai szóhasználattal élve analitikus) térképek, melyek közül az orográfiai, klimatológiai,
Oceanográfiai, hidrográfiai, zoo- és phytogeográfiai térképeket említi.
Ugyanebben a tulajdonképpen igen rövid fejezetben azt írja, „legszívesebben látja" olyan
tájak térképét, „melyek tudományos szempontból, mint karakterisztikus tájak, különleges ér-
deklődésnek tárgyai, vagy különlegesen jó példák". Ezt a felfogást ma problémaközpontúság-
nak vagy problémaérzékenységnek neveznénk, és a modern atlaszokban (Alexander, Diercke),
különösen a környezeti kihívásokkal (komplex hasznosítás, szennyezettség, árvízvédelem, si-
vatagosodás stb.) kapcsolatban találkozunk ilyen térképekkel.
Ezekhez a gondolatokhoz tér vissza 1922-ben Statisztika és térkép a gazdasági földrajzban
C. terjedelmes cikkében. Ismét rámutat: a cél az „individualizálás, különösen a csoportjelensé-
gek individualizálása" (tehát az összefügg ő jelenségek differenciálódása a Föld felszínén) be-
utatása . A kartogrammal mint „térképelt statisztiká"-val szembeállítja az általa ideálisnak tar-
ott földrajzi térképet. Legszebb példája egy olyan búzatermelési térkép (ami egyébként
mindmáig várat magára), melyen a termelési feltételek (optimális horizontális és vertikális ha-
károk, klimatikusan és talajadottságok szempontjából legalkalmasabb területek), a termelés in-
enzitása, a feldolgozás (malomipar), bels ő fogyasztás, a városok term őterülethez viszonyított
ekvése, a kivitel aránya és mennyisége kapna helyet. Rámutat, hogy a geográfusnak természe-
esen a priori ismeretekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy jó térképet szerkesszen: mindazzal
tudásanyaggal rendelkeznie kell, melyet a rokontudományok halmoznak fel, mivel ezeknek
eladata az analitikus vizsgálódás, a geográfusé pedig a szintézis. Teleki kutatási módszerét
ok-okozati kapcsolatok keresése, genetikus megközelítés uralta, f őlényes természet- és társa-
dalomtudományi ismeretei lehet ővé tették azt, amit manapság dinamikus megközelítésnek
nevezünk. Amikor Kalifornia leírásakor rámutat a 19. században bekövetkezett földhasznosítási
változásokra (1848-ig állattenyésztés, 1864-1880 között gabonatermelés, attól kezdve gyü-
mölcstermesztés), ezt írja: „a térképnek lehet őleg érzékelhetővé kell tenni azt, hogy annak
a területnek a természeti viszonyai milyenek és ma ezen a területen ezt termelnek". A természe-
es termelő és fogyasztó tájak bemutatását éppen a közigazgatási beosztás ellenében tartotta
ontosnak, bár kénytelen elismerni: „Így van szükség az adatokra és így vitathatatlanok a hatá-
ok . Ezáltal homogén gazdasági területek szétvágatnak, heterogének egységbe foglaltatnak".
' s következik a példa: Bihar megye síkvidéki, dombos-völgyes és hegyvidéki területeinek szét-
álasztása, differenciálódásuk a gabonatermelés, legel őterületek, állatállomány szempontjá-
ól, vagy — a kedvenc észak-amerikai területr ől vett példa — a Kentucky-Tennessee vidék kü-
iinleges blue-grass övezetének privilegizált helyzete tágabb környezetében. A geográfus
feladata tehát az egyszer ű statisztikából gazdaságföldrajzi statisztikát készíteni, ugyanis „akkor
nevezhető egy térkép joggal gazdaságföldrajzi térképnek, ha gazdaságföldrajzi feladatot old
meg". Le is ír egy ilyen problémát. Venezuelában a század elején hatalmas legel őterületek álltak
rendelkezésre, de a csapadék a nagyarányú állattenyésztéshez kevésnek bizonyult. Ezért ha-
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
178 Bassa László TÉT 1990 s 3-4
talmas víztározók építésébe kezdtek. A tervezéshez (Teleki szerint) 1:1.000.000 méretarányú
térképre van szükség a legel őterület színezéssel történ ő ábrázolásával, a csapadékeloszlás be-
mutatásával (pontmódszerrel, szezonális eloszlásban), a folyók vízhozamának (a nyári és téli
félévben), esetleg izohipszák, izotermák feltüntetésével. A megoldás tehát a kérdések feltevésé-
ben már eleve benne rejlik; utána a térkép már csak a közlés egyik (a szöveges, képi, táblázatos
módszer melletti) formája: „a nemzetgazda (döntéshozó) joggal várja a geográfustól, hogy a
természeti okokat közölje".
Ekkorra Teleki több megrázkódtatáson is túlesett, 1918 októberében, amikor világossá vált
a monarchia széthullása, élére állt egy nagyszabású térképszerkesztési munkának, melyben
több tucat szakember, vagyis földrajztanár, statisztikus, hivatalnok vett részt. Ebben a tevékeny-
ségben a térképnek er ősen alkalmazott jellege domborodott ki: a 27 lapból álló gy űjtemény
arra kellett, hogy az 1920-as párizsi béketárgyalásokon a magyar állásfoglalás érveit bizonyítsa,
annak mellékleteként. Közülük leghíresebb a Carte rouge lett; érdemes azonban ennek kapcsán
az etnikai térképnél mint m űfajnál hosszasabban elidőzni és más ilyen lapokra is hivatkozni,
csupán egy mondatban utalva arra, hogy éppen a nemzetiségek Kárpát-medencén belüli, igen
változatos formában megnyilvánuló keveredése irányította a figyelmet az ilyen típusú területek
differenciált közigazgatási megközelítésére, és politikai, gazdasági, nyelvi kompromisszumok
megkötésének szükségességére.
Amerikai elő adásai között 1921-ben a Williamstown-i Egyetemen hangzott el a Nemzetiségi
kérdés — a geográfus szemszögéb ől című . Itt hivatkozik az 1910. évi népSzámlálás alapján
1:200.000 méretarányban megszerkesztett térképekre, ezeknek is a Bánáttal foglalkozó területe-
ire. Csak ilyen, jól megválasztott méretarány és ábrázolási módszerek segítségével derülhetett
fény az itteni nemzetiségi keveredés specifikumára. A térkép fekete-fehér változatában az egyes
községek közigazgatási határain belül elhelyezett, a belterületi népesség számát jelöl ő 500 főt
jelképező nagyobb körök szerepelnek, melyeket a külterületi népességre utaló 50 f őt ábrázoló
kisebb körök vesznek körül; a körök bels ő satírozása a nemzetiségi hovatartozásra utal. A tér-
kép tanúsága szerint az akkor viszonylag egyenletesen megoszlott etnikumok (román 30 %; né-
met 27 %; szerb 20%; magyar 17 %; egyéb 6 %) úgy „keveredtek", hogy a több mint 400 község-
ből 300-ban 80%-ot meghaladta a domináns nemzetiség aránya, viszont ezek a „tiszta" falvak
tökéletes keveredésben találhatók meg a Bánáton belül. A történelmi Magyarország területét
ábrázoló Carte rouge ezzel szemben arra épült, hogy az intenzíven benépesült vidékeknek a
négyzetkilométerenkénti 100 főt megközelítő népsűrűségét és a térkép 1:1.000.000 méretarányát
használta ki. A domináns nemzetiség mellett így lehet őség nyílott a kisebbségek elhelyezésére,
koncentrálódásuk vidékein (négyzetek, téglalapok, háromszögek, foltok formájában) a terület-
tartás olyan következetes érvényre juttatásával, hogy a térképen minden beszínezett négyzetmil-
liméter 100 főnek felel meg az adott etnikumból, ugyanakkor a csaknem néptelen területek
(felszíni vizek, mocsarak, hegyvidékek, homokos, szikes vidékek) fehéren maradnak. Egyér-
telmű , hogy az ilyen kombinált etnikai és néps űrűségi ábrázolás a közel tízmilliónyi magyarság
érdekeit volt hivatott érvényesíteni a közel hárommilliónyi románság, 2-2 millió f ős németség
és szlovákság, a fél-fél milliót számláló szerbek, rutének és a többi kisebb etnikum ellenében.
Szerepelt ebben a térképgy űjteményben továbbá egy nemzetiségi ponttérkép 1:900.000 méreta-
rányban, ahol a különböző színű pontok mindegyike 1.000 főt jelölt, és még számos egyéb né-
pességgel foglalkozó lap (p1. a moldvai csángókról). Több mint másfél évtizeddel kés őbb
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
TÉT 1990.3-4 Teleki Pál és a térkép 179
A 'Carte rouge' egy részlete
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
180 Bassa László TÉT 1990.3-4
Penk s
Magyats Sloyaks Germans I Othefs
^a00
7`sc Plateaux
I
500
,00 .)lopes
'0 0 t
Valters
iS
Térkép a 'The different types of ethnic mixture of population'
(A népesség etnikai keveredésének különböz ő típusai) c. kiadványból
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
TÉT 1990 s 3-4 Teleki Pál és a térkép 181
etnikai térképezési tapasztalatait (a moszuli térségben szerzetteket beleértve) Rónai Andrással
adja közre The different types of ethnic mixture of population címmel, melynek ismertetése
külön cikket érdemelne.
A béketárgyalásokhoz készített térképes anyag egyéb érdekességekkel is szolgál, így pl. VIII.
melléklete tulajdonképpen egy kötetnyi térkép az ország gazdasági életér ől: annak természeti
alapjairól, a népességről és műveltségről, a kereskedelemről és szállításról, az energiahelyzet-
ről és a mezőgazdasági, erdészeti, bányászati és ipari termelésr ől. Olyan térképeket is megtalá-
lunk ebben, amelyeket az utóbbi 40 év hazai berendezkedése átmenetileg feleslegessé tett és
a jelenlegi „modernizálás" ismét életre hívott; a bank- és pénzintézetekr ől, az egyenes adókról
stb. Más térképek (bizonyára örökre) érvényüket vesztették, bár az írástudók aránya helyett
a népesség iskolázottsági foka és a közm űvelődés helyzete az, ami jelenleg fokozott aggodalom-
ra adhat okot Magyarországon.
A Kárpát-medence problémájának átfogó (történelmi, gazdasági, földrajzi) nemzetközi is-
mertetését Teleki létfontosságú feladatnak tartotta, és 1919-ben kis füzetet jelentetett meg Short
notes on the economical and political geography of Hungary (Rövid megjegyzések Magyaror-
szág gazdasági és politikai földrajzához) címmel. A közzétett térképek (természetföldrajzi régi-
ók, népsűrű ség, talajok, várostipológia, kereskedelmi utak a 14-15. században, csapadék) mé-
retaránya kicsiny, 1:3.000.000 és 1:5.000.000 között váltakozik, külön-külön, a kartogrammokat
tartalmazó ábrákkal és a szöveges résszel együtt azonban a földrajzi szintézis szép példái (a
talajtérképen két zonális, két-két intrazonális és azonális talajféleséget különítenek el, az évi
csapadékelosztást izovonalakkal ábrázolják 100 mm-enként, a településtípusok esetében a gaZ-
dasági [termelési, kereskedelmi, közlekedési] jelleg a mérvadó). A szerz ő felfogása szerint a
kilenc, természeti viszonyait és gazdasági szerepkörét tekintve markánsan elkülöníthet ő régió
(Nagyalföld, Dunántúl, Kisalföld, Felvidék, ÉK-i Kárpátok, K-i és D-i Kárpátok, Erdélyi Szi-
gethegység, Mezőség és Karsztvidék) azokat összeköt ő, nem pedig elválasztó átmeneti régió-
kon keresztül érintkezik egymással. Kimutatja, hogy a síkságoknak, dombságoknak és hegyvi-
dékeknek ebben a találkozási övezetében (vásáröv) a 19. század utolsó és a 20. század els ő
évtizedében a bevándorlás mintegy negyedével haladta meg az elvándorlást. Trianon után csak
az első három nagytáj maradt meg az ország határain belül. Érdekes, hogy az átmeneti zóna
egyes darabjai utóbb önálló makrorégiókká avanzsáltak (Dunántúli-középhegység, Északi-
középhegység, Alpokalja, a jelenlegi tájbeosztás szerint). Egy mára már szinte elfeledett mód-
szer éled újra a hasábdiagrammokon: a gabonafélék, kukorica és burgonya ábrázolásakor a
hasábok alapja a bevetett területtel (10 ezer ha), magassága az átlaghozammal (q/ha) arányos,
következésképpen köbtartalma a bruttó termelést adja. M űfajilag nehéz lenne megmondani,
mi ez a brossúra: rövid ismertet ő Magyarországról, térképes- és ábramellékletekkel, vagy mini-
atlasz szöveges magyarázóval; de ez talán nem is fontos, amikor szöveg és kép ilyen szervesen
összefügg. Hiszen Telekinél ez mindig így van: a népvándorlási útvonalakhoz az éghajlati konti-
nentalitást ábrázoló térképet szerkesztetett, ezzel kívánva bizonyítani, hogy a magyar törzsek
a Káma-vidéktől a Kárpát-medencéig végig a sztyeppe és erd ős sztyeppe határán vándoroltak,
és nem véletlenül telepedtek meg ezen, az őshazára természeti viszonyaiban Európában legin-
kább emlékeztető tájon, éppen úgy, ahogy az USA-ba kivándorló etnikuniok is azonos klímate-
rületeket kerestek letelepedésükhöz.
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
182 Bassa László TÉT 1990.3-4
A Teleki nevével fémjelzett iskola képvisel ő i (Köpeczi Nagy Zoltán — éghajlat és növényföld-
rajz, Koch Ferenc — gazdasági földrajz, Kádár László — tájkutatás, Hantos Gyula — népesség-
földrajz, Kreybig Lajos — talajtérképezés, Gy őrffy István — néprajz, Rónai András — politikai
földrajz) kutatásaik során állandóan alkalmaztak kartográfiai módszereket; tudományos ered-
ményeiket számos atlasz, térképsorozat és egyedi térkép őrzi.
Különösen hasznos visszanyúlni Teleki m ű veihez manapság, amikor kritikusan szemléljük
az ország több mint negyven éves fejl ő dését, a voluntarista döntéseket, melyek sok esetben
figyelmen kívül hagyták a természeti és társadalmi adottságokból fakadó fejlesztési lehet ősége-
ket, és más alternatívákat helyeztek el őtérbe. Az ökológiai adottságokhoz jobban alkalmazkodó
mezőgazdaság, a környezetkímél ő, saját természeti- és munkaer ő-forrásokra támaszkodó ipar
meghonosítása, a közigazgatáson belül a vonzáskörzetek, az önkormányzat fokozott érvényre
juttatása, az infrastrukturális fejlesztés el őtérbe helyezése a jelen feladatai. Ez annak a Teleki-
féle gondolatnak a felelevenítése, hogy az a jó politikai irányítás, amely a táj szerves fejl ődését
segíti elő (az organizatorikus elem az organikus tényez ő k javára munkálkodik). Teleki vállára
nagy súllyal nehezedett az a teher, hogy egyszerre volt döntéshozó és kiemelked ő tudós, ugyan-
akkor ez adott számára lehet ő séget a tudomány maximális támogatására.
A technika fejlődése korunk térképészetére is nagy hatással van. Bizonyos szintetizálást —
bármennyire furcsán is hangzik — légi és ű reszközökre szerelt szenzorok vagy számítógépek
végeznek el az ember helyett. Ezek az eszközök és az általuk biztosított kutatási módszerek
fokozott lehető séget nyújtanak az egymással összefüggésben álló jelenségek és folyamatok fel-
derítésére. A megválaszolásra váró kérdés, illetve megoldandó probléma azonban nem keve-
sebb, mint fél évszázaddal ezel őtt volt (gondoljunk csak a környezeti válságra), ami azt látszik
megerő síteni, hogy az olyan szellemi t ő kére, melyet Teleki Pál és munkatársai a saját korukban
képviseltek, manapság, ha lehet, még nagyobb szükség van. A közel hetven éve leírt szavak
még most sem vesztették el aktualitásukat; sok még az olyan nyitott kérdés, melyre „a dicsére-
tesen sokasodó, de még egészben kevés részletkutatás máig sem tud kell ő tudományos kritikával
átszűrt és felépített válaszokat adni".
Irodalom
A gazdasági élet földrajzi alapjai, (Koch E és Kádár L. közrem ű ködésével, 2. kötet. Budapest) (1936)
A földrajzi gondolat története, Akadémiai székfoglaló. Akadémiai Értesít ő 1917. április
Atlasza Japáni szigetek cartographiájának történetéhez. A Japántól keletre fekv ő aranyszigetek felfedezésére 1639-hen
kiküldött Quast M. és 7ösman J. A. kapitányok hajónaplójának hollandus szövegével és magyar fordításával. Buda-
pest, 1909.
Európáról és Magyarországról, Budapest, 1934.
Felhívás Magyarország kartográfiájának ügyében, Földrajzi Közlemények 1911.
Les négociations de la paix Hongroise. Compte rendu sur les travaux de la délégation de paix de Hongrie a Nevilly
S/S janvier a mars /920. Tome III/B.
Kish, G. (1988) Paul Teleki 1879-1941. Geographical Studies, Vol. II. London—New York.
Koch F. (1958) Teleki Pál gazdaságföldrajzi munkásságának bírálata. MTA Társ. Tud. Oszt. Közl. 1956/VIII. I.
Memorandum on the Different Types of Ethnic Mixture of Population, (Társszer.: A. Rónai) internt. Studies Conf
Budapest: 1937.
Short notes on the economical and political geography of Hungary. Budapest, 1919.
Statisztika és térkép a gazdasági földrajzban. Földrajzi Közlemények 1922.
Bassa László : Teleki Pál és a térkép
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 175-183. p.
TÉT 1990.3-4 Teleki Pál és a térkép 183
PAUL TELEKI AND THE MAP
LÁSZLÓ BASSA
The activity of Count Paul Teleki (1879-1941), the reknown Hungarian geographer, can be
observed from a dual viewpoint. The first one is inseparable from the historical period in which
he lived. His career started in the beginning of our century when he was inspired by the lively
economic, political and spiritual atmosphere of the Austro-Hungarian Monarchy. Further
events also occurred during his lifetime, namely the First World War, the collapse of the empire
and the subsequent revolutions, two decades of counter-revolution and the "success" of, policy
aiming at the restoration of some of the territories Hungary had lost after the war, finally the
drift of the country towards the Second World War, were the crueial points determining his
activity. The second aspect is a more subjective one and is related to Teleki's far-reaching
personal ambitions, since.in various periods of his life, although to a different extent, he acted
as a politician, a scolar and a teacher.
As a politician (among others, prime minister of Hungary in 1920 and from 1939 to 1941)
he extensívely used maps, compiled by himself, when arguing over different issues, especially
during the negotiations of the Trianon peace treaty and in the revisionist campaign, involving
ethnic maps based on the 1910 census of the Monarchy (the famous Carte rouge).
For Teleki the scholar maps were primarily the tools for geographic synthesis. He considered
analytic maps mere "mapped statistics" still indispensable for the compilation of more
sophisticated types of maps: the complex and synthetic ones in a contemporary sense. He was
an outstanding representative of regionalism in geography, which, instead of searching for glo-
bal regularities of phenomena, aimed at detailed and retrospective diagnoses of certain seg-
ments on the surface of Earth (regions, landscape units etc.) and of relationships between them,
putting a strong emphasis on their uníqueness. According to Teleki, location and distribution
of phenomena shown on maps should primarily reveal this interrelationship.
Paul Teleki, university professor of economic geography had a slogan, written as a motto
to his book, the Geographical bases of economic life, a transcript of his lectures by pupils:
"Always study with a map by your side! Learn from the map! Practise map reading, not just
with one map but with several types of maps!". He brought up a generation of geographers
who were closely attached to cartography, too.
Translated by the author