Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 147-161. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.3-4: 137-152.
A PIACGAZDASÁG ÉS A CIVIL TÁRSADALOM
TÉRBELI DIMENZIÓI
TIMÁR LAJOS
A tő kés gazdaságnak és a társadalomnak, világgazdasági és nemzeti szinten is, történetileg
változó sajátos hierarchikus térbeli tagoltsága figyelhet ő meg. A területi és társadalmi munka-
megosztás folyamatának történetileg meghatározott kölcsönhatása állandóan új kapcsolatokat
és formákat teremt, megszüntet vagy meg őriz a gazdaság és társadalom szférájában. A területi
és társadalmi munkamegosztás, vagy tágabban az adott társadalmi-gazdasági formációk újra-
termelése, több alrendszer, a természeti, a gazdasági, a társadalmi és politikai szféra állandó
kölcsönhatását feltételezi. A t őkés társadalmi-gazdasági formáció reprodukciójának térbeli tör-
vényszerűségeirő l ismereteink szerint eddig még nem sikerült kialakítani konzisztensnek te-
kinthető fogalmi rendszert és elméletet. Az utóbbi években a társdadalmi tér vizsgálata kezd
előtérbe kerülni a különböző társadalomtudományi diszciplínákban. Mint Giddens megfogal-
mazta: „A társadalomelméletnek el kell ismernie — annál is inkább, mivel ezt korábban nem
tette —, hogy az idő -tér kölcsönhatások meghatározó módon beépülnek minden társadalmi lé-
tezésbe."
Épp ezért — mivel a társadalom településhálózathoz kapcsolódó sajátosságait kívánjuk feltár-
ni — megpróbáljuk a társadalmi-gazdasági tér vizsgálatának fogalmi kereteit ebb ől a szemszög-
bő l felvázolni. Kiinduló pontként a témához kapcsolódó szakirodalomban tájékozódtunk. A
szociológusok közül szinte egyedül Giddens ismerte fel a geográfia ezirányú eredményeit. „Az
elmúlt néhány évben figyelemreméltó közeledés zajlik — írja 1984-ben — a geográfia és a többi
társadalomtudomány között, ennek következtében a geográfusok különféle társadalomelméleti
tradícióikra építve jelent ősen hozzájárultak annak fejl ődéséhez. A legtöbb ilyen jellegű írás,
ő szintén meg kell mondanunk, ismeretlen maradt a többi társadalomtudományi diszciplínák-
ban kutatók számára, annak ellenére, hogy ezek igazán általánosan alkalmazható gondolatokat
tartalmaznak."'
Giddens azonban a geográfia ezirányú eredményeit áttekintve jórészt csak a Hágerstrend
nevével fémjelzett time geography fogalmi apparátusát és elméletét vizsgálja. A történeti föld-
-
rajz ilyen jelleg ű eredményeit egyáltalán nem vizsgálja. Ezen irányzat két legjelent ősebb teore-
tikusának David Harvey-nek és Edward Soja-nak a munkáit egyáltalán nem, vagy alig idézi.
Számunkra az egyik fontos tájékozódási pontot viszont éppen az angolszász, a nyugatnémet
és a francia történeti földrajz azon irányzatai jelentik, melyek a francia* Anna/es történetírói
iskolát tekintik példaképnek.
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
148 Timár Lajos TÉT 1990.3-4
A társadalmi tér különféle értelmezései
Az előző ekben felsorolt tudományos irányzatok különböz ő szemszögből, az absztrakció elté-
rő szintjén — s meglepő módon egymásról nemigen tudva — alakították ki a gazdaság és társa-
dalom térbeli törvényszer űségeit elemző fogalmi és módszertani apparátusukat. Épp ezért eze-
ket az eredményeket egymással összevetve olyan mozaikokat kapunk, amelyb ől természetesen
nem lehet konzisztens elméleti rendszert kialakítani. Ez nem is célunk, inkább azt tekintjük
feladatunknak, hogy az egymáshoz kapcsolódó eredményeket saját vizsgálatunk szempontjá-
ból összegezzük, ugyanakkor az egyes gondolatmenetek hiányzó láncszemei helyére megpró-
báljuk mások gondolatait, módszereit beilleszteni. Így persze esetenként olyan mérték ű fogal-
mi, tartalmi átértelmezést végzünk, mely részben a szerz ők eredeti gondolataitól való
eltávolodást jelent. (Természetesen ezt mindig jelezzük, s ezért is gyakran idézünk szó szerint.)
Végül: elkerülhetetlen, hogy a mi saját „tégláinkkal" is megpróbáljuk a hiányokat kitölteni.
Így az idegen és saját „anyagból" építkez ő gondolatmenet végs ő formája is alapvet ően a saját
koncepciónkat tükrözi. Kiindulópontként a cambridge-i történeti földrajzi iskola egyik kiemel-
kedő teoretikusának, Derek Gregory-nak a gondolatait idézzük fel: „A térbeli struktúra elem-
zése nem lehet másodlagos és következmény jelleg ű a társadalmi struktúrához viszonyítva ...
inkább kölcsönösen feltételezik egymást. Ebb ől adódóan a térbeli struktúra nem csupán olyan
küzdőtér, ahol az osztálykonfliktusok megjelennek, hanem olyan térség, amelyben — s részben
általa — az osztályviszonyok kiformálódnak." 3
Az egyértelmű , hogy a termelés társadalmi viszonyai egyszerre térformálóak és térben léte-
zőek. A kulcskérdés — a társadalmilag szervezett tér és az adott termelési módon belüli egyéb
struktúrák közötti kapcsolatok jellege. Bourdieu szerint: „ ... a társadalmi tér egy olyan többdi-
menziós tér, amelyben az összekapcsolódó nyitott mez ők viszonylagos autonómiával rendel-
keznek, mivel m űködésük és átalakulásuk többé-kevésbé er ősen, de közvetlenül alárendelt a
gazdasági termelés mezőjének". 4
Bourdieu társadalmi térfogalma szorosan kapcsolódik az általa már korábban kimunkált, tág
értelemben vett tőkefogalomhoz. A tőke létezhet objektivizálódott formában (anyagi javak for-
májában), vagy kulturális, szimbolikus t őke formában, amely önállóként jelenik meg, és sajá-
tos társadalmi közvetítésekkel kapcsolódik az ökonómiai értelemben vett t őkéhez. „A „szim-
bolikus" tőke, mint a „gazdasági és fizikai" tő ke átalakított, és ezáltal álcázott formája olyan
mértékben és csak abban a mértékben fejti ki sajátos hatását, amennyiben álcázni képes, hogy
alapjául — végső elemzésben hatásainak alapjául is — a t őke anyagi fajtái szolgálnak."'
„A tő ke fajtái, mint az ászok a kártyajátékban, olyan hatalmat jelentenek, amelyek meghatároz-
zák a profitszerzés esélyeit az adott mez őben ..." 6
Bourdieu utal arra is, hogy minden egyes mez őnek megvan a maga öntörvényűsége és hierar-
chiája.
„Ami valójában létezik, az a viszonyok tere, amely ugyanúgy létez ő, mint a földrajzi tér."'
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
TÉT 1990.3-4 Piacgazdaság és civil társadalom... 149
Bár Bourdieu a sokdimenziós társadalmi térr ől beszél, valójában mégsem a társadalmi tér
közvetlen elemzését végzi el, hanem a vertikálisan tagolt társadalmi struktúrát értelmezi több-
dimenziós térként. Ugyanis már egy korábbi munkájában utalt arra: „A társadalmi struktúra
felfogható, mint különböző tőkefajták eloszlása a csoportok és osztályok között, melyek számos
jellemzője (jövedelem, iskolázottsági szint stb.) anélkül is módosulhat, hogy megváltoznának
azon uralkodó vagy alávetett pozícióik, amelyeket a többi csoporthoz képest elfoglalnak."
Az így sokdimenziósnak tekintett társadalmi viszonyok mindenkor fizikai-földrajzi térben
léteznek. A társadalmi-gazdasági formáció újratermeléséhez az is hozzátartozik, mint azt Peet
amerikai történeti-földrajzos megfogalmazta, hogy „a termelési mód tipikus viszonyok egész
sorozatát hozza létre a fizikai környezettel és egy területi struktúrát teremt, amely tükrözi a
termelési viszonyokat ... és a termel őerők fejlettségi szintjét."
A fentebb idézett gondolatsor azonban túl általános ahhoz, hogy konkrét elemzéshez mód-
szertani alapot adjon. Ugyanakkor pontatlan is a meghatározás annyiban, hogy egy adott terüle-
ti egységben — legyen az több nemzetállamot átfogó makrorégió, vagy államokon belüli régió,
illetve a településhierarchia különböz ő szintje — többnyire a termelési módok sajátos kölcsön-
hatását figyelhetjük meg. Castells-t idézve: „A társadalom és tér közötti viszony ... történetileg
együttélő termelési módok sajátos szervezetének m űködése (melyben egyik termelési mód a
meghatározó a másikhoz, vagy a többihez képest) egy konkrét társadalmi formációban." '°
Pred szerint: „A társadalmi struktúrát azok a normatív szabályok és hatalmi viszonyok alkot-
ják (ideértve az anyagi források, szimbolikus viszonyok, vagy hatalmi eszközök fölötti ellen őr-
zést), amelyek viszont már egy sajátos történeti és társadalomföldrajzi szituációba épülnek
be
Nyilvánvaló, hogy egy adott társadalmi formáció történetileg és földrajzilag is specifikus.
Pred azonban a „sajátos történeti és társadalomföldrajzi szituációt" nem értelmezi konkrétan
és nem definiálja pontosan.
A „művi" környezet és a társadalom
Részletesebb vizsgálatot igényel annak a mechanizmusnak a feltárása, hogy a területi struktú-
ra, ezen belül a településhálózat hogyan befolyásolja a gazdaság, a társadalom és a felépítményi
elemek konkrét kölcsönhatását. Leng általánosan fogalmazva ugyan, de utal egy fontos össze-
függésre. „A nagy struktúraképz ő lokalizációk (ipari-lakókomplexumok, közlekedési rend-
szerek) egy terület lakosságát belekényszerítik egy térbeli rendszerbe, amelyhez azoknak illesz-
kedniük kell ." 1.2
Ez a megfogalmazás lényegében a „m űvi környezetnek" a társadalmi folyamatokat is befo-
lyásoló szerepére utal. Poulantzas szemléletesen megfogalmazza a gazdasági, társadalmi és po
litikai viszonyok jellege és sajátos térbeli szervez ődése közötti kölcsönhatást. „Valójában a tér-
idő mátrixok átalakulása a társadalmi munkamegosztás anyagi valóságára, az állam struktúrájá-
ra és a tőkés gazdasági, politikai, illetve ideológiai hatalom gyakorlatára és technikájára utal.'
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
150 Timár Lajos TÉT 1990• 3-4
Viszont nem említi meg azt az összefüggést, amit John Urry a társadalom térbeli strukturált-
sága egyik alapvető jellemzőjének tekint, azaz „a megépített környezet átalakíthatóságának
mértéke". 10 Véleményünk szerint az infrastruktúra nemcsak átalakíthatóságának mértéke, és
ennek szűkebb gazdasági költségei révén gyakorol hatást a társadalomra. A „művi" környezet
sajátos földrajzi elhelyezkedése, a településhierarchia egyes szintjeinek eltér ő színvonala és
belső szerkezete az egyes társadalmi csoportok számára különböz ő mozgásteret biztosít, s ezál-
tal társadalmi mozgáspályájukat és mobilitási lehetőségeiket is befolyásolja. A megépített kör-
nyezet meg őrzésének, illetve megváltoztatásának konkrét módja mindig az egymást követ ő törté-
nelmi periódusok társadalmi és politikai küzdelmeinek egymásra rakódó „maraaványaira"
épül. Az infrasiruktúra korábbi történelmi időszakokból meg őrzött elemei a „jelen társadalma"
számára is befolyásolják a „művi" környezet új elemeinek kiépítését és földrajzi elhelyez-
kedését.
A társadalom térbeliségét vizsgálva felvet ődik az a kérdés is, hogy „a társadalmi struktúra
milyen konkrét mozzanatai manifesztálódnak a térben, s milyen térbeli egységben"?" Proctor
frappáns kérdéseire Castells a következ ő választ adja: „A társadalmi struktúra manifesztálódá-
sának térbeli egységeit úgy lehet meghatározni, hogy a társadalmi struktúra egyes elemeinek
keressük meg a térbeli egységeit. Szerinte a városi rendszer pedig „a társadalmi struktúra ele-
meinek sajátos kifejez ődése egy térbeli egységen belül, ahol a munkaer ő újratermelése
történik". ' 6
A munkaerő újratermelésének fogalma azonban önmagában még Castells-nál is inkább öko-
nómiai fogalom, és a szerz ő a kollektív fogyasztás hangsúlyozásán túl nem próbálja ezt a fogal-
mat társadalmi tartalommal kib ővíteni. Véleményünk szerint a városrendszer, s tágabban a
településrendszer olyan hierarchikus rendszert alkot, amelynek egyes elemei a gazdasági, a
kulturális és szimbolikus t őke újratermelésének teljesen különböz ő szintjét és összetételét bizto-
sítják. A településrendszer egyes láncszemeit nem lehet önmagukban elemezni, hiszen minél
magasabb szintű és komplexebb a gazdasági, a kulturális és a szimbolikus t őke újratermelése
egy adott településen, annál összetettebb kapcsolatok f űzik a településhierarchia többi lánc-
szeméhez.
A gazdasági, a kulturális és a szimbolikus tőke újratermelésének az adott település környeze-
téhez viszonyított szintje és bels ő szerkezete lényegében meghatározza azt is, hogy milyen szer-
kezetű és kiterjedés ű vonzáskörzetek alakulnak ki. Ezek főként a gazdasági szférában lehatárol-
hatók, térképeken szemléletesen ábrázolhatók — ebben a gazdaságföldrajznak széleskör ű
vizsgálati eredményei vannak.
Számunkra azonban azoknak a viszonylagosan lehatárolható térbeli egységeknek a feltárása
a cél, melyeket hasonló társadalmi mobilitás jellemez. S ez a „helyi társadalom" egy sajátos
belső öntörvény űség alapján működik. Ezek a térbeli egységek többnyire eltérnek az egyestele-
pülések közigazgatási határaitól, s őt a nagyobb városokon belül több ilyen „tér" határolható
be. Ezeknek a „tereknek" a körülhatárolásakor figyelembe kell venni, hogy a településhier-
archia felsőbb szintjén a „helyi társadalom" sokkal összetettebb mint az alsó szinteken. Pierre
George a történeti társadalomföldrajz szemszögéb ől rendkívül plasztikusan fogalmazza meg
— a felsőbb szint — a nagyváros sajátosságait. „A városi tér — írja — egy komplex tér: közös
vonásai vannak, de ugyanakkor funkcionális terekre tagolódik, melyek mindegyikének sajátos
jelentése van a társadalmi struktúra szempontjából.""
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
TÉT 1990.3-4 Piacgazdaság és civil társadalom... 151
Külön kérdés az, hogy a társadalmi makrostruktúra hogyan és milyen mértékben tükröz ődik
az egyes települések „helyi társadalmában". Itt abból a hipotézisb ől indulunk ki, hogy a társa-
dalom makrostruktúrája olyan mértékben tükröz ődik a helyi társadalmakban, amilyen mérték-
ben itt a gazdasági, a kulturális és a szimbolikus tőke újratermelésének szintje és szerkezete,
továbbá felhalmozódásuk „élettörténete" hasonló a makroszint jellegét és dinamikáját megha-
tározó folyamatokhoz.
Egy adott területi struktúra, az elemzés szempontjából fontosabb gazdasági és társadalmi
jellemz ők alapján térbelileg lehatárolható — azonban az adott területi egység gazdasági-
társadalmi struktúrája mindig szélesebb keretekben határozódik meg. A történetileg változó
nemzetközi és nemzeti munkamegosztásban betölthet ő szerep az adott helyi társadalom válasza-
itól is függően realizálódik. Természetesen a nemzetközi, illetve nemzeti munkamegosztás kihí-
vásai egymástól eltérő intenzitással és közvetítéseken keresztül hatnak az adott helyi társadal-
makra. „Az imperializmus globális viszonyai — mint egy láncnak a szemei — fokozódó
közvetlenséggel teremt ődnek újra a világvárostól a távoli kis falucskáig.""
Mellor fentebb idézett gondolatmenete — mivel nem tesz különbséget a nemzeti és nemzetkö-
zi munkamegosztás között — bármilyen szemléletes is helytelen, hiszen a globális viszonyok
„láncszemei" alapvet ően különböznek aszerint, hogy a centrum, a félperiféria vagy a periféria
közötti kapcsolatokról van szó. Megint mások ezek a láncszemek a nemzeti szinten belül a tele-
püléshierarchia egyes szintjei között attól függ ően, hogy az adott állam a világgazdaság centru-
mához vagy perifériájához tartozik. A területi struktúrából a települések, illetve ezek egymás-
sal hierarchikus kapcsolatban álló hálózata az a terrénum, ahol a produktív és improduktív
munkaerő újratermelése zajlik. Főleg a területi munkamegosztás gócpontjait képez ő városháló-
zat fels őbb szintje az, ahol az árutermelés a legkiterjedtebb. Ugyanakkor itt a gazdasági tőke
funkcionális alakjai a tőkés termelési mód történelmi szakaszaitól, illetve a nemzetgazdaságnak
a világgazdaságban elfoglalt helyétől függően — centrum, félperiféria vagy periféria helyzet
— eltérő összetételben és szervezeti formában jelennek meg. Konkrétabban a t őke funkcionális
alakjainak településspecifikus összetétele, s ezzel összefüggésben a t őkefelhalmozódás eltérő
lehetőségei és formái a településék helyi társadalmának dinamikáját és szerkezetét jelentős
mértékben befolyásolják. Ezzel kapcsolatban David Harvey utal arra a mozzanatra, amit a kizá-
rólag a régiókra korlátozódó elemzés nem képes feltárni. „Az a meghatározott szerep, amit
a tér játszik mind a termelés szervezetében, mind a társadalmi viszonyok kitagozódásában, eb-
ből következ ően kifejez ődik a városhálózatban ... és a városhálózat miután létrejön, befolyásol-
ja a társadalmi viszonyok és a termelés szervezetének jöv őbeni fejlődését. "' 9
Szűcs Jenő elemzése a középkor végi Nyugat-Európára vonatkozóan igazolja Harvey megál-
lapításának történeti érvényességét. „A Nyugat — írja Sz űcs — létrehozta viszont a városháló-
zat olyan sűrűségét, az árucserének az egész gazdaság és társadalomszerkezet oly dominánsan
meghatározó intenzitását.'
Az egyes települések településföldrajzi funkcióinak megvan a maguk társadalmi „dimenzió-
ja': Úgy is fogalmazhatunk, hogy azok a tényez ők, amelyeket a településföldrajz lokális, köz-
ponti, illetve speciális telepélésfunkciókként elemez, s ezek közül különösen a központi vagy
városi alapfunkciók — a magasabb szint ű szolgáltató funkciók színvonala és összetétele, nem-
csak a gazdasági, hanem a kulturális és a szimbolikus t őke — újratermelésének esélyeit, össze-
tételét és színvonalát is befolyásolják. Bourdieu tőkefogalmát a településhálózat szintjére
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
152 Timár Lajos TÉT 1990.3-4
vetítve azt mondhatjuk, nemcsak az egyes társadalmi csoportok, osztályok között oszlik el egy-
enlőtlenül a gazdasági, kulturális és a szimbolikus tőke, hanem az egyes települések között
is. Milton Santosnak a tőke helyhez kötött értékesülési folyamatára utaló megjegyzése: „A
„tőke értéke" attól a helyt ől is függ, hogy hol fektették be, bár fordítva megváltoztatja a hely
értékét is." 2 ' — csak a gazdasági tőkére utal.
Külön elemzést igényel az, hogy a gazdasági, kulturális és szimbolikus t őke kölcsönhatásának
milyen településspecifikus vonásai alakulnak ki a településhierarchia különböz ő szintjein.
Az nyilvánvaló, hogy a három „tőkefajta" újratermelésének „történeti ritmusa" nemzeti
szinten különböző, s ugyanígy eltérő az az intenzitás is, amellyel az egyes t őkefajták a nemzet-
közi folyamatokba bekapcsolódnak. A kapitalizmus mint világrendszer nemcsak a gazdasági,
hanem a kulturális és szimbolikus t őkék asszimetrikus újratermelésével is jellemezhet ő. Az
asszimetrikus jelleg megjelenik nemzeti szinten is — kisebb országok esetében úgy véljük nem
annyira a régiók, mint inkább a településrendszer szintjein. S mivel a „kulturális különböz őség
kummulatív differenciák történelmi dialektikájának a terméke", ezért a gazdasági t őke újra-
termelésének ritmusa az egyes településeken teljesen eltér ő lehet a kulturális tőkéjétől." Vagyis
Bourdieu — a térbeli-települési dimenziótól elvonatkoztató — tétele: „a kulturális kompetencia
különböző formái is csak akkor alakulhatnak át kulturális t őkévé, ha beékel ődnek a gazdasági
termelés rendszerét, a termel őket a termel ő rendszerrel összefűző objektív viszonyokba""
konkrét értelmezést kíván a településrendszeren belül is. A szimbolikus és társadalmi t őke alap-
vető sajátosságát viszont éppen az adja, hogy a gazdasági t őkéhez még áttételesebben kapcsoló-
dik, mint a kulturális tőke. Például Közép-Kelet-Európában az el őkelő származás csekély gaz-
- .dasági tőke birtoklása esetén is szimbolikus t őkét jelentett.
A városhálózat és a társadalom
A településhálózaton belül els ősorban a városhierarchia felső szintje az, ahol az innovációs
folyamatok révén a „gazdasági tőke" tárgyiasulása, a kulturális és szimbolikus tőke intézmé-
nyesítettsége az infrastruktúra magasabb szintjét, modernebb formáit igényli és teremti meg.
A megépített környezet alkotóelemei szorosabban kapcsolódnak bizonyos társadalmi rétegek-
hez, ugyanakkor bizonyos részei az intézményesült társadalmi felépítmény számára teremtik
meg működésük tárgyi kereteit. Részben ezzel is összefügg, hogy ugyanúgy, ahogy a területi
és társadalmi munkamegosztás gócpontjai sajátos történetileg változó térbeli elrendeződést al-
kotnak — felépítmény elemei is térbelileg strukturállak. A társadalmi infrastruktúra történetisé-
ge egyúttal azt is jelenti, hogy „a politikai hatalmi központok és létez ő térbeli elrendezésük
semmiképpen sem a tőkés társadalmi viszonyok közvetlen kifejeződése"."
Az urbanizációs folyamat els őként a brit regionális fejl ődés sajátosságait formálta át.
1801-11 között a városlakók aránya Angliában és Wales-ben még 33,8% , 1910-11-re viszont
már 78%-ra n őtt." A 19. század második felében a nagyobb városok maguk körül valóságos
„városrégiókat" hoztak létre. 1871 és 1911 között az Egyesült Királyságban százezernél népe-
sebb városokban, konurbációkban, él ők aránya 37,5 % -ról 50,4%-ra n őtt."
Michael Hechter a brit fejl ődésre vonatkozóan a területi egyenl őtlenséget sajátos bels ő
centrum-periféria viszonyként értelmezte. Az iparosodási folyamat az angol területek többségét
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
TÉT 1990.3-4 Piacgazdaság és civil társadalom... 153
érintette, ezzel szemben a Celtic periphery kisebb térségeit alakította csak át az iparosodás."
Miközben az angol gazdaság nagymértékben differenciálttá vált, a periférikus gazdaságok a
monokulturális jelleghez hasonlítottak, er őteljesen függve a régión kívüli árváltozásoktól."
„A periféria gazdasága olyan fejl ődésre kényszerített, amely kiegészít ő jelleg ű a centrumhoz
viszonyítva ...""
Az összefoglaló foglalkozási adatok Angliától mint centrumtól, a másik széls ő pólusig, Íror-
szágig, a periférikus helyzet fokozatos er ősödését jelzik. A belső területi egyenl őtlenségek
elemzésénél alapvető módszertani probléma — a vizsgált területi egységek kiválasztása.
A nem mez őgazdasági foglalkozásúak variációs koejficiense
(Michael Hechter)"
Anglia Wales Skócia Észak-Írország Írország
1891 0,22 0,35 0,43 0,46 0,50
1911 0,20 0,27 0,34 0,51 0,52
1931 0,18 0,39 0,53 0,40 0,65
A féntebbi táblázat adatai jelzik azt, hogy a periférikus helyzet er ősödésével — túl azon,
hogy a nem mező gazdasági foglalkozásúak aránya csökken — a periférikus térségek iparoso-
dási folyamata nem csupán lassúbb, hanem területileg is sokkal kiegyensúlyozatlanabb. Mint
Urwin, D. W, megjegyzi: „a 19. századi gazdasági változások olyan egyenl őtlenségeket te-
remtettek Skócián, Anglián és Walesen belül, amelyek nagyobbak voltak mint a közöttük lev ő
általános egyenlőtlenségek. " 31
Ennek oka olyan folyamatokkal magyarázható, melyek el őször éppen az Egyesült Király-
ságban jelentek meg, s jelent ősebb időbeli késéssel és módosult formában Közép-Kelet-
Európában is megjelentek. A kiépülő vasúthálózat az eltér ő termelési profilú, különféle ter-
melvényekre specializálódott term őtájak összekapcsolásával, a városok és vidékük közötti in-
tenzívebb termékcsere megteremtésével, a város intézményei által vonzott területek b ővülésé-
vel — a területi munkamegosztási kapcsolatok új típusú formáit teremtette meg. A vasúthálózat
területi sajátosságai, az urbanizáció szigetszer ű jellege a mezőgazdasági termelés feltételeit
is alapvető en befolyásolták. A nagy fogyasztópiacok „költség-távoltógának" megváltozása
a helyzeti járadékviszonyokat is átrendezte az egyes tájakon. A gyáripar a maga sajátos
technológiai-forgalmi kapcsolataival, a felvev ő piacok iránti „agresszív" igényeivel fokoza-
tosan behatolt a korábban zárt, tradicionális termelési körzetekbe. Ez a folyamat persze terüle-
tileg rendkívül egyenl őtlenül zajlott le.
Raymond Williams, a The Country and the City szerzője, szemléletesen illusztrálja ezt a
területi differenciáltságot szül őfaluja környékén, Anglia és Wales határán: „Húsz mérföldön
belül ... egyik irányban egy régi katedrális város, a másik irányban egy régi mez őváros, de
alig néhány mérfölddel távolabb már Dél-Wales nagy szén- acélötvözetének els ő ipari városait
és falvait láthatjuk."'
Egy-egy periférikus „régió" nagyobb városa, pl. Glasgow Skóciában, összehasonlíthatat-
lanul polgárosultabb társadalmi szerkezetet és nagyobb társadalmi mobilitást biztosít, mint
a „centrum" régió Anglia városoktól távolabb fekv ő falvaí.
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
154 Timár Lajos TÉT 1990 s 3-4
A kialakuló nagyobb városok a centrum és periféria régióban is — minta gyáripar, a közigaz-
gatás és a magasabb szintű szolgáltatások központjai — gazdasági-társadalmi jellemz őikben
egyre élesebben határolódtak el vidéküktől. Maga Hechter is megjegyzi: „viszonylag magas
variációs koefficiensek jelzik a régiókon belüli jelenségek vizsgálatának a szükségességét.""
A régión belüli elemzés azonban nem fejeződhet be az alrégiók feltárásával — mint ezt Hech-
ter sugalmazza, hiszen az általa számított adatok alapján arra következtethetünk, hogy a perifé-
ria jelleg erősödésével a településhálózat funkcionális és hierarchikus tagoltsága erősödik.
Az előbb már említett Skóciának mint „periférikus régiónak" a bels ő térbeli hierarchikus
tagoltsága-az összevont adatok alapján egyáltalán nem ragadható meg. Hiszen Glasgow hajóipa-
rának kapacitása az els ő világháború el ő tt megközelítette a német hajógyártásét. A város dokk-
jaiban bocsátották vízre a világ hajótermelésének 18 %-át. Glasgow egyike volt azon kevés váro-
soknak, ahol a szakképzetlen mumkások aránya kevesebb volt 30%-nál. Hunt vizsgálatai
szerint; a századfordulón Glasgow London mellett a legmagasabb ipari bér ű városötvözetek
közé tartozott." Vagyis itt lényegesen más foglalkozási szerkezet volt jellemz ő mint a
Hobsbawn vagy Crossick által elemzett London, vagy a Gray által ábrázolt Edinburgh eseté-
ben, ahol a szakképzett mesteremberek és a munkásarisztokrácia sokkal kisebb töredékét alkot-
ták a munkaerő-állománynak mint Glasgow esetében."
Tehát minta fenti példa is mutatja, a bels ő centrum és periféria viszonyokat csak régiók szint-
jén elképzelni tudó szemlélet világviszonylatban is jelent ős iparvárosokat „tüntethet el" a peri-
férikus régió címszava alatt. A Hechter által centrum régiónak tekintett Anglián belül is olyan
nagyok voltak a területi különbségek, hogy ezek tudomásul nem vétele a brit gazdaság térszer-
kezete fő jellemzőinek mellőzáét jelenti. Olyan területi különbségekr ől van szó, melyek elem-
zésére a csak a régió fogalommal operáló elemzés nem alkalmas. „A 'hasadás' — írja Ingham
— a brit gazdaságon belül eredetileg háromszint ű volt; a City és az ipar, a City és a vidéki
pénzügyi rendszer, valamint kisebb mértékben a vidéki ipar és bankok között.""
Az iparosodás és a modernizázió — még Anglián belül is — térbelileg rendkívül egyenl őtle-
nül haladt el ő re. „Legtöbb nagyvárosunkban — írja Ditchfield 1889-ben — a régi sajátoságok
gyorsan eltű nnek ... és minden modernizálódik; de a vidéken minden maradt a régiben ..." 37
őleg azokban a falvakban, „melyek távolabb fekszenek a vasútállomástól, még nem érintették F
őket a korszak alapvető változásai"."
„A modern találmányok: a g őzmozdony, a távíró és még a sajtó is csak felszínesen érintették
a régi falusi életet"."
Sőt a dinamikusabban fejlődő városoktól kicsit távolabb is „megállt az id ő". Pl. a Sout-
hampton közelében fekvő Winchestert 1890-ben így látta a kortárs szemlél ő: „Miközben má
központok lázas sietséggel haladtak el ő re, s közben eltiporták régi méltóságuk minden emlékét,
Winchester kívül maradva az angol ipar és élet f ő áramlatain, majdnem mozdulatlanul
megállt.""
Az angol gazdaság 19. századi szerkezeti átalakulása szorosan összefüggött a világgazdaság-
ban betöltött központi szereppel. A nemzetközi munkamegosztás „brit pólusú" rendszere az
angol gazdaság térszerkezetére is alapvet ő hatást gyakorolt. A szolgáltatások szerepének növe-
kedése egyúttal sajátos térbeli koncentrációt alakított ki Délkelet-Angliában, els őként London
és Middlesex környékén. 1841-ben London és Middlesex esétében a szolgáltatásban foglalkoz-
tatottak aránya 21,7% volt az országos 13,1% -kal szemben. 1911-re ez az arány 27,9%-ra n őtt,
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
TÉT 1990.3-4 Piacgazdaság és civil társadalom... 155
míg az országos átlag 20,7%-ra. A századfordulóra azonban Délkelet-Anglia többi részén is
az országos átlag fölé emelkedett a szolgáltatások területén dolgozók aránya. Ezt jól mutatja,
hogy 1841-ben a tíz legmagasabb szolgáltatási aránnyal rendelkez ő county közül hat Délkelet-
Angliában összpontosult, 1911-ben viszont már tízb ől nyolc."
Vagyis kétségtelen, hogy Délkelet-Anglia szolgáltató régióvá vált, s mint ilyen egységnek
a gazdaságtörténeti elemzése teljesen indokolt. Azonban az ipart elemz ő gazdaságtörténész
számára Délkelet-Anglia aligha megfelel ő regionális keret. A társadalomtörténész számára pe-
dig e térség településeinek (London, Winchester) élesen eltér ő társadalmi szerkezete eleve ki-
zárja, hogy kizárólag régió fogalomra építve végezze a vizsgálatait.
A brit gazdaság és társadalom térszerkezeti sajátosságainak vázolása után joggal gondol a
T. Olvasó arra, hogy egy példa — ráadásul éppen egy olyan, amelynek egyediségér ől (mellőzve
ugyan a térszerkezeti vonásokat) könyvtárnyi irodalmat írtak már — nem bizonyító erej ű.
Több országot átfogó regionális elemzésre nem sok példát találunk a szakirodalomban. Ilyen-
fajta elemzésre a közelmúltban Söderberg vállakozott. Tanulmányában Nagy-Britannia, Fran-
ciaország, Poroszország és Svédország regionális gazdasági egyenl őtlenségeinek elemzését
végzi el az 1840-1914 közötti id őszakra vonatkozóan." (Az angol és svéd adatok területi alap-
egysége a county. A francia départment, a porosz adatok pedig a Bezirke beosztás alapján tagol-
ják az elemzést területileg.)
A területi egyenl őtlenséget a férfi mez őgazdasági munkások bérének közigazgatási egysé-
gekre számított adataival fejezi ki Söderberg. Az ország& közötti összehasonlítást az teszi lehe-
tővé, hogy ezeket az adatokat az országos átlaghoz viszonyított százalékban fejezi ki. Az adott
időszakban a brit bérkülönbségek voltak a legkisebbek. Franciaországban már nagyobb bérkü-
lönbségek alakultak ki, s jellemző módon a nagyvárosok — Párizs és Marseille — övezetében
jóval az országos átlgg feletti bérszintek alakultak ki. Poroszország nyugati és keleti része között
sajátos dualizmus figyelhet ő meg, „West-Ost-Geffille". „A porosz magas, illetve alacsony bér-
színvonalú régiók térbelileg sokkal határozottabban elkülönültek mint bármely más vizsgált
országban"." Svédország esetében 1858-ban — ekkor még Európa perifériájához sorolható az
ország — éles különbségek figyelhet ők meg az északi és déli területek között. 1910-re a fejlett
ipari országok sorába zárkózott fel az ország — a területi különbségek valamelyes mérsékl őd-
tek, azonban a délkeleti területeken továbbra is a legalacsonyabb volta bérszínvonal. A fentebbi
összehasonlítások alapján valószín űsíthetjük, hogy a centrum helyzet ű országoktól a periféri-
kusabb helyzet ű országok felé haladva a területi egyenlőtlenségek fokozódnak."
A 18. század végét ől — els őként Angliában, majd bizonyos id őbeli késéssel a többi centrum
országban, illetve félperiféria és periféria országaiban is — a városhálózat országonként jelleg-
zetes hierarchikus rendszere, főként társadalmi vonatkozásban, egyre élesebben kiemelkedik
a regionális keretekből. A modernizáció mindegyik országban sajátos folyamat volt térbeli-
földrajzi értelemben is. A modernizáció mértékét és jellegét jól tükrözi, hogy a településhierar-
chia mely szintjén ragadható meg ez a folyamat. Pl. a 19. század közepi Oroszországban egyet-
len város, Pétervár nyújtotta csak igazán „a modern világ elkápráztató ígéreteit"." S őt, magán
a városon belül egyetlen sugárút szimbolizálta a modern életformát. „Semmi sem hasonlítható
a Nyevszkij sugárúthoz, legalábbis Pétervárott semmi sem — írja Gogol 1835-ben —, hisz ez
az utca maga a város! Van-e oly csoda, melyet ez az utca nem ismer? Meggy őződésem, hogy
a város egyetlen sápadt hivatalnok lakója sem cserélné fel a Nyevszkij sugárutat bármely más
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
156 Timár Lajos TÉT 1990.3-4
földi jóra ... És a nők! ... A mindentudó Nyevszkij sugárút! Mennyi sok látomás bukkan fel
egyetlen nap alatt! Hány metamorfózis történik 24 óra leforgása alatt!'
Ugyanakkor a centrum országaiban már a városok olyan összefügg ő rendszere kezd kiformá-
lódni, ahol a gazdasági és kulturális t őke bővített újratermelése biztosított, illetve a szimbolikus
tőkének a modernizációhoz is illeszked ő formái is kitermelődnek. A városhierarchián belüli
funkcionális specializálódás, a fejlettebb infrastruktúra hozzájárul az innovációs folyamatok
terjedéséhez. Ennek következményeként a megjelen ő új foglalkozási és társadalmi csoportok
biztosítják a társadalmi hátterét az öngerjesztő gazdasági és társadalmi modernizációnak.
A második világháború után az ipar leépülésének hulláma és a szolgáltatások ennél nagyobb
arányú növekedésének időszakában hagyományos bölcsességgé vált, hogy a városok ipari köz-
pontokból szolgáltató központokká alakulnak át. Ez igaz, de túl általános megállapítás ahhoz,
hogy az összetett városhierachiát és városfunkciók fejl ődését megértsük. Az utóbbi években
számos szerző felvetette, hogy a világgazdaságban el őször a történelem során az igazán globális
városok és a városi területek szorosan összefügg ő hierarchiája létrejöttének vagyunk szemtanúi.
Cohen felvetette, hogy az elmúlt néhány évtizedben tanúi lehettünk a „metropolisz és régió
struktúra" hanyatlásának, mely a 20. század els ő felében domináns szerepet játszott az USA-ban
és a többi fejlett t őkés országban. Ahogy a nemzeti gazdaságok egyre inkább betagozódtak a
világgazdaságba, a városi övezetek, melyek nemzeti szint ű központokként funkcionáltak, foko-
zatosan kettéváltak nemzetközi és nemzeti központokra. A regionális központok egy további
csoportja szintén kiterjedt. Cohen szerint New York, London és Tokyo abban az értelemben
már globális várossá vált, hogy itt a legnagyobb pénzügyi és részvénytársasági vállakozások
sokkal inkább a nemzetközi mint a hazai ügyletekkel foglalkoznak.'
Ennek az új városhierarchiának a fejl ődése egyidej űleg a városfunkciók új hierarchiáját te-
remti meg. Ha a kés ő feudális várost a kereskedelmi t őke koncentrációja határozta meg, a korai
kapitalista város az iparban koncentrálódó termel ő tőkével jellemezhető, míg a késő kapitalista
várost megint csak más tényez ők határozzák meg. „A nemzetközi és nemzeti városok többségé-
ben a pénztőke és pénzügyi funkciók széles skálája összpontosul, a közigazgatás és magasszint ű
szolgáltatások, melyek megolajozzák a pénz áramlását; ez az a funkció, amely meghatározza
a késő kapitalista várost az új városhierarchia csúcsán.'
A helyzet a regionális centrumok és kisebb városok szintjén már nem egyértelm ű . Bár ezek
gazdasági életében is elmozdulás van a szolgáltatások bizonyos típusai irányába, sok közülük
valószínűleg megmarad helyi ipari központnak, olyan javakat termelve, melyek számára nincs
hatékony nemzetközi vagy hazai piac.
Az iparosodási folyamat és az urbanizáció Közép-Kelet-Európában térbelileg lesz űkülten né-
hány növekedési pólusra koncentrálódott. Az egyébként is megkésett, torzult iparosodással
nem kapcsolódott össze — „az európai város kitárulása vidéket fölemészt ő óriás szervezetté"
— ahogyan ezt Nyugat-Európára vonatkozóan Hajnal István oly szemléletesen megfogalmaz-
ta." Éppen ellenkez őleg, itt a vidék jórészt felszínes urbanizációja csak a nagyobb városok
vonzáskörzetében haladt lassan el őre, s gyakran a vidék „urbanizációja" — a város „ ruralizá-
lódását" is jelentette. Mindehhez az is kapcsolódott, hogy Közép-Kelet-Európában a kapitaliz-
mus térhódítása szorosan összefonódott az állam és ehhez kapcsolódó egyéb felépítményelemek
sajátos, kiemelt szerepével. Ennek azonban természetesen korábbi történelmi gyökerei vannak.
Szűcs Jenő — a középkori Európa társadalomfejl ődését elemezve — utal arra, hogy „a Nyugat
az állam alárendeltje, a Kelet mintegy „államosította" az egész társadalmat".5°
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
TÉT 1990.3-4 Piacgazdaság és civil társadalom. . . 157
A megépített környezet, az erre épül ő gazdasági viszonyok, illetve a gazdasági bázissal össze-
függő, de nem determinált társadalmi viszonyok és felépítményi elemek sajátos kombinációja
határozza meg az egyes térségek, illetve települések társadalmi min őségét. Ezzel kapcsolatban
Pierre George jogosan emeli ki a folyamatok eltér ő történeti ritmusát, s a longue durée szerepét:
„Minden teret az definiál, hogy mi a helye az erőviszonyok játékában, ugyanakkor meghatároz-
zák elvitathatatlan tulajdonságai is, azaz egyszerre határozható meg a konjukturális jelenségek
által és a hosszú id őtartam adatai által. A tények materialitásában éppúgy, mint az emberek
emlékezetében megvan a vagyonörökség összetétele, kialakulása és id őnként hivatkozás az át-
menetileg elfelejtett értékek visszatérésére, amelyek azonban állandóan jelen vannak a tér ar-
cheológiáj ában ." 51
A társadalmi tér különböző egységeiben az adott id őszakban a releváns tényez ők nem csupán
a társadalmi-gazdasági formáció jellegét ől függnek, hanem a konjukturális jelenségek és a
hosszabb távon ható folyamatok eltér ő intenzitással és más-más formákban jelentkeznek. Va-
gyis jogosnak érezzük Pred kritikáját Bourdieu „nehéz prózájáról" — „nagyon szuggesztív,
de hiányzik annak id őbeli és térbeli részletezése, hogy az egyéni életrajzok (életpályák) naponta
hogyan kapcsolódnak a jellemz ő intézményi tevékenységekhez". 52
Pred válasza erre a problémára a következ ő : „a társadalmi újratermelés részletei, az egyéni
szocializáció, a társadalmi rétegz ődés — az egyéni életpályáknak a sajátos intézményi cél-
tételező tevékenység-sorozatokhoz való állandó kapcsolódásában jelennek meg, jellemz ő idő-
beli és térbeli elhelyezkedésben"."
„Más szavakkal, amikor az egyén mozgáspályája (path) a családtól eltérő szervezet vagy bizo-
nyos intézmény által meghatározott célorientált feladatsor tevékenységhalmazával kapcsolódik
össze, az egyén küls ő cselekvései elválaszthatatlanná válnak a társadalom észlelhet ő műkö-
désétől ." 54
Pred időföldrajzi megközelítése lényeges kiegészítés, azonban további elemzést igényel, hogy
az egyén szocializációját milyen mértékben és konkrétan hogyan befolyásolja az általa általá-
nosságban megfogalmazott „térbeli elhelyezkedés".
A városhierarchia társadalmi-térbeli aspektusai
Eddigi fejtegetéseink alapján nyilvánvalóvá vált az a T. Olvasó számára, hogy mi a társadalom
térbeli sajátosságai közül alapvet ő fontosságot tulajdonítunk a városhálózat térbeli rendszeré-
nek és hierarchikus tagolódásának. Vizsgálatunk térbeli kereteinek vázolása után, azaz a „hol"
kérdése után a konkrétan „mit" vizsgáljunk kérdése következik. Épp ezért a következ őkben
a városrendszer összehasonlító vizsgálatának legfontosabb szempontjait vázoljuk.
1. Milyen a gazdasági tőke funkcionális alakjaihoz kapcsolódó rétegek bels ő szerkezete, illetve
az általuk működtetett t őke térbeli keretei (helyi piac, nemzeti vagy nemzetközi)? A gazdasági
tőke milyen hatalmi munkamegosztást alakít ki a földbirtokos osztállyal? A gazdasági mono-
polszervezetek a városhierarchia mely szintjeit választják központjukként? A „középosztá-
lyok" közötti erőviszonyokat a piaci viszonyok mellett mennyiben befolyásolják az állami
beavatkozás különböző formái, illetve a „helyi" társadalom saját normái?
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
158 Timár Lajos TÉT 1990.3-4
2. A kulturális tőke újratermelését biztosító réteg mennyiben kapcsolódik be a t őkés termelés
szervezetébe, illetve hogyan tagozódik be a polgári társadalom szerkezetébe? E társadalmi
réteg a munkamegosztási viszonyok mellett milyen más dimenziók mentén tagolódik? Milyen
mértékű a belső tagoltság, és vannak-e településspecifikus vonásai ennek a tagoltságnak?
A piacgazdaság szervezetébe való bekapcsolódás jellege és mértéke, illetve tevékenységük
jellege alapján a következő csoportok elkülönítését tartjuk szükségesnek a városhierarchia
egyes szintjein.
a) A termelés technikai eszközeinek átalakítását és fejlesztését végz ő csoport.
b) A munkafolyamatok felügyeletét és szervezését ellátó csoport.
c) Az érték nyilvántartását és realizálását biztosító szakértelmiség.
d) Az információ, az innováció és tudomány termelését és közvetítését végz ő csoportok. Lé-
nyeges kérdés, hogy az információáramlás és az innováció terjedés bels ő rendszerét me-
nnyiben határozzák meg a gazdasági t őke, az állam vagy a helyi közösségek igényei?
e) A tőkés társadalmi viszonyok újratermeléséhez, a felépítményhez és ezen belül az állam-
hoz kapcsolódó csoportok.
J) A hagyományos értelmiség — a tudás közvetít ői és átadói. Az oktatási rendszer alsó és
középs ő szintjén tevékenyked ők csoportja.
Az értelmiség ezen csoportjai között nem húzható merev határvonal, csak hozzávet őleges
statisztikai elkülönítés lehetséges. Ett ől függetlenül e csoportok a kulturális t őke újraterme-
lésében funkcionálisan olyan eltér ő szerepet játszanak, amely indokolttá teszi ilyenfajta cso-
portosításukat.
3. A „történelem járadékosai" (föld- és házbirtokosok) milyen mértékben kapcsolódnak be a
gazdasági, társadalmi és politikai életbe? Milyen mértékben sikerül a gazdasági, kulturális
és szimbolikus t őkéjüket meg őrizni, esetleg b ővíteni?
4. A városhierarchia különböző szintjein, a települések központi funkciói milyen mozgásteret
biztosítanak a kisipar, a kiskereskedelem és a szolgáltatások számára? A gyáripar, a nagyke-
reskedelem milyen munkamegosztást alakít ki a kisiparral,, a kiskereskedelemmel és a szol-
gáltatások kisvállalkozóival? Milyen eltérések vannak ebben a vonatkozásban a városhierar-
chia különböz ő szintjein? A kispolgári rétegeknél a gazdasági tőke meg őrzése milyen
színvonalú és szerkezet ű kulturális tőkét igényel? A kispolgári rétegek attit űdjei mennyiben
épülnek a felülről „leszivárgó" mintákra, és mennyiben saját „értékteremtésük" ered-
ményei?
5. A munkásság — ezen belül a nagyipari munkások — aránya és bels ő tagoltsága hogyan válto-
zik a városhierarchia különböző szintjein? A munkásság gazdasági, érdekvédelmi, politikai
és kulturális szervezeteit mennyire tudja befolyásolni az állam és a t őkés osztály?
6. S végül, de nem utolsósorban: az egyes társadalmi rétegek és csoportok között országos szin-
ten milyen mérték ű a társadalmi mobilitás, s milyen településspecifikus vonásai vannak en-
nek a folyamatnak? A társadalmi helyzet változtatásában milyen szerepe van a gazdasági,
társadalmi és kulturális tőkének?
A nemzetgazdaságon belül — még a centrum-országokban is — létezhetnek olyan területek,
„zárványok", melyek kevésbé kapcsolódnak be az áru- és pénzviszonyokba. Vagyis a település-
hierarchia egyes láncszemeit, vagy a különböz ő térségeket, eltérő mértékben érinti az áruk
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
TÉT 1990.3-4 Piacgazdaság és civil társadalom... 159
és szolgáltatások, a pénz és hitel térbeli körforgása. A településrendszer alsóbb szintjén, s külö-
nösen a városok vonzáskörzetét ől távoli településeken — a helyi viszonyok és küls ő hatások
sajátos kettőssége — a helyi létfeltételekhez köt ődő „hagyományőrző- viszonyok béklyózó túl-
súlyát jelenti a küls ő, „idegen" hatásokkal szemben. Az egyes térségek és települések társadal-
mi szerkezete már ebből következően is eltérő mértékben tükrözi a társadalmi makrostruktúrát,
pontosabban annak sajátos többrétegűségéből esetleg csak néhány „réteget" tartalmaz. S őt,
véleményünk szerint a társadalmi makrostruktúra alapvet sajátosságai abban is kifejeződnek,
ő
hogy az egyes térségekben — vagy méginkább egy kis ország esetében — a településhierarchia
egyes szintjein mennyire eltér ő jellegű gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatok zajlanak
és milyen konkrét kölcsönhatásokat teremt ezek számára a településrendszer. Más szemszögb ől
tekintve: az egyes településeken q társadalom fels ő rétegeinek újratermelési stratégiájában ter-
mészetszer űleg kap eltérő hangsúlyt és nyer más-más tartalmat a gazdasági, a kulturális és
szimbolikus t őke. Konkrét elemzést igényel, hogy a településhierarchia különböz ő szintjein a
gazdasági tőkét mennyiben befolyásolják konjukturális jelenségek, illetve a megépített környe-
zet mely elemei válnak árukká, az externáliáknak és monopoljáradékoknak milyen társadalmi
rétegek válnak haszonélvezőivé. A gazdasági tőke színvonalának és szerkezetének differenciált-
sága, telepü/ésspecifikus kölcsönhatása a kulturális és szimbolikus t őkével, továbbá a társadal-
mi rétegz ődés és mobilitási esélyek és különbségei társadalmi rétegspecifikus habitust, azaz
a tartós és áttételezhető beállítottságok rendszerét hozzák létre. A habitusba beépülő, tapasztalt
és átélt múltbeli összefüggéseket az egyén — társadalmi rétegenként eltér ő belső szerkezetben
és intenzitással — mindig a hely „szellemeként" is érzékeli. A magatartási szabályokat, az
„értelmes" és „lehetséges" gondolati határait nem csupán a társadalmi hierarchiában elfog-
lalt helyzet, hanem az egyéni életpályáknak konkrét kereteket nyújtó település is meghatározza.
Jegyzetek
' Giddens, A. (1979) Central Problems in Social Theory, Macmillan, London, 54. o.
• Giddens, A. (1984) The Constitution of Society, Polity Press, Cambridge, 110-111. o.
▪ Gregory, D. (1978) Ideology, Science and Human Geography, Hutchison, London, 120. o.
Bourdieu, P. (1985) The social space and the genesis of groups, Social Science Information, Vol. 24. No. 2. June.
211. o.
• Bourdieu, P. (1972) Esquisse d'une theorie de la practique, Genf, 242-243. o.
Idézi Ferge Zs. (1978) Utószó In: Bourdieu, P. A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése, Budapest, Gondolat,
423. o.
• Bourdieu, P. The social space ... , 196 o.
' Uo. 198. o.
• Bourdieu, P. (1978) Rekonverziós stratégiák, In: Társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése, Budapest, Gondolat,
375-376. o.
9 Peet, R. (1979) Societal Contradiction and Marxist Geography, Annales of Association of American Geographers,
March 166. o.
Castells, M. (1977) The Urban Question: A Marxist Approach, Edward Arnold, London, 64. o.
" Pred, A. (1986) Place, Practice and Structure, Polity Press, Cambridge, 9. o.
' 2 Leng, G. (1973) Zur „Münchner" Konception der Socialgeographie, Geographische Zeitschrift, 2., 131. o.
Poulantzas, W. (1978) State, Power, Socialsm. , 98. o. Poulantzasnak a társadalmi, politikai folyamatok térbeliségér ől
vallott nézeteire jelent ős hatást gyakoroltak Lefebvre, H. (1974) munkái, els ősorban La Production de l'Espace,
Paris.
14 Urry, J. (1985) Social Relations, Space and Time, In: Gregory, D. — Urry, J. (szerk.) Social Relations and Spatial
Structure, Macmillan, London, 39. o.
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
160 Timár Lajos TÉT 1990.3-4
15
Proctor, I. (1983) Urbanization in the Spatial Structuring of Social Institution, In: Pons, V. - Francfis, R. (szerk.)
Urban Social Research Problems and Prospects, London-Boston Routledge-Kegan Paul, 92. o.
16
Castells, M. The Urban Question ... 237. o.
17
George, P. (1969) Sociologia y geografia, Ed. Peninsula, Barcelona, 39. o., idézi Kéri András:, Szociálgeográfia
francia alapokon (kézirat).
18
Mellor, J. R. (1983) Urban Sociology in an Urbanized Society, In: Urban Social Research Problems and Prospects,
Pons, V. - Francis R. (szerk.), London-Boston, 10. o.
19
Harvey, D. (1982) Social Justice and the City, London, Basil Blackwell, 304. o.
20
Szűcs J. (1983) Vázlat Európa három történeti régiójáról, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 21. o.
21
Santos, M. (1975) Space and Domination: a Marxist Approach, International Social Science Journal, 2., 356. o.
22
Bourdieu, P. (1985) Az identitás és reprezentáció. A régió fogalmának kritikai értelmezéséhez, Szociológiai Figyelő,
I. 12. o. 10. lábjegyzet.
23
Bourdieu, P. Outline of a Theory of Practice, Cambridge, Cambridge University Press, 186. o.
24
Harvey, D. (1982) Limits to Capital, London, Basil Blackwell, 399. o.
25
Lee, C. H. (1971) Regional Economic Growth in the United Kingdom Since 1880s, McGraw-Hill, 24. o.
26
Hechter, M. (1972) Industrialisation and National Development in the British Isles, The Journal of Development
Studies, Vol. 9., April, 167. o.
27
Hechter, M. (1975) Internal Colonialism. The Celtié Fringe in British National Development, 1536-1966,
Routledge-Kegan Paul, (A bels ő centrum és periféria fogalmának definiálása, 9. o.)
28
Hechter, M. (1980) Industrialisation and National Development, International Journal of Urban Regional Research
4 (3), 164. o.
29
Hechter, M. (1971) Regional Inequality and National Integration, Journal o f Social History, Vol. 5., No. I., 99. o.
30
Hechter, M. (1980) Industrialisation and National Development, International Journal of Urban Regional Research
4 (3), 164. o.
31
Urwin, D. W. (1982) Territorial Structures and Political Development in the United Kingdom, In: Rokkan, S. -
Urwin, D. W. (szerk.) The Politics of Territorial Identity, Studies in European Regionalization, SAGE Publications,
London, 35. o.
32
Williams, R. (1973) The Country and the City, London, Chatto and Windus, 2. o.
33
Hechter, M. (1972) Industrialisation and National Development in the British Isles, The Journal of Development
Studies, Vol. 9., April, 167. o.
34
Glasgow hajóiparáról, illetve a munkásság bels ő szerkezetéről; Smith, J. (1986) Class, Skill and Sectarisanism in
Glasgow and Liverpool, 1880-1914, In: Morris, H. I. (szerk.) Class, Power and Social Structure in British Ninete-
enth Century Town, Leicester University Press, 184. o.
A skót gazdaság és társadalom térszerkezetér ől átfogó képet nyújt Turnock, D. (1982) The Historical Geography
of Scotland Since 1707• Geographical Aspects of Modernisation. Cambridge Studies in Historical Geography,
Cambridge University Press, Cambridge. Hung, E. H. (1986) Industrialization and Regional Indquality: Wages
in Britain 1760-1914, Journal of Economic History, December, 946. o.
35
Hobsbawn, E. J. (1964) The Labour Aristocracy in Nineteenth Century Britain, In: In Labouring Man, 272-315. o.
Stedman, J. G. (1971) Outcast London, Oxford. Crossick, G. (1978) An Artisan Elite in Victorian Society.
Gray, R. Q. (1971) 77w Labour Aristocracy in Victorian Edinburgh, Oxford.
36
Ingham, G. (1984) Capitalism Divided? The City and Industry in the British Social Development, Macmillan,
London, 49. o.
37
Idézi Wiener, M. J. (1981) English Culture and the Decline of the Industrial Spirit 1850-1980, Cambridge
University Press, Cambridge, 57. o.
38
Gissing, G. (1903) The Private Papers of Henry Regecroft, Idézi Wiener, M. J. fentebb említett könyvében, 98. o.
39
Jefferies, R. (1890) Hodge and His Masters, London, 276. o.
40
Kitchin, G. W. (1890) Winchester, London, 217-218. o.
41
Lee, C. H. (1980) Regional Structural Change in the Long Run: Great Britain 1841-1971, In: Pollard, S. (szerk.)
Region und Industrialisierung, Göttingen, Vandenhoeck-Ruprecht, 276. o.
42
Söderberg, J. (1985) Regional Economic Disparity and Dynamics, 1840-1914: a Comparison between France,
Great Britain, Prussia, Journal of Economic History, Vol. 14., No. 2.,Fall May-August, 273-296. o.
43
Uo. 280. o.
44
Bairoch, P., Lévy-Leboyer, M. (1981) Disparities in Economic Development Since the Industrial Revolution,
Macmillan, London.
45
Berman, M. (1985) All That is Solid Melts Into Air, The Experience of Modernity, Verso, London, 195. o.
46
Idézi Berman, M. 195. o.
Timár Lajos: A piacgazdaság és a civil társadalom térbeli dimenziói.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 147–161. p.
TÉT 1990.3-4 Piacgazdaság és civil társadalom... 161
47
Cohen, R. B. (1981) The New International Division of Labor, Multinational Corporations and Urban Hierarchy,
In: Urbanization and Urban Planning in Capitalist Society, Dear, M. and Scott, A. (szerk.), 308. o.
48
Williams, P. — Smith, W. (1986) From „Renaissance" to Restructuring the Dynamics of Comtemporary Urban
Development, In: Gentrification of the City, Smith, N. — Williams, P. (szerk.), 211. o.
49
Idézi Erdei F. (1984) Történelem és szociológia, In: Történelem és társadalomkutatás, Erdei Ferenc összegy űjtött
művei, Budapest, Akadémiai Kiadó, 43. o.
50
Szűcs J. (1983) Vázlat Európa három történeti régiójáról, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 86. o.
51
George, P. (1981) La geographie, histoire profonde. A la recherce d'une notion globale de l'espace, Annales de
Geographie, March-Avril, 204. o.
52
Pred, A. (1981) Social Reproduction and the Time-Geography of Everyday Life, Geographiske Annaler 63(B) I.,
8. o.
53
Uo. 10. o.
54
Pred, A. (1981) Production, Family and Free-Time Projects; a Time-Geographic Perspective..., Journal of Histori-
cal Geography, 1., 5. o.
SPATIAL DIMENSIONS OF MARKET ECONOMY
AND CIVIL SOCIETY
LAJOS TIMÁR
Settlement geographical functions of certain settlements have their social "dimensions': We
can also put it this way: factors analyzed by settlement geography as local, central or specific
settlement functions, and of these especially the central or urban basic functions, the level and
composition of higher service functions influence the chances of reproduction of not only the
economic, but also the cultural and symbolic capital. If we reflect Bourdieu's capital concept
to the level of settlement network we can say that economic, cultural and symbolic capitals
are distributed unevenly not only among different social groups and strata, but also among
different settlements.
The settlement-specific characteristics of the interrelationship among economic, cultural and
symbolic capitals at different levels of settlement hierarchy should be analyzed separately.
It is also evident that the "historic rhythm" of the reproduction of the three different kinds
of capital is different at national level, and the intensity the different types of capital join the
international division of labour is also different. Capitalism as an international, world system
can be characterized by the asymetric reproduction of not only the economic, but also the
cultural and symbolic capitals as well. Asymetric character appears at national level as well:
we think, that in the case of smaller countries not so much at regional, but rather at settlement
levels. As "historical differences are the products of the historical dialectics of cumulative
differences", the rhythm of reproduction of economic capital in certain settlements might be
completely different from that of the cultural capital.
Transl. J. Mészáros