Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 13-56. p.

                                                  Tér és Társadalom 4.      1990.3-4: 13-56.


       A POLGÁROSODÁS TÖRÉKENY VÁZA -
     VÁROSHÁLÓZATUNK A SZÁZADFORDULÓN I.
                    (Városhierarchia — vázlat, tényképekkel)
                                      BELUSZKY PÁL

   A településhálózat — változó rendszer, er ős hajlammal az alaptendenciák tartós meg őrzésé-
re. Városhálózatunk mai elrendez ődésének, tagolódásának, torzulásainak okait kutatva rövid
úton eljutunk a polgári városfejl ődés korához, s vonhatunk le máig érvényes tanulságokat a
városodás-városiasodás akkori sajátosságaiból. S természetszer űleg a polgárosodó városháló-
zat sem volt el őzmény nélküli.
   Városfejlődésünkben tükröződik közép-európai társadalmi-gazdasági fejl ődésünk majd
minden sajátossága. Magyarország az államalapítás mikéntjével a nyugat európai társadalmi-
                                                                           -


gazdasági modellhez csatlakozott (a nyugati kereszténység felvétele, kapcsolat a pápasággal,
a nyugati típusú feudális formák átvétele, nyugati „szakért ők" — katonák, szerzetesek, papok,
udvari emberek, kés őbb közrendű telepesek — behívása stb.). Az átvett nyugatias államszerve-
zeti keretek tartalommal való kitöltése az 1200-as évekre „európai" országgá formálta Magyar-
országot, ám maga a folyamat, s a 13. századra prezentált eredmény egyaránt magában foglalt
 „keleties" elemeket is (autochton fejl ődés helyett mintakövetés, felülről szervezett társadalmi
szerkezetek, intézmények, kevéssé differenciált társadalom, viszonylag er ős királyi hatalom,
gyenge autonómiák stb.). Az államalapítás utáni évtizedek „központi helyeib ől" — egyházi,
igazgatási központok városias gazdasági tevékenységek, privilégiumok, privilegizált lakosság
nélkül — az 1200-as évekre nyugat-európai értelemben vett városok formálódtak. Ám a Kárpát-
medence városállománya a középkor folyamán mindvégig kis lélekszámú, jobbára a helyi piac-
központ, kézm űves központ szerepet betölt ő városok ritkaszem ű hálózatából állt; Budától,
egy-egy rövidebb id őszakban Pozsonytól, Soprontól, Kassától eltekintve, a nemzetközi munka-
megosztásba, kereskedelembe nem kapcsolódtak be. Városi polgárságunk nemcsak csekély
számú, hanem szerény vagyonú is volt. A csekély városi t őke (míg pl. Észak-Itáliában 400-500
ezer aranyforintos vagyonokkal rendelkezett egy-egy gazdag polgár, nálunk a hagyatéki leltárak
szerint ez az összeg sohasem haladta meg a 30 ezer forintot) hozadéka csak harmadát-negyedét
tette ki a nyugat- vagy dél-európai értékeknek, a bels ő piac korlátozottsága, a szerény áruterme-
lés, az ország kedvez őtlen forgalmi fekvése, a kismérték ű átmenő forgalom, a lassú pénzforgás
következtében. Városállományunk, -hálózatunk kiforratlansága, kedvez őtlen fejlődési feltéte-
lei akkor váltak nyilvánvalóvá (s gazdasági fejl ődésünkre nézve végzetessé), amikor Európa
fejlett régióiban a 15-16. században felgyorsultak a gazdasági változások, egyes körzetekben
a polgári tőkés jellegű termelés jutott uralomra. Ezzel a fejl ődéssel hazánk — csakúgy, mint
Közép-Európa többi állama — nem tudott lépést tartani. Az Európa atlanti partvidékére áttev ő-
dött centrumtól fokozatosan eltávolodtunk, felerősödött periféria helyzetünk. A centrum-
                                                                      -


periféria kapcsolatrendszerben az élelem- és nyersanyagtermelés feladata hárult Magyaror-
szágra. Ebbő l következett, hogy városaink kívül rekedtek azon a modernizációs folyamaton,
amely ekkor Nyugat-Európában kezdetét vette (kontinentális méret ű piacok pénzügyi-keres-
                           Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                            Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

14     Beluszky Pál                                                                  TÉT 1990.3-4

 kedelmi-hatalmi központjainak kialakulása, a manufaktúraipar letelepedése a városokba stb.).
 Másrészt felszínre hozta hazánkban az Alföld és a többi országrész fejl ődési útja közötti mássá-
 gokat. Megindult az alföldi típusú mez ővárosok kialakulása, melyek gazdaságában az állattar-
 tás és él őállat-kereskedelem játszotta a vezet ő szerepet. A török hódítás az emberi élet, a javak
 ismételt, s katasztrofális méret ű pusztításával, az ország kettős perifériává való süllyesztésével
 csak betetőzte e folyamatokat. A felszabadító háborúk véget vetettek a folyamatos fizikai pusztí-
 tásnak, lehetővé tették az ország gazdasági újjáépítését, ám nem változtattak azon a tényen,
 hogy hazánk az európai gazdasági fejl ődés peremére szorult — id őközben méginkább, mint
 a késő középkorban —, és a feudalizmus rendezte sorait, meger ősítette társadalmi, gazdasági
 berendezkedését. E keretek között a városhálózat középkorias formában éledt újjá, kis körze-
 tek szerény méret ű piacközpontjaiként, céhes kézm űiparos központjaiként tevékenykedtek,
 esetleg egyházi, igazgatási központok voltak. Polgárságuk számbelileg, politikai és gazdasági
 értelemben egyaránt gyenge, távolabb került Nyugat-Európától, mint volta középkor alkonyán.
 A feudális kor végéig városaink helyzete alig változott, hacsak nem említjük néhány kedvez ő
 fekvés ű településünk fokozódó bekapcsolódását az agrárexportba, a gyorsabbá váló t őkeakku-
 mulációt, néhány gyáripari üzem alapítását, néhány további „polgári" városfejleszt ő tényező
 — iskolák, egyetem, sajtó, színház stb. — megjelenését, többnyire Pest-Budára korlátozva.
    Míg Nyugat-Európában a polgári társadalom szül ője, nevel ője a város volt, addig Magyaror-
 szágon nem váltak a városok a polgári átalakulás úttör őivé. Hazánkban a múlt század közepén
 uralomra jutó kapitalista gazdasági-társadalmi rend olyan „készen kapott ruha" volt, amelybe
 nem nőtt bele visel ője. Vonatkozik ez mindenekel őtt a városokra: nem a polgárosodás élén
 haladtak, hanem utol kellett érniök a polgári átalakulást, ki kellett tölteniök tartalommal a meg-
szerzett (megkapott?) kereteket, csakúgy mint a középkor elején. Meddig jutottak ezen az úton
a századfordulóig a magyarországi városok? Ehhez kíván a tanulmány néhány adalékot nyújta-
 ni, mindenekelőtt a városhierarchia tárgykörében.
    1. Dualizmuskori városfejl ődésünk agrárországban zajlott. Az agrárkeresők aránya 1870-ben
67,1% volt, a napszámosokkal (akik külön foglalkozási csoportként szerepeltek a népszámlálá-
sokban, s nem bonthatók gazdasági ágakra) együtt az őstermelők aránya 80% körül lehetett,
s a századfordulón is meghaladta a 70%-ot ( őstermelés 68,4%, napszámosok 3,3 %). A területi
munkamegosztás képlete 1900 táján meglehetősen egyszerű: a tisztán agrárjelleg ű vidék — ahol
még az agrárlakosság közvetlen ellátását végz ő kereskedelmi, iparos, közszolgálatból él ő, egy-
házi stb. lakosság aránya is felt űnően alacsony' — tengeréből emelkednek ki a városok, eseten-
ként igen változó, összességében már alacsony agrárkeres ő arányokkal (a törvényhatósági jogú
városok lakosságának 16,0%-a őstermelő, de Hódmezővásárhely lakóinak 67,5, Szabadka la-
kóinak 59,0, Kecskemét lakóinak 57,9%-a agrárfoglalkozású). A gazdasági fejl ődés középpont-
jában a 19. század második felében az agrártermelés t őkés átalakulása, technikai, agrotechnikai
modernizációja állt: a mez őgazdasági termékek felvásárlása, kereskedelme, szállítása (a vasút-
építkezések els őrendű ösztönzője az agrárpiac volt, vasúthálózatunk alakulásában az agrárius
érdekkörök befolyása meghatározónak bizonyult), feldolgozása (malom- és cukoripar), kivite-
le, a mezőgazdasági termelést szolgáló hitel és biztosítási intézetek kiépítése, s őt a mezőgazda-
sági kutatás és oktatás magas színvonalú intézményhálózata. Ezek a tényez ők jelentették a vá-
                           Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                            Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3-4                                              A polgárosodás törékeny váza          15

rosfejlődés legfontosabb forrásait is, megjegyezve, hogy a lakosság köréb ől kiinduló város-falu
kapcsolatok legtömegesebb összetev ője szintén az agrártermeléssel állt kapcsolatban (me-
zőgazdasági áruk piacra vitele, állatvásárok, mez őgazdasági termel őeszközök beszerzése
stb.).
   Sajátos átmeneti szerepet töltött be a századforduló táján a városodásban az ipar. A gyáripar
sokoldalú, általános fejl ődésének feltételei az 1890-es évekre alakultak ki. Ezért fel is gyorsult
a századfordulón az iparosodás (1890 és 1910 között 64,5 % -kal n őtt az ipari keres ők száma,
szemben az 1870-1890 közötti 31,2%-os növekedéssel), miközben mélyreható változás zajlott
a vállalati struktúrában: stagnált az önállóak száma, arányuk csökkent, s rohamosan emelkedett
az alkalmazottak (munkások, tisztvisel ők) száma, vagyis visszaszorult a kézm űipar s változott
az ipari tevékenység városképz ő szerepe. Míg korábban a kézm űipar — néhány, az agrárterme-
léshez szorosan köt ődő ágazatot nem tekintve — er ősen koncentrálódott árutermelést folytatott,
közvetlenül kapcsolódott a kereskedelmi tevékenységhez, a piachoz, s így jórészt városi funkci-
ókat töltött be, addig a századfordulóra a tömegtermelést egyre inkább a gyáripar vette át, s
a gyáripar kapcsolatrendszere áttörte a piackörzeti kereteket. Így az ipar s a városodás, különö-
sen az iparosodás és a városhierarchia kapcsolata lazult.
   A dualizmuskori városodás másik forrása a kiépülő polgári igazgatás „centrum-igénye" volt,
illetve az elnyert közigazgatási szerepkör nyomán a szükségessé váló intézményhálózat letelepí-
tése. 2 A közigazgatási székhelyek kiválasztása, az intézményhálózat letelepítése (ide sorolható
sok egyéb mellett pl. a katonaság elhelyezése is az ország területén!) igen számottev ő „külső-
tényezőt kapcsolt be a városhálózat alakításába, s háttérbe szorította a „szerves városfejl ődést".
A sok forrásból — jórészt helyi forrásból — táplálkozó, szerves, harmonikus urbanizálódás
néhány városra, mindenekel őtt a fővárosra korlátozódott.'
   A regionális fejl ődés általános törvényszer űségeinek megfelelően a modernizáció kezdetben
néhány gócpontban indult meg; Budapest volt a külföldi t őke (a dualizmuskori beruházások
fele, egyes dekádokban 60%-a külföldr ől származott!), a technikai civilizáció, az innovációk,
az új társadalmi eszmék, m űvészeti irányzatok hídfőállása. A századfordulóra modern nagyvá-
rossá fejlődött, népessége viharosan növekedett, a polgári forradalom s az els ő világháború
között megötszöröz ődött (1857: 187 ezer, 1910: 880 ezer lakos). Míg a 19. század derekán az
ország lakosságának mindössze 1,5%-a, tehát elenyész ő hányada élt a fővárosban, addig a 20. •
szálad elején 5 % -kal részesedett a lakosságból. A hierarchia csúcsán — pusztán a fenti adatok-
ból is következtethet ően — nem csupán mennyiségi növekedés következett be, hanem szerkezeti
változás is: egyértelm ű , kiemelkedő súlyú központ került a településhálózat élére. Korántsem
ily egyértelm ű a városhálózat egészének szerepváltozása, legalábbis, ha a jogilag elismert váro-
sokat vesszük figyelembe. Magyarországon 1900-ban 131, Horvát-Szlavónországban további
18 városi jogállású települést tartottak számon (29 törvényhatósági jogú és 120 rendezett tanácsú
város). S ha 1870 és 1900 között mintegy 33 %-kal n őtt is lakosságszámuk, az ország népességé-
ben súlyuk alig növekedett; 12,8 %-ról 13,8 %-ra. A 19. század második felében nem következett
be strukturális áttörés a városodás terén; Magyarország továbbra is „falusi" ország maradt
(1. táblázat).
                               Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
16     Beluszky Pál                                                                                    TÉT 1990.3-4

                                                     I. TÁB LÁZAT

                       A városi népesség számának és arányának változása
                                  Magyarországon, 1857-1900*

Lakóhely                                                        A népesség

                       száma          aránya   száma          aránya   száma          aránya   száma          aránya
                        1000                    1000                    1000                    1000
                         fő             %       fő              %        fő             %       fő              %
                               1857                    1870                    1890                    1900
Budapest**               187            1,5      271            2,0      492            3,2      716            4,3
Városok                 1439           11,9     1736           12,8     2083           13,7     2307           13,8
Községek               10489           86,6    11572           85,2    12588           83,1    13698           81,9
Összesen               12124          100,0    13579          100,0    15163          100,0    16721      100,0
 • Horvát-Szlavónország nélkül
** 1873-ig Pest, Buda és Óbuda együtt


  2. A városhálózat számos aspektusból vizsgálható; jelen tanulmányunkban a városhierarchia
alakulását mutatjuk be. Felfogásunk szerint a városok hierarchikus rangját a városi alapfunkci-
ók („központi helyi" funkciók) mennyisége és sokfélesége, az egyes településekben el őfor-
duló városi alapfunkciókat ellátó intézmények hierarchikus fokozata határozza meg.' A városi
alapfunkciókat pedig a tágan értelmezett szolgáltatások hierarchiájának fels őbb szintjein elhe-
lyezkedő szerepkörök, intézmények testesítik meg (tehát pl. az oktatás terén a közép- és f őisko-
lák, egyetemek, a szakoktatás stb.). A települések hierarchikus rangja els ősorban a városi
(alap)funkciók differenciáltságát, az ellátott feladatok szintjét, az ellátott szerepkör „gyakori-
ságát" fejezi ki (a magasabb hierarchikus szint ű egyetem ritkábban fordul el ő, mint a középis-
kola), s nem azok mennyiségét. A hierarchikus szint különbsége többnyire világosan különbö-
ző feladatokat, hatásköröket jelent (pl. a megyei törvényszékek és a járásbíróságok eltér ő
hatásköre), a városi funkciók mennyiségi különbségei csak közvetve jelentenek érdemi különb-
séget a települések között, azonos funkció-összetétel esetén (pl. a királyi ítél őtábla, a megyei
törvényszékek és a járásbíróságok direkt hierarchia alakító szerepe mellett az ügyvédek száma
csak közvetve kapcsolható a hierarchikus ranghoz). Mindez nem jelenti azt, hogy a városi sze-
repkör mennyiségi vizsgálata nem szolgáltatna értékes felvilágosításokat a városhálózat vagy
egyes városok sajátosságairól, ill. a (szűkebben értelmezett) hierarchikus ranggal összevetve
ne árnyalná a nyert képet. A mennyiségi összetev ők vizsgálata egy sor további viszonylat feltárá-
sát is lehetővé teszi, például: milyen mérték ű a központi szerepkör „sűrűsége" egy-egy települé-
sen belül(milyen a többi funkció s a központi szerepkör aránya), vagy mekkora hányad jut a
városi funkciókból a vidék ellátására s mennyi a városra magára. 5 A „vidékre eső hányad"
aránya vagy mennyisége viszont — felfogásunk szerint nem képezheti alapját a városhierar-
chia megállapításának. A vázoltakból az is következtethet ő, hogy a városok hierarchia-szintje
és a városi funkciók mennyisége eltér ően alakulhat, vizsgálatuk eltér ő rangsorokat eredmé-
nyezhet. Az is feltételezhet ő, hogy minél inkább „kiérlelt", szerves fejl ődés nyomán kialakult
egy-egy terület városhálózata, annál inkább összerendezettek a különféle rangsorok.
                               Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3-4                                               A polgárosodás törékeny váza        17

   A századforduló városhálózatának feltárása céljából folytatott vizsgálataink egyaránt kiter-
jedtek a szű kebb értelemben vett városhierarchia és a városi funkciók mennyiségi jellemz őinek
megismerésére. Jelen tanulmányban — terjedelmi megfontolásokból — els ősorban a század-
forduló városhierarchiáját mutatjuk be. Ennek feltárása során ún. „leltározó" módszert al-
kalmaztunk . 6 A kiválasztott városi szerepköröket (intézményeket) el őfordulás-gyakoriságuk
alapján rangsorba állítottuk. A különböz ő intézmények összemérhet őségét az ún. „diszperziós
érték" (előfordulás-gyakoriság) tette lehet ővé; annak figyelembevétele, hogy adott településál-
lományon belül hány település rendelkezik valamelyik intézménnyel. Minél ritkábban fordul
elő valamely indikátor, annál magasabb hierarchikus szintet jelöl. A kialakult rangsor alapján
a figyelembe vett intézményeket 5 osztályba (hierarchia-szintbe) soroltuk:
I.     A regionális centrumok intézményei (pl. egyetemek, főiskolák, királyi ítél őszékek, orszá-
          gos biztosítótársaságok ügynökségei, kerületi iparfelügyeletek, postaigazgatóságok,
          bányakapitányságok, királyi fő ügyészségek stb.); ide soroltuk azokat az intézményeket,
          melyek 2-18 településben fordultak el ő.
II.    Fejlett megyeszékhelyek intézményei (pl. kereskedelmi és iparkamarák, reálgimnáziumok,
          ügyvédi kamarák, erdőfelügyel ő ségek, az Osztrák—Magyar Bank fiókjai stb.); 19-39
          településben működtek.
III.   Megyeszékhely-szint ű intézmények (megyei törvényszékek, pénzügy igazgatóságok, tanító-
          képző k, kórházak, királyi ügyészségek stb.); 40-79 településben voltak találhatók.
IV.    Középvárosi intézmények (közjegyző k, gimnáziumok, pénzügyő rségek, vasúti mérnöksé-
          gek, csendő rszakaszok székhelyei stb.); 80-185 településben voltak fellelhet ők.
V.     Járási székhely szint ű intézmények (járásbíróságok, adóhivatalok, kincstári postahivata-
          lok, szolgabíróságok stb.); 186-380 településben fordultak el ő.
   Nem volt célunk a központi szerepkör ű intézmények teljes leltározása. Az intézményeket
mint indikátorokat vettük figyelembe; a reprezentatív intézmények megléte vagy hiánya vala-
mely városban — reményeink szerint — jelzi a település hierarchikus szintjét. 75 intézmény
figyelembevételére került sor; az intézmények meglehet ősen szubjektív szempontok alapján
végezhető „súlyozására" nem tettünk kísérletet (vagyis azonos érték ű mutató pl. az Osztrák—
Magyar Bank fiókja, a főreál-iskola és az ügyvédi kamara). Ha valamely város egy-egy hierar-
chikus szint mutatóinak több, mint háromnegyedével rendelkezett, teljes értékű, ha felével-
háromnegyedével, részleges központokról beszélünk (természetesen az elért legmagasabb szint
a jellegmeghatározó).
   A századforduló magyarországi városhierarchiájának szintjei tehát a következ ők:
Budapest
1. Regionális központok:                           1. teljes érték űek
                                                   2. részlegesek
H. Fejlett megyeszékhelyek:                        3. teljes érték űek
                                                   4. részlegesek
111. Megyeszékhely-szint ű városok:                5. teljes érték űek
                                                   6. részlegesek
IV. Középvárosok:                                  7. teljes értékűek
                                                   8. részlegesek
V      Kisvárosok
                         Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                          Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
18       Beluszky Pál                                                                TÉT 1990.3-4


  A közép- és kisváros elnevezés a lélekszámmal nem áll kapcsolatban, csupán az ellátott városi
funkciók méreteire, differenciáltságára utal, s így nem is igazán szerencsés.'
  3. A vázolt eljárással közel 250 település városi szerepköre igazolódott. Szintenkénti megosz-
lásukat a 2. táblázat, felsorolásukat az 1. melléklet, térbeli eloszlásukat az I. ábra tartalmazza.
                                            2.   TÁBLÁZAT

                A funkcionális értelemben vett városok hierarchikus tagolódása

                                                                             Ebből
                                                 Települések
Szint                                               száma          teljes             részleges


I.      Regionális centrumok                          10                5                 5
II.     Fejlett megyeszékhelyek                       16                8                 8
III.    Megyeszékhely szint ű városok                 37               24                13
IV.     Középvárosok                                  88               53                35
V.      Kisvárosok                                    93                       93
Összesen                                            244                      244


   3.1. A nyert eredményekb ől megállapítható, hogy a városodás foka igen különböz ő volt ré-
giónként a századfordulón (2. ábra). Horvát-Szlavónországban, Erdélyben, az ÉNY-Fel-
vidéken (Árva, Trencsén, Liptó, Túrócz megyékben) a városodás mértéke még a középkorias
Európa értékeit sem érte el (Árva megyében a lakosság 4, Trencsén, Varasd, Belovár-Körös,
Pozsega, Modrus-Fiume, Lika-Krbava megyékben kb. 5 %-a élt a funkcionális értelemben vett
városokban). Horvátországban Zágráb némiképp hasonló szerepet játszott mint Budapest Ma-
gyarországon; kívüle csak az ország peremén egzisztált néhány középváros (Varasd, Eszék,
Zimony). A régió nagyobb részén az iparforgalmi népesség nem érte el a 10%-ot, a városhálózat
pedig még egy árutermel ő agrárgazdaságnak sem felelhetett meg. Erdélyben — a korabeli sta-
tisztikai kiadványok „Királyhágón túli részein" — egy sor nagy hágyományú, jelent ős polgár-
sággal bíró, „urbanizált" külsej ű város létezett (a szász városok, Kolozsvár stb.), ám a régió
gazdasági-társadalmi fejlettségének hátramaradottsága tükröz ődött a városhálózat mennyiségi
mutatóiban is; a Székelyföldön, a két Küküll őben, Szilágy és Szolnok-Doboka megyékben,
Hunyadban a lakosság egytizede sem élt városokban; a városhálózat jelentékenyebb középkori
előzményekkel bíró, ám a századfordulón csupán egy épp az árutermelés kezdetén álló agrárré-
gió városhálózatának képét mutatta. Kivételt a Szászföld (Királyföld, Barcaság) képezett, s is-
mételten felhívjuk a figyelmet arra a sajátos ellentmondásra, amely az archaikus agrártermelést
folytató, kevés számú és kis népesség ű várost fenntartó, a polgárosulás kezdetén tartó régió,
s a „falakon belüli" városi élet egyes elemeinek (városkép, foglalkozási szerkezet, városi tradí-
ciók, viszonylag tehető s városi lakosság) fejlettsége között fennállt. Az országot határoló hegy-
 ségkeret városodása is alacsony volt: Máramarosban, Beregben, Ugocsában, Ung megyében
 10% körül volt a városlakók aránya, a Vág fels ő folyása mentén ennek alig a fele. Itt a városok
 szerepét is többnyire szerény múltú, kis népesség ű, valódi ,polgársággal alig, városi jelleggel
                            Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                             Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

TÉT 1990.3-4                                              A polgárosodás törékeny váza          19

 nem rendelkező adminisztratív központok töltötték be. Budapest földrajzi helyzete, s a sajátos
alföldi településhálózat ismeretében is meglep ően magas városodási értékeket kaptunk az Al-
 földre. Csongrád vármegyében a lakosság közel háromnegyede (73,6%), Pest-Pilis-Solt-Kiskun
 vármegyében kétharmada élt funkcionális értelemben vett városokban, de ez az arány Hajdú,
 Békés és Jász-Nagykun-Szolnokban is megközelítette-meghaladta az 50%-ot. Az Alföld tele-
pülésszerkezetének jellegzetességei közismertek: a lakosság zöme a századfordulón mégin-
 kább, mint ma, a mez ővárosokban s a hozzájuk szervez ődött tanyákon élt. „Valódi" falvak csak
a peremterületeken, a félrees ő folyózugokban fordultak elő, ill. néhol már ekkor ún. tanyaköz-
 ségekbe szerveződtek (Kalocsa környéki szállások, Kecskemét környéke: Orgovány,
 Izsák, Szank stb.). A tanyás mez őváros város volta ellen persze számos ellenvetés támasztható:
a tanyai lakos több tucat km-re élhetett a várostól, a városképet, a foglalkozási szerkezetet,
és gazdasági funkcióit tekintve a mez őváros maga is falusias település volt. (Mendöl T. felfogása
szerint a mez őváros kettős — sőt hármas — osztású település: a valódi városias magot — amely
többnyire morfológiailag is elkülönült a város többi részét ől — falusi burok veszi körül, s ez
mez őgazdasági szórványban folytatódik.) Kétségtelenül torzítanak a közölt statisztikai adatok,
de tény, hogy az alföldi településhálózatnak köszönhet ően az agrártermelést városi keretek kö-
zött (is) folytatták e régióban, s a lakosság zöme sajátos kapcsolatban volt a várossal: ha nem
is élt valódi városi környezetben,' ha tevékenysége nem is volt „városi jelleg ű", mégis benne
élt egy különös városi közösségben, a város intézményei közelebb estek hozzá térbelileg és
társadalmilag egyaránt, mint a „hagyományos város-falu rendben" él ő falusiakhoz. Ez még
a tanyán élő kre is vonatkozik, hacsak kintlakásuk nem volt végleges. Az Alföld magja, s a hegy-
ségperem közti terület városodottsága az országos átlag szintjén mozgott; Budapestt ől a nyugati
határig kiegyensúlyozott (Pozsony megyében 24,2%, Győ rben 22,9%, Sopron megyében 19,4;
Esztergomban 19,3% és így tovább). Még itt is els ősorban az agrártáj központjai a városok,
de már egy modernizálódó, jelentős árutermelést folytató mez őgazdasági vidék — helyi báziso-
kon — iparosodó központjai, keresked őhelyei, „valódi" polgársággal (legalábbis középpolgár-
sággal). A Dunántúlon sem egységes a városodás; Somogy megyében csupán a lakosság
 10,8%-a, Vasban 12,1%-a, Zalában 13,5 %-a élt városokban (a jogilag elismert városokban pe-
dig mindössze 5,3; 7,8, illetve 7,7 % -a!), ráadásul múlt nélküli, kiforratlan „központi helyeken"
inkább, mintsem sokoldalúan fejlett, kiegyensúlyozott városokban.
   A városok térbeli elrendeződését áttekintve — Christaller, W. tanulmányának 9 megjelenése
óta színte minden településhierarchiával foglalkozó írásban — felvet ődik a kérdés: mutat-e geo-
metrikus elrendez ődést a településhierarchia térbeli rendje?A szükségképp szubjektív színeze-
tű válaszadás tévedési lehetőségét is elismerve válaszolunk: nem. A magyarországi város-
hálózatban a századfordulón sem sejlik fel egy következetes, szabályos térbeli elrendez ődés
— geometriai rend — nyoma, ha a településközi munkamegosztás ennek egyes elemeit szükség-
szerűen ki is termeli (egy-egy magasabb szint ű központra több alacsonyabb szint ű jut; az „elér-
hető ség" bizonyos távolsági „küszöbértéket" visz be a rendszerbe; az „igazgatott" népesség
száma is alsó-felső korlátok között mozog, s így adott területnek szükségszer űen adott igazgatá-
si központja van stb.).
   3.2. A nyert eredmények elemzése egyértelm űen utal rá, hogy a magyarországi városhálózat
dualizmuskori kiépülése - átformálódása jelentős mértékben küls ő tényez ők, államhatalmi bea-
vatkozás eredménye. Ennek legfontosabb eszköze a közigazgatási, az államigazgatási funkciók-
                          Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

20     Beluszky Pál                                                                  TÉT 1990.3-4

nak a letelepítése volt, de hasonló szerepet játszott az állam által befolyásolt vasútépítés, az
állami ipartelepítés, de még a hadsereg állomáshelyének a megválasztása is. Ennek során igen
sok csekély népesség ű, városi funkciókat egyébként nélkülöző, városias társadalommal, pol-
gársággal nem rendelkező település nyert városi intézményrendszert, s került magas pozícióba
a hierarchikus rangsorban. Ez a sajátos ellentét jellemezte járási székhelyeink többségét, de
jó néhány megyeszékhelyet is (Csíkszereda, Liptószentmiklós, Túróczszentmárton, Alsóku-
bin, Aranyosmarót, Magyaróvár, Nagysz őllős stb.). A valódi polgárság hiánya, a köztisztvise-
lői réteg dominanciája, az er ős állami függés e városokat némiképp a kelet-európai városokkal
rokonította. A városodás, a városfejl ődés csekély belső erőforrásai Magyarországon már ekkor
kitüntetett szerephez juttatták az állami beavatkozást, az állami újraelosztást. Ez gyökeresen
eltért a nyugat-európai gyakorlattól, s mintegy el őkészítette a talajt a kés őbbi korszakok telepü-
lésfejlesztési gyakorlatához.
   A településhálózati igényekb ől táplálkozó hierarchia, az ennek inkarnációjaként megjelen ő
központi hely-állomány (a közigazgatási, jogi javakkal való ellátás igénye, a városi szolgál-
tatások igénye) akkor is kialakult, ha ezen igényekkel a városfejl ődés nem tudott lépést tartani,
ha csonka, hiányos városok (pontosabban központi helyek) jöttek létre. A városhierarchia ekkor
bővebb keretekkel szolgált, mintsem azt a sokoldalú városfejl ődés kitölthette volna. De a funk-
cionális értelemben vett városállomány sem töltötte ki teljesen azt a jogi keretet, amit a városi
jogú települések jelentettek (vagyis a rendezett tanácsú városok egy része, mint pl. Ruszt, Ólub-
 ló, Poprád, Szepesolaszi, Szepesváralja, Szepesbéla, Bazin, Jolsva, Vizakna nem rendelkezett
városi funkciókkal). Ugyanakkor száznál is több községi jogállású település került be a telepü-
léshierarchia „városi zónájába"; nemegyszer el őkelő pozícióba (Balassagyarmat, Szekszárd,
Kalocsa, Fogaras, Ipolyság, Békéscsaba, Rózsahegy, Kisvárda stb.). A jogi, a funkcionális és
a társadalmi-gazdasági-funkcionális városkategória szétvált, sajátos piramisrendszert alko-
tott, melyen belül az egyes városok által elfoglalt helyzet fontos várostípus-képz ő elem
 (3. ábra). Ez természetesen a városhálózat „kiérleletlenségének" jele (noha a jogi és a funkcio-
 nális városkategória — természetszer űleg — soha sem volt azonos településkörre alkal-
 mazható).
    Ezen összefüggésrendszer része, hogy közigazgatási központi szerepkör (megyeszékhely-
 funkció) nélkül kevés városunk tudott el őkelő helyet szerezni a hierarchikus rangsorban, vagy
ami ennek megfelel: a polgári közigazgatás kiépítése során kevés valódi városunk maradt (ma-
 radhatott) ki a közigazgatási központok sorából. A speciális helyzet ű Szegedtől — nem megye-
 székhely, de számos regionális hatáskör ű intézmény székhelye — és Fiumét ől eltekintve, a majd
 megyényi területet birtokló, igen népes Szabadka kerül a megyeszékhely-szint ű városok sorába,
 a hierarchikus sorrend 50. helyén. Ugyanakkor a városi szerepkör súlya szerint a 16. a rangsor-
ban. Kecskemét, Újvidék, Nagykanizsa és Pancsova került még el őkelő helyre különösebb
 igazgatási szerepkör nélkül. (Ez a tény természetesen az alkalmazott módszer kritikája is lehet,
 amennyiben túlzott szerephez juttatta a közigazgatáshoz köt ődő intézményeket.)
    A fenti megállapítást látszik igazolni a településhierarchia és a funkcionális várostípusok egy-
bevetése is. 1° 1900-ban Magyarország városainak 71% -ában a központi szerepkör a vezető funk-
 ció kizárólagosan (a városok 34,7 %-ában), vagy más szerepkörrel kombinálódva.
    Ez tulajdonképp várható összefüggés, hisz állítottuk, hogy a központi szerepkör (a városi
 alapfunkció) tesz egy települést várossá. Ám e településeknek csak egy részében eredményezte
                           Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                            Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

TÉT 1990.3-4                                              A polgárosodás törékeny váza          21

a központi szerepkör túlsúlyát a modern, polgári jelleg ű városi funkciók koncentrálódása, mint
pl. Nagyváradon, Aradon, Temesvárott, Pozsonyban, Sopronban stb. Az e típusba sorolt váro-
sok többségében viszont épp a modern városfejlődés kezdetlegessége, fiatal volta eredményezte
a központi szerepkör túlsúlyát: a kis, korábban falusi szerepkör ű településekbe letelepített igaz-
gatási funkciók még nem indították el az álatlános városiasodást, s így túlysúlyban maradhattak.
    Hasonló jellegű folyamat eredménye volt Magyarországon az iparvárosok kialakulása. A ki-
fejezetten gyáripari jelleg ű városok kivétel nélkül bányavárosok vagy nehézipari (kohászati,
fémfeldolgozó) központok. Az ipartelepek jobbára állami kézben voltak (pl. az államvasutak
tulajdonában), s ez meghatározta e városok társadalmának összetételét, az ipari és településfej-
lődés kapcsolatát: a vállalatokat nem a helyi keletkezés ű tőkéből alapították, a profit nem a
helyi tőkét — és a helyi társadalmat — gyarapította, nem hozott létre helyi polgárságot, legfel"
jebb állami tisztviselő-réteget és így tovább. Nem túl nagy azon települések száma, amelyekben
az ipari szerepkör más funkciócsoporthoz hasonló súlyt képviselt, ám e városok már többségre
jutottak a „szerves fejl ődés" során iparosodó városok (jobbára helyi t őkével alapított, „nőtt"
 iparvállalatok, azok bekapcsolódása a helyi gazdasági életbe stb.), mint Pozsony, Temesvár,
Arad, Győr, Szentgotthárd stb.
    Sajátos megítélés alá esik ezekben az évtizedekben a kézm űipar. A kézművesek a korábbi
 századokban az iparcikkek zömét állították el ő, a földrajzi munkamegosztás eredményeként
a városokban, mezővárosokban tömörültek, s e települések lakosságának számbelileg túlsúly-
ban levő rétegét alkották, a városok társadalmában is el őkelő helyet — esetenként vezet ő helyet
 — foglaltak el. Ám Magyarországon a polgári modernizáció nem e rétegre támaszkodott, s
 amikor a gyáripar versenye a tömegtermelésb ől fokozatosan kiszorította a kézm űipart, ez a ko-
 rábbi kézm űipari központok hanyatlásához vezetett. Oly várost, ahol a kézm űipari funkció a
 domináns, 1900-ban már alig találtunk (ezeket is inkább a városi rangú, de csekély városi funk-
 ciót ellátó települések körében, mint pl. Holics, Poprád, Szepesbéla, Szepesolaszi), de más
 funkcióval közösen sok városunkban volt jellegmeghatározó, köztük oly nagyvárosokban is;
 mint Pécs vagy Miskolc (Miskolc helyzete speciális; a gyáripar az ekkor közigazgatásilag külö-
 nálló Diósgyőrbe települt), aztán Pápán, Késmárkon, Iglón, Sátoraljaújhelyen stb.
    3.3. A regionális centrumok körében a piramis csúcsán a jogállás, a funkció és a „társadalmi
 viszonyok" megfelelnek egymásnak. Elkülönülésük „lefelé" egyértelm ű; a 10 regionális köz-
 pont — a teljesértékű Zágráb, Kolozsvár, Pozsony Szeged, Kassa és a részleges szerepkört betöl-
 tő Debrecen, Pécs, Temesvár, Nagyvárad és Arad — az ellátott regionális funkciók sokfélesége
 alapján egyértelm űen kiemelkedő csoportot képez, noha a csoporton belüli különbségek is szá-
 mottevőek; Kolozsvár vagy Zágráb intézményhálózatának fejlettsége kb. kétszerese Arad érté-
 keinek (3. táblázat). Egyedül Arad helyzetének megítélése lehet kétséges indikátoraink alap-
ján: 11 általunk számításba vett regionális mutatóval rendelkezett, míg az őt követő, már a
 következő hierarchikus csoportba szorult Miskolc, Gy őr és Székesfehérvár 7-7, Brassó, Nagy-
 szeben és Szombathely 6-6 mutatóval. A városi szerepkörök mennyiségi mutatói (ld. alább)
 alapján azonban Arad egyértelműen a regionális központok közé sorolandó. Itt jegyezzük meg
 előljáróban, hogy a városi funkciók mennyiségi értékei alapján ugyanez a 10 település áll a
 rangsor élén, minta városi szerepkörök differenciáltsága alapján, ha a csoporton belüli rangsor
 természetesen némiképp változott is (Pozsony, Zágráb, Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár, Deb-
  recen, Arad, Szeged, Kassa, Pécs sorrendre). Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy
                                  Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                   Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
22        Beluszky Pál                                                                                   TÉT 1990.3-4

                                                       3.    TÁBLÁZAT

                      A városhierarchia csúcsán álló települések f bb adatai, 1900
                                                                 ő

                        Jogállás,                             Foglalkozási szerkezet  Funk- Népes- Magyar Német
                        közigaz- Lakos-                                                 cio- ségvál- anya- anya-
      Hierarchikus                                                                     nális tozás, nyel- nyel-
                          gatási      súg           mező- bányá- tercier véde-
      szint/városok                                                                   város- 1870- vűek vűek
                         szerep- szám            S' gazda- szat, szek-     rő egyéb*" típu- 1900, ará-
                                 kör*                                                                       ará-
                                                     ság   ipar tor"                  sok. *** % nya, %nya, %
 1.   Regionális centrumok
     I.I. Teljes érték űek
 1. Zágráb              Tj, M     57690     22    1  8,4       32,3     24,5    10,1   24,7   Ki    182,8     4,6    6,6
 2. Kolozsvár           Tj, M     46670     22    5 8,9        33,1     20,1    10,8   27,1    K     75,2    85,4    3,2
 3. Pozsony             Tj, M     61537     20    2 3,9        37,1     20,4    12,4   26,2   Ki     32,2    30,5   52,2
 4. Szeged                 Tj     90270     20    8 40,6       19,8     13,2     5,8   20,6   KA     41,2    96,2    2,7
 5. Kassa               Tj, M     35586     20    9  1,6       33,8     17,1    21,3   26,2   Kg     63,7    66,3    8,1
     1.2. Részlegesek
 6. Debrecen            Tj, M     72351     18    6 23,3       30,1     16,4     7,9   22,3   Ka    56,9     98,6    0,9
 7. Pécs                Tj, M     42252     16   10 7,2        36,4     17,6     8,4   30,4   KI*   77,1     78,0   17,1
 8. Temesvár            Tj, M     49624     15    4 2,1        33,7     20,6    12,6   31,0    K    54,0     36,0   51,7
 9. Nagyvárad           Tj, M     47018     14    3 10,5       31,1     23,9    13,5   21,0    K    63,8     91,3    2,4
10. Arad                Tj, M     53903     11    7 6,3        36,1     21,4     8,8   27,4   KI    64,7     70,4    9,5
II.   Fejlett megyeszékhelyek
     II. 1 . Teljesérték űek
I1. Miskolc               Rt, M   40833     13 II 6,3          38,2     22,0    11,7   21,8   KI'    89,6    94,2    2,2
12. Székesfehérvár        Tj, M   30451     13 16 21,0         28,5     17,1    12,0   21,4    K     34,2    97,5    1,7
13. Sopron                Tj, M   30628     12 12 14,2         28,4     18,2    17,5   21,7   Kg     45,1    38,5   56,4
14. Brassó                Rt, M   34511     12 17 6,6          35,5     17,8    11,8   28,3   Ki     24,3    38,1   29,8
15. Győr                  Tj, M   27758     II 14 5,3          38,2     20,8     8,5   27,2   KI     38,5    94,9    3,2
16. Nagyszeben            Rt, M   26077     10 13 4,2          31,8     16,9    22,3   24,8   KV     37,3    17,7   58,0
17. Szombathely           Rt, M   23309     10 22 3,5          35,4     22,1    12,5   26,5   Ki    141,1    91,7    6,4
18. Máramarossziget Rt, M         16901     10 26 8,7          26,2     27,5     7,9   29,7    K     91,8    74,1   13,5
      11.2. Részleges
19. Szatmárnémeti         Tj      26178     8    20   20,9     30,9     22,0     6,1 20,1      K    42,6     94,2    2,1
20. Nagybecskerek       Rt, M     25953     8    31   28,7     21,5     16,6     3,8 29,4     Kv    32,0     35,5   30,6
21. Zombor              Tj, M     29036     7    21   39,8     19,3     13,5     4,1 23,3     KA     19,4    31,2    8,1
22. Nyitra              Rt, M     14752     7    24    5,2     32,4     26,9     6,4 29,1      K    38,1     47,7   15,5
23. Eszék               Tj, M     23018     7    27    8,0     28,7      18,8   15,8 28,7      K     33,5     9,0   52,3
24. Eger                Rt, M     24650     7    28   28,6     25,4     14,3    10,9 20,8     Ka      28,7   98,0    1,1
25. Marosvásárhely      Tj, M      17715    7    30    8,3     31,8     16,9    18,4 24,6     Kg     36,1    90,7    2,8
26. Besztercebánya      Rt, M       8681    7    36    2,3     39,3     17,4     12,1 28,9    KI    45,9     34,7   12,9
27. Fiume                 Tj      38057     7    18    4,7     34,3     33,0     4,9 23,1     KS    112,8     7,4     5,0
28. Szabadka              Tj      81464     7    15   53,8     14,9     12,5     1,9  16,9     A    44,6     56,0    2,1
    'Tj = törvényhatósági jogú város; Rt = rendezett tanácsú város; M = megyeszékhely;
   "Kereskedelem, közszolgálat, közlekedés;
  ***Napszámos, házicseléd, egyéb és ismeretlen;
'**'Rövidítések: K = központi szerepkör ű városok; A = agrárvárosok; G = garnizon városok; I = ipari városok;
     S = speciális szerepkör ű városok; V = vegyes funkciójú városok; a két „nagybet ű" a kettős funkció jele (p1.
     KA = központi szerepkör ű-agrárfunkciójú város); a „kisbet ű" a másodlagos funkció jele a vezet ő funkció mellett
     (pl. Ki = központi szerepkör ű város számottevő iparral).
S + = sorrend a városi szerepkör súlya alapján.
                          Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3   -   4                                      A polgárosodás törékeny váza        23

egy-egy mutató alapján egynémely „megyeszékhely-szint ű" város nem törhetne be a „na-
gyok" közé. (Miskolc vagy Fiume kereskedelmi szerepköre meghaladja Pécs, s őt Kassa keres-
kedelmi funkcióit; Szabadka népességszáma Szeged kivételével valamennyi regionális centru-
mét felülmúlja; Nagyszeben pénzintézeteinek vagyona Budapest után a legnagyobb volt az
országban és így tovább.) Ugyanakkor regionális szerepkört még számos további város ellátott
kisebb-nagyobb mértékben." Szórtságuk nagyfokú. A fent említett 6 város (Miskolc, Gy őr,
Székesfehérvár, Brassó, Nagyszeben, Szombathely) mellett Sopron, Marosvásárhely, Mára-
marossziget, Szatmárnémeti, Fiume, Besztercebánya, Komárom, Szabadka, Zombor is ren-
delkezett néhány regionális mutatóval, de egy-egy indikátor szinte valamennyi jelent ősebb me-
gyeszékhelynél el őfordul (p1. Nyitra, Trencsén, Eszék, Eger, Veszprém stb.). A puszta
felsorolásból is kitetszik a mai ÉNY-Dunántúl sajátos helyzete: nagyvárosai, Sopron és Gy őr,
nem emelkedtek a regionális centrumok sorába, s számos város (Szombathely, Gy őr, Sopron,
Székesfehérvár, Komárom) osztotta fel egymás között a regionális szerepkört.
   Budapest „túlsúlyát" („vízfej"!) el őszeretettel magyarázzuk Trianonnal; a város egy 20 mil-
liós ország fővárosaként formálódott, „vetélytársai" az országhatáron kívül rekedtek. Anélkül,
hogy e megállapítások igazságát vitatnánk, meg kell jegyeznünk: a kép árnyaltabb. Budapest
már (még?!) a századfordulón is „aránytalan" helyet foglalt el a településhierarchiában, ha
nem az ország egészéhez mérjük súlyát, hanem a városhálózathoz, kiváltképp az őt követő re-
gionális centrumokhoz. Budapest és a városhierarchia következ ő lépcsője közötti szakadék a
századfordulón legalább akkora volt, mint napjainkban. (Lakosságszáma önmagában több,
mint a 10 regionális centrumé; a kereskedelemb ől élő keresők száma a 10 nagyvárosban a fővá-
rosiaknak 45%-áttette csupán ki, s a f ővárost követő 32(!) városban élt annyi kereskedelemből
élő kereső, mint Budapesten, a banki mutatók szerint a pénzforgalomban még a kereskedelem-
nél is nagyobb súlyra tett szert és így tovább.) A főváros a 19. század utolsó harmadában egyre
inkább távolodott a többi várostól, köztük a regionális centrumoktól. A növekedés üteme is
messze meghaladta a vidéki nagyvárosokét. Ez a helyzet természetesen magyarázható a már
említett „hídfő"-effektussal — egy újonnan meghódítandó területen a modernizáció kezdetben
kevés számú helyen támad —, s feltételezhet ő, hogy ha a magyarországi urbanizáció változatlan
területi keretek között folytatódhat, akkor a városodás-városiasodás „frontvonala" áttev ődhet
a regionális centrumokra, s változnak a fent vázolt arányok (ehhez ld. még a 3. táblázatot).
Kérdés, mennyire voltak adottak ennek a területi keretei?
   Pozsony hierarchikus rangsorunkban a harmadik helyet foglalta el; a mennyiségi mutatókat
is figyelembe véve (ld. alább) azonban Zágrábbal együtt a legfontosabb vidéki városunk; funk-
ciói a legkiegyenlítettebbek a regionális centrumok közül, mind ágazati összetételüket tekintve
(a közigazgatási-adminisztratív, a kulturális, a kereskedelmi-pénzügyi-forgalmi, ipari funkciók
egyaránt jelent ősek), mind e funkciók mennyiségi-minőségi oldalát tekintve. Mindez tükröz ő-
dik társadalmának viszonylagos teljességében (hozzátéve, hogy Pozsonyban is, csakúgy mint
a többi nagyvárosunkban, a nagypolgárság aránya, szerepe elenyész ő, gazdasági kapcsolatai
jobbára Bécsen és Budapesten keresztül épültek ki a „világ" felé), városképében egyaránt. Po-
zsony a Nyugat-Felvidék természetes központja, regionális funkcióinak egyértelm ű vonzáste-
rületén mintegy 1 millióan, határövezetében (vagy a feltételezhet ően gyengén vonzott övezetek-
ben) kb. 400 ezren éltek (4. táblázat). Kassa földrajzi helyzete a Felvidék ÉK-i felében,
Abaúj-Torna, Szepes, Sáros, Zemplén vármegyékben, részben Ungban és Beregben Pozsony-
                                   Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                    Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
24        Beluszky Pál                                                                               TÉT 1990.3-4


                                                     4.   TÁBLÁZAT

              A regionális centrumok feltételezett vonzáskörzeteinek lakosságszáma

                              A vonzáskörzeti        A peremterület       A potenciális övezet   A teljes vonzáskör-
          Városok
                             mag lakóinak száma      lakóinak száma         lakóinak száma       zet lakóinak száma

 1.   Budapest         2 548 467'                         488   542'          1 523 0003              4560009
 2.   Pozsony          1 083 463°                         429   246'                       —          1512709
 3.   Zágráb           1 412 7626                         681   603'            420 694'              2515259
 4.   Kolozsvár          982 735'                         248   788"          1 081 228"              2312751
 5.   Szeged           1 202 713 12                       304   680"               —                  1507393
 6.   Kassa            1 024      428 '                   587   322"               —                  1611604
 7.   Debrecen         1 188     16 9 7                   149 602"                                    1338599
 8.   Temesvár           919        243"                  304 680 19                                  1223923
 9.   Pécs               933 332 20                       218     21 50            —                  1151832
10.   Arad               689        938"                  139       0"             —                   828938
11.   Nagyvárad          577 312"                         139 000"                 —                   716312
Átlag                  1 094 878                          335 560                                     1752666

       kiterjed: Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Hont, Nógrád, Heves, Esztergom és Fejér vármegyékre, Budapest, Kecskemét
       és Székesfehérvár tjv-ra.
 2
       kiterjed: Zólyom vármegyére, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom és Bars vármegyére részben, Komárom és
       Selmecz- és Bélabánya tjv-ra.
    3
       kiterjed: Győ r, Veszprém, Sopron, Vas, Borsod vármegyékre, Zala vármegye egy részére, Gy ő r és Sopron tjv-ra.
   4 kiterjed: Pozsony, Nyitra és Trencsén vármegyékre, Pozsony tjv-ra.
    5
       kiterjed: Árva, Liptó, Túrócz, Bars vármegyékre, Moson vármegye egy részére.
   6
       kiterjed: Zágráb, Varasd, Belovár-Kő rös, Modrus-Fiume vármegyékre, Varasd és Zágráb tjv-ra.
    7
       kiterjed: Pozsega, Verőcze, Lika-Krbava vármegyékre, Eszék tjv-ra.
   8
       kiterjed: Szerém vármegyére, Zimony és Fiume tjv-ra.
   9
       kiterjed: Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Kolozs, Torda-Aranyos, Alsó-Fejér vármegyékre és Kolozsvár
       tjv-ra.
 10
       kiterjed: Kis-Küküll ő vármegyére, Szilágy vármegye egy részére.
       kiterjed: Maros-Torda, Csík, Udvarhely, Háromszék, Brassó, Fogaras, Nagy-Küküll ő, Szeben vármegyékre és
       Marosvásárhely tjv-ra.
 12
       kiterjed: Csongrád, Csanád, Bács-Bodrog vármegyékre és Szeged, Hódmez ővásárhely, Szabadka, Baja, Újvidék,
       Zombor tjv-ra.
 13
       kiterjed: Torontál vármegye és Pancsova tjv. egy részére.
 14
       kiterjed: Abaúj-Torna, Szepes, Sáros, Zemplén és Ung vármegyékre, valamint Kassa tjv-ra.
 15
       kiterjed: Gömör, Borsod vármegyére, Ugocsa és Bereg vármegyék egy részére.
16
       kiterjed: Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Máramaros vármegyékre, Debrecen és Szatmár-Németi tjv-ra.
17
       kiterjed: Ugocsa, Bereg és Szilágy vármegyére részben.
IS
       kiterjed: Temes és Krassó-Szörény vármegyére, Temesvár és Versecz tjv-ra.
19
       kiterjed: Torontál vármegyére és Pacsova tjv-ra részben.
20
       kiterjed: Baranya, Somogy és Tolna vármegyékre, Pécs tjv-ra.
21
      kiterjed: Zala vármegye egy részére.
22
      kiterjed: Arad és Hunyad vármegyékre, Arad tjv-ra.
23
      kiterjed: Békés vármegyére részben.
20
      kiterjed: Bihar vármegyére és Nagyvárad tjv-ra.
25
      kiterjed: Békés vármegyére részben.


hoz volt hasonló (eltekintve attól, hogy Pozsony számára Bécs közelsége, a budapest-bécsi „fo-
lyosóban" való elhelyezkedés milyen el őnyökkel járt), intézményhálózata is elérte a regionális
centrumokkal szemben támasztott követelményeket, ám a város méretei szerények, csakúgy
                            Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                             Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3-4                                              A polgárosodás törékeny váza          25

mint a városi funkciók mennyisége, a potenciális vonzáskörzete sem túl nagy (mintegy 1 millió
lakosra terjedt ki, igaz, széles átmeneti övezettel). Kassa a századfordulón csak úton volt a kö-
zépkorias rendi városból a modern polgári nagyvároshoz vezető pályán. Zágráb a részleges
állami önállósággal rendelkez ő Horvát-Szlavónországfővárosaként viharos gyorsasággal növe-
kedett a kiegyezést követő évtizedekben. Helyzete, szerepe Horvátországban némiképp hasonló
volt mint Budapesté Magyarországon (népességének növekedése — 182,8% 1870-1900 között
— Budapestét is felülmúlta — 164,7 %); igaz, egy szerény árutermelést folytató, szinte kizáróla-
gosan agrárfunkciójú országrész központja. Zágráb így els ősorban adminisztratív központ, hi-
vatalnokváros, a horvát kultúra centruma, még akkor is, ha kereskedelmi, pénzügyi funkciói-
nak méretei els ő városaink közé sorolták. Háttere a kb. 2 és fél milliós ország, igaz gazdaságilag
a K-i részek — a Szeremség, Eszék környéke — csak laza szálakkal kapcsolódtak f ővárosunk-
hoz. Mindenesetre úgy tűnik, Zágráb el őtt nyitva állt az út a modern regionális centrummá,
nagyvárossá válás el őtt, az akkor adott politikai-földrajzi keretek között is. Ugyancsak egyértel-
műnek látszott Kolozsvár helyzete is. Budapestt ől távol, a mindig is bizonyos különállással ren-
delkező Erdély központjaként közel 2 és fél milliós hinterlanddal rendelkezett. Ám még felüle-
tes tájékozódás esetén is nyilvánvaló, hogy els ősorban a „Királyhágón túli részek" spirituális
központja volt, gazdasági centrummá a századvégig sem vált. Kolozsvár kapcsolata Dél-
Erdéllyel laza volt, ezt a kiépül ő vasúthálózat csak fokozta. Dél-Erdély az ország központi terü-
leteivel a Maros völgyén keresztül, Arad közvetítésével közlekedett. Dél-Erdélyben egyben
szász, román többség ű lakosság élt, így e területre Kolozsvár szellemi vonzása is csekély lehe-
tett. A szászság központja Nagyszeben és Brassó volt. Így tényleges vonzáskörzetében kb. 1
millióan éltek. Maga Kolozsvár mindenekel őtt adminisztratív-kulturális-szellemi központ,
egyetemi és középiskolai város, újságírása, színházkultúrája, könyvkiadása, egyházi szerepkö-
re vidéki városainkhoz mérten kiemelkedő. E téren Budapestet követi városaink sorában. Leg-
több adót fizető polgárainak (viriliseinek) szinte egyedülálló módon kb. 85 %-a értelmiségi
volt. Az adminisztratív-kulturális szerepkör er ősítésére, bővítésére határozott állami törekvés
történt (p(. az egyetem létesítése). Szeged helyzete a legellentmondásosabb teljes érték ű regio-
nális centrumaink között. Agrárvárosként n őtt naggyá, noha polgárosodása is látványos
(szellemi-irodalmi központtá is vált). Gazdasági háttere is tekintélyes, kiterjed(hetne) a
Duna—Tisza köze déli harmadára, a Tisza—Maros közre, a Maros völgyén keresztül Dél-
Erdélyre. Ám Arad és Temesvár épp ez irányú terjeszkedését gátolták, hisz a 19. század végére
gazdasági téren Szeged fölé kerekedtek. (Arad pénzintézeteinek vagyona ekkor 24 millió forint
— s ezzel az 5. az országban —, Temesváré közel 18 millió forint, Szegedé viszont csak 8 és
fél millió.) Így regionális vonzáskörzetén csupán 1,2 millióan éltek.
   A részleges regionális centrumok — Debrecen, Pécs, Temesvár, Nagyvárad, Arad — elhe-
lyezkedése önmagában meglepő következtetéseket enged meg. E regionális központok közül
négy az Alföld és Erdély határzónájában, egymáshoz igen közel — különösen az Arad—
Temesvár és a Debrecen—Nagyvárad városkett ősök közeli fekvése feltűnő — alakult ki, ami
sejteti, hogy elsősorban nem a településhálózat igényei hívták életre e centrumokat. Pontosab-
ban a hinterland erőforrásaitól is támogatva olyan nagyvárosok alakultak ki, melyek „kiköve-
telték" a regionális intézmények elhelyezését. Így regionális vonzáskörzeteik átfedik egymást,
meglehetősen kicsinyek (különösen Aradé és Nagyváradé), alakjuk olykor meglep ő, pl. Debre-
cen kapcsolata Máramarossal (1d. még az 5. ábrát!).
                         Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                          Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
26     Beluszky Pál                                                                TÉT 1990.3-4

   E rendkívül rövid vázlat alapján is megállapítható, hogy regionális centrumaink valódi nagy-
városokká való fejl ődése a Trianon előtti közjogi keretek között is jó néhány nehézségbe ütkö-
zött volna, s korlátozottnak t űnik a valódi „ellenpólusok" kialakulásának lehetősége. Ugyan-
csak megállapítható, hogy a településhálózat gyökeres átalakulása - átalakítása igen hosszas
folyamat. A mai országterület regionális centrumai pontosan a századfordulói állapotokat mu-
tatják: jelenleg is az a három város tölti be a regionális központ szerepkörét, amelyik már a
századfordulón is ellátta e feladatokat. Miskolc — megszabadulva Kassa versenyét ől, élvezve
a 40 éves támogatottság el őnyeit — ma is csak részlegesen felel meg e feladatnak, az Észak-
Dunántúlon pedig éppen úgy szóródnak e funkciók, mint egy évszázada.
   Afejlett megyeszékhelyek sorába jobbára még társadalmi, gazdasági, településfóldrajzi, jogi
értelemben egyaránt városi jelleg ű települések kerültek, de átlagos lélekszámuk már csak 25
ezer fő. Az átlagos megyeszékhelyek viszont már igen vegyes képet mutattak 1900-ban, mind
tradícióikat („ ősi" városok, mint Veszprém, Esztergom vagy Komárom és újonnan felkapasz-
kodottak, mint Nyíregyháza), lélekszámukat (Csíkszeredán kevesebb mint háromezren, Sza-
badkán több mint 80 ezren éltek), jogállásukat (megjelennek az els ő községi jogállású települé-
sek), funkcionális típusukat (a mezővárosi jellegű Kecskemét, Nyíregyháza, a központi hely
jellegű Csíkszereda, Trencsén, az összetettebb jelleg ű Veszprém, Komárom, Eger, a kereske-
delmi központ Nagykanizsa stb.) tekintve. Még tarkább képet mutatott az ún. középvárosok
köre, de funkcionális értelemben vett város jellegük egyértelm ű . Még a jelentősebb járási szék-
hely jellegű települések között is találunk hagyományos kisvárosokat, valódi polgársággal,
sokoldalú városi funkciókkal (Kisnprton, Szentendre, Körmöcbánya stb.), de nagy többségük
már községi jogállású település, melyet a polgári igazgatás intézményei, a helyi piac-központi
szerepkör emelt szerény városi funkcióba, még ha piachely mivoltuknak voltak is hagyományai,
mint pl. Tapolca, Kapuvár, Mór, Szigetvár, Siklós, Tokaj, Dárda, Apatin stb. esetében. Az
egyes hierarchikus szintekbe tartozó települések száma közti „szorzó" — a II. rend ű központok
száma 1,60-szorosa az I. rend űeknek, majd 2,31; 2,38 a szorzó — arra utal, hogy az V. szint
településeinek száma túl alacsony hierarchikus rangsorunkban; a szorzó csak 1,06. Ám célunk
az volt, hogy ne a kis, két-három járási intézménnyel rendelkez ő, de egyébként falusias „köz-
ponti helyeket" mutassuk ki, hanem azokat, amelyekben a városiasodás már bizonyos teret
nyert. A „szabályos" létszámnövekedés esetén még kb. 85-90 kisvárosra lett volna szükség;
vagyis a várospiramis alapjai még a sz űkebb értelemben vett városi funkciók terén sem épültek
ki, nemhogy társadalmi, gazdasági, kulturális, infrastrukturális stb. téren.
   Így is kb. 100 községi jogállású települést „emelt" vizsgálatunk a városok sorába. Lakosság-
számuk hozzávetőleg 880 ezer, a horvátországiakkal `'együtt 920 ezer fő.
   4. A korabeli adatok lehetővé teszik a városi szerepkör sokoldalú mennyiségi elemzését. Ezen
elemzésekkel nemcsak a rangsorokat tehetjük pontosabbakká, ill. alakíthatunk ki rangsorokat
mennyiségi szempontok alapján, hanem a városhierarchia más aspektusaira is következtethe-
tünk, mint p1. a városi szolgáltatások megoszlására a központ és vidéke között, a vonzáskörzet
nagyságára, a központi funkciók „s űrűségére" (vagyis arra, hogy a központi szerepkör milyen
arányt képvisel egy-egy település funkciói között). Ilyen irányú vizsgálatokat a kereskedelem-
ből és közszolgálatból élő keresők, a pénzintézeti vagyonok, az ügyvédek és a középiskolai
tanárok száma, a közép és fels ő rétegekbe tartozók becsült száma alapján végeztünk. A vizsgálat
első fázisában a fenti mutatók alapján képeztünk rangsorokat, s megállapítottuk az egyes
                               Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

TÉT 1990•3-4                                                A polgárosodás törékeny váza       27

városok rangszámainak összegét. Ezek növekv ő értéke jelölte ki városainknak a városi funkciók
súlya alapján adódó sorrendjét. A végs ő sorrend s az egyes mutatók sorrendje között jó megfele-
lés van; a legszorosabb korreláció a végs ő sorrend s a közszolgálatból él ő keresők között adó-
dott (rangkorrelációs együttható: r=0,88); ugyancsak szoros a kapcsolata kereskedelmi szerep-
kör fejlettsége s a központi funkciók volumene között (r=0,80), bizonyítva, hogy a keres-
kedelmi szerepkör már a századfordulón igen pontos mutatója a „központosultságnak", annak
ellenére, hogy korábban megállapítottuk: a közigazgatási-államigazgatási beosztás „konfekci-
ója" ekkor még ugyancsak lötyögött a funkcionális városhálózaton, s a kereskedelem mérete
ez utóbbi függvénye. Jó indikátornak bizonyult a házicselédek száma is, nem is annyira a városi
szerepkör súlyára, mint inkább a „valódi polgárság" és az értelmiségi réteg — a közép- és fels ő
rétegek — volumenének mérésére.
   A hierarchikus rangsor és a városi funkciók volumenének összevetéséből kitetszik, hogy a
városhierarchia csúcsán mára múlt században megindult a városodás különböz ő tényezőinek
és mutatóinak összerendez ődése, s a kirívó eltérések száma alacsony. Ez utóbbi csoportba sorol-
 hatók a jelentősebb közigazgatási szerepkör híján is városiasodó települések, a már említett
 Szabadka, Nagykanizsa, Kecskemét, Újvidék, Pancsova, Munkács, Baja, a speciális helyzet ű
 Fiume és Újpest. A közép és kisvárosok sorában már feltűnő korrelálatlanság tapasztalható
                           -


 a hierarchia és a város „súlya" között, ebb ől a vizsgálati szempontból is mutatván a városháló-
 zat kialakulatlanságát.
   Részletező vizsgálataink eredményeib ől csak ízelítőül tudunk néhány eredményt közreadni.
 Miután a századfordulón a középosztályhoz tartozás elengedhetetlen követelménye volt a cse-
 lédtartás, úgy véljük, a házicselédek száma alapján durva becslések adhatók a közép és felső
                                                                                        -


 rétegekhez tartozók számára és településen belüli arányára nézve. (Tudva, hogy az egynél több
 háztartási alkalmazottat tartók aránya ismeretlen, s ez torzítja az eredményeket, hogy regionális
 különbségek is mutatkozhatnak a cselédtartásban stb.). A nyert eredményekb ől mutat be részle-
teket az 5. táblázat és a 6 térkép. A városokban el ő középrétegek száma alapján a „városodott-
 ság" képe lényegesen változik. Az ország nyugati városai felértékel ődnek e szempont alapján,
a városok „városiasodottsága" magas fokú. Az alföldi városokban a középrétegek aránya cse-
 kély (a városi funkciók „hígak" e településekben), ám számuk a négy lélekszámú települések-
ben nem csekély, vagyis a területegységre jutó „városi elem" a legtöbb nagyrégiónál magasabb.
Újabb figyelmeztetés, hogy az Alföld településhálózatának értékelése különös körültekintést
 igényel. (Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Mez őtúr, Kiskunfélegyháza városi funkciói alapo-
san felhígulnak az agrárfoglalkozású paraszt-polgári környezetben, ám a középrétegek száma
 felülmúlja pl. Nyitráét, Trencsénét vagy Veszprémét.)
   Ez a sajátosság tükröz ődik a kereskedelmi szerepkör két aspektusát bemutató térképünk
 (7 és & térkép) összevetése esetén is. A kereskedelmileg ellátott lakosság elméleti száma alap-
ján rajzolt térkép jó egyezést mutat a középrétegek számát feltüntető térképpel, míg az ellátott
 városi és vidéki lakosság aránya a középrétegek „s űrűségével" mutat hasonlóságot.
   Reményeink szerint ezen utóbbi vizsgálati eredmények részletesebb bemutatására még
visszatérhetünk.
                     Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                      Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
28   Beluszky Pál                                                                     TÉT 1990.3-4


                                       5.   TÁBLÁZAT

         A fels ő- és középrétegek száma és aránya vezet ő városainkban, 1900
                                                  A felső- és középrétegek
                      Városok                                  aránya az összlakos-
                                                 száma
                                                                    ságból, %
               I. Budapest                      228816                31,2
              2. Zágráb                          14364                23,5
              3. Kolozsvár                       13880                28,1
              4. Pozsony                         16948                25,7
              5. Szeged                          13200                12,8
              6. Kassa                           11168                27,8
              7. Debrecen                        13544                18,0
              8. Pécs                             7712                17,5
              9. Temesvár                        11836                22,3
             10. Nagyvárad                       11848                23,6
             I I. Arad                           12744                22,6
             12. Miskolc                          8596                19,9
             13. Székesfehérvár                   5940                18,4
             14. Sopron                           7812                23,3
             15. Brassó                           9944                27,1
             16. Győr                             8232                28,3
             17. Nagyszeben                       7768                26,2
             18. Szombathely                      5884                23,7
             19. Máramarossziget                  3788                21,7
             20. Szatmárnémeti                    5740                21,3
             21. Nagybecskerek                    4328                16,3
             22. Zombor                           4768                16,1
             23. Nyitra                           3960                26,1
             24. Eszék                            4048                16,2
             25. Eger                             5528                21,3
             26. Marosvásárhely                   5280                27,0
             27. Besztercebánya                   3608                38,9
             28. Fiume                            6636                17,0
             29. Szabadka                         8844                10,7
                                   Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                    Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT I 990 • 3-4                                                          A polgárosodás törékeny váza                   29

                                                     Jegyzetek
  ' Varasd megye lakosságának 93,8%-a, Lika-Krbava lakosságának 92,6%-a, Zágráb megye lakosságának 90,1%-a,
     Kis-Küküll ő lakosságának 86,7%-a, Kolozs lakosságának 86,2%-a volt őstermel ő 1900-ban. Ugyanakkor kereske-
     delemmel Magyarország lakosságának 3,1 %-a foglalkozott, s voltak megyék, ahol arányuk nem haladta meg az
      1%-ot (Fogaras, Hunyad, Kis-Küküll ő, Kolozs megyék, Horvátország legtöbb megyéje). A „Királyhágón túli ré-
     szekben" — a korabeli statisztika kifejezése — még a falusi szatócs is ritkaságszámba ment; Hunyad vármegye
     430 településéből csak 132-ben élt keresked ő (20,7%). Hasonló volt a helyzet Horvát és Szlavónországban és a
     Felvidéken is; a Dunántúl aprófalvas vidékén viszont már ritka volt a bolttal (kereskedelemb ől élő keresővel) nem
     rendelkező település (Sopron vármegyében a települések 9,5%-a, Vas megyében viszont közel fele). Ugyanakkor
     a kereskedelem, a kisipar, a közszolgáltatás er ősen koncentrálódott. Az említett Vas megye kereskedelemb ől élő
     keresőinek 23,9%-a élt a megyeszékhelyen, 53,5%-a a 10 legnagyobb keresked őhelyen. Hunyad megyében (ahol
     430 település volt 1900-ban!) az 5 legnagyobb keresked őhelyen élt a kereskedők 53%-a.
  • Magyarország közigazgatása a dualizmus korában három szint ű volt. A felső szintet a 71 vármegye (63 Magyaror-
     szágon, 8 Horvát-Szlavónországban) képezte, átlagos területük 4478 km', lakossáepámuk 244 ezer f ő. Velük azo-
     nos jogi kategória volt a 30 törvényhatósági jogú város. A középs ő szintet a járások és a rendezett tanácsú városok
     képezték (420 járás Magyarországon, 106 rt város); a járások átlagos népességszáma 32 és fél ezer f ő. Az alsó
     szint a községi igazgatás. A megyéknél nagyobb egységek (tartományok) nem voltak Magyarországon, de regionális
     hatáskörű intézmények igen (fels őbb bíróságok, közjegyzői kamarák, tankerületek, egyházi igazgatás, katonai igaz-
     gatás stb.); ezek száma, székhelye és m űködési területe azonban intézményr ől intézményre más és más.
  3 E megállapításba beleértve azt az ismert tényt is, hogy Budapest fejlesztésében a küls ő tőkének meghatározó szerepe

     volt — ám a város vonzereje olyan helyi forrásként fogható fel, ami „bels ő indítékúvá" tette a városfejl ődést.
  4 A településtudományokban általános a települések által ellátott funkciók hármas tagolása a funkcióknak a      település-
     hálózatban betöltött szerepe alapján; eszerint lokális (helyi), városi alap- („központi helyi", „általános városi")
     és speciális („régión túlnyúló") szerepkörök különböztethet ők meg.
  • Megjegyezzük: a településhierarchia feltárásakor a szakemberek egy része a központi funkciók vidékre eső hánya-
     dát veszi alapul, az ún. „jelentőségtöbbletet". E felfogás szerint a hierarchikus szint — a „központosultság" —
      relatív fogalom, s a város saját lakosságának ellátása után „fennmaradó" városi szolgáltatások mennyiségével mér-
      hető. W. Christaller klasszikus vizsgálata nyomán e felfogás mind a külföldi, mind a hazai szakirodalomban elter-
     jedt. Pl. Major Jenő a kiskereskedelmi forgalom vidékre es ő hányadával mérte a magyar városok központosultságát
     (hierarchiáját). [Major L (1964). A magyar városhálózatról, Településtudományi Közlemények, 16. 32-65.]
  • A városhierarchia kutatása szinte áttekinthetetlenül gazdag irodalmat produkált. Az alkalmazott módszerek két
     alaptípusa alakult ki: (a) A deduktív módszerek nem veszik közvetlenül számba az egyes települések városi funkció-
     jú intézményeit, hanem a városi szerepkör valamely következményét mérik (mint pl. az 1930-as években W. Chris-
     taller a telefon-el őfizetők „jelentőségtöbbletét"), vagy pedig valamely ágazatban — pl. kiskereskedelem, közleke-
     dés — kialakult hierarchikus tagolódást általánosítják a városi funkciók egészére. Igy járt el pl. már említett
     vizsgálatban Major J. (b) Más kutatók oly mutatórendszer összeállítására törekedtek, melyek számba veszik az
     egyes központi funkciókat (azok intézményeit!), azok meglétét vagy hiányát, esetleg mennyiségüket, mintegy leltá-
     rozva a városi alapfunkciókat. E módszert alkalmazta jelen sorok írója is több korábbi tanulmányában.
  • Megjegyezzük még, hogy a Magyarországra és Horvát-Szlavónországra vonatkozó adatok nem minden esetben
     felelnek meg teljesen egymásnak — pl. a Horvátországban használt területi egység, az ún. politikai község távolabb
     állt a települési egységektől, mint a magyarországi községek — s így nem tették lehet ővé az azonos feldolgozást.
     Ezért a horvátországi eredmények esetenként becslést is tartalmaznak.
  8 Noha a századforduló jelentősebb mezővárosai (Kecskemét, Cegléd, Nagyk őrös, Békéscsaba, Szentes stb.) újon-

     nan épült városközpontjaikkal, a parasztpolgárok agrártevékenységt ől mentes lakóövezeteivel legalább oly szint ű
     műszaki urbanizációt képviseltek, mint a Dunántúl mez ővárosi múltú, gyorsan felnöv ő, kiérleletlen központjai
      (akár Kaposvár, Zalaegerszeg stb.).
  9 Christaller, W. (1933) Die Zentralen Orte in Süd-Deutschland, Jena.

'° A századforduló városhálózatának elemzéséhez viszonylag egyszer ű módszert dolgoztunk ki a funkcionális várostí-
     pusok megállapítására; ennek során a lokális, a városi alap és a speciális funkcióknak, s azok jellegének (pl. gazda-
     sági ághoz — mezőgazdaság, ípar, közlekedés stb. — való tartozás) egymáshoz viszonyított, településen belüli ará-
     nyát vettük figyelembe. A funkciók összemérésére a foglalkozási szerkezet kínált lehet őséget, ismerve a
     foglalkozási szerkezet s a funkcionális várostípus közötti eltéréseket. 1900-ra a következ ő fő várostípusokat határoz-
     tuk meg: agrárvárosok, (gyár)ipari városok, garnizon-városok, központi szerepkör ű városok, speciális funkciójú
     városok (kikötővárosok, pl. Fiume, fürdővárosok, pl. Pöstyén, külvárosok-el ővárosok, p1. Újpest stb.), vegyes
     funkciójú városok.
                                Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                 Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
30       Beluszky Pál                                                                               TÉT 1990.3-4

" Ez már csak mutatórendszerünk kialakításából is következik, mivel a 18 „telephellyel" rendelkez ő intézményeket
   is a regionális szerepkör űek közé soroltuk. (Így pl. a 12 településben m űködő tankerületi főigazgatóságokat, a 15
   városban fellelhető jogakadémiákat, a 17 helységbe telepített kultúrmérnöki hivatalokat és így tovább.)



     (A tanulmányban szerepl ő városokat az 1900-ban használatos néven neveztük meg. Mai elnevezésük a következ ő :
     Alsókubin = Doln'y Kubin (S.), Apatin = Apatin (1.), Arad = Arad (R.), Aranyosmarót = Zlate Moravce (S.),
     Bazin = Pezinak (S.), Csíkszereda = Miercurea Ciuc (R.), Dárda = Darda (J.), Fiume = Rijeka (J.), Fogaras
     = Fágáros (R.), Holics = Holk (S.), Igló = SpiSSka Nová Ves (S.), Ipolyság = Sahy (S.), Kassa = Kosice (S.),
     Késmárk = Kelmarok (S.), Kismarton = Eisenstadt (Au.), Kolozsvár = Cluj-Napoca (R.), Komárom = Komarno
     (S.), Körmöcbánya = Kremnitz (S.), Liptószentmiklós = Liptovsky MikulM (S.), Modor = Modra (S.), Munkács
     = Mukacsevo (Su.), Nagyvárad = Oradea (R.), Ólubló= Stará Lubovna (S.), Pancsova = Panéevo (J.), Pétervárad
     = Petrovarasdin (J.), Poprád = Poprad (S.), Pozsony = Bratislava (S.), Pöstyén = Piestóny (S.), Ruszt = Rust
     (Au.), Szabadka = Subotica (J.), Szakolcza = Skalica (S.), Szentgyörgy = Svéty Jur (S.), Szepesbéla = SpiS'ska
     Belá (S.), Szepesolaszi = Spi§ska Vlochy (S.), Temesvár = Timi9oara (R.), Trencsén = Trenéin (S.), Túrócszent-
     márton = Martin (S.), Ujarad = Arad (R.), Újvidék = Novi Sad (J.), Zágráb = Zagreb (J.).
     Rövidítések
     Au = Ausztria, I = Jugoszlávia, R' = Románia, S = Szlovákia, Su '= Szovjetunió.)
                                   Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                    Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3-4                                                           A polgárosodás törékeny váza                 31

                                                    Irodalom
Bácskai V. (1988) Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején, Budapest, Akadémiai Kiadó.
Bácskai V. — Nagy L. (1984) Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémi-
    ai Kiadó.
Beluszky P. (1966) Az alföldi városias jelleg ű települések központi szerepköre, Földrajzi Értesíti):
Beluszky P. (1973) Adalékok a magyar településhierarchia változásaihoz, 1900-1970, Földrajzi Értesítő.
Beluszky P. (1986) Néhány megjegyzés az alföldi településfejl ődéshez, In: Falvak, mezővárosok az Alföldön,
    Nagykőrös.
Beluszky P. (1988) Az „Alföld-szindróma" eredete (Vázlat), Tér és társadalom.
Beluszky P. (1990)Magyarorszag városhálózata 1900 - ban, (Megjelenés alatt Enyedi György 60. születésnapjára készí-
    tett emlékkötetben.)
Berend T. 1. — Ránki Gy. (1976) Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19 - 20. században, Budapest, Közgazdasági
    és Jogi Könyvkiadó.
Berend T. I. — Ránki Gy. (1978) Az állam szerepe az európai „periféria" XIX. századi gazdasági fejl ődésében, Valóság.
Bulla B. — Mendöl T. (1947) A Kárpát- medence földrajza, Budapest.
Enyedi Gy. (1978) Kelet- Közép - Európa gazdaságföldrajza, Budapest.
Erdei F. (1974) Magyar város, (Hasonmás kiadás) Budapest.
Granasztói Gy.(1980) A középkori magyar város, Budapest, Gondolat.
Gunst P. (1974) Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejl ődésének néhány kérdése, Valóság.
Gyimesi S. (1975) A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet id őszakában, Budapest, Akadémiai
    Kiadó.
Hanák P. (1988) Polgárosodás és urbanizáció. Bécs és Budapest városfejl ődése a 19. században, In: A Kert és a Műhely,
    Budapest, Gondolat
Hanák P. — Mucsi F. (szerk.) (1988) Magyarország története, 1890 - 1918, Budapest, Akadémiai Kiadó 1-2. k.
Kubinyi A. (1971) A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez, Településtudo-
   mányi Közlemények, 23.
Major J. (1971) A magyar városhálózatról, Településtudományi Közlemények.
Makkai L. (1961) A magyar városfejl ődés történetének vázlata, In: Vidéki városaink, Budapest.
Perczel K. (1961) A mai magyar városhálózat kialakulása, In: Vidéki városaink, Budapest.
Rostoványi Zs. (1988) Centrum és periféria. — Az elmélet kelet-közép-európai alkalmazhatósága, Világosság, 5.
Szűcs J. (1981) Vázlat Európa három történeti régiójáról, Történelmi Szemle, 3.
Vörös K. (1974) A magyarországi városfejl ődés a dualizmus korában, Levéltári Évkönyv, 4. Kaposvár.
Vörös K. (1982) Pécs a 20. század elejének magyarországi városhálózatában, 1n: Tanulmányok Pécs város történetéb ől,
   Pécs.
(1904) A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása, Második rész: a népesség foglalkozása községenként,
   Magyar Statisztikai Közlemények, 2. Budapest.

                                                    1. sz. melléklet
                                    A városok hierarchia-szintje 1900-ban

Sor-                                                                                     A kereskede- A közszolgá-
                                                                         Lakosságszám
                  Városok és hierarchia-szintjük           Jogállásuk*                    lemből élő latból él ő ke-
szám                                                                          1900
                                                                                        keresők száma resők száma

 I.    Budapest                                              Tjv., M        716476         46731           31240
         1.1. Teljes érték ű regionális centrumok
 2.    Zágráb                                                Tjv., M        57690            2564           3543
 3.    Kolozsvár                                             Tjv., M        46670            1689            1942
 4.    Pozsony                                               Tjv., M        61637            2889           2844
 5.    Szeged                                                  Tjv.         90270            2117           2054
 6.    Kassa                                                 Tjv.,M         35586            1431           2299
                                 Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                  Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
32       Beluszky Pál                                                                             TÉT 1990.3-4


                                                                                      A kereskede- A közszolgá-
Sor-                                                                  Lakosságszám
                 Városok és hierarchia-szintjük         Jogállásuk*                    lemből élő latból élő ke-
szám                                                                      1900
                                                                                     keresők száma resők száma

         1.2. Részleges regionális centrumok
 7.    Debrecen                                          Tjv., M         72351            2195          1937
 8.    Pécs                                              Tjv., M         42252            1433          1460
 9.    Temesvár                                          Tjv., M         49624            2350          1825
10.    Nagyvárad                                         Tjv., M         47018            2382          2031
I1.    Arad                                              Tjv., M         53694            2268          1752
       11.1. Teljes érték ű fejlett megyeszékhelyek
12.    Miskolc                                           Rtv., M         40833            1680          1198
13.    Székesfehérvár                                    Tjv., M         30451            1484          1427
14.    Brassó                                            Rtv., M         34511            1297          1075
15.    Sopron                                            Tjv., M         30628            1060          1284
16.    Győr                                              Tjv., M         27758            1286           996
17.    Nagyszeben                                        Rtv., M         26077             980          1254
18.    Szombathely                                       Rtv., M         23309             852           813
19.    Máramarossziget                                   Rtv., M         16901             732           705
       11.2. Részleges fejlett megyeszékhelyek
20.    Szatmárnémeti                                     Tjv.            26178            1114           962
21.    Nagybecskerek                                     Rtv., M         25953             760           845
22.    Zombor                                            Tjv., M         29036             680           882
23.    Marosvásárhely                                    Tjv., M         17715             629           746
24.    Eszék                                             Tjv., M         23018             867            834
25.    Nyitra                                            Rtv., M         14752             789           754
26.    Eger                                              Rtv., M         24650             619           876
27.    Besztercebánya                                    Rtv., M          8681             285           464
       Mi. Teljes értékű megyeszékhely szintű városok
                                            -



28. Sátoraljaújhely                                      Rtv., M         16712             678           591
29. Lugos                                                Rtv., M         15457             672           682
30. Veszprém                                             Rtv., M         13778             483           560
31. Kaposvár                                             Rtv., M         17352             544           636
32. Eperjes                                              Rtv., M         13098             524           658
33. Déva                                                 Rtv., M          6867             209           412
34. Balassagyarmat                                       K., M            8580             425           440
35. Ungvár                                               Rtv., M         13471             613            522
36. Dés                                                  Rtv., M          9646             318           414
37. Nagyenyed                                            Rtv., M          7296             155           408
38. Komárom                                              Tjv., M         16816             689           593
39. Zalaegerszeg                                         Rjv., M          9565             338           457
40. Trencsén                                             Rtv., M          5835             199           418
41. Nyíregyháza                                          Rtv., M         31875              668           944
42. Beszterce                                            Rtv., M         10873             328           425
43. Beregszász                                           Rtv., M          9609              282          459
44. Zilah                                                Rtv., M          7439             146           390
45. Fiume                                                Tjv.            38057            2307          1445
46. Székelyudvarhely                                     Rtv., M          7733             194           400
47. Szekszárd                                            K., M           13895 •           268           465
48. Torda                                                Rtv., M         12104             333           400
49. Rimaszombat                                          Rtv., M          5776             210           364
50. Csíkszereda                                          Rtv., M          2622               84          164
51. Szabadka                                             Tjv.            81464            1741          1401
                                   Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                    Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3-4                                                      A polgárosodás törékeny váza                 33


Sor-                                                                                 A kereskede- A közswlgá-
                                                                     Lakosságszám
                Városok és hierarchia-szintjük         Jogállásuk•                    leniből élő latból él ő ke-
szám                                                                     1900
                                                                                    keresők száma resők száma

       111.2. Részleges megyeszékhely szintű városok
                                      -



52.    Szolnok                                          Rtv., M         25042             534            784
53.    Esztergom                                        Rtv., M         16948             400            556
54.    Gyula                                            Rtv., M         22023             296            423
55.    Nagykároly                                       Rtv., M         15179             524            516
56.    Lőcse                                            Rtv., M          6845             122            375
57.    Kecskemét                                        Tjv., M         56786            1323           1012
58.    Újvidék                                          Tjv.            28763            1324            707
59.    Nagykanizsa                                      Rtv.            23255             925            543
60.    Pancsova                                         Tjv.            18512             867            524
61.    Zimony                                           Tjv.            14517             589            420
62.    Varasd                                           Tjv., M         11494             387            529
63.    Segesvár                                         Rtv., M         10857             250            366
64.    Sepsiszentgyörgy                                 Rtv., M          7030             164            318
       IV.1. Teljes érték ű középvárosok
65.    Gyulafehérvár                                    Rtv.             9667             447            322
66.    Munkács                                          Rtv.            13640             876            522
67.    Fehértemplom                                     Rtv.             9695             384            310
68.    Losonc                                           Rtv.             8952             400            262
69.    Makó                                             Rtv., M         33701             734            505
70.    Versecz                                          Tjv., M         24770             764            511
71.    Ipolyság                                         K., M            3720             174            242
72.    Fogaras                                          K., M            6457             167            250
73.    Dicsőszentmárton                                 K., M            3360              68            170
74.    Nagykikinda                                      Rtv.            24419             504            449
75.    Baja                                             Tjv.            20065             680            513
76.    Vácz                                             Rtv.            16563             452            490
77.    Zimony                                           Tjv.            14517             589            420
78.    Nagybánya                                        Rtv.            11169             254            275
79.    Léva                                             Rtv.             8325             400            257
80.    Kézdivásárhely                                   Rtv.             5451             138            217
81.    Liptószentmiklós                                 K., M            2993             164            140
82.    Túróczszentmárton                                K., M            3357             115            136
83.    Alsókubin                                        K., M            1674              72            144
84.    Zenta                                            Rtv.            28582             495            388
85.    Pápa                                             Rtv.            17174             745            388
86.    Nagyszombat                                      Rtv.            12422             473            516
87.    Szentes                                          Rtv.            31290             538            447
88.    Kalocsa                                          K.              11380             226            454
89.    Hódmezővásárhely                                 Tjv.            60824             877            723
90.    Békéscsaba                                       K.              37547             521            455
91.    Kiskunfélegyháza                                 RTv.            33242             529            415
92.    Jászberény                                       Rtv.            26432             314            334
93.    Rózsahegy                                        K.               8198             142            198
94.    Szászrégen                                       Rtv.             6544             262            209
95.    Karánsebes                                       Rtv.             6116             204            225
96.    Szarvas                                          K.              25773             331            273
97.    Mezőtúr                                          Rtv.            25367             289            308
98.    Mohács                                           K.              15832             508            250
99.    Gyöngyös                                         Rtv.            15878             460            441
                              Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                               Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
34        Beluszky Pál                                                                        TÉT 1990.3-4



Sor-                                                                Lakosságszám A kereskede- A közszolgá-
szám             Városok és hierarchiaszintjük        Jogállásuk*                  lemből élő latból él ő ke-
                                                                        1900
                                                                                 keresők száma resők száma

100. Érsekújvár                                        Rtv.             13204          385            264
101. Vukovár                                           K., M             9719          347            301
102. Kisvárda                                          K.                8257          380            237
103. Keszthely                                         K.                6796          254            181
104. Gospic                                            K., M            10799           76            241
105. Ogulin                                            K., M             8699           59             215
106. Sziszek                                           Rtv.              6632          403            193
107. Szilágysomlyó                                     Rtv.              5651          179            185
108. Rozsnyó                                           Rtv.              5192          131            215
109. Károlyváros                                       Rtv.             14941          361            339
110. Pozsega                                           Rtv., M           4978          148            275
111. Belovár                                           Rtv., M           4889          202            245
112. Oravicza                                          K.                4313          137            150
113. Magyaróvár                                        K., M             3669           68            183
114. Homonna                                           K.                3995          177            154
115. ErzsébetVáros                                     RTv.              3539           82            205
116. Aranyosmarót                                      K., M             2786           81            173
117. Szentgotthárd                                     K.                2062           94            121
       IV. 2. Részleges középvárosok
118. Újpest                                            K.              41858           1373          900
119. Cegléd                                            Rtv.            29905            481          371
120. Nagykőrös                                         Rtv.            26512            333          310
121. Hajdúböszörmény                                   Rtv.            25065            276          266
122. Karczag                                           Rtv.            20886            267          237
123. Orosháza                                          K.              21385            470          247
124. Óbecse                                            K.              18866            357          284
125. Selmecz- és Bélabánya                             Tjv.            16370            214          405
126. Nagyszalonta                                      K.              14107            221          183
127. Kisújszállás                                      Rtv.            13214            175          170
128. Mitrovicza                                        Rtv.            11510            330          369
129. Igló                                              Rtv.             8923            153          189
130. Huszt                                             K.               8716            188          145
131. Kunszentmiklós                                    K.               7782             71          110
132. Zólyom                                            Rtv.             7164            136          154
133. Szászsebes                                        Rtv.             7754            119          147
134. Meggyes                                           Rtv.             7665            236          218
135. Petrozsény                                        K.               7765            136           94
136. Tata                                              K.               7220            159          140
137. Kőszeg                                            Rtv.             7422            151          237
138. Kaproncza                                         Rtv.             7074            200          147
139. Szamosújvár                                       Rtv.             6171            234          295
140. Szászváros                                        Rtv.             6268            184          189
141. Bánfa                                             Rtv.             6096            193          169
142. Késmárk                                           Rtv.             5590            203          186
143. Vágújhely                                         K.               5294            279          124
144. Zsolna                                            K.               5633            156          159
145. Csáktornya                                        K.               4860            219          143
146. Nagymihály                                        K.               4906           233           118
147. Orsova                                            K.               4610            161          132
148. Bánffyhunyad                                      K.               4482            179          122
149. Belényes                                          K.               3631            134          157
                                   Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                    Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 19903-4                                                     A polgárosodás törékeny váza                35


Sor-                                                                Lakosságszám A kereskede- A közszolgá-
szám             Városok és hierarchiaszintjük        Jogállásuk*                  lemből élő latból élő ke-
                                                                        1900
                                                                                 keresők száma resők száma

150. Székelykeresztúr                                  K.               3421            79           111
151. Nagyszöllös                                       K., M            5750           112           164
152. Új-Gradiska                                       K.               3019           116           120
       V. Kis városok

 153. Békés                                            K.              25483             161         221
 154. Csongrád                                         K.              22619            190          208
 155. Kiskunhalas                                      Rtv.            19856            199          228
 156. Mezőkövesd                                      K.               15224            135           129
 157. Apatin                                          K.               13940            135           149
 158. Magyarkanizsa                                   K.               16532            159           154
 159. Hajdúnánás                                       Rtv.            15878            171           169
 160. Hajdúszoboszló                                   Rtv.            15444            174           165
 161. Kispest                                         K.               15755           299           312
 162. Salgótarján                                     K.               13552           231           161
 163. Stájerlakanina                                  K.               13549            100            65
 164. Mór                                             K.               10206            147          113
 165. Zsombolya                                       K.               10152           238           208
 166. Dunaföldvár                                     K.               12117           258           156
 167. Paks                                            K.               12034           251           146
 168. Topolya                                         K.               12029           208           131
 169. Hatvan                                          K.                9707            108          131
 170. Szerbnagyszentmiklós                            K.               10720           246           190
171. Rákospalota                                      K.               11744           307          245
172. Resiczabánya                                     K.               11770            138            97
173. Kiskőrös                                         K.                9271            132          112
174. Kula                                             K.                9174           130           135
175. Galgócz                                          K.                8833          240           259
176. Monor                                            K.                8808           141           117
177. Berettyóújfalu                                   K.                7723           178           118
178. Nagykálló                                        K.                7325           110           165
179. Törökbecse                                       K.                7752           122           115
180. Sárospatak                                       K.                7911           118           151
181. Felsővissó                                       K.                7562           158           132
182. Csorna                                           K.                7313           ► 85           89
183. Budafok                                          K.                7273          290             85
184. Gyergyószentmiklós                               K.                7028           100           139
185. Lippa                                            K.                7424          233            174
186. Ven5cze                                          K.                7594           123          125
187. Bród                                             Rtv.             6539           261           193
188. Kapuvár                                          K.                6642           102          116
189. Borosjenő                                        K.               6014              52           85
190. Újarad                                           K.               6139           216           114
191. Verbász                                          K.               6369           154             64
I92. Körmend                                          K.               6329           213           118
193. Palánka                                          K.               5784           183           122
194. Tokaj                                            K.               5110           167           122
195. ()tura                                           K.               6104           416             29
196. Nyírbátor                                        K.               5946           113           267
197. Temeskubin                                       K.               5853           128           100
198. Holics                                           K.               5817           117             75
199. Barcs                                            K.               5396           244           117
                            Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                             Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
36      Beluszky Pál                                                                        TÉT 1990•3-4



Sor-                                                              Lakosságszám A kereskede- A közszolgá-
               Városok és hierarchiaszintjük        Jogállásuk*                  lemből élő latból élő ke-
szám                                                                  1900
                                                                               keresők száma resők száma

200. Mátészalka                                      K.               5405           145           109
201. Tapolcza                                        K.               5826           234           126
202. Sümeg                                           K.               5431             91          105
203. Bonyhád                                         K.               5749           279           119
204. Pöstyén                                         K                5661           131            60
205. Sárvár                                          K.               5202           153           100
206. Szigetvár                                       K.               5601           180           130
207. Karlócza                                        Rtv.             5639             78          116
208. Petrinja                                        Rtv.             5020            110          175
209. Szakolcza                                       Rtv.             4931             50          126
210. Szentendre                                      Rtv.             4822           101           112
211. Körmöczbánya                                    Rtv.             4299             74          161
212. Kőrös                                           Rtv.             4405           127           159
213. Gölniczbánya                                    Rtv.             4087             68           80
214. Vajdahunyad                                     Rtv.             4412             71          111
215. Dombóvár                                        K.               4392           188            59
216. Siklós                                          K.               4967           207           144
217. Marczali                                        K.               4181           103            86
218. Nagytapolcsány                                  K.               4952           281           142
219. Dunaszerdahely                                  K.               4821           315           112
220. Titel                                           K.               4711             87          106
221. Törökkanizsa                                    K.               4051             34           77
222. Devecser                                        K.               4545             91           85
223. Székelyhíd                                      K.               4853             72          101
224. Pétervárad                                      Rtv.             3817             55           62
225. Zengg                                           Rtv.             3177           138           159
226. Nagymarton                                      K.               3799           145            55
227. Nagy-Bittse                                     K.               3080            110           78
228. Malaczka                                        K.               5053             74          110
229. Korpona                                         Rtv.             3958             43           79
230. Csurgó                                          K.               3955             77          112
231. Szenicz                                         K.               3064           100           115
232. Privigye                                        K.               3152             55           88
233. Naszód                                          K.               3142             61          101
234. Dárda                                           K.               2904             22           91
235. Kiscell                                         K.               2232             78          103
236. Alsólendva                                      K.               2361             89          135
237. Zirc                                            K.               2490             32           84
238. Muraszombat                                     K.               2304             82           92
239. Kismarton                                       Rtv.             3067             89          105
240. Kisszeben                                       Rtv.             2954             59           98
241. Abrúdbánya                                      Rtv.             2973           112            97
242. Hátszeg                                         Rtv.             2361             79          126
243. Balázsfalva                                     K.               2122             80          110
244. Turdossín                                       K.               1760             38           49
245. Nyarádszereda                                   K.               1338             35           68
*Rövidítések: Tjv. = törvényhatósági jogú város
              Rtv. = rendezett tanácsú város
              K. = község
              M. = megyeszékhely
                           Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                            Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3-4                                              A polgárosodás törékeny váza         37


      FRAGILE NETWORK OF BOURGEOIS DEVELOPMENT -
      HUNGARIAN URBAN NETWORK AT THE TURN OF THE
                      CENTURY I.
                                      PÁL BELUSZKY

  The way of establishment of Kingdom in Hungary at about 1000 A. D. related Hungary to
the socio-economic development of West-European region (adoption of western Christianity
and western legal and state organizations, relations with papacy, "import" of experts—soldiers,
clergymen, priests, monastic orders, etc.). By the l3th century, West-European type towns de-
veloped in Hungary as well. However, the country (similar to other nations of Eastern Europe)
could not follow the processes speeding up at the turn of 15th-16th centuries and leading to
and resulting in bourgeois development. In addition to this, the expansion of Osmanli Turk
Empire also exerted far-reaching negative influences on the country (conquest of a large part
of Hungary for 150 years, constant wars). Until the mid-19th century, Hungary was a feudal
state, with slow pace of modernization. After driving the Turks out (1680s and 1690s), the urban
network revived in Medieval form, and towns functioned as moderate market centers of small
regions or small towns inhabited by craftsmen. Bourgeois development speeded up in the
second third of the 19th century: feudalism was eliminated legally in 1848.
   While in Western Europe, towns were the heads and instructors of civil society, they did
not become the pioneers of bourgeois development in Hungary: They had to catch up with
bourgeois transformation and had to fitt out the frame obtained (or received).
   Our 19th-century urban development took place within the Austro-Hungarian Monarchy, in
an agrarian country. In 1870, the proportion of farming population was close to 80%. This
number decreased to 60% by 1910. Capitalist transformation of agriculture, commerce and
transport of agricultural goods (the most important incentive of railroad construction in Hun-
gary), their processing and the development of credit and insurance institutions were in the
center of our economic development, and at the same time, these factors were the most impor-
tant factors of our urban development. The other stimulating force of urban development was
the need to develop civil adminístration for the centers.
   Our investigation shows the hierarchy of urban network developed by 1900. Urban hierarchy
was determined by the quantity and differentiation of institutions representing urban basic
functions ("central-place" functions) and by defining the hierarchical rank of these institutions.
Determining the hierarchical level of some of our institutions is facilitated by frequency values
("dispersion values"). This value indicates the number of settlements where the institution in
question operates: the rarer an institution is, the higher hierarchical levet it indicates. When
reconstructing the situation in 1900, we found 6 hierarchical levels including Budapest.
I.    1. Budapest
II.   2. Regional centers (of complete value)
      3. Regional centers (partial)
                          Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
38     Beluszky Pál                                                               TÉT 1990.3-4

III. 4. Developed county seats (of complete value)
     5. Developed county seats (partial)
IV. 6. Towns of county-seat level (of complete value)
     7. Towns of county-seat level (partial)
V. 8. Medium-level towns (of complete value)
     9. Medium-level towns (partial)
VI. 10. Small towns
  Our findings are shoWn in Figure I and the appendix.
  Nevertheless they prove that the changes in Hungarian urban network at the turn of 19th cen-
tury are primarily the result of external factors and, above alt, state intervention. One of the
basic means of this was to settle government and administrative functions. Thus a great number
of small settlements without urban functions, urban society and significant bourgeoisie got
urban institutions and got onto relatively high hierarchical levels. This special contradiction
(high hierarchical rank—low levet of urbanization) characterized the majority of Hungarian
towns and made them somewhat similar to East-European towns (lack of real bourgeoisie,
dominance of civil servants, etc.). In Hungary, there were big differences among the circles
of urban categories created on the basic of legal, functional and social terms (Fig. 3.).
Manyfold, general urbanization was characteristic only of Budapest. At the turn of the century,
the only bridgehead of modernization was Budapest, which — together with its outskirts —
became a modern city with 1 million inhabitants.
                                                                          Transl. J. Mészáros
                         Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                          Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

TÉT 1990.3-4                                           A polgárosodás törékeny váza       39




           A századforduló magyarországi városai: a serdületlen fák városai.
       A századvég fásítási láza a városépítés újkelet ű igényének, az urbanizáció
    kaman-voltának, a piaci- és agórafunkció fedelek alá húzódásának a bizonyítéka.
      A „kamanus" jegyek egyaránt jellemz őek voltak a korabeli nagyvárosokra,
             s a falusi szerepkörből épp kilép ő településeinkre; így Pozsony
                       piactérből promenáddá előléptetett(?) terére.




 A város — piacközpont; e szerepkör többnyire még mindig a városok f őterein ölt testet
              — Pozsonyban is, nem beszélve alföldi mez ővárosainkról.
                       Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                        Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

40    Beluszky Pál                                                            TÉT 1990.3-4




       Ám az alföldi városok „eleje" már ekkor kilépett mez ővárosi szerepköréből,
                     s ezt külső megjelenésével is hitelesíteni kívánta.
     Temesvár a századfordulóra kereskedelmi, pénzügyi, ipari, kulturális funkcióival,
       s urbanizált megjelenésével egyaránt magyarországi városaink élére került.
                          Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3-4                                          A polgárosodás törékeny váza        41




   A kapitalista városfejleszt ő energiák hatására barokk kisvárosok nőnek egyik napról
   a másikra középvárosokká, forgalmi központokká, a polgári igazgatás centrumaivá.
             Szombathelyi utcakép: a földszintes-egyemeletes barokk épületek
          (a feudális vármegye-székhely képe) között megjelennek a kétemeletes
                     (eklektikus) bérházak, középületek, „bankpaloták':




    Nagyszombat: ,,...nem lett a t őke úr mirajtunk...', legalábbis a 19. század végéig
              (az egyház s a céhes ipar, a céhes polgárság helyett...).
                      A fejl ődés lassúbb, a városkép egységesebb.
                     Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                      Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
42   Beluszky Pál                                                                TÉT 1990.3-4




            Újvidék; a fák itt is ifjak, a tér szemlátomást keresi funkcióját.
                              Merthogy a vásár odahagyta.




            Vadnyugati fejl ődési ütem — vadnyugati utcakép a Dunántúlon
                             ...Kaposvár a századfordulón.
                          Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
TÉT 1990.3 4
         -                                             A polgárosodás törékeny váza   43




               A jelvétel nem a Dunántúlon készült ,..(Kiskunfélegyháza).




          Alföldi kismez őváros: földszintes, falusias házak (ám zárt utcakép!),
                      parkosított piactér, rátarti városháza (Bács).
                     Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                      Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
44   Beluszky Pál                                                         TÉT 1990.3-d




                Ugyanez a nyugati határon: Pinkaf (A jük, a fák...).
                                                ő




        Fakuló dícsőség: Kőszeg. A 17-19. század jelent ős városa Szombathely
          árnyékában a századvégre elcsendesedett kisvárossá szerényedett.
                         Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                          Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

TÉT 1990.3-4                                           A polgárosodás törékeny váza     45




    Sárvár piacközponti, uradalmi központi, s ebből kinőtt élelmíszeripari szerepköre
     zökken őmentesen váltott át a századfordulóra vasúti csomóponti, kereskedelmi,
              gyáripari központtá. Nyugodt átmenet — nyugodt városkép.
               a
              T lán csak a tér nem tudott egyenlőre mit kezdeni magával.




    Távolról a kép impozáns, a „motfológia" városias, ám Szakolcza egyike korábban
            jelentős, a polgárosodás időszakában stagnáló kisvárosainknak.
                         Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                          Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.
46     Beluszky Pál                                                              TÉT 1990.3-4




   Modor talán már az sem. A szabad királyi város örököseként rendezett tanácsú város
     címet visel, temploma impozáns, emeletes polgárházai, boltjai tanúsítják egykori
városi funkcióit, de vizsgálatunk már kisvárosi funkciót sem találta századfordulón Modorban.
               Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

TÉT 1990.3-4                                 A polgárosodás törékeny váza   47




                     A falu és a város határán.
                                          Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza.
                                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 3–4. 13–56. p.

48       Beluszky Pál                                                                                                                                                  TÉT 1990. 3 -4
                                                                                                       „I •ss• • % • • ••",,,
                                                                                           Itn"'
            §e             e
            ▪ Ly,          o                                                                                 ;                     4.     "›
                  E E E                                       r°•                                                    i§f                   (-
                                                                                                                                            -)
            E
                                                                                                                                                          r••••   OD
            •     o
                  •—•      1.1.7                          •
                                                                                                     9' ®                                       ®©(1)()
C' 0 0 0 0 0 /r.r`é
                                             €.                                               ,                      ,
                                                                  s            • mik',
                                                                                                                     1
                                                                                                                                                    Nd M          wr


                                                                          1 kj t,.., .„., !..i' -) • • • 0
                         t?          a                                        . ?,                               EIY.0             ..-1,,
                       <•
                   • , „„ 0 '`k'                          =r
                                                          -      '-',
                                                                        ,     ,----
                                                                        ., ..r 0 o 0 •
                                                                                      ‘
                                                                                                                                                                                   s‘o
                  i----t-- © :40 (.,                      ® \ 1:) '. s ' f                                                                                                          ?j,
                ,e, _t k 4               g _ (.-. e, ,..)--.,....,--4 L(- ° ®
                                         9 -É.
                                                    '\                \
                                                                                                                                                i
           ,
                   -' ' =El)
                   -


                                                  0», )           Sa'                0 .                         ......, -,0"..'-'-'-' •                  -
                                                                                           ,-,-.
                                                                  .a
                                                                  1,                                                     i                                                         O
                                                                                                                                                                                   O
                                                    -. 0
                                                     5
                                         cr                   o
                                                                               ().
                                                                                     2 . .5
                                                                                          2
                                                                                          .).,
                                                                                                             = 127----..,)
                                                                                                                     .
                                                                                                                                     --..-0.,, r,1  s
                                         • e                                                                                                    •....:•
          0
             -4)