Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
‘.
• 1-1‘t<4.-
Tér és Társadalom 4. 1990 • 3-4: 1-11.
TÖRTÉNETI FÖLDRAJZ, REGIONÁLIS IDENTITÁS
ÉS KULTURÁLIS RÉGIÓK
ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE
ROBIN BUTLIN
Azon érzékelt vagy létez ő egységek azonosítása vagy létrehozása, melyekkel az elmúlt kor-
szakok térbeli, társadalmi, kulturális és gazdasági elrendez ődése leírható vagy leírható lehetne,
nem egyszerű , mégis fontos és szükségszer ű feladat. Meg kell kísérelnünk a sokféle régió és
hely jellemzését, hogy dinamikus keretet teremtsünk az általunk felfedezend ő múlt lehetséges
földrajzainak és történelmeinek tanulmányozásához. A lehet őségek egész sora létezik, a köze-
lebbi vagy távolabbi múlt szerepl őinek érzékelésétől a komplex társadalmi-térbeli elrendez ődé-
sig, ideértve a közigazgatás és adózás helyi és országos szint ű területi egységének mozaikját
is. Már a kezdet kezdetén hangsúlyozni kell, hogy ez a feladat összetett, nehéz és gyakran önké-
nyes jellegű , olyan kísérlet, melynek eredménye a legjobb esetben is csak pontatlan, bár nélkü-
lözhetetlen eszköz lehet az elemzésben és megértésben. Nincs és nem is létezhet a régió, szub-
régió és közösség fogalmainak abszolút változatlan, a múltban elrejtett rendszere, mintegy arra
várva, hogy a történeti földrajzos vagy történész felfedezze őket. Valójában mi teremtjük meg
és teremtjük újra régióinkat és regionális struktúráinkat, csakúgy mint tették ezt a múltban azok
a csoportok és egyének, kiknek megélt és helyhez köt ődő tapasztalatait föltárni igyekszünk —
a magunk részrehajlásával, ideológiáival, érzékenységével és preferenciáival, elismerve a re-
gionális gazdasági és kulturális folyamatok dinamikus jellegét. A múlt földrajzát valójában sa-
játos vizsgálati céljaink szerint írjuk meg — az általunk választott prioritásokon épül ő értelme-
zéssel és hangsúllyal.
A múltat és jelent tanulmányozók között adott korszakok sajátos térségeinek régióiról kiala-
kulhat bizonyos mérték ű konszenzus. Fennáll azonban a veszély, hogy e régiókat állandónak
tekintik, figyelmen kívül hagyják a regionális változás dinamikáját, s ebb ől következően téve-
sen kapcsolják össze a regionális munkamegosztást és a történelmi korszakokat. A legf őbb fela-
dat annak feltárása, hogy a különböz ő társadalmi csoportoknak milyen regionális kulturális
identitása lehetett, s itt egyszerre van szükség kognitív és történeti megközelítésre. Bizonyos
értelemben a társadalomtudományok szakosodása — nevezetesen a földrajz történelemt ől való
elszakadása — el őtti regionális nézetek szélesebb perspektívában való újrafelfedezésére van
szükség. Ezekhez azonban hozzá kell kapcsolni az újabb, 20: század végi diszciplínák szaktudo-
mányos elméleteit és módszereit.
A történeti földrajzos és a történész számára különös jelent ősége van a különböző térbeli
skálán játszódó folyamatok kölcsönhatásainak. Ezeknek érdekes és fontos következményei van-
nak a brit régiók dinamikájának vizsgálatában, f őleg annak megértésében, hogy a gazdasági
és politikai integrációnak, illetve centralizációnak milyen hatása volta regionális identitás jelle-
gére és erősségére, illetve a személyiségekre.
Baker egy rövid, de érzékletes megjegyzésében utalt erre a vonatkozásra. A régiónak a lokali-
tás és a nemzeti szint közötti potenciális közvetít ő szerepét felvetve azt sugalmazza, hogy a
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
2 Robin Butlin TÉT 1990.3-4
közösségek bekapcsolódása a szélesebb nemzeti társadalomba és politikába térbelileg és id őbe-
lileg valószínűleg egyenetlen és semmiképpen sem egyirányú. Ezért „... miközben lehetséges
azoknak a regionális átalakulási folyamatoknak a feltárása, melyek a tér fokozódó gazdasági
integrációját jelentik, hasonlóképpen talán megvan a lehet ősége, hogy azokat a regionális átala-
kulási folyamatokat is felismerjük, melyek a társadalom fokozódó térbeli széttagolását jelentik.
Ahogy a helyérzékelés szintje a lokálistól a nemzeti tudatig vezet, úgy adta át a közösség érzése
a helyet egy bizonyos osztálytudatnak ..." (Baker 1984, 191.).
A régió — egy használható definíció szerint — osztályozási és gyakorlati eszköz, mely a válto-
zó közösségek közös kulturális, gazdasági vonásait különböz ő célokra és id őpontokra jellemzi
és azonosítja, mind helyi, mind szélesebb térbeli kontextusban. Az elmúlt korszakok lehetséges
regionális kapcsolatrendszereinek feltárása során természetesen figyelembe kell venni a regio-
nális változások dinamikus jellegét. Bonyolult, de szükségszer ű az a feltevés, hogy egy adott
terület regionalizációja, elméletileg különféle eszközökkel és határokkal, bármely id őszakban
lehetséges. Ez különösen a 19. századra igaz, amikor a nagyvárosi övezet befolyásolta a kisebb
léptékű regionális formák és kapcsolatok intenzívebbé válását.
A régió és a regionalizmus
Gilbert klasszikussá vált esszéjében — felhasználva Morgan regionális tudatról született ko-
rábbi tanulmányának sémáját — a 19. század eleji európai gondolkodás tendenciájaként a régiót
körvonalazta (Gilbert 1960, 157-175.). A régió fogalma három áramlathoz kapcsolódott: a ré-
giók mint a földrajztanítás és -tanulás pedagógiai eszközei — ideértve a „természeti régió"
eszméjét; a regionális regény megjelenése; s a regionalizmus politikai és társadalmi igazgatási
célokra történ ő felhasználásának gondolati és gyakorlati fejl ődése. A földrajzi gondolkodás 19.
századi történetének, s azóta a régió-koncepció fejl ődésének az a jelent ősége, hogy jól mutatja
a természetes régió eszméjét ől induló gyors átmenetet az emberi tevékenység által átalakított
régió-koncepcióhoz, és a mikrorégiók iránti megnövekedett érdekl ődéshez. Így „az emberi
tevékenység és eredményei elválaszthatatlanok lettek a régió fogalmától". Egy német geográ-
fus, Braun a regionális geográfia céljának a természeti táj (Naturlandschaft) régióvá vagy kul-
túrtájjá (Kulturlandschaft) való átalakulásának értelmezését tartotta (Idézi Morgan 1939, 68.).
A régióra vonatkozó mai vélemények egészen más tudományos paradigmához kápcsolódnak.
Gregory felvetette például az id őföldrajz és a strukturációs elmélet gondolati hozzájárulását
a régió koncepciójához és a regionalizációs sémákhoz. A régiót a megértést szolgáló eszköznek
tekinti, ideértve a régió kevésbé szigorú koncepcióit, mint „számos különböz ő, de egymással
kapcsolatos kölcsönhatások keretét és a regionalizáció olyan eszméjét, mely az „összefüggések
idő és térbeli z űrzavara" (Gilbert 1988, 208.).
Gilbert szintén összefoglalta a 80-as években kifejl ődött „új" regionális geográfia alapvet ő
jellemző it, s a régiót a kapitalista folyamatokra adott helyi válasznak tekinti. Felvázolja a jelen-
legi tendenciát is, „amely egy terület látható jellemz őitől a nem láthatók felé, az egyének és
intézmények régión belüli kapcsolatai, és a régió olyan értelmezése felé halad, mely szerint
a régiót, létrejötte után, a gyakorlat termeli újra és alakítja át folyamatosan" (Gilbert 1988, 212 .).
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
TÉT 1990.3-4 Történeti földrajz, regionális identitás 3
Valójában meglepően kevés történeti földraízos próbálkozott a regionális elrendez ődés azo-
nosításával és feltérképezésével. Az egyik kísérletet Darby: Domesday Geographies regionális
kötetei jelentik, bár az értelmezés nem egységes (Darby 1971). J. D. Marshall szintén áttekintette
a régióra és regionalizmusra vonatkozó földrajzi és történelmi irodalmat, és véleménye szerint
gondosabban oda kell figyelni az elméleti és gyakorlati problémákra, beleértve a határterületek
vizsgálatát a térbeli kapcsolatok és a múltbeli társadalmak jellemz őinek történelmi kutatása
során (Marshall 1985, 15-27.).
A regionalizmus kérdése — mivel tér- és id őspecifikusabb — talán világosabb. Ez a fogalom,
úgy tű nik, Európában az 1880-as években vált általánosan elterjedtté, azoknak a politikai moz-
galmaknak szükségszer ű következményeként, melyek nagyobb fokú regionális, politikai, kul-
turális és gazdasági autonómiára törekedtek, így tiltakozva a központosítás és a nagyvárosi el-
lenő rzés ellen. F. W. Morgan egy, a regionális tudatról írott — kevéssé ismert — eredeti
tanulmányában már felhívta a figyelmet a regionalizmusnak erre a korai formájára: „ ...a 19.
század folyamán Európa nagy részén felújult a lokalitás befolyása. A kisebb nemzetiségi cso-
portok, melyek többé-kevésbé önálló létezésükért küzdöttek, rendkívül er ősen kötődtek orszá-
gaik egyes tájaihoz, meger ősítve minden itt keletkez ő kulturális kifejezésmódot. A politikai
szabadságért folytatott mozgalmak összekapcsolódnak a nyelv, a tájszólás, a folklór és a szoká-
sok megő rzésével, legyen szó Csehországról, Írországról, Szerbiáról, Szlovéniáról vagy Wa-
lesről" (Morgan 1939, 69.).
Az első világháború után a regionalizmus jóval sz űkebb értelmezése éledt újjá, s ebben az
idő szakban a törekvések jóval zavarosabbá, esetenként baljóslatúvá váltak, azaz primitívebbé,
idegengyűlölővé, sovinisztábbá, időnként fasisztává és antiszemitává. A regionalizmus széle-
sebb értelmezése — az élet aspektusainak nemzetállami vagy nemzetközi tényez ők hatására
bekövetkező centralizálása és sablonossá tétele elleni tiltakozás — Anglia és Wales történeti
földrajzának korlátozott és elkésett, bár fontos tünete.
A vidék és a vidéki
A két fogalom szintén id őspecifikus és egyúttal segít megérteni a térbeli viszonyokat tükröz ő
koncepciók fejlődését Nagy-Britanniában, s főleg Angliában. A country szónak többféle jelen-
tése van. Az egyik legnyilvánvalóbb a haza, a nemzeti állam. A másik a falusi térség, szemben
a várossal. A country szónak ez a várostól megkülönböztető jelentése főként London fejlődésé-
vel összefüggésben, a 16. században keletkezett (Morgan 1939, 69.). Williams The Country and
City című mű vében tanulmányozta ezt az ellentétet (Williams 1976). A szónak azonban itt már
csak egy jóval szű kebb értelmezése lehetséges: egy sajátos régió vagy az ország sajátos társadal-
mi, gazdasági és táji adottságokkál rendelkez ő térsége, azaz a franciapays szó értelmének meg-
felelő használat. Az utóbbi id őben főleg az agrártörténészek használták el őszeretettel ezt a kife-
jezést — főként Everitt és Kerridge — els ősorban olyan funkcionális régiónak nevezhet ő
értelmezésben, mely náluk konkrétan növénytermesztési és állattenyésztési régiókat jelent
(Everitt 1979, 79-108.; Kerridge 1973). Így Everitt a country szót a régi, vidék értelmében hasz-
nálja. A szónak ez az értelme nagyrészt megsz űnt, nem régi keletű, és néhány kifejezésben,
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
4 Robin Butlin TÉT 1990.3-4
mint pl. a „the Black Country" még fennmaradt. A 16-17. században a country szó egyike
volt a természeti régiók leírására használt számos kifejezésnek, szemben például a sokkal mes-
terségesebb county kifejezéssel. A rokonértelm ű szavak közé tartozott a stories, stages és tracts
(Emery 1958, 315-325.). Ezekben a kisebb régiókban a múltban élt lakosságnak a lakóhely
leírására használt szóhasználatát nehéz feltárni; hogy valami képet kapjunk az adott hely kora-
beli érzékelésérő l, a képzettebb korabeli megfigyel ők terminológiájára vagyunk ráutalva.
A vidéki (provincia') és a vidék (province) fogalma a 18. század végén, a 19. század elején
a növekvő főváros és az ország többi része közötti kontraszt kifejezéseként keletkezett. Dr. John-
son 1775-ben publikált szótárában aprovincial kifejezésre négyféle meghatározás található, me-
lyek közül talán a negyedik a legfontosabb (nem szül őföld, durva, csiszolatlan). Bár, mint Lucas
hangsúlyozta, Johnson meghatározásai eredetileg inkább leíró és nem pejoratív jelleg űek vol-
tak, a fogalom tartalma a 19. században az új városok létrejöttével vált lekicsinyl ővé, mivel úgy
vélték, hogy ezekből a városokból — kereskedelmi és ipari jellegük miatt — hiányzik London
kultúrája és stílusa (Lucas 1981). A fogalmat eredetileg a gyarmatok vonatkozásában használták
— az amerikai gyarmatok 1783. évi elvesztéséig — ezután azonban tartalma változott. Read
az angol tartományokról szóló történeti tanulmányában e fogalom bevezetését és fokozatos elter-
jesztését — a 18. század végén, 19. század elején — olyan „vidéki" politikusokhoz kapcsolja,
mint Cobden, Bright és O'Connor (Read 1964). Az ipari forradalom korai fázisában a vidék
lendülete azonban élesen ellentmondott a vidék alacsonyabb rend ű gazdasági és kulturális stá-
tuszáról szóló nagyvárosi feltevéseknek (ahogy ma is ellentmond). Mindez tükröz ődött a helyi
politika életerejében, a városkorszer ű sítési programokban, a vidéki sajtó kiépülésében, a non-
konformizmusban és a hozzá kapcsolódó kulturális intézményekben, nevezetesen az irodalmi
és filozófiai társaságokban, az 1985-ben alapított General Chamber of Manufacturers ben (a -
Gyáriparosok Általános Kamarája), és még egy sereg más gazdasági, politikai és kulturális
intézményben és tevékenységben (Read 1964).
A lokális és a lokalitás
Mint már korábban felvetettük, a jelenlegi földrajzi gondolkodás a kisebb lépték ű földrajzi
értelmezést és elemzést részesíti el ő nyben, vagyis a helyi, a lokalitás szintjét. Bár ez részben
Vidal de la Blanche klasszikus francia regionális földrajzi iskolájára épül, az id őföldrajz és
a strukturációs elméletek beépítésével átértelmezési kísérlet is történik. Ez az egyének, csalá-
dok és közösségek életpályájának intenzív tanulmányozását jelenti, a falu vagy kisváros, a „lo-
kális" szintjén. A lokális fogalma kitüntetett szerepet játszik a svéd geográfus, 1-14erstrand,
idő -tér elméletét adaptáló Giddensnél. Giddens azért részesíti el őnyben a „lokális" (locale)
kifejezést a „hely" (place) fogalmával szemben, mert az el őbbinek szélesebb értelme van, tük-
rözi a társadalmi rendszer és társadalmi tér közötti kapcsolatot, térbelileg nem rögzített, és
csak diffúz határai vannak (Giddens 1981, 34-41.). Ebben a megközelítésben — mint Jonas
megfogalmazta, „az emberek életpályáját írják le, feltárva, hogy napi helyhez köt ődő tevékeny-
ségük miként kapcsolódik a struktúrákhoz, és hogyan lép kölcsönhatásba azokkal az intézmé-
nyekkel, melyek életüket rutinszer űen, gyakran nem szándékolt módon szabályozzák. Elisme-
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
TÉT 1990.3-4 Történeti földrajz, regionális identitás 5
rik a lokális szerepét ... a lokalitáson túl és a szélesebb kölcsönhatások rendszereiben (mint
pl. kapitalizmus, feudalizmus stb.), azt hangsúlyozzák, hogy az egyén és struktúra kölcsönhatá-
sa mindig a lokalitások szintjén jön létre" (Jonas 1988, 103.). Giddensnek a régiókra és a regio-
nalizmusra vonatkozó átfogó elméletei azt sugalmazzák, hogy a regionalizmusnak különféle
alakjai lehetnek; határaik, formáik, id őtartamuk, térbeli kiterjedésük és jellegük különböz ő.
Giddens régiókra vonatkozó gondolatának gyakorlati alkalmazásával az a probléma, hogy túl-
ságosan rugalmas és tág, és a néz őpontok túlzottan gyakori váltogatását igényli (Giddens 1985,
265-295.).
A hangsúly ebb ől adódóan a régiók szerkezetére és átalakulására, a domináns társadalmi
csoportok hatására és különösen a kislépték ű regionális társadalmi viszonyokra, a helyi regio-
nális téren belüli kölcsönhatásokra helyez ődik. Az új típusú regionális geográfia kevésbé válo-
gatós a régiók azonosítására szolgáló kritériumok kiválasztásában, mint a régi, elnéz őbb az
elméletet illetően, és jóval sokrét űbb térbeli léptékeket alkalmaz az egy régiót m űködésbe hozó
folyamatok azonosításában (Gilbert 1988, 220.).
Az iparosodás és a regionális identitás er
ősödése
Vita folyik arról, milyen mértékben er ősítették vagy gyengítették a regionális szenzibilitást
az ipari forradalom korszakában az iparosodás és az urbanizáció folyamatai. Langton szerint
a 19. század közepén („a középs ő 40 évben") a regionális kulturális tudat és kohézió er ősödését
figyelhetjük meg (Langton 1984, 145-167.). Ez tükröz ődött az ipari és kereskedelmi érdekcso-
portok országos szintű szövetségeinek felbomlásában, a társadalmi tiltakozások — beleértve
a chartizmust és owenizmust — regionális tagoltságában és a szakszervezeti mozgalom megosz-
tottságában. A regionális kultúrák, ideértve a tájszólást és folklórt is, er ősödtek ebben az id ő-
szakban. A regionális fejl ődés — melyet a csatornák és a korai vasútvonalak ösztönöztek —
sok-sok formája szintén meger ősítette a regionális érzést és tevékenységet. Langton végkövet-
keztetése, hogy a nemzeti integráció tényez ői — főleg a vasút, mely elindította ezt a folyamatot
— közép- és rövidtávon erősítették, hosszabb távon felszámolták a regionális specializációt.
Dellheim Észak-Angliára vonatkozó, viktoriánus korabeli véleményeket elemz ő tanulmánya
is alátámasztja azt, hogy az iparosítás er ősítette a regionális különbségeket. „Az Észak-Anglia
iránti növekvő érdeklődés a 19. század elején az iparosodás következménye volt. Az iparosodás
kezdetben erősítette a regionális különbségeket, s ezáltal felélesztette a vidéki szükséget...
Anglia gravitációs központja, ha a valóságban nem is, képzeletben egyértelm űen észak felé
mozdult el. Az emberek felfedezték az Észak különböz ő érdekességeit, beleértve történelmét,
tájait, tájszólását, irodalmát, iparát és humorát" (Dellheim 1987, 218-219.). A vitában Gregory
megkérdőjelezte a regionális differenciálódás földrajzi mértékét (a feldolgozóipari körzeteken
kívül, illetve egyes esetekben az ipari körzeteken belül), és felvetette, hogy az integráció és
differenciáció ténylegesen külön folyamatok. Utóbbi állításának meger ősítésére számos szerz ő
véleményét idézi — beleértve Dodgshont (Dodgshon 1987) — az ipari beruházási ciklusok regi-
onális sajátosságairól, és két alapvet ő javaslatot tesz; el őször, „abban az id őben a regionális
rendszerek inkább szükségszer űen, mint véletlenül kapcsolódtak a világgazdasághoz és a nem-
zetközi munkamegosztáshoz", másodszor, hogy „a régiók termelése egyre inkább központosí-
tottá vált" (Gregory 1988, 50-58.). Válaszában Langton néhány érdekes szempontot vet fel,
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
6 Robin Butlin TÉT 1990.3-4
többek között a kormányzat 19. századi központosító tendenciáját — mely, pontosabban, a szá-
zad második felében érvényesült — és a vasúthálózat regionális szervezetét, illetve a teherszállí-
tási tarifa politikáját, ami szintén késleltette az integrációt (Langton 1988, 170-174.).
A 19. századra a régiók és regionális jellemz ők azonosítása meglehetősen nehéz feladattá
válik. Langton és Morris az Atlas of Industrializing Britain előszavában felvetett néhány kérdést
és lehetőséget a megoldás érdekében (Langton and Morris 1986). Szerintük az 1820-1914 kö-
zötti időszakot három alapvet ő térbeli típus jellemezte. Mindegyik különböz ő léptékű és eltérő
folyamatokat tükröz; a centrum-periféria viszonyok London és az ország többi része között (ez
tükröződött London központi szerepében, a vasúthálózatban és kereskedelmi, illetve politikai
ellenőrző szerepében); az ipari er őforrásokban gazdag területek, így pl. Lancashire, Yorkshire
és West Midlands fejlődése; és a mindennapi élet, az egyének és csoportok jóval kisebb térbeli
léptékű horizontja. Olyan kérdések, mint az új ipari régiók önállósági foka, Anglia, Wales és
Skócia kulturális formáinak stabilitása és változása, megválaszolatlanok maradnak. Mint Lang-
ton és Morris hangsúlyozza, különösen fontosak a kisebb méret ű régiók, felvetve „a határozott
különbséget a gazdasági alapok és kultúrák között az észak és a Midlands lazán meghatározott
régióiban, és a négy legészakibb county és Észak-Anglia többi része közötti kisebb lépték ű
különbségek jeleit, s ugyanígy Yorkshire-ben West Riding északi és déli része között, a Mid-
lands keleti és nyugati része, illetve délen a jó adottságú tájak és az erd ős-legelős régiók között"
(Langton and Morris 1986). Zárógondolataik teljesen jogosnak tarthatók, mind a vidék iparo-
sodásának elemei és folyamatai közötti dialektikus kölcsönhatást, mind a különböz ő történelmi
folyamatok eltérő térbeli logikáját illetően. További munkákra van szükség ahhoz, hogy ilyen.
tág hipotéziseket regionális szinten ellen őrizzünk. A közelmúltban született azonban néhány
tanulmány gazdaság- és társadalomtörténészek, illetve történeti földrajzosok tollából, melyek
mind elméletileg, mind empirikus tartalomban hozzájárulnak a regionális identitás vizsgálatá-
hoz. Az egyik ilyen reménykeltő könyv D. Smithé, mely az osztályformálódást elemzi Birming-
hamben és Sheffieldben az 1830-1914 közötti korszakban, különös hangsúlyt helyezve áz ipar,
a politika és az oktatás területén bekövetkezett változásokra. Tézisének lényege, hogy a két vá-
rosban az osztályformálódás különböző tényezői hatottak (Smith 1982). A kontraszt három f ő
területen tükröz ődött. A társadalmi differenciálódás eltér ő módjában: Birminghamben a ter-
melés széles skálán mozgott, a munkamegosztás összetett jelleg ű volt; Sheffieldben sz űkebb
a termelési profil, intenzív a helyi munkamegosztás és ugyanakkor sokkal specializáltabb volt
a részvétel a nemzeti szint ű munkamegosztásban. A társadalmi szervez ődés szintjén: Sheffield-
ben ebben a vonatkozásban egyenl őtlenség tapasztalható Sheffield és hinterlandja között, míg
ilyen kontraszt Birmingham és vonzáskörzete között nem érzékelhet ő. A csomóponti helyzetet
és központi fekvést illetően: Birmingham sokkal kedvez őbb helyzetben volt a regionális és
nemzeti kommunikációs hálózatokhoz való kapcsolatát illet ően, mint az elszigeteltebb Sheffi-
eld. A két városi társadalom differenciálódása „regionális kereteinek" leírásában Smith utal
a Birmingham központú Black Countryban mind az ipari, mind a mez őgazdasági fabak és tele-
pülések nagy s űrűségére, ellentétben Sheffielddel, mely sokkal izoláltabb népességtömörülés
volt. A két város eltért egymástól a „regionális arisztokrácia" jellegében is. Sheffieldet „her-
melines urak vették körül" (Smith 1982, 27.). (Ezt a nagy országos befolyással rendelkez ők
viselték.) Bár arányukat tekintve a West Midlands földbirtokos potentátjai nem voltak jelenték-
telenek, oszágos befolyásuk nem volt jelent ős. A 19. század elején Sheffield politikai tradí-
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
TÉT 1990.3-4 Történeti földrajz, regionális identitás 7
ciója forradalmi, utópista és anarchista. „Sheffieldben és környékén a regionális arisztokrácia
és a város között szoros a kapcsolat, ugyanakkor nagyon szembet űnő az ipari népesség sz űklátó-
körű plebejus jellege" — bár ez a század közepén, az acélmágnások megjelenésével megválto-
zott (Smith 1982, 32.). Ezzel szemben Birminghamben a közügyek irányítói az üzletemberek
voltak, akik békésen együttm űködtek a vidéki dzsentrivel. Birmingham, csomópont jellege,
újságai miatt, összefüggésben az értelmiség nagyobb arányával, a városon túlmutató aktív poli-
tikai vitáknak és kulturális tevékenységnek volt a központja.
P. Joyce Work, Society and Politics című könyvében két ipari körzet — Lancashire és a
yorkshire-i West Riding — regionális különbségei jelentik a fő vizsgálati témát. Joyce els ősor-
ban a köznépet érint ő politikát vizsgálja, és azt, milyen kapcsolat volt a gyáripari termelési
rendszerek és a gyáripari munkásság létrejötte között a 19. század közepén. Lancashire-ben
és West Ridingben az osztálybázisú munkáspárti politika felé vezet ő átmenet teljesen más ala-
pokról indult, és így a végeredmény is más: „a kés őbbi és kevésbé teljes gépesítés, s ebből
adódóan az ipar és az ipari viszonyok primitívebb szervezete azt jelentette, hogy az ipari kultúra
a Penninektől keletre kevésbé mély átalakulást eredményezett. A munkaadók és a munkásság
viszonyát meghatározó paternalizmus hatékonyan zárta el a társadalmat az osztályantagoniz-
mustól. E különbségek egyik fontos következménye az volt, hogy West Ridingben a munkásság
politikai szervezkedése megel őzte a szakszervezeteket. A chartista politikai örökség él ő, alap-
vető tényezőként fennmaradt a radikális hagyományokon belül — melyek sokkal mélyebben
beépültek a népéletbe, mint Lancashire-ben" (Joyce 1980, 331.).
A regionális jellemzők és a munkafolyamatok dinamikája, a termelési rendszerek, az osz-
tálystruktúrák és a kulturális ill. politikai kifejezésformák és eszközök a témái D. Gregory köny-
vének. A Regional Transformation and Industrial Revolution című kötet a yorkshire i West Ri- -
ding gyapjúiparát vizsgálja a 18. és 19. században. A termelés fejlödését — a háziipari
termeléstől a fejlettebb kapitalista gyáripari rendszerig — nemcsak az er őforrások földrajzi el-
oszlása, hanem a munkafolyamatok átalakulása, illetve a szervezet szemszögéb ől is vizsgálja
(és figyelembe veszi a regionális és országos szint ű munkástiltakozásokat, melyek tükrözik a
termelés társadalmi viszonyaiban, a politikában és kultúrában bekövetkez ő változásokat) (Gre-
gory 1982).
A jobb, 19. századdal foglalkozó regionális tanulmányoknak mínden bizonnyal alapvető e-
lemként kell magukba foglalni a lépték mint tényez ő felismerését, a munkaerőt és az anyagi
erőforrásokat, az osztálystruktúrát és a régió viszonyait, s ezek kölcsönhatását a bonyolult nem-
zeti politikai és kulturális kifejez ődésmóddal. Számos ilyen tanulmány szintézise természetesen
nem elkülönült regionális egységek tiszta térképét eredményezné. Jellegében inkább löschi len-
ne, mint christalleri, mely arra szolgálna, hogy impresszionista módon jelezze a 19. századi
regionalitás és regionális tudat rendkívül összetett, tarkabarka térbeli formáit.
A regionális regény
A 19. században a regionális jelleg és tudat iránti növekv ő érdeklődés egyik tünete a „regio-
nális" regények megjelenése. A regionális regény Phyllis Bentley szerint: „olyan regény, mely
a nemzet ,egy sajátságos részére, egy különös régióra koncentrál, a régió életét oly módon írja
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
8 Robin Butlin TÉT 1990.3-4
le, hogy az olvasó tudatában legyen a régió egyedi jellemz őinek, azoknak, melyek megkülön-
böztetik a többitől ..." (Bentley 1941, 7.). A regionális regény virágkora szerinte az 1840-1940
közötti idő szak. Az ilyen regényekben a földrajzi vizsgálatok szempontjából adódó lehet ősége-
ket Gilbert ismerte fel és írta le A régió eszméje című esszéjének rendkívül innovatív részében.
Ebben hangsúlyozta, hogy „az angol regionális regények szerz ői olyan érdemeket mutatnak
fel, melyeket a geográfusok is elismerhetnek és megirigyelhetnek. A regény sokkal pontosab-
ban írta le az angol tájat, mint bármely más m űvészet. Sok regény h űen mutatja be az életet
és a munkát a föld egy meghatározott darabján. A valóság tisztán jelenik meg, nem t űnik el
a modern földrajzi zsargon sötét homályában" (Gilbert 1960, 157-175.). •
A regionális regény történeti régiók létezésének bizonyítékaként való felhasználására — Dar-
bynak Thomas Hardy Wessex cím ű regényét alapul vevő történeti földrajzi munkája nyújt példát
(Darby 1948, 426-443.). Darby, Gilberthez hasonlóan hasznos és meglehet ősen megbízható
földrajzi bizonyítéknak tekinti a regionális regényt, mely a helyre vonatkozó leírási technikák
széles skáláját talán nagyobb érzékenységgel közvetíti, mint egj , térkép.
A regionális regények fenntartás nélküli bizonyítékként való felhasználásában Freeman óva-
tosságra int. Az iparosodó Anglia regionális földrajzát vizsgálva óv attól, hogy a regionális
regény által nyújtott életképet tekintsük egyedül létjogosultnak: „mivel ezek a jellegzetes kultú-
rák reagálásai az őket erős nyomás alatt tartó nemzeti kohéziós er őkre. Hardy Wessex-i regényei
a tájképet tükrözik, míg mások (pl. Arnold Bennet regényei) sokkal inkább a regionális kultúrák
erősödésére adnak magyarázatot — mivel a regionális differenciálódás fennmaradó er őiből me-
rítik forrásukat" (Freeman 1984).
Draper szerint a regionalizmus irodalmi értelemben a 18. század végén kezd ődik — az iparo-
sítás, a tágabb gazdaság és közlekedés kiváltotta változásokra adott tudatos reakció. Nemcsak
az eltűnőben lévő feletti sajnálkozást jelenti, hanem a regionális és helyi kultúra összetettségé-
nek felismerését is, s azt, hogy bizonyos meg őrzésre szükség van. A regionális értékeknek ez
a fajta megerősítése jellemzi szerinte Wordsworth hetedik könyvét, a Preludes-t. Ez tükröződik
Scott munkáiban és folytatódik Gaskell asszony munkásságában, a Bronté n ővéreknél és Geor-
ge Eliotnál, s éri el csúcspontját Thomas Hardy regényeiben (és verseiben). Bár a 19. század
folyamán a „centrum prosperált és vált egyre hatalmasabbá, ezek az írók ellenálltak a nyomás-
nak, és segítettek abban, hogy meger ő sítsék olvasóikban a regionális vidéki ellensúly gondola-
tát a homogenizálással szemben". Hardy annyiban megy túl Wordsworthon, hogy „nemcsak
megvédi a vidéki értékeket, hanem földrajzi, térképezett regionalizmust teremt, s ilyesmi alig
létezik Wordsworth munkájában" (Draper 1989, 3-4.).
A regionális regény fejl ő désének kronológiáját Lucine Leclaire alkotta meg (Leclaire 1954).
A regionális regény első korszaka 1830-1870 közé tehet ő. Ekkor a „nemzeti és regionális szo-
kások regénye" dominál. A második szakaszban a regény helyhez kötötté válik és „olyan írók
... megjelenését figyelhetjük meg, akik az ország bizonyos részére koncentráltak, melyhez szü-
letési hely, hosszabb tartózkodás, vagy családi hagyományok alapján köt ődtek. Azt kell monda-
nunk, az adott vidék azért érdekelte őket annyira, mert történeteiknek, mindenekel őtt «érzelmi-
leg», ez biztosította a legjobb környezetet" (Leclaire é. n. 51.). Ebbe a csoportba sorolhatók
a Bronté nővérek, Gaskell asszony, Charles Kingsley és George Eliot. Leclaire szerint a harma-
dik fázis (1870 után) „az igazi regionális regény" korszaka. Ez utóbbi fázist a szerz ő három
alcsoportra osztja. Minket itt azonban csak kett ő érdekel: „a fest ői regionalizmus"
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
TÉT 1990.3-4 Történeti földrajz, regionális identitás 9
(1870-95), Thomas Hardy és Richard Jefferies regényeit és a „szentimentális regionalizmust"
(1890-1914) sorolva ide. Ide sorolhatók James Barrie, Arthus Quiller-Couch, Joseph Fletcher
és mások.
Gilmour, a „regionálisról" és „vidékir ől" a viktoriánus kori irodalomban folyatott vitát átte-
kintve, elfogadja ezeket a tág korszakhatárokat. Hangsúlyozza a George Eliot és Thomas Hardy
regényei közötti különbségeket. Ezt illusztrálva a The Woodlanders nyitó fejezetére utal: „Har-
dynak a hangsúlyt illet ő bizonytalansága a vidék problémáját tükrözi a kés őviktoriánus kultúrán
belül: a vidékinek a nemzetitő l való elválasztását. Ez viszont a középviktoriánus regionális re-
gényírás olyan nagy alakjaira mint George Eliot, a Bronté n ővérek és Elizabeth Gaskell, egyál-
talán nem jellemző" (Gilmour 1989, 54-56.).
Ahhoz azonban, hogy a 19. század vége s az azt követ ő kor regionális identitását a regény
meghatározott típusa segítségével vizsgáljuk, a felsorolásnál, helymegállapításnál, tipizálásnál
és a szelektív idézésnél sokkal többre van szükség. Raymond Williams a Régió és osztály a
regényben című rövid, ám igen érdekes esszéjében felveti, hogy az adott régió megkülönböztet ő
jellegére vonatkozó kérdésekre adható válaszokban ideológiai tartalom rejlik (Willims 1982,
59-68.). Három különböző perspektívát vázol fel. Elő ször is néhány hely, régió lokális vagy
vidéki karakterek, míg bizonyos más helyek nem azok" (Williams 1982, 59.). Mindez annak
következménye, hogy a 19. század végét ől erősödött a közigazgatás nemzeti szint ű centralizáci-
ója, a területek és régiók korlátozottabb hatáskört kaptak, vagyis a helyi területek alárendeltté
váltak. Ehhez a nyilvánvaló közigazgatási diszkriminációhoz a kulturális diszkrimináció érzése
is társult, azt az ideológiai elképzelést tükrözve, hogy „bizonyos szerencsés régiókban az éle-
tet, az embereket lényegében szokásosnak, s őt talán szabályosnak tekintik, míg más régiókban
az élet és az emberek, bármennyire érdekesek, szeretetre méltók, mégis provinciálisak" (Willi-
ams 1982, 6.). A kulturális keretet ehhez a 18. század végén megjelen ő nagyvárosi és vidéki
politika és kultúra felemelkedése adta, illetve e kett ősség 19. századi erősödése. Williams hívja
fel a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy a London környéki countykról és Londonról
szóló regényeket általában nem tekintik regionálisnak, szemben a „távolabbiakról" szólókkal.
Másrészt „bizonyos regények abban az értelemben regionálisak, hogy főként vagy kizárólag
a helyekről és az itteni életről nyújthatnak információt, mintsem az általános életformáról",
erő teljesen hangsúlyozva, hogy az élet az ilyen régiókban az utópikus, lényegében rurális múlt
romlatlan relikviája, kevés kapcsolata lévén az urbanizáció és iparosodás „küls ő' . világával
(Williams 1982, 59.). Az ilyen vélemények paradox változata, mínt ezt Williams felveti, az,
hogy Hardy — akit lényegében regionális regényírónak tartanak — sokkal több ennél. Általá-
nosságban fogalmazva, hogy a m űfaj, amelyben a „regionalizmus" problémáját tisztázni és
megérteni lehet, elválaszthatatlanul Hardyhoz köt ődik. Néhány nagyvárosi idióta még mindig
azt hiszi, hogy Hardy regionális regényíró, mert ő London és a környező megyék helyett Wes-
sexről — erről a különös és sajátos helyről — írt. Mélyebben vizsgálva, Hardy munkásságán
belül vannak regények, melyek a regionalizmust a maga bezárt értelmében tükrözik, így az
Under the Granwood Tree sőt a Far From Madding Crowd is. Ugyanakkor a The Woodlanders
és a Tess of the d'Urbervilles, bár mélyebben köt ődnek a régióhoz, mégsem tekinthet ők bár-
mely korlátozott értelemben sem „regionálisnak". Ami bennük történik — a két egymással
összekapcsolt absztrakciós szinten bels őleg és a felszínen — nagyon széles kör ű és összetett,
a viszonyok teljesen kitágított, átfogó jelentését öleli fel" (Williams 1982, 60-61.).
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
10 Robin Butlin TÉT 1990.3-4
Harmadik mozzanatként a regionális regényekben megjelenített társadalmi élet sajátosságá-
nak keretével kell foglalkozni, adott hely vagy régió életmódjára koncentrálva. A regionális
regények a dolgokat belülr ől, a régió lakosainak szemszögéb ől írják le, ellentétben az ipari
munkásságról szóló els ő regényekkel — ezeket az 1840-es évekt ől „látogatók" és „szimpatizá-
ló megfigyelők" írták. A korszak regényformája nem tette lehet ővé a munkásszármazású írók
bekapcsolódását, így ők pamflettekkel, életrajzokkal és népies, tájszólásban írt költemények-
kel próbálkoztak (Williams 1982, 59-68.). Kés őbb, a 19. század végén, 20. század elején más-
fajta tendenciák érvényesültek a regionális irodalomban. Úgy t űnik például, hogy a regionális,
s fő ként a rurális irodalomban határozott tendencia érvényesült a nagyvárosi burzsoá angolság
koncepciójának átvételére. Mindez W. E. Hudson, Edward Thomas és George Sturt munkáiban
tükröződik. Ez az angolság — mint ezt Howkins megfogalmazta — „a déli országrész sajátos
társadalmi átalakulásához" kapcsolódik, és így „olyan emberek írásai adtak politikai arculatot
ennek az angolságnak mint Sturt és Hudson", „hangsúlyozva a folyamatosság, a közösség és
harmónia, és mindenekel őtt az osztálynélküliség sajátos formájának gondolatát" (Howkins
1986, 74-75.). A „déli országrésznek" ez az imidzse beépült a nemzeti ideológiába, egyéb,
a zene és m űvészet által létrehozott hasonló imidzsekkel együtt.
Számos szerző utalta 19. századi közlekedés könnyebbé válásának hatására — f őleg a vasútról
van szó — minta viktoriánus kor regényíróinál a regionális tudatot er ősítő tevékenységük katali-
zátorára. Keith, George Eliot Adom Bede című művét például az effajta regionális tudat érzéke-
lésének jeleként értelmezi, „mely oly fontos és mégis mell őzött volt a viktoriánus korszakban.
A kommunikáció fejl ődése, az utak tökéletesítése, a vasutak létesítése «kinyitotta» és összeha-
sonlíthatóvá tette a vidéket. A viktoriánus korban él ők — úgy mondhatnánk — megtanulták,
hogy ne általában a vidéket ismerjék meg, hanem a különböz ő tájak természeti jellemz őit, törté-
netét, szokásait, tájszólását és életmódját. A viktoriánus írók — legyen szó költészetr ől, regény-
ről vagy elbeszél ő prózáról — fontos szerepet játszottak ebben az ébredésben" (Keith 1981,
139.).
A viktoriánus regény nemcsak a régiók és regionalizmus sajátos tényeire és érzékelésére
nyújt bizonyítékot, hanem (s ez éppily fontos) a nagyváros és a vidéki régiók közötti kapcsola-
tok változását is tükrözi. Viszont függ ővé vált a kormányzat fokozódó centralizálásától és a gaz-
dasági viszonyok nemzetköziesedését ől. A változásoknak ezen aspektusával Hardy — mint azt.
Keith megállapította — teljesen tisztában volt, jelezve, hogy neki személyesen is fontos volt
„a nemzeti nem regionális kényszerek hatása a helyi regionális életre, s ez vált történeteinek
központi elemévé" (Keith 1988, 86.).
Összefoglalás
Egyrészt határozott igény van a regionális tudat múltbeli formáinak feltárására, másrészt a
múlt elemzésére és értelmezésére létre kell hoznunk jelenkori összehasonlító módszereinket.
Az első esetben arra törekszünk, hogy feltárjuk és értelmezzük azoknak a gondolatait és helyér-
zékelését, akiknek gondolataiban és írásaiban regionális érdekl ődést fedezhetünk fel. A máso-
dik, s talán sokkal fontosabb esetben meg kell próbálnunk a megfelel ő elméletbázisok alapján
Robin Butlin : Történeti földrajz , regionális identitás és kultúrális régiók összehasonlító elemzése
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 1-11. p.
TÉT 1990.3-4 Történeti földrajz, regionális identitás 11
de novo megalkotni a régiókat és regionális rendszereket, olyan kritériumokat alkalmazva mint
a nyelv, vallás, osztály, népi kultúra és politika, társadalmi folyamatok kölcsönhatásai helyi,
nemzeti és nemzetközi szinten; figyelembe véve olyan er őforrásokat is, mint a föld, ipari nyers-
anyagok és szállítási rendszerek. A múlt regionális földrajzának megalkotását nem korlátozhat-
ja a regionalizáció kész sémáinak hiánya. A geográfus és a történész számára az igazi kihívások
azok az új elképzelések, melyek segítségével a múlt térbeli formái jobban megérthet ők.
1990 májusában Oxfordban az Are British Regions neglected címen rendezett konferencián
elhangzott el őadás kibővített változata.
Fordította: Timár Lajos
Irodalom
Baker, A. R. H. — Gregory, D. (1984) Some terrae incognitae in historical geography, In: Baker, A. R. H. — Gregory,
D. (szerk.) Explorations in Historical Geography, Cambridge.
Bentley, P. (1941) The English Regional Novel, London.
Darby, H. C. (1948) The Regional Geography of Thomas Hardy's Wessex, Geographical Review.
Darby, H. C. (1971) The Domesday Geography of Eastern England, Cambridge.
Dellheim, C. (1987) Imagining England: Victorian Views of the North! Northern History, XXII.
Dodgshon, R. (1987) The European Past: Social Evolution und Spalial Order, London.
Draper, R. P. (1989) (szerk.) The Literature of Region and Nation, London.
Everitt, A. (1979) Country, County and Town: Patterns of Regional Evolution in England, Transactions of the Royal
Historical Society, 29.
Giddens, A. (1981) A Contemporaty Critique of Historical Materialismus. Vol. I., London.
Giddens, A. (1985) Time, Space and Regionalization, In: Gregory, D. and Urry, J. (szerk.) Social Relations and Spatial
Relations, London.
Gilbert, A. (1988) The New Regional Geography, Progress in Human Georgraphy, 12, 2.
Gregory, D. (1988) The Production of Regions in England's Industrial Revolution, Journal of Historical Geography,
14, I.
Howkins, A. (1986) The Discovery of Rural England, In: Colls, R. — Dodd, P. (szerk.) Englishness, Politics and
Culture 1880-1820, London.
Jonas, A. () A New Geography.
Joyce, P. (1980) Work, Society and Politics. The Culture of the Factory in Later Victorian England, Brighton.
Keith, W. J. (1981) The Land in Victorian Literature, In: Mingay, G. E. (szerk.) 77w Victorian Countryside, Vol. I.,
London.
Kerridge, E. (1973) The Farmers of Old England, London.
Langton, J. (1988) The Production of Regions in England's Industrial Revolution: a Response, Journal of Historical
Geography, 14, 1.
Langton, J. — Morris, R. J. (1988) (szerk.) Atlas of Industrializing Britain, London.
Leclaire, L. (1976) A General Analytical Bibliography of Regional Novelists of the British Isles.
Lucas, J. (1981) 77w Idea of the Provincial. Inaugural Lecture. Loughborough University.
Marshall, J. D. (1985) Why Study Regions? (1) The Journal of Regional and Local Studies, 5., I.
Marshall, J. D. (1986) Why Study Regions? (2) The Journal of Regional and Local Studies, 6., 1.
Morgan, F. W. (1939) Three Aspects of Regional Consciousness, Sociological Review, 31.
Smith, D. (1982) Conjlict and Compromise. Class Formation in English Society 1830-19/4., London.
Williams, R. (1982) Region and Class in the Novel, In: Jefferson, D. — Martin, G. (szerk.) The Uses of Fiction, London.