Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 49-62. p.
                                                     Tér és Társadalom 4.      1990.2: 49-62.

                   KÉRDŐJELEK ÉS HIÁNYJELEK
                      A TANYAKUTATÁSBAN
                                       TIMÁR JUDIT

   „Tanya" és „vita" — e két fogalom oly mértékben vált összecseng ővé, hogy együtt lcimondva
új, erősen politikai színezetű tartalmat kap. A fő probléma, vagyis, hogy mi lesz (legyen!) a
tanyákkal, tanácskozások egész sorát hívta életre. Visszatér ő kérdése volt azonban a geográfia
elméleti vitáinak is:
- Erdei Ferenc és Mendől Tibor máig ható párbeszédében, e század els ő felében, tehát alckor
próbált a tanya fogalmát illet ően megegyezésre jutni, amikor az, lciteljesedését élve, már szá-
mos formájában létezett (Erdei 1941; Mendöl 1941).
—A következő, Becsei József által 1966-ban kezdeményezett vita célja a tanya fogalmának újra-
gondolása, megváltozott funlcciói meghatározása, további kutatási területek kijelölése volt. Az
ok: a mezőgazdaság kollektivizálása és az egyoldalú iparosítás következtében a korábbitól alap-
jaiban eltérő társadalmi-gazdasági környezet (Becsei 1966).
   15 éves — a felszínen mutatkozó — csend után, 1989-ben Kecskeméten újra egy konferencia
témája volt a tanya. Bár e tanácskozás célja nem a fentiekhez hasonló elméleti kérdések megtár-
gyalása volt, mégis tovább gazdagította tanya-képünket, s felhívta a figyelmet néhány olyan
új köriilményre, amely módosíthatja a tanyák fejl ődési pályáját (Csatári 1989).
   Az egyik oldalon a gazdasági helyzet romlása, a mez őgazdasági nagyüzemek válsága, a mun-
kanélküliség, az életszínvonal-csökkenés az eddiginél is nehezebb helyzetbe hozza a tanyán
élőket. Ugyanakkor a lakáshiány, a háztáji gazdaság mint lehetséges túlélési stratégia, a földtu-
lajdon rendezésével a mez őgazdasági lcisvállalkozások esetleges megszaporodása hosszabb tá-
von szükségessé teheti fennmaradAsukat; a központi akarat sorsot eldönteni szándékozó egyed-
uralmának megszűnése, az önkormányzatok szerepének növekedése, az érdekérvényesítési
lehetőségek bővülése pedig segíthetí azt. A lehetséges fejl ődési alternatívákat pontosan számba
kell venni, s ez a tudomány, így a geográfia feladata.
   A megváltozott valóság egzalct feltárása ismét szükségessé teszi néhány elméleti—mód-
szertani probléma tisztázását. Jó lenne közös álláspontra jutni pl. abban, mit tekintsünk ma
egyáltalán tanyának; hogyan ítélhetjük meg a tanyák települési, gazdasági, társadalmi rend-
szerben elfoglalt helyét; hogyan küszöbölhetjük ki a statisztikai adatok természetéb ől adódó
pontatlanságokat; mely területeken szükséges leginkább b ővíteni kutatásainlcat. E tanulmány
célja ilyen és ezekhez hasonló kérdések felvetése s néhány lehetséges válasz felvázolása révén
egy szélesebb kör ű vita elindítása.


                               A tanyák digerenciáltsága
  Alcár időben, akár térben hasonlítjuk össze a tanyálcat, a különbségek közöttük nyilvánvaló-
ak. Mivel várhatóan a társadalomban és a településrendszerben is a differenciálódás fog felerő-
                Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                       Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.
50     Timár Judit                                                                    TÉT 1990.'.

södni, ez a folyamat a tanyavilágot sem kerülheti el. Ennek hangsúlyozása ezért, úgy gondolom
az eddigieknél is nagyobb szerepet kell kapjon.
   A tanyafejl ődés újabb korszakai mindig meg őrzik a korábbi időszakok egy-egy sajátos ta
nyatípusát is, így sohasem lelhet ő fel a tanyának csupán egyetlen, „tiszta" formája. Ezért i;
állítható példaként Györffy István történelemszemlélete, aki az átalakulás lényegi mozzanatai
is belefoglalta a tanya definíciójába: „Tanya, vagy régebbi nevén sz,á//ás alatt a magyar Alföl(
szétszórt, magányos telepeit értjük, melyek ma a mez őgazdasági munkák, s általában a gazdál
kodás középpontjai, régebben pedig a lábas jószág teleltet ő helyei voltak" (Györffy 1937: 70
o.).
   A tanyarendszer kialakulásának, megszilárdulásának, felbomlása elindulásának folyamat
az eltérő természeti, gazdasági, társadalmi feltételek hatására térben sem volt egységes. Néhán3
átfogó tanulmány nagyszer űen ábrázolja a tájanként megmutatkozó különbségeket (Tóth 1972
Lettrich 1974; Beluszky 1974, 1983), s mikrovizsgálatok egész sora bizonyítja a kisebb területei
belül is meglévő, vagy akár az egyes típusok között megnyilvánuló eltéréseket. Léteznek azon
ban olyan típusú területi különbségek is, melyekre eddig kevés figyelmet fordítottunk.
   Bár a tanya funkcionálisan er ősen kapcsolódhat más csoportos településekhez , konkrét „ho
vatartozása" — mint számos falu esetén is — nem mindig egyértelm ű . Az urbanizáció révél
nemcsak a települések közötti, de általában a város és vidék közötti határ is — fizikailag é;
társadalmi értelemben egyaránt — megsz űnik éles választóvonalnak lenni. Eredményesebb le
het ezért a nemzetközi szakirodalomban elterjedt azon elméletek alkalmazása, melyek az urba
nizáltság foka szerint város—falu kontinuumról (urban—rural continuum), vagy város—vidé)
találkozási zónáról (urban—rural fringe) beszélnek (Pahl 1966; Pryor 1968). Ez utóbbi —
tanyák szempontjából is fontos — olyan átmeneti övezet, ahol a vegyes területfelhasználás kü
lönböző foka jellemző (pl. mezőgazdasági, ipari, lakó, rekreációs funkciók). Beluszky Pál mái
egy korábbi tanulmányában említést tesz pl. a „fringe'Iben található tanyákról, Király Lászh
pedig felveti, hogy le kellene írni a városkörnyéki „tanyagy űrű" fogalmát (Beluszky 1969; Ki
rály 1984). Elképzelhető, hogy a tanyák helyzete, jövője szempontjából legalább olyan mérték
ben meghatározó, hogy egy terjeszked ő lakó- vagy ipartelep közelébe „kerülnek", hobbi
kertes, utakkal sűrűn átszőtt övezetben, vagy távoli, csak nagyüzemi mez őgazdasági művelésr(
használt területen fekszenek, mint az, hogy város vagy falu határában találhatóak. Az el őbl
felsorolt térségek gyakran olyan konfliktuszónák, melyek a szórványok számára Európábai
másutt is gyakran jelentenek problémát (Munton 1g74).
   A jövőben sem nélkülözhetjük tehát a mikrovizsgálatokat. A tudományon is múlik, hogy ru
keressenek — se országos, se helyi szinten — egységes recepteket a tanyán él ő emberek problé
máinak megoldására. Az alaptalan általánosítások hosszú id őn át a döntésekben megnyilvánul(
uniformizálás táptalaját képezték (lásd: a tanya az elmaradottság jelképe, tehát felszámolandó
a tanyai iskola alacsony színvonalú, tehát megszüntetend ő). Ezért, elismerve ugyan a publicisz
tika vészjelző szerepét, mégsem engedhető meg, hogy a tanyát sommásan „betör ők, csavargó]
világának", vagy kizárólag a gyors meggazdagodás színhelyének tekintse. Az effajta torzításol
ellen Halász Péter már 1973-ban, az Élet és Irodalom hasábjain folyó polémiában szót emelt
felhíva a figyelmet az átfogó tanyavizsgálatok szükségességére (Halász 1g73). Ilyen kutatások
nak azóta is híján vagyunk, aminek okát els ősorban a rendelkezésre álló statisztikai adatok sz ű
kösségében szoktuk megjelölni.
                           Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                                  Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.

TÉT 1990.2                                  Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban        51

              A tanyakutatások néhány módszertani problémája
   1. Az egész alföldi tanyavilágot jellemezni igyekv ő tanulmányok szerz ői kénytelenek a nép-
számlálások külterületre vonatkozó adataira támaszkodni. Szinte valamennyi jelzi ezt a problé-
mát, s leszögezi, hogy az elemzések kényszerűen „egybemossák" a tanyákat a majorolckal,
mezőgazdasági nagyüzemek lakótelepeivel, őrházakkal stb. Ugyanakkor e probléma másik ol-
daláról, a lakó-, ipartelepek terjeszkedése folytán közigazgatásilag a belterülethez csatolt, így
a vizsgálatokból automatikusan kirekesztett tanyálcról csak elvétve esik szó (pl. Baukó — Timár
1988).
   Pontatlanságot szül az is, hogy az 1970-es népszámlálás során a külterülethez sorolták az
ún. „fejlesztendő külterületeket", míg ez a kategória 1980-ban megsz űnt, többnyire az „egyéb
belterület" adataiban szerepel. A tanyai népesség e két id őpont közti fogyásának jellemzésekor
ezt a tényt csak kevesen veszik figyelembe (Sántha 1982, 1985; Rudl 1984; Csatári — Sántha
1986). Mindebből következően talán lcicsit a tudomány „b űne" is, hogy a publicisztikában,
így pl. az 1973-as Élet és Irodalom vitában többen 800 ezer f ős tanyai népességre hivatkoznak
(Erdei 1973; Halász 1973; Kunszabó 1973). Horváth Dezs ő 1985-ben megjelent, egyébként
nagyszerű tanya-szociográfiájának még a címe is: „A tizedik ember". (1970-ben a tanyával ren-
delkező, tehát alföldi teljes külterületi népesség 563 ezer fő, 1980-ban már csak 324 ezer fő
volt.)
   Olyan időkben, amikor még a népszámlálások szükségességét is megkérd őjelezik, különösen
nehéz azzal az igénnyel föllépni, hogy a külterületeket a geográfia szempontjai szerint mérjék
fel. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, mindenekel őtt a tudománynak kell egységes
álláspontra jutnia abban a kérdésben, hogy mi tekinthető ma tanyának és mi nem.
   2. A légifelvételek alkalmazása a tanyakutatások — eddig kell ően ki nem használt — módsze-
re lehetne. Ezzel viszonylag nagy területen nyílik lehet őség a tanyák morfológiájának, a lakó-
és gazdálkodási funkció néhány mennyiségi, illetve min őségi jegyének elemzésére (Baukó —
Timár 1988).
   3. Ez sem pótolhatja természetesen a kérd őíves módszert, s bár erre egyre több példa van,
az eredmények bemutatásakor nem mindig derül fény arra, hogy miféle tanyákból is áll a felvett
minta. Pedig a kiválasztás nem is olyan egyértelm ű . (Bevonjuk-e vizsgálatainkba pl. a hobbi-
vagy a kizárólag gazdálkodásra használt tanyákat?)
   4. Vannak ugyan idegen nyelven megjelen ő geográfiai elemzések a magyar tanyákról (pl.
Lettrich 1969; Petri 1969, 1972; Rudl 1981; Timár 1989), mégis sokkal nagyobb teret kellene
kapniuk a más országokban található szórványtelepülésekkel való összehasonlító vizsgálatok-
nak (Hofer 1980). Ez viszont újra felveti a már korábban jelzett problémát: ha a tanya lényege
egy mondatban nem is fejezhet ő ki, de mára érvényes, világos, tömör megfogalmazása elenged-
hetetlen. Ehhez pontosan kell látnunk a tanya települési, gazdasági, társadalmi rendszerben
elfoglalt helyét.
                      A tanya helye a településrendszerben
  A tanya sokféle megközelítésb ől vizsgálható. Szenti Tibor megfogalmazásában jelenthet
„termelő- és munkahelyet", „lakóhelyet", azaz „tanyaházat", „tanyás határt", „birtokot,
egyéni vagy családi vagyont", „szül őföldet", „a szabadság érzetét", „ideológiai állásfogla-
                Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                       Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.

52     Timár Judit                                                                   TÉT 1990.2

lást" (Szenti 1981). Településhálózati szerepének fontosságát mindemellett senki nem vonja
kétségbe. Ez a szempont — mint a fenti szerz őnél is — gyakran más tudományágak definíciói-
ban is helyet kap. Kívánatos lenne ezért legalább a geográfián belül egységes álláspontra jutni
abban a régi keletű vitában, hogy önálló településformának tekinthet ő-e a tanya.
   Gyölffy István már 1937-ben fontosnak tartotta leszögezni, hogy a tanya „nem önálló telepü-
lésforma , hanem a hozzátartozó földbirtokkal együtt valamely város vagy nagyközség függvé-
nye" (Györffy 1937: 7. o.). Végeredményben ezzel értett egyet Erdei Ferenc is, izgalmas vitában
fejtve Ici véleményét Mendöl Tiborral szemben, aki a tanyát önálló településnek tartotta (Erdei
 1941; Mendöl 1941). Hogy nem született mindkettőjük számára elfogadható meghatározás, az
esetükben a szemléletmódbeli különböz őségből fakadt, s nem kisebbítette az érveik logikus
rendszeréből levonható tanulságokat. Mendől Tibor záró szavaival értek egyet, aki szerint tárgyi
tekintetben alig különbözik kettejük véleménye, legfeljebb más értelemben használják ugyana-
zokat az elnevezéseket. „A szociológus éppoly kevéssé mondhat le arról, hogy a táj és ember
viszonyát is az ember oldaláról nézze, mint a geográfus arról, hogy ugyanezt a viszonyt a táj
oldaláról szemlélje. Vitánk ha tovább folytatódnék, most már nem is a tanya, hanem a település
fogalma körül folynék." (Mendöl 1941: 115. o.)
   Mendöl Tibor településen „egy embercsoportnak, az embercsoport lakóhelyének és munlca-
helyének térbeli együttesét" értette (Mendöl 1963: 11. o.). Mivel követ ői a későbbi tanyakutatá-
sokban is a lakó- és munkahely viszonyát tekintették kiindulópontnak, ezért az új körülmények
között most már a geográfián belül is nézetkülönbségek keletkeztek a tanya település-voltának
megítélésében.
   Abella Miklós véleménye szerint „A tanya mint települési forma sorvadóban van. Eredeti
rendeltetése — főleg munkahely funkciója — mindinkább fogyóban. Településfunkcióját te-
kintve az átalakulása eredményeként a munkahely—lakóhely együttesb ől egyre inkább lakó-
hely rendeltetésűvé válik." (Becsei 1966: 402. o.)
   Ezzel szemben Kovács Kálmán a tanyát szilárd települési formának tekinti (elismerve, hogy
rész- vagy tartozék-település jelleget is ölthet). Magános településnek tartja, annyiban módosít-
va Mendöl definícióját, hogy „a magános településnek nem az a lcritériuma, hogy a lakóhely
a hozzátartozó munkahelyegységgel érintkezzék, ... hanem az, hogy egyáltalán munkahelyegy-
séggel legyen kapcsolatban, függetlenül annak birtokosától és a birtoklás módjától" (Becsei
1966: 396. o.).
   Előfordul a kettő közötti, az el őbbi „elemeket" felhasználó olyan átmenet is, ami viszont
a szórvány fogalmának tisztázatlanságára világít rá. „A munkahely és a lakóhely egysége sok
esetben megszünt, az eredeti állapot az ellenkez őjére alakult át, csak munkahelyb ől csak lakó-
hellyé vált. Növekedett a földrajzi értelemben vett szórványok siáma." (Rudl 1983: 258. o.)
   E látszólagos vagy valós ellentmondások a lakó- és munkahely egységének alaptételével függ-
nek össze. Napjainkban már lakó-, és munkahely egyaránt sokkal bonyolultabban értelmezhet ő.
Gondoljunk csak az els ő , a második, a harmadik gazdaságra (talán nem telcinthet ő munlcahely-
nek ilyen alapon a tanyai háztáji gazdaság is?), avagy: a lakásra és a „második otthon"-ra (talán
nincs egyfajta lakófunkciója egy hobbi-tanyának is?). Ugyanakkor a modern társadalmakban
a lakó- és a munkahely erős térbeli elkülönülése miatt ilyen módon már maga a település sem
definiálható.
                           Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                                  Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.
TÉT 1990•2                                 Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban          53
   A munkamegosztás elmélyülése, az er őteljes urbanizáció miatt a mai valóságot jobban meg-
közelítőnek tartok egy olyan megfogalmazást, hogy: „a település egy embercsoportnak, a b őví-
tett társadalmi újratermelés céljait szolgáló, ezen embercsoport által igénybe vett létesítmé-
nyeknek — lakó-, munka- és pihen őhelyek, szolgáltatási intézmények — a lakosság
mindennapos, rendszeres „mozgástere" által lcijelölt funkcionális egysége" (Beluszky 1973:
455. o.), vagy az ehhez hasonló szemlélet ű és elemeket tartalmazó definíciókat. Ilyenek pl.:
„a település a teljes társadalmi tevékenység szervezeti-táji-m űszaki kerete ..." (Enyedi 1982:
5. o.), „ ... gazdasági, társadalmi és m űszalci struktúrálc rendszere" (Tóth 1981: 105. o.), vagy
„az emberi együttélés és közös tevékenység színhelye és tárgya" (Brenner 1981: 5. o.).
   Természetesen ezek is elvi konstrukciók, a gyakorlatban való használatuk roppant nehéz.
A határok elmosódása azonban nem a definíció bűne: „Boldog idők, amikor a kapuőr még
tudta, meddig város a város" (Beluszky 1975: 492. o.). Ezekben a meghatározásokban benne-
foglaltatik az is, hogy az „önálló településformát" sem lehet a korábbi módon értelmezni. Az
a logikai sor tehát, amely szerint: ha egy tanya lakó- és munkahely egysége, aldcor az önálló,
mégpedig magános település, ezeknek pedig egy nagyobb területen lév ő összessége a szórvány-
település (Mendöl 1963: 17. o.), véleményem szerint nem követhet ő.
   Kiindulásként én a tanyát az emberi megtelepedés helyének tekintem. Ez jelenti az ott él ő
Dmbert, az ott működő bizonyos társadalmi funkciókat, azok létesítményeit és területeit. (Ez
tehát nem csupán a lakófunkció kiemelése!) Ezeknek el őször egymáshoz való térbeli viszonyát
vizsgálom. A tanyák egy területen vett összessége így olyan alacsonyfokú bee'pítéssel, kis népsa-
raséggel és nagyobb távolságokkal jellemezhető „halmaz': mely e tulajdonságával határozot-
tan elkülönül a településrendszer más egységeit ől. Ezen jegyek alapján tekintem tehát a tanyá-
     szórványnak, morfológiai szempontból a csoportos településekkel egy csoportba nem
3orolható, önálló településformának. Ez azonban nem feltétlenül jelent teljes funkcionális önál-
[óságot. A tanyán él ők a szolgáltatások jelentős részéhez (pl. bizonyos szint ű kereskedelmi,
Actatási, egészségügyi ellátás) nem juthatnak hozzá lakóhelyükön.
   Az persze, hogy milyen jöv ő van a tanyának mint szóndnytelepülési formának, újabb vita
                                 je
á rgyát képezheti. Történetileg vizsgálva az Alföld településhálózatát, ott — mint a világban
másutt is — a térbeli bes űrűsödés és szétszóródás különböz ő fázisait figyelhetjük meg. (Épp
  más térségekkel mutatott közös vonásokat, párhuzamokat kiemelve, vannak, alcik a tanyát
  csoportos település felbomlásából származtatják, azaz a másodlagos településszóródás egy
:ípusának tartják (Demangeon 1947; Hofer 1980). A tanyák megsz űnése mellett ma megfigyel-
lető azok térbeli besűrűsödése is. Ilyen, egyre inkább faluszenI képz ődmények növekedése
áplálkozhat az úttól távoli, rosszul megközelíthet ő tanyák népességének „beköltözéséb ől" és
kordítva: a meginduló szuburbanizáció egy formájaként a városokból való lciáramlásból is (Csa-
ári — Enyedi 1986; Timár 1989b). Ez a folyamat pedig fokozatosan gyengíti a motfológiai
zlapon értelmezett szórvány-jelleget. Ilymódon megvan az esély bizonyos helyeken a tanyák
negmaradására. Az alkalmazkodó átalakulásnak ezen a fokán azonban településföldrajzi szem-
)ontból megkérdőjelezhető, hogy beszélhetünk-e a továbbiakban is tanyákról. Amikor köny-
iyebben elérhetővé válik a város, amikor a telkek felosztása miatt a régi porták „falusi méret ű-
/é" csökkennek, akkor el őbb-utóbb az ott lakók életmódja is átalakul.
               Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                      Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.
54     Timár Judit                                                                    TÉT 1990.'


            A tanyák helye a gazdasági, társadalmi rendszerben
   Továbbra is a geográfiai megközelítésnél maradva, a gazdasági szerepet illet ően az alább
kérdést tartom mindenekel őtt tisztázandónak: kapcsolódik-e jellemz ő módon a tanyához min
településformához valamely termel ő funkció? Ezért a tanyák „halmazát" most is a csoporto
településekhez — konlcrétan a városok és falvak belterületéhez — viszonyítva vizsgálom. (Fali
és város között a helyi és központi funkciók alapján történ ő megkülönböztetést fogadom el
számolva azzal a hibalehető séggel, hogy a felhasznált adatok közigazgatási-jogi megkülönböz
tetést takarnak, nem minden esetben fedve ezzel pontosan a fenti értelemben vett elhatárolást.
   A gazdasági rendszerben a tanyának hajdan önálló szerepe volt, a mez őgazdasági termelé
egyik üzemszervezeti formáját képviselte. Ez persze akkor sem mindegyikre, de a többsége
jelentő „főldműves paraszttanyára" feltétlenül jellemz ő volt (Rácz 1980). Ma a Romány Pá
(1973) tipizálása szerinti ún. „kisüzemi tanya" — ahol a család létalapját az egyéni termelé
adja — már csak töredéket képvisel. Az egész Alföldre kiterjed ő adataink nincsenek, de cse
mői, orosházi, békéscsabai, kecskeméti vizsgálatok szerint az állandóan lakott tanyáknak 5
legfeljebb 10 % -át adják (Kürti — Simon 1984; Timár 1985, 1989b). A tanyák többségében azon
ban ma is jellemző valamilyen mértékű mezőgazdasági termelés. A fentiekkel együtt a vizsgál
területeken a tanyák 62-68 %-ában piacra is, míg további 15-32 %-ában legalább önellátásr
termelnek. Ezeken a helyeken az állandóan lakott tanyáknak csupán 1-7 % -át nem használjál
mezőgazdasági termelésre.
   Természetesen kisüzemi gazdaságok a falvak, s őt néhol a városok belterületén is fellelhet őek
Jelenlétük arányában, a termelés intenzitásában azonban különbség van. A tanyásodás és tanya
gazdaság szempontjából is rendkívül különböz ő Bács-Kiskun és Szolnok megyében 1972-bel
folytatott vizsgálatból ugyanazok a következtetések vonhatók le. A külterületek nagyobb arány
ban részesednek a kisüzemi gazdaságokból, mint a lakóházakból. A belterületiekhez képes
a külterületi gazdaságoknak nagyobb az átlagos főldterülete, számosabb az állat- és baromfiál
lománya, továbbá több gazdasági épülettel rendelkeznek (Kóczián — Sántha 1974). Ezek a sajá
tosságok (a létesítmények, területek, a felhasználás mértéke) a légi felvételek segítségéve
 „szemmel látható" különbségként jelentkeznek (Baukó — Timár 1988). Kétségtelen azonban
hogy e rurális elemek telcintetében nagyobb hasonlóság van tanyák és falvak, mint falvak é
városok között.
   A fenti kutatási eredmények egyike sem telcinthet ő általános érvény űnek, hiszen vagy a ta
nyákra, de nem az egész Alfőldre; vagy nagy térségekre, de nem pontosan a tanyákra, hanen
a külterületre vonatkoznak. Felmerül tehát egy, az egész Alföldre kiterjed ő, a tanyai gazdálko
dás sajátosságait feltáró kutatás szükségessége. Úgy gondolom azonban, két általános tétel íg:
is megfogalmazható:
— A tanyához mint településformához jellemz ő módon kapcsolódik a mez őgazdasági kis
termelés.
— A tanya Európa más szórványtelepüléseinek többségét ől ma leginkább abban tér el, hog
itt többnyire csak háztáji kisegítő gazdálkodást folytatnak.
   A nyugat- illetve észak-európai farmok átalakulásának gyakori módja, hogy azok a „rejtet
szuburbanizáció' színtereivé (van Ginkel 1986) vagy hobbi-farmmá válnak. Ezzel szemben el
képzelhet ő, hogy a magyar tanyavilágban a közeljöv őben épp az egyéni gazdálkodók farmszer s
tanyáinak nagyobb arányú megjelenése várható.
                           Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                                  Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.

TÉT 1990.2                                   Kérdójelek és hiányjelek a tanyakutatásban           55

              A tanyai népesség helye a társadalmi rendszerben
   Földrajzi szemlélettel vizsgálva a tanyai „társadalmat", a következ ő megközelítési mód lát-
szik célravezetőnek: van-e a tanyák népességének a csoportos településeket& eltér ő sajátossá-
ga; mi jellemzi a tanyai életmódot; mely helyi társadalomba integrálódnak be a tanyaiak?
   Az utolsó, 1966-os elméleti tanya-vitában — a mez őgazdaság kollektivizálása következtében
kialakult új helyzet miatt — igen fontos szerepet kapott a tanyák társadalmának átalakulása.
Két kutató ezt, mint lényegi kérdést, új defmíciójába is belefoglalta. Becsei József szerint „
a tanya ma elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozó földművelők, állattenyésztők
lakóháza" (Becsei 1966, 388. o.). Petri Edit megfogalmazásában pedig: „A tanya tehát ma nem
más, mint a mezőgazdasági lakosság egy részének külterületi lakóhelye, ..." (Petri 1966, 348.
o.).
   Az idézett mondatok papírra vetése óta jó két évtized telt el, mely nem hagyta érintetlenül
a tanyai népesség foglalkozási struktúráját sem. 1980-ban a hat alföldi megye külterületi aktív
keresőinek — az 197'0-es 26%-kal szemben — 40,7%-a már nem a mezó'gazdaságban kereste
meg a kenyerét. A városok külterületén ez az arány abszolút többséget, 53,7 %-ot ért el.
   A „földművelők, állattenyésztők" kritérium pedig még kevésbé érvényesül. Bár nem rendel-
kezünk az egész Alföldre vonatkozó statisztikával, jelzésként álljon itt néhány város tanyavilágá-
ban az 1980-as években folyt vizsgálat eredménye. Az állandóan lakott árutermel ő tanyák sorá-
ban olyan, ahol az aktív keresők mindegyike a nagyüzemi mezőgazdaság alaptevékenységében
dolgozott, Orosházán 16,7 %-ot, Békéscsabán csupán 5,9 %-ot képvisel, Kecskemét belterület-
hez közeli, szuburbanizálódó tanyái között pedig egyetlen ilyen sincsen (Timár 1985, 1989b).
   A fenti módon tehát már nem írható le a tanyák társadalma, azonban ma is létezik a városoktól
és falvaktól némileg eltérő sajátossága.
   Azt, hogy ezekhez (pontosabban a belterületekhez) képest milyen a tanyák népességének
strulctúrája, csak a rendelkezésre álló, az aktív keres ők fentebb már elemzett munlcahelyére,
továbbá foglalkozására, az életkorra és iskolai végzettségre vonatkozó adatok alapján tudjuk
jellemezni (1. táblázat). (Sajnos itt is csak a külterületi statisztikára szorítkozhatunk.) A legfon-
tosabb következtetések az alábbiakban foglalhatók össze:
— Városok és falvak belterülete között lényegesen nagyobb különbség van, mint a falvak belterü-
lete és általában a külterület között. Ha tehát beszélhetünk városi és falusi társadalomról, úgy
a tanyák feltétlenül az utóbbihoz tartoznak.
— A külterületi népesség nem egységes. A városokhoz tartozó külterület közelebb áll a falvak
belterületéhez, mint azok külterületéhez. A város „hatása" a tanyákra tehát határozottan kimu-
tatható.
— A városok kül- és belterületei azonban semmilyen hasonlóságot nem mutatnak. Demográfiai
struktúrájuk sokkal jobban eltér egymástól, mint város és falu belterületeié.
   Felmerül a kérdés, vajon nem egy városi kerületi lakótelep társadalmi elkülönüléséhez ha-
sonló szegregációról van-e szó. Mivel a tanyák társadalma maga is rétegzett, s mivel másságá-
nak oka egyértelműen a települési sajátosságra vezethet ő vissza, a válasz, úgy hiszem, csak
nemleges lehet.
   Egyetértek azok véleményével, aldk szerint az életmódkülönbségekben, a társadalmi egyen-
lőtlenségekben a mai magyar társadalomban nagyobb differenciáló tényez ő a település, mint
                    Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.
56       Timár Judit                                                                                 TÉT 1990•2

pl. a társadalmi munkamegosztás (Losonczi 1977; Enyedi 1980). Mi jellemzi az általunk vizs-
gált településformát, a tanyát?
   Vannak, akik lényegi tulajdonságként fogalmazzák meg, hogy a tanya életforma (Halász 1973;
Kunszabó 1973), s ő t „egy-egy társadalmi, gazdasági szituációra adott válasz az emberek egy
csoportja részér ől" (Mészáros 1989).
   Újabb hiányosság: az egész Alföldról képet adó, a mai tanyai életmódra vonatkozó felméré-
sekkel nem rendelkezünk. Elfogadva azonban, hogy az alapvet ő életmódkülönbségek levezethe-
tők az ember tárgyi, anyagi környezetének eltér ő feltételeibő l (Losonczi 1977), itt lényeges in-
formációval bírhatnak az alapvet ő infrastruktúrára vonatkozó statisztikák is. A lakások
villannyal, vízzel, fürdő szobával, vezetékes vagy palackos gázzal való ellátottságából, a két
vagy többszobás és az 1970 óta épült lakások arányából komplex mutatót képezve megállapítha-
tó, hogy e „pontértékek" a városok és falvak külterületén egyaránt nagyságrenddel rosszabbak,
mint a falvak, fó7eg a városok belterületén (I. táblázat).

                                                   1. TÁBLÁZAT

            Az alföldi népesség és lakások „komplex" mutatójának értékei* (1980)

                                         Demográfiai struktúra**                  Lakásfelszesreltség*•*

Városok belterülete                               100,0                                   100,0
Falvak belterülete                                 69,6                                    78,4
Városok külterülete                                59,7                                    42,4
Falvak külterülete                                 45 ,5                                   37,0
Külterület összesen                                50,0                                    38,7
   *A legjobb helyzetű területet 100-nak véve, az alábbi mutatók viszonyszámainak átlaga:
 ''•A 0-14 évesek és a 60-x évesek aránya; a nem mez őgazdasági foglalkozású alctív keres ők aránya; a nem fizikai
    foglalkozású aktív keres ők aránya; a 15-x éves népességb ő l legalább 8 általánost végzettek aránya.
'A villanyvezetékkel, a vízvezetéklcel, a hálózati vagy palackgázzal, a fürd ő szobával, mosdófülkével ellátott, a
    2 vagy több szobával rendelkező , az 1970-79 között épült lakások aránya.

Forrás: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok megye „1980. évi Népszámlálás
   számlálókörzetei és külterületi adatai" c. kötetei alapján számított adatok.

  Hangsúlyozni kell, hogy a szórványtelepülésnek eredend ően nem lényegi sajátossága az itt
bemutatott hátrányos helyzet. Nem lenne az, ha a kommunikációs eszközök kell ő kiépítettségű-
ek és minőségű ek lennének, s ha ráadásul a tanya nem lett volna évtizedelcig a „megszüntetni
való" kategóriában. Ha legalább a saját er őből történő lakásépítéseknek és -felújításoknak nem
vetettek volna gátat, ha nem szüntették volna meg a tanyai iskolákat stb.
  A tanyák jelentő s része nem csupán a városi szolgáltatások helyét ől van távol (ami falvak
egész sorára is igaz), de magától az odavezet ő úttól is, ami viszont épp szórvány-jellegéb ől fa-
kad. (Békéscsabán pl. a felmért tanyák 28 %-a, Kecskemét városhoz közeli (!) tanyáinak 21%-a,
Orosházán 14 % -a fekszik 1 km-nél távolabb a legközelebbi m űúttól.) Mindennek pedig termé-
szetes velejárója, hogy a társadalmi funkciók (mint ellátás—szolgáltatás, képzés—kultúra,
                            Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                                   Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.

TÉT 1990•2                                   Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban          57

üdülés—pihenés) egyes intézményeit viszonylag ritkán veszik igénybe a tanyaiak a zárt, csopor-
tos településen. A korábban jelzett felmérésekben választ adó tanyai családoknak Orosházán
közel háromnegyede, Kecskeméten kétharmada legalább heti egy alkalommal belterületen vá-
sárol. Azonban a napi „mozgásteret" tekintve közel 40 % azoknak az aránya, akik külterületi
boltba járnak gyakrabban (Timár 1989).
  Rendkívül fontos lenne ismernünk a társadalmi kapcsolatok térbeli rendjét, illetve a közös-
ségben élés funkcióját is (Berényi 1983). Számos publikáció hansúlyozza a belterülettel való
szoros viszonyt. Ezekben azonban többnyire csak a városi alapfunlcciók igénybevételére hivat-
koznak. Nincs pontos képünk arról, hogy a — hajdan oly fontos — rokoni, baráti kapcsolatok
pl. mennyivel erősebbek a szokványos város — vidék relációban tapasztaltnál. Nincsenek to-
vábbá összehasonlító elemzéseink, azaz pontos ismereteink arról, hogy hová kapcsolódnak er ő-
sebben a tanyaiak. A helyi társadalom szerveződésének minőségét megragadó dimenziók kö-
zül, úgymint kötődés, elégedettség, perspektíva, kooperáció, integráció, részvétel (Pál 1984)
néhányat érintőlegesen magam is megvizsgáltam. Az eredmények nem elegend őek a feltett kér-
dés megválaszolására, mégis jelzésérték űek lehetnek.
   Az 1970-82 között Orosházán kötött tanyai érdekeltség ű házasságoknak 24,8 %-ában mind-
két fél tanyai, 43,6 % -ában az egyik fél orosházi belterületi, 31,6 % -ában más településbeli volt.
1981-83-ban ugyanott a 15 éves és id ősebb tanyai népességre vonatkozó migráció 12,4 % -a
tanyáról-tanyára, 31,8 % -a belterületr ől (de kétharmad részben nem Orosházáról) tanyára,
28,6 % -a tanyáról Orosháza belterületére, míg 27,2 %-a más településre való vándorlást jelentett
(Timár 1985). Ezekben a relációkban tehát nagyon fontos szerepe van az anyatelepülésnek,
de a tanyák közötti s a má,s települések felé irányuló kapcsolat is jelent ős lehet. Ezt falvak kö-
rüli, így zákányszéki és szatymazi — többek között a kett ős lakástulajdonok helyét felmér ő
— tanyakutatások is igazolják. Ezek szerint meghatározó, de nem kizárólagos a faluközpont
vonzása (Duró 1989). Az orosházi vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a tanyák küls ő kapcso-
lataiban rendkívül fontos szerepe van az adott tanyák földrajzi helyzetének, az átmen ő utak
irányának (Timár 1985).
   Ezen túl biztosan létezik a tanyavilághoz való köt ődésnek valamilyen szintje is. A kecskeméti
városközeli tanyákon a felmértek 91%-a szeret a tanyán élni. A „megszoktam", „itt születtem",
„itt solcminden megtermelhet ő" válaszok mellett sokan említették indokként, hogy „ez egy
csendes, nyugodt környezet", „szabad élet van", „jók a szomszédok". A tanyai ember tehát
kötődik közvetlen környezetéhez s az ott él ő emberekhez. Számára a tanya nem csak, illetve
nem feltétlenül az elmaradottság megtestesít ője, hanem értékek hordozója is. Kérdés mostmár,
hogy az önkormányzatók kiépülése, az érdekérvényesítési lehet őségek növekedése milyen irány-
ban módosítja a tanyai ne'pesség társadalmi kapcsolatainak alakulását.


                        Kérdőjelek a tanya fogalmát illetően
  Az eddig felvetett kérdések szinte mindegyike szorosan összefiigg a tanya fogalmával — az
egyik részük csak világos definíció segítségével volna tisztázható, míg a többi épp megválaszo-
lása által segítene hozzá a pontos tanya-meghatározáshoz.
  A Földrajzi Értesítőben 1966-ban folyó vita résztvev ői felülvizsgálták a korábbi tanya-fogal-
                Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                       Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.

58     Timár Judit                                                                     TÉT 1990.2

 makat, majd felvázolták az átformálódott tanya akkori lényegét. Mint azt az el őzőekben bemu-
 tatott adatok igazolják, időközben átalakult a tanyák társadalma. Tehát ismét új definícióra var,
 szükség.
    Mindenekelőtt felmerül a kérdés: beszélhetünk-e még tanyáról a szó eredeti értelmében? Ter-
 mészetesen — nem. „A tanya elnevezés azonban annyira beívódott köznyelvünkbe, hogy azi
 ma mással nem tudjuk helyettesíteni, még akkor sem, ha a tanya szó mögött ma már egészen
 más tartalom van, mint a századfordulón volt" (Becsei 1978, 101. o.). Csakhogy Erdei Ferenc
 már 1942-ben ugyanezzel a problémával küszködött: „A tanya szavunk maga szintén ősrégi
 — nyilván szláv eredetű —, azonban korábban nem azt jelentette, amit a 19. században jelentett,
 s ma is jelent. ... Az elnevezés zavara érthet ő következménye a sajátos történeti fejl ődésnek"
 (Erdei 1942, 13-14. o.).
    A térhez és a társadalom igényeihez való folyamatos allcalmazkodás eredményeként mindig
jönnek létre újabb funkciókat hordozó; s maradnak fenn, vagy t űnnek fel újra, hajdan talán
többségben lévő tanyatípusok. Úgy kell tehát leírni a tanyajelenét, hogy ne tagadjuk meg ezálku
a múltját. Ez a követelmény Beluszky Pál véleményében lényegében már az 1960-as évek vitái-
ban lcifejeződik: „Ha tehát a termel őszövetkezeti tagok lakótanyáit továbbra is tanyáknak telcint-
jük, akkor a nem mezőgazdaságiak által lakott „volt tanyáknak" is hasonló elbírálás alá kell
esniük" (Beluszky 1969, 123. o.).
    Az ilyen szemléletű fogalomalkotás során azonban úgy gondolom, nem követhet ő Erdei Fe-
 renc „szigorúsága". Ő ugyanis, meghatározva a tanya három ismérvét, többek között kiköti,
hogy az „ ... az illető termelésben foglalkozónak a tartózkodási helye, vagy rövidebb, vagy
hosszabb időre, de semmiesetre sem egyszer ű en a letelepülési helye" (Erdei 1942, 15-16. o.).
Ezek után pedig, leszámítva a lakatlan gazdasági épületeket (mint amelyek „még nem tanyák"),
s a majorokat (mint amelyek „már nem tanyák"), két f ő típust különít el. Az egyik elsősorban
termelési célt szolgált, „tehát egy városnak vagy egy falunak a küls ő mezőgazdasági telepe",
a másik „az állandó letelepülés révén teljes életegység" (Erdei 1942, 21. o.).
    Egy ilyen ellentmondás valószínűleg csak úgy oldható fel, ha a definíció nem tartalmaz a
fent idézetthez hasonló erős kizárásokat. A cél: megkeresni a legáltalánosabb sajátosságolcat.
De vajon megadhatóak-e a legjellemzőbb tulajdonságok úgy, hogy azok csak a tanyákra legye-
nek igazak? E kétséget csupán egyetlen példával alátámasztva: vegyünk a tanyák — mint szórvá-
nyok — döntő többségére igaz két állítást.
   1) A tanyák állandó letelepülés helyéül szolgálnak;
   2) a mezőgazdasági lcistermelés színhelyei.
   Ha e két jellemző vonást egy „és" kötő szóval összekötve együttesen követeljük meg, akkor
máris kizártuk pl. azokat a tanyának épült, mindvégig ennek megfelel ően funkcionáló házakat,
melyek körül tulajdonosai id ő s kora miatt már semmiféle gazdálkodás nem folyik, csupán laká-
sul szolgálnak. Ha viszont b ővítve a kört, a két állítást a "vagy" szóval kötjük össze, alckor
meg kell elégednünk már az egyik feltétel teljesülésével is. Ez esetben viszont tanyának kellene
tekinteni azt a gát ő rházat is, mely sosem volt tanya, s ma is csupán szórvány-min őségében ha-
sonlít arra. Ha azonban megköveteljük a definícióban a „tanya-múltat" is, akkor ki kell zárnunk
pl. az eredetileg iskolának épült, majd annak megszüntetése után ma tanyaként használt
házakat.
                           Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                                  Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.
TÉT 1990•2                                  Kérdo-jelek és hiányjelek a tanyakutatásban          59

   Mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne vagy nem kellene a tanyák legfontosabb mai sajátos-
ságait meghatározni. Ezeket e tanulmányban magam is igyekeztem sorraszedni. Kérdés azon-
ban, hogy ilyen típusú „definíció" alkalmazható-e a gyakorlatban, azaz elhatárolható-e segítsé-
gével empirikus tanyakutatásaink konkrét tárgya. Úgy gondolom ezért, hogy praktikusabb
lenne elemei felsorolásával megadni a tanyák „halmazát':
   Településfóldrajzi megközelítésben a tanyát a szórványtelepülések kategóriájába sorolom,
melynek más szórványoktól megkülönböztető legfontosabb sajátossága a genetikája. Ezen túl
mai lényeges vonása a hozzá köt ődő magán-, méginkább háztáji vagy kisegít ő gazdálkodás.
Nem zárom ki ezért a tanyák közül azokat a hajdan volt tanyákat, melyek átalalculásuk végered-
ményeként nem a ma legjellemzőbb jegyeket vették fel. A tipikustól lényegesen eltér ő formálcat
„átmeneti tanyáknak" nevezem.
   Tanyának tekintem ezért a „ volt tanyák" s az újonnan — nem nagyobb csoportban — épült
vagy átalakított külterületi lakóházak közül azokat, melyeket állandó lakásra és legalább saját
szükségletre szolgáló mez őgazdasági termelésre használnak. Átmeneti formának tartom a régi
tanyák közül azokat, melyeket vagy csak gazdálkodás, vagy csak lakás, vagy csak pihenés, ki-
lcapcsolódás céljából vesznek igénybe. Átmeneti formának tartom továbbá a tanyai múltú, de
mára már beépített, aprófalu jellegű (nyírségi) bokortanyákat, (szarvasi, békéscsabai) tanyaut-
cákat, továbbá a városok és falvak terjeszkedése révén a beépített területek részévé vált „volt
tanyálcat':
   Mindebből az is következik, hogy nem tekintem tanyának a tanya-múlttal nem rendelkez ő
régi majorok maradványait, a mez őgazdasági nagyüzemek lakótelepeit; a tanyákhoz köt ődő,
de faluszerű zárt, csoportos településsé váló tanyaközpontokat; a szórványszer ű, de a tanya
múltjával és jelenével nem azonosítható zártkerti hobbi-házalcat, vasúti- és gát őrházalcat.
   Kutatásainlc els ősorban a legtipikusabb tanyákra kell, hogy lciterjedjenek, de ismernünk kell
ezeknek az átmeneti formákhoz való viszonyát is. A tany' avilág népessége rendkívül mobilis.
A mai „átmeneti tanyák" ezért új tulajdonosok, vagy régiek új döntése következtében megint
tipikusaldd válhatnak, és fordítva. Tehát valamennyi formával s az egymásba való átalakulás
lehetőségeivel is számolnunlc kell.
   Az itt felvetett (s őt, további más) elméleti kérdések tisztázása, típusterületek kijelölése után
mieló'bb egy 4bgó tanyalcutatásra lenne szükség. Így talán nemcsak utólag magyarázhatnánk
(magyarázgatnánk) a folyamatokat, hanem el őrevetíthetnénk a közeljöv őben várható — bizo-
nyára jelentős — átalakulás lehetséges irányait is.
                    Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                           Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.
60        Timár Judit                                                                                       TÉT 1990.:

                                                     Irodalom
Baukó T. - Timár J. (1988) Távérzékeléssel kombinált vizsgálati módszer alkalmazási lehet őségei a tanyák társadalom
     fóldrajzi kutatásában. Alföldi Tanulmányok, XII: 160-180.
Becsei .1. (1966) A tanyai település náhány kérdésér ől (Mendöl T., Boros F., Kovács K., Abella M. hozzászólásával)
     Földrajzi Értesítő 3: 385-406.
Becsei J. (1978) Néhány megjegyzés az alföldi agrárvárosok külterületi népességének alakulásáról. Alföldi Tanulmánya
     II: 101-123.
Beluszky P. (1969) Néhány adat a tanyás településrendszer mai helyzetér ől. Földrajzi Értesítő 1: 116-124.
Beluszky P. (1973) A településosztályozás néhány elvi-módszertani szempontja. Földrajzi Értesítő 4: 453-466.
Beluszky Pál (1974) A tanyafelszámolódás területi különbségei. In: Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. század
     ban. IIL Tanyák (szerk.: Hofer T. - Kisbán E. - Kaposvári Gy.), Szolnok: 27-44.
Beluszky P. (1975) Néhány megjegyzés Horváth Géza hozzászólásához. Földrajzi Értesítő 4: 489-493.
Beluszky P. (1983) A tanyaátalakulás jellemz ő folyamatai az elmúlt évtizedekben. In: Társadalmi-gazdasági változása
     és település-struktúránk fejl ődése (szerk.: Dövényi Z. - Tóth J.), Békéscsaba: 81-96.
Berényi I. (1983) A településkörnyezet társadalomföldrajzi vizsgálata. Földrajzi Értesító': 1. 37-47.
Brenner J. (1981) A település és a tervezés ismereti alapjai (1. A település mint tervezés tárgya). Városépítés 5. 19-26
Csatári B. (szerk.) (1989) Az alföldi tanyák mai helyzete és jöv ő lehetőségei - az 1989 május 18-19-én rendezett Országo:
     Tudományos Tanyakonferencia el őadásainak kötete (kézirat).
Csatári B. - Enyedi Gy. (1986) The Formation of New, Clustered, Rural Settlements in Hungary. In: Rural Develop
    ment Issues in Industrialized Countries (ed.: Enyedi, Gy. - Veldman, J.) Centre for Regional Studies: Regiona
    Research Reports: 96-105.
Csatári B. - Sántha J.-né (1986) Az aprófalu méret ű csoportos települések néhány jellemz ője Bács-Kiskun megyében
             7hnulmányok X: 209-226.
Demangeon, A. (1947) Probkmes de géographie humaine, Paris.
Duró A. (1989)A tanyai átalakulás társadalomföldrajzi vonatkozásai Szatymaz és Zákányszék példáján. Egyetemi dok
    tori disszertáció, MTA Regionális Kutatások Központja, Településkutató Csoport, Kecskemét (kézirat).
Enyedi Gy. (1980) Falvaink sorsa (Gyorsuló idő). Budapest: Magvető Könyvkiadó.
Enyedi Gy. (1982) Az urbanizaciós ciklus és a magyar településhálózat átalakulása (Értekezések, emlékezések). Buda
    pest: Akadémiai Kiadó.
Erdei F. (1941) A tanyás települések földrajzi szemlélete. Földrajzi Közlemények XII: 103-113.
Erdei F. (1942) Magyar tanyák. Budapest.
Erdei S. (1973) Szemben az el őítéleteklcel (Vita a tanyákról). Élet és Irodalom 9: 5.
Ginkel, LA. van (1986) Population Growth and Settlement Pattern in the Green Heart of the Randstad. In.: Rura
    Development lssues in Industrialized Countries (ed.: Enyedi, Gy. - Veldman, J.), Centre for Regional Studies.
    Regional Research Reports: 96-102.
Györffy I. (1937) A magyar tanya. Földrajzi Közlemények 4-5: 70-93.
Halász P. (1973) Tanyája válogatja. Vita a tanyákról. Elet és Irodalom 17: 4.
Hofer T. (1980) A hazai tanyarendszer és a másodlagos településszóródás külföldi példái. In: A magyar tanyarendsze,
    múltja (szerk.: Pölöskei F. - Szabad Gy.), Budapest: Akadémiai Kiadó: 9-60.
Horváth D. (1985) A tizedik ember (Magyarország felfedezése), Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.
Király L. (1984) Fordulópont a tanyák fejl ődésében. Alföldi Tanulmányok VIII. Békéscsaba: 187-200.
Kóczián Z. - Sántha J.-né (1974) A kisüzemi gazdaságok szerepe a külterületen és a mez őgazdaságban Bács-Kiskur
    és Szolnok megyében. Területi Statisztika 1: 28-47.
Kunszabó F. (1973) A tanya - életrevaló (I). Élet és Irodalom 7: 3.
Kürti Gy. - Simon I. (1984) A tanyatipizálás szociálgeográfiai szempontjai Csem ő példáján. Alföldi Tanulmányok
    VIII: 201-218.
Lettrich E. (1969) The Hungarian Tanya System: History and Present-Day Problems (Studies in Geography in Hungaly,
    5): 151-168.
Lettrich E. (1974) Tanyahálózatunk mai f ő vonásai és azok regionális különbségei. In.: Paraszti társadalom és műveltség
    a 18-20. században. 111 Tanyák (szerk.: Hofer T. - Kisbán E. - Kaposvári Gy.) Szolnok: 11-26.
Losonczi Á. (1977) Az életmód az id őben, a tárgyakban és értékekben (Társadalomtudományi Könyvtár) Budapest:
    Gondolat.
Mendöl T. (1941) Megjegyzések Erdei Ferenc „A tanyás települések földrajzi szemlélete" c. cikkéhez. Földrajzi K5z1e-
    mények LXII: 113-115.
Mendöl T. (1963) Általános településföldrajz. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Mészáros R. (1989) A tanyák jöv ője. In.: Az alföldi tanyák mai helyzete és jöv ő lehetőségei (szerk.: Csatári B.), az
    1989. május 18-19-én rendezett Országos Tüclományos Tanyakonferencia el őadásainak kötete (kézirat).
                                 Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                                        Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.

TÉT 1990.2                                          Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban                    61

Munton, R.J.C. (1974) Farming on the Urban Fringe. In: Suburban Growth (Geographical Processes at the Edge of
    the Western City, ed.: Johnson, J.H.) London, New York, Sydney, Toronto: 225-248.
Pahl, R.E. (1966) The rural—urban countinuum. Sociologia Ruralis 6: 299-329.
Pál L. (1984) Kísérlet a helyi társadalom dimenzióinak megragadására. Társadalomkutatás 3-4: 85-97.
Petri E. (1966) Szarvas és környéke tanyás településrendszerének mai települési problémái. Földrajzi Értesítő 3:
    347-370.
Petri E. (1969) The Collectivization of Agriculture and the Tanya System. Research Problems in Hungarian Applied
    Geography. Budapest: Akadémiai Kiadó: 169-182.
Petri E. (1972) Settlement system of scatteredfarmsteculs and problems of the new communities with scatteredfarmsteads
    on the Great Plain. Agricultural typology and agricultural settlements. Papers of Symposium held in Szeged and
    Pécs (15-19. August 1971). Szeged: Univ. of Szeged: 303-315.
Pryor, R.J. (1968) „Defining the rural—urban fringe". Social Forces 47: 202-215.
Rácz I. (1980) A tanyarendszer kialakulása. In.: A magyar tanyarendszer múltja (szerk.: Pölöskei F. — Szabad Gy.),
    Budapest: Akadémiai Kiadó: 97-148.
Romány P. (1973) A tanyarendszer ma. Budapest: Kossuth Könyvkiadó.
Rudl J. (1981) Historical Survey of the Formation of the Isolated Farm System in Csongrád County. Acta Geographica
    Szegediensis, Tom. XXI: 131-147.
Rudl J. (1983) Tanyák. In. : Csongrád megye gazdasági földrajza (szerk.: Krajkó Gy. — Mészáros R.) Szeged: 241-262.
Rudl J. (1984) Tanyák. In.: Bács Kiskun megye gazdaságföldrajza (szerk.: Krajkó Gy. — Mészáros R.) Kecskemét:
                                 -


     164-178.
Sántha J.-né (1982) Településdemográfiai átalalculás a külterületeken Bács-Kiskun megyében. Területi Statisztika 4:
    380-398.
Sántha J.-né (1985) Az aprófalu-típusú településrészek differenciáltsága Bács-Kiskun megyében. Területi Statisztika
     1: 75-89.
Szenti T. (1981) Gondolatok a tanyákról és a mai tanyahelyzetr ől. Valóság 2: 32-48.
Timár J. (1985) Társadalomfóldrajzi vizsgálatok Orosháza tanyavilágában. In.: Az orosházi tanyavilág átalakulása
    (szerk.: Tóth J.) Orosháza: 367-432.
Timár J. (1989) New Features of the Linkages Between Tanyas (Farmstead Settlements) and Towns in the Great Hungari-
    an Plain. In: Theory and Practice in British and Hungarian Geography (eds.: Compton, P.A. — Pécsi M.), Studies
    in Geography in Hungary 24. Budapest: Akadémiai Kiadó: 273-294.
Timár J. (1989b) A tanya fogalmánalc változása, a tanyálc szuburbanizációja. In.: Az alföldi tanyák helyzete és jöv ő
    lehetó'ségei (szerk.: Csatári B.), az 1989. május 18-19-én rendezett Országos Tudományos Tanyakonferencia el őa-
    dásainak kötete (kézirat).
Tóth J. (1972) A külterületi tanyasi népesség területi különbségei és változási tendenciái a Déi-Alföldön (1960-1970).
    Földrajzi Értesító' 2 3: 247 258.
                       -        -

Tóth J. (1981) A városhálózat funkcionális, strulcturális és területi sajátosságai az Alföldön. Alföldi 7hnulmányok V:
     105-112.
                Timár Judit: Kérdőjelek és hiányjelek a tanyakutatásban.
                       Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 49–62. p.

Tér és Társadalom 4.         1990.2: 49-62.

              QUESTIONS AND GAPS IN TANYA RESEARCH


                                         JUDIT TIMÁR


   Scattered farmstead (tanya) is a specific element in the Hungarian settlement pattern. Eacl
major period of its development left marked changes on its essential features. At the beginniN
it served as shepards' accomodation. In its golden age it became an agricultural centre. Its inha
bitants, as citizens of rural market towns, were attached to the town by highly intensive relation
ships. By the 1960s, it became the accomodation of workers oflarge-scale socialist farms. Toda:
it is again in a new socio-economic situation. Depending on future changes, it can either be
come a slum or a modern farm. Its position within the settlement-, economic- and social system
should be reconsidered. What is at all to be considered as a tanya—is an issue for discussion.
   In the case of tanyas the unity of places of home and work cannot be a criterion of the settle
ment. These functions are spatially so much apart that the settlement itself can no longer
identified on that basis. It is the morphological features (loosely built-up area, low populatioi
density, long distances) that define a scattered farmstead region. By gradual „densification"
however, this very feature is decreasing on the long run.
   The major distinction between tanya and most other European scattered settlements is tha
here mainly only household or auxiliary farming is done. And this is the tanya's intrinsic fea
ture. It is possible that this is the only economic function to strengthen in the filmre.
   People living in tanyas can no longer be exclusively identified as workers of large-scal(
farms: more than 40 % of them no longer work in agriculture. Their living environment is
however, still very much underprivileged. They are, still today, intensively linked to the paren
settlement by their social links but relationships can also be significant among tanyas them
selves and with other settlements. The building up of genuine local governments would, hope
fully, improve the situation of tanya population and may also modify the direction of its spatia
links.
   The most important features of conceptual criteria of the tanya are therefore the scattered
character, the private-, household- or auxiliary farming, a relatively large rural population
and a specific history and development path.

                                                                              Transl. E. Darócz