Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 31-48. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.2: 31-48.
A KÖZLEKEDÉSI - TELEKOMMUNIKÁCIÓS
VISZONYOK HATÁSA A VÁROSOK SZERKEZETÉNEK
ALAKULÁSÁRA
ERDŐSI FERENC
A tér, a település és a közlekedés—hírközlés (a kommunikáció) kölcsönkapcsolatai egységes
rendszert képeznek. Jelen írásomban a rendszeren belüli összefüggésekb ől a kommunikációnak
csupán a városok bels ő szerkezetére gyakorolt hatásával foglalkozom technika-történeti korsza-
konként, különös figyelmet fordítva a telematikára.
A gyalogosok városától az „automoir városig
A KÖZLEKEDÉSI TECHNOLÓGIAVÁLTÁS TELEPÜLÉSSZERKEZETI HATÁSAI
Abból indulunk ki, hogy a gyalogos közlekedés átlagos teljesítményét változatlannak tételez-
hetjük fel (bár a korábbi korok embere a lábára utaltság miatt többet gyalogolt), tehát a gyalogos
„hatósugara" — a csak az életkorától, fizikai állapotától függ ő különbségektől eltelcintve —
átlagos szinten egyforma. A településeken belüli közlekedési eszköz, a hátasló, illetve a fogatolt
jármű az ó- és középkori városokban csak a lakosság meglehetősen szűk rétegének állt rendelke-
zésére, ezért alapvetően a gyalogos teljesítmények határozták meg a városok méretét, a munka-
hely és lakóhely térbeli viszonyát, a szabadid ős mozgásokat. Fischer (1987) szerint a „gyalogo-
sok városa" az ellátásához szükséges napi vonzáskörzetével együtt átlagosan 15 lcm2 lehetett.
Ezt az átlagot persze jónéhány történelmi metropolis meghaladta (csupán erurópai példáknál
maradva: az ókori Róma, a kés ő középkori Párizs, London), amelyek olyan méret űek voltak,
hogy lakóik többsége azokat gyalogosan rendszeresen képtelen volt bejárni; e körülmény is
hozzájárult az egyes negyedeikben jelentkez ő szegregációhoz .
A közlekedéstechnológiák nem önmagukban, hanem más technikákkal együtt vezettek a tele-
pülésszerkezeti változásokhoz.
Az első ipari forradalom (a g őzgép és szövő szék feltalálásával) óriási koncentrációs és váro-
sodási folyamatot indftott. A városstruktúrák dönt ő átalakulásához, a többemeletes házakból
álló negyedek építését lehetővé téve, a nagy lakós űrű séghez, a tömör városszerkezetek létrejöt-
téhez viszont az új kommunális technikák (vízellátási és szennyvízelvezetési, -tisztító rendsze-
rek) a higiéniai feltételek javításával járultak hozzá igen jelent ősen.
A közlekedési—kommunikációs infrastruktúrák a legrégibb id ők óta a legkedvezőbb telephe-
lyeket határozzák meg, rajzolják ki a térben, legyen az pl.
— egy város fekvése valamilyen viziút mellett,
— az üzlet telephelye egy sétálóutcában, vagy
— egész egyszerűen a kereskedés kedvez ő közlekedési helyzete az „utcasarkon".
A telephelyelőnyök vagy -hátrányok ily módon valló alalculása kis- és nagytérségi tekintetben
egyaránt megmutatkozik, és érvényes a közlekedési infrastruktúrálcra ugyanúgy, mint az új tele-
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
32 Erdősi Ferenc TÉT 1990.2
kommunikációs technikákra. Egy város közlekedésföldrajzi fekvésének értéke azonos érték ű'
lehet a közigazgatási jogállásával vagy más egyéb lényeges meghatározó jegyével. Ahogy a köz-
lekedési helyzeti előny egy város telephelyminőségét meghatározhatja, a közlekedési eszközök
és közlekedési rendszerek a városstruktúrát formálják. Mindkét esetben a területek kedvez őbb
elérhetősége a fő tényező.
A (nagy)városok számára az els ő tömegközlekedési eszközök (omnibusz, villamos, vasút)
sínhez kötöttek voltak. Bár a tömegközlekedés használatának feltételei — els ősorban anyagi
okok miatt — nem voltak egészen egyenl őek, de a legfontosabb utazásokhoz általában mindenki
igénybe vehette a tömegközlekedést.
A sínközlekedés el őtti kompakt településszerkezeteket el őször a vasúti közlekedés bontotta
meg érzékelhet ően: jellegzetesen a vasútvonalak mentén növekedtek tovább csáposan a nagyobb
települések, alakultak ki az új ipartelepek és lakónegyedek. Ahol több irányból futottak össze
a vasútvonalak, csillag alaprajzúraformálódott a városok beépített területe (Wolf 1926; Hilleb-
racht 1961). A környék felé kiugró részek lettek a kés őbbi elővárosok magjai. A tömegközleke-
dés igénybevételének lehetősége lehetővé tette a munka- és lakóhelyek területi szétválását; a
települések funkcionális tagozódása nemcsak az új városrészeken belül és azok között, hanem
a bel-, kül- és el ővárosok között is megindult. A csápok közötti beépítetlen teriileteket els ősor-
ban kertként hasznosították. E szerkezet Kelet-Közép-Európa közigazgatási bekebelezések ré-
vén is egyre nagyobb számú el ővárossal rendelkező nagyvárosait a gépkocsi (az autóbusz) elter-
jedéséig, az 1940-1950-es évekig jellemezte, a nyugat-európaiaknál és főként az amerikaiaknál
a sínközlekedésb ől adódó merev szerkezet már korábban oldódott. A „gyalogos városhoz" ké-
pest megtízszerez ődött a városok és (esetenként már agglomerációnak is nevezhet ő) közvetlen
környékük területe, átlagosan 150 km2-re.
Itt utalunk arra, hogy kevés figyelmet szenteltünk eddig a tarifapolitika városfejlődést, város-
szerkezetet alakító erejére. Pedig a budapesti agglomeráció korai — már a 19. század végét ől
kezdődő — lcialakulásának ugyancsak kedvezett az 1880-as évek végén Baross Gábor által beve-
zetett vasúti zónatarifarendszer, amely egyrészt a nagytávolsági viszonylatban tette olcsóbbá
az utazást (ezzel el ősegítve a főváros piaci ellátóterületének lciszélesedését és a f őváros kereske-
delmi vonzásterületének nagyra növelését). Másrészt a rövid távú környéki közlekedést tette
olyan olcsóvá, hogy kifizetődővé vált a metropolisz környéki településekr ől a bejárás, megin-
dult ezért az áttelepedés az agglomerációs településekre (Erd ősi 1989/b).
Nyugat-Európa egyes országaiban viszont ugyancsak az 1880-as évekt ől éppen a nagyvárosi
agglomerációk továbbfejl ődése, a munkásság politikai okok miatt sem lcívánatos területi (koló-
niákban, munkásnegyedekben való) koncentrálódása elleni lépésként a közepes (30-100 km-
es) távolságú utazást erősen kedvezményez ő szociáltarifával, a közlekedés meggyorsításával
igyekeztek érdekeltté tenni a nagyvárosokban dolgozó vidékieket távolábbi lakóhelyek választá-
sára, az onnét történ ő bejárásra. E tarifapolitika el is érte a célját, az olcsó menetdíjak
a dolgozók nem voltak rákényszerülve arra, hogy a nagyvárosokban telepedjenek le, tehát a2
ingázás vállalásával a munkahelyükt ől távol is lalchattak. Ennek a tarifapolitikának a fenntartása
azonban később a megváltozott szerkezeti feltételek közepette ahhoz a kedvez őtlen eredmény-
hez vezetett, hogy a munkahelyekt ől a lakóhelyek az ideálisnál távolabb kerültek, és a nap né-
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990.2 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok... 33
hány órájára szorítkozó elviselhetetlen s űriíségű, zsúfolt járművekkel bonydlított hivatásforga-
lom jött létre. Ez a probléma különösen Belgiumban vált súlyossá — mivel itt különlegesen
kedvezett az ingázásnak a többi államokénál alacsonyabban megállapított viteldíj —, ahol
Brüsszel térségében olyan koncentrálttá vált a hivatásforgalom, hogy az utaskilométerben mért
azonos teljesítmény mellett a belga vasutakon két és félszer több fér őhelyre van szükség, mint
a szomszédos Hollandia vasútjain (Haegen 1962).
Később az energiatermelés és -elosztás új fonnái, kiváltképpen a mindenhová elvezethet ő,
helyhez legkevésbé kötött elektromos energia a közúti gépjárműközlekedéssel (busz, személy-
gépkocsi), a gyorsvasúti, helyenlcént földalatti közlekedéssel, valamint az elelctromos távköz-
léssel, a távbeszél ővel együtt tették lehet ővé a decentralizációt, a laza városszerkezeteket, a ker-
tes házakból álló nagykiterjedés ű elővárosi lakónegyedeket, azoknak az ipari területelct ől
(egyáltalán a munkahelynegyedektől) való éles elkülönülését. (Bizonyos mértékig szerkezetfor-
máló tényezőnek bizonyult még a hatékonyabbá vált mez őgazdasági technika, s őt áttételesen
a haditechnika is.)
A közúti közlekedésre alapozott város alaprajza úgy módosult, hogy most már a f őutak menti
építkezésekkel bes űrűsödtek a csápok, nagyobb sokágú csillaghoz hasonlóan, az el ővárosok,
alvófalvak a törzstelepülést ől elválasztottan alkotják a bels ő agglomerációs övezetet, amelybe
a városi lakosság szabadidős tevékenységét szolgáló területek ékel ődnek be. (E városok szűkebb
városrégiójukkal, agglomerációjukkal együtt Fischer táblázata szerint átlag 700 km2 kiterjedé-
sűek.) — A korábbi viszonylagos közlekedési esélyegyenl Őséget a személygépkocsi elterjedése,
a tömeges magánmotoriz,áció az autónak megfelel ő település kialakításával felszámolta (Bendt-
zen 1961). Egyre inkább olyan „automorf ' városokat építenek, amelyeknek a struktúrájában
kifejeződik a társadalmi méret ű közlekedési esélyegyenl őség elvének felszámolása. A gépko-
csival nem rendelkezők kénytelenek a tömegközlekedési pályák közelében lakni, esetenként
munkát vállalni. A gépkocsi nélküli (vagy annak használatából valamilyen ok miatt kizárt),
főként idős (még a legfejlettebb országokban is széles) néprétegeket a tömegközlekedést ől füg-
gés életminőségükben erősen károsítja. Nem szabad a hagyományos telekommunikációt (pl.
telefon, TV) a közlekedés lehetséges helyettesít őjének telcinteni, akik ezt teszik, azok szembe-
helyezkednek az emberrel mint társadalmi individuummal, nem értik meg az ember lényegét.
Az ideális területi, illetve településstruktúráról és abban a közlekedés elvárható szerepéro'7
a felfogás többször is változott századunkban. Amit az 1970-es években a települések fellazulá-
sa, a zömmel kertes családi házakból épült el ővárosok, városkörnyélci települések keletkezése
miatt Nyugaton egyre jobban terület- és energiapocsékolásnak tekintenek, azt korábban még
egészen másként ítélték meg. Annak idején ugyanis az életfeltételek javítását nem tudták elkép-
zelni a mobilitás növelése, hathatós elősegítése nélkül. A mobilitásnak adott prioritás viszont
Nyugat-Európában és Észak- Amerikában sok helyen a városokból való elvándorláshoz veze-
tett. Azok véleményét, akik annak idején a társadalmi igényekhez igazodó teljesít őképességű
közhasználatú személyközlekedés kiépítését és ahhoz a településstruktúra megfelel ő hozzáiga-
zítását javasolták, kés őbb már helytelenítették, és velük szemben ellenvéleményként azt hozták
fel, hogy ahogy egy várost sem lehet a helyi közlekedési hálózattól való fúgg őségében tervezni
és alalcítani, úgy a vidéld településhálózat szerkezetét is lehetetlenség mesterségesen, lcizárólag
a közlekedési pályákhoz idomítani.
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
34 Erdősi Ferenc TÉT 1990 •
A telematika mint az információs város alakítóereje
A szűkebb értelemben vett információ és kommunikáció (a727 az ismeretek megszerzése,
feldolgozása és cseréje a személyek és társadalmi csoportok között) lényeges alapfeltétele a2
emberi életnek és már eddig is magas értéke volt minden társadalomban. Korunkban azonban
a Föld élenjáró országaiban már a társadalmi-gazdasági fejl ődés alapvető és meghatározó ténye-
zőjévé, attributumává lépett el ő.
Az információs társadalom fő termelőerőinek, az új információs—kommunikációs technoló-
giálcnak az elterjedése kedvez a városszerkezet további fellazulásának. Miközben az otthon vég-
zett telemunkával megindul a munka- és lakóhely funkcionális integrációja, a térbeli elkülönü-
lés folyamata folytatódik a második (el ővárosi vagy a tágabb városkörnyéki, egyben szabadid ű
eltöltésre is alkalmas településen lev ő) lakóhely vagy (a részleges otthoni telemunka vállalása
esetén) második munkahely fenntartása révén. A város—vidék funkcionális kapcsolatban bekö-
vetkező változás a közigazgatásban is új szervezeti formákat igényel. A következ őkben részlete-
sebben szólunk a telematikának a városszerkezetet funkcionális és alaprajzi, területfelhasználá-
si tekintetben alakító hatásáról, az információs várossá válás folyamatáról.
SPONTÁN FOLYAMATOK
L Az individuális munkahely „beköltözése" a lakásba
A telematika által uralt információs társadalomban megváltozik a munlcahelyek és lakóhe-
lyek történetileg kialakult térbeli viszonya egész üzemrészek lcitelepítésével, illetve egyes mun-
kahelyeknek a dolgozók lakóhelyeire való telepítésével.
A telematika lehet ővé teszi, hogy a lakásba telepített végkészülékek (terminál, telefax, távraj-
zoló, telex stb.) segítségével a közvetlen személyes kapcsolatot, felügyeletet, irányítást, munlca-
közi konzultációt nem igényl ő, erősen standardizált adatfeldolgozó, adminisztratív rutinmunká-
kat éppen úgy, mint az önálló, kreatív szellemi alkotómunkákat (tervezés, tanácsadás, t őzsdézés
a távolból videotelefonnal, telekonferenciával) akár teljes, akár részmunkaidőben elvégezzék
és csak időnként kelljen bemenni megbeszélésekre a munkaadó vállalathoz, intézményhez. Az
otthoni munkahely elsősorban azok számára nyújt rugalmas id őbeosztású, a családi—házi el-
foglaltsággal jól összeegyeztethető foglalkozási lehető séget, alcik korlátozott mobilitásuk (rok-
kantság, terhesség, gyermeknevelés, a munkahelyt ől távoli helyre költözés stb.) miatt nem akar-
nak a hagyományos üzemben dolgozni.
Az otthon végzett „telemunka" mind a vállalat, mind a már részben alkalmazotti, részben
viszont már „szabadúszó munkatársként" dolgozó munkavállaló részére anyagi el őnyökkel jár-
hat, de ez utóbbiaknál az elszigeteltség, illetve a családi környezettel valószín űbbé váló konflik-
tusok jelenthetnek gondot az egyoldalú fizikai terhelésen (képerny ő előtti ülőmunka, a részben
ugyancsak képernyőnézésben lcimerül ő szórakozáson) túlmen ően. (Az előrebecslések szerint
1995-ben az NSZK-ban az összmunkaid ő alapból mintegy 4 % -kal fog részesedni az otthoni
telemun1ca [Aprile 1984]).
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990.2 Erdősi Ferenc 35
Az I+K (Információ és Kommunikáció) technikával végzett „mobil munkához" olyan tevé-
kenységek tartoznak, amelyeknek id őben mért túlnyomó része telephelyen kívüli mozgást kí-
ván, és a térben szétszórtan végezhet ő el (ügynökök, cégek területi képvisel ői, szervízt végzők
stb.). Ezek a munkavállalók otthonukból végzik munkájuk távszervezését, egyes mozzanatait,
az adminisztrációt és csak ritka id ő közönként jelennek meg személyesen a munkaadó—
megbízó központjában (Erd ősi 1988).
A telematikai készülékek — csupán közvetít ővonalaktól függő — mobilizálhatósága lehet ővé
teszi használatukat a privát szférában olyan célokra is, amelyek eddig a lakóhelyükön kívüli
teriileteken voltak elérhet ők. Nemcsak a professzionális munka, de a bevásárlás, banlci ügyinté-
zés, háztartási számlák intézése, továbbképzés, eszmecsere és szórakozás jó része is megoldható
technikailag. Ezáltal a különböz ő funkciók, a termelés , a köz,hasznú társadalmi tevékenység
és a legszemélyesebb privát élet térbelileg egy helyen és id őbelileg egymástól nem élesen elvál-
va integrált módon folyhat. Ez az új helyzet a kapitalista iparosítás el őtti időlcre emlékeztet,
amikor mind a kisiparosok, mind a mez őgazdálkodók körében a munka, a lakás, a napi élet
térbeli szétválása még kivételes volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mikroelektronikára ala-
pozva megvan a lehet őség a „háziiparszerű en", az „elektronikus otthonban" végzett munkához
való visszatéréshez . E folyamatot reálisan átgondolva azonban egyel őre inkább egy nagy kérd ő-
jel kívánkozik az el őbbi mondat után, mint pont.
Annyi bizonyos, hogy a telematika elterjedésével a tevékenységek er ős térbeni és id őbeni
rugalmasságával, illetve mobilitásával kell számolni. Az a körülmény sem maradhat következ-
mények nélkül, hogy az új generáció (már csak az iskolai képzés okán is) jóval er ősebben kötő-
dik az új technikákhoz, számára a „bejárási kötelezettséggel járó", kötött munkaid ős hagyomá-
nyos munka nehezebben elviselhető , individuálisabb beállítottságából következ ően életritmusát
(a munka- és egyéb tevékenységei idejét, arányait) maga akarja kialakítani, preferálva a szemé-
lyiségfejlesztő, önépítő , lcreatív magánéletet.
Ha nem is totális méretekben, de bizonyos mértélcig feltételezve a folyamat el őremenetelét,
kíséreljük meg a települési szférát érint ő következményeket megfogalmazni.
Az első kérdés a jövőbeni lakóhelyválasztáskor közrejátszó megfontolásokra irányul. Né-
hány feltételezés:
—a kábelekkel behálózott városokon és vonzásterületükön belül térben er ősen szóródni képes
telemunka elterjedésének tendenciáját er ősítő körülmények közé sorolható, hogy a szabadid ős
tevékenység már ma is tapasztalható felértékel ő désével a munlcavállalókat lakóhelyük megvá-
lasztásában kevésbé motiválja munkahelyük közelsége. Az egykori (hagyományos) munIcahely-
hez való kötöttség megsz ű nésével a lakóhelyválasztást most már régi értelemben vett munkán
kívüli kritériumok, így elsősorban a környezetmin őség, illetve annak a szabadid ő-eltöltés
3zempontjából becsült értéke határozhatják meg (Ballerstedt 1982; Gerber 1984; Bassand
1984);
—mivel a városok többségének éppen a környezetmin ő sége jóval rosszabb, mint a vidéki térsé-
;eké (zsúfoltság, zaj- és légszennyez ődés stb.) és ezzel a természetes környezetet igényl ő
;zabadidő-eltöltéshez is kedvezőtlenebb feltételeket nyújt, e körülmény a városból való kiköltö-
ésre késztet, és a kertvárosi, valamint városkörnyélci, vidéki térségek felértékel ődéséhez vezet
:Fischer 1984; Schröder — Wolf 1983).
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
36 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok... TÉT 1990.2
A lalcás használati értékével szemben (mind nagyságában, mind több funkciót ellátó képessé-
ge vonatkozásában) is változni fognak a követelmények:
— a lakás mint többfunkciós (munka + lakóhely + szabadidő s tevékenység) építmény felérté-
kelődik, az ember élete részben az otthoni munkavégzéssel, a nem otthon dolgozóknál pedig
a munkaidő-rövidülés miatt hosszabb idej ű otthontartózkodással (amit főként az önellátást is
erősítő barkácsolással, kertészkedéssel, szomszédok, ismer ősök részére végzett szívességi, il-
letve mellékkereseti célú munkával és kisebb részben továbbképzéssel, m űvelődéssel, otthon
űzhető sporttal tölthetnek el) a korábbinál mind fizikai értelemben, mind érzelmileg jobban
kötődik a lakóhelyhez (Arras 1984, Dostál 1985).
— Az előbbiből következően a többféle tevékenység végzése tágabb, több szobából, munka-
helyiségből álló és speciális követelményeknek megfelel ően (pl. hangszigeteléssel) épített he-
lyiségekkel ellátott családi házakat, illetve lakásokat igényel, amelyekben a különböz ő tevé-
kenységet folytatók nem zavarják egymást. A követelményeknek a mai lalcások többsége
egyáltalán nem felel meg, de átalakítás nélkül a családi házaknak is csak kis része. Ezért a
személyi konfliktusok elkerülése érdekében nagyarányú átépítésekre lehet számítani (Dobbert-
hein 1985, Bahl—Benker 1984).
— A lakás a társadalmi élet lehetséges központjaként is felértékel ődik. Részben azzal, hogy
az elelctronizált otthonból kiválóan szervezhet ő sokoldalú kapcsolatokkal erősíteni lehet a kö-
zösségekben az összetartozás érzését, amely kohézió által áttételesen hozzá tud járulni az olyan
önkéntes közösségek, mint az egyházak, ifjúsági és n őegyletek, ipartestületek és klubok életé-
nek a fellendítéséhez (Toffler 1980, Itin 1983).
A lakással szemben megnövekedő követelményekkel kapcsolatban várható egyik konfliktus,
hogy a megfelelő műszalci kialakítás és bővítés — magas költségei miatt — nem teljesíthete`
valamennyi társadalmi csoport számára. Az érdekkülönbségek miatt er ősödik a tulajdonosok
és a bérlők közötti, de a lakást els ősorban munkahelynek használó családtagok és az otthoni
mindenekel őtt a privát szféra, a kikapcsolódás szinterének telcint ő ottlakók közötti konfliktus-
potenciál is.
A telematika hozzájárul az egyén izolációjának el ősegítéséhez (amely már egy ideje az I +I<
technikáktól függetlenül is érvényesül ő tendencia) az individualizálódás, a privatizáció és auto-
matizálás révén. Azzal, hogy a telematika els ősorban az alapszükségletek racionalizálását szol-
gálja, a lakás egyre inkább az alapszükségletek kielégítésének helyévé is válik.
A lakókörnyezetben várható hatások meglehet ősen ellentmondásosak, ellenkező előjelűek
— az otthon felértékel ődésével együttjáróan feleslegessé, alig látogatottakká válnak a társadal
mi életet szolgáló egyes helyiségek (üzletek, vendégl ők, gyűléstermek), miközben más formá
ban növekszik az igény a kommunikációs helyiségek iránt.
— A lakókörnyezet jelentősége megnő, ha azt sikerül jól hasznosítani a szabadid ős, hobbi, tár
sadalmi és kommunikációs szükségletek lcielégítésére, akár az elvesztett szociális helyiségei
kompenzációjaként is.
Mindent mérlegre téve azonban nagy a valószín űsége annak, hogy felértékel ődnek a munka
helyként is használt lakóhelyhez közeli teriiletek, mint a szabadid ős tevékenységek legfonto
sabb szintere (a kölcsönös segítséget nyújtó alkalmi szolgáltatásoktól az árnyékgazdaságig)
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990•2 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok... 37
2. Lakónegyedekben létesített közös telemunkahelyek:
vegyes funkciójúvá váló kertvárosok és lakótelepek
Az otthonok telematikus munkahellyé alakítása fajlagosan költségesebb lehet, felszereltsége
meg kevésbé komplex, mint a munkaadók által a lakónegyedekben több munkavállaló részére
lcialakított közös munlcahelyek. Ezeknek ma már többféle munkaszervezeti formája ismeretes
a fejlett országokban. A legfontosabbak:
—Az ún. „bolygó irodák" a vállalatokból kihelyezett olyan melléküzemek, amelyek az összes
lényeges technikai berendezéssel rendelkeznek, és a munkatársak lakásaiból könnyen elérhet ő
helyeken, azoktól lcis távolságra települnek.
—A „szomszédsági irodák" egy városrész — különböző vállalatokhoz tartozó — alkalmazottai
részére elsősorban az ingázásra fordított id ő és költség megtakarítása céljából létesült munkahe-
lyek. Létesítésük további oka lehet, hogy a zsúfolt városi környezét miatt nincs hely az eredeti
telephelybővítésre, így a foglalkoztatottak számának lényeges növelésére.
— Az „elektronikus szolgáltatóirodák" olyan önálló cégek, melyek az információs technika
igénybevételének széles palettáját (komputerekre alapozott szövegszerkesztés, adatfeldolgozás,
könyvelés, számlázás, raktári nyilvántartás stb.) nyújtják (a legspeciálisabb kínálatokkal) a
szolgáltatópiacon (Türke 1987).
E szervezeti formák egymással és az otthoni telemunkahelyekkel alkotott kombinációi is élet-
képesek: pl. az elektronikus szolgáltatóirodák szolgáltatásaik egy részét otthon végzett mun-
kákkal végzik, a mobil munkavállalók pedig vállalatukkal az otthonukba vagy a decentralizált
szervízirodákba telepített készülékekkel tudnak interaktív módon kommunikálni.
Azzal, hogy a közös telemunkahelyek lakótelepekben, kertvárosokban jelennek meg (mint
ahogyan korábban a szolgáltatóházak), a lakónegyedek vegyes munkahely—lakóhely funkciójú-
vá alakulnak.
3. A területhasználatban várható változ,ások
A települések belső funkcionális és morfológiai szerkezetét és arányait a telematika áttétele-
sen a területi igények változtatásával is befolyásolja. Ugyanis az új I +K technológiák implemen-
tációjával összekötődő szerkezeti átalakulás a termelés és szolgáltatás üzemi szervezetében, to-
vábbá a munkahelyrészlegek átköltöztetése éppen úgy, mint az ellátási rendszerek és szabadid ős
magatartás változása a területhasznosítási formák különleges átalakulását eredményezik; fel-
erősíthetik a területi és településstruktúra már ismert trendjeit. A felhasználók kilétét ől függő
területi, környezeti és közlekedési kapcsolati igények jelentik az alapját a kis- és nagytérségi
településstruktúrában az I +K alkalmazás hatására el őálló újszerű telephelyigények becs-
lésének .
A telematilca által egyrészt a professzionális alkalmazók szféráján belül, másrészt ezek és
a szemiprofesszionális, illetve amatőr alkalmazók között okozott funkcióeltolódások (mint má-
sodlagos következmények) vizsgálatánál a megváltozott területszükségletb ől kell kiindulni.
Ugyanis a sűrűn lakott térségekben a nyomasztó területsz űkösség fokozódása kiélezi a települé-
si és regionális teriileti potenciálok (re)aktiválásának, valamint a telekár és az infrastruktúra-
költségek számításba vétele szülcségességének problémáját (Gabathuler — Wueest 1984).
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
38 Erdősi Ferenc TÉT 1990•:
A telematika területigényével, illetve területi hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatok edd4
lényegében az üzemi, az irodai és a lakóterület-szükséglettel foglalkoztak.
A termelés logisztikai alapon való megszervezése a különféle ellátó, egymással integrált vi
szonyba lépő részlegek között az épületegyüttesek horizontális irányban való terjeszkedéséve
(az „emeletről a földszintre leszállással") már a mai példák alapján is számolni kell a termel őü
zemek növekv ő területigényével. Ezt a tendenciát er ősítik az üzemek növekvő image követelmé
nyei, a parkosított zöld környezetben kifejezetten laza beépítési móddal elhelyezett termelés
csarnokok, pavilonok igénylése, a felhagyott, teljesen elavult üzemek újrahasznosításánal
megoldhatatlansága, az „ipari ugarterületek" elt űrésének kényszere. Az ellentmondásos igé.
nyek folytán a területkínálat és kereslet térbelileg elválhat egymástól (pl. Hamburg és Köll.
viszonylag sok, miközben Stuttgart és München kevés ipari parlaggal rendelkezik, és az utóbbi
akban az erő sen megnövekedett ipari teriiletigény a parlagok gyorsabb rekonstrukcióját is ered.
ményezi).
A termelés egyebek között telematikus eszközökkel is történ ő logisztikai alapú szervezésével
az alkatrészek szállításának pontos id őbeli összehangolásával nagymértékben csökken a ralctá.
rozás iránti igény, ezzel a haSznált raktárak területe (Henckel 1986). Az irodai területszükségle,
várható alakulását Henckel (1984) modellszámításokkal prognosztizálta. Eszerint az iroda-
terület- szükséglet mérséklődni fog a teleotthoni munlca elterjedése, a foglalkoztatottak arányá-
nak csökkenése, a funkciók, a tevékenységek egy részének az ügyfelekhez való lcitelepítése
a profi szolgáltatók feladatainak csökkenése (telebanking, teleshopping) és a helytakarékos (ak.
ták helyett pl. mágneslemezeket tároló) archívumok létesítése által. A digitális, milcroelektro-
nikus közvetítőtechnikájú irodák helyszükséglete csupán egyhetede a hagyományosan felsze.
relthez képest (a költségek az ötször nagyobb fejlesztési ráfordítás ellenére ezért valamive:
kisebbek — Martin 1984). Azonban másfel ől a hivatalnokok, ügyintézők fajlagos (egy főre jutó:
területigényének növekedése is bizonyos mértékig kompenzálóan hat az összterületigény alaku-
lására. Nemcsak ezért, de annak a tisztázatlansága miatt sem tudnak ma a szakemberek megbíz-
ható becslést adni, hogy milyen mértékben alakíthatók át a régi helyiségek, mennyi új irodái
kell építeni, egyáltalán milyenek lesznek, és arányaikban hogyan alakulnak az irodahasznosítá-
sok új formái. Csak annyi bizonyos, hogy a szélesebb körben elterjed ő otthoni munka az el őbbi-
ekben vázolt tényezők legsúlyosabbika, ennek megfelel ően egyértelműen hozzá fog járulni a2
új irodák építési volumenének lényeges csökkenéséhez vagy (kedvez őtlenebb hatásként) a meg-
lévő irodahelyiségek egy részének üresen állásához .
Az otthoni telemunka gyakorivá válásával a lakóterületek iránt megnövekedett igénnyel kel,
sz,ámolni, mert több hely kell a lakásokban lcialalcított munkahelyeken a végkészülékek, egyét
technikai készülékek számára. E pótlólagos lakóterületigényr ől is csak bizonytalan becslések
ismeretesek.
Az előbbiekben vázolt új jellemzők, de lciváltképpen a munkahelyek decentralizációja átren-
dezi a városokon belüli funkcionális övezeteket, átalakítja a funkcionális szerkezetet. Így:
— a telematika használata feleslegessé téve az adminisztratív-irodai tevékenységek koncentrá-
cióját, a cityk, az ún. „tercializált belvárosok" funkcionális elsorvadásához, tevékenységvesz-
téséhez vezethet. Az USA metropoliszaiban ez a jelenség a legegyértelm űbben a bankéletben
mutatkozik meg, ahol az alkalmazotti létszám a töredékére csökkent. (Igaz, hogy a bankok
—az image megő rzésére nagyon ügyelve — eddig még nemigen mondtak le óriási, reprezenta-
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990.2 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok... 39
tív székházaikről. — Kunst 1985.) Tovább erősödhet a némely cityben már ma is megfigyelhet ő
trend, hogy az igazgatási funkciót ellátó területek rovására terjeszkednek a luxusüzletek (Ger-
ber 1984); másutt a távmegrendeléses küldemény-kereskedelem fejl ődésének eredményeként
gyengül a belvárosi kiskereskedelem, és a city viszonylagos súlycsökkenését a kultúrfunkció
nagyobb térhez jutása (színházak, kiállítási csarnokok, gy űjtemények, kultúrcentrumok stb.)
lassítja (Henckel 1984).
—A city-peremi negyedekben fennáll a veszélye egy „rejtett tercializálódásnak" a teleotthoni
munkahelyek formájában. Ezeket az övezeteket többnyire a lakásállományt véd ő, azt fenntarta-
ni akaró törvények lakóterületnek deklarálták, de a hatóságot könny ű kijátszani a „láthatatlan
munkahelyek" lakóépületekbe telepítésével, a lakófunkcióval való integrációjával.
— A külvárosi, területileg terjeszkedni képes lakónegyedek a bennük megjelen ő kis- és köze-
pes mértékű telematikus szolgáltatóüzemekkel, telemunka-stúdiókkal és otthoni telemunkahe-
lyekkel jelentősen megnagyobbodhatnak, ötvözve magukban az agglomerációs térségek és a
cityk nagyon különböző természetű előnyeit (Stráter 1986).
—Számolni kell a kereskedelmi telephelyek áthelyez ődésével, új térbeli formáinak, együttesei-
nek a létrejöttével is a differenciálttá váló vásárlások (az alapvet ően ellátási—beszerzési rutin-
bevásárlások mellett élmény és információszerzés céljából történ ő üzletlátogatás, presztízsvá-
sárlás), a megváltozott árukiszolgálási—expediálási logisztika következtében.
—A városi társadalom területi szerkezetének alakulását, az egyes társadalmi csoportok közötti
területi szegregációt a telematikus munkahelyhez (mint az élet min őségét befolyásoló tényez ő-
höz) való hozzájutás, mint a legfontosabb diszkriminációs tényez ő fogja vezérelni. Ez persze
ab ovo attól függ, hogy mennyire képesek a lakosság — képzettségben, anyagi kondícióban,
a közvetítő vonalakhoz való térbeli viszonyban — különböz ő csoportjai a telematikus eszközök-
höz hozzájutni, azokat értéktermelésre alkalmas termel őeszközként is hasznosítani.
—A munka- és lakóhely közlekedési, illetve integrációs folyamata, az átalakuló városszerkezet
nem marad hatás nélkiil a helyi és az el ővárosi közlekedésre sem. Várható a hivatásforgalom
csökkenése, a torlódások lcialakulásának lcisebb esélye (az id őben széthúzódó munkaidő és for-
galomirányítás logisztikai alapolcra helyezése a telematikus észlel ő-, helyzetelemzésre és fela-
datmeghatározásra képes technika jóvoltából).
A lakóteriiletek iránt megváltozott követelmények, a lakóhelyválasztás szabadságfokának nö-
vekedése, a csökken ő foglalkoztatási kvóta, a növekv ő szabadidő erősítheti a szuburbaniz,ációs
tendenciákat. Ez az agglomerációk peremén fekv ő településterületek iránt növelné a keresletet
(Fritsch — Ewers 1985). Kérdés, hogy a településszerkezet átalakulásának folyamata megáll-e
a szuburbanizációnál és nem csap-e át dezurbanizációba? Többen feltételezik a városok teljes
„feloldódását" környezetükben (Castells 1984).
A gépkocsi és telefon elterjedésével megkezd ődő, majd a telematika révén egyre er ősebbé
váló szub- és dezurbanizációval, a konurbanizációk oldódásával az életkörülmények min ősége
az urbanizált, a fejlettebb országok vidéki térségeiben mindenütt meghaladhatja az urbánus
területre jellemző küszöbértéket. Ilyen vonatkozásban találó Lendi (1986) megállapítása:
„Svájc ... egy összefüggő, bár valamelyest eltér ő minőségű város. Szolidabban fogalmazva
előnyére váló kiegészítő testekkel rendelkez ő urbánus vidékről beszélhetünk".
A városszerkezet és kistérségi (agglomerációs) szerkezetalakítás, funlccióbefolyásolás fela-
datai az I+K technológiák nemkívánatos hatásai ellen a következ ők foglalhatók össze:
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
40 Erdősi Ferenc TÉT I990•2
—A városokból való menekülést és széttelepülést fel kell fogni a városkörnyéken. Ennek érde-
kében úgy kell gazdálkodni a területekkel, hogy biztosítva legyen egyrészt a városmagok átépí-
téssel történő modernizálása, másrészt a város környékén megfelel ő lakónegyedek kialakítása,
amely azonban nem mehet a nélkülözhetetlen szabadid ős területek rovására. Az otthoni munka
nagyobb területigényét figyelembe véve szükség van paradigmaváltásraa beépítési szabályren-
deletek szemléletében; nagyobb telkekre és azokon nagyobb alapterületű, más formájú és szer-
kezení házak építésére lesz szükség.
— A legfejlettebb országokban fenyeget ő „várostalanodási" tendencia lassítása és a városok
identitásveszteségének megakadályozása érdekében szükség lesz a belvárosok urbánus jellegé-
nek biztosítására a művészet, a kultúra és a kommunikáció rangos létesítményeinek továbbfej-
lesztése, sőt újabbak építése által. Erősíteni kell egyéb eszközökkel is a belvárosok kommuni-
kációs és szabadidős funkcióját. Konlcrétan olyan intézményeket, telephelyeket kell itt
elhelyezni, amelyek mind a személyes, mind a vizuális és technikai kommunikációt, a szórako-
zást és az erősen specializált, különleges, sok információt hordozó, nagy érdeld ődést kiváltó,
az egyének innovációját is el ősegítő árukkal rendelkező kereskedelmet segítik el ő. Nem elha-
nyagolhatók az attraktív m űvészi épületegyüttesek és a szükséges városökológiai intézkedések
sem.
A TELEMATIKA MINT A TUDATOS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS ESZKÖZE
Az információs város kialakítása
A telematikát településfejleszt ő eszközként több szinten és többféle célból, illetve módon le-
het felhasználni, de minden ilyen aktus lényegében a csúcstechnológiák alkalmazását lehet ővé
tevő, az egész innovációs vertikumot szolgáló telemunkahelyek telepítésén alapszik.
Kifejezetten a telematika m űszaki követelményeinek megfelel ő „célépületekb ől" álló, meg-
felelően behálózott új város, illetve városrész még egyel őre kevés létezik. Ilyen pl. a kaliforniai
Sacramento egyik külvárosa (Kunst 1985). Még az olyan városok száma sem sok, amelyeket
a legkorszerűbb telematika használatát lehet ővé tevő rendkívül drága üvegszál kábelekkel behá-
lóztak. Erre az infrastrulcturális el őnyre pl. Los Angeles az olimpiára való felkészülés kapcsán
tett szert (Southern 1984).
Egyelőre az is ritka, hogy nagyobb városok teljes funkcionális—m űszaki rekonstrukciójá)
alapozz,ák a telenwitikára, mintegy „információs várossá", ha úgy tetszik, „telepolis" szá át-
-
építve. Erre csak a legfejlettebb államok és csak olyan kivételes esetekben szolgáltatnak példá-
kat, ha egy-egy strukturális válságot szenved ő, reménytelenül depressziós, de az ország számá-
ra nagyon fontos várost mindenképpen meg akarnak menteni és a revitalizáció alapjának a
csúcstechnológiát sz,ánják. Erre az általunk ismertek közül Kawasaki szolgáltatja a legjobb pél-
dát. Ez a lcikötőváros nehéziparának másfél évtizede tartó agonizálása során oly tömegesen
vesztette el munkahelyeit, hogy lakosai kénytelenek voltak máshol munkát keresni. Többségük
a viszonylag közeli Tokióban helyezkedett el. Az oda irányuló tömeges ingázással Kawasaki
teljesen a fővárosra orientálódott, funkcionálisan szinte leépült, ami épületállományának felt ű-
nő lepusztulásában is megmutatkozott. Revitalizációjában a csúcstechnológiára, ezen belül f ő-
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990.2 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok... 41
ként az új információs—kommunikációs technikáklcal való behálózottságra és az egész innová-
ciós programban a teljesen átalakított, megújult m űszaki egyetemre alapoznak. Azt remélik,
hogy ez az egyedülálló, komplex módon fejlesztett, már a 21. századot idéz ő információs város
ismét a saját lábára állhat, nem lesz többé a f őváros függvényterülete. E cél érdekében úgy
építik át lazább szerkezetűvé, hogy a műszaki egyetem pavilonjait a város különböz ő negyedei-
ben szétszórtan helyezik el, és e részlegek nemcsak a saját szalcolctatási, kutatási-fejlesztési
alapfeladataikat látják el, hanem emellett (és nem melléktevékenységként) mintegy „Intelligent
Plaza'l ként egy-egy városrész a személyes interperszonális és ugyanakkor a legmodernebb te-
lematikával közvetített információs kapcsolatok csomópontjainak, tanácsadó-konzultációs
központoknak a szerepét is be kell, hogy töltsék. Ebben a campus jellegűvé átszerkesztett város-
ban tehát a tudományos infrastruktúrát szó szerint a felhasználók (üzemek, szolgáltatók, lakos-
ság) közvetlen közelébe telepítik, hogy ideális kölcsönhatás alakuljon ki. Ezt elősegítendő, a
részlegeket a települési környezetükkel, valamint az egyetem központjával rendlcívül intenzív
telematikus kapcsolatba hozzák, amely a széles körben történ ő műszaki, termelési, szolgáltatá-
si stb. tapasztalatok közkinccsé tételén — ezáltal a lakosság képzettségének, szalcismereteinek
új alapokra helyezésén — túlmenően a távészlelés, távjelzés, távellenőrzés eszközeivel a helyi
társadalom különösen hátrányos helyzetben lev ő tagjai (pl. idősek, rokkantak, otthoni betegek
stb.) részére történ ő szervezett segítségnyújtást is megkönnyftik. Végs ő soron tehát e város mo-
dern technikákkal történő revitalizációja nem csupán a szorosabb értelemben vett gazdasági
szerkezet váltását, hanem a posztindusztriális információs társadnlomtól elvárható magas szin-
tű szociális gondoskodást is szolgálja (Stöhr 1988).
Az új technológiáknak — közöttük az információs—kommunikációs technilcáknak — a
nagyvárosok elavult gazdasági szerkezete átalakítására szon'tkozó, de a Kawasakihoz hasonló
műszaki cítépítésére, általános településrendezésére nem kiterjedő felhasználási módjára a leg-
több példát ugyancsak Japán nyújtja. E gazdasági—műszaki nagyhatalom városainak telemati-
kus eszközökkel való fejlesztésére több helyi és országos programot (Technoport, Teleport,
New Media Corrununity, Teletopia, Intelligent City Concept) hírdettek meg. E tervezetek még
a németországinál is jobban centrum-orientáltak, pl. egyel őre kizárólag a nagyvárosokat terve-
zik szélessávú üvegszálkábellel összekötni (Günther 1987, Glasmeier 1988).
A legtöbb országos és regionális program által Yokohama érintett, amelynek kommunális
programját kifejez ő módon a „21. század városa'l nak nevezik. Osaka, mint többmilliós világ-
város teljes átszerkesztése ugyan középtávon a telematikára alapozottan nem lehetséges, de tele-
portjának létesítését így is összekötötték egy sor városfelújítási és -fejlesztési lépéssel. Ezek
éppúgy magukba foglalják a városközpont szanálási tervét, mint új irodaközpont, technológia-
park, nemzetközi vásár- és kongresszusközpont, valamint lakótelep építését a szanált kiköt ő
területén. A koncentrált telematikai szolgáltatást nyújtó — szorosabb értelemben vett — tele-
port maga egy sokfajta végkészüléket befogadó épületb ől és egy „antennafarmból" áll. A tele-
port révén az új irodaépületeket a város egész területén oly mértékben ellátták a legmodernebb
telekommunikációs infrastruktúrával, hogy nemzetközi kommunikációs kapcsolatai ma már
semmivel sem maradnak el Tokió mögött (Yamada 1988).
Ismét más jellegű a yokohamai „Minato Mirai 21" telematikai központ, amelyet Tolcióhoz
közel építettek meg. Ez lényegében egy nagyon igényesen kialalcított környezetben létesített
információs irodaváros, amely a természethez és a kultúrához való kapcsolódásával némely
vonatkozásban a kölni médiumvároshoz hasonlítható (Mitsubishi 1988).
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
42 Erdősi Ferenc TÉT 1990.:
A szerkezeti átalakulással, környezetvédelmi okokból történt üzembezárásokkal kapcsolat();
foglalkoztatási gondok a nagy kikötővárosokat (Tokió, Osaka, Yokohama) érintik a leger őseb.
ben. Telematikus munkahelyeket ezért koncentráltan az ott felhagyott lciköt ők területén létesíte-
nek, az amerikaiaktól eltanult ún. „teleportokban".
A teleportok a telekommunikációs infrastruktúra különösen jó kínálatával rendelkez ő telep-
helyek, igen kedvező használati díjakkal. A „Port" szónak a szóösszetételben többféle jelentése
van. Szoros értelemben némelykor a feleslegessé vált kiköt ők (épületeinek) telephelyként vale
felhasználására is utalhat. Azokban a városokban, amelyek nem rendelkeznek kiköt őkkel,
pályaudvarok kínálják magukat a teherforgalom csökkenése miatt feleslegessé vált területükkei
a technilcacentrumok befogadására. A legtöbb esetben azonban átvitt értelemben azt fejezi ki.
hogy itt lehető ség van egy nagytérségi információszállító hálózathoz kapcsolódásra, másfel ől.
hogy a nagy távközlési forgalmat indukáló vállalatok e telephelyeken összpontosulnak. Az else
teleportok az USA-ban létesültek, és az üvegszálkábel, illetve szatellita összeköttetésekkel ked-
vező kínálatot biztosítottak a nemzetközi vagy transzkontinentális telekommunikációs forga-
lomhoz is.
Az amerikai teleportokat kezdetben abból a célból hozták létre, hogy a m űholdas telekommu-
nikációt szolgáló „antennafarmokat" az irodai telephelyekkel integrálják. A betársulás a válla-
latok számára jelentős költségelőnnyel járt, mert viszonylag kis vezetékhálózattal nagy allcal-
mazói kört lehetett kiszolgálni, jó kapacitáskihasználás mellett. Kés őbb a fejlődés olyan irányl
vett, hogy a teleportok egyre inkább komplett telekommunikációs szolgáltatást nyújtottak,
méghozzá most már a kis- és közepes vállalatok részére is (Ayers 1989).
A teleport-létesítés eszméje közben világszerte követ őlcre talált, bár más feltételekkel rendel-
kező gazdasági közegben. (Mint pl. Londonban, ahol az egykori kiköt őben két teleport létesült,
kiszolgálva a City pénzintézeteit is (Wehling 1986). ) A deregulált piaci, er ősen profitra orientáli
amerikai gazdasági környezettel, illetve rendszerrel szemben Európa nyugati részén a telepor-
tok a hagyományosan jól kiépült infrastrukturális közegbe és a telekommunikációs szolgáltatá-
sok erő sebben szabályozott, másfajta szükségletek kielégítésére igényt tartó struktúrájába tago-
lódnak. Kontinensünkön a teleportok létesítését az államok anyagilag is támogatják, felismerve
az egész nemzetgazdaság fejl ődésében betöltött pozitív, akcelerátor szerepüket. A teleportok
azáltal képesek különleges szerepet betölteni a telematika alkalmazásában és továbbfejlesztésé-
ben, hogy a telekommunikációs hálózatban megfelel ő súllyal rendelkező koncentrációs ponto-
kat képeznek (Estermann 1989).
Az európaiakból Köln példáját ragadjuk ki annak érzékeltetésére, milyen szerepe lehet a
csúcstechnikáknak egy korán iparosodott, strulcturális gondolckal küszköd ő, hagyományos kul-
túrváros gazdasági alapjának, szociális helyzetének stabilizálásában.
E városban az 1980-as évek elejére a munkanélküliség aránya messze az országos átlag fölé
emelkedett. Csupán a 70-es években 70 ezer munkahelyet szüntettek meg a feldolgozóiparban
(első sorban a petrokémiai, gép-, gyárberendezési és közlekedési eszközt gyártó iparban),
amelynek eredményeként az ipari foglalkoztatottak aránya b ő évtized alatt 40 % -ról 30 % -ra
csökkent. Az egészségtelen üzemi struktúrát a nagyüzemek magas, a kis- és köz,épüzemek ala-
csony aránya jellemezte. A nyomasztó munkanélküliség strukturális eredetére utal, hogy a mun-
kanélküliek kétharmada szakképzetlen, akiknek alig van esélye az elhelyezkedésre (40 %-uk
tartozik a tartósan munkanélküliek közé), miközben a kvalifikált, technikai ismeretekkel ren-
delkező szakmunkásokban hiány van.
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990.2 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok... 43
A strukturális átalalculás folyamata a leépítéseket részben ellentételez ő másik irányban is vég-
bement: 1970-1984 között a tercier és kvaterner szektorban foglalkoztatottak száma 50 ezerrel
nőtt (különösen a pénzügy, a médiumok, a publicisztika, a tudomány, a képzés, a m űvészet,
a software-készítés és a szaktanácsadás terén). A növelcmény alapvet ően a legkvalifikáltabb fog-
lalkozások térnyeréséb ől állt elő. (A rendszertervezés, szaktanácsadás, software-fejlesztés terén
foglalkoztatottak, de pl. a m űszerészek, elektronikus készülékgyártók, elektronikus adatfeldol-
gozók körében volt a legmarkánsabb a létszámnövekedés, ugyanaldcor az egyszer ű irodai admi-
nisztrátorok, adatfelvevők, telefonlcezel őlc iránti kereslet létszámleépítésekben is Icifejez ődően
csökkent, különösen a n ők körében.) A foglalkozás terén az el őbbiekben vázolt átszervez ődés
azonban a szerkezetátalakulásnak még csak az els ő, spontán fázisával kapcsolatos. A valódi,
mélyebb struktúraváltás várhatóan csak a tudatosan telepített csúcstechnológiák hatására megy
majd végbe. Ugyanakkor a tervez ők azt is hangsúlyozzák, hogy az új telepítések mellett az
innováció továbbiforrásait a már meglevő különleges és kedvez ő helyi adottságok is képezhetik.
Köln már ma is kitűnik az I+K technilcálc alkalmazásában (több mint 200 specializált software
és tanácsadó vállalat települt ide), főiskolái és kutatóintézetei által jelent ős tudományos központ
szerepkört tölt be, széleskörű* médiumgazdasága (5 rádiótársaság, évi 80 film- és TV-játék pro-
dukció, 130 kiadó a könyveken kívül több mint 500 újságot és folyóiratot ad ki, 200-nál több
nyomda működik) Európa egyik legnagyobb médiumvárosává avatja. Közvetett fejlesztési po-
tenciálként a médiumokhoz kötődő művészettel és rangos kulturális rendezvényekkel is számol-
ni lehet.
Fontos eszköz a Kölnben meglevő fejlesztési potenciálok aktivizálásához a „Kölni Technoló-
giakör" elnevezésű , széles társadalmi bázisú grémium, amely különféle technológiákat fejlesz-
tő és kivitelező vállalatok, főiskolák és kutatóhelyek, szakmai lcamarálc, szövetségek és a szak-
szervezetek, a politika és a közigazgatás képvisel őiből áll. Feladata az új technológiák
bevezetésének el ősegítése, kis- és közepes üzemek szalcalkalmazottai részére tanácsadás, kép-
zés és továbbképzés nyújtása, a Matematikai és Adatfeldolgozó Társaság bevonásával informá-
ciós kutatóhely létesítése, „transfertelephely" létesítése a helyi f őiskolákon, kamarálcnál, taka-
rékpénztáraknál, polgármesteri hivatalban, energiamegtakarító technológiai rendszerek
fejlesztése stb.
E grémiumon kívül a városi tanács klasszikus gazdaságfejleszt ő és munlcanélküliség elleni
tevékenységének (átképzés-szervezés) egyes elemei a csúcstechnikálc elterjesztésében impul-
zusadás és az elavult technológia terén moderátor szerepre is utalnak.
A jövőben várható hatásai alapján Iciemelked ő szerepet játszik Köln „csúcstechnikai—infor-
mációs várossá" fejl ődésében egy feleslegessé vált teherpályaudvar területén kialakulóban lev ő
médiumpark. Azért választották ezt a város belterületén fekv ő lcihasználatlan helyet, mert bár
a tervezők is tisztában vannak az új I +K technilcák olyan tulajdonságaival, mint a rugalmasság,
az univerzális alkalmazhatóság, integráció, hálózatképzésre alkalmasság, más technikák he-
lyettesíthetősége, vagy hogy képesek alapvetően javítani a gazdasági folyamatokat és ezzel a
telephelylcialakítás-allokáció szabadságfokát, azonban az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt
mutatták, hogy az új technikák alkalmazásában rejl ő telephelyáttelepítési potenciált csak na-
gyon mérsékelten használták ki a cégek. Korunkban még a belterületi telephelyeknek olyan
előnyei vannak, amelyek eredménnyel képesek hatni az esetenként túl er ős decentralizációs
potenciállal szemben. A belváros telephelyekre gyakorolt vonzása f őként az ag,glomerációs
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
44 Erdősi Ferenc TÉT 1990•';
előnyökből adódik: kedvező lehetőségek a személyes kapcsolatokra és az öner ős adminisztrá-
cióra, ügyintézésre.
A „Mediapark Köln" létesítésének alapkoncepciója, hogy az I+K technikákkal foglalkoze
ágazatok az általuk alkalmazott kompatibilis komputerekre, azonos tároló- és feldolgozó tech-
nikákra alapozott, az irodai kommunikációtól a tömegmédiumolcig folyamatos átmenetet bizto-
sító közös technikájuk révén mindinkább integrálódnak, összekapcsolódnak. A médiumparl
feladata, hogy ezt a technikai és gazdasági folyamatot el ősegítse azzal, hogy telephelyéül szol-
gáljon olyan vállalatoknak, intézményeknek, amelyek technológiájukat tekintve köztes helyzet-
ben vannak a hagyományosok és az elérend ő magas szintűek között. Itt van lehet őség a fejlesz.
tők és alkalmazók egymásra találására. Ettól az egyel őre (de idővel bővülő, lalcterületeket é;
gazdasági területeket a belvárosban egyaránt integráló) 20 ha-os létesítményt ől elvárják, hog)
az új technológiák és termékek katalizátoraként a leghatékonyabban szolgálják Köln gazdaság.
fejlődését.
A médiumpark az utóbbi idők legnagyobb városfejlesztési vállalkozása Kölnben, melynel
gazdája (egyfajta „Public-Private-Partnership"-ként) a város, a tartomány (Észak-Rajna-Weszt
fália) és magánberuházók által 1988 szeptemberében megalakított „Médiumpark Köln Fejlesz
tési Társaság". A már épül ő park technológiára orientált használatát alapvet ően négy tevékeny
ség, illetve jelenség számára tervezik:
—telematikai szolgáltatások olyan tevékenységek számára, amelyek az új I+K technológiákat
a gyorsabb adatátvitelt igénylik (kereskedelem, személyi szolgáltatások, a publikációs tevé
kenységgel, nyomtatással, audiovizuális médiumoklcal és tanácsadással foglalkozó vállalatok)
— a művészeti és kulturális szféra számára, abból a megfontolásból, hogy a m űvészek egyn
jobban alkalmazói az új technikáknak (video, szintetizátor, komputeranimáció), de egyben a;
új technikák fejleszt ői is, és ezzel hozzájárulnak a művészet és a technika szimbiózisához, ami
hez a médiumpark különleges alkalmat nyújt;
— a képzés és továbbképzés körében olyan alapvet ő feladatra vállalkozhat a park, hogy szakem
bereket képezzen a médium- és telematilcagazdaság részére, továbbá a kreativitást el ősegítí
továbbképzési kínálatot nyújtson az új médiumokkal és technikáldcal élni, illetve megfelel ő fele
lősséggel bánni tudó jelentkezők számára:
—a kutatás—fejlesztés lehet őséget az a körülmény befolyásolja, hogy ezen (szolgáltatás jelleg ű
tevékenységek iránti keresletek a jöv őben tovább növekednek, ezért célszerú' a kölni térségbel
már meglevő kompetencia, tapasztalatok birtokában a médiumpark adottságai által e szférá
továbbfejleszteni.
Igen figyelemre méltó, hogy már a megvalósítás el őtt — a tervezési stádiumban — Köln vonz
ereje mérhetően megnőtt a vállalatok telephelydöntésénél; különösen a telematikai és a külön
féle médiumokkal foglalkozó cégeknek e várossal való azonosulása er ősödött meg.
E médiumpark nem csupán a város, hanem az NSZK legnagyobb tartományának is rango
ügye. Észak-Rajna-Westfália abban a tudatban támogatja az aktív helyi telephelypolitikát, hog:
a fejlesztési program a telematikán és a médiumokon keresztül áttételesen egy igencsak hagyo
mányos iparvidék technológiai megújulásának stratégiájába is beilleszkedik.
A város magatartásának korszer űsége tettenérhet ő abban a felismerésben, hogy innovatF
kommunális gazdáságfejlesztést csak az összes (közhasznú és magán) szakmai kompetenciál
összekapcsolása vihet sikerre. Már az építkezés alatt történtek lépések a korábbi profil „négy
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990•2 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok. . . 45
lábúvá" diverzifikálására, nevezetesen az energia- és környezettechnikára, a biotechnológiára
és az ark-utatásra való kiterjesztésre, ennek megfelel ően időlcözben módosították a kivitelezési
terveket.
A „Médiumpark Köln" jó példája az olyanfajta területfejlesztési gondolkodásnak, koncepci-
ónak, amelynek realizálása csak szalanailag és politikailag egyaránt alapos allcalmassági vizs-
gálatok (bizonyos „feasibility studies") és tervek teszik lehet ővé (Küpper 1989).
A telematika segítségével nemcsak a városok revitalizációjáért, hanem a települések, a falvak
életképességének fenntartásáért is képes „harcba szállani" a településpolitika, annalc a tovább-
ra is érvényes koncepciónak az alapján, hogy a népességmegtartást a munka- és életkörülmé-
nyek gyökeres javítása, a vidéki térségek urbanizációja szolgálhatja. Eldatáns példa erre a
Stockholmtól mintegy 400 lcm-re ÉNy-ra, a legközelebbi nagyobb várostól pedig 125 lcm-re
fekvő, csupán négyszáz lelket számláló Vemdelen. E falu alctív lakosságának nagy ré'Sze — kö-
zöttük diplomások — csak távolabbi településeken találtak munlcát. Az ingázás a havas és hosz-
szú teleken alaposan próbára tette az eljárólcat. Az otthonmaradók közül megfelel ően kvalifikált
munlca híján solcan csak jóval kevesebb jövedelmet hozó pótcselekvéssel töltötték idejüket. E
csöppnyi faluban elég volt csupán egy „teleház" (Information and Communication Service
Center) létesítése, hogy viszonyai alapvet ően megváltozzanak, sőt, hogy — egyelőre szigetsze-
rűen — kiemelkedjen tágabb térségében egymástól nagy távolságra elhelyezked ő falutársainak
hálózatából. E teleházat telefaxszal, szövegszerkeszt ővel, képernyőújság-szolgáltatást nyújtó
interalctív videotexttel, tucatnál több ldsebb számítógéppel, m űsorszóró műhold vételére alkal-
mas csatlakozóval, videocsatlakozóval szerelték fel. (Az utóbbiakat az östersundi egyetem és
a 60 km-re levő közigazgatási központ adatbanlcjára alapozva.)
E teleház segítségével a falu alapvet ően új funkciókhozjutott, amelyek a lakosság lehet őségeit
gyökeresen megváltoztatták. A helyi, regionális és országos információs rendszerek adat-, illet-
ve információkészletéhez való hozzájutással, továbbá a közvetlen belföldi és nemzetközi hírösz-
szeköttetés megteremtésével ugrásszer űen javult az információszerzés lehet ősége. Realizálását
elősegítendő egy főállású tanácsadó áll az információs rendszert használók (közületek, üze-
mek, egyének) rendelkezésére. Az infonnációellátás mellett e létesítmény a helyi és környéld
lalcosság képzésének, tovább- és átképzésének központja, például az Östersundi Egyetem távok-
tatási rendszeréhez való csatlalcozással. A telemunkára ki- és áficépzett lakosok (közöttük egy-
kori munlcanélküliek) a teleházat a távoli adatbankokból lekért adatokat feldolgozó állomásként
használva helyben találtak munkát, mentesülve az 50-100 lan-es távolságú ingázástól. Ez az
„elektronikus polgárház" a helyi politikai és kulturális élet központjává válik. (Ahogyan ná-
lunk a „faluház", csak éppen magasabb szinten.) Ahogy azt Türke (1987) hangsúlyozza, Svéd-
országban a vemdeleni kísérlet nem elszigetelt jelenség, csupán egyik eleme a „Társadalmi
lcísérletek információs technológiáklcal" c. skandináviai EG FAUST programnalc.
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
46 Erdősi Ferenc TÉT 1990•2
Irodalom
Aprile, G. — Hotz — Hart, B. — Müdespacher, A. (1984) Raumwirtschaftliche Konsequenzen neuer Kommunikations-
technologien. DISP 74: 13-19.
Arras, H. (1984) Die Entwicklung neuer Medien- und Kommunikationstechnologien und ihre Wirkung auf die Freizeit.
Institut für Landes- und Stadtentwicldungsforschung des Landes NRW. Dortmund Handlungsfeld Freizeit 5001.
köt.
Ayers, J. (1989) The Development of Teleports in North America. In: Annunziata, R. Teleports-Integrating Markets:
36-40.
Bahl-Benker, A. (1984) Elektronische Heimarbeit — die „schöne neue Arbeitswelt?" In: Kohl, H. — Schütt, G. Neue
Technologien und Arbeitswelt, Köln: 61 70.
-
Ballerstedt, E. (1982) Studie über Auswahl, Eignung und Auswirkungen von infonnationstechnisch ausgestalteten
Heimarbeitsplützen. BMFT — Forschungsbericht DV 82 002. Eggenstein Leopoldshafen.
- -
Bassand, M. (1984) L'experience de télétravail au CERN, Champs communicationelles des ménages. MANTO-
Rapport 2. 16. rész, Lausanne.
Banotzen, P.H. (1981) „Veránderungen in der Stadtstrulctur bei steigender Motorisierung. Internationale Verkehrsta-
gung Schiene und Strasse." Technische Mitteilungen 1: 51-59.
Castells, M. (1984) Tbwards the Informational City? High Technology, Economic Change and Spatial Structure: Some
Exploratory Hypotheses, Working Paper No. 430. - Institute of Urban and Regional Development, University of
California, Berkeley.
Doberthien, M. (1985) Teleheimarbeit. Elektronische Heimarbeit — Gefahr oder Chance? Stuttgart.
Dostál, W. (1985) „Telearbeit. Anmerkungen zur Arbeitsmarktrelevanz dezentraler Informationstátigkeit." Mitteilun-
gen aus der Arbeitsmarkt und Berufsforschung 4: 467 480.
- -
Erdósi F. (1989) „A vasutak egykori hatása az ország térszerkezetére és urbanizációjára." Közlekedéstudományi Szemle
4: 175-183.
Estermann, H. (1989) Vom Glasfaseranschluss zum intelligenten Stadtteil. Teleports in den USA, Europa und Japan.
Elő adás: 47. Deutscher Geographentag, Saarbriicken, 2-7. Oktober.
Fischer, K. (1987) Die neuen Informations- und Kommunikationstechniken. Raumordnerische Auswirkungen, raum-
planerische Konsequenzen und regionalpolitischer Handlungsbedarf. In: Rüumliche Wirkungen der Telematik.
Veröffentlichungen der ARL. Forschungs- und Sitzungsberichte 169. kötet Hannover: 177-216.
Fritsch, M. — Ewers, H.J. (1985) Telematik und Raumentwicldung. Kleine Schriften der Gesellschaft für Regionalent-
wicklung, Bonn.
Gabathuler, Ch. Wueest, H. (1984) Bauliche Ressourcen und ihre Benützung, Lagebeurteilung und mögliche Verün-
—
derungspotentiale. MANTO — speciális tanulmányok 2.23. Zürich.
Gerber, A. (1984) Einsatz und Verteilungsformen von Telekommunikationstechnologie im Teilsystem Wohnen. MAN-
-
TO - részbeszámoló 2.11. Zürich.
Glasmeier, A.K. (1988) „The Japanese Te,chnopolis Programme: High- techn. Development Strategy of Industrial
Policy in Disguise?" International Journal of Urban and Regional Research, London. Vol. 12.2: 268 283.
-
-
Gönther, J. (1987) „Japanische Regionalpolitik und besondere Berücksichtigung der 'Technopolis"' — Konzeption.
— Raumforschung und Raumordnung 3. 80 91. -
Haegen, N. (1962) „Die Brusselse banlieu." Tijdschrift van de Belgische Vereiniging voor Aardrijkskundige Studies,
-
3: 169-303.
Henckel, D. (1986) Produktionstechnologien und Raumentwicklung. Schriften des Deutschen lnstituts fiir Urbanistik.
76. W Kohlhammer Verlag. Stuttgart.
Henckel — Nopper — Rauch (1984) Informationstechnologie und Stadtentwicklung. Schnften des Deutschen Instituts
für Urbanistik, 71. Stuttgart.
Heinze, G.W. Drutschmann, M. (1977) Raum, Verkehr und Siedlung als System, dargestellt am Beispiel der deuts-
—
chen Stadt des Mittelalters. Vortröge und Studien aus dem Institut f. Verkehrswissenschaft an der Univ. Münster,
Vandenhoeck Ruprecht inn Göttingen.
-
Hillebracht, R. (1961) Die Bedeutung des Verkehrs ffir die Struktur und die Entwicklung der Stüdte. - Stadtverkehr
und Stadtplanung. Verlag P.G. Keller. Winterthur.
Itin, P. (1983) Auswirkungen der Telekommunikation auf Arbeitsmarkt und Regionalentwicklung. Schweizerischer Na-
-
tionalfonds. Nationales Forschungsprogramm „Regionalprobleme in der Schweiz", Informationsbulletin der
Programmleitung 16: 35-47.
Kunst, F. (1985) „Ráumliche Wirkungen neuer Informations- und Kommunikationstechniken. Lehren vom 'Feldsuch
USA?'" Raumforschung und Raumordnung 6: 323 326. -
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
TÉT 1990 .2 A közlekedési—telekommunikációs viszonyok... 47
Küpper, V.I. (1989) „Aktive lokale Standortentwicklung im Strukturwandel. Initiativen in Köln 1983-1988." - Informa-
tion zur Raumentwicklung 4: 269 276.
-
Langen, G. (1912) Stadt, Dorf und Landscha Berlin.
Martin, H.E. (1984) Kommunikationstechnik und Informationsverarbeitung im Einfluss neuer Basistechnologien. In:
Rttumliche Auswirkungen des Einsatzes neuer Technologien. Arbeitsmaterial ARL. No 82: 17 50. Hannover.
-
Mitsubishi Estate Company (1988) Laying the foundation for the 2Ist Century. Tokyo.
Schröder, D. — Wolf, H. (1983) lUumliche Entwicklungsprozesse und Raumordnungspolitik. Forschungsbericht der
Prognos 16. Basel, Bonn.
Southern California Association of Governments, Transportation Planning Department 1984. The Telecommuting Phe-
nomenon. Overview and Evaluation (Draft) Los Angeles.
Stöhr, W.B. (1988) Regional Policy, Technology Complexes and Research/Science Parlcs. In: Giaoutzi, M. — Nijkamp,
P. Informatics and Regional Development. Aldershot, Brookfield.
Strater, D. (+5 szerzőtáts) (1986) Sozialritumliche Auswirkungen der neuen Informations- und Kommunikationstechni-
ken. Bestandsaufnahme u. Forschungsorientierung. Forschungsbericht — PH 1315 — Technologiefolgeneab-
sclfflzung. IMU — Institut ftir Medienforschung und Urbanisitik GmbH, München.
Toffler, A. (1980) Die Zukunftschance. Von der Industriegesellschaft zu einer humaneren Zivilisation. München.
Türke, K. (1987) Information und Kommunikation als Element der Raumentwicklung. Gesellschaftliche und raumpla-
nerische Aspekte. In: Rötimliche Wirkungen der Telematik. Veröffentlichungen der ARL. Hannover. Forschungs-
und Sitzungsberichte: 157-175.
Wehling, H.W. (1986) Revitalisierung der Londoner Dockland. — Die Erde: 97-114.
Wolf, P. (1926) Der Einfluss des Verkehrs auf die Stad«orm. StMtebauvortráge der 2. Dresdener Stádtebauwoche
-
1925. Genzmer, 2: 135-150.
Yamada, T. (1989) Teleport Construction Projects in the WTA — Asia Region. In: Annunziata, R. Teleports — Integrat-
ing Markets 1988: 41-44.
Erdősi Ferenc:
A közlekedési-telekommunikációs viszonyok hatása a városok szerkezetének alakulására.
Tér és Társadalom, 4. 1990. 2. 31–48. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.2: 31-48.
THE IMPACTS OF TRANSPORT AND TELECOMMUNICATION
ON CITY STRUCTURES
FERENC ERDŐSI
The utilization of individual regions and the possibility of a differentiated use of settlements
depend, on the one hand, to a great extent on their accessibility. On the other hand, the
settlement-specific characters of a given society and economy condition the transport and com-
munication system.
The present study concentrate on the first aspect of the above mentioned interaction. First
we seek answers to questions concerning the role of different transportation—communication
technologies (together with other infrastructural conditions) in the historical transformation
of the internal structures of cities and towns. Then we outline the new possibilities provided
by new information—communication technique in the conscious restructuring of urban space,
creating the 'information city'.
The extensive use of telematic opens up a new age in the transformation of urban structure,
namely: worlcing places move into homes. In the information society the historically estab-
lished spatial relations of working and dwelling places change strikingly. Qualitative demands
for homes and dwelling environment become stronger, and at the same time city centres partly
have loose their central—administrative functions. Residential districts obtain a mixed func-
tion. They are working and dwelling place at the same time. In the establishment of new working
places the role of physical distance and accessibility has been declining. At the same time other
factors like amenities of dwelling environment and conditions of leisure activities play more
and more important role. Suburbanisation process is accelerating and city functions are restruc-
turing. Service and cultural functions of cities are becoming decisive.
In the most developed countries the information sector is viewed as conscious means of settle-
ment development. New information technologies can play important role in restructuring de-
clining regions, through establishing 'communication cities' or telematic ports (Kawasaki, Osa-
ka , Yokohama and London's dockyards). The revival of towns in peripheric, underdeveloped
regions can be achieved be means of new information technologies which connect them to
world-scale information networks.
Transl. L. Timár