Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

Tér és Társadalom 4. 1990.2: 15-30.

TERÜLETI EGYENL ŐTLENSÉGEK DIMENZIÓI
Adalékok egy „kyázi-elmélethez"
NEMES NAGY JÓZSEF

" ... mára a magyar geográfia átfogó elmélet nélkül maradt, (...) — elmélet híján — egy
kutatási módszer tölt be kvázi-elmélet funkciót. E módszer szerint a kutatók egyes mutatók
(...) alapján településrészek, települések és településcsoportok között térbeli különbségeket
tárnak fel. A regionális diszparitás diagnózisa aztán többnyire terápiával, településpolitikai
vagy gazdaságpolitikai stratégiák megfogalmazásával párosul. Ezek a terápiák természetesen
csak a módszer logikáját követhetik, azaz a területi aránytalanság helyébe területi kiegyenlít ő-
dést javallanak" — írja Cséfalvay Zoltán a közelmúltban publikált írásában. „Ez a modell és
az általa elérhető eredmények messzemen ően kielégítik az er őforrások területi újraelosztását
vezérlő tervező közigazgatás igényeit (...). Ahhoz, hogy a magyar geográfia ne csupán a tervez ő
közigazgatás folytonosan hullámzó önkorrekciójának legitimálója, hanem a tervez ő közigazga-
tás és a lakosság közötti párbeszédre épülő tervezés esz,lcöze legyen, mindenekel őtt ezt a kutatási
sémát kell meghaladni" — folytatódik a gondolat és fogalmazódik meg a felszólítás a „fürd ő-
víz" cseréjére (Cséfalvay 1988: 11-12. o.).
Mint a területi egyenl őtlenségeket két évtizede kutató legitimista, nem térhetek ki az idézett
megállapítások végiggondolása el ő l. Bármennyire is csábító, a szavakba kapaszkodó vita he-
lyett inkább arra teszek kísérletet, hogy néhány elméleti-metodikai és ezzel összefügg ő
gyakorlati-politikai példát, tézist, javaslatot fogalmazzak meg a területi egyenl őtlenségek kér-
dése kapcsán. Egy kifejezetten alapkutatási jelleg ű munkában talán megengedhető még nem
teljesen kiérlelt gondolatok felvetése is. Tudatában e közelítés bizonytalanságainak, tudomá-
nyunk sokak által kritikusnak min ő sített állapotai közepette mégis inkább ezt láttam célszer ű-
nek választani, mintsem korábbi, a területi egyenl őtlenségekkel sok száz oldalt betölt ő dolgoza-
taimból való önelégült csemegézést.

Elméleti, metodikai kérdések
TÉR,EGYENL ŐTLENSÉG

Az aligha lehet kérdéses, hogy metodikailag meghaladandó (és remélhet ően meghaladható)
a térbeli különbségek, a területi egyenl őtlenségek mai hazai kutatási eszköztára. Nincs és nem
is hozható létre azonban olyan, akárcsak parciális — nem beszélve az átfogó igény űekről —
területi (geográfiai, regionális) elmélet, amely ne a társadalom térben differenciált létének,
mű ködésének leírását, magyarázatát, prognózisát, s ennek alapján alakítását venné célba. A
térbeniség ugyanis elválaszthatatlan az egyenl őtlenség fogalmától, legáltalánosabb értelemben
az egymással való nem-azonosságot, modellszer űen az A relációt jelenti. (Az id őbeniség
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

16 Nemes Nagy József TÉT 1990.2

az önmagával való nem-azonosság: A Á, s így a tér-id őbeni lét az önmagával és az egymással
való nem-azonosság.)
Minden (társadalmi) térelméletnek egyenl őtlenségelméleti magja, alapja van. Ez akkor is
így van, bármilyen messze is távolodunk a filozófiától, bármiképp azonosítjuk, keltjük „életre"
a fenti duális modell A és B objektumát vagy növeljük számukat (A, B, C, D ...).
Arról van szó, hogy — a fentieket kissé konkretizálva — legyen akármiképp is „nevesítve"
egy térelmélet vagy modell (diffúzió- elmélet, urbanizációs ciklusok elmélete, településosztá-
lyok elmélete stb.), a maga sajátos cél- és fogalomrendszerében vagy amögött alapvet ően a tár-
sadalmi jelenségek térbeni differenciáltságát, a folyamatok el őrehaladásának egyenl őtlenségeit
(regionális, települési sajátosságait) kell firtassa — enélkül ugyanis már nem témlmélet. A terü-
leti egyenlőtlenség ilyen értelemben maga „az" elmélet. Ebb ől következően minden területi
politikának objektíve ugyancsak a területi differenciáltság áll a középpontjában. Az egyoldalú-
ság, a torzulás nem ebb ől, hanem a konkrét eszköztárból, mechanizmusból, a területi egyenl őt-
lenségek lecsupaszított, magyarázó er ő nélküli mennyiségi arányokra szűkített értelmezéséb ől
ered.
Más jellegű , de ugyancsak elsődleges fontosságú tényez ője a területi egyenl őtlenség kitünte-
tett szerepének az', hogy a probléma alapvet ő társadalmi, ideológiai, politikai értékkategóriák-
hoz kapcsolódik (demokrácia, függetlenség, esélyegyenl őtlenség stb.), illetve, hogy mindezek-
nek kifejezett: és lényegi területi vonatkozásai, megjelenési formái vannak.

HÉT EGYENLŐTLENSÉGI DIMENZIÓ

A területi kutatók közül bizonyára kisebbségben vannak azok, akik megállnak (megállhat-
nak) a filozófiai térelméletnél, vagy a társadalmi térelméletek általános, elméleti alapkérdései-
nél . A többség — benne a magam — számára nem haszontalan talán így az, ha egy olyan, kiss
gyakorlatiasabb vonalon haladunk tovább, amelyen általános, központi fogalomként megmarac
ugyan a területi egyenl őtlenség, de egyben felsejlik szerteágazó tartalma is.
A területi egyenl őtlenségek megjelenése, illetve vizsgálatuk tartalma az alábbi hét, önmagá-
ban is összetett, egyben páronként és többszörösen is összefonódó, de azért elkülöníthet ő di.
menzió, problémakör mentén (egyfajta, nem kizárólagos osztályozási rendszerben) leírható
A hét dimenzió az alábbi:
területi egyenl őtlenségek,
— az elhelyezkedésben,
— a mennyiségekben,
— a minőségekben,
— a rendelkezésben, szerepben,
— a szerkezetben,
— a kapcsolatokban,
— a viszonyokban.
Ebbe az osztályozásba beilleszthet ők a területi egyenl őtlenségvizsgálatok legjellegzetesebl
kérdésfeltevései, példái.
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

TÉT 1990•2 A területi egyenl őtlenségek dimenziói 17
Az elhelyezkedés egyenlőtlensége tulajdonképp mindent átfog, önmagában véve azonban lé-
nyegében ezzel azonosítható a klasszikus leíró fóldrajz alapkérdése is: mi hol van? Tulajdon-
képp ezt firtatja, ebbe torkollik az olyan gyakorta vizsgált probléma is, mint a területi koncent-
ráció. Az elhelyezkedés egyenl ő tlensége legtisztább modellformában — a min őségtől
elvonatkoztatott — térbeli ponteloszlásokban, a különböz ő geometriai térelemek konfigurá-
cióiban fogható meg.
A mennyiségek területi egyenl őtlenségének elemzése a fenti fázison már túllép, a vizsgált
(keresett) objektumokat nem pusztán geometriai jellemz ő ik, helykoordinátáik, s ezzel össze-
kapcsolva, egyszer ű számosságuk alapján vizsgálja, hanem hozzájuk társadalmi tartalmakkal
is bíró mértékeket (nagyság, kiterjedés stb.) rendel. Tipikus példája ennek a területi (népességi,
gazdasági) növekedés vizsgálata.
A min őségek területi egyenl őtlenségeit firtató közelítés már egyértelm űen értékmeghatáro-
zottságú, jellemző példája, terepe a területi fejlettség, fejlődés vizsgálata. (Nincs persze éles
határ a mennyiségi-min ő ségi közelítés között. Egy mai 4.500,- Ft-os jövedelemszint egy vizsgá-
latban, egy térképen lehet mennyiségi kategóriahatár, de lehet létminimumként meghatározott
összeg, ami azonnal explicit min ő séggé változtatja át az adott mértéket.)
A rendelkeze's, szerep mint területi egyenl őtlenségvizsgálati dimenzió — szemben az el őző-
ekkel — már hangsúlyozottan a térbeli társadalmi aktivitás irányába tolja el a kutatást. Ide soro-
lódnak a települési, intézményi funkciók vizsgálatai.
Az említett négy dimenzióban jellemz ően és lényegében az egyes objektumokhoz rendel őd-
nek, s kerülnek analizálásra önmagukban és egymáshoz viszonyítva a különböz ő meghatáro-
zottságok (a hely, a nagyság, a fejlettség, a funkciók). A rendszer további három elemében —
szerkezet, kapcsolatok, viszonyok — az objektumok egymásra vetítésével, viszonyításával
megszülető jegyeket, mechanizmusokat — tehát nem magukat az objektumokat, hanem a kö-
zöttük lévő relációkat vizsgáljuk.
A területi szerkezet karakteresen egyenl őtlenség-központú elemzését példázzák a különösen
a gazdaságföldrajzban elterjedt specializáció-kutatások.
A kapcsolatok egyenlőtlenségei a térbeli áramlások (népesség, termék, t őke stb.) szerteágazó
körét foglalják át.
A viszonyok kutatásának — szemben a fenti példákkal, amelyek jellemz ően a társadalmi reál-
folyamatokat tesztelik — tipikus terepe a (területi) irányítási rendszer, az alá-fölérendeltség,
a függés problematikája.
A sorravett dimenziók közül az els ő, az elhelyezkedés egyenl őtlensége közelíti legáltaláno-
sabban a térbeliséget. A hazai területi kutatások "elméletnélkülisége" megítélésem szerint —
ha pusztán a tudományos tematika oldaláról közelítjük — nem kis részben épp arra vezethet ő
vissza, hogy az ilyen tipusú munkák szinte teljesen hiányoznak. Filozófiai (és különösen mate-
matikai) térelméleti munkák alig születtek, így számos alapvet ő elméleti fogalom homályban
marad, elsüllyed a leíró vagy kvantitatív empirizmus dömpingcikkeinek halmazában.
Csak egyetlen apró példaként említjük meg a térbeli ponteloszlások matematikai (matemati-
kai-statisztikai) elemzését, mint a térbeliség általános törvényszer űségei vizsgálatának egyik
útját. Az 1/A ábra a térbeli ponteloszlások három jellegzetes típusát érzékelteti, az 1/B, illetve
//C modell pedig két konkrét mintavételt. Az ábrák alatt látható R értékek (ezek 0 és 2,15 közöt-
tiek lehetnek) egy a térbeli ponteloszlások jellegét számszer űsíteni képes matematikai-statisz-
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

18 Nemes Nagy József TÉT 1990.2

tikai módszer, az ún. legközelebbi szomszéd analízis algoritmusával számíthatók. E módszerrel
-

olyan érdekes — s az elméleti, matematikai modellezési közelítések hazai hiánya következtében
vélhetően meglepő — eredményekhez is juthatunk, miszerint a hazai megyék városhálózata
közül Bács-Kiskuné a legszabályosabb (ezt modellezi az 1/C ábra és számszer űsíti az R=1,88
érték); míg a leginkább véletlenszer ű Hajdú- Biharé (1/B ábra, R=1,13).
E példát követően — amely azt érzékelteti, hogy az itt leírt egyes dimenziók mennyire sajátos
közelítéseket involválhatnak — arra is érdemes kitérni, hogy ez a dimenziórendszer egyszers-
mind felbonthatóvá, s így áttekinthet őbbé teszi a társadalom térbeli m űködésének összetett
megnyilvánulásait is, egyfajta sajátos koordinátarendszerként használható.

A
koncentrált véletlenszerű szabályos

R=0 R=1 R=2,15
C
R=1,13 R=1,88

ÁBRA
Térbeli ponteloszlások

D1MENZIÓK Nagyváros Aprófalu

Elhelyezkedés Centrális helyzet ű Peremhelyzetű
Mennyiség Népes, kiterjedt Kis népességű ,kis területű
Minőség Fejlett, jól ellátott Elmaradott, ellátatlan
Rendelkezés, szerep Sokfunkciós Funkcióhiányos

Szerkezet Tagolt,szegregált Homogén
Kapcsolatok Sűrű kapcsolati rendszer Kevés kontaktus
Viszonyok Hatalmi erőfölény Hatalmi eszközök hiánya

2. ÁBRA
A településhierarchia pólusainak elhelyezkedése a hét dimenzió mentén

Jól példázza ezt a településhierarchia fogalma és tartalma. Ugyanis a fenti dimenziók szint
mindegyike felfedezhető , összefut, halmozódik a fogalomban. Praktikusan ezért a településhie
rarchiát ezek mentén egyenként, majd összekapcsolva célszer ű vizsgálni. A településhierarchi
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

TÉT 1990.2 A területi egyenl őtlenségek dimenziói 19

elméleti pólusain elhelyezked ő települések (településtípusok) talán úgy határozhatók meg leg-
jobban, hogy ezek mind a hét dimenzióban a két-két széls ő pozíciót foglalják él (2. ábra). Ez
azonban csak hangsúlyozottan modellszerú' „széls őség", a települések pozíciójában ugyanis
jellegzetes inkozisztencia van a különböz ő dimenziók szerint. Az egyes dimenziók mentén a
relatív pozíciók eltérnek, a determinisztikus együttmozgás kizárt, ha van összefüggés, az kifeje-
zetten sztochasztikus (pl. a településnagyság és a fejlettség vagy a településfejlettség és a bels ő
tagoltság, szerkezet között). Ebb ől következik az is, hogy valamelyik dimenzió egyoldalú kie-
melése a településpolitikában (például a népességszám kizárólagos fejlesztési kritériumként
való használata) bizonyítottan durva torzulásokhoz vezet, épp egyik mechanizmusa a merev
hierarchizáltság kialakításának.

TERÜLETI AGGREGÁCIÓ

A területi egyenlőtlenségek kutatásával kapcsolatos metodikai nehézségek számosak. Ezek
jó része közismert, így itt részletez ő számbavételük aligha indokolt. Egy pusztán metodikainak
is tekinthető, de nagyonis tartalmi vitacsomópont érintésével azonban talán érdemes b ővíteni
a „dimenziók" számát: ez a térségi szintek, illetve a területi aggregáció kérdése.
E problémával a területi kutató leginkább amiatt a profán gond miatt kerül szembe, hogy
a kutatásokban elemezni kívánt jelenségekr ől általában csak erősen aggregált számszer ű infor-
mációk állnak rendelkezésére (ráadásul jellemz ően csekély magyarázóerej ű jelzőszámok, sta-
tisztikai kövületek förmájában). Ez a korlát aztán nem ritkán ideológiává nemesül — a hazai
területfejlesztési politika hivatalos értékelései nagy el őszeretettel maradnak meg a megyei
szintnél, amely ráadásul talán a legkedvez őbb aggregációs szintet jelenti, például a lakossági
infrastrukturális ellátás területi közeledésének Mint stratégiai dogmának az igazolására is.
Felfedezhető az ellenreakció is, ami kutatás-metodíkai szempontból odáig fajulhat, hogy a
kutatás a lehetséges „elemi" szintek vizsgálatát (pl. népszámlálási körzetek, ipartelepi adatok)
jelenti, s meg is reked ezeknél, bármifajta aggregációt elvet, abban torzítást lát. Err ől az a véle-
ményem, hogy bármennyire is csábító, torzításmentesnek tetsz ő az „elemi" szint használata
(ha ilyen egység elméletileg és praktikusan egyáltalában megjelölhet ő), hiba arról megfeled-
kezni, hogy az itt feltáruló összefüggések, törvényszer űségek csak részei a (társadalmi) térszer-
veződés komplex jelenségkörének, törvényszer űségeinek, amelyek nem elhanyagolható hánya-
da épp abban jelentkezik, hogy az elemi egységek nagyobb egységekké szervez ődnek
(szerveztetnek).
A fentiektől a nem a területegységeket, hanem az embert, az egyént, annak térpályáit, térkép-
zeteit a középpontba állító iskolák esetében sem különbözik alapjaiban a helyzet. Az egyéni
mozgásokból, az egyének közötti relációkból kötelez ő az átmenet a társadalom mikro- és mak-
roközösségei (a család, a szomszédság, a lakóhely) szintjeire.
A társadalmi tér sokrétűen és összetetten szervez ődik és szervezett, s ha vannak is súlyponti
szintek és egységek, s ha — etikailag is — elvetend ő .a torzító, manipulatív aggregálás, sem
a társadalom reálszervez ődésében, sem a társadalomirányításban (s így természetesen a területi
kutatásban sem) indokolt egyetlen, kizárólagos szerep űnek minősített területegység, térségi
szint kiemelése, abszolutizálása.
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

20 Nemes Nagy József TÉT 1990.2

Jól eligazít — legalábbis elméletileg — az az elv (Bartke 1989: 157-9. o.), hogy minden társa-
dalmi jelenséget, jelenségcsoportot abban a térségi keretben, azon a szinten indokolt vizsgálni,
ahol az valóságosan szervez ődik (ebből látszik, hogy az adekvát szervez ődési keret, szint meg-
keresése maga is kutatási feladat). '
A területi kutatásokban az itt elemzett problémakör kapcsán a megfelel ő aggregációs szint
kiválasztása mellett a leggyakoribb — az el őzővel szorosan összefüggő — kényszer az, hogy
szinte minden társadalmi, gazdasági jelenség kutatása a területi közigazgatás területegységeibe,
szintrendszerébe szorított. Mégpedig nem is általánosságban, hanem az épp „érvényes" rend-
szerbe. Ez, ha realitásként, valóságos messzesugárzó hatóer őként, s nem pusztán elvi keretként
funkcionál is (azaz kétségtelenül hatással bír más — nem közigazgatási jelleg ű — társadalmi
funkciókra is), mégsem valamifajta elvi és örök mindenhatóságú keret. Ezt pregnánsan igazolja
a Bibó-féle területi beosztási alternatívák rendszere (3. ábra), amely hat különböző területi,
közigazgatási beosztást, szintrendszert tartalmaz.
.. , Nagy-
EgYségek Kerület NagY
neve megye
Közép-
megye
K ép
kiöz e --
sm
gye
Kis-
megye
Nagy-
járás
Közép
járás
Kis-
járás
Kozseg-
körzet
(kanton)
..
kozség v.
község-
csoport
Közsée
-
Egységek
5-9 10-15 15-25 kb. 30 kb. 40 80-90 1 10-130 140-160 kb. 400 kb. 1000 kb. 3000
száma
Egységek
Rendnze- átlagos
300-500 150-400 100-300 50-120 30-70 20-50 10-20 4-6 0,5-3,0
rek lélekszá-
ma ezerben
Nagy-
megye-
MegYe' rendszer
rendsze-
Közép- S
rek
megye-
rendszer
Középkis-
megye-
•
Kisme- rendszer
gyerend- K is-
szerek

Városkiir-
megye-
rendszer
Nagyjá-
' '"7--- •
nyék- rásokkal
vagy vá- Közepes
rosjárás- járások-
rendszer kal
Jelmagyarazút: Súlyponti területi egység Közepesen súlyponti területi egység * Nem súlyponti te ületi egység 0 Kiikta ható terileti egység

3. ÁBRA
A lehetséges területi beosztási rendszerek és egységek súlypontjai
Forrá.y: Bibó 1. (1986): Közigazgatási területrendezés és az 1979. évi településhálózat-fejlesztési koncepció. In: Váloga-
tott tanulmányok Magvető Kiadó, Budapest, 143-276. pp.

A tartalmi szempontból „adekvát" aggregáció példái az agrárföldrajzi vizsgálatokban terü-
letegységenként használt, agrárökológiai szempontok alapján kijelölt termelési körzetek, vagy
az iparföldrajzban az ipari (az iparosodottság szintje és az iparszerkezet alapján kijelölt) körze-
tek. Ezekben az esetekben tehát a vizsgálni kívánt jelenség természetéb ől, valóságos szervező-
déséből indul ki, illetve erre alapoz az aggregáció.
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

TÉT 1990.2 A területi egyenlőtlenségek dimenziói 21

Egészen más a kritériuma a matematikai szempontból adekvát vagy optimális aggregációnak:
ott az alapkritérium az aggregációból objektíve következ ő információveszteség minimalizálása
(belül homogén, egymástól különböz ő körzetek).
Úgy gondolom beszélhetünk a priori földrajzi aggregációról, körzetesítésr ől is, amikor az
elemzésben (tetsz ő leges tartalom mellett) kifejezetten földrajzi, térbeni jegy alapján végzünk
összevonásokat. Erre példa lehet a konkrét hazai területi elemzések esetében egyfajta gyűrűs
zónarendszer (aggregáció): ha a vizsgálat alapadatai például városkörzeti szint űek, létrehozha-
tó egy olyan vizsgálati rendszer, ahol az 1. zóna a főváros, a másodikba a Budapesttel érintkez ő
körzetek, a következ őbe az ezekkel szomszédosok kerülnek és így tovább (e módszerrel az or-
szág a fővároson kívüli kilenc gy űrű s zónára bomlik). Ez az aggregáció jó rendszer a f ővároshoz
viszonyított helyzet, a távolsághatás tesztelésére, bármifajta jelenség esetén. (Mikroszinten
ilyen rendszert használ a hazai területi statisztika is a településegyüttesek központra, küls ő és
belső zónákra osztásakor.)
Hasonló konstrukció a nyugat-keleti zónarendszer is (4. ábra), amely megfelel ő keret lehet
egy a földrajzi helyzethez köt ődő, feltételezhető mezo- és makroregionális megosztottság vizs-
gálatakor. Az ilyen típusú aggregációk jelent ősége abban van, hogy kitörést jelentenek a szinte
kiz árólagosságra szert tett területi közigazgatási (megyei), illetve a településszintekhez, telepü-
*
léstípusokhoz kötődő aggregációk köréb ől, s segítségükkel explicit módon megjeleníthet ők,
feltárhatók — amennyiben ilyenek léteznek — a földrajzi helyzethez, pozícióhoz köt ődő tér-
szerveződési törvényszer űségek.

4. ÁBRA

A nyugat-keleti szomszédsági zónák rendszere
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

22 Nemes Nagy Józ,sef TÉT 1990.2

Hozható, példa a települési aggregációs probléma egészen kézzelfogható következményeire
is. Nézzük a településfinanszírozással 'kapcsolatos alábbi példát. A személyi-jövedelemadó be-
vezetésével, s lakóhelyhez rendelésével alapvet ő változás van a tanácsi finanszírozásban, az
SZIA helyi, el nem vonható (helyesebben automatikusan visszautalt) forrása lesz a jöv őben
a tanácsoknak. Az 1988. évi adóbevételi tényadatok azonban rendkívül nagy széls őségeket je-
leznek az adóbevételekben. Ezeket ott, ahol az adóbevétel nem éri el egy lakosra vetítve a négy-
ezer forintot, eddig a szintig központilag kiegészítik.
A kiegészítés azonban történhet tanácsonként, illetve településenként, s ez a nagyszámú, több
települést (falut) átfogó közös tanács miatt jelent ősen eltérő két térségi szint (a tanácsonkénti
kezelés jóval aggregáltabb). Az adószint szerinti kiegészítés két útja eltér ően érinti az egyes
településeket, vannak amelyeknek a tanácsonkénti kiegészítés, másoknak a településenkénti
a kedvezőbb.
Baranya megye 297 települése esetében a következ ő a helyzet: nem változik azon települések
pozíciója, ahol társközség nincs, azaz egy tanács = egy község (város). A megye 51 településé-
ben nagyobb a fajlagos adószint négyezer forintnál, s így ezek egyik esetben sem kapnak kiegé-
szítést (megtarthatják az összes adóbevételüket). Tizennyolc olyan település van, amelyek
ugyancsak önálló tanácsúak, de a limit alatti adószint miatt mindkét esetben (azonos mérték ű)
kiegégítésre jogosultak. E hatvankilenc település (a megye településeinek egynegyede) adóból
származó bevétele nem függ a kiegészítéskor választott aggregációs szintt ől.
' A fennmaradó 228 település pozíciója azonban a két esetben nem azonos. Negyvenhat olyan
település van, amely a tanácsonkénti kezelésnél nem kapna kiegészítést, de a településenkénti
korrekció esetében igen (ezek azok a községek, amelyek maguk négyezer forint alatti adószint ű-
ek, de annak a közös tanácsnak, amelyhez tartoznak, az adószintje magasabb a négyezer forint-
nál). 118 település jogosult nagyobb kiegészítésre a településenkénti korrekció esetében, mint
ami a tanácsi szint ű elosztásnál reá jutott volna. E két településcsoport (a megye településeinek
55,2%-a) „jobban jár" a településenkénti korrekcióval. Van ugyanakkor 50 olyan település
(jórészt a közös tanácsok központjai, amelyek általában a nagyobbak), amelyek mindkét eset-
ben kapnának ugyan adószintkiegészítést, de számukra a tanácsonkénti korrekció lenne kedve-
zőbb. Végül 14 olyan település is van, amely, ha tanácsonként (társközségeikkel együtt) lenne
figyelembe véve, népességének megfelel ően kapna kiegészítést, önmagában azonban már nem,
mivel adószintje limit feletti. (E két településcsoportba kerül tehát a megye településeinek
21,5 %-a).

A RÉSZEK ÉS AZ EGÉSZ EGYENLŐTLENSÉGEI

Az analitikus közelítés, a részekre bontás, a többszint ű , elkülönített majd összekapcsolódó
elemzés az eddigi példáktól eltér ő tartalommal is hozadékkal kecsegtet ő lehet a vizsgálódá-
sokban.
Ilyen eset az, amikor bizonyos általános és átfogó fogalmakat (pl. fejlettség) feltételezett ele-
mi összetevő ik, illetve ezek kombinációi, összessége alapján egyaránt vizsgálunk (a komplex
mutatók előállítását célzó elemi matematikai és többváltozós matematikai-statisztikai módsze-
reket használó, ma már rutinszer ű vizsgálatok jellemz ő útja ez). De vehetünk más — kevésbé
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

TÉT 1990.2 A területi egyenl őtlenségek dimenziói 23

az elemzési módszerhez, inkább a jelenség tartalmához köt ődő — példákat is az analitikus köze-
lítés teremtette esélyek megvilágítására.
A területi kutatások ma egyik leggyakrabban használt, okkal vagy ok nélkül divatos fogalma
az innováció. Sokasodnak aZok a vizsgálatok is, melyekben az innovációs képesség, potenciál ,
az innováció-terjedés meghatározása, leírása a cél. Eközben fennáll az a veszély, hogy a foga-
lom valós tartalma elt űnik, eltorzul, kényszerszülte és hiányos, adekvátnak aligha tekinthet ő
statisztikai adatok, „faktorok" alap nélküli átkeresztelésével, nevesítésével oldódik meg a gond
— előáll az innováció, az innovativitás területi mértékszáma. S ekkor már fel sem t űnik, hogy
az innováció fogalmában nagyon is eltér ő karakter ű jelensége, fázisok — a fogalom maga ab
ovo folyamatjelleg ű — mosódnak össze.
Ezt elkerülend ő szerencsésebb lehet, ha az egyszavas közelítés helyébe karakteresen elvá-
lasztott fogalmak kerülnek. Azok, amelyekb ől — visszatérve a például kiválasztott fogalomhoz
—az innovációs folyamat összegz ődik: az invenció (ötlet), maga az innováció (az ötlet megvaló-
sítása, kifejlesztése), a diffizió (a megvalósult, „termékké" vált ötlet elterjedése, elterjesztése)
és az adaptáció (a rendeltetésszer ű , valóságos használat).
Aligha kíván bő magyarázatot a négy fázis elkülönülése, a hozzájuk rendelhet ő területi sajá-
tosságok, meghatározottságok eltérése. Ha a szétválasztást nem végezzük el, akkor innovatív-
nak minő sülhet egy-egy térség, ország (például hazánk), miközben (nem csekély szerénytelen-
séggel) legfeljebb talán invenciózusnak nevezhet ő ; elterjedtnek min ősül egy jelenség,
miközben valóságos adaptációjáról alig vagy legalábbis a „fizikai" elterjedtségéhez képest
aránytalan mértékben beszélhetünk (gondolhatunk itt például akár a személyi számítógépek,
de a marxistá ideológia hazai elterjedtsége és adaptációja különbségeire). Az egyes fogalmak-
ftbz, fázisokhoz más-más társadalmi-gazdasági adottság, háttér kapcsolódik, eltér ő úton halad-
hat azok statisztikai közelítése, mérése, s nagyon különbözhet a területi differenciáltság mérté-
ke és jellege is. Az invenció például, mivel kevésbé szervezethez kötött, mint az innováció,
ezért a térben — legalábbis elvileg — feltehet ően jóval egyenletesebben terül szét annál, az
adaptáció (a valóságos birtokbavétel) vélhet ően térben koncentráltabb az elterjedtségnél (és így
tovább). Az ilyen fogalmi felbontás konkrét fejlesztéspolitikai döntések alátámasztásához —
a „tervez ő közigazgatás legitimálásához" — is hozzájárulhat. Az egyes fázisok elemzésével
eldönthető lehet, melyikre tegyük a hangsúlyt, hol legnagyobbak az esélyeink, hol a leger őseb-
bek a gátak, milyen módon terjedhet ki — egyes fázisok meger ősítésével — a parciális vagy
általános értelemben vett innovációs folyamat egésze. Az ilyen s ehhez hasonló közelítés felte-
hetően még akkor is segítheti a korábbi kutatási (és tegyük hozzá tervezési) sémák meghaladá-
sát, ha egyébként a konkrét területi elemzési eszközök lényegében változatlanok maradnak.
A fenti példa leginkább azt érzékelteti, hogy egy-egy komplex jelenség (ez esetben az innová-
ció) részelemei milyen egymástól eltér ő térbeni sajátosságokkal rendelkeznek. Hozható aktuá-
lis példa olyan jelenségkörre is, amelyben az analitikus közelítés nélkül a legalapvet őbb, jelleg-
meghatározó térbeli folyamatok is rejtve maradnak. Erre jó példa lehet a hazai második
gazdaság — a legális magánszektor és a lakossági kiegészít ő tevékenység — amelyre, összessé-
gében tekintve a legutóbbi évtizedben globális expanzió a jellemző, ha azonban az egyes tevé-
kenységi formák szintjén vizsgálódunk, világossá válik az is, hogy itt kifejezett térségi- telepü-
lési meghatározottság van: az expanzió lényegében a szféra települési megkett őződésének, a
második gazdaság városi forradalmának következménye. Ennek a települési meghatározottság-
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

24 Nemes Nagy József TÉT 1990•:

nak ráadásul olyan átfogó társadalmi következménye is van, hogy a szféra korábbi társadalm
(térségi, települési) kiegyenlítő , stabilizáló hatását mára a társadalmi (benne a térségi, települé
si) differenciálódást eredményez ő jelenségek váltják fel (Nemes Nagy — Ruttkay 1989).

Területi politika: múlt és jövő
Hiába törekszik a kutató arra — egészen odáig, hogy bel őle ideológiát, etikai normát fabriká
—, hogy a „tiszta" tudományba (az elméletbe, metodikába, merev pozitivizmusba) menekül-
jön, még a nyugodt, felfelé ível ő korszakokban sem vonhatja ki magát a közvetlen és közvetet
gyakorlati (politikai) állásfoglalások alól. Különösképp így van ez olyan politikailag szinte átte-
kinthetetlen mozgásban lévő , túlfű tött periódusokban, mint ez a mai. Bár az eddig leírtakbar
felfedezhető lehet vonzódásom az említett „tiszta" tudományos közel ítéshez — már csak a beve-
zető ben idézettek direkt (terület) politikai tartalma miatt sem lenne etikus megállnom
metodikai- elméleti kérdéseknél.

„TERÜLETEN KÍVÜLI" TERÜLETFEJLESZTÉS

Az a nagyon általános tézis, amit a dolgozat els ő fejezetében leírtam, miszerint minden társa-
dalmi térelméletnek egyenl őtlenségelméleti magja, alapja van, alig nyújt kapaszkodót ahhoz,
hogy egy megalkotni kívánt térelmélet milyen fogalmakkal, eszközökkel operáljon. Aligha kér-
déses, hogy a legátfogóbb közelítésekben, a filozófia mellett, leginkább a matematikai tértudo-
mányok — halmazelmélet, topológia, geometria, gráfelmélet — fogalmai játszhatják a f őszere-
pet. A társadalmi térelméletekben a valóság-visszatükröz ő és magyarázó erő azonban már
kevésbé függ a térre „általában" és minden társadalmi formációra egyaránt jellemz ő területi
sajátosságoktól, törvényszer űségektő l — amelyek közül épp a társadalom térben differenciált
léte és működése, azaz a „területi egyenl őtlenség" a legalapvet őbb —, sokkal inkább a rend-
szerspecifikus jegyektől.
Épp ez az a momentum, amelyben megítélésem szerint a hazai területi kutatás (s benne a
geográfia) eleve kudarcra ítélt utakon jár. Munkáink jellegzetes módszerei és közelítései az
elmúlt évtizedekben működött — működő — társadalmi (gazdasági, politikai, irányítási) me-
chanizmusok valóságos térbeni természetének és hatásainak feltáráára alkalmatlanok. Nem
ismertük ugyanis fel, vagy legalábbis nem tükröz ődik a kutatásokban, hogy azon társadalmi
modell, amelynek megreformálása vagy elvetése és újjal felcserélése van napirenden, a térhez
és az időhöz való viszonyának lényege: ezek tagadása.'
Az idő (a történelem) kiiktatásának jellegzetes szlogenje a „múlt átkos örökségét ől" való
elhatárolódás, a téré pedig a „város és a falu közötti különbségek megszüntetésének" jelszava.
A társadalom azonban — ez a társadalom is — térben és id őben létezik — a durva ellentmondás
a „modell" és a „valóság" között nyilvánvaló. A „létez ő szocializmusok" társadalmi térelmé-
letének megfogalmazására, s a kiút felvázolására csak akkor van — a tudomány eszközeivel
— esély, ha ezt az alapellentmondást képesek vagyunk minden részletre, következményre kiter-
jedően feltárni.
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

TÉT I990•2 A területi egyenlőtlenségek dimenziói 25

Lényegét tekintve a tér tagadását(„területen kívüli" erők hatalmát a „terület", így az ember,
az egyén felett is) jelenti, illetve eredményezi e társadalmi formáció két alapvet ő intézménye,
illetve mechanizmusa: az ideológia és a politika rátelepedése minden társadalmi szférára, és
az ezt megvalósító széls őségesen centralizált irányítási rendszer.
Ezt a két jellenvonást egyértelm űen visszaigazolta az a kutatás is, amelyet az 1988-as év során
végeztem, hatvan területi kutató, illetve a területi (tanácsi) tervezéssel foglalkozó államigazga-
tási szakember bevonásával. A kutatás során több fázisban és közelítésben egy mátrix- modell
segítségével — egyebek mellett — arra kerestem a választ, hogy a vizsgálatban résztvev ők véle-
ménye szerint a társadalom reálszervez ődésében, illetve az irányításban mekkora a mai feltétel
lezhető súlya, szerepe /2 „vertikális" társadalmi szférának (ideológia, politika, államigazga-
tás, az anyagi termelés szocialista szektora, az anyagi termelés legális második gazdasága,
közlekedés és hírközlés, lakás- és kommunális ellátás, szociális ellátás és egészségügy, közokta-
tás, felsőoktatás és tudományos kutatás, m űvelődés és szabadidő, természeti környezet), illetve
különböző „horizontális" térségi szinteknek.
A vizsgálat a jelen (1988-as) állapotot a felépítményi szférák (politika, államigazgatás, ideo-
lógia) túlsúlyával azonosította, ezekhez képest a modell többi szférája alárendelt szerep űnek
minősült (5. ábra). A „kívánatos" arányok egy jóval kiegyensúlyozottabb társadalmi szférákból
álló rendszer igényét jelzik, amelyben épp a mai túlsúlyos szférák szerepe csökkenne.
A vizsgálat a második említett alapvet ő rendszerspecifikus, „tértagadó" mechanizmussal
való szembenállást is megjelenítette (á ábra) oly módon, hogy a modell szféráiban az országos,
központi („területen kívüli, területfeletti") szint befolyásának, súlyának csökkenését tartották
a véleményt nyilvánítók kívánatos elmozdulási iránynak, egyöntet ű, bár az egyes szférákban
eltérő mértékű* tendenciaként. (Ez az empirikus alapon nyugvó összefüggés szoros rokonságot
mutat a Kornai J. által a gazdaság szabályozási modellvariációként felvázoltakkal.) (Kornai
1988.)
E kettős szorításban verg ődő társadalom a valóságos fizikai és társadalmi térből kiszakított
különleges „térelemek" sokaságát produkálta. Ide sorolhatók — csak példaként — a zárt váro-
sok, a határsávok, a zárt vadászterületek, a sohasemvolt szilárdságú és magasságú határok (nem
véletlen, hogy ezek megszüntetése, lebontása legnyilvánvalóbb és legels ő kisérőjelensége a vál-
tozásoknak). Karakteresen centrifugálisak a rendszerspecifikus társadalmi mozgások (kitelepí-
tés, kivándorlás), sajátosak a rendszer térbeli hálózatai is: miközben a civil társadalom kommu-
nikációs, infrastrukturális elszigetelése a jellemz ő, a hatalom párhuzamos hálózatok pazarló
rendszereit tartja fenn (lásd a polgári célú telefonellátottság afrikai szintjét — a fajlagos telefon-
sűrűség ma nálunk nagyjából a dél-afrikaival azonos, profán Interpretációval: nálunk is csak
a „fehéreknek" van telefonja — s ezzel szemben áll a katonai hálózatok, a K-vonalak minden,
a hatalom számára lényeges pontot elér ő kiépítettsége).
Egy rendszerspecifikus térelmélet ezeket — az itt csupán ötlet- és példaszer űen felsorolt —
jelenségeket, összefüggéseket nem hagyhatja figyelmen kívül, ha láttatni akarja azokat a lénye-
gi folyamatokat, mechanizmusokat, amelyek a társadalmi tér mai tagoltságát „sajátos" módon
— s nem pusztán a térben létezés vagy épp az elért gazdasági fejlettség „objektív" hatásaiból
adódóan — eredményezték.
Ebből a közelítésből, alapállásból feltehet ően egészen más értékítélet folyik a hazai területfej-
lesztési politikára is, világossá válik annak eszköznélkülisége, alárendelt, utólagos és valós
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

26 Nemes Nagy József TÉT 1990 .2

MAI K1VÁNATOS
súly(%) súly(%)

14 G POLITIKA 14

13 — 13

TERHELÉS (SZOC.SZ.)
12 — — 12
ÁLLAMIGAZGATÁS

11 11
IDEOLÓGIA

10 —
TERMELÉS (SZOC.SZ.) 10

FELSŐOKTATÁS
KÖZOKTATÁS7---->
KÖZL., HIFIKÖZL.
9 — TERMÉSZETI KÖRNY. 9
LAKÁS, KOMMUN.ELL.
LAKÁS, KOMMUN.ELL.
SZOCIÁLIS ELL., EGÉSZS.
8 8
TERMELÉS (ÖNÁLLÓK)
KÖZLEK., H1RKÖZLÉS TERMELÉS (ÖNÁLLÓK)
SZOCIÁLIS ELL., EGÉSZS. POLITIKA
7 —
M Ű VELŐ DÉS, SZABAD!. 7

KÖZOKTATÁS ÁLLAMIGAZGATÁS
IDEOLÓGIA 7
6 — 6

FELS ŐOKTATÁS
5 — — 5

M Ű VELŐ DÉS, SZABADID Ő
4 —
4
TERMÉSZETI KÖRNY.

3 —
— 3

A súlyok összege = 100

5. ÁBRA
A modell 12 társadalmi szférájának súlya
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

TÉT 1990•2 A területi egyenlőtlenségek dimenziói 27

Az országos, központi
szint súlya (átlag)
V max
súly
o kívánatos
5

4-
v
V

-1- -1- I I

ID FO Al T1 T2 KH LK SE KO FO MS TE (szférák)

A keleti reformerek és a nyugati konzervatívok
által kívánatosnak tartott elmozdulások

Az állami szabá-
lyozás mutatója

Teljes
állami• 1
szabályozás
Kornai (1988) modellje
i. m. 5.o.

A gazdaság
Teljes területei
. 0
anarchia

Jelmagyarázat. v : maximális állam, o : közepes állam, zs : minimális állam.
A: a nyugati konzervatívok által kívánatosnak tartott elmozdulás. B: a keleti
közép-reformerek által kívcínatosnak tartott elmozdulás. C: a messzemenően ra-
dikális keleti reformerek által kívánatosnak tartott elmozdulás.

6. ÁBRA
AZ országos, központi szint súlyának csökkenése a modell 12 szférájában
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

28 Nemes Nagy József TÉT 1990.2

esély nélküli korrekciós szerepe. Nyilvánvaló az is, ha az alaprelációkban nem következik be
lényeges változás, akkor a korszer űsített területi irányítási rendszer alig jár több haszonnal,
mint hogy nem keveseknek továbbra is hivatali széket és íróasztalt biztosít. Ebben a szisztémá-
ban — s itt visszakanyarodhatunk sz űkebb témánkhoz — a területfejlesztési politikában érintet-
tek (irányítók) kifejezetten a területi különbségek, egyenl őtlenségek fennmaradásában, illetve
folyamatos újratermel ődésében érdekeltek: az elmaradottság, a depresszió, a munkanélküliség
lokális koncentrációja, a környezeti krízishelyzetek „legitimálják" őket.

ÖNKORMÁNYZAT, TERÜLETFEJLESZTÉS

A fentiek talán érzékeltetik azt a véleményemet, hogy a hazai társadalmi tér és a területfej-
lesztés jövője nem elsődlegesen valamifajta sajátos „területi" mechanizmustól, hanem a társa-
dalmi berendezkedést alapjaiban meghatározó összefüggésekben bekövetkez ő változásoktól
függ. E változások közül azonban van egy olyan elem, amely kifejezetten a társadalom térbelisé-
géhez kötődik, ez pedig a területi önkormányzatok problémája. A múltra vonatkozó, talán som-
másnak minősülő előző gondolataim után, az önkormányzatok kapcsán sem tudok felhagyni
a kérdőjeleket támasztó, megfontolásra int ő hozzáállásommal, már azért sem, mert bizonyos
torz társadalmi relációk sajátos újratermel ődésének veszélyét itt is érzem.
Ez a társadalmi intézmény — illetve ennek hiánya — az egyik legalapvet őbb tényezője a mai
hazai társadalmi, területi egyenl őtlenségrendszernek. Úgy vélem, egy valóságosan m űködő
önkormányzati rendszer jelent ősége nem értékelhet ő túl. Ugyanakkor illúziók sokasága is hoz-
záragad. Ilyen illúzió azt hinni, hogy az önkormányzat törvényi szabályozásával, garanciáinak
kiépítésével azonnal m űködőképes lesz a rendszer. Erről szó sincs: sokkal inkább csak arról,
hogy így lehetőség nyílik egy legalább évtizedes lépték ű társadalmi tanulási folyamat el indításá-
ra, amely valamikor — korrekciók, kudarcok sorozatán át — megteremthet egy újfajta, demok-
ratikus és effektív társadalmi intézményt. Illúzió az is, hogy az önkormányzat els ődlegesen
jogi és politikai kérdés (jogászi és belügyi kompetencia). Ez a közelítés leginkább csak arra
való, hogy az önkormányzatokat a politikai játéktér kib ővüléseként üdvözölhessük. Ez egyéb-
ként, ha kimondatlanul is, de létez ő koncepció (ideológia), ami megítélésem szerint jól tettenér-
hető abban a viszonyrendszerben, ami az önkormányzatok és a település- (és terület) fejlesztés
viszonyrendszerét a formálódó jogi dokumentumokban jellemzi. Belegondolva ezek szövegé-
be, az derül ki, hogy település- és területfejlesztésre azért van szükség, hogy legyen mivel fog-
lalkozzanak a létrehozandó önkormányzatok. Nem épp fordított a „normális" viszony? Nem
az önkormányzat az eszköz, a technika, s a kiegyensúlyozott, értékteremt ő terület- és település-
fejlesztés a cél? Nekem ez az utóbbi a meggy őződésem. Nem csoda talán, hogy ennek tükrében
gyakorlati lelkesedésem heve alatta marad elvi hevületem tüzének, amikor az új önkormányza-
tiság kiépülésének folyamatát figyelem.
E fordított logika következménye aztán az a veszély, hogy az „alsó" szint, a helyi önkormány-
zat megerősítése szinte végzetszer űen hozza létre a társadalmi reálszervez ődés és az irányítás
korábbi torz kettéválásának tükörképét. Míg a szélsőségesen centralizált, redisztributív modell-
ben a két szféra ütközése, kettéválása abban jelent meg, hogy az irányítás felfelé távolodott el
a társadalmi reálszerkezett ől, addig most az a veszély áll fenn, hogy — a csak helyi, települési
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

TÉT 1990.2 A területi eg yenlőtlenségek dimenziói
' 29

vagy még „alacsonyabb" szintre sz űkülve — aNkerül a társadalom térbeli reálszervez ődésé-
nek. Annál is inkább fennáll ez a veszély, mert a terület- és településfejlesztés központi, kor-
mányzati irányítása olyan hévvel kíván megszabadulni a centralizmus és a redisztribúció „bé-
lyegétől", hogy a nagy lendületben minden felel ősséget elhárít (kivéve talán a széls őséges
lokális krízishelyzetek kézi vezérlését), s így nem marad olyan társadalmi szerepl ő — ne feled-
jük, piac még nincs! —, aki a településcsoportok, régiók szintjén szervez ődő folyamatokra is
képes lenne hatni. Aminek egyebek mellett olyan következménye is lehet, hogy azel őtt omlik
össze az alsó szint (a helyi önigazgatás), miel őtt létrejött volna. Ennek a veszélye annál is na-
gyobb, mert az önkormányzatiság létrehozásakor — amit hangsúlyozottan magam is alapvet ő
fontosságúnak tartok — ma minduntalan a helyi közösségekre apellálnak, amelyekr ől köztu-
dott, hogy vagy ki sem alakultak, vagy atomjaikra ver ődtek szét mára.

Jegyzetek

A későbbiekben még visszatérek a térségi reál szervez ődés egységei, szintjei és a területi irányítás egységei és szint-
jei közötti szélsőséges diszfunkció, meg nem felelés hazai problémáira.
2
Ehhez a jegyhez képest másodlagosnak tartom azt a véleményt, amely az uralkodó ideológia „városi" jellegét tartja
a területi fejl ődést (is) eltorzító mélyáramnak (Ágh 1989).

Irodalom
Ágh A. (1989) A hatalom területi elvei. Földrajzi Közlemények 1-2: 11-21.
Bartke I. (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Bibó I. (1986) Közigazgatási területrendezés és az 1979. évi településhálózat-fejlesztési koncepció. In: Válogatott tanul-
mányok III.
Cséfalvay Z. (1988) A szociálgeográfía és a településpolitika reforMja Magyarországon. Területi kutatások 9.
Kornai 1. (1988) Az egyéni szabadság és a szocialista gazdaság reformja. Valóság 5.
Nemes Nagy J. — Ruttkay É. (1989): A második gazdaság földrajza, OT TG1.
Nemes Nagy József : Területi egyenlőtlenségek dimenziói - Adalékok egy „kvázi-elmélethez"
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/2. 15-30. p.

Tér és Társadalom 4. 1990.2: 15-30.

THE DIMENSIONS OF SPATIAL INEQUALITIES

JÓZSEF NEMES NAGY

Spatial inequality is a central and at the same time, the most debated concept in spatial deve-
lopment. The present paper discusses theoretical and methodological issues related to this con-
cept as well as problems related to spatial development policy in Hungary.
As the concept of space is inseparable from the concept of inequality, all socio-spatial theori-
es have their core or basis in some kind of inequality theory. The author identifies seven charac-
teristic dimensions of spatial inequalities: inequalities in location, in quantities, in qualities,
in hierarchical position, in structure, in connections, and in relationships. An important metho-
dological problem of research into spatial inequalities is spatial aggregation, i.e. defming the
spatial level or units of analyses. This question is studied by concrete examples in the paper.
As for spatial development policy in Hungary, the author considers the „negation of space"
(the power of „exterritorial" forces over the „territory") as a fundamental deforming feature
of the previous socio-political mechanism. The predominance of ideology and politics in all
spheres of society and the centralized system of control, which served it, represent the most
important causes of this deformation. In order to counterbalance it the building up of a local
self-governmental system is an outstanding task, which, presumably, can only become a well-
operating basic institution of the new political system on the make, as a result of a long—several
decades—learning process.

Transl. E. Daróczi

T { P {5 Tf1 P9
Legyen TÁRSa